Category:HU/680910 - Lecke SB 06.01.07 - San Francisco

Prabhupāda: . . . (homályos)

om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave-namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi

rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devi

praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya

prabhu-nityānanda

śrī-advaita gadādhara

śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

A tegnap esti találkozónkon... nem tegnap este, hanem tegnapelőtt este. Parīkṣit Mahārāja, Parīkṣit király, nagyon... úgy értem, együttérző, amikor a különböző pokoli helyzetekben való különböző nyomorúságos körülményekről hall. Azt kérdezi Śukadeva Gosvāmītól, hogy van-e bármilyen lehetőség a felszabadításukra. A vaiṣṇava, az Úr bhaktája mindig arra törekszik, hogy megmentse a bukott lelkeket, akik tudatlanságuk miatt szenvednek. Mindig tudnunk kell, hogy csak a tudatlanság miatt szenvedünk. Ahogy gyakorlati tapasztalataink is vannak róla: ha a tudatlanság miatt olyasmit fogyasztok, ami nem illik az alkatomhoz, megbetegszem.

Ez a betegség tehát a tudatlanságom miatt van. Láttam Kalkuttában egy szomszédot, aki tudatlanság miatt halt meg. Túl sok pakorīt evett az egyik nap, és azokat olajban sütötték ki, másnap pedig megtámadta a kolera, és meghalt. Hasonlóképpen, bármilyen szenvedést is élünk át, az a tudatlanságunknak köszönhető.

Valójában nem a szenvedésre vagyunk teremtve. Ha Isten fiai vagyunk, aki minden kinccsel teli, miért kellene szenvednünk? Vajon egy gazdag ember fia szenved-e valaha? Ha szenved, az a tudatlansága miatt van. Hasonlóképpen, mi is szenvedünk, de a tudatlanságunk olyan erőteljes, hogy szenvedünk, ám ugyanakkor azt hisszük, hogy boldogok vagyunk. Ez a tudatlanság hatása alatt történik.

Akárcsak az az úriember, aki tegnap este beszélt velem a tévében. Azt mondta: „Jó agyunk van, és használjuk is. Ez jobb a boldogságunk előmozdítása érdekében. Miért a Hare Kṛṣṇa?” Az ő gondolata az volt, világosan megmondta nekem, „Ha a Hare Kṛṣṇa olyan hatalmas, akkor miért olyan szegény India, és miért szenvednek az emberek?”

Nos, én így válaszoltam: „Azt hiszed, hogy a problémáid megoldódtak, mert tucatnyi vagy több száz tucat felhőkarcolód van? A(z) (említett*) probléma itt is fennáll. Nem állja, hogy mert Amerika anyagilag fejlett, ezért, ’ó, mentes minden szenvedéstől.’ Miért van annyi kórház? Miért van annyi elmegyógyintézet? Miért van ez a hippik zűrzavara? Miért háborgatják mindig a fiatal fiúkat a sorozóbizottság miatt? Nos, hogyan mondhatod, hogy az amerikaiak mentesek minden szenvedéstől?”

Ez tudatlanság. A szenvedések jelen vannak, itt vagy Indiában vagy a pokolban vagy a mennyben – bárhol ebben az anyagi világban a szenvedés jelen van. Az emberek azonban annyira ostobák, hogy pusztán egy szép autó vagy egy felhőkarcoló birtoklása miatt azt hiszik, hogy „Minden problémám megoldódott”. Nem tudják, hogy „Ez az élet csak egy villanás. Örökkévaló vagyok.”

Tegyük fel, hogy amerikai születésem miatt kényelmes helyzetben vagyok. Meddig maradok amerikai? Mondjuk, ötven vagy száz évig. Ennyi. Aztán kész; hagyd el a felhőkarcolót. Dobd el az autódat. Menj a temetőbe. És akkor, milyen lesz a következő élet? Azt nem tudom. Azt nem tudom. Az élet folyamatos. Vāsāṁsi jīrnāṇi yathā vihāya (BG 2.22).

