Category:HU/680817 - Lecke SB 07.09.11 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Govindam Adi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajami. (a bhakták énekelve megismétlik)

Prabhupāda:

naivātmanaḥ prabhur ayaṁ nija-lābha-pūrṇo

mānaṁ janād aviduṣaḥ karuṇo vṛṇīte

yad yaj jano bhagavate vidadhīta mānaṁ

tac cātmane prati-mukhasya yathā mukha-śrīḥ

(SB 7.9.11)

Az előző versben kifejtettük, hogy sem az anyagi gazdagság, sem a tizenkét magas szintű képzettséggel rendelkező brāhmaṇa nem elégítheti ki az Urat pusztán eféle vívmánnyal. Az ember pusztán szeretettel és odaadó szolgálattal teheti elégedetté az Urat. Miért? Nem teszi-e... akkor miért fektetnek ekkora vagyont szép templomok vagy imaházak építésébe, és miért költenek el ennyi pénzt? Nem elégíti ki ez az Urat? Miért költenek ennyi pénzt?

A modern közgazdász azt mondja, hogy ez meddő befektetés. Mert ha egy nagyon nagy templomot építesz... ahogy Indiában nekünk is sok templomunk van, különösen Dél-Indiában, mindegyik olyan, mint egy erőd, nagyon nagy erőd. Van egy templom Raṅganāthamban, ez egy néhány mérföldes templom. Hét kapuja van. Nagyon nagy templom.

Sok más templom is van. Hasonlóképpen, a ti hazátokban is sok szép templom van. Beutaztam egész Amerikát, és nagyon nagy templomokat láttam. Itt, Montrealban is sok nagy templom van. Nos, miért költenek annyi pénzt, bár egy modern közgazdász azt mondaná, hogy ez nem produktív befektetés? Ez az imaház építés vagy templomépítés vagy mecsetépítés ősidők óta száll alá. Az emberek a pénzüket, a nehezen megkeresett pénzüket fektetik be. Miért? Hasztalanul? Nem produktívan? Nem. Fogalmuk sincs, fogalmuk sincs, mennyire produktív ez. Következésképpen ebben az istentelen civilizációban felhagytak a szép, díszes...

Vṛndāvanában van egy temploma Govindajīnak, ami hétemeletes volt. Négy emeletet Aurangzeb romboltatott le politikai okokból. Még mindig maradt három emelet. Ha valaki elmegy oda, látni fogja, milyen csodálatos kivitelezésű az a templomban. Azt jelenti-e ez, hogy azok a királyok vagy gazdag emberek mind bolondok voltak? A jelen pillanatban hirtelen nagyon intelligensek lettünk? Nem. Ők nem bolondok. Ezt magyarázza Prahlāda Mahārāja imája: naivātmanaḥ prabhur ayaṁ nija-lābha-pūrṇo (SB 7.9.11). Nem elégítheted ki a Legfelsőbb Urat egy szép templom építésével, ám Ő mégis elégedett. Ő mégis elégedett. Ő nija-lābha-pūrṇo. Ő teljesen elégedett Önmagában, mert semmire sincs szüksége. Mi hiányt szenvedünk. Mondjuk, egy kis lakosztályt bérelek.

Ha valaki azt mondja: "Swāmījī, gyere. Építek egy nagyon szép, palotaszerű templomot. Költözz ide." Ó, nagyon hálás lennék. De vajon Kṛṣṇa, vagy Isten ilyen? Rengeteg szép bolygót tud építeni, nemcsak egyet, kettőt, hanem milliókat és milliárdokat, oly sok szép óceánnal, dombbal, heggyel és erdővel, tele élőlényekkel. És miért vágyik egy általam épített templomra? Nem. Ez nem így van.

A tény az, hogy ezek a bolondok, ezek a gazemberek, akik azt hiszik, hogy ez a világ az ő élvezetükre van, ez a pénz az övék... itt ez áll, aviduṣaḥ. Az aviduṣaḥ jelentése gazember, mindenféle képzettség nélküli. Mindenféle képzettség nélküli. „Mindenféle egyetemi diplomájuk van, és képzettség nélküliek?” Igen. „Miért?” Mert nem rendelkeznek lelki képzettséggel. Tehát, aviduṣaḥ.

Mānaṁ janam aviduṣaḥ karuṇo vṛṇīte (SB 7.9.11). Amikor Kṛṣṇa azt mondja, vagyis Isten azt mondja, „Add Nekem ezt…” Pont úgy, ahogy Vāmanadeva koldul Bali Mahārājától: „Kedves királyom, adnál-e Nekem egy kis földet?” A lelki tanítómestere egy démon volt. Megtiltotta Bali Mahārājának, hogy ne ígérjen semmit, mert Ő Viṣṇu. „Mindent el fog venni tőled.” Ez egy szép történet.

