Category:HU/680829 - Lecke SB 07.09.13-14 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

mī vidhi-karās tava sattva-dhāmno

brahmādayo vayam iveśa na codvijantaḥ

kṣemāya bhūtaya utātma-sukhāya cāsya

vikrīḍitaṁ bhagavato rucirāvatāraiḥ

(SB 7.9.13)

Prahlāda Mahārāja tehát azt kéri az Úr Nṛsiṁhától: „Most békéssé válhatsz, mert a zavaró elemnek, apámnak, most vége.” Nos, két küldetésről van szó, amikor Kṛṣṇa inkarnációként jelenik meg: paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8). Ez az anyagi világ a cselekvés mezeje azok számára, akik elfelejtették Kṛṣṇát. Ám vannak szabályozó elvek, a védikus tudás. Ha a szabályozó elvek szerint cselekszünk, akkor élvezetben lehet részünk. Igazából nem élvezhetjük, viszont azt hisszük, hogy élvezzük, mert az anyagi világban a lélek számára nincs semmi élvezetes. Akárcsak a hal: ez egy vízi állat. A szárazföldön nincs mit élveznie. Szóval, ha egy hal tévedésből azt gondolja, hogy „elefánttá válok és élvezem a szárazföldet”, az nem lehetséges. Hasonlóképpen mi, lelkek, ahaṁ brahmāsmi, mindannyian Brahmanok vagyunk, és semmi közünk ehhez az anyagi világhoz. Mivel azonban Brahmanok vagyunk... a Brahman jelentése ānandamaya. Ānanda-cinmaya-rasa (Bs. 5.37). A Legfelsőbb Brahman sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). És mi a Legfelsőbb Brahman szerves részei vagyunk. Ezért mi is sac-cid-ānandák vagyunk, örökkévalók, boldogok és tudással teliek. Azonban valahogy mégis, icchā-dveṣa-samutthena (Bs. 7.27). Icchā-dveṣa-samutthena. Anyagi életünk valódi alapelve a dveṣa. A dveṣa jelentése, amikor irigykedni kezdünk Kṛṣṇára, olyankor azt kérdezzük: „Miért lenne Kṛṣṇa a legfőbb élvező?” Ebben a világban, a gyakorlatban láttuk, sokan azt mondják: „Kṛṣṇa élvezte a rasa-līlāt. Miért ne tennénk mi is?” Tehát ez az... a rasa-līlā utánzása történik ebben az anyagi világban, de ők nem tudnak kielégülni, mert ez utánzás. Akárcsak olyankor, amikor egy nő akarja a férfi szerepét magára ölteni, és utánozni az élvezést; az egyszerűen hamis. Hasonlóképpen, mi is alkatilag nők vagyunk, élvezettek vagyunk, prakṛti. A Bhagavad-gītāban ez áll: apareyam itas tu viddhi me prakṛtiṁ parā jīva-bhūtaṁ mahā-bāho (BG 7.5). A prakṛti nőt jelent, az élvezettet. A Bhagavad-gītāban a jīvát prakṛtiként írják le. Az első prakṛti a nyolc anyagi elem.

bhūmir āpo 'nalo vāyuḥ

khaṁ buddhir mano eva ca

aparā prakṛti me bhinnā aṣṭadhā

(BG 7.4)

Ezek elkülönült energiák. Ugyanakkor apareyam, alsóbbrendűek. Apareyam itas tu anyā parā. Ezen az anyagi természeten, ezen a tompa (buta*) anyagon kívül van egy másik természet is: prakṛti, parā prakṛti, a jīva. Az igazi életben az Úr az élvező. Élvező. Ez azt jelenti, hogy az igazi élet az örök szolgává válás. Caitanya Mahāprabhu azt mondta: jīvera svarūpa haya nitya kṛṣṇa-dāsa (CC Madhya 20.108-109). Ez az ő (a lélek*) eredeti helyzete. De utánzás útján úrrá akar válni. És amikor iccha, amikor kifejleszti ezt a vágyat, és irigykedik az Úrra, hogy "Miért lenne Kṛṣṇa az élvező? Én ​​is élvező leszek", ez icchā-dveṣa-samutthena sarge yānti parandapa (BG 7.27). A sarge jelentése: ebben a teremtésben.