Ruhát váltok. Tegyük fel, hogy nagyon szép, jó ruhám van, amerikai testem, nagyon világos arcbőröm, kényelmes életem van, és mindezek a dolgok. Jól van. De gondolsz-e arra, milyen lesz a következő ruhád? Biztos... biztos vagy-e benne, hogy újra amerikai leszel? Ki tudja megmondani? Van-e olyan tudós, van-e olyan asztrológus, aki meg tudja mondani: "Igen"? Nincs. Senki sem tudja megmondani.

A śāstra viszont meg tudja mondani. A śāstra a hiteles szentírásokat jelenti. A minap jellemeztük a Kali-yuga tüneteit. Oly sok mindent megjósoltak ötezer évvel ezelőtt, és ezek valóra válnak ebben a korban. Itt egy apró példa: lāvaṇyaṁ keśa-dhāraṇam (SB 12.2.6). Ebben a korban az emberek azt fogják gondolni, hogy hosszú haj viselésével szépek lettek. Ez áll a Bhāgavatamban. Egy nagyon apró példa. Oly sok más dolog is van. Ötezer évvel ezelőtt a Bhāgavatamban megjósolták, hogy ebben a korban az emberek szeretnek majd hosszú hajat viselni, hogy szépek legyenek.

Ez a śāstra. A śāstra iránymutatást jelent – ​​múlt, jelen és jövő tekintetében is. Minden benne van. Ezért kell a védikus irodalmat konzultálnunk. Tökéletes. Hibáktól és csalásoktól mentes. Ez a śāstra. A Śrīmad-Bhāgavatamban az Úr Buddha születésére is találunk utalást. Isten inkarnációinak jegyzékében az áll, hogy buddha-nāmnāñjana-sutaḥ kīkaṭeṣu bhaviṣyati (SB 1.3.24).

A bhaviṣyati jövő időt jelent. A kezdetén, közvetlenül e korszak kezdete után, kīkaṭeṣu, Gayā tartományban... ha Indiába mész, látni fogod, hogy még mindig van egy Gayā néven ismert hely Patna tartományban, vagyis Biharban. És az Úr Buddha az országnak abban a részében növekedett. És itt jelzi, hogy kīkaṭeṣu bhaviṣyati, "a jövőben".

És az anyja nevét is említik: añjana-sutaḥ. Az Úr Buddha anyjának a neve Añjana volt. Buddha hindu volt, kṣatriya, herceg. Szóval, ott minden le van írva. Hasonlóképpen, a Kali-yuga végén bekövetkező inkarnációt is megemlíti a Bhāgavatam. Ez 400 000 évvel ezután fog bekövetkezni. Ugyanakkor az Ő apja neve, az inkarnáció neve és a hely, ahová alászáll, ugyancsak le van írva a Śrīmad-Bhāgavatamban.

Ezt hívják śāstrának. A śāstra azt jelenti, hogy konzultálhatsz vele. Ahogy szótárakat, enciklopédiákat, sok hiteles könyvet konzultálsz a tudomány megértéséhez, hasonlóképpen, ha (a śāstrával*) konzultálsz, minden információhoz hozzájutsz. A Śrīmad-Bhāgavatamban tehát minden le van írva: „Ha így cselekszel, ilyennek fogsz megszületni. Ha úgy cselekszel, olyannak fogsz megszületni.”

És a Śrīmad Bhagavad-gītāban általánosságban így van megadva: ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ (BG 14.18). Azok, akik a jóság kötőerejében vannak... három kötőerő létezik ebben az anyagi világban: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje és a tudatlanság kötőereje. A Bhagavad-gītāban tehát az áll, hogy ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ: azok, akik a jóság minőségét ápolják, az élet magasabb szintjére léphetnek a felsőbb bolygórendszerben. Ūrdhvam. Az ūrdhvam jelentése magasabb. Ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ. És madhye tiṣṭhanti rājasāḥ. A rājasāḥ azokat jelenti, akik a szenvedély kötőerejében vannak. Vagy ezen a bolygón maradnak, vagy néhányan közülük felemelkedhetnek a mennyei bolygóra. A mennyei bolygó szintén az univerzum közepén van. És adho gacchanti tāmasāḥ jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ. Jaghanya – nagyon utálatos személyek. Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ. Akik nemcsak tudatlanságban vannak... a tudatlanság miatt, azok utálatos feltételek között maradnak. Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthā adho gacchanti tāmasāḥ (BG 14.18): lesűlyednek, akár állati életbe is. Szóval, konzultálnunk kell, és ennek megfelelően kell alakítanunk az életünket.

