View source for HU/SB 10.1: Az Úr Krsna megjelenése: Bevezetés

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 10. ének, 1. fejezet|1]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 10|Tizedik Ének]] - ELSŐ FEJEZET: Az Úr Kṛṣṇa megjelenése: Bevezetés'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.24: Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége| SB 9.24]] '''[[HU/SB 9.24: Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége|SB 9.24]] - [[HU/SB 10.2: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Krsnához|SB 10.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 10.2: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Krsnához| SB 10.2]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 10.1: The Advent of Lord Krsna: Introduction|Click here for English]]</big>'''
</div>
----
<!-- END VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->



'''[[HU/SB 10.1.1|10.1.1. vers]]:''' Parīkṣit király így szólt: Drága uram! Részletes leírást adtál mind a holdisten, mind a napisten dinasztiájáról, valamint királyaik emelkedett és csodálatos jelleméről.

'''[[HU/SB 10.1.2|10.1.2. vers]]:''' Ó, munik legkiválóbbja! Szóltál Yadu leszármazottjairól is, akik mind nagyon jámborak voltak, és hűségesen követték a vallásos elveket. Ha úgy akarod, most kegyesen beszélj az Úr Viṣṇu, Kṛṣṇa csodálatos, dicső tetteiről, aki ebben a Yadu-dinasztiában jelent meg Baladevával, teljes kiterjedésével együtt.

'''[[HU/SB 10.1.3|10.1.3. vers]]:''' A Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, a kozmikus megnyilvánulás oka megjelent Yadu dinasztiájában. Kérlek, beszélj nekem részletesen dicső tetteiről és jelleméről, élete kezdetétől egészen a végéig!

'''[[HU/SB 10.1.4|10.1.4. vers]]:''' Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. Az Úrról szóló elbeszélések alkotják a megfelelő gyógyírt a feltételekhez kötött lélek számára, akinek az ismétlődő születéssel és halállal kell szembenéznie. Egy mészároson vagy egy olyan emberen kívül, aki saját magát öli meg, ki az, aki ne hallgatná az Úr dicsőségét?

'''[[HU/SB 10.1.5-7|10.1.5-7. vers]]:''' Az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának hajójára szállva nagyatyám, Arjuna és a többiek átszelték a kurukṣetrai csatamező óceánját, amelyben a Bhīṣmához hasonló hadvezérek olyanok voltak, mint hatalmas halak, melyek könnyűszerrel elnyelhették volna őket. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből nagyatyáim olyan könnyedén keltek át ezen az óceánon, melyet oly nehéz átszelni, mint ahogyan egy borjú patanyomán lép át az ember. Anyám meghódolt az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának, ezért az Úr a Sudarśana-cakrával a kezében behatolt méhébe, s megmentette testemet, a Kuruk és a Pāṇḍavák utolsó sarjának testét, melyet majdnem elpusztított Aśvatthāmā tüzes fegyvere. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, aki saját energiája révén az örök idő alakjában    —    azaz Paramātmāként és virāṭ-rūpaként    —    minden anyagi testet öltött élőlényben és rajtuk kívül is megjelenik, a kegyetlen halál vagy az élet formájában mindenkit felszabadított. Kérlek, világosíts fel transzcendentális tulajdonságainak leírásával!

'''[[HU/SB 10.1.8|10.1.8. vers]]:''' Kedves Śukadeva Gosvāmīm! Azt már elmondtad, hogy Saṅkarṣaṇa, aki a második négyes kiterjedéshez tartozik, Rohiṇī fiaként jelent meg, akit Balarāmának hívtak. Ha Balarāma nem került egyik testből a másikba, hogyan lehetséges, hogy először Devakī méhében volt, aztán pedig Rohiṇīéban? Kérlek, magyarázd meg ezt nekem!

'''[[HU/SB 10.1.9|10.1.9. vers]]:''' Miért hagyta el Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége apja, Vasudeva házát, és miért jelent meg Nanda otthonában, Vṛndāvanában? Hol élt az Úr, a Yadu-dinasztia Ura rokonaival Vṛndāvanában?

'''[[HU/SB 10.1.10|10.1.10. vers]]:''' Az Úr Kṛṣṇa Vṛndāvanában és Mathurāban is élt. Mit csinált ezeken a helyeken? Miért ölte meg Kaṁsát, anyja fivérét? Az efféle emberölést a śāstrák egyáltalán nem hagyják jóvá.

