View source for HU/680830 - Lecke; Fesztivál, Srimati Radharani megjelenésének napja, Radhastami - Montreal

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - Kanada, Montreál]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - Kanada, Montreál]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">


'''<big>[[Vanisource:680830_-_Lecture_Festival_Appearance_Day,_Srimati_Radharani,_Radhastami_-_Montreal|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}


<div class="code">'''680830AD-MONTREAL - 1968. augusztus 30.'''</div>


<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680830AD-MONTREAL.mp3</mp3player>



'''Prabhupāda:''' ''. . . am aprameyam anaghaṁ nirvāṇa-śānti-pradaṁ brahma-śambhu-phanīndras tebhyo 'niśaṁ vedānta-vedyaṁ vibhuṁ sura-guruṁ māyā-mānuṣya-hariṁ vande 'haṁ karunākaraṁ raghu-varaṁ bhū-pāla-cudāmaṇim''

Ezt a verset egy nagy bhakta, Tulasī dāsa írta. Ő az Úr Rāmacandra bhaktája volt. Nos, az Úr Rāma és az Úr Kṛṣṇa között nincs különbség. Amikor Kṛṣṇáról beszélünk, az azt jelenti, hogy Ő magában foglalja az összes többi inkarnációt is. A Brahma-saṁhitāban ez áll:

:''rāmādi mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan''
:''nānāvatāram akarod bhuvaneṣu kintu''
:''kṛṣṇaḥ svayaṁ samabhavat paramaḥ pumān yo''
:''govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi''
:(Bs. 5.39)

''Kṛṣṇa svayam. Kṛṣṇaḥ svayaṁ samabhavat paramaḥ pumān yo. Kṛṣṇa paramaḥ pumān.'' A paramaḥ pumān az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. Ám Ő mindig különböző inkarnációkban nyilvánul meg, és az összes inkarnáció közül az Úr Rāma a legelső, Balarāma. Hallottad Balarāma, Baladeva nevét. Hasonlóképpen Rāma (is lehet*).

A Rāma jelentése: a Legfelsőbb Élvezet. ''Ramante yoginām anante sac-cid-ānanda-cid-ātmani iti rāma-padenāsau'' (Padma Purāṇa). Rāma az igazi boldogságot jelenti, és minden yogī, legyen az dhyāna-yogī, jñāna-yogī vagy bhakta-yogī – háromféle yogī van – mindenki ezt az örök boldogságot próbálja meg élvezni, és ez az igazi gyönyör. Ezért Rāma.

Ez a vers... ez a tiszteletreméltó indiai hölgy, ő a Rāmāyanával kezdi... ez a Tulasī... ez valójában nem a Rāmāyaṇa. Rāma-carita-mānasának hívják.

A Rāmāyaṇa Vālmīki Rāmāyaṇáját jelenti, de az emberek úgy tekintenek rá, mint Rāmāyaṇa. Valójában Tulasī dāsa saját érzéseit fejezte ki az Úr Rāma iránti odaadásával kapcsolatban, ezért Rāma-carita-mānasának nevezte el: elméje telis-tele van az Úr Rāma iránti szolgálatkészséggel.
Ez a könyv igazi értelme. De az emberek félreértelmezték, azt állítják, hogy ez a Rāmāyaṇa. És a Rāmāyaṇa, természetesen, bárhol, ahol Rāma tevékenységeit írják le, azt Rāmāyaṇának hívják. Ez egy másik jelentése. De az igazi Rāmāyaṇa a Vālmīki által megalkotott Rāmāyaṇát jelenti; a Maharṣi Vālmīki által megalkotott Rāmāyaṇát.

És ez... egy népszerű elképzelés, hogy ez a Rāmāyaṇa, de valójában ezt a könyvet Rāma-carita-mānasának hívják. Rāma néhány leírása megtalálható benne, de nem a teljes leírása. Mondhatni, sok különbség van az eredeti Vālmīki Rāmāyaṇájához képest. Mindenesetre ez egy bhakta dala az Urához, Rāmához. Ebben az értelemben nevezhetjük Rāmāyaṇának, de ez a könyv valójában Rāma-carita-mānasa.