A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy a jóság kötőereje felett áll. A jóság jellemzője egy igazi brāhmaṇában nyilvánul meg. Mi ez a jellemző? Ő igazmondó. Az első dolog a satya. A satya igazmondót jelent. Egy brāhmaṇának még az ellenségének is az igazat kell mondania. Mindenki elrejti titkát az ellenség előtt, de az igazmondás azt jelenti, hogy semmit sem rejt el még az ellensége előtt sem. Ez bráhminikus tulajdonság.

Satya-śama, az érzékek uralása, az elme uralása. Dama, az érzékek uralása. Satya-sama-dama-śaucam, mindig tiszta, naponta háromszor fürdik. Antar-bahiḥ: külsőleg szappannal és más anyagokkal mosakodni, hogy tisztán tartsa magát, és belsőleg mindig Kṛṣṇára gondolni – ez a tisztaság.

Satya-sama-śaucam ārjavam, egyszerűség. Nem belemenni az élet mesterséges szükségleteibe. Egyszerű élet: egyszerű élet, magasztos gondolkodás – egyszerűség. És titikṣa, tolerancia. Mert ez a világ nyomorúságos. Ha zavarodottá tesz minket e világ nyomorúsága, ó, egy pillanatig sem lesztek képesek élni, mert ez az élet, az anyagi élet tele van nyomorúsággal. Toleránssá kell tehát válnotok.

Amikor Kṛṣṇa Arjunát a lélek örökkévalóságáról oktatta, Arjuna megértette azt. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, teljesen értem, hogy a lélek örök. Még ha a tanítómat és a nagyapámat meg is ölik, testileg ölik meg, de örökkévalók. Értem. De azt hiszed, ha a testvérem, a nagyapám vagy a tanítóm, akivel olyan szoros kapcsolatban állok, meghalnak, vajon nem lennék boldog... ööö, vajon boldog lennék?”

Kṛṣṇa így válaszolt: „Igen. Nem lennél boldog. Bár tudod, hogy a fiad örökkévaló, nem hal meg, a testét cseréli le... elméleti tudás vagy megértés által tudod. De ki az ebben a világban, aki ne sírna, amikor a fia meghal? Sírni fog. De ez a sírás nem olyan, mint egy laikus sírása. Tudja, hogy »Az én...« ez szokásból van. Ez szokásból van.”

Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā: mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ (BG 2.14). A bőrünk miatt érzünk meleget és fázunk is. Ez nem jelenti azt, hogy mivel... nyáron melegünk van, ezért nem megyünk oda a tűzhöz és nem főzzük meg az ételünket. Mindenki végzi a kötelességét. Ez a tolerancia. Még ha nagyon meleg is van a konyhában, és ha nyár van is, folyik az izzadság, senki ne hanyagolja a főzést. Az embernek teljesítenie kell a kötelességét. Kṛṣṇa tehát azt tanácsolta Arjunának, hogy tāṁs titikṣasva bhārata: „Kedves Arjunám, még ha van is bizonyos fájdalom az anyagi világ nyomorúságos állapota miatt, el kell azt viselnünk.”

Akárcsak egy beteg, ő is a betegség számos tünetétől szenved. Az orvos gyógyszert ad neki. Jól bánnak vele, de a szenvedése jelen van. És akkor? Mire fog gondolni a beteg? Tűrnie kell, el kell viselnie, mert tudja, hogy „Hamarosan meggyógyulok. A kezelés adott, szenvednem kell valamennyit.”

