Category:HU/680818 - Lecke SB 07.09.12 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Bhakták: govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

Prabhupāda:

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami

(Bs. 5.31)

Nagyon szépen köszönöm.

tasmād ahaṁ vigata-viklava īśvarasya

sarvātmanā mahi gṛṇāmi yathā manīsam

nīco 'jayā guṇa-visargam anupraviṣṭaḥ

pūyeta yena hi pumān anuvarṇitena

(SB 7.9.12)

Az ima... hogy imát ajánlhass fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, nem igényel semmilyen magas képzettséget. Az nem játszik szerepet. Imádat felajánlhatod az élet bármely szintjén. Nem kell nagyon művelt, nagy tudós emberré válnod, és imáidat nagyon szép választékos szavakkal előadnod, hogy a költészet, a retorika, a prozódia, minden benne legyen, metafora. Semmi sem szükséges hozzá. Pusztán csak az érzéseidet kell megfogalmaznod.

Nos, mi az az igazi érzés? Az embernek tisztában kell lennie a saját helyzetével; akkor képes lesz kifejezni az érzését. Az érzésnek... az érzésnek nagyon őszintének és automatikusan feltörőnek kell lennie. És mi a mi helyzetünk? Ezt tanította Caitanya Mahāprabhu. Caitanya Mahāprabhu megtanít minket imádkozni. Imájában ezt mondja: na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagadīśa kāmaye (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4). Jagadīśa: „Ó, univerzum Ura.” Jagat-īśa. A jagat univerzumot jelent, az īśa pedig Urat.

Nem számít tehát, hogy hindu, muszlim, keresztény vagy bárki más vagy. Nem számít. Viszont tudnod kell, hogy ennek az univerzumnak van egy legfelsőbb irányítója. Hogyan tagadhatod ezt? Ezért Caitanya Mahāprabhu nagyon szépen használta ezt a szót: jagadīśa. Jaya jagadīśa hare. Ez egyetemes. Ha azt gondolod, hogy „Az apám jagadīśa”, akkor ez a te meggyőződésed, de a jagadīśa… a Legfelsőbbet jelenti – itt senki sem irányító. Mindenki irányított. Amint azt látod, hogy valaki irányított, az már nem lehet a Legfelsőbb.

A jagadīśa megismeréséhez... a Brahma-saṁhitā tájékoztat minket arról, hogy ki a jagadīśa. És ki ez a jagadīśa, vagyis a Legfelsőbb? Brahmā azt mondja: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1).

Jagadīśa, īśa, ugyanaz a szó, az īśvara. Az īśa irányítót jelent. Bizonyos mértékig mindannyian irányítunk. Ha valakinek nincs mit irányítania – tart egy macskát vagy kutyát, hogy irányítsa: „Kedves macskám, kérlek, gyere ide.” Azt hiszi: „Én vagyok az irányító.” És néha azt tapasztaljuk, hogy a kutya irányítja a gazdáját.

Valójában senki sem irányító, mindenki irányított. De megfeledkezünk erről a helyzetről. Ezt hívják māyānak. Következésképpen nem fogadunk el semmilyen irányítót az univerzumon belül, mert amint elfogadunk valamilyen irányítót, úgy számot kell adnunk bűnös cselekedeteinkről. Amint van kormány, felelősségre vonhatók leszünk törvénytelen cselekedeteinkért. De a mi álláspontunk az, hogy folytatni akarjuk bűnös cselekedeteinket. Mint ilyen, nagyon jó tagadni bármilyen irányítót. Ez az istentelenség (ateizmus*) alapelve. Miért tagadják ezek a gazemberek, hogy van Isten, "Isten halott"? Mert korlátozás nélkül akarják folytatni gazemberkedésüket. Ez az alapelv, amiért tagadják. De azt akarod mondani, hogy ha tagadjuk Istent, azzal Isten meg fog halni, vagy Isten... vagy nem lesz Isten? Nem.

