Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)

oṁ ajñāna-timirāndhasya

jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena

tasmai śrī-gurave namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ

sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ

dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya

prabhu-nityānanda

śrī-advaita gadādhara

śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja beszélgetéseiről értekezünk. A kérdés az, hogyan lehet felszabadulni a pokoli élet nyomorúságos állapota alól. A természet kétféle illuzórikus módszerrel rendelkezik: az egyik az energia befedése, a másik az energia elvetése. A természet kétféleképpen hat ránk. Valaki gondolhatja, "Itt egy szép mozgalom, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Hadd vegyek részt ebben." És a természet azt diktálja: "Miért mennél oda? Ne menj oda. Jobb, ha így élvezed." Ez az energia elvetése. Letéríti az útról.

A másik pedig az energia befedése. Az energia befedése azt jelenti, hogy egy személy vagy egy élőlény a legszörnyűbb állapotban lehet, mégis azt hiszi, hogy boldog. Boldog. Ahogy sok barátodat láthattad már betegen az ágyban. És ha meglátogatod, "Hogy érzed magad?", azt fogja mondani: "Igen, jól vagyok." Betegség. Vajon mi értelme van ennek a „Jól vagyok”-nak? Ez viszont az energia befedése.

Tehát, bárki, egy… még… egy kutya is, olyan szörnyű állapotban van, mégis örömteli. Azt gondolja: „Nagyon boldog vagyok.” Egy disznó, (vagy*) bármilyen állat… mi emberek vagyunk; jobb életfeltételeket kaptunk. Az állatoknak a természet nem adott ennyi könnyítést, mégis boldognak érzik magukat. Ha azt mondjuk, természetesen, valaki sajnálkozhat, de ez a természet törvénye. Tehát bármilyen szörnyű állapotban is legyen, az ember boldognak érzi magát.

Ez a kétféle dolog tehát párhuzamosan zajlik. Ám valójában mindenki, aki ebben az anyagi testben van bezárva, boldogtalan. Ez az egész anyagi létezés összegzése és lényege. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll (CC Antya 4.176): dvaite bhadrābhadra sakale samān.

A kettősségek világában, vagyis ebben az anyagi világban mindennel kapcsolatban, amit létrehoztunk, ez a felfogás, hogy „Ez nagyon szép, és ez meg nem szép” – ez „rossz” vagy „jó” –, erre azt mondja, hogy ez csupán mentális koholmány. Valójában nincs itt semmi jó. Az embernek nagyon pesszimistának kell lennie. Különben az anyagi természettel kapcsolatos tudatlanság sötétségében kell maradnia.

Az embernek teljesen meg kell értenie, hogy ennek az anyagi világnak egy nagyon bizonytalan állapotában vagyunk... mert nincs információnk arról, hogy létezik boldog élet, örök élet, áldott élet. Erről nincs információnk. Azt gondoljuk: „Az élet ilyen. Igazítsuk be a dolgokat annyira, amennyire csak lehetséges.” Ez az anyagi energia befedő energiája. Parīkṣit Mahārāja tehát ezt kérdezi:

adhuneha mahā-bhāga

yathaiva narakān naraḥ

nānogra-yātanān neyāt

tan me vyākhyātum arhasi

(SB 6.1.6)

„Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan szabadulhat meg az ember az élet pokoli állapotától.” Nemcsak addig vagyunk nagyon boldogtalanok, amíg élünk; a halál után is számos nyomorúságos, pokoli állapot vár ránk. A lélek vándorlása egyik testből a másikba úgyszintén nagyon nyomorúságos állapot. És egy kutya vagy disznó testében lenni ugyancsak egy fajta lealacsonyodás. És még az emberi testben is, az anya méhében, ez is nagyon nyomorúságos állapot.

