HU/BG 5.15 - Revision history

TattvaDarsana at 14:23, 3 March 2019

2019-03-03T14:23:59Z

← Older revision		Revision as of 14:23, 3 March 2019
Line 1:		Line 1:
	[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 5. fejezet\|~~B15~~]]		[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 5. fejezet\|H15]]
	<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 5\|ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga — cselekvés Kṛṣṇa-tudatban]]'''</div>		<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 5\|ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga — cselekvés Kṛṣṇa-tudatban]]'''</div>
	<div style="float:right">[[File:Go-previous.png\|link=HU/BG 5.14]] '''[[HU/BG 5.14\| BG 5.14]] - [[HU/BG 5.16\|BG 5.16]]''' [[File:Go-next.png\|link=HU/BG 5.16]]</div>		<div style="float:right">[[File:Go-previous.png\|link=HU/BG 5.14]] '''[[HU/BG 5.14\| BG 5.14]] - [[HU/BG 5.16\|BG 5.16]]''' [[File:Go-next.png\|link=HU/BG 5.16]]</div>
	{{~~RandomImageHu~~}}		{{RandomImage\|Hungarian}}

	==== 15. VERS ====		==== 15. VERS ====

			<div class="devanagari">
			:नादत्ते कस्यचित्पापं न चैव सुकृतं विभुः ।
			:अज्ञानेनावृतं ज्ञानं तेन मुह्यन्ति जन्तवः ॥१५॥
			</div>

	<div class="verse">		<div class="verse">
	: nādatte kasyacit pāpaṁ		:nādatte kasyacit pāpaṁ
	: na caiva sukṛtaṁ vibhuḥ		:na caiva sukṛtaṁ vibhuḥ
	: ajñānenāvṛtaṁ jñānaṁ		:ajñānenāvṛtaṁ jñānaṁ
	: tena muhyanti jantavaḥ		:tena muhyanti jantavaḥ
	</div>		</div>

Line 16:		Line 21:

	<div class="synonyms">		<div class="synonyms">
	na – sohasem; ādatte – fogadja el; kasyacit – bárkinek; pāpam – a bűnét; na – sem; ca – is; eva – bizony; su-kṛtam – jámbor tetteit; vibhuḥ – a Legfelsőbb Úr; ajñānena – tudatlanság által; āvṛtam – befedett; jñānam – a tudás; tena – az által; muhyanti – megzavarodnak; jantavaḥ – az élőlények.		''na'' – sohasem; ''ādatte'' – fogadja el; ''kasyacit'' – bárkinek; ''pāpam'' – a bűnét; ''na'' – sem; ''ca'' – is; ''eva'' – bizony; ''su-kṛtam'' – jámbor tetteit; ''vibhuḥ'' – a Legfelsőbb Úr; ''ajñānena'' – tudatlanság által; ''āvṛtam'' – befedett; ''jñānam'' – a tudás; ''tena'' – az által; ''muhyanti'' – megzavarodnak; ''jantavaḥ'' – az élőlények.
	</div>		</div>

Line 22:		Line 27:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	''' A Legfelsőbb Úr sem vállalja magára senki bűnös vagy jámbor tettét. A megtestesült élőlényeket azonban megtéveszti a tudatlanság, amely elfedi igazi tudásukat.'''		'''A Legfelsőbb Úr sem vállalja magára senki bűnös vagy jámbor tettét. A megtestesült élőlényeket azonban megtéveszti a tudatlanság, amely elfedi igazi tudásukat.'''
	</div>		</div>