Hasonlóképpen, a célunk az kell legyen, hogyan juthatunk ki az anyagi lét nyomorúságos állapotából. És erre a célra fel kell készülnünk. A legjobb és legegyszerűbb módszer pedig ez a Kṛṣṇa-tudat. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, táncolj eksztázisban, a megtisztulás folyamatába kerülsz. Énekelj, táncolj szépen, élvezd. Csak nézd, milyen szép és a legegyszerűbb folyamatot adta nekünk az Úr Caitanya. Ő tanítja Saját maga. És azonnal részt vehetsz benne. Ha...

Nincsenek előfeltételek. Nem kell képezned magad. Amikor valaki a Vedāntát tanulmányozza, nagyon meg kell terhelnie az agyát, meg kell tanulnia a szanszkritot, meg kell tanulnia a logika és a filozófia bonyolult dolgait és sok minden mást.

Itt nincs szükség semmire. Úgy jössz ide, ahogy vagy, bármi is legyél, és csatlakozol ehhez az énekléshez és tánchoz – a megtisztulási folyamatod azonnal kezdetét veszi. Azonnal. És ha folytatod, akkor megtisztulsz. Ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12). Amint megtisztultál... a megtisztulás a szíved megtisztítását jelenti, ennyi az egész. Minden szennyes dolog a szívünkben van. A testi piszkos dolgok, ha egyszer megmosod, mind eltűnnek. De nagyon nehéz eltávolítani a szívben lévő piszkos dolgokat. Ehhez megtisztulás szükséges.

Ez a folyamat tehát, a Hare Kṛṣṇa éneklése, a szíved megtisztításával kezdődik. Nos, a tévés férfi azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Lehetséges. Lehet, hogy valaki nem érti. Akárcsak a gyerek, ő sem tudja, hogyan jött létre. Én tudom. Gyerekkoromban megkérdeztem anyámat: "Kedves anyám, hogyan jöttem ki a hasadból?" Még mindig emlékszem. Szóval, anyám megmutatta nekem a köldökét: "Te ebből a köldökből jöttél ki." Szóval, egy gyerek nem képes megérteni, de amikor felnő, mindent megért.

Hogyan működik tehát a Kṛṣṇa-tudat, hogyan tisztítja meg ez a transzcendentális hang a szívedet, lehet, hogy eleinte nem érted, de ha magadévá teszed és gyakorlod, akkor megérted. Akkor megértheted. És a Vedānta-sūtrában azt mondják: śabdāt anāvṛttiḥ. Ahogy a hangból jött létre az egész anyagi lét, úgy a hang segítségével vissza is térhetsz a lelki létbe.

Szóval, ez a hangrezgés... az oṁkāra is ugyanaz a hang, mint... oṁ, de ez könnyebb, a Hare Kṛṣṇa. Az oṁ vibrálásával nem lehet ilyen eksztázist elérni, de mivel a legnagyobb tekintély, az Úr Caitanya énekelte ezt, különleges erővel bír. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Az írások azt jelzik, hogy a nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk. Tarko apratiṣṭham. Pusztán érveléssel nem juthatsz el a helyes következtetéshez. Lehetsz nagyon jó logika szakértő, és tudhatsz nagyon szépen érvelni, de egy másik ember, lehet, hogy nagyobb logika szakértő nálad; ő semmissé teheti az összes érvedet. Van rá lehetőség. Szóval, tarko apratiṣṭhaḥ.

Ezért pusztán érveléssel és logikai következtetéssel nem közelítheted meg az Abszolút Igazságot, vagyis a tényleges igazságot. Tarko apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ (CC Madhya 17.186). És ha magad konzultálsz a szentírásokkal... a Bhagavad-gītāt, ha magad olvasod, bizonyos fajta benyomást szerzel, és ha egy hiteles személytől hallasz magyarázatot, másfajta benyomásra teszel szert. A könyv ugyanaz, de ha hiteles személyektől hallasz magyarázatot, jobb benyomás ér, jobb megértésre teszel szert. Oly sok ilyen példa van. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ.