Ez a gyerek, ez a kisgyerek tiltakozik, hogy „Nem vagyok kényelmes helyzetben. Anya, fogadj el engem így.” Ezért az anya megpróbálja kielégíteni őt. Szóval, mindig, mindig. Meg kell érteni, hogy amíg ebben az anyagi világban vagyunk, a nyomorúság folytatódni fog. Szóval, egy nagyon intelligens kérdés: „Hogyan lehet kijutni ebből a nyomorúságos életből?”

Így válaszolt:

na ced ihaivāpacitiṁ yathāmhasaḥ

kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ

dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti

ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ

(SB 6.1.7)

Śukadeva Gosvāmī azt mondta: „Már jellemeztem a pokoli állapotok különböző fajtáit. Amíg valaki nem vezekel bűnös életéért, addig el kell szenvednie ezt a pokoli, feltételekhez kötött életet.”

tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau

yateta mṛtyor avipadyatātmanā

(SB 6.1.8)

Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mielőtt meghal, vezekeljen bűnös cselekedeteiért. És milyen példát hoz fel erre?

doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā

bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit

(SB 6.1.8)

Amikor valaki beteg, amennyiben nem kezdi meg azonnal a megfelelő kezelést, a betegség súlyosbodhat és halálos kimenetelű lehet. Mindenki tudja ezt, hogy amikor valaki beteg, a betegség bűnös állapotot jelent. A betegség szenvedést jelent, a szenvedés pedig bűnös... a bűnös cselekedetek visszahatása. Az előírás értelmében az ember orvoshoz megy a betegsége kezelésére – különben az végzetes lehet –, hasonlóképpen kell jóvátennie a bűnös cselekedeteit, ahogyan azokat a különböző szentírások előírják. Ez az előírás.

Cāṇakya Paṇḍita ślokájában azt mondja, hogy három dolgot nem szabad elhanyagolni. Melyek ezek? Tűz, adósságok és betegség. Tegyük fel, hogy itt ülsz, és van egy kis tűz a sarokban, néhány cigarettacsikk vagy valami hasonló. Nem szabad elhanyagolni. Soha ne gondold azt, hogy: „Ó, ez egy kis tűz. Magától kialszik.” Nem.

Bármikor hevesen fellángolhat. Szóval, a tüzet nem szabad elhanyagolni. Hasonlóképpen, az adósságokat sem. Ha valaki azt gondolja: „Ó, itt van ez a száz, ezerdollár, amivel tartozom. Jól van, gondoskodni fogok róla.” Néhány év múlva ez az összeg ötezer dollárra is felemelkedhet. Hasonlóképpen, a betegségek is. Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Ó, ez semmi. Magától helyrejön.” Nem. Az utasítás ugyanaz. Szóval, nem szabad elhanyagolnunk.

A Manu-saṁhitāban az áll, hogy ha egy ember gyilkos, erről van gyakorlati tapasztalatunk, a király halálra ítéli. A Manu-saṁhitā úgy tartja, hogy ez előnyös. Jó neki. Minden országban és minden törvényben előnyös az „Élet az életért”. Ugyanis, ha ebben az életben felakasztják, akkor a következő életben nem kell szenvednie. Minden bűnös visszahatás véget ér az akasztással. Ezért minden államban, és különösen a Manu-saṁhitāban, azt mondják, hogy az a király kegye, ha valakit gyilkos bűnös cselekedeteiért felakasztanak. Úgy kell tekinteni, hogy ez a király kegye.

Mivel tehát bármiért szenvednünk kell... pont úgy, mint amikor több ételt eszünk, akkor szenvednünk kell – emésztési zavarok vagy valami más miatt. Ez a természet törvénye. Vagy óvatosnak kell lenni, vagy ha valamilyen bűnös reakció lép fel, akkor, úgy mondanám, vészhelyzetnek kell tekinteni, és gondoskodni kell róla. Különben a szenvedés fokozódni fog. Śukadeva Gosvāmī ezért tanácsolja azt ...

