https://dev.vanipedia.org/w/api.php?action=feedcontributions&feedformat=atom&user=PeterL 2026-06-21T17:40:29Z User contributions MediaWiki 1.45.3 https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:HU/660302_-_Lecke_BG_02.07-11_20_-_New_York&diff=627185 2025-09-30T07:36:40Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>[[Category:HU/Leckék - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]<br /> &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1966|1966]]'''&lt;/div&gt;<br /> &lt;div div style=&quot;float:right&quot;&gt;<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;[[Vanisource:660302_-_Lecture_BG_02.07-11_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]&lt;/big&gt;'''<br /> &lt;/div&gt;<br /> <br /> {{RandomImage}}<br /> <br /> <br /> &lt;div class=&quot;code&quot;&gt;'''BG 02.07-11 20, New York, 1966. március 02. - 1:05,57 perc'''&lt;/div&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;mp3player&gt;https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1966/660302BG-NEW_YORK.mp3&lt;/mp3player&gt;<br /> <br /> XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX<br /> <br /> 660302 - Lecke BG 02.07-11 - New York<br /> <br /> 660302BG.NY – 1966. március 02<br /> <br /> Prabhupāda: Arjuna most meg van zavarodva. Tanácstalan abban a kérdésben, hogy harcoljon-e vagy sem. Ez volt a zavarodottsága oka. Miután meglátta maga előtt rokonait, akikkel harcolnia kellett, megzavarodott. És volt némi vitája Kṛṣṇával is. Kṛṣṇa természetesen nem bátorította őt. Nos, itt van egy lényegi dolog, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mi az?<br /> <br /> Fiatal férfi: Mi?<br /> <br /> Prabhupāda: Mi ez a könyv?<br /> <br /> Fiatal férfi: Nos, ez a . . . a . . . a Bhagavad-gītā fordítása.<br /> <br /> Prabhupāda: Nos, nem, engem figyelj.<br /> <br /> Fiatal férfi: Figyelek. Figyelek.<br /> <br /> Prabhupāda: Igen. Ne másra fordítsd a figyelmed. Csak figyelj rám. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, jóllehet, jelen volt, mégsem bátorította őt. Világi szempontból nézve, ha valaki azt mondja: &quot;Én ... Én feladom. Nem akarom. Nem akarok veszekedni a barátaimmal vagy a rokonaimmal. Jobb, ha hagyom, hogy élvezzenek. Lemondok a követeléseimről&quot;, tehát világi szempontból nézve ez egy nagyon, úgy értem, igazán úri viselkedés, hogy valaki lemond követeléséről rokonai vagy barátai javára.<br /> <br /> De Kṛṣṇa nem bátorítja ezt az álláspontot. Ki kell hangsúlyoznunk. Kṛṣṇa nem bátorít. Kṛṣṇa inkább . . . Kṛṣṇa inkább arra figyelmezteti Arjunát, hogy: &quot;Ez nem túl jó javaslat. Nem illik a helyzetedhez. Te egy árja családhoz tartozol. Te kṣatriya vagy, királyi családhoz tartozol. És megtagadod a harcot? Nem, Nem, ez nem jó. És én a barátod vagyok. Vállaltam a felelősséget, hogy a kocsihajtód legyek, és ha nem harcolsz, mit fognak ahhoz szólni az emberek?&quot; Tehát Ő nem bátorít. Csak figyeld.<br /> <br /> Nos, itt van egy világi szempontból nézve jó javaslat, miszerint Arjuna nem akar harcolni, de Kṛṣṇa nem bátorítja őt. Mi ebben a lényeg? Valaki azt kérdezheti, hogy &quot;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, miért buzdít a harcra?&quot; Az emberek mostanság, amikor háborúról esik szó, az emberek meg akarják gátolni a háborút. Jelen pillanatban arra törekszenek, hogy a nemzetek között ne legyen háború. De itt azt látjuk, hogy Kṛṣṇa nem vonakodik a háborútól. Ezt a pontot ki kell emelnünk. Nem vonakodik a háborútól, hanem inkább azt javasolja, arra ösztönzi Arjunát, hogy &quot;Nem, nem, nem, ez nem illik a pozíciódhoz. Harcolnod kell. Harcolnod kell.&quot;<br /> <br /> Tehát itt van egy pont, amikor néha megtehetnénk valamit, amit a közvélemény jóváhagyna, de lehet, hogy a felsőbb hatóság nem hagyja jóvá. Felületesen nézve a megoldás nagyon vonzónak tűnhet a közvélemény számára, de valójában nem biztos, hogy helyes. Lehet, hogy nem helyes. Ha elfogadjuk Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, és &quot;azt, hogy Arjunát miért késztette a harcra?&quot;, ez nem azt jelenti, hogy Arjunát valami helytelenre ösztönözte volna. Világi szempontból szemlélve Arjuna nagyon jámbor ember volt, és nem volt hajlandó harcolni, megölni rokonait, barátait. Ez . . . ez egy nagyon fontos szempont.<br /> Arjuna Így érvelt: &quot;Nem, nem. Ha harcolok, az én népem meghal, a feleségeik pedig özvegyek lesznek, és házasságtörést követnek el, és akkor a házasságtörés következtében megnövekszik a nemkívánatos népesség, és akkor ki fog śrāddhát felajánlani?&quot; Śrāddha . . . van egy śrāddha szertartás a hindu szentírás szerint. Nem tudom, hogy van-e ilyen a keresztény vallásban, de a hindu vallás szerint a holttest számára minden évben tiszteletbeli felajánlást mutatnak be. A családban az elhalálozási évfordulóhoz hasonlóan a leszármazottak ételt ajánlanak fel bizonyos vallási szertartások után is. Ezt śrāddhának hívják. És úgy tartják, hogy ez az áldozat az elhunyt ősatyáknak szól. Tehát ez egy családi vallási szertartás. Ezért Arjuna azt mondta, hogy &quot;Ha ezek az emberek meghalnak, ki ajánlja fel a tisztító folyamatot az ősatyáknak?&quot;<br /> <br /> Tehát a hétköznapi nézőpont alapján, meg aztán egy családapa szemszögéből nézve is számos oldalról szemlélve vitatkozott Kṛṣṇával. És aztán végül úgy döntött, hogy &quot;nem fogok harcolni. Nem fogok harcolni.&quot; Aztán Kṛṣṇa megpróbálta meggyőzni, és azt mondta, hogy &quot;Igen, bármit is mondasz, hogy te egy kṣatriya vagy és nem végzed a kötelességeidet, ez mind rendben is volna, de az elméd zavart.&quot; Tehát Arjuna ugyanakkor tudatában volt annak is, hogy csak Śrī Kṛṣṇa tud megoldást találni erre a zavarodottságra. Így hát azt mondta:<br /> <br /> :''kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :''pṛcchāmi tvāṁ dharma-sammūḍha-cetāḥ<br /> :''yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :''śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]])<br /> <br /> Kārpaṇya-doṣa. Kārpaṇya-doṣa azt jelenti, hogy szánalmas ember. Szánalmas ember. Tudatában volt annak, hogy ő egy nagy hős, nagyszerű harcos, és ugyanakkor jelen vannak ellenségei is. Tehát az ő tényleges kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel. Harcot ajánlottak neki. A kṣatriyának kötelességei vannak. Ha valaki kihívja: „Harcolni akarok veled”, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. Ha valaki kihívja: &quot;Igen, fogadni akarok veled, szerencsejátékot akarok játszani veled&quot;, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. És emiatt a Pāṇḍavák elvesztették birodalmukat.<br /> <br /> A másik fél, az unokatestvérei felajánlották, hogy &quot;Rendben, tegyünk fogadásokat.&quot; Tehát a tét a királyság felajánlása volt. &quot;Most, ha ti, ha ti,&quot; úgy értem, hogy &quot;ha legyőznek benneteket, ha vereséget szenvedtek, akkor elvesztitek a királyságot.&quot; Szóval ilymódon vesztették el a birodalmukat. Aztán a következő, a következő ajánlat az volt, hogy &quot;Ha vereséget szenvedtek, elveszítitek a feleségeteket.&quot; Így elvesztették a feleségüket is. És hasonlóképpen azt mondták: &quot;Ha most vereséget szenvedtek, akkor tizenkét évre az erdőbe kell vonulnotok.&quot;<br /> <br /> Tehát egy nagy terv állt mögöttük és sokféleképpen legyőzték őket, aztán nem kevesebb, mint húsz évig zaklatták, megalázták a Pāṇḍavákat. És most szemtől szemben harcolniuk kellett. És akkor ő nincs felkészülve a harcra. Ez azt jelenti, hogy szánalmassá vált, hogy eláll a kötelessége végzésétól. Tehát . . . tehát tudatában van annak, hogy &quot;Gyakorlatilag elállok a kötelességemtől&quot;. Kārpaṇya-doṣa: &quot;Ez az én szánalmas viselkedésem.&quot; Doṣa. A Doṣa azt jelenti: &quot;Ez egy hiba a részemről. Nem kellene elállnom ettől a harctól, de az érzelmeim nem engedik, hogy a rokonaimmal harcoljak.&quot; Tehát zavarodottság állapota áll fenn.<br /> Tehát kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ, dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Nemcsak, hogy szánalmas vagyok, de el is térek kötelességemtől, a dharmától.&quot; Dharma.<br /> Minden . . . a dharma jelentése más és más a különböző helyzetek szerint. A brāhmaṇák az intellektuális társadalmi osztály, a kṣatriyák az adminisztratív társadalmi osztály, a vaiśyák a kereskedők társadalomi osztálya, és a śūdrák. Śūdrák a munkásosztályt jelenti. Ez a négyes felosztás változatlan. Amúgy másképpen is elnevezheted – ez nem számít –, de minden társadalomban és mindörökre jelen vannak ezek a megosztottságok.<br /> <br /> Így a védikus társadalomban ez a rendszer generációnként megfigyelhető. Tehát kṣatriya volt. Nos, a kṣatriya kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel, de nem tett ennek eleget, úgy értem, ennek az utasításnak. Ezért ő tudatában van annak, hogy dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Ó, én eltérek a vallásomtól is. Ez a kṣatriya kötelessége. Nem. Szóval most meg vagyok zavarodva.&quot; Tehát yac chreyaḥ syān niścitam: &quot;Most kedvesen, végérvényesen utasíts.&quot; Nos, itt van egy álláspont: &quot;Nem értem, mit kell tennem. Kedvesen...&quot; Yac chreyaḥ syān niścitam. A niścitam jelentése végérvényesen mi a helyes. Brūhi tan me.<br /> Most Kṛṣṇa mondhatná: &quot;Nos, már mondtam neked, hogy harcolnod kell, de nem teljesíted a parancsot.&quot; Tehát azt mondja, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam ([[HU/BG 2.7 | BG 2.7]]). Így hát Arjuna beleegyezett, &quot;Rendben, bármilyen vitát is folytattunk eddig, felejtsük el. Most elfogadlak Téged lelki tanítómesteremként, nem pedig a barátomként.&quot;<br /> <br /> Nos, a lelki tanítómester elfogadásának gondolata is nagyon meghatározó. Érted? Amint elfogadsz valakit lelki tanítómesternek. . . mindenekelőtt a te . . . hallottad, hogy a lelki tanítómestert kiválasztás útján kell elfogadni, alapos vizsgálat után, érted, mint ahogy az ember menyasszonyát vagy vőlegényét is gondos vizsgálat után választja ki. Indiában pedig nagyon óvatosak, mert a fiúk és a lányok házassága a szülők irányítása alatt történik. Tehát a szülők nagyon körültekintőek.<br /> <br /> Tehát hasonlóan, el kell. . . a lelki tanítómester elfogadása szükséges. A védikus utasítás szerint egy embernek . . . mindenkinek kell, hogy legyen lelki tanítómestere. Talán láttál szent zsinórt. Nekünk szent zsinórunk van. Mr. Cohen, látja . . . ilyen fajta fonal. . . szent zsinór. Ez a szent szinór annak a jele, hogy ennek az embernek van saját lelki tanítómestere, van lelki tanítómestere. Csakúgy, mint – itt persze nincs ilyen megkülönböztetés – a hindu rendszer szerint egy férjezett lánynak is van valami jele, hogy az emberek megértsék: &quot;Ez a lány házas.&quot; Feltesznek egy piros színt, úgy értem, idefestenek, hogy mások tudomásul vegyék, &quot;Ez a lány házas.&quot; És aszerint . . . mi is a neve ennek? A hajban ennek az elválasztásnak? Mi ez a vonal, hogy hívod?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan írjuk?<br /> Fiatal férfi: Elválasztani<br /> Prabhupāda: Elválasztani. Az az elválasztás, ez a választék ... egy jelentést hordoz. Amikor az a választék itt van, középen, akkor annak a lánynak férje van és egy tekintéllyel rendelkező családból származik. És ha meg emitt van, úgy értem, a választék emitt van, akkor ő egy prostituált. Érted? Egy prostituált nem tehet. . . egy királyi döntés alapján, egy prostituált (nevetés) nem tehet választékot ide. És még egy példa, ha egy lány jól öltözött, akkor azt kell tudni, hogy otthon van a férje. Amennyiben nem jól öltözött, akkor meg kell érteni, hogy a férje nincs otthon. Érted? És egy özvegyi ruha is . . . annyi ilyen van, annyi ilyen jelzés van.<br /> Hasonlóképpen, ez a fonál, a szent zsinór annak a jele, hogy ez a személy valakit elfogadott lelki tanítómesterének. Van sajátja. . . ahogy ez a piros jel azt szimbolizálja, hogy &quot;Ennek a lánynak van férje&quot;, hasonlóképpen ez a szent zsinór annak a szimbóluma, hogy &quot;Ennek az embernek van saját lelki tanítómestere&quot;. Tehát van egy szertartás. Érted?<br /> Tehát a védikus rendszer szerint az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, hogy megoldást találjon az életére. Életének minden lépésében a lelki tanítómester vezeti őt. Kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek, és a lelki tanítómester úgy vezeti őt, hogy... az élete, életútján való haladása módszeres legyen.<br /> Ilyen útmutatás elfogadása azt jelenti, hogy a lelki tanítómesternek is rendkívül tökéletes embernek kell lennie. Különben hogyan tudna irányítani? Nos, itt Arjuna tudja, hogy Śrī Kṛṣṇa a tökéletes személy. Ezért elfogadja Őt, mint śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannamként (BG 2.7): &quot;Átadom magam Neked, meghódolok, és elfogadsz tanítványodnak, mert a baráti beszélgetések nem tudják megoldani a zavarodottság problémáját.&quot; Lehet, hogy éveken át fognak tartani a baráti tárgyalások, de nem hoznak megoldást. Itt Kṛṣṇa lelki tanítómesterként való elfogadása azt jelenti, hogy Kṛṣṇa bárhogyan is dönt, azt el kell fogadnia.<br /> Az ember nem tagadhatja meg a lelki a tanítómester parancsát. Ezért olyan lelki tanítómestert kell választani, akinek parancsát, gondviselését követve nem fogsz hibázni. Érted? Most tételezzük fel, hogy rossz személyt fogadsz el lelki tanítómesternek, és ha ő rosszul vezet téged, akkor az egész életed tönkre van téve. Tehát az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, akinek vezetése tökéletessé teszi az életét. Ilyen a kapcsolat a lelki tanítómester és a tanítvány között. Ez nem formalitás. Nagy felelősség ez mindkettőjük részéről, mind a tanítvány, mind a lelki tanítómester részéről . És . . . Igen?<br /> Fiatal férfi (2): De ha a tanuló tudatlanságban van ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Honnan tudhatja, melyik mestert válassza? Úgy értem, mivel nincs megfelelő tudása ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): ... ahhoz, hogy bölcsen válasszon.<br /> Prabhupāda: Igen. Igen. Tehát az első dolog az, hogy az embernek egy tanítványt, ööö ..., vagy egy lelki tanítómestert kell keresnie. Mint ahogy te kutatsz valami iskola után. Valami iskola után kutatsz. Tehát ha valamilyen iskola után kutatsz, legalább némi előzetes tudással kell rendelkezned arról, hogy mit jelent az iskola. Nem kereshetsz úgy iskolát, hogy egy ruházati boltba mész be. Ha olyan tudatlan vagy, hogy nem tudod, mi az iskola és mi a posztóbolt, akkor nagyon nehéz dolgod van. Legalább azt kell tudnod, mi az az iskola. Tehát ez a tudás ilyen.<br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet<br /> samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12)<br /> A transzcendentális tudás után érdeklődő személynek lelki tanítómesterre van szüksége. Lelki tanítómesterre van szüksége. Érted? Itt van egy másik vers a Śrīmad-Bhāgavatamból: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Tasmād guruṁ prapadyeta: &quot;A transzcendentális témák iránt érdeklődőnek lelki tanítómestert kell keresnie.&quot; Tehát, legalább előzetesen rendelkeznie kell valami tudással a transzcendentális témáról ... azt a transzcendentális anyagot itt láthatod. Arjuna zavarban van, és most határozott választ akar. Ez a transzcendentális témával kapcsolatos kérdés.<br /> Tehát minden embernek vizsgálódnia kell. A vizsgálódásnak jelen kell lennie. Miről szól ez a vizsgálódás? Előzetesen ez a vizsgálódás arról szól, hogy minden emberi lény szenved. A tudatlan ember. . . akárcsak a macska és a kutya vagy az állat szenvednek, de ők azt nem értik. A szenvedés tényét nem értik meg. Amint láttuk. . . természetesen itt vágóhídon vágják le az állatokat. . . . a hindu rendszer szerint a tehénölés alaphelyzeten nem megengedett. De vannak húsevők.<br /> Tehát a hindu rendszer szerint, ha valaki húst akar enni, vennie kell egy kecskét. A hindu rendszer szerint csak kecskét és bárányt lehet leölni húsevés céljából, más állatot nem. Más állatot nem. Tehenet nem lehet . . . tiltott. A hinduk nem esznek tehénhúst. A muszlimok sem esznek, úgy értem, nem esznek disznót. A disznóhúst nem eszik meg. Van némi érzelmesség bennük. De a húsevés jelen van a hindu társadalomban is, viszont ez csak kecske- vagy bárányhús lehet. Általában kecske. Általában kecske.<br /> Most ezeket a kecskéket Kālī istennő előtt áldozzák fel. Kālī istennő. Szóval láttam, hogy ahogy az egyik állatot megölik, levágják, a másik állat pedig, amelyiket ezután fogják levágni, ő . . . ő füvet kapott, és csak állt ott. Érted? Nincs tudomása arról, hogy &quot;a következő kör az én köröm&quot;, így nem szökik el. Szóval ilyen az állat. Ez az állat. Egy ember, emberi lény nem ilyen bolond. Ha a jelek szerint &quot;legközelebb engem fognak legyilkolni&quot;, akkor ő . . . legalább tiltakozni fog, vagy megpróbál elszökni vagy valami ilyesmi. Érted? De ilyenről szó sincs.<br /> Tehát az állat és az ember közötti különbség az, hogy az állat nincs tudatában annak, milyen szenvedéseken megy keresztül. Vannak szenvedések. Mindketten, az állatok és az emberek is szenvednek, de az ember tudatos. Ha az ember nem ébred rá szenvedésére, akkor állati tudatban van.<br /> Nem kell . . . nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig szenvedünk. Háromféle szenvedés létezik. Nem beszélek erről a gazdasági problémáról vagy . . . az is egyfajta szenvedés. A védikus tudás szerint – ami egyébként tény – háromféle szenvedés létezik. A szenvedés egyik típusa a testhez és az elméhez tartozik. Tegyük fel, hogy fáj a fejem. Most meg nagyon melegem van, nagyon fázom, és megannyi testi szenvedés létezik. Hasonlóképpen elmebeli szenvedéseink is vannak. Az elmém ma nincs jó hangulatban. Hívtak . . . valaki hívott engem valamire, ezért szenvedek. Vagy elvesztettem valamit, esetleg néhány barátomat, meg annyi minden más lehet.<br /> Tehát a test és az elme által okozott szenvedések, meg a természet által okozott szenvedések. A természet. Ezt adhidaivikának hívják, ezt nem tudjuk irányítani. Egyik szenvedést sem tudjuk kontrollálni, különösen ha . . . tegyük fel, hogy erős havazás van. Egész New York városát ellepi a hó, és mindannyian kellemetlenségek közé kerülünk. Ez egyfajta szenvedés. De nem tudod kontrollálni. Nem tudod megállítani a hóesést. Érted? (nevetés) Fúj a szél, hideg szél, nem tudod megállítani. Ezt hívják adhidaivika szenvedésnek. Az elme szenvedését. A test szenvedését adhyātmikának nevezik. És vannak más szenvedések, amilyen az adhibhautika, más élőlények támadása által okozottak – az ellenségem, valamilyen állat vagy féreg okozta, oly sok féle lehet.<br /> Tehát ez a három fajta szenvedés mindig jelen van. Mindig. És . . . viszont nem akarjuk mindezt a szenvedést. Amikor ez a kérdés felmerül . . . Arjuna tudatában van annak, hogy &quot;Harcolni kell, és az én kötelességem az ellenséggel harcolni, de ez szenvedés, mert ők a rokonaim.&quot; Szóval ő ezt így érzi. Tehát, miután egy emberi lény tudatossá válik és ráébred arra, hogy mindig szenvedünk, de nem akarjuk mindezt a szenvedést, a kérdés értelmében az ilyen tudatossá vált személynek fel kell keresnie egy lelki tanítómestert. Érted? Olyan sokáig állatszerű életet élt, hogy nem tudja, mindig szenved. . . nem tudja, nem érdekli, vagy nem akar megoldást találni rá. Jelen esetben Arjuna szenved, és megoldást akar találni rá, ezért elfogad egy lelki tanítómestert.<br /> Tehát amikor tudatában vagyunk szenvedéseinknek, akkor ráébredünk arra, hogy szenvedünk . . . A szenvedés jelen van. A szenvedést elfelejteni vagy tagadni értelmetlen. Szenvedünk. De ha valaki nagyon komolyan meg akarja oldani a szenvedésének problémáját, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Csakúgy, mint ahogy Arjunának most lelki tanítómesterre van szüksége. Érthető? Igen.<br /> Tehát ott van a szenvedés. Nem igényel semmi képzést, egyszerű gondolkodással, lazán megfontolva, &quot;nem akarom ezt a sok szenvedést, de szenvedek. Miért? Van valami megoldás? Van-e...?&quot; De van megoldás. Mindezek a szentírások, ez a védikus tudás, minden. . . és nemcsak a védikus tudás.<br /> Most . . . ó, miért mész iskolába? Miért jársz főiskolára? Miért szerzel tudományos képzést? Miért szerzel jogi képzést? Minden arra való, hogy véget vessünk szenvedéseinknek. Ha nem lett volna szenvedés, akkor senki sem tanult volna. Érted? De úgy gondolja, &quot;ha tanulok, ha orvos, jogász vagy mérnök leszek, boldog leszek.&quot; Boldog. Ez a végső cél. &quot;Jó állást fogok kapni, a kormánynak fogok dolgozni. Boldog leszek.&quot; Tehát a boldogság mindennek a vége, úgy értem, minden törekvés vége.<br /> Így . . . de a szenvedések ilyetén enyhítései átmenetiek. Az igazi szenvedés, az igazi szenvedés anyagi létünknek köszönhető, a háromféle szenvedésnek. Tehát amikor valaki tudatában van szenvedésének, és meg akarja oldani ezt a szenvedést, akkor szüksége van egy lelki tanítómesterre.<br /> Nos, ha megoldást akarsz találni a szenvedéseidre, és konzultálni akarsz valakivel, akkor most milyen emberrel kell találkoznod, aki véget vethet minden szenvedésének? Ennek a szűrésnek meg kell történnie. Ha ékszert és gyémántot és nagyon értékes dolgot szeretnél vásárolni, és ha egy élelmiszerboltba mész be. . . milyen tudatlanság – biztosan becsapnak. Biztosan átvernek. Legalább egy ékszerüzletbe menj be. Ékszerbolt, Érted? Ennyi tudással rendelkezned kell. Szóval ez a kérdés megoldva?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Annak van szüksége lelki tanítómesterre, aki tudatában van anyagi szenvedésének. Ha valaki nincs tudatában anyagi szenvedéseinek, akkor még csak nem is az emberi lény státuszában van: még mindig állati státuszban van. Állati létállapot, érted? Nos, a modern civilizáció. . . a modern civilizáció gyakorlatilag . . . kibújnak alóla, megkerülik az igazi szenvedéseket. Átmeneti szenvedésekkel foglalkoznak. De a védikus rendszer az védikus tudás. Arra valók, hogy véget vessenek a szenvedéseknek. . . a jóért, a jóért való szenvedéseknek. Érted? Az emberi élet erre hivatott, véget vetni mindenféle szenvedésnek. Természetesen igyekszünk mindenféle szenvedésnek véget vetni. Vállalkozásunk, foglalkozásunk, oktatásunk, tudásunk fejlődése – minden arra való, hogy véget vessünk a szenvedésnek. De ez a szenvedés átmeneti. Ideiglenes. Viszont végérvényesen véget kell vetnünk a jóért való szenvedéseknek. Szenvedés . . .<br /> Ezt a fajta tudást transzcendentális tudásnak nevezik, és ha valaki ezt a transzcendentális tudást keresi, akkor tudja. . . ez a Bhagavad-gītā nem hétköznapi dolog. Ez transzcendentális tudás. És most a talaj is elő van készítve. A talaj előkészítve. Arjuna tudatában van szenvedésének, tanácstalanságának. Most lelki tanítómestert keres.<br /> Tehát a, a. . . Arjuna helyzetébe kellene helyeznünk magunkat: tanítvány. Amikor egy tanítvány komolyan készül . . . a szenvedésére megoldást találni, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. És milyen lelki tanítómesterre? Kṛṣṇa a legtökéletesebb ember. A legtökéletesebb ember. Tehát a lelki tanítómester Kṛṣṇát képviseli. Természetesen Kṛṣṇa nincs jelen előttünk. De a lelki tanítómesterünknek legalább olyan személynek kell lennie, aki Kṛṣṇát képviseli. És ki képviselheti Kṛṣṇát? Aki Kṛṣṇa bhaktája, a sorban, a tanítványi láncolatban. Érted? Szóval lásd itt. Arjuna elfogadja Kṛṣṇát lelki tanítómesterének.<br /> Nos, megkérdezhetnénk, vajon &quot;Miért Arjuna...? Sok tanult ember volt, nemcsak Kṛṣṇa, de Vyāsadeva és más nagy bölcsek és brahmanák is. Miért...?&quot; Kṛṣṇa is kṣatriya volt. Kṛṣṇa nem volt brahmana. Természetesen felvette az Ő, úgy éretm . . . Egy kṣatriya családjában jelent meg. És unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa és Arjuna unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa a fiútestvér utóda volt, Arjuna pedig a nővér fia. Arjuna anyja és Kṛṣṇa apja testvérek voltak. Tehát családi kapcsolatban voltak. Szoros rokonságban álltak egymással, ugyanakkor egyidősek és barátok is voltak egyben.<br /> A kérdés a következő lehet: &quot;Miért fogadja el Kṛṣṇát lelki tanítómesterének?&quot; Ez a tanítvány választása, ahogy Arjuna mondja:<br /> na hi prapaśyāmi mamāpanudyād<br /> yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām<br /> avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṁ<br /> rājyaṁ surāṇām api cādhipatyam<br /> (BG 2.8)<br /> Most azt mondja: &quot;Annyira meg vagyok zavarodva, hogy siránkozásomat akkor sem lehetne kielégíteni, ha megkapnám az egész világegyetem birodalmát. De ehelyett csak ennek a földnek vagy Indiának a királyságáért fogok harcolni.&quot; Természetesen korábban India Bhāratát jelentette. India neve a külföldiektől származik . Ennek a bolygónak ... ennek a bolygónak az igazi neve Bhārata-varṣa.<br /> Idővel fokozatosan feldarabolták. Feldarabolták, ahogyan azt jelen esetben is tapasztalhattuk, hogy India egy részét most levágták és ennek neve Pakisztán. Tudosz róla, mindenről. Hasonlóképpen, ez az egész bolygó, ötezer évvel ezelőtt ez az egész bolygó Bhārata-varṣa néven volt ismert. Bhārata-varṣa. És ezt megelőzően, több ezer és millió évvel ezelőtt ezt a bolygót Ilāvṛta-varṣa néven ismerték. Ilāvṛta-varṣa. És utána, Bharata császár kora óta. . . volt egy császár, akinek Bharata volt a neve. Tehát Bharata neve után ennek a bolygónak a neve Bhārata-varṣa lett.<br /> Tehát akár ötezer évvel ezelőtt is. . . hogy miért ötezer évvel ezelőtt? Mondjuk, legyen akkor négyezer évvel azelőtt, bár a modern történelem nem tud több, mint 2500 évről kronologikus beszámolót adni, de mi arról beszélünk, hogy körülbelül négyezer évvel ezelőtt ezt a bolygót Bhārata-varṣának hívták.<br /> Tehát, Arjuna azt mondja, &quot;Harcolni fogunk ennek a Bhārata-varṣa bolygónak az ügyei érdekében. Ez a bolygó az univerzum egyik bolygója. De még ha minden bolygót megkapok is ... ennek az univerzumnak az összes bolygóját, és ha nem marad egyetlen versenytársam sem, még akkor sem lehet enyhíteni az elmémben felmerült zavarodottságon.&quot; Így . . . most figyeld, milyen, mekkora felelősség hárul Kṛṣṇára. Sañjaya uvāca. Nos, Sañjaya azt mondta: <br /> evam uktvā hṛṣīkeśaṁ<br /> guḍākeśaḥ parantapaḥ<br /> na yotsya iti govindam<br /> uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha<br /> (BG 2.9)<br /> &quot;Ezt mondván, Arjuna elhallgatott: ’Ó, én nem tudok harcolni’ &quot;.<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Itt Kṛṣṇát Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīkeśa . . . mindig emlékeznünk kell arra, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Inkarnációként van jelen. Isten mindenható. Isten mindenható. Tehát ha Ő eléd áll, nem vonhatod azt kétségbe, &quot;Hogy van ez, Isten elém jön?&quot; Nem mondhatsz ilyet. Ha Isten mindenható, akkor ez az Ő választása: ez az Ő szabad akarata. Előtted állhat, eléd jöhet, feltéve, ha persze vagy annyira képzett bhakta. Tehát nem létezik szilárd érv amellett, hogy &quot;Isten nem jöhet&quot; vagy &quot;Isten nem ...&quot; Természetesen a védikus irodalmakra korlátozódva, azok elfogadják Isten inkarnációit.<br /> Tehát Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīka . . . Hṛṣīkeśa, van egy figyelemre méltó . . . kiemelkedő jelentése. Hṛṣīka. A Hṛṣīka jelentése az érzékek, hṛṣīka. És īśa, īśa azt jelenti, hogy az Úr. Īśa jelentése: Úr. Tehát Ő az érzékek Ura. Ő az érzékek ura. Hasonlóan, mint a Govinda. Govinda . . . itt is jelen van a Govinda név is. Igen. Na yotsya . . . na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha (BG 2.9).<br /> Govindam. Govinda. Go egyben érzékeket is jelent. A go jelentése lehet tehén, a go jelenthet földet, a go jelenthet érzéket. És a jelentése lehet inda. Az inda örömöt jelent. Aki örömöt szerez a tehénnek, aki örömöt ad a földnek, aki örömöt szerez az érzékeknek – tehát az Ő neve Govinda. No, most két dolgot. . . két nevet használunk itt.<br /> Tehát meg kell kísérelnünk megérteni, mi a Hṛṣīkeśa jelentése. A Hṛṣīka jelentése indriya, az īśa pedig az Úr. Tehát bármilyen érzékszervünk is van, valójában az érzékek tulajdonosa – nem én magam vagyok. Az érzékek tulajdonosa Isten. Mint az is, ahogy ebben a szobában ülünk. Ez a szoba a mi ülésezésünkre van kijelölve, némi bérleti díj fejében vagy bármi más szempont alapján, de ez a szoba nem a miénk. Ez tény. Nem szabad azt gondolnunk, hogy &quot;Ez... hogy én vagyok a szoba tulajdonosa.&quot; Bár szívem szerint használom, ahogy óhajtom, de az egy másik dolog. Viszont, amint valami félreértés történik, vagy a főbérlő azt mondja: &quot;Most nem jöhet tovább ide ebbe a szobában. Hagyja el&quot;, el kell mennem. Érted?<br /> Hasonlóképpen ez is olyan, mint a szoba, ez, a mi testünk. Ezt a testet Isten adta nekünk bizonyos feltételek mellett, és amint Istennek úgy tetszik, &quot;el kell hagynod a testedet&quot;, el kell költöznöm. Senki sem adhat engedélyt, hogy itt maradjunk. És ezen túl . . . akárcsak a kezem, a kezem, ez a kezem. . . most tételezzük fel, hogy megbénult a kezem. Ennek a kéznek az ereje addig tart, . . . amíg a Legfelsőbbtől kapott ereje jelen van. Egyébként, ha lebénul a kezem, nincs rá orvosság. Nem létezik rá orvosság. Érted? Tehát nem mi vagyunk ennek a testnek a tulajdonosai, sem az érzékek tulajdonosai. Az érzékszervek a Legfelsőbb Úrtól bérlettek. Ez egy nagyon kifinomult megértési forma. Tudomásul kell venni. Valójában Isten az érzékek tulajdonosa.<br /> Nos, ha én vagyok ennek a magnónak a tulajdonosa, akkor használhatom a saját célomra. Bármi, ami a birtokomban van, a saját céljaimra használható. A te dolgaidat a saját céljaidra fogod használni. Tehát, mivel Isten az érzékszerveink birtokosa, úgy ezeket az érzékszerveket Isten céljára kell használni. Ez az alapvető álláspont. Ez az alapvető álláspont. Nos, amikor ezeket az érzékszerveket nem Isten céljára használjuk, az a függőség, a feltételekhez kötött élet. Amikor az érzékszervek megtisztulnak és Isten céljaira használják azokat, az a természetes élet. Az a természetes élet.<br /> Tehát minden baj onnan ered, hogy bár érzékszerveink és mindenünk, bármink, amink van. . . az Īśopaniṣad szerint, amely ugyancsak a Véda része, abban az áll, hogy īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1):<br /> &quot;Minden, amit látsz, az Istené.&quot; Az Istené. Nos, minden félreértésünk abból az állításból ered, . . . hogy a világ összes embere a tulajdonosnak vallja magát. Akárcsak ez az amerikai föld. Most azt állítod, hogy te vagy a tulajdonosa. De ez-e a tény? Tulajdonképpen te vagy-e a tulajdonos? Nos? <br /> Most, mondjuk, néhány száz és száz éve, amikor Kolumbusz megérkezett, nem voltak ott az amerikaiak, és így nem te voltál a tulajdonos sem. A föld az továbbra is ott volt. Ha majd egyszer el fogsz innen menni, a föld továbbra is itt fog maradni.<br /> Tehát a föld Istené, és minden egyéb az övé . . . most azt mondjuk, hogy mi gyártottuk ezt az írógépet. Nos, ez az írógép, annak alkotó eleme a vas, gyártottunk-e vasat? Nem. A bányákból érkezik a vas. Isten adja. Senki sem tud vasat gyártani. Senki nem tud gyártani semmit. Át tudunk alakítani egyik dologból a másikba. Fel tudják hozni a vasat a bányából. Megolvasszák és a fémet más és más módon alakíthatják át. Ezt meg tudják tenni, de vasat előállítani nem tudnak. Nem tudnak semmit előállítani – fát, vasat, földet, bármit. Tehát az igazi tulajdonos Isten. Az igazi tulajdonos Isten, mindenben. Īśāvāsyam idaṁ sarvam. Ez az Isten-tudat. Ez az Isten-tudat. Aki Isten-tudatban van, az tökéletes ember. Ő egy tökéletes ember. Tehát itt a fontos szó:<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Kṛṣṇa mosolyog. Kṛṣṇa mosolyog, mert . . .<br /> (félre) Kinyithatod. Igen. Nyisd ki.<br /> Kṛṣṇa mosolyog: &quot;Nézd csak. Arjuna, a nagy hős. Ő a barátom, és most annyira meg van zavarodva.&quot; Most, midőn leült, és ő, Arjuna, elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, most Kṛṣṇa beszélni kezd: śrī-bhagavān uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Itt a könyv nem azt mondja, hogy kṛṣṇaḥ uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Meg kell értenünk, mi a bhagavān jelentése. Bhaga . . . a bhaga gazdagságot jelent. Bőséget. Hat fajta gazdagság létezik. És mik azok. . .? Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Mit jelent?<br /> Prabhupāda: Gazdagság.<br /> Fiatal férfi (2): Gazdagság.<br /> Prabhupāda: Követed-e, gazdagság?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Tehát mik ezek a gazdagságok? A jólét gazdagság.<br /> Akkor az erő is gazdagság. Akkor . . . aiśvaryasya samagrasya vīryasya (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47).<br /> Erő és hírnév. A hírnév is gazdagság. És akárcsak az Úr Jézus Krisztus: az egész keresztény világ ismeri Őt. Úr Kṛṣṇa, mindenki ismeri Őt, vagy rajtuk kívül Johnson elnök. Most már egész Amerika és az egész világ tudja, ki Johnson elnök. A híres Mahatma Gandhi. Tehát a hírnév is gazdagság. Mindketten emberek vagyunk, de engem senki sem ismer, őt viszont ismerik. Az egész világon ismerik. Szóval ez egy gazdagság. Akárcsak a ti Rockefelleretek. Nagyon gazdagok. Tehát a világon mindenki ismeri. Tehát gazdagok, hírnevük a gazdagságuk.<br /> Hasonlóképpen, valaki gazdag a hírneve után, és valaki más pedig gazdag az ereje után. Tehát az erő gazdagság, a jólét gazdagság és a hírnév is gazdagság. És akkor a szépség: a szépség gazdagság is egyben. Ha egy férfi vagy nő nagyon szép, vonzza az embereket. Vonzza. Tehát bármi, ami vonz, azt gazdagságnak nevezzük. A gazdag ember vonz. Az híres ember vonz. Egy híres ember vonz. Ha valaki, egy híres ember idejön, ó, annyi ember gyűlik össze a fogadására. Tehát ezek a bőségek: gazdagság, erő, hírnév, szépség, tudás és lemondás – hat dolog. Bárki, aki teljes mértékben birtokolja ezt a hat gazdagságot (fenséget), az Isten. Ez az Isten meghatározása, definíciója. Tehát bárki.<br /> Tehát amikor Kṛṣṇa jelen volt ezen a földön, teljes mértékben megmutatta fenségét, gazdagságát, teljes gazdagságát. Természetesen az összes történelmi feljegyzés megvan Róla. Nos, ami a vagyonát illeti, 16108 felesége volt. És mindegyiküknek, mindegyiküknek épített palotát. És ezek a paloták olyan csodálatosan készültek el, hogy sem villanyra, sem fényre nem volt szükség. Ékszerekkel volt díszítve. Éjjel-nappal sziporkáztak. Érted? Tehát ezek a leírások ott megvannak. De ha megfeledkezünk arról . . . hogy Ő az Isten, akkor ez valamiféle történetté fog átalakulni, mint &quot;Hogyan vehet el egy férfi tizenhatezer feleséget? Hogyan...?&quot; De mindig emlékeznünk kell arra, hogy Ő Isten. Ő mindenható. És senki másról nincsenek ilyen történelmi feljegyzések, csak Kṛṣṇáról.<br /> Aztán erőben sem tudta senki legyőzni Őt. És a szépség. . . amikor a szépségről beszélünk, midőn a csatatéren volt. . . láttál már képet Kṛṣṇáról? Láttad Őt? Óh, nem. Természetesen . . . látta valaki közületek Kṛṣṇát? Kṛṣṇa, amikor jelen volt a csatában, Kurukṣetra csataterén, akkor körülbelül kilencven éves volt. Kilencven éves. Dédunokái voltak. Tizenhatezer feleséget vett el és mindegyik feleségnek tíz gyermeke volt. És annak a tíz gyermeknek is volt egyenként tíz-tizenkét gyermeke.<br /> Aztán . . . nekik is voltak utódaik. Mivel abban az időben kilencven éves volt, dédunokái is születtek. Szóval nagyon népes családja volt. Nos, ha látsz képet Kṛṣṇáról, akkor olyannak fogod Őt látni, mint egy huszonkét, huszonöt éves fiút. Rendkívül szép volt. Csodálatosan szép volt. Tehát . . . ez Isten jellemzője. A Brahma-saṁhitā ezt mondja:<br /> advaitam acyutam anādim ananta-rūpam<br /> ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca<br /> (Bs 5.33)<br /> Ő az eredeti személy. Mivel mindenki Istentől született, ezért Ő az eredeti személy, ādyam. Purāṇa-puruṣam. A Purāṇa azt jelenti, hogy a legidősebb személy. Ennek ellenére nava-yauvanaṁ ca. Bármikor megpillantod Istent – ez az . . . ez Isten ismérve – úgy találod, hogy Ő fiatal, nagyon fiatal. A fiatalság, mondjuk tizenhat-huszonnégy évest jelent. Tehát nava-yauvanaṁ ca. Ez Isten ismérve. Tehát olyan szép volt, hogy amikor tizenöt éves fiú volt, az övéi, az összes vele egykorú lány, az Ő korabeli lányok, mind Őt követték. Olyan szép volt.<br /> Szóval szépségben utolérhetetlen volt. Gazdagságban utolérhetetlen volt. Erőben kiváló volt. És hát tudásban . . . most itt ez a könyv, a Bhagavad-gītā. Egyéb más könyvekben szereplő tudást is átadott Ő más személyeknek, ... de most itt ez a könyv, amelyet Arjunának adott át. Nos, az a mélység. . . a tudás azon mélysége, amit az emberek, meg a híres, nagyszerű tudósok még mindig fontolgatnak. Mi nem olvassuk, de Dr. Radhakrishnan, a világ egyik legnagyobb tudósa – ma már India elnöke – beszél róla. Einstein professzor, itt élt Amerikában. Német zsidó volt, és azt hiszem, Amerikában élt. Nagyszerű tanítványa volt ennek a Bhagavad-gītānak. Hitler. Hitler a Bhagavad-gītā nagyszerű tanítványa volt. Sok más tudós olvasta a Bhagavad-gītāt, és próbálta megérteni. Csak lásd, mily mélységű tudást adott Ő át nekünk. Kṛṣṇa műve. Tehát tudásban, gazdagságban, erőben, szépségben és mindenben fenséges volt. Ezért Ő Bhagavān. Nem fogadhatsz el egyetlen hétköznapi embert sem Bhagavānnak. Tehát ezért Bhagavān.<br /> Nos, bhagavān uvāca. És mert elfogadták Őt lelki tanítómesternek. . . ahogy a tanárnak joga van néha megdorgálni a diákot, úgy első körben a következő szavakkal rója meg Arjunát:<br /> aśocyān anvaśocas tvaṁ<br /> prajñā-vādāṁś ca bhāṣase<br /> gatāsūn agatāsūṁś kb<br /> nānuśocanti paṇḍitāḥ<br /> (BG 2.11)<br /> &quot;Arjuna, úgy beszélsz, mint egy nagyon, nagyon, tanult ember, de te... te egy... szóval, te bolond vagy. Nem tudod, hogy mennek a dolgok, mert paṇḍitāḥ, azok akik tanult emberek, nem siránkoztak volna úgy, mint te.&quot; Ez azt jelenti, közvetve azt mondja. . . paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy tanult. A tanult ember nem siránkozik sem holttest, sem élő felett. Gatāsūn agatāsūṁś ca. Az asūn életet jelent. Az egyik elvesztette az életét, a másik megkapta az életét, egy testet, egy élő testet és egy halott testet. Élő test és holttest. Hangsúlyozzuk csak ki ezt a pontot, hogy: &quot;Egy tanult ember... miként te azon siránkozol, hogy megölöd barátaid és rokonaid, egy tanult ember nem panaszkodott volna ílymódon. Ez azt jelenti, hogy bolond vagy.&quot;<br /> Amikor Ő azt mondja. . . akárcsak, ha én azt mondanám: &quot;Mr. Green, amit tett, egyetlen intelligens ember sem tette volna meg&quot;, tehát ez közvetve azt jelenti, hogy &quot;Ön nem intelligens.&quot; Úriember módján közölve, &quot;Mr. Green, amit csinál, ezt egyetlen intelligens ember sem tenné meg.&quot; Ez azt jelenti, hogy &quot;nem vagy intelligens&quot;.<br /> Tehát Ő azt mondja, hogy &quot;Rokonaid holtteste felett siránkozol, mert a harcban arra gondolsz, hogy 'A barátaim és a rokonaim lesznek megölve&quot;, vagyis ez azt jelenti, hogy ők élő testek, te pedig ... . te pedig a meggyilkolásuk miatt siránkozol. Tanult ember efölött sosem siránkozik. Tanult ember soha nem csinál ilyet.&quot; Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ (BG 2.11). &quot;Azok, akik tanultak, tehát a tanult személyek sohasem siránkoznak a test felett, sem az élő, sem halott test felett. Ez nem kérdéses.&quot;<br /> Nos, aki ismeri a különbséget a test és a lélek között, határozottan tudatos . . . ahogy Szókratész, akinek biztosan hallottad a nevét. Soc . . . nagy filozófus volt, görög filozófus. Hitt a lélek halhatatlanságában. Így hát megbüntették a bíróságon, bürökkel. Bürökmérget kellett innia: &quot;Rendben, ha hiszel a lélek halhatatlanságában, akkor idd meg ezt a bürökmérget.&quot; Így aztán kiitta, mert szilárdan meg volt győződve arról, &quot;Még ha meg is iszom ezt a mérget, a testem ugyan elpusztul, de a testem elpusztításával én magam nem pusztulok el.&quot; Meg volt győződve róla. Tehát nem siránkozott. Így egy paṇḍitának, tanult embernek tudnia kell, hogy ez a test és a lélek, hogy a test és a lélek közötti különbség, a különbség az, hogy . . . hogy a test nem lélek és a lélek nem test, és aki tudja ezt, az tanult ember. Ezt az utasítást kapta elsőként.<br /> Tehát a lelki fejlődés útján ez az első tudás: a test és a lélek külünböznek egymástól. Ez a test nem azonosítható a lélekkel. Érted? A lélek jelen van, de a test nem lélek. A test nem lélek. Tehát minden tanult ember tudja ezt és nekünk is tudnunk kell. . .<br /> Szerintem itt megállhatunk. (vége)</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:HU/660302_-_Lecke_BG_02.07-11_20_-_New_York&diff=627184 2025-09-30T07:34:15Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>[[Category:HU/Leckék - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]<br /> &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1966|1966]]'''&lt;/div&gt;<br /> &lt;div div style=&quot;float:right&quot;&gt;<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;[[Vanisource:660302_-_Lecture_BG_02.07-11_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]&lt;/big&gt;'''<br /> &lt;/div&gt;<br /> <br /> {{RandomImage}}<br /> <br /> <br /> &lt;div class=&quot;code&quot;&gt;'''BG 02.07-11 20, New York, 1966. március 02. - 1:05,57 perc'''&lt;/div&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;mp3player&gt;https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1966/660302BG-NEW_YORK.mp3&lt;/mp3player&gt;<br /> <br /> XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX<br /> <br /> 660302 - Lecke BG 02.07-11 - New York<br /> <br /> 660302BG.NY – 1966. március 02<br /> <br /> Prabhupāda: Arjuna most meg van zavarodva. Tanácstalan abban a kérdésben, hogy harcoljon-e vagy sem. Ez volt a zavarodottsága oka. Miután meglátta maga előtt rokonait, akikkel harcolnia kellett, megzavarodott. És volt némi vitája Kṛṣṇával is. Kṛṣṇa természetesen nem bátorította őt. Nos, itt van egy lényegi dolog, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mi az?<br /> <br /> Fiatal férfi: Mi?<br /> <br /> Prabhupāda: Mi ez a könyv?<br /> <br /> Fiatal férfi: Nos, ez a . . . a . . . a Bhagavad-gītā fordítása.<br /> <br /> Prabhupāda: Nos, nem, engem figyelj.<br /> <br /> Fiatal férfi: Figyelek. Figyelek.<br /> <br /> Prabhupāda: Igen. Ne másra fordítsd a figyelmed. Csak figyelj rám. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, jóllehet, jelen volt, mégsem bátorította őt. Világi szempontból nézve, ha valaki azt mondja: &quot;Én ... Én feladom. Nem akarom. Nem akarok veszekedni a barátaimmal vagy a rokonaimmal. Jobb, ha hagyom, hogy élvezzenek. Lemondok a követeléseimről&quot;, tehát világi szempontból nézve ez egy nagyon, úgy értem, igazán úri viselkedés, hogy valaki lemond követeléséről rokonai vagy barátai javára.<br /> De Kṛṣṇa nem bátorítja ezt az álláspontot. Ki kell hangsúlyoznunk. Kṛṣṇa nem bátorít. Kṛṣṇa inkább . . . Kṛṣṇa inkább arra figyelmezteti Arjunát, hogy: &quot;Ez nem túl jó javaslat. Nem illik a helyzetedhez. Te egy árja családhoz tartozol. Te kṣatriya vagy, királyi családhoz tartozol. És megtagadod a harcot? Nem, Nem, ez nem jó. És én a barátod vagyok. Vállaltam a felelősséget, hogy a kocsihajtód legyek, és ha nem harcolsz, mit fognak ahhoz szólni az emberek?&quot; Tehát Ő nem bátorít. Csak figyeld.<br /> Nos, itt van egy világi szempontból nézve jó javaslat, miszerint Arjuna nem akar harcolni, de Kṛṣṇa nem bátorítja őt. Mi ebben a lényeg? Valaki azt kérdezheti, hogy &quot;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, miért buzdít a harcra?&quot; Az emberek mostanság, amikor háborúról esik szó, az emberek meg akarják gátolni a háborút. Jelen pillanatban arra törekszenek, hogy a nemzetek között ne legyen háború. De itt azt látjuk, hogy Kṛṣṇa nem vonakodik a háborútól. Ezt a pontot ki kell emelnünk. Nem vonakodik a háborútól, hanem inkább azt javasolja, arra ösztönzi Arjunát, hogy &quot;Nem, nem, nem, ez nem illik a pozíciódhoz. Harcolnod kell. Harcolnod kell.&quot;<br /> Tehát itt van egy pont, amikor néha megtehetnénk valamit, amit a közvélemény jóváhagyna, de lehet, hogy a felsőbb hatóság nem hagyja jóvá. Felületesen nézve a megoldás nagyon vonzónak tűnhet a közvélemény számára, de valójában nem biztos, hogy helyes. Lehet, hogy nem helyes. Ha elfogadjuk Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, és &quot;azt, hogy Arjunát miért késztette a harcra?&quot;, ez nem azt jelenti, hogy Arjunát valami helytelenre ösztönözte volna. Világi szempontból szemlélve Arjuna nagyon jámbor ember volt, és nem volt hajlandó harcolni, megölni rokonait, barátait. Ez . . . ez egy nagyon fontos szempont.<br /> Arjuna Így érvelt: &quot;Nem, nem. Ha harcolok, az én népem meghal, a feleségeik pedig özvegyek lesznek, és házasságtörést követnek el, és akkor a házasságtörés következtében megnövekszik a nemkívánatos népesség, és akkor ki fog śrāddhát felajánlani?&quot; Śrāddha . . . van egy śrāddha szertartás a hindu szentírás szerint. Nem tudom, hogy van-e ilyen a keresztény vallásban, de a hindu vallás szerint a holttest számára minden évben tiszteletbeli felajánlást mutatnak be. A családban az elhalálozási évfordulóhoz hasonlóan a leszármazottak ételt ajánlanak fel bizonyos vallási szertartások után is. Ezt śrāddhának hívják. És úgy tartják, hogy ez az áldozat az elhunyt ősatyáknak szól. Tehát ez egy családi vallási szertartás. Ezért Arjuna azt mondta, hogy &quot;Ha ezek az emberek meghalnak, ki ajánlja fel a tisztító folyamatot az ősatyáknak?&quot;<br /> Tehát a hétköznapi nézőpont alapján, meg aztán egy családapa szemszögéből nézve is számos oldalról szemlélve vitatkozott Kṛṣṇával. És aztán végül úgy döntött, hogy &quot;nem fogok harcolni. Nem fogok harcolni.&quot; Aztán Kṛṣṇa megpróbálta meggyőzni, és azt mondta, hogy &quot;Igen, bármit is mondasz, hogy te egy kṣatriya vagy és nem végzed a kötelességeidet, ez mind rendben is volna, de az elméd zavart.&quot; Tehát Arjuna ugyanakkor tudatában volt annak is, hogy csak Śrī Kṛṣṇa tud megoldást találni erre a zavarodottságra. Így hát azt mondta:<br /> :''kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :''pṛcchāmi tvāṁ dharma-sammūḍha-cetāḥ<br /> :''yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :''śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]])<br /> <br /> Kārpaṇya-doṣa. Kārpaṇya-doṣa azt jelenti, hogy szánalmas ember. Szánalmas ember. Tudatában volt annak, hogy ő egy nagy hős, nagyszerű harcos, és ugyanakkor jelen vannak ellenségei is. Tehát az ő tényleges kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel. Harcot ajánlottak neki. A kṣatriyának kötelességei vannak. Ha valaki kihívja: „Harcolni akarok veled”, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. Ha valaki kihívja: &quot;Igen, fogadni akarok veled, szerencsejátékot akarok játszani veled&quot;, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. És emiatt a Pāṇḍavák elvesztették birodalmukat.<br /> A másik fél, az unokatestvérei felajánlották, hogy &quot;Rendben, tegyünk fogadásokat.&quot; Tehát a tét a királyság felajánlása volt. &quot;Most, ha ti, ha ti,&quot; úgy értem, hogy &quot;ha legyőznek benneteket, ha vereséget szenvedtek, akkor elvesztitek a királyságot.&quot; Szóval ilymódon vesztették el a birodalmukat. Aztán a következő, a következő ajánlat az volt, hogy &quot;Ha vereséget szenvedtek, elveszítitek a feleségeteket.&quot; Így elvesztették a feleségüket is. És hasonlóképpen azt mondták: &quot;Ha most vereséget szenvedtek, akkor tizenkét évre az erdőbe kell vonulnotok.&quot;<br /> Tehát egy nagy terv állt mögöttük és sokféleképpen legyőzték őket, aztán nem kevesebb, mint húsz évig zaklatták, megalázták a Pāṇḍavákat. És most szemtől szemben harcolniuk kellett. És akkor ő nincs felkészülve a harcra. Ez azt jelenti, hogy szánalmassá vált, hogy eláll a kötelessége végzésétól. Tehát . . . tehát tudatában van annak, hogy &quot;Gyakorlatilag elállok a kötelességemtől&quot;. Kārpaṇya-doṣa: &quot;Ez az én szánalmas viselkedésem.&quot; Doṣa. A Doṣa azt jelenti: &quot;Ez egy hiba a részemről. Nem kellene elállnom ettől a harctól, de az érzelmeim nem engedik, hogy a rokonaimmal harcoljak.&quot; Tehát zavarodottság állapota áll fenn.<br /> Tehát kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ, dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Nemcsak, hogy szánalmas vagyok, de el is térek kötelességemtől, a dharmától.&quot; Dharma.<br /> Minden . . . a dharma jelentése más és más a különböző helyzetek szerint. A brāhmaṇák az intellektuális társadalmi osztály, a kṣatriyák az adminisztratív társadalmi osztály, a vaiśyák a kereskedők társadalomi osztálya, és a śūdrák. Śūdrák a munkásosztályt jelenti. Ez a négyes felosztás változatlan. Amúgy másképpen is elnevezheted – ez nem számít –, de minden társadalomban és mindörökre jelen vannak ezek a megosztottságok.<br /> Így a védikus társadalomban ez a rendszer generációnként megfigyelhető. Tehát kṣatriya volt. Nos, a kṣatriya kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel, de nem tett ennek eleget, úgy értem, ennek az utasításnak. Ezért ő tudatában van annak, hogy dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Ó, én eltérek a vallásomtól is. Ez a kṣatriya kötelessége. Nem. Szóval most meg vagyok zavarodva.&quot; Tehát yac chreyaḥ syān niścitam: &quot;Most kedvesen, végérvényesen utasíts.&quot; Nos, itt van egy álláspont: &quot;Nem értem, mit kell tennem. Kedvesen...&quot; Yac chreyaḥ syān niścitam. A niścitam jelentése végérvényesen mi a helyes. Brūhi tan me.<br /> Most Kṛṣṇa mondhatná: &quot;Nos, már mondtam neked, hogy harcolnod kell, de nem teljesíted a parancsot.&quot; Tehát azt mondja, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam (BG 2.7). Így hát Arjuna beleegyezett, &quot;Rendben, bármilyen vitát is folytattunk eddig, felejtsük el. Most elfogadlak Téged lelki tanítómesteremként, nem pedig a barátomként.&quot;<br /> Nos, a lelki tanítómester elfogadásának gondolata is nagyon meghatározó. Érted? Amint elfogadsz valakit lelki tanítómesternek. . . mindenekelőtt a te . . . hallottad, hogy a lelki tanítómestert kiválasztás útján kell elfogadni, alapos vizsgálat után, érted, mint ahogy az ember menyasszonyát vagy vőlegényét is gondos vizsgálat után választja ki. Indiában pedig nagyon óvatosak, mert a fiúk és a lányok házassága a szülők irányítása alatt történik. Tehát a szülők nagyon körültekintőek.<br /> Tehát hasonlóan, el kell. . . a lelki tanítómester elfogadása szükséges. A védikus utasítás szerint egy embernek . . . mindenkinek kell, hogy legyen lelki tanítómestere. Talán láttál szent zsinórt. Nekünk szent zsinórunk van. Mr. Cohen, látja . . . ilyen fajta fonal. . . szent zsinór. Ez a szent szinór annak a jele, hogy ennek az embernek van saját lelki tanítómestere, van lelki tanítómestere. Csakúgy, mint – itt persze nincs ilyen megkülönböztetés – a hindu rendszer szerint egy férjezett lánynak is van valami jele, hogy az emberek megértsék: &quot;Ez a lány házas.&quot; Feltesznek egy piros színt, úgy értem, idefestenek, hogy mások tudomásul vegyék, &quot;Ez a lány házas.&quot; És aszerint . . . mi is a neve ennek? A hajban ennek az elválasztásnak? Mi ez a vonal, hogy hívod?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan írjuk?<br /> Fiatal férfi: Elválasztani<br /> Prabhupāda: Elválasztani. Az az elválasztás, ez a választék ... egy jelentést hordoz. Amikor az a választék itt van, középen, akkor annak a lánynak férje van és egy tekintéllyel rendelkező családból származik. És ha meg emitt van, úgy értem, a választék emitt van, akkor ő egy prostituált. Érted? Egy prostituált nem tehet. . . egy királyi döntés alapján, egy prostituált (nevetés) nem tehet választékot ide. És még egy példa, ha egy lány jól öltözött, akkor azt kell tudni, hogy otthon van a férje. Amennyiben nem jól öltözött, akkor meg kell érteni, hogy a férje nincs otthon. Érted? És egy özvegyi ruha is . . . annyi ilyen van, annyi ilyen jelzés van.<br /> Hasonlóképpen, ez a fonál, a szent zsinór annak a jele, hogy ez a személy valakit elfogadott lelki tanítómesterének. Van sajátja. . . ahogy ez a piros jel azt szimbolizálja, hogy &quot;Ennek a lánynak van férje&quot;, hasonlóképpen ez a szent zsinór annak a szimbóluma, hogy &quot;Ennek az embernek van saját lelki tanítómestere&quot;. Tehát van egy szertartás. Érted?<br /> Tehát a védikus rendszer szerint az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, hogy megoldást találjon az életére. Életének minden lépésében a lelki tanítómester vezeti őt. Kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek, és a lelki tanítómester úgy vezeti őt, hogy... az élete, életútján való haladása módszeres legyen.<br /> Ilyen útmutatás elfogadása azt jelenti, hogy a lelki tanítómesternek is rendkívül tökéletes embernek kell lennie. Különben hogyan tudna irányítani? Nos, itt Arjuna tudja, hogy Śrī Kṛṣṇa a tökéletes személy. Ezért elfogadja Őt, mint śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannamként (BG 2.7): &quot;Átadom magam Neked, meghódolok, és elfogadsz tanítványodnak, mert a baráti beszélgetések nem tudják megoldani a zavarodottság problémáját.&quot; Lehet, hogy éveken át fognak tartani a baráti tárgyalások, de nem hoznak megoldást. Itt Kṛṣṇa lelki tanítómesterként való elfogadása azt jelenti, hogy Kṛṣṇa bárhogyan is dönt, azt el kell fogadnia.<br /> Az ember nem tagadhatja meg a lelki a tanítómester parancsát. Ezért olyan lelki tanítómestert kell választani, akinek parancsát, gondviselését követve nem fogsz hibázni. Érted? Most tételezzük fel, hogy rossz személyt fogadsz el lelki tanítómesternek, és ha ő rosszul vezet téged, akkor az egész életed tönkre van téve. Tehát az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, akinek vezetése tökéletessé teszi az életét. Ilyen a kapcsolat a lelki tanítómester és a tanítvány között. Ez nem formalitás. Nagy felelősség ez mindkettőjük részéről, mind a tanítvány, mind a lelki tanítómester részéről . És . . . Igen?<br /> Fiatal férfi (2): De ha a tanuló tudatlanságban van ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Honnan tudhatja, melyik mestert válassza? Úgy értem, mivel nincs megfelelő tudása ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): ... ahhoz, hogy bölcsen válasszon.<br /> Prabhupāda: Igen. Igen. Tehát az első dolog az, hogy az embernek egy tanítványt, ööö ..., vagy egy lelki tanítómestert kell keresnie. Mint ahogy te kutatsz valami iskola után. Valami iskola után kutatsz. Tehát ha valamilyen iskola után kutatsz, legalább némi előzetes tudással kell rendelkezned arról, hogy mit jelent az iskola. Nem kereshetsz úgy iskolát, hogy egy ruházati boltba mész be. Ha olyan tudatlan vagy, hogy nem tudod, mi az iskola és mi a posztóbolt, akkor nagyon nehéz dolgod van. Legalább azt kell tudnod, mi az az iskola. Tehát ez a tudás ilyen.<br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet<br /> samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12)<br /> A transzcendentális tudás után érdeklődő személynek lelki tanítómesterre van szüksége. Lelki tanítómesterre van szüksége. Érted? Itt van egy másik vers a Śrīmad-Bhāgavatamból: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Tasmād guruṁ prapadyeta: &quot;A transzcendentális témák iránt érdeklődőnek lelki tanítómestert kell keresnie.&quot; Tehát, legalább előzetesen rendelkeznie kell valami tudással a transzcendentális témáról ... azt a transzcendentális anyagot itt láthatod. Arjuna zavarban van, és most határozott választ akar. Ez a transzcendentális témával kapcsolatos kérdés.<br /> Tehát minden embernek vizsgálódnia kell. A vizsgálódásnak jelen kell lennie. Miről szól ez a vizsgálódás? Előzetesen ez a vizsgálódás arról szól, hogy minden emberi lény szenved. A tudatlan ember. . . akárcsak a macska és a kutya vagy az állat szenvednek, de ők azt nem értik. A szenvedés tényét nem értik meg. Amint láttuk. . . természetesen itt vágóhídon vágják le az állatokat. . . . a hindu rendszer szerint a tehénölés alaphelyzeten nem megengedett. De vannak húsevők.<br /> Tehát a hindu rendszer szerint, ha valaki húst akar enni, vennie kell egy kecskét. A hindu rendszer szerint csak kecskét és bárányt lehet leölni húsevés céljából, más állatot nem. Más állatot nem. Tehenet nem lehet . . . tiltott. A hinduk nem esznek tehénhúst. A muszlimok sem esznek, úgy értem, nem esznek disznót. A disznóhúst nem eszik meg. Van némi érzelmesség bennük. De a húsevés jelen van a hindu társadalomban is, viszont ez csak kecske- vagy bárányhús lehet. Általában kecske. Általában kecske.<br /> Most ezeket a kecskéket Kālī istennő előtt áldozzák fel. Kālī istennő. Szóval láttam, hogy ahogy az egyik állatot megölik, levágják, a másik állat pedig, amelyiket ezután fogják levágni, ő . . . ő füvet kapott, és csak állt ott. Érted? Nincs tudomása arról, hogy &quot;a következő kör az én köröm&quot;, így nem szökik el. Szóval ilyen az állat. Ez az állat. Egy ember, emberi lény nem ilyen bolond. Ha a jelek szerint &quot;legközelebb engem fognak legyilkolni&quot;, akkor ő . . . legalább tiltakozni fog, vagy megpróbál elszökni vagy valami ilyesmi. Érted? De ilyenről szó sincs.<br /> Tehát az állat és az ember közötti különbség az, hogy az állat nincs tudatában annak, milyen szenvedéseken megy keresztül. Vannak szenvedések. Mindketten, az állatok és az emberek is szenvednek, de az ember tudatos. Ha az ember nem ébred rá szenvedésére, akkor állati tudatban van.<br /> Nem kell . . . nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig szenvedünk. Háromféle szenvedés létezik. Nem beszélek erről a gazdasági problémáról vagy . . . az is egyfajta szenvedés. A védikus tudás szerint – ami egyébként tény – háromféle szenvedés létezik. A szenvedés egyik típusa a testhez és az elméhez tartozik. Tegyük fel, hogy fáj a fejem. Most meg nagyon melegem van, nagyon fázom, és megannyi testi szenvedés létezik. Hasonlóképpen elmebeli szenvedéseink is vannak. Az elmém ma nincs jó hangulatban. Hívtak . . . valaki hívott engem valamire, ezért szenvedek. Vagy elvesztettem valamit, esetleg néhány barátomat, meg annyi minden más lehet.<br /> Tehát a test és az elme által okozott szenvedések, meg a természet által okozott szenvedések. A természet. Ezt adhidaivikának hívják, ezt nem tudjuk irányítani. Egyik szenvedést sem tudjuk kontrollálni, különösen ha . . . tegyük fel, hogy erős havazás van. Egész New York városát ellepi a hó, és mindannyian kellemetlenségek közé kerülünk. Ez egyfajta szenvedés. De nem tudod kontrollálni. Nem tudod megállítani a hóesést. Érted? (nevetés) Fúj a szél, hideg szél, nem tudod megállítani. Ezt hívják adhidaivika szenvedésnek. Az elme szenvedését. A test szenvedését adhyātmikának nevezik. És vannak más szenvedések, amilyen az adhibhautika, más élőlények támadása által okozottak – az ellenségem, valamilyen állat vagy féreg okozta, oly sok féle lehet.<br /> Tehát ez a három fajta szenvedés mindig jelen van. Mindig. És . . . viszont nem akarjuk mindezt a szenvedést. Amikor ez a kérdés felmerül . . . Arjuna tudatában van annak, hogy &quot;Harcolni kell, és az én kötelességem az ellenséggel harcolni, de ez szenvedés, mert ők a rokonaim.&quot; Szóval ő ezt így érzi. Tehát, miután egy emberi lény tudatossá válik és ráébred arra, hogy mindig szenvedünk, de nem akarjuk mindezt a szenvedést, a kérdés értelmében az ilyen tudatossá vált személynek fel kell keresnie egy lelki tanítómestert. Érted? Olyan sokáig állatszerű életet élt, hogy nem tudja, mindig szenved. . . nem tudja, nem érdekli, vagy nem akar megoldást találni rá. Jelen esetben Arjuna szenved, és megoldást akar találni rá, ezért elfogad egy lelki tanítómestert.<br /> Tehát amikor tudatában vagyunk szenvedéseinknek, akkor ráébredünk arra, hogy szenvedünk . . . A szenvedés jelen van. A szenvedést elfelejteni vagy tagadni értelmetlen. Szenvedünk. De ha valaki nagyon komolyan meg akarja oldani a szenvedésének problémáját, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Csakúgy, mint ahogy Arjunának most lelki tanítómesterre van szüksége. Érthető? Igen.<br /> Tehát ott van a szenvedés. Nem igényel semmi képzést, egyszerű gondolkodással, lazán megfontolva, &quot;nem akarom ezt a sok szenvedést, de szenvedek. Miért? Van valami megoldás? Van-e...?&quot; De van megoldás. Mindezek a szentírások, ez a védikus tudás, minden. . . és nemcsak a védikus tudás.<br /> Most . . . ó, miért mész iskolába? Miért jársz főiskolára? Miért szerzel tudományos képzést? Miért szerzel jogi képzést? Minden arra való, hogy véget vessünk szenvedéseinknek. Ha nem lett volna szenvedés, akkor senki sem tanult volna. Érted? De úgy gondolja, &quot;ha tanulok, ha orvos, jogász vagy mérnök leszek, boldog leszek.&quot; Boldog. Ez a végső cél. &quot;Jó állást fogok kapni, a kormánynak fogok dolgozni. Boldog leszek.&quot; Tehát a boldogság mindennek a vége, úgy értem, minden törekvés vége.<br /> Így . . . de a szenvedések ilyetén enyhítései átmenetiek. Az igazi szenvedés, az igazi szenvedés anyagi létünknek köszönhető, a háromféle szenvedésnek. Tehát amikor valaki tudatában van szenvedésének, és meg akarja oldani ezt a szenvedést, akkor szüksége van egy lelki tanítómesterre.<br /> Nos, ha megoldást akarsz találni a szenvedéseidre, és konzultálni akarsz valakivel, akkor most milyen emberrel kell találkoznod, aki véget vethet minden szenvedésének? Ennek a szűrésnek meg kell történnie. Ha ékszert és gyémántot és nagyon értékes dolgot szeretnél vásárolni, és ha egy élelmiszerboltba mész be. . . milyen tudatlanság – biztosan becsapnak. Biztosan átvernek. Legalább egy ékszerüzletbe menj be. Ékszerbolt, Érted? Ennyi tudással rendelkezned kell. Szóval ez a kérdés megoldva?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Annak van szüksége lelki tanítómesterre, aki tudatában van anyagi szenvedésének. Ha valaki nincs tudatában anyagi szenvedéseinek, akkor még csak nem is az emberi lény státuszában van: még mindig állati státuszban van. Állati létállapot, érted? Nos, a modern civilizáció. . . a modern civilizáció gyakorlatilag . . . kibújnak alóla, megkerülik az igazi szenvedéseket. Átmeneti szenvedésekkel foglalkoznak. De a védikus rendszer az védikus tudás. Arra valók, hogy véget vessenek a szenvedéseknek. . . a jóért, a jóért való szenvedéseknek. Érted? Az emberi élet erre hivatott, véget vetni mindenféle szenvedésnek. Természetesen igyekszünk mindenféle szenvedésnek véget vetni. Vállalkozásunk, foglalkozásunk, oktatásunk, tudásunk fejlődése – minden arra való, hogy véget vessünk a szenvedésnek. De ez a szenvedés átmeneti. Ideiglenes. Viszont végérvényesen véget kell vetnünk a jóért való szenvedéseknek. Szenvedés . . .<br /> Ezt a fajta tudást transzcendentális tudásnak nevezik, és ha valaki ezt a transzcendentális tudást keresi, akkor tudja. . . ez a Bhagavad-gītā nem hétköznapi dolog. Ez transzcendentális tudás. És most a talaj is elő van készítve. A talaj előkészítve. Arjuna tudatában van szenvedésének, tanácstalanságának. Most lelki tanítómestert keres.<br /> Tehát a, a. . . Arjuna helyzetébe kellene helyeznünk magunkat: tanítvány. Amikor egy tanítvány komolyan készül . . . a szenvedésére megoldást találni, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. És milyen lelki tanítómesterre? Kṛṣṇa a legtökéletesebb ember. A legtökéletesebb ember. Tehát a lelki tanítómester Kṛṣṇát képviseli. Természetesen Kṛṣṇa nincs jelen előttünk. De a lelki tanítómesterünknek legalább olyan személynek kell lennie, aki Kṛṣṇát képviseli. És ki képviselheti Kṛṣṇát? Aki Kṛṣṇa bhaktája, a sorban, a tanítványi láncolatban. Érted? Szóval lásd itt. Arjuna elfogadja Kṛṣṇát lelki tanítómesterének.<br /> Nos, megkérdezhetnénk, vajon &quot;Miért Arjuna...? Sok tanult ember volt, nemcsak Kṛṣṇa, de Vyāsadeva és más nagy bölcsek és brahmanák is. Miért...?&quot; Kṛṣṇa is kṣatriya volt. Kṛṣṇa nem volt brahmana. Természetesen felvette az Ő, úgy éretm . . . Egy kṣatriya családjában jelent meg. És unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa és Arjuna unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa a fiútestvér utóda volt, Arjuna pedig a nővér fia. Arjuna anyja és Kṛṣṇa apja testvérek voltak. Tehát családi kapcsolatban voltak. Szoros rokonságban álltak egymással, ugyanakkor egyidősek és barátok is voltak egyben.<br /> A kérdés a következő lehet: &quot;Miért fogadja el Kṛṣṇát lelki tanítómesterének?&quot; Ez a tanítvány választása, ahogy Arjuna mondja:<br /> na hi prapaśyāmi mamāpanudyād<br /> yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām<br /> avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṁ<br /> rājyaṁ surāṇām api cādhipatyam<br /> (BG 2.8)<br /> Most azt mondja: &quot;Annyira meg vagyok zavarodva, hogy siránkozásomat akkor sem lehetne kielégíteni, ha megkapnám az egész világegyetem birodalmát. De ehelyett csak ennek a földnek vagy Indiának a királyságáért fogok harcolni.&quot; Természetesen korábban India Bhāratát jelentette. India neve a külföldiektől származik . Ennek a bolygónak ... ennek a bolygónak az igazi neve Bhārata-varṣa.<br /> Idővel fokozatosan feldarabolták. Feldarabolták, ahogyan azt jelen esetben is tapasztalhattuk, hogy India egy részét most levágták és ennek neve Pakisztán. Tudosz róla, mindenről. Hasonlóképpen, ez az egész bolygó, ötezer évvel ezelőtt ez az egész bolygó Bhārata-varṣa néven volt ismert. Bhārata-varṣa. És ezt megelőzően, több ezer és millió évvel ezelőtt ezt a bolygót Ilāvṛta-varṣa néven ismerték. Ilāvṛta-varṣa. És utána, Bharata császár kora óta. . . volt egy császár, akinek Bharata volt a neve. Tehát Bharata neve után ennek a bolygónak a neve Bhārata-varṣa lett.<br /> Tehát akár ötezer évvel ezelőtt is. . . hogy miért ötezer évvel ezelőtt? Mondjuk, legyen akkor négyezer évvel azelőtt, bár a modern történelem nem tud több, mint 2500 évről kronologikus beszámolót adni, de mi arról beszélünk, hogy körülbelül négyezer évvel ezelőtt ezt a bolygót Bhārata-varṣának hívták.<br /> Tehát, Arjuna azt mondja, &quot;Harcolni fogunk ennek a Bhārata-varṣa bolygónak az ügyei érdekében. Ez a bolygó az univerzum egyik bolygója. De még ha minden bolygót megkapok is ... ennek az univerzumnak az összes bolygóját, és ha nem marad egyetlen versenytársam sem, még akkor sem lehet enyhíteni az elmémben felmerült zavarodottságon.&quot; Így . . . most figyeld, milyen, mekkora felelősség hárul Kṛṣṇára. Sañjaya uvāca. Nos, Sañjaya azt mondta: <br /> evam uktvā hṛṣīkeśaṁ<br /> guḍākeśaḥ parantapaḥ<br /> na yotsya iti govindam<br /> uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha<br /> (BG 2.9)<br /> &quot;Ezt mondván, Arjuna elhallgatott: ’Ó, én nem tudok harcolni’ &quot;.<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Itt Kṛṣṇát Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīkeśa . . . mindig emlékeznünk kell arra, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Inkarnációként van jelen. Isten mindenható. Isten mindenható. Tehát ha Ő eléd áll, nem vonhatod azt kétségbe, &quot;Hogy van ez, Isten elém jön?&quot; Nem mondhatsz ilyet. Ha Isten mindenható, akkor ez az Ő választása: ez az Ő szabad akarata. Előtted állhat, eléd jöhet, feltéve, ha persze vagy annyira képzett bhakta. Tehát nem létezik szilárd érv amellett, hogy &quot;Isten nem jöhet&quot; vagy &quot;Isten nem ...&quot; Természetesen a védikus irodalmakra korlátozódva, azok elfogadják Isten inkarnációit.<br /> Tehát Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīka . . . Hṛṣīkeśa, van egy figyelemre méltó . . . kiemelkedő jelentése. Hṛṣīka. A Hṛṣīka jelentése az érzékek, hṛṣīka. És īśa, īśa azt jelenti, hogy az Úr. Īśa jelentése: Úr. Tehát Ő az érzékek Ura. Ő az érzékek ura. Hasonlóan, mint a Govinda. Govinda . . . itt is jelen van a Govinda név is. Igen. Na yotsya . . . na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha (BG 2.9).<br /> Govindam. Govinda. Go egyben érzékeket is jelent. A go jelentése lehet tehén, a go jelenthet földet, a go jelenthet érzéket. És a jelentése lehet inda. Az inda örömöt jelent. Aki örömöt szerez a tehénnek, aki örömöt ad a földnek, aki örömöt szerez az érzékeknek – tehát az Ő neve Govinda. No, most két dolgot. . . két nevet használunk itt.<br /> Tehát meg kell kísérelnünk megérteni, mi a Hṛṣīkeśa jelentése. A Hṛṣīka jelentése indriya, az īśa pedig az Úr. Tehát bármilyen érzékszervünk is van, valójában az érzékek tulajdonosa – nem én magam vagyok. Az érzékek tulajdonosa Isten. Mint az is, ahogy ebben a szobában ülünk. Ez a szoba a mi ülésezésünkre van kijelölve, némi bérleti díj fejében vagy bármi más szempont alapján, de ez a szoba nem a miénk. Ez tény. Nem szabad azt gondolnunk, hogy &quot;Ez... hogy én vagyok a szoba tulajdonosa.&quot; Bár szívem szerint használom, ahogy óhajtom, de az egy másik dolog. Viszont, amint valami félreértés történik, vagy a főbérlő azt mondja: &quot;Most nem jöhet tovább ide ebbe a szobában. Hagyja el&quot;, el kell mennem. Érted?<br /> Hasonlóképpen ez is olyan, mint a szoba, ez, a mi testünk. Ezt a testet Isten adta nekünk bizonyos feltételek mellett, és amint Istennek úgy tetszik, &quot;el kell hagynod a testedet&quot;, el kell költöznöm. Senki sem adhat engedélyt, hogy itt maradjunk. És ezen túl . . . akárcsak a kezem, a kezem, ez a kezem. . . most tételezzük fel, hogy megbénult a kezem. Ennek a kéznek az ereje addig tart, . . . amíg a Legfelsőbbtől kapott ereje jelen van. Egyébként, ha lebénul a kezem, nincs rá orvosság. Nem létezik rá orvosság. Érted? Tehát nem mi vagyunk ennek a testnek a tulajdonosai, sem az érzékek tulajdonosai. Az érzékszervek a Legfelsőbb Úrtól bérlettek. Ez egy nagyon kifinomult megértési forma. Tudomásul kell venni. Valójában Isten az érzékek tulajdonosa.<br /> Nos, ha én vagyok ennek a magnónak a tulajdonosa, akkor használhatom a saját célomra. Bármi, ami a birtokomban van, a saját céljaimra használható. A te dolgaidat a saját céljaidra fogod használni. Tehát, mivel Isten az érzékszerveink birtokosa, úgy ezeket az érzékszerveket Isten céljára kell használni. Ez az alapvető álláspont. Ez az alapvető álláspont. Nos, amikor ezeket az érzékszerveket nem Isten céljára használjuk, az a függőség, a feltételekhez kötött élet. Amikor az érzékszervek megtisztulnak és Isten céljaira használják azokat, az a természetes élet. Az a természetes élet.<br /> Tehát minden baj onnan ered, hogy bár érzékszerveink és mindenünk, bármink, amink van. . . az Īśopaniṣad szerint, amely ugyancsak a Véda része, abban az áll, hogy īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1):<br /> &quot;Minden, amit látsz, az Istené.&quot; Az Istené. Nos, minden félreértésünk abból az állításból ered, . . . hogy a világ összes embere a tulajdonosnak vallja magát. Akárcsak ez az amerikai föld. Most azt állítod, hogy te vagy a tulajdonosa. De ez-e a tény? Tulajdonképpen te vagy-e a tulajdonos? Nos? <br /> Most, mondjuk, néhány száz és száz éve, amikor Kolumbusz megérkezett, nem voltak ott az amerikaiak, és így nem te voltál a tulajdonos sem. A föld az továbbra is ott volt. Ha majd egyszer el fogsz innen menni, a föld továbbra is itt fog maradni.<br /> Tehát a föld Istené, és minden egyéb az övé . . . most azt mondjuk, hogy mi gyártottuk ezt az írógépet. Nos, ez az írógép, annak alkotó eleme a vas, gyártottunk-e vasat? Nem. A bányákból érkezik a vas. Isten adja. Senki sem tud vasat gyártani. Senki nem tud gyártani semmit. Át tudunk alakítani egyik dologból a másikba. Fel tudják hozni a vasat a bányából. Megolvasszák és a fémet más és más módon alakíthatják át. Ezt meg tudják tenni, de vasat előállítani nem tudnak. Nem tudnak semmit előállítani – fát, vasat, földet, bármit. Tehát az igazi tulajdonos Isten. Az igazi tulajdonos Isten, mindenben. Īśāvāsyam idaṁ sarvam. Ez az Isten-tudat. Ez az Isten-tudat. Aki Isten-tudatban van, az tökéletes ember. Ő egy tökéletes ember. Tehát itt a fontos szó:<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Kṛṣṇa mosolyog. Kṛṣṇa mosolyog, mert . . .<br /> (félre) Kinyithatod. Igen. Nyisd ki.<br /> Kṛṣṇa mosolyog: &quot;Nézd csak. Arjuna, a nagy hős. Ő a barátom, és most annyira meg van zavarodva.&quot; Most, midőn leült, és ő, Arjuna, elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, most Kṛṣṇa beszélni kezd: śrī-bhagavān uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Itt a könyv nem azt mondja, hogy kṛṣṇaḥ uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Meg kell értenünk, mi a bhagavān jelentése. Bhaga . . . a bhaga gazdagságot jelent. Bőséget. Hat fajta gazdagság létezik. És mik azok. . .? Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Mit jelent?<br /> Prabhupāda: Gazdagság.<br /> Fiatal férfi (2): Gazdagság.<br /> Prabhupāda: Követed-e, gazdagság?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Tehát mik ezek a gazdagságok? A jólét gazdagság.<br /> Akkor az erő is gazdagság. Akkor . . . aiśvaryasya samagrasya vīryasya (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47).