Category:HU/680913 - Lecke BS 5.29-30 - San Francisco

Prabhupāda: (énekel)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

Énekeljétek! (énekelnek)

Bhakták: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Bhakták: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

Bhakták: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: Ez az ima Govindáért a Brahma-saṁhitából származik. Ez egy nagyon régi irodalmi alkotás, és senki sem tudja megmondani, mikor hangzott el, de úgy tudni, hogy ezeket a verseket Brahmā írta, és amikor az Úr Caitanya Dél-Indiában utazgatott, ezt a könyvet egy templomban találta meg, amely kézzel van írva, és átadta híveinek. Ez tehát egy nagyon hiteles könyv. Ebben a könyvben Kṛṣṇa jellemzése nagyon élethű, élethűen van megadva. Az Ő hajléka, tettei, formája, minden szépen le van írva.

Tehát ez, ez a vers, ez... ez nem az első vers. Ez az ötödik fejezet 34. verse (29. verse*). Cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam (Bs. 5.29).

Az, az a hely, a cintāmaṇi... a cintāmaṇi egy kő. A transzcendentális világban a... ahogy itt megtapasztalhattuk, a házak téglából épülnek, ott a házak cintāmaṇi kőből. A cintāmaṇi kő... természetesen nincs pontos fordítása, de úgy értendő, hogy valami olyasmi, mint az érintőkő. Az érintőkő azt a követ jelenti, amely, ha vashoz ér, arannyá változik.

Kṛṣṇa hajlékát úgy írják le, hogy vannak ott házak, cintāmaṇi-prakara-sadmasu. A prakara házat jelent. És cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa, és hogy a fák kívánságteljesítő fák. Mi ez a kivánságteljesítő fa? Akárcsak itt... ebben az anyagi világban egy fa arra szolgál, hogy egy adott gyümölcsöt vagy virágot teremjen, de a kívánságteljesítő fa azt jelenti, hogy bármit is kívánsz, azt azonnal megkapod a fától. Ez a cintāmaṇi-prakara-sadmasu, kalpa-vṛkṣa. A kalpa azt jelenti, hogy bármit, amit akarsz, bármit, amit kívánsz.

Cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-lakṣāvṛteṣu. Ebből a fából nem egy van. Ahogy itt, a ti hazátokban, amint kimész a városból, száz meg ezer fa van, nincs sem gyümölcse, sem virága, hanem tüzelőanyagnak vagy más célra szolgálnak, ott azonban sok millió fa van, amelyek mind kívánságteljesítő fák. Bármit is akarsz, az ott megtalálható. A fa azonnal ellát vele. Prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-lakṣāvṛteṣu. És surabhīr abhipālayantam. Kṛṣṇa pásztorfiúként tevékenykedik. Teheneket terel. Milyen teheneket? Surabhiḥ. A surabhiḥ azt jelenti, hogy a tehén annyi tejet ad, amennyit csak akarsz, és ahányszor csak akarod, megfejheted a tehenet. Óriási tejmennyiséggel lát el, surabhīr abhipālayantam. Lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānam, és az Urat több száz, több ezer szerencseistennő imádja.

A gopīk, itt látod a képet. Ez csak egy kis ízelítő. Ám a transzcendentális birodalomban az Urat mindig több ezer szerencseistennő szolgálja nagy tisztelettel, hódolattal és odaadással. A szerencse istennője azt jelenti, hogy ők a legszebbek, és minden teljes, és hogy ilyen hely, ilyen hajlék és ilyen tevékenységek jellemzik Kṛṣṇát.

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.29)

És az a bizonyos Istenség Személyisége, Govinda, Kṛṣṇa, az eredeti személy. Ahogy a Vedānta-sūtrában olvashatjuk: „Ki a Brahman? Mi a Brahman? Mi az Abszolút Igazság?”

(szakadás)

Bhakták: (énekelnek) . . . tam ahaṁ bhajami.