Line 28:		Line 33:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A szanszkrit vibhu szó a Legfelsőbb Úrra utal, aki teljes, határtalan tudással, gazdagsággal, erővel, hírnévvel, szépséggel és lemondással rendelkezik. Ő mindig elégedett Önmagában, s a bűnös vagy jó cselekedetek nem háborgatják. Egyetlen élőlény számára sem Ő teremti meg sajátságos helyzetét: a tudatlanságtól megtévesztett élőlény az, aki bizonyos életkörülmények közé kívánkozik. Így kezdődik el a tettek és visszahatások láncolata. Az élőlény a felsőbbrendű természethez tartozik, ezért tudással teli, ám hatalmának korlátozott volta miatt hajlamos arra, hogy a tudatlanság befolyása alá kerüljön. Az Úr mindenható, az élőlény azonban nem. Az Úr vibhu, azaz mindentudó, míg az élőlény aṇu, vagyis atomnyi, és mivel élő lélek, módjában áll, hogy szabad akarata szerint kívánjon bármit. Vágyát csakis a mindenható Úr teljesítheti. Ha az élőlényt megtévesztik vágyai, az Úr beleegyezik azok teljesítésébe, ám sohasem felelős azokért a tettekért és visszahatásokért, amelyek abban az élethelyzetben várnak az élőlényre, melyre vágyott. Ebben a zavarodott állapotban az élőlény a körülmények meghatározta anyagi testtel azonosítja magát, s az élet ideiglenes szenvedéseitől és örömeitől válik függővé. Az Úr Paramātmāként, vagyis Felsőlélekként az élőlény állandó társa, ezért képes megérteni az egyéni lélek vágyait, ahogyan mi is megérezzük egy virág illatát, ha a közelében állunk. A vágy az élőlény feltételekhez kötöttségének finom formája. Az Úr az élőlény kívánságait érdemei szerint teljesíti – ember tervez, Isten végez. Az ember tehát nem mindenható saját vágyai valóra váltásában. Az Úr azonban minden óhajt teljesíteni tud, s mivel semleges mindenkivel szemben, nem akadályozza vágyaik beteljesülésében a parányi független élőlényeket. Azt azonban, aki Kṛṣṇát akarja, az Úr különös figyelmében részesíti, s lelkesíti, hogy vágyaival elérhesse Őt, s örökre boldog legyen. A védikus himnuszok ezért kijelentik (Kauṣītakī-upaniṣad 3.8): eṣa u hy eva sādhu karma kārayati taṁ yam ebhyo lokebhya unninīṣate; eṣa u evāsādhu karma kārayati yam adho ninīṣate. „Az Úr jámbor tetteket ad az élőlénynek, hogy az felemelkedhessen, és bűnös tetteket, hogy a pokolba kerülhessen.”		A szanszkrit vibhu szó a Legfelsőbb Úrra utal, aki teljes, határtalan tudással, gazdagsággal, erővel, hírnévvel, szépséggel és lemondással rendelkezik. Ő mindig elégedett Önmagában, s a bűnös vagy jó cselekedetek nem háborgatják. Egyetlen élőlény számára sem Ő teremti meg sajátságos helyzetét: a tudatlanságtól megtévesztett élőlény az, aki bizonyos életkörülmények közé kívánkozik. Így kezdődik el a tettek és visszahatások láncolata. Az élőlény a felsőbbrendű természethez tartozik, ezért tudással teli, ám hatalmának korlátozott volta miatt hajlamos arra, hogy a tudatlanság befolyása alá kerüljön. Az Úr mindenható, az élőlény azonban nem. Az Úr vibhu, azaz mindentudó, míg az élőlény aṇu, vagyis atomnyi, és mivel élő lélek, módjában áll, hogy szabad akarata szerint kívánjon bármit. Vágyát csakis a mindenható Úr teljesítheti. Ha az élőlényt megtévesztik vágyai, az Úr beleegyezik azok teljesítésébe, ám sohasem felelős azokért a tettekért és visszahatásokért, amelyek abban az élethelyzetben várnak az élőlényre, melyre vágyott. Ebben a zavarodott állapotban az élőlény a körülmények meghatározta anyagi testtel azonosítja magát, s az élet ideiglenes szenvedéseitől és örömeitől válik függővé. Az Úr Paramātmāként, vagyis Felsőlélekként az élőlény állandó társa, ezért képes megérteni az egyéni lélek vágyait, ahogyan mi is megérezzük egy virág illatát, ha a közelében állunk. A vágy az élőlény feltételekhez kötöttségének finom formája. Az Úr az élőlény kívánságait érdemei szerint teljesíti – ember tervez, Isten végez. Az ember tehát nem mindenható saját vágyai valóra váltásában. Az Úr azonban minden óhajt teljesíteni tud, s mivel semleges mindenkivel szemben, nem akadályozza vágyaik beteljesülésében a parányi független élőlényeket. Azt azonban, aki Kṛṣṇát akarja, az Úr különös figyelmében részesíti, s lelkesíti, hogy vágyaival elérhesse Őt, s örökre boldog legyen. A védikus himnuszok ezért kijelentik (Kauṣītakī-upaniṣad 3.8): ''eṣa u hy eva sādhu karma kārayati taṁ yam ebhyo lokebhya unninīṣate; eṣa u evāsādhu karma kārayati yam adho ninīṣate''. „Az Úr jámbor tetteket ad az élőlénynek, hogy az felemelkedhessen, és bűnös tetteket, hogy a pokolba kerülhessen.”