Néhányan közületek tudják, hogyan vált Bali Mahārāja az Úr nagy bhaktájává. Itt az áll, hogy mānaṁ janād aviduṣaḥ karuṇo vṛṇīte (SB 7.9.11). Bármit is akar Ő bárkitől, feltéve, hogy az bhakta… az Úr semmit sem fogad el a nem bhaktáktól. Ezt a Bhagavad-gītā világosan kimondja. Patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati (BG 9.26). Itt ez áll: nija-lābha-pūrṇo. Annyira gazdag, hogy semmire sem vágyakozik. Teljes. Ṣaḍ-aiśvarya pūrṇaḥ. Hat fenséggel teljes. Ő a leggazdagabb, Ő a legbölcsebb, Ő a leghíresebb, Ő a legerősebb, a legbefolyásosabb és a lemondott rend képviselője. Mindenben teljes. Akkor miért kéri azt, hogy patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati? (BG 9.26) Ő oly gazdag, oly fényűző, mégis azt kéri: „Egy kis virágot, egy kis vizet, egy kis gyümölcsöt, ha odaadással és szeretettel ajánlják fel Nekem, Én elfogadom és megeszem.”

A valóság tehát az, hogy elvesztettük az odaadásunkat, a hitünket Istenben. Ezért kéri Ő a szeretetet és a hitet. Nem a pénzedet (kéri*), mert Ő már eleve gazdag. Mit adhatsz Neki? És mi az, ami a tiéd? Semmi sem a tiéd. Üres kezekkel érkeztél meg anyád méhéből, és amikor meghalsz, üres kezekkel távozol. Szóval, mi az, ami a tiéd? Semmi sem a tiéd. Ez a tény. Pusztán illúzióból jössz el ide néhány napra, és azt hiszed: „Ez az enyém.” Ennyi az egész. Ezt hívják māyānak. Valójában semmi sem a tiéd. Minden Istené, vagyis Kṛṣṇáé. Ám te azt állítod, hogy a tiéd. Ez a te māyād.

Következésképpen itt az áll: mānaṁ janād aviduṣaḥ karuṇo vṛṇīte. Indokolatlan kegyéből néha koldul: „Add Nekem ezt.” Ahogyan néha az apa kéri meg gyermekét: „Kedves fiam, adnál-e nekem egy kis süteményt a részedből?” És ha a gyermek nagyon szereti őt, azonnal ad. Néha azonban visszautasítja: „Nem, nem adok.” Hasonlóképpen, Kṛṣṇának mindene megvan. Miért koldul? A szeretetedért könyörög. Ez minden. Amikor Kṛṣṇa valamilyen szolgálatot akar tőled, vagy kér tőled valamit, az nem azt jelenti, hogy szüksége van rá. Nincs rá szüksége. Viszont szüksége van a szeretetedre, mert elfelejtetted, hogyan kell szeretni Istent, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát. Ezért teszi Ő. Van egy történet, hogy egy sannyāsī elment egy családoshoz, mivel a sannyāsī családoshoz megy koldulni. Ők is így koldulnak. Nem koldusok, de koldusként mutatkoznak be, hogy a családos elfogadhassa és kihasználhassa a tudását. Nem koldus. Szóval, az egyik koldus elment egy családoshoz, és a háziasszony azt mondta: "Ó, ez a koldus házról házra jár. Adj neki egy kis hamut." A sannyāsī így válaszolt: "Jól van. Adj nekem egy kis hamut. Csak kezdj hozzá a jótékonykodáshoz." "Csak kezdj hozzá a jótékonykodáshoz."

Hasonlóképpen, amikor Kṛṣṇa kéri: „Adj Nekem egy kis virágot, egy kis gyümölcsöt, egy kis vizet”, az nem azt jelenti, hogy koldul. Csupán arra akar rávenni, hogy felajánljak mindent, ami Kṛṣṇához tartozik.