Minden élőlény tehát, aki az anyagi világban tartózkodik, e két elv alapján érkezett ide – icchā és dveṣa. Az icchā azt jelenti, hogy anyagi élvezet által akarnak boldogok lenni, és hogy „Ki Isten? Én vagyok Isten.” Ez az a két dolog. Az egész betegség ezen a két elven nyugszik – az Úr felsőbbrendűségének tagadásán és megkísérelni boldoggá válni az anyagi alkalmazkodás segítségével. De ez nem lehetséges. Ez egyszerűen zavaró.

Egyszerűen zavaró.

Ezért Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében megemlíti, hogy:

śruti-smṛti-purāṇādi

pañcarātriki-vidhiṁ vinā

aikāntikī harer bhaktiḥ

utpātāyaiva kalpate

(Brs. 1.2.101)

Azok a személyek, akik nem ismerik a védikus elveket, a śrutit és a smṛtit, a śruti és a Purāṇa kiegészítéseit... tizennyolc Purāṇa létezik. A Śrīmad-Bhāgavatam neve Mahā-purāṇam. Tehát, a śruti-smṛti-purāṇādi és pañcarātriki-vidhi, Nārada Pañcarātra. Mindenkinek ismernie kell ezeket a hiteles szentírásokat. Ha ezek ismerete nélkül az odaadó szolgálatot utánozzuk, Rūpa Gosvāmī azt mondja, hogy az egyszerűen zavaró. Egyszerűen zavaró.

Ezért látjuk, hogy Indiában az eredeti elv a védikus elv, de számtalan okból kifolyólag, például, ha nincs igazi király vagy kormány, aki irányíthatná a polgárokat, vagy India oly sok éven át külföldiek ellenőrzése alatt állt, és jelenleg elfelejtette saját valódi kultúráját... nemcsak Indiában van ez így, mindenhol ugyanez a helyzet. Zavarokat keltenek. Zavarokat. Asurikus civilizáció, démoni civilizáció.

Prahlāda Mahārāja tehát azt mondta: „Kedves Uram, most az apám, aki ateista volt és mindig zavart keltett... nos, ezek a félistenek a Te híveid. Nem zavaró elemek.” Brahmādayo vayam iveśa. Brahmādayo (SB 7.9.13). „Mindezek a félistenek, akik itt állnak, élükön Brahmāval, nem olyanok, mint mi, mint a démonikus hercegek... ööö... nem olyan emberek, mint az apám és társai. Ezért most már megbékélhetsz. Ne mutasd ki a haragodat.”

tad yaccha manyum asuraś ca hatas tvayādya

modeta sādhur api vṛścika-sarpa-hatyā

lokāś ca nirvṛtim itāḥ pratiyānti sarve

rūpaṁ nṛsiṁha vibhayāya janāḥ smaranti

(SB 7.9.14)

Felmerülhet a kérdés: „Akkor Prahlāda Mahārāja nagyon örült volna, hogy megölték az apját?” Ez a kérdés merülhet fel: „Miféle bhakta ő? Ő az Úr igen nagy bhaktája, és a jelenlétében ölték meg az apját, és azt mondja az Úrnak: »Kedves Uram, a zavaró elem már megszűnt.« Ez azt jelenti, örül, hogy megölték az apját.” Nos, a társadalmi konvenciók szempontjából, ha egy fiú örül apja halálának, vajon az nagyon szép dolognak számít? Nem. Ezeket a tényeket figyelembe kell venni.

Ám Prahlāda Mahārāja nagyon szép bizonyítékokat hoz fel. Ez a Kṛṣṇa-tudatos emberek sajátossága, hogy bármit is mondanak, teljes mértékben alátámasztják. Miről van szó? Azt mondja: tad yaccha manyum asuraś ca hatas tvayādya (SB 7.9.14). Asura. „Apám asura volt. Mivel a küldetésed az volt, hogy ölj, ezért hát megölték őt. És ezzel a gyilkolással nemcsak én, hanem a sādhuk, minden sādhu ugyancsak elégedett.” Sādhur api. Csak lásd.