<br /> Erő és hírnév. A hírnév is gazdagság. És akárcsak az Úr Jézus Krisztus: az egész keresztény világ ismeri Őt. Úr Kṛṣṇa, mindenki ismeri Őt, vagy rajtuk kívül Johnson elnök. Most már egész Amerika és az egész világ tudja, ki Johnson elnök. A híres Mahatma Gandhi. Tehát a hírnév is gazdagság. Mindketten emberek vagyunk, de engem senki sem ismer, őt viszont ismerik. Az egész világon ismerik. Szóval ez egy gazdagság. Akárcsak a ti Rockefelleretek. Nagyon gazdagok. Tehát a világon mindenki ismeri. Tehát gazdagok, hírnevük a gazdagságuk.<br /> Hasonlóképpen, valaki gazdag a hírneve után, és valaki más pedig gazdag az ereje után. Tehát az erő gazdagság, a jólét gazdagság és a hírnév is gazdagság. És akkor a szépség: a szépség gazdagság is egyben. Ha egy férfi vagy nő nagyon szép, vonzza az embereket. Vonzza. Tehát bármi, ami vonz, azt gazdagságnak nevezzük. A gazdag ember vonz. Az híres ember vonz. Egy híres ember vonz. Ha valaki, egy híres ember idejön, ó, annyi ember gyűlik össze a fogadására. Tehát ezek a bőségek: gazdagság, erő, hírnév, szépség, tudás és lemondás – hat dolog. Bárki, aki teljes mértékben birtokolja ezt a hat gazdagságot (fenséget), az Isten. Ez az Isten meghatározása, definíciója. Tehát bárki.<br /> Tehát amikor Kṛṣṇa jelen volt ezen a földön, teljes mértékben megmutatta fenségét, gazdagságát, teljes gazdagságát. Természetesen az összes történelmi feljegyzés megvan Róla. Nos, ami a vagyonát illeti, 16108 felesége volt. És mindegyiküknek, mindegyiküknek épített palotát. És ezek a paloták olyan csodálatosan készültek el, hogy sem villanyra, sem fényre nem volt szükség. Ékszerekkel volt díszítve. Éjjel-nappal sziporkáztak. Érted? Tehát ezek a leírások ott megvannak. De ha megfeledkezünk arról . . . hogy Ő az Isten, akkor ez valamiféle történetté fog átalakulni, mint &quot;Hogyan vehet el egy férfi tizenhatezer feleséget? Hogyan...?&quot; De mindig emlékeznünk kell arra, hogy Ő Isten. Ő mindenható. És senki másról nincsenek ilyen történelmi feljegyzések, csak Kṛṣṇáról.<br /> Aztán erőben sem tudta senki legyőzni Őt. És a szépség. . . amikor a szépségről beszélünk, midőn a csatatéren volt. . . láttál már képet Kṛṣṇáról? Láttad Őt? Óh, nem. Természetesen . . . látta valaki közületek Kṛṣṇát? Kṛṣṇa, amikor jelen volt a csatában, Kurukṣetra csataterén, akkor körülbelül kilencven éves volt. Kilencven éves. Dédunokái voltak. Tizenhatezer feleséget vett el és mindegyik feleségnek tíz gyermeke volt. És annak a tíz gyermeknek is volt egyenként tíz-tizenkét gyermeke.<br /> Aztán . . . nekik is voltak utódaik. Mivel abban az időben kilencven éves volt, dédunokái is születtek. Szóval nagyon népes családja volt. Nos, ha látsz képet Kṛṣṇáról, akkor olyannak fogod Őt látni, mint egy huszonkét, huszonöt éves fiút. Rendkívül szép volt. Csodálatosan szép volt. Tehát . . . ez Isten jellemzője. A Brahma-saṁhitā ezt mondja:<br /> advaitam acyutam anādim ananta-rūpam<br /> ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca<br /> (Bs 5.33)<br /> Ő az eredeti személy. Mivel mindenki Istentől született, ezért Ő az eredeti személy, ādyam. Purāṇa-puruṣam. A Purāṇa azt jelenti, hogy a legidősebb személy. Ennek ellenére nava-yauvanaṁ ca. Bármikor megpillantod Istent – ez az . . . ez Isten ismérve – úgy találod, hogy Ő fiatal, nagyon fiatal. A fiatalság, mondjuk tizenhat-huszonnégy évest jelent. Tehát nava-yauvanaṁ ca. Ez Isten ismérve. Tehát olyan szép volt, hogy amikor tizenöt éves fiú volt, az övéi, az összes vele egykorú lány, az Ő korabeli lányok, mind Őt követték. Olyan szép volt.<br /> Szóval szépségben utolérhetetlen volt. Gazdagságban utolérhetetlen volt. Erőben kiváló volt. És hát tudásban . . . most itt ez a könyv, a Bhagavad-gītā. Egyéb más könyvekben szereplő tudást is átadott Ő más személyeknek, ... de most itt ez a könyv, amelyet Arjunának adott át. Nos, az a mélység. . . a tudás azon mélysége, amit az emberek, meg a híres, nagyszerű tudósok még mindig fontolgatnak. Mi nem olvassuk, de Dr. Radhakrishnan, a világ egyik legnagyobb tudósa – ma már India elnöke – beszél róla. Einstein professzor, itt élt Amerikában. Német zsidó volt, és azt hiszem, Amerikában élt. Nagyszerű tanítványa volt ennek a Bhagavad-gītānak. Hitler. Hitler a Bhagavad-gītā nagyszerű tanítványa volt. Sok más tudós olvasta a Bhagavad-gītāt, és próbálta megérteni. Csak lásd, mily mélységű tudást adott Ő át nekünk. Kṛṣṇa műve. Tehát tudásban, gazdagságban, erőben, szépségben és mindenben fenséges volt. Ezért Ő Bhagavān. Nem fogadhatsz el egyetlen hétköznapi embert sem Bhagavānnak. Tehát ezért Bhagavān.<br /> Nos, bhagavān uvāca. És mert elfogadták Őt lelki tanítómesternek. . . ahogy a tanárnak joga van néha megdorgálni a diákot, úgy első körben a következő szavakkal rója meg Arjunát:<br /> aśocyān anvaśocas tvaṁ<br /> prajñā-vādāṁś ca bhāṣase<br /> gatāsūn agatāsūṁś kb<br /> nānuśocanti paṇḍitāḥ<br /> (BG 2.11)<br /> &quot;Arjuna, úgy beszélsz, mint egy nagyon, nagyon, tanult ember, de te... te egy... szóval, te bolond vagy. Nem tudod, hogy mennek a dolgok, mert paṇḍitāḥ, azok akik tanult emberek, nem siránkoztak volna úgy, mint te.&quot; Ez azt jelenti, közvetve azt mondja. . . paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy tanult. A tanult ember nem siránkozik sem holttest, sem élő felett. Gatāsūn agatāsūṁś ca. Az asūn életet jelent. Az egyik elvesztette az életét, a másik megkapta az életét, egy testet, egy élő testet és egy halott testet. Élő test és holttest. Hangsúlyozzuk csak ki ezt a pontot, hogy: &quot;Egy tanult ember... miként te azon siránkozol, hogy megölöd barátaid és rokonaid, egy tanult ember nem panaszkodott volna ílymódon. Ez azt jelenti, hogy bolond vagy.&quot;<br /> Amikor Ő azt mondja. . . akárcsak, ha én azt mondanám: &quot;Mr. Green, amit tett, egyetlen intelligens ember sem tette volna meg&quot;, tehát ez közvetve azt jelenti, hogy &quot;Ön nem intelligens.&quot; Úriember módján közölve, &quot;Mr. Green, amit csinál, ezt egyetlen intelligens ember sem tenné meg.&quot; Ez azt jelenti, hogy &quot;nem vagy intelligens&quot;.<br /> Tehát Ő azt mondja, hogy &quot;Rokonaid holtteste felett siránkozol, mert a harcban arra gondolsz, hogy 'A barátaim és a rokonaim lesznek megölve&quot;, vagyis ez azt jelenti, hogy ők élő testek, te pedig ... . te pedig a meggyilkolásuk miatt siránkozol. Tanult ember efölött sosem siránkozik. Tanult ember soha nem csinál ilyet.&quot; Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ (BG 2.11). &quot;Azok, akik tanultak, tehát a tanult személyek sohasem siránkoznak a test felett, sem az élő, sem halott test felett. Ez nem kérdéses.&quot;<br /> Nos, aki ismeri a különbséget a test és a lélek között, határozottan tudatos . . . ahogy Szókratész, akinek biztosan hallottad a nevét. Soc . . . nagy filozófus volt, görög filozófus. Hitt a lélek halhatatlanságában. Így hát megbüntették a bíróságon, bürökkel. Bürökmérget kellett innia: &quot;Rendben, ha hiszel a lélek halhatatlanságában, akkor idd meg ezt a bürökmérget.&quot; Így aztán kiitta, mert szilárdan meg volt győződve arról, &quot;Még ha meg is iszom ezt a mérget, a testem ugyan elpusztul, de a testem elpusztításával én magam nem pusztulok el.&quot; Meg volt győződve róla. Tehát nem siránkozott. Így egy paṇḍitának, tanult embernek tudnia kell, hogy ez a test és a lélek, hogy a test és a lélek közötti különbség, a különbség az, hogy . . . hogy a test nem lélek és a lélek nem test, és aki tudja ezt, az tanult ember. Ezt az utasítást kapta elsőként.<br /> Tehát a lelki fejlődés útján ez az első tudás: a test és a lélek külünböznek egymástól. Ez a test nem azonosítható a lélekkel. Érted? A lélek jelen van, de a test nem lélek. A test nem lélek. Tehát minden tanult ember tudja ezt és nekünk is tudnunk kell. . .<br /> Szerintem itt megállhatunk. (vége)</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:HU/660302_-_Lecke_BG_02.07-11_20_-_New_York&diff=627183 2025-09-30T07:33:21Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>[[Category:HU/Leckék - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]<br /> &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1966|1966]]'''&lt;/div&gt;<br /> &lt;div div style=&quot;float:right&quot;&gt;<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;[[Vanisource:660302_-_Lecture_BG_02.07-11_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]&lt;/big&gt;'''<br /> &lt;/div&gt;<br /> <br /> {{RandomImage}}<br /> <br /> <br /> &lt;div class=&quot;code&quot;&gt;'''BG 02.07-11 20, New York, 1966. március 02. - 1:05,57 perc'''&lt;/div&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;mp3player&gt;https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1966/660302BG-NEW_YORK.mp3&lt;/mp3player&gt;<br /> <br /> XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX<br /> <br /> 660302 - Lecke BG 02.07-11 - New York<br /> <br /> 660302BG.NY – 1966. március 02<br /> <br /> Prabhupāda: Arjuna most meg van zavarodva. Tanácstalan abban a kérdésben, hogy harcoljon-e vagy sem. Ez volt a zavarodottsága oka. Miután meglátta maga előtt rokonait, akikkel harcolnia kellett, megzavarodott. És volt némi vitája Kṛṣṇával is. Kṛṣṇa természetesen nem bátorította őt. Nos, itt van egy lényegi dolog, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mi az?<br /> <br /> Fiatal férfi: Mi?<br /> <br /> Prabhupāda: Mi ez a könyv?<br /> <br /> Fiatal férfi: Nos, ez a . . . a . . . a Bhagavad-gītā fordítása.<br /> <br /> Prabhupāda: Nos, nem, engem figyelj.<br /> <br /> Fiatal férfi: Figyelek. Figyelek.<br /> <br /> Prabhupāda: Igen. Ne másra fordítsd a figyelmed. Csak figyelj rám. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, jóllehet, jelen volt, mégsem bátorította őt. Világi szempontból nézve, ha valaki azt mondja: &quot;Én ... Én feladom. Nem akarom. Nem akarok veszekedni a barátaimmal vagy a rokonaimmal. Jobb, ha hagyom, hogy élvezzenek. Lemondok a követeléseimről&quot;, tehát világi szempontból nézve ez egy nagyon, úgy értem, igazán úri viselkedés, hogy valaki lemond követeléséről rokonai vagy barátai javára.<br /> De Kṛṣṇa nem bátorítja ezt az álláspontot. Ki kell hangsúlyoznunk. Kṛṣṇa nem bátorít. Kṛṣṇa inkább . . . Kṛṣṇa inkább arra figyelmezteti Arjunát, hogy: &quot;Ez nem túl jó javaslat. Nem illik a helyzetedhez. Te egy árja családhoz tartozol. Te kṣatriya vagy, királyi családhoz tartozol. És megtagadod a harcot? Nem, Nem, ez nem jó. És én a barátod vagyok. Vállaltam a felelősséget, hogy a kocsihajtód legyek, és ha nem harcolsz, mit fognak ahhoz szólni az emberek?&quot; Tehát Ő nem bátorít. Csak figyeld.<br /> Nos, itt van egy világi szempontból nézve jó javaslat, miszerint Arjuna nem akar harcolni, de Kṛṣṇa nem bátorítja őt. Mi ebben a lényeg? Valaki azt kérdezheti, hogy &quot;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, miért buzdít a harcra?&quot; Az emberek mostanság, amikor háborúról esik szó, az emberek meg akarják gátolni a háborút. Jelen pillanatban arra törekszenek, hogy a nemzetek között ne legyen háború. De itt azt látjuk, hogy Kṛṣṇa nem vonakodik a háborútól. Ezt a pontot ki kell emelnünk. Nem vonakodik a háborútól, hanem inkább azt javasolja, arra ösztönzi Arjunát, hogy &quot;Nem, nem, nem, ez nem illik a pozíciódhoz. Harcolnod kell. Harcolnod kell.&quot;<br /> Tehát itt van egy pont, amikor néha megtehetnénk valamit, amit a közvélemény jóváhagyna, de lehet, hogy a felsőbb hatóság nem hagyja jóvá. Felületesen nézve a megoldás nagyon vonzónak tűnhet a közvélemény számára, de valójában nem biztos, hogy helyes. Lehet, hogy nem helyes. Ha elfogadjuk Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, és &quot;azt, hogy Arjunát miért késztette a harcra?&quot;, ez nem azt jelenti, hogy Arjunát valami helytelenre ösztönözte volna. Világi szempontból szemlélve Arjuna nagyon jámbor ember volt, és nem volt hajlandó harcolni, megölni rokonait, barátait. Ez . . . ez egy nagyon fontos szempont.<br /> Arjuna Így érvelt: &quot;Nem, nem. Ha harcolok, az én népem meghal, a feleségeik pedig özvegyek lesznek, és házasságtörést követnek el, és akkor a házasságtörés következtében megnövekszik a nemkívánatos népesség, és akkor ki fog śrāddhát felajánlani?&quot; Śrāddha . . . van egy śrāddha szertartás a hindu szentírás szerint. Nem tudom, hogy van-e ilyen a keresztény vallásban, de a hindu vallás szerint a holttest számára minden évben tiszteletbeli felajánlást mutatnak be. A családban az elhalálozási évfordulóhoz hasonlóan a leszármazottak ételt ajánlanak fel bizonyos vallási szertartások után is. Ezt śrāddhának hívják. És úgy tartják, hogy ez az áldozat az elhunyt ősatyáknak szól. Tehát ez egy családi vallási szertartás. Ezért Arjuna azt mondta, hogy &quot;Ha ezek az emberek meghalnak, ki ajánlja fel a tisztító folyamatot az ősatyáknak?&quot;<br /> Tehát a hétköznapi nézőpont alapján, meg aztán egy családapa szemszögéből nézve is számos oldalról szemlélve vitatkozott Kṛṣṇával. És aztán végül úgy döntött, hogy &quot;nem fogok harcolni. Nem fogok harcolni.&quot; Aztán Kṛṣṇa megpróbálta meggyőzni, és azt mondta, hogy &quot;Igen, bármit is mondasz, hogy te egy kṣatriya vagy és nem végzed a kötelességeidet, ez mind rendben is volna, de az elméd zavart.&quot; Tehát Arjuna ugyanakkor tudatában volt annak is, hogy csak Śrī Kṛṣṇa tud megoldást találni erre a zavarodottságra. Így hát azt mondta:<br /> :''kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :''pṛcchāmi tvāṁ dharma-sammūḍha-cetāḥ<br /> :''yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :''śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ([[HU:BG 2.7|BG 2.7]])<br /> Kārpaṇya-doṣa. Kārpaṇya-doṣa azt jelenti, hogy szánalmas ember. Szánalmas ember. Tudatában volt annak, hogy ő egy nagy hős, nagyszerű harcos, és ugyanakkor jelen vannak ellenségei is. Tehát az ő tényleges kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel. Harcot ajánlottak neki. A kṣatriyának kötelességei vannak. Ha valaki kihívja: „Harcolni akarok veled”, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. Ha valaki kihívja: &quot;Igen, fogadni akarok veled, szerencsejátékot akarok játszani veled&quot;, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. És emiatt a Pāṇḍavák elvesztették birodalmukat.<br /> A másik fél, az unokatestvérei felajánlották, hogy &quot;Rendben, tegyünk fogadásokat.&quot; Tehát a tét a királyság felajánlása volt. &quot;Most, ha ti, ha ti,&quot; úgy értem, hogy &quot;ha legyőznek benneteket, ha vereséget szenvedtek, akkor elvesztitek a királyságot.&quot; Szóval ilymódon vesztették el a birodalmukat. Aztán a következő, a következő ajánlat az volt, hogy &quot;Ha vereséget szenvedtek, elveszítitek a feleségeteket.&quot; Így elvesztették a feleségüket is. És hasonlóképpen azt mondták: &quot;Ha most vereséget szenvedtek, akkor tizenkét évre az erdőbe kell vonulnotok.&quot;<br /> Tehát egy nagy terv állt mögöttük és sokféleképpen legyőzték őket, aztán nem kevesebb, mint húsz évig zaklatták, megalázták a Pāṇḍavákat. És most szemtől szemben harcolniuk kellett. És akkor ő nincs felkészülve a harcra. Ez azt jelenti, hogy szánalmassá vált, hogy eláll a kötelessége végzésétól. Tehát . . . tehát tudatában van annak, hogy &quot;Gyakorlatilag elállok a kötelességemtől&quot;. Kārpaṇya-doṣa: &quot;Ez az én szánalmas viselkedésem.&quot; Doṣa. A Doṣa azt jelenti: &quot;Ez egy hiba a részemről. Nem kellene elállnom ettől a harctól, de az érzelmeim nem engedik, hogy a rokonaimmal harcoljak.&quot; Tehát zavarodottság állapota áll fenn.<br /> Tehát kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ, dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Nemcsak, hogy szánalmas vagyok, de el is térek kötelességemtől, a dharmától.&quot; Dharma.<br /> Minden . . . a dharma jelentése más és más a különböző helyzetek szerint. A brāhmaṇák az intellektuális társadalmi osztály, a kṣatriyák az adminisztratív társadalmi osztály, a vaiśyák a kereskedők társadalomi osztálya, és a śūdrák. Śūdrák a munkásosztályt jelenti. Ez a négyes felosztás változatlan. Amúgy másképpen is elnevezheted – ez nem számít –, de minden társadalomban és mindörökre jelen vannak ezek a megosztottságok.<br /> Így a védikus társadalomban ez a rendszer generációnként megfigyelhető. Tehát kṣatriya volt. Nos, a kṣatriya kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel, de nem tett ennek eleget, úgy értem, ennek az utasításnak. Ezért ő tudatában van annak, hogy dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Ó, én eltérek a vallásomtól is. Ez a kṣatriya kötelessége. Nem. Szóval most meg vagyok zavarodva.&quot; Tehát yac chreyaḥ syān niścitam: &quot;Most kedvesen, végérvényesen utasíts.&quot; Nos, itt van egy álláspont: &quot;Nem értem, mit kell tennem. Kedvesen...&quot; Yac chreyaḥ syān niścitam. A niścitam jelentése végérvényesen mi a helyes. Brūhi tan me.<br /> Most Kṛṣṇa mondhatná: &quot;Nos, már mondtam neked, hogy harcolnod kell, de nem teljesíted a parancsot.&quot; Tehát azt mondja, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam (BG 2.7). Így hát Arjuna beleegyezett, &quot;Rendben, bármilyen vitát is folytattunk eddig, felejtsük el. Most elfogadlak Téged lelki tanítómesteremként, nem pedig a barátomként.&quot;<br /> Nos, a lelki tanítómester elfogadásának gondolata is nagyon meghatározó. Érted? Amint elfogadsz valakit lelki tanítómesternek. . . mindenekelőtt a te . . . hallottad, hogy a lelki tanítómestert kiválasztás útján kell elfogadni, alapos vizsgálat után, érted, mint ahogy az ember menyasszonyát vagy vőlegényét is gondos vizsgálat után választja ki. Indiában pedig nagyon óvatosak, mert a fiúk és a lányok házassága a szülők irányítása alatt történik. Tehát a szülők nagyon körültekintőek.<br /> Tehát hasonlóan, el kell. . . a lelki tanítómester elfogadása szükséges. A védikus utasítás szerint egy embernek . . . mindenkinek kell, hogy legyen lelki tanítómestere. Talán láttál szent zsinórt. Nekünk szent zsinórunk van. Mr. Cohen, látja . . . ilyen fajta fonal. . . szent zsinór. Ez a szent szinór annak a jele, hogy ennek az embernek van saját lelki tanítómestere, van lelki tanítómestere. Csakúgy, mint – itt persze nincs ilyen megkülönböztetés – a hindu rendszer szerint egy férjezett lánynak is van valami jele, hogy az emberek megértsék: &quot;Ez a lány házas.&quot; Feltesznek egy piros színt, úgy értem, idefestenek, hogy mások tudomásul vegyék, &quot;Ez a lány házas.&quot; És aszerint . . . mi is a neve ennek? A hajban ennek az elválasztásnak? Mi ez a vonal, hogy hívod?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan írjuk?<br /> Fiatal férfi: Elválasztani<br /> Prabhupāda: Elválasztani. Az az elválasztás, ez a választék ... egy jelentést hordoz. Amikor az a választék itt van, középen, akkor annak a lánynak férje van és egy tekintéllyel rendelkező családból származik. És ha meg emitt van, úgy értem, a választék emitt van, akkor ő egy prostituált. Érted? Egy prostituált nem tehet. . . egy királyi döntés alapján, egy prostituált (nevetés) nem tehet választékot ide. És még egy példa, ha egy lány jól öltözött, akkor azt kell tudni, hogy otthon van a férje. Amennyiben nem jól öltözött, akkor meg kell érteni, hogy a férje nincs otthon. Érted? És egy özvegyi ruha is . . . annyi ilyen van, annyi ilyen jelzés van.<br /> Hasonlóképpen, ez a fonál, a szent zsinór annak a jele, hogy ez a személy valakit elfogadott lelki tanítómesterének. Van sajátja. . . ahogy ez a piros jel azt szimbolizálja, hogy &quot;Ennek a lánynak van férje&quot;, hasonlóképpen ez a szent zsinór annak a szimbóluma, hogy &quot;Ennek az embernek van saját lelki tanítómestere&quot;. Tehát van egy szertartás. Érted?<br /> Tehát a védikus rendszer szerint az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, hogy megoldást találjon az életére. Életének minden lépésében a lelki tanítómester vezeti őt. Kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek, és a lelki tanítómester úgy vezeti őt, hogy... az élete, életútján való haladása módszeres legyen.<br /> Ilyen útmutatás elfogadása azt jelenti, hogy a lelki tanítómesternek is rendkívül tökéletes embernek kell lennie. Különben hogyan tudna irányítani? Nos, itt Arjuna tudja, hogy Śrī Kṛṣṇa a tökéletes személy. Ezért elfogadja Őt, mint śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannamként (BG 2.7): &quot;Átadom magam Neked, meghódolok, és elfogadsz tanítványodnak, mert a baráti beszélgetések nem tudják megoldani a zavarodottság problémáját.&quot; Lehet, hogy éveken át fognak tartani a baráti tárgyalások, de nem hoznak megoldást. Itt Kṛṣṇa lelki tanítómesterként való elfogadása azt jelenti, hogy Kṛṣṇa bárhogyan is dönt, azt el kell fogadnia.<br /> Az ember nem tagadhatja meg a lelki a tanítómester parancsát. Ezért olyan lelki tanítómestert kell választani, akinek parancsát, gondviselését követve nem fogsz hibázni. Érted? Most tételezzük fel, hogy rossz személyt fogadsz el lelki tanítómesternek, és ha ő rosszul vezet téged, akkor az egész életed tönkre van téve. Tehát az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, akinek vezetése tökéletessé teszi az életét. Ilyen a kapcsolat a lelki tanítómester és a tanítvány között. Ez nem formalitás. Nagy felelősség ez mindkettőjük részéről, mind a tanítvány, mind a lelki tanítómester részéről . És . . . Igen?<br /> Fiatal férfi (2): De ha a tanuló tudatlanságban van ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Honnan tudhatja, melyik mestert válassza? Úgy értem, mivel nincs megfelelő tudása ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): ... ahhoz, hogy bölcsen válasszon.<br /> Prabhupāda: Igen. Igen. Tehát az első dolog az, hogy az embernek egy tanítványt, ööö ..., vagy egy lelki tanítómestert kell keresnie. Mint ahogy te kutatsz valami iskola után. Valami iskola után kutatsz. Tehát ha valamilyen iskola után kutatsz, legalább némi előzetes tudással kell rendelkezned arról, hogy mit jelent az iskola. Nem kereshetsz úgy iskolát, hogy egy ruházati boltba mész be. Ha olyan tudatlan vagy, hogy nem tudod, mi az iskola és mi a posztóbolt, akkor nagyon nehéz dolgod van. Legalább azt kell tudnod, mi az az iskola. Tehát ez a tudás ilyen.<br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet<br /> samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12)<br /> A transzcendentális tudás után érdeklődő személynek lelki tanítómesterre van szüksége. Lelki tanítómesterre van szüksége. Érted? Itt van egy másik vers a Śrīmad-Bhāgavatamból: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Tasmād guruṁ prapadyeta: &quot;A transzcendentális témák iránt érdeklődőnek lelki tanítómestert kell keresnie.&quot; Tehát, legalább előzetesen rendelkeznie kell valami tudással a transzcendentális témáról ... azt a transzcendentális anyagot itt láthatod. Arjuna zavarban van, és most határozott választ akar. Ez a transzcendentális témával kapcsolatos kérdés.<br /> Tehát minden embernek vizsgálódnia kell. A vizsgálódásnak jelen kell lennie. Miről szól ez a vizsgálódás? Előzetesen ez a vizsgálódás arról szól, hogy minden emberi lény szenved. A tudatlan ember. . . akárcsak a macska és a kutya vagy az állat szenvednek, de ők azt nem értik. A szenvedés tényét nem értik meg. Amint láttuk. . . természetesen itt vágóhídon vágják le az állatokat. . . . a hindu rendszer szerint a tehénölés alaphelyzeten nem megengedett. De vannak húsevők.<br /> Tehát a hindu rendszer szerint, ha valaki húst akar enni, vennie kell egy kecskét. A hindu rendszer szerint csak kecskét és bárányt lehet leölni húsevés céljából, más állatot nem. Más állatot nem. Tehenet nem lehet . . . tiltott. A hinduk nem esznek tehénhúst. A muszlimok sem esznek, úgy értem, nem esznek disznót. A disznóhúst nem eszik meg. Van némi érzelmesség bennük. De a húsevés jelen van a hindu társadalomban is, viszont ez csak kecske- vagy bárányhús lehet. Általában kecske. Általában kecske.<br /> Most ezeket a kecskéket Kālī istennő előtt áldozzák fel. Kālī istennő. Szóval láttam, hogy ahogy az egyik állatot megölik, levágják, a másik állat pedig, amelyiket ezután fogják levágni, ő . . . ő füvet kapott, és csak állt ott. Érted? Nincs tudomása arról, hogy &quot;a következő kör az én köröm&quot;, így nem szökik el. Szóval ilyen az állat. Ez az állat. Egy ember, emberi lény nem ilyen bolond. Ha a jelek szerint &quot;legközelebb engem fognak legyilkolni&quot;, akkor ő . . . legalább tiltakozni fog, vagy megpróbál elszökni vagy valami ilyesmi. Érted? De ilyenről szó sincs.<br /> Tehát az állat és az ember közötti különbség az, hogy az állat nincs tudatában annak, milyen szenvedéseken megy keresztül. Vannak szenvedések. Mindketten, az állatok és az emberek is szenvednek, de az ember tudatos. Ha az ember nem ébred rá szenvedésére, akkor állati tudatban van.<br /> Nem kell . . . nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig szenvedünk. Háromféle szenvedés létezik. Nem beszélek erről a gazdasági problémáról vagy . . . az is egyfajta szenvedés. A védikus tudás szerint – ami egyébként tény – háromféle szenvedés létezik. A szenvedés egyik típusa a testhez és az elméhez tartozik. Tegyük fel, hogy fáj a fejem. Most meg nagyon melegem van, nagyon fázom, és megannyi testi szenvedés létezik. Hasonlóképpen elmebeli szenvedéseink is vannak. Az elmém ma nincs jó hangulatban. Hívtak . . . valaki hívott engem valamire, ezért szenvedek. Vagy elvesztettem valamit, esetleg néhány barátomat, meg annyi minden más lehet.<br /> Tehát a test és az elme által okozott szenvedések, meg a természet által okozott szenvedések. A természet. Ezt adhidaivikának hívják, ezt nem tudjuk irányítani. Egyik szenvedést sem tudjuk kontrollálni, különösen ha . . . tegyük fel, hogy erős havazás van. Egész New York városát ellepi a hó, és mindannyian kellemetlenségek közé kerülünk. Ez egyfajta szenvedés. De nem tudod kontrollálni. Nem tudod megállítani a hóesést. Érted? (nevetés) Fúj a szél, hideg szél, nem tudod megállítani. Ezt hívják adhidaivika szenvedésnek. Az elme szenvedését. A test szenvedését adhyātmikának nevezik. És vannak más szenvedések, amilyen az adhibhautika, más élőlények támadása által okozottak – az ellenségem, valamilyen állat vagy féreg okozta, oly sok féle lehet.<br /> Tehát ez a három fajta szenvedés mindig jelen van. Mindig. És . . . viszont nem akarjuk mindezt a szenvedést. Amikor ez a kérdés felmerül . . . Arjuna tudatában van annak, hogy &quot;Harcolni kell, és az én kötelességem az ellenséggel harcolni, de ez szenvedés, mert ők a rokonaim.&quot; Szóval ő ezt így érzi. Tehát, miután egy emberi lény tudatossá válik és ráébred arra, hogy mindig szenvedünk, de nem akarjuk mindezt a szenvedést, a kérdés értelmében az ilyen tudatossá vált személynek fel kell keresnie egy lelki tanítómestert. Érted? Olyan sokáig állatszerű életet élt, hogy nem tudja, mindig szenved. . . nem tudja, nem érdekli, vagy nem akar megoldást találni rá. Jelen esetben Arjuna szenved, és megoldást akar találni rá, ezért elfogad egy lelki tanítómestert.<br /> Tehát amikor tudatában vagyunk szenvedéseinknek, akkor ráébredünk arra, hogy szenvedünk . . . A szenvedés jelen van. A szenvedést elfelejteni vagy tagadni értelmetlen. Szenvedünk. De ha valaki nagyon komolyan meg akarja oldani a szenvedésének problémáját, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Csakúgy, mint ahogy Arjunának most lelki tanítómesterre van szüksége. Érthető? Igen.<br /> Tehát ott van a szenvedés. Nem igényel semmi képzést, egyszerű gondolkodással, lazán megfontolva, &quot;nem akarom ezt a sok szenvedést, de szenvedek. Miért? Van valami megoldás? Van-e...?&quot; De van megoldás. Mindezek a szentírások, ez a védikus tudás, minden. . . és nemcsak a védikus tudás.<br /> Most . . . ó, miért mész iskolába? Miért jársz főiskolára? Miért szerzel tudományos képzést? Miért szerzel jogi képzést? Minden arra való, hogy véget vessünk szenvedéseinknek. Ha nem lett volna szenvedés, akkor senki sem tanult volna. Érted? De úgy gondolja, &quot;ha tanulok, ha orvos, jogász vagy mérnök leszek, boldog leszek.&quot; Boldog. Ez a végső cél. &quot;Jó állást fogok kapni, a kormánynak fogok dolgozni. Boldog leszek.&quot; Tehát a boldogság mindennek a vége, úgy értem, minden törekvés vége.<br /> Így . . . de a szenvedések ilyetén enyhítései átmenetiek. Az igazi szenvedés, az igazi szenvedés anyagi létünknek köszönhető, a háromféle szenvedésnek. Tehát amikor valaki tudatában van szenvedésének, és meg akarja oldani ezt a szenvedést, akkor szüksége van egy lelki tanítómesterre.<br /> Nos, ha megoldást akarsz találni a szenvedéseidre, és konzultálni akarsz valakivel, akkor most milyen emberrel kell találkoznod, aki véget vethet minden szenvedésének? Ennek a szűrésnek meg kell történnie. Ha ékszert és gyémántot és nagyon értékes dolgot szeretnél vásárolni, és ha egy élelmiszerboltba mész be. . . milyen tudatlanság – biztosan becsapnak. Biztosan átvernek. Legalább egy ékszerüzletbe menj be. Ékszerbolt, Érted? Ennyi tudással rendelkezned kell. Szóval ez a kérdés megoldva?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Annak van szüksége lelki tanítómesterre, aki tudatában van anyagi szenvedésének. Ha valaki nincs tudatában anyagi szenvedéseinek, akkor még csak nem is az emberi lény státuszában van: még mindig állati státuszban van. Állati létállapot, érted? Nos, a modern civilizáció. . . a modern civilizáció gyakorlatilag . . . kibújnak alóla, megkerülik az igazi szenvedéseket. Átmeneti szenvedésekkel foglalkoznak. De a védikus rendszer az védikus tudás. Arra valók, hogy véget vessenek a szenvedéseknek. . . a jóért, a jóért való szenvedéseknek. Érted? Az emberi élet erre hivatott, véget vetni mindenféle szenvedésnek. Természetesen igyekszünk mindenféle szenvedésnek véget vetni. Vállalkozásunk, foglalkozásunk, oktatásunk, tudásunk fejlődése – minden arra való, hogy véget vessünk a szenvedésnek. De ez a szenvedés átmeneti. Ideiglenes. Viszont végérvényesen véget kell vetnünk a jóért való szenvedéseknek. Szenvedés . . .<br /> Ezt a fajta tudást transzcendentális tudásnak nevezik, és ha valaki ezt a transzcendentális tudást keresi, akkor tudja. . . ez a Bhagavad-gītā nem hétköznapi dolog. Ez transzcendentális tudás. És most a talaj is elő van készítve. A talaj előkészítve. Arjuna tudatában van szenvedésének, tanácstalanságának. Most lelki tanítómestert keres.<br /> Tehát a, a. . . Arjuna helyzetébe kellene helyeznünk magunkat: tanítvány. Amikor egy tanítvány komolyan készül . . . a szenvedésére megoldást találni, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. És milyen lelki tanítómesterre? Kṛṣṇa a legtökéletesebb ember. A legtökéletesebb ember. Tehát a lelki tanítómester Kṛṣṇát képviseli. Természetesen Kṛṣṇa nincs jelen előttünk. De a lelki tanítómesterünknek legalább olyan személynek kell lennie, aki Kṛṣṇát képviseli. És ki képviselheti Kṛṣṇát? Aki Kṛṣṇa bhaktája, a sorban, a tanítványi láncolatban. Érted? Szóval lásd itt. Arjuna elfogadja Kṛṣṇát lelki tanítómesterének.<br /> Nos, megkérdezhetnénk, vajon &quot;Miért Arjuna...? Sok tanult ember volt, nemcsak Kṛṣṇa, de Vyāsadeva és más nagy bölcsek és brahmanák is. Miért...?&quot; Kṛṣṇa is kṣatriya volt. Kṛṣṇa nem volt brahmana. Természetesen felvette az Ő, úgy éretm . . . Egy kṣatriya családjában jelent meg. És unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa és Arjuna unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa a fiútestvér utóda volt, Arjuna pedig a nővér fia. Arjuna anyja és Kṛṣṇa apja testvérek voltak. Tehát családi kapcsolatban voltak. Szoros rokonságban álltak egymással, ugyanakkor egyidősek és barátok is voltak egyben.<br /> A kérdés a következő lehet: &quot;Miért fogadja el Kṛṣṇát lelki tanítómesterének?&quot; Ez a tanítvány választása, ahogy Arjuna mondja:<br /> na hi prapaśyāmi mamāpanudyād<br /> yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām<br /> avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṁ<br /> rājyaṁ surāṇām api cādhipatyam<br /> (BG 2.8)<br /> Most azt mondja: &quot;Annyira meg vagyok zavarodva, hogy siránkozásomat akkor sem lehetne kielégíteni, ha megkapnám az egész világegyetem birodalmát. De ehelyett csak ennek a földnek vagy Indiának a királyságáért fogok harcolni.&quot; Természetesen korábban India Bhāratát jelentette. India neve a külföldiektől származik . Ennek a bolygónak ... ennek a bolygónak az igazi neve Bhārata-varṣa.<br /> Idővel fokozatosan feldarabolták. Feldarabolták, ahogyan azt jelen esetben is tapasztalhattuk, hogy India egy részét most levágták és ennek neve Pakisztán. Tudosz róla, mindenről. Hasonlóképpen, ez az egész bolygó, ötezer évvel ezelőtt ez az egész bolygó Bhārata-varṣa néven volt ismert. Bhārata-varṣa. És ezt megelőzően, több ezer és millió évvel ezelőtt ezt a bolygót Ilāvṛta-varṣa néven ismerték. Ilāvṛta-varṣa. És utána, Bharata császár kora óta. . . volt egy császár, akinek Bharata volt a neve. Tehát Bharata neve után ennek a bolygónak a neve Bhārata-varṣa lett.<br /> Tehát akár ötezer évvel ezelőtt is. . . hogy miért ötezer évvel ezelőtt? Mondjuk, legyen akkor négyezer évvel azelőtt, bár a modern történelem nem tud több, mint 2500 évről kronologikus beszámolót adni, de mi arról beszélünk, hogy körülbelül négyezer évvel ezelőtt ezt a bolygót Bhārata-varṣának hívták.<br /> Tehát, Arjuna azt mondja, &quot;Harcolni fogunk ennek a Bhārata-varṣa bolygónak az ügyei érdekében. Ez a bolygó az univerzum egyik bolygója. De még ha minden bolygót megkapok is ... ennek az univerzumnak az összes bolygóját, és ha nem marad egyetlen versenytársam sem, még akkor sem lehet enyhíteni az elmémben felmerült zavarodottságon.&quot; Így . . . most figyeld, milyen, mekkora felelősség hárul Kṛṣṇára. Sañjaya uvāca. Nos, Sañjaya azt mondta: <br /> evam uktvā hṛṣīkeśaṁ<br /> guḍākeśaḥ parantapaḥ<br /> na yotsya iti govindam<br /> uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha<br /> (BG 2.9)<br /> &quot;Ezt mondván, Arjuna elhallgatott: ’Ó, én nem tudok harcolni’ &quot;.<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Itt Kṛṣṇát Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīkeśa . . . mindig emlékeznünk kell arra, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Inkarnációként van jelen. Isten mindenható. Isten mindenható. Tehát ha Ő eléd áll, nem vonhatod azt kétségbe, &quot;Hogy van ez, Isten elém jön?&quot; Nem mondhatsz ilyet. Ha Isten mindenható, akkor ez az Ő választása: ez az Ő szabad akarata. Előtted állhat, eléd jöhet, feltéve, ha persze vagy annyira képzett bhakta. Tehát nem létezik szilárd érv amellett, hogy &quot;Isten nem jöhet&quot; vagy &quot;Isten nem ...&quot; Természetesen a védikus irodalmakra korlátozódva, azok elfogadják Isten inkarnációit.<br /> Tehát Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīka . . . Hṛṣīkeśa, van egy figyelemre méltó . . . kiemelkedő jelentése. Hṛṣīka. A Hṛṣīka jelentése az érzékek, hṛṣīka. És īśa, īśa azt jelenti, hogy az Úr. Īśa jelentése: Úr. Tehát Ő az érzékek Ura. Ő az érzékek ura. Hasonlóan, mint a Govinda. Govinda . . . itt is jelen van a Govinda név is. Igen. Na yotsya . . . na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha (BG 2.9).<br /> Govindam. Govinda. Go egyben érzékeket is jelent. A go jelentése lehet tehén, a go jelenthet földet, a go jelenthet érzéket. És a jelentése lehet inda. Az inda örömöt jelent. Aki örömöt szerez a tehénnek, aki örömöt ad a földnek, aki örömöt szerez az érzékeknek – tehát az Ő neve Govinda. No, most két dolgot. . . két nevet használunk itt.<br /> Tehát meg kell kísérelnünk megérteni, mi a Hṛṣīkeśa jelentése. A Hṛṣīka jelentése indriya, az īśa pedig az Úr. Tehát bármilyen érzékszervünk is van, valójában az érzékek tulajdonosa – nem én magam vagyok. Az érzékek tulajdonosa Isten. Mint az is, ahogy ebben a szobában ülünk. Ez a szoba a mi ülésezésünkre van kijelölve, némi bérleti díj fejében vagy bármi más szempont alapján, de ez a szoba nem a miénk. Ez tény. Nem szabad azt gondolnunk, hogy &quot;Ez... hogy én vagyok a szoba tulajdonosa.&quot; Bár szívem szerint használom, ahogy óhajtom, de az egy másik dolog. Viszont, amint valami félreértés történik, vagy a főbérlő azt mondja: &quot;Most nem jöhet tovább ide ebbe a szobában. Hagyja el&quot;, el kell mennem. Érted?<br /> Hasonlóképpen ez is olyan, mint a szoba, ez, a mi testünk. Ezt a testet Isten adta nekünk bizonyos feltételek mellett, és amint Istennek úgy tetszik, &quot;el kell hagynod a testedet&quot;, el kell költöznöm. Senki sem adhat engedélyt, hogy itt maradjunk. És ezen túl . . . akárcsak a kezem, a kezem, ez a kezem. . . most tételezzük fel, hogy megbénult a kezem. Ennek a kéznek az ereje addig tart, . . . amíg a Legfelsőbbtől kapott ereje jelen van. Egyébként, ha lebénul a kezem, nincs rá orvosság. Nem létezik rá orvosság. Érted? Tehát nem mi vagyunk ennek a testnek a tulajdonosai, sem az érzékek tulajdonosai. Az érzékszervek a Legfelsőbb Úrtól bérlettek. Ez egy nagyon kifinomult megértési forma. Tudomásul kell venni. Valójában Isten az érzékek tulajdonosa.<br /> Nos, ha én vagyok ennek a magnónak a tulajdonosa, akkor használhatom a saját célomra. Bármi, ami a birtokomban van, a saját céljaimra használható. A te dolgaidat a saját céljaidra fogod használni. Tehát, mivel Isten az érzékszerveink birtokosa, úgy ezeket az érzékszerveket Isten céljára kell használni. Ez az alapvető álláspont. Ez az alapvető álláspont. Nos, amikor ezeket az érzékszerveket nem Isten céljára használjuk, az a függőség, a feltételekhez kötött élet. Amikor az érzékszervek megtisztulnak és Isten céljaira használják azokat, az a természetes élet. Az a természetes élet.<br /> Tehát minden baj onnan ered, hogy bár érzékszerveink és mindenünk, bármink, amink van. . . az Īśopaniṣad szerint, amely ugyancsak a Véda része, abban az áll, hogy īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1):<br /> &quot;Minden, amit látsz, az Istené.&quot; Az Istené. Nos, minden félreértésünk abból az állításból ered, . . . hogy a világ összes embere a tulajdonosnak vallja magát. Akárcsak ez az amerikai föld. Most azt állítod, hogy te vagy a tulajdonosa. De ez-e a tény? Tulajdonképpen te vagy-e a tulajdonos? Nos? <br /> Most, mondjuk, néhány száz és száz éve, amikor Kolumbusz megérkezett, nem voltak ott az amerikaiak, és így nem te voltál a tulajdonos sem. A föld az továbbra is ott volt. Ha majd egyszer el fogsz innen menni, a föld továbbra is itt fog maradni.<br /> Tehát a föld Istené, és minden egyéb az övé . . . most azt mondjuk, hogy mi gyártottuk ezt az írógépet. Nos, ez az írógép, annak alkotó eleme a vas, gyártottunk-e vasat? Nem. A bányákból érkezik a vas. Isten adja. Senki sem tud vasat gyártani. Senki nem tud gyártani semmit. Át tudunk alakítani egyik dologból a másikba. Fel tudják hozni a vasat a bányából. Megolvasszák és a fémet más és más módon alakíthatják át. Ezt meg tudják tenni, de vasat előállítani nem tudnak. Nem tudnak semmit előállítani – fát, vasat, földet, bármit. Tehát az igazi tulajdonos Isten. Az igazi tulajdonos Isten, mindenben. Īśāvāsyam idaṁ sarvam. Ez az Isten-tudat. Ez az Isten-tudat. Aki Isten-tudatban van, az tökéletes ember. Ő egy tökéletes ember. Tehát itt a fontos szó:<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Kṛṣṇa mosolyog. Kṛṣṇa mosolyog, mert . . .<br /> (félre) Kinyithatod. Igen. Nyisd ki.<br /> Kṛṣṇa mosolyog: &quot;Nézd csak. Arjuna, a nagy hős. Ő a barátom, és most annyira meg van zavarodva.&quot; Most, midőn leült, és ő, Arjuna, elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, most Kṛṣṇa beszélni kezd: śrī-bhagavān uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Itt a könyv nem azt mondja, hogy kṛṣṇaḥ uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Meg kell értenünk, mi a bhagavān jelentése. Bhaga . . . a bhaga gazdagságot jelent. Bőséget. Hat fajta gazdagság létezik. És mik azok. . .? Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Mit jelent?<br /> Prabhupāda: Gazdagság.<br /> Fiatal férfi (2): Gazdagság.<br /> Prabhupāda: Követed-e, gazdagság?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Tehát mik ezek a gazdagságok? A jólét gazdagság.<br /> Akkor az erő is gazdagság. Akkor . . . aiśvaryasya samagrasya vīryasya (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47).<br /> Erő és hírnév. A hírnév is gazdagság. És akárcsak az Úr Jézus Krisztus: az egész keresztény világ ismeri Őt. Úr Kṛṣṇa, mindenki ismeri Őt, vagy rajtuk kívül Johnson elnök. Most már egész Amerika és az egész világ tudja, ki Johnson elnök. A híres Mahatma Gandhi. Tehát a hírnév is gazdagság. Mindketten emberek vagyunk, de engem senki sem ismer, őt viszont ismerik. Az egész világon ismerik. Szóval ez egy gazdagság. Akárcsak a ti Rockefelleretek. Nagyon gazdagok. Tehát a világon mindenki ismeri. Tehát gazdagok, hírnevük a gazdagságuk.<br /> Hasonlóképpen, valaki gazdag a hírneve után, és valaki más pedig gazdag az ereje után. Tehát az erő gazdagság, a jólét gazdagság és a hírnév is gazdagság. És akkor a szépség: a szépség gazdagság is egyben. Ha egy férfi vagy nő nagyon szép, vonzza az embereket. Vonzza. Tehát bármi, ami vonz, azt gazdagságnak nevezzük. A gazdag ember vonz. Az híres ember vonz. Egy híres ember vonz. Ha valaki, egy híres ember idejön, ó, annyi ember gyűlik össze a fogadására. Tehát ezek a bőségek: gazdagság, erő, hírnév, szépség, tudás és lemondás – hat dolog. Bárki, aki teljes mértékben birtokolja ezt a hat gazdagságot (fenséget), az Isten. Ez az Isten meghatározása, definíciója. Tehát bárki.<br /> Tehát amikor Kṛṣṇa jelen volt ezen a földön, teljes mértékben megmutatta fenségét, gazdagságát, teljes gazdagságát. Természetesen az összes történelmi feljegyzés megvan Róla. Nos, ami a vagyonát illeti, 16108 felesége volt. És mindegyiküknek, mindegyiküknek épített palotát. És ezek a paloták olyan csodálatosan készültek el, hogy sem villanyra, sem fényre nem volt szükség. Ékszerekkel volt díszítve. Éjjel-nappal sziporkáztak. Érted? Tehát ezek a leírások ott megvannak. De ha megfeledkezünk arról . . . hogy Ő az Isten, akkor ez valamiféle történetté fog átalakulni, mint &quot;Hogyan vehet el egy férfi tizenhatezer feleséget? Hogyan...?&quot; De mindig emlékeznünk kell arra, hogy Ő Isten. Ő mindenható. És senki másról nincsenek ilyen történelmi feljegyzések, csak Kṛṣṇáról.<br /> Aztán erőben sem tudta senki legyőzni Őt. És a szépség. . . amikor a szépségről beszélünk, midőn a csatatéren volt. . . láttál már képet Kṛṣṇáról? Láttad Őt? Óh, nem. Természetesen . . . látta valaki közületek Kṛṣṇát? Kṛṣṇa, amikor jelen volt a csatában, Kurukṣetra csataterén, akkor körülbelül kilencven éves volt. Kilencven éves. Dédunokái voltak. Tizenhatezer feleséget vett el és mindegyik feleségnek tíz gyermeke volt. És annak a tíz gyermeknek is volt egyenként tíz-tizenkét gyermeke.<br /> Aztán . . . nekik is voltak utódaik. Mivel abban az időben kilencven éves volt, dédunokái is születtek. Szóval nagyon népes családja volt. Nos, ha látsz képet Kṛṣṇáról, akkor olyannak fogod Őt látni, mint egy huszonkét, huszonöt éves fiút. Rendkívül szép volt. Csodálatosan szép volt. Tehát . . . ez Isten jellemzője. A Brahma-saṁhitā ezt mondja:<br /> advaitam acyutam anādim ananta-rūpam<br /> ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca<br /> (Bs 5.33)<br /> Ő az eredeti személy. Mivel mindenki Istentől született, ezért Ő az eredeti személy, ādyam. Purāṇa-puruṣam. A Purāṇa azt jelenti, hogy a legidősebb személy. Ennek ellenére nava-yauvanaṁ ca. Bármikor megpillantod Istent – ez az . . . ez Isten ismérve – úgy találod, hogy Ő fiatal, nagyon fiatal. A fiatalság, mondjuk tizenhat-huszonnégy évest jelent. Tehát nava-yauvanaṁ ca. Ez Isten ismérve. Tehát olyan szép volt, hogy amikor tizenöt éves fiú volt, az övéi, az összes vele egykorú lány, az Ő korabeli lányok, mind Őt követték. Olyan szép volt.<br /> Szóval szépségben utolérhetetlen volt. Gazdagságban utolérhetetlen volt. Erőben kiváló volt. És hát tudásban . . . most itt ez a könyv, a Bhagavad-gītā. Egyéb más könyvekben szereplő tudást is átadott Ő más személyeknek, ... de most itt ez a könyv, amelyet Arjunának adott át. Nos, az a mélység. . . a tudás azon mélysége, amit az emberek, meg a híres, nagyszerű tudósok még mindig fontolgatnak. Mi nem olvassuk, de Dr. Radhakrishnan, a világ egyik legnagyobb tudósa – ma már India elnöke – beszél róla. Einstein professzor, itt élt Amerikában. Német zsidó volt, és azt hiszem, Amerikában élt. Nagyszerű tanítványa volt ennek a Bhagavad-gītānak. Hitler. Hitler a Bhagavad-gītā nagyszerű tanítványa volt. Sok más tudós olvasta a Bhagavad-gītāt, és próbálta megérteni. Csak lásd, mily mélységű tudást adott Ő át nekünk. Kṛṣṇa műve. Tehát tudásban, gazdagságban, erőben, szépségben és mindenben fenséges volt. Ezért Ő Bhagavān. Nem fogadhatsz el egyetlen hétköznapi embert sem Bhagavānnak. Tehát ezért Bhagavān.<br /> Nos, bhagavān uvāca. És mert elfogadták Őt lelki tanítómesternek. . . ahogy a tanárnak joga van néha megdorgálni a diákot, úgy első körben a következő szavakkal rója meg Arjunát:<br /> aśocyān anvaśocas tvaṁ<br /> prajñā-vādāṁś ca bhāṣase<br /> gatāsūn agatāsūṁś kb<br /> nānuśocanti paṇḍitāḥ<br /> (BG 2.11)<br /> &quot;Arjuna, úgy beszélsz, mint egy nagyon, nagyon, tanult ember, de te... te egy... szóval, te bolond vagy. Nem tudod, hogy mennek a dolgok, mert paṇḍitāḥ, azok akik tanult emberek, nem siránkoztak volna úgy, mint te.&quot; Ez azt jelenti, közvetve azt mondja. . . paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy tanult. A tanult ember nem siránkozik sem holttest, sem élő felett. Gatāsūn agatāsūṁś ca. Az asūn életet jelent. Az egyik elvesztette az életét, a másik megkapta az életét, egy testet, egy élő testet és egy halott testet. Élő test és holttest. Hangsúlyozzuk csak ki ezt a pontot, hogy: &quot;Egy tanult ember... miként te azon siránkozol, hogy megölöd barátaid és rokonaid, egy tanult ember nem panaszkodott volna ílymódon. Ez azt jelenti, hogy bolond vagy.&quot;<br /> Amikor Ő azt mondja. . . akárcsak, ha én azt mondanám: &quot;Mr. Green, amit tett, egyetlen intelligens ember sem tette volna meg&quot;, tehát ez közvetve azt jelenti, hogy &quot;Ön nem intelligens.&quot; Úriember módján közölve, &quot;Mr. Green, amit csinál, ezt egyetlen intelligens ember sem tenné meg.&quot; Ez azt jelenti, hogy &quot;nem vagy intelligens&quot;.<br /> Tehát Ő azt mondja, hogy &quot;Rokonaid holtteste felett siránkozol, mert a harcban arra gondolsz, hogy 'A barátaim és a rokonaim lesznek megölve&quot;, vagyis ez azt jelenti, hogy ők élő testek, te pedig ... . te pedig a meggyilkolásuk miatt siránkozol. Tanult ember efölött sosem siránkozik. Tanult ember soha nem csinál ilyet.&quot; Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ (BG 2.11). &quot;Azok, akik tanultak, tehát a tanult személyek sohasem siránkoznak a test felett, sem az élő, sem halott test felett. Ez nem kérdéses.&quot;<br /> Nos, aki ismeri a különbséget a test és a lélek között, határozottan tudatos . . . ahogy Szókratész, akinek biztosan hallottad a nevét. Soc . . . nagy filozófus volt, görög filozófus. Hitt a lélek halhatatlanságában. Így hát megbüntették a bíróságon, bürökkel. Bürökmérget kellett innia: &quot;Rendben, ha hiszel a lélek halhatatlanságában, akkor idd meg ezt a bürökmérget.&quot; Így aztán kiitta, mert szilárdan meg volt győződve arról, &quot;Még ha meg is iszom ezt a mérget, a testem ugyan elpusztul, de a testem elpusztításával én magam nem pusztulok el.&quot; Meg volt győződve róla. Tehát nem siránkozott. Így egy paṇḍitának, tanult embernek tudnia kell, hogy ez a test és a lélek, hogy a test és a lélek közötti különbség, a különbség az, hogy . . . hogy a test nem lélek és a lélek nem test, és aki tudja ezt, az tanult ember. Ezt az utasítást kapta elsőként.<br /> Tehát a lelki fejlődés útján ez az első tudás: a test és a lélek külünböznek egymástól. Ez a test nem azonosítható a lélekkel. Érted? A lélek jelen van, de a test nem lélek. A test nem lélek. Tehát minden tanult ember tudja ezt és nekünk is tudnunk kell. . .<br /> Szerintem itt megállhatunk. (vége)</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:HU/660302_-_Lecke_BG_02.07-11_20_-_New_York&diff=627182 2025-09-30T07:31:16Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>[[Category:HU/Leckék - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]<br /> &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1966|1966]]'''&lt;/div&gt;<br /> &lt;div div style=&quot;float:right&quot;&gt;<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;[[Vanisource:660302_-_Lecture_BG_02.07-11_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]&lt;/big&gt;'''<br /> &lt;/div&gt;<br /> <br /> {{RandomImage}}<br /> <br /> <br /> &lt;div class=&quot;code&quot;&gt;'''BG 02.07-11 20, New York, 1966. március 02. - 1:05,57 perc'''&lt;/div&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;mp3player&gt;https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1966/660302BG-NEW_YORK.mp3&lt;/mp3player&gt;<br /> <br /> XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX<br /> <br /> 660302 - Lecke BG 02.07-11 - New York<br /> <br /> 660302BG.NY – 1966. március 02<br /> <br /> Prabhupāda: Arjuna most meg van zavarodva. Tanácstalan abban a kérdésben, hogy harcoljon-e vagy sem. Ez volt a zavarodottsága oka. Miután meglátta maga előtt rokonait, akikkel harcolnia kellett, megzavarodott. És volt némi vitája Kṛṣṇával is. Kṛṣṇa természetesen nem bátorította őt. Nos, itt van egy lényegi dolog, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mi az?<br /> <br /> Fiatal férfi: Mi?<br /> <br /> Prabhupāda: Mi ez a könyv?<br /> <br /> Fiatal férfi: Nos, ez a . . . a . . . a Bhagavad-gītā fordítása.<br /> <br /> Prabhupāda: Nos, nem, engem figyelj.<br /> <br /> Fiatal férfi: Figyelek. Figyelek.<br /> <br /> Prabhupāda: Igen. Ne másra fordítsd a figyelmed. Csak figyelj rám. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, jóllehet, jelen volt, mégsem bátorította őt. Világi szempontból nézve, ha valaki azt mondja: &quot;Én ... Én feladom. Nem akarom. Nem akarok veszekedni a barátaimmal vagy a rokonaimmal. Jobb, ha hagyom, hogy élvezzenek. Lemondok a követeléseimről&quot;, tehát világi szempontból nézve ez egy nagyon, úgy értem, igazán úri viselkedés, hogy valaki lemond követeléséről rokonai vagy barátai javára.<br /> De Kṛṣṇa nem bátorítja ezt az álláspontot. Ki kell hangsúlyoznunk. Kṛṣṇa nem bátorít. Kṛṣṇa inkább . . . Kṛṣṇa inkább arra figyelmezteti Arjunát, hogy: &quot;Ez nem túl jó javaslat. Nem illik a helyzetedhez. Te egy árja családhoz tartozol. Te kṣatriya vagy, királyi családhoz tartozol. És megtagadod a harcot? Nem, Nem, ez nem jó. És én a barátod vagyok. Vállaltam a felelősséget, hogy a kocsihajtód legyek, és ha nem harcolsz, mit fognak ahhoz szólni az emberek?&quot; Tehát Ő nem bátorít. Csak figyeld.<br /> Nos, itt van egy világi szempontból nézve jó javaslat, miszerint Arjuna nem akar harcolni, de Kṛṣṇa nem bátorítja őt. Mi ebben a lényeg? Valaki azt kérdezheti, hogy &quot;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, miért buzdít a harcra?&quot; Az emberek mostanság, amikor háborúról esik szó, az emberek meg akarják gátolni a háborút. Jelen pillanatban arra törekszenek, hogy a nemzetek között ne legyen háború. De itt azt látjuk, hogy Kṛṣṇa nem vonakodik a háborútól. Ezt a pontot ki kell emelnünk. Nem vonakodik a háborútól, hanem inkább azt javasolja, arra ösztönzi Arjunát, hogy &quot;Nem, nem, nem, ez nem illik a pozíciódhoz. Harcolnod kell. Harcolnod kell.&quot;<br /> Tehát itt van egy pont, amikor néha megtehetnénk valamit, amit a közvélemény jóváhagyna, de lehet, hogy a felsőbb hatóság nem hagyja jóvá. Felületesen nézve a megoldás nagyon vonzónak tűnhet a közvélemény számára, de valójában nem biztos, hogy helyes. Lehet, hogy nem helyes. Ha elfogadjuk Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, és &quot;azt, hogy Arjunát miért késztette a harcra?&quot;, ez nem azt jelenti, hogy Arjunát valami helytelenre ösztönözte volna. Világi szempontból szemlélve Arjuna nagyon jámbor ember volt, és nem volt hajlandó harcolni, megölni rokonait, barátait. Ez . . . ez egy nagyon fontos szempont.<br /> Arjuna Így érvelt: &quot;Nem, nem. Ha harcolok, az én népem meghal, a feleségeik pedig özvegyek lesznek, és házasságtörést követnek el, és akkor a házasságtörés következtében megnövekszik a nemkívánatos népesség, és akkor ki fog śrāddhát felajánlani?&quot; Śrāddha . . . van egy śrāddha szertartás a hindu szentírás szerint. Nem tudom, hogy van-e ilyen a keresztény vallásban, de a hindu vallás szerint a holttest számára minden évben tiszteletbeli felajánlást mutatnak be. A családban az elhalálozási évfordulóhoz hasonlóan a leszármazottak ételt ajánlanak fel bizonyos vallási szertartások után is. Ezt śrāddhának hívják. És úgy tartják, hogy ez az áldozat az elhunyt ősatyáknak szól. Tehát ez egy családi vallási szertartás. Ezért Arjuna azt mondta, hogy &quot;Ha ezek az emberek meghalnak, ki ajánlja fel a tisztító folyamatot az ősatyáknak?&quot;<br /> Tehát a hétköznapi nézőpont alapján, meg aztán egy családapa szemszögéből nézve is számos oldalról szemlélve vitatkozott Kṛṣṇával. És aztán végül úgy döntött, hogy &quot;nem fogok harcolni. Nem fogok harcolni.&quot; Aztán Kṛṣṇa megpróbálta meggyőzni, és azt mondta, hogy &quot;Igen, bármit is mondasz, hogy te egy kṣatriya vagy és nem végzed a kötelességeidet, ez mind rendben is volna, de az elméd zavart.&quot; Tehát Arjuna ugyanakkor tudatában volt annak is, hogy csak Śrī Kṛṣṇa tud megoldást találni erre a zavarodottságra. Így hát azt mondta:<br /> kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> pṛcchāmi tvāṁ dharma-sammūḍha-cetāḥ<br /> yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> (BG 2.7)<br /> Kārpaṇya-doṣa. Kārpaṇya-doṣa azt jelenti, hogy szánalmas ember. Szánalmas ember. Tudatában volt annak, hogy ő egy nagy hős, nagyszerű harcos, és ugyanakkor jelen vannak ellenségei is. Tehát az ő tényleges kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel. Harcot ajánlottak neki. A kṣatriyának kötelességei vannak. Ha valaki kihívja: „Harcolni akarok veled”, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. Ha valaki kihívja: &quot;Igen, fogadni akarok veled, szerencsejátékot akarok játszani veled&quot;, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. És emiatt a Pāṇḍavák elvesztették birodalmukat.<br /> A másik fél, az unokatestvérei felajánlották, hogy &quot;Rendben, tegyünk fogadásokat.&quot; Tehát a tét a királyság felajánlása volt. &quot;Most, ha ti, ha ti,&quot; úgy értem, hogy &quot;ha legyőznek benneteket, ha vereséget szenvedtek, akkor elvesztitek a királyságot.&quot; Szóval ilymódon vesztették el a birodalmukat. Aztán a következő, a következő ajánlat az volt, hogy &quot;Ha vereséget szenvedtek, elveszítitek a feleségeteket.&quot; Így elvesztették a feleségüket is. És hasonlóképpen azt mondták: &quot;Ha most vereséget szenvedtek, akkor tizenkét évre az erdőbe kell vonulnotok.&quot;<br /> Tehát egy nagy terv állt mögöttük és sokféleképpen legyőzték őket, aztán nem kevesebb, mint húsz évig zaklatták, megalázták a Pāṇḍavákat. És most szemtől szemben harcolniuk kellett. És akkor ő nincs felkészülve a harcra. Ez azt jelenti, hogy szánalmassá vált, hogy eláll a kötelessége végzésétól. Tehát . . . tehát tudatában van annak, hogy &quot;Gyakorlatilag elállok a kötelességemtől&quot;. Kārpaṇya-doṣa: &quot;Ez az én szánalmas viselkedésem.&quot; Doṣa. A Doṣa azt jelenti: &quot;Ez egy hiba a részemről. Nem kellene elállnom ettől a harctól, de az érzelmeim nem engedik, hogy a rokonaimmal harcoljak.&quot; Tehát zavarodottság állapota áll fenn.<br /> Tehát kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ, dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Nemcsak, hogy szánalmas vagyok, de el is térek kötelességemtől, a dharmától.&quot; Dharma.<br /> Minden . . . a dharma jelentése más és más a különböző helyzetek szerint. A brāhmaṇák az intellektuális társadalmi osztály, a kṣatriyák az adminisztratív társadalmi osztály, a vaiśyák a kereskedők társadalomi osztálya, és a śūdrák. Śūdrák a munkásosztályt jelenti. Ez a négyes felosztás változatlan. Amúgy másképpen is elnevezheted – ez nem számít –, de minden társadalomban és mindörökre jelen vannak ezek a megosztottságok.<br /> Így a védikus társadalomban ez a rendszer generációnként megfigyelhető. Tehát kṣatriya volt. Nos, a kṣatriya kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel, de nem tett ennek eleget, úgy értem, ennek az utasításnak. Ezért ő tudatában van annak, hogy dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Ó, én eltérek a vallásomtól is. Ez a kṣatriya kötelessége. Nem. Szóval most meg vagyok zavarodva.&quot; Tehát yac chreyaḥ syān niścitam: &quot;Most kedvesen, végérvényesen utasíts.&quot; Nos, itt van egy álláspont: &quot;Nem értem, mit kell tennem. Kedvesen...&quot; Yac chreyaḥ syān niścitam. A niścitam jelentése végérvényesen mi a helyes. Brūhi tan me.<br /> Most Kṛṣṇa mondhatná: &quot;Nos, már mondtam neked, hogy harcolnod kell, de nem teljesíted a parancsot.&quot; Tehát azt mondja, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam (BG 2.7). Így hát Arjuna beleegyezett, &quot;Rendben, bármilyen vitát is folytattunk eddig, felejtsük el. Most elfogadlak Téged lelki tanítómesteremként, nem pedig a barátomként.&quot;<br /> Nos, a lelki tanítómester elfogadásának gondolata is nagyon meghatározó. Érted? Amint elfogadsz valakit lelki tanítómesternek. . . mindenekelőtt a te . . . hallottad, hogy a lelki tanítómestert kiválasztás útján kell elfogadni, alapos vizsgálat után, érted, mint ahogy az ember menyasszonyát vagy vőlegényét is gondos vizsgálat után választja ki. Indiában pedig nagyon óvatosak, mert a fiúk és a lányok házassága a szülők irányítása alatt történik. Tehát a szülők nagyon körültekintőek.<br /> Tehát hasonlóan, el kell. . . a lelki tanítómester elfogadása szükséges. A védikus utasítás szerint egy embernek . . . mindenkinek kell, hogy legyen lelki tanítómestere. Talán láttál szent zsinórt. Nekünk szent zsinórunk van. Mr. Cohen, látja . . . ilyen fajta fonal. . . szent zsinór. Ez a szent szinór annak a jele, hogy ennek az embernek van saját lelki tanítómestere, van lelki tanítómestere. Csakúgy, mint – itt persze nincs ilyen megkülönböztetés – a hindu rendszer szerint egy férjezett lánynak is van valami jele, hogy az emberek megértsék: &quot;Ez a lány házas.&quot; Feltesznek egy piros színt, úgy értem, idefestenek, hogy mások tudomásul vegyék, &quot;Ez a lány házas.&quot; És aszerint . . . mi is a neve ennek? A hajban ennek az elválasztásnak? Mi ez a vonal, hogy hívod?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan írjuk?<br /> Fiatal férfi: Elválasztani<br /> Prabhupāda: Elválasztani. Az az elválasztás, ez a választék ... egy jelentést hordoz. Amikor az a választék itt van, középen, akkor annak a lánynak férje van és egy tekintéllyel rendelkező családból származik. És ha meg emitt van, úgy értem, a választék emitt van, akkor ő egy prostituált. Érted? Egy prostituált nem tehet. . . egy királyi döntés alapján, egy prostituált (nevetés) nem tehet választékot ide. És még egy példa, ha egy lány jól öltözött, akkor azt kell tudni, hogy otthon van a férje. Amennyiben nem jól öltözött, akkor meg kell érteni, hogy a férje nincs otthon. Érted? És egy özvegyi ruha is . . . annyi ilyen van, annyi ilyen jelzés van.<br /> Hasonlóképpen, ez a fonál, a szent zsinór annak a jele, hogy ez a személy valakit elfogadott lelki tanítómesterének. Van sajátja. . . ahogy ez a piros jel azt szimbolizálja, hogy &quot;Ennek a lánynak van férje&quot;, hasonlóképpen ez a szent zsinór annak a szimbóluma, hogy &quot;Ennek az embernek van saját lelki tanítómestere&quot;. Tehát van egy szertartás. Érted?<br /> Tehát a védikus rendszer szerint az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, hogy megoldást találjon az életére. Életének minden lépésében a lelki tanítómester vezeti őt. Kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek, és a lelki tanítómester úgy vezeti őt, hogy... az élete, életútján való haladása módszeres legyen.<br /> Ilyen útmutatás elfogadása azt jelenti, hogy a lelki tanítómesternek is rendkívül tökéletes embernek kell lennie. Különben hogyan tudna irányítani? Nos, itt Arjuna tudja, hogy Śrī Kṛṣṇa a tökéletes személy. Ezért elfogadja Őt, mint śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannamként (BG 2.7): &quot;Átadom magam Neked, meghódolok, és elfogadsz tanítványodnak, mert a baráti beszélgetések nem tudják megoldani a zavarodottság problémáját.&quot; Lehet, hogy éveken át fognak tartani a baráti tárgyalások, de nem hoznak megoldást. Itt Kṛṣṇa lelki tanítómesterként való elfogadása azt jelenti, hogy Kṛṣṇa bárhogyan is dönt, azt el kell fogadnia.<br /> Az ember nem tagadhatja meg a lelki a tanítómester parancsát. Ezért olyan lelki tanítómestert kell választani, akinek parancsát, gondviselését követve nem fogsz hibázni. Érted? Most tételezzük fel, hogy rossz személyt fogadsz el lelki tanítómesternek, és ha ő rosszul vezet téged, akkor az egész életed tönkre van téve. Tehát az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, akinek vezetése tökéletessé teszi az életét. Ilyen a kapcsolat a lelki tanítómester és a tanítvány között. Ez nem formalitás. Nagy felelősség ez mindkettőjük részéről, mind a tanítvány, mind a lelki tanítómester részéről . És . . . Igen?<br /> Fiatal férfi (2): De ha a tanuló tudatlanságban van ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Honnan tudhatja, melyik mestert válassza? Úgy értem, mivel nincs megfelelő tudása ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): ... ahhoz, hogy bölcsen válasszon.<br /> Prabhupāda: Igen. Igen. Tehát az első dolog az, hogy az embernek egy tanítványt, ööö ..., vagy egy lelki tanítómestert kell keresnie. Mint ahogy te kutatsz valami iskola után. Valami iskola után kutatsz. Tehát ha valamilyen iskola után kutatsz, legalább némi előzetes tudással kell rendelkezned arról, hogy mit jelent az iskola. Nem kereshetsz úgy iskolát, hogy egy ruházati boltba mész be. Ha olyan tudatlan vagy, hogy nem tudod, mi az iskola és mi a posztóbolt, akkor nagyon nehéz dolgod van. Legalább azt kell tudnod, mi az az iskola. Tehát ez a tudás ilyen.<br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet<br /> samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12)<br /> A transzcendentális tudás után érdeklődő személynek lelki tanítómesterre van szüksége. Lelki tanítómesterre van szüksége. Érted? Itt van egy másik vers a Śrīmad-Bhāgavatamból: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Tasmād guruṁ prapadyeta: &quot;A transzcendentális témák iránt érdeklődőnek lelki tanítómestert kell keresnie.&quot; Tehát, legalább előzetesen rendelkeznie kell valami tudással a transzcendentális témáról ... azt a transzcendentális anyagot itt láthatod. Arjuna zavarban van, és most határozott választ akar. Ez a transzcendentális témával kapcsolatos kérdés.<br /> Tehát minden embernek vizsgálódnia kell. A vizsgálódásnak jelen kell lennie. Miről szól ez a vizsgálódás? Előzetesen ez a vizsgálódás arról szól, hogy minden emberi lény szenved. A tudatlan ember. . . akárcsak a macska és a kutya vagy az állat szenvednek, de ők azt nem értik. A szenvedés tényét nem értik meg. Amint láttuk. . . természetesen itt vágóhídon vágják le az állatokat. . . . a hindu rendszer szerint a tehénölés alaphelyzeten nem megengedett. De vannak húsevők.<br /> Tehát a hindu rendszer szerint, ha valaki húst akar enni, vennie kell egy kecskét. A hindu rendszer szerint csak kecskét és bárányt lehet leölni húsevés céljából, más állatot nem. Más állatot nem. Tehenet nem lehet . . . tiltott. A hinduk nem esznek tehénhúst. A muszlimok sem esznek, úgy értem, nem esznek disznót. A disznóhúst nem eszik meg. Van némi érzelmesség bennük. De a húsevés jelen van a hindu társadalomban is, viszont ez csak kecske- vagy bárányhús lehet. Általában kecske. Általában kecske.<br /> Most ezeket a kecskéket Kālī istennő előtt áldozzák fel. Kālī istennő. Szóval láttam, hogy ahogy az egyik állatot megölik, levágják, a másik állat pedig, amelyiket ezután fogják levágni, ő . . . ő füvet kapott, és csak állt ott. Érted? Nincs tudomása arról, hogy &quot;a következő kör az én köröm&quot;, így nem szökik el. Szóval ilyen az állat. Ez az állat. Egy ember, emberi lény nem ilyen bolond. Ha a jelek szerint &quot;legközelebb engem fognak legyilkolni&quot;, akkor ő . . . legalább tiltakozni fog, vagy megpróbál elszökni vagy valami ilyesmi. Érted? De ilyenről szó sincs.<br /> Tehát az állat és az ember közötti különbség az, hogy az állat nincs tudatában annak, milyen szenvedéseken megy keresztül. Vannak szenvedések. Mindketten, az állatok és az emberek is szenvednek, de az ember tudatos. Ha az ember nem ébred rá szenvedésére, akkor állati tudatban van.<br /> Nem kell . . . nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig szenvedünk. Háromféle szenvedés létezik. Nem beszélek erről a gazdasági problémáról vagy . . . az is egyfajta szenvedés. A védikus tudás szerint – ami egyébként tény – háromféle szenvedés létezik. A szenvedés egyik típusa a testhez és az elméhez tartozik. Tegyük fel, hogy fáj a fejem. Most meg nagyon melegem van, nagyon fázom, és megannyi testi szenvedés létezik. Hasonlóképpen elmebeli szenvedéseink is vannak. Az elmém ma nincs jó hangulatban. Hívtak . . . valaki hívott engem valamire, ezért szenvedek. Vagy elvesztettem valamit, esetleg néhány barátomat, meg annyi minden más lehet.<br /> Tehát a test és az elme által okozott szenvedések, meg a természet által okozott szenvedések. A természet. Ezt adhidaivikának hívják, ezt nem tudjuk irányítani. Egyik szenvedést sem tudjuk kontrollálni, különösen ha . . . tegyük fel, hogy erős havazás van. Egész New York városát ellepi a hó, és mindannyian kellemetlenségek közé kerülünk. Ez egyfajta szenvedés. De nem tudod kontrollálni. Nem tudod megállítani a hóesést. Érted? (nevetés) Fúj a szél, hideg szél, nem tudod megállítani. Ezt hívják adhidaivika szenvedésnek. Az elme szenvedését. A test szenvedését adhyātmikának nevezik. És vannak más szenvedések, amilyen az adhibhautika, más élőlények támadása által okozottak – az ellenségem, valamilyen állat vagy féreg okozta, oly sok féle lehet.<br /> Tehát ez a három fajta szenvedés mindig jelen van. Mindig. És . . . viszont nem akarjuk mindezt a szenvedést. Amikor ez a kérdés felmerül . . . Arjuna tudatában van annak, hogy &quot;Harcolni kell, és az én kötelességem az ellenséggel harcolni, de ez szenvedés, mert ők a rokonaim.&quot; Szóval ő ezt így érzi. Tehát, miután egy emberi lény tudatossá válik és ráébred arra, hogy mindig szenvedünk, de nem akarjuk mindezt a szenvedést, a kérdés értelmében az ilyen tudatossá vált személynek fel kell keresnie egy lelki tanítómestert. Érted? Olyan sokáig állatszerű életet élt, hogy nem tudja, mindig szenved. . . nem tudja, nem érdekli, vagy nem akar megoldást találni rá. Jelen esetben Arjuna szenved, és megoldást akar találni rá, ezért elfogad egy lelki tanítómestert.<br /> Tehát amikor tudatában vagyunk szenvedéseinknek, akkor ráébredünk arra, hogy szenvedünk . . . A szenvedés jelen van. A szenvedést elfelejteni vagy tagadni értelmetlen. Szenvedünk. De ha valaki nagyon komolyan meg akarja oldani a szenvedésének problémáját, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Csakúgy, mint ahogy Arjunának most lelki tanítómesterre van szüksége. Érthető? Igen.<br /> Tehát ott van a szenvedés. Nem igényel semmi képzést, egyszerű gondolkodással, lazán megfontolva, &quot;nem akarom ezt a sok szenvedést, de szenvedek. Miért? Van valami megoldás? Van-e...?&quot; De van megoldás. Mindezek a szentírások, ez a védikus tudás, minden. . . és nemcsak a védikus tudás.<br /> Most . . . ó, miért mész iskolába? Miért jársz főiskolára? Miért szerzel tudományos képzést? Miért szerzel jogi képzést? Minden arra való, hogy véget vessünk szenvedéseinknek. Ha nem lett volna szenvedés, akkor senki sem tanult volna. Érted? De úgy gondolja, &quot;ha tanulok, ha orvos, jogász vagy mérnök leszek, boldog leszek.&quot; Boldog. Ez a végső cél. &quot;Jó állást fogok kapni, a kormánynak fogok dolgozni. Boldog leszek.&quot; Tehát a boldogság mindennek a vége, úgy értem, minden törekvés vége.<br /> Így . . . de a szenvedések ilyetén enyhítései átmenetiek. Az igazi szenvedés, az igazi szenvedés anyagi létünknek köszönhető, a háromféle szenvedésnek. Tehát amikor valaki tudatában van szenvedésének, és meg akarja oldani ezt a szenvedést, akkor szüksége van egy lelki tanítómesterre.<br /> Nos, ha megoldást akarsz találni a szenvedéseidre, és konzultálni akarsz valakivel, akkor most milyen emberrel kell találkoznod, aki véget vethet minden szenvedésének? Ennek a szűrésnek meg kell történnie. Ha ékszert és gyémántot és nagyon értékes dolgot szeretnél vásárolni, és ha egy élelmiszerboltba mész be. . . milyen tudatlanság – biztosan becsapnak. Biztosan átvernek. Legalább egy ékszerüzletbe menj be. Ékszerbolt, Érted? Ennyi tudással rendelkezned kell. Szóval ez a kérdés megoldva?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Annak van szüksége lelki tanítómesterre, aki tudatában van anyagi szenvedésének. Ha valaki nincs tudatában anyagi szenvedéseinek, akkor még csak nem is az emberi lény státuszában van: még mindig állati státuszban van. Állati létállapot, érted? Nos, a modern civilizáció. . . a modern civilizáció gyakorlatilag . . . kibújnak alóla, megkerülik az igazi szenvedéseket. Átmeneti szenvedésekkel foglalkoznak. De a védikus rendszer az védikus tudás. Arra valók, hogy véget vessenek a szenvedéseknek. . . a jóért, a jóért való szenvedéseknek. Érted? Az emberi élet erre hivatott, véget vetni mindenféle szenvedésnek. Természetesen igyekszünk mindenféle szenvedésnek véget vetni. Vállalkozásunk, foglalkozásunk, oktatásunk, tudásunk fejlődése – minden arra való, hogy véget vessünk a szenvedésnek. De ez a szenvedés átmeneti. Ideiglenes. Viszont végérvényesen véget kell vetnünk a jóért való szenvedéseknek. Szenvedés . . .<br /> Ezt a fajta tudást transzcendentális tudásnak nevezik, és ha valaki ezt a transzcendentális tudást keresi, akkor tudja. . . ez a Bhagavad-gītā nem hétköznapi dolog. Ez transzcendentális tudás. És most a talaj is elő van készítve. A talaj előkészítve. Arjuna tudatában van szenvedésének, tanácstalanságának. Most lelki tanítómestert keres.<br /> Tehát a, a. . . Arjuna helyzetébe kellene helyeznünk magunkat: tanítvány. Amikor egy tanítvány komolyan készül . . . a szenvedésére megoldást találni, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. És milyen lelki tanítómesterre? Kṛṣṇa a legtökéletesebb ember. A legtökéletesebb ember. Tehát a lelki tanítómester Kṛṣṇát képviseli. Természetesen Kṛṣṇa nincs jelen előttünk. De a lelki tanítómesterünknek legalább olyan személynek kell lennie, aki Kṛṣṇát képviseli. És ki képviselheti Kṛṣṇát? Aki Kṛṣṇa bhaktája, a sorban, a tanítványi láncolatban. Érted? Szóval lásd itt. Arjuna elfogadja Kṛṣṇát lelki tanítómesterének.<br /> Nos, megkérdezhetnénk, vajon &quot;Miért Arjuna...? Sok tanult ember volt, nemcsak Kṛṣṇa, de Vyāsadeva és más nagy bölcsek és brahmanák is. Miért...?&quot; Kṛṣṇa is kṣatriya volt. Kṛṣṇa nem volt brahmana. Természetesen felvette az Ő, úgy éretm . . . Egy kṣatriya családjában jelent meg. És unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa és Arjuna unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa a fiútestvér utóda volt, Arjuna pedig a nővér fia. Arjuna anyja és Kṛṣṇa apja testvérek voltak. Tehát családi kapcsolatban voltak. Szoros rokonságban álltak egymással, ugyanakkor egyidősek és barátok is voltak egyben.<br /> A kérdés a következő lehet: &quot;Miért fogadja el Kṛṣṇát lelki tanítómesterének?&quot; Ez a tanítvány választása, ahogy Arjuna mondja:<br /> na hi prapaśyāmi mamāpanudyād<br /> yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām<br /> avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṁ<br /> rājyaṁ surāṇām api cādhipatyam<br /> (BG 2.8)<br /> Most azt mondja: &quot;Annyira meg vagyok zavarodva, hogy siránkozásomat akkor sem lehetne kielégíteni, ha megkapnám az egész világegyetem birodalmát. De ehelyett csak ennek a földnek vagy Indiának a királyságáért fogok harcolni.&quot; Természetesen korábban India Bhāratát jelentette. India neve a külföldiektől származik . Ennek a bolygónak ... ennek a bolygónak az igazi neve Bhārata-varṣa.<br /> Idővel fokozatosan feldarabolták. Feldarabolták, ahogyan azt jelen esetben is tapasztalhattuk, hogy India egy részét most levágták és ennek neve Pakisztán. Tudosz róla, mindenről. Hasonlóképpen, ez az egész bolygó, ötezer évvel ezelőtt ez az egész bolygó Bhārata-varṣa néven volt ismert. Bhārata-varṣa. És ezt megelőzően, több ezer és millió évvel ezelőtt ezt a bolygót Ilāvṛta-varṣa néven ismerték. Ilāvṛta-varṣa. És utána, Bharata császár kora óta. . . volt egy császár, akinek Bharata volt a neve. Tehát Bharata neve után ennek a bolygónak a neve Bhārata-varṣa lett.<br /> Tehát akár ötezer évvel ezelőtt is. . . hogy miért ötezer évvel ezelőtt? Mondjuk, legyen akkor négyezer évvel azelőtt, bár a modern történelem nem tud több, mint 2500 évről kronologikus beszámolót adni, de mi arról beszélünk, hogy körülbelül négyezer évvel ezelőtt ezt a bolygót Bhārata-varṣának hívták.