Nos, sok szentírás van a világon. A hinduknak ott vannak a Védák; a keresztényeknek a Biblia; a muszlimoknak a Korán. Ha elolvasod ezeket a szentírásokat, néhány ellentmondást fogsz találni. Akárcsak az állatölés. Az állatölés többé-kevésbé minden szentírásban megtalálható, korlátozott vagy nem korlátozott. Nincs olyan, hogy nem korlátozott; korlátozott. Még a Korán is tiltja az állatok leölését. Az állatokat bizonyos Bakri Eid szertartásokon esnek át és a mecsetben kell őket leölni. Hasonlóképpen, a hinduk esetében az állatok leölését Kālī istennő templomában kell végezni. De vágóhíd használata nem ajánlott. Akárhogy is ... ha különböző szentírásokat olvasol, összezavarodsz. Az egyik szentírásban azt mondják... de van kiigazítás. Ha elmész egy felhatalmazott személyhez, ő megadja a kiigazítást. De te nem vagy képes látni. Ellentmondást … ellentmondást fogsz látni. Szóval, śrutayo vibhinnāḥ. Ezért különbözőnek tekintik őket, de igazából nem különböznek egymástól. Śrutayo vibhinnāḥ. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnaḥ nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam. És vannak, akik spekulálnak, az úgynevezett filozófusok, akik elméleteket és tanokat állítanak fel. Az egyik tan különbözik a másiktól. És az emberek meg vannak győződve arról, hogy egyetlen tan sem abszolút; ezért egész életükben tant tan után kutatnak, és nem fogják tudni... akárcsak a teozófusok. Tovább kutatnak, pusztán csak kutatnak. Soha nem jutottak arra a következtetésre, hogy „Itt a vége.” Ezt nem tehetik.

De a Bhagavad-gītāban ezt írja: „Itt a vége.” Kṛṣṇa azt mondja: mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya (BG 7.7): „Kedves Arjunám, a végső cél Én vagyok – Kṛṣṇa. Nincs semmi, ami magasabb rendű lenne Nálam.” Nānyad asti kiñcid dhanañjaya. Mayi sarvam idaṁ protaṁ sūtre maṇi-ganā iva: „Ahogy egy fonalon gyöngyök sorakoznak, úgy minden Rajtam nyugszik.”

Ha tehát különböző szentírásokat olvasunk, akkor mi is összezavarodunk, és érvelés útján nem juthatunk el a következtetéshez. És nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam. És ha különböző spekulatív módszereket vagy filozófiai tanokat olvasol, azok is különböznek egymástól.

Mivel a filozófia... egy filozófus akkor nagy filozófus, ha szembe tud szállni filozófus elődeivel. Matam na bhinnam. Ezért, dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām. Ezért a vallásos út igazsága a feledés homályába merült. Hogyan érthetjük meg, mi a valódi Abszolút Igazság, mi a vallásos út?

Az végső utasítás a mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). A tekintélyek nyomdokait kell követned. Bárkit tekintélynek vehetsz, de a Bhāgavatam szerint tizenkét tekintély van. Ezt is megemlíti. Ők az Istenség Legfelsőbb Személyisége által felhatalmazott személyek, és tanítványi láncolattal rendelkeznek.

A tizenkét tekintély Brahmā, Nārada, az Úr Śiva és Kumāra, Manu és az Úr Kapila, Bhīṣma és Prahlāda, Janaka és Yamarāja, valamint ez a Śukadeva Gosvāmī, aki a Śrīmad-Bhāgavatamot beszéli el, Vaiyāsaki. A Vaiyāsaki jelentése "Vyāsadeva fia". És nekik vannak tanítványi láncolataik. És ha ezt a tudást a tanítványi láncolattól kapjuk, akkor tökéletes tudásra tehetünk szert. Ez a védikus út folyamata.

A védikus út az, hogy a tudást a tekintélytől kapjuk, nem pedig az, hogy mentális spekuláció által gyártjuk a tudást. A gyártás... a gyártási folyamatod nagyon gyenge, mert tökéletlen vagy. Legalább az érzékeid, amelyekkel tudást fogsz létrehozni... érzék, vannak tudásszerző érzékek. A hallás által szerzem a tudást, és a beszéd által terjesztem a tudást. Ezek mind érzékszervi tevékenységek.