Szóval, azt gondoljátok, a sādhuk, azok, akik sādhuk, örülnek, amikor valakit megölnek? Nem egy hétköznapi emberről van szó. Nagyon szép példát hoz fel. Modeta sādhur api vṛścika sarpa-hatyā (SB 7.9.14). A vṛścika skorpiót jelent, a sarpa pedig kígyót. Természetesen, valahányszor egy skorpióra lelnek vagy egy kígyó bukkan fel, minden ember készen áll megölni. Minden ember. „Ó, itt egy kígyó. Öld meg.”

Amikor Allahabadban voltam, az ágyamban volt egy kígyó. Nem tudom, hogyan került oda, de szóltam a szolgáknak, és azonnal jöttek, mindenféle bottal. Amikor az ágy ülőkéjét elemelték, ott volt alatta, mármint, a takaró alatt. Szóval, ott volt az a kígyó, és a kígyó képéből megértettem, hogy... rendkívül félt. Megértette, hogy: „Most rengeteg ember jött, hogy megöljön. Eljöttek.” Szóval azt mondtam nekik, hogy: „Ne öljétek meg ezt a szegény teremtményt. Jobb, ha megfogjátok és elviszitek az erdőbe.” Elvitték, de később megértettem, hogy megölték.

Egyszer láttam a mi Māyāpurunkban, az Úr Caitanya szülőhelyén, hogy egy kígyó ment, egy fekete kígyó,... Bengálban sok kígyó van. Guru Mahārājám fent volt az emeleten, és mindenki engedélyért folyamodott, hogy megölhetik-e ezt (a kigyót*). Azonnal válaszolt: „Igen. Meg kell ölni.” Szóval, akkor azon töprengtem: „Hogyan rendelhette el Guru Mahārāja a kígyó megölését?” Aztán, oly sok év után, amikor elkezdtem olvasni a Bhāgavatamot, és ehhez a részhez értem, Prahlāda Mahārāja kijelentéséhez: modeta sādhur api vṛścika sarpa-hatyā (SB 7.9.14), akkor az jutott eszembe, hogy "Az én Guru Mahārājám helyesen cselekedett."

Itt is az van, hogy modeta. Még egy sādhu is. Miért is örül egy sādhu annak, ha egy sarpa, egy skorpió vagy kígyó elpusztul? Az oka az, hogy ez a kétféle teremtmény ártatlan embert mar (csíp) meg anélkül, hogy (az ember*) hibát követne el. Minden hiba nélkül. Vagy csekély hibáért. A mérges kígyó. Úgy értem, természetüknél fogva oly veszettek és oly irigyek, hogy örömüket lelik abban, ha valakit megmarnak, és azonnal meghal. Ilyen a természetük.

Ezért egy kígyó és egy skorpió megölése azt jelenti, hogy rengeteg bűnös cselekedettől mentjük meg őket. Mert ez a természete. Oly sok embert, oly sok állatot fog megölni, mert a természete az, hogy ártatlan embert, ártatlan embert mar meg, megöli őt. Ha bűnt követ el valaki más megölésével, az folytatódni fog. Jobb megölni őt, hogy megállítsuk bűnös cselekedeteit. Ezért mondják itt: modeta sādhur api.

Az aszurák, az ateisták tehát olyanok, mint a vṛścika és a sarpa, a skorpió. Minden ok nélkül elfoglalják valakinek az országát, valakinek a pozícióját, és valakit meg fognak ölni. Ez történik. A Manu-saṁhitāban az áll, hogy amikor egy király felakaszt egy gyilkost, az nagy szívesség a (gyilkos*) részére. Nagy szívesség a részére. Minden országban, minden civilizációban a büntetés értelmében "Életet az életért". Ha megöltél valakit, akkor téged fognak megölni.