Van egy szép bengáli közmondás: śakunir svape garu more nā (A tehenek nem halnak meg a keselyű átka miatt.) A śakuni keselyűt jelent. A keselyű valamilyen állat tetemére vágyik, különösen egy tehenére. Mivel napokig nem jutnak hozzó, ezért megátkoznak egy tehenet: „Halj meg.” Szóval, ez azt jelentené-e, hogy az átka miatt a tehén meg fog halni? Hasonlóképpen ezek a keselyűk, śakuni, azt akarják látni, hogy Isten halott. Legalábbis örömüket lelik benne: „Ó, Isten most halott. Bármilyen ostobaságot csinálhatok, amit akarok.” Ez történik. Śakuni átkozódik, a keselyű megátkozza a tehenet.

Szóval, a tudás ezen fajtája nem fog működni. Tudni kell, hogy van egy irányító. Ez a tudás kezdete. Miért tagadnád? Minden tevékenységi területen van valamilyen irányító. Hogyan tagadhatnám, hogy nincs irányítója ennek a teremtésnek? Van.

Ezért Caitanya Mahāprabhu kiemelten ezt a szót használja. Nem ő találta ki ezt a szót. Ez a jagadīśa, ez a szó, sok versben szerepel a védikus nyelvben. Jaya jagadīśa hare. Keśava dhṛta-buddha-śarīra jaya jagadīśa hare (Śrī Daśāvatāra-stotra 9). A Jagannātha - Jagadīśa ugyanaz a szó. Jagat-nātha, Jagannātha. Jagat-īśa, Jagadīśa. Tehát... és ki ez a jagadīśa? Ezt Brahmā, ennek az univerzumnak az első élőlénye határozza meg a Brahma-saṁhitāban: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1).

A Legfelsőbb Úr... a parama jelentése:a legfelsőbb. A parama jelentése: a legjobb, a legfelsőbb, a felsőbbrendű. Ahogy mi is gyártunk... nem gyártunk; néha paramānnát készítünk. Anna, az anna élelmiszert jelent, a paramānna pedig édes rizst jelent. Paramānnának hívják. Mindenféle rizskészítmény közül az édes rizst tartják a legjobbnak. Tehát, a param szót akkor használjuk, amikor a legjobbról vagy a legfelsőbbről van szó. Az īśvaraḥ, irányító. Sok irányító van. „A hatalomnak igaza van.” Viszont senki sem a legfőbb irányító. Ez nem lehetséges. Senki sem. Mindenki megpróbál a legfőbb irányítóvá válni, de ez nem lehetséges. Egyéni erőfeszítéssel, nemzeti erőfeszítéssel, közösségi erőfeszítéssel, bármilyen módon, minden közösség, minden nemzet, minden egyes személy megpróbál a legfőbb lenni. Ezért van verseny. Mindenki megpróbál a legfőbb lenni, de ez nem lehetséges.

Ez a világ, ez a teremtés úgy van megalkotva, hogy senki sem a legfőbb. Bármilyen pozícióban is vagy, találsz majd nálad alacsonyabb rendűt és magasabb rendűt is. Senki sem mondhatja azt, hogy „én felsőbbrendű vagyok”, vagy hogy „én alacsonyabb rendű vagyok”. Ha azt gondolod, hogy alacsonyabb rendű vagy, azonnal találsz majd valakit, aki még alacsonyabb rendű nálad. És ha azt gondolod, hogy magasabb rendű vagy, azonnal találsz majd valakit, aki magasabb rendű nálad.

