Category:HU/680911 - Lecke BG 07.02 - San Francisco

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye

vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine

gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ

vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te

kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam

bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate

mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau

(Sambandhādhideva Praṇāma)

dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ

śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau

śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau

preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi

(Abhidheyādhideva Praṇāma)

śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ

karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥ śriye 'stu naḥ

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Prabhupāda: Nem működik? (a mikrofonra utalva)

Govinda dāsī: . . . (nem kivehető)

Prabhupāda: Egy kicsit.

Bhakta: . . . (nem kivehető)

Prabhupāda: Miért? Miért nem működik?

Bhakta: Nem tudom.

Prabhupāda: . . . (nem világos)

Gargamuni: Egy kicsit működik, Swāmījī.

Prabhupāda:

jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam

idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ

yaj jñātvā neha bhūyo anyaj

jñātavyam avaśiṣyate

(BG 7.2)

Ezt a verset megbeszéltük, hogy mi a tudás. A tudás azt jelenti, hogyan működik ez az univerzum, mi a működtető erő, mi az energia. Akárcsak a tudósok, ők is különböző energiákat kutatnak. Akárcsak ez a föld, amely súlytalanságban lebeg. Egy ilyen hatalmas anyagtömeg, rengeteg heggyel, sok tengerrel, óceánnal, felhőkarcolóval, várossal, településsel, országgal, úgy lebeg a levegőben, mint egy pálcika, egy vattapálcika. Ha valaki megérti, hogyan lebeg, az a tudás. A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, rendelkezni mindenféle tudással. Mi, Kṛṣṇa-tudatos emberek, nem vaygunk valamilyen érzés rabjai. Nem. Van filozófiánk, tudományunk, teológiánk, etikánk, erkölcsünk, mindenünk – mindenünk, amit az emberi létformában ismernünk kell. Kṛṣṇa ezért azt mondja: „Mindannyiatoknak a tudásról fogok beszélni.”

Ez a Kṛṣṇa-tudat. Egy Kṛṣṇa-tudatú… egy Kṛṣṇa-tudatos embernek nem szabad bolondnak lennie. Ha el kell magyaráznia, hogyan lebegnek az univerzum bolygójai, hogyan köröz az emberi test, hányféle faj létezik, hogyan fejlődnek… ezek mind tudományos ismeretek – fizika, botanika, kémia, csillagászat, minden. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: yaj jñātvā: ha megérted ezt a tudományt, a Kṛṣṇa-tudatot, akkor nem lesz más amit tudnod kell. Ez azt jelenti, hogy teljes tudással fogsz rendelkezni. Vágyakozunk a tudásra, de ha Kṛṣṇa-tudatúak vagyunk, és ha ismerjük Kṛṣṇát, akkor minden tudás benne foglaltatik.

Tac-chakti viṣaya vivikta-svarūpa viṣayakaṁ jñānam. Teljes tudással fogsz rendelkezni eredeti helyzetedről, az anyagi világ, a lelki világ, Isten, a kölcsönös kapcsolataink, az idő, a tér, minden egyéb eredeti helyzetéről. Sok mindent kell ismerni, de a legfontosabb Isten, az élőlények, az idő, a munka és ez az anyagi energia. Ezt az öt dolgot ismerni kell.

Nem mondhatod, hogy „Nincs Isten”. Isten az irányító, a legfelsőbb irányító. Nem mondhatod, hogy nem állsz irányítás alatt. Van irányító. Ahogy az államban sem mondhatod, hogy nincs irányító. Van irányító. Minden utcában, minden házban van irányítás, kormányzati irányítás. Tegyük fel, hogy ez az üzlet is kormányzati irányítás alatt áll. Ha ilyen üzletet kell építened, nem lakhatsz benne. Ha lakóházról van szó, „A tűzvédelmi rendszernek meg kell lennie.” Van irányítás. Még akkor is, ha sétálsz az utcán, ha autózol, van irányítás: „Tarts jobbra.” Nem hajthatsz át ott, ahol az van kiírva, hogy „Állj”. Meg kell állnod. Tehát, minden tekintetben irányítás alatt állsz.

