Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

Prabhupāda: (Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka) (kīrtana)

… nirmatsarau pūjitau

śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau

vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau

lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau

rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau

vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau

pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ

ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau

vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī

dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau

śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau

vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya

prabhu-nityānanda

śrī-advaita gadādhara

śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Prabhupāda: (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.

(énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. (a bhakták ismétlik)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

Bhakták: (énekelnek) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: Nos, govindam ādi-puruṣam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.

Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? Athāto brahma jijñāsā. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.

Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ

sac-cid-ānanda-vigrahaḥ

anadir adir govindaḥ

sarva-kāraṇa-kāraṇam

(Bs. 5.1)

A sarva-kāraṇa-kāraṇam jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28).

Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam. Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.

Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.

És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8):

„Én vagyok mindenki eredete.” Mattaḥ sarvaṁ pravartate: „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). (szünet)

Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).

A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.

Hölgy bhakta: Itt?

Prabhupāda: Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?

Hölgy bhakta: „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”

Prabhupāda: Igen. Olvasd.

Hölgy bhakta: „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”

Prabhupāda: Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.

Hölgy bhakta: „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”

Prabhupāda: „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?

Hölgy bhakta: „…hogy valóban tanult vagyok.”

Prabhupāda: „Tanult vagyok.”

Hölgy bhakta: Igen.

Prabhupāda: Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.

Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.

Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”

Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.

Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.

Olvasd tovább.

Hölgy bhakta: „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”

Prabhupāda: Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.

Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.

De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.

Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54).

Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.

Ez áll a Bhagavad-gītāban is.

brahma-bhūtaḥ prasannātmā

na śocati na kāṅkṣati

samaḥ sarveṣu bhūteṣu

mad-bhaktiṁ labhate parām

(BG 18.54)

A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”

Prabhupāda: Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).

Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.

A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.

A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.

Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.

Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”

A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).

Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.

Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.

Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, janma-mṛtyu-jarā-vyādhi. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”

Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”

Prabhupāda: Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.

A hetedik versszakban pedig azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi. És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.

Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:

tad viddhi praṇipātena

paripraśnena sevayā

upadekṣyanti jñānina

tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ

(BG 4.34)

Tad viddhi praṇipātena. Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.

Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. Aztán tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.

Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.

Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.

Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.

Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):

„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.

Aztán?

Hölgy bhakta: „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”

Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.

„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”

Prabhupāda: Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”

Prabhupāda: Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”

Igen.

Hölgy bhakta: "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.

Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).

Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.

Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.

Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.

A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”

Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.

A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).

Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.

Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.

Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).

„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.

Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.

aśocyān anvaśocas tvaṁ

prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase

gatāsūn agatāsūṁś ca

nānuśocanti paṇḍitāḥ

(BG 2.11)

A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.

Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.

A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)

Prabhupāda: Kérdés van?

(szünet) Nincs kérdés? Igen?

Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?

Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?

Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.

Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?

Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.

Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.

Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).

Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester. Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.

A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”

Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.

Igen?

Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?

Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.

Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?

Prabhupāda: Hogyan?

Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”

Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.

Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).

Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).

Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.

Igen?

Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?

Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:

māṁ ca vyabhicāreṇa

bhakti-yogena yaḥ sevate

sa guṇān samatītyaitān

brahma-bhūyāya kalpate

(BG 14.26)

Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.

Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.

Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14). (szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”

Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.

Igen?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Vezetők?

Hölgyvendég: Lelki vezetők.

Upendra: Lelki vezetők? Mit…

Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.

Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.

Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Énekeljetek.

Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)