Ám az érzékeink tökéletlenek, ezért nem tudunk tudást létrehozni. A tudást a tekintélytől kell megkapnunk. Ahogyan apánktól, anyánktól kapjuk a tudást: "Ez ez." A gyermek megtanulja: "Ez egy lámpa." Az apa azt mondja: "Kedves fiam, ezt lámpának hívják", és a fiú megérti: "Ez egy lámpa." Az anya azt mondja: "Kedves fiam, ez az apád", és a fiú elfogadja: "Ez az apám." Nem végez semmilyen kutatást "Ki az apám?", mert az anya a tekintély.

Hasonlóképpen, a tökéletes tudás a tekintélytől származik. A tökéletes tudás nem spekulációból származik. Spekulációból... mennyit tudsz spekulálni? Mennyit ér a spekulációd, mivel tökéletlen vagy? Az érzékeid tökéletlenek. A csalás a szívedben honol; hibázol, illúzióban vagy. Szóval, hogyan tudsz tökéletes tudással szolgálni? Ilyen a mi hajlamunk. Senki sem fogja azt mondani, hogy "Én vagyok az első számú bolond". Mindenki azt fogja mondani, hogy "Én nagyon tanult vagyok", bár ő az első számú bolond. Ez csalás.

(szakadás) Ez a csalási hajlam tehát mindenkiben jelen van – még a (szakadás) vagy bármilyen más dologban, még a férj és a feleség között is. A férj azt gondolja: „Ó, így csaptam be a feleségemet”, a feleség pedig azt gondolja: „Ó, így csaptam be a férjemet.” A csalás folyamata bennem, benned, mindenhol jelen van, mert tökéletlenek vagyunk. Ezért nem lehet egy tökéletlen embertől tökéletes tudást szerezni. Ezért mi a tudást Kṛṣṇától kapjuk, aki se nem tökéletlen, se nem ember. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ez a folyamat.

Parīkṣit Mahārāja tehát azt kérdezi a tekintélytől, hogyan lehetne visszaszarezni azokat, akik az élet pokoli állapotában szenvednek. Śukadeva Gosvāmī válaszol:

na ced ihaivāpacitiṁ yathāṁhasaḥ

krtasya kuryān manokta-pāṇibhiḥ

dhruvaṁ sa pretya narakān upaiti

ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ

(SB 6.1.7)

„Kedves királyom, az ember nem szabadulhat meg bűnös cselekedeteinek visszahatásaitól, amíg nem alkalmazza az ellenhatást kiváltó eszközöket.” Minden szentírásban szerepel egy vezeklési folyamat. Akárcsak a keresztény vallásban, ha a halál pillanatában valaki beismeri, hogy „elkövettem ezt a fajta bűnt”, feltételezhetően megbocsátást nyer.

Ehhez hasonlóan a muszlim szentírásokban is található hasonló parancs, és a hindu szentírásokban is sok ilyen parancs található. És amennyire lehetséges, különböző követők követik azokat. Nos, ugyanez a dolog nyer megerősítést itt is: „Kedves Királyom, ha valaki nem vezekel bűnös cselekedeteiért…” A bűnös cselekedetek háromféleképpen fejtik ki hatásukat. Itt ez áll. Melyek ezek? Mana-ukti-pāṇibhiḥ. Mana-ukti-pāṇibhiḥ: az elme által, az elme tevékenységei által; és szavaink tevékenységei által; és érzékeink tevékenységei által. Háromféleképpen követhetünk el bűnös cselekedeteket. Ha arra gondolok, hogy megöllek, vagy valami kárt teszek az elmémmel, az is bűn.

És ha durva szóval bántalmazlak, az is bűn. És amikor ténylegesen erőszakot követek el, vagy teszek valamit a kezemmel vagy a lábaimmal, vagy valami hasonlóval, az mindenképpen bűn. Tehát, háromféleképpen követhetünk el bűnt: elmével, szavakkal és karmával, (azaz*) cselekedettel. Gondolkodással, érzéssel, akarattal és cselekvéssel.