īśāvāsyam idaṁ sarvaṁ

yad kiñcid jagatyāṁ jagat

tena tyaktena bhuñjīthā

mā gṛdhaḥ kasya svid dhanam

(Īśopaniṣad 1)

Az Īśopaniṣad arra tanít minket, hogy minden, ami a látóterünkben van, Īśáé, a Legfelsőbb Úré. Bármit is látsz, bármi is van, az nem a tiéd; Istené. Tena tyaktena bhuñjīthā. Ez az Īśopaniṣad első verse. Tena tyaktena bhuñjīthā. Pusztán csak azt élvezheted, amit prasādamként kapsz. Mā gṛdhaḥ kasya svid dhanam. Ne nyúlj más tulajdonához. Ez az Īśopaniṣad tanítása.

Nos, ezt mi elfelejtettük. Hogy megtanítson minket arra az elvre, hogy minden Istené, ez a kezdet; meg kell próbálnunk felajánlani mindazt, amink van. Kṛṣṇa kész elfogadni tőled egy kis vizet, egy kis virágot, egy kis levelet vagy gyümölcsöt. Gyakorlatilag ennek nincs semmi értéke, de amikor elkezdesz Kṛṣṇának adni, akkor fokozatosan eljön az idő, amikor készen állsz arra, hogy mindent Kṛṣṇának adj, akár a gopīk. Ez az eljárás. Sarvātmanā. Sarvātmanā. A sarvātmanā jelentése, mindent. Ez a mi természetes életünk. Amikor tudatában vagyunk annak, hogy „Semmi sem a miénk. Minden Istené, és minden Isten élvezetére szolgál, nem pedig az én érzéki élvezetemre”, azt nevezik Kṛṣṇa-tudatnak.

A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy a tényleges valóságban helyezkedünk el. Amikor azt állítjuk valamiről, hogy „Ez az enyém”, azt mohának, illúziónak nevezik. Ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Janasya moho ayam. Az „enyém” és az „én” fogalma az illúzió síkja. Janasya moho 'yam. Ezt a világot, az egész világot, az az illúzió mozgatja, hogy „Én ez a test vagyok, és minden…” „Én vagyok mindennek az uralkodója, amit látok.” Ez az a filozófia. „Bármit is meg tudok kaparintani, az az enyém.” Ez téves. Ezt hívják illúziónak.

Ezért kell megpróbálnunk Kṛṣṇának adni, nem pedig kérni Tőle. Mert Ő mindent megadott nekünk anélkül, hogy kértük volna. Kérdezés nélkül. Templomba vagy imaházakba járunk, hogy a mindennapi kenyerünkért könyörögjünk, ám a madaraknak és a vadállatoknak nincsenek imaházaik, nincsenek templomaik, ők nem kéregetnek. Vajon hogyan szerzik meg a kenyerüket? Ezért van az, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam szerint igazából nincs probléma a kenyérrel. Az egyetlen probléma az, hogy megfeledkeztünk Istennel való kapcsolatunkról. Akárhogy is… tasyaiva hetoḥ prayateta kovido (SB 1.5.18). Ezért a Bhāgavatam tanítása így hangzik: „Csak próbáld meg feléleszteni elveszett kapcsolatodat Istennel, vagyis Kṛṣṇával.” Ez a kapcsolat soha nem szűnik meg, de néha elfedetté válik. Akárcsak az őrült fiú, aki elfelejti apját, anyját, otthonát, és elmegy. Ám a fiú és a szülők közötti kapcsolat nem veszhet el. Amint a fiú visszatér, a szülők nagyon kedvesen fogadják. Hasonlóképpen, mi mindannyian a Legfelsőbb Úr fiai vagyunk. Elfelejtettük apánkat, megfeledkeztünk a kapcsolatunkról, és tehetetlenül kóborolunk ebben az anyagi világban, és ha felélesztjük a tudatunkat, a Kṛṣṇa-tudatunkat, amely azt mondja: „Az otthonom a lelki világban van. Idegen vagyok ebben az anyagi világban...” Ahogy egy külföldi utazik egyik helyről a másikra, hasonlóan én is egyik testemet a másikra cserélem, egyik bolygóról a másikra megyek. Ám ebben az anyagi világban sehol sincs állandó település. Ilyen feltételek között élünk.

Tehát, a Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy helyes módon alkalmazzuk az eredeti tudatot, miszerint mindannyian Isten, Kṛṣṇa fiai vagyunk. Örök kapcsolatunk van Vele, és Ő a leggazdagabb, a legfenségesebb. Ahogy egy gazdag ember fia nem szenved hiányban, nem hiányzik neki semmije, minden bőségesen rendelkezésre áll... akárcsak az amerikaiak, ők is... az amerikaiak vagy a sok más nyugati országbeli fiatalember, ők mind egy gazdag nemzethez tartoznak, tehát gyakorlatilag semmiben sem szenvednek hiányt.