Létezik egy irányító. És a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Az egyik irányító felett van egy másik. Ha tovább keresed, ki a végső irányító, akkor úgy fogod találni, hogy az Kṛṣṇa. Sarva-kāraṇa-kāraṇam (Bs. 5.1). A Brahma-saṁhitā megerősíti, īśvaraḥ paramaḥ, a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1). Az īśvaraḥ irányítót jelent. Meg kell tehát ismernünk ezt az irányítót, azt, hogyan irányít.

(egy gyermek zajong) (félre) Ez zavaró.

Tehát, jñānaṁ vijñānaṁ te sahitam. Nemcsak az irányítót kell ismerni, hanem azt is tudni, hogyan irányít, hányféle energiája van az irányítónak, és hogyan irányít Ő – ez a vijñānam. Jñānaṁ vijñānaṁ te nate tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ.

Ezt a tudást az értheti meg, aki kapcsolatot létesített Kṛṣṇával, és meghódolt lélek. Meghódolás nélkül nagyon nehéz megérteni az irányítót és az energiákat, azt, hogyan irányít Ő mindent. Tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ samagreṇa upadekṣyāmi. Ez a helyzet. A későbbi fejezetekben olvasni fogod, hogy Kṛṣṇa azt mondja: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya (BG 7.25). Amikor bármely oktatási intézménybe belépsz, és nem adod át magad az intézmény szabályainak és előírásainak, hogyan fogsz profitálni az intézmény által közvetített tudásból?

Mindenhol, bárhol is szeretnél valamit megszerezni, irányítás alatt kell lenned, vagy alá kell vetned magad a szabályoknak és előírásoknak. Akárcsak az óránkon, ahol a Bhagavad-gītāból magyarázunk el néhány leckét, és ha nem követed az óra szabályait és előírásait, akkor nem lehetséges a tudás megszerzése. Hasonlóképpen, az irányító teljes ismeretét és az irányítás folyamatát akkor érthetjük meg, amikor valaki Arjunához hasonlóan meghódol Kṛṣṇának. Amíg valaki nem meghódolt lélek, ez nem lehetséges. Mindig emlékezz arra, hogy Kṛṣṇa, vagyis Arjuna meghódolt Kṛṣṇának. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7). Ezért Kṛṣṇa beszél is hozzá.

Valójában a szentírásokról szóló ilyetén beszélgetéseket nem szabad lefolytatni addig, amíg nem alakul ki kapcsolat a beszélő és a közönség között. A közönség alatt a tanítványok értendők. A tanítvány jelentése, aki elfogadja a fegyelmet. Śiṣya. Śiṣya. A pontos szanszkrit szó a śiṣya. A śiṣya azt jelenti... van egy ige, szanszkrit ige, ami úgy hangzik, hogy śas. A śas irányítást jelent. A śasból származik a "śāstra". A śāstra irányító könyvet jelent. És a śasból jön a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Amikor az érvelés kudarcot vall, az ész is kudarcot vall... akárcsak az állam ellenőrzése.

Először is ismertetik veled a törvényeket. Ha megszeged a törvényeket, ha nem követed a szabályozó könyveket, vagyis a śāstrát, akkor a következő lépés a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Ha nem követed a kormány rendeletét, "Tarts jobbra", akkor ott vannak a rendőrbotok - śastra. Irányítás alatt kell lenned. Ha úriember vagy, akkor a śāstra utasításai szerint irányítanak. És ha dacolsz, akkor Durgādevī szigonya jár neked.

Láttad Durgādevīt, a képet, a szigonyt, a háromféle gyötrelmet. Úgy értem, nem szeghetsz meg semmilyen szabályt vagy előírást; sem, ami az államot illeti, sem, ami a legfelsőbb államot, Kṛṣṇát illeti. Ez nem lehetséges. Vegyünk például néhány egészségügyi szabályt. Ha többet eszünk, akkor valamilyen betegség fog irányítani. Emésztési zavarok lesznek, és az orvos azt fogja tanácsolni, hogy három napig ne egyél.