<br /> Tehát, Arjuna azt mondja, &quot;Harcolni fogunk ennek a Bhārata-varṣa bolygónak az ügyei érdekében. Ez a bolygó az univerzum egyik bolygója. De még ha minden bolygót megkapok is ... ennek az univerzumnak az összes bolygóját, és ha nem marad egyetlen versenytársam sem, még akkor sem lehet enyhíteni az elmémben felmerült zavarodottságon.&quot; Így . . . most figyeld, milyen, mekkora felelősség hárul Kṛṣṇára. Sañjaya uvāca. Nos, Sañjaya azt mondta: <br /> evam uktvā hṛṣīkeśaṁ<br /> guḍākeśaḥ parantapaḥ<br /> na yotsya iti govindam<br /> uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha<br /> (BG 2.9)<br /> &quot;Ezt mondván, Arjuna elhallgatott: ’Ó, én nem tudok harcolni’ &quot;.<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Itt Kṛṣṇát Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīkeśa . . . mindig emlékeznünk kell arra, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Inkarnációként van jelen. Isten mindenható. Isten mindenható. Tehát ha Ő eléd áll, nem vonhatod azt kétségbe, &quot;Hogy van ez, Isten elém jön?&quot; Nem mondhatsz ilyet. Ha Isten mindenható, akkor ez az Ő választása: ez az Ő szabad akarata. Előtted állhat, eléd jöhet, feltéve, ha persze vagy annyira képzett bhakta. Tehát nem létezik szilárd érv amellett, hogy &quot;Isten nem jöhet&quot; vagy &quot;Isten nem ...&quot; Természetesen a védikus irodalmakra korlátozódva, azok elfogadják Isten inkarnációit.<br /> Tehát Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīka . . . Hṛṣīkeśa, van egy figyelemre méltó . . . kiemelkedő jelentése. Hṛṣīka. A Hṛṣīka jelentése az érzékek, hṛṣīka. És īśa, īśa azt jelenti, hogy az Úr. Īśa jelentése: Úr. Tehát Ő az érzékek Ura. Ő az érzékek ura. Hasonlóan, mint a Govinda. Govinda . . . itt is jelen van a Govinda név is. Igen. Na yotsya . . . na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha (BG 2.9).<br /> Govindam. Govinda. Go egyben érzékeket is jelent. A go jelentése lehet tehén, a go jelenthet földet, a go jelenthet érzéket. És a jelentése lehet inda. Az inda örömöt jelent. Aki örömöt szerez a tehénnek, aki örömöt ad a földnek, aki örömöt szerez az érzékeknek – tehát az Ő neve Govinda. No, most két dolgot. . . két nevet használunk itt.<br /> Tehát meg kell kísérelnünk megérteni, mi a Hṛṣīkeśa jelentése. A Hṛṣīka jelentése indriya, az īśa pedig az Úr. Tehát bármilyen érzékszervünk is van, valójában az érzékek tulajdonosa – nem én magam vagyok. Az érzékek tulajdonosa Isten. Mint az is, ahogy ebben a szobában ülünk. Ez a szoba a mi ülésezésünkre van kijelölve, némi bérleti díj fejében vagy bármi más szempont alapján, de ez a szoba nem a miénk. Ez tény. Nem szabad azt gondolnunk, hogy &quot;Ez... hogy én vagyok a szoba tulajdonosa.&quot; Bár szívem szerint használom, ahogy óhajtom, de az egy másik dolog. Viszont, amint valami félreértés történik, vagy a főbérlő azt mondja: &quot;Most nem jöhet tovább ide ebbe a szobában. Hagyja el&quot;, el kell mennem. Érted?<br /> Hasonlóképpen ez is olyan, mint a szoba, ez, a mi testünk. Ezt a testet Isten adta nekünk bizonyos feltételek mellett, és amint Istennek úgy tetszik, &quot;el kell hagynod a testedet&quot;, el kell költöznöm. Senki sem adhat engedélyt, hogy itt maradjunk. És ezen túl . . . akárcsak a kezem, a kezem, ez a kezem. . . most tételezzük fel, hogy megbénult a kezem. Ennek a kéznek az ereje addig tart, . . . amíg a Legfelsőbbtől kapott ereje jelen van. Egyébként, ha lebénul a kezem, nincs rá orvosság. Nem létezik rá orvosság. Érted? Tehát nem mi vagyunk ennek a testnek a tulajdonosai, sem az érzékek tulajdonosai. Az érzékszervek a Legfelsőbb Úrtól bérlettek. Ez egy nagyon kifinomult megértési forma. Tudomásul kell venni. Valójában Isten az érzékek tulajdonosa.<br /> Nos, ha én vagyok ennek a magnónak a tulajdonosa, akkor használhatom a saját célomra. Bármi, ami a birtokomban van, a saját céljaimra használható. A te dolgaidat a saját céljaidra fogod használni. Tehát, mivel Isten az érzékszerveink birtokosa, úgy ezeket az érzékszerveket Isten céljára kell használni. Ez az alapvető álláspont. Ez az alapvető álláspont. Nos, amikor ezeket az érzékszerveket nem Isten céljára használjuk, az a függőség, a feltételekhez kötött élet. Amikor az érzékszervek megtisztulnak és Isten céljaira használják azokat, az a természetes élet. Az a természetes élet.<br /> Tehát minden baj onnan ered, hogy bár érzékszerveink és mindenünk, bármink, amink van. . . az Īśopaniṣad szerint, amely ugyancsak a Véda része, abban az áll, hogy īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1):<br /> &quot;Minden, amit látsz, az Istené.&quot; Az Istené. Nos, minden félreértésünk abból az állításból ered, . . . hogy a világ összes embere a tulajdonosnak vallja magát. Akárcsak ez az amerikai föld. Most azt állítod, hogy te vagy a tulajdonosa. De ez-e a tény? Tulajdonképpen te vagy-e a tulajdonos? Nos? <br /> Most, mondjuk, néhány száz és száz éve, amikor Kolumbusz megérkezett, nem voltak ott az amerikaiak, és így nem te voltál a tulajdonos sem. A föld az továbbra is ott volt. Ha majd egyszer el fogsz innen menni, a föld továbbra is itt fog maradni.<br /> Tehát a föld Istené, és minden egyéb az övé . . . most azt mondjuk, hogy mi gyártottuk ezt az írógépet. Nos, ez az írógép, annak alkotó eleme a vas, gyártottunk-e vasat? Nem. A bányákból érkezik a vas. Isten adja. Senki sem tud vasat gyártani. Senki nem tud gyártani semmit. Át tudunk alakítani egyik dologból a másikba. Fel tudják hozni a vasat a bányából. Megolvasszák és a fémet más és más módon alakíthatják át. Ezt meg tudják tenni, de vasat előállítani nem tudnak. Nem tudnak semmit előállítani – fát, vasat, földet, bármit. Tehát az igazi tulajdonos Isten. Az igazi tulajdonos Isten, mindenben. Īśāvāsyam idaṁ sarvam. Ez az Isten-tudat. Ez az Isten-tudat. Aki Isten-tudatban van, az tökéletes ember. Ő egy tökéletes ember. Tehát itt a fontos szó:<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Kṛṣṇa mosolyog. Kṛṣṇa mosolyog, mert . . .<br /> (félre) Kinyithatod. Igen. Nyisd ki.<br /> Kṛṣṇa mosolyog: &quot;Nézd csak. Arjuna, a nagy hős. Ő a barátom, és most annyira meg van zavarodva.&quot; Most, midőn leült, és ő, Arjuna, elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, most Kṛṣṇa beszélni kezd: śrī-bhagavān uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Itt a könyv nem azt mondja, hogy kṛṣṇaḥ uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Meg kell értenünk, mi a bhagavān jelentése. Bhaga . . . a bhaga gazdagságot jelent. Bőséget. Hat fajta gazdagság létezik. És mik azok. . .? Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Mit jelent?<br /> Prabhupāda: Gazdagság.<br /> Fiatal férfi (2): Gazdagság.<br /> Prabhupāda: Követed-e, gazdagság?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Tehát mik ezek a gazdagságok? A jólét gazdagság.<br /> Akkor az erő is gazdagság. Akkor . . . aiśvaryasya samagrasya vīryasya (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47).<br /> Erő és hírnév. A hírnév is gazdagság. És akárcsak az Úr Jézus Krisztus: az egész keresztény világ ismeri Őt. Úr Kṛṣṇa, mindenki ismeri Őt, vagy rajtuk kívül Johnson elnök. Most már egész Amerika és az egész világ tudja, ki Johnson elnök. A híres Mahatma Gandhi. Tehát a hírnév is gazdagság. Mindketten emberek vagyunk, de engem senki sem ismer, őt viszont ismerik. Az egész világon ismerik. Szóval ez egy gazdagság. Akárcsak a ti Rockefelleretek. Nagyon gazdagok. Tehát a világon mindenki ismeri. Tehát gazdagok, hírnevük a gazdagságuk.<br /> Hasonlóképpen, valaki gazdag a hírneve után, és valaki más pedig gazdag az ereje után. Tehát az erő gazdagság, a jólét gazdagság és a hírnév is gazdagság. És akkor a szépség: a szépség gazdagság is egyben. Ha egy férfi vagy nő nagyon szép, vonzza az embereket. Vonzza. Tehát bármi, ami vonz, azt gazdagságnak nevezzük. A gazdag ember vonz. Az híres ember vonz. Egy híres ember vonz. Ha valaki, egy híres ember idejön, ó, annyi ember gyűlik össze a fogadására. Tehát ezek a bőségek: gazdagság, erő, hírnév, szépség, tudás és lemondás – hat dolog. Bárki, aki teljes mértékben birtokolja ezt a hat gazdagságot (fenséget), az Isten. Ez az Isten meghatározása, definíciója. Tehát bárki.<br /> Tehát amikor Kṛṣṇa jelen volt ezen a földön, teljes mértékben megmutatta fenségét, gazdagságát, teljes gazdagságát. Természetesen az összes történelmi feljegyzés megvan Róla. Nos, ami a vagyonát illeti, 16108 felesége volt. És mindegyiküknek, mindegyiküknek épített palotát. És ezek a paloták olyan csodálatosan készültek el, hogy sem villanyra, sem fényre nem volt szükség. Ékszerekkel volt díszítve. Éjjel-nappal sziporkáztak. Érted? Tehát ezek a leírások ott megvannak. De ha megfeledkezünk arról . . . hogy Ő az Isten, akkor ez valamiféle történetté fog átalakulni, mint &quot;Hogyan vehet el egy férfi tizenhatezer feleséget? Hogyan...?&quot; De mindig emlékeznünk kell arra, hogy Ő Isten. Ő mindenható. És senki másról nincsenek ilyen történelmi feljegyzések, csak Kṛṣṇáról.<br /> Aztán erőben sem tudta senki legyőzni Őt. És a szépség. . . amikor a szépségről beszélünk, midőn a csatatéren volt. . . láttál már képet Kṛṣṇáról? Láttad Őt? Óh, nem. Természetesen . . . látta valaki közületek Kṛṣṇát? Kṛṣṇa, amikor jelen volt a csatában, Kurukṣetra csataterén, akkor körülbelül kilencven éves volt. Kilencven éves. Dédunokái voltak. Tizenhatezer feleséget vett el és mindegyik feleségnek tíz gyermeke volt. És annak a tíz gyermeknek is volt egyenként tíz-tizenkét gyermeke.<br /> Aztán . . . nekik is voltak utódaik. Mivel abban az időben kilencven éves volt, dédunokái is születtek. Szóval nagyon népes családja volt. Nos, ha látsz képet Kṛṣṇáról, akkor olyannak fogod Őt látni, mint egy huszonkét, huszonöt éves fiút. Rendkívül szép volt. Csodálatosan szép volt. Tehát . . . ez Isten jellemzője. A Brahma-saṁhitā ezt mondja:<br /> advaitam acyutam anādim ananta-rūpam<br /> ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca<br /> (Bs 5.33)<br /> Ő az eredeti személy. Mivel mindenki Istentől született, ezért Ő az eredeti személy, ādyam. Purāṇa-puruṣam. A Purāṇa azt jelenti, hogy a legidősebb személy. Ennek ellenére nava-yauvanaṁ ca. Bármikor megpillantod Istent – ez az . . . ez Isten ismérve – úgy találod, hogy Ő fiatal, nagyon fiatal. A fiatalság, mondjuk tizenhat-huszonnégy évest jelent. Tehát nava-yauvanaṁ ca. Ez Isten ismérve. Tehát olyan szép volt, hogy amikor tizenöt éves fiú volt, az övéi, az összes vele egykorú lány, az Ő korabeli lányok, mind Őt követték. Olyan szép volt.<br /> Szóval szépségben utolérhetetlen volt. Gazdagságban utolérhetetlen volt. Erőben kiváló volt. És hát tudásban . . . most itt ez a könyv, a Bhagavad-gītā. Egyéb más könyvekben szereplő tudást is átadott Ő más személyeknek, ... de most itt ez a könyv, amelyet Arjunának adott át. Nos, az a mélység. . . a tudás azon mélysége, amit az emberek, meg a híres, nagyszerű tudósok még mindig fontolgatnak. Mi nem olvassuk, de Dr. Radhakrishnan, a világ egyik legnagyobb tudósa – ma már India elnöke – beszél róla. Einstein professzor, itt élt Amerikában. Német zsidó volt, és azt hiszem, Amerikában élt. Nagyszerű tanítványa volt ennek a Bhagavad-gītānak. Hitler. Hitler a Bhagavad-gītā nagyszerű tanítványa volt. Sok más tudós olvasta a Bhagavad-gītāt, és próbálta megérteni. Csak lásd, mily mélységű tudást adott Ő át nekünk. Kṛṣṇa műve. Tehát tudásban, gazdagságban, erőben, szépségben és mindenben fenséges volt. Ezért Ő Bhagavān. Nem fogadhatsz el egyetlen hétköznapi embert sem Bhagavānnak. Tehát ezért Bhagavān.<br /> Nos, bhagavān uvāca. És mert elfogadták Őt lelki tanítómesternek. . . ahogy a tanárnak joga van néha megdorgálni a diákot, úgy első körben a következő szavakkal rója meg Arjunát:<br /> aśocyān anvaśocas tvaṁ<br /> prajñā-vādāṁś ca bhāṣase<br /> gatāsūn agatāsūṁś kb<br /> nānuśocanti paṇḍitāḥ<br /> (BG 2.11)<br /> &quot;Arjuna, úgy beszélsz, mint egy nagyon, nagyon, tanult ember, de te... te egy... szóval, te bolond vagy. Nem tudod, hogy mennek a dolgok, mert paṇḍitāḥ, azok akik tanult emberek, nem siránkoztak volna úgy, mint te.&quot; Ez azt jelenti, közvetve azt mondja. . . paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy tanult. A tanult ember nem siránkozik sem holttest, sem élő felett. Gatāsūn agatāsūṁś ca. Az asūn életet jelent. Az egyik elvesztette az életét, a másik megkapta az életét, egy testet, egy élő testet és egy halott testet. Élő test és holttest. Hangsúlyozzuk csak ki ezt a pontot, hogy: &quot;Egy tanult ember... miként te azon siránkozol, hogy megölöd barátaid és rokonaid, egy tanult ember nem panaszkodott volna ílymódon. Ez azt jelenti, hogy bolond vagy.&quot;<br /> Amikor Ő azt mondja. . . akárcsak, ha én azt mondanám: &quot;Mr. Green, amit tett, egyetlen intelligens ember sem tette volna meg&quot;, tehát ez közvetve azt jelenti, hogy &quot;Ön nem intelligens.&quot; Úriember módján közölve, &quot;Mr. Green, amit csinál, ezt egyetlen intelligens ember sem tenné meg.&quot; Ez azt jelenti, hogy &quot;nem vagy intelligens&quot;.<br /> Tehát Ő azt mondja, hogy &quot;Rokonaid holtteste felett siránkozol, mert a harcban arra gondolsz, hogy 'A barátaim és a rokonaim lesznek megölve&quot;, vagyis ez azt jelenti, hogy ők élő testek, te pedig ... . te pedig a meggyilkolásuk miatt siránkozol. Tanult ember efölött sosem siránkozik. Tanult ember soha nem csinál ilyet.&quot; Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ (BG 2.11). &quot;Azok, akik tanultak, tehát a tanult személyek sohasem siránkoznak a test felett, sem az élő, sem halott test felett. Ez nem kérdéses.&quot;<br /> Nos, aki ismeri a különbséget a test és a lélek között, határozottan tudatos . . . ahogy Szókratész, akinek biztosan hallottad a nevét. Soc . . . nagy filozófus volt, görög filozófus. Hitt a lélek halhatatlanságában. Így hát megbüntették a bíróságon, bürökkel. Bürökmérget kellett innia: &quot;Rendben, ha hiszel a lélek halhatatlanságában, akkor idd meg ezt a bürökmérget.&quot; Így aztán kiitta, mert szilárdan meg volt győződve arról, &quot;Még ha meg is iszom ezt a mérget, a testem ugyan elpusztul, de a testem elpusztításával én magam nem pusztulok el.&quot; Meg volt győződve róla. Tehát nem siránkozott. Így egy paṇḍitának, tanult embernek tudnia kell, hogy ez a test és a lélek, hogy a test és a lélek közötti különbség, a különbség az, hogy . . . hogy a test nem lélek és a lélek nem test, és aki tudja ezt, az tanult ember. Ezt az utasítást kapta elsőként.<br /> Tehát a lelki fejlődés útján ez az első tudás: a test és a lélek külünböznek egymástól. Ez a test nem azonosítható a lélekkel. Érted? A lélek jelen van, de a test nem lélek. A test nem lélek. Tehát minden tanult ember tudja ezt és nekünk is tudnunk kell. . .<br /> Szerintem itt megállhatunk. (vége)</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:HU/660302_-_Lecke_BG_02.07-11_20_-_New_York&diff=627181 2025-09-30T07:28:07Z

<p>PeterL: Created page with &quot;Category:HU/Leckék - 1966 Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966 Category:HU/Leckék - USA, New York Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;link=Category:HU/Clases por fecha&#039;&#039;&#039;:C...&quot;</p> <hr /> <div>[[Category:HU/Leckék - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]<br /> &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1966|1966]]'''&lt;/div&gt;<br /> &lt;div div style=&quot;float:right&quot;&gt;<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;[[Vanisource:660302 Lecture - Srila Prabhupada Speaks a Nectar Drop in New York|Az angol verzióért kattintson ide]]&lt;/big&gt;'''<br /> &lt;/div&gt;<br /> <br /> {{RandomImage}}<br /> <br /> <br /> &lt;div class=&quot;code&quot;&gt;'''BG 02.07-11 20, New York, 1966. március 02. - 1:05,57 perc'''&lt;/div&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;mp3player&gt;https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1966/660302BG-NEW_YORK.mp3&lt;/mp3player&gt;<br /> <br /> XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX<br /> <br /> 660302 - Lecke BG 02.07-11 - New York<br /> <br /> 660302BG.NY – 1966. március 02<br /> <br /> Prabhupāda: Arjuna most meg van zavarodva. Tanácstalan abban a kérdésben, hogy harcoljon-e vagy sem. Ez volt a zavarodottsága oka. Miután meglátta maga előtt rokonait, akikkel harcolnia kellett, megzavarodott. És volt némi vitája Kṛṣṇával is. Kṛṣṇa természetesen nem bátorította őt. Nos, itt van egy lényegi dolog, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mi az?<br /> <br /> Fiatal férfi: Mi?<br /> <br /> Prabhupāda: Mi ez a könyv?<br /> <br /> Fiatal férfi: Nos, ez a . . . a . . . a Bhagavad-gītā fordítása.<br /> <br /> Prabhupāda: Nos, nem, engem figyelj.<br /> <br /> Fiatal férfi: Figyelek. Figyelek.<br /> <br /> Prabhupāda: Igen. Ne másra fordítsd a figyelmed. Csak figyelj rám. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, jóllehet, jelen volt, mégsem bátorította őt. Világi szempontból nézve, ha valaki azt mondja: &quot;Én ... Én feladom. Nem akarom. Nem akarok veszekedni a barátaimmal vagy a rokonaimmal. Jobb, ha hagyom, hogy élvezzenek. Lemondok a követeléseimről&quot;, tehát világi szempontból nézve ez egy nagyon, úgy értem, igazán úri viselkedés, hogy valaki lemond követeléséről rokonai vagy barátai javára.<br /> De Kṛṣṇa nem bátorítja ezt az álláspontot. Ki kell hangsúlyoznunk. Kṛṣṇa nem bátorít. Kṛṣṇa inkább . . . Kṛṣṇa inkább arra figyelmezteti Arjunát, hogy: &quot;Ez nem túl jó javaslat. Nem illik a helyzetedhez. Te egy árja családhoz tartozol. Te kṣatriya vagy, királyi családhoz tartozol. És megtagadod a harcot? Nem, Nem, ez nem jó. És én a barátod vagyok. Vállaltam a felelősséget, hogy a kocsihajtód legyek, és ha nem harcolsz, mit fognak ahhoz szólni az emberek?&quot; Tehát Ő nem bátorít. Csak figyeld.<br /> Nos, itt van egy világi szempontból nézve jó javaslat, miszerint Arjuna nem akar harcolni, de Kṛṣṇa nem bátorítja őt. Mi ebben a lényeg? Valaki azt kérdezheti, hogy &quot;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, miért buzdít a harcra?&quot; Az emberek mostanság, amikor háborúról esik szó, az emberek meg akarják gátolni a háborút. Jelen pillanatban arra törekszenek, hogy a nemzetek között ne legyen háború. De itt azt látjuk, hogy Kṛṣṇa nem vonakodik a háborútól. Ezt a pontot ki kell emelnünk. Nem vonakodik a háborútól, hanem inkább azt javasolja, arra ösztönzi Arjunát, hogy &quot;Nem, nem, nem, ez nem illik a pozíciódhoz. Harcolnod kell. Harcolnod kell.&quot;<br /> Tehát itt van egy pont, amikor néha megtehetnénk valamit, amit a közvélemény jóváhagyna, de lehet, hogy a felsőbb hatóság nem hagyja jóvá. Felületesen nézve a megoldás nagyon vonzónak tűnhet a közvélemény számára, de valójában nem biztos, hogy helyes. Lehet, hogy nem helyes. Ha elfogadjuk Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, és &quot;azt, hogy Arjunát miért késztette a harcra?&quot;, ez nem azt jelenti, hogy Arjunát valami helytelenre ösztönözte volna. Világi szempontból szemlélve Arjuna nagyon jámbor ember volt, és nem volt hajlandó harcolni, megölni rokonait, barátait. Ez . . . ez egy nagyon fontos szempont.<br /> Arjuna Így érvelt: &quot;Nem, nem. Ha harcolok, az én népem meghal, a feleségeik pedig özvegyek lesznek, és házasságtörést követnek el, és akkor a házasságtörés következtében megnövekszik a nemkívánatos népesség, és akkor ki fog śrāddhát felajánlani?&quot; Śrāddha . . . van egy śrāddha szertartás a hindu szentírás szerint. Nem tudom, hogy van-e ilyen a keresztény vallásban, de a hindu vallás szerint a holttest számára minden évben tiszteletbeli felajánlást mutatnak be. A családban az elhalálozási évfordulóhoz hasonlóan a leszármazottak ételt ajánlanak fel bizonyos vallási szertartások után is. Ezt śrāddhának hívják. És úgy tartják, hogy ez az áldozat az elhunyt ősatyáknak szól. Tehát ez egy családi vallási szertartás. Ezért Arjuna azt mondta, hogy &quot;Ha ezek az emberek meghalnak, ki ajánlja fel a tisztító folyamatot az ősatyáknak?&quot;<br /> Tehát a hétköznapi nézőpont alapján, meg aztán egy családapa szemszögéből nézve is számos oldalról szemlélve vitatkozott Kṛṣṇával. És aztán végül úgy döntött, hogy &quot;nem fogok harcolni. Nem fogok harcolni.&quot; Aztán Kṛṣṇa megpróbálta meggyőzni, és azt mondta, hogy &quot;Igen, bármit is mondasz, hogy te egy kṣatriya vagy és nem végzed a kötelességeidet, ez mind rendben is volna, de az elméd zavart.&quot; Tehát Arjuna ugyanakkor tudatában volt annak is, hogy csak Śrī Kṛṣṇa tud megoldást találni erre a zavarodottságra. Így hát azt mondta:<br /> kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> pṛcchāmi tvāṁ dharma-sammūḍha-cetāḥ<br /> yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> (BG 2.7)<br /> Kārpaṇya-doṣa. Kārpaṇya-doṣa azt jelenti, hogy szánalmas ember. Szánalmas ember. Tudatában volt annak, hogy ő egy nagy hős, nagyszerű harcos, és ugyanakkor jelen vannak ellenségei is. Tehát az ő tényleges kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel. Harcot ajánlottak neki. A kṣatriyának kötelességei vannak. Ha valaki kihívja: „Harcolni akarok veled”, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. Ha valaki kihívja: &quot;Igen, fogadni akarok veled, szerencsejátékot akarok játszani veled&quot;, a kṣatriya nem tagadhatja azt meg. És emiatt a Pāṇḍavák elvesztették birodalmukat.<br /> A másik fél, az unokatestvérei felajánlották, hogy &quot;Rendben, tegyünk fogadásokat.&quot; Tehát a tét a királyság felajánlása volt. &quot;Most, ha ti, ha ti,&quot; úgy értem, hogy &quot;ha legyőznek benneteket, ha vereséget szenvedtek, akkor elvesztitek a királyságot.&quot; Szóval ilymódon vesztették el a birodalmukat. Aztán a következő, a következő ajánlat az volt, hogy &quot;Ha vereséget szenvedtek, elveszítitek a feleségeteket.&quot; Így elvesztették a feleségüket is. És hasonlóképpen azt mondták: &quot;Ha most vereséget szenvedtek, akkor tizenkét évre az erdőbe kell vonulnotok.&quot;<br /> Tehát egy nagy terv állt mögöttük és sokféleképpen legyőzték őket, aztán nem kevesebb, mint húsz évig zaklatták, megalázták a Pāṇḍavákat. És most szemtől szemben harcolniuk kellett. És akkor ő nincs felkészülve a harcra. Ez azt jelenti, hogy szánalmassá vált, hogy eláll a kötelessége végzésétól. Tehát . . . tehát tudatában van annak, hogy &quot;Gyakorlatilag elállok a kötelességemtől&quot;. Kārpaṇya-doṣa: &quot;Ez az én szánalmas viselkedésem.&quot; Doṣa. A Doṣa azt jelenti: &quot;Ez egy hiba a részemről. Nem kellene elállnom ettől a harctól, de az érzelmeim nem engedik, hogy a rokonaimmal harcoljak.&quot; Tehát zavarodottság állapota áll fenn.<br /> Tehát kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ, dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Nemcsak, hogy szánalmas vagyok, de el is térek kötelességemtől, a dharmától.&quot; Dharma.<br /> Minden . . . a dharma jelentése más és más a különböző helyzetek szerint. A brāhmaṇák az intellektuális társadalmi osztály, a kṣatriyák az adminisztratív társadalmi osztály, a vaiśyák a kereskedők társadalomi osztálya, és a śūdrák. Śūdrák a munkásosztályt jelenti. Ez a négyes felosztás változatlan. Amúgy másképpen is elnevezheted – ez nem számít –, de minden társadalomban és mindörökre jelen vannak ezek a megosztottságok.<br /> Így a védikus társadalomban ez a rendszer generációnként megfigyelhető. Tehát kṣatriya volt. Nos, a kṣatriya kötelessége az volt, hogy harcoljon az ellenséggel, de nem tett ennek eleget, úgy értem, ennek az utasításnak. Ezért ő tudatában van annak, hogy dharma-sammūḍha-cetāḥ: &quot;Ó, én eltérek a vallásomtól is. Ez a kṣatriya kötelessége. Nem. Szóval most meg vagyok zavarodva.&quot; Tehát yac chreyaḥ syān niścitam: &quot;Most kedvesen, végérvényesen utasíts.&quot; Nos, itt van egy álláspont: &quot;Nem értem, mit kell tennem. Kedvesen...&quot; Yac chreyaḥ syān niścitam. A niścitam jelentése végérvényesen mi a helyes. Brūhi tan me.<br /> Most Kṛṣṇa mondhatná: &quot;Nos, már mondtam neked, hogy harcolnod kell, de nem teljesíted a parancsot.&quot; Tehát azt mondja, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam (BG 2.7). Így hát Arjuna beleegyezett, &quot;Rendben, bármilyen vitát is folytattunk eddig, felejtsük el. Most elfogadlak Téged lelki tanítómesteremként, nem pedig a barátomként.&quot;<br /> Nos, a lelki tanítómester elfogadásának gondolata is nagyon meghatározó. Érted? Amint elfogadsz valakit lelki tanítómesternek. . . mindenekelőtt a te . . . hallottad, hogy a lelki tanítómestert kiválasztás útján kell elfogadni, alapos vizsgálat után, érted, mint ahogy az ember menyasszonyát vagy vőlegényét is gondos vizsgálat után választja ki. Indiában pedig nagyon óvatosak, mert a fiúk és a lányok házassága a szülők irányítása alatt történik. Tehát a szülők nagyon körültekintőek.<br /> Tehát hasonlóan, el kell. . . a lelki tanítómester elfogadása szükséges. A védikus utasítás szerint egy embernek . . . mindenkinek kell, hogy legyen lelki tanítómestere. Talán láttál szent zsinórt. Nekünk szent zsinórunk van. Mr. Cohen, látja . . . ilyen fajta fonal. . . szent zsinór. Ez a szent szinór annak a jele, hogy ennek az embernek van saját lelki tanítómestere, van lelki tanítómestere. Csakúgy, mint – itt persze nincs ilyen megkülönböztetés – a hindu rendszer szerint egy férjezett lánynak is van valami jele, hogy az emberek megértsék: &quot;Ez a lány házas.&quot; Feltesznek egy piros színt, úgy értem, idefestenek, hogy mások tudomásul vegyék, &quot;Ez a lány házas.&quot; És aszerint . . . mi is a neve ennek? A hajban ennek az elválasztásnak? Mi ez a vonal, hogy hívod?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan?<br /> Fiatal férfi: Választék.<br /> Prabhupāda: Hogyan írjuk?<br /> Fiatal férfi: Elválasztani<br /> Prabhupāda: Elválasztani. Az az elválasztás, ez a választék ... egy jelentést hordoz. Amikor az a választék itt van, középen, akkor annak a lánynak férje van és egy tekintéllyel rendelkező családból származik. És ha meg emitt van, úgy értem, a választék emitt van, akkor ő egy prostituált. Érted? Egy prostituált nem tehet. . . egy királyi döntés alapján, egy prostituált (nevetés) nem tehet választékot ide. És még egy példa, ha egy lány jól öltözött, akkor azt kell tudni, hogy otthon van a férje. Amennyiben nem jól öltözött, akkor meg kell érteni, hogy a férje nincs otthon. Érted? És egy özvegyi ruha is . . . annyi ilyen van, annyi ilyen jelzés van.<br /> Hasonlóképpen, ez a fonál, a szent zsinór annak a jele, hogy ez a személy valakit elfogadott lelki tanítómesterének. Van sajátja. . . ahogy ez a piros jel azt szimbolizálja, hogy &quot;Ennek a lánynak van férje&quot;, hasonlóképpen ez a szent zsinór annak a szimbóluma, hogy &quot;Ennek az embernek van saját lelki tanítómestere&quot;. Tehát van egy szertartás. Érted?<br /> Tehát a védikus rendszer szerint az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, hogy megoldást találjon az életére. Életének minden lépésében a lelki tanítómester vezeti őt. Kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek, és a lelki tanítómester úgy vezeti őt, hogy... az élete, életútján való haladása módszeres legyen.<br /> Ilyen útmutatás elfogadása azt jelenti, hogy a lelki tanítómesternek is rendkívül tökéletes embernek kell lennie. Különben hogyan tudna irányítani? Nos, itt Arjuna tudja, hogy Śrī Kṛṣṇa a tökéletes személy. Ezért elfogadja Őt, mint śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannamként (BG 2.7): &quot;Átadom magam Neked, meghódolok, és elfogadsz tanítványodnak, mert a baráti beszélgetések nem tudják megoldani a zavarodottság problémáját.&quot; Lehet, hogy éveken át fognak tartani a baráti tárgyalások, de nem hoznak megoldást. Itt Kṛṣṇa lelki tanítómesterként való elfogadása azt jelenti, hogy Kṛṣṇa bárhogyan is dönt, azt el kell fogadnia.<br /> Az ember nem tagadhatja meg a lelki a tanítómester parancsát. Ezért olyan lelki tanítómestert kell választani, akinek parancsát, gondviselését követve nem fogsz hibázni. Érted? Most tételezzük fel, hogy rossz személyt fogadsz el lelki tanítómesternek, és ha ő rosszul vezet téged, akkor az egész életed tönkre van téve. Tehát az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, akinek vezetése tökéletessé teszi az életét. Ilyen a kapcsolat a lelki tanítómester és a tanítvány között. Ez nem formalitás. Nagy felelősség ez mindkettőjük részéről, mind a tanítvány, mind a lelki tanítómester részéről . És . . . Igen?<br /> Fiatal férfi (2): De ha a tanuló tudatlanságban van ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Honnan tudhatja, melyik mestert válassza? Úgy értem, mivel nincs megfelelő tudása ...<br /> Prabhupāda: Igen.<br /> Fiatal férfi (2): ... ahhoz, hogy bölcsen válasszon.<br /> Prabhupāda: Igen. Igen. Tehát az első dolog az, hogy az embernek egy tanítványt, ööö ..., vagy egy lelki tanítómestert kell keresnie. Mint ahogy te kutatsz valami iskola után. Valami iskola után kutatsz. Tehát ha valamilyen iskola után kutatsz, legalább némi előzetes tudással kell rendelkezned arról, hogy mit jelent az iskola. Nem kereshetsz úgy iskolát, hogy egy ruházati boltba mész be. Ha olyan tudatlan vagy, hogy nem tudod, mi az iskola és mi a posztóbolt, akkor nagyon nehéz dolgod van. Legalább azt kell tudnod, mi az az iskola. Tehát ez a tudás ilyen.<br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet<br /> samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12)<br /> A transzcendentális tudás után érdeklődő személynek lelki tanítómesterre van szüksége. Lelki tanítómesterre van szüksége. Érted? Itt van egy másik vers a Śrīmad-Bhāgavatamból: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Tasmād guruṁ prapadyeta: &quot;A transzcendentális témák iránt érdeklődőnek lelki tanítómestert kell keresnie.&quot; Tehát, legalább előzetesen rendelkeznie kell valami tudással a transzcendentális témáról ... azt a transzcendentális anyagot itt láthatod. Arjuna zavarban van, és most határozott választ akar. Ez a transzcendentális témával kapcsolatos kérdés.<br /> Tehát minden embernek vizsgálódnia kell. A vizsgálódásnak jelen kell lennie. Miről szól ez a vizsgálódás? Előzetesen ez a vizsgálódás arról szól, hogy minden emberi lény szenved. A tudatlan ember. . . akárcsak a macska és a kutya vagy az állat szenvednek, de ők azt nem értik. A szenvedés tényét nem értik meg. Amint láttuk. . . természetesen itt vágóhídon vágják le az állatokat. . . . a hindu rendszer szerint a tehénölés alaphelyzeten nem megengedett. De vannak húsevők.<br /> Tehát a hindu rendszer szerint, ha valaki húst akar enni, vennie kell egy kecskét. A hindu rendszer szerint csak kecskét és bárányt lehet leölni húsevés céljából, más állatot nem. Más állatot nem. Tehenet nem lehet . . . tiltott. A hinduk nem esznek tehénhúst. A muszlimok sem esznek, úgy értem, nem esznek disznót. A disznóhúst nem eszik meg. Van némi érzelmesség bennük. De a húsevés jelen van a hindu társadalomban is, viszont ez csak kecske- vagy bárányhús lehet. Általában kecske. Általában kecske.<br /> Most ezeket a kecskéket Kālī istennő előtt áldozzák fel. Kālī istennő. Szóval láttam, hogy ahogy az egyik állatot megölik, levágják, a másik állat pedig, amelyiket ezután fogják levágni, ő . . . ő füvet kapott, és csak állt ott. Érted? Nincs tudomása arról, hogy &quot;a következő kör az én köröm&quot;, így nem szökik el. Szóval ilyen az állat. Ez az állat. Egy ember, emberi lény nem ilyen bolond. Ha a jelek szerint &quot;legközelebb engem fognak legyilkolni&quot;, akkor ő . . . legalább tiltakozni fog, vagy megpróbál elszökni vagy valami ilyesmi. Érted? De ilyenről szó sincs.<br /> Tehát az állat és az ember közötti különbség az, hogy az állat nincs tudatában annak, milyen szenvedéseken megy keresztül. Vannak szenvedések. Mindketten, az állatok és az emberek is szenvednek, de az ember tudatos. Ha az ember nem ébred rá szenvedésére, akkor állati tudatban van.<br /> Nem kell . . . nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig szenvedünk. Háromféle szenvedés létezik. Nem beszélek erről a gazdasági problémáról vagy . . . az is egyfajta szenvedés. A védikus tudás szerint – ami egyébként tény – háromféle szenvedés létezik. A szenvedés egyik típusa a testhez és az elméhez tartozik. Tegyük fel, hogy fáj a fejem. Most meg nagyon melegem van, nagyon fázom, és megannyi testi szenvedés létezik. Hasonlóképpen elmebeli szenvedéseink is vannak. Az elmém ma nincs jó hangulatban. Hívtak . . . valaki hívott engem valamire, ezért szenvedek. Vagy elvesztettem valamit, esetleg néhány barátomat, meg annyi minden más lehet.<br /> Tehát a test és az elme által okozott szenvedések, meg a természet által okozott szenvedések. A természet. Ezt adhidaivikának hívják, ezt nem tudjuk irányítani. Egyik szenvedést sem tudjuk kontrollálni, különösen ha . . . tegyük fel, hogy erős havazás van. Egész New York városát ellepi a hó, és mindannyian kellemetlenségek közé kerülünk. Ez egyfajta szenvedés. De nem tudod kontrollálni. Nem tudod megállítani a hóesést. Érted? (nevetés) Fúj a szél, hideg szél, nem tudod megállítani. Ezt hívják adhidaivika szenvedésnek. Az elme szenvedését. A test szenvedését adhyātmikának nevezik. És vannak más szenvedések, amilyen az adhibhautika, más élőlények támadása által okozottak – az ellenségem, valamilyen állat vagy féreg okozta, oly sok féle lehet.<br /> Tehát ez a három fajta szenvedés mindig jelen van. Mindig. És . . . viszont nem akarjuk mindezt a szenvedést. Amikor ez a kérdés felmerül . . . Arjuna tudatában van annak, hogy &quot;Harcolni kell, és az én kötelességem az ellenséggel harcolni, de ez szenvedés, mert ők a rokonaim.&quot; Szóval ő ezt így érzi. Tehát, miután egy emberi lény tudatossá válik és ráébred arra, hogy mindig szenvedünk, de nem akarjuk mindezt a szenvedést, a kérdés értelmében az ilyen tudatossá vált személynek fel kell keresnie egy lelki tanítómestert. Érted? Olyan sokáig állatszerű életet élt, hogy nem tudja, mindig szenved. . . nem tudja, nem érdekli, vagy nem akar megoldást találni rá. Jelen esetben Arjuna szenved, és megoldást akar találni rá, ezért elfogad egy lelki tanítómestert.<br /> Tehát amikor tudatában vagyunk szenvedéseinknek, akkor ráébredünk arra, hogy szenvedünk . . . A szenvedés jelen van. A szenvedést elfelejteni vagy tagadni értelmetlen. Szenvedünk. De ha valaki nagyon komolyan meg akarja oldani a szenvedésének problémáját, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Csakúgy, mint ahogy Arjunának most lelki tanítómesterre van szüksége. Érthető? Igen.<br /> Tehát ott van a szenvedés. Nem igényel semmi képzést, egyszerű gondolkodással, lazán megfontolva, &quot;nem akarom ezt a sok szenvedést, de szenvedek. Miért? Van valami megoldás? Van-e...?&quot; De van megoldás. Mindezek a szentírások, ez a védikus tudás, minden. . . és nemcsak a védikus tudás.<br /> Most . . . ó, miért mész iskolába? Miért jársz főiskolára? Miért szerzel tudományos képzést? Miért szerzel jogi képzést? Minden arra való, hogy véget vessünk szenvedéseinknek. Ha nem lett volna szenvedés, akkor senki sem tanult volna. Érted? De úgy gondolja, &quot;ha tanulok, ha orvos, jogász vagy mérnök leszek, boldog leszek.&quot; Boldog. Ez a végső cél. &quot;Jó állást fogok kapni, a kormánynak fogok dolgozni. Boldog leszek.&quot; Tehát a boldogság mindennek a vége, úgy értem, minden törekvés vége.<br /> Így . . . de a szenvedések ilyetén enyhítései átmenetiek. Az igazi szenvedés, az igazi szenvedés anyagi létünknek köszönhető, a háromféle szenvedésnek. Tehát amikor valaki tudatában van szenvedésének, és meg akarja oldani ezt a szenvedést, akkor szüksége van egy lelki tanítómesterre.<br /> Nos, ha megoldást akarsz találni a szenvedéseidre, és konzultálni akarsz valakivel, akkor most milyen emberrel kell találkoznod, aki véget vethet minden szenvedésének? Ennek a szűrésnek meg kell történnie. Ha ékszert és gyémántot és nagyon értékes dolgot szeretnél vásárolni, és ha egy élelmiszerboltba mész be. . . milyen tudatlanság – biztosan becsapnak. Biztosan átvernek. Legalább egy ékszerüzletbe menj be. Ékszerbolt, Érted? Ennyi tudással rendelkezned kell. Szóval ez a kérdés megoldva?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Annak van szüksége lelki tanítómesterre, aki tudatában van anyagi szenvedésének. Ha valaki nincs tudatában anyagi szenvedéseinek, akkor még csak nem is az emberi lény státuszában van: még mindig állati státuszban van. Állati létállapot, érted? Nos, a modern civilizáció. . . a modern civilizáció gyakorlatilag . . . kibújnak alóla, megkerülik az igazi szenvedéseket. Átmeneti szenvedésekkel foglalkoznak. De a védikus rendszer az védikus tudás. Arra valók, hogy véget vessenek a szenvedéseknek. . . a jóért, a jóért való szenvedéseknek. Érted? Az emberi élet erre hivatott, véget vetni mindenféle szenvedésnek. Természetesen igyekszünk mindenféle szenvedésnek véget vetni. Vállalkozásunk, foglalkozásunk, oktatásunk, tudásunk fejlődése – minden arra való, hogy véget vessünk a szenvedésnek. De ez a szenvedés átmeneti. Ideiglenes. Viszont végérvényesen véget kell vetnünk a jóért való szenvedéseknek. Szenvedés . . .<br /> Ezt a fajta tudást transzcendentális tudásnak nevezik, és ha valaki ezt a transzcendentális tudást keresi, akkor tudja. . . ez a Bhagavad-gītā nem hétköznapi dolog. Ez transzcendentális tudás. És most a talaj is elő van készítve. A talaj előkészítve. Arjuna tudatában van szenvedésének, tanácstalanságának. Most lelki tanítómestert keres.<br /> Tehát a, a. . . Arjuna helyzetébe kellene helyeznünk magunkat: tanítvány. Amikor egy tanítvány komolyan készül . . . a szenvedésére megoldást találni, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. És milyen lelki tanítómesterre? Kṛṣṇa a legtökéletesebb ember. A legtökéletesebb ember. Tehát a lelki tanítómester Kṛṣṇát képviseli. Természetesen Kṛṣṇa nincs jelen előttünk. De a lelki tanítómesterünknek legalább olyan személynek kell lennie, aki Kṛṣṇát képviseli. És ki képviselheti Kṛṣṇát? Aki Kṛṣṇa bhaktája, a sorban, a tanítványi láncolatban. Érted? Szóval lásd itt. Arjuna elfogadja Kṛṣṇát lelki tanítómesterének.<br /> Nos, megkérdezhetnénk, vajon &quot;Miért Arjuna...? Sok tanult ember volt, nemcsak Kṛṣṇa, de Vyāsadeva és más nagy bölcsek és brahmanák is. Miért...?&quot; Kṛṣṇa is kṣatriya volt. Kṛṣṇa nem volt brahmana. Természetesen felvette az Ő, úgy éretm . . . Egy kṣatriya családjában jelent meg. És unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa és Arjuna unokatestvérek voltak. Kṛṣṇa a fiútestvér utóda volt, Arjuna pedig a nővér fia. Arjuna anyja és Kṛṣṇa apja testvérek voltak. Tehát családi kapcsolatban voltak. Szoros rokonságban álltak egymással, ugyanakkor egyidősek és barátok is voltak egyben.<br /> A kérdés a következő lehet: &quot;Miért fogadja el Kṛṣṇát lelki tanítómesterének?&quot; Ez a tanítvány választása, ahogy Arjuna mondja:<br /> na hi prapaśyāmi mamāpanudyād<br /> yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām<br /> avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṁ<br /> rājyaṁ surāṇām api cādhipatyam<br /> (BG 2.8)<br /> Most azt mondja: &quot;Annyira meg vagyok zavarodva, hogy siránkozásomat akkor sem lehetne kielégíteni, ha megkapnám az egész világegyetem birodalmát. De ehelyett csak ennek a földnek vagy Indiának a királyságáért fogok harcolni.&quot; Természetesen korábban India Bhāratát jelentette. India neve a külföldiektől származik . Ennek a bolygónak ... ennek a bolygónak az igazi neve Bhārata-varṣa.<br /> Idővel fokozatosan feldarabolták. Feldarabolták, ahogyan azt jelen esetben is tapasztalhattuk, hogy India egy részét most levágták és ennek neve Pakisztán. Tudosz róla, mindenről. Hasonlóképpen, ez az egész bolygó, ötezer évvel ezelőtt ez az egész bolygó Bhārata-varṣa néven volt ismert. Bhārata-varṣa. És ezt megelőzően, több ezer és millió évvel ezelőtt ezt a bolygót Ilāvṛta-varṣa néven ismerték. Ilāvṛta-varṣa. És utána, Bharata császár kora óta. . . volt egy császár, akinek Bharata volt a neve. Tehát Bharata neve után ennek a bolygónak a neve Bhārata-varṣa lett.<br /> Tehát akár ötezer évvel ezelőtt is. . . hogy miért ötezer évvel ezelőtt? Mondjuk, legyen akkor négyezer évvel azelőtt, bár a modern történelem nem tud több, mint 2500 évről kronologikus beszámolót adni, de mi arról beszélünk, hogy körülbelül négyezer évvel ezelőtt ezt a bolygót Bhārata-varṣának hívták.<br /> Tehát, Arjuna azt mondja, &quot;Harcolni fogunk ennek a Bhārata-varṣa bolygónak az ügyei érdekében. Ez a bolygó az univerzum egyik bolygója. De még ha minden bolygót megkapok is ... ennek az univerzumnak az összes bolygóját, és ha nem marad egyetlen versenytársam sem, még akkor sem lehet enyhíteni az elmémben felmerült zavarodottságon.&quot; Így . . . most figyeld, milyen, mekkora felelősség hárul Kṛṣṇára. Sañjaya uvāca. Nos, Sañjaya azt mondta: <br /> evam uktvā hṛṣīkeśaṁ<br /> guḍākeśaḥ parantapaḥ<br /> na yotsya iti govindam<br /> uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha<br /> (BG 2.9)<br /> &quot;Ezt mondván, Arjuna elhallgatott: ’Ó, én nem tudok harcolni’ &quot;.<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Itt Kṛṣṇát Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīkeśa . . . mindig emlékeznünk kell arra, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Inkarnációként van jelen. Isten mindenható. Isten mindenható. Tehát ha Ő eléd áll, nem vonhatod azt kétségbe, &quot;Hogy van ez, Isten elém jön?&quot; Nem mondhatsz ilyet. Ha Isten mindenható, akkor ez az Ő választása: ez az Ő szabad akarata. Előtted állhat, eléd jöhet, feltéve, ha persze vagy annyira képzett bhakta. Tehát nem létezik szilárd érv amellett, hogy &quot;Isten nem jöhet&quot; vagy &quot;Isten nem ...&quot; Természetesen a védikus irodalmakra korlátozódva, azok elfogadják Isten inkarnációit.<br /> Tehát Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért Hṛṣīkeśának szólítják. Hṛṣīka . . . Hṛṣīkeśa, van egy figyelemre méltó . . . kiemelkedő jelentése. Hṛṣīka. A Hṛṣīka jelentése az érzékek, hṛṣīka. És īśa, īśa azt jelenti, hogy az Úr. Īśa jelentése: Úr. Tehát Ő az érzékek Ura. Ő az érzékek ura. Hasonlóan, mint a Govinda. Govinda . . . itt is jelen van a Govinda név is. Igen. Na yotsya . . . na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha (BG 2.9).<br /> Govindam. Govinda. Go egyben érzékeket is jelent. A go jelentése lehet tehén, a go jelenthet földet, a go jelenthet érzéket. És a jelentése lehet inda. Az inda örömöt jelent. Aki örömöt szerez a tehénnek, aki örömöt ad a földnek, aki örömöt szerez az érzékeknek – tehát az Ő neve Govinda. No, most két dolgot. . . két nevet használunk itt.<br /> Tehát meg kell kísérelnünk megérteni, mi a Hṛṣīkeśa jelentése. A Hṛṣīka jelentése indriya, az īśa pedig az Úr. Tehát bármilyen érzékszervünk is van, valójában az érzékek tulajdonosa – nem én magam vagyok. Az érzékek tulajdonosa Isten. Mint az is, ahogy ebben a szobában ülünk. Ez a szoba a mi ülésezésünkre van kijelölve, némi bérleti díj fejében vagy bármi más szempont alapján, de ez a szoba nem a miénk. Ez tény. Nem szabad azt gondolnunk, hogy &quot;Ez... hogy én vagyok a szoba tulajdonosa.&quot; Bár szívem szerint használom, ahogy óhajtom, de az egy másik dolog. Viszont, amint valami félreértés történik, vagy a főbérlő azt mondja: &quot;Most nem jöhet tovább ide ebbe a szobában. Hagyja el&quot;, el kell mennem. Érted?<br /> Hasonlóképpen ez is olyan, mint a szoba, ez, a mi testünk. Ezt a testet Isten adta nekünk bizonyos feltételek mellett, és amint Istennek úgy tetszik, &quot;el kell hagynod a testedet&quot;, el kell költöznöm. Senki sem adhat engedélyt, hogy itt maradjunk. És ezen túl . . . akárcsak a kezem, a kezem, ez a kezem. . . most tételezzük fel, hogy megbénult a kezem. Ennek a kéznek az ereje addig tart, . . . amíg a Legfelsőbbtől kapott ereje jelen van. Egyébként, ha lebénul a kezem, nincs rá orvosság. Nem létezik rá orvosság. Érted? Tehát nem mi vagyunk ennek a testnek a tulajdonosai, sem az érzékek tulajdonosai. Az érzékszervek a Legfelsőbb Úrtól bérlettek. Ez egy nagyon kifinomult megértési forma. Tudomásul kell venni. Valójában Isten az érzékek tulajdonosa.<br /> Nos, ha én vagyok ennek a magnónak a tulajdonosa, akkor használhatom a saját célomra. Bármi, ami a birtokomban van, a saját céljaimra használható. A te dolgaidat a saját céljaidra fogod használni. Tehát, mivel Isten az érzékszerveink birtokosa, úgy ezeket az érzékszerveket Isten céljára kell használni. Ez az alapvető álláspont. Ez az alapvető álláspont. Nos, amikor ezeket az érzékszerveket nem Isten céljára használjuk, az a függőség, a feltételekhez kötött élet. Amikor az érzékszervek megtisztulnak és Isten céljaira használják azokat, az a természetes élet. Az a természetes élet.<br /> Tehát minden baj onnan ered, hogy bár érzékszerveink és mindenünk, bármink, amink van. . . az Īśopaniṣad szerint, amely ugyancsak a Véda része, abban az áll, hogy īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1):<br /> &quot;Minden, amit látsz, az Istené.&quot; Az Istené. Nos, minden félreértésünk abból az állításból ered, . . . hogy a világ összes embere a tulajdonosnak vallja magát. Akárcsak ez az amerikai föld. Most azt állítod, hogy te vagy a tulajdonosa. De ez-e a tény? Tulajdonképpen te vagy-e a tulajdonos? Nos? <br /> Most, mondjuk, néhány száz és száz éve, amikor Kolumbusz megérkezett, nem voltak ott az amerikaiak, és így nem te voltál a tulajdonos sem. A föld az továbbra is ott volt. Ha majd egyszer el fogsz innen menni, a föld továbbra is itt fog maradni.<br /> Tehát a föld Istené, és minden egyéb az övé . . . most azt mondjuk, hogy mi gyártottuk ezt az írógépet. Nos, ez az írógép, annak alkotó eleme a vas, gyártottunk-e vasat? Nem. A bányákból érkezik a vas. Isten adja. Senki sem tud vasat gyártani. Senki nem tud gyártani semmit. Át tudunk alakítani egyik dologból a másikba. Fel tudják hozni a vasat a bányából. Megolvasszák és a fémet más és más módon alakíthatják át. Ezt meg tudják tenni, de vasat előállítani nem tudnak. Nem tudnak semmit előállítani – fát, vasat, földet, bármit. Tehát az igazi tulajdonos Isten. Az igazi tulajdonos Isten, mindenben. Īśāvāsyam idaṁ sarvam. Ez az Isten-tudat. Ez az Isten-tudat. Aki Isten-tudatban van, az tökéletes ember. Ő egy tökéletes ember. Tehát itt a fontos szó:<br /> tam uvāca hṛṣīkeśaḥ<br /> prahasann iva bhārata<br /> senayor ubhayor madhye<br /> viṣīdantam idaṁ vacaḥ<br /> (BG 2.10)<br /> Kṛṣṇa mosolyog. Kṛṣṇa mosolyog, mert . . .<br /> (félre) Kinyithatod. Igen. Nyisd ki.<br /> Kṛṣṇa mosolyog: &quot;Nézd csak. Arjuna, a nagy hős. Ő a barátom, és most annyira meg van zavarodva.&quot; Most, midőn leült, és ő, Arjuna, elfogadta Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, most Kṛṣṇa beszélni kezd: śrī-bhagavān uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Itt a könyv nem azt mondja, hogy kṛṣṇaḥ uvāca. Śrī-bhagavān uvāca. Meg kell értenünk, mi a bhagavān jelentése. Bhaga . . . a bhaga gazdagságot jelent. Bőséget. Hat fajta gazdagság létezik. És mik azok. . .? Igen.<br /> Fiatal férfi (2): Mit jelent?<br /> Prabhupāda: Gazdagság.<br /> Fiatal férfi (2): Gazdagság.<br /> Prabhupāda: Követed-e, gazdagság?<br /> Fiatal férfi (2): Igen, igen.<br /> Prabhupāda: Igen. Tehát mik ezek a gazdagságok? A jólét gazdagság.<br /> Akkor az erő is gazdagság. Akkor . . . aiśvaryasya samagrasya vīryasya (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47).<br /> Erő és hírnév. A hírnév is gazdagság. És akárcsak az Úr Jézus Krisztus: az egész keresztény világ ismeri Őt. Úr Kṛṣṇa, mindenki ismeri Őt, vagy rajtuk kívül Johnson elnök. Most már egész Amerika és az egész világ tudja, ki Johnson elnök. A híres Mahatma Gandhi. Tehát a hírnév is gazdagság. Mindketten emberek vagyunk, de engem senki sem ismer, őt viszont ismerik. Az egész világon ismerik. Szóval ez egy gazdagság. Akárcsak a ti Rockefelleretek. Nagyon gazdagok. Tehát a világon mindenki ismeri. Tehát gazdagok, hírnevük a gazdagságuk.<br /> Hasonlóképpen, valaki gazdag a hírneve után, és valaki más pedig gazdag az ereje után. Tehát az erő gazdagság, a jólét gazdagság és a hírnév is gazdagság. És akkor a szépség: a szépség gazdagság is egyben. Ha egy férfi vagy nő nagyon szép, vonzza az embereket. Vonzza. Tehát bármi, ami vonz, azt gazdagságnak nevezzük. A gazdag ember vonz. Az híres ember vonz. Egy híres ember vonz. Ha valaki, egy híres ember idejön, ó, annyi ember gyűlik össze a fogadására. Tehát ezek a bőségek: gazdagság, erő, hírnév, szépség, tudás és lemondás – hat dolog. Bárki, aki teljes mértékben birtokolja ezt a hat gazdagságot (fenséget), az Isten. Ez az Isten meghatározása, definíciója. Tehát bárki.<br /> Tehát amikor Kṛṣṇa jelen volt ezen a földön, teljes mértékben megmutatta fenségét, gazdagságát, teljes gazdagságát. Természetesen az összes történelmi feljegyzés megvan Róla. Nos, ami a vagyonát illeti, 16108 felesége volt. És mindegyiküknek, mindegyiküknek épített palotát. És ezek a paloták olyan csodálatosan készültek el, hogy sem villanyra, sem fényre nem volt szükség. Ékszerekkel volt díszítve. Éjjel-nappal sziporkáztak. Érted? Tehát ezek a leírások ott megvannak. De ha megfeledkezünk arról . . . hogy Ő az Isten, akkor ez valamiféle történetté fog átalakulni, mint &quot;Hogyan vehet el egy férfi tizenhatezer feleséget? Hogyan...?&quot; De mindig emlékeznünk kell arra, hogy Ő Isten. Ő mindenható. És senki másról nincsenek ilyen történelmi feljegyzések, csak Kṛṣṇáról.<br /> Aztán erőben sem tudta senki legyőzni Őt. És a szépség. . . amikor a szépségről beszélünk, midőn a csatatéren volt. . . láttál már képet Kṛṣṇáról? Láttad Őt? Óh, nem. Természetesen . . . látta valaki közületek Kṛṣṇát? Kṛṣṇa, amikor jelen volt a csatában, Kurukṣetra csataterén, akkor körülbelül kilencven éves volt. Kilencven éves. Dédunokái voltak. Tizenhatezer feleséget vett el és mindegyik feleségnek tíz gyermeke volt. És annak a tíz gyermeknek is volt egyenként tíz-tizenkét gyermeke.<br /> Aztán . . . nekik is voltak utódaik. Mivel abban az időben kilencven éves volt, dédunokái is születtek. Szóval nagyon népes családja volt. Nos, ha látsz képet Kṛṣṇáról, akkor olyannak fogod Őt látni, mint egy huszonkét, huszonöt éves fiút. Rendkívül szép volt. Csodálatosan szép volt. Tehát . . . ez Isten jellemzője. A Brahma-saṁhitā ezt mondja:<br /> advaitam acyutam anādim ananta-rūpam<br /> ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca<br /> (Bs 5.33)<br /> Ő az eredeti személy. Mivel mindenki Istentől született, ezért Ő az eredeti személy, ādyam. Purāṇa-puruṣam. A Purāṇa azt jelenti, hogy a legidősebb személy. Ennek ellenére nava-yauvanaṁ ca. Bármikor megpillantod Istent – ez az . . . ez Isten ismérve – úgy találod, hogy Ő fiatal, nagyon fiatal. A fiatalság, mondjuk tizenhat-huszonnégy évest jelent. Tehát nava-yauvanaṁ ca. Ez Isten ismérve. Tehát olyan szép volt, hogy amikor tizenöt éves fiú volt, az övéi, az összes vele egykorú lány, az Ő korabeli lányok, mind Őt követték. Olyan szép volt.<br /> Szóval szépségben utolérhetetlen volt. Gazdagságban utolérhetetlen volt. Erőben kiváló volt. És hát tudásban . . . most itt ez a könyv, a Bhagavad-gītā. Egyéb más könyvekben szereplő tudást is átadott Ő más személyeknek, ... de most itt ez a könyv, amelyet Arjunának adott át. Nos, az a mélység. . . a tudás azon mélysége, amit az emberek, meg a híres, nagyszerű tudósok még mindig fontolgatnak. Mi nem olvassuk, de Dr. Radhakrishnan, a világ egyik legnagyobb tudósa – ma már India elnöke – beszél róla. Einstein professzor, itt élt Amerikában. Német zsidó volt, és azt hiszem, Amerikában élt. Nagyszerű tanítványa volt ennek a Bhagavad-gītānak. Hitler. Hitler a Bhagavad-gītā nagyszerű tanítványa volt. Sok más tudós olvasta a Bhagavad-gītāt, és próbálta megérteni. Csak lásd, mily mélységű tudást adott Ő át nekünk. Kṛṣṇa műve. Tehát tudásban, gazdagságban, erőben, szépségben és mindenben fenséges volt. Ezért Ő Bhagavān. Nem fogadhatsz el egyetlen hétköznapi embert sem Bhagavānnak. Tehát ezért Bhagavān.<br /> Nos, bhagavān uvāca. És mert elfogadták Őt lelki tanítómesternek. . . ahogy a tanárnak joga van néha megdorgálni a diákot, úgy első körben a következő szavakkal rója meg Arjunát:<br /> aśocyān anvaśocas tvaṁ<br /> prajñā-vādāṁś ca bhāṣase<br /> gatāsūn agatāsūṁś kb<br /> nānuśocanti paṇḍitāḥ<br /> (BG 2.11)<br /> &quot;Arjuna, úgy beszélsz, mint egy nagyon, nagyon, tanult ember, de te... te egy... szóval, te bolond vagy. Nem tudod, hogy mennek a dolgok, mert paṇḍitāḥ, azok akik tanult emberek, nem siránkoztak volna úgy, mint te.&quot; Ez azt jelenti, közvetve azt mondja. . . paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy tanult. A tanult ember nem siránkozik sem holttest, sem élő felett. Gatāsūn agatāsūṁś ca. Az asūn életet jelent. Az egyik elvesztette az életét, a másik megkapta az életét, egy testet, egy élő testet és egy halott testet. Élő test és holttest. Hangsúlyozzuk csak ki ezt a pontot, hogy: &quot;Egy tanult ember... miként te azon siránkozol, hogy megölöd barátaid és rokonaid, egy tanult ember nem panaszkodott volna ílymódon. Ez azt jelenti, hogy bolond vagy.&quot;<br /> Amikor Ő azt mondja. . . akárcsak, ha én azt mondanám: &quot;Mr. Green, amit tett, egyetlen intelligens ember sem tette volna meg&quot;, tehát ez közvetve azt jelenti, hogy &quot;Ön nem intelligens.&quot; Úriember módján közölve, &quot;Mr. Green, amit csinál, ezt egyetlen intelligens ember sem tenné meg.&quot; Ez azt jelenti, hogy &quot;nem vagy intelligens&quot;.<br /> Tehát Ő azt mondja, hogy &quot;Rokonaid holtteste felett siránkozol, mert a harcban arra gondolsz, hogy 'A barátaim és a rokonaim lesznek megölve&quot;, vagyis ez azt jelenti, hogy ők élő testek, te pedig ... . te pedig a meggyilkolásuk miatt siránkozol. Tanult ember efölött sosem siránkozik. Tanult ember soha nem csinál ilyet.&quot; Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ (BG 2.11). &quot;Azok, akik tanultak, tehát a tanult személyek sohasem siránkoznak a test felett, sem az élő, sem halott test felett. Ez nem kérdéses.&quot;<br /> Nos, aki ismeri a különbséget a test és a lélek között, határozottan tudatos . . . ahogy Szókratész, akinek biztosan hallottad a nevét. Soc . . . nagy filozófus volt, görög filozófus. Hitt a lélek halhatatlanságában. Így hát megbüntették a bíróságon, bürökkel. Bürökmérget kellett innia: &quot;Rendben, ha hiszel a lélek halhatatlanságában, akkor idd meg ezt a bürökmérget.&quot; Így aztán kiitta, mert szilárdan meg volt győződve arról, &quot;Még ha meg is iszom ezt a mérget, a testem ugyan elpusztul, de a testem elpusztításával én magam nem pusztulok el.&quot; Meg volt győződve róla. Tehát nem siránkozott. Így egy paṇḍitának, tanult embernek tudnia kell, hogy ez a test és a lélek, hogy a test és a lélek közötti különbség, a különbség az, hogy . . . hogy a test nem lélek és a lélek nem test, és aki tudja ezt, az tanult ember. Ezt az utasítást kapta elsőként.<br /> Tehát a lelki fejlődés útján ez az első tudás: a test és a lélek külünböznek egymástól. Ez a test nem azonosítható a lélekkel. Érted? A lélek jelen van, de a test nem lélek. A test nem lélek. Tehát minden tanult ember tudja ezt és nekünk is tudnunk kell. . .<br /> Szerintem itt megállhatunk. (vége)</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:HU/660219_-_Lecke_BG_Introduction_-_New_York&diff=623486 2025-07-16T12:59:34Z

<p>PeterL: Created page with &quot;Category:HU/Leckék - 1966 Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966 Category:HU/Leckék - USA, New York Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;link=Category:HU/Clases por fecha&#039;&#039;&#039;:C...&quot;</p> <hr /> <div>[[Category:HU/Leckék - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966]]<br /> [[Category:HU/Leckék - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1966-11]]<br /> [[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]<br /> [[Category:HU/20.01 - 30.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]<br /> &lt;div style=&quot;float:left&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1966|1966]]'''&lt;/div&gt;<br /> &lt;div div style=&quot;float:right&quot;&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> &lt;div class=&quot;code&quot;&gt;660219-20BG.NEW YORK - 1966. február 19.-20.&lt;/div&gt;<br /> <br /> <br /> {{Toc left no-numbers}}<br /> <br /> &lt;div style=&quot;clear:both;&quot;&gt;&lt;/div&gt;<br /> *''Śrīla Prabhupāda legkorábbi felvétele a Bhaktivedanta Archívumban''<br /> *''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van bevezetője lett''<br /> <br /> <br /> ====Első Rész - 1966. február 19.====<br /> <br /> <br /> &lt;mp3player&gt;https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1966/660219-20.BG-NY_full_part_1.mp3&lt;/mp3player&gt;<br /> <br /> <br /> '''Prabhupāda:<br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlita ṣ ṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> :''śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭṣaṭ ṁ<br /> :''sthāpitaṁ yena bhū-tale<br /> :''svayaṁ rūpaḥ kadā mahya ḥ ṁ<br /> :''dadāti sva-padāntikam<br /> <br /> <br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával<br /> felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki!<br /> Vajon mikor fog Śrīla Rūpa Gosvāmī Prabhupāda – az Úr Caitanya kívánságát ebben az anyagi<br /> világban valóra váltó misszió alapítója – menedéket nyújtani lótuszlábánál?<br /> <br /> :''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca<br /> :''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam<br /> :''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ<br /> :''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca<br /> <br /> <br /> Tisztelettel borulok le tanítómesterem lótuszlábánál s minden vaiṣṇava lábánál! Tisztelettel borulok le Śrīla Rūpa Gosvāmī és idősebb fivére, Sanātana Gosvāmī, valamint Raghunātha Dāsa, Raghunātha Bhaṭṭa, Gopāla Bhaṭṭa és Śrīla Jīva Gosvāmī lótuszlábánál! Tisztelettel borulok le az Úr Kṛṣṇa Caitanya és az Úr Nityānanda, valamint Advaita Ācārya, Gadādhara, Śrīvāsa és többi társuk előtt! Tisztelettel borulok le Śrīmatī Rādhārāṇī, Śrī Kṛṣṇa és társaik, Śrī Lalītā és Viśākhā előtt is!<br /> <br /> :''he kṛṣṇa karuṇā-sindho<br /> :''dīna-bandho jagat-pate<br /> :''gopeśa gopikā-kānta<br /> :''rādhā-kānta namo 'stu te<br /> <br /> Ó, drága Kṛṣṇám! Te vagy a boldogtalanok barátja s a teremtés eredete! Te vagy a gopīk Ura és Rādhārāṇī kedvese! Tisztelettel leborulok Előtted!<br /> <br /> <br /> :''tapta-kāñcana-gaurāṅgi<br /> :''rādhe vṛndāvaneśvari<br /> :''vṛṣabhānu-sute devi<br /> :''praṇamāmi hari-priye<br /> <br /> Hódolattal borulok le Rādhārāṇī, Vṛndāvana királynője előtt, akinek testszíne olyan, akár az olvadt arany! Te vagy Vṛṣabhānu király leánya, aki oly kedves az Úr Kṛṣṇának.<br /> <br /> <br /> :''vāñchā-kalpatarubhyaś ca<br /> :''kṛpā-sindhubhya eva ca<br /> :''patitānāṁ pāvanebhyo<br /> :''vaiṣṇavebhyo namo namaḥ<br /> <br /> Tisztelettel borulok le az Úr összes vaiṣṇava híve előtt, akik mindenki óhaját teljesíteni tudják, akár a kívánságteljesítő fák, s végtelenül könyörületesek a bűnös lelkekhez.<br /> <br /> <br /> :''śrī-kṛṣṇa-caitanya<br /> :''prabhu-nityānanda<br /> :''śrī-advaita gadādhara<br /> :''śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda<br /> Hódolattal borulok le Śrī Kṛṣṇa Caitanya, Nityānanda Prabhu, Śrī Advaita, Gadādhara, Śrīvāsa és mindenki más előtt, aki az odaadás útján halad!<br /> <br /> <br /> :''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare<br /> :''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare<br /> <br /> A Gītopaniṣad bevezetője A. C. Bhaktivedanta Swamitól, a Śrīmad-Bhāgavatam, Könnyű utazás más bolygókra című könyvek szerzőjétől, a Vissza Istenhez folyóirat szerkesztőjétől stb.<br /> <br /> <br /> A Bhagavad-gītā, a védikus tudás lényege, Gītopaniṣad néven is ismert, és az egyik legfontosabb Upaniṣad a védikus irodalmon belül. A Bhagavad-gītā sok angol nyelvű kiadásban jelent már meg különböző magyarázatokkal ellátva, és felmerül a kérdés, mi szükség van még egy újabb, angol magyarázatokkal ellátott változatra. Ez a következőkkel magyarázható. Egy . . .<br /> (szünet) Egy amerikai hölgy, Charlotte Leblanc arra kért, ajánljak neki egy angol Bhagavad-gītā fordítást olvasásra. Természetesen Amerikában számos Bhagavad-gītā fordítás van, de amennyire látom, nem csak Amerikában, hanem Indiában is egyikre sem mondható szigorúan, hogy hiteles fordítás lenne, mivel mindegyik a saját véleményét hangoztatja a magyarázatokban, miközben a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van szellemét igazából meg sem érinti.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā szellemét maga a Bhagavad-gītā adja meg. Pontosan ez a helyzet akkor is, ha egy adott gyógyszert akarunk bevenni. A gyógyszer címkéjén feltüntetett utasítást kell követnünk. Nem szedhetjük azt a saját elképzelésünk, vagy a barátunk utasítása szerint, hanem a gyógyszeres üvegcsén feltüntetett cimke és az orvos utasítísa szerint. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāt is úgy kell értelmezni vagy elfogadni, ahogy azt maga az elbeszélő határozta meg.<br /> A Bhagavad-gītā elbeszélője maga az Úr Śrī Kṛṣṇa. A Bhagavad-gītā minden lapja az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, Bhagavānként említi Őt. Természetesen a „bhagavān” kifejezést néha bármely hatalmas személy vagy hatalmas félisten megjelölésére is használják, de itt minden bizonnyal Śrī Kṛṣṇára, egy nagyszerű személyiségre vonatkozik a bhagavān megjelölés, ahogyan ezt alátámasztja az összes ācārya . . . úgy értem, még Śaṅkarācārya is, meg Rāmānujācārya, Madhvācārya, Nimbārka Svāmī valamint Śrī Caitanya Mahāprabhu és még sokan mások is.<br /> <br /> Indiában sok tekintélyes tudós és ācārya élt, úgy értem, a védikus tudás hiteles tekintélyei. Mindannyian, beleértve Śaṅkarācāryát is, elfogadták Śrī Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Maga az Úr is az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként határozza meg saját magát a Bhagavad-gītāban. A Brahmā-saṁhitā és minden Purāṇa, különösen a Bhāgavata Purāṇa azonos módon fogadja el Őt: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28).<br /> Ezért a Bhagavad-gītāt úgy kell értelmeznünk, ahogy azt Maga az Istenség Személyisége parancsolja. A Bhagavad-gītā negyedik fejezetében az Úr azt mondja:<br /> :''imaṁ vivasvate yogaṁ<br /> :''proktavān aham avyayam<br /> :''vivasvān manave prāha<br /> :''manur ikṣvākave 'bravīt<br /> &lt;small&gt;(BG 4.1)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evaṁ paramparā-prāptam<br /> :''imaṁ rājarṣayo viduḥ<br /> :''sa kāleneha mahatā<br /> :''yogo naṣṭaḥ parantapa<br /> &lt;small&gt;(BG 4.2)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sa evāyaṁ mayā te 'dya<br /> :''yogaḥ proktaḥ purātanaḥ<br /> :''bhakto 'si me sakhā ceti<br /> :''rahasyaṁ hy etad uttamam<br /> &lt;small&gt;(BG 4.3)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr azt mondja Arjunának, hogy &quot;Ezt a jógát, ezt a jógarendszert, a Bhagavad-gītāt először Én beszéltem el a napistennek, majd a napisten elmagyarázta Manunak. Azután Manu elmagyarázta azt Iksvākunak, és ilymódon a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá ez a tudás, amely azonban az idő folyamán valahogyan elveszett. Ezért most ismét ugyanazt az ősi jógarendszert beszélem el neked, ugyanazt a jó öreg Bhagavad-gītát vagy Gītopaniṣádot. Mivel a bhaktám és a barátom vagy, ezért egyedül csak te értheted meg.&quot;<br /> Nos, a lényege ennek az, hogy a Bhagavad-gītā egy olyan értekezés, amely kifejezetten az Úr bhaktájának szól. A transzcendentalisták három csoportja létezik, nevezetesen a jñānīk, a yogīk és a bhakták, vagy más szóval az imperszonalisták, a meditálók és a bhakták. Tehát itt egyértelműen ki van hangsúlyozva, hogy az Úr azt mondja Arjunának, &quot;Én vagyok az elbeszélő, a tanítód, és téged teszlek meg a paramparā (tanítványi láncolat) első emberévé. Mivel a régi paramparā, vagyis a régi tanítványi láncolat megszakadt, ezért szeretnék újra létrehozni egy másik paramparā láncolatot hasonló módon, mint ahogyan az korábban a napistentől szállt alá másokhoz. Tehát te fogod tovább vinni és terjeszteni.&quot; &quot;A yoga ezen rendszerét, a Bhagavad-gītā jógarendszerét most te fogod terjeszteni. Te leszel a Bhagavad-gītā szaktekintélye.&quot;<br /> <br /> Nos, itt egy bizonyság, hogy a Bhagavad-gītát az Úr kimondottan Arjunának, az Úr bhaktájának, Kṛṣṇa közvetlen tanítványának adta át. És nem csak ez tűnik ki, hanem az is, hogy Arjuna mint barát bensőséges kapcsolatban áll Kṛṣṇával. Ezért a Bhagavad-gītāt olyan személy értheti meg, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint Kṛṣṇa. Ez azt jelenti, hogy bhaktának kell lennie, közvetlen kapcsolatban kell állnia az Úrral.<br /> Amint valaki az Úr bhaktájává válik, ő is közvetlen kapcsolatban fog állni az Úrral. Ez egy nagyon hosszú téma, de röviden összefoglalva elmondható, hogy egy bhakta ötféle módon állhat kapcsolatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. A bhakta lehet passzív állapotban, aktív állapotban, lehet baráti, szülői, és lehet házastársi szeretői viszonyban.<br /> Arjuna olyan bhakta volt, aki baráti viszonyban állt az Úrral. Az Úr baráttá válhat. Természetesen e között a barátság között és a hétköznapi világban kialakuló barátság koncepciója között szakadéknyi a különbség. Ez transzcendentális barátság, amely . . . nem mintha mindenkinek ilyen kapcsolata lenne az Úrral. Mindenkinek van valamilyen sajátságos kialakult kapcsolata az Úrral, és ezt a bizonyos sajátságos kapcsolatot az odaadó szolgálat tökéletessége hívja életre.<br /> <br /> Életünk jelenlegi állapotában nemcsak a Legfelsőbb Úrról feledkeztünk meg, hanem az Úrral való örök kapcsolatunkról is. Minden egyes élőlénynek, a sok-sok millió és milliárd élőlény közül minden egyes élőlénynek sajátos, örök kapcsolata van az Úrral. Ezt hívják svarūpának. Svarūpa. Az odaadó szolgálat folyamatával az ember újraélesztheti a saját egyéni svarūpáját, és ezt az állapotot svarūpa-siddhi-nek, a saját egyéniségének megfelelő, eredeti, tökéletes helyzetnek nevezik. Tehát Arjuna bhakta volt, és baráti kapcsolatban állt a Legfelsőbb Úrral.<br /> Miután Arjuna hallotta a Bhagavad-gītát, annak magyarázatát, azt is megtudjuk, hogyan fogadta azt. A könyv 10. fejezetében ez áll:<br /> <br /> :''arjuna uvāca<br /> :''paraṁ brahma paraṁ dhāma<br /> :''pavitraṁ paramaṁ bhavān<br /> :''puruṣaṁ śāśvataṁ divyam<br /> :''ādi-devam ajaṁ vibhum<br /> &lt;small&gt;(BG 10.12)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''āhus tvām ṛṣayaḥ sarve<br /> :''devarṣir nāradas tathā<br /> :''asito devalo vyāsaḥ<br /> :''svayaṁ caiva bravīṣi me<br /> &lt;small&gt;(BG 10.13)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarvam etad ṛtaṁ manye<br /> :''yan māṁ vadasi keśava<br /> :''na hi te bhagavan vyaktiṁ<br /> :''vidur devā na dānavāḥ.<br /> &lt;small&gt;(BG 10.14)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tehát miután Arjuna hallotta a Bhagavad-gītāt az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, elfogadja Kṛṣṇát paraṁ brahmának, a Legfelsőbb Brahmannak. Brahman. Minden élőlény Brahman, de a legfelsőbb élőlény azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Legfelsőbb Brahman, vagyis a legfelsőbb élőlény. És paraṁ dhāma. Paraṁ dhāma azt jelenti, hogy Ő mindennek a legfelsőbb menedéke, hajléka. És pavitram. A Pavitram azt jelenti, hogy mentes az anyagi szennyeződésektől. És Kṛṣṇát puruṣamnak szólítja. Puruṣam a legfelsőbb élvezőt jelenti. Ő śāśvatam, az eredeti,... divyam, transzcendentélis,...ādi-devam, az Istenség Legfelsőbb Személyisége,... ajam, megszületetlen,... vibhum, a leghatalmasabb.<br /> <br /> Mindezt bárki kétségbe vonhatja, lévén Kṛṣṇa Arjuna barátja, tehát bármit mondhatott neki a barátság leple alatt. Ezért Arjuna, hogy a Bhagavad-gītā olvasójának elméjéből kiűzze az ehhez hasonló kétségeket, a hiteles szaktekintélyekre hivatkozva erősíti meg állítását. Kṛṣṇát nemcsak ő tekinti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hanem minden hiteles szaktekintély, így Nārada, Asita, Devala és Vyāsadeva is. Mindannyian kiváló személyiségek, akik a védikus tudást oly módon terjesztik, ahogyan azt valamennyi ācārya elfogadja.<br /> <br /> Ezért Arjuna azt mondja, hogy „Bármit is mondtál nekem eddig, azt teljesen tökéletesnek fogadom el.&quot; Sarvam etad ṛtaṁ manye (BG 10.14): „Igaznak fogadom el minden szavad.” „A Te személyiségedet, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét rendkívül nehéz megismerni. Ilymódon még a félistenek sem ismernek teljesen. Még a félistenek sem ismerhetnek meg.”<br /> <br /> Ez azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét még az emberi lénynél magasabb rendű személyiségek sem érthetik meg. Akkor hogyan érthetné meg egy emberi lény Śrī Kṛṣṇát anélkül, hogy az Ő bhaktájává válna? <br /> <br /> A Bhagavad-gītát az Úr Śrī Kṛṣṇa bhaktájának mentalitásában kell tanulmányoznunk. Senki se gondolja, hogy egyenlő, hogy azonos szinten van Śrī Kṛṣṇával, de azt se gondolja, hogy Ő egy közönséges ember, vagy talán egy nagyhatalmú egyén. Nem. Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége.<br /> Tehát legalább elméletileg, a Bhagavad-gītā vagy Arjuna kijelentése, állítása alapján, az azt megérteni próbáló személynek alázatos szellemben kell elfogadnia Śrī Kṛṣṇát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. . . Amíg valaki nem hallgatja alázatos szellemben, addig nagyon nehéz megérteni a Bhagavad-gītát, mert az egy nagy rejtély.<br /> <br /> Miről is szól valójában a Bhagavad-gīta? A Bhagavad-gītā célja az, hogy kiszabadítsa az embereket az anyagi lét tudatlanságából. Mindenki sok nehézségbe ütközik, mint ahogy Arjuna is nehézségbe ütközött a kurukṣetrai csatában, és mint ilyen, meghódolt Śrī Kṛṣṇa előtt. Ezért hangzott el ez a Bhagavad-gītā.<br /> Hasonlóképpen nemcsak Arjuna, hanem mindannyian mindig tele vagyunk az anyagi létünkből fakadó megannyi aggodalommal. Asad-grahāt. Ez azt teszi, hogy . . . létünk a nemlét környezetében vagy légkörében van. De valójában nem vagyunk nem létezők. Létünk örök, de így vagy úgy belekerülünk ebbe az asatba. Az Asat jelentése, ami nem létezik.<br /> <br /> A megannyi szenvedő emberi lény közül valójában mindössze néhány érdeklődik valós helyzete felő, afelől, hogy ki is ő, miért került a szenvedésekkel teli kínos helyzetbe. . . ameddig nem ébred rá valaki arra a tényre, hogy &quot;Miért szenvedek? Nem akarom mindezt a szenvedést. Megpróbáltam megoldást találni ezekre a szenvedésekre, de kudarcot vallottam&quot;, amíg valaki nem kerül ebbe a helyzetbe, addig nem is beszélhetünk tökéletes emberi lényről. Emberi mivoltunk akkor kezdődik, amikor az elmében felébrednek az ilyen jellegű kérdések.<br /> <br /> A Brahma-sūtrában ezt a vizsgálódást brahma-jijñāsā-nak nevezik. Athāto brahma jijñāsā. Az emberi lény minden tevékenységét kudarcnak kell tekinteni mindaddig,amíg az elméjében nem fogalmazódik meg ez a kérdés. Tehát azok a személyek, akik elméjében felébredt az a kérdés, hogy &quot;Ki vagyok én, miért szenvedek, honnan jöttem és hová megyek a halál után&quot;, amikor tehát ezek a kérdések megfogalmazódnak, felébrednek egy józan emberi lény elméjében, akkor gyakorlatilag ő a Bhagavad-gītā megértéséhez a megfelelő tanuló.<br /> <br /> Neki śraddhāvánnak kell lennie. Śraddhāvān. Tiszteletet kell mutatnia, szeretetteljes tisztelettel kell rendelkeznie az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Ilyen ideális ember volt Arjuna. Tehát az Úr Kṛṣṇa alászáll, yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati (BG 4.7). Csak azért száll alá, hogy megmutassa az élet valódi célját. Amikor az ember megfeledkezik az élet valódi céljáról, az emberi létforma küldetéséről, akkor azt dharmasya glāniḥ-nek nevezik, azaz zavar keletkezik az emberi lény kötelességének végzésében.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā tehát azok számára hangzott el, akikben felébredt a szelleme annak, hogy megértsék helyzetüket. Olyanok vagyunk, mint akiket elnyelt a tudatlanság nősténytigrise, ám az Úr az élőlények, különösen pedig az emberi lények iránti indokolatlan kegyéből elmodta a Bhagavad-gītāt, a barátját, Arjunát téve tanítványául.<br /> <br /> Arjuna az Úr Kṛṣṇa társaként bizonyára minden tudatlanság fölött állt. Ennek ellenére Arjuna tudatlanságba merült Kurukṣetra csatamezején, csak azért, hogy az élet problémáiról kérdezhessen a Legfelsőbb Úrtól, így az Úr elmagyarázhassa azokat az emberi lények jövő nemzedékének javára, hogy kifejtse az élet lényegét és azokat a cselekedeteket, amelyek az emberi élet küldetését tökéletessé teszik.