	: ajño jantur anīśo ’yam		:''ajño jantur anīśo ’yam
	: ātmanaḥ sukha-duḥkhayoḥ		:''ātmanaḥ sukha-duḥkhayoḥ
	: īśvara-prerito gacchet		:''īśvara-prerito gacchet
	: svargaṁ vāśv abhram eva ca		:''svargaṁ vāśv abhram eva ca

	„Az élőlény akár boldog, akár boldogtalan, sohasem független. A Legfelsőbb akaratából kerül a mennyekbe vagy a pokolba, mint a szél sodorta felhő.”		„Az élőlény akár boldog, akár boldogtalan, sohasem független. A Legfelsőbb akaratából kerül a mennyekbe vagy a pokolba, mint a szél sodorta felhő.”

	Maga a megtestesült lélek az oka tehát saját zavarodottságának, amiatt, hogy ősidők óta el akarja kerülni a Kṛṣṇa-tudatot. Következésképpen bár az élőlény természetét az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli lét jellemzi, létének parányisága miatt megfeledkezik eredeti feladatáról, az Úr szolgálatáról. Így a tudatlanság rabjává válik, s ennek varázsa alatt kijelenti, hogy az Úr a felelős feltételekhez kötött létéért. A Vedānta-sūtra (2.1.34) szintén megerősíti ezt: vaiṣamya-nairghṛṇye na sāpekṣatvāt tathā hi darśayati. „A látszat ellenére az Úr nem gyűlöl és nem kedvel senkit sem.”</div>		Maga a megtestesült lélek az oka tehát saját zavarodottságának, amiatt, hogy ősidők óta el akarja kerülni a Kṛṣṇa-tudatot. Következésképpen bár az élőlény természetét az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli lét jellemzi, létének parányisága miatt megfeledkezik eredeti feladatáról, az Úr szolgálatáról. Így a tudatlanság rabjává válik, s ennek varázsa alatt kijelenti, hogy az Úr a felelős feltételekhez kötött létéért. A Vedānta-sūtra (2.1.34) szintén megerősíti ezt: ''vaiṣamya-nairghṛṇye na sāpekṣatvāt tathā hi darśayati.'' „A látszat ellenére az Úr nem gyűlöl és nem kedvel senkit sem.”
			</div>

EvaV: Created page with "B15
'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 5|ÖTÖ..."

2017-06-21T19:29:08Z

Created page with "B15 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 5|ÖTÖ..."

New page

[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 5. fejezet|B15]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 5|ÖTÖDIK FEJEZET: Karma-yoga — cselekvés Kṛṣṇa-tudatban]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.14]] '''[[HU/BG 5.14| BG 5.14]] - [[HU/BG 5.16|BG 5.16]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.16]]</div>
{{RandomImageHu}}