Indiában még mindig az a gyakorlat, ha valaki bűnös cselekedetet követ el, akkor egy tanult paṇḍitához, brāhmaṇához fordul: „Uram, én ezt a dolgot követtem el. Mivel tehető jóvá?” Ő előír valamit. Természetesen, ez egy üzlet is. (kuncogás) De valójában jóvá kell tenni. Ez Śukadeva Gosvāmī állítása.

Nos, a király nagyon intelligens. A következő kérdést teszi fel:

dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpaṁ

janānn apy ātmano 'hitam

karoti bhūyo vivaśaḥ

prāyaścittam atho katham

(SB 6.1.9)

kvacin nivartate 'bhadrāt

kvacic carati tat punaḥ

prāyaścittam atho 'pārtham

manye kuṣjara-śaucavat

(SB 6.1.10)

Nagyon intelligens kérdés. „Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī, megértem, hogy az embernek gondoskodnia kell a bűnei visszahatásáról, és jóvá kell azt tennie a śāstrákban leírtak szerint. De a kérdésem az, hogy” dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpam – „az ember látja, hogy e bűnös cselekedet miatt szenved.” Dṛṣṭa.

A dṛṣṭa valójában személyes tapasztalatot jelent, szemtől szemben. Hogyan lehetséges ez? Egy ember megölt valakit, meggyilkolt, és fel fogják akasztani. Ezt mindenki látja. Akkor ő miért követi el ugyanazt? Látta, „a barátom gyilkosságot követett el”, vagy felejtsük el a gyilkolást, „valami mást követett el, ami az állam törvényei ellenében van, és megbüntették.”

Tehát, dṛṣṭa-śruta. A dṛṣṭa látást, a śruta pedig hallást jelent. Pont úgy, ahogy te is hallasz. Mindannyian hiteles szentírásokból hallunk. Ezt śrutának, śrutinak, hallásnak hívják. Nem ebből a szentírásból. Mindenki hallotta már, hogy ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe kerülsz. Lehet, hogy nincs gyakorlati tapasztalatom, de hallottam, és látom is, hogy ez az ember lopott, és börtönbe kerül. Letartóztatja a rendőrség, és bemegy (a börtönbe*). Tehát, dṛṣṭa-śruta. Az ember hallja, és gyakorlatilag látja is.

Dṛṣṭa-śrutāṁ yat pāpam, ha valaki bűnös cselekedeteket követ el, és más látja, és ő is látja, és hallotta a szentírásokból, mégis, janānn apy ātmano 'hitam. Ātmano, tudja, hogy „Ez nem jó nekem.” Ātmanā, ātmanā jelentése, a léleknek. A lélek szenved, és a gyakorlatban látja, hogy „Ez nem jó nekem”. Az „Én” azt jelenti, hogy én, mint lélek. Mivel oly rengeteg életformán kell keresztülmennem vagy vándorolnom, tudja ezt.

Hallotta tehát a szentírásból, látja, hogy van szenvedés. De karoti bhūyo vivaśaḥ (SB 6.1.9): mégis elköveti ugyanazt a bűnt, vivaśaḥ. A vivaśaḥ jelentése, mintha valaki kényszerítené rá. Valami kényszeríti. Egy tolvaj lopott, és börtönbe került. Szenved, és azt gondolja, hogy „Legközelebb nem cselekszem így. Ez nagyon balhés.” Ám amint kijön, újra elköveti ugyanazt.

Van egy nagyon szép közmondás. Bengáliul úgy mondják, hogy amikor egy nőnek fájdalmai vannak a vajúdás folyamán, amikor gyermeket szül, arra gondol: „Legközelebb soha nem fogok teherbe esni.” De utána (nevetve) újra teherbe esik. Értitek? Ismeri a szüléssel járó nehézségeket, és megígéri: „Legközelebb…” Természetesen manapság nagyon sok fogamzásgátló módszer létezik. De ez csak egy közmondás.

Nos, egy beteg ember orvoshoz fordul. Krónikus betegségben szenved. Tudja az okát. Az orvos azt mondja: „Ezt tetted, ezért szenvedsz.” De a gyógyulás után újra ugyanazt teszi. Miért? Ez az igazi probléma. Miért teszi ezt? Látta, megtapasztalta.

