Category:HU/680821 - Lecke SB 07.09.13 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

sarve hy amī vidhi-karās tava sattva-dhāmno

brahmadayo vayam iveśa na codvijantaḥ

kṣemāya bhūtaya utātma-sukhāya cāsya

vikrīḍitaṁ bhagavato rucirāvatāraiḥ

(SB 7.9.13)

Prahlāda Mahārāja arra kényszerül, hogy az Úr Nṛsiṁhadevához imádkozzon, hogy megnyugtassa. Erőszakos felállásban volt. Ezért arra kéri: „Kedves Uram,” sarve hy amī vidhi-karās tava sattva-dhāmno, „ezek a félistenek mind a Te segítőid, és transzcendentális helyzetben vannak.” Sattva-dhāmno. Sattvaṁ viśuddhaṁ vāsudeva-śabditam. A mi helyzetünk eltérően van kialakítva. Nem úgy van, hogy mindannyian ugyanazon a síkon vagyunk. Anyagi szinten három különböző helyzetben vagyunk: sattva-raja-tama. A sattva jóságot, a raja szenvedélyt, a tama pedig tudatlanságot vagy sötétséget jelent. Szóval, mindaddig, amíg anyagi szinten vagyunk, a legmagasabb helyzet a jóság kötőerejében van.

Itt azt állítják, hogy ezek a félistenek mind a jóság kötőerejében vannak. Brahma jānāti iti brāhmaṇa. A jóság kötőereje a brāhmaṇákat jelenti. És kik a brāhmaṇák? Brahma jānāti: aki tudja, mi a Brahman, vagyis az Abszolút Igazság, azt brāhmaṇának hívják. És ő a jóság kötőerejében helyezkedik el. A kevésbé intelligensek, azaz azok, akik kevésbé vannak tudatában az Abszolút Igazságnak, a kevesebb tudatosságuk alapján más helyzetben vannak.

Első osztályú helyzetben az van, aki tudatában van az Abszolút Igazságnak, ő a jóságban van. Kevesebb, mint... kevesebb tudatossággal rendelkezik a kṣatriya, vagyis (az, aki*) a szenvedély kötőerejében van. (Még*) kevesebb tudatossággal rendelkeznek a vaiśyák, a kereskedők osztálya. Ők vannak a harmadik helyzetben. És a śūdrák, ők vannak a negyedik helyzetben, a sötétségben, a tudatlanságban.

És ismét, a tudatlanság mértéke egyre utálatosabb élethelyzetet teremt, amilyen az állati élet. Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Ne zavartasd magad ezekkel az emberekkel, mert a jóság kötőerejében vannak.” következésképpen, ha képesek lennénk jóság kötőerejében élő népességet létrehozni, akkor még ebben az anyagi világban sem lenne probléma.

Akárcsak a Satya-yugában, mindannyian brāhmaṇák voltak, a jóság kötőerejében voltak, ezért nem voltak gondok. És ismét, a Tretā-yugában hetvenöt százalékban van jelen a jóság kötőereje. A Dvāpara-yugában ötven százalékban van jelen, a Kali-yugában viszont hetvenöt százalékban a tudatlanság kötőereje van jelen. Ennek következtében érzünk annyi zavart a társadalmi viszonyok, a politikai viszonyok terén.

Prahlāda Mahārāja tehát biztosítja afelől, hogy brahmādayo sarve hy amī vidhi-karāḥ (SB 7.9.13). A vidhi-karāḥ irányítókat jelent. A félistenek a Legfelsőbb Úr nevében kinevezett különböző irányítók. Akárcsak a napisten, őt is istennek nevezik, mert istenfélő. Ő lát el minket hővel és fénnyel. Vagy mint Indra; ő lát el minket vízzel. Candra holdfénnyel lát el minket. Varuna levegővel lát el minket. Szóval, különböző irányítók vannak. Ne higgyétek, hogy nincs irányító. Van irányító.