'''[[HU/SB 10.1.11|10.1.11. vers]]:''' Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincs anyagi teste, mégis úgy jelenik meg, mintha emberi lény lenne. Hány éven keresztül élt Vṛṣṇi leszármazottjai között? Hány felesége volt, és hány esztendeig lakott Dvārakāban?

'''[[HU/SB 10.1.12|10.1.12. vers]]:''' Ó, nagy bölcs, aki mindent tudsz Kṛṣṇáról! Arra kérlek, beszéld el részletesen mindazokat a tetteit, amelyekről kérdeztelek, és azokat is, amelyekről nem tettem fel kérdést, mert teljes hitem van az Úrban, és nagyon szeretnék hallani cselekedeteiről!

'''[[HU/SB 10.1.13|10.1.13. vers]]:''' Fogadalmam miatt, melyet a halál küszöbén tettem, lemondtam még arról is, hogy vizet igyak, de mert a Kṛṣṇáról szóló elbeszélések nektárját iszom, amely a te lótuszajkaidról árad, uram, az éhség és a szomjúság, melyet oly nehéz elviselni, nem jelentenek akadályt számomra.

'''[[HU/SB 10.1.14|10.1.14. vers]]:''' Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, Bhṛgu fia [Śaunaka Ṛṣi]! Miután Śukadeva Gosvāmī, a legnagyobb tiszteletet érdemlő bhakta, Vyāsadeva fia meghallgatta Parīkṣit Mahārāja jámbor kérdéseit, nagy tisztelettel megköszönte a királynak, majd a Kṛṣṇáról szóló témák elbeszélésébe kezdett, melyek minden szenvedésre gyógyírt jelentenek ebben a Kali-korban.

'''[[HU/SB 10.1.15|10.1.15. vers]]:''' Śrīla Śukadeva Gosvāmī így szólt: Felség, ó, legkiválóbb a szent királyok között! Amiatt, hogy olyannyira vonzódsz a Vāsudevával kapcsolatos elbeszélésekhez, egészen bizonyos, hogy értelmed megingathatatlan a lelki megértésben, ami az egyetlen igazi cél az emberiség számára. Mivel sohasem hagy alább, ez a vonzódás kétségtelenül rendkívül magasztos.

'''[[HU/SB 10.1.16|10.1.16. vers]]:''' A Gangesz, amely az Úr Viṣṇu lábujjától ered, megtisztítja a három világot, a felső, a középső és az alsó bolygórendszereket. Éppen így amikor valaki az Úr Vāsudeva, Kṛṣṇa kedvteléseiről és tulajdonságairól kérdez, az emberek három fajtáját tisztítja meg: az elbeszélőt vagy prédikátort, azt, aki kérdez, valamint az embereket, akik hallgatják őket.

'''[[HU/SB 10.1.17|10.1.17. vers]]:''' Egyszer, amikor súlyos teherként nehezedtek rá a gőgös, királynak öltözött démonok hadi falanxainak ezrei, Földanya az Úr Brahmāhoz fordult segítségért.

'''[[HU/SB 10.1.18|10.1.18. vers]]:''' Földanya egy tehén alakját öltötte magára. Súlyos gyötrelmei közepette könnyekkel a szemében megjelent az Úr Brahmā előtt, s elmondta neki, milyen szerencsétlenség érte.

'''[[HU/SB 10.1.19|10.1.19. vers]]:''' Miután az Úr Brahmā meghallotta, milyen szenvedésben van része Földanyának, vele, az Úr Śivával és a többi félistennel a tejóceán partjára indult.

'''[[HU/SB 10.1.20|10.1.20. vers]]:''' Miután megérkeztek a tejóceán partjára, a félistenek imádni kezdték az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut, az egész univerzum Urát, minden isten legfelsőbb Istenét, aki mindenkiről gondoskodik, s aki enyhít mindenki szenvedésén. Nagy figyelemmel, a Puruṣa-sūktaként ismert védikus mantrát ismételve imádták az Úr Viṣṇut, aki a tejóceánon hever.

'''[[HU/SB 10.1.21|10.1.21. vers]]:''' Transzba merülve az Úr Brahmā hallotta az Úr Viṣṇu égben zengő szavait, s így szólt a félistenekhez: Ó, félistenek, halljátok most tőlem Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, a Legfelsőbb Személy parancsát, s hajtsátok végre haladéktalanul!