A Manu-saṁhitā is alátámasztja, hogy amikor a király elrendeli egy gyilkos megölését, az szívesség a részére, mert ha nem ölik meg, akkor a bűnös cselekedetek, a visszahatások folytatódnak, és a következő születésben szenvedni fog. De ha ebben az életben megölik, akkor minden bűnös cselekedete véget ér. Nem kell többé elszenvednie a visszahatásokat. Ez tehát egy baráti cselekedet. Hasonlóképpen, egy vṛścika vagy egy sarpa, egy skorpió vagy egy kígyó, ha megölik, az azt jelenti, hogy megmentik a további, mondhatnám, bűnös cselekedetektől. Ezért a sādhu, Brahmā azt mondja, hogy... Prahlāda Mahārāja azt akarja mondani, hogy, modeta sādhur api vṛścika sarpa-hatyā. Yata artho 'yaṁ manuṣya ca asura sādhūnāṁ santoṣaṁ santoṣārtham arti hataḥ. Śrīdhāra Svāmī megjegyzi, hogy Nṛsiṁha megölése, itt, ööö, Hiraṇyakaśipu Nṛsiṁdeva általi megölése a szent ember örömét szolgálta. A szent ember örömét szolgálta. Nānu anyeṣāṁ vadhena sādhu kiṁ modeta. Ez azt jelentené-e, hogy a szentek örömüket lelik mások megölésében? Ők megpróbálják megfékezni az ölést. Még az állatok leölését is meg akarják fékezni.

Hogyan lehetséges az, hogy örömüket lelik mások megölésében? Nānu anyeṣāṁ vadhena sādhu kiṁ modeta tatra ha vṛścikādeḥ. Nem mindenkire vonatkozik. Az... olyan személyekre, élőlényekre vonatkozik, mint amilyen a skorpió és a kígyó. Nem mindenkire vonatkozik. Mindenhol vannak kivételek. Egy sādhu, egy szent ember, egy igaz ember, egy vallásos ember soha nem lesz boldog mások megölése miatt. De olyan személyek megölése, mint a skorpió és a kígyó...

És Cāṇakya Paṇḍita azt mondja, hogy az irigy természetű ember veszélyesebb, mint a kígyó. Cāṇakya Paṇḍita kijelentette, sarpaḥ krūraḥ khalaḥ krūraḥ (Cāṇakya Paṇḍita). Két irigy teremtmény van: az egyik a kígyó, a másik pedig egy irigy ember, aki szükségtelenül irigy másokra. Sarpāt krūrataraḥ khalaḥ. Az irigy ember veszélyes, veszélyesebb, mint a kígyó. Miért veszélyesebb? Mert mantrauśādhi-vaśaḥ sarpaḥ khalaḥ kena nivāryate. Egy kígyót gyógynövényekkel és bizonyos mantrák éneklésével le lehet győzni. Indiában sok kígyóbűvölő van, mantrákkal el tudják bűvölni a kígyókat.

Ám egy irigy embert semmilyen módon sem lehet megbékíteni. Ezért sarpaḥ krūrataraḥ khalaḥ. Ahogy Jézus Krisztust is keresztre feszítették egyes irigy emberek. Még a római bíró is megtagadta, hogy "Ezt az embert nem kellene... nincs olyan hibája." Mivel azonban irigyek voltak, álhatatosak voltak: "Igen, keresztre kell feszíteni őt."

Ez tehát az irigy ember természete. Ezért az irigy emberek megölése, amilyen Hiraṇyakaśipu,... szükségtelenül... ő egy gyerek volt. Prahlāda Mahārāja egy gyerek volt, ártatlan gyerek. És a fia, a legkisebb fia. És az egyetlen hibája az volt, hogy a Hare Kṛṣṇát énekelte. És ez a személy üldözte, mindenféle bajt okozva neki. Csak figyeljétek meg, milyen az irigy ember természete.

Még a fiával, egy gyerekkel, egy bhaktával sem törődik. "Ó, ezt a fiút meg kell kínozni. Ezt a fiút meg kell kínozni, mert Kṛṣṇa-tudatos." "Ezt az embert keresztre kell feszíteni, mert az Isten-tudatot hirdeti." Ez az irigy emberek természete. Sokkal veszélyesebbek. Ezért a megölésük öröm a szent ember számára. Modeta sādhur api vṛścika sarpa-hatyā.

Prahlāda Mahārāja tehát örült, hogy az apját megölték. Szóval, tatrāha vṛścikādeḥ parapadraka kariṇā anyathaiva jātinā kutra vadhena tasyaiva tad bhadraṁ jātam. Jó neki, mert így abbahagyja a kellemetlenségek teremtését. Teremtést. Ha abbahagyja, az nagy hasznára válik, mivel a természete szerint irigy és másokat kínoz.