Van tehát kontroll – a természet által. A természet Isten törvényét jelenti. Automatikusan működik. A bolondok nem látják Isten törvényét, de Isten törvénye jelen van. A nap pontosan a megfelelő időben kel fel, a hold pontosan a megfelelő időben kel fel. Az év első (napja*), január elseje pontosan a megfelelő időben következik be. Irányítás tehát van. De a bolondok nem látják. Minden irányítás alatt áll.

Ahhoz, hogy megismerjük Istent, és azt, hogyan működnek a dolgok, és hogyan irányítják azokat, ismernünk kell ezeket a dolgokat. Nem szabad pusztán az érzelmekre hagyatkoznunk. A vallásos érzelem azoknak jó, akik vakon követnek. Ám jelenleg az emberek az úgynevezett műveltségben fejlettek. A Bhagavad-gītā tehát teljes körű tájékoztatást ad, hogy elfogadhasd Istent az értelmeddel, az érveiddel, a tudásoddal. Ez nem vak követés. A Kṛṣṇa-tudat nem egy érzés. Tudás (elméleti*) és gyakorlati tudás támasztja alá. Vijñānam. Jñānaṁ vijñāna sahitam. Ezért vijñāna sahitam nélkül...

És ahhoz, hogy megértsük ezt a tudást, a folyamat az, hogy meghódolt léleknek kell lennünk. Ezért mi tanítványok... a tanítvány azt jelenti, aki elfogadja a fegyelmet. A fegyelem elfogadása nélkül nem tudunk előrelépni. Ez nem lehetséges. Bármely tudást illetően, bármely tevékenységi területen, ha tudományosan és tényszerűen tudatos akarsz lenni, akkor el kell fogadnod az irányító elvet. Samagreṇa vakṣ ya svarūpaṁ sarvokaraṁ yatra dhiyaṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum.

Ebben a fejezetben világosan elmagyarázzák, hogy ki a legfőbb imádat tárgya. Imádatot végzünk. Képességeink szerint imádunk valakit. Ha mást nem, a főnökünket imádjuk. Tegyük fel, hogy egy irodában vagy egy gyárban dolgozom, imádnom kell a főnököt, be kell tartanom az utasításait. Tehát mindenki végez imádatot. Nos, ki a legfőbb imádat tárgya; Kṛṣṇa. És hogyan lehet Ő a legfőbb imádat tárgya, ezt magyarázza el ez a fejezet. Ya svarūpaṁ sarva karaṁ ca yac ca dhiyāṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum atra bhakti-pratijñānam.

Ezért, ha megértjük, hogy itt van a legfőbb irányító, itt van a legfőbb imádandó tárgy, akkor életünk problémái azonnal megoldódnak. Kutatunk utána. A minap meséltem nektek egy történetet egy mohamedán bhaktáról, aki a legnagyobbat akarta szolgálni. A Nawabot szolgálta, majd a császárhoz, Barsához ment, majd a császártól Haridāsához, egy szenthez ment, és Haridāsától Kṛṣṇa vṛndāvanai imádatára küldték.

Kíváncsinak és elég intelligensnek kell lennünk. Szolgálunk. Mindenki szolgál, ha mást nem is, az érzékszerveinket szolgáljuk. Gyakorlatilag senki nem szolgál semmilyen főnököt vagy urat, hanem az érzékszerveit. Tegyük fel, ha én valakit főnökként szolgálok, valójában nem a pénzéért szolgálom... nem a személyét szolgálom; a pénzéért szolgálom.

Ha azt mondja: "Holnap ingyen kell dolgoznod. Most napi húsz dollárt kapsz. Holnap nem lesz pénzem. Ingyen kell dolgoznod", "Á, nem, nem, uram. Nem jövök, mivel nem téged szolgállak, hanem a pénzedet." Valójában tehát a pénzt szolgáljuk. Miért szolgálod a pénzt? Mert a pénzzel kielégíthetjük az érzékeinket. Pénz nélkül nem tudjuk kielégíteni az érzékszervi adottságainkat. Ha inni akarok, ha élvezni akarok valamilyen dolgot, akkor pénzre van szükségem. Ezért végső soron az érzékeimet szolgálom.