'''[[HU/SB 10.1.22|10.1.22. vers]]:''' Az Úr Brahmā így szólt a félistenekhez: Az Úr már azelőtt tudott a Földön uralkodó szenvedésről, mielőtt elmondtuk volna Neki kérésünket. Így aztán mindaddig, amíg az Úr a Földön jár, hogy saját energiája révén, az idő formájában enyhítsen terhén, nektek, félisteneknek is mind meg kell jelennetek a teljes kiterjedéseken keresztül a Yaduk családjainak fiaiként és unokáiként.

'''[[HU/SB 10.1.23|10.1.23. vers]]:''' Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, aki teljes energiával rendelkezik, személyesen fog megjelenni Vasudeva fiaként. A félistenek feleségeinek ezért szintén meg kell jelenniük, hogy örömet okozzanak Neki.

'''[[HU/SB 10.1.24|10.1.24. vers]]:''' Kṛṣṇa legelső megnyilvánulása Saṅkarṣaṇa, akit Anantaként ismernek. Ő az eredete minden inkarnációnak ebben az anyagi világban. Ez az eredeti Saṅkarṣaṇa az Úr Kṛṣṇa alászállása előtt jelenik majd meg mint Baladeva, hogy örömet okozzon a Legfelsőbb Úrnak, Kṛṣṇának transzcendentális kedvtelései során.

'''[[HU/SB 10.1.25|10.1.25. vers]]:''' Az Úr energiája, viṣṇu-māyā, aki épp olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, szintén megjelenik majd az Úr Kṛṣṇával. Ez az energia különféle formákban működve elbűvöli a világokat, az anyagit és a lelkit egyaránt. Ura kérésére energiáival együtt jön majd el, hogy végrehajtsa az Úr feladatát.

'''[[HU/SB 10.1.26|10.1.26. vers]]:''' Śukadeva Gosvāmī folytatta: Miután tanácsokkal látta el a félisteneket, s megnyugtatta Földanyát, a nagy hatalmú Úr Brahmā, aki minden más prajāpati ura, s ezért Prajāpati-patinak hívják, visszatért otthonába, Brahmalokára.

'''[[HU/SB 10.1.27|10.1.27. vers]]:''' Hajdanán egyszer Śūrasena, a Yadu-dinasztia vezére Mathurā városába költözött, ahol a Māthura és Śūrasena nevű területeken élvezte életét.

'''[[HU/SB 10.1.28|10.1.28. vers]]:''' Attól kezdve Mathurā városa volt a Yadu-dinasztia valamennyi királyának székhelye. A várost és vidékét nagyon bensőséges kapcsolat fűzi Kṛṣṇához, hiszen Kṛṣṇa örök időkre ott él.

'''[[HU/SB 10.1.29|10.1.29. vers]]:''' Hajdanán történt, hogy Vasudeva, aki a félistenek családjához [a Śūra-dinasztiához] tartozott, feleségül vette Devakīt. A menyegző után Vasudeva szekerére ült, hogy ifjú feleségével hazatérjen.

'''[[HU/SB 10.1.30|10.1.30. vers]]:''' Kaṁsa, Ugrasena király fia örömet akart szerezni húgának, Devakīnak esküvője alkalmából, ezért megragadta a lovak gyeplőit, s ő lett a hintó kocsisa. Körülötte száz és száz arany szekér haladt.

'''[[HU/SB 10.1.31-32|10.1.31-32. vers]]:''' Devakī apja, Devaka király nagyon szerette leányát, ezért mialatt Devakī és férje hazafelé készülődtek, négyszáz, arany füzérekkel csodálatosan felékesített elefántot adott neki hozományként. Ezen kívül tízezer lóval, ezernyolcszáz szekérrel és kétszáz szépséges, tetőtől talpig felékszerezett fiatal szolgálóleánnyal is megajándékozta.

'''[[HU/SB 10.1.33|10.1.33. vers]]:''' Ó, szeretett fiam, Parīkṣit Mahārāja! Amikor a menyasszony és a vőlegény útra készen álltak, egyszerre felhangzott a kagylókürtök, harsonák, dobok és üstdobok együttes hangja, hogy szerencsés utat kívánjon nekik.

'''[[HU/SB 10.1.34|10.1.34. vers]]:''' Miközben Kaṁsa a lovak gyeplőjét kézben tartva a hintót hajtotta az úton, egy megtestesületlen hang így szólt hozzá: „Te ostoba szamár! Annak az asszonynak, akit viszel, a nyolcadik gyermeke meg fog ölni!”