Az ötödik fejezetben, a Sundara-khaṇḍában egy nagyon szép vers található. Miről szól? ''Śāntaṁ śāśvatam aprameyam anaghaṁ nirvāṇa-śānti-pradam.'' Minden szó jelentőségteljes. Śāntam. Az Úr soha sem zavart. Miért lenne zavart? Mi ebben az anyagi világban mindig oly sokféleképpen vagyunk zavartak. Az élet rövid, és a rengeteg probléma miatt mindig zavarban vagyunk, politikai, társadalmi, vallási, kulturális problémák, oly sok minden van. És a család, a család fenntartása nehezebb, mint egy birodalom fenntartása.

Ez az anyagi világ tele van szorongással. Többször is elmagyaráztam már, ''asad-grahāt'' ([[HU/SB 7.5.5|SB 7.5.5]]): azért, mert elfogadtunk valamit, ami nem örökkévaló. Bármi, ami nem örökkévaló, mindig zavart okoz. Mivel azonban az Úr örök, ezért Ő śāntam. Valahányszor az Úr Kṛṣṇa vagy Rāma, Viṣṇu arcát látjuk, békésen mosolyog. Amint megpillantod, te is békéssé válsz. Maga az arca olyan kedves. Śāntam. És śāśvatam. A śāśvatam eredetit jelent. Nem úgy van, hogy Rāma és Kṛṣṇa, ahogy a Māyāvādī filozófusok mondják, a személytelen Brahman alakjában jelenik meg. Ez gazemberség. Valójában saját formájában jelenik meg, ahogy a Bhagavad-gītāban is áll: ''sambhavāmy ātma-māyayā'' ([[HU/BG 4.6|BG 4.6]]). Mi... ezt a formánkat nem a saját energiánk által fogadjuk el. Én nem a saját akaratomból fogadtam el ezt a testet, te sem nem a saját akaratodból fogadtad el ezt a testet. Arra kényszerítettek, hogy a munkád szerint elfogadj egy bizonyos típusú testet. Nem választhatsz. Különben mindenki azt választotta volna, hogy Amerikában, vagy valami hasonló helyen, vagy a mennyei bolygókon szülessen meg. Ó, ez nem választás (kérdése*). Akárcsak a külföldiek, amikor bevándorlást kérvényeznek, van... a választás a legfelsőbb tekintélytől függ.

Hasonlóképpen, ez a test nem śāśvatam. Ez nem az eredeti testem. Ez a test változik. Nost lehet, hogy egy ilyen testem lesz; lehet, hogy egy másfajta testem lesz, egy másik létforma; ezért ez nem śāśvatam. De az Úr teste śāśvatam. Ahogy a Bhagavad-gītā is megerősíti, śāśvataṁ puruṣam, és Ő az élvező. Nos, itt is ugyanazt a szót használjuk. Śāntaṁ śāśvatam aprameyam. Az aprameyam azt jelenti, hogy nem mérhető meg.

A māyāvādīk nem tudják elképzelni, mennyire mérhetetlen, korlátlan Ő. Ezért, amint elfogadják, hogy Isten korlátlan, mérhetetlen, személytelennek veszik. Nem tudják elképzelni, hogy Isten bármilyen kiterjedt formát ölthet minden nehézség nélkül. Ahogyan Hiraṇyaként megjelent ... úgy értem, Varāhadevaként. Varāhadeva oly gigantikus testben jelent meg, hogy agyarával fel tudta emelni ezt az egész bolygót. Képzeljük csak el, mekkora testet öltött magára. Szóval, aprameyam.

Másrészt oly parányi testet ölthet magára. Amikor Parīkṣit Mahārāja az anyja méhében volt, és megtámadta a nukleáris energia, Kṛṣṇa is belépett az anyja méhébe, és megmentette őt. Képzeljük csak el, milyen kicsivé vált. Ezért az aprameyam azt jelenti, hogy nem tudjuk megmérni, mennyire kicsi, mennyire hatalmas Ő. Mi ...

A Māyāvādī filozófusok elmélkedhetnek a nagyságról, de Kṛṣṇa kicsivé is válhat. Csakúgy, mint Jagannātha, Ő az ura, Ő az egész világ tulajdonosa, de oly szép formát öltött, hogy a számunkra elérhető közelségbe került. Nagyon kényelmesen szolgálhatjuk Őt. Isten ilyen. Ezért aprameyam, mérhetetlen.