Ám ennek ellenére, miért válnak reménytelenekké és zavarodottakká? Mert ez az anyagi vágy nem minden. Van lelki vágy is. Amíg ez a lelki vágy nem teljesül, amíg ez a lelki kapcsolat nem áll helyre, senki sem lehet boldog. Hogy boldoggá tegyen minket, Kṛṣṇa azt mondja: „Kezd egy kis virággal, egy kis vízzel vagy egy kis gyümölccsel, és próbáld felajánlani Nekem.”

mānaṁ janād aviduṣaḥ karuṇo vṛṇīte

yad yaj jano bhagavate vidadhīta mānaṁ

tac cātmane prati-mukhasya yathā mukha-śrīḥ

(SB 7.9.11)

Akárcsak olyankor, amikor nagyon szépen feldíszíted az arcodat, nem láthatod, mennyire széppé vált. Nem láthatod. De amint egy tükröt tartasz az arcod elé, látni fogod, hogy a tükörben az arcod visszatükröződése nagyon szépen fel van díszítve. Ugyanez a példa látható itt is. Mi tükörképek vagyunk. Isten tükörképei vagyunk. A Bibliában is úgy mondják: "Az ember Isten képére teremtetett." Isten nem az ember képére lett teremtve. Ez tévedés. A modern ateista emberek azt sugallják, hogy Isten formáját a saját formánk alapján teremtjük meg. Akárcsak Kṛṣṇa és Rādhā esetében, itt van a kép. Azt állítják, hogy a Kṛṣṇa formát – talán nagyon szép – az én formám alapján alkottuk meg. De valójában nem az.

A bibliai igazság az, hogy az ember lett Isten képére teremtve. Mivel Isten fiai vagyunk, következésképen, mivel Istennek két keze van, neked is két kezed van. Ahogy apádnak két keze van, és neked is két kezed van, úgy te is apád teste alapján lettél teremtve, és nem apád teste teremtetett a te tested alapján. Ez a racionalizmus. Hasonlóképpen, Isten teste nem a te tested alapján lett teremtve, hanem a te tested lett Isten teste alapján teremtve. Ugyanakkor ez a test anyagi; ezért meg kell változnunk. Amikor eljutunk a lelki szintre, olyan jó testet kapunk, mint amilyen Kṛṣṇáé, amely örök, boldogsággal és tudással teli. Ezt nevezik Kṛṣṇa-tudatnak.

Nos, itt azt mondják: yad yaj jano bhagavate vidadhīta mānam (SB 7.9.11). Bármit is ajánlasz fel Kṛṣṇának... a gyakorlatban látjuk, hogy megannyi finom ételt ajánlunk fel Kṛṣṇának, de Kṛṣṇa látszólag, úgy tűnik, mintha Kṛṣṇa nem evett volna belőle. A prasādamot szétosztják a bhakták között. Hasonlóképpen, bármit is ajánlanak fel a Legfelsőbb Úrnak, Neki nincs rá szüksége, viszont elfogadja. Lelkivé teszi, és az a te érdekedben van. Te vagy a nyerő. Bármikor valamilyen különleges alkalom áll fenn, hogy finom ételt ajánlj fel az Úrnak, elveheted a prasādamot, tehát ténylegesen te vagy a nyertes. De mindkét módon te vagy a nyertes. Nagyon finom ételt ízlelsz meg, ugyanakkor visszanyered a lelki tudatosságodat.

Szóval, yad yaj bhagavat... yad yaj jano bhagavate vidadhīta mānam (SB 7.9.11). Bármilyen tiszteletet, megbecsülést vagy ajándékot kap az Úr, azt Ő élvezi. Azt Ő élvezi. Hogy is van az tehát? Akárcsak az említett példa: ahogy az arcodat feldíszíted, de nem láthatod közvetlenül, mennyire szép, ám amikor a tükröt az arcod elé tartod, a tükörképén nagyon szép díszítést látsz. Hasonlóképpen, ha a Legfelsőbb Urat, Kṛṣṇát díszíted fel... ez a templomi imádat rendszere: nagyon szépen feldíszített templom, nagyon szépen feldíszített mūrti, mindenféle finom étel felajánlva a mūrtinak – élvezettel fog eltölteni. Minél többször csinálod ezt, annál nagyobb élvezettel teszed.