Ezért mondja Parīkṣit Mahārāja: kvacin nivartate 'bhadrāt. Ilyen tapasztalatokkal, hallva róla és látva, néha visszafogja magát: „Nem, ezeket a dolgokat nem fogom megtenni. Ez nagyon problémás. Legutóbb nagyon sok bajom származott belőle.” És kvacic carati tat punaḥ, és néha újra elköveti ugyanazt a hibát.

prāyaścittam atho 'pārthaṁ

manye kuñjara-śaucavat

(SB 6.1.10)

„Ezért, kedves uram, úgy vélem, ez az úgynevezett vezeklés haszontalan.” Haszontalan. Mivel elvégzi az előírt vezeklést, tételezzük fel, hogy megszabadul a bűntől, akkor miért követi el újra? Ezért azt mondja: manye kuñjara-śaucavat.

Ő nagyon szép példát hoz fel – kuñjara-śaucavat. A kuñjara elefántot jelent. A ti hazátokban nem látni elefántot. Mi... Indiában láttunk. Manapság már nem. Mégis vannak, de ötven évvel ezelőtt sok elefánt volt. Különösen a zamindárok, a földbirtokosok és a helyi hercegek, ők régen rengeteg elefántot tartottak. Régen költöttek rá... elefántot tartani nagyon drága dolog.

Szóval, elefánt; van egy bizonyos típusú tó, ahol az elefántok fürödhetnek. Nos, ha valaki még nem látta, az elefánt nagyon szépen megfürdik, nagyon szépen lemossa a testét. És amint a szárazföldre ér, felvesz egy kis port a földről, és a testére szórja. Azonnal. A nedves testét teljes egészében porral hinti be. Parīkṣit Mahārāja tehát nagyon szép példát hoz fel, kuñjara-śaucavat: pont olyan, mint egy elefánt testének megtisztítása. Nagyon szépen megtisztítja, ez rendben van, de amint kijön a vízből... mindezeket a dolgokat a természet (jelenségeiből*) kell tanulmányoznunk. Az elefánt oly nagy, és állítólag a legnagyobb állat. És nagy ereje van. De hogy milyen bolond, csak nézzétek. Fürdés után az egész testét porral fogja behinteni.

Bādarāyaṇir uvāca – , nos, ő most válaszol. Rujāṁ rogānāṁ nidānavid yathā vaidyas tad anurūpaṁ cikitseta. Atra codayati dvābhyām. Hmm. Ennek már vége. Yathā kuñjara-snāna rajobhir ātmānaṁ malīni karoti tathā pāpasya punar durṇivāratvena naraka-pātasya avaśyaṁ prāyaścittaṁ vyārtham iti. Tehát, ha fennáll a lehetőség arra, hogy bűnös cselekedetek elkövetésével a pokoli élet állapotába süllyedjünk, és tegyük fel, hogy valaki vezekel ezekért a cselekedetekért, majd ismét elköveti azokat, akkor mi értelme van ennek? Egyszerűen... olyan, mint amikor tüzet gyújtasz és vizet öntesz rá. Akkor mi értelme van a tűzgyújtásnak? Tehát:

karmaṇā karma-nirhāro

na hy ātyantika iṣyate

avidvad adhikāritvāt

prāyaścittaṁ vimarśanam

(SB 6.1.11)

Most Śukadeva Gosvāmī megválaszolja a kérdést: amíg az ember tudatlanságban van, amíg az ember ... szíve tele van piszkos dolgokkal, addig bűnös cselekedeteket követhet el, vagy vezekeléssel ellensúlyozhatja azokat. De amíg a tisztátalanság jelen van a szívben, addig minden tette haszontalan.

Ezért a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudat, ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), el kell távolítani a tisztátalan dolgokat a szívből.