Ezért az ilyen ember megölése nagy jóléti cselekedet a számára. Tad bhadraṁ yatram eti és sādhur api modeta. És a sādhu, a szent emberek is örülnek ennek. Tarhi bahūnāṁ sukhāvahaṁ tam amuṁ krodhaṁ na tyajāmi ceti prāha lokāś ca nirmitteḥ prakta-śānti-pratinirjanti saṁhāra pratīkṣante. Prahlāda Mahārāja tehát azt kéri: ​​„Uram, most bevégezted a dolgodat, és cselekedeteddel minden szent ember elégedett. Ezért most lehiggadhatsz.”

lokāś ca nirvṛtim itāḥ pratiyānti sarve

rūpaṁ nṛsiṁha vibhayāya janāḥ smaranti

(SB 7.9.14)

„Az emberek most ehhez a Nṛsiṁha devához imádkoznak, hogy Nṛsiṁha deva védje meg a bhaktákat.” Akár egy oroszlán. Az oroszlán vad más állatokkal szemben, de nem az a kölykökkel. Nagyon szerető apa, anya, bár oroszlán. A kölyköknek tehát nem kell félniük az oroszlántól.

Prahlāda Mahārāja ezért azt mondja: „Kedves Uram, nem kérem, hogy légy békés. Ne gondold, hogy rettegek Tőled.” Ő oly magabiztos. „Ő az én Uram.” Megjelent ebben a szörnyűséges alakban, félig oroszlánként és oly hatalmas, és úgy nyöszörög, hogy csak na. Tehát ő (Prahlāda Mahārāja*) tudja, hogy „Ő az én Uram. Ő ugyanaz a Kṛṣṇa.”

nārāyaṇa-paraḥ sarve na kutaścana bibhyati

(SB 6.17.28)

Aki a Kṛṣṇa-tudat emelkedett szintjén van, azt nem zavarja a legnagyobb... a legnagyobb veszély sem.

yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ

manyate nādhikaṁ tataḥ

yasmin sthite na duḥkhena

guruṇāpi vicālyate

(BG 6.22)

A Kṛṣṇa-tudat oly jó, hogy ha valaki tökéletesen Kṛṣṇa-tudatos, akkor az állapota ilyen lesz: yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ. Ha eléri ezt a szintet, elfeledkezik minden más nyereségről. Nyereség után sóvárgunk, nyereség a nyereség után. Oly sok pénzem van, meg akarom kétszerezni. Amikor megkétszereződik, a tízszeresére akarom növelni. Amikor tízszereződik, százszorosát akarom. Csak gyarapodj. A civilizáció növekszik.

Régebben az emberek megelégedtek azzal, ha építhettek egy... egy téglaházat, kota barit. Most nem elégszenek meg a kota barival, vagyis a téglaházzal; száz-, kétszáz-, ötszáz emeletes házat akarnak építeni. És amikor építenek, ötszáz emeletes házat fognak építeni, ezer emeletes házra fognak gondolni. Ilyen a természet. Ilyen a természet. Tehát, lābha. Mindenki egyre több, egyre több és egyre több nyereségre vágyik. De ha valaki Kṛṣṇa-tudatban van, akkor ő elégedett.

Svāmin kṛtārtho 'smi varaṁ na yāce

(CC Madhya 22.42).

Dhruva Mahārāja mondta: „Kedves Uram…” Itt is láthatod. Az előző alkalommal… amikor Prahlāda Mahārājának felajánlták, hogy áldásban részesíti az Úr, ő visszautasította. Azt mondta: „Uram, nem vagyok kereskedő valamilyen anyagi haszonszerzésért, hanem a bhaktád vagyok.” Ezt majd elmagyarázzuk.

Egy bhakta tehát, aki tiszta Kṛṣṇa-tudatban van, megelégszik pusztán azzal a tudattal. Ahaitukī. Nincs más oka: „Ó, Kṛṣṇa-tudatossá próbálok válni, mert ezt és ezt akarom.” Nincs más igénye. Pusztán ez a tudat elegendő. Ez oly megnyerő. Oly megnyerő, hogy yasmin sthite, ha valaki ténylegesen Kṛṣṇa-tudatban van, akkor guruṇāpi duhkhena na vicālyate (BG 6.20-23). Csak nézd Prahlāda Mahārāját. Ő... oly pusztító események történnek, amikor az összes félisten megretten, és az apját megölik, és nagyon szörnyűséges a megjelenése, és az Úr oroszlánformájú inkarnációja morog. De ő nem fél. Egyáltalán nem fél. Yasmin sthite guruṇāpi duhkhena na vicālyate (BG 6.20-23).