Prabhupāda: Nos, a leírás szerint Govinda nagyon szeret fuvolán, venumon játszani. A venum fuvolát jelent. Veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣaṁ. A szemei ​​olyanok, mint a lótuszvirág szirmai. Nagyon szép szemek. Veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣaṁ barhāvataṁsam. És szereti a pávatollat, a pávatollat ​​a fején. Ezért Kṛṣṇát mindig pávatollal fogod látni. Egy nagyon értékes sisakot visel, sisakot a fején, de csak egy pávatoll van rajta.

Barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam, és a testének színe feketés, akárcsak az új felhők. Ő nem az a világos színű; Ő feketés, Kṛṣṇa, és... ...de Ő rendkívül gyönyörű, mindenkit vonzó. Persze itt, ebben az anyagi világban nem kedveljük a feketét; világos arcszínt akarunk. De Kṛṣṇa, az eredeti személy, Ő feketés, de nem olyan feketés, mint ez.

Kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ. Szépsége felülmúlja sok millió Kāmadeva szépségét. Hallottad már Kāmadeva nevét. Ő egy nagyon elbűvölő, szeretni való személy. De itt így írják le: kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ.

Ha több millió Kāmadevát gyűjtenél össze egy helyen, az még mindig nem lenne hasonlítható Kṛṣṇa szépségéhez, Kṛṣṇa rendkívül gyönyörű. Kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ. Veṇuṁ kvaṇantam, mindig fuvolán játszik. (énekel)

veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣaṁ

barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam

kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs. 5.30)

Bhakták: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Bhakták: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: Képzeljük el egy Kṛṣṇa-tudatos ember helyzetét. Mindenki imád valakit. Valaki a feleségét imádja, valaki imádja a... imádja a férjét, valaki az ország vezetőjét imádja, valaki imád ezt, azt, amazt.

És ha valakinek semmije sincs, akkor ő egy kutyát, egy macskát imád. Ám mi az eredeti személyt, Kṛṣṇát imádjuk. Nézzük csak a helyzetünket. Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Nem a hétköznapi dolgoknak hízelgünk. Megragadtuk az eredetit. Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. És miért ne? Ő olyan…

Bhakták: Jaya, haribol!

Prabhupāda: Olyan gyönyörű. (nevetés) Kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ. És minket hív azzal, hogy fuvoláján, szép fuvoláján játszik. Amikor fuvoláján játszott, a gopīk mind feladták családi kötelességeiket, mindent, és Kṛṣṇához, Kṛṣṇához mentek. Az apjuk, a testvéreik, a férjük, akik szólítják őket: „Hová mentek? A sötét éjszaka közepén vagyunk!” „Nem, mi Kṛṣṇához megyünk.”

Bhakták: (nevetés) Jaya, haribol!

Prabhupāda: Szóval, Kṛṣṇa nagyon kedves. Csak azért, hogy vonzzon minket, mivel szeretetet akarunk, itt, Vṛndāvanában, megjelenik Vṛndāvanában, Vṛndāvanában, és bemutatja līláját, cselekedeteit, csak hogy vonzzon minket. Milyen szerethető Ő! Valami szerethetőt keresel. Kielégületlen vagy. Itt van valami, ami teljes, ha szereted, teljessé fogsz válni.

És ezt a Govindát pusztán szeretettel lehet elérni. Nincs szükséged semmilyen más tulajdonságra. Ő olyan hatalmas, Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Ő mindennek a tulajdonosa, de vajon mit akar tőled? A Bhagavad-gītāban azt mondja: patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati (BG 9.26).

Imádhatjuk Kṛṣṇát egy kis virággal, egy kis gyümölccsel, egy kis vízzel, ennyi az egész. Mily univerzális ez! Egy kis virágot, egy kis gyümölcsöt, egy kis vizet bármelyik szegény ember összegyűjthet. Nem kell sok ezer dollárt keresned ahhoz, hogy Kṛṣṇát imádd. Miért kérné Kṛṣṇa tőled, hogy dollárokat vagy rúpia milliókat adományozz? Nem. Ő önmagában teljes. Mindene megvan, tökéletes.