A mérhetetlen nem pusztán nagyot jelent. A mérhetetlen azt jelenti, hogy még azt sem lehet megmérni, milyen kicsi Ő. ''Aṇor aṇīyān mahato mahīyān'' (Kaṭha Upaniṣad 1.2.20). Ő nagyobb a legnagyobbnál és kisebb a legkisebbnél. Ezért ''aprameyam. Anagham''. Az anagham azt jelenti, hogy ez az anyagi szennyeződés nem érintheti meg Őt. ''Etad īśasya īśānām'' ([[HU/SB 1.11.38|SB 1.11.38]]). Īśa, a Legfelsőbb Úr azt jelenti, hogy ... bármilyen formában eljöhet. Ahogy vaddisznóként, disznóként is megjelenik. Ez nem azt jelenti, hogy Ő disznóvá vált. Vagy még ha disznóként is viselkedik, akkor is anagham. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Ő ''tejiyasaṁ na doṣayā'' ([[HU/SB 10.33.29|SB 10.33.29]]).

Tejiyasam... A nap egy példa erre. A nap olyan erős, hogy mindenhonnan felszippantja a vizet. Még a szennyezett helyekről is felszippantja a vizet, ahol az emberek vizeletet és székletet ürítenek. Ám a napfény olyan erős, hogy a vizeletből, a piszoárokból és a mosdókból, a latrinából is kiszippantja a vizet, ám a nap mégis tiszta marad. És a nap érintése által maga az a hely is tisztává válik. Ezt hívják tisztaságnak. Még ha tisztátalan is, még ha tisztátalan is vagyok, ha kapcsolatban vagyok a Kṛṣṇa-tudattal, én is tisztává válok. Ő nem válik tisztátalanná.

Mondhatni, oly aprók vagyunk, hogy ha szennyezett helyre megyek, fertőzötté válok. Megfertőződöm a szennyeződéssel. De Kṛṣṇa vagy Rāma, Ők oly hatalmasak, hogy még ha egy szennyezett ember közeledik is Hozzájuk, Ők... ez nem azt jelenti, hogy Kṛṣṇa beszennyeződik – a szennyezett ember megtisztul. Ezt nagyon szépen meg kell érteni. Tehát, bárki, bármilyen céllal is közeledik Kṛṣṇához vagy Rāmához, ő anaghammá válik. Nirvāṇa. Nirvāṇa-śānti-pradam. Ez a nirvāṇa azt jelenti, befejezni (véget vetni*). Śānti. Ez az anyagi élet, anyagi létezés mindig tele van a háromféle szenvedéssel.

Kṛṣṇa vagy Rāma tehát egy olyan helyzetbe hozhat, amellyel véget vethetsz ennek az egész ostobaságnak. ''Nirvāṇa-śānti-pradaṁ brahma-śambhu-phanīndras tebhyo 'nīśam.'' Brahmā. A félistenek, milliónyi félisten van. Az összes félisten közül Brahmā és Śambhu, az Úr Śiva és Brahmā a legfontosabbak. Brahmā, Śiva, Phanīndra. A Phanīndra Śeṣát jelenti. Ő Viṣṇu inkarnációja. Mindannyian a Legfelsőbb Úr szolgálatában állnak. Ez azt jelenti, hogy Viṣṇu a Legfelsőbb, sőt, magasabb rendű, mint az Úr Śiva. Ő különösen kiemelte, hogy: brahmā-śambhu. A Śambhu az Úr Śivát jelenti.

''Brahmā-śambhu-phanīndras tebhyo 'nīśaṁ vedānta-vedyaṁ vibhum.'' A Vedānta, a Vedānta jelentése, a végső tudás. Aki tehát rendelkezik a végső tudással, az megértheti az Istenség Személyiségét, Rāmát és Kṛṣṇát. Akiknek kevés tudásuk van, vagy középszerűek, azok felemelkedhetnek a személytelen Brahmanig, de nem tudnak belépni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Rāmának a megismerésébe. Erről beszél Arjuna a Bhagavad-gītāban: „Nagyon nehéz megérteni a Te személyiségedet.”

Valójában ezt tapasztaljuk. Ha azt mondjuk, valami személytelen, azt hiszik, hogy az egy nagyon tanult beszéd, és amikor valami személyesről beszélünk, azt hiszik, hogy az régi, régimódi. Ez ostobaság. Gyakorlatilag Isten Személyisége képezi a végső tudást, de a szegényes tudással rendelkezők, a kevés tudással rendelkezők, nem érthetik meg, hogy ha Ő személytelen, akkor hogyan végzi Brahmā és Śambhu a szolgálatát? Ő személy. ''Brahmā... brahmā-śambhu-phanīndras tebhyo 'nīśam vedānta-vedyam. Vedānta-vedyam.'' Ezeknek a Māyāvādīknak ott van az ő Śaṅkarācāryájuk, a Śārīraka-bhāṣyájuk. Megpróbálták bebizonyítani, hogy a Legfelsőbb Úr személytelen... ez valójában nem így van.