Nem meddő (cselekedet*). Ez egy lelkileg nagyon is termékeny folyamat. Yad yaj jano vidadhīta. Ayaṁ prabhur īśvara. Īśvara. A prabhu īśvarát jelent. Naivātmanaḥ prabhur ayaṁ nija-lābha-pūrṇo (SB 7.9.11). A prabhu īśvarát jelent. A prabhu urat, irányítót jelent. Ha valaki irányító, egy nagy létesítmény ura, vajon mit ajánlhat fel neki egy munkás? Ő már eleve a tulajdonos. Itt tehát azt mondják: īśvara aviduṣaḥ akalpād janād mānaṁ pūjām ātmano 'rthe na vṛṇīte (SB 7.9.11). Ne gondoljátok hát ostobán, hogy a śāstrák által adott előírás, miszerint bármit is kaptok, fel kell ajánlani Kṛṣṇának vagyis Istennek, az nem azt jelenti, hogy Istennek szüksége van rá, hanem azt, hogy ez a ti érdeketek. Minél többet adtok Istennek, annál nagyobb hasznotok származik belőle. Ez a ti érdeketek.

Ám az ostobák ezt nem tudják. Ezért Isten... akárcsak Bali Mahārāja. Ő, mint Vāmanadeva, elmegy koldulni Bali Mahārājához. És az Ő képviselői, Isten hívei, a sannyāsīk, ugyancsak elmennek koldulni: "Kedves uram, adj nekünk valami adományt a templomunk számára." Nem azt jelenti, hogy ő koldus. Ez az ember hasznára van. Tönkreteszi az életét az érzéki élvezet által, és ez a képviselő elmegy hozzá, elvesz egy kis pénzt ebből a pokoli tevékenységből, és felajánlja a mūrtinak, hogy az ember megmeneküljön. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt (BG 2.40). Akarva vagy akaratlanul, ha felajánlasz valamit Istennek, az örök érvényű hitellé válik. Örök érvényű hitel. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt (BG 2.40). Még ha keveset is teszel, az olyan szépen tud hatni, hogy néha a legnagyobb veszélytől menthet meg.

Akárcsak Ajāmila. Ajāmila története a következő: egy brāhmaṇa fia volt, és nagyon kedves fiú volt. Nős volt, és úgy viselkedett, akár egy brāhmaṇa fiú. Egy nap elment virágot és fát gyűjteni az erdőbe az apja imádatához. Az apja mūrtit imádott, és ő is segített. Az úton látta, hogy egy śūdra és a felesége szégyenkezés nélkül ölelkeznek és csókolóznak. Ez a fiatal fiú vonzódni kezdett.

Ezért ezt a rendszert, ezt a szerelmeskedő viszonzást vagy viszonyt nem szabad az utcán kimutatni. Ez nem túlságosan civilizált formája. Indiában egyáltalán nem megengedett. Illetlenségnek számít. Törvény bünteti. Itt azonban más a gyakorlat. Miért is veszik olyan szigorúan a védikus szentírások szerint? Íme a példa. Egy fiatalember halad el mellettük, egy másik fiatalember és egy lány ölelkezik. Természetesen izgatottá válik. És természetesen az ilyen ölelkezést és csókolózást egyetlen magas társadalmi réteg sem végzi az utcán. Szóval, ők śūdrák voltak.

Szóval, ez az Ajāmila ott állt, és a śūdrāṇī, vagyis a śūdra nő is beszélt hozzá, és egyre izgatottabbá vált, megölelte és megcsókolta, és fokozatosan vonzódni kezdett hozzá. És elhagyta a feleségét, az otthonát, az apját és az anyját, majd részeges lett és mindent (feláldozott*) a prostituáltért. Az utolsó pillanatban, amikor már elég idős volt, amikor már nem tudott pénzt keresni, nem tudott csalni, hogy pénzt szerezzen, az Ajāmila nevű férfit az a nő kidobta az utcára. Mivel nem volt a hites felesége, prostituált volt, ezért (a nő*) nem kedvelte őt.

Ennek a férfinak azonban volt egy legfiatalabb fia, akinek a neve Nārāyaṇa volt. Így amikor igencsak nehéz helyzetben volt, arra kérte legfiatalabb fiát, Nārāyaṇát: „Kedves fiam, kérlek, gyere ide.” És ezzel a „Nārāyaṇa” szóval ugyanarra a Nārāyaṇára emlékezett, akit fiatal korában imádott. Csak lássátok. Mivel apja irányítása alatt, brāhmaṇa fiúként Nārāyaṇa hívévé nevelték, ám sajnos egy prostituált félrevezette, az utolsó pillanatban mégis megmenekült. És ezt a Bhagavad-gītā megerősíti: svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt (BG 2.40).