Ez tehát a mi helyzetünk. És milyen Isten helyzete? Ezt írja le a védikus irodalom, a Bhagavad-gītā: asamordhva. Az asamordhva azt jelenti, hogy senki sem felsőbbrendű (nála*), senki sem egyenlő (vele*). Két dolog. Ha valaki… ha találsz valakit, akinek nincs versenytársa, aki egyenlő Vele*, és akinek nincs felettese, akkor Ő Isten. Isten definíciója két szóval adható meg: akinek nincs felettese és nincs aki egyenlő Vele. Asamordhva. Ez a védikus változat. Az Upaniṣadban azt mondják: na tasya sama adhikasya dṛśyate. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Na tasya sama adhikasya dṛśyate. Parasya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8, CC Madhya 13.65, magyarázat). És energiái oly sokféleképpen nyilvánulnak meg. Na tasya kāryaṁ kāraṇaṁ ca vidyate.

És Neki semmi tennivalója sincs. Mindenki... vegyetek bármilyen fontos embert. Vegyétek az elnökötöket. Ahogy az Amerikai Egyesült Államok elnökét, őt is az Államok legfelsőbb emberének tartják, ám amint zavar támadt Közép-Európában, azonnal össze kellett hívnia a kabinettjét, és meg kellett fontolnia, hogyan kezelje a helyzetet. Szóval, mindig csinálnia kellett valamit.

Ha nem cselekszik, akkor már nem a legfelsőbb ember. De a védikus irodalomban ezt találjuk: na tasya kāryaṁ kāraṇaṁ ca vidyate, Neki nincs semmi tennivalója. Ez a felsőbbrendűség. Ha tennie kell valamit, akkor nem a legfelsőbb. Nem lehet az. Cselekszik. Érdekesnek fogjátok ítélni, hogy egy európai úriember elment Kalkuttába, és számos templomot látogatott meg. És a mi templomunkat is meglátogatta.

A mi templomunk a Rādhā-Kṛṣṇa, akárcsak a kép, Rādhā-Kṛṣṇa. Nos, elment Kālī istennő templomába. Meglátta Kālī istennő nagyon vad arcát, és egy úgynevezett pengét tartott a kezében, és az... a démonok fejét kaszabolta le, és a démonok fejeiből készült füzért viselte, és harcba bocsátkozott.

Szóval, intelligens embernek kellett lennie. Azt mondta: „Ebben a templomban leltem rá Istenre.” „Miért? Hogyan jutottál erre a következtetésre?” Úgy, hogy „Minden templomban, amit megnéztem, a mūrti valamit csinál. De itt azt látom, hogy az Istennek élvezetben van része. Nincs semmi tennivalója.” Nagyon szép következtetés.

Ez a védikus következtetés. Miért, ha ő Isten...? Manapság az esztelenség abban van, hogy meditáció által válnak Istenné. Ez azt jelentené, hogy meditációval Istenné válhat valaki? Azt hiszed, egy kutya meditál és Istenné válik? Ez mind esztelenség. (kiabálva) Isten az Isten! Mindig Isten! Akárcsak Kṛṣṇa. Ő az anyja ölében (is*) Isten.

Putānā, egy démon nő, eljött, hogy megmérgezze a gyermeket. Egy nagyon szép lányos ruhában jött el, és megkérdezte Yaśodāt: „Ó, Yaśodāmayī, nagyon szép babád van. Lennél olyan kedves, hogy ideadod nekem? Felajánlanám a mellem.” Yaśodāmayī egy nagyon egyszerű falusi asszony volt. „Ó, igen, magadhoz veheted a gyermekemet.” De a szándéka szerint mérget kent a mellére; amint Kṛṣṇa elkezdi szopni, a gyermek meghal.