''Vedānta-vedyam.'' A Bhagavad-gītā megerősíti ezt: ''vedaiś ca sarvair aham eva vedyam, vedānta-vid vedānta-kṛt ca aham'' ([[HU/BG 15.15|BG 15.15]]). Kṛṣṇa azt mondja, hogy az összes Véda, beleértve a Vedāntát is... ha valaki azt mondja, hogy a Vedānta a személytelen Brahmant írja le, Kṛṣṇa azt mondja: „Hogyan lehet ez?” A Vedānta-vid szerint: „Én vagyok a Vedānta valódi ismerője, én vagyok a Vedānta valódi szerzője. Én vagyok tehát a Legfelsőbb.” Ezek a Māyāvādī filozófusok nem értik meg. Azt hiszik, hogy a Vedānta... Indiában a Māyāvādī sannyāsīkat Vedāntīként ismerik. Ezért a társadalmam, a Vaiṣṇava társadalom, kifejezetten ezt a címet adományozta nekem, hogy Bhaktivedanta. A Vedānta bhaktit jelent. Ez kihívás a Māyāvādī sannyāsīk számára. Ezt a címet kellő megfontolás után kaptam, hogy alázatos énemet ezzel a címmel illették. Ez egy új cím a Vaiṣṇava társadalomban. A Māyāvādī filozófusok néha meglepődnek ezen, "Hogyan lehet Swāmījī vedāntī, ugyanakkor bhakti is?"

Valójában azonban nem tudják, hogy a Vedānta bhaktit jelent. A Vedānta igazi magyarázata a Śrīmad-Bhāgavatam. ''Bhāṣyaṁ brahma-sūtrāṇām'' **. A Brahma-sūtra a Vedānta-sūtrát jelenti. Szóval, ''vedānta-vedyam. Śiva-viriñci'', az Úr Śiva, az Úr Brahmā megpróbálják megérteni a Legfelsőbbet. . . pislákoló tudásukkal? Nem. A Védántán keresztül. Vedānta. ''Vedaiś ca sarvair aham eva'' ([[HU/BG 15.15|BG 15.15]]). És vibhum. Vibhum azt jelenti, hogy a legnagyobb. Senki sem, ööö, lehet nagyobb a Legfelsőbb Úrnál. ''Rāmākhyam jagad-īśvaram''. És Ő Rāma. Naponta énekeljük: ''Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare/Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare. Rāmākhyam.'' A Rāma jelentése: ramanīyā, a szép, vagy az élvező, rāmākhyam. És jagad-īśvaram. És Ő az egész univerzum ura vagy tulajdonosa.

Sura-gurum. A sura a félisteneket jelenti, a gurum pedig a lelki tanítómestert. Sura-gurum. Ahogy Arjuna is sura, és az ő guruja Kṛṣṇa. Vyāsadeva, az ő guruja Nārada; Nārada guruja Brahmā; Brahmā guruja Kṛṣṇa. Tehát, sura-gurum. Ő benne van... māyā-manusyam: És amikor Ő emberi lényként jelenik meg, az māyā. A māyā valójában azt jelenti, hogy Ő nem egy hétköznapi ember; Ő az Isten Legfelsőbb Személyisége. De a gazemberek azt hiszik, „Mivel Rāma és Kṛṣṇa úgy jelent meg, mint egy közülünk, Ő egy ember, Ő egy hétköznapi ember.”

Ez a gazemberek verziója, hogy Rāma... különösenképpen van egy osztály, akiket Ārya-samājīként ismernek. Nem értenek egyet azzal, hogy a Legfelsőbb Személy... a Legfelsőbb Isten Rāmaként és Kṛṣṇaként jelenhet meg. Nem tudják, hogy bár emberi test formájában jelent meg, mint közülünk egy, nem emberi lény; Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ezért hívják rāmākhyának, māyā mānuṣya harinak. Ő a Hari... A Hari az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti, aki minden gyönyört megadhat nektek azzal, hogy elveszi az összes nyomorúságotokat. Ő Hari.