Tehát bárki, aki a Hare Kṛṣṇát énekli, még ha egy pillanat erejéig is, az soha nem lesz hiábavaló. Meglesz a hatása. Meglesz a hatása, olyan szépen fog hatni, hogy néha a legnagyobb veszélytől ment meg. Ezt a tapasztalatot néhány tanítványunk már megélte. Egy lány van itt jelen, ő is átélte ezt. Megtámadta néhány fekete néger, és elkezdte énekelni a Hare Kṛṣṇát, és megmenekült. Szóval, ezek a dolgok valós tények. Sok példa van rá. Svalpam apy asya trāyate mahato (BG 2.40). Szóval,ha bármit, egy kis virágot, egy kis gyümölcsöt, egy kis vizet, ajánljasz fel Kṛṣṇának, vagy ha egy ideig énekled a Hare Kṛṣṇát, vagy ha egy pillanatra kapcsolatba lépsz a bhaktákkal, az soha nem fog hiábavaló lenni.

A számtalan Kṛṣṇa-tudat központ megnyitásának célja az, hogy esélyt adjon ezeknek a megfeledkezett embereknek a Kṛṣṇa-tudatra. Ez nem üzlet. Ez egy jótékonysági intézmény. Ez egy kórház, amely az anyagi betegségeket gyógyítja. Sajnos, az emberek nem igazán élnek ezzel a lehetőséggel, de akik szerencsések, azok ei rūpe brahmāṇḍa bhramite kono bhāgyavān jīva (CC Madhya 19.151). Bhāgyavān. Tehát, csak a szerencsés emberek. Ahogy a Bhagavad-gītāban is olvasható, yeṣām anta-gataṁ pāpam (BG 7.28). Aki teljesen mentes minden bűnös visszahatástól, az elkezdheti a Kṛṣṇa-tudatot. De az ajtó mindenki számára nyitva áll. Mindenki eljöhet ide és énekelheti a Hare Kṛṣṇát. Ez nem egy nehéz dolog. Mi prasādamot osztunk. Használd ki hát a lehetőséget, és élvezd a Kṛṣṇa-tudat áldásait.

Köszönöm. Hare Kṛṣṇa. (szakadás)

Nanda-kiśora: Amikor egy élőlény tiszta lélekké válik...

Prabhupāda: Ó, hol van a nyak...?

Nanda-kiśora: Ó, én... (homályos)... (szakadás)

Prabhupāda: Mi a baj? Minen rendben van? Nos?

Nanda-kiśora: Amikor egy élőlény tisztává válik, megtisztul, akkor sac-cid-ānandának nevezik, tökéletes tudással rendelkezik. És Kṛṣṇa is sac-cid-ānanda. Ez a tudás ugyanaz a tudás?

Prabhupāda: Nem. Egy élőlényt a māyā megtévesztheti. Kṛṣṇát azonban nem téveszti meg a māyā. Ez a különbség Kṛṣṇa és az élőlény között.

Nanda-kiśora: De a tudás, amivel egy tiszta bhakta rendelkezik, az nem ugya(naz*)... még ha tökéletes tudásról is van szó...(?)

Prabhupāda: Nem. Nem lehet olyan tökéletes, mint Kṛṣṇáé. Ez nem lehetséges. Mivel te Kṛṣṇa parányi szerves része vagy. Akárcsak egy csepp óceánvíz és a hatalmas víztömeg, mennyiségileg különböznek egymástól. Minőségileg egyek. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa is rendelkezik tudással, te is rendelkezel tudással, de Kṛṣṇa tudásának és a te tudásodnak a mennyisége más. Ő mindenféle tudással teli. Te is majdnem mindenféle tudással teli vagy, de nem vagy teljesen olyan, mint Kṛṣṇa. És különösen a feltételekhez kötött életedben vagy befedve. Minden tudásod be van fedve. Még a töredék tudásod is be van fedve. Ezért vagy illúzióban.

Mivel töredékek vagyunk, ezért ki vagyunk téve annak, hogy az illuzórikus varázslat beborítson minket. Akárcsak az ég és a nap. Néha felhők takarnak el minket. A felhő néhány mérföldet fed be, vagy a felhő befedi az élőlények szemét, mint amilyenek mi vagyunk, de a felhő nem takarja el a napot vagy az egész eget. Ez nem lehetséges. De az ég egy töredékét felhő borítja, és mivel nagyon aprók vagyunk, és ha a felhő mindössze tíz mérföldre terjed ki, azt hisszük: „A nap most be van takarva.” A nap soha nincs befedve. Hasonlóképpen, az illuzórikus energia sem tudja befedni Kṛṣṇát, téged azonban igen. És mi ebben a befedett állapotban vagyunk. Ezért felejtettük el a Kṛṣṇával való kapcsolatunkat.