Nos, ilyen a démoni lelkület. Mindig meg akarják ölni Kṛṣṇát. Ez minden. „Isten halott.” Látni akarják, hogyan lehet megölni Kṛṣṇát, hogyan hal meg Kṛṣṇa. Ők ezzel foglalkoznak. „Nincs Isten”, vagy „Isten személytelen”, vagy „Isten halott”, vagy... oly sok minden. Ez azt jelenti, hogy látni akarják, hogy nincs Isten. Vagy meg akarják ölni Istent. Kaṁsa mindig arra gondolt: „Amint Kṛṣṇa megszületik, elveszem a babát és megölöm.” Ám Isten mindig Isten. Putānā, a rakṣasī fogta a gyermeket, és hagyta, hogy szopja a mellét, és Isten olyan kegyes, hogy szopta a mellét, és kiszopta az életét – ezzel minden véget ért. És ó, egy hatalmas, óriási növésű démonként jelent meg. Ismeritek Putānā történetét.

Nos, ez az Isten, ez a gyermek Isten az anyja ölében is Isten. Nem a meditáció, a bűnbánat, a lemondás vagy a szabályok és előírások betartása által vált Istenné. Miért? Ő önnön lényegét tekintve Isten. Isten megnyilvánulása mindig jelen van. Ő az Isten. Na tasya kāryaṁ kāraṇaṁ ca vidyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8). Nincs mit tennie. Ha valakinek tennie kell valamit azért, hogy Istenné váljon, az egy kutya; nem Isten. Azonnal. Azonnal legyen világos. Ha valaki azt hirdeti, hogy a meditáció által vált Istenné, valamilyen mūrti imádatával vált Istenné, azonnal tudd, hogy ő egy kutya.

Mert a védikus meghatározás szerint: na tasya kāryaṁ kāraṇaṁ ca vidyate. Miért kéne Istennek valamit tennie ahhoz, hogy Istenné váljon? Ha gyártasz valamit, ami arany, az vegyi úton kapott arany, az nem arany. Az arany természetes. Hasonlóképpen, Isten természetes. Anyja méhében Ő Isten, anyja ölében Ő Isten, miközben pásztorfiúként játszik a barátaival, Ő Isten, miközben barátnőivel táncol, Ő Isten, miközben Kurukṣetránál harcol, Ő Isten, miközben házasságot köt, Ő Isten, miközben beszél, Ő Isten. Ez Isten. Istent megérteni nem nehéz. Ha megpróbálod Kṛṣṇát megérteni, akkor Istent érted meg.

Ezért Brahmā azt javasolja, īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1). A Legfelsőbb Isten, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. És maga Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban, mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya (BG 7.7): „Kedves Arjunám, Dhanañjaya, ó, nincs jobb dolog Nálam.” kiñcid asti. Semmi. Sok helyen (mondja*). Ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8): „Én vagyok az eredete, Én vagyok a forrása mindennek.” A „minden” azt jelenti, hogy Ő az Úr Śiva forrása, Ő a forrása, az eredete Viṣṇunak, Ő Brahmā eredete, Ő az Úr Śiva eredete, és a többi félistenről nem is beszélve, és a többi előlényről nem is beszélve. Mamaivāṁśo jīva bhūtaḥ (BG 15.7): „Mindezek az élőlények mind az Én parányi szerves részeim.” Ezért Ő az eredet (a kezdet*). És a Brahma-saṁhitāban, Brahmā az ő saṁhitājában – a saṁhitā védikus irodalmat jelent – ​​szóval, azt magyarázza, „Istent keresed. Itt van Isten.” Bárhol megtalálhatod.

De a gazember démonok olyannyira makacsok, hogy bár Brahmā, Śiva, Vyāsa, Nārada, Devala és sok-sok bhakta Kṛṣṇát tartja a legfelsőbb Istennek, Bhīṣma is...tizenkét hiteles ācārya van. Ők svayambhūr nārada śaṁbhu... a svayambhūr jelentése Brahmā; Nārada, Nārada Muni; és Śaṁbhu az Úr Śivára utal. Kapila, Vyāsa, Kumāra – mindenki elfogadta Őt. És a közelmúlt évektől fogva az Úr Caitanya is ezt vallja.