Tehát, vande 'haṁ karuṇākaraṁ raghu-varaṁ bhu-pāla-cuḍāmaṇi. Ezért tiszteletteljes hódolatát ajánlja az Úr Rāmának. Karuṇākaram. Azért jön, hogy paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtam (BG 4.8). Ezért Ő karuṇā-ākaram. Az ākaram jelentése, az enyém. Ő az irgalom nagy bányája. Karuṇākaraṁ raghu-varam. És mivel Raghu Mahārāja dinasztiájában jelent meg, így Ő a Legfelsőbb Személyiség a Raghu-dinasztiában, raghu-varam. És bhu-pāla-cuḍāmaṇi. Ő minden király sisakja. Cuḍāmaṇi. A cuḍāmaṇi jelentése... a maṇi gyöngyöt jelent, a cuda pedig sisakot. A gyöngy a koronába kerül. Ő a... bár királyként jelent meg, de Ő minden király sisakja. Így szól az Úr Rāma leírása, ami itt található. A Mātājī megkért, hogy magyarázzak el egy verset, ezért hát megpróbáltam elmagyarázni azt.

A mai nap van a Rādhāṣṭami szertartásunk. Most Rādhārāṇīról kell mondanom valamit, aztán felmegyek, tizenkettőre beérek a lakásomba. Addig is, ti megtartjátok a szertartásokat. Nos, Rādhārāṇī, ami Rādhārāṇīt illeti, ma van Śrīmatī Rādhārāṇī születésnapja. Rādhārāṇī Kṛṣṇa gyönyörenergiája. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Brahman. Csak próbáld megérteni. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Brahman. Paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān (BG 10.12-13).
Nos, amikor a paraṁ brahma élvezetre vágyik... ez az élvező szellem jelen van a paraṁ brahmában. Különben nem lehetne ilyen élvező szellemünk. Mivel parányi szerves részek vagyunk, ezért rendelkezünk ezzel az élvező szellemmel; ez azonban anyagilag szennyezett. Ám a tény adott, mert Kṛṣṇa élvez, ez az élvező szellem bennünk is jelen van, de nekem nincs tudomásom róla, hogyan élvezzek. Megpróbálunk az anyagban élvezni, a buta anyagban. Ez azonban lelki.

Nos, brahman, brahman sukhānubhūtyā (SB 10.12.11). Az emberek megkísérlik érezni, milyen a brahma-sukha, a brahmanubhāva gyönyöre. Ez nem anyagi élvezet. Oly sok yogī adta fel a családi életét, a királyságát, és meditált, hogy elérje a Brahman-gyönyört. Valójában a lényeg a Brahman-gyönyör.

Rengeteg brahmacārī, rengeteg sannyāsī próbálja elérni a Brahman-gyönyört, és azért, hogy elérjék azt, elhanyagolják, eltaszítják maguktól ezt az egész anyagi gyönyört. Úgy gondoljátok, a Brahman-gyönyör hétköznapi, akár ez az anyagi gyönyör? Ahhoz, hogy elérjék a Brahman-gyönyör egy részét, ha eltávolodnak ettől a teljes anyagi gyönyörtől...

Ne beszéljünk saját magunkról. Mi átlagos emberek vagyunk. A történelemben vannak erre példák, például Bharata Mahārāja esete, Bharata Mahārāja, akinek a neve alapján ezt a bolygót Bhārata-varṣának hívják. Bharata Mahārāja az egész világ császára volt. És császárként gyönyörű felesége és kisgyermekei voltak. De huszonnégy évesen, még csak fiatalember volt, mindent feladott. Jól van. Ez persze nagyon régi történet, de ismeritek az Úr Buddhát. Ő herceg is volt.

Ő is herceg volt, nem átlagos ember, és kṣatriya volt, és mindig gyönyörű nők társaságát élvezte. Ez a palotában található gyönyör, szokás minden... keleti országban, hogy a palotában sok gyönyörű lány van, mindig táncolnak és gyönyört szereznek a királyoknak és a hercegnek. Nos, az Úr Buddha is ilyen gyönyörűség közepette élt, de mindent feladott és elkezdett meditálni.

Az indiai történelemben több száz példa van arra, hogy a Brahman-gyönyör megvalósítása érdekében mindent feladtak. Mindent feladtak. Ez a helyes út. A tapasya azt jelenti, hogy önként elfogadnak valami szigorú dolgot a legfelsőbb gyönyör megvalósításáért. Ezt hívják tapasyának. Nos, amennyiben egy kis Brahman-gyönyör megízleléséhez minden anyagi gyönyört fel kell adni, vajon azt hiszed, hogy a Legfelsőbb Brahman, az Úr Kṛṣṇa, élvezi ezt az anyagi gyönyört? Nagyon ésszerű ez?

