HU/SB 1.10.5 - Revision history

TattvaDarsana at 07:30, 30 January 2019

2019-01-30T07:30:46Z

← Older revision		Revision as of 07:30, 30 January 2019
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Yudhiṣṭhira Mahārāja ajita, a tévedhetetlen Úr védelmét élvezte, ezért — ahogyan az előző sorok leírják — az Úr tulajdonai, a folyók, az óceánok, a dombok, az erdők mind elégedettek voltak, s lerótták rájuk kivetett adójukat a királynak. A siker titka nem más, mint hogy menedéket kell keresnünk a Legfelsőbb Úrnál. Az Ő jóváhagyása nélkül semmi sem lehetséges. Ha saját erőnkből, szerszámok és gépek segítségével anyagi téren előrelépünk, az még nem minden. Az Úrnak mindent jóvá kell hagynia, másképp erőfeszítéseink az eszközök ellenére is sikertelenek lesznek. A siker végső oka a daiva, a Legfelsőbb. Yudhiṣṭhira Mahārāja és a hozzá hasonló királyok tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a király a Legfelsőbb Urat képviseli, hogy gondoskodjék az emberek jólétéről. Az ország valójában a Legfelsőbb Úré. A folyókat, az óceánokat, az erdőket, a hegyeket, a gyógynövényeket stb. nem az ember teremtette. A Legfelsőbb Úr teremtése mindez, s az élőlény használhatja az Úr tulajdonát az Ő szolgálatában. Napjaink jelszava az, hogy minden az emberért van, s ezért a kormány is az emberekért van és emberekből áll. Ám ahhoz, hogy az Isten-tudaton és az emberi élet tökéletességén — az isteni kommunizmus ideológiáján — alapuló új emberiség életre kelhessen, ahhoz a világnak újra olyan királyok nyomdokaiban kell járnia, mint amilyen Yudhiṣṭhira Mahārāja vagy Parīkṣit Mahārāja volt. Az Úr akaratából mindenből jut elég. Mindent megfelelően használva kényelemben élhetünk, s nem lesz ellenségeskedés az emberek között, ember és állat között, ember és természet között. Az Úr irányító keze mindenhol jelen van, s ha Ő elégedett, akkor a természetnek is minden része elégedetté válik. A folyók ~~bővízűen~~ hömpölyögnek, hogy megtermékenyítsék a földet; az óceánok elegendő ásványt, drágakövet és igazgyöngyöt adnak; az erdők elegendő fával, gyógyfűvel és növénnyel látják el az embert, az évszakok váltakozása pedig valóban segít, hogy bőségesen legyen gyümölcs és virág. A gyárakra és szerszámokra épülő mesterséges életforma csak az emberek egy részének adhatja meg az állítólagos boldogságot, milliók rovására. Mivel az emberek energiáját felemészti a gyáripar, a természet kincsei háttérbe szorulnak, s az emberek emiatt boldogtalanok. Helyes oktatás hiányában az emberek azokat követik, akik kizsákmányolják a természet forrásait, s ezért folyik oly heves versengés egyének és nemzetek között. Az Úr hozzáértő követének nincs szava itt. Az összehasonlítás alapján észre kell vennünk a modern civilizáció hibáit, és Yudhiṣṭhira Mahārāja nyomdokait követve el kell törölnünk mindent, ami elavult, s meg kell tisztítanunk az embereket.		Yudhiṣṭhira Mahārāja ajita, a tévedhetetlen Úr védelmét élvezte, ezért — ahogyan az előző sorok leírják — az Úr tulajdonai, a folyók, az óceánok, a dombok, az erdők mind elégedettek voltak, s lerótták rájuk kivetett adójukat a királynak. A siker titka nem más, mint hogy ''menedéket kell keresnünk a Legfelsőbb Úrnál.'' Az Ő jóváhagyása nélkül semmi sem lehetséges. Ha saját erőnkből, szerszámok és gépek segítségével anyagi téren előrelépünk, az még nem minden. Az Úrnak mindent jóvá kell hagynia, másképp erőfeszítéseink az eszközök ellenére is sikertelenek lesznek. A siker végső oka a daiva, a Legfelsőbb. Yudhiṣṭhira Mahārāja és a hozzá hasonló királyok tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a király a Legfelsőbb Urat képviseli, hogy gondoskodjék az emberek jólétéről. Az ország valójában a Legfelsőbb Úré. A folyókat, az óceánokat, az erdőket, a hegyeket, a gyógynövényeket stb. nem az ember teremtette. A Legfelsőbb Úr teremtése mindez, s az élőlény használhatja az Úr tulajdonát az Ő szolgálatában. Napjaink jelszava az, hogy minden az emberért van, s ezért a kormány is az emberekért van és emberekből áll. Ám ahhoz, hogy az Isten-tudaton és az emberi élet tökéletességén — az isteni kommunizmus ideológiáján — alapuló új emberiség életre kelhessen, ahhoz a világnak újra olyan királyok nyomdokaiban kell járnia, mint amilyen Yudhiṣṭhira Mahārāja vagy Parīkṣit Mahārāja volt. Az Úr akaratából mindenből jut elég. Mindent megfelelően használva kényelemben élhetünk, s nem lesz ellenségeskedés az emberek között, ember és állat között, ember és természet között. Az Úr irányító keze mindenhol jelen van, s ha Ő elégedett, akkor a természetnek is minden része elégedetté válik. A folyók bővizűen hömpölyögnek, hogy megtermékenyítsék a földet; az óceánok elegendő ásványt, drágakövet és igazgyöngyöt adnak; az erdők elegendő fával, gyógyfűvel és növénnyel látják el az embert, az évszakok váltakozása pedig valóban segít, hogy bőségesen legyen gyümölcs és virág. A gyárakra és szerszámokra épülő mesterséges életforma csak az emberek egy részének adhatja meg az állítólagos boldogságot, milliók rovására. Mivel az emberek energiáját felemészti a gyáripar, a természet kincsei háttérbe szorulnak, s az emberek emiatt boldogtalanok. Helyes oktatás hiányában az emberek azokat követik, akik kizsákmányolják a természet forrásait, s ezért folyik oly heves versengés egyének és nemzetek között. Az Úr hozzáértő követének nincs szava itt. Az összehasonlítás alapján észre kell vennünk a modern civilizáció hibáit, és Yudhiṣṭhira Mahārāja nyomdokait követve el kell törölnünk mindent, ami elavult, s meg kell tisztítanunk az embereket.
	</div>		</div>