Nos, a következő verset majd valamikor később tárgyaljuk meg, mivel holnap elhagyom ezt a helyet. Szóval holnap, természetesen, Rādhāṣṭami van, nappal lesznek találkozóink. És... természetesen ezek a bhakták, akik jelen vannak, kérem őket, gyertek el holnap Rādhāṣṭamira. Próbáljátok megérteni Rādhā helyzetét Kṛṣṇa viszonylatában. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom nagyon szép. Próbáld megérteni azt minden nézőpontból.

Hatalmas irodalmunk van. Ha egész életünben ennek megértését szorgalmazzuk, elegendő készlet áll a rendelkezésre. Nem elcsépelt. Megkapod a nava-navāyamant. Újabb és újabb dolgokat fogsz tapasztalni. Ānandāmbudhi-vardhanam. És minél jobban élvezed a Kṛṣṇa-tudatot, transzcendentális örömödet annál inkább fogod értékelni. Ez olyan szép. Ānandāmbudhi-vardhanam.

Caitanya Mahāprabhu mondta: ambudhi... az ambudhi óceánt jelent. Közönséges feltételek között az óceán nem növekszik. Ha az óceán növekedne, akkor... oly sok várost mosna el a víz. Néha persze átmenetileg megtörténik. De anandāmbudhi. A lelki óceán oly szép, hogy az növekszik, és ennek az ānandának az élvezője ugyancsak növekszik.

Bṛhaṇatyāt. A brahman élet nem más, mint bṛhatya-bṛhaṇatyāt. Ez a legnagyobb; mégis, olyan képességgel rendelkezik, hogy egyre jobban és jobban kiterjed. Ez teljesen felfoghatatlan. Ha valami a legnagyobb, a legfelsőbb fokú, akkor mi van a legfelsőbb fokún túl? Mégis, a legfelsőbb fokún túli is létezik. Ānandāmbudhi-vardhanam (CC Antya 20.12). A Śrīmad-Bhāgavatam oly szép, transzcendentális irodalom, bárhol leülsz, énekled a Hare Kṛṣṇát, ahogy a Gosvāmīk tették régen... nāma-gana-naṭibhiḥ kālāvasānī-kṛtau (Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka 6). Idejüket énekléssel, tánccal és a Śrīmad-Bhāgavatam olvasásával töltötték, írtak is róla. Ami a testi szükségleteket illeti, azok nem voltak túl fontosak számukra. Megfeledkeztek róluk. A lelki élet oly szép.

Nos, szerencsénkre, egyik tanítványunk egy nagyon nagy földterületet vásárolt Nyugat-Virginiában, hogy egy ilyen közösséget, ilyen egyszerű életet fejlesszen ki, egyszerű dolgokat egyen – gabonaféléket, zöldségeket, gyümölcsöket, tejet –, és megtakarítsa az idejét a Kṛṣṇa-tudatban való fejlődésre. Hogy ne merüljön bele az ugra-karmába. A modern civilizáció belevegyül az ugra-karmába – hatalmas gépezet, minden bonyolult: a kormányzat bonyolult, a társadalom bonyolult, a gazdasági szabályok bonyolultak, a devizapiac bonyolult. Minden bonyolulttá vált.