==== 15. VERS ====

<div class="verse">
: nādatte kasyacit pāpaṁ
: na caiva sukṛtaṁ vibhuḥ
: ajñānenāvṛtaṁ jñānaṁ
: tena muhyanti jantavaḥ
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
na – sohasem; ādatte – fogadja el; kasyacit – bárkinek; pāpam – a bűnét; na – sem; ca – is; eva – bizony; su-kṛtam – jámbor tetteit; vibhuḥ – a Legfelsőbb Úr; ajñānena – tudatlanság által; āvṛtam – befedett; jñānam – a tudás; tena – az által; muhyanti – megzavarodnak; jantavaḥ – az élőlények.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
''' A Legfelsőbb Úr sem vállalja magára senki bűnös vagy jámbor tettét. A megtestesült élőlényeket azonban megtéveszti a tudatlanság, amely elfedi igazi tudásukat.'''
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A szanszkrit vibhu szó a Legfelsőbb Úrra utal, aki teljes, határtalan tudással, gazdagsággal, erővel, hírnévvel, szépséggel és lemondással rendelkezik. Ő mindig elégedett Önmagában, s a bűnös vagy jó cselekedetek nem háborgatják. Egyetlen élőlény számára sem Ő teremti meg sajátságos helyzetét: a tudatlanságtól megtévesztett élőlény az, aki bizonyos életkörülmények közé kívánkozik. Így kezdődik el a tettek és visszahatások láncolata. Az élőlény a felsőbbrendű természethez tartozik, ezért tudással teli, ám hatalmának korlátozott volta miatt hajlamos arra, hogy a tudatlanság befolyása alá kerüljön. Az Úr mindenható, az élőlény azonban nem. Az Úr vibhu, azaz mindentudó, míg az élőlény aṇu, vagyis atomnyi, és mivel élő lélek, módjában áll, hogy szabad akarata szerint kívánjon bármit. Vágyát csakis a mindenható Úr teljesítheti. Ha az élőlényt megtévesztik vágyai, az Úr beleegyezik azok teljesítésébe, ám sohasem felelős azokért a tettekért és visszahatásokért, amelyek abban az élethelyzetben várnak az élőlényre, melyre vágyott. Ebben a zavarodott állapotban az élőlény a körülmények meghatározta anyagi testtel azonosítja magát, s az élet ideiglenes szenvedéseitől és örömeitől válik függővé. Az Úr Paramātmāként, vagyis Felsőlélekként az élőlény állandó társa, ezért képes megérteni az egyéni lélek vágyait, ahogyan mi is megérezzük egy virág illatát, ha a közelében állunk. A vágy az élőlény feltételekhez kötöttségének finom formája. Az Úr az élőlény kívánságait érdemei szerint teljesíti – ember tervez, Isten végez. Az ember tehát nem mindenható saját vágyai valóra váltásában. Az Úr azonban minden óhajt teljesíteni tud, s mivel semleges mindenkivel szemben, nem akadályozza vágyaik beteljesülésében a parányi független élőlényeket. Azt azonban, aki Kṛṣṇát akarja, az Úr különös figyelmében részesíti, s lelkesíti, hogy vágyaival elérhesse Őt, s örökre boldog legyen. A védikus himnuszok ezért kijelentik (Kauṣītakī-upaniṣad 3.8): eṣa u hy eva sādhu karma kārayati taṁ yam ebhyo lokebhya unninīṣate; eṣa u evāsādhu karma kārayati yam adho ninīṣate. „Az Úr jámbor tetteket ad az élőlénynek, hogy az felemelkedhessen, és bűnös tetteket, hogy a pokolba kerülhessen.”

: ajño jantur anīśo ’yam
: ātmanaḥ sukha-duḥkhayoḥ
: īśvara-prerito gacchet
: svargaṁ vāśv abhram eva ca

„Az élőlény akár boldog, akár boldogtalan, sohasem független. A Legfelsőbb akaratából kerül a mennyekbe vagy a pokolba, mint a szél sodorta felhő.”

Maga a megtestesült lélek az oka tehát saját zavarodottságának, amiatt, hogy ősidők óta el akarja kerülni a Kṛṣṇa-tudatot. Következésképpen bár az élőlény természetét az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli lét jellemzi, létének parányisága miatt megfeledkezik eredeti feladatáról, az Úr szolgálatáról. Így a tudatlanság rabjává válik, s ennek varázsa alatt kijelenti, hogy az Úr a felelős feltételekhez kötött létéért. A Vedānta-sūtra (2.1.34) szintén megerősíti ezt: vaiṣamya-nairghṛṇye na sāpekṣatvāt tathā hi darśayati. „A látszat ellenére az Úr nem gyűlöl és nem kedvel senkit sem.”</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 5.14]] '''[[HU/BG 5.14| BG 5.14]] - [[HU/BG 5.16|BG 5.16]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 5.16]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__

HU/BG 5.15 - Revision history

TattvaDarsana at 14:23, 3 March 2019

EvaV: Created page with "B15 '''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 5|ÖTÖ..."

EvaV: Created page with "B15
'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 5|ÖTÖ..."