Ez az igazi vezeklés. Ha a tisztátalan dolgok jelen vannak, ahogy vannak is, egyszerűen ... akárcsak a beteg ember. A tisztátalan dolgok jelen vannak a testében, és ha ő nagyon szépen megtisztítja magát külsőleg szappannal és vízzel, ez nem jelenti azt, hogy megszabadult a betegségtől. A betegség okát kell eltávolítani. Akkor válik egészségessé. A test felesleges mosdatásával nem szabadulhatunk meg a betegségtől.

Avidvad-adhikāritvāt. Amíg... az avidvad tudatlanságot jelent. A tudatlanság, mi a tudatlanság? A tudatlanságot már sokszor elmagyaráztuk: „én ez a test vagyok”, és mindenki az élet ezen testi felfogása szerint cselekszik. Ezt avidyānak hívják. Az avidyā tudatlanságot jelent. Avidvad-adhikāritvāt prāyaścittaṁ vimarśanam. Nincs haszon a vezeklésből, ha ez a tudatlanság, a tisztátalan dolgok jelen vannak a szívben.

nāśnataḥ pathyam evānnaṁ

vyādhayo 'bhibhavanti hi

evaṁ niyamakṛd rājan

śanaiḥ kṣemāyā kalpate

(SB 6.1.12)

(Śrīdhara Svāmī magyarázatát olvassa) Avidvan adhikārī yasmin tasya bhāvas tattvaṁ tathā, avidyā naśāthavād naṣṭe 'pi tasmin pāpe tat saṁskāraṇa pāpāntarasya punaḥ punaḥ prāroho bhavati. Tat tu nimitta-pramattaḥ śanair labhate nānya iti sadṛṣṭāntam āha. Pathyam eva annam aśnataḥ puruṣān yathā vyādhayo na bādhante tathā niyamadi kārtā kṣemāya tattva-jṣānāya samartho bhavati. Nagyon szép. Azt mondja, olyan, mint az, aki betartja az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. Az ember lehet beteg. Valamilyen módon mindannyian betegek vagyunk. Ez az anyagi test annyit tesz, hogy betegek vagyunk. Szóval, nagyon szép példát említ arra, hogy:

nāśnataḥ pathyam evānnaṁ

vyādhayo 'bhibhavanti hi

evaṁ niyamakṛd rājan

śanaiḥ kṣemāyā kalpate

(SB 6.1.12)

Pont úgy, ahogy az élet beteges körülményei közepette vannak bizonyos korlátozások. Az orvos azt mondja: „Cukorbeteg vagy. Ne fogyassz cukrot. Ne fogyassz cukrot, ne egyél ezt, meg azt.” Nagyon sok korlátozás van. Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, niyama-kṛd, ha követed az élet szabályait és előírásait, akkor śanaḥ ksemāya kalpate, akkor a szív tisztátalanságai hamarosan kigyógyulhatnak.

Ahogy mi is előírjuk. Nem előírjuk – ez már eleve benne van a śāstrákban. A tanítványainknak, különösen akiket beavattak, azt mondjuk: „Ne éljetek tiltott szexuális életet, ne vegyetek részt szerencsejátékban, ne egyetek növényeken kívül más ételt, és ne fogyasszatok mámorító szereket.” Négy szabály. Nos, ha ezt a négy szabályt betartják, fokozatosan, fokozatosan megszabadulnak a szív tisztátalanságaitól.

Követni kell tehát. Egyszerűen beteg vagyok, és azonnal beveszek valamilyen gyógyszert, ami talán átmenetileg hasznot hoz, de az nem gyógyulás. Ha önmagadnak kell meggyógyítanod magad, akkor be kell tartanod az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. És mik ezek a szabályok és előírások? Azt mondja:

tapasā brahmacaryeṇa

śamena ca damena ca

tyāgena satya-śaucābhyāṁ

yamena niyamena vā

(SB 6.1.13)