TamasR: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-01-24T06:48:17Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 1. ének, 10. fejezet|H05]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 1|Első Ének]] - [[HU/SB 1.10: Az Úr Krsna Dvarakaba indul| TIZEDIK FEJEZET: Az Úr Kṛṣṇa Dvārakāba indul]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.10.4| SB 1.10.4]] '''[[HU/SB 1.10.4|SB 1.10.4]] - [[HU/SB 1.10.6|SB 1.10.6]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.10.6| SB 1.10.6]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 1.10.5|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 5. VERS ====

<div class="verse">
:nadyaḥ samudrā girayaḥ
:savanaspati-vīrudhaḥ
:phalanty oṣadhayaḥ sarvāḥ
:kāmam anvṛtu tasya vai
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''nadyaḥ''—folyók; ''samudrāḥ''—óceánok; ''girayaḥ''—dombok és hegységek; ''savanaspati''—zöldségek; ''vīrudhaḥ''—növények; ''phalanti''—hatékony; ''oṣadhayaḥ''—gyógynövények; ''sarvāḥ''—mind; ''kāmam''—szükségletek; ''anvṛtu''—évszakonkénti; ''tasya''—a királynak; ''vai''—bizonyára.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
A folyók, az óceánok, a dombok, a hegyek, az erdők, a cserjék, a gyógynövények minden évszakban bőkezűen lerótták adójukat a királynak.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Yudhiṣṭhira Mahārāja ajita, a tévedhetetlen Úr védelmét élvezte, ezért — ahogyan az előző sorok leírják — az Úr tulajdonai, a folyók, az óceánok, a dombok, az erdők mind elégedettek voltak, s lerótták rájuk kivetett adójukat a királynak. A siker titka nem más, mint hogy menedéket kell keresnünk a Legfelsőbb Úrnál. Az Ő jóváhagyása nélkül semmi sem lehetséges. Ha saját erőnkből, szerszámok és gépek segítségével anyagi téren előrelépünk, az még nem minden. Az Úrnak mindent jóvá kell hagynia, másképp erőfeszítéseink az eszközök ellenére is sikertelenek lesznek. A siker végső oka a daiva, a Legfelsőbb. Yudhiṣṭhira Mahārāja és a hozzá hasonló királyok tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a király a Legfelsőbb Urat képviseli, hogy gondoskodjék az emberek jólétéről. Az ország valójában a Legfelsőbb Úré. A folyókat, az óceánokat, az erdőket, a hegyeket, a gyógynövényeket stb. nem az ember teremtette. A Legfelsőbb Úr teremtése mindez, s az élőlény használhatja az Úr tulajdonát az Ő szolgálatában. Napjaink jelszava az, hogy minden az emberért van, s ezért a kormány is az emberekért van és emberekből áll. Ám ahhoz, hogy az Isten-tudaton és az emberi élet tökéletességén — az isteni kommunizmus ideológiáján — alapuló új emberiség életre kelhessen, ahhoz a világnak újra olyan királyok nyomdokaiban kell járnia, mint amilyen Yudhiṣṭhira Mahārāja vagy Parīkṣit Mahārāja volt. Az Úr akaratából mindenből jut elég. Mindent megfelelően használva kényelemben élhetünk, s nem lesz ellenségeskedés az emberek között, ember és állat között, ember és természet között. Az Úr irányító keze mindenhol jelen van, s ha Ő elégedett, akkor a természetnek is minden része elégedetté válik. A folyók bővízűen hömpölyögnek, hogy megtermékenyítsék a földet; az óceánok elegendő ásványt, drágakövet és igazgyöngyöt adnak; az erdők elegendő fával, gyógyfűvel és növénnyel látják el az embert, az évszakok váltakozása pedig valóban segít, hogy bőségesen legyen gyümölcs és virág. A gyárakra és szerszámokra épülő mesterséges életforma csak az emberek egy részének adhatja meg az állítólagos boldogságot, milliók rovására. Mivel az emberek energiáját felemészti a gyáripar, a természet kincsei háttérbe szorulnak, s az emberek emiatt boldogtalanok. Helyes oktatás hiányában az emberek azokat követik, akik kizsákmányolják a természet forrásait, s ezért folyik oly heves versengés egyének és nemzetek között. Az Úr hozzáértő követének nincs szava itt. Az összehasonlítás alapján észre kell vennünk a modern civilizáció hibáit, és Yudhiṣṭhira Mahārāja nyomdokait követve el kell törölnünk mindent, ami elavult, s meg kell tisztítanunk az embereket.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.10.4| SB 1.10.4]] '''[[HU/SB 1.10.4|SB 1.10.4]] - [[HU/SB 1.10.6|SB 1.10.6]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.10.6| SB 1.10.6]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__