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā tárgyát az öt különböző igazság megértése képezi. Az első igazság, hogy mi(ki) Isten. Ez az Istenről szóló tudomány előtanulmánya. Tehát itt magyarázzák el az Istenről szóló tudományt. A második igazság az élőlények, a jīva alapvető helyzete. Īśvara és jīva. Az Úrat, a Legfelsőbb Úrat īśvarának nevezzük.<br /> <br /> Az Īśvara irányítót jelent, a jīva, az élőlények pedig . . . a jívák, az élőlények, nem īśvarák, nem irányítók. Ők az ellenőrzöttek. Ha komolytalanul azt mondom, „engem nem irányít senki, szabad vagyok,” az nem egy épeszű emberre vall.. Az élőlényt minden tekintetben irányítják.Legalábbis a feltételekhez kötött életében ő az irányítot.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā öt témája tehát az īśvara, vagyis a legfelsőbb irányító, valamint a jívák, vagyis az irányított élőlények, a prakṛti (az anyagi természet), az idő (az egész univerzum létezésének, vagyis az anyagi természet megnyilvánult állapotának időtartama, az örök idő) és a karma (a tettek).<br /> Minden, az egész univerzum, az egész kozmikus megnyilvánulás tele van különféle tevékenységekkel. Különösen az élőlények azok, akik mindannyian különböző tevékenységeket folytatnak. Tehát a Bhagavad-gītából tanulmányoznunk kell az īśvarát, hogy mi az Isten, a jīvát, mik az élőlények, a prakṛtit, mi ez a kozmikus megnyilvánulás, hogyan irányítja az idő, és hogy mifélék ezek a tevékenységek.<br /> <br /> Nos, ebből az öt témából a Bhagavad-gītā megállapítja, hogy a Legfelsőbb Istenség, vagy Kṛṣṇa, vagy Brahman, vagy Paramātmā – nevezheted ahogy akarod –, a legfelsőbb irányító. Létezik egy legfelsőbb irányító. A legfelsőbb irányító a leghatalmasabb. És az élőlények minőségükben olyanok, mint a legfelsőbb irányító. <br /> Az Úr, mint a legfelsőbb irányító, Ő irányítja az egyetemes ügyeket, a teljes anyagi természetet, azt, hogy a . . . a Bhagavad-gītā későbbi fejezetei elmagyarázzák, hogy ez az anyagi természet nem független. A Legfelsőbb Úr irányítása alatt történik minden. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10): „Ez az anyagi természet az én irányításom alatt működik”, mayādhyakṣeṇa, „az én felügyeletem alatt”.<br /> <br /> Tehát mi. . . mi tévedünk. Amikor csodálatos dolgokat látunk végbemenni a kozmikus természetben, tudnunk kell, hogy e csodálatos megnyilvánulások mögött egy irányító áll. Semmi sem nyilvánulhat meg ellenőrzés nélkül. Gyerekes dolog, hogy. . . hogy figyelmen kívül hagyjuk az irányítót.<br /> Épp úgy, mint amikor az utcán egy nagyon szép, gyors és rendkívüli műszaki jellemzőkkel gördülő autóról egy gyerek azt kérdezi, &quot;Hogy működhet ez az autó ló vagy egyáb vonószerkezet segítége nélkül?&quot; De egy épeszű, vagy egy idős ember tudja, hogy a gépkocsi minden mérnöki elrendezése ellenére a sofőr nélkül nem tud mozogni.<br /> <br /> Egy autó, egy villanyerőmű mérnöki elrendezése, nos. . . jelenleg a gépek idejét éljük, de mindig tudnunk kell, hogy a gépezet mögött, a gépek csodálatos működése mögött egy vezető áll. Tehát a Legfelsőbb Úr a mozgató, adhyakṣa. Ő a Legfelsőbb Személyiség, akinek irányítása alatt minden működik.<br /> A jīvákat, vagy élőlényeket az Úr a saját szerves részeiként fogadja el, amint azt a Bhagavad-gītā későbbi fejezeteiben látni is fogjuk. Mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7). Az aṁśa részeket, szerves részeket jelent. Ahogy az aranyrög is az arany részecskéje, vagy az óceán egy cseppje is sós, hasonlóképpen mi is, az élőlények a legfelsőbb irányító, az īśvara, a Bhagavān vagyis az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves részeit képezzük. Úgy értem, hogy minőségileg, mert parányi mértékben bennünk van a Legfelsőbb Úr minden tulajdonsága.<br /> <br /> Miután mi apró, alárendelt īśvarák vagyunk, így megpróbálunk irányítani. Megkíséreljük irányításunk alá hajtani a természetet. Manapság megpróbáljuk irányítani a világűrt: műbolygókat próbálunk keringetni a Föld körül.<br /> <br /> Tehát ez az irányító vagy teremtő törekvés azért jelenik meg bennünk, mert az irányító hajlamnak is bennünk van a töredéke. De tudnunk kell, hogy ez a tendencia még nem elegendő. Hajlamosak vagyunk az anyagi természet felett uralkodni, uralkodni és alárendelni azt, de nem mi vagyunk a legfőbb irányítók. Ezt a dolgot magyarázza el a Bhagavad-gītā.<br /> <br /> Tehát mi ez az anyagi természet? A Bhagavad-gītā ezt is elmagyarázza. Az anyagi temészet alárendelt. Inferior prakṛti. Az élőlényeket felsőbbrendű prakṛti-ként határozza meg. A prakṛti jelentése, az irányított, az alárendelt. . .<br /> <br /> Prakṛti, a prakṛti igazi értelme a nő, a nőnemű. Ahogy a férj irányítja felesége tevékenységét, úgy a prakṛti is alárendelt, uralom alatt áll. Az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az uralkodó, és a prakṛti, mind az élőlények, mind pedig az anyagi természet, tehát a különböző prakṛti-k, mind uralom alatt vannak. Ez az uralkodó vagy irányító a Legfelsőbb.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā szerint az élőlények, jóllehet a Legfelsőbb Úr szerves részei, prakṛtiknek kell tekinteni őket. A Bhagavad-gītā hetedik fejezete egyértelműen megemlíti, Apareyam itas tv anyāṁ prakṛtiṁ viddhi me parām / jīva-bhūtām (BG 7.5): „Ez az anyagi természet az Én alacsonyabb rendű prakṛtim, ám ezen fölül van egy másik prakṛti is: a jīva-bhūtām, az élőlény.”...<br /> <br /> Ezt a prakṛtit három jellemvonás, tulajdonság alkotja, jellemzi: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje és a tudatlanság kötőereje. Ezen kötőerők felett, a három különböző módozat felett, - úgy értem, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság felett az örök idő áll. Igen, az örök idő. Ezeknek a kötőerőknek a kombinációja, valamint az örök idő hatása, irányítása alatt mennek végbe a különböző tettek. Ezeket a tetteket nevezik karmának.<br /> <br /> Ezek a tettek, tevékenységek az idők kezdete óta folynak, és elszenvedjük, vagy élvezzük múltbeli tetteink gyümölcseit pont úgy, ahogyan a jelen életünkben élvezzük vagy szenvedjük el tetteink gyümölcseit. Tegyük fel, hogy üzletember vagyok, és nagyon . . . nagyon keményen, intelligensen dolgoztam, és hatalmas banki egyenleget halmoztam össze. Most én vagyok az élvező.<br /> <br /> Tegyük fel, hogy egy másik esetben hasonlóképpen hatalmas pénzösszeggel indítottam a vállalkozásomat, de nem szerepeltem sikeresen . . . elvesztettem az összes pénzt. Szóval, szenvedő vagyok, vesztettem. Az élet minden területén ehhez hasonló módon élvezzük vagy szenvedjük el munkánk eredményeit. Ezt hívják karmának.<br /> Öszefoglalva: ezekről a dolgokról beszél, ezeket magyarázza el a Bhagavad-gītā, mint az īśvara, a jīva, a prakṛti, avagy a Legfelsőbb Úr, az élőlény, az anyagi természet, valamint az örök idő és a mi különféle tevékenységeink. Ebből az ötből az Úr, az élőlények, valamint az anyagi természet és az idő, ez a négy elem örökkévaló. A megnyilvánulás, a prakṛti megnyilvánulása jóllehet átmeneti, de nem hamis.<br /> <br /> Egyes filozófusok szerint az anyagi természetnek ez a megnyilvánulása hamis, de a Bhagavad-gītā filozófiája vagy a vaisnavák filozófiája ezt nem fogadja el, a világ megnyilvánulását nem tekintik hamisnak. Úgy tartják, hogy a megnyilvánulás valódi, de átmeneti (ideiglenes).<br /> Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor az esős évszakban megjelennek a felhők, és a zöld növényzet gazdagon elterjed a földeken. Látjuk, az esős évszak után annyi új zöld növényzet van a mezőn. És amint véget ér az esős évszak, a felhők is eltűnnek. Általában fokozatosan a növényzet kiszárad, és a föld ismét kietlenné válik. Hasonlóképpen, az anyagi megnyilvánulás is bizonyos időközönként végbemegy.<br /> <br /> Meg fogjuk érteni, tudni fogjuk a Bhagavad-gītā lapjairól. Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Ez a megnyilvánulás bizonyos időközönként csodálatossá válik, majd ismét eltűnik. Így működik a prakṛti. De megállás nélkül működik, ezért a prakṛti örökkévaló.<br /> Nem hamis. Mert az Úr része, mama prakṛti, &quot;Az én prakṛtim&quot;. Apareyam itas tu viddhi me prakṛtiṁ parām (BG 7.5). Bhinnā prakṛti, bhinnā prakṛti, aparā prakṛti, ez az anyagi természet a Legfelsőbb Úr különálló energiája és az élőlények ugyancsak a Legfelsőbb Úr különállö energiái, de ők nincsenek elkülönülve. Örökké kapcsolatban vannak.<br /> <br /> Tehát az Úr, az élőlény, a természet – az anyagi természet – és az idő, mind örökkévalóak. De a másik tényező, a karma, az nem örök. A karma vagyis a tettek hatásai nagyon régiek lehetnek. Ősidők óta szenvedünk vagy élvezzük tetteink eredményeit, de ennek ellenére megváltoztathatjuk karmánk vagy tetteink eredményét. Ez a tudásunk tökéletességén fog múlni. Kétségtelenül különféle tettekkel foglalkozunk, de nem tudjuk, miféle tetteket kell vállalnunk ahhoz, hogy azok feloldják minden tettünket a múltbeli akció-reakció következményei alóll. Ezt is kifejti a Bhagavad-gītā.<br /> Nos, az īśvara helyzete szerint maga a legfelsőbb tudat. Legfelsőbb Úr, az īśvara helyzete szerint maga a legfelsőbb tudat. A jīvák, vagyis az egyéni élőlények, lévén a Legfelsőbb Úr szerves részei, szintén tudatosak. Az élőlény tehát tudatos. Az élőlény azonban prakṛti, azaz energia, és az anyagi természetet is ugyancsak prakṛti a magyarázat szerint, de a kettő közül az egyik prakṛti, a jīva tudatos, a másik prakṛti viszont nem tudatos. Ez a különbség a kettő között.<br /> <br /> Ezért a jīva prakṛtit felsőbbrendűnek nevezik, mert a jīva az Úréhoz hasonló tudattal rendelkezik. Az Úr a legfelsőbb tudat. Nem szabad azt állítani, hogy a jīva, hogy egy élőlény szintén teljesen tudatos. Nem. Egy élőlény tökéletességének egyetlen szakaszában sem lehet teljesen tudatos. Ez egy félrevezető elmélet. Félrevezető. De a jīva tudatos, ám nem a legfelsőbb tudatú. Ez minden.<br /> <br /> A legfelsőbb tudat a Bhagavad-gītā azon fejezetében kerül taglalásra, ahol a jīva és az īśvara közötti különbségről esik szó. Kṣetra-kṣetra-jña. Ez a kṣetra-jña azt jelenti, hogy az Úr is kṣetra-jña, vagyis tudatos, és a jīvák, az élőlények is tudatosak. A különbség az, hogy egy élőlény a korlátolt testén belül tudatos, míg az Úr tudatában van minden egyes testnek. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Az Úr minden élőlény szívében ott lakik, ezért az Úr tudatában van az élőlény pszichés állapotának, tevékenységeinek. . . Nem szabad elfelejtenünk ezt.<br /> Azt is megtudjuk, hogy Paramātmā, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki szívében īśvaraként, irányítóként él, és Ő ad útmutatást. Megadja az irányt. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭhaḥ (BG 15.15) . . . Mindenki szívében Ő helyezkedik el, és Ő ad útmutatást a cselekvésre úgy, ahogy az élőlény vágyik rá. Az élőlény elfelejti, mit kell tennie. Először is elhatározza, hogy egy bizonyos módon fog cselekedni, majd saját karmájána akció-reakció elve alapján belegabalyodik tetteibe.<br /> <br /> Midőn az élőlény feladja egyik típusú testét és belép a másikba, hasonlóan, mint ahogyan az egyik ruhafélét felváltja a másik ruhafélével, - vagy ahogyan a Bhagavad-gītā magyarázza: vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22) . . . miképpen az élőlény különböző ruháit cseréli, olyképpen cseréli előzö testét egy másikra,- ez a lélekvándorlás-, és ezzel együtt felveszi múltbeli tettei akció-reakcióit (következményeit) is.<br /> Ezek a tevékenységek akkor változtathatók meg, ha az élőlény a jóság kötőerejében, józan eszénél van, és megérti, milyen tetteket kell végrehajtania. Ha így tesz, akkor múltbeli tevékenységeinek összes cselekvéséből adódó akció-reakciói folyama megváltozhat. Ezért a karma nem örök. A négy közül. . .Az öt elemből – īśvara, jīva, prakṛti, kála és karma –az első négy elem örök, míg a karma, a karma néven ismert tényező nem örök.<br /> A legfelsőbb tudattal rendelkező īśvara, valamint az élőlényként tudatos īśvara közötti különbség a következő. A tudat, mint olyan, tehát az Úr tudata és az élőlény tudata egyaránt transzcendentális. Nem arról van szó, hogy az élőlény tudata az anyagi természettel történő társulás következtében jön létre. Ez egy téves elképzelés.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā nem fogadja el azt az elméletet, hogy a tudatosság az anyag szerveződési szintjének bizonyos körülménye között fejlődik ki. Nem így történik. A tudat visszaverődhet torzultan az anyagi körülmények bizonyos fedésében, ahogy a színes üvegen visszaverődő fény is a színesnek tűnhet. Az Úr tudatát nem befolyásolja az anyag. A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, ezt mondja: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ (BG 9.10).<br /> Amikor leszáll ebbe az anyagi világba, tudatát az anyag nem befolyásolja. Ha a tudata anyagilag befolyásolható lenne, alkalmatlan volna arra, hogy a Bhagavad-gītā transzcendentális témáiról beszéljen. Nem mondhatunk semmit a transzcendentális világról mindaddig, amíg meg nem szabadulunk az anyagilag szennyezett tudattól. Tehát az Úr nem volt anyagilag szennyezett. De a mi tudatunk jelen pillanatban anyagilag szennyezett.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā tanítása szerint az összes dolgunk, hogy megtisztítsuk az anyagilag szennyezett tudatunkat, és ebben a tiszta tudatban cselekedjünk tovább. Ettől leszünk boldogok. Nem állhatunk meg. Nem állíthatjuk le tetteinket. Meg kell tisztítanunk a tetteinket. Ezeket a megtisztított tevékenységeket bhaktinak nevezik. A bhakti azt jelenti, hogy azok. . . szóval látszólag ugyanúgy néznek ki, mint a hétköznapi tevékenységek, de nem szennyezettek. Ezek megtisztított tevékenységek.<br /> A tudatlanságban levő ember azt láthatja, hogy egy bhakta úgy dolgozik, akár egy hétköznapi ember. De a csekély tudású ember nem tudja, hogy egy bhakta tevékenységét vagy az Úr tevékenységét nem szennyezi be a tisztátalan anyagi tudat, a három guṇa tisztátalansága, a természet kötőerői, hanem ez a tudat transzcendentális.<br /> <br /> Tudnunk kell tehát, hogy a tudatunk anyagilag szennyezett. Amikor ilyen anyagilag szennyezett állapotban vagyunk, akkor ezt feltételekhez kötött állapotnak nevezzük. Feltételekhez kötött állapot. És a hamis ego, a hamis tudat. . . a hamis tudat olyan benyomást kelt, hogy &quot;én ennek az anyagi természetnek az egyik terméke vagyok&quot;. Ezt hamis egonak hívják. Az egész anyagi tevékenység, yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke (SB 10.84.13).<br /> Yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke: aki elmerül a testi felfogás gondolatában. Nos, az egész Bhagavad-gītāt az Úr azért mondta el, mert Arjuna ebben a testi felfogásban tüntette fel magát. Tehát az embernek meg kell szabadulnia a testi életfelfogástól. Ez az előkészítő tevékenység egy transzcendentalista számára, aki szabad akar lenni, aki felszabadulttá akar válni. Először is meg kell tanulnia, hogy ő nem ez az anyagi test.<br /> Tehát a tudat, az anyagi szennyeződésű tudat, amikor megszabadul ettől az anyagi tudattól, azt muktinak nevezik. A mukti vagy felszabadulás azt jelenti, hogy megszabadulunk az anyagi tudattól. A Śrīmad-Bhāgavatam a felszabadulás definícióját is megadja: muktir hitvānyathā rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ (SB 2.10.6).<br /> Svarūpeṇa vyavasthitiḥ. A mukti azt jelenti, hogy megszabadulunk az anyagi világ szennyezett tudatától, és a tiszta tudatban foglalunk helyet. És az egész utasítás, a Bhagavad-gītā utasításai ennek a tiszta tudatnak a felébresztését célozzák.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā tanításának utolsó szakaszában azt fogjuk találni, hogy Kṛṣṇa megkérdezi Arjunától, most letisztult tudatban van-e – hogy megtisztult tudatban van-e. A megtisztult tudatúnak az Úr utasítása szerint kell cselekednie. Ez a megtisztult tudat.<br /> Ez a megtisztult tudat teljessége és lényege. A tudat már adott, mivel azonban részek vagyunk, ezért befolyás alá kerülünk. Az anyagi kötőerők befolyása, vonzása alá kerülünk. De az Úrat, lévén a Legfelsőbb, Őt ez soha nem érinti. Ő soha sincs befolyás alatt. Ez a különbség az élőlény és a Legfelsőbb között. . . Legfelsőbb Úr és a . . .<br /> <br /> Most ez a tudat . . . hogy mi ez a tudat? Ez a tudat abban nyilvánul meg, hogy „vagyok”. Mi vagyok? Szennyezett tudatban ez az „én vagyok” azt jelenti, hogy „én vagyok az ura mindennek, amit észlelek”. Ez a tisztátalan tudat. És &quot;Én vagyok az élvező&quot;. Az egész anyagi világ úgy működik, hogy minden élőlény azt gondolja: &quot;Én vagyok ennek az anyagi világnak az ura és én vagyok a teremtője.&quot; A tudatnak két pszichikai módozata, vagy két pszichés felosztása van. Az egyik az, hogy &quot;én vagyok a teremtő&quot;, a másik pedig az, hogy &quot;én vagyok az élvező&quot;.<br /> Valójában a Legfelsőbb Úr a teremtő, és az élvező. Az élőlények, mivel a Legfelsőbb Úr szerves részei, igazából nem a teremtők vagy az élvezők, hanem az együttműködők. Pont mint az egész gép. A gép része az az együttműködő. Az együttműködő. Vagy ha csak a testünk felépítését tanulmányozzuk, akkor a testben vannak kezek, lábak, vannak szemek és mindezek a szerkezetek működnek, de ezek a testrészek és részek nem az élvezők. A gyomor az élvező.<br /> A láb egyik helyről a másikra visz. A kéz gyűjt, ételt készít, a fogak pedig rágnak, és minden, a test minden része a gyomor kielégítésével foglalkozik, mert a gyomor az alapvető tényező e testi szerveződésben. És mindent a gyomornak kell adni. Prāṇopahārāc ca yathendriyāṇām (SB 4.31.14).<br /> A fa kizöldül, ha vizet öntesz a gyökerére. Vagy egészséges lehetsz. . . a testrészek – kezek, lábak, szemek, fülek, ujjak – minden egészséges marad, amikor a testrészek együttműködnek a gyomorral.<br /> <br /> Hasonlóképpen, a legfelsőbb élőlény, az Úr, Ő az élvező. Ő az élvező és Ő a teremtő. És mi, úgy értem, alárendelt élőlények, a Legfelsőbb Úr energiájának termékei, nekünk csak együtt kell működnünk Vele. Ez az együttműködés segíteni fog. Csak például álljon itt egy jó étel, amit az ujjak vesznek magukhoz. Ha az ujjak azt gondolják: &quot;Miért adnánk a gyomornak? Élvezzük mi&quot;, az tévedés. Az ujjak képtelenek élvezni. Amennyiben az ujjak az adott élelmiszer élvezetének gyümölcsét akarják megszerezni, az ujjaknak a gyomorba kell juttatniuk a táplálékot.<br /> Az egész elrendezés lényege, hogy a központi személy, a teremtés központi személye, az élvezet központi alakja a Legfelsőbb Úr, az élőlények pedig egyszerűen együttműködők. Együttműködésben, együttműködéssel jutnak élvezethez. A viszony olyan, mint az uraság és a szolga közötti viszony.<br /> Ha az uraság elégedett, ha az uraság teljesen elégedett, a szolgák automatikusan elégedettek. Ilyen a törvény. Hasonlóképpen a Legfelsőbb Úrnak is elégedettnek kell lennie, bár a teremtővé válás és az anyagi világ élvezetére való hajlam az. . . az élőlényekben is megvan, mert a Legfelsőbb Úrban is ott van. Ő teremtette. Ő teremtette meg a megnyilvánult kozmikus világot. (szünet)<br /> <br /> A Bhagavad-gītā kimerítő magyarázatot ad a teljes egészre, amely magába foglalja a legfelsőbb irányítót, az irányított élőlényeket, a kozmikus megnyilvánulást, az örökkévaló időt és a tevékenységeket. Tehát mindezt együttvéve Abszolút Igazságnak nevezik. A teljes egész, vagy a Legfelsőbb Abszolút Igazság tehát az Istenség, Śrī Kṛṣṇa teljes Személyisége. Amint azt kifejtettem, az anyagi megnyilvánulás az Ő különböző energiáinak köszönhető, és Ő a teljes egész.<br /> A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy a személytelen Brahman is alárendeltje a teljes személynek. Brahmaṇo 'haṁ pratiṣṭhā (BG 14.27). A személytelen Brahman is alárendelt. Ezt . . . a személytelen Brahmant a Brahma-sūtra világosabban kifejtve sugarakként jellemzi. Ahogyan van napfény, a napbolygó sugarai, úgy a személytelen Brahman a Legfelsőbb Brahmannak, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a ragyogó sugara.<br /> Ezért a személytelen Brahman az abszolút teljes egész tökéletlen megvalósítása, és így Paramātmā aspektusa is tökéletlen megvalósítása. Ezeket a dolgokat is megmagyarázza a Bhagavad-gītā . Puruṣottama-jóga. Amikor elolvassuk a Puruṣottama-yogáról szóló fejezetet, látni fogjuk, hogy a Legfelsőbb Személyiség, Puruṣottama a személytelen Brahman és Paramātmā részleges megvalósítása felett áll.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét sac-cid-ānanda-vigrahaḥ-nak nevezik. A Brahma-saṁhitā így kezdődik: <br /> :''īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ<br /> :''sac-cid-ānanda-vigrahaḥ<br /> :''anādir ādir govindaḥ<br /> :''sarva-kāraṇa-kāraṇam<br /> &lt;small&gt;(Bs 5.1)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> &quot;Govinda, Kṛṣṇa minden ok oka. Ő az elsődleges Úr.&quot; Tehát az Istenség Legfelsőbb Személyisége sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A személytelen Brahman megvalósítás az Ő sat részének, az örökkévalóságnak a megvalósítása. A Paramātmā megvalósítás a sat-cit, az örök tudás megvalósítása. Ám az Istenség Személyiségének Kṛṣṇaként történő megvalósítására az összes transzcendentális jellemzőnek, mint a sat, a cit és az ānanda vigraha jelen kell lennie. A Vigraha formát jelent. A Vigraha formát jelent.<br /> <br /> Avyaktaṁ vyaktim āpannaṁ manyante mām abuddhayaḥ (BG 7.24). A kevésbé intelligens emberek személytelennek tartják a Legfelsőbb Igazságot, de Ő egy személy, egy transzcendentális személy. Ezt minden védikus irodalom megerősíti. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).<br /> Ahogy mi is személyek, egyéni élőlények vagyunk, akinek megvan a maga egyénisége, hasonlóan a Legfelsőbb Igazság, a Legfelsőbb Abszolút is végső soron egy személy. Az Istenség Személyiségének megvalósítása azonban az összes transzcendentális jellemvonás megvalósítása, mint a sat, a cit és az ānanda, a teljes vigrahában. A Vigraha formát jelent.<br /> <br /> Ezért a teljes egész nem formátlan. Ha formátlan, vagy ha bármi másban hiányos, akkor nem lehet teljes egész. A teljes egésznek rendelkeznie kell mindennel a tapasztalatunkon belül és a tapasztalatunkon kívül is. Ellenkező esetben nem lehet teljes.<br /> A teljes Istenség Személyisége hatalmas erőkkel rendelkezik. Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8).<br /> A Bhagavad-gītā azt is elmagyarázza, hogyan cselekszik különböző képességei segítségével. Ez az érzékelhető világ vagyis az anyagi teremtés, ahová most kerültünk, önmagában is teljes, mert pūrṇam idam (Īśopaniṣad, Invokáció).<br /> <br /> A huszonnégy elem, a Sāṅkhya filozófia szerinti huszonnégy elem, amelynek ez az anyagi univerzum egy ideiglenes megnyilvánulása, minden tekintetben úgy van felállítva, hogy olyan teljes dolgokat hozzon létre, amelyek az univerzum fenntartásához és fennmaradásához szükségesek.<br /> Nincs szükség semmilyen külső beavatkozásra egyetlen más egységtől sem magának a világegyetemnek a fenntartásához. Minden a maga idejében történik a teljes egész energiája által rögzítve, és amikor az idő lejár, ezeket az átmeneti megnyilvánulásokat a tökéletes teljesség elrendezése megsemmisíti.<br /> A kicsiny teljes egységek, nevezetesen az élőlények számára a teljesség megvalósításához rendelkezésre áll egy mindenben teljes létesítmény. És mindenféle befejezetlenség tapasztalható ezen teljes hiányos ismerete miatt. Tehát a Bhagavad-gītā a védikus bölcsesség teljes ismerete. Az egész védikus tudás tévedhetetlen. Különféle példák vannak arra, hogy a védikus tudást tévedhetetlennek tekintjük.<br /> Vegyük példának, hogyan fogadják el teljesnek a védikus tudást maguk a hinduk, akik leginkább érintettek ebben a témában. Itt egy jelentéktelen példa, a tehéntrágya. A tehéntrágya egy állat széklete. A smṛti vagy a védikus bölcsesség szerint, ha valaki megérinti egy állat székletét, meg kell fürödnie, hogy megtisztuljon. A védikus írások a tehéntrágyát tisztának mondják, így ellenkezőleg, a tisztátalan helyek vagy a tisztátalan dolgok a tehéntrágya érintésével meg fognak tisztulni.<br /> <br /> Nos, ha valaki azzal érvel, hogy az egyik helyen az áll, hogy az állat széklete tisztátalan, a másikon pedig az, hogy a tehéntrágya, - ami egyben egy állat széklete is -, tiszta, úgy az ellentmondó. Valójában ellentmondásosnak tűnhet, de mivel ez védikus utasítás, ezért ezt a gyakorlat céljából elfogadjuk. Azzel az elfogadással nem követünk el hibát.<br /> Az egyik modern vegyész, Dr. Lal Mohan Ghosa nagyon aprólékosan elemezte a tehéntrágyát, és megállapította, hogy a tehéntrágya minden fertőtlenítő tulajdonsággal rendelkezik. Hasonlóan, kíváncsiságból a Gangesz vizét is elmezte. Tehát az a meglátásom, hogy a védikus tudás teljes, mert minden kétség és minden tévedés felett áll. Tehát . . . a Bhagavad-gītā minden védikus tudás lényege.<br /> A védikus tudás tehát tévedhetetlen. Tökéletes tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ezért a védikus tudás nem kutatás tárgya. Kutatómunkánk tökéletlen, mert mindent tökéletlen érzékszervekkel hajtunk végre. Ebből kifolyólag kutatásunk eredménye sem tökéletes. Nem lehet tökéletes. El kell fogadnunk a tökéletes tudást.<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā is kimondja, a tökéletes tudás alászáll, csak el kell fogadnunk azt, evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2). A tudást a megfelelő forrásból kell elfogadnunk, a lelki mesterek tanítványi láncolatát követve, amely magával az Úrral kezdődik. Tehát a Bhagavad-gītāt maga az Úr mondta el, és Arjuna, a tanuló, aki leckéket vett a Bhagavad-gītāból, elfogadta az egész történetet úgy, ahogy van, minden megvágás nélkül.<br /> Az ugyancsak nem megengedett, hogy a Bhagavad-gītā egy bizonyos részét elfogadjuk, egy másik részét pedig elutasítjuk. Ez elfogadhatatlan. A Bhagavad-gītát magyarázatok nélkül, minden vágás nélkül kell elfogadnunk, és nem vihetjük bele a témába saját szeszélyes részvételünket sem, mert azt a legtökéletesebb védikus tudásnak kell tekintenünk.<br /> <br /> A védikus tudás transzcendentális forrásból származik, mert az első szót maga az Úr mondta ki. Az Úr által kimondott szavakat apauruṣeya-nak nevezik (nem ember alkotta), az anyagi világ egyetlen személyétől sem származik, akit a tökéletlenség négy alapelve fertőz meg.<br /> Az anyagi természet élőlényeit négy hibás életelv jellemez, amelyek a következők: (1) hibázik, (2) illúzióban van, (3) becsap másokat, és (4) tökéletlen érzékszervekkel rendelkezik.<br /> <br /> A tökéletlenség e négy alapelve mellett lehetetlen az információ tökéletes formáját nyújtani a mindent átható tudás kérdésében. A Védák nem ilyenek.<br /> Az Úr a védikus tudást Brahmā, az első teremtett élőlény szívébe adta át. Brahmā ezt a tudást adta át fiainak és tanítványainak úgy, ahogyan azt eredetileg az Úrtól kapta. Mivel az Úr pūrṇam vagy teljesen tökéletes, nem fordulhat elő, hogy az anyagi természet törvényeinek a hatalmába kerüljön. Ezért az embernek elég intelligensnek kell lennie ahhoz, hogy tudja, az Úron kívül senki sem birtokosa semminek a világegyetemben. Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā:<br /> :''ahaṁ sarvasya prabhavo<br /> :''mattaḥ sarvaṁ pravartate<br /> :''iti matvā bhajante māṁ<br /> :''budhā bhāva-samanvitāḥ<br /> &lt;small&gt;(BG 10.8)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr az eredeti teremtő. Ő Brahmā teremtője, Ő a teremtője. . . azt is elmagyarázza. Ő Brahmā teremtője. A tizenegyedik fejezetben az Úr a prapitāmahā (BG 11.39). Brahmát pitāmahának, nagyapának szólítja, de Ő egyben a nagyapa teremtője is. Tehát senki sem állíthatja, hogy ő bárminek a tulajdonosa, hanem el kell fogadnia azokat a dolgokat, amelyek az Úr hatáskörébe esnek a fenntratás tekintetében.<br /> <br /> Nos, sok példa van arra, hogyan kell felhasználnunk az Úr adományát. Ezt a Bhagavad-gītā is kifejti. Arjuna az elején úgy döntött, hogy nem kell harcolnia. Ez volt az ő álláspontja. Azt mondta az Úrnak, hogy nem tudja élvezni a királyságot, miután megölte saját rokonait. Ez a nézőpont a testről alkotott felfogásának köszönhető. Mivel azt gondolta, hogy ő maga test és a rokonok testei, – testvérei, unokaöccsei, apósa, nagyapja – az ő testének kiterjedései. Azért vélekedett így, hogy kielégítse teste szükségleteit. Az egész filozófiát csak azért mondta el az Úr, hogy megváltoztassa Arjuna nézetét. Ezután Arjuna beleegyezett abba, hogy az Úr vezetése alatt tevékenykedjen és azt mondta: kariṣye vacanaṁ tava (BG 19.73).<br /> <br /> Ezért ebben a világban az emberi lényt nem arra szánták, hogy macskák és a kutyák módjára marakodjon. Elég intelligensnek kell lennie ahhoz, hogy felismerje az emberi élet fontosságát, és megtagadja, hogy hétköznapi állatként viselkedjen. Meg kellene . . . az embernek meg kell értenie az emberi lét célját.<br /> Ez az irány az összes védikus irodalomban adott, a lényeget pedig a Bhagavad-gītā foglalja össze. A védikus irodalom az embereknek szól, nem a macskáknak és a kutyáknak. A macskák és a kutyák rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a számukra ehető állatokat megöljék, így ebben a viszonylatban a részükről szó sincs bűnről. De amennyiben az ember öli meg az állatot, hogy ellenőrizetlenül elégítse ki ízlelését, úgy felelnie kell a természet törvényeinek megszegéséért.És a Bhagavad-gītā világosan kifejti, hogy a természet különböző kötőerői alapján háromféle tett létezik: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében végzett tett. Hasonlóképpen, háromféle táplálék létezik: a jóság kötőerejében, a szenvedély kötőerejében, és a tudatlanság kötőerejében levő táplálék.<br /> Mindegyik világosan le van írva, és ha megfelelően használjuk a Bhagavad-gītā utasításait, akkor az egész életünk megtisztul, és végül képesek leszünk elérni a célt: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6). A Bhagavad-gītā megadja a felvilágosítást arról, hogy van egy, az anyagi égen túl elhelyezkedő másik ég, ... egy másik, lelki ég: ezt sanātana ég hívják. Ezen az anyagi égbolton, ezen a befedett égbolton belül mindent ideiglenesnek találunk. Megnyilvánul, fennmarad egy ideig, valamilyen mellékterméket szolgáltat, majd apadni kezd és végül eltűnik. Ilyen az anyagi világ törvénye. Elveszed ezt a testet, elveszel egy gyümölcsöt vagy bármit, ami itt jött létre, aztán a végén megsemmisül.<br /> <br /> Tehát ezen az ideiglenes világon túl van egy másik világ, amelyhez adott az információ, ez a paras tasmāt tu bhāvaḥ anyaḥ (BG 8.20). Létezik egy másik természet, amely örökkévaló, sanātana. Ami örök. És a jīva. . . a jīva is sanātanaként van leírva . Mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ jīva-loke sanātanaḥ (BG 15.7). Sanātana. Sanātana azt jelenti, hogy örökkévaló. És az Urat is a tizenegyedik fejezet sanātanaként írja le.<br /> Tehát miután bensőséges kapcsolatban állunk az Úrral, és minőségileg mindannyian egyek vagyunk,. . . a sanātana-dhama és a sanātana Legfelsőbb Személyiség valamint a sanātana élőlények minőségileg ugyanazon a síkon vannak. Ezért a Bhagavad-gītā összes célja visszaállítani a sanātana állapotunkat, vagyis a sanātana újraélesztése. . . amit sanātana-dharmának, vagyis az élőlény örökk elfoglaltságának neveznek.<br /> Jelenleg különböző ideiglenes tevékenységeket végzünk, de mindezek a tevékenységek meg fognak tisztulni, amikor feladjuk az átmeneti tevékenységeket, sarva-dharman parityajya (BG 18.66), és a Legfelsőbb Úr kívánsága szerint fogunk cselekedni. Azt a mi tiszta életünknek nevezzük. (szünet)<br /> <br /> <br /> <br /> ===Második rész – 1966. február 20.===<br /> <br /> <br /> &lt;mp3player&gt;https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1966/660219-20.BG-NY_full_part_2.mp3&lt;/mp3player&gt;<br /> <br /> <br /> Amint azt fentebb említettük, a Legfelsőbb Úr sanātana, és a transzcendentális lakhely, amely a spirituális égbolton túl található, szintén sanātana. Az élőlények, ők is sanātana. Tehát a sanātana Legfelsőbb Úr, a sanātana élőlények társulása a sanātana örök hajlékon az emberi létforma végső célja. Ez a a sanātana-dharma.<br /> <br /> Az Úr azért olyan kedves az élőlényekhez, mert az élőlényekről azt állítja, mindannyian a Legfelsőbb Úr fiai. Az Úr kijelenti: sarva-yoniṣu kaunteya sambhavanti mūrtayo yāḥ (BG 14.4): Minden élő . . . minden típusú élőlény. . . különböző típusú élőlények léteznek különböző karmájuk szerint, de az Úr azt állítja, hogy Ő minden élőlény atyja, és ezért az Úr alászáll, hogy visszavezesse ezeket a feledésbe merült feltételekhez kötött lelkeket a sanātana-dhāmába, a sanātana égboltba, hogy a sanātana élőlény újra sanātana pozíciójába kerülhessen az Úrral való örök társulásában.<br /> Különböző inkarnációk alakjában jön el, bizalmas szolgáját fiaként, társként vagy ācāryaként küldi el, hogy visszaszerezze a feltételekhez kötött lelkeket. Ezért a sanātana-dharma nem jelent semmilyen szektás vallási folyamatot. Ez az örökkévaló élőlények örökké fennálló viszonya az örökkévaló Legfelsőbb Úrral alkotott kapcsolatában.<br /> <br /> A sanātana-dharma minden kétséget kizáróan az örök elfoglaltságot jelenti. Śrīpāda Rāmānujācārya úgy magyarázta a sanātana szót, hogy &quot;az a dolog, amelynek nincs sem kezdete, sem vége&quot;. És amikor a sanātana-dharmáról beszélünk, Śrīpāda Rāmānujācārya felhatalmazása nyomában természetesnek kell vennünk, hogy nincs kezdete és nincs vége.<br /> <br /> A „vallás” szó kicsit különbözik a sanātana-dharmától. A „vallás” a hit gondolatát közvetíti. A hit megváltozhat. Lehet, hogy valaki hisz egy bizonyos folyamatban, és később megváltoztathatja a hitét, és felvehet egy másik hitet. De a sanātana-dharma azt jelenti, amelyen nem lehet változtatni. Amin nem lehet változtatni.<br /> <br /> Csakúgy, mint a víz és annak folyékonysága. A víz folyékony mivolta nem változtatható meg. Hő és tűz. A hő nem vonatkoztatható el a tűztől. Hasonlóképpen, az örökkévaló élőlény örökkévaló működési elve, amely sanātana-dharmaként ismert, nem változtatható meg. Nem lehet változtatni rajta. Meg kell találnunk, mi az örökkévaló élőlény örök funkciója. Amikor tehát a sanātana-dharmáról beszélünk, Śrīpāda Rāmānujācārya tekintélye alapján magától értetődőnek kell vennünk, hogy nincs kezdete és vége. Az a dolog, aminek nincs vége, s nincs kezdete sem, nem lehet semmiféle szektás dolog, és nem lehet semmilyen határokkal korlátolt sem.<br /> Amikor a sanātana-dharmáról tartunk értekezést, azok, akik valamilyen, nem az örökkévalóságon alapuló vallásos hithez tartoznak, tévesen azt gondolhatják, hogy valami szektás dologról van szó. De ha mélyen belemerülünk a kérdésbe, és mindent a modern tudomány fényében vizsgálunk meg, akkor lehetségessé válik a sanātana-dharmát a világ összes embere, sőt az univerzum összes élőlénye elfoglaltságaként értelmezni.<br /> A nem-sanātana vallásos hitnek lehet némi kezdete az emberi társadalom feljegyzéseiben, de a sanātana-dharmának nem lehet ilyen történelme, mert az továbbra is maguknak az élőlényeknek a történelmén belül marad.<br /> <br /> Ami az élőlényeket illeti, a hiteles śāstrák alapján azt tapasztaljuk, hogy az élőlényeknek nincs születésük vagy haláluk. A Bhagavad-gītā világosan kimondja, hogy az élőlény soha nem születik meg, és nem is hal meg. Örökkévaló, elpusztíthatatlan, és ideiglenes anyagi testének elpusztulása után is tovább él.<br /> A sanātana-dharma fenti koncepciójára hivatkozva megpróbálhatjuk megérteni a vallás fogalmát a szanszkrit dharma szó gyökerének jelentéséből, melynek értelme, ami állandóan egy adott tárgyhoz kapcsolódik.<br /> <br /> Ahogy már említettük, amikor a tűzről beszélünk, arra a következtetésre jutunk, hogy a tűz mellett egyidőben hő és fény is van. Hő és fény nélkül nincs értelme a tűz szónak. Hasonlóképpen meg kell találnunk az élőlénynek azt a lényeges részét, amely mindig a társa. Az élőlény állandó társának ezen része az ő örökkévaló tulajdonsága, az élőlény minőségének pedig az örökkévaló vallása. <br /> <br /> Amikor Sanātana Gosvāmī az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhut a svarūpáról kédezte – már beszéltünk minden élőlény svarūpájáról – a svarūpáról, vagyis az élőlény valódi felépítéséről, az Úr azt válaszolta, hogy az élőlény alapvető helyzete, hogy szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha elemezzük az Úr Caitanya kijelentésének ezen a részét, nagyon jól láthatjuk, hogy minden élőlény állandóan egy másik élőlény szolgálatában áll.<br /> Egy élőlény különböző minőségben szolgál egy másik élőlényt, és ezáltal élvezi az életet. Az alsóbbrendű állat az embert szolgálja: mint szolga, az urat szolgálja. A szolgálja B mestert, B szolgálja C mestert, C pedig D mestert szolgálja, és így tovább.<br /> <br /> Ilyen körülmények között láthatjuk, hogy a barát egy másik barátot szolgál, az anya pedig a fiát, vagy a feleség a férjet, a férj pedig a feleséget. Ha ebben a szellemben folytatjuk a keresést, látni fogjuk, hogy az élőlények társadalmában nincs olyan kivétel, ahol ne találnánk meg a szolgai tevékenységet.<br /> A politikus bemutatja kiáltványát a nyilvánosság előtt, és meggyőzi a választókat szolgálói képességeiről. A választó a politikusra adja értékes szavazatát arra számítva, hogy a politikus szolgálatot fog tenni a társadalom javára. A boltos a vásárlót, a kézműves a tőkést szolgálja. A kapitalista a családját szolgálja, a család pedig a tőle feljrbb valót az öröklét örökkévalósága szemszögéből.<br /> <br /> Ily módon azt látjuk, hogy egyetlen élőlény sem mentesül más élőlények szolgálatának gyakorlata alól, ezért arra a következtetésre juthatunk, hogy a szolgálat olyan dolog, amely az élőlény állandó kísérője, és ezért nyugodtan megállapítható, hogy az élőlény által végzett szolgálat az élőlény örök vallása.<br /> Amikor egy ember születésének adott időpontjára és körülményeire hivatkozva vallja, hogy egy bizonyos típusú hithez tartozik, például azt állítja magáról, hogy hindu, muszlim, keresztény, buddhista vagy bármely más szekta vagy alszekta tagja, akor az effajta megnevezések nem-sanātana-dharma megjelölések. Egy hindu megváltoztathatja a hitét, és muszlim lesz vagy egy muszlim megváltoztathatja a hitét, és hindu vagy keresztény lesz stb., de a vallásos hit ilyetén megváltozása semmilyen körülmények között nem teszi lehetővé a számára, hogy megváltoztassa azt az örök szerepvállalását, hogy másoknak a szolgája legyen.<br /> Egy hindu, muszlim vagy keresztény, minden körülmények között valakinek a szolgája, és így egy bizonyos típusú hit megvallását nem tekinthetjük sanātana-dharmának, hanem az élőlény állandó kísérője, vagyis a szolgálatt megnyilvánulása, az a sanātana-dharmája.<br /> <br /> Tehát valójában a Legfelsőbb Úrral szolgálói kapcsolatban állunk. A Legfelsőbb Úr a legfelsőbb élvező, mi élőlények pedig örökké az Ő legfőbb szolgái vagyunk. Az Ő élvezetére vagyunk teremtve, és ha részesedünk ebben az örökkévaló élvezetben az Istenség Legfelsőbb Személyiségével – akkor ez tesz minket boldoggá, nem más. Ahogy már kifejtettük, a test bármely része – a kéz, a láb, az ujjak vagy a test bármely más része – függetlenül nem lehet boldog a gyomorral való együttműködés nélkül. Hasonlóan az élőlény sem lehet boldog anélkül, hogy transzcendentális szerető szolgálatot ne végezzen a Legfelsőbb Úrnak.<br /> A Bhagavad-gītā a különböző félistenek imádatát nem hagyja jóvá, nem hagyja jóvá, mert . . . a Bhagavad-gītā hetedik fejezetének huszadik versében ezt mondja az Úr: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante 'nya-devatāḥ (BG 7.20). Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ. Azok, akiket a vágy vezérel, csak ők imádanak a Legfelsőbb Úron, Kṛṣṇán kívül más félisteneket.<br /> <br /> Emlékezhetünk arra is, hogy amikor &quot;Kṛṣṇáról&quot; beszélünk, az nem szektás név. A „Kṛṣṇa” név a legmagasabb örömet jelenti. Megerősítést nyert, hogy a Legfelsőbb Úr minden öröm tározója, tárháza. Mindannyian élvezetre vágyunk. Ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12).<br /> Az élőlények vagy az Úr, mivel tudattal teliek vagyunk, ezért a tudatunk a boldogság után kutat. Boldogság. Az Úr is örökké boldog, és ha az Úrral társulunk, együttműködünk vele, részt veszünk a vele való társulásában, akkor mi is boldogok leszünk.<br /> Az Úr alászáll ebbe a halandó világba, hogy bemutassa boldogsággal teli vṛndāvanai kedvteléseit. Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa Vṛndāvanában volt, a tehénpásztorfiú barátaival, fejőlányokal, barátaival,... barátnőivel és Vṛndāvana lakóival folytatott tevékenységei, gyermekkori tehénpásztorkodása és az Úr Kṛṣṇa minden kedvtelése tele volt boldogsággal.<br /> <br /> Egész Vṛndāvana, Vṛndāvana teljes lakossága oda volt érte. Kṛṣṇát kivéve senki sem tudta, ki Ő igazából. Az Úr Kṛṣṇa még apját, Nanda Mahārāját is korlátozta Indra félisten imádatában, mert meg akarta alapozni azt a gyakorlatot, hogy az embereknek nem kell más félistent imádniuk, kivéve az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mivel az élet végső célja visszatérni a Legfelsőbb Úr hajlékába. (szünet)<br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa lakhelyét a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezetének hatodik versszaka írja le:<br /> :''na tad bhāsayate sūryo<br /> :''na śaśāṅko na pāvakaḥ<br /> :''yad gatvā na nivartante<br /> :''tad dhāma paramaṁ mama<br /> (Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.)<br /> &lt;small&gt;(BG 15.6)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak az örök égnek a leírása szerint . . . nos, amikor az égről beszélünk, mivel az égről anyagi felfogásunk alakult ki, ezért gondoljuk, ott nap, hold, csillagok vannak stb, de az Úr azt mondja, hogy az örök égen nincs szükség napra. Na tad bhāsayate sūryo na śaśāṅko na pāvakaḥ. Azon az örök égen nincs szükség holdra sem. A na pāvakaḥ azt jelenti, hogy nincs szükség elektromosságra vagy tűzre a megvilágításhoz, mivel a lelki eget már eleve a brahma-jyoti fénye világítja be. Brahmajyoti, yasya prabhā (BS 5.40), a legfelsőbb lakhely sugarai.<br /> <br /> Manapság, amikor az emberek más bolygókra próbálnak eljutni, nem túl nehéz megérteni a Legfelsőbb Úr lakhelyét. A Legfelsőbb Úr lakhelye a lelki égen van, és Goloka néven ismert. A Brahmā-saṁhitā nagyon szépen leírja, goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ (Bs 5.37).<br /> Az Úr, bár örökké lakhelyén, Golokán lakik, mégis akhilātma-bhūtaḥ. Őt innen . . . Ő innen is ugyancsak elérhető. Ezért az Úr eljön, hogy megnyilvánítsa valódi formáját, a sac-cid-ānanda-vigraha-t (BS 5.1). Ezért nincs szükség arra, hogy elképzeljük Őt. Nem elképzelés kérdése ez. Az Úr indokolatlan kegyéből Śyāmasundara rūpájában mutatkozik meg előttünk.<br /> <br /> Sajnos a gyengébb intelligenciával rendelkező emberek kigúnyolják Őt. Avajānanti māṁ mūḍhā (BG 9.11). Mivel az Úr úgy jön, mint aki egy közülünk, és ugy játszik velünk, mint ember az emberrel, ezért nem kell azt gondolnunk, hogy az Úr egy közülünk való személy. Az Ő mindenhatóságából fakad, hogy valóságos alakjában mutatja meg magát előttünk, és eleveníti fel kedvteléseit úgy, mint eredeti lakhelyén.<br /> Az Úr lakhelyén belül számtalan bolygó van abban a brahma-jyotiban is. Ugyanúgy, ahogy számtalan bolygó lebeg a mi napunk sugaiban, hasonlóképpen lebeg a brahma-jyotiban is, amely a Legfelsőbb Úr lakhelyéről árad, Kṛṣṇalokáról, Golokáról, ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis (BS 5.37). Azok a bolygók mind lelki bolygók. <br /> <br /> Azok ānanda-cinmayák: nem anyagi bolygók. Így szól az Úr:<br /> :''na tad bhāsayate sūryo<br /> :''na śaśāṅko na pāvakaḥ<br /> :''yad gatvā na nivartante<br /> :''tad dhāma paramaṁ mama<br /> &lt;small&gt;(BG 15.6)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nos, bárki, aki eléri ezt a lelki világot, annak többé nem kell visszatérnie ebbe az anyagi világba. Mindaddig, ameddig az anyagi világban vagyunk, mit ne mondjak akkor a Holdbolygó eléréséről. . .<br /> <br /> Természetesen a Holdbolygó a legközelebbi bolygó, de még ha meg is közelítjük a legmagasabb bolygót, amit Brahmaloka-nak hívnak, ott is az anyagi élet ugyanazon nyomorúságai várnak ránk, úgy értem, a születés, halál, öregség és betegségek nyomorúságos állapota. Az anyagi világegyetem egyetlen bolygója sem mentes az anyagi lét négy alapelvétől. Az Úr ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban: ābrahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino 'rjuna (BG 8.16).<br /> Az élőlények egyik bolygóról a másikra utaznak. Nem arról van szó, hogy a szputnyik mechanikus szerkezete segítségével egyszerűen eljuthatunk más bolygókra. Bárki, aki egy másik bolygóra akar menni, annak van egy folyamata. Yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ (BG 9.25).<br /> Ha valaki el akar menni egy másik bolygóra, mondjuk a Holdra, akkor nem kell a szputnyikkal próbálkoznunk. A Bhagavad-gītā utasít minket, yānti deva-vratā deván. Ezeket a holdbolygókat vagy napbolygókat vagy a Bhūloka feletti bolygókat Svargalokának hívják. Bhūloka, Bhuvarloka, Svargaloka, ezek különböző bolygórendszerek. Így . . . devaloka. Pontosan így ismerik őket.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā egy nagyon egyszerű képletet ad meg, amely átal eljuthatunk a magasabb bolygókra, a Devalokára. Yānti deva-vratā devān. Yānti deva-vratā devān. Deva-vratā, ha gyakoroljuk az adott félisten imádatát, akkor eljuthatunk annak a félistennek a bolygóra . Mehetünk akár a Napbolygóra is, mehetünk a Holdbolygóra, mehetünk a mennyei bolygókra.<br /> <br /> De a Bhagavad-gītā nem azt tanácsolja, hogy az anyagi világ valamelyik bolygójára menjünk, mert még ha Brahmalokára, a legmagasabb bolygóra mennénk is, a modern tudósok számításai szerint a szputnyikkal utazva 40.000 év után juthatnánk el . . .<br /> Lehetetlen 40.000 évet élni, és elérni ennek az anyagi univerzumnak a legmagasabb bolygóját. Viszont, ha valaki az életét egy adott félisten imádatának szenteli, elérheti az adott bolygót, ahogy a Bhagavad-gītā kimondja: yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ. Hasonló módon érhető el Pitṛloka is.<br /> Hasonlóképpen, aki a legfelsőbb bolygót szeretné elérni . . .a legfelsőbb bolygót. A legfelsőbb bolygó jelentése: Kṛṣṇaloka. A lelki világban számtalan bolygó van, sanātana bolygó, örökkévaló bolygó, amelyek soha nem pusztulnak el, nem semmisülnek meg.<br /> De az összes spirituális bolygó között van egy bolygó, az eredeti bolygó, amelyet Goloka Vṛndāvanának hívnak. Tehát ezek az információk mind adottak a Bhagavad-gītāban, és lehetőség nyílik arra, hogy elhagyjuk ezt az anyagi világot, és elnyerjük örök életünket az örök birodalomban. <br /> A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete mutatja be ennek az anyagi világnak a valódi képét. Ott azt írja, hogy:<br /> :''ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham<br /> :''aśvatthaṁ prāhur avyayam<br /> :''chandāṁsi yasya parṇāni<br /> :''yas taṁ veda sa veda-vit<br /> &lt;small&gt;(BG 15.1)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nos, ezt az anyagi világot a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete úgy írja le, mint egy fát, amelynek gyökere fent van, ūrdhva-mūlam. Ismersz olyan fát, amelyiknek a gyökere fent helyezkedik el? Ezt a tapasztalatot a fáról, amelyiknek fent van a gyökere tükröződés segítségével kapjuk. Ha egy folyó vagy bármely víztározó partján állunk, láthatjuk, hogy a víztározó partján lévő fa törzse lefelé, gyökére pedig felfelé tükröződik a vízben.<br /> Tehát ez az anyagi világ gyakorlatilag a lelki világ tükörképe. Ahogy a fa tükörképe egy víztározó partján lefelé állónak látszik, úgy ezt az anyagi világot is árnyéknak hívják. Árnyék. Ahogy az árnyék nem a valóságot tartalmazza, úgy az árnyékból azt is megérthetjük, hogy lőtezik egy valóság.<br /> <br /> A délibáb példája . . . a víz délibábja a sivatagban azt sugallja, hogy a sivatagban nincs víz, ám a víz létező. Hasonlóan a lelki világ tükröződésében vagyis ebben az anyagi világban kétségtelenül nincs boldogság, nincs víz. De az igazi víz vagy a tényleges boldogság a lelki világban van.<br /> <br /> Az Úr azt javasolja, hogy az embernek a következő módon kell elérnie ezt a lelki világot: nirmāna-mohā.<br /> :''nirmāna-mohā jita-saṅga-doṣā<br /> :''adhyātma-nityā vinivṛtta-kāmāḥ<br /> :''dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair<br /> :''gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat<br /> &lt;small&gt;(BG 15.5)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ezt a padam avyayam-ot, ezt az örök királyságot az érheti el, aki nirmāna-mohā. Nirmāna-mohā. A nirmāna azt jelenti, hogy megjelölésekért epekedünk. Mesterségesen szeretnénk valamilyen titulust. Valaki úr akar lenni, valaki uraság akar lenni, valaki elnök akar lenni vagy gazdag ember akar lenni, valaki valami más akar lenni, például király.<br /> Mindezek megjelölések, vonzódunk ezekhez a titulusokhoz . . . amelyek végül is a testhez tartoznak, és mi nem vagyunk ez a test. Ez a lelki megvalósítás első alapelve. Tehát az ember nem vonzódik a megjelölésekhez.<br /> <br /> És jita-saṅga-doṣā. Saṅga-doṣā. Jelenleg a három anyagi kötőerő tulajdonságai társulnak hozzánk, és elszakadunk az Úr odaadó szolgálatától. . . Amíg nem vonz bennünket az Úr odaadó szolgálata, addig nem tudunk elszakadni az anyagi természet három kötőerejétől. Ezért az Úr azt mondja: vinivṛtta-kāmāḥ: ezek a megjelölések vagy ezek a ragaszkodások a kéjből, vágyunkból származnak.<br /> Uralkodni akarunk az anyagi természet felett. Így . . . mindaddig, amíg nem adjuk fel azt a hajlamot, hogy uralkodjunk az anyagi természet felett, addig nincs lehetőség arra, hogy visszatérjünk a Legfelsőbb birodalmába, a sanātana-dhāmába.<br /> <br /> Dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair gacchanty amūḍhāḥ . . . amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat (BG 15.5). Az örök birodalmat, amely soha nem pusztítható el, ellentétben ezzel az anyagi világgal, amūḍhāḥ érheti el. Az amūḍhāḥ azt jelenti, hogy nem zavart, akit nem zavar meg e hamis élvezet vonzása.<br /> És az, aki az Úr legfelsőbb szolgálatában áll, ő a megfelelő személy, aki eléri az örök királyságot . És ehhez az örök királysághoz nem kell sem nap, sem hold, sem elektromosság. Ez egy röpke bepillantás az örökkévaló királyság elérésébe.<br /> <br /> A Bhagavad-gītā egy másik helyén az is szerepel, hogy:<br /> :''avyakto 'kṣara ity uktas<br /> :''tam āhuḥ paramāṁ gatim<br /> :''yaṁ prāpya na nivartante<br /> :''tad dhāma paramaṁ mama<br /> &lt;small&gt;(BG 8.21)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avyakta azt jelenti, hogy meg nem nyilvánult. Még az anyagi világnak is csak egy része nyilvánul meg előttünk. Érzékszerveink annyira tökéletlenek, hogy nem látjuk, hány csillag, hány bolygó van ebben az anyagi univerzumban. Természetesen a védikus irodalmon keresztül az összes bolygóról informálódhatunk. Hisszük vagy nem hisszük, de minden fontos bolygó, amellyel kapcsolatban állunk, le van írva a védikus irodalomban, különösen pedig a Śrīmad-Bhāgavatamban.<br /> A lelki világ az, amely túl van ezen az anyagi égbolton, paras tasmāt tu bhāvo 'nyo (BG 8.20), az avyakta, az a meg nem nyilvánult lelki ég, a paramāṁ gatim, amely után az embernek vágynia kell, vágynia kell tehát arra, hogy elérje azt a legfelsőbb királyságot.<br /> És ha egyszer eléri ezt a legfelsőbb birodalmat, a yaṁ prāpyát, ha valaki megközelíti vagy eléri ezt a legfelsőbb birodalmat, na nivartante, annak nem kell visszatérnie ebbe az anyagi világba. És az a hely, amely az Úr örök lakhelye, onnan nem kell visszatérnünk, az a miénk. . . ez legyen a mi világunk. . . (szünet)<br /> <br /> <br /> Felmerülhet a kérdés, mi a módja annak, hogy megközelítsük az Úr legfelsőbb lakhelyét. Ezt a Bhagavad-gītā így írja le. A nyolcadik fejezetben az 5., 6., 7., 8. versben elhangzik a Legfelsőbb Úrhoz vagy a Legfelsőbb Úr lakhelyéhez való közeledés folyamata . Így szól:<br /> :''anta-kāle ca mām eva<br /> :''smaran muktvā kalevaram<br /> :''yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ<br /> :''yāti nāsty atra saṁśayaḥ<br /> &lt;small&gt;(BG 8,5)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Anta-kāle: az élet végén, a halál pillanatában. Anta-kāle ca mām eva, aki Kṛṣṇára gondol, smaran, ha képes emlékezni. Ha egy haldokló ember a halála idején, ha képes Kṛṣṇa formájára emlékezni, és miközben így emlékszik, midőn kilép a jelenlegi testéből, akkor biztosan eléri a lelki birodalmat, mad-bhāvam. A Bhāvam jelentése leki. . . lelki természetű. Yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ yāti. A Mad-bhāvam azt jelenti, olyan, mint a Legfelsőbb Lény, a transzcendentális természete.<br /> Ahogy fentebb leírtuk, a Legfelsőbb Úr sac-cid-ānanda-vigraha (BS 5.1). Saját formája van, de az Ő formája örök, sat: és tudással teli, cit: és csupa boldogság, ānanda. Összehasonlíthatjuk jelenlegi testünkkel, vajon ez a test sac-cid-ānanda-e. Nem. Ez a test asat. Sat helyett asat. Antavanta ime dehā (BG 2.18).<br /> <br /> <br /> A Bhagavad-gītā azt mondja, ez a test antavat, romlandó. És . . . sac-cid-ānanda. Ahelyett, hogy sat lenne, asat, épp az ellenkezője. Ahelyett, hogy cit lenne, tele tudással, tele van tudatlansággal. Nem ismerjük a lelki birodalmat, és nincs tökéletes tudásunk erről az anyagi világról sem. Annyi az ismeretlen dolog számunkra: ezért ez a test tudatlan. Ahelyett, hogy tudással teli lenne, tudatlanság övezi.<br /> A test romlandó, tele tudatlansággal és niránandával. Ahelyett, hogy boldogsággal telne meg, tele van nyomorúsággal. Az összes nyomorúság, amit ebben az anyagi világban megtapasztalunk, ennek a testnek köszönhető. Az Úr azt mondja, anta-kāle ca mām eva smaran muktvā kalevaram (BG 8.5).<br /> Aki úgy hagyja el ezt az anyagi testet, hogy egyszerűen az Úr Kṛṣṇára, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékezik, az azonnal megkapja a sac-cid-ānanda-vigraha lelki testét (Bs 5.1).<br /> <br /> <br /> Az anyagi világban a test elhagyásának és egy másik test megszerzésének a folyamata ugyancsak szervezett formában megy végbe. Az ember akkor hal meg, miután már eldőlt, milyen teste lesz a következő életében. De ezt felsőbbrendű irányítók döntik el. Ahogy szolgálatunk alapján előléptetnek vagy lefokoznak bennünket, hasonlóan történik cselekedeteink alapján is . . . ennek az életnek a tettei, ennek az életnek a tevékenységei a következő élet előkészítő terepéül szolgálnak. Ennek az életnek a tevékenységeivel készülünk a következő életünkre. Tehát, ha fel tudunk készülni ebben az életünkben arra, hogy Isten országába kerüljünk, akkor minden bizonnyal távozás után. . . miután kiléptünk ebből az anyagi testből . . . az Úr azt mondja: yaḥ prayāti, aki eltávozik, sa mad-bhāvaṁ yāti (BG 8.5), mad-bhāvam, ugyanazt a lelki testet, vagy ugyanazt a lelki természetet kapjak, mint az Úr.<br /> Amint azt fentebb már kifejtettük, a transzcendentalistáknak különböző fajtái vannak: brahmavādīk, paramātmavādīk és bhakták. A lelki égbolton vagy a brahma-jyoti-ba vannak a leki bolygók, a számtalan lelki bolygó, erről is már beszéltünk. Ezeknek a bolygóknak a száma sokkal-sokkal nagyobb, mint az anyagi világ univerzumainak összességében levők száma. Ez az anyagi világ az ekāṁśena sthito jagat (BG 10.42). A teljes teremtésnek egynegyed részét képezi az anyagi világ összessége. A teremtés háromnegyed része a lelki világ. Ennek a teremtésnek, amelyet a jelen pillanatban megtapasztalunk a negyedrészében milliónyi, a miénkhez hasonló univerzum van. És egy univerzumban milliónyi és milliárdnyi bolygó van. Tehát milliónyi és milliárdnyi nap, csillag és hold létezik ebben az egész anyagi világban, de ez az egész anyagi világ az össz teremtésnek mindössze csak egynegyedét teszi ki. A megnyilvánulás háromnegyede a lelki ég alatt helyezkedik el.<br /> <br /> Nos, ez a mad-bhāvam, ... azok, akik a Legfelsőbb Brahman létezésébe akarnak beleolvadni, a Legfelsőbb Úr brahma-jyotijába olvadnak bele. A mad-bhāvam jelentése a brahma-jyoti, valamint a brahma-jyotiban elhelyezkedő lelki bolygók összessége. Azok a bhakták, akik az Úr társaságát akarják élvezni, belépnek ezekre a bolygókra, a Vaikuṇṭha bolygókra.<br /> <br /> Számtalan Vaikuṇṭha bolygó létezik, és az Úr, a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, az Ő teljes értékű kiterjedése, a négykezű Nārāyaṇa révén uralkodik ezeken a bolygókon. Ezeknek a négykezű kiterjedéseknek különböző neveik vannak, mint Pradyumna, Aniruddha és Mādhava, Govinda. . . számtalan neve van ennek a négykezű Nārāyaṇának. Tehát az egyik bolygón, amelyik szintén mad-bhāvam, és ugyancsak a lelki természeten belül van, uralkodik a négykezű Nārāyaṇa.<br /> Tehát az a transzcendentalista, aki az élete végén akár a brahma-jyotira gondol, akár a Paramātmán meditál, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Śrī Kṛṣṇára gondol, mindegyik esetben a lelki világba lép be, de csak a bhakták, akik a Legfelsőbb Úr személyes szolgálatát gyakorolták, jutnak a Vaikuṇṭha bolygókra vagy a Goloka Vṛndāvana bolygóra. Az Úr azt mondja: yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ yāti nāsty atra saṁśayaḥ (BG 8.5).<br /> Kétségtelenül. Nem szabad kételkednünk. Egész életed során olvasod a Bhagavad-gītāt, de amikor az Úr olyasmit mond, ami nem egyezik az elképzelésünkkel, akkor elutasítjuk azt. Ez nem az a folyamat, ahogyan a Bhagavad-gītát kell olvasásni. Ahogy Arjuna mondta, sarvam etaṁ ṛtam manye (BG 10.14): &quot;Mindenben hiszek, bármit is mondasz.&quot;<br /> <br /> Hasonlóképpen kell hallani is, a hallás folyamatára is érvényes. Az Úr azt mondja, halálakor bárki, aki úgy gondol Rá, mint Brahmanra, Paramātmára vagy az Istenség Személyiségére, minden bizonnyal a lelki világba fog belépni, és ehhez semmi kétség sem fér. Nem szabad kételkedni benne.<br /> A Bhagavad-gītā megadja az általános folyamat azon szabályát is, ahogyan a halál pillanatában pusztán a Legfelsőbbre gondolva bejuthatunk a lelki birodalomba. Az általános folyamata annak, ahogyan ez legetséges, a következőképpen hangzik:<br /> :''yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ<br /> :''tyajaty ante kalevaram<br /> :''taṁ tam evaiti kaunteya<br /> :''sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ<br /> &lt;small&gt;(BG 8.6)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Különféle bhāvák vannak. Nos, ez az anyagi természet is egyike a bhāváknak. Amint azt már korábban kifejtettük, ez az anyagi természet a Legfelsőbb Úr egyik energiájának megnyilvánulása is egyben. A Viṣṇu Purāṇában összefoglalták a Legfelsőbb Úr energiáinak teljes tárházát.<br /> :''viṣṇu-śaktiḥ parā proktā<br /> :''kṣetra-jñākhyā tathā para<br /> :''avidyā-karma-saṁjñānyā<br /> :''tṛtīyā śaktir iṣyate<br /> &lt;small&gt;(CC Madhya 6.154)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az összes energia, potencia ... parāsya śaktir vividhaiva śrūyate. A Legfelsőbb Úrnak sokféle energiája van, számtalan energiája van, ezeket el sem tudjuk képzelni. A nagy tanult bölcsek, felszabadult lelkek elemezték, és három részre osztották, három címszóban foglalták össze az összes energiát.<br /> Az első. . . hogy minden energia viṣṇu-śakti. Az összes energia az Úr Viṣṇu különféle potenciái, képességei. Ez az energia parā, azaz transzcendentális. Kṣetra-jñākhyā tathā parā, vagyis az élőlények, a kṣetra-jña, ők is ennek a felsőbbrendű energiának a csoportjába tartoznak. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Már elmagyaráztuk. A többi energia pedig anyagi energia, a tṛtīyā karma-saṁjñānyā (CC Madhya 6.154). Ez a másik energia a tudatlanság kötőerejében van. Ez az anyagi energia. Az anyagi energia is bhagavad-bhāva.<br /> <br /> A halál pillanatában vagy az anyagi energiában maradunk, tehát az anyagi világban, vagy átlépünk a lelki világba. Ez a kritérium. Tehát a Bhagavad-gītā azt mondja:<br /> :''yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ<br /> :''tyajaty ante kalevaram<br /> :''taṁ tam evaiti kaunteya<br /> :''sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ<br /> &lt;small&gt;(BG 8.6)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nos, ahogyan szokásunkká vált, hogy erre az anyagi energiára gondoljunk, úgy megszokásból a lelki energiára kell gondolnunk, de mi ennek a folyamata? Az anyagi energiában való gondolkodás hogyan ültethető át a szellemi energiában való gondolkodásba?<br /> A lelki energiában való gondolkodáshoz a védikus irodalmak adnak útmutatást. Az anyagi energiákban való elmerüléshez is nagyon sokféle irodalom adott – újságok, folyóiratok, regények, fikciók és sok minden egyéb. Rengeteg irodalom van.<br /> <br /> Tehát gondolataink elmerülnek ezekben az irodalmakban. Hasonlóképpen, ha gondolkodásunkat a lelki légkörbe szeretnénk átvinni, akkor olvasási képességünket át kell helyeznünk a védikus irodalomra. A tanult bölcsek ezért megannyi védikus irodalmat hoztak létre, név szerint a Purāṇákat. A Purāṇák nem történetek, hanem történelmi feljegyzések.<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛtában van egy vers, amely így szól: anādi-bahirmukha jīva kṛṣṇa bhuli' gela, ataeva kṛṣṇa veda-purāṇa kailā (CC Madhya 20.117). . . ezek a feledékeny élőlények, feltételekhez kötött lelkek megfeledkeztek a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatukról és elmerültek az anyagi tettekben történő gondolkodásban. Azért, hogy gondolkodásuk erejét a lelki képességekre helyezze át, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa oly sok védikus irodalmi alkotást hozott létre.<br /> A Védák irodalmát először felosztotta négy részre, majd a Purāṇákban magyarázta el őket. Aztán a képzetlen személyek számára, mint amilyenek a strīk, śūdrák, vaiśyák, leírta a Mahābháratát. A Mahābhāratában mutatta be ezt a Bhagavad-gītāt. Majd ismét összefoglalta a teljes védikus irodalmat a Vedānta-sūtrában.<br /> A jövőnek szóló útmutatásként megírta a Vedānta-sūtra természetes magyarázatát, amelyet Śrīmad-Bhāgavatamnak hívnak. A Śrīmad-Bhāgavatam bhāṣyo 'yaṁ brahma-sūtrāṇām (CC Madhya 25.143), a Vedānta-sūtra természetes magyarázata.<br /> <br /> Tehát mindezen irodalom arra szolgál, hogy átirányítsuk gondolatainkat, tad-bhāva-bhāvitaḥ, sadā. Sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ (BG 8.6). Aki mindig lefoglalja magát ebben. . . ahogy a materialista is mindig valamilyen tárgyi irodalom olvasásával foglalkozik, például újságokat, folyóiratokat, szépirodalmat, regényeket, megannyi tudományos vagy filozófiával foglalkozó írást tanulmányoz. Ahogy mindezekkel a dolgokkal lefoglalva gondolkodásának különböző szintjein tevékenykedik,– úgy hasonlóan, ha ezt az olvasási képességünket átvisszük a védikus irodalmak tanulmányozására, ahogy azt bemutatja. . . amint azt Vyāsadeva nagyon kedvesen bemutatta, akkor bizton lehetséges, hogy halálunkkor a Legfelsőbb Úrra emlékezzünk.<br /> <br /> Ez az egyetlen út, amelyet Maga az Úr javasolt. Nem is javaslat ez: tényként áll itt. Nāsty atra saṁśayaḥ (BG 8.5). Kétségtelenül. Kétség sem fér hozzá. Tasmāt, az Úr ezért azt javasolja, hogy: tasmāt sarveṣu kāleṣu mām anusmara yudhya ca (BG 8.7). Azt tanácsolja Arjunának, hogy mām anusmara yudhya. Nem azt mondja, hogy &quot;egyszerűen csak emlékezz Rám és add fel jelenlegi foglalkozásodból adódó kötelességeidet.&quot; Nem. Nem ezt javasolta. Az Úr soha nem javasol semmi gyakorlatiatlant.<br /> <br /> Ebben az anyagi világban testünk fenntartásához dolgozni kell. A társadalmi rend négy osztályára osztható fel a munka: brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra. Másként dolgozik a társadalom intelligens osztálya és másként a társadalom adminisztrátori osztálya.<br /> A kereskedők, a termelők társadalma ugyancsak másként dolgozik és a munkásosztály is másként dolgozik. Az emberi társadalomban akár munkásként, akár kereskedőként, politikusként, adminisztrátorként, vagy mint az írói pályán, a tudományos kutatásokban az intelligens emberek legmagasabb osztályában, mindenki részt vesz valamilyen munkában, és dolgoznia kell, küzdeni a létért.<br /> <br /> Tehát az Úr azt tanácsolja, hogy &quot;Nem kell feladnod a foglalkozásodat, de egyidőben emlékezz Rám.&quot; Mām anusmara (BG 8,7). Ettől leszel . . . ez az, ami segít emlékezni Rám a halálod pillanatában. Ha nem gyakorlod mindig a Rám való emlékezést a létért folytatott küzdelmeddel egyetemben, akkor nem fogsz tudni emlékezni Rám.&quot; Lehetetlen lesz. Ugyanezt tanácsolja az Úr Caitanya, kīrtanīyaḥ sadā hariḥ (CC Adi 17.31). Kīrtanīyaḥ sadā. Mindig gyakorolni kell az Úr nevének éneklését. Az Úr és az Úr neve nem különböznek egymástól.<br /> <br /> Visszatérve, az Úr Kṛṣṇa utasítása Arjuna számára, hogy mām anusmara (BG 8.7): „Te csak emlékezz Rám”, és az Úr Caitanya utasítása, hogy „Mindig Kṛṣṇa nevét zengd ... ”. Itt Kṛṣṇa azt mondja, &quot;Mindig emlékezz Rám&quot;, vagy emlékezz Kṛṣṇára, és az Úr Caitanya azt mondja: &quot;Mindig Kṛṣṇa nevét énekeld.&quot; Tehát nincs különbség köztük, mert Kṛṣṇa és Kṛṣṇa neve között az Abszolútban nincs különbség. Az abszolút státuszban nincs különbség egyik vagy a másik dolog között. Ez az abszolút állapota. Mivel az Úr abszolút, nincs különbség a Neve és Önmaga között.Szóval így kell gyakorolnunk. Tasmāt sarveṣu kāleṣu. Mindig, a nap huszonnégy óráján át úgy kell alakítanunk élettevékenységeinket, hogy emlékezzünk, emlékezzünk huszonnégy órán át. Vajon lehetséges ez? Igen, lehetséges. Lehetséges. Nagyon durva példázattal illusztrálták ezt az ācāryák. És mi lenne ez a példa? Úgy mondják, amikor a nő egy másik férfihoz vonzódik, bár férjnél van, kötődése a másik férfihoz nagyon erőssé válik. Ezt hívják parakīya-rasának, akár a férfi, akár a nő esetében legyen szó róla. Ha egy férfi a feleségén kívül egy másik nőhöz ragaszkodik, vagy egy nő a férjén kívül egy másik férfihoz ragaszkodik, akkor ez a kötődés nagyon erős. Ez a kötődés nagyon erős.<br /> <br /> Tehát az ācāryák ezt a példát hozták fel: A kétes jellemű nő, aki mások férjéhez ragaszkodik, mindig a másik férfira gondol, ugyanakkor megmutatja férjének, hogy igencsak el van foglalva a családi ügyekkel, nehogy a férje kételkedjen jellemében, karakterében. Ahogy mindig emlékszik a szeretőjével való éjszakai találkozó idejére, jóllehet rengeteg háztartási munkát végez, hasonlóképpen mindig emlékeznünk kell a legfelsőbb férjre, Śrī Kṛṣṇára annak ellenére, hogy nagyon szépen végezzük anyagi kötelességeinket. Ez lehetséges. Erős szeretetérzet kell hozzá. Ha megvan benned a Legfelsőbb Úr iránti szeretet erős érzése, akkor lehetséges, hogy továbbra is teljesítsük kötelességeinket, ugyanakkor emlékezzünk az Úrra.<br /> <br /> Ki kell fejlesztenünk ezt az érzéket. Úgy, ahogy Arjuna is mindig az Úrra gondolt. A nap huszonnégy órájából egy pillanatra sem tudta elfelejteni Kṛṣṇát. Kṛṣṇa állandó társa, és harcos volt egyben. Az Úr Kṛṣṇa nem azt tanácsolta Arjunának, hogy adja fel a harcot, menjen az erdőbe, menjen a Himalájába és meditáljon. Amikor Arjunának a jógarendszer végzését tanácsoltak, Arjuna visszautasította, „Ez a rendszer számomra nem követhető.&quot; Majd az Úr ezt mondta: yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntarātmanā (BG 6.42). Mad-gatenāntarātmanā śraddhāvān bhajate yo māṁ sa me yuktatamo mataḥ. Tehát aki mindig a Legfelsőbb Úrra gondol, ő a legnagyobb jógi, ő a legfelsőbb jñānī, és egyben a legnagyobb bhakta is.<br /> <br /> Az Úr azt tanácsolja: tasmāt sarveṣu kāleṣu mām anusmara yudhya ca (BG 8.7): &quot;Kṣatriyaként nem adhatod fel harcosi kötelességedet. Harcolnod kell. Tehát ha gyakorlod, hogy ezzel egyidében mindig Rám emlékezz, akkor ez lehetséges lesz. ,&quot; anta-kāle ca mām eva smaran (BG 8.5): &quot;Akkor majd emlékezni fogsz Rám a halál pillanatában is.&quot; Mayy arpita-mano-buddhir mām evaiṣyasy asaṁśayaḥ (BG 8.7). Az Úr ismét azt mondja, ehhez nem fér kétség. Ha valaki teljesen átadja magát az Úr szolgálatának, az Úr transzcendentális szerető szolgálatának, akkor mayy arpita-mano-buddhir.<br /> <br /> Valójában nem a testünkkel dolgozunk, hanem az elménkkel és az intelligenciánkkal. Amennyiben intelligenciánkat és elménket mindig a Legfelsőbb Úr gondolata foglalkoztatja, természetesen érzékeink is az Úr szolgálatában fognak állni. Ez a Bhagavad-gītā titka. Meg kell tanulni annak művészetet, hogyan lehet az elmét és az intelligenciát egyaránt huszonnégy órán át az Úrra gondolva, az Ő szolgálatába meríteni. Ez fog segíteni abban, hogy az anyagi test elhagyása után átkerüljünk Isten országába, a lelki világba.<br /> <br /> A modern tudósok együttes erővel évek óta arra törekszenek, hogy elérjék a Holdbolygót, de egyelőre nincsenek semmivel sem közelebb. De itt van a Bhagavad-gītāban egy javaslat. Tegyük fel, hogy egy ember él még ötven évet, és . . . viszont senki sem kísérel meg felemelkedni a lelki eszmék területén az elkövetkező ötven év folymán. Pedig ez egy nagyon jó ötlet. De ha tíz vagy akár csak öt éven keresztül is őszintén próbálkoznánk ezzel a gyakorlattal, mayy arpita-mano-buddhir. . . mert ez egyszerűen mindössze gyakorlás kérdése, és ez a gyakorlat nagyon könnyen megvalósítható az odaadó szolgálat folyamatával, a śravaṇaṁ segítségével. Śravaṇaṁ. A legegyszerűbb folyamat a hallás folyamata.<br /> :''śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ<br /> :''smaraṇaṁ pāda-sevanam<br /> :''arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ<br /> :''sakhyam ātma-nivedanam<br /> &lt;small&gt;(SB 7.5.23)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Íme kilenc folyamat. A legegyszerűbb folyamat a hallás. A Bhagavad-gītānak vagy a Śrīmad-Bhāgavatamnak a megismerése az önmegvalósult személyektől történő hallás útján az a folyamat, amely megtanítja hogyan gondoljunk a Legfelsőbb Lényre huszonnégy órán keresztül, és ez végül arra készteti az embert, anta-kāle, hogy emlékezzen a Legfelsőbb Úrra teste elhagyásának idején és így lelki testet fog kapni. Ez a leki test pedig alkalmas az Úrral való társulásra. Ezért mondja az Úr:<br /> :''abhyāsa-yoga-yuktena<br /> :''cetasā nānya-gāminā<br /> :''paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ<br /> :''yāti pārthānucintayan<br /> &lt;small&gt;(BG 8.8)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Anucintayan, folyamatosan csak Rá gondolva. Nem túl nehéz folyamat. Ezt a folyamatot kell megtanulni a megfelelő tanítványi láncolatból származó, tapasztalt személytől. Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12). Olyan emberhez kell fordulni, aki már gyakorlott ebben a folyamatban.<br /> Tehát abhyāsa-yoga-yuktena. Ezt nevezik abhyāsa-yogának, gyakorlásnak. Abhyāsa . . . hogyan emlékezzünk mindig a Legfelsőbb Úrra. Cetasā nānya-gāminā. Az elme, az elme mindig erre, meg arra röpköd. Tehát az embernek gyakorolnia kell az elmét mindig a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa formájára rögzíteni, vagy a hangra összpontosítani, az Ő nevére, ami még könnyebbé teszi ezt a folyamatot.<br /> <br /> Ahelyett, hogy az elmémet zaboláznám meg – mert lehet, hogy az elmém nagyon nyugtalan, ide-oda csapong –, inkább a fülemet szegezem a „Kṛṣṇa” hang vibrálására és erre összpontosítva ilymódon fog nekem segíteni. Ez is abhjasa-jóga. Cetasā nānya-gāminā paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ (BG 8.8). Paramaṁ puruṣa, ezt a lelki birodalomban, lelki égbolt alatt élő Istenség Legfelsőbb Személyiségét éri el az, aki anucintayan, állandóan Rá gondol.<br /> Tehát ezek a folyamatok, utak és eszközök, mind szerepelnek a Bhagavad-gītāban, és ennek elérése nem akadály senki számára. Szó sincs arról, hogy csak az emberek egy bizonyos osztálya számára hozzáférhető. Az Úr Kṛṣṇára gondolni lehet, az Úr Kṛṣṇát mindenki hallhatja. És az Úr azt mondja a Bhagavad-gītāban:<br /> :''māṁ hi pārtha vyapāśritya<br /> :''ye 'pi syuḥ pāpa-yonayaḥ<br /> :''striyo śūdrās tathā vaiśyās<br /> :''te 'pi yānti parāṁ gatim<br /> &lt;small&gt;(BG 9.32)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kiṁ punar brāhmaṇāḥ puṇyā<br /> :''bhaktā rājarṣayas tathā<br /> :''asukhaṁ, anityam asukhaṁ lokam<br /> :''imaṁ prāpya bhajasva mām<br /> &lt;small&gt;(BG 9.33)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr azt mondja, hogy még a legalacsonyabb léthelyzetben, a legalacsonyabb életkörülmények között élő emberi lény vagy akár egy bűnös nő, egy kereskedő vagy egy munkás sorban levő is. . . a kereskedõk osztálya, a munkásosztály és a nõk osztálya ugyanabba a kategóriába tartozik, mert nem annyira fejlett az intelligenciájuk. Ám az Úr azt mondja, hogy ők is, de még a náluk alacsonyabbak is, māṁ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ – nem csak ők vagy a náluk alacsonyabbak, hanem bárki, nem számít, ki ő – bárki, aki elfogadja a bhakti-yoga elvét, és elfogadja a Legfelsőbb Urat, mint az élet summum bonumát, az élet legmagasabb célját, māṁ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ, te 'pi yānti parāṁ gatim (BG 9.32), parāṁ gatim mindenki elérheti a lelki birodalomat, a szellemi égboltot. Egyszerűen csak gyakorolni kell a folyamatot.<br /> A Bhagavad-gītā nagyon szépen utal erre a rendszerre, és az ember átveheti, tökéletessé teheti életét, megtalálhatja a végső megoldást az életben. Ez a teljes Bhagavad-gītā összegzése és egyben lényege.