És a Bhāgavatam azt mondja: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). A Bhāgavatam felsorolja Isten összes inkarnációját, és végül arra a következtetésre jut, hogy ebben a listában a "Kṛṣṇa" nevű a Legfelsőbb Személyiség. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam. És minden más megnyilvánulás, azok inkarnációk. Ete ca aṁśa-kalāḥ. Isten mindezen különböző neve vagy teljes részei, vagy a teljes részek részei. A teljes részek részét kalānak hívják, a teljes részt pedig aṁśának.

Mi is amsák vagyunk, de nagyon töredék aṁśák. Nem vagyunk olyan nagyok, mint Viṣṇu. Nagyon töredékek vagyunk. Mi is aṁśák vagyunk. Tehát aṁśa kala. Mindenki más tehát vagy aṁśa, vagy kala, de Kṛṣṇa, kṛṣṇas tu... a tu azt jelenti, hogy „de”. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

Imáinknak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez kell szólniuk. Ezért imádkozunk így, govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredeti személyt imádjuk. Mindannyian személyek vagyunk. Ahogy az apád is személy, ezért vagy te is személy, a te fiad is személy. Hasonlóképpen, apád apja is személy, az ő apja személy, annak az apja személy. Menj vissza Brahmāig, ő... ő is személy. Az ő apja, Viṣṇu is személy. Az ő apja, az ő apja, mindenhol – Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy. Isten nem létezhet személyiség nélkül. Személynek kell lennie.

Istennek ez a személytelen felfogása, a nirākāravādī, ez a nirākār... természetesen a védikus nyelvben, amikor azt mondjuk, nirākār, a ni, a ni negatívat jelent, az ākāra pedig formát. Szóval, negatív forma. A negatív forma nem azt jelenti, hogy nincs formája, hanem azt, hogy nem olyan a formája, mint nekünk. Ez a negatív benne. A forma azt jelenti, hogy olyan, mint amilyen a miénk is.

Nos, mennyit ér ez a forma? Ez a forma néhány év múlva megváltozik. Amint feladom ezt a testet, ez a forma is megváltozik, ahogyan a ruhánkat is lecseréljük. Következésképpen Neki nem ilyen formája van, amit meg kellene változtatni. Ezért néha nirākārának nevezik.

Az ākāra adott, ésa Brahma-saṁhitā ezt is elmagyarázza, īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1). „Ó, uram, Kṛṣṇának van formája? Hogy mondhatod, hogy Ő a Legfelsőbb? Brahman a Legfelsőbb.” Nem. Bizonyos, hogy van formája. Sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A formája nem olyan, mint a te és az én formám. Sac-cid-ānanda. A formája örök, boldogsággal teli és tudással teli. Sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ anādir. Nincs forrása. Nincs forrása. Ő az eredeti. Ő mindennek a forrása, anadir adir, és Ő az eredeti Govinda. A Govinda azt jelenti, hogy Ő adja az örömöt. Hogyan érzékeljük az örömöt? Az érzékeinken keresztül. A go érzékeket jelent, az inda pedig örömöt. Ha tehát a megtisztított érzékszerveinkkel szolgáljuk Kṛṣṇát, akkor valóban boldogokká válunk. Ezért Govinda az Ő neve. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ, anadir adir govinda sarva-kāraṇa-kāraṇam (Bs. 5.1). Minden ok oka. Következésképpen tehát Ő Jagadīśa. Jagadīśa.

Prahlāda Mahārāja itt az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez imádkozik. Tasmād ahaṁ vigata-viklava īśvarasya mahi gṛṇāmi. Mahi. A mahi jelentése dicsőséges. Az Ő dicsőséges cselekedetei. Nem gondoljátok, hogy az Ő cselekedetei dicsőségesek? Ha egy modern tudós létrehozott egy olyat, amit szputnyiknak hívnak, és mi az újságban ezt hirdetjük: „Milyen szép szputnyik. Repül a levegőben, és megy”, és a Legfelsőbb Személyiség nemcsak egy gyerekes szputnyikot alkotott, hanem milliónyi és trilliónyi bolygót, amelyek a levegőben repülnek – hát nem dicsőséges ez?