Ezért a svāmī vagy gosvāmī jelentése, aki uralja az elme, a szavak és az érzékek működését. Őt hívják svāmīnak. A svāmī mestert jelent. Van egy meghatározás: "Aki uralni tudja a nyelvet, aki uralni tudja az elmét, aki uralni tudja a szavakat, aki uralni tudja a hasat, aki uralni tudja a nemi szervet, az svāmī." És pṛthiviṁ sa śiṣyāt: "Őneki joga van tanítványokat képezni az egész világon."

Tehát, amíg valaki nem képes uralni ezeket a dolgokat – a nyelvet... a nyelv feletti uralom azt jelenti, hogy a nyelv nem ehet semmit, kivéve a Kṛṣṇa-prasādamot. A nyelv nem vibrálhat semmit, kivéve a Hare Kṛṣṇát vagy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam témáit. Ebben áll az irányítás.

A nyelv irányítása nem azt jelenti, hogy lakatot teszel a nyelvedre. Indiában néha, ha elmész – annyi hamis dolog van –, ki kell vágnod a nyelvet és le kell lakatolni. Az... (homályos)... de a nyelvet nem lehet lelakatolni. A nyelv, … bármelyik, bármelyik érzékszerv tevékenységét sem tudod megállítani. Mindössze csak változatosabbá kell tenned.

Akár a szemeim. A szemeim nagyon szép dolgokat akarnak látni, nagyon szép lányokat, nagyon szép ruhákat. Nos, gyakorolj, nagyon szépen díszítsd fel a mūrtit a templomban ruhákkal, díszekkel, virágokkal, és nézd azt. Ez azt jelenti, hogy a gyönyörű dolgok látására való hajlamod kielégül, ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz. A nyelved nagyon finom dolgokat akar enni. Jól van, egyél kṛṣṇa-prasādamot. Kṛṣṇának a legfinomabb főtt ételt ajánlják fel. Így elégíted ki a nyelvedet; ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz.

A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom oly jó, hogy nincs erőszakos tiltás az érzékeket illetően. Még az érzékszerv, a nemiszerv is használható Kṛṣṇa javára. Hogyan? Ha olyan gyermekeket tudsz nemzeni, akik Kṛṣṇa-tudatosak lesznek, akkor nevelj száz, akár száz gyermeket. Különben hagyd abba a macskák és kutyák nemzését. Egyetlen érzékszerv sincs leállítva, de Kṛṣṇa javára kell használnod. Elsétálhatsz Kṛṣṇa templomába, táncolhatsz Kṛṣṇa dalának dallamára, finom ételeket ehetsz, láthatsz nagyon szép mūrtikat, hallhatsz nagyon szép hangokat, beszélhetsz Kṛṣṇa filozófiájáról a Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alapján. Szóval, mindent Kṛṣṇa-tudatban kell tenni. Nincs megállás. Az odaadó szolgálat pedig azt jelenti, hogy megtisztítjuk az érzékeinket, és Kṛṣṇa szolgálatában állítjuk azokat szolgálatba. Tat-paratvena nirmalam. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). Az embernek meg kell szabadulnia minden anyagi megjelöléstől. Tisztátalanok vagyunk, mert teli vagyunk mindenféle megjelöléssel: „Ó, keresztény vagyok”, „hindu vagyok”, „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „fehér vagyok”, „fekete vagyok”. Ezek mind megjelölések. Ha pusztán csak tudod, hogy „Kṛṣṇa szolgája vagyok. Isten szolgája vagyok”, akkor megtisztultál. Sem fehér, sem fekete nem vagy, sem ez, sem az, hanem pusztán Kṛṣṇa szolgája vagy. Ha folytatod ezt a tudatosságot, akkor azonnal megtisztulsz. Nincs több szennyeződés. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). És amint nagyon komolyan veszed, hogy „Én Kṛṣṇáé vagyok” – és sem a társadalomé, sem a közösségé, sem az országé, sem a nemzetközi társadalomé, sem semmié, „Én pusztán Kṛṣṇáé vagyok” –, ha ez a szilárd meggyőződés jelen van, akkor teljesen tiszta vagy: tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). És amikor a tiszta állapotban érzékeidet az Úr szolgálatába állítod, azt Kṛṣṇa-tudatos szolgálatnak vagy odaadó szolgálatnak nevezik. (szakadás) (vége)