Tapasā. A tapasā lemondást jelent. Lemondás. Tegyük fel, hogy hozzászoktál néhány rossz szokáshoz. Tegyük fel, hogy dohányzol, és az előírás az, hogy "Ne fogyassz mámorító szereket". A dohányzás mámorító. Mivel be kell tartanod a szabályokat – nem dohányozhatsz –, az gondot okoz majd neked. Mivel hozzászoktál a dohányzáshoz, és én azt mondom: "Ne dohányozz", az nagyon nehéz lesz számodra. Hozzászoktál a korlátozás nélküli szexuális élethez, és ha azt mondom, hogy "Ne élj tiltott szexuális életet", az gondot okoz majd neked. Hasonlóképpen, oly sok minden van, amihez hozzászoktunk, és ha ezeket korlátozzuk, akkor gondok lesznek.

A nehézségek önkéntes elfogadását tapasyának, vagy lemondásnak nevezik. Akárcsak az, aki beteg, ha meg akar gyógyulni, be kell tartania az orvos által előírt korlátozást. És be is tartja. Ahogy az orvos mondja: "Ó, nem kelhetsz fel. Huszonnégy órán át feküdnöd kell." Nem tetszik neki, de meg kell tennie. Ezt nevezik tapasyának, lemondásnak. Bűnbánat. Korlátozások. Azt mondjuk, Ekādaśī napján böjtölni kell. A böjtölés nem túlságosan kellemes, de meg kell tenni. Ezt hívják tapasyának.

Brahmacaryeṇa. A brahmacaryeṇa cölibátust jelent. Minél jobban fegyelmezed a szexuális életedet, annál erősebb leszel a lelki élet terén. Brahmacaryeṇa. Brahma... a brahmacarya a szexuális élet fegyelmezését, irányítását jelenti. Ezért kérdezte meg valaki tőlem: "Swāmījī, miért hangsúlyozod ennyire a házasságot?" A következő választ adtam már sok úriembernek a televízióban, hogy mivel igényünk van a szexuális életre, de ha a házasság korlátai között vagyunk, akkor nincs tiltott szexuális élet. Legalábbis tartózkodunk tőle.

Ez van itt leírva. Ezek a szabályok. Tapasā brahmacaryeṇa. A brahmacarya cölibátust jelent; és a śamena, az elme irányítását; a damena, az érzékek irányítását jelenti. Ha tudod irányítani az elméd, akkor tudod irányítani az érzékeidet. Az elmében van az érzéki tevékenységek központja. Ha tudod irányítani az elméd, akkor könnyen tudod irányítani az érzékeket. Az elme irányításának legegyszerűbb folyamata pedig az, ha az elmédet Kṛṣṇa-tudatban rögzíted. Ha Kṛṣṇa... Kṛṣṇa mindenható. Ha Ő jelen van az elmédben, akkor semmi értelmetlenség nem juthat be az elmédbe. Śamena ca damena ca, és tyāgena. A tyāgena lemondást jelent. Ezeket a dolgokat kell gyakorolni. Nem arról van szó, hogy ha folyamatosan ostobaságokat követhetsz el, (nevet) akkor lelkileg fejlettebbé válsz. Ha valaki ezt mondja, az egyszerűen csal. Csal. Pont úgy, ahogy egy ostoba orvos mondhatja: "Csak fizesd ki a díjamat, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot, és meg fogsz gyógyulni." Értitek. Az ilyen orvoshoz senki sem megy el. Értitek. Azt mondja: „Gyere el, fizesd ki a díjamat, és adok neked egy mantrát. Meggyógyulsz, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot.”

Elmegy-e bárki is ehhez az orvoshoz? Bármelyik épeszű ember? Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja: „Bármit megtehetsz, amit akarsz. Fogadd ezt a mantrát, fizesd ki a díjamat, és magasan fejlett leszel a lelki tudatosságban”, ezek nincsenek benne a hiteles könyvekben vagy a védikus irodalomban. Mind csak hízelgés és pénzkeresés céljából születtek.