De a gazemberek azt fogják mondani majd: jagan mithyā: „Ez a világ hamis.” Miért hamis? Oly sok agy dolgozik ennek a világnak a létrehozásában, és vajon hamis lenne? Tegyük fel, hogy feldíszíted ezt a templomot, és meghívod néhány barátodat, és ők azt mondják: „Ó, ez mind hamis”, akkor ezzel nem téged becsmérelnek vagy sértenek meg? Olyan szépen feldíszíted ezt a templomot, nagyon finom ételeket készítesz, és ő azt mondja: „Ó, ez mind hamis.” Miért? Ez azt jelenti, hogy értékelnie kell. Ő egy prózaikus, unalmas, gazember.

Következésképpen a bhakták értékelik: „Ó, Istenem, ó, Kṛṣṇa, Te milyen kedves vagy. Milyen szép fákat alkottál, virágokat, eget, bolygókat, napot, holdat.” És úrrá lesz rajta az öröm: „Ó, az én Istenem oly hatalmas.” És a gazember (azt mondja*), ez hamis. (kuncogás) Látod, mekkora gazemberség? Hamis. Hamis-e? Ha egy épületet akarsz felépíteni, egész életedben keményen kell dolgoznod, és ha azt mondom: „Ez hamis”, nagyon megsértődsz. Szóval, nem tudják; fogalmuk sincs, mi Isten. Igen.

Itt tehát Prahlāda Mahārāja azt mondja: īśvarasya mahi gṛṇāmi: „Dicsőíteni fogom az Urat.” „Óh, uram, te egy gyerek vagy. Ötéves vagy. Hogyan dicsőítheted?” Yathā manīṣam! „Nem számít, hogy gyerek vagyok. Bármi is legyen, kifejezem az érzéseimet: »Ó, Istenem, ó, Uram, ó, Neked ... Te oly hatalmas vagy.«” Ez így rendben van. Hogyan jellemezheted Istent, vagy hogyan értheted meg az Ő dicsőségét? Ez nem lehetséges. Ő korlátlan. De bármilyen korlátok közt is légy, ha érzéssel fejezed ki magad: »Istenem, Uram«, az elfogadtatik. Az elfogadásra kerül.

Caitanya Mahāprabhu tehát arra tanít minket, hogyan imádkozzunk. Ez az ima a következő: na dhanaṁ na janaṁ na sundariṁ kavitāṁ vā jagadīśa kāmaye (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4). Mindenki valamilyen érdek nyomán imádkozik Istenhez. Ez is jó. Ha elmész Istenhez és imádkozol Hozzá: „Adj nekem egy kis pénzt”, vagy „Adj nekem egy kis megkönnyebbülést”, „Adj nekem egy szép házat, egy jó feleséget, egy jó ételt”, az is jó. Ám nem annyira jó, mint amikor valaki így imádkozik Istenhez: „Nem akarok pénzt. Nem akarok sok követőt. Nem akarok jó feleséget, egy jó, gyönyörű feleséget.” „Akkor mit akarsz?” „Szolgálni akarlak. Ez minden.” (Ezzel*) fejezd be az imád.

Ez a legjobb ima: „Olyan jó vagy, olyan kedves vagy, olyan nagyszerű vagy, hogy szolgálni akarlak. Ezeket a gazembereket szolgálom. Ők sincsenek megelégedve, én sem vagyok megelégedve. Most eljöttem Hozzád. Kérlek, vonj be a szolgálatodba.” Ez az ima végső szava. Köszönöm.

(szakadás) Valami...?

(szakadás) Hol van Jayapatāka?

Bhakta: Dolgozik.