A Bhagavad-gītāban ez áll: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10): „Mindezeket a természeti szabályokat és előírásokat az Én felügyeletem alatt hajtják végre.” Ostobaság úgy venni, hogy nincs irányító, nincs legfelsőbb irányító vagyis felügyelő ezeket a dolgokat illetően. Ez egy gyér magyarázat arra, hogy „a természet cselekszik”. Nem. A természet nem tud cselekedni. A természet buta. Semmi sem mozdulhat lelki érintés (ösztönzés*) nélkül. Az anyag tompa. Egy kő, bármilyen nagy is legyen, egy egyéni lelki lény érintése nélkül nem mozdulhat meg. Hasonlóképpen, az egész gigantikus anyagi kozmikus megnyilvánulást a lelki érintés (ösztönzés*) mozgatja, és vannak különböző részlegek, amelyeket vidhi-karāḥnak neveznek. A vidhi szabályozót jelent, a karāḥ pedig a végrehajtót. Ő tehát azt mondja: sarve hy amī vidhi-karās tava sattva-dhāmno brahmādayo (SB 7.9.13). És konkrétan megemlíti: brahma adayo, élén az Úr Brahmāval. Brahmāt tekintik minden félisten vezetőjének. Brahmādayo vayam iveśa na codvijantaḥ. Vayam iva. Apja pártját fogja. Ő első osztályú ateistától született. Az apja pártját fogja, bár ő több, mint Brahmā, mivel Brahmā nem tudta megbékíteni az Urat. Brahmā így kérte Prahlādát: „Kedves fiam, az Úr megjelent, hogy enyhítsen a bajodon; ezért te próbálod megbékíteni Őt. Mi kudarcot vallottunk.” De nézd csak. Ilyen egy vaiṣṇava viselkedése. Ő a kiemelkedő személyiség abban a gyülekezetben.

Ő mégis azt mondja, „Mindezek a félistenek, ők nem olyanok, mint amilyenek mi vagyunk, nem háborgatnak. Én ateista apától születtem. A családunk, a közösségünk, a társadalmunk” – vayam, a vayam jelentése „mi” – „a társadalmunk, az országunk, a családunk, mind zavaróak.” Prahlāda Mahārāja azt mondja: „Mindannyian azért vagyunk zavaróak, mert ateisták vagyunk.” Más szóval, minél ateistább a lakosság, annál nagyobb a zavar a társadalomban.

Azt mondja, ezek a félistenek... ahogy a minap elmagyaráztam, kétféle ember van mindenütt: az egyik istenfélő, a másik ateista. Az ateisták mindig zavaróak, az istenfélő emberek pedig békések; nem háborgatnak. Amikor zavart észlelünk, tudnunk kell, hogy ott ateista lakosság van. És egy békés ország vagy egy istenfélő ember soha nem zavaró.

Prahlāda Mahārāja tehát az ateista lakosság oldalára áll, mivel ateista apától született, és azt javasolja, hogy „Ezek a brahmādayók, ezek a Brahmā vezette félistenek” – he īśa, „kedves Uram”, vayam iva – „pont olyanok, mint mi”, na ca udvijantaḥ – „nem háborgatnak. Nagyon békések.” Emezek viszont nem ismerik a béke képletét. Ateista lakosságot hoznak létre, és békét akarnak. Hogyan lehetséges ez? Emlékszem, egy… egy újságban olvastam, hogy Canterbury érseke egy előadásában azt mondta: „Isten országát akarjátok Isten nélkül.” Hasonlóképpen, a világ békére vágyik. Oly sok egyesület van, társaság, Egyesült Nemzetek. Békére vágynak, de ők mind ateista emberek csoportosulásai.

Ezért az Egyesült Nemzetek tagjai maguk is valamilyen módon harcban állnak. Hogyan lehet béke, amikor ők maguk is zavaróak? Hogyan lelhetnek békére? Nem várhatsz el békét egy ateista vagy egy állatias társadalomtól. Szóval, istenfélővé, Istentudatossá, Kṛṣṇa-tudatossá kell válniuk. Akkor béke lesz.

Mi a különbség az Istentudatos és az ateista emberek között? A különbség az, hogy az ateista ember azt gondolja, hogy "az enyém", minden "az enyém". "Én vagyok az ura mindannak, amit látok. Én vagyok a király. Én vagyok a vezető. Én vagyok minden, és minden az enyém." Ez az ateista temperamentum. És az istenfélő emberek? Ők úgy gondolják, minden Istené. Ez a különbség. A lényeg ebben van. Vegyünk bármit – a hazádat, az otthonodat, a vagyonodat, bármit –, amint azt mondod: "Enyém", az ateista (megnyilvánulás*). És amint azt mondod: "Istené", akkor istenfélő vagy. Te létező vagy; a dolgok adottak. Egyszerűen a tudatot kell megváltoztatni. Ez minden. Egyszerűen a tudatot kell megváltoztatni.