<br /> Ezért a végkövetkeztetés az, hogy a Bhagavad-gītā egy olyan transzcendentális irodalom, amelyet nagyon figyelmesen kell olvasni.<br /> :''Gītā-śāstram idaṁ puṇyaṁ<br /> :''yaḥ paṭhet prayataḥ pumān<br /> &lt;small&gt;(Gītā-māhātmya 1)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki megfelelően követi az utasítást, ennek eredményeként megszabadulhat az élet minden nyomorúságától, minden aggodalmától. Bhaya-śokādi-varjitaḥ. Megszabadul minden félelmétől ebben az életben, mivel lelki létet kap a következő életben.<br /> :''gītādhyāyana-śīlasya<br /> :''prāṇāyama-parasya ca<br /> :''naiva santi hi pāpāni<br /> :''pūrva-janma-kṛtāni ca<br /> &lt;small&gt;(Gītā-māhātmya 2)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy másik előnye, ha valaki nagyon őszintén és teljes komolysággal olvassa a Bhagavad-gītāt, akkor az Úr kegyelméből a múltbeli vétkeinek reakciói nem hatnak rá. Az Úr nagyon nyomatékosan mondja a Bhagavad-gītā utolsó részében: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ (BG 18.66). Az Úr vállalja a felelősséget azért, aki meghódol Neki. Vállalja, hogy feloldja, mentesíti a bűnök minden visszahatása alól.<br /> :''mala-nirmocanaṁ puṁsāṁ<br /> :''jala-snānaṁ dine dine<br /> :''sakṛd gītāmṛta-snānam<br /> :''saṁsāra-mala-nāśanam<br /> &lt;small&gt;(Gītā-māhātmya 3)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember naponta megtisztítja magát a vízben való fürdés által, de aki egyszer megfürdik a Bhagavad-gītā szent Gangeszének vizében, az . . . a szennyes anyagi életet teljesen legyőzte.<br /> :''gītā su-gītā kartavyā<br /> :''kim anyaiḥ śāstra-vistaraiḥ<br /> :''yā svayaṁ padmanābhasya<br /> :''mukha-padmād viniḥsṛtā<br /> &lt;small&gt;(Gītā-māhātmya 4)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel a Bhagavad-gītāt az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta el, ezért az embereknek . . . az embereknek nem feltétlenül szükséges olvasni minden más védikus irodalmat. Egyszerűen csak figyelmesen és rendszeresen kell olvasni, valamint hallani a Bhagavad-gītából, gītā su-gītā kartavyā . . . és ezt az eszközt mindenek felett el kell fogadni. Gītā su-gītā kartavyā kim anyaiḥ śāstra-vistaraiḥ. Mivel manapság az emberek annyi mindentől meg vannak zavarodva, aligha lehet ráirányítani a figyelmüket a terjedelmes védikus irodalomra. Ez az egyetlen irodalmi alkotás viszont elegendő, mert az összes védikus irodalom lényege, és különösen pedig azért, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszélte el.<br /> :''bhāratāmṛta-sarvasvaṁ<br /> :''viṣṇu-vaktrād viniḥsṛtam<br /> :''gītā-gaṅgodakaṁ pītvā<br /> :''punar janma na vidyate<br /> &lt;small&gt;(Gītā-māhātmya 5)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahogy mondják, aki a Gangesz vizét issza, az felszabadul, akkor mit mondhatnánk a Bhagavad-gītāról. A Bhagavad-gītā az egész Mahābhārata nektárja, és Viṣṇu beszéli el. Az Úr Kṛṣṇa az eredeti Viṣṇu. Viṣṇu-vaktrād viniḥsṛtam. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szájából árad ki.<br /> <br /> <br /> És gaṅgodakaṁ, a Gangesz az állítások szerint az Úr lótuszlábaiból fakad, a Bhagavad-gītā pedig az Úr szájából. Természetesen nincs különbség a Legfelsőbb Úr szája és lába között. Mégis, semleges helyzetből tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a Bhagavad-gītā még a Gangesz vizénél is fontosabb.<br /> :''sarvopaniṣado gāvo<br /> :''dogdhā gopāla-nandana<br /> :''pārtho vatsaḥ su-dhīr bhoktā<br /> :''dugdhaṁ gītāmṛtaṁ mahat<br /> &lt;small&gt;(Gītā-māhātmya 6)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ez . . . ez a Gītopaniṣad épp olyan, mint egy tehén, és az Úr hires tehénpásztorfiú, aki megfejte ezt a tehenet. Sarvopaniṣado. Ez az összes Upaniṣad lényege, és tehénként ábrázolják. És az Úr, lévén képzett tehénpásztorfiú, megfeji a tehenet. És pārtho vatsaḥ: Arjuna olyan, mint egy borjú. És su-dhīr bhoktā: és a tanult tudósok, meg a tiszta bhakták azok, akiknek ezt a tejet magukhoz kell venniük. Su-dhīr bhoktā dugdhaṁ gītāmṛtaṁ mahat: ez a nektár, a Bhagavad-gītā teje a tanult bhakták számára készült.<br /> :''ekaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam<br /> :''eko devo devakī-putra eva<br /> :''eko mantras tasya nāmāni yāni<br /> :''karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā<br /> &lt;small&gt;(Gītā-māhātmya 7)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A világnak a Bhagavad-gītāból kell tanulnia. Evaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam: itt van egy szentírás, egyetlen közös szentírás az egész világ számára, minden ember számára, és ez a Bhagavad-gītā. Devo devakī-putra eva: és itt van egy Isten az egész világ számára, Śrī Kṛṣṇa.<br /> <br /> És ''eko mantras tasya nāmāni'': és itt van egy himnusz, mantra, csak egy himnusz, egy ima az Ő nevének éneklésére: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Eko mantras tasya nāmāni yāni karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā: és egyetlen elfoglaltág létezik, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálata.<br /> <br /> Ha valaki a Bhagavad-gītāból tanul, akkor látja, az emberek nagyon vágynak egy vallásra, egy Istenre, egy szentírásra és egy tevékenységre vagy egy életcélra. Ezt foglalja össze a Bhagavad-gītā. Ez az egyetlen Isten, Kṛṣṇa. Kṛṣṇa nem szektás Isten. Kṛṣṇa, Kṛṣṇa neve. . . azt jelenti, ahogy fentebb kifejtettük, Kṛṣṇa a legnagyobb öröm. És ezért, ezáltal . . . (szünet) (vége)</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD5&diff=623449 2025-07-15T22:33:04Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD4|HU/SMD4]] '''[[HU/SMD4|HU/SMD4]] ''' &lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 5. FEJEZET: Lelki avatás (Dīkṣā) ==<br /> <br /> <br /> === 1. A dīkṣā meghatározása ===<br /> <br /> A dīkṣā meghatározása:<br /> <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) <br /> elmagyarázza, mi a dīkṣā:<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember <br /> felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat min­den bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások hozzáértő tanulmányozói dīkṣānak nevezik ezt <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A dīkṣā jelentése:<br /> <br /> A dīkṣā valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a transz­cendentális tudást átadva – amelynek hatására a tanítvány <br /> megszabadul minden anyagi szennyeződéstől – felavatja <br /> a tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.111<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. Az avatás szükségessége és célja ===<br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇához fűződő valódi kapcsolatunkat az alapozza meg, <br /> hogy egy hiteles lelki tanítómester felavat bennünket:<br /> <br /> [A Kṛṣṇához fűződő] kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. … Azt, amikor <br /> valaki kapcsolatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak <br /> nevezik. A lelki tanítómestertől kapott avatás pillanatában meg­<br /> szilárdul a viszony Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa­tudatot gyakorló ember <br /> között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna <br /> bennünket, sohasem lehet igazi kapcsolatunk a Kṛṣṇa­tudattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki nem kapott megfelelő avatást, annak minden odaadó tette <br /> hiábavaló, és ismét az állati fajokba süllyedhet: <br /> <br /> A vaiṣṇava szabályozó elvek alapján brāhmaṇa avatást kell <br /> kapnunk. A Hari-bhakti-vilāsa (2.6) a következő utasítást idézi <br /> a Viṣṇu-yāmalából:<br /> <br /> :''adīkṣitasya vāmoru kṛtaṁ sarvaṁ nirarthakam <br /> :''paśu-yonim avāpnoti dīkṣā-virahito janaḥ<br /> <br /> „»Akit nem avat fel egy hiteles lelki tanítómester, annak min­den odaadó tette hiábavaló. Aki nem kapott megfelelő avatást, <br /> ismét az állati fajokba süllyedhet.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás célja:<br /> <br /> A tanítványt a lelki tanítómester szabadítja ki māyā karmai <br /> közül azzal, hogy beavatja a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra ének­lésébe. Az alvó ember így a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare éneklésével magához térhet. Úgy is mondhatnánk, <br /> hogy a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élő­<br /> lényeket, hogy imádhassák az Úr Viṣṇut. Ez a dīkṣā, az avatás <br /> célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert <br /> a lelki tudatot illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hozzátartozik a sādhana-bhaktihoz, hogy avatást és utasításokat kapunk a lelki tanítómestertől: <br /> <br /> „Kezdetben hitre van szükség. Azután az ember keresni kezdi <br /> a tiszta bhakták társaságát, majd avatást kap a lelki tanítómestertől, és az ő utasításai szerint betartja a szabályozó elveket. <br /> Így megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és rendíthetetlenül szilárddá válik az odaadó szolgálatban. Ezután ízre és <br /> ragaszkodásra tesz szert. Ez a sādhana-bhakti, a szabályozó <br /> elvek szerint végzett odaadó szolgálat útja. Fokozatosan felerősödnek az érzelmek, s végül felébred a szeretet. Így megy <br /> végig az istenszeretet fejlődésének lépcsőfokain a Kṛṣṇa-tudat <br /> iránt érdeklődő bhakta.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15-16 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.14-15]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási szertartás neve upanīti, és arra szolgál, hogy közelebb vigyen a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> … a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványo­kat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és <br /> megadja nekik a második születést. Az upanīti nevű szertartás, <br /> amellyel bevezeti őket a lelki tudomány tanulmányozásába, <br /> arra szolgál, hogy közelebb vigye a tanítványokat a lelki tanító­<br /> mesterhez. Aki nem képes közelebb kerülni egy lelki tanítómes­terhez, az nem kaphat szentelt zsinórt, és így śūdrának minősül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak akkor hordozhatja a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha olyan valakitől kap avatást, akinek <br /> már a szívében van:<br /> <br /> Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a legnagyobb áldást hozza <br /> az egész univerzumra, Vasudeva elméjéből Devakī elméjébe <br /> került. Vasudeva ezzel felavatta Devakīt, aki amiatt, hogy az <br /> Úr Kṛṣṇát, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta <br /> szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj <br /> válik csodálatossá a kelő holdtól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A manastaḥ szó arra utal, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége Vasudeva elméjének vagy szívének <br /> mélyéből Devakī szíve mélyére került. Alaposan meg kell jegyez­nünk, hogy az Úr nem az emberi lényekre jellemző módon került <br /> Devakī szívébe, hanem dīkṣā, avatás útján. Ez a vers tehát az ava­tás fontosságáról is említést tesz. Ha valaki nem egy olyan meg­<br /> felelő személytől kap avatást, aki mindig a szívében hordozza az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem tehet szert arra a képes­ségre, hogy az Istenség Személyiségét ő maga is a szívébe zárja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember második születésekor a lelki tanítómestert lesz az <br /> apa, a Védák pedig az anya:<br /> <br /> Az emberi lénynek kétszer kell megszületnie. Először gyermek­ként egy jó apától és anyától, majd még egyszer a lelki tanító­mestertől és a Védáktól. Az első anya és apa világra hozzák, <br /> majd a lelki tanítómester és a Védák válnak második apjává és anyjává.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Civilizált ember az, aki másodszor is megszületik, amikor <br /> kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az <br /> élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszön­hetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egye­sülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra <br /> megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki <br /> valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át <br /> az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és <br /> az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az <br /> örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki <br /> felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált <br /> embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb <br /> az alacsonyrendű állatoknál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás megváltoztatja <br /> a tanítvány életét:<br /> <br /> Nāradajī előző életében a nagy bölcsek kegyéből megkapta <br /> a lelki tudást, s élete érzékelhetően megváltozott, noha még csak <br /> öt éves volt. Fontos jel ez, amely a hiteles lelki tanítómestertől <br /> kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid <br /> idő alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást <br /> elősegítve.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki avatást kap és betartja a szabályozó elveket, <br /> megtisztul az anyagi élet szennyeződésétől:<br /> <br /> Ha valaki komolyan gondolja a lelki életet, avatást kap – ezt <br /> a szintet nevezik bhajana-kriyānak. Ezután az ember valóban <br /> az Úr odaadó szolgálatába kezd a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> rendszeres – napi tizenhat környi – ismétlésével, és azzal, hogy <br /> tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábító­ és mámorítósze­rektől, a húsevéstől és a szerencsejátékoktól. A bhajana-kriyā <br /> által az ember megszabadul az anyagi szennyeződésektől. Nem <br /> megy többé étterembe vagy szállodába, hogy „finom” ételeket <br /> ízleljen meg, amelyek hússal és hagymával készültek, és nem <br /> törődik többé a dohányzással vagy a tea­ és kávéivással sem. <br /> Nemcsak tartózkodik a tiltott szexuális élettől, hanem teljes <br /> mértékben távol tartja magát attól. Nem érdekli az sem, hogy <br /> spekulálásra vagy szerencsejátékra vesztegesse az idejét. Ily <br /> módon megtisztul a nemkívánatos dolgoktól (anartha-nivṛtti). <br /> Az anartha szó azt jelenti: nemkívánatos dolgok. Az anarthák <br /> eltűnnek, amikor az ember ragaszkodni kezd a Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmához.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hetedik vers <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás elősegíti a Hare Kṛṣṇa éneklését és a Kṛṣṇa-tudat <br /> felébredését:<br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése tehát olyan hatásos, <br /> hogy nem függ a hivatalos avatástól, de ha valaki avatást kap, <br /> s pañcarātra-vidhit (mūrti­imádatot) végez, Kṛṣṇa­tudata <br /> hamarosan felébred, s többé nem azonosítja magát az anyagi <br /> világgal. Minél inkább megszabadul az anyagi azonosítástól, <br /> annál inkább megvalósítja, hogy a lélek a természetét tekintve <br /> ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Lélek. Az abszolút szintet elérve <br /> ekkor megérti, hogy az Úr szent neve és Maga az Úr azonosak, <br /> s a megvalósításnak ezen a szintjén az Úr szent nevét, a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát nem tekinti anyagi hangnak. Aki anyagi hang­<br /> vibrációnak tekinti a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, elbukik. Úgy <br /> kell imádnunk és énekelnünk az Úr szent nevét, hogy elfogad­juk: nem különbözik Magától az Úrtól. Ezért aztán egy hiteles <br /> lelki tanítómester irányításával, a kinyilatkoztatott szentírások­kal egyetértésben megfelelő avatást kell kapnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki beléphet az ISKCON-ba és kétszerszületett lehet (s ily <br /> módon megértheti az Urat):<br /> <br /> Bárki csatlakozhat a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetéhez, <br /> és bárki avatást kaphat, hogy kétszerszületett legyen. Sanātana <br /> Gosvāmī azt mondta, hogy az avatás és a hiteles képzés ered­<br /> ményeképpen bárkiből kétszerszületett válhat. Az első születést <br /> a szülőknek köszönhetjük, a másodikat pedig a lelki apának és <br /> a védikus tudásnak. Aki nem kétszerszületett, nem értheti meg <br /> az Úr és bhaktái transzcendentális jellemét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus szertartások végzéséhez és a szent név helyes imádatához brāhmaṇa avatásra van szükség:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (2.3­4) és a Bhakti-sandarbha (283) <br /> a dīkṣā szabályozó elveiről ír:<br /> <br /> :''dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu <br /> :''yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu<br /> :''tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu <br /> :''nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam<br /> <br /> „Szülessen bár brāhmaṇa családban valaki, nem végezheti <br /> a védikus szertartásokat, ha nem kapott avatást és nincs szen­telt zsinórja. Jóllehet brāhmaṇa családba született, csak az ava­tás és a szent zsinór szertartása után válik brāhmaṇává. Aki <br /> nem kapott brāhmaṇa avatást, nem imádhatja megfelelően <br /> a szent nevet.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az avatáshoz szükséges tulajdonságok és feltételek ===<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szerveze­tébe, mit kellene tennem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindenek előtt a tiltott szexuális életről <br /> kellene lemondania.<br /> <br /> Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a til­tott szexuális élet?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli <br /> szexuális élet. Az állatok korlátlanul élnek szexuális életet, <br /> de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden <br /> országban, minden vallásban van valamiféle rendszer a szexuá­lis élet korlátozására. És le kellene mondania minden kábító – és <br /> mámorítószer fogyasztásáról is, beleértve a teát, a cigarettát, az <br /> alkoholt, a marihuánát – mindent, ami mérgező.<br /> <br /> Riporter: Valami másról még?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A húsevésről, a tojás – és halfogyasztásról. <br /> A szerencsejátékról szintén. Anélkül, hogy lemondana ezekről <br /> a bűnös tettekről, nem kaphatna avatást.<br /> <br /> … Riporter: A „hódolj meg” azt jelenti, hogy az embernek el <br /> kell hagynia a családját?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: De tegyük fel, avatást kapnék. Nem kellene idejön­nöm és a templomban élnem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem feltétlenül.<br /> <br /> Riporter: Maradhatok otthon?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ó, igen.<br /> <br /> Riporter: És mi lesz a munkahelyemmel? Fel kellene mondanom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Elég, ha szakít a rossz szokásaival, <br /> és énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát ezeken a gyöngyökön – ennyi <br /> az egész.<br /> <br /> Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, csak önkéntes alapon. Ha ad valaki, <br /> az jó. Ha nem ad, az se baj. Nem függünk senki anyagi támo­gatásától. Kṛṣṇától függünk.<br /> <br /> Riporter: Semmi pénzt nem kéne adnom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: Ez az egyik fő dolog, ami megkülönbözteti a hiteles <br /> gurut a hamis gurutól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Ő Isten <br /> képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan tanítványokat, akik nem <br /> tartják be a szabályozó elveket:<br /> <br /> Néha olyan materialisták akarnak a tanítványaink lenni, akik <br /> nem hajlandók feladni bűnös tetteiket: a tiltott nemi életet, <br /> az alkohol­ és kábítószer­fogyasztást, a szerencsejátékot és <br /> a húsevést. A vaiṣṇavák azonban a hivatásos lelki tanítómes­terekkel ellentétben – akik úgy avatnak fel tanítványokat, hogy <br /> nem veszik figyelembe a helyzetüket – nem fogadnak el ilyen <br /> komolytalan tanítványokat. Az embernek legalább abba kell <br /> beleegyeznie, hogy betartja a tanítvány számára előírt szabá­lyokat, mielőtt egy vaiṣṇava ācārya elfogadná.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatással a tanítványnak fel kell hagynia a tiltott nemi <br /> életettel, a kábítószer- és alkoholfogyasztással, a szerencsejátékkal és a húsevéssel:<br /> <br /> Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követé­sébe. Avatáskor a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom arra kéri az ava­tandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig <br /> azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa <br /> tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk <br /> javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi <br /> életet, a kábítószer­ és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot <br /> és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes <br /> embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és <br /> hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor meg kell válni minden bűnös tettől:<br /> <br /> Amikor az Úr segítségül hívta Sudarśana cakráját, Śrīla Nityā­nanda Prabhu arra kérte, hogy bocsásson meg a két testvérnek, <br /> akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy bocsás­son meg nekik szörnyű viselkedésükért. Nityānanda Prabhu <br /> arra is megkérte az Urat, hogy fogadja el ezeket a bűnbánó <br /> lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy <br /> ezek után teljesen megválnak minden bűnös tettüktől és züllött <br /> szokásuktól. A két testvér beleegyezett, és megígérték, hogy <br /> véget vetnek bűnös szokásaiknak. A kegyes Úr elfogadta őket, <br /> és soha többé nem emlegette a múltjukat.<br /> <br /> Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban <br /> senki sem mondhatja bűntelennek magát – ilyet állítani lehe­tetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek megbocsát azzal <br /> az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, nem követ el bűnt többé.<br /> <br /> … Ebben a Kali­yugában gyakorlatilag mindenki olyan, akár <br /> Jagāi és Mādhāi. Ha meg akarnak szabadulni a bűneik vissza­<br /> hatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mahāp­rabhunál, és a lelki avatás után tartózkodniuk kell attól, amit <br /> a śāstrák tiltanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány megfogadja, hogy nem követ el többé <br /> bűnös tettet, és végrehajtja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> „A vadász ekkor így szólt: »Drága uram! Azt teszem, amit mondasz.« Nārada erre nyomban megparancsolta neki: »Először <br /> is törd el az íjadat, s aztán majd megmondom, mit tegyél!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak foga­dalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet – nem él <br /> tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, <br /> és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester <br /> gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.256<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azon­nal tanítványokat. Az avatásra váróknak először hat hónapig <br /> részt kell venniük az āratin és a śāstrákból tartott előadásokon, <br /> be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi <br /> bhaktával. Amikor valóban a puraścaryā-vidhi fejlett szintjére <br /> emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja <br /> őket. Nem lehet bárkit sebtében felavatni, anélkül hogy meg­felelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy min­dennap tizenhat kört énekel a Hare Kṛṣṇa mantrából, követi <br /> a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, <br /> a második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt <br /> jelzi, hogy brāhmaṇának ismerik el).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatás feltételei:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómesternek … meg kell figyelnie <br /> a tanítvány tulajdonságait, mielőtt elfogadja tanítványának. <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban a követelmény az, hogy az <br /> embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet <br /> négy alappillérét – a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító­ és <br /> mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Külö­nösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy <br /> a leendő tanítvány kész­e a szabályozó elvek követésére. Azután <br /> megkapja egy vaiṣṇava szolga nevét, és avatásban részesül, <br /> mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört <br /> kell énekelnie a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrából. A tanítvány így <br /> legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez <br /> a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután <br /> második avatásra ajánlják, melynek során szent zsinórt kap, <br /> és hiteles brāhmaṇának fogadják el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első, második és a sannyāsa avatás feltételei:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban bevett folyamat, hogy minden <br /> tanítvány avatásban részesül. A Hari-bhakti-vilāsában Sanātana <br /> Gosvāmī kijelenti: tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām, <br /> az avatás bevett folyamata révén bárki brāhmaṇává válhat. Így <br /> aztán Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyez­nek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel <br /> – a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, <br /> valamint az alkohol­ és kábítószerfogyasztással – felhagyva foko­zatosan a lelki élet tevvékenységeinek fejlett szintjére emelkednek. <br /> Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, <br /> első avatást (hari-nāma avatást) kap, s naponta legalább tizen­hat kört kell japáznia rendszeresen. Azután hat hónap vagy egy <br /> év elteltével másodszor is felavatjuk, s az előírásos áldozat és <br /> szertartások keretében megkapja a szent zsinórt. Bizonyos idő <br /> múlva, amikor még tovább fejlődik, és hajlandó lemondani erről <br /> az anyagi világról, a sannyāsa rendbe léphet. Ekkor a svāmī vagy <br /> gosvāmī címet kapja, ami azt jelenti: „az érzékek ura”.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.265<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Valaki akkor válik alkalmassá az avatásra, amikor elveszti <br /> érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és a lelki élet kezdi <br /> érdekelni:<br /> <br /> A dīkṣāról, azaz a lelki avatásról Śrīla Jīva Gosvāmī így ír <br /> a Bhakti-sandarbhában (868):<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt <br /> :''kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmād dīkṣeti sā proktā <br /> :''deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā által az ember elveszíti érdeklődését az anyagi élvezet <br /> iránt, és fokozatosan a lelki élet iránt kezd érdeklődni.”<br /> <br /> Ennek számtalan példáját láttuk a gyakorlatban, különö­sen Európában és Amerikában. Sok tanítvány, aki jómódú és <br /> tiszteletre méltó családokból jön hozzánk, hamarosan elveszíti <br /> érdeklődését az anyagi élvezetek iránt, és mohón vágyni kezd <br /> arra, hogy a lelki élet útjára lépjen. Bár nagyon gazdag család­ból származnak, sokan közülük elfogadják az esetleges kényel­metlen életkörülményeket. Kṛṣṇa kedvéért bármilyen életkö­rülmények között hajlandóak élni, csak hogy a templomban <br /> lakhassanak, és vaiṣṇavák társaságában lehessenek. Amikor <br /> az embert már nem érdekli az anyagi élvezet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy avatást kapjon a lelki tanítómestertől. A lelki életben <br /> történő fejlődés érdekében a Śrīmad-Bhāgavatam (6.1.13) elő­<br /> írja: Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. Ha valaki <br /> komolyan eltökéli, hogy dīkṣāt fogad el, késznek kell lennie <br /> a lemondásra, a cölibátusra, az elme és a test kontrollálásának <br /> gyakorlására. Amikor ily módon felkészült, és vágyik arra, hogy <br /> lelki megvilágosodásban (divya-jñāna) részesüljön, alkalmas az <br /> avatásra. A divya-jñānát szakszóval tad-vijñānának nevezik, <br /> vagyis a Legfelsőbbről szóló tudásnak. Tad-vijñānārthaṁ sa <br /> gurum evābhigacchet: ha valaki érdeklődik az Abszolút Igazság <br /> transzcendentális témája iránt, avatásban kell részesülnie. Az <br /> ilyen embernek egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, hogy <br /> dīkṣāt kapjon. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) a következő­ket szintén előírja: Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya <br /> uttamam. „Ha valakit igazán érdekel az Abszolút Igazságról <br /> szóló transzcendentális tudomány, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia.”<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk úgy, hogy <br /> nem követjük az instrukcióit. Nem szabad lelki tanítómestert <br /> elfogadnunk abban az esetben sem, ha a lelki életet csupán <br /> divathóbortból vagy magamutogatásból gyakoroljuk. Jijñā-sunak, vagyis nagyon érdeklődőnek kell lennünk ahhoz, hogy <br /> tanulhassunk a hiteles lelki tanítómestertől. Az érdeklődésnek <br /> szigorúan a transzcendentális tudományra kell irányulnia (jijñā-<br /> suḥ śreya uttamam). Az uttamam szó arra vonatkozik, ami túl <br /> van az anyagi tudáson. A tama szó azt jelenti, hogy „ennek az <br /> anyagi világnak a sötétsége”, az ut pedig annyit jelent: „transz­cendentális”. Az emberek általában a világi témák iránt érdek­lődnek, de amikor valaki elveszíti ilyen irányú érdeklődését, és <br /> csak a transzcendentális témák kezdik érdekelni, teljes mérték­ben alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon. <br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Ötödik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csakis akkor forduljon valaki lelki tanítómesterhez, ha valóban mohón vágyik a megvilágosodásra:<br /> <br /> Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban <br /> részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, <br /> mint egy disznó vagy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe <br /> merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a módja a tudás elsajátításának. Meg kell <br /> hódolnunk a nagy személyiségek lótuszlábánál, akik valóban <br /> át tudják adni a transzcendentális tudást. Az írások ezért azt <br /> mondják: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]. „Aki meg akarja érteni a leg­felsőbb célt és az élet értelmét, annak egy hiteles lelki tanító­mesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.” Csak <br /> az alkalmas arra, hogy egy guruhoz, vagyis egy lelki tanító­mesterhez forduljon, aki valóban tudásra vágyik, hogy szerte­foszlassa a tudatlanság sötétségét. A guruhoz nem szabad az <br /> anyagi haszon reményében fordulnunk. Nem szabad csupán <br /> azért elmennünk hozzá, hogy kigyógyuljunk egy betegségből, <br /> vagy hogy valamilyen csodálatos áldásban részesüljünk. Ez nem <br /> a helyes módja a guru megközelítésének. Tad-vijñānārtham: <br /> azért kell hozzá fordulnunk, hogy megértsük a lelki élet transz­cendentális tudományát. Sajnos ebben a Kali­korban számtalan <br /> csaló guru van, aki varázslatokkal bűvöli el tanítványait, és sok <br /> ostoba tanítvány van, aki a puszta anyagi nyereség érdekében e <br /> szemfényvesztésre kíváncsi. Az efféle tanítványok nem akarják <br /> a lelki élet útját járni, hogy megmeneküljenek a tudatlanság <br /> sötétjéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad egy arra méltatlan embert <br /> felavatnia:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad olyan tanítványt elfogad­nia, aki nem rendelkezik a kellő tulajdonságokkal. Nem szabad <br /> hivatásos lelki tanítómesternek lennie, s nem szabad csupán <br /> a pénz reményében tanítványokat elfogadnia. A hiteles lelki <br /> tanítómesternek látnia kell az őszinte tulajdonságokat abban, <br /> akit fel fog avatni. Egy arra méltatlan embert nem szabad <br /> felavatnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-vedānták részrehajlás nélkül mindenkit beavatnak <br /> a lelki életbe:<br /> <br /> A vedānta-vādīk – vagy bhakti-vedānták – nem részrehajlóak <br /> az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának terjeszté­sében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát, művelt vagy <br /> műveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellen­szenves számukra. A bhakti-vedānták látják, hogy az emberek <br /> valótlan, érzéki dolgokra pazarolják idejüket. Feladatuk az, <br /> hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett <br /> kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására <br /> a legbűnösebb lélek is a lelki élet szintjére emelkedhet, s avatást <br /> kapva a bhakti-vedāntáktól az emberek lassanként előrejutnak <br /> a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem törődve azzal, ki milyen anyagi helyzetben van, oltalmába vesz bárkit, és bevonja a lelki életbe:<br /> <br /> Bhavānanda Rāya Śrī Caitanya Mahāprabhu magasztaló szavai hallatán kijelentette: „A társadalom negyedik rendjéhez <br /> tartozom, s örökké világi ügyek kötnek le. Noha végtelenül <br /> elesett vagyok, Te mégis megérintettél. Ez azt bizonyítja, hogy <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azok, akik a lelki megértés rendkívül <br /> fejlett szintjén állnak, nem törődnek mások anyagi világban <br /> betöltött helyzetével. Egy lelki szempontból fejlett ember min­den élőlényre mint lelki lényre tekint, következésképpen nem <br /> tesz különbséget a művelt brāhmaṇa, a kutya, a caṇḍāla vagy <br /> bárki más között. Az élőlények anyagi teste nem befolyásolja <br /> – lelki lénynek lát mindenkit. Bhavānanda Rāya éppen ezért <br /> nagyra becsülte Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentését, amely <br /> elárulta, hogy az Úr nem vette figyelembe a śūdra kaszthoz tar­tozó és világi tetteket végző Bhavānanda Rāya társadalomban betöltött szerepét. Ehelyett csupán lelki helyzetét vette számí­tásba, s ugyanígy tekintett Rāmānanda Rāyára és fivéreire is. Az <br /> Úr szolgái hasonlóképpen gondolkodnak. Oltalmat nyújtanak <br /> mindenkinek – minden élőlénynek –, s nem nézik, hogy valaki <br /> brāhmaṇa vagy épp caṇḍāla családból származik­e. Egy lelki <br /> tanítómester mindenkit jó útra térít, és mindenkit biztat lelki <br /> élete során. Egy ilyen bhaktánál menedéket keresve az ember <br /> sikeressé teheti az életét. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya láncolatában a lelki tanítómesterek nagyvonalúak a tanítványok elfogadásában:<br /> <br /> Aki a sannyāsa rendbe lépett, annak tilos elfogadnia olyan <br /> tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy sannyāsīnak <br /> először meg kell győződnie arról, hogy leendő tanítványa őszin­tén vágyik­e a Kṛṣṇa­tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfo­gadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan indokolatlanul kegyes, <br /> hogy azt tanácsolta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy <br /> mindenhol beszéljenek a Kṛṣṇa­tudatról. Így aztán az Úr Cai­tanya láncolatában még a sannyāsīk is hirdethetik mindenhol <br /> a Kṛṣṇa­tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a tanítványuk <br /> lenni, mindig elfogadják.<br /> <br /> A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, <br /> akkor a Kṛṣṇa­tudat mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a sannyāsīk néha még <br /> azt a kockázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem <br /> teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles <br /> lelki tanítómester kegyéből a tanítvány később fokozatosan <br /> felemelkedik. Aki azonban pusztán azért gyarapítja tanítványai <br /> számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert, <br /> az kétségtelenül el fog bukni a Kṛṣṇa­tudat gyakorlásának útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt még a legelesettebb <br /> ember is a legmagasabb szintre emelkedhet, hiszen a lelki <br /> tanítómester bárkit elfogadhat tanítványként (ha az őszinte):<br /> <br /> A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmaga­sabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. … <br /> az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül <br /> attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgá­latot mindenki végezheti.<br /> <br /> Ezért mindenkinek – még azoknak is, akik nem emberi <br /> lények – szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással.<br /> <br /> … Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keres­sünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek <br /> a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neve­letlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszko­dóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy <br /> felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat <br /> végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett <br /> odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. <br /> A Bhagavad-gītā (9.30, 32) ezt szintén alátámasztja.<br /> <br /> Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb <br /> szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transz­cendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki – legyen bárki <br /> és bármi… – az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökélt­séggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, <br /> vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem a születésük alapján fogadja el <br /> tanítványait:<br /> <br /> Az odaadás vallása szerint – amit általában vaiṣṇava vallásként <br /> ismernek – senki számára nincsenek korlátok, amelyek gátol­nák a fejlődésben Isten megvalósítása során. Egy vaiṣṇava olyan <br /> hatalommal rendelkezik, hogy még egy kirātát is – vagy az előbb <br /> felsoroltak közül bárkit – vaiṣṇavává tehet. A Bhagavad-gītāban <br /> (9.32) az Úr azt mondja, hogy bárki, az alacsony származású <br /> emberek, a nők, a śūdrák vagy a vaiśyák mind az Úr bhaktáivá válhatnak, és az Úr bhaktájaként mindenki alkalmassá válhat <br /> arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az egyetlen feltétel, hogy <br /> az ember keressen menedéket az Úr tiszta bhaktájánál, aki ala­pos tudással rendelkezik Kṛṣṇa transzcendentális tudományá­ról (a Bhagavad-gītāról és a Śrīmad-Bhāgavatamról). Bármely <br /> részéről származzon a világnak, az, aki alaposan elsajátítja <br /> a Kṛṣṇáról szóló tudományt, tiszta bhaktává és az emberek lelki <br /> tanítómesterévé válhat, és szívüket megtisztítva jó útra térítheti <br /> őket. Még a legbűnösebb ember is azonnal megtisztulhat, ha <br /> kapcsolatba kerül egy tiszta vaiṣṇavával. Egy vaiṣṇava tehát <br /> a világ bármely részéről fogadhat el őszinte tanítványt, anélkül <br /> hogy figyelembe venné kasztját, hitvallását, és a szabályozó <br /> elvek segítségével a tiszta vaiṣṇava szintjére emelheti, aki fölötte <br /> áll a brahminikus kultúrának. … Hazája sajátságos szokásaitól <br /> függetlenül lelki alapon bárki befogadható a vaiṣṇava hitbe, <br /> senki sincs kizárva e transzcendentális folyamatból. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasítására a Śrīmad-Bhāgavatam vagy <br /> a Bhagavad-gītā vallását az egész világon prédikálhatjuk, helyes <br /> irányba terelve azokat, akik hajlandóak elfogadni a lelki kultú­rát. A bhakták kulturális mozgalmát minden bizonnyal minden <br /> értelmes és kíváncsi ember elfogadja, anélkül hogy bármilyen <br /> elfogultságot érezne országa szokásai iránt. Egy vaiṣṇava soha­sem a születése alapján tekint vaiṣṇavának valakit… <br /> <br /> A végkövetkeztetés tehát az, hogy mivel az Úr mindenható, <br /> mindenkit, minden körülmények között elfogadhat a világ bár­mely részéről, akár személyesen, akár hiteles megnyilvánulásán, <br /> a lelki tanítómesteren keresztül. Az Úr Caitanya számtalan bhaktát fogadott el a a varṇāśrama rendszeren kívüli közösségekből is, <br /> és hogy tanítson minket, Ő Maga jelentette ki, hogy nem tartozik <br /> semmilyen kaszthoz és társadalmi rendhez, hanem a vṛndāvanai <br /> leányokról gondoskodó Úr (az Úr Kṛṣṇa) szolgájának örök szol­gája. Ez az az út, amely az önmegvalósításhoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A śūdrák sincsenek kizárva a lelki avatásból, csak a lelki tanítómesternek jóvá kell hagynia azt:<br /> <br /> A brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya testén a szent zsinór a lelki <br /> tanítómestertől kapott avatás jelképe, és mit sem ér, ha valaki <br /> csupán azért viseli, hogy előkelő származásával kérkedjen. <br /> A lelki tanítómesternek az a kötelessége, hogy felavassa a tanít­ványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat <br /> után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat. E lelki avatásból <br /> az sincsen kizárva, aki śūdrának született, ám ennek a lelki <br /> tanítómester jóváhagyásával kell történnie. A lelki tanítómester <br /> kellőképpen hivatott arra, hogy tanítványának megadja a brāhmaṇák jogait, feltéve, hogy erre tökéletesen alkalmasnak találja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki őszinte, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (1.194) a következő utasítást adja:<br /> <br /> :''āntrikeṣu ca mantreṣu dīkṣāyāṁ yoṣitām api <br /> :''sādhvīnām adhikāro ’sti śūdrādīnāṁ ca sad-dhiyām<br /> <br /> „Azok a śūdrák és nők, akik tiszták, és őszintén szeretnék <br /> megérteni az Abszolút Igazságot, alkalmasak arra, hogy avatást <br /> kapjanak a pāñcarātrika-mantrákkal.” … Ha valaki őszintén <br /> vágyik arra, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy a dīkṣā-mantrát <br /> énekelje, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika <br /> folyamatnak megfelelően. A védikus elvek szerint azonban <br /> csak olyan brāhmaṇát lehet felavatni, aki teljes mértékben <br /> alapvető kötelességeit végzi. Śūdrák és nők számára nem <br /> engedélyezik a vaidika avatást. Aki a lelki tanítómester meg­<br /> ítélése szerint nem alkalmas erre, az nem fogadhat el mantrát a pāñcarātrika-vidhiből vagy a vaidika-vidhiből. Amikor <br /> valaki alkalmas arra, hogy elfogadja a mantrát, avatást kap <br /> a pāñcarātrika-vidhin vagy a vaidika-vidhin keresztül. Az ered­mény mindkét esetben ugyanaz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles avatás révén bárki lehet vaiṣṇava (és így az egész világ <br /> Kṛṣṇa-tudatossá válhat):<br /> <br /> Akik nem tartoznak igazán az ācāryák láncolatához, akik <br /> maguk sem tudják, hogyan kell cselekedni az ācārya szerepé­ben, azok csak fölöslegesen bírálják az ISKCON mozgalom <br /> tevékenységét az Indián kívüli országokban. A valóságban <br /> azonban azok, akik így kritizálnak, semmit sem képesek tenni <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztéséért. Amikor valaki útnak indul és pré­dikál, vállal minden kockázatot, valamint tekintetbe veszi az <br /> adott időt és helyet, akkor lehetséges, hogy az imádat módszere <br /> megváltozik, de a śāstra szerint ebben nincs semmi hiba. Śrīmad <br /> Vīrarāghava Ācārya, a Rāmānuja­sampradāya tanítványi lán­<br /> colatának egyik ācāryája magyarázatában megjegyezte, hogy <br /> a caṇḍālák, a feltételekhez kötött lelkek, akik még a śūdra csa­ládoknál is hitványabb származásúak, a körülményeket figye­lembe véve szintén kaphatnak avatást. A külsőségeken néha lehet egy kicsit változtatni annak érdekében, hogy belőlük is <br /> vaiṣṇava lehessen. … Az az elv, miszerint a vaiṣṇava kultuszt <br /> csak indiaiak vagy hinduk gyakorolhatják, téves elképzelés. <br /> Úgy kell prédikálnunk, hogy mindenki csatlakozzon a vaiṣṇava <br /> kultuszhoz. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: <br /> még olyan emberek között is lehetséges, akik caṇḍāla, mleccha <br /> vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiá­ban Śrīla Sanātana Gosvāmī is kiemelte a Hari-bhakti-vilāsa <br /> című könyvében, ami smṛti, s hiteles védikus útmutatást ad <br /> a vaiṣṇavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanā­tana Gosvāmī elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyí­tik, úgy a hiteles dīkṣa, azaz avatás révén bárkiből vaiṣṇava <br /> lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az őt megelőző lelki <br /> tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik dīkṣā-vidhānának. Az <br /> Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti: vyapāśritya, az ember­nek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot <br /> követve az egész világ Kṛṣṇa­tudatossá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester és a tanítványjelölt kölcsönösen felmérik egymást a tanítványi kapcsolat kialakítása előtt ===<br /> <br /> A guru-tanítvány kapcsolat létrejötte előtt a két fél gondosan <br /> felméri egymást:<br /> <br /> A śāstra előírja, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyel­mesen vizsgáljuk meg, meghódolhatunk­e neki. Nem szabad <br /> egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni – az nagyon <br /> veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia a hozzá for­duló jelöltet, hogy alkalmas­e tanítványnak. A guru–tanítvány <br /> kapcsolat kialakításának ez a módja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A folyamat, melynek során a lelki tanítómester és a tanítvány <br /> kölcsönösen felméri egymást:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! <br /> Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester <br /> ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester és a tanítvány köl­csönös vizsgálatával kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura elmagyarázza, hogy a hiteles tanítványnak sokat <br /> kell kérdeznie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamban (11.3.21) ez áll:<br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> <br /> „Akit érdekel az élet legfelsőbb rendű céljának és áldásának <br /> megértése, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.”<br /> <br /> A komoly tanítványnak óvatosnak kell lennie, amikor egy hite­les lelki tanítómestert kiválaszt. Biztosnak kell lennie abban, <br /> hogy a lelki tanítómester képes megadni neki mindent, amire <br /> lelkileg szüksége van. A lelki tanítómesternek meg kell figyelnie, <br /> hogy mennyire érdeklődő a tanítvány, és milyen nagy vágya <br /> van arra, hogy megértse a transzcendentális témákat. A lelki <br /> tanítómesternek legalább hat hónapig vagy egy évig kell tanul­mányoznia a tanítvány érdeklődését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felméri a jelölt eltökéltségét arra, hogy <br /> tanítvány legyen:<br /> <br /> Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem <br /> képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz <br /> elégedetté tenni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga folyamatának végzése egy­<br /> szerre nagyon nehéz és nagyon könnyű. Śrī Nārada Muni, a leg­főbb lelki tanítómester próbára teszi Dhruva Mahārāját, hogy <br /> megnézze, mennyire eltökélten vágyik az odaadó szolgálatra. <br /> Ez a tanítvány elfogadásának módja. A nagy bölcs, Nārada az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítására jött el Dhru­vához, hogy felavassa őt, mégis meg akar győződni Dhruva <br /> eltökéltségéről, amellyel követni akarja a folyamatot. Tény, <br /> hogy egy őszinte ember számára az odaadó szolgálat nagyon <br /> könnyű. Ám aki nem eltökélt és nem őszinte, annak számára <br /> ez az út rendkívül nehéz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy ellenőrizze, milyen <br /> komolyan veszi a tanítvány az odaadó szolgálat gyakorlását:<br /> <br /> Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre – nem fogsz sikerrel járni! <br /> Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget <br /> kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor <br /> majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy bölcs, Nārada csak azért tanítja <br /> Dhruva Mahārāját, hogy próbára tegye. Valójában a közvetlen <br /> utasítás az, hogy az embernek el kell kezdenie az odaadó szol­gálatot, függetlenül attól, hogy életének melyik szakaszában jár. A lelki tanítómesternek azonban kötelessége próbára tenni <br /> a tanítványt, hogy megnézze, milyen komolyan vágyik az oda­<br /> adó szolgálat végzésére. Csak ezután kaphat avatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómester beavatja a tanítványt a mahā-mantra éneklésébe ===<br /> <br /> A szent névnek csak akkor van hatása, ha a lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> <br /> Az Úr szent nevének szépségét és transzcendentális helyzetét <br /> úgy kell megismernünk, hogy a bhakták ajkairól a kinyilatkoztatott szentírásokat hallgatjuk. Sehol máshol nem hallhatunk <br /> az Úr szent nevének édességéről.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr transzcendentális <br /> szent nevét nem lehet közönséges érzékekkel énekelni és hall­gatni. Az Úr szent nevének transzcendentális hangja teljesen <br /> lelki. Éppen ezért lelki forrásokból kell megkapnunk, s miután <br /> hallottuk a lelki tanítómestertől, énekelnünk kell. Aki a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését hallja, annak a lelki tanítómestertől kell <br /> ezt megkapnia a halláson keresztül. Śrīla Sanātana Gosvāmī <br /> megtiltja nekünk, hogy hallgassuk, amint Kṛṣṇa szent nevét <br /> avaiṣṇavák, például hivatásos színészek és énekesek éneklik, <br /> mert ennek nincs hatása. A Padma Purāṇa megállapítása szerint <br /> ez épp olyan, mint az a tej, amelyhez a kígyó hozzáért ajkaival.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 1.101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány a lelki tanítómesterétől kapja meg <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát, mert amikor az énekli, hatása megsokszorozódik:<br /> <br /> Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, <br /> tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik <br /> el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy <br /> figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Śiva önként jelent meg, hogy megáldja <br /> a király fiait, s a hasznukra legyen. Személyesen énekelte a mantrát, hogy még hatásosabb legyen, s azt javasolta, hogy a király <br /> fiai (rāja-putra) szintén énekeljék. Amikor egy mantra egy nagy <br /> bhakta ajkairól hangzik el, még nagyobb hatása van. Noha <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra önmagában is erőteljes, a tanítvány <br /> az avatás alkalmával kapja meg a lelki tanítómesterétől, mert <br /> amikor a lelki tanítómester énekli, hatása megsokszorozódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester beavatja a tanítványt a szent <br /> név éneklésébe, amitől a tanítvány a lelki eksztázis szintjére <br /> emelkedik:<br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómester transzcendentális hangvibrá­cióját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere <br /> lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, <br /> akkor eljut a transzcendentális név imádatához. Mikor a bhakta <br /> imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szí­vét. … A szent név éneklése olyan hatásos, hogy fokozatosan <br /> kinyilvánítja felsőbbrendűségét az egész világon. A szent nevet <br /> éneklő bhakta eljut a transzcendentális szintre, és eksztázisában <br /> gyakran nevet, sír vagy éppen táncol.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. Avatáskor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait (és a későbbiekben elkövetett bűneiért is szenvednie kell) ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány felavatását követően a lelki tanítómester azonnal <br /> elpusztítja annak minden bűnös visszahatását:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi az ember bűneinek visszahatásait, <br /> amint meghódol neki, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa <br /> képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi <br /> a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, <br /> és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki <br /> tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, <br /> el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös <br /> visszahatásait, saját jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek:<br /> <br /> Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság <br /> elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az <br /> ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan <br /> ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói <br /> vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. <br /> Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy <br /> felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az <br /> semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy <br /> a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek <br /> eredményei lecsökkennek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester néha szenved amiatt, hogy a tanítványai <br /> bűnöket követtek el a múltban:<br /> <br /> Śyāmasundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, <br /> vagy fájdalmat érzel a tanítványaid bűnös tettei miatt. A beteg­ség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez?<br /> Śrīla Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja:<br /> <br /> :''ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo <br /> :''mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ<br /> <br /> „Én majd megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne <br /> félj.” [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] Kṛṣṇa hatalma <br /> olyan nagy, hogy azonnal el tudja venni az ember minden <br /> bűnét, s azon nyomban ki tudja javítani őket. Ha azonban <br /> egy élőlény átvállalja Kṛṣṇától ezt a szerepet, akkor a bhaktái <br /> bűnös tettei után járó felelősséget is átveszi. Ebből következően <br /> gurunak lenni nem könnyű feladat. Érted? Le kell nyelnie és <br /> hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha – mivel ő nem <br /> Kṛṣṇa – ez okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya <br /> Mahāprabhu, hogy a lelki tanítómester túl sok śiṣyát, túl sok <br /> tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében – a prédikálás <br /> fokozása érdekében – nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, <br /> még akkor is, ha emiatt szenvedünk. Ez tény. A lelki tanítómes­ternek magára kell vállalnia a felelősséget a tanítványai összes <br /> bűnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, <br /> hacsak az ember nem képes arra, hogy az összes bűnt hatás­talanítsa. … Felelősséget vállal az összes bűnös lélekért. Ez az <br /> elképzelés a Bibliában is megtalálható. Jézus Krisztus magára <br /> vállalta az emberek összes bűnös visszahatását, és feláldozta <br /> az életét. Ilyen felelősséget vállal a lelki tanítómester. Kṛṣṇa Ő <br /> Kṛṣṇa, következésképp Ő apāpa-viddha: nincsenek Rá hatással <br /> a bűnös visszahatások. Az élőlény azonban időnként szenved tőlük, mert olyan parányi. Nagy tűz, kis tűz. Ha egy nagy dol­got dobsz kis tűzbe, előfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tűzbe azonban bármit belevethetsz. A nagy tűz mindent el tud égetni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tanítványai bűnös visszahatásainak magára vállalásával <br /> a lelki tanítómester olykor bizonyos megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek <br /> visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa kép­<br /> viselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. … Śrī Caitanya Mahāp­rabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa <br /> képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa <br /> minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja <br /> a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös vissza­<br /> hatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki <br /> se fogadjon el túl sok tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak veszélyei, amikor a lelki tanítómester megszámlálhatatlanul sok tanítványt fogad el:<br /> <br /> :''bahu-śiṣya nā kariba<br /> <br /> „Nem szabad számtalan tanítványt elfogadnunk.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Annak, aki nem prédikátor, rendkívül koc­kázatos megszámlálhatatlanul sok bhaktát vagy tanítványt elfo­gadnia. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint egy prédikátornak sok tanít­ványt kell elfogadnia, hogy terjessze Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását. Ez azért veszélyes, mert amikor a lelki tanítómester <br /> felavat egy tanítványt, akkor természetes módon magára veszi <br /> a tanítvány bűnös tetteit és azok visszahatásait. Ha nem elég <br /> erős, akkor nem képes semlegesíteni tanítványai valamennyi <br /> bűnös visszahatását, s így el kell szenvednie a következménye­ket. Éppen ezért nem szabad sok tanítványt elfogadni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.118<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok a bűnös tettek, amelyek szenvedést okoznak a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Girirāja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek időn­ként szenvednie kell a tanítványai bűnös tettei miatt. Mit értet­tél bűnös tettek alatt?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Bűnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy <br /> nem szeged meg a szabályokat. Ha megszeged őket, az bűn. <br /> Ott az ígéret. Nagyon egyszerű: ha megszeged az ígéreted és <br /> mindenféle csúnya dolgot művelsz, bűnt követsz el. Nem?<br /> <br /> Girirāja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig <br /> meg kellene tennünk, mert utasítást kaptunk rá<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hmm?<br /> <br /> Girirāja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, <br /> mert utasítást kaptunk rájuk, de hiába próbáljuk, még nem <br /> tudjuk tökéletesen végrehajtani őket.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? <br /> Hogy lehet ez?<br /> <br /> Girirāja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk <br /> végrehajtani valamit. Ha a tapasztalatlanságunk miatt időnként <br /> nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a Bhāgavatamban egy vers… hmm… ami arról szól, hogy ha a bhakta <br /> néha kudarcot vall, mert nincsenek meg a szükséges képességei, <br /> Kṛṣṇa megbocsát neki. És a Bhagavad-gītā is kijelenti:<br /> <br /> :''api cet su-durācāro <br /> :''bhajate mām ananya-bhāk<br /> <br /> Előfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szoká­sok – a szokás hatalma – miatt az ember valami ostobaságot tesz. <br /> Ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz. Viszont meg kell bánnia, <br /> amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövőben, amennyire csak lehet, <br /> meg kell próbálnia elkerülni. De a szokások második természe­tünkké válnak. Néha, bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, <br /> māyā annyira erős, hogy tőrbe csal. Ez megbocsátható. Kṛṣṇa <br /> megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek <br /> el, nincs bocsánat. Ha amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, <br /> hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a sok ostobaságot, <br /> és az egész el lesz törölve” – ennél nagyobb sértés nincs.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy semlegesítse a tanítványoktól átvállalt <br /> bűnös visszahatásokat, a lelki tanítómesternek olykor rosszat <br /> kell álmodnia:<br /> <br /> Amiatt, hogy bűnöket követünk el, éjszaka rossz álmaink van­nak, s ezek az álmok sok szenvedést okoznak. Yudhiṣṭhira <br /> Mahārājának még a poklot is meg kellett látnia, mert egy kicsit <br /> eltért az Úr odaadó szolgálatától. A duḥsvapna – a rossz álom <br /> – tehát a bűnös tettek következménye. Előfordul, hogy egy <br /> bhakta egy bűnös embert a tanítványának fogad el, és hogy <br /> semlegesítse azokat a bűnös visszahatásokat, melyeket a tanít­ványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azon­ban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa <br /> miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy <br /> megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szenved a tanítvány múltbeli bűnös tetteinek visszahatásaitól, de Kṛṣna eltörli ezeket annál a szolgájánál, aki az Ő dicsőségét prédikálja:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes elfogadni bárki bűnös <br /> tetteinek a visszahatásait, és semlegesíteni tudja őket, hiszen Ő <br /> pavitra, tiszta, akár a nap, amit sohasem piszkít be semmilyen <br /> anyagi szennyeződés. Tejīyasāṁ na doṣāya vahneḥ sarva-bhujo <br /> yathā (Bhāg. 10.33.29). Arra, aki nagyon hatalmas, nincsen <br /> hatással semmilyen bűnös tett. Most azonban azt láthatjuk, <br /> hogy Gangesz anya attól fél, hogy teherként nehezednek majd <br /> rá azoknak az embereknek a bűnei, akik megfürdenek a vizében. <br /> Ez arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül <br /> senki sem képes semlegesíteni a bűnös tettek visszahatásait, <br /> legyenek azok a sajátjai vagy másokéi. Néha a lelki tanítómes­ternek a tanítvány elfogadása után vállalnia kell a tanítvány <br /> múltbeli bűnös tetteit, és e túlzott teher alatt néha szenvednie <br /> kell – ha nem is teljesen, de részben – a tanítvány bűnös tetteiért. <br /> Éppen ezért minden tanítványnak nagyon kell vigyáznia, hogy <br /> ne kövessen el bűnös tetteket az avatás után. A szegény lelki taní­tómester olyan kedves és kegyes, hogy elfogadja a tanítványt, és részben ő szenved a tanítvány bűnös tetteiért, ám Kṛṣṇa, mivel <br /> kegyes szolgájához, eltörli a bűnös tettek visszahatásait annak <br /> a szolgájának az esetében, aki az Ő dicsőségét prédikálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.9.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után a tanítványnak nem szabad nehézséget okozni <br /> a lelki tanítómesternek azáltal, hogy bűnöket követ el:<br /> <br /> Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványá­nak fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszaha­tásokat, melyeket a tanítványától kap, rosszat kell álmodnia. <br /> A lelki tanítómester azonban olyan kegyes, hogy annak ellenére, <br /> hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt <br /> a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> Avatás után ezért a tanítványnak rendkívül vigyáznia kell, hogy <br /> ne kövessen el újabb bűnöket, amelyek nehézséget okozhatnak <br /> saját magának és a lelki tanítómesternek. A becsületes tanítvány <br /> a mūrti, a tűz, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák előtt megígéri, <br /> hogy tartózkodik minden bűnös tettől. Nem szabad tehát ismét <br /> bűnöket elkövetnie s ezzel gondot okoznia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha avatás után a tanítvány ismét bűnös tetteket követ el, <br /> a lelki tanítómesternek szenvednie kell:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Jézus Krisztus] magára vállalta az összes <br /> ember bűnös visszahatását, és ezért szenvedett. … Azt mondta <br /> – ez benne van a Bibliában – hogy magára vette az emberek <br /> minden bűnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények <br /> törvényt csináltak belőle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, <br /> miközben ők mindenféle ostobaságot elkövetnek. [Bob kurtán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus <br /> szerződésben kötelezze magát arra, hogy magára vállalja az ő <br /> összes bűnös visszahatásukat, hogy ők folytathassák a szamár­ságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkű volt, hogy <br /> magára vette az összes bűnüket és szenvedett, de ez nem kész­teti arra őket, hogy felhagyjanak ezekkel a bűnökkel. Nem így <br /> értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus <br /> Krisztus hadd szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostoba­ságainkat!” Nem igaz?<br /> <br /> Bob: De igen.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus <br /> Krisztus szenvedett értünk, mi meg csak folytatjuk tovább <br /> a bűnös tetteinket.” Ő mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, <br /> ők mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd <br /> megbocsát nekik, és magára vállalja bűneik összes következmé­nyét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A bűnös <br /> tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy sze­mernyi bűnös tettet sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. <br /> Az avatás után minden bűnös visszahatásnak vége. Ha pedig <br /> ezután követ el bűnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni <br /> fog. Egy tanítványnak együttérzőnek kell lennie, és mérlegelnie <br /> kell ezt. „Bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni <br /> fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, <br /> az mások bűnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanít­ványt!” De mi a prédikálás miatt mégis megtesszük. Nem baj, <br /> ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk őket. A kérdésed tehát <br /> az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekede­teim miatt van­e. Ugye ez volt? Az én rossz cselekedetem az, <br /> hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz <br /> cselekedetem.<br /> <br /> Bob: Ez előfordul időnként?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Teljesen biztos, hogy előfordul, mert <br /> olyan sok embert fogadunk el. A tanítványnak kötelessége, <br /> hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett. <br /> Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki <br /> tanítómester szenved, Kṛṣṇa megmenti. Kṛṣṇa azt gondolja: <br /> „Hiszen annyi felelősséget magára vállalt, hogy megmentsen <br /> egy bűnöst.” Kṛṣṇa tehát ott van.<br /> <br /> :''kaunteya pratijānīhi <br /> :''na me bhaktaḥ pranaśyati<br /> <br /> „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” <br /> [Bhagavad-gītā 9.31] Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇáért vál­lalja a kockázatot.<br /> <br /> Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, <br /> hogy néha van némi fájdalom, hogy a tanítvány tudja: a lelki <br /> tanítómestere az ő bűnös tettei miatt szenved.<br /> <br /> Bob: Most nagyon jó színben van.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindig jól érzem magam abban az értelem­ben, hogy ha szenvedek is, tudom, hogy Kṛṣṇa meg fog védeni. <br /> De ez a szenvedés nem a bűnös tetteim eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. Brāhmaṇa-avatás (és a Gāyatrī mantra)* ===<br /> <br /> <br /> '''Ebben a részben csupán azok a Gāyatrī mantrára vonatkozó utasítások szerepelnek, amelyek az avatásról gyűjtött anyag­ban felbukkantak. Mivel a Gāyatrī mantráról nem végeztünk külön kutatást, az alábbiakban olvasható utasítások csupán szemléltető jellegűek.<br /> <br /> Annak magyarázata, miért vezette be Śrīla Bhaktisiddhānta <br /> Ṭhākura a szent zsinór avatást a vaiṣṇavák számára:<br /> <br /> Sokszor megesett, hogy egy született brāhmaṇa olyasvalakitől <br /> fogadott el avatást, aki nem brāhmaṇa családban jött a világra. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (7.11.35) leírást ad a brāhmaṇák ismer­tetőjegyeiről:<br /> <br /> :''yasya yal-lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam <br /> :''yad anyatrāpi dṛśyeta tat tenaiva vinirdiśet<br /> <br /> Ha valaki śūdra családban született, de rendelkezik a lelki taní­tómesterek minden szükséges tulajdonságával, akkor nemcsak <br /> brāhmaṇának, hanem kellő képzettségű lelki tanítómesternek is <br /> kell tekinteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu szintén ezt az utasítást <br /> adja. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezért bevezette, <br /> hogy minden vaiṣṇavának át kell esnie a szent zsinór szertar­tásán, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.<br /> <br /> Vannak bhajanānandī vaiṣṇavák, akik nem fogadják el <br /> a sāvitra-saṁskārát (a szent zsinór avatást), ez azonban nem jelenti azt, hogy a prédikálás során ezt a szokást kell követ­nünk. Kétféle vaiṣṇava van: a bhajanānandī és a ghoṣṭy-ānandī. <br /> A bhajanānandīt nem érdekli a prédikálás, a ghoṣṭy-ānandī <br /> azonban igenis törődik azzal, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudatot <br /> az emberek áldására, és hogyan gyarapítsa a vaiṣṇavák számát. <br /> Tudnunk kell, hogy a vaiṣṇava magasabb rendű helyzetben <br /> van, mint a brāhmaṇa. Mint prédikátort, brāhmaṇának kijáró <br /> elismerésben kell részesíteni, mert másképp félreértés támadhat <br /> vaiṣṇava helyzetével kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annak a tanítványnak adja át a szent <br /> zsinórt (annak ad brāhmaṇa avatást), akit úgy ítél meg, hogy <br /> az éneklés révén alkalmassá vált rá:<br /> <br /> Az avatás általában a hiteles lelki tanítómestertől függ, aki irá­nyítja a tanítványt. Ha ő úgy látja, hogy a tanítvány az éneklés <br /> folyamatát követve megtisztult, s alkalmassá vált a szent zsinór <br /> elfogadására, akkor felajánlja neki a szent zsinórt, hogy száz szá­zalékosan azonos szinten állónak tekintsék őt egy brāhmaṇával. <br /> Ezt Śrī Sanātana Gosvāmī Hari-bhakti-vilāsája is megerősíti: <br /> „Ahogyan egy vegyi folyamattal a közönséges fémet, például <br /> az ólmot arannyá lehet változtatni, úgy a dīkṣā-vidhānával, <br /> az avatási folyamattal mindenkit brāhmaṇává lehet tenni.”<br /> <br /> … Hogy valaki szert tett­e egy brāhmaṇa tulajdonságaira, <br /> azt a hiteles lelki tanítómester ítéli meg. Saját ítélete szerint <br /> emelheti a tanítványt a brāhmaṇa rangjára. Amikor valakit <br /> a pāñcarātrika rendszer alapján brāhmaṇának fogadnak el <br /> a szentelt zsinór szertartásával, akkor dvija, azaz kétszer szü­letett lesz. Ezt Sanātana Gosvāmī megerősíti: dvijatvaṁ-jāyate. <br /> Amikor a lelki tanítómester felavatja, s tisztán énekli az Úr szent <br /> nevét, az embert brāhmaṇának fogadják el. Tovább fejlődve <br /> aztán igazi vaiṣṇava lehet belőle, ami azt jelenti, hogy már szert tett a brahminikus tulajdonságokra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy tanítványa fejlődik <br /> a mahā-mantra éneklése és a lelki tudományok terén, átadja <br /> neki a Kāma-gāyatrī mantrát:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy spe­ciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyarázzák, <br /> hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spe­kulációtól, gāyatrīnak nevezik. A Gāyatrī mantra huszonnégy <br /> és fél szótagból áll:<br /> <br /> :''klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> :''puṣpa-bāṇāya dhīmahi <br /> :''tanno ’naṅgaḥ pracodayāt<br /> <br /> A kāma-gāyatrīt a lelki tanítómestertől kapja a tanítvány, ami­kor már fejlett a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare <br /> Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare ének­lésében. A kāma-gāyatrī mantrát és a saṁskārát – azaz a töké­letes brāhmaṇa avatást – csak akkor ad a lelki tanítómester, <br /> ha látja, hogy tanítványa fejlődik a lelki tudományok terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra célja:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatamban] Vyāsadeva tudatosan a Gāyatrī <br /> mantrát idézi: dhīmahi. A Gāyatrī mantra elsősorban a lelkileg <br /> fejlett embereknek való. Ha valaki sikeresen énekli a Gāyatrī <br /> mantrát, behatolhat az Úr transzcendentális környezetébe. Elő­ször a brahminikus tulajdonságokat kell elsajátítania, valamint <br /> tökéletesen a jóság minőségében kell lennie ahhoz, hogy sikere­sen énekelhesse a Gāyatrī mantrát. Ekkor elkezdheti az Úrnak, <br /> az Úr nevének, hírének, tulajdonságainak stb. transzcendentális <br /> megvalósításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra jelentősége:<br /> <br /> „Vṛndāvana lelki birodalmában Kṛṣṇa az örökké üde lelki <br /> Kāmadeva. A Kāma-gāyatrī mantra éneklésével imádják Őt, <br /> melynek lelki magja a »klīm«.