Most Kṛṣṇa kegyéből kell felvilágosodnunk, vagyis a napfényre kell kimennünk. Nem arról van szó, hogy a napot felhő takarja el. Ahol nincsenek felhők, ha elmész oda, teljes mértékben kihasználhatod a napfényt. Hasonlóképpen, olyan helyet kell keresnünk, ahol a megértést nem borítja felhő. Ott tiszta megértésnek kell lennie. Akkor elégedettnek fogod érezni magad a fényben. (szakadás)

Haṁsadūta: Swāmījī, Sanyal professzor egyik könyvében azt mondja, hogy az elme a lélek szerve. Ez így van? Mindig is úgyhittem, hogy az elme az anyagi... a finom test, a finom anyagi test része.

Prabhupāda: Nem. Az önvaló szerve. Az anyagi energia beborítja. Eredetileg mindennel rendelkezel. Van elméd, egód és mindened. Pont úgy, mint amikor azt gondolom, hogy ahaṁ brahmāsmi, „Én Kṛṣṇa szolgája vagyok”, az is ego, „Én vagyok”. De ez tiszta. De amint azt gondolom, hogy „Én amerikai vagyok”, „Én indiai vagyok”, „Én ez a test vagyok”, az tisztátalan. Ez tisztátalan egoizmus, és az pedig tiszta egoizmus.

Szóval, az ego adott. Hasonlóképpen, az elme is adott, az intelligencia is adott, de amikor beborítja ez az anyagi szennyeződés, akkor māyānak hívják, és amikor mentes az anyagi szennyeződéstől, ahaṁ brahmāsmi, akkor „Én Kṛṣṇa szolgája vagyok. Kṛṣṇáért fogok cselekedni, Kṛṣṇáért fogok élni, Kṛṣṇáért fogok enni, Kṛṣṇának fogok ételt készíteni, Kṛṣṇának fogok énekelni – mindent Kṛṣṇának.” Ez a felszabadult állapot.

Haṁsadūta: Tehát, az elme a lélek része. Pusztán csak szennyezett.

Prabhupāda: Igen. Ez a tünete annak, hogy... az elme az aktív elv. Elme nélkül hogyan cselekedhetsz? Az elme adott. De jelenleg,mivel beborít az anyagi energia, minden beszennyeződik. Beszennyeződött az elme, beszennyeződött az intelligencia, beszennyeződött az ego, az én, vagyis az önvaló, én be vagyok szennyezve. Minden beszennyeződött.

Amikor lázad van, a fájdalom az egész testben jelen van. A hőmérséklet az egész testben jelen van. És amikor a láz elmúlt, nincs hőmérséklet. Hasonlóképpen, ez csak különbség a tudatban. Amint elfogadjuk az anyagi tudatot, úgy kell érteni, hogy lázas állapotban vagyunk. És amint elfogadjuk a Kṛṣṇa-tudatot, kikerülünk a lázas állapotból.

Kérdezni akarsz? Igen, kérdezhetsz.

Nanda-kiśora:Swāmījī, mi az... az anyagi elemek le vannak írva, az elme, az intelligencia és a hamis ego. Mi az... mi az elme, tudod, az anyagi elme? Más szóval, van egy lelki elme és egy anyagi elme?

Prabhupāda: Mi a különbség a te anyagi és lelki életed között?

Nanda-kiśora: Az egyik Kṛṣṇáért van, a másik pedig…

Prabhupāda: Ez a különbség az anyagi és a lelki elme között. Mivel te azt hiszed, hogy ez a test vagy, ez egy anyagi felfogás. Ezért minden anyagi – az elme, az intelligencia és az azonosulás, minden anyagi. Hasonlóképpen, ha azt hiszed, hogy a gondolkodás az elmét jelenti, hogy te Kṛṣṇáé vagy, akkor minden lelki. Ezt kell gyakorolnunk. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Mindig Kṛṣṇa-tudatban kell lennünk. Īhā yasya harer dāsye. És mi a Kṛṣṇa-tudat? A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy... īhā. Az Īhā vágyat jelent. A vágy az elme tevékenysége. Szóval, az īhā vágyat jelent. Mi ez a vágy? Īhā yasya harer dāsye: bárki, akinek a vágya, hogy Kṛṣṇa szolgálatába álljon.