Akárcsak Indiában, húsz évvel ezelőtt, mondjuk 1947-ben, brit uralom alatt állunk. Nos, mi is a függetlenség? Úgy gondolják, a függetlenség azt jelenti: „Én nem vagyok brit uralom alatt”. Ez minden. A kormány ugyanaz: a jegyző, a miniszter, a titkár, a kormányhivatal, az adminisztrátor, úgy értem, a folyamat – minden adott. Pusztán csak egy tudatállapot-változás (áll be*). Egy pecsét felváltása. Ez minden. Korábban a pecséten az „Őfelsége kormánya” volt, most pedig az „India kormánya” van. Ez minden.

A Kṛṣṇa-tudat nem azt jelenti... az Isten-tudat nem azt jelenti, hogy mindent forradalmasítani kell. Nem. Pusztán csak meg kell változni. És valójában ez így is van. Amikor azt gondolom, hogy ez Istené... mondjuk, az országommal kapcsolatban... most azt állítom, „az én hazám”, viszont valójában nem az én hazám. Minden Istené. Ki teremtette ezt az országot, ezt a hatalmas földet, az eget, a tengert, az óceánt? Nem én teremtettem. Hogyan állíthatom hát, hogy ez az enyém? Üres kézzel jöttem anyám méhéből, és üres kézzel is fogok távozni. Akkor miért állítom, hogy az enyém?

Ez tudatlanság. Valójában mások tulajdonát követelem magamnak. Ez ateista. Akárcsak a tolvajok. Ez... a Bhagavad-gītāban azt mondják: stena eva sa ucyate (BG 3.12). Stena eva sa ucyate. Aki azt gondolja, hogy „a világ az enyém, vagy »a nemzetemé«, vagy »a családomé«, vagy »a közösségemé«, az tolvaj. Īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśopaniṣad 1). A védikus irodalom azt mondja, hogy minden Īśáé, Istené. Īśāvāsyam idaṁ sarvaṁ yad kiñcit jagatyāṁ jagat. És Általa történik: a Legfelsőbb Lélek által. A Bhagavad-gītāban is ez áll: yayedam dhāryate jagat (BG 7.5). Akárcsak az, hogy milyen sokat ér Montreal városa? Mivel ott oly sok élőlény él. Ez minden. Ha minden férfi és nő azonnal meghal, mennyit ér ez a város? Van-e értéke az anyagnak? Nincs. Mivel az élőlények, az élő erő jelen van, ezért a van a városnak értéke, a földnek értéke. Tegyük fel, hogy ha mindenki meghalna, vajon mennyit érne ez a lakás? Senki sem jönne elkérni a lakbért. Az Értéktelenek.

Meg kell tehát értenünk, hogy minden érték mögött ott van a lélek, a Legfelsőbb. És a Legfelsőbb Lélek az igazi érték. A védikus tanítás tehát az, hogy īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśopaniṣad 1): "Minden Istené." A világ a Legfelsőbb Lélek vagy a kicsiny lélek miatt mozog. Mi kicsiny lelkek vagyunk, míg Isten a Legfelsőbb Lélek. Mi tehát változóak vagyunk... mi az Ő irányítása alatt állunk. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Az Ő irányítása alatt állunk. Mi is mozgunk; mi is alkotunk. Ugyanakkor Ő a legnagyobb teremtő, Ő a legnagyobb mozgató. Isten hatalmas; mi kicsik vagyunk. Valójában a nagyokhoz tartozik. Yat kiñcid jagatyaṁ jagat tena tyaktena bhunjīthā (Īśopaniṣad 1). Ezért tena. A tena jelentése „ezért”. Tyaktena bhunjīthā. A tyaktena bhunjīthā jelentése tyakta. A tyakta jelentése „áldozat”. Mivel Istené, ezért kell Istenhez fordulnod. Ez a gondolkodásmód a Kṛṣṇa-tudat.