Himāvatī: Ha Prahlāda Mahārāja ilyen nagy bhakta, és egy bhakta mindig azt mondja: „Semmi sem az enyém”, akkor miért mondja: „Ó, én Istenem”? Miért lenne Isten az övé? Miért mondja ezt?

Prabhupāda: Azt akarod mondani, hogy semmi... hogy Isten semmi?

Himāvatī: Nem. Úgy értem, miért mondja, hogy „az én Istenem”. Miért „az én Istenem”?

Prabhupāda: Akkor mit mondjon?

Himāvatī: Nem értem, akkor hogyan mondhatja ezt? Ha megérted, hogy semmi sem a tiéd, akkor hogyan mondhatod azt, hogy „az enyém”, bármire azt, hogy az „enyém”?

Prabhupāda: Bármi, ami az enyém?

Himāvatī: Hogyan mondhatod, hogy „Isten az enyém”?

Prabhupāda: Szóval? Mi a te ötleted? Meg kellene szólítani? Nem mondhatja azt, hogy „Uram”? (Én Uram*)

Himāvatī: Nem tudom.

Prabhupāda: Nem. Tudod. Ő mindenkinek az Ura. Következésképpen mindenki mondhatja, hogy „Uram”. Ez nem azt jelenti, ha valaki azt mondja, „Uram”, akkor Isten monopolizálódik (kisajátítja magának*). (kuncogás) Ez nem azt jelenti. Te a monopolizálás síkján mondod azt, hogy az „enyém”. Isten soha sem monopolizálhatró. Ő mindenkié, tehát mindenkinek joga van azt mondani, hogy „én Istenem”, „én Uram”. Ez nem jelenti azt... általánosságban, anyagi értelemben véve, amikor azt mondom: „Ez az én szemüvegem”, azt nem te birtoklod. Nem igaz?

Szóval,ez az „enyém”, nem az az „enyém”. Amikor én mondom, hogy „én Istenem”, az nem jelenti azt, hogy Ő nem a te Istened (is*). Ez a különbség. Anyagi értelemben véve, amikor azt mondom: „Ő az én feleségem”, akkor az nem valaki más felesége. De Isten nem ilyen. Ha azt mondom, hogy „én Istenem”, te is mondhatod, hogy „én Istenem”, ő is mondhatja, hogy „én Istenem”, mindenki mondhatja, hogy „én Istenem”. Ez lelki (síkon*) az „enyém”, abszolút (síkon*) az „enyém”.

Próbáld ekképpen megérteni, hogy anyagi értelemben, amikor azt mondom, hogy „enyém”, az más, mint amikor azt mondom, hogy „én Istenem”. Ez más. Ez nem pontosan... ahogy anyagi értelemben gondolkodunk, „az én dolgom”, „az én Istenem”, „az otthonom”, „a feleségem”, „az én vagyonom”, „az én bankom”, ez nem olyan, mint az.

De a kapcsolat... akárcsak az, amikor azt mondom, hogy „az én kezem”. Nos, hogyan fogalmazhatnám meg? Pont úgy, ahogy Kṛṣṇa mondja, mamaivāṁśo (BG 15.7). A mama azt jelenti, hogy „az enyém”. „Ezek, ezek az élőlények mind az Én parányi szerves részeim.” Akkor miért ne mondhatnák az élőlények, hogy „én Istenem”? Követed? Kṛṣṇa azt mondja: „Te az enyém vagy.” Te miért nem mondhatod: „Kṛṣṇa, Te az enyém vagy”? A férjed azt mondja: „Te az enyém vagy.” Miért nem mondhatod: „Te az enyém vagy”? De ne anyagi értelemben vedd. Anyagi értelemben, amint úgy fejezem ki magam, hogy ez az enyém, akkor az senki másé. Az én tulajdonom. Az identitás törvénye, vagy valami hasonló.