Ezért hívják Kṛṣṇát Govindának. Végső soron az érzékeink kielégülésére vágyunk, a „go” pedig érzékeket jelent. Itt van egy személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha Kṛṣṇát szolgálod, akkor érzékeid elégedettek lesznek. Ezért Govinda az Ő neve. Valójában az érzékeinket akarjuk szolgálni, de a valódi érzékek, a transzcendentális érzékek Kṛṣṇa, Govinda. Ezért a bhakti, az odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti, hogy a legfelsőbb tiszta szolgálatában használjuk őket. Az Úr a legfelsőbb tiszta. A Bhagavad-gītā tizedik fejezetében azt olvashatjuk, hogy Kṛṣṇát Arjuna pavitraṁ paramaṁ bhavānnak (BG 10.12) írja le: „Te vagy a legfelsőbb tiszta.”

Ha a legfelsőbb tiszta érzékeit akarjuk szolgálni, akkor nekünk is tisztává kell válnunk. Mert anélkül... tisztának lenni annyit tesz, mint lelkinek lenni. A lelki élet tiszta életet jelent, az anyagi élet pedig szennyezett életet. Ahogyan mi is rendelkezünk ezzel a testtel, ez anyagi test. Ez egy tisztátalan test. Ezért szenvedünk a betegségektől, az öregségtől, a születéstől, a haláltól. És a valódi, tiszta formánkban, lelki formánkban nincs ilyen szenvedés. Ott nincs születés, nincs halál, nincs betegség és nincs öregség. A Bhagavad-gītāban olvastad: nityaḥ śāśvato 'yaṁ na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20). Nitya. Bár én vagyok a legidősebb, mivel cserélem a testem... lélekként tiszta vagyok. Nincs születésem, nincs halálom, pusztán csak cserélem a testet. Ezért én vagyok a legidősebb. Bár én vagyok a legidősebb, új szellemiségem van. Mindig friss vagyok. Ez az én helyzetem.

A Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti. Ennyi az egész. Nem kell kiirtanunk magunkból, kilépnünk az érzéki tevékenységekből. Nem. Egyszerűen csak meg kell tisztítanunk az érzékeket. Hogyan lehet megszabadulni az érzékektől? Mivel élőlény vagy, az érzékek adottak. De a helyzet az, hogy jelenleg, mivel anyagilag szennyezettek vagyunk, érzékeink nem jutnak teljes élvezethez. Ez a legtudományosabb.

Az odaadó szolgálat ezért az érzékek megtisztítását jelenti. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalalam (CC Madhya 19.170). A nirmalamam megtisztulást jelent. Hogyan lehet megtisztítani az érzékeidet? Ezt a Nārada-bhakti-sūtra határozza meg. Azt mondják, hogy sarvopādhi-vinirmuktam. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy mentesnek kell lenned mindenféle megjelöléstől. Életünk tele van megjelölésekkel. Ahogy én azt gondolom: „indiai vagyok”, azt gondolom: „sannyāsī vagyok”, te azt gondolod, hogy amerikai vagy, azt gondolod: hogy „férfi” vagy, azt gondolod: hogy „nő” vagy, azt gondolod: hogy „fehér” vagy, azt gondolod: hogy „fekete” vagy. Számtalan megnevezés van. Ezek mind megnevezések.

Az érzékek megtisztítása ezért a megnevezésektől való megtisztítását jelenti. A Kṛṣṇa-tudat pedig azt jelenti, hogy „Sem indiai, sem európai, sem amerikai nem vagyok, sem ez, sem az nem vaygok. Örökké Kṛṣṇával állok kapcsolatban. Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok.” Amikor teljesen meggyőződünk arról, hogy „Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok”, az a Kṛṣṇa-tudat, és ez az érzékeink megtisztítása.

Kṛṣṇa parányi szerves részeként ezért Kṛṣṇát kell szolgálnod. Ebben rejlik a te örömöd. Most a saját érzékeinket, anyagi érzékeinket próbáljuk kielégíteni. Amikor... felismered, hogy Kṛṣṇa parányi szerves része vagy, akkor Kṛṣṇa, Govinda érzékeit elégíted ki. Az Ő érzékeinek kielégítésével a te érzékeid is elégedettekké válnak. Akárcsak az a nyers példa – ez nem lelki dolog –, ahogy a férjet élvezőnek, a feleséget pedig élvezettnek tekintjük. Amennyiben a feleség kielégíti a férj érzékeit, az ő érzékei is kielégülnek.