Tegyük fel, hogy ebben a szobában van egy bankjegy, egy százdolláros. Valaki megtalálja: „Itt egy százdolláros bankjegy.” Nos, az valakié. Valahogy leesett. Valaki elvesztette. Hogyan használjam fel ezt a százdollárost, amit találtam? Ha a zsebembe teszem, akkor tolvaj vagyok. És ha nem törődök vele, valaki elveheti; rosszul fogják felhasználni. A leghasznosabb, ha megkeressük a tulajdonost, és átadjuk neki. Ez a legjobb hasznosítás. Hasonlóképpen, ha ez mind Istené, ha erőszakkal akarom magamévá tenni, akkor tolvaj vagyok. Stena eva sa ucyate (BG 3.12). Mindannyian, akik megpróbálunk elfoglalni egy földterületet, egy országot az alatt a címszó alatt, hogy „Ez az én országom”, és harcolunk, mindketten tolvajok vagyunk, mert az a föld senkihez sem tartozik. Egyetlen nemzethez sem. Az Istené. Ha megértenénk, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatot fogadna el, amely szerint: „Az egész bolygó Istené; mi Isten fiai vagyunk, éljünk tehát békében Isten fiaiként”, ó, nem lenne veszekedés. Ám ezt soha sem fogják megérteni. Pusztán megpróbálják felosztani.

Akárcsak néhány tolvajbanda, akik elloptak valamilyen vagyont. Összejöttek, és osztozkodnak, és az egyikük azt kéri: „Kedves testvéreim, osszuk fel tisztességesen. Osszuk fel tisztességesen.” (nevet) Ostobaság. Az egész vagyon tisztességtelen. Akkor mi értelme ennek a tisztességes osztozkodásnak?

Akárcsak Indiában, a nem vegetáriánus étrend a védikus rendszer szerint elítélendő. Senki sem ehet húst. De most, hogy megtanulták, hogyan kell húst enni, azt teszik. Nos, valaki azt mondja: „Igen, ma húst főztem, de a Gangesz vizében.” A Gangesz vizét jámbornak tartják. Szóval, ő úgy gondolja, hogy a Gangesz vizében főzve a hús megtisztult. Értitek? Ilyen a mi gondolokdásmódunk.

Eltökéltek vagyunk abban, hogy mindenféle ostobaságot csinálunk, és vallási fedezettel akarjuk azt alátámasztani. Csakúgy, mint nemrég, a keresztény világ a fogamzásgátló módszer alkalmazására a pápától várt támogatást. Ezt a fogamzásgátló módszert elítélik, de ők a vallási vezető támogatását akarják. „Ha nem támogatod, akkor nem vagy jó ember. És ha támogatod az én ostobaságaimat, akkor nagyon jó ember vagy.” Akárcsak az a Maharsi is, idejött, és támogatta, hogy: „Bármilyen ostobaságot akarsz, tedd meg. Pusztán fizess nekem harmincöt dollárt, és én adok neked egy mantrát, és hat hónapon belül Istenné válsz.” Ó, kifosztotta az országodat. És a fosztogatás után azt mondta: „Ó, a küldetésem kudarc.” Mivel megkapta a pénzét, most elmegy.

Ez azért történik, mert azt akarjuk, hogy becsapjonak minket. Következésképpen jönnek a csalók, és becsapnak minket. És amint azt mondom: „Nem. Minden Istené, kedves barátom. Semmit se követelj magadnak. Mivel Istené, vagyis Kṛṣṇáé, használj mindent az Ő szolgálatára” – „Swāmījī nagyon konzervatív.” Értitek? Valójában tehát ez a tény.

Tehát, brahmādaya. Prahlāda Mahārāja azt mondja, hogy „Ezek a félistenek nem háborgatnak, mint mi.” Brahmādaya. A brahmādaya vayam azt jelenti: „Azért vagyunk zavaróak, mert ateisták vagyunk. Nem fogadjuk el Istent. Az apám soha nem fogadta el Istent, és arra akart tanítani engem, hogy nincs Isten. Ezért visszautasítottam apám tanítását. Ezért kínzott engem annyira.” Mégis az apja pártját fogja.