Ő tehát nem koldus. De Ő koldul. Milyen értelemben? A szeretetedet kéri. Ezért mondja, patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati (BG 9.26). Nem a virágért, egy kis gyümölcsért könyörög hozzád, hanem Kṛṣṇa azt mondta: „Ha valamit adnod kellene Nekem... kérlek, próbálj meg adni Nekem valamit, mert az a szeretet jele. Oly sok mindent elveszel Tőlem. Fénnyel látlak el, levegővel, vízzel, élettel, élelemmel, mindennel. Nem tudnál-e viszonozni valamivel? Csak egy kis vizet, egy kis virágot, egy kis levelet kérek tőled.”

Tehát, mit akar Ő? Azt akarja, hogy yo me bhaktyā prayacchati. Pusztán bhaktit, vagyis szeretetet, tiszta szeretetet akar. Yo me bhaktyā prayacchati tad ahaṁ bhakty-upahṛtam aśnāmi prayatātmanaḥ (BG 9.26). És mivel egy bhakta szereti Kṛṣṇát, szeretettel és odaadással adja ezeket a dolgokat, ezért mondja Kṛṣṇa azt: aham aśnāmi: „Elveszem ezt és megeszem.”

Bhakták: Jaya, haribol!

Prabhupāda: Kṛṣṇa imádata ezért nem túl költséges dolog. Pusztán el kell döntened, hogy „Csak Kṛṣṇát fogom szeretni.” És ha csak Kṛṣṇát szereted, akkor valójában mindent szeretni fogsz. Ha szereted... mert a gyökeret szereted. Amikor táplálékkal látod el a gyomrodat, akkor táplálékkal látod el a tested minden részét. Ez az a módszer. A Bhāgavatam ezt a módszert adja meg.

yathā taror mūla-niṣecanena

tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ

prāṇopahārāc ca yathendriyāṇāṁ

tatha (iva) sarvārhaṇam acyutejyā

(SB 4.31.14)

Csakúgy, mint a taror mūla-niṣecanena, ha vizet adsz a fa gyökerére, a víz azonnal eljut az ágakba, a levelekbe, a virágokba, a gyümölcsökbe – mindenhová. Ezt mindenki tudja. Ez tudományos. De ha egy vagy ezer levelet öntözöl meg, az nem jelenti azt, hogy a többi levél is részesül ennek a hasznából.

Nos, jelenleg az embereket az emberiséget a jólétet szolgáló tevékenységek ejtik rabul. Ó, milyen emberiséget szolgáló jóléti tevékenységeket fognak végezni? Erre nincs hatalmad. Valamit tehetsz, de nagyon korlátozottan. Nem csak az emberek élőlények. 8 400 000 féle élőlény van, és az emberi élőlények annak csak apró részét teszik ki. Csak 400 000 féle ilyen van. A többi élőlények nyolcmillióan vannak.

Ezt nem túl nehéz megérteni. Ha összeírjuk San Francisco élőlényeit, majd az ebben a városban élő emberi lények számát, akkor kiderül, hogy ők nagyon kis számban vannak a madarakhoz, vadállatokhoz, vízi állatokhoz, hangyákhoz és sok más élőlényhez képest. Tegyük fel tehát, hogy az emberi élőlényekre eső részt szolgáljuk, akkor vajon mekkora a szolgálat értéke? Mi ennek a szolgálatnak az értéke?

Ezért mondja a Bhāgavatam, ahogy a fa gyökerének öntözésével a fa összes levelét, virágát, ágát és mindent szolgálhatunk, úgy pusztán a gyomrunk táplálékkal való ellátásával testünk minden végtagját szolgálhatjuk; hasonlóképpen, pusztán Kṛṣṇa szeretetével megtanulhatjuk, hogyan szeressünk mindenkit. Ha Kṛṣṇát nem szeretjük, és ha az egész univerzumot szeretjük, az még mindig tökéletlen. Tökéletlen. És mivel nem szeretjük Kṛṣṇát, ezért szektás a viselkedésünk.

Vegyük például a saját hazádat, vagy bármelyik másikat, mindegy. Én csak példát mondok. Nem támadok senkit; csak példát mondok. Szereted a honfitársaidat. Ez nagyon kedves, de miért nem szereted a saját hazád teheneit? Mivel... az is élőlény. Ők is ebben az országban születnek. Nincs joguk élni?