Hasonlóképpen, ahogy viszketést érzel a testeden, és a tested egy része, az ujjak megvakarják a viszkető részt, az elégedettséget az ujjak is érzik. Nem csak az adott rész érzi az elégedettséget, hanem az egész test érzi ezt az elégedettséget. Hasonlóképpen, mivel Kṛṣṇa a teljesség, amikor kielégíted Kṛṣṇát, Kṛṣṇa, Govinda érzékét, akkor az egész univerzum elégedettsége következik be. Ez egy tudomány. Yasmin tuṣṭe jagat tuṣṭam.

Egy másik példa pedig, ha a gyomrodat kielégíted, akkor az egész tested jóllakottá válik. A gyomor az étel emésztésével annyi energiát bocsát ki, hogy az vérré alakulva a szívbe kerül, és a szívből szétterjed az egész testbe, és az egész testben kielégül a depresszió, a kimerültség, amelyen keresztülmentél.

Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ez a Kṛṣṇa-tudat tudománya. És Kṛṣṇa személyesen magyarázza el. Tehát yaj jñātvā, ha megértjük a Kṛṣṇa-tudat tudományát, akkor semmi nem marad ismeretlen. Minden ismertté válik. Ez nagyon jó dolog. Yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate (BG 7.2). A bhūyo azt jelenti, hogy nincs több mit megérteni. Minden teljesen ismert.

Akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem értik meg az emberek Kṛṣṇát. Ez természetesen egy lényeges kérdés, amire Kṛṣṇa a következő versben ad választ:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu

kaścid yatati siddhaye

yatatām api siddhānāṁ

kaścin māṁ vetti tattvataḥ

(BG 7.3)

Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu. Különböző típusú emberek vannak. Amint tudjuk, mindenki, csak ezen a bolygón, más bolygókat nem számítva, száz és ezer fajta ember létezik. Még itt is, ahol mi ülünk, oly sokféle hölgy és úr, különböző fajták vannak. És ha kimész, ott is különböző fajtákat találsz. Ha egy másik országba – Indiába, Japánba, Kínába – mész, különbözőeket fogsz találni. Ezért mondják, manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3), a rengeteg-féle ember közül, kaścid yatati siddhaye, csak kevesen döntenek úgy, hogy meg akarják érteni az élet filozófiáját.

Az ember racionális állat. Az ember racionális. Az ember állat, de racionális állat. Az ember különleges ajándéka, hogy el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz. Több tudással rendelkezik, mint az állatok. Jelenleg azonban az oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag az állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy a jelenlegi oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy túlságosan érdekel minket az evés, az alvás, a párzás és a védekezés; ez az állati nevelés.

Evés, alvás, párzás és védekezés, ó, ez ott van az állatokban is. Nincs különbség. Vannak saját védekező intézkedéseik, van saját alvási mértékük, van saját párzási mércéjük. Egy félreeső helyen, szép szobában, egy feldíszített szobában párosodsz a feleségeddel, míg egy kutya az utcán párosodik, de az eredmény ugyanaz. A párzási módszer fejlesztése ezért nem a civilizáció fejlődését jelenti. Ez az állati civilizáció csiszolása, ennyi az egész. Az állat is, a kutya is meg tudja védeni magát más kutyáktól. És ha azt hiszed, hogy felfedezted a nukleáris energiát, hogy megvédd magad, ó, az sem az emberi civilizáció fejlődése. A védekezés módja mindössze.

Hasonlóképpen folytathatod az elemzést. Az ember elemzése akkor tökéletes, ha a eredeti helyzetét kutatja: "Mi vagyok én? Mi vagyok én? Ez a test vagyok-e? Miért jöttem erre a világra?" Ez a kíváncsiság szükségeltetik. Ez az emberi lény különleges kiváltsága. Ezért, amint valaki elkezd tudakozódni: "Mi vagyok én?", és ha tovább kutat ez után, akkor Istenhez fog eljutni.