Narottama dāsa Ṭhākura egy nagyon szép dalt énekelt: sat-saṅga chāri kainu asate vilās, ei kāraṇe lāgila more karma bandha-phāṅsa. Mivel feladtuk a Kṛṣṇa-tudatot, ezért belegabalyodtunk a különféle anyagi tevékenységekbe. Most le kell egyszerűsítenünk azt. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma az egyszerűsítésről szól, az értékes élet, az értékes élet idejének megmentéséről. Ez az emberi létforma nagyon értékes. Bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19). Sok-sok születés után kaptuk meg ezt a fontos életet. Meg kell tehát mentenünk az időnket a Kṛṣṇa-tudat hasznosítására. Ezt kell tennünk ... Amíg anyagi testünk van, fenn akarjuk azt tartani. Az élet és... a test és a lélek együtt él. Ez rendben van. Kṛṣṇa erre minden esélyt megadott. Bárhol is telepszel meg, van földed és tehened. Valamit előállítasz, és a tehéntej, ez elegendő a fennmaradáshoz. Próbáljunk meg tehát megszervezni egy Új Vrindaban rendszert, és arra kérem az összes tanítványomat, hogy fejlesszék ezt az elképzelést, és mutassanak jó példát a világ nyugati részének, ahol az emberek mindig ugra-karmában, asurikus-karmában élnek. A dolgok nagyon bonyolulttá és összetetté válnak.

Nagyon szépen köszönöm. Kérdés van? (szakadás)

Fiatal férfi: Vajon mindig az Úr hajtja végre a védelmünket?

Prabhupāda: Ő mindig véd, de neked nem szabad tétlenkedned. Ez nem azt jelenti, hogy "Mivel Isten véd, ezért fel kell hagynunk a munkánkal". Nem. Yudhyasva mām anusmara (BG 8.7). Kṛṣṇa azt tanácsolja Arjunának, hogy „Harcolnod kell, de ugyakor gondolj Rám, ez a Kṛṣṇa-tudat.” Harcolnod kell. Ahogy mások is küzdenek minden körülmények között, nekünk is harcolnunk kell, de hinnünk kell abban, hogy Kṛṣṇa megment. Nem arról van szó, hogy „Mi Kṛṣṇától függünk. Mivel Kṛṣṇa-tudatosak vagyunk, Kṛṣṇa fogja végrehajtani a cselekedetet. Én hadd aludjak.” Nem. Karmāṇy evādhikāras te mā phaleṣu kadācana (BG 2.47).

A szabályok szerint kell cselekedned, és ami az eredményt illeti, azt bízd Kṛṣṇára.

Nanda-kiśora: Ha a lelki tanítómester bármilyen utasítást ad, vajon tekintünk-e arra úgy, mint…? (homályos) ... élet?

Prabhupāda: Igen.

Nanda-kiśora: Nem lenne ... honnan tudhatnánk, hogy māyā-e vagy sem?

Prabhupāda: Kérdezd meg a lelki tanítómesteredet. Ő megválaszolja neked. Miért vagy māyāban, miközben a lelki tanítómestered fizikailag jelen van? Megkérdezheted. Ha bármilyen kérdés merül fel, megkérdezheted ... (szakadás) ... a kétségeidet. Mindent tisztázni kell.

Gargamuni: Azt mondtad, hogy nem szabad eltűrnünk az Úr bármilyen káromlását, sem a nevét illetően, sem bármilyen módon. Hogyan ne toleráljuk ezt? Ez megtörténik ott, ahol dolgozom, az emberek néha természetesen káromolják a nevét. Hogyan ne toleráljam ezt? Hogyan ...?

Prabhupāda: A démonok mindig ezt fogják tenni. Énekeld a Hare Kṛṣṇát.

Pradyumna: . . . (homályos)

Prabhupāda: Hogy mondod?

Pradyumna: (homályos) . . . Kṛṣṇáért kell cselekedni, nem magadért.

Prabhupāda: Igen. Emlékezned kell Kṛṣṇára. Ennyi az egész. A szabály az, hogy ha istenkáromlásról van szó, háromféle cselekedet létezik. Az első dolog, hogy aki istenkáromlást végez, azzal vitába kell szálnod, és le kell győznöd az érveiddel, a bizonyítékaiddal. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor meg kell halnod.

Ez a parancs. És ha ezt nem tudod megtenni, akkor el kell hagynod azt a helyet. Ennyi az egész. Három dolog van. Először is, meg kell küzdened vele. Aztán, ha képtelen vagy harcolni, akkor meg kell halnod. És ha nem vagy képes meghalni, akkor hagyd el azt a helyet, és menj el.

Hare Kṛṣṇa. (szakadás) Igen? Jayapatākā: Megmagyaráznád Śrī Rādhā megjelenésének napját?

Prabhupāda: Igen. Holnap. Mataji kal aayiyega. (Mataji, kérlek holnap gyere el.) (szakadás) (vége)