Azt a tényt kell tanulmányoznunk, hogy egy vaiṣṇava soha nem büszke az értékeire. Értitek. Nem. Soha nem fogja azt hinni, hogy „Mivel Kṛṣṇa-tudatos vagyok, ezért váltam ilyen naggyá.” Nem. Mindig nagyon alázatosnak és szelídnek gondolja magát. Így mutat példát. Akárcsak Haridāsa Ṭhākura: oly hatalmas bhakta volt, hogy az Úr Caitanya naponta meglátogatta, de úgy gondolkodott: „Ó, mohamedán családban születtem, ezért nem léphetek be Jagannātha templomába.”

Hasonlóképpen Sanātana Gosvāmī sem lépett be a Jagannātha templomba. Ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb rendűek voltak valaki másnál. Nem. De ez egy bhakta általános indíttatása, hogy mindig úgy gondolja, „Én alacsonyabb rendű vagyok a legalacsonyabbnál. Alacsonyabb rendű a legalacsonyabbnál.”

Purīṣera kīṭa haite muñi se laghiṣṭha (CC Adi 5.205). Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmi, a világon egyedülálló mű, a Caitanya-caritāmṛta szerzője azt mondta: „Én alacsonyabb rendű vagyok a székletben lévő féregnél.” Purīṣera kīṭa haite. A purīṣa székletet jelent, a kīṭa pedig férgeket. A székletben van néhány fajta féreg. Azt mondta: „Én alacsonyabb rendű vagyok a székletben lévő féregnél.” Csak figyeljétek.

Hasonlóképpen vélekedett Prahlāda Mahārāja: „Kedves Uram, ezek a félistenek mind bhakták. Ők a Te engedelmes szolgáid, sattva-dhāmno. És nem olyan zavaróak, mint mi.” Kṣemāya bhūtaya utātma-sukhāya cāsya vikrīḍitaṁ bhagavato rucirāvatāraiḥ (SB 7.9.13). „És nem miattam jelentél meg, mint Nṛsiṁhadeva, hanem miattuk, mivel ateista családban születtem. A Te elhatározásod volt, hogy kiirtod az ateistákat. Tehát automatikusan kiirtottad, megölted az apámat. „De a Te igazi küldetésed az volt, hogy megvédd ezeket a félisteneket, a Te bhaktáidat.”

A Bhagavad-gītāban ez áll: paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām, yuge yuge sambhavāmi (BG 4.8). Dharma saṁsthāpanārthāya yuge yuge sambhavāmi. Az Úr tehát két küldetéssel jelenik meg. Paritrāṇāya sādhūnām: hogy megmentse a bhaktákat, vagyis a jóságban lévő személyeket, sādhukat. Sādhu... van leírás, definíció arról, hogy ki a sādhu. A sādhu szent személyt jelent. Francia nyelven, azt hiszem, szentnek mondják? Szent? De valójában a "szent" a szanszkrit nyelvben is szerepel. Santa. Santa. Santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti (Bs. 5.38).

Szanszkrit nyelven a szent személyeket santának hívják. Talán latin eredetű, mivel a latinban sok szanszkritra emlékeztető szó van. És Rowe professzor, egy nagy angol tudós Indiában, egy angol, a Presidency College professzora, írt egy nyelvtan könyvet, angol nyelvtan könyvet. Gyerekkorunkban olvasnunk kellett. Azt állította, hogy "a szanszkrit minden nyelvnek az anyja".

Akárhogy is... nos, amikor Isten megjelenik, megtestesül, alászáll, az Ő dolga az, hogy megvédje a bhaktákat, paritrāṇāya sādhūnām. Ez az Ő elsődleges dolga. Vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8): És hogy megölje a hűtleneket, a gonosztevőket. Értük Istennek nem kell személyesen eljönnie. De a kettőt egymás mellett megteszi. Ha Isten úgy akarja, egyetlen csapással több ezer gonosztevőt megölhet.

Az a dolog tehát, hogy el kellene jönnie egy démoni személyt megölni, nem az Ő dolga. Az igazi dolga a bhakták, a hívők védelme. Ezért mondja Prahlāda Mahārāja: kṣemāya bhūtaya utātma-sukhāya cāsya vikrīḍitam: „Valójában azért jelentél meg ezeknek a személyeknek az érdekében, hogy megvédd őket, a boldogságuk” – sukhāya –, „és a felemelkedésük érdekében.”