Tehát, a teljes Kṛṣṇa-tudatú tevékenység az elme, az intelligencia, az ego, minden megtisztítása; egy tisztító folyamat. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). A tisztátalanság az upādhi, a megjelölés. Azt gondolom: „Amerikai vagyok”, „Indiai vagyok”. Ez megjelölés. Valójában a lélek se nem amerikai, se nem indiai, se nem hindu, sem ne muszlim. Ki kell tehát jutni ebből a belegabalyodottságból, ebből az anyagi belegabalyodásból. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam Italic text(CC Madhya 19.170).

És hogyan tisztulhat meg valaki? Tat-paratvena, amikor ahaṁ brahmāsmiként azonosítja magát, „Kṛṣṇa szolgája vagyok. Brahman vagyok, a tiszta önvaló vagyok. Nem vagyok anyag. Nem vagyok ez a test.” Ez a megtisztulás szakasza. És amikor valaki megtisztult, akkor hṛṣīkena hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate. A hṛṣīka érzékeket jelent. Az elme is egyike az érzékeknek. Tizenegy érzék van: öt érzék a tudást gyűjti, és öt érzék cselekszik, és az elme van a középpontban. Az elmét is érzékként fogadják el. Hṛṣīkena hṛṣīkeśa-sevanam (CC Madhya 19.170). Amikor megtisztított érzékszerveidet az érzékek Ura, Hṛṣīkeśa szolgálatában alkalmazod, azt nevezik bhaktinak. Ez a bhakti definíciója.

Az elmére szükség van. Azt gondolod, hogy „Így fogom feldíszíteni Kṛṣṇát”. Ez az elme területe. És amint arra gondolsz, hogy „Így fogom feldíszíteni ezt és ezt a személyt”, az māyā. Az elme tehát adott. Néha māyāért cselekszik, és amikor Kṛṣṇáért cselekszik, akkor megtisztul. A Kṛṣṇa-tudatban semmit sem kell kiirtani. Mindent meg kell tisztítani. Ez a Kṛṣṇa-tudat folyamata.

Igen?

Mālatī: ...amikor visszatérnek Istenhez, néhányan képesek emlékezni múltbeli életükre.

Prabhupāda: Igen.

Mālatī: Néhányan képesek emlékezni a múltbeli életükre.

Prabhupāda: Igen.

Mālatī: Az elmében.

Prabhupāda: Igen.

Mālatī: Azt hittem, az elmét hátrahagyják.

Prabhupāda: Nem. Ténylegesen az elméd visz a következő testbe. Az elméd tehát veled megy. Az anyagi elméd, az anyagi ego, az anyagi intelligencia lenullázódik, amikor teljesen felszabadulsz. Ilyenkor a lelki elméd cselekszik. Nem túl nehéz megérteni. Valaki azt hiszi …

Akárcsak az egyik tanítványunk, aki abban a hitben cselekedett, hogy francia, és valami felforgató dolgot csinált, most viszont úgy gondolja, hogy "Én Kṛṣṇáé vagyok." (kuncog) Abbahagyta ezeket az ostobaságokat. (szakadás) Amikor azt gondolta, hogy francia, az elme adott volt. És most azt gondolja, hogy „Én Kṛṣṇáé vagyok”, az elme adott. Akkor hol látható annak az esélye, hogy elveszítse az elméjét?

Te akarsz kérdezni valamit?

(szakadás) Ez a fiú?

Haṁsadūta: Lány. Ő egy lány.

Prabhupāda:Ő egy lány? Ó. Rendben van. (kuncogás) Nos, van még kérdés? Vagy énekjük Kṛṣṇát. Igen?

Mālatī: Nem értem, hogyan emlékezhetnek a materialisták a múltjukra, ha anyagi elméjük van.

Prabhupāda: Az anyagi elmét lelki orvossággal kell kezelni, akkor az anyagi elme lelkivé válik. Ugyanaz a példa, amikor egy embernek bélrendszeri zavara van a túlzott tejivástól, és az orvos ad neki egy másik tejkészítményt, túrót, és meggyógyul.

Hasonlóképpen, a Kṛṣṇa-tudat mozgalma nem más, mint az elme Kṛṣṇa iránti elkötelezettséggel való kezelése. Az elme ezáltal megszabadul az anyagi szennyeződéstől. És ez ténylegesen meg is történik. Akik ezt a kezelést választják, azok megtapasztalják, hogyan történik.

(félre) Zárva van az ajtó? Miért? Nyisd ki. Énekeljetek. (szakadás) (vége)