Mert ő Isten parányi szerves része. Isten mintapéldánya. Ezért a manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3): sok-sok ezer ember közül egy, vagy mondjuk néhány ember fog érdeklődni Isten megismerése iránt. Nem, hogy megismerje... hogy megismerje Istent, hanem önmagát. És ha valóban meg akarja ismerni önmagát, akkor fokozatosan el fog jutni Istenhez. Tehát:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu

kaścid yatati siddhaye

yatatām api siddhānāṁ

kaścin vetti māṁ tattvataḥ

(BG 7.3)

Itt azt mondják, manuṣyas teṣāṁ śāstra 'dhikara yajñānāṁ sahasra-madhye. Nos, mi vagyok én, mi Isten, mi ez az anyagi világ, hogyan működik, ezek azok a dolgok, amelyekkel egy művelt embernek foglalkoznia kell. Egy ostoba ember nem tudja felfogni. Ezért śāstra adhikāra. Śāstra jelentése, az ember rendelkezik némi tudással a śāstrákból, a tudás könyveiből. Ha meg akarjuk vizsgálni azokat, akik rendelkeznek a tudás könyveivel, a könyvekben lévő tudással, śāstrával, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni.

Ha meg akarod tudni, hogy ebben a negyedben hány műveletlen ember van, ó, sokat fogsz találni. És ha meg akarod tudni, hány diplomás van, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. Hasonlóképpen, sok ember van, de ha olyan embert akarunk találni, aki az életét próbálja tökéletesíteni, nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. És közülük... oly sok transzcendentalista, svāmī, yogī van. Ha közéjük számoljuk azokat, akik meg akarják érteni Istent, akik ismerik Istent, a számuk azonnal kicsire fog zsugorodni. Ismét.

Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy sok-sok ezer ember közül van egyvalaki, aki törekszik az élete tökéletesítésére. És sok-sok ezer ember közül, akik valóban igyekeznek tökéletesíteni az életüket, fogsz találni egyvalakit – vagy lehet, hogy nem találsz senkit –, aki ismeri Istent, vagyis Kṛṣṇát. De Kṛṣṇa olyan kedves, hogy Ő maga jön el, hogy mindenki megismerhesse Őt. És ugyancsak olyan kedves, hogy mielőtt elhagyja ezt az anyagi világot, maga után hagyja ezt a Bhagavad-gītāt, hogy személyes beszélgetéseiből megismerhesd, mi Isten.

Ezért, ha helyesen olvasod a Bhagavad-gītāt, ahogyan azt Kṛṣṇa mondja el, nem ostobán, értelmetlenül értelmezve, hanem úgy, ahogyan az van, ahogyan az van... nevezzük a dolgokat a nevükön. Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége". Ne értelmezd ezt a verziót a saját ostoba értelmezéseddel, hanem fogadd el Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. És tettei, śāstrikus tudása, bölcsessége által... mindenki elfogadta korábban, az összes ācārya. Ezért kell az ācāryák lábnyomait követnünk. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186).

Nem érthetjük meg a magasabb rendű dolgokat, ha nem követjük a nagy személyiségek lábnyomait. Akárcsak a tudományos világban a gravitáció törvényét. Semmit sem tudsz a gravitáció törvényéről, de Sir Isaac Newton azt mondja, hogy létezik a gravitáció törvénye, ezt el kell fogadnod. Ennyi az egész. Ez azt jelenti, hogy egy nagy személyiséget követsz.

Hasonlóképpen, Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként kell elfogadni, nem szeszélyből. De Őt olyan személyiségek … fogadták el, mint az Úr Caitanya, Rāmānujācārya, Śaṅkarācārya, akik a lelki világ sorsát irányító nagy személyiségek. Ezért kell így elfogadnod.

A következőt fogjuk megbeszélni... negyed kilenc van?

Bhakta: Igen.

Prabhupāda: Ha bármilyen kérdés van, feltehetitek.

Vendég: Swāmī? Azt mondod, hogy a Kṛṣṇa-tudat az érzékek megtisztításának rendszere. Ez azt jelenti-e, hogy az érzékek korlátlanná válnak? Korlátlanná válnak az érzékek, amikor végül megtisztulnak?