'''[[HU/SB 10.1.35|10.1.35. vers]]:''' Kaṁsa irigy és bűnös lévén a Bhoja-dinasztia szégyene volt. Így aztán amikor meghallotta a baljós égi hangot, bal kezével nyomban megragadta húga haját, jobbjával pedig kirántotta kardját, hogy levágja a fejét.

'''[[HU/SB 10.1.36|10.1.36. vers]]:''' Vasudeva, a nagy lélek, Kṛṣṇa leendő apja meg akarta békíteni Kaṁsát, aki olyan kegyetlen és irigy volt, hogy gyalázatos módon hajlandó lett volna megölni a húgát, s a következő szavakkal szólt hozzá:

'''[[HU/SB 10.1.37|10.1.37. vers]]:''' Vasudeva így szólt: Kedves sógorom, Kaṁsa! Családod, a Bhoja-dinasztia büszkesége vagy, és jellemedet nagy hősök magasztalják. Hogyan tudna egy ilyen nagyszerű személyiség, mint te, megölni egy nőt, saját húgodat, különösen az esküvője napján?

'''[[HU/SB 10.1.38|10.1.38. vers]]:''' Ó, nagy hős! Aki megszületett, annak meg is kell halnia, mert a halál a testtel együtt születik. Meghalhatunk ma vagy csupán száz év múlva, ám a halál minden élőlény számára biztos.

'''[[HU/SB 10.1.39|10.1.39. vers]]:''' Amikor a jelenlegi test porrá válik, s újra öt elemre    —    földre, vízre, tűzre, levegőre és éterre    —    bomlik, a test tulajdonosa, az élőlény gyümölcsöző cselekedeteinek megfelelően automatikusan egy másik anyagi elemekből álló testet kap. Amikor következő testére szert tesz, jelenlegi testét elhagyja.

'''[[HU/SB 10.1.40|10.1.40. vers]]:''' Ahogyan az úton járó vándor az egyik lábát a földre teszi, s aztán felemeli a másikat, vagy ahogyan a növényeken a hernyó először átmászik egy újabb levélre, s aztán elhagyja az előzőt, a feltételekhez kötött lélek is először menedéket keres egy újabb testben, s aztán elhagyja azt, amelyben azelőtt élt.

'''[[HU/SB 10.1.41|10.1.41. vers]]:''' Az ember tapasztalatra tesz szert egy bizonyos helyzetet illetően úgy, hogy látja vagy hall róla, aztán meditálni és elmélkedni kezd ezen a helyzeten, ezért meghódol neki, és megfeledkezik jelenlegi testéről. Ehhez hasonlóan az elme működése révén éjjel különféle körülmények között, különféle testekben él, és megfeledkezik valódi helyzetéről. Ugyanez a folyamat játszódik le akkor is, amikor az ember elhagyja jelenlegi testét, s egy újabba kerül [tathā dehāntara-prāptiḥ (BG 2.13)].

'''[[HU/SB 10.1.42|10.1.42. vers]]:''' A halál idején a gyümölcsöző tettekbe merülő elme gondolkodásának, érzéseinek és akaratának megfelelően az ember egy bizonyos testet kap. Úgy is mondhatnánk, hogy a test az elme tevékenységeitől függően alakul ki. A test cseréje az elme csapongó természetének köszönhető, mert másképp a lélek eredeti, lelki testében maradhatna.

'''[[HU/SB 10.1.43|10.1.43. vers]]:''' Amikor az égitestek    —    a Hold, a Nap és a csillagok    —    folyadékokon, például olajon vagy vízen tükröződnek, a szél mozgása miatt más formájúnak látszanak: néha kereknek, néha hosszúkásnak és így tovább. Ehhez hasonlóan amikor az élőlény, a lélek anyagi gondolatokba merül, tudatlansága miatt különféle megnyilvánulásokat fogad el saját azonossága gyanánt. Más szóval az embert amiatt, hogy a természet anyagi kötőerői háborgatják, az elme spekulációi zavarják meg.

'''[[HU/SB 10.1.44|10.1.44. vers]]:''' Ha az irigy, bűnös tettek olyan testet eredményeznek az ember számára, amelyben csak szenved következő életében, akkor miért cselekedne bűnösen? Saját érdekére való tekintettel nem szabad irigynek lennie senkire, mert az irigy ember örökké retteg, hogy ellenségei bántani fogják akár ebben, akár a következő életében.