Ez a Kṛṣṇa, Ő azt élvezi, hogy lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānam (Bs. 5.29). Több száz és ezer szerencseistennő végzi szolgálatát. Azt hiszed, ezek a Lakṣmīk anyagi nők? Hogyan lelheti Kṛṣṇa örömét az anyagi nőkben? Nem. Ez tévedés. Ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis tābhir ya eva nija-rūpatayā kalabhiḥ (Bs. 5.37). A Brahma-saṁhitāban azt írja, Ő kiterjeszti ānanda-cinmaya-rasáját, a transzcendentális gyönyörenergia ízét. És ezek a gopīk az Ő gyönyörenergiájának kiterjedései, és Rādhārāṇī a középpont. Rādhārāṇī a középpont.

Rādhārāṇī tehát nem... ne gondold, hogy Rādhārāṇī egy átlagos nő, mint a feleségünk, a nővérünk vagy az anyánk. Nem. Ő a gyönyörenergia. És Rādhārāṇī születése nem emberi lény méhéből történt. Az apja találta meg a mezőn. Miközben apja szántott, megpillantott egy kedves kisgyereket, aki ott feküdt, és neki nem voltak gyermekei, ezért felvette és odaadta a királynőnek: „Ó, íme született egy nagyon kedves gyermekünk.” „Honnan szerezted?” „Ó, a mezőn volt.” Nézd csak. Rādhārāṇī janmája ilyen.

Ez a janma tehát ma van, és Rādhā, ez a név alkalomadtán nem szerepel a Bhāgavatamban. Ezért az ateista emberek tiltakoznak, hogy „Rādhārāṇī neve nincs benne a Śrīmad-Bhāgavatamban. Honnan jött ez a név, Rādhārāṇī?” De nem tudnak mit kezdeni Vele. Ez anayārādhyate. Sok gopī van, de megemlítik, hogy van egy bizonyos gopī, aki a legkedvesebben szolgálja Őt. Kṛṣṇa örömmel fogadja el ennek a gopīnak a szolgálatát. Anayārādhyate. Ārādhyate. Ez az ārādhate, ez a szó, az ārādhyate imádatot jelent. Ebből az ārādhyate szóból ered a Rādhā. De Rādhā neve más Purāṇákban is fellelhető. Ez tehát az eredete. Rādhā.

Rādhā és Kṛṣṇa. Kṛṣṇa az élvező, és Ő élvezni akar. Ő a Legfelsőbb Brahman. Nem tud élvezni semmit, (mert Ő*) ātmarāma, azt Önmagában tudja élvezni. Ezért Rādhārāṇī az Ő gyönyörenergiájának kiterjedése. Kṛṣṇának nem kell külső dolgokat elfogadnia a Saját gyönyöre érdekében. Nem. Ő Önmagában teljes, ātmarāma. Rādhārāṇī tehát Kṛṣṇa kiterjedése. Kṛṣṇa az energia forrása, Rādhārāṇī pedig az energia.

Az energiát és az energiaforrást nem lehet elválasztani egymástól. A tüzet és a hőt nem lehet elválasztani egymástól. Ahol tűz van, ott hő is van, és ahol hő van, ott tűz is van. Hasonlóképpen, ahol Kṛṣṇa van, ott Rādhā is van, és ahol Rādhā van, ott Kṛṣṇa is van. Elválaszthatatlanok. De Ő az élvező.

Svarūpa Dāmodara Gosvāmī egyetlen versben, nagyon szép versben írta le Rādhā és Kṛṣṇa bonyolult filozófiáját.

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi deha-bhedaṁ gatau tau
(CC Adi 1.5)

Rādhā és Kṛṣṇa tehát az egyetlen Legfelsőbb, de azért, hogy élvezhessenek, kettéváltak. Az Úr Caitanya ismét eggyé egyesítette a kettőt. Caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā. Ez az egy azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Rādhā eksztázisát éli át. Néha Kṛṣṇa Rādhā eksztázisát éli át. Néha Rādhā Kṛṣṇa eksztázisát éli át. Ez történik. De az egész Rādhā és Kṛṣṇa az egyet, a Legfelsőbbet jelenti.