Ám valójában, ha komolyan gondolod, akkor, ahogy mondják, be kell tartanod a szabályokat: lemondás, cölibátus, az elme uralása, az érzékek uralása, lemondás, igazmondás, tisztaság és a szabályok, valamint előírások betartása. Ezt állítják.

deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā

dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ

kṣipanty aghaṁ mahad api

veṇu-gulmam ivānalaḥ

(SB 6.1.14)

Ő nagyon szép példát említ. Veṇu-gulmam ivānalah. Ahogyan a száraz évszakban sok száraz fű van mezőn, és ha meg kell tisztítanod a mezőt, pusztán csak tüzet kell gyújtanod a mezőn, és minden automatikusan megtisztul, hasonlóképpen, deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ. Azok, akik elég intelligensek, dharmajñāḥ, akik ismerik az igazi vallási elveket, és śraddhayānvitāḥ, és akik odaadóak, azok intelligens módszerrel mindenféle bűnös cselekedetből ki tudnak szabadulni.

Mi ez az intelligens módszer?

kecit kevalaya bhaktyā

vāsudeva parāyaṇāḥ

aghaṁ dhunvanti kārtsnyena

nīhāram iva bhāskaraḥ

(SB 6.1.15)

Azt mondja, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat, tiszta odaadó szolgálat által, vāsudeva-parāyaṇāḥ által... vāsudeva azt jelenti, Kṛṣṇa. Aki Kṛṣṇának szenteli magát, pusztán ezzel az odaadó folyamattal, és mindig Kṛṣṇa-tudatban lévén, agham dhunvanti kārtsnyena, az megszabadulhat minden bűnös visszahatástól. Hogyan? Nīhāram iva bhāskaraḥ. A nīhāram harmatot jelent. Láthattátok, ebben az évszakban oly sok harmat van a fűben, a fán. Amint felkel a nap, mindennek vége. Mindennek vége. Ez egy nagyon szép példa.

Tehát, ha felszínre hozod Kṛṣṇa napját... mindezek a termékek... ezek a bűnös cselekedetek a tudatlanságból erednek. A tudatlanság sötétség, māyā, és Kṛṣṇa vagyis a Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a nap. Most éjszaka van; minden sötét. Ha valamilyen módon felkel a nap, akkor a sötétség azonnal véget ér.

Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, kecit. Kecit. A kecit azt jelenti, hogy nem mindenki számára lehetséges, de néhány szerencsés ember úgy cselekszik, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat által megszabadul a bűnös visszahatásoktól, ahelyett, hogy elmerülne a rengeteg részletben. Vāsudeva-parāyaṇāḥ, azok, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, az agham... az agham mindenféle bűnös visszahatást jelent. Dhunvanti kārtsnyena.

Nagyban. Kārtsnyena nagy mennyiséget jelent. Kārtsnyena nihāram. A nihāram jelentése, akár a harmat (köd); A bhāskaraḥ napot jelent. Ahogy a nap azonnal szétszórja, azonnal eloszlatja a harmatot (ködöt) minden erőfeszítés nélkül, hasonlóképpen, amint jelen van a Kṛṣṇa-tudat, megszabadulsz minden bűnös visszahatástól.

A másik dolog, ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, az Úr azt mondja, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66):

„Add fel az élet mindenféle testi indíttatású vallásos elvét.” Miről van szó? Kṛṣṇa a sarva-dharmān-t firtatja. A dharma vallási elvet jelent. Az egyik helyen azt mondta, dharma-saṁsthāpanārthāya, „Azért jöttem, hogy helyreállítsam a vallás elvét”, és a végén azt mondja: sarva-dharmān parityajya. Sarva-dharmān.

Ez a sarva-dharman a mindenféle vallási alapelv, amely a testi életfelfogással kapcsolatos. Azt állítjuk magunkról, hogy „hindu vagyok”, vagy „keresztény vagyok”, „mohamedán vagyok”. Mindez a testi felfogásnak köszönhető... (szakadás) (vége)