Ó, tudod, érveléssel, logikával elfogadod az „Igen”-t. De mivel nem szeretjük Kṛṣṇát, ezért létezik részrehajlás, hogy az élőlények egyik részét szeretni kell, a másikat pedig a vágóhídra kell küldeni. Honnan ez a hiba?

Ez a hiba a Kṛṣṇával való szeretetteljes viszonyod hiányából ered. És amint megpróbálod szeretni Kṛṣṇát, látni fogod: „Ó, a tehenek a testvéreim. Ó, a feketék a testvéreim, a fehérek a testvéreim, a hangyák a testvéreim, a kutyák a testvéreim, a fák a testvérem, mindenki a testvérem.” Ez az egyetemes testvériség. Ha pusztán csak beszélsz az egyetemes testvériségről, és nem szereted Kṛṣṇát, ó, akkor az haszontalan. (nevetés) Haszontalan. Ez történik valójában. Békét és jólétet hirdetnek, és az Egyesült Nemzetek Szervezetében csatároznak. De hol van itt a béke? Hol a jólét? Ez azért van, mert hiányzik a Kṛṣṇa iránti szeretet. Ezért ez a Kṛṣṇa-tudat nagyon sürgető szükséglete az emberi társadalomnak. Meg kell tanulniuk, hogyan szeressék Kṛṣṇát. Akkor minden könnyen helyreáll, nagyon könnyen. Ez nem utópisztikus elmélet; ez gyakorlatias. Sok példa van erre, és azok, akik követik ezt, a tanulók a mi Társaságunkban, megkérdezik tőlük, hogyan van az, hogy szeretnek másokat, hogy van az, hogy mindenkit szeretnek, mivel ők... megpróbálják szeretni Kṛṣṇát. Tehát, govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Ezért a mi folyamatunk az, hogy próbáljuk meg az eredeti személyt szeretni. És amint szakavatott szeretővé válunk...

A Vissza Istenhez című könyvünkben... van egy vadász, aki, miután beavatást nyert a Kṛṣṇa-tudatba, még a hangyákat is szerette. Azok, akik látták a Kṛṣṇa-képeinket. Megvan itt a Vissza Istenhez című könyv? Meg tudod mutatni a képet? A történet arról szól, hogy egy vadász, egy vadász sok állatot ölt meg az erdőben, mert a vadász dolga az ölés. Szóval... nagyon röviden elmondom.

A történetet és a képet megtalálod a nemrég megjelent Vissza Istenhez című könyvben. És Nārada - mivel vaiṣṇava, szereti Kṛṣṇát -, amikor az erdei ösvényen haladt, látta, hogy sok félig halott állat kínlódik, hánykolódik. Ő nagyon kedves természetű volt. "Ó, ki tette ezt a szörnyűséget ezekkel a szegény állatokkal?" Felkutatta hát a vadászt, és odament hozzá.

A vadász azt kérdezte tőle: "Ó, miért zavarsz a munkámban?" Nārada azt válaszolta: "Én kedves vadászom, azért jöttem, hogy kérjek tőled valamit." A vadász arra gondolt: "Ez a kéregető egy koldus, talán azért jött hozzám, hogy kérjen néhány bőrt, szarvasbőrt vagy tigrisbőrt."

Így szólt tehát: „Rendben, kérlek, hadd végezzem a dolgomat. Adok neked bőröket, amit csak akarsz.” Nārada így felelt: „Nem, nem. Nem kérek tőled semmit. Azért jöttem, hogy kérjek valamit.” „Mi lenne az?” „Miért van az - ha már állatokat ölsz -, miért nem ölöd meg őket azonnal? Miért félig ölöd meg őket, és miért kínzod őket ennyire?” „Ó” – mondta –, „engem így neveltek. Az apám tanított meg arra, hogy így öljem meg az állatokat. Örömömet lelem benne.”

Nārada így szólt: „Nos, a kérésem az, ha állatokat akarsz ölni, kérlek, öld meg őket azonnal. Ne csak félig öld meg éket. Ez nagyon nagy bűn.”