Szóval, Kṛṣṇa nem ilyen. Mondhatod Kṛṣṇának, hogy „az enyém”, nincs semmi baj. Inkább legyen, ha valaki birtokolni akar valamit a sajátjaként, akkor az legyen... az a birtokolt legyen Kṛṣṇa. Ez az „enyém” végső fogalma. Ez az „enyém” fogalmának tökéletessége. Nos, ez egészen szép, egészen illik a... teṣu te mayihoz (BG 7.12) a Bhagavad-gītāban. „Ő az enyém, és Én az övé vagyok” – mondja Kṛṣṇa. Ez tehát nem helytelen. És mi a te meglátásod? Az, hogy mivel minden Kṛṣṇához tartozik, ezért nem mondhatom azt, hogy az „enyém”? Ez a te meglátásod?

Himāvatī: Nem, én nem úgy értettem, hogy Kṛṣṇa az Úr.

Prabhupāda: Igen

Himāvatī: Tehát, az én Uram mindenki más Ura (is*)?

Prabhupāda: Igen, és Ő az irányító, és az, ami miatt Ő az enyém. Ő az enyém, Ő a tiéd, Ő mindenkié. Ennyi az egész.

Himāvatī: Most már értem.

Prabhupāda: Ennyi az egész.

Igen?

Rukmiṇī: Hogy érezheti valaki, hogy nagyon távol van tőled, amikor nem vagy itt?

Prabhupāda: Hmm? Hogyan? Nem értem. Miről van szó...?

Rukmiṇī: Olyan távolinak érzem magam...

Prabhupāda: Janārdana?

Rukmiṇī: Olyan távolinak érzem magam tőled, tudod, amikor nem vagy itt.

Janārdana: Azt mondja, hogy nagyon távolinak érzi magát tőled, amikor nem vagy itt.

Prabhupāda: Ó, bárcsak ne gondolnád! Ha… a szavak… kétféle értelmezés létezik, a fizikai és a vibráció alapján történő. Nos, a fizikai értelmezés átmeneti. A vibráció szerinti értelmezés örökkévaló. Pont úgy, ahogyan élvezünk, vagyis gyönyörködünk Kṛṣṇa tanításainak vibrációjában.Ő tehát a vibráció által van jelen.

Amint a Hare Kṛṣṇát énekeljük, vagy a Bhagavad-gītāt vagy a Bhāgavatamot énekeljük, Ő azonnal megjelenik az Ő vibrációja által. Ő abszolút. Ezért a vibráció fontosabb, mint a fizikai jelenlét. Amikor elkülönülést érzel a lelki tanítómesteredtől, csak próbálj meg emlékezni az utasításaira; nem fogsz elkülönülést érezni. Érezni fogod, hogy veled van.

Tehát, a vibráció által kell társulnunk, nem a fizikai jelenlét által. Ez az igazi társulás. Śabdād anavṛtti (Vedānta-szūtra 4.4.22): hang által. Ahogyan közvetlenül megérintjük Kṛṣṇát hang által, hangrezgés által. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a hangrezgésre, mint Kṛṣṇára, vagy a lelki tanítómesterre. Akkor boldognak fogjuk érezni magunkat, és nem lesz elválás. Amikor Kṛṣṇa eltávozott ebből a világból, Arjunát elöntötte a bánat, és elkezdett emlékezni a Bhagavad-gītā tanítására. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatamban megtalálhatod.

Aztán megnyugodott. Azonnal elkezdett emlékezni a kurukṣetrai csatatéren kapott tanításokra, és megnyugodott. Állandó barátja volt, így amikor Kṛṣṇa a hajlékára távozott, erőt vett rajta a csüggedés, de elkezdett emlékezni a tanítására. Amikor tehát elkülönültséget érzünk, a legjobb, ha a tanításokra emlékezünk. Akkor nagyon jó lesz.

Ez érthető? Igen.

Nos, énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Janārdana, te játszhatsz mṛdaṅgán. Igen. (vége)