A Rādhā-Kṛṣṇa filozófia egy nagyon nagyszerű filozófia. Felszabadult állapotban lehet megérteni. A Rādhā-Kṛṣṇa filozófiát nem lehet a feltételekhez kötött állapotban megérteni. De amikor megkötött állapotunkban Rādhā-Kṛṣṇát imádjuk, valójában Lakṣmī-Nārāyaṇát imádjuk. Láttátok ezt a képet, ezt a viddhi-mārgát és rāga-mārgát. Rādhā-Kṛṣṇa imádata a tiszta szeretet síkján történik, Lakṣmī-Nārāyaṇa imádata pedig a szabályozó elv alapján.

Amíg nem fejlesztjük ki a tiszta szeretetünket, addig a szabályozó elv alapján kell imádatot végeznünk. Brahmacārīvá, sannyāsīvá kell válni, így kell imádatot végezni, reggel fel kell kelni, felajánlásokat kell végezni. Számos szabály és előírás létezik. Van legalább hatvannégy szabály és előírás. Fokozatosan fogjuk bevezetni azokat, ahogy fejlődtök.

A viddhi-mārgában, amikor nem fejlődött ki a szereteted Isten, vagy Kṛṣṇa iránt, a szabályozó elvet kell követnünk, és ezáltal automatikusan... gyakorolunk. Gyakorláskor, ahogy te is gyakorlod ezt a mṛdaṅga játékot, eleinte nem szabályos, de amikor teljesen jártassá válsz a gyakorlat által, a hangzás igen szép lesz.

Hasonlóképpen, amikor a szabályozó elvek szerint imádjuk Rādhā-Kṛṣṇát, azt viddhi-mārgának nevezik. És valójában, amikor a szeretet szintjén vagy, akkor azt rāga-mārgának nevezik. Nos, megkerülve a viddhi-mārgát, ha valaki azonnal a rāga-mārgát akarja elsajátítatni, az őrültség. Az őrültség. Senki sem teheti le a diplomavizsgát anélkül, hogy végigmenne az általános iskolák és főiskolák szabályozó elvein.

Tehát ezért nem bocsájtkozom bele könnyen a Rādhā és Kṛṣṇa között végbemenő dolgokba. A jelen pillanatban inkább folytasd a szabályozó elvekkel. Fokozatosan, ahogy megtisztulsz, ahogy transzcendentális szintre emelkedsz, megérted majd, mi Rādhā-Kṛṣṇa. Ne próbáld meg nagyon gyorsan megérteni a Rādhā-Kṛṣṇát. Ez egy nagyon nagy téma.

Ha nagyon gyorsan akarjuk megérteni Rādhā-Kṛṣṇát, akkor rengeteg prākṛta-sahajiyā lesz. Indiában vannak prākṛta-sahajiyāk. Akárcsak Rādhā-Kṛṣṇa tánca. Rādhā-Kṛṣṇa játékszerré vált. A Rādhā-Kṛṣṇa festményen Kṛṣṇa megcsókolja Rādhát, Rādhā visszacsókolja. Ezek mind ostobaságok. A Rādhā-Kṛṣṇa filozófia megértése a felszabadult embernek való, nem a megkötött léleknek.

Meg kell tehát várnunk a szerencsés pillanatot, amikor felszabadulunk, és akkor meg fogjuk érteni: radhā-kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir (CC Adi 1.5); mivel Kṛṣṇa és Rādhā nem az anyagi síkon helyezkednek el. Próbáljuk megérteni. Ez Jīva Gosvāmī elemzése, mely szerint Kṛṣṇa a Legfelsőbb Brahman. A Legfelsőbb Brahman nem fogadhat el semmi anyagit. Rādhā tehát nem az anyagi síkon helyezkedik el.

Van itt egy nagyon szép dal. Én fogok énekelni, te pedig kísérhetsz a harmóniumon. Igen. Ez egy Rūpa Gosvāmī dal. (énekel)

rādhe jaya jaya mādhava-dayite
gokula-taruṇī-maṇḍala-mahite
dāmodara-rati-vardhana-veśe
hari-niṣkuta-vṛndā-vipineśe
vṛṣabhānudadhi-nava-śaśi-lekhe
lalitā-sakhī guṇa-ramita-viśākhe
karuṇāṁ kuru mayi karuṇā-bharite
sanaka-sanātana-varṇita-carite
rādhe jaya jaya mādhava-dayite
(Sri Radhika-stava)

Ezt a dalt Rūpa Gosvāmī énekelte. Ő az igazi személy, a tényleges személy, aki megértette Rādhāt és Kṛṣṇát. Azt mondja: „Minden dicsőség Rādhārāṇīnak.” Rādhe jaya jaya mādhava-dayite. „Ő (Rādhārāṇī) oly kedves Kṛṣṇának.” Kṛṣṇát, mindenki megpróbálja Kṛṣṇát szeretni, de Kṛṣṇa megpróbál egyvalakit szeretni. Milyen nagyszerű Ő (Rādhārāṇī)! Csak próbáld megérteni. Mindenki, az egész világ, az egész univerzum, minden élőlény megpróbálja Kṛṣṇát szeretni. Kṛṣṇa-prema.