Prabhupāda: Nincs szó korlátlanról, de legalább megtisztul. Először is, tiszítsd meg, akkor az érzékek határai is ki fognak tágulni. Olyan, mint amikor a szemed hibás. Szóval, nem látsz; szemüvegre van szükséged. De ha a szemed betegsége kiggyógyul, ó, szemüveg nélkül is látsz.

De ez nem jelenti azt, hogy száz mérföldre is ellátsz. De legalább tökéletesen látsz. Nincs szükséged szemüveg segítségére. Hasonlóképpen, amíg az érzékeid tisztátalanok, teljes tudatlanságban vagy, nem tudod, mi vagy, mi ez a világ, mi Isten – egyszerűen sötétségben vagy. Akár a tompa kő. A tudatlanság azt jelenti, tompa kő.

Ha az érzékeid megtisztulnak, legalább azt tudhatod, hogy ki Isten, mi vagy te, mi ez a világ, milyen a kapcsolatod. Ezek a dolgok feltárulnak. Nem arról van szó, hogy te válhatsz a legfelsőbb irányítóvá. Nem. Ez nem lehetséges. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy legalább önmagad megismered, megismered az irányítót, megismered az irányító rendszert. Ezek a dolgok feltárulnak majd.

Vendég (2): Van egy kérdésem. Ha valaki újra fel akarná osztani Kṛṣṇa vagyonát azáltal, hogy elvenné a gazdagoktól és a szegényeknek adná, és ehhez mindössze egy-két hamis állítást kellene tennie... akkor ez...

Prabhupāda: Miért törekszel elvenni a gazdag ember vagyonát?

Vendég (2): Tessék?

Prabhupāda: Miért igyekszel annyira elvenni a gazdag ember vagyonát? (nevetés)

Vendég (2): Ez az államé. Ez a munkanélküli segély.

Prabhupāda: A munkanélküli segélyező társaság elrendelte, hogy vegyél igénybe állami segélyt...?

Vendég (2): Megkaphatnám, érted, ha tennék néhány hamis kijelentést arról, hogy munkát keresek, miközben valójában nem keresek.

Prabhupāda: Nos, aki hamis kijelentést tesz, az meg fog szenvedni érte.

Vendég (2): Még ha...

Prabhupāda: Igen.

Vendég (2): Még ha jó ügyet szolgál is?

Prabhupāda: Ne törődj semmi olyannal, amit nem Kṛṣṇa rendelt el. Ez a te Kṛṣṇa-tudatod. Nem te határozd meg a saját tennivalóidat.Úgy bele fogsz bonyolódni.

Igen?

Nő bhakta: Swāmī, beavatnál?

Prabhupāda: Követni fogod a szabályokat? Köszönöm. Meg fogom tenni. (nevetés)

Bhakta: Jaya Śrī Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Igen?

Bhakta (2): Swāmī, a lelki energia, mint a helyhez kötött Paramātmā, a szívben található. Ez is Kṛṣṇa személyes jellemzője?

Prabhupāda: Igen. A Paramātmā is személyes. Minden személyes. A Paramātmāt négykarú Nārāyaṇaként írják le, śaṇkhával, cakrával, gada-val, padmával, úgy értem, kellékekkel. Ez a Paramātmā jellemzője. Láttad a Viṣṇu-mūrtit. Az a Paramātmā.

Ez az üresség egy elképzelés, üresség. Valójában Isten vagy Paramātmā vagy Kṛṣṇa (az, akiről szó van*). Mindannyian sac-cid-ānanda-vigraha, transzcendentális formák. Nem anyagi formák. Transzcendentális formák. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). A vigraha formát jelent. Ha mi, Kṛṣṇa parányi szerves részei, rendelkezünk egyéniséggel, formával, hogyan mondhatjuk, hogy a Legfelsőbbnek nincs formája, nincs egyénisége? Teljes egyéniséggel rendelkezik. És ezt a Védák is megerősítik: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő minden élőlény közül a legfelsőbb élőlény. Ahogy mi is élőlények vagyunk, ám Ő a Legfelsőbb. Ez minden. Ő is élőlény. Nityo nityā... cetanaś cetanānām. A különbség az eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Az az egyetlen... van többes számú és egyes számú. Az első számú egyes szám biztosítja a többi egyes számú... a többes számú élőlény szükségleteit. Ez a különbség. Ő a fenntartó, Ő az uralkodó, Ő az irányító, és mi vagyunk az irányítottak, uralkodnak felettünk, és fenntartottak vagyunk. Ez a különbség köztem és Isten között. Egyébként Ő egy élőlény, akárcsak mi. Ő sokkal hatalmasabb: a leghatalmasabb, a legszebb, a leghíresebb, a legerősebb, és mi mindannyian alárendeltek vagyunk.