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gāyantam trāyate yasmād gāyatrī tvaṁ <br /> tataḥ smṛtā: aki a Gāyatrī mantrát énekli, fokozatosan kiszaba­<br /> dul az anyagi bilincsekből. Más szóval Gāyatrīnak azt nevezik, <br /> ami megszabadít az anyagi kötelékektől. A Gāyatrī mantráról <br /> a Madhya-līlā huszonegyedik fejezetének 125. versében olvas­<br /> hatunk egy magyarázatot:<br /> <br /> :''kāma-gāyatrī-mantra-rūpa, <br /> :''haya kṛṣṇera svarūpa, <br /> :''sārdha-cabbiśa akṣara tāra haya <br /> :''se akṣara ’candra’ haya, <br /> :''kṛṣṇe kari’ udaya, <br /> :''trijagat kailā kāma-maya<br /> <br /> A Kāma­gāyatrī mantra éppen olyan, mint egy védikus himnusz, <br /> de nem más, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. <br /> Nincs különbség a Kāma­gāyatrī és Kṛṣṇa között. Mindkettő <br /> huszonnégy és fél transzcendentális szótagból áll (l. Madhya <br /> 21.125­29). A betűkkel leírt mantra is Kṛṣṇa, és éppen úgy kel <br /> fel, mint a hold. Ennek köszönhető, hogy az emberi társada­lomban és az élőlények valamennyi fajában a vágy torz tükrö­ződése van jelen. A klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya <br /> dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt mantra Kṛṣṇát Kāmadevá­<br /> nak, Puṣpa­bāṇának és Anaṅgának nevezi. Kāmadeva nem <br /> más, mint Madana­mohana, az az Istenség, aki megalapozza <br /> kapcsolatunkat Kṛṣṇával. Puṣpa­bāṇa („Ő, aki egy virágokból <br /> készült nyilat tart a kezében”) nem más, mint Govinda, az <br /> Istenség Személyisége, aki elfogadja odaadó szolgálatunkat, <br /> Anaṅga pedig nem más, mint Gopijana­vallabha, aki örömet <br /> okoz minden gopīnak, és aki az élet végső célja. A Kāma­gāyatrī <br /> (klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no <br /> ’naṅgaḥ pracodayāt) nem tartozik ehhez az anyagi világhoz. <br /> Amikor valaki a lelki megértés fejlett szintjére emelkedik, lel­kileg megtisztult érzékeivel imádhatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és beteljesítheti az Úr vágyait.<br /> <br /> … A Brahma-saṁhitā (5.27­28) így ír: … „Azután Gāyatrī, <br /> a Védák anyja, aki Śrī Kṛṣṇa fuvolájának isteni hangjából nyilvánult meg, behatolt az önmagától született Brahmā lótuszszájába nyolc fülnyílásán keresztül. A lótuszból született Brahmā <br /> így megkapta a Gāyatrī mantrát, amely Śrī Kṛṣṇa fuvolájának <br /> dalából fakadt. Ily módon lett belőle kétszerszületett, hiszen <br /> a legfelsőbb, elsődleges tanító, Maga Isten avatta fel. E Gāyatrīra <br /> emlékezvén, amely a három Védát testesíti meg, Brahmā meg-<br /> világosodott, s megismerte az igazság óceánjának kiterjedését. <br /> Ekkor egy himnusszal imádta Śrī Kṛṣṇát, minden Véda lényegét.”<br /> Kṛṣṇa fuvolájának zenéje a védikus himnuszok eredete. Az <br /> Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon ül, hallotta Kṛṣṇa fuvolá­jának hangját, s így nyert beavatást a Gāyatrī mantrába. … <br /> Az embernek … a következő lelki mantrákat is énekelnie kell: <br /> oṁ namo bhagavate vāsudevāya, klīṁ kṛṣṇāya govindāya <br /> gopījana-vallabhāya svāhā, és klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt. Ezek <br /> a Kāma­gāyatrī vagy kāma-bīja mantrák. Avatást kell kapnunk <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, és ezekkel a transzcenden­tális mantrákkal kell imádnunk Kṛṣṇát. … Aki kellőképpen <br /> megtisztult, s avatást kapott a lelki tanítómestertől, az ennek <br /> a mantrának, a kāma-bījával kezdődő Kāma­gāyatrī mantrának <br /> az éneklésével imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.138-39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra eredete:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy <br /> speciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyaráz­zák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert <br /> a spekulációtól, gāyatrīnak nevezik. … A Brahma-saṁhitában <br /> csodálatos leírást találhatunk Kṛṣṇa fuvolájának hangjáról: <br /> „Kṛṣṇa játszani kezdett fuvoláján, s ez a hangvibráció Brahmā <br /> fülébe hatolt mint a védikus om mantra.” Ez az om három <br /> betűből áll: A, U, M. E mantrában benne van a Legfelsőbb <br /> Úrral való kapcsolatunk, azokkal a cselekedeteinkkel együtt, <br /> melyekkel elérhetjük a legmagasabb szintű, a lelki síkon lévő <br /> valódi szeretetet. Kṛṣṇa fuvolájának ez a hangvibrációja Brah­mā száján keresztül megnyilvánult és a gāyatrīvá vált. Így lett <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangjától az anyagi világ első ava­tott brāhmaṇāja. Azt, hogy Brahmát Kṛṣṇa fuvolájának hangja <br /> avatta brāhmaṇává, Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősítette. Mikor <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangja, azaz a Gāyatrī mantra által <br /> elérte a megvilágosodást, a teljes védikus tudomány birtokába jutott. Miután tudatosult benne, hogy Kṛṣṇa milyen áldásban <br /> részesítette, az összes élőlény eredeti lelki tanítómesterévé vált.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja:<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā szerint a gāyatrī mantrában szereplő klīm szó <br /> az Isten iránti szeretet transzcendentális magja, a kāma-gāyatrī <br /> magja. Kṛṣṇa az örökké ifjú Cupido, az a Legfelsőbb Személy, <br /> akit a klīṁ mantra vibrálásakor imádunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Avatás révén bárki a brāhmaṇák szintjére emelkedhet ===<br /> <br /> Amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz <br /> a brāhmaṇák jellemvonásaira:<br /> <br /> A Bhakti-sandarbha (298) a következő verset idézi a Tattvasāgarából:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „»Kémiai eljárással a harangfémet higannyal keverve arany­<br /> nyá lehet változtatni. Éppen így amikor egy ember megfelelő <br /> avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetésével bárkiből válhat képzett brāhmaṇa:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt mondja, hogy <br /> bárki, aki egy hiteles lelki tanítómester vezetésével követi a lelki <br /> élet szabályait, az szert tehet a kétszer született brāhmaṇa <br /> tökéletességére, pontosan úgy, ahogyan a vegyész kémiai úton <br /> arannyá változtatja a bronzot. Ez tehát a helyes irányelv ahhoz, <br /> hogyan lehetséges a test cseréje nélkül brāhmaṇává válni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.15.47-48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával <br /> felavatták:<br /> <br /> Akadt olyan falu, ahol nem éltek brāhmaṇák, ám a nem brāhmaṇa családokban született bhakták eljöttek, és átadták meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācāryának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazság szerint egy sannyāsī vagy egy brāhmaṇa nem fogad el meghívást alacsonyabb rendű család­<br /> ban születettektől. Azonban nagyon sok olyan bhakta van, <br /> aki az avatással brāhmaṇa szintre emelkedett. Őket nevezik <br /> śūdra-mahājanának, s ez arra utal, hogy aki nem brāhmaṇa csa­ládból származik, avatással emelkedik a brāhmaṇák rangjára. <br /> <br /> Ilyen bhakták adták át meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācā­ryának. A māyāvādī sannyāsīk csak brāhmaṇa családok meg­<br /> hívását fogadják el, a vaiṣṇavák azonban nem fogadnak el <br /> meghívást olyan brāhmaṇától, aki nem tartozik a vaiṣṇava <br /> felekezethez, míg az olyan brāhmaṇák vagy śūdra-mahājanák <br /> meghívásának, akik avatott vaiṣṇavák, eleget tesz. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Maga is elfogadta, amikor śūdra-mahājanák hív­ták meg. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy bárkit brāhmaṇának <br /> lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták. Egy ilyen <br /> ember meghívását elfogadhatjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómestertől kapott, megfelelő avatással bárkiből lehet brāhmaṇa:<br /> <br /> … a Hari-bhakti-vilāsában Śrī Sanātana Gosvāmī egyértelműen <br /> azt tanítja, hogy az ember azonnal brāhmaṇává válik, ha egy <br /> hiteles lelki tanítómester megfelelően felavatja. Ezzel kapcso­latban így ír:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan a harangfém arannyá alakul, amikor egy alkímiai <br /> folyamat során higanyt adunk hozzá, éppen úgy az, aki meg­felelő képzésben és avatásban részesül egy hiteles lelki tanító­<br /> mestertől, azonnal brāhmaṇává válik.” A brāhmaṇa családban <br /> születettek néha tiltakoznak ez ellen, de nincsenek erős érveik. <br /> Kṛṣṇa és bhaktája kegyéből az ember élete megváltozhat. Ezt <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam a jahāti bandham és śudhyanti szavak­kal erősíti meg. A jahāti bandham kifejezés arra utal, hogy az <br /> élőlényt egy bizonyos fajta test feltételekhez köti. A test minden <br /> bizonnyal akadályt jelent, de aki kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával és követi utasításait, az elkerülheti ezt az akadályt, és <br /> a tiszta bhaktától avatást kapva, szigorú irányítása alatt szabá­lyos brāhmaṇává válhat. Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogyan <br /> válhat brāhmaṇává egy tiszta bhakta társaságának köszönhe­tően valaki, aki nem brāhmaṇa. Prabhaviṣṇave namaḥ: az Úr <br /> Viṣṇu olyan hatalmas, hogy kedve szerint bármit megtehet. <br /> Számára éppen ezért nem jelent nehézséget, hogy megváltoz­tassa egy bhakta testét, aki az Úr tiszta bhaktájának irányítása <br /> alatt áll.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal kétszerszületett brāhmaṇának tekinthetjük, függetlenül attól, <br /> ténylegesen hová született:<br /> <br /> Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy <br /> tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor <br /> az ember avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának <br /> nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor <br /> lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azt … mondják, hogy ebben a Kali­korban <br /> mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. <br /> Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban <br /> annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre <br /> a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, <br /> hogy Kṛṣṇa­tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, <br /> hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális sík­jára. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit <br /> alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, <br /> úgy az ember – noha az arannyal ellentétben nem tiszta – brāhmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” <br /> (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő sze­mélytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első <br /> avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa <br /> mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése <br /> és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik <br /> arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem kép­zett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik <br /> yājñika-janmának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás önmagában nem emeli fel az embert a brāhmaṇák <br /> helyzetébe, ugyanis eleget kell tennie a kötelességeinek is, és <br /> nagyon szigorúan betartania a szabályozó elveket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák tehát automatikusan brāhmaṇává válnak. Ezt <br /> a gondolatot Sanātana Gosvāmī is megerősíti Hari-bhakti-vilāsa című művében, amely a vaiṣṇavák számára ad útmu­tatást. Egyértelműen kijelenti, hogy aki megfelelő beavatást <br /> nyer a vaiṣṇava vallásba, az kétségtelenül brāhmaṇává válik, <br /> éppen úgy, ahogy a kaṁsa (harangfém) nevű anyag is arannyá <br /> válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles <br /> szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vaiṣṇava vallás <br /> követésére, hogy az illető természetes módon a legmagasabb <br /> szintre, a brāhmaṇák helyzetébe kerülhessen.<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī azonban felhívja a figyelmünket arra, <br /> hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanító­mestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért <br /> a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie <br /> kell a szabályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az <br /> avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, <br /> akkor ismét leesik. … Az avatás tehát önmagában nem emeli <br /> fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell <br /> tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania <br /> a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. Más fontos utasítások az avatással kapcsolatban ===<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa olyannak fogadja el az avatást kapó bhaktát, <br /> mint saját Maga:<br /> <br /> :''dīkṣā-kāle bhakta kare ātma-samarpaṇa <br /> :''sei-kāle kṛṣṇa tāre kare ātma-sama<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru előtti meghódolással megszabadulunk a bűnös visszahatásoktól:<br /> <br /> „Nārada Muni társaságának hatására a vadász valamelyest <br /> felismerte, hogy bűnösen cselekedett, így aztán bűnei miatt <br /> egy kicsit megijedt. A vadász ekkor bevallotta, hogy felismerte <br /> bűnös tetteit. Így szólt: »Már gyerekkoromban is ezt a mesterséget tanultam. Most azon gondolkozom, hogyan szabadulhatnék meg a bűnök végeláthatatlan tengerétől.« »Drága uram! <br /> – folytatta a vadász. – Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatok <br /> meg bűnös életem visszahatásaitól! Most teljesen meghódolok <br /> előtted, s lótuszlábadhoz vetem magam. Kérlek, szabadíts meg <br /> a bűnös visszahatásoktól!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni kegyéből a vadásznak meg­<br /> jött a józan esze, és azonnal meghódolt a szent lótuszlábánál. <br /> Ez tehát a folyamat. Egy szent társaságában az ember képes <br /> felismerni, milyen visszahatásokat von maga után bűnös élete. <br /> Amikor önként meghódol egy szent előtt, aki Kṛṣṇa képviselője, <br /> és követi utasításait, megszabadulhat a bűnös visszahatásoktól. <br /> Kṛṣṇa azt kívánja a bűnös embertől, hogy hódoljon meg, és <br /> Kṛṣṇa képviselője ugyanezt az utasítást adja. Kṛṣṇa képviselője <br /> sohasem mondja tanítványának: „Hódolj meg előttem!” Ehe­lyett azt mondja: „Hódolj meg Kṛṣṇa előtt!” Ha a tanítvány <br /> elfogadja ezt az elvet, és Kṛṣṇa képviselőjén keresztül meghódol, <br /> ez megmenti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.252-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási folyamat során a tanítvány hódoljon meg a lelki <br /> tanítómesternek, és tudakozódjon, halljon tőle:<br /> <br /> „»Miből fogok élni, ha eltöröm az íjamat? – kérdezte a vadász. <br /> <br /> – »Ne aggódj! Mindennap gondoskodni fogok az élelmedről« <br /> <br /> – felelte Nārada Muni. Amikor Nārada Muni, a nagy szent <br /> ekképpen megnyugtatta, a vadász eltörte íját, majd azonnal <br /> a szent lótuszlábához vetette magát, s teljesen meghódolt. <br /> Nārada Muni felsegítette, majd tanításokkal látta el, hogy fejlődhessen a lelki életben.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak <br /> meg kell hódolnia a lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője előtt. <br /> A lelki tanítómester, mivel a Nārada Munitól eredő tanítvá­nyi láncolathoz tartozik, Nārada Munival azonos kategóriába <br /> tartozik. Az ember megszabadulhat bűnös tetteitől, ha meghó­dol egy olyan személy lótuszlába előtt, aki csakugyan Nārada <br /> Munit képviseli. Miután a vadász meghódolt, Nārada Muni tanítani kezdte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.257-58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a bhakta transzcendentális szintre kerül:<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga. <br /> Amikor teste így átlényegül, s lelki lesz, a bhakta ebben a transzcendentális testben végez szolgálatot az Úr lótuszlábának. »Az <br /> élőlény, aki engedelmességgel tartozik a születésnek és a halálnak, halhatatlanná válik, amikor felhagy minden anyagi tevékenységgel, amikor életét utasításom végrehajtásának szenteli, <br /> és amikor útmutatásom szerint cselekszik. Így alkalmassá válik <br /> arra, hogy megérezze azt a lelki gyönyört, amely kölcsönös <br /> szeretetünk transzcendentális ízeiből származik.«<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az avatáskor a bhakta feladja minden <br /> anyagi felfogását, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> való kapcsolata miatt transzcendentális szintre kerül. Ekképpen <br /> tudásra szert téve és a lelki síkot elérve örökké Kṛṣṇa lelki tes­tének szolgálatát végzi. Amikor valaki ily módon megszabadul <br /> az anyagi kapcsolatoktól, teste azonnal lelkivé válik, és Kṛṣṇa <br /> elfogadja szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192-94<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elemi fontosságú, hogy a tanítvány megváltoztassa nevét avatás után:<br /> <br /> „Kedves Sākara Mallikám, mától kezdve nevetek Śrīla Rūpa <br /> és Śrīla Sanātana lesz. Most kérlek, hagyjatok fel alázatosságotokkal, mert megszakad a szívem, amikor ilyen szerénynek <br /> látlak benneteket!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában ekkor <br /> avatta fel Dabira Khāsát és Sākara Mallikát. Teljes alázattal for­dultak az Úrhoz, az Úr pedig úgy fogadta őket, mint régi, örök <br /> szolgáit, s megváltoztatta a nevüket. Ebből tehát megérthetjük, <br /> hogy az avatás után a tanítványnak feltétlenül új nevet kell kapnia.<br /> <br /> :''śaṅkha-cakrādy-ūrdhva-puṇḍra- dhāraṇādy-ātma-lakṣaṇam <br /> :''tan nāma-karaṇaṁ caiva vaiṣṇavatvam ihocyate<br /> <br /> „Avatás után a tanítvány nevét meg kell változtatni, hogy <br /> jelezze: ő az Úr Viṣṇu szolgája. A tanítványnak azonnal tilakával kell jelölnie a testét (ūrdhva-puṇḍra), különösen a hom­lokát. Ezek lelki jelek, a tökéletes vaiṣṇava ismertetőjelei.”<br /> <br /> Ez a vers a Padma Purāṇa Uttara-khaṇḍájából származik. <br /> A sahajiyā-sampradāya tagjai nem változtatják meg a nevüket, <br /> ezért nem lehet őket gauḍīya vaiṣṇaváknak tekinteni. Ha valaki <br /> nem változtatja meg a nevét avatás után, akkor tudnunk kell, <br /> hogy továbbra is testi életfelfogásban fog élni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.208<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait azután, <br /> hogy avatást fogadott el, ismét leesik:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī … felhívja a figyelmünket arra, hogy ha <br /> valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, <br /> ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. <br /> Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a sza­bályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után <br /> valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, ismét leesik. <br /> Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse el: ő <br /> Kṛṣṇa transzcendentális testének szerves része, és szerves rész­ként kötelessége az egészet, Kṛṣṇát szolgálni. Ha nem végzünk <br /> szolgálatot Kṛṣṇának, újra leesünk. Az avatás tehát önmagában <br /> nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. <br /> Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be <br /> kell tartania a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sannyāsa avatást kaphat, aki követi a brahminikus viselkedésmódot:<br /> <br /> A védikus utasítások szerint egyedül brāhmaṇák kaphatnak <br /> sannyāsa avatást. A Śaṅkara­sampradāya (ekadaṇḍa-sannyāsa-sampradāya) csak kaszt­brāhmaṇáknak, azaz született brāhmaṇáknak adományozza a sannyāsa rendet, de a vaiṣṇava <br /> rendszerben a Hari-bhakti-vilāsa útmutatása szerint (tathā <br /> dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām) még abból is brāhmaṇa válhat, aki nem született brāhmaṇa családban. Az avatás <br /> előírás szerinti szertartásával bárkit brāhmaṇává lehet tenni, <br /> származzon a világ bármely részéről, s ha követi a brahminikus <br /> viselkedésmódot, valamint betartja az alkohol­ és kábítószer­<br /> fogyasztástól, a tiltott nemi élettől, a húsevéstől és a szeren­<br /> csejátéktól való tartózkodás elvét, sannyāsa avatást is kaphat. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom sannyāsījai, akik az egész világon <br /> prédikálnak, valamennyien igazi brāhmaṇa-sannyāsīk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.266<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki találkozik egy sad-guruval, azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia:<br /> <br /> A dīkṣā (avatás) idejét illetően minden a guru helyzetétől függ. <br /> Amint véletlenül vagy tervszerűen találkozunk egy hiteles guruval, azonnal ki kell használnunk a lehetőséget, hogy avatást <br /> kapjunk tőle. A Tattva-sāgara című könyvben ez áll: … „Ha <br /> valaki véletlenül találkozik egy sad-guruval, nem számít, hogy <br /> a templomban él­ e vagy az erdőben. Ha a sad-guru, a hiteles <br /> lelki tanítómester beleegyezik, az ember azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A puraścaryā-viddhi fontossága a lelki avatás kapcsán:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (17.11­12) a puraścaryā folyamatát tár­gyalva a következő verseket idézi az Agastya-saṁhitāból: … <br /> „»Az embernek reggel, délután és este imádania kell a mūrtit, <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát kell énekelnie, áldoznia kell, tűzáldoza-tot kell végeznie, és meg kell vendégelnie a brāhmaṇákat. Ez az <br /> öt tevékenység alkotja a puraścaryāt. Ahhoz, hogy valaki sikert <br /> érjen el, miután a lelki tanítómestertől avatást kapott, először <br /> e puraścaryā folyamatoknak kell eleget tennie.«”<br /> <br /> … A Hari-bhakti-vilāsa (17.4 - 5, 7) így ír: … „Anélkül <br /> hogy eleget tenne a puraścaryā tetteinek, az ember nem válhat <br /> tökéletessé, még akkor sem, ha évszázadokon át énekli a mantrát. Aki azonban végigjárta a puraścaryā-vidhi folyamatát, <br /> az könnyen sikert ér el. Ha valaki tökéletes avatásra vágyik, <br /> először a puraścaryā tetteit kell végrehajtania. A puraścaryā <br /> folyamata az életerő, amely az embert sikeressé teszi a mantra <br /> éneklésében. Ahogy életerő nélkül semmit sem tehetünk, úgy <br /> a puraścaryā-vidhi életereje hiányában sem érhetünk el tökéletességet egyetlen mantra éneklésében sem.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD4|HU/SMD4]] '''[[HU/SMD4|HU/SMD4]] ''' &lt;/div&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=623448 2025-07-15T22:32:37Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD3|HU/SMD3]] '''[[HU/SMD3|HU/SMD3]] - [[HU/SMD5]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD5]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> == 4. FEJEZET: A tanítvány; Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ==<br /> <br /> <br /> === 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ===<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāh<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> :''āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> :''paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> :''guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura dala is megerősíti:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> :''mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> :''yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā azt <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk ­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elégedetté tesszük őt:<br /> <br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is automatikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A tanítványnak hinnie kell a lelki tanítómesterben ===<br /> <br /> <br /> '''Általános utasítások<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> :''ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell rendelkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért mindenki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> :''yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> :''tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Legfelsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondásoknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester szavaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncoljak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. A tanítvány legyen áldozatkész és alázatos ===<br /> <br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Kedves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sannyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítványnak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten megnyilvánulását vagy képviselőjét ===<br /> <br /> <br /> '''(Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> <br /> === 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és kötelességei ===<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómester szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzékszabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendszeresen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mindazt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön többet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki tanítómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara brahmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester utasítása szerint szabályozzák nemi életüket ===<br /> <br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A brahmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthának engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāhmaṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyakorolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. A tanítvány helyes viselkedése istentestvéreivel szemben ===<br /> <br /> <br /> '''Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre méltónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūrtit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. …<br /> <br /> <br /> === 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki tanítómestere istentestvéreit ===<br /> <br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki tanítómestere fiatal feleségével szemben ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfürdesse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brahmacārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> <br /> === 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere kegyének és áldásainak köszönhetően fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanítómester kegyéből érhető el:<br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> :''sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> :''kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanítványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 14. A tanítványnak vigyáznia kell, hogy ne kövessen el sértéseket a lelki tanítómesterrel szemben ===<br /> <br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmeskedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sértését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> :''tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> :''janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhaktákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk. Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáznia kell, nehogy guru-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlábával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇavák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> guru-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a guru-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azonnal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlenségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedtetek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkívül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāhmaṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról<br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez közeledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rosszindulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācāryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki tanítómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz megjelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Maitreyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, akiben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visszaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāprabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jelleméből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 15. Egyéb fontos utasítások a tanítványtól elvárt kritériumokat, tulajdonságokat és kötelességeket illetően ===<br /> <br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki mindig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadultam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben történni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> :''amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> :''asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­les<br /> tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a félistenek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felsőlélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudomány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> <br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> <br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­nia kell a tapasyát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tud szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értelmét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> :''sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki tanítómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adósságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósítás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevékenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalomban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brahmā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megadtam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valamennyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden akadályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭhaloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüllyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemondásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalmasabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki tanítómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlábáról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy megszabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló bölcset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanítómesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómesterétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki tanítómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> &lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD3|HU/SMD3]] '''[[HU/SMD3|HU/SMD3]] - [[HU/SMD5]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD5]]&lt;/div&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD3&diff=623447 2025-07-15T22:31:43Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD2|HU/SMD2]] '''[[HU/SMD2|HU/SMD2]] - [[HU/SMD4]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD4]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 3. FEJEZET: A tanítványi láncolat alapelve (Paramparā)==<br /> <br /> <br /> <br /> === 1. Fontos követni a tanítványi láncolat alapelvét ===<br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat végzését kedvezően befolyásolja <br /> a Rūpa Gosvāmī által lefektetett hat alapelv, melyek egyike <br /> az előző ācāryák nyomdokainak követése:<br /> <br /> ... sato vṛtteḥ ... A tiszta odaadó szolgálat végzését hat alapelv <br /> követése befolyásolja kedvezően: ... 6. az előző ācāryák nyomdokainak követése.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 3. Vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az alázatos bhakta a paramparā rendszeren keresztül kapja <br /> meg a tökéletes tudást:<br /> <br /> A tökéletes tudományt paramparānak nevezik, deduktív tudo­<br /> mánynak, mely a hiteles forrásból érkezik az alázatos, szol­gálata és meghódolása miatt hiteles befogadóhoz. Ha valaki <br /> kétségbe vonja a Legfelsőbb tekintélyét, nem ismerheti meg <br /> Őt. Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel <br /> Magát egy jelentéktelen szikra kihívására, aki az egésznek csu­<br /> pán töredéke, és az illuzórikus energia uralmának alárendeltje. <br /> A bhakták alázatosak, ezért a transzcendentális tudás az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségétől a láncolaton keresztül alászáll <br /> Brahmāhoz, Brahmātól fiaihoz és tanítványaihoz. A folyamatot <br /> a Felsőlélek segíti e bhaktákban. Ez a transzcendentális tudo­<br /> mány elsajátításának tökéletes módszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolattól, illetve közvetvetlenül Kṛṣṇától tudásban részesülni egy és ugyanaz:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Kṛṣṇa] az eredeti guru. Aztán a tanít­<br /> ványa, Brahmā is guru, aztán az ő tanítványa, Nārada is <br /> guru, aztán az ő tanítványa, Vyāsa is guru – ily módon léte­<br /> zik egy guru-paramparā [guruk tanítványi láncolata]. Evaṁ <br /> paramparā-prāptam: a transzcendentális tudás a tanítványi <br /> láncolaton keresztül száll alá.<br /> Bob: A guru tehát a tudását a tanítványi láncolaton keresztül <br /> kapja, nem közvetlenül Kṛṣṇától? Van olyan tudás, amit ön <br /> közvetlenül Kṛṣṇától kap?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Kṛṣṇa közvetlen tanítása itt van: <br /> a Bhagavad-gītāban.<br /> <br /> Bob: Értem, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: De a tanítványi láncolaton keresztül kell azt <br /> elsajátítanod, különben csak félreérted.<br /> <br /> Bob: De ön jelenleg nem kap semmilyen információt köz­vetlenül Kṛṣṇától? Hanem a tanítványi láncolaton keresztül, <br /> a könyvekből?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A kettő között nincs különbség. Tegyük fel, hogy azt mondom, ez egy ceruza. Ha azt mondod neki, <br /> hogy „Ott egy ceruza”, s aztán ő is azt mondja valaki másnak, <br /> hogy „Ez egy ceruza”, mi a különbség az ő tanítása és az én <br /> tanításom között?<br /> <br /> Bob: Ön ezt most Kṛṣṇa kegyének köszönhetően tudja?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Te is megkaphatod Kṛṣṇa kegyét, feltéve, <br /> ha azt úgy adják át neked, ahogy van. Pont úgy, ahogy azt <br /> mi a Bhagavad-gītāban tanítjuk. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa <br /> azt mondja:<br /> ''<br /> :''sarva-dharmān parityajya <br /> :''ām ekaṁ śaraṇaṁ vraja<br /> ''<br /> „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül <br /> Énelőttem!” Mi azt mondjuk, hogy fel kell adnod mindent, és <br /> meg kell hódolnod Kṛṣṇa előtt. Következésképp nincs különb­<br /> ség Kṛṣṇa tanítása és a mi tanításunk között. Nincs eltérés. Ha <br /> tehát e tökéletes módon kapsz tudást, az ugyanolyan, mintha <br /> közvetlenül Kṛṣṇától részesülnél tanításban. De mi nem változ­tatunk meg semmit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az istenszeretet eléréséhez Isten szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk, a tanítványi láncolat folyamatának elfogadása révén:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava sohasem gondolja, hogy közvetlen kapcsolatban <br /> áll Kṛṣṇával. Az Úr Caitanya azt mondja: „Én Kṛṣṇa szolgája <br /> szolgájának a szolgájának a szolgája vagyok – százszor a szol­<br /> gája szolgájának a szolgája.” [Cc. Madhya 13.80] El kell fogad­<br /> nunk, hogy a szolga szolgájának szolgái vagyunk. Ez a tanítvá­<br /> nyi lánc folyamata, és ha valaki Isten valódi transzcendentális <br /> szeretetét akarja, akkor el kell fogadnia ezt a folyamatot. Mivel <br /> az emberek nem fogadják el, nem alakul ki bennük igazi szeretet <br /> Isten iránt. Beszélnek Istenről, de valójában nem szeretik Őt, <br /> és mivel nem végeznek tiszta odaadó szolgálatot, Isten helyett <br /> a kutyákat szeretik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki elfogadja és követi a tanítványi láncolathoz tartozó <br /> előző ācāryák tanításait, eléri az élet célját:<br /> <br /> Kétségtelen, hogy sokkal könnyebb a kiváló hiteles tekintélyek <br /> gondolatait elfogadni a tanítványi láncolaton keresztül, mint <br /> az elmebeli spekuláció folyamatát követni, amelynek során az <br /> ember igyekszik saját maga kitalálni valamilyen módszert arra, <br /> hogy megértse az Abszolút Igazságot. A legjobb, ha elfogadjuk <br /> és követjük az előző ācāryák tanításait. Ez rendkívül megkönnyíti Isten és önmagunk megvalósítását. E könnyű folyamatot <br /> követve az ember megszabadul a természet anyagi kötőerői­<br /> nek szennyeződéseitől, s így minden további nélkül át tudja <br /> szelni a tudatlanság óceánját, amely oly sok szenvedéssel van <br /> teli. A nagy ācāryák nyomdokaiba lépve az ember haṁsákkal, <br /> vagyis paramahaṁsákkal, olyan lelkekkel társul, akik teljesen <br /> mentesek az anyagi szennyeződéstől. Valójában ha valaki követi <br /> az ācāryák tanításait, mindig mentes marad minden anyagi <br /> szennyeződéstől, s élete sikeres lesz, mert eléri az élet célját. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vallásos elvek megértése érdekében az embernek menedéket <br /> kell vennie a négy elfogadott sampradāya egyikénél:<br /> <br /> [A vallásos elveket jelentő bhāgavata-dharmát] meg lehet érteni, <br /> ha az ember követi az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a négy Kumāra <br /> és a többi hiteles tekintély paramparā­rendszerét. Négy tanít­ványi láncolat létezik: egy az Úr Brahmātól, egy az Úr Śivától, <br /> egy Lakṣmītól, a szerencse istennőjétől, egy pedig a Kumārák­<br /> tól száll alá. Az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot <br /> Brahma­sampradāyának, az Úr Śivától (Śambhutól) származó <br /> láncolatot Rudra­sampradāyának, a szerencse istennőjétől, <br /> Lakṣmījītól származót Śrī­sampradāyának, a Kumāráktól szár­<br /> mazót pedig Kumāra­sampradāyának nevezik. Ahhoz, hogy <br /> valaki megértse a legbensőségesebb vallásos rendszert, menedé­ket kell keresnie e négy sampradāya egyikénél. A Padma Purāṇa <br /> kijelenti: sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ. <br /> Ha valaki nem követi a négy elfogadott tanítványi láncola­<br /> tot, mantrájának vagy avatásának semmi haszna. Manapság <br /> számtalan apasampradāya, azaz olyan sampradāya létezik, ami <br /> nem hiteles, ami nem áll kapcsolatban az olyan tekintélyekkel, <br /> mint az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a Kumārák vagy Lakṣmī. Ezek <br /> a sampradāyák félrevezetik az embereket. A śāstrák azt mond­<br /> ják, hogy ha valaki egy ilyen sampradāyában kap avatást, csak <br /> az idejét vesztegeti, mert ez sohasem fogja képessé tenni arra, <br /> hogy megértse a valódi vallásos elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20-21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vallásos elvek megismerése és a lelki felszabadulás elérése <br /> érdekében az embernek szigorúan követnie kell a tanítványi <br /> láncolat alapelveit:<br /> <br /> Senki sem élhet békésebb életet nálad, senki sem lehet kegyesebb, mint te, és senki sem tudhatja jobban, hogyan kell végezni <br /> az odaadó szolgálatot, vagy hogyan kell a legkiválóbb brāhmaṇává válni. Tisztában vagy a bizalmas vallásos élet valamennyi elvével, és senki sem ismeri ezeket nálad jobban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Yudhiṣṭhira Mahārāja tudta, hogy Nārada <br /> Muni az emberi társadalom legfelsőbb lelki tanítómestere, aki <br /> az embereket a lelki felszabadulás útjára taníthatja, amely az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége megértéséhez vezet. Valójában <br /> ez volt az oka, hogy Nārada Muni összeállította a Bhakti-sūtrát, <br /> s hogy utasításokat adott a Nārada-pañcarātrában. Ha a val­<br /> lás elveiről és az élet tökéletességéről akarunk hallani, Nārada <br /> Muni tanítványi láncolatának tanítását kell elfogadnunk. A mi <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk közvetlenül a Brahma­sampradāya <br /> láncolatához tartozik. Nārada Munit az Úr Brahmā tanította, <br /> majd amikor eljött az ideje, Nārada Muni átadta ezt a tanítást <br /> Vyāsadevának. Vyāsadeva a fiát, Śukadeva Gosvāmīt oktatta, aki <br /> aztán elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatamot. A Kṛṣṇa­tudatos moz­<br /> galom alapját a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alkotja. <br /> Mivel a Śrīmad-Bhāgavatamot Śukadeva Gosvāmī beszélte el, <br /> a Bhagavad-gītāt pedig Kṛṣṇa, nincs különbség közöttük. Ha szi­gorúan betartjuk a tanítványi láncolat elvét, akkor kétségtelenül <br /> a lelki felszabadulás, az örök odaadó szolgálat helyes útját járjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.11.4&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki fejlődni szeretne a Kṛṣṇa-tudatban, annak követnie kell <br /> a tanítványi láncolathoz tartozó előző ācāryák utasításait és <br /> megérteni végkövetkeztetéseiket:<br /> <br /> Aki komolyan érdeklődik a Kṛṣṇa­tudatos tettek iránt, annak <br /> készen kell állnia arra, hogy kövesse az ācāryák által meghatáro­zott szabályokat és előírásokat, és meg kell értenie következteté­seiket. A śāstrában ez áll: dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyāṁ <br /> mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 17.186] (Mahābhārata, Vana-parva 313.117). <br /> A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi lánco­lathoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz. Mások <br /> nem érhetnek el sikert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez elengedhetetlen, hogy az embernek <br /> hite legyen valamelyik elfogadott tanítványi láncolatban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja az áldásait adja osztálytársaira, így szól­<br /> ván: „Legyen olyan hitetek, mint nekem! Legyetek igaz vaiṣṇavák!” Az Úr bhaktája arra vágyik, hogy mindenki fogadja el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Az embereknek azonban sajnos nincs rendíthe­<br /> tetlen hitük a lelki tanítómester szavaiban, aki a tanítványi lán­colat tagja, ezért nem érthetik meg a transzcendentális tudást. <br /> A lelki tanítómesternek egy hiteles tanítványi láncolathoz kell <br /> tartoznia, Prahlāda Mahārājához hasonlóan, aki Nāradától <br /> kapta tudását. Ha Prahlāda Mahārāja osztálytársai, a démo­nok fiai elfogadják Prahlāda szavait, kétségtelenül ők is teljes <br /> mértékben megérthetik a transzcendentális tudást.<br /> <br /> A vaiśāradī dhīḥ szavak arra az értelemre utalnak, ami <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével áll kapcsolatban, aki <br /> rendkívül ügyes. Az Úr kiváló tudásával csodálatos univer­zumokat teremtett. Az, aki nem rendkívül ügyes, nem értheti <br /> meg, hogyan irányítja ügyesen a dolgokat a legügyesebb, az <br /> Úr. Ha azonban olyan szerencsés, hogy találkozik egy hite­<br /> les lelki tanítómesterrel, aki az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, <br /> Lakṣmī anyától vagy a Kumāráktól alászálló tanítványi láncolat <br /> tagja, megértheti mindezt. Ezt a négy sampradāyát, a tudás és <br /> transzcendencia tanítványi láncolatát Brahma­sampradāyának, <br /> Rudra­sampradāyának, Śrī­sampradāyának és Kumāra­ <br /> sampradāyának hívják. Sampradāya-vihīnā ye mantrās te <br /> niṣphalā matāḥ. Ha ilyen sampradāyán, azaz tanítványi lán­colaton keresztül teszünk szert tudásra a Legfelsőbbről, akkor <br /> megvilágosodhatunk. Ha nem fogadjuk el a tanítványi láncolat <br /> útját, lehetetlen megértenünk az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét. Ha valaki megérti a Legfelsőbb Urat úgy, hogy a tanítványi <br /> láncolatba vetett hittel odaadó szolgálatot végez és tovább <br /> fejlődik, felébreszti természetes szeretetét Isten iránt, s akkor <br /> biztos, hogy sikeres lesz az élete.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton kívül <br /> próbál fejlődni a lelki életben:<br /> <br /> Vaiṣṇava filozófiánk szerint ezért a négy sampradāya, azaz <br /> tanítványi láncolat nagy ācāryáit kell követnünk.<br /> <br /> Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton <br /> kívül próbál fejlődni a lelki életben. A szentírások azt mond­ják: ācāryavān puruṣo veda – aki követi az ācāryák tanítvá­<br /> nyi láncolatát, az ismeri a valóságot (Chāndogya Up. 6.14.2). <br /> Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet: annak érdekében, <br /> hogy az ember megértse a transzcendentális tudományt, egy <br /> hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia (Muṇḍaka Upaniṣad <br /> 1.2.12).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.24&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A védikus tudományt/tökéletes udást a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni ===<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki az örök igazságra vonatkozó, tökéletes <br /> tudásra tegyen szert, a védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapnia:<br /> <br /> A tanítványi láncolat szerint a Védákat az Úr Kṛṣṇa mondta <br /> el Brahmānak, Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsadevának, <br /> Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak és így tovább. Nincs tehát <br /> különbség a hiteles tekintélyek véleményében. Az igazság örök, <br /> ezért nem lehet semmilyen új vélemény az igazságról. Ekképpen <br /> lehet szert tenni a tudásra, amelyet a Védák tartalmaznak. Ezt <br /> az ember nem értheti meg puszta műveltséggel vagy a világi <br /> tudósok divatos magyarázatainak segítségével. Nincs semmi, <br /> amit hozzá kellene tenni vagy el kellene venni belőle, mert <br /> az igazság az igazság. Az embernek végül is el kell fogadnia <br /> valamilyen hiteles tekintélyt. A modern tudósok a tudomány <br /> tényei terén szintén hiteles tekintélynek számítanak a hétköz­napi ember számára. A hétköznapi ember a tudósok álláspont­<br /> ját követi, s ez azt jelenti, hogy ő is egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat. A védikus tudást is így lehet elsajátítani. Az egyszerű <br /> ember nem tud vitába bocsátkozni azt illetően, hogy mi van az <br /> égen vagy az univerzumon túl. El kell fogadnia a Védák magya­rázatát, ahogyan azt a hiteles tanítványi láncolat értelmezi. <br /> A Bhagavad-gītāban a Gītā megértésének ugyanezt a folyama­tát írja le a negyedik fejezet. Ha valaki nem követi az ācāryák <br /> hiteles magyarázatát, hiába kutat a Védákban leírt igazság után.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> megkapni:<br /> <br /> Legyen elégedett velem az Úr, aki a teremtés kezdetén felébresztette a tudást Brahmā szívében, aki tökéletes ismeretekkel <br /> látta el őt a teremtésről és saját Magáról, s aki látszólag Brahmā <br /> szájából keletkezett!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A védikus tudást tehát először Brahmā <br /> kapta meg, és úgy tűnik, ő terjesztette el. Kétségtelen, hogy ő <br /> a védikus tudás elbeszélője, ám valójában az Úr hatalmazta fel, <br /> hogy elsajátíthassa e transzcendentális tudást, amely közvet­lenül az Úrtól száll alá. A Védákat ezért apauruśeyának neve­zik, vagyis „ami nem teremtett lénytől származik”. A teremtés <br /> előtt csak az Úr volt (nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt), és ezért az Úr <br /> által kimondott szavak transzcendentális hangvibrációk. Sza­kadéknyi különbség van a kétféle minőségű hang, a prākṛta <br /> és az aprākṛta között. A fizikusok csak a prākṛta, vagyis az <br /> anyagi éterben rezgő hanggal tudnak foglalkozni, s ezért tud­nunk kell, hogy a védikus hangokat, melyeket szimbolikus <br /> kifejezések őriznek, az univerzumban senki sem értheti meg, <br /> ha nem kap felhatalmazást a természetfölötti (aprākṛta) hang­<br /> vibrációtól, amely a tanítványi láncolaton keresztül száll alá <br /> az Úrtól Brahmāhoz, Brahmātól Nāradához, Nāradától Vyā­sához és így tovább. Egyetlen materialista tudós sem tudja <br /> lefordítani a védikus mantrákat (himnuszokat) és feltárni azok <br /> valódi jelentését. Nem lehet őket megérteni, ha az embert nem <br /> hatalmazza fel vagy avatja fel egy hiteles lelki tanítómester. Az <br /> eredeti lelki tanítómester Maga az Úr, és a láncolat a paramparān keresztül száll alá, ahogyan azt a Bhagavad-gītā negyedik <br /> fejezete érthetően elmagyarázza. Tehát azt az embert, aki nem <br /> kapja meg a transzcendentális tudást a hiteles paramparātól, <br /> haszontalannak kell tekinteni (viphalā matāḥ) még akkor is, ha <br /> a művészetekben vagy a tudományokban anyagi szempontból <br /> nagyon jártas.<br /> <br /> Az Úr belső sugallatára Śukadeva Gosvāmī imádkozik <br /> Hozzá, hogy Parīkṣit Mahārāja kérésére helyesen el tudja <br /> magyarázni a teremtés részleteit. Egy lelki tanítómester nem <br /> talál ki különféle elméleteket, mint a világi tudósok – ő śrotriyaṁ brahma-niṣṭhaṁ [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.22&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> megérteni:<br /> <br /> Kedves királyom! Nārada kérdésére válaszolva Brahmā, az <br /> elsőszülött mindent pontosan elmondott erről a témáról, éppen <br /> úgy, ahogyan azt az Úr beszélte el fiának, akit születése pillanatától átitat a védikus tudás.<br /> <br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amint Brahmā megszületett a Viṣṇu hasából <br /> kihajtó lótusz szirmain, azonnal megkapta a védikus tudást, <br /> ezért veda-garbhának nevezik, ami annyit jelent, hogy már <br /> születése óta vedāntista. Védikus, azaz tökéletes, tévedhetet­len tudás nélkül senki sem képes létrehozni semmit. Minden <br /> tudományos és tökéletes tudás védikus tudás. Az ember szám­talan információhoz juthat a Védákból. Brahmāt is olyannyira <br /> áthatotta a tökéletes tudás, hogy hatására képes volt teremteni. <br /> Brahmā tisztában volt a tökéletes teremtéssel, mert a Legfel­sőbb Úr, Hari pontosan átadta neki ezt a bölcsességet. Amikor <br /> Nārada megkérdezte Brahmāt, az pontosan elismételte neki, <br /> amit Magától az Úrtól hallott. Nārada ugyanezt mondta el <br /> Vyāsának, Vyāsa Śukadevának – éppen úgy, ahogyan Nāra­dától hallotta –, Śukadeva pedig változtatás nélkül ismétli el <br /> kijelentéseiket, ahogyan azokat Vyāsától hallotta. Ez a védikus <br /> tudomány megértésének útja. A Védák nyelvét semmilyen más <br /> úton nem lehet megérteni, csupán az említett tanítványi láncolat <br /> segítségével.<br /> <br /> A puszta elméleteknek nincs hasznuk – a tudásnak tény­<br /> legesnek kell lennie. Számtalan olyan bonyolult dolog van, <br /> amit az ember nem érthet meg másként, csak egy olyan ember <br /> magyarázata segítségével, aki valóban érti azt. A védikus tudást <br /> szintén nagyon nehéz elsajátítani. Csakis az említett módszer <br /> vezet a megértéshez, semmi más.<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī éppen ezért az Úr kegyéért imádko­zik, hogy képes legyen elismételni ugyanazt az üzenetet, amit <br /> Maga az Úr adott át Brahmānak, s amit Brahmā mondott el <br /> Nāradának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.25&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Isten tudományát a tanítványi láncolat hiteles képviselőjétől <br /> kell hallani:<br /> <br /> Brahmājīnak Maga az Úr tanította meg [Isten tudományát], <br /> aztán Brahmā átadta Nāradának, s amikor rajta volt a sor, <br /> Nārada utasította Śrīla Vyāsadevát, hogy bővítse ki. A Legfel­<br /> sőbb Úrról szóló transzcendentális tudás tehát nem az örökké <br /> vitázó materialisták elmélkedésének eredménye, hanem szennyezetlen, örök, tökéletes tudás, túl az anyagi kötőerők hatókö­rén. A Bhāgavata Purāṇa az Úr közvetlen inkarnációja a transz­cendentális hang formájában. Az embernek e transzcendentális <br /> tudást az Úr hiteles képviselőjétől kell elsajátítania, aki tagja <br /> annak a tanítványi láncolatnak, amelyen a tudás az Úron, Bra­<br /> hmājīn, Nāradán, Vyāsán, Śukadeva Gosvāmīn és Sūta Gos­vāmīn keresztül száll alá. A védikus fa érett gyümölcse egyik <br /> kézből a másikba hullik, s így nem törhet össze, nem eshet <br /> a magas ágakról hirtelen a földre. Ezért aki nem az említett <br /> tanítványi láncolat hiteles képviselőitől hallja Isten tudományát, <br /> nagyon nehezen fogja megérteni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes tudás a tanítványi láncolaton keresztül száll alá, <br /> s nem származhat tapasztalati tudásból:<br /> <br /> Az Úr korlátlan és útjai kifürkészhetetlenek. Véges tudással <br /> és tökéletlen érzékekkel egyetlen élőlény – még Brahmājī, az <br /> univerzum legtökéletesebb élőlénye – sem álmodhat arról, hogy <br /> megismerheti a végtelent. Akkor tudhatunk valamit a végte­lenről, ha azt Ő Maga mondja el nekünk, ahogyan azt az Úr <br /> tette a Bhagavad-gītā egyedülálló kijelentéseiben, s bizonyos <br /> szintig tudhatunk róla az olyan megvalósított lelkektől is, mint <br /> Śukadeva Gosvāmī, aki Vyāsadevától, Nārada tanítványától <br /> kapta tudását. A tökéletes tudás csak a tanítványi láncolaton <br /> keresztül szállhat alá, s nem származhat semmiféle tapasztalati <br /> tudásból – legyen az akár ősi, akár modern tudomány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.8&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat a tanítványi láncolathoz tartozó bhakta <br /> szolgálatával kezdődik, aki az Úr védelmének köszönhetően <br /> tévedhetetlen:<br /> <br /> Eredetileg az Úr Brahmā beszélte el a védikus bölcsességet <br /> Nāradának, Nārada pedig tanítványai – Vyāsadeva és mások <br /> – segítségével szerte a világon elterjesztette a transzcendentális <br /> tudást. A védikus bölcsesség követői Brahmājī állításait szent <br /> igazságként fogadják el – így terjed a transzcendentális tudás <br /> a tanítványi láncolat révén az egész világon időtlen idők óta, <br /> a teremtés kezdete óta. Az Úr Brahmā a tökéletes, felszaba­dult élőlény az anyagi világban, ezért szavait és kijelentéseit <br /> a transzcendentális tudás minden őszinte tanulmányozójának <br /> mint tévedhetetlent kell elfogadnia. A védikus tudás tévedhe­tetlen, mert közvetlenül a Legfelsőbb Úrtól érkezett Brahmā <br /> szívébe, és mivel Brahmājī a legtökéletesebb élőlény, sohasem <br /> téved. Mindez azért van így, mert az Úr Brahmā az Úr hűséges <br /> bhaktája, aki komolyan elfogadta az Úr lótuszlábait a legfel­sőbb igazságként. A Brahma-saṁhitāban – melyet ő írt – Bra­hmājī újra és újra elismétli az aforizmát: govindam ādi-puruṣaṁ <br /> tam ahaṁ bhajāmi: „Az Istenség Eredeti Személyiségét, Govindát imádom, az eredeti Urat.” Mindazt, amit az Úr Brahmā <br /> mond, amit gondol és amit általában tesz, igazságként kell <br /> elfogadni, mert az Úr Brahmā közvetlen és nagyon bensőséges <br /> kapcsolatban áll Govindával, az eredeti Úrral. Śrī Govinda, aki <br /> örömmel fogadja bhaktái szerető transzcendentális szolgálatát, <br /> minden védelmet megad szavaiknak és cselekedeteiknek. Az <br /> Úr kijelenti a Bhagavad-gītāban (9.31.): kaunteya pratijānīhi <br /> – „Óh, Kuntī fia, kérlek, hirdesd mindenkinek!” Az Úr arra <br /> kéri Arjunát, hogy hirdesse szavait mindenkinek. Hogy miért? <br /> Mert Magának Govindának a kijelentései néha ellentmondá­sosnak tűnhetnek az anyagi világ teremtményei számára, de az <br /> Úr bhaktájának szavait sohasem találják ellentmondásosnak. <br /> A bhakta az Úr rendkívüli védelme alatt áll, hogy tévedhetetlen <br /> maradhasson. Ezért az odaadó szolgálat folyamata mindig azzal <br /> kezdődik, hogy az embernek szolgálnia kell azt a bhaktát, aki <br /> a tanítványi láncolat folytatója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.6.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolaton keresztül kell megértenie <br /> a védikus tudást:<br /> <br /> Parīkṣit Mahārāja így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Hogyan <br /> magyarázta el Nārada Muni – akinek hallgatói épp oly szerencsések, mint akiket az Úr Brahmā tanított – az anyagi tulajdonságokkal nem rendelkező Úr transzcendentális tulajdonságait, <br /> és kiknek beszélt?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Devarṣi Nāradát közvetlenül Brahmājī <br /> tanította, akit Maga a Legfelsőbb Úr tanított, ezért azok az <br /> utasítások, amelyeket Nārada adott a tanítványainak, nem <br /> különböznek a Legfelsőbb Úr utasításaitól. Ezzel a módszerrel <br /> lehet megérteni a védikus tudást. Ez a transzcendentális tudás <br /> az Úrtól érkezik a tanítványi láncolaton keresztül, s a világ <br /> e leszálló folyamat segítségével juthat hozzá. Azoktól, akik <br /> csupán az elméjükben találgatnak minderről, nem kaphatjuk <br /> meg a védikus tudományt. Bárhol jár Nārada Muni, az Úr <br /> felhatalmazottjaként cselekszik, és megjelenése épp olyan ked­vező, mint a Legfelsőbb Úré. Az a tanítványi láncolat, amely <br /> szigorúan követi a transzcendentális utasításokat, hiteles tanít­ványok és mesterek láncolata, s a hiteles lelki tanítómestereket <br /> arról ismerhetjük fel, hogy tanításuk nem különbözik attól <br /> a tanítástól, amelyet az Úr eredetileg átadott bhaktájának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> elsajátítani:<br /> <br /> A materialista hajlamú, ostoba emberek nem ragadják meg <br /> a lehetőséget, amit a megszakítatlan autentikus tudás nyújt. <br /> A védikus tudomány hiteles tudás, amelyre nem tapasztalat <br /> útján, hanem a hiteles szaktekintélyeknek a védikus írások <br /> kijelentéseiről szóló magyarázatai segítségével tehetünk szert. <br /> Pusztán azzal, hogy elméleti tudóssá válik, senki sem értheti <br /> meg a védikus kijelentéseket. Egy valóban hiteles szaktekin­télyhez kell fordulnia, aki a védikus tudományt a tanítványi <br /> láncolaton keresztül sajátította el…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak a tanítványi láncolaton, s nem valamiféle elmebeli <br /> spekuláción keresztül kell elfogadnia a śabda-brahmát:<br /> <br /> Aki az isteni hangot, a śabda-brahmát a maga tökéletlen érzékei <br /> révén tolmácsolja, nem lehet igazi lelki guru, hiszen – hiteles <br /> ācārya vezette tanítványi képzés hiányában – a közvetítő tör­vényszerűen el fog térni Vyāsadevától (ahogy a māyāvādīk <br /> szoktak). Śrīla Vyāsadeva a kinyilatkoztatott védikus írások <br /> legfőbb szaktekintélye, ezért az ilyen jelentéktelen magyarázók <br /> akkor sem tekinthetők gurunak vagy ācāryának, ha máskü­lönben az anyagi tudományosság minden ismérvét kimerítik. <br /> Ahogyan a Padma-purāṇában áll:<br /> ''<br /> :''ampradāya-vihīnā ye <br /> :''antrās te niṣphalā matāḥ<br /> ''<br /> „Ha nem a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómestere avatott <br /> fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”<br /> <br /> Ám aki hallás útján, a tanítványi lánc hiteles örökösé­től kapja meg a transzcendentális tudást, és őszintén tiszteli <br /> a valódi ācāryát, az előtt törvényszerűen feltárul a kinyilatkoz­tatott védikus tudomány. Mindez nem mondható el a kognitív <br /> megközelítést alkalmazó empirikusokról, akik előtt ez a tudás <br /> soha nem tárul fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Senki ne próbáljon következtetéseket levonni a Védákból, ha <br /> nem követi azoknak az utasításait, akik Vyāsadeva tanítványi <br /> láncolatának tagjai:<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírásoknak jelenleg számtalan magyará­zata létezik, ám a legtöbb közülük nem követi a tanítványi lánco­<br /> latot, amely Śrīla Vyāsadevától, a védikus bölcsességet eredetileg <br /> lejegyző szenttől ered. Śrīla Vyāsadeva utolsó, legtökéletesebb és <br /> legmagasztosabb műve a Śrīmad-Bhāgavatam, a Vedānta-sūtra <br /> természetes magyarázata. A Bhagavad-gītā szintén tőle szárma­<br /> zik: az Úr beszélte el, Vyāsadeva pedig lejegyezte. Ezek a legfon­tosabb kinyilatkoztatott szentírások. Minden olyan magyarázat, <br /> ami ellentmond a Bhagavad-gītā vagy a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> elveinek, hamis. Az Upaniṣadok, a Vedānta-sūtra, a Védák, <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam szavai között tel­<br /> jes az összhang. Senki ne próbáljon tehát következtetéseket <br /> levonni a Védákból, ha nem követi azoknak az utasításait, akik <br /> Vyāsadeva tanítványi láncolatának tagjai, s hisznek az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében és különféle energiáiban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> A transzcendentális tudomány kizárólag a tanítványi láncolaton keresztül érthető meg, nem pedig elmebeli spekulációval:<br /> <br /> Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. Négy <br /> sampradāya (tanítványi láncolat) van. Az egyik az Úr Brah­mātól származik (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­<br /> tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő <br /> a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. … Ha nem <br /> tartozunk egyik sampradāyához sem, a végkövetkeztetése­<br /> ink nem vezetnek sehová. Nem szabad így gondolkodnunk: <br /> „Nagy tudós vagyok, majd én kitalálom, hogyan értelmezzem <br /> a Bhagavad-gītāt. Ezek a sampradāyák mind haszontalanok.” <br /> Nem – mi nem gyárthatunk önkényes magyarázatokat. Azokkal <br /> nem jutunk semmire. Azt a filozófiát kell elfogadnunk, amelyet <br /> az Úr Brahmā, Nārada, Madhvācārya, Mādhavendra Purī és <br /> Īśvara Purī alkotott meg. Ezek a nagy ācāryák mentesek az <br /> úgynevezett tudósok tökéletlenségeitől. A világi tudósok és filo­zófusok beszéde tele van „talán”­okkal és „elképzelhető”­kkel, <br /> mert képtelenek a helyes következtetésre jutni. Egyszerűen csak <br /> spekulálnak, és az efféle okoskodás nem lehet tökéletes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudomány befogadása nem hiteles, ha nem a paramparā rendszerén keresztül történik:<br /> <br /> Minden transzcendentális ismeretet a tanítványi láncolaton <br /> keresztül sajátíthatunk el helyesen. A tanítványi láncolatot <br /> paramparānak nevezik. Ha a Bhāgavatamot vagy más védi­kus írást nem a paramparā rendszerén át kapjuk meg, a tudás <br /> befogadása nem hiteles. Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak <br /> adta át a tanítást, Śukadeva Gosvāmī pedig Sūta Gosvāmīnak. <br /> Sūta Gosvāmītól vagy az ő képviselőjétől kell tehát átvennünk <br /> a Bhāgavatam üzenetét, nem pedig holmi jelentéktelen magya­<br /> rázóktól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.3.42&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. A tudás továbbadásához a tanítványi láncolattól kell tudást kapni ===<br /> <br /> <br /> Aki nem rendelkezik tökéletes tudással a tanítványi láncolattól, nem képes továbbadni a tudást másoknak:<br /> <br /> A jñāna szó nem közönséges kutatómunkára utal, hanem <br /> azt jelenti, hogy az ember a szentírásokból tesz szert tudásra <br /> a lelki tanítómester segítségével, aki a tanítványi láncolat tagja. <br /> Modern világunkban az emberek vonzódnak ahhoz, hogy az <br /> elmebeli spekulációra és a találgatásokra hagyatkozva végezze­<br /> nek kutatásokat. Ám aki a kitalációkra támaszkodik, az meg­<br /> feledkezik arról, hogy ő maga olyan természettel rendelkezik, <br /> amelyet négy tökéletlenség jellemez: biztos, hogy hibákat követ <br /> el, érzékei tökéletlenek, biztosan illúzióban van, valamint csal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.17&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudás terjesztéséhez arra van szükség, hogy az <br /> ember a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles szaktekintélytől halljon:<br /> <br /> Az Úr Saṅkarṣaṇa elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését <br /> a nagy bölcsnek, Sanat-kumārának, aki már fogadalmat tett <br /> a lemondásra. Amikor rá került a sor, Sanat-kumāra – úgy, <br /> ahogyan azt Saṅkarṣaṇától hallotta – szintén elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot Sāṅkhyāyana Muninak, aki erről kérdezte őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a paramparā rendszere. Noha Sanat­ <br /> kumāra, a jól ismert, szent életű, kiváló Kumāra az élet tökéletes­ségének szintjén állt, mégis meghallgatta a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> üzenetét az Úr Saṅkarṣaṇától. Amikor pedig Sāṅkhyāyana Ṛṣi <br /> tőle kérdezett, ő átadta neki ugyanazt a tanítást, amit az Úr <br /> Saṅkarṣaṇától hallott. Más szóval az ember nem lehet prédi­kátor, ha nem a megfelelő forrásra hallgat. Az odaadó szolgá­<br /> latban ezért a kilenc folyamat közül e kettő, a hallgatás és az <br /> ismétlés a legfontosabb. Aki nem hallgat megfelelően, az nem <br /> képes a védikus tudás üzenetét prédikálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.8.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A paramparā rendszerben a kérdésekre adott válaszoknak <br /> a védikus írásokra kell támaszkodniuk – nem szabad elmebeli <br /> kitalációkon nyugodniuk:<br /> <br /> Kedves királyom! Annak ellenére, hogy mindent tudsz, feltettél néhány kérdést, melyekre megpróbálok válaszolni annak <br /> alapján, amit a hiteles tekintélyeket hallgatva megtanultam. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A paramparā rendszerben ha a kérdések <br /> hitelesek, akkor a válaszok is azok. Senki se próbáljon meg <br /> kitalálni vagy létrehozni válaszokat. A śāstrákra kell támasz­kodnunk, és a védikus felfogás szerint kell válaszolnunk. <br /> A yathā-śrutam szavak a védikus tudásra utalnak. A Védákat <br /> śrutinak hívják, mert tudományuk a hiteles tekintélyektől szár­mazik. A Védák kijelentéseit śruti-pramāṇának nevezik. Az <br /> embernek a śruti – a Védák vagy a védikus írások – bizonyíté­kait kell idéznie, s akkor állításai helyesek lesznek, míg másképp <br /> szavai csupán elmebeli kitalációkból fakadnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.23&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A képzett szaktekintélyek a paramparā rendszert követik:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī szólt: Elmondom most neked mindazt, amit <br /> a nagy bölcs válaszolt Parīkṣit király kérdéseire. Hallgasd <br /> figyelmesen!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nincs olyan kérdés, amelyre ne lehetne <br /> választ adni a hiteles szaktekintélyeket idézve, s a józan ember <br /> mindig megelégszik ezekkel a válaszokkal. Így van ez még <br /> a bíróságon is. Az a legjobb ügyvéd, aki a bíróság régebbi <br /> ítéleteit idézi fel, s nem sokat fárad azzal, hogy saját igazát <br /> bizonygassa. Ezt nevezik paramparānak. A bölcs szaktekinté­lyek mind követik ezt a rendszert, s nem próbálnak értéktelen, <br /> téves magyarázatot fűzni mindenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.10.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás bemutatásakor az előadónak az <br /> előző ācāryákat kell követnie:<br /> <br /> A személyes megvalósítás nem azt jelenti, hogy az ember hiú­<br /> ságból tudását fitogtatva arra törekszik, hogy felülmúlja az őt <br /> megelőző ācāryát. Szilárd hitének kell lennie az előző ācāryában, s ezzel egy időben olyan megvalósítással is rendelkez­nie kell a témában, hogy adott körülmények között megfelelő <br /> módon tudja azt előadni. A szöveg eredeti célját nem szabad <br /> szem elől téveszteni. Semmilyen homályos jelentést nem sza­<br /> bad belemagyarázni, s mégis érdekesen kell előadni, úgy, hogy <br /> a hallgatóság megértse. Ezt nevezik megvalósításnak. … Egy <br /> művelt embernek nem szabad arra vágynia, hogy olyasvalakit <br /> hallgasson, aki nem az eredeti ācāryát képviseli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak az Úr alázatos, odaadó szolgája képes tisztán továbbadni <br /> a védikus tudást:<br /> <br /> Legyen elégedett az Istenség Személyisége, hogy ékessé tegye <br /> szavaimat! Ő az, aki az univerzumban leheverve újra életre <br /> kelti az elemekből teremtett anyagi testeket, és akinek puruṣa <br /> inkarnációja miatt az élőlény az anyagi kötőerők tizenhat megnyilvánulásának, létrehozóinak alárendeltjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mint olyan bhakta, aki teljes mértékben <br /> az Úrra bízta magát, Śukadeva Gosvāmī a saját képességeire <br /> büszke halandóktól eltérően az Istenség Személyisége elégedett­ségéért imádkozik, hogy beszéde elérje célját, s hogy hallgatói <br /> értékeljék azt. Egy bhakta mindig úgy gondolkozik, hogy ő <br /> csupán eszköz minden olyan dolog végrehajtásában, ami siker­rel járhat, és elutasítja az elismerést azért, amit ő maga tesz. <br /> Az ateisták minden elismerést maguknak követelnek tetteikért, <br /> mert nem tudják, hogy még egy fűszál sem mozdulhat a Leg­<br /> felsőbb Szellem, az Istenség Személyisége jóváhagyása nélkül. <br /> Śukadeva Gosvāmī tehát a Legfelsőbb Úr irányítása szerint <br /> akar cselekedni, akinek sugallatára Brahmā elbeszélte a védi­kus bölcsességet. A védikus irodalomban leírt igazságok nem <br /> a világi képzelet feltételezései, és nem is puszta elképzelések, <br /> mint ahogy azt a nem túlságosan intelligens emberek néha <br /> gondolják. Minden védikus igazság a valódi igazság tökéletes <br /> leírása, minden hiba vagy illúzió nélkül. Śukadeva Gosvāmī <br /> nem a filozófiai spekuláció metafizikai elméleteként, hanem <br /> valódi tényekként akarja bemutatni a teremtés igazságát, hiszen <br /> mindezt az Úr sugallta neki belülről, pontosan ugyanúgy, aho­gyan Brahmājīnak. A Bhagavad-gītā (15.15.) elmondja, hogy <br /> az Úr Maga a Vedānta tudás atyja, és egyedül Ő az, aki ismeri <br /> a Vedānta filozófia valódi magyarázatát. Nincs tehát magasabb <br /> rendű igazság a Védákban említett vallási elveknél. Ezt a védi­kus tudást vagy vallást olyan hiteles szaktekintély hirdeti, mint <br /> Śukadeva Gosvāmī, mert ő az Úr alázatos, odaadó szolgája, aki <br /> nem akar minden hitelt nélkülöző, önjelölt magyarázó lenni. <br /> Ez a védikus tudás tolmácsolásának módja, amelyet szakkifeje­zéssel paramparā­rendszernek, leszálló folyamatnak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.23&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. Ahhoz, hogy az érzékfelfogásunkon túlmutató tudásra tegyünk szert, a tanítványi láncolattól kell hallanunk ===<br /> <br /> Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az érzékfelfogásunk <br /> határain, egy felettünk álló hiteles forrástól kell tanulnunk, <br /> aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> Vidura így szólt: Te tudod mindazt, ami számunkra felfoghatatlan. Arra kérlek hát, óh, szent bölcs, mondd el nekem, <br /> hogyan teremtett Brahmā élőlényeket, miután a prajāpatik, az <br /> élőlények ősatyjai megszülettek!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: E versben nagyon fontos az avyakta-mārga-vit <br /> szó, amelynek jelentése: „aki ismeri azt, ami kívül esik érzékelé­sünk határain”. Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az <br /> érzékfelfogásunk határain, egy felettünk álló hiteles forrástól <br /> kell tanulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Már az is meg­<br /> haladja érzékelőképességünket, hogy megtudjuk, ki az apánk, s <br /> ebben a kérdésben az anya jelenti a hiteles forrást. Ehhez hason­lóan mindent, ami kívül esik érzékelésünk határain, annak <br /> a hiteles forrásnak a segítségével kell megismernünk, aki való­<br /> ban tudással rendelkezik arról. Az első avyakta-mārga-vit, hite­<br /> les forrás Brahmā, s őt a tanítványi láncolatban Nārada követi. <br /> Maitreya Ṛṣi ehhez a tanítványi láncolathoz tartozik, így ő is <br /> avyakta-mārga-vit. Mindenki, aki a hiteles tanítványi láncolat <br /> tagja, avyakta-mārga-vit, vagyis olyan valaki, aki ismeri azt, <br /> ami meghaladja a közönséges érzékfelfogást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.9&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális témák nem érthetők meg spekuláció révén, <br /> csupán a tanítványi láncolaton keresztül:<br /> <br /> <br /> Tapasztalati úton nem ismerhetünk meg semmit, ami az anyagi <br /> természeten túl van, ezért azoknak, akik egyedül a tapasztalati <br /> tudományban hisznek, talán kétségbe vonják a Védákban leírt <br /> végkövetkeztetéseket, mert még azt sem tudják meghatározni, <br /> meddig terjed az univerzum, s magában az univerzumban sem <br /> tudnak messzire eljutni. Azt, ami meghaladja felfogóképessé­<br /> günket, acintyának, felfoghatatlannak nevezik. Nincs értelme <br /> vitatkozni vagy elmélkedni azon, ami felfoghatatlan. Ha valami <br /> igazán felfoghatatlan, az nem lehet tárgya semmilyen elmélke­désnek vagy kísérletnek. Energiánk behatárolt, és érzékelőké­pességünk sem korlátlan, ezért a felfoghatatlan dolgok esetében <br /> a Védák határozataira kell támaszkodnunk. A felsőbbrendű <br /> természetet illető tudományt vita nélkül kell elfogadnunk. <br /> Hogyan vitatkozhatnánk olyasmiről, amit nem közelíthetünk <br /> meg? Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban megadja azt a módszert, mely­<br /> nek segítségével megérthetjük a transzcendentális tudományt. <br /> Így szól Arjunához a negyedik fejezet elején:<br /> ''<br /> :''imaṁ vivasvate yogaṁ<br /> :''proktavān aham avyayam <br /> :''vivasvān manave prāha<br /> :''manur ikṣvākave ’bravīt<br /> ''<br /> „A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvānnak, aki később Manut, az emberiség atyját, <br /> Manu pedig Ikṣvākut oktatta erről.” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 4.1)<br /> <br /> Ez a paramparā, azaz a tanítványi lánc rendszere. A Śrīmad- <br /> Bhāgavatamban szintén olvashatunk arról, hogyan juttatta <br /> Kṛṣṇa a tudást Brahmā, az univerzum első teremtett lénye szí­vébe. Brahmā ezután átadta ezt a tudást tanítványának, Nāra­dának, aki továbbadta ezt Vyāsadevának. Vyāsadeva hasonló <br /> módon részesítette tudásban Madhvācāryát. Madhvācāryá­tól ez a tudás eljutott Mādhavendra Purīhoz, rajta keresztül <br /> pedig Īśvara Purīhoz, aki Caitanya Mahāprabhunak adta át. <br /> … A tanítványi lánc tudománya Magától az Úrtól származik, <br /> és akkor tökéletes, ha megszakítás nélkül száll alá. Noha nem <br /> vagyunk személyes kapcsolatban azzal, aki eredetileg átadta <br /> ezt a tudást, mégis részesülhetünk e tudásból ezen az átadó <br /> folyamaton keresztül. … Ha ily módon jutunk tudáshoz, akkor <br /> nem számít, hogy az felfoghatatlan ­e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás csakis alázatos hozzáállással, csakis <br /> hallás útján, és csakis akkor érthető meg, ha a hallás forrása <br /> a tanítványi láncolat:<br /> <br /> Mivel … a Śrī Caitanya Mahāprabhutól származó tanítványi <br /> láncolathoz tartozunk, a Śrī Caitanya-caritāmṛtának ebben <br /> a kiadásában semmi olyat nem olvashatnak, amit mi találtunk <br /> ki csekély értelmünkkel. Kizárólag annak az ételnek a maradé­<br /> kait tartalmazza, amelyet eredetileg Maga az Úr evett. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu nem a három minőségi kötőerő anyagi <br /> síkján áll. A transzcendentális világhoz tartozik, melyet az élő­<br /> lény tökéletlen érzékfelfogása nem érhet el. Még a legképzettebb <br /> világi tudós sem közelítheti meg a transzcendentális szintet, ha <br /> nem hódol meg a megfelelő nyitottsággal a transzcendentális <br /> hang előtt, mert Śrī Caitanya Mahāprabhu üzenetét csakis <br /> ilyen hozzáállással lehet megvalósítani. Az itt elmondottak­nak tehát semmi közük sincs az olyan tapasztalatokon alapuló <br /> gondolatokhoz, amelyeket az örökké töprengő elme talál ki. <br /> E könyv témája nem az elmében született meg, hanem valódi <br /> lelki tapasztalat, amelyet kizárólag akkor érthet meg valaki, ha <br /> elfogadja a fentebb ismertetett tanítványi láncolatot. A legki­<br /> sebb eltérés ettől az irányvonaltól akadályozni fogja az olvasót <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛta misztériumának megértésében. … <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛtának ez a kiadása az őszinte tudósok <br /> számára készült, akik valóban az Abszolút Igazság után kutat­nak. Nem egy olyan ember hivalkodó tudományos értekezése, <br /> aki az elméje kitalációira hallgat, hanem őszinte kísérlet, hogy <br /> eleget tegyünk egy felsőbb hiteles tekintély utasításának, akinek <br /> szolgálata e szerény próbálkozás élete és lelke. Egy hajszál­nyira sem tér el a kinyilatkoztatott szentírásoktól, ezért pusztán <br /> a hallás útján történő befogadás folyamatával bárki, aki követi <br /> a tanítványi láncolatot, képes lesz megérteni e könyv lényegét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A mantrákat a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni ===<br /> <br /> <br /> Egy mantra kizárólag akkor hatásos, ha a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> ''<br /> :''sampradāya-vihīnā ye<br /> :''mantrās te niṣphalā matāḥ<br /> ''<br /> „Ha nem a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere avatott <br /> fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Padma Purāṇa&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A mantrázó számára nincs hatása az olyan mantrának, amelyet nem a tanítványi láncolaton keresztül kapott meg:<br /> <br /> … egy nyomtatásban megjelent mantrát bárhol kaphat az <br /> ember, de ha nem a tanítványi láncolaton keresztül érkezik <br /> hozzá, nincsen hatása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nincs hatásuk a mantráknak, ha nem a paramparā rendszeren <br /> keresztül kaptuk meg őket:<br /> <br /> Ha valaki nem követi ezt a paramparā­rendszert, hasztalanul <br /> fogja vibrálni a mantrát, melyet kap. Manapság számtalan csaló <br /> guru van, akik nem a lelki, hanem az anyagi gyarapodás mód­<br /> szerének nevezve mantrákat találnak ki. Egy mantra azonban <br /> sohasem lehet sikeres, ha csak kitaláció. A mantráknak és az <br /> odaadó szolgálat folyamatának különleges ereje van, de csakis <br /> akkor, ha egy hiteles tekintélytől kapjuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy hiteles sampradāyához tartozó hiteles gurutól kell megkapnia a mantráit, ha tényleges fejlődésre vágyik <br /> a lelki életben:<br /> <br /> …Madhvācārya figyelmeztet:<br /> ''<br /> :''vidyāḥ karmāṇi ca sadā guroḥ prāptāḥ phala-pradāḥ <br /> :''anyathā naiva phaladāḥ prasannoktāḥ phala-pradāḥ<br /> ''<br /> Minden mantrát egy hiteles lelki tanítómestertől kell kapni, más­<br /> különben nem hoz gyümölcsöt. … Minden mantrát egy hiteles <br /> gurun keresztül kell megkapni, s a tanítványnak minden tekin­tetben elégedetté kell tennie a gurut, miután meghódolt lótuszlá­<br /> bai előtt. A Padma Purāṇa szintén kijelenti: ''sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ''. Négy sampradāya, azaz tanítvá­nyi láncolat van: a Brahma­sampradāya, a Rudra­sampradāya, <br /> a Śrī­sampradāya és a Kumāra­sampradāya. Ha valaki növelni <br /> akarja lelki erejét, mantráit e hiteles sampradāyák egyikétől kell <br /> kapnia, másként sohasem fog sikeresen fejlődni a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.8.42&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. Transzcendentális irodalmat kizárólag a tanítványi láncolattal összhangban szabad írni ===<br /> <br /> Transzcendentális irodalmat a tanítványi láncolat elvét <br /> követve kell írni:<br /> <br /> Śrī Svarūpa Dāmodara jegyzetei alapján megpróbáltam közzétenni azokat a kedvteléseket, melyeknek az Úr Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Rāmānanda Rāyával találkozva hódolt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az író az egyes fejezetek végén minden érde­met a tanítványi láncolatnak tulajdonít. Soha nem állítja, hogy <br /> kutatómunkát végezve alkotta meg ezt a transzcendentális írást. <br /> Egyszerűen elismeri, hogy Svarūpa Dāmodara, Raghunātha <br /> dāsa Gosvāmī és más hiteles tekintélyek jegyzeteinek tartozik <br /> hálával. Így lehet transzcendentális írást alkotni, amely nem <br /> a magukat tudósnak és kutatónak nevező emberekhez szól. <br /> A folyamat a mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ: hűségesen kell <br /> követni a nagy személyiségeket és ācāryákat. Ācārya-vān puruṣo veda: aki elnyeri az ācārya kegyét, mindent tud. Kavirāja Go ­<br /> svāmī e kijelentését minden tiszta bhakta nagy becsben tartja. … <br /> Így jut el az üzenet a hiteles lelki tanítványi láncolatban a hite­<br /> les lelki tanítómestertől a hiteles tanítványhoz. Śrīla Kavirāja <br /> Go svāmī ezért szokás szerint úgy fejezi be ezt a fejezetet, hogy <br /> újból bizonyságot tesz a hat gosvāmī lótuszlábába vetett hitéről. <br /> Ily módon képes arra, hogy megalkossa e transzcendentális <br /> írást, a Śrī Caitanya­caritāmṛtát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.312&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Magyarázatok írásához az előző ācāryákra kell támaszkodni, <br /> akiktől nem szabad eltérni büszkeségtől vezérelten:<br /> <br /> „Bírálni merted Śrīdhara Svāmīt, s mivel nem ismerted el tekintélyét, saját magyarázatot kezdtél írni a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. <br /> Ebben áll alaptalan büszkeséged. Śrīdhara Svāmī az egész <br /> világ lelki tanítómestere, mert az ő kegyéből érthetjük meg <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Éppen ezért lelki tanítómesteremnek <br /> tekintem őt. Bármit írsz a hamis büszkeségtől vezérelve, hogy <br /> felülmúld Śrīdhara Svāmīt, írásod az ellenkező jelentést fogja <br /> hordozni, ezért senki sem fog törődni vele.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Śrīmad-Bhāgavatamnak sok ṭīkāja, magya­<br /> rázata létezik, melyek követik a paramparā rendszert, ám Śrīd­<br /> hara Svāmīé az első. A többi ācārya magyarázatai mind az övét <br /> követik. A paramparā rendszer nem engedi meg, hogy valaki <br /> eltérjen az előző ācāryák magyarázataitól. Nagyon szép magya­rázatokat lehet írni a korábbi ācāryákra támaszkodva, ám senki <br /> sem szállhat szembe velük. A hamis büszkeség, amelynek hatá­sára az ember azt gondolja, hogy jobban tud írni, mint a haj­dani ācāryák, elrontja a magyarázatot. Manapság divat lett, <br /> hogy mindenki saját kénye­kedve szerint ír, a komoly bhakták <br /> azonban nem fogadják el az efféle írásokat. A hamis büszkeség <br /> következtében a tudósok és filozófusok mind csak műveltségü­<br /> ket akarják fitogtatni, és ennek érdekében saját elképzeléseik <br /> alapján magyarázzák a śāstrákat, különösen a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes mér­tékben elítéli azt a rendszert, hogy mindenki saját gondolataira <br /> hallgatva ír magyarázatot, s ezért azt mondja: ’artha-vyasta’ likhana sei. Azok a magyarázatok, amelyeket valaki a maga filo­zófiáját követve ír meg, elfogadhatatlanok. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások efféle magyarázatait senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.132-34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy transzcendentális műalkotás írója soha nem próbál túltenni az előző ācāryákon:<br /> <br /> Óh, ostobák, csak olvassátok a Śrī Caitanya-maṅgalát! Ebből <br /> a könyvből megérthetitek Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes <br /> dicsőségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Vṛndāvana dāsa Ṭhākura Śrī Caitanya- <br /> bhāgavatájának eredetileg Śrī Caitanya-maṅgala volt a címe… <br /> Az, hogy Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī elfogadja a Śrī Caitanya- <br /> bhāgavatát, arra utal, hogy elfogadja a tanítványi láncolatot. <br /> Aki transzcendentális irodalmat ír, sohasem próbál felülemel­kedni az előző ācāryákon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.33&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A paramparān belüli műalkotás illemtana:<br /> <br /> Vṛndāvana dāsa Ṭhākura részletesen leírta ezt az eseményt, <br /> ezért én csak röviden beszéltem róla.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt követeli meg az illem. Ha egy korábbi <br /> ācārya már írt valamiről, azt nem kell saját érzékkielégítésünk <br /> kedvéért vagy azért megismételnünk, hogy túltegyünk azon az <br /> ācāryán. Ha a mondanivalónk nem képvisel fejlettebb szintet, <br /> nem szabad ismételnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.150&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. A Brahma-Madhva-Gauḍīya-sampradāya ===<br /> <br /> A Madhva-Gauḍīya-sampradāya az Úr Brahmātól, Madhvācāryától és Śrī Caitanya Mahāprabhutól ered:<br /> <br /> Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. <br /> Négy sampradāya – tanítványi láncolat – van. Az egyik az <br /> Úr Brahmātól ered (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­<br /> tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő <br /> a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. Jelenleg <br /> a Brahma­sampradāyát a Madhva­sampradāya képviseli, és <br /> mi is ahhoz tartozunk. Eredeti sampradāyánk Madhvācāryától <br /> ered. Ehhez a sampradāyához tartozott Mādhavendra Purī és <br /> tanítványa, Śrī Īśvara Purī. Śrī Īśvara Purī tanítványa volt az <br /> Úr Caitanya Mahāprabhu. Elmondhatjuk tehát, hogy mivel <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu tanítványi láncolatában vagyunk, <br /> a sampradāyánk neve Madhva­Gauḍīya­sampradāya. Nem mi <br /> találtunk ki valamilyen sampradāyát: a mi sampradāyánk az <br /> Úr Brahmától ered.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya egy Madhvācāryától származó tanítványi láncolat:<br /> <br /> Śrī Mādhavendra Purī a Madhvācāryától származó tanít­<br /> ványi láncolat egyik ācāryája. Mādhavendra Purīnak két fő <br /> tanítványa volt: Īśvara Purī és Śrī Advaita Prabhu. A gauḍīya <br /> vaiṣṇava-sampradāya tehát egy Madhvācāryától származó <br /> tanítványi láncolat. Ezt a tényt a Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā és <br /> a Prameya-ratnāvalī című hiteles könyvek éppúgy elfogadják, <br /> mint Gopāla Guru Gosvāmī. A Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā (22) <br /> egyértelműen így határozza meg a gauḍīya vaiṣṇavák tanítványi <br /> láncolatát: „Az Úr Brahmā közvetlen tanítványa Viṣṇunak, <br /> a lelki ég Urának. Az ő tanítványa Nārada, Nāradáé Vyāsa, <br /> Vyāsáé pedig Śukadeva Gosvāmī és Madhvācārya. Padmanābha <br /> Ācārya Madhvācārya tanítványa, míg Narahari Padmanābha <br /> Ācāryáé. Mādhava Narahari tanítványa, Akṣobhya Mādhava <br /> közvetlen tanítványa, Jayatīrtha pedig Akṣobhya tanítvá­nya. Jayatīrtha tanítványa Jñānasindhu, és az ő tanítványa <br /> Mahānidhi. Vidyānidhi Mahānidhi tanítványa, míg Rājendra <br /> Vidyānidhi tanítványa. Jayadharma Rājendra tanítványa, <br /> Puruṣottama Jayadharmáé. Śrīman Lakṣmīpati Vyāsatīrthának <br /> a tanítványa, aki Puruṣottama tanítványa, Mādhavendra Purī <br /> pedig Lakṣmīpati tanítványa.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Brahma-sampradāya tagjai megpróbálják hazahívni az elesett lelkeket:<br /> <br /> Az anyagi teremtés nem a vak véletlen műve. Az örökké fel­<br /> tételekhez kötött – nitya-baddha – élőlények az anyagi világ­<br /> ban kapnak lehetőséget arra, hogy az Úr képviselőjének (pél­dául Brahmānak) az irányításával felszabadulhassanak. Az Úr <br /> a védikus tudományra oktatta Brahmāt, hogy az megtaníthassa <br /> rá a feltételekhez kötött lelkeket. A feltételekhez kötött lelkek <br /> megfeledkeztek a kapcsolatról, amely az Úrhoz fűzi őket, s így <br /> szükség volt rá, hogy az Úr megteremtse az anyagi világot és <br /> elterjessze a védikus tudást. Az Úr Brahmā nagy felelősséget <br /> vállal magára a feltételekhez kötött lelkek felszabadításában, <br /> ezért nagyon kedves az Úrnak.<br /> <br /> Brahmā tökéletesen végzi feladatát, nemcsak azért, mert <br /> megteremti az élőlényeket, hanem mert szerte a világba elküldi <br /> képviselőit, hogy jó útra térítsék a bűnös lelkeket. Képviselői <br /> alkotják a Brahma­sampradāyát, s mindazok, akik e sampradāya tagjai, mind a mai napig egyedül azzal törődnek, hogyan <br /> hívhatnák haza az elesett lelkeket, vissza Istenhez. Az Úr nagyon <br /> szeretné újra Maga mellett látni az élőlényeket, szerves részeit <br /> – ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Nem lehet senki sem ked­vesebb az Úrnak, mint az, aki azt a feladatot vállalja magára, <br /> hogy visszaviszi Istenhez a bűnös lelkeket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Nem hiteles tanítványi láncolatok ===<br /> <br /> A Kali-yugában nem hiteles sampradāyák jönnek létre, és félrevezetik az embereket:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja, a nagy és szent király Sanat-kumārától, <br /> a Védák legkiválóbb ismerőjétől tanult. Hogyan érte el célját, <br /> miután szert tett erre a tudásra, melyet élete során a gyakorlatban is alkalmazott?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványi láncolatnak négy vaiṣṇava sampradāyája (rendszere) van. Az egyik az Úr Brahmātól száll alá, <br /> egy másik a szerencse istennőjétől, egy a Kumāráktól, akiket <br /> Sanat­kumāra vezet, egy pedig az Úr Śivától. A tanítványi lán­<br /> colat e négy rendszere még jelenleg is fennáll. Ahogyan azt <br /> Pṛthu király esete is bizonyítja, annak, aki igazán vágyik arra, <br /> hogy a Védák transzcendentális tudására szert tegyen, el kell <br /> fogadnia egy gurut, egy lelki tanítómestert, a négy tanítványi <br /> láncolat egyikének tagját. Azt mondják, hogy ha valaki nem <br /> e sampradāyák egyikétől kap egy mantrát, akkor ennek az <br /> úgynevezett „mantrá”­nak a Kali­yugában semmi hatása nem <br /> lesz. Sok hamis sampradāya jött létre, amelyek olyan mantrákat adnak az embereknek, amelyek nem hitelesek, s ezzel <br /> félrevezetik őket. Az ilyen állítólagos sampradāyák gazemberei <br /> nem követik a Védák szabályait. Számtalan bűnös cselekedet <br /> rabjai, mégis mantrákat adnak az embereknek, és csak tévútra <br /> vezetik őket. Az okos ember azonban tudja, hogy az efféle <br /> mantrák sohasem lesznek eredményesek, ezért sohasem támo­gatja ezeket a semmirekellő lelki csoportokat. Óvakodnunk <br /> kell ezektől az ostoba sampradāyáktól. Korunk szerencsétlen <br /> embere ezektől az állítólagos sampradāyáktól fogad el mantrát, <br /> csupán az érzékkielégítés érdekében. Pṛthu Mahārāja azonban <br /> példát mutatott abban, hogy a tudást egy hiteles sampradāyától kell megszereznünk, s ezért Sanat­kumārát fogadta el lelki <br /> tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.17.5&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az elmében spekulálók tanítványi láncolatától származó tudás <br /> mindig tökéletlen:<br /> <br /> Óh, nagy szent! Épp oly kiváló vagy, mint Brahmā, az eredeti <br /> élőlény. Mások csupán azt követik, amelyet a régebbi korok <br /> spekuláló filozófusai kitaláltak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felvetődhet itt az az ellenérv, hogy Śukadeva <br /> Gosvāmī nem az egyetlen hiteles tekintély a transzcendens tudo­<br /> mányában, hiszen számos más bölcs is van, követőikkel együtt. <br /> Vyāsadeva korában, sőt még őt megelőzően is sok kiváló bölcs <br /> élt: Gautama, Kaṇāda, Jaimini, Kapila, Aṣṭāvakra és mások, s <br /> mindannyian egy saját maguk kitalálta filozófiai utat mutattak <br /> be. Patañjali szintén közéjük tartozott, s mind a hat nagy ṛṣinek megvolt a saját gondolkodásrendszere, akárcsak napjaink <br /> filozófusainak és elmebeli spekulálóinak. Az említett elismert <br /> bölcsek által hirdetett hat filozófiai út és Śukadeva Gosvāmī <br /> filozófiája között – melyet a Śrīmad-Bhāgavatamban ír le – az <br /> a különbség, hogy e hat bölcs saját gondolkodásrendszerét <br /> követve tárja elénk a tényeket, míg Śukadeva Gosvāmī olyan <br /> tudást ad át, amely közvetlenül Brahmājītól származik, akit <br /> ātma-bhūḥnak is neveznek, ami annyit jelent, hogy a Minden­<br /> ható Istenség Személyiségétől született, s Ő tanította.<br /> <br /> … Bizonyára mind a hat említett bölcs nagy gondolkodó volt, <br /> ám tudásuk, melyre az elme spekulálása révén tettek szert, nem <br /> tökéletes. Bármennyire tökéletes egy empirikus filozófus egy filo­<br /> zófiai tézis felállításában, tudása sohasem lehet tökéletes, mert <br /> a tökéletlen elme terméke csupán. E bölcseknek szintén megvan <br /> a saját tanítványi láncolatuk, de egyik sem hiteles, mert a tudás, <br /> amit hirdetnek, nem közvetlenül a független Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségétől, Nārāyaṇától származik. Nārāyaṇán kívül <br /> senki sem lehet független, éppen ezért senki nem rendelkezhet <br /> tökéletes tudással, hiszen mindannyiuk tudománya a csapongó <br /> elme függvénye. Az elme anyagi, így az elméjükben spekulálók <br /> tudása sohasem transzcendentális, és sohasem válhat tökéle­<br /> tessé. A világi filozófusok – ők maguk is tökéletlenek lévén – <br /> sohasem értenek egyet más filozófusokkal, mert nem filozófus <br /> a világi filozófusok között az, aki nem állít fel egy saját teóriát. <br /> Az okos ember – mint Parīkṣit Mahārāja – nem fogadja el az <br /> efféle elmében spekulálókat, hanem a hiteles szaktekintélyekre <br /> hallgat, például Śukadeva Gosvāmīra, aki a paramparā rendszer <br /> alapján nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> ahogyan azt a Bhagavad-gītā is különösen kihangsúlyozza.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad kapcsolatot tartanunk Caitanya Mahāprabhu <br /> állítólagos követőinek nem hiteles közösségeivel, akik nem <br /> tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák következtetéseihez:<br /> <br /> A paramparā rendszerben a hiteles lelki tanítómestertől kapott <br /> utasításoknak is a kinyilatkoztatott védikus írásokon kell ala­<br /> pulniuk. Aki a tanítványi láncolat vonalához tartozik, nem <br /> alakíthat ki saját viselkedésmódot. Caitanya Mahāprabhu <br /> vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok állítólagos követője <br /> van, akik nem tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák <br /> következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak tekintik őket, <br /> aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. Íme e csoportok <br /> közül néhány: āula, bāula, kartābhajā, neḍā, daraveśa, sāṅi <br /> sahajiyā, sakhībhekī, smārta, jata-gosāñi, ativāḍī, cūḍādhārī <br /> és gaurāṅga-nāgarī. Ha hűen kívánjuk követni az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu tanítványi láncolatát, nem szabad kapcsolatot <br /> tartanunk ezekkel az apasampradāya közösségekkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 9. A tanítványi láncolat elvére ===<br /> vonatkozó egyéb fontos utasítások<br /> <br /> A transzcendentális tanítványi láncolathoz tartozás kritériuma:<br /> <br /> Ebben a korban … Hari és Kṛṣṇa szent neveit, a mahā-mantrát <br /> kell énekelnünk. Ez a sanātana-dharmának nevezett örök vallás <br /> lényege. … [A] vaiṣṇava-śāstra szó … a śrutira, a Védákra utal, <br /> amelyet śabda-pramāṇának, a transzcendentális hang bizonyí­<br /> tékának neveznek. Aki szigorúan követi a védikus írásokat, <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevét énekli, az <br /> valóban a transzcendentális tanítványi láncolathoz fog tartozni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.362&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra transzcendentális ereje a tanítványi láncolaton keresztül terjed el:<br /> <br /> Amikor valaki hallotta a szent név éneklését Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu szájából, és tőle valaki máshoz is eljutott ez az <br /> éneklés, amelyet újra meghallott valaki, e tanítványi láncolat <br /> révén szerte a vidéken mindenki vaiṣṇava lett. Mindenki Kṛṣṇa <br /> és Hari szent nevét énekelte, táncolt, sírt és mosolygott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers elmagyarázza a Hare Kṛṣṇa mahā- <br /> mantra transzcendentális hatalmát. A szent nevet először Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu ejti ki. Ha valaki közvetlenül Tőle <br /> hallja, megtisztul, akárcsak az, aki ettől az embertől hallja. <br /> Így terjed a tisztulási folyamat a tiszta bhakták között. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és <br /> senki sem mondhat olyan hatalmat a magáénak, mint az Övé. <br /> Ha azonban valaki tiszta bhakta, hangvibrációjától emberek <br /> százai, ezrei tisztulhatnak meg. Ez az erő minden élőlényben <br /> <br /> ott rejlik, feltéve ha sértések és anyagi indítékok nélkül énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. Ha egy tiszta bhakta sértések <br /> nélkül énekel, mások is vaiṣṇavák lesznek, akiknek hatására <br /> újabb vaiṣṇavák születnek. Ez a paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.48-49&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit a tanítványi láncolat hatalmaz fel, még az Urat is túlszárnyalhatja:<br /> <br /> „Te képes vagy véghezvinni egy olyan feladatot, amit még Én <br /> sem tudnék megtenni – folytatta Śrī Caitanya Mahāprabhu. <br /> – Rajtad kívül senkit sem találok Gauḍa-deśában, aki beteljesíthetné azon a vidéken a küldetésemet.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gaura­Nitāi inkarnációjában az Úrnak <br /> nem az a feladata, hogy megölje a démonokat, hanem az, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudat prédikálásával felszabadítsa őket. Jagāi és <br /> Mādhāi esetében Śrī Caitanya Mahāprabhut olyan düh kerí­<br /> tette hatalmába, hogy azon nyomban megölte volna őket, ám <br /> Nityānanda Prabhu olyan kegyes volt, hogy nemcsak a haláltól <br /> mentette meg a két bűnöst, de mind a kettőjüket transzcenden­<br /> tális szintre is emelte. Ezzel Nityānanda Prabhu véghezvitte azt, <br /> amit Śrī Caitanya Mahāprabhu nem tudott megtenni.<br /> <br /> Éppen így ha valaki hűségesen szolgálja Gaura­Nitāit <br /> a tanítványi láncolatban, akkor akár még túl is szárnyalhatja <br /> azt a szolgálatot, amit Nityānanda Prabhu végez. Ez a tanít­<br /> ványi láncolat folyamata. Nityānanda Prabhu felszabadította <br /> Jagāit és Mādhāit, ám az, aki Nityānanda Prabhu szolgája, <br /> az Ő kegyéből sok ezer Jagāit és Mādhāit szabadíthat fel. Ez <br /> a tanítványi láncolat különleges áldása. Azt, aki tagja a tanít­<br /> ványi láncolatnak, tettei eredményéről ismerhetjük fel. … Viṣṇu <br /> kegyéből egy vaiṣṇava jobb szolgálatot végezhet, mint Viṣṇu <br /> – ilyen különleges kiváltságban van része egy vaiṣṇavának. Az <br /> <br /> <br /> Úr valójában azt szeretné látni, hogy szolgái dicsőségesebben <br /> végzik tetteiket, mint Ő Maga.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 16.65&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa nevében fogadja el a tanítvány tiszteletét:<br /> <br /> Kṛsṇának a guru közvetítő közegén keresztül kell meghódolni, <br /> nem közvetlenül. Ez a folyamat. A guru nem fogad el tiszte­<br /> letet saját magának, hanem továbbajánlja azt Kṛsṇának. … <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy Kṛṣṇa tudományát a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül lehet megkapni. Evaṁ <br /> paramparā-prāptam [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]. <br /> A guru ugyanazt a tiszteletet továbbajánlja a saját gurujának, <br /> az az ő gurujának, és ez így megy tovább egészen Kṛṣṇáig. Kṛsṇa <br /> kegye tehát lefelé száll a paramparā rendszerén, míg a Kṛsṇa felé <br /> áramló kegy felfelé. Az embernek meg kell tanulnia, hogy az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét így közelítse meg. Ha Isten­<br /> hez akarunk fordulni, az első lépés tehát az, hogy menedéket <br /> veszünk a gurunál. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Caitanyát és az Úr Kṛṣṇát a paramparā rendszerén <br /> keresztül kell megérteni:<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa Caitanyát és az Úr Śrī Kṛṣṇát a paramparā rend­<br /> szerhez tartozó hat Gosvāmī segítségével kell megértenünk. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom a lehető leghűségesebben követi <br /> a Gosvāmīk nyomdokait. Narottama dāsa Ṭhākura így ír: ei <br /> chaya gosāñi yāṅra, mui tāṅra dāsa. „A hat Gosvāmī szolgája <br /> vagyok.” A Kṛṣṇa­tudat filozófiája az, hogy az Úr szolgája <br /> szolgájának a szolgájává kell válnunk. [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80] Annak, aki meg akarja érteni a kṛṣṇa-kathā <br /> <br /> nehéz témáját, el kell fogadnia a tanítványi láncolatot. Ha az <br /> ember valahogy képes megérteni Kṛṣṇát, életét sikeresnek <br /> tekintheti. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]. Egy tökéletes bhakta képes <br /> megérteni Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül, és ezáltal <br /> kétségtelenül megnyílik előtte Isten királyságának kapuja. Ami­<br /> kor valaki megérti Kṛṣṇát, nem jelent számára nehézséget, hogy <br /> a lelki birodalomba költözzön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.271&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a paramparā rendszeren keresztül halljuk Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhut, megtisztulhatunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu ötszáz évvel ezelőtt jelent meg, de nem <br /> mondhatjuk, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra most kevésbé <br /> hatásos, mint akkor, amikor jelen volt. Ha a paramparā rend­<br /> szeren keresztül halljuk Śrī Caitanya Mahāprabhut, meg­<br /> tisztulhatunk. Éppen ezért ez a vers kijelenti: tathāpi tāṅra <br /> darśana-śravaṇa-prabhāve. Nem láthatja mindenki a fizikai <br /> valóságban Kṛṣṇát vagy Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhut, de <br /> ha hall Róla a Śrī Caitanya-caritāmṛtához hasonló könyveken <br /> és a tiszta vaiṣṇavák paramparā rendszerén keresztül, akkor <br /> könnyen tiszta vaiṣṇavává válhat, aki mentes az anyagi vágyak­tól és a személyes indítékoktól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert Brahmā, az eredeti lelki tanítómester <br /> képviselőjeként tisztelik:<br /> <br /> Śrī Nārada áldásos érkezésekor Śrī Vyāsadeva illendően felállt, s olyan tisztelettel imádta őt, amilyenben csak Brahmāt, <br /> a teremtőt részesítik.<br /> <br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vidhi szó Brahmāra utal, az első teremtett <br /> élőlényre. Ő a Védák első tanulmányozója, valamint tanítója is. <br /> Śrī Kṛṣṇától tanult, és Nāradát tanította először. Nārada tehát <br /> a második ācārya a lelki tanítványi láncolatban. Ő Brahmā <br /> képviselője, ezért éppen úgy tisztelik, mint Brahmāt, minden <br /> vidhi (szabály) atyját. A láncolat minden további tanítványát <br /> is – mint az eredeti lelki tanítómester képviselőit – ugyanilyen <br /> tiszteletben részesítik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.33&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mādhavendra Purī bevezette Rādhā és Kṛṣṇa imádatát <br /> a Madhva-sampradāyában:<br /> <br /> Amikor Śrī Raṅga Purī megpillantotta Śrī Caitanya Mahāprabhut ebben az eksztatikus hangulatban, így szólt: „Kelj fel, <br /> szent Uram! Szent Uram, Te minden bizonnyal kapcsolatban <br /> állsz Śrī Mādhavendra Purīval, mert nélküle nem létezik az <br /> eksztatikus szeretet illata.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Madhvācārya tanítványi láncolatában – Őszentsége <br /> Śrīpāda Lakṣmīpati Tīrtha megjelenéséig – csak az Úr Kṛṣṇát <br /> imádták. Śrīla Mādhavendra Purī után Rādhā és Kṛṣṇa imá­<br /> datát is bevezették, ezért Śrī Mādhavendra Purīt az eksztatikus <br /> szeretetben végzett imádat gyökerének tekintik. Ha valaki nem <br /> áll kapcsolatban Mādhavendra Purī tanítványi láncolatával, lehe­<br /> tetlen, hogy megmutatkozzanak rajta az eksztatikus szeretet jelei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.288-89&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne találjunk ki különféle módszereket az éneklésre, hanem <br /> csak az előző ācāryák által hátrahagyott dalokat és elbeszéléseket ismételjük:<br /> <br /> Óh, Uram, Nṛsiṁhadeva! … Az Úr Brahmā és tanítványi láncolata nyomdokait hűségesen követve énekelek majd dicsőségedről, s így kétségtelenül képes leszek majd átszelni a tudatlanság <br /> óceánját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amint egy bhakta a Legfelsőbb Úr szent <br /> nevét és dicsőségét énekli, kétségtelenül felszabadult síkra emel­kedik. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy az Urat szent neveit éne­kelve, cselekedeteiről beszélve és ezeket hallgatva magasztaljuk <br /> (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ [Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23]), ez <br /> kétségtelenül egy olyan helyzetbe emel minket, amely men­<br /> tes az anyagi szennyeződésektől. Azokat a hiteles dalokat <br /> kell énekelnünk, amelyeket a tanítványi láncolattól kapunk. <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy éneklésünk akkor hatásos, <br /> ha a tanítványi láncolatot követjük (''evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ'' [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]). <br /> Ha különféle módszereket találunk ki az éneklésre, az sohasem <br /> hozza meg a kívánt eredményt. Az előző ācāryák (mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 17.186]) által hátrahagyott dalokat vagy elbeszéléseket ismé­telni azonban rendkívül hatásos, és a folyamat nagyon könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban végzi <br /> a rábízott kötelességeket, hírnévre tesz szert ebben az életében, <br /> s felszabadul a következőben:<br /> <br /> Brahmānak Maga az Istenség Személyisége adta át a védikus <br /> tudást. Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban <br /> végzi a rábízott kötelességeket, biztosan hírnévre tesz szert <br /> ebben az életében, s felszabadul a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.8&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD2|HU/SMD2]] '''[[HU/SMD2|HU/SMD2]] - [[HU/SMD4]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD4]]&lt;/div&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=623446 2025-07-15T22:31:06Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD1|HU/SMD1]] '''[[HU/SMD1|HU/SMD1]] - [[HU/SMD3]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD3]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 2. FEJEZET: A lelki tanítómester ==<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :''yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> <br /> ''<br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekintenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhaktájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képviselőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyilvánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> ''<br /> :''agnau gurāv ātmani ca<br /> :''sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> :''bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> :''apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> ''<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyanakkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejezzük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meghódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> ''Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ''. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaimtól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyilvánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. ''Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa'' [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érdekében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­mányról kérdez tőle. ''Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ''ācāryaṁ māṁ vijānīyāt'' <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyanúgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­ úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a <br /> ren­deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> <br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> :''yasya sākṣād bhagavati<br /> :''jñāna-dīpa-prade gurau<br /> :''martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> :''sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> :''arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> :''viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> :''śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> :''viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Padma Purāṇa [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester örök helyzete'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester és az Úr közötti különbség'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ''ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya'', az 1egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (''śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda'') az Úr szol­gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> '''A lelki tanítómester szigorúan követi a tanítványi láncolatot és a szentírásokat'''<br /> <br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: ''mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ'', „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi láncolat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (''evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, amelyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :''na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :''te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :''sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :''ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a védikus irodalomban'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ''ācāryo brahmaṇo murtiḥ''<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, az Úrnak és saját lelki tanítómesterének fel kell hatalmaznia'''<br /> <br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony származású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> :''strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> :''yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> :''kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> :''ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie'''<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: -''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. ''Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam'' [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, uttama-adhikārīnak kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :''gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? ''Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ'' [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :''vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. ''Janma-mṛtyu-jarā-vyādh i-duḥkha-doṣānudarśanam''. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :''īhā yasya harer dāsye<br /> :''karmaṇā manasā girā <br /> :''nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :''jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester eksztázisa'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> ''“A lelki tanítómester ismérvei” ''<br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester további fontos ismérvei és tulajdonságai'''<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> <br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> <br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> <br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> <br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­ e, és istenhívővé <br /> próbál­ e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befolyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fiatalabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materialista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva alamizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­ e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :''mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;„A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elméjének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tökéletes jóga<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :''om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlanságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlanság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális szemem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :''anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :''putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :''anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :''guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgatóság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért szeretné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanítványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatalmazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő ismeretek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótuszlábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótuszlábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szolgálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüszkeségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūrtik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek végzésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanítványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, teljes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerülniük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanítványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyosodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott odaadó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi léttől'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kérlek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanítványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendre u­tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester örömmel látja tanítványai fejlődését'''<br /> <br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fejlődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutottál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester mint prédikátor'''<br /> <br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatartásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne felszabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­tése érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 [idézi: Az Úr Kapila tanításai] &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figyelembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy mindenki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborítsam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācāryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek számára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> :''tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> :''sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhaktát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak prédikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki számomra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester bevonja tanítványát a mūrti-imádatba'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> ''<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūrtit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasztotta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> ''<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elégedettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> ''<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie az anyagi megfontolásoktól'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjával és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Egyéb fontos utasítások a lelki tanítómester kötelességeire és helyes viselkedésére vonatkozóan'''<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, függetlensége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sanynyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghívásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötödik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó egyéb fontos utasítások ===<br /> <br /> <br /> '''Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert küld az őszinte léleknek'''<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> ''<br /> :''jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> :''śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> ''<br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> ''<br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> ''<br /> :''Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> :''kívülről mint a lelki tanítómester <br /> :''világosítja fel az élőlényt<br /> ''<br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanítómester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> ''<br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> ''<br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> ''<br /> :''naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> ''<br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki tanítómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> ''<br /> :''teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> :''bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> :''dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> :''yena mām upayānti te<br /> ''<br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótuszvirág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétséget a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfelsőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvilágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómesteren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny feltételekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Háromféle lelki tanítómester (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)'''<br /> <br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> :''mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> :''tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómesteremnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki tanítómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek adható tiszteletbeli címek'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester által használt dolgok imádandók'''<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :''ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> :''viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> :''tasmāt parataraṁ devi<br /> :''tadīyānāṁ samarcanam<br /> ''<br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester ételmaradékának elfogyasztása áldásos a tanítvány számára'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityānanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā-<br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni'''<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Hamis lelki tanítómesterek'''<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> <br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> <br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki tanítómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> ''<br /> :''acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> :''tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> ''<br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot<br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materialista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, melynek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkeljenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> &lt;big&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> &lt;/big&gt;<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanítványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> ''<br /> :''śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> :''pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> :''aikāntikī harer bhaktir<br /> :''utpātāyaiva kalpate<br /> ''<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester fizikai eltávozása'''<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyászolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Egyéb utasítások'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD1|HU/SMD1]] '''[[HU/SMD1|HU/SMD1]] - [[HU/SMD3]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD3]]&lt;/div&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD1&diff=623445 2025-07-15T22:30:16Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/Eloszo|HU/Eloszo]] '''[[HU/Eloszo|HU/Eloszo]] - [[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD2]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 1. FEJEZET: Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége ==<br /> <br /> <br /> ===1. Általános utasítások===<br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy <br /> hiteles lelki tanítómester elfogadását: <br /> <br /> [Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az <br /> embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester <br /> lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­<br /> mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó <br /> szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki <br /> tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása <br /> szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) <br /> kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet <br /> a Kṛṣṇa­tudatban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik <br /> egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:<br /> <br /> „A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket <br /> kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, <br /> (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy <br /> megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző <br /> ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester <br /> utasításait.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:<br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> ''<br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:<br /> <br /> A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták <br /> szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az <br /> Úr imádatánál is magasabb rendű.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert===<br /> <br /> '''(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert'''<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az <br /> Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen <br /> Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében <br /> jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy <br /> lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. <br /> Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő <br /> tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát <br /> emeli ki ezzel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla <br /> Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya <br /> feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy <br /> az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő <br /> Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – <br /> szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, <br /> hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással <br /> tisztában voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és <br /> Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan <br /> követték a brahmacarya szabályozó elveit:<br /> <br /> …Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent <br /> zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós <br /> brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás <br /> után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és <br /> fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, <br /> annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon <br /> szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni <br /> néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy <br /> ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban <br /> és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban <br /> tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és <br /> Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség <br /> és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű <br /> embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … <br /> tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.<br /> <br /> Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. <br /> Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és <br /> előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték <br /> ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni <br /> irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell <br /> viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan <br /> követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, <br /> aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat <br /> kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket.<br /> … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső <br /> formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az <br /> óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból <br /> kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester <br /> tanítványai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük-<br /> ségessége:<br /> <br /> … Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló <br /> tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező <br /> ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik <br /> a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs <br /> szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban <br /> nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális <br /> tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és <br /> lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt <br /> a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya <br /> is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még <br /> az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és <br /> szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna <br /> elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt <br /> szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az <br /> egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, <br /> azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi láncolat megfelelő vonalához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> === 3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg ===<br /> <br /> '''(az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhaktáján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:<br /> <br /> Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat <br /> intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja <br /> magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki <br /> bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya <br /> 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. <br /> A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­<br /> nek, s aztán szolgáljuk őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző <br /> közvetítő közegen keresztül:<br /> <br /> A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin <br /> keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen <br /> bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen <br /> keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat<br /> <br /> A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam <br /> van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném <br /> a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk <br /> Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, <br /> ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg <br /> azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, <br /> akkor át lehet látni rajta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfogadunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> [Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­<br /> mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz <br /> tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb <br /> a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel <br /> egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan <br /> egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek <br /> többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni <br /> ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, <br /> hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, <br /> hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd <br /> végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta <br /> bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem <br /> szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb <br /> Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:<br /> ''<br /> :tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa<br /> :janame janame haya, ei abhilāsa<br /> ''<br /> <br /> Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk <br /> az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy <br /> legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez <br /> a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­<br /> mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt <br /> tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-<br /> bīja: [Cc. Madhya 19.151]<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán <br /> pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először <br /> azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­<br /> mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. <br /> Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal <br /> szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. <br /> Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen <br /> szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki <br /> célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta <br /> közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ <br /> kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is <br /> hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan <br /> kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” <br /> Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik <br /> nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek <br /> kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. <br /> Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az <br /> igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten <br /> hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, <br /> más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még <br /> könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem <br /> fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­<br /> mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta <br /> útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr <br /> transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és <br /> visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) <br /> szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:<br /> <br /> Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája <br /> lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először <br /> szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét <br /> az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az <br /> Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta <br /> bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk <br /> annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki <br /> maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi <br /> láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő <br /> tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis <br /> a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül <br /> sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az <br /> embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, <br /> mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd <br /> az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:<br /> <br /> Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem <br /> meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. <br /> Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, <br /> személyes szolgálatukba szegődtem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. <br /> A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az <br /> embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, <br /> aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia <br /> őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen <br /> lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá <br /> válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki <br /> végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát <br /> közvetlenül:<br /> <br /> „Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom <br /> nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy <br /> Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni <br /> nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy <br /> bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet <br /> el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra <br /> kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, <br /> mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa <br /> a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta <br /> kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, <br /> a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért <br /> így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha <br /> valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat <br /> meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb <br /> dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómestertől:<br /> <br /> … Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr <br /> minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel <br /> Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban <br /> azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért <br /> Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, <br /> amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább <br /> élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, <br /> nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és <br /> a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud-<br /> nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem <br /> vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket <br /> a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk <br /> az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. <br /> Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit <br /> akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges <br /> kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül <br /> kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül <br /> az Úr utasításait követni:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta <br /> bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, <br /> Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és <br /> aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat <br /> Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, <br /> ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa <br /> kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta <br /> utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges <br /> szolgálatot az Úrnak:<br /> <br /> Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite <br /> van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után <br /> a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen <br /> fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­<br /> mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott <br /> szolgálatot végezzen az Úrnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg ===<br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:<br /> <br /> Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi <br /> a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül <br /> hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. <br /> Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem <br /> részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, <br /> az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez <br /> a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen <br /> kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott. <br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg <br /> (noha a tapasztalat közvetlen):<br /> <br /> Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga <br /> szólt Arjunához.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és <br /> Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy <br /> az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­<br /> vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző <br /> közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől <br /> tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint <br /> ahogy Arjuna hallotta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem <br /> Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:<br /> <br /> Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki <br /> tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert <br /> Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges <br /> ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint <br /> kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított <br /> lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja <br /> Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­<br /> mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat <br /> a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki <br /> tanítómesterével van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:<br /> <br /> Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva <br /> fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem <br /> ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. <br /> Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök <br /> Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről <br /> a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint <br /> amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr <br /> valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét <br /> a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat <br /> a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja <br /> felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden <br /> akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir-<br /> vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, <br /> amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. <br /> A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva <br /> Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az <br /> Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan <br /> az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja <br /> el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel <br /> az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből <br /> Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen <br /> Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz <br /> megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:<br /> <br /> Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók <br /> műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. <br /> Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát <br /> előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, <br /> ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, <br /> és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­<br /> keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). <br /> Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében <br /> járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók <br /> üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki <br /> teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta <br /> azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját <br /> követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében <br /> spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya <br /> 17.186].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy <br /> hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, <br /> nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr <br /> lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava <br /> lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi <br /> fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres <br /> az Úr lótuszlábánál.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak <br /> olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha <br /> valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos <br /> lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. <br /> A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem <br /> kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka <br /> Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena <br /> labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az <br /> önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel <br /> rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani <br /> (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az <br /> értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára <br /> szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, <br /> hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy <br /> nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahātmānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … <br /> Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál <br /> vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki <br /> odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. <br /> Így térhetünk haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester iránymutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik <br /> arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: <br /> Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy <br /> bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad <br /> a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most <br /> már teljesen tökéletes vagy.<br /> <br /> Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és <br /> megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn <br /> és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek <br /> társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk <br /> többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti <br /> szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan <br /> kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor <br /> képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő <br /> képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az <br /> Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől <br /> szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki <br /> tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva <br /> megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez? <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: <br /> ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [MU 1.2.12]. <br /> Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának <br /> nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy <br /> guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor <br /> a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy <br /> ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, <br /> és gurujaként fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális <br /> tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, <br /> hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva <br /> tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, <br /> aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki <br /> mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre <br /> van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, <br /> a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa <br /> paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ <br /> namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban <br /> szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:<br /> <br /> A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti <br /> a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem <br /> fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb <br /> Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia ===<br /> <br /> Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> ''tad viddhi praṇipātena...''<br /> <br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az <br /> igazságot! …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül <br /> nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem <br /> tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók <br /> körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād <br /> bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért <br /> az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az <br /> embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­tómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudás világosságát a guru hozza el<br /> <br /> Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat <br /> felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, <br /> az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből <br /> a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.<br /> <br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!<br /> <br /> A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már <br /> tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet <br /> lényegéről mondanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:<br /> <br /> Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú <br /> évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy <br /> inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” <br /> vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell <br /> gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi <br /> mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem <br /> téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.