Akárcsak a Bhagavad-gītā, a Śrīmad-Bhāgavatam, a védikus irodalom vagy bármely más szentírás is. Kiknek szólnak? Azoknak, akik istenfélők, a felemelkedésük érdekében, hogy egyre jobban és jobban felemelkedhessenek. Nem az ateistáknak való. Ők nem hisznek Istenben. A Biblia, a Bhagavad-gītā vagy a Śrīmad-Bhāgavatam nem az ateistáknak szól. Szóval, bármilyen kedvező dolog is található a világban, az a hívőknek szól, nem az ateistáknak.

Köszönöm. Kérdés van? (szakadás)

Bhakta: ... a tudatlanság kötőerejétől a szenvedély kötőerején át a jóság kötőerejéig egy kimondottan fokozatosan végbemenő folyamat?

Prabhupāda: Miért fokozatos? Azonnal túlléphetsz minden folyamaton, ha Kṛṣṇa-tudatossá válsz. Azonnal.

māṁ ca vyabhicāriṇi

bhakti yogena yaḥ sevate

sa guṇān samatītyaitān

brahma-bhūyāya kalpate

(BG 14.26)

A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az Úr azt mondja: „Bárki, aki tiszta odaadó szolgálatot végez Nekem, az transzcendális.” Sa guṇān samatītyaitān. A guṇān ezeket a kötőerőket, a különböző kötőerőket jelenti – a tudatlanság kötőerőit, a szenvedély kötőerőit, a jóság kötőerőit. A jóság is anyagi. Ez nem lelki. Ha nagyon jó erkölcsűvé vagy nagyon vallásossá válsz, és betartod az összes szabályt és előírást, az jó, de az nem lelki. A lelki sokkal magasabb. Nos... túl kell lépnünk a világi jóság síkján.

Valaki ezt a kérdést tette fel nekem: „Swāmījī, ha valaki erkölcsös, kötelességtudó és jóindulatú, minden jó tulajdonsággal rendelkezik, akkor mi értelme Isten imádatának?” A válaszom az volt, hogy aki nem Isten- vagyis Kṛṣṇa-tudatos, az nem lehet jó, nem lehet erkölcsös. Ez nem lehetséges. Harāv abhakta... Ezt nem én találom ki. Ez a Śrīmad-Bhagavatam kijelentése. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇa mano-rathenāsati dhāvato bahiḥ (SB 5.18.12). Vegyük példaként, hogy a mi országunkban Mahatma Gandhit nagyon jó embernek tartották... (szakadás)... vallásosság. Lehet, hogy jók, de nem a végső szinten jók. A végső jó a Kṛṣṇa-tudat. Ez neked is jó és mindenkinek jó. Bárki, aki Kṛṣṇa-tudatban van, az ebben az értelemben jó, mivel transzcendentális helyzetben van, és bármit is mond, mivel Istenről beszél, ezért a beszéde nem hamis.

Ez az a helyzet tehát, amikor életed alapelvévé teszed, hogy „Pusztán Kṛṣṇa, vagyis Isten szolgálatában fogok tevékenykedni. Kṛṣṇáról fogok beszélni, Kṛṣṇáért fogok dolgozni, Kṛṣṇának fogok írni, Kṛṣṇának fogok olvasni. Mindent Kṛṣṇáért”, ez a transzcendentális helyzet a jóságon túl van, jobb a jóságnál. Az ember azonnal elérheti ezt a helyzetet, ha meghódol Kṛṣṇának. Ez nem túl nehéz.

Igen, mi a te…?

Fiatal nő: Rendben van. Megválaszoltad a kérdésem. Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésemre. Azt mondtad, hogy… azt kérdeztem, mi a jóság, Svamiji…

Prabhupāda: Igen.

Fiatal nő: És azt mondtad, hogy a jóság tudás.

Prabhupāda: Igen.

Fiatal nő: Most elmagyaráznád, mit értesz tudás alatt? Mit? Lelki tudást vagy...?

Prabhupāda: Nem. Először is, mi a tudás?

Fiatal nő: A tudás anyagi.

Prabhupāda: A tudás azt jelenti, hogy tudnod kell, te mi vagy. Ez a tudás. Ha nem tudod, mi vagy te, akkor mi a jelentősége a tudásodnak? A valódi tudás tehát azt jelenti, hogy ahaṁ brahmāsmi: „Én nem anyag vagyok, én egy lélek vagyok.” Ez a valódi tudás. Ezen valódi tudás alapján bármit is teszünk, azt tudásban tesszük; egyébként tudatlanságban tesszük. Ez a különbség. Tudás és különbség.