Ezért az Ő neve Asamordhva. Az Asamordhva azt jelenti, hogy senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mindenki az Ő alárendeltje. És a Bhagavad-gītāban az áll, hogy ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate (BG 10.8): „Én vagyok mindennek az eredete.” Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ezek a dolgok benne vannak a védikus irodalomban.

Igen?

Gargamuni: Swāmījī, a Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa eljön, azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy.

Prabhupāda: Hogyan?

Gargamuni: A Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa... Ő azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy. A Bhāgavatamban az áll, hogy az Úr Kṛṣṇa eltávozásakor minden összeomlott, mindenki elkeseredett, és Arjuna sírt, ilyen... nos, ha azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd amikor elmegy, minden újra összeomlik...

Prabhupāda: Nem azonnal. A természet itt így működik. Építesz egy nagyon szép házat. A természet rendje az, hogy fokozatosan megöregszik, és te össze fogsz omlani. Itt a természet így működik. Nem lehet semmit sem állandóan frissen tartani. Szóval, amíg Kṛṣṇa, vagyis Isten jelen van, vagy az Ő képviselője jelen van, a világ dolgai szépen mennek. De amint eltűnnek, újra ugyanaz a rendszer veszi kezdetét, a fogyatkozás. Beindul... az erő kényszere által ...

Ahogy sötétség sincs, amíg a nap fenn van, de amint a nap eltűnik a szemed elől, azonnal sötétség lesz. Mert az egész mindenség sötétség. Mesterséges eszközökkel vagyis Isten elrendezésével tartjuk világosan. Ez a szoba, ha azonnal áramszünet lesz, ó, sötét lesz, mert a természete a sötétség. A természete a sötétség. Ezért mondják a Védák: "Ne tartózkodj ebben a sötétségben. Hagyd ezt el. Gyere ki a fényre." Tamasi ma jyotir gama (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28). "Csak gyere ki a fényre." Ez a lelki királyság. Kṛṣṇa tehát azért jön, hogy tájékoztasson titeket erről a lelki királyságról: „Az élet ilyen.” Ahogy Kṛṣṇa mutatta be Vṛndāvanában. Mindenki boldog és élvez. Így mutatja Ő meg a lelki életet, hogy vonzzon titeket. A mi dolgunk az, hogy vonzódjunk Őutána, és felkészüljünk arra, hogy visszatérjünk Istenhez, hogy hazatérjünk. Nem azért jött Kṛṣṇa ide, hogy néhány utasítást hagyjon hátra, mi pedig itt maradjunk. Fel kell adnotok ezt az elképzelést. Kṛṣṇa lehetőséget ad arra, hogyan élhettek békésen itt. De ez nem jelenti azt, hogy véglegesen letelepedtek itt. Akkor kudarcra vagytok ítélve. Használjátok ki Kṛṣṇa utasításait, és készüljetek fel arra, hogy tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9): Miután elhagytátok ezt a testet, többé nem jöttök ide. Bās. Menjetek. Átkerültök Kṛṣṇalokára.

Így kell felkészülnünk. Ez a probléma megoldása. Különben, ha ebben az anyagi világban akarsz élni, ez a természet már csak ilyen. Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Egy bizonyos időszakban megnyilvánul, majd ismét elpusztul. És van egy pusztító, úgy értem, pusztító folyamat. Kṛṣṇa eljön, mindent helyrehoz. De ennek a világnak a természete ilyen. Újra leromlik. Leromlik.

Szóval? Végezzünk saṅkīrtanát. Govinda jaya jaya gopāla jaya jaya.

Jöjjön csak ide az a leány. Gyere, gyere.

(kīrtana) (szakadás) (vége)