Az Úr Caitanya így írja le: prema-pumārtho mahān. És Rūpa Gosvāmī leírta: „Te osztod a kṛṣṇa-premát.” A kṛṣṇa-prema tehát rendkívül értékes, de Kṛṣṇa Rādhārāṇīért van oda. Csak figyeld, milyen nagyszerű Rādhārāṇī. Csak próbáld megérteni Rādhārāṇī nagyságát. Ezért olyan nagyszerű Ő, és nekünk tiszteletünket kell felajánlanunk.

Rādhe jaya jaya madhava-dayite. Milyen Ő? Gokula-taruṇī-maṇḍala-mahite. A taruṇī, taruṇī fiatal lányokat jelent. Látni fogod a képeken, mindannyian fiatal lányok. De az összes fiatal lány közül Ő a legszebb. Még a fiatal lányok számára is elbűvölő. Ő oly gyönyörű. Gokula-taruṇī-maṇḍala-mahite.

Dāmodara-rati-vardhana-veśe. És mindig olyan szépen öltözködik, hogy Dāmodarát, Kṛṣṇát elbűvöli a szépsége. Hari-niṣkuta-vṛndā-vipineśe. És Ő Kṛṣṇa egyetlen szeretetre méltó tárgya, és Ő Vṛndāvana királynője. Vṛndāvana királynőjét... Vṛndāvanában azt fogod tapasztalni, ha elmész Vṛndāvanába, mindenki Rādhārāṇīt imádja. A Rāṇī királynőt jelent. Mindig azt mondják: "Jaya Rādhe!" Rādhārāṇī. Vṛndāvana összes bhaktája Rādhārāṇī imádója. Hari-niṣkuta-vṛndā-vipineśe. Vṛṣabhānudadhi-nava-śaśi-lekhe. És Ő Vṛṣabhānu király lányaként jelent meg, és társai Lalitā-sakhī és Viśākha-sakhī, valamint a bhakták.

Kṛṣṇa tiszta bhaktái nevében Rūpa Gosvāmī így imádkozik: karuṇāṁ kuru mayi karuṇā-bharite: „Ó, imádandó Rādhārāṇīm, Te irgalommal teli vagy. Ezért könyörgök a kegyelmedért, mert Te olyan irgalmas vagy, nagyon könnyen felajánlod, adományozod kegyelmedet. Ezért könyörgök a kegyelmedért.” Karuṇāṁ kuru mayi karuṇā-bharite, sanaka-sanātana-varṇita-carite.

Valaki mondhatja: „Ó, te oly nagyszerű, tanult tudós vagy, oly nagyszerű szent személy, és egy átlagos lányhoz könyörögsz kegyelemért? Hogy lehet ez?” Ezért mondja Rūpa Gosvāmī: „Ó, ez nem egy átlagos lány.” Sanaka-sanātana-varṇita-carite: „Ennek a lánynak a jellemzését olyan nagy szent személy adhatja meg, mint Sanaka-Sanātana. Ő (Rādhārāṇī) nem átlagos.”

A tanulság tehát az, hogy ne úgy bánjunk Rādhārāṇīval, mint egy átlagos lánnyal, vagy Kṛṣṇával, mint egy átlagos emberrel. Ők a Legfelsőbb Abszolút Igazság. Ám az Abszolút Igazságban megtalálható a gyönyörenergia, és ez Rādhā és Kṛṣṇa kapcsolatában nyilvánul meg. És minden gopī Rādhā kiterjedése, és Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr.

Nagyon szépen köszönöm. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. Tudsz énekelni? Tudsz énekelni? Janārdana? Jól van, énekelhetsz. Apka ek sloka humne vyakhyan kar diya. (Elmagyaráztam a te egy slokádat.)

Indiai férfi: ... (homályos)

Prabhupāda: Mit mondasz? Nem, elmagyaráztam azt az egy slokát ebből a Rāma-carita-mānasából. Énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(kīrtana) (prema-dhvani)

Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat) (vége)