<br /> <br /> [A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem <br /> téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az <br /> illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s <br /> így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi <br /> fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi <br /> elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, <br /> idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­<br /> jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … <br /> A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és <br /> azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­ták és megvalósították ezt a tudást.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány <br /> a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és <br /> a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást <br /> közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor <br /> válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások <br /> alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak <br /> tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek <br /> pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­<br /> jűektől).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthetjük meg a lélek létezését a testben:<br /> <br /> Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg <br /> a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. <br /> A Védák kijelentik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'', <br /> a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja <br /> meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap <br /> oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi <br /> a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais <br /> tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki <br /> tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban <br /> állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az <br /> nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy <br /> ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, <br /> úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek <br /> az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és <br /> gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, <br /> hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében <br /> az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát <br /> kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját <br /> egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell <br /> keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:<br /> <br /> „A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül <br /> és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megismerje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi <br /> kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismerésére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy <br /> közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az <br /> embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, <br /> valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester <br /> tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért <br /> a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell <br /> elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén <br /> keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­<br /> hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén <br /> jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki <br /> világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, <br /> dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az <br /> anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta <br /> érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása <br /> alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell <br /> megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek <br /> végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg <br /> kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, <br /> valamint saját egzisztenciális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem <br /> felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. <br /> Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, <br /> mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás <br /> útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az <br /> magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, <br /> mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben <br /> a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi <br /> brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudatlanságban marad és szenvedés vár rá:<br /> <br /> Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – ''jīvasya <br /> tattva-jijñāsā''. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki <br /> a guru? ''Śābde pare ca niṣṇātam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): <br /> a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha <br /> valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban <br /> marad. ''Ācāryavān puruṣo veda'' (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): <br /> akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor <br /> ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, <br /> hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki <br /> az életét kockáztatja (''mṛtyu-saṁsāra-vartmani'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. ''Na <br /> te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). <br /> Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb <br /> szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre <br /> mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előreléphetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:<br /> <br /> Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az <br /> anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére <br /> szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie <br /> az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:<br /> <br /> A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, <br /> el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek <br /> anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért <br /> az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómester kegyéből érthető meg:<br /> <br /> Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi <br /> élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt <br /> egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz <br /> megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges <br /> tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres <br /> egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas <br /> tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt <br /> mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás <br /> egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, <br /> a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez <br /> fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő <br /> származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért <br /> aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén <br /> megértheti ezt a bizalmas tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember <br /> megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:<br /> <br /> Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből <br /> fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt <br /> Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy <br /> hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, <br /> ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás <br /> tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva <br /> biztosan harcolni fog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvalósítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:<br /> <br /> [Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az <br /> élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, <br /> és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti <br /> tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki <br /> tanítómestere tanítását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi <br /> sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:<br /> <br /> A védikus mantrák kijelentik: ''yasmin vijñāte sarvam evaṁ <br /> vijñātaṁ bhavati'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).<br /> <br /> Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől <br /> szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, <br /> ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt <br /> a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk <br /> az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember <br /> transzcendentális tudásra tehet szert:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada <br /> lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik <br /> énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy <br /> tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata <br /> nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen <br /> megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg <br /> szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az <br /> igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális <br /> kérdést.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanítvány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:<br /> <br /> Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek <br /> minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket <br /> hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet <br /> kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így <br /> olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, <br /> másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki <br /> tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti <br /> valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért <br /> van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet <br /> anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­<br /> ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol <br /> lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja <br /> végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az <br /> anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. <br /> Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi <br /> helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve <br /> azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és <br /> teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani ===<br /> Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek <br /> egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:<br /> <br /> Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart <br /> mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy <br /> hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és <br /> meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is <br /> követte ezt a szokást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:<br /> <br /> … [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy <br /> vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete <br /> alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja <br /> a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az <br /> Upaniṣadokkal együtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem <br /> értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadémiai szinten műveli):<br /> <br /> Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán <br /> noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem <br /> nyilvánult meg bennük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden <br /> tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul <br /> a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­<br /> hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül <br /> az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és <br /> a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az <br /> embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, <br /> s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem <br /> igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite <br /> van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki <br /> életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga <br /> Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, <br /> az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér <br /> el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem <br /> a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … <br /> Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai <br /> pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, <br /> tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem <br /> vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen <br /> és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, <br /> aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, <br /> hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg <br /> a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette <br /> meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, <br /> hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, <br /> és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik <br /> (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> ''<br /> :yasya deve parā bhaktir<br /> :yathā deve tathā gurau <br /> :tasyaite kathitā hy arthā<br /> :prakāśante mahātmanaḥ<br /> ''<br /> A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek <br /> rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, mind a lelki tanítómesterben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:<br /> <br /> »Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­<br /> hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki <br /> tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki <br /> tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. <br /> A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na <br /> buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó <br /> szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését <br /> hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti <br /> és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi <br /> láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, <br /> rejtélyes célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton <br /> át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:<br /> <br /> Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres <br /> megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell <br /> az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers <br /> ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. <br /> Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek <br /> nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel <br /> tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – <br /> anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk <br /> a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű <br /> forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, <br /> amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi <br /> láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, <br /> Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi <br /> tanítványának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, és tőle kapjunk valódi tudást:<br /> <br /> [Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva <br /> magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes <br /> tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos <br /> szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire <br /> oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, <br /> azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz <br /> hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik <br /> idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāhmaṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:<br /> <br /> Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert <br /> ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­kus utasítások azt mondják: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki <br /> megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt <br /> a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. <br /> Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor <br /> valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás <br /> után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, <br /> hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen <br /> haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki <br /> tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert <br /> találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor <br /> megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb <br /> Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban <br /> arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan <br /> térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és <br /> ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz <br /> megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége a következőt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.<br /> <br /> … Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, <br /> megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell <br /> a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell <br /> tanulmányozni:<br /> <br /> A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött <br /> kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, <br /> hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg <br /> őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik <br /> alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást <br /> keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, <br /> hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak <br /> azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, <br /> aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, <br /> dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, <br /> és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy <br /> vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s <br /> tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. <br /> A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő <br /> brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen <br /> a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk ===<br /> <br /> Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi <br /> megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, <br /> hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan <br /> tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az <br /> abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk <br /> szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő <br /> hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­<br /> sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy <br /> kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. <br /> A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. <br /> Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás <br /> folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő <br /> közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékelhető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­<br /> szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes <br /> következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 <br /> km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez <br /> képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 <br /> kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā <br /> ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is <br /> ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” <br /> Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért <br /> adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások <br /> ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles <br /> ācāryától kell hallanunk:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: <br /> „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév-<br /> képzettel!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. ''Acintyā khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet'': „Ne próbáljunk érvekkel és <br /> ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják <br /> anyagi felfogásunkat.” ''Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ'': [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” <br /> Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, <br /> a lelki megvalósítás könnyű lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk ===<br /> A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött <br /> (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:<br /> <br /> Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei <br /> szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van <br /> kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet <br /> segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak <br /> egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit <br /> csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester <br /> szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­het ki az anyagi természet rabságából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy <br /> lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll. <br /> <br /> MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: ''śrī-guru-pādāśrayaḥ''. <br /> Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei <br /> közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet <br /> hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és útmutatása alapján cselekedni:<br /> <br /> – Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek <br /> hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem <br /> érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E <br /> lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik <br /> olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, <br /> átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött <br /> lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol <br /> felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek <br /> növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat <br /> a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. <br /> Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol <br /> a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés <br /> kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az <br /> anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta <br /> lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, <br /> a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei <br /> bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja <br /> azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha <br /> azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, <br /> hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb <br /> Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet <br /> ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol <br /> a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket <br /> kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg <br /> az anyag börtönéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni <br /> az anyagi lét nyomorúságától:<br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem <br /> szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az <br /> anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. <br /> Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük <br /> Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor <br /> ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet <br /> törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon <br /> és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba <br /> kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor <br /> hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:<br /> ''<br /> :janame janame sabe pitā mātā pāya <br /> :kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei<br /> ''<br /> A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap <br /> egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint <br /> faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles <br /> lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek <br /> éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy <br /> kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével <br /> hazatérhetünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakavatott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi <br /> betegségéből:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja <br /> Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai <br /> elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez <br /> kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három <br /> fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh <br /> stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége.<br /> Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az <br /> univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak <br /> akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul <br /> anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét <br /> eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilincseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni <br /> tőle az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan <br /> erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok <br /> szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa <br /> lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, <br /> s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás <br /> jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz <br /> megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne <br /> az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­<br /> tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó <br /> szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk <br /> az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi <br /> érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta <br /> a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: <br /> „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­<br /> dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle <br /> Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta <br /> meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. <br /> Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult <br /> Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­<br /> szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. <br /> Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, <br /> mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan <br /> szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki <br /> tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami <br /> az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak <br /> nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság <br /> nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. <br /> Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy <br /> mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, <br /> aki segít átkelni a tudatlanság óceánján: <br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma <br /> olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert <br /> abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy <br /> kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak <br /> az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség <br /> Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha <br /> iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és <br /> a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, <br /> mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy <br /> emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez <br /> annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, <br /> és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet <br /> alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­<br /> nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie <br /> a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét <br /> nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember <br /> átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig <br /> a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha <br /> az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem <br /> kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az <br /> illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. <br /> Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki <br /> tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát:<br /> <br /> Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül <br /> az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni <br /> a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, <br /> aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig <br /> fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az <br /> embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki <br /> tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az <br /> anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően <br /> használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi <br /> létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, <br /> keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:<br /> <br /> Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra <br /> vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­<br /> adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és <br /> rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja <br /> [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak <br /> a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle <br /> fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan <br /> fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­<br /> szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően <br /> nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor <br /> az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi <br /> világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres <br /> egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, <br /> hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül <br /> találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el <br /> kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. <br /> … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért <br /> folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta <br /> bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink <br /> folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­<br /> maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles <br /> lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki <br /> tanítómesterrel és meghódol neki:<br /> <br /> Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek <br /> meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek <br /> köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők <br /> megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez <br /> kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­<br /> ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, <br /> Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, <br /> hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember <br /> élete sikeressé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:<br /> <br /> Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, <br /> amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának <br /> nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, <br /> nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról <br /> a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző <br /> cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az <br /> univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat <br /> magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot <br /> a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy <br /> nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket <br /> az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg <br /> a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés <br /> és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó <br /> körforgásából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan <br /> vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött <br /> életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki <br /> jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények <br /> között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált <br /> eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta <br /> ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy <br /> erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő <br /> erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. <br /> A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője <br /> megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni <br /> kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és <br /> a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét <br /> alóli felszabadulás:<br /> <br /> Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, <br /> nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi <br /> hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság <br /> sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, <br /> a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így <br /> felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, <br /> a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­sével ezt nem érheti el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmódtól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:<br /> <br /> Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő <br /> avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare <br /> Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat <br /> révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:<br /> ''<br /> :rajas tamaś ca sattvena<br /> :sattvaṁ copaśamena ca<br /> :etat sarvaṁ gurau bhaktyā<br /> :puruṣo hy añjasā jayet<br /> ''<br /> A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és <br /> tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől <br /> is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez <br /> automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerőinek befolyását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja <br /> a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk <br /> számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de <br /> a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr <br /> kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi <br /> a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását <br /> ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta <br /> bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen <br /> megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­tális síkra emelkedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki <br /> tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, <br /> és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:<br /> <br /> Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, <br /> a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái <br /> közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan <br /> védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, <br /> aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. <br /> Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz <br /> hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik <br /> a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, <br /> a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. <br /> A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg <br /> kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak <br /> egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk vissza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így <br /> énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent <br /> életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti <br /> Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű <br /> emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guruval (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és engedelmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā <br /> hatása alól:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmegvalósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. <br /> Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal <br /> nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy <br /> pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az <br /> ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még <br /> ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez <br /> a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai <br /> spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy <br /> a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, <br /> hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī <br /> is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől <br /> függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már <br /> anyagi testükben felszabadultak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, <br /> a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell <br /> az Urat: <br /> <br /> Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi <br /> energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, <br /> de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen <br /> öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy <br /> elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen <br /> más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. <br /> A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk <br /> az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia <br /> erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány <br /> tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány <br /> a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul <br /> meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit ===<br /> <br /> <br /> Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnunk:<br /> ''<br /> :kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ<br /> :yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ''<br /> Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas <br /> gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt <br /> Előtted. Kérlek, oktass engem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért <br /> mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy <br /> az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi <br /> védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, <br /> amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz <br /> hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha <br /> senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk <br /> őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha <br /> megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg <br /> akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, <br /> akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem <br /> szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:<br /> <br /> Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja <br /> érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, <br /> ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő <br /> a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki <br /> tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy <br /> úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek <br /> az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan <br /> lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz <br /> százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani <br /> az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, <br /> az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást <br /> a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, <br /> fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott <br /> is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az <br /> igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához <br /> vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, <br /> a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos <br /> embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és <br /> tudakozódnia tőle:<br /> <br /> A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle <br /> testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­nyítják. A természet törvényei következtében tehát (''prakṛteḥ <br /> kriyamāṇāni'') az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata <br /> miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy <br /> miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget <br /> a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő <br /> mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia <br /> az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester <br /> és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek <br /> kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és <br /> tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök <br /> helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az <br /> emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle <br /> elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz <br /> azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: <br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad <br /> 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell <br /> fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az <br /> anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. <br /> … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell <br /> hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos <br /> embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. <br /> Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen <br /> kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi <br /> tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és <br /> mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek <br /> éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s <br /> aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon <br /> minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb <br /> lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja <br /> a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, <br /> amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki <br /> tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse <br /> a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt <br /> arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét <br /> napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie <br /> egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni <br /> a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk ===<br /> <br /> Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy <br /> lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat <br /> folyamatát:<br /> ''<br /> :sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> ''<br /> Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden <br /> körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt <br /> kell képzést kapnunk:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: ''mayy <br /> āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''. Ez arra <br /> utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. <br /> Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak <br /> megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa <br /> különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása <br /> érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, <br /> a bhakta személyiségéhez kell fordulnia: <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat <br /> végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, <br /> hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges <br /> útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, <br /> aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének <br /> kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó <br /> szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember <br /> érdekét szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy <br /> vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, <br /> egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja <br /> büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az <br /> Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell <br /> válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: ''chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā'', senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta <br /> vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut <br /> (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. <br /> Ezt nevezik a paramparā rendszerének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig <br /> azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk <br /> őt lelki tanítómesterünknek:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki <br /> egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik <br /> arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, <br /> mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az <br /> Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek <br /> lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután <br /> az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második <br /> szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen <br /> kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki <br /> tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester <br /> irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, <br /> és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős <br /> és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred <br /> benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az <br /> eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. <br /> Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, <br /> hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:<br /> <br /> Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút <br /> Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, <br /> nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. <br /> A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk <br /> azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell <br /> látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító <br /> előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni <br /> egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem <br /> kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg <br /> az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó <br /> szolgálatot ad neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén <br /> elérjük az istenszeretetet:<br /> <br /> A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az <br /> embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva <br /> követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön <br /> meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti <br /> számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan <br /> hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az <br /> Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül <br /> Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt <br /> bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti <br /> szeretet síkjára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt <br /> cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, <br /> s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon <br /> keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. <br /> A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp <br /> elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté <br /> tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell <br /> tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:<br /> <br /> Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, <br /> a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi <br /> világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, <br /> mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat <br /> egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző <br /> közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta <br /> nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi <br /> tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is <br /> – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul <br /> az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy <br /> az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik <br /> a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:<br /> <br /> Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi <br /> a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és <br /> követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet <br /> a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa <br /> iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa <br /> lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy <br /> menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük <br /> szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor <br /> a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják <br /> a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror <br /> hitam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. <br /> ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-<br /> pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány <br /> eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé <br /> javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi <br /> mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta <br /> értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az <br /> ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása <br /> valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester ===<br /> <br /> A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége <br /> volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az <br /> ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek <br /> hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel <br /> kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket <br /> kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:<br /> <br /> A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az <br /> odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. <br /> A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa <br /> itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és <br /> minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az <br /> Úr önmegvalósított bhaktája:<br /> <br /> Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem <br /> kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról <br /> és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül <br /> az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az <br /> érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket <br /> vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az <br /> érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen <br /> egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon <br /> a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére <br /> emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és <br /> betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, <br /> hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell <br /> fordulnia:<br /> <br /> Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt <br /> a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve <br /> imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel <br /> nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal <br /> együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott <br /> emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy <br /> guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó <br /> szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, <br /> s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (''śiṣyas te ’haṁ <br /> śādhi māṁ tvāṁ prapannam'' [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák <br /> szintén azt tanítják: ''tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni <br /> a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő <br /> útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az <br /> ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell <br /> értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen <br /> ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy <br /> gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni <br /> megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó <br /> szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz <br /> a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az <br /> életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester <br /> lótuszlábánál:<br /> <br /> Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol <br /> lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, <br /> s életem gyönyörteli lesz.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha <br /> nem térhet vissza Istenhez:<br /> <br /> Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall <br /> törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült <br /> megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy <br /> nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog <br /> találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. <br /> Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, <br /> hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki <br /> szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy <br /> lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy <br /> tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől <br /> is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen <br /> bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, összhangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának <br /> kijelentéseivel:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: ''sādhu-śāstra- <br /> guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya''. Ez az utasítás azt jelenti, hogy <br /> a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek <br /> figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások <br /> és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis <br /> vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi <br /> olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak <br /> jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­<br /> hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. <br /> Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell <br /> cselekednünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki <br /> tanítómester lótuszlábának:<br /> <br /> Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie <br /> a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet <br /> egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú <br /> emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. <br /> … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem <br /> érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának <br /> a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna <br /> Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember <br /> megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles <br /> lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester <br /> lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől <br /> és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és <br /> filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni <br /> annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja <br /> a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában <br /> a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át <br /> kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez <br /> a folyamat segíthet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes <br /> arányban fejlődik:<br /> <br /> Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) <br /> a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az <br /> emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett <br /> emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' <br /> – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az <br /> életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, <br /> nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­<br /> dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük eredeti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki <br /> tanítómestert:<br /> <br /> Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját <br /> szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, <br /> a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok <br /> gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa <br /> Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche <br /> kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” <br /> Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram <br /> āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai <br /> közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā <br /> az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást <br /> nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra <br /> ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, <br /> egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. <br /> Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös <br /> életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az <br /> odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson <br /> valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze <br /> Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény <br /> első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember <br /> bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. <br /> Nincs szükség külön erőfeszítésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető <br /> úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell <br /> a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (''sādhu-mārga-an-ugamanam''). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat <br /> módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell <br /> növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon <br /> könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo-<br /> rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének <br /> tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: <br /> „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! <br /> A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi <br /> állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester <br /> utasításainak követésével:<br /> <br /> Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki <br /> ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor <br /> lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az <br /> lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra <br /> kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől <br /> hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták <br /> társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni <br /> a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata <br /> végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség <br /> üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az <br /> Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad <br /> ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azonnal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen <br /> Istenhez:<br /> <br /> Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti <br /> Śukadeva Gosvāmī is: ''ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ <br /> śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ'' (Bhāg. 2.4.18). Aki az <br /> Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően <br /> az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, <br /> függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá <br /> válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai ===<br /> <br /> Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az <br /> anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy <br /> e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak <br /> szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az <br /> igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy <br /> megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:<br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből <br /> megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt <br /> az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és <br /> mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön <br /> és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik <br /> eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi <br /> az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen <br /> élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa <br /> kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa <br /> szolgájának:<br /> <br /> Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s <br /> a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. <br /> Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő <br /> szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában <br /> cselekedjünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni <br /> a zavarodottságot:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, <br /> amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, <br /> aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki <br /> azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki <br /> tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.<br /> <br /> Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia.<br /> <br /> Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki <br /> képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni <br /> tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. <br /> Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre <br /> fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló <br /> tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani <br /> az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és <br /> vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, <br /> amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten <br /> kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és <br /> nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten <br /> kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér-<br /> hetik a legfelső célt:<br /> <br /> Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek <br /> méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus <br /> elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki <br /> képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:<br /> <br /> Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből <br /> hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester <br /> oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége <br /> lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem <br /> követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt <br /> elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő <br /> spekulálókat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes <br /> meditálni:<br /> <br /> Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit <br /> követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások <br /> hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, <br /> valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra <br /> képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken <br /> meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban <br /> a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere <br /> utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī <br /> Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén <br /> szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett <br /> meditálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> &lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/Eloszo|HU/Eloszo]] '''[[HU/Eloszo|HU/Eloszo]] - [[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD2]]&lt;/div&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=623444 2025-07-15T22:29:15Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SMD1]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> == Előszó ==<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kényszerített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkodjunk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesteremmel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómester és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon biztosítva, hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától kapott, irányadó intelmekben. <br /> <br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összpontosító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómestereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökéletesen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volumenű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendezzem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalálhatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy tökéletlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem el, amit vállaltam. <br /> <br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla Prabhupāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahāprabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradéktalanul megnyilvánuljon a szívében: <br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ’[Kegyedből] felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat a fejemre helyezed!’ ”<br /> <br /> <br /> „Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthassuk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyezzem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt utasítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya is megvilágította a transzcendentális tudást azzal, hogy lábát Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szökkenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyönyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, takarítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedvteléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki tanítómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyilvánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulajdonságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kérlek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak hirdetnék neved mindhárom világban! <br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egyfolytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> ===A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban===<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megnyilvánulása vagy képviselője.<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Ó, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül, mint az ācārya és belül, mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> ===A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége===<br /> <br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanítványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> „Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden körülmények között és minden időben – az a kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]&lt;/small&gt;<br /> <br /> „A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolathoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg mindenkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi boldogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások végkövetkeztetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tudnunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18&lt;/small&gt;<br /> <br /> == Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ==<br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 1896-ban jelent meg ebben a világban, az indiai Kalkuttában. Ugyancsak Kalkuttában, 1922-ben találkozott először lelki tanítómesterével, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīval is. Bhaktisiddhānta Sarasvatī, a hatvannégy Gauḍīya Maṭhát megalapító jeles vallástudós megkedvelte a művelt fiatalembert, és rávette, hogy szentelje életét a védikus tudomány tanításának. Így lett Śrīla Prabhupāda a tanítványa, tizenegy évvel később pedig, 1933-ban, hivatalosan is avatást fogadott el tőle. Első találkozásuk alkalmával Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura arra kérte Śrīla Prabhupādát, hogy terjessze angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkező években Śrīla Prabhupāda magyarázatot fűzött a Bhagavad­gītāhoz, közreműködött a Gauḍīya Maṭha munkájában, és 1944-ben minden segítség nélkül útjára indított egy kéthetente megjelenő, angol nyelvű folyóiratot, amelyet egymaga szerkesztett, maga gépelte be a kéziratokat és javította ki a kefelevonatokat; majd egyedül terjesztette az elkészült példányokat és küzdött azért, hogy további számok is megjelenhessenek. És a magazin nem állt le: ma már a nyugati tanítványai adják ki tizenkilenc nyelven.<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda filozófiai műveltségét és odaadását a Gauḍīya Vaiṣṇava Társaság azzal ismerte el, hogy 1947-ben a „Bhaktivedanta” címet adományozta neki. 1950-ben, ötvennégy éves korában Śrīla Prabhupāda visszavonult a családos élettől, és a vānaprastha (visszavonult) rendbe lépett, hogy több időt szentelhessen a tanulmányainak és az írásnak. Vṛndāvana szent városába utazott, ahol szerény körülmények közt a középkori Rādhā-Dāmodara templomban élt. Itt több évet is eltöltött, elmélyült kutatómunkával és írással. Ezt követően 1959-ben a sannyāsa (az élet lemondott) rendjébe lépett. Ugyancsak a Rādhā-Dāmodara templomban látott neki élete főművének, az ezernyolcszáz verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāgavata Purāṇa) angol nyelvű átültetésének és jegyzetekkel való ellátásának. Ugyanitt született meg a Könnyű utazás más bolygókra című könyve is.<br /> <br /> <br /> A Bhāgavatam első három kötetének kiadása után, 1965­-ben Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokba utazott, hogy eleget tegyen a lelki tanítómestere által kijelölt küldetésének. Végül Ő Isteni Kegyelme hatvannál is több kötet mértékadó fordítást, magyarázatot és összefoglaló tanulmányt hagyott hátra India vallásos irodalmának klasszikusaiból.<br /> <br /> <br /> 1965-ben, amikor egy teherhajó utasaként először érkezett meg New York városába, gyakorlatilag nincstelen volt. Csaknem egy évbe is beletelt, mire nagy nehézségek árán, 1966 júliusában megalapította a Krisna-­tudat Nemzetközi Szervezetét (ISKCON). Mielőtt 1977. november 4-én eltávozott volna ebből a világból, az ISKCON vezetőjeként végzett munkája nyomán több száz, hasonló elven működő āśrama, iskola, templom, intézet és farmközösség jött létre a világ minden táján.<br /> <br /> <br /> 1968-ban, Nyugat-Virginia dombvidékén Śrīla Prabhupāda megalapította New Vrindabant, egy kísérleti védikus közös­séget. Az ezer hektárnál is nagyobb birtokon gazdálkodó, mára virágzó farmközösséggé nőtt New Vrindaban sikertörténetén felbuzdulva Śrīla Prabhupāda tanítványai sorra alapították a hasonló közösségeket Államok-szerte csakúgy, mint külföldön.<br /> <br /> <br /> 1972­-ben Ő Isteni Kegyelme a texasi Dallasban útjára indította a védikus alapokon nyugvó, alapfokú és középfokú oktatást biztosító gurukula iskolarendszert; majd a felügyelete alatt a