'''[[HU/SB 10.1.45|10.1.45. vers]]:''' Húgod lévén ez a szegény leány, Devakī olyan, mintha a lányod lenne, és szerető gondoskodást érdemel. Te kegyes vagy, ezért nem szabad megölnöd. Inkább szeretetet érdemel tőled.

'''[[HU/SB 10.1.46|10.1.46. vers]]:''' Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, Kuru-dinasztia gyöngye! Kaṁsa félelmetesen kegyetlen volt, s valójában a rākṣasákat követte. Ezért aztán lehetetlen volt akár megbékíteni, akár ráijeszteni a jó tanácsokkal, melyeket Vasudeva adott neki. Nem törődött vele, milyen eredménnyel járnak a bűnös tettek ebben az életében vagy a következőben.

'''[[HU/SB 10.1.47|10.1.47. vers]]:''' Amikor Vasudeva látta Kaṁsa eltökéltségét, hogy megöli húgát, Devakīt, mélyen elgondolkodott. A halál fenyegető veszedelmét mérlegelve más tervet eszelt ki, hogy megfékezze Kaṁsát.

'''[[HU/SB 10.1.48|10.1.48. vers]]:''' Mindaddig, amíg ésszel és testi erővel rendelkezik, az okos embernek meg kell próbálnia elkerülni a halált. Ez minden testet öltött élőlény kötelessége. Ha azonban igyekezete ellenére sem térhet ki a halál elől, a halállal szembenéző ember nem követ el bűnt.

'''[[HU/SB 10.1.49-50|10.1.49-50. vers]]:''' Vasudeva a következőképpen töprengett: Ha minden fiamat átadom Kaṁsának, aki maga a megtestesült halál, azzal megmentem Devakī életét. Talán Kaṁsa majd meghal, mielőtt fiaim a világra jönnének, vagy mivel úgyis arra ítéltetett, hogy a fiam kezétől haljon meg, talán egyik fiam fogja megölni. Addig is hogy abbahagyja ezt az azonnali fenyegetést, megígérem majd neki, hogy átadom a fiaimat, s ha majd idővel meghal, nem kell többé mitől rettegnem.

'''[[HU/SB 10.1.51|10.1.51. vers]]:''' Amikor a tűz valamilyen láthatatlan okból átcsap az egyik darab fa fölött, és a következőt lobbantja lángra, az ok nem más, mint a sors. Hasonlóképpen, amikor egy élőlény elfogad egy bizonyos anyagi testet, míg egy másikat félretesz, ennek sincs más oka, mint a láthatatlan végzet.

'''[[HU/SB 10.1.52|10.1.52. vers]]:''' Vasudeva amennyire csak tudása engedte, végiggondolta mindezt, majd nagy tisztelettel a bűnös Kaṁsa elé tárta javaslatát.

'''[[HU/SB 10.1.53|10.1.53. vers]]:''' Elméjét aggodalom töltötte el, mert feleségét veszély fenyegette, ám hogy megnyugtassa a kegyetlen, gyalázatos és bűnös Kaṁsát, látszólag elmosolyodott, és így szólt hozzá:

'''[[HU/SB 10.1.54|10.1.54. vers]]:''' Vasudeva így szólt: Ó, legkiválóbb a józan emberek között! Nincs miért félned húgodtól, Devakītól amiatt, amit a láthatatlan hangtól hallottál. Halálodat a fiai okozzák majd, ezért megígérem, hogy amikor megszületnek fiai, akiktől felébredt benned a félelem, valamennyiüket a kezedbe adom.

'''[[HU/SB 10.1.55|10.1.55. vers]]:''' Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kaṁsa elfogadta Vasudeva ésszerű érveit, és mivel maradéktalanul hitt Vasudeva szavaiban, elállt szándékától, hogy megölje húgát. Vasudeva elégedett volt Kaṁsával, ezért tovább békítette, majd hazatért otthonába.

'''[[HU/SB 10.1.56|10.1.56. vers]]:''' Ezek után amikor elérkezett az ideje, Devakī    —    Isten és valamennyi félisten anyja    —    minden évben világra hozott egy gyermeket. Nyolc fiat szült, egyiket a másik után, valamint egy leányt, Subhadrāt.

'''[[HU/SB 10.1.57|10.1.57. vers]]:''' Vasudevát nem hagyta nyugodni a félelem, hogy ígéretét megszegve esetleg hazug ember válik belőle. Így aztán gyötrelmes fájdalmat átélve átadta Kaṁsának első fiát, akit Kīrtimānnak hívtak.