(A vadász*) megkérdezte: „Mi az, hogy bűn?” (Nārada*) azt válaszolta: „Rengeteg állatot ölsz meg, ily módon bűnöket halmozol fel.” Aztán mindent elmagyarázott neki, mire (a vadász*) egy kicsit megenyhült, és megkérdezte: „Hogyan lehet megszabadulni ezektől a bűnös cselekedetektől?” Nārada azt mondta: „Ha követed az utasításaimat, akkor megszabadulhatsz ezektől a bűnös cselekedetektől.” „Mit kell tennem?”

Nārada azt mondta: „Először is törd el az íjadat, akkor majd elmondom.” „Ó, ha eltöröm az íjamat, akkor elveszik a pénzkereső eszközöm.” „Nem, ne félj.” „Akkor hogyan fogok táplálkozni?” „Ó, majd én küldök neked ételt.” Erre beleegyezett: „Ha megoldod az élelemezési problémámat, akkor követni foglak.” Nārada azt mondta: „Igen, mindenféle ételt küldök neked. Hagyj fel ezzel az üzlettel, és gyere velem.”

A vadász és felesége tehát követték Nāradát, és Nārada készített nekik egy helyet a Gangesz partján, Prayāgában, és azt mondta: „Ülj le ide, és énekeld a Hare Kṛṣṇát. Küldök neked mindenféle ételt, amire szükséged van.” „Jól van, uram. Ne felejtsd el (nevetés), mivel feladtam az üzletemet.” (nevetés)

Másnap aztán a faluban kihirdették, hogy a vadász vaiṣṇavává, azaz kopasz-fejű fiúvá (nevetés), vaiṣṇavává vált. (nevetés) Indiában az a... az a rendszer, hogy ha valaki elmegy egy templomba vagy egy szenthez, különösen a hölgyek, akkor a kezükbe vesznek valamennyi gabonát, legalább egy maréknyit, és ez az adományuk. Nos, ilymódon jön tíz, húsz, ötven ember, és ez elegendő lesz a templom őreinek.

Indiában ez a rendszer még mindig működik. Még mindig sok száz és ezer templom van Indiában, és Indiát szegénység sújtottként könyvelik el, de ezeket a templomokat mind fenntartják... az emberek morzsányi ételükből még mindig fenntartják. Ők ezzel járulnak hozzá. Ha egy sannyāsī elmegy egy háztulajdonos otthonába, soha nem fogják visszautasítani. Legalább egy kis rizst, egy kis lisztet fognak adni neki. Ez a rendszer.

Ezért hát nagyon sokan jöttek megnézni őket, hogyan váltak vaiṣṇavává, szentté, és valaki lisztet, valaki ḍālt, valaki rizst, valaki gyümölcsöt adományozott. „Ó” – gondolták ők ketten. „Ó, miért küld Nārada ilyen sokat? Csak ketten vagyunk, férj és feleség, és ő naponta több mint húsz embernek való élelmiszert küld.” Így aztán meg volt győződve arról, hogy „Ha a Hare Kṛṣṇát éneklem, nem fogok éhezni. Nārada küld mindent. Ennyi az egész.” Így aztán fokozatosan, az éneklés által lelkileg nagyon magasra jutottak.

Egy napon Nārada így szólt barátjához, Parvatához: „Kedves Parvatám, van egy tanítványom Prayāgában. Vadász volt, és beavattam a Hare Kṛṣṇa éneklésébe. Menjünk, és nézzük meg, hogy van.” A két barát elment oda, és az a rendszer, hogy a tanítvány, miután megpillantja a lelki tanítómestert, azonnal hódolatát ajánla neki, és nagyon szépen fogadja őt.

Amikor tehát messziről fogadta volna Nāradát, hangyákat látott a lábán, és megpróbálta eltávolítani őket úgy, hogy azok ne pusztuljanak el, (szakadás) ... lábának terhe alatt ... (szakadás)

Prabhupāda: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Bhakták: Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: Köszönöm.

Bhakták: Jaya. (vége)