Nem az a tudás, hogy diplomákat kell szerezned az egyetemen, nagy, nagy diplomákat. Nem. A valódi tudás az, hogy „Én vagyok…” ahaṁ brahmāsmi, „Én lélek vagyok.” Ha valaki csak ezt az egy szót valósította meg, akkor ő tudó. Tudásban van. Aki nem valósította meg ezt a dolgot, az tudatlanságban van. Yasyātma-buddhiḥ kunṇape tri-dhātuke (SB 10.84.13). Bárki, aki elfogadta ezt a testet, amely három elemből áll, sva-dhiḥ kalatrādiṣu bhauma-ijya-dhīḥ, és ezért a test termékeit a sajátjának fogadta el, vagy a helyet vagy a földet, ahol ez a test létrejött imádnivalónak tekinti... annyi más dolog van még. Természetesen, jelenleg a tudás azt jelenti, hogy "Ez az én országom." "Amerikai vagyok", "Indiai vagyok", "Kínai vagyok". Miért? "Mert a testem erről a földről származik."

Ez tehát tudatlanság. A tested... miért a te tested? A tehén teste is erről a földről származik. Miért ölöd meg? Neki is vannak jogai. Mivel azonban valójában nem rendelkezik tudással, ezért megpróbálja megvédeni a saját testét, de nem védi meg a másik testét, amely ugyanarról a földről származik. Ez a tudás hiánya. Ha valódi tudással rendelkezik arról, hogy „Én Brahman vagyok, én lélek vagyok, akkor látni fogja, samaḥ sarveṣu bhūteṣu (BG 18.54): „Ó, a lélek. A tehén is lélek, a kutya is lélek, én is lélek vagyok. Különben hogyan mozognék?” A tehén mozog, a kutya mozog. Tehát:

vidyā-vinaya-sampanne

brāhmaṇe gavi hastini

śuni caiva śva-pāke ca

paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ

(BG 5.18)

Ez az egyenlő látásmód egy tanult ember számára lehetséges, aki egy tanult brāhmaṇát, egy kutyát, egy elefántot, egy tehenet ugyanazon az alapon lát. Mi ez az alap? A lelki megértés.

Tehát, amíg nem vagy lelki szinten, az úgynevezett tudásnak semmi értéke sincs. Az nem tudás, az tudatlanság. A valódi tudás jelentése tehát a lelki tudás: „Én Brahman vagyok. Én lélek vagyok.” Akkor,

brahma-bhūtaḥ prasannātmā

na śocati na kāṅkṣati

samaḥ sarveṣu bhūteṣu

mad-bhaktiṁ labhate parām

(BG 18.54)

Más dolgok fognak bekövetkezni, és nagyon vidám lesz. Ez... egy tudással rendelkező embernek, úgy értem, boldognak kell lennie. Ez a tudás jele. Szóval, aki tudással rendelkezik, az nem zavart. Mi volt a válaszom? Hm?

(szakadás) yad anyat tad ajṣānam iti matam. A Bhagavad-gītā, Bhagavān mondta. Megadta a tudás definícióját, nyolc... tizennyolc tételben. A tizenharmadik fejezetben megtalálhatod. Ahiṁsā. Hogy mondják? Tizennyolc tétele van. A tizenharmadik fejezetben megtalálod. A legfontosabb pontja a māṁ ca vyabhicāreṇa bhakti-yogena sevate (BG 14.26). A lényeg az, hogy váljunk Kṛṣṇa-tudatossá. Ez a tudás. Akkor minden tudás automatikusan meg fog jönni. Yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcana (SB 5.18.12).

Ha elfogadod ezt a tudást, hogy Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr, az Abszolút Igazság, Ő az örök mester, és mi mindannyian örök szolgái vagyunk, akkor ez a tudás a tudás más szintjeire emel majd téged. Yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcana sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ (SB 5.18.12). Akkor a tudás minden tünete automatikusan megnyilvánul az ő személyében. Ezért ez a legjobb folyamat a tudással rendelkező emberré, vagy a bölcs... bölcs emberré váláshoz. (szakadás) (vége)