'''[[HU/SB 10.1.58|10.1.58. vers]]:''' Mi lehet fájdalmas a szentek számára, akik hűségesen ragaszkodnak az igazsághoz? Hogyan ne lennének függetlenek a tiszta bhakták, akik mint lényeget ismerik a Legfelsőbb Urat? Milyen tett lehetne tiltott a leghitványabb jellemű emberek számára? És mi az, amiről ne tudnának lemondani az Úr Kṛṣṇa kedvéért azok, akik teljesen átadták magukat lótuszlábának?

'''[[HU/SB 10.1.59|10.1.59. vers]]:''' Kedves Parīkṣit királyom! Amikor Kaṁsa látta, hogy Vasudeva amiatt, hogy igazmondó volt, tökéletes lelki egyensúlyban adta át neki a gyermeket, nagy boldogságot érzett, ezért mosolygó arccal így szólt:

'''[[HU/SB 10.1.60|10.1.60. vers]]:''' Ó, Vasudeva, visszaveheted gyermekedet, és hazatérhetsz! Első gyermekedtől nem félek. Azzal a gyermekkel törődöm csupán, aki nyolcadik gyermekedként jön majd a világra Devakītól, mert ő az, aki a végzetem szerint meg fog majd ölni.

'''[[HU/SB 10.1.61|10.1.61. vers]]:''' Vasudeva egyetértett, és hazavitte gyermekét. Mivel azonban Kaṁsa jellemtelen, önfegyelmet nem ismerő ember volt, tudta róla, hogy nem bízhat szavaiban.

'''[[HU/SB 10.1.62-63|10.1.62-63. vers]]:''' Ó, Parīkṣit Mahārāja, Bharata legkiválóbb sarja! Vṛndāvana lakói, akiknek élén Nanda Mahārāja állt, s akik közé társai, a tehénpásztorok és feleségeik tartoztak, nem voltak mások, mint a mennyei bolygók lakói, épp úgy, ahogy a Vṛṣṇi-dinasztia leszármazottjai, Vasudevával az élen, valamint Devakī és Yadu családjának többi nőtagja. Nanda Mahārāja és Vasudeva barátai, rokonai és jóakarói, de még azok is, akik látszólag Kaṁsa követőinek tűntek, mind félistenek voltak.

'''[[HU/SB 10.1.64|10.1.64. vers]]:''' Egy napon a nagy szent, Nārada érkezett Kaṁsához, és hírül adta neki, hogy a démonok, akik súlyos terhet jelentettek a Föld számára, mind el fognak pusztulni. Kaṁsát rettentő félelem és kételkedés kezdte gyötörni.

'''[[HU/SB 10.1.65-66|10.1.65-66. vers]]:''' Nārada, a nagy szent távozása után Kaṁsa úgy kezdett gondolkozni, hogy a Yadu-dinasztia tagjai mind félistenek, és hogy bármelyik gyermek, amelyik Devakī méhéből született, Viṣṇu lehet. Halálától rettegve elfogta Vasudevát és Devakīt, s vasbilincsbe verte őket. Valamennyi gyermekről azt gyanítva, hogy Viṣṇu, sorra megölte őket, mert a jóslat úgy szólt, hogy Viṣṇu fogja elpusztítani.

'''[[HU/SB 10.1.67|10.1.67. vers]]:''' Ezen a Földön az érzékkielégítésre mohón vágyakozó királyok szinte mindig válogatás nélkül megölik ellenségeiket. Puszta szeszélyből bárkit, még anyjukat, apjukat, fivérüket vagy barátjukat is megölhetik.

'''[[HU/SB 10.1.68|10.1.68. vers]]:''' Előző életében Kaṁsa egy nagy démon volt, akit Kālaneminek hívtak, s akit Viṣṇu ölt meg. Amikor Kaṁsa ezt megtudta Nāradától, mindenkire ellenségként tekintett, aki kapcsolatban állt a Yadu-dinasztiával.

'''[[HU/SB 10.1.69|10.1.69. vers]]:''' Kaṁsa, Ugrasena nagyhatalmú fia még saját apját, a Yadu-, a Bhoja- és az Andhaka-dinasztia királyát is börtönbe vetette, és maga kezdett uralkodni a Śūrasenának nevezett államok fölött.




<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.24: Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége| SB 9.24]] '''[[HU/SB 9.24: Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége|SB 9.24]] - [[HU/SB 10.2: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Krsnához|SB 10.2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 10.2: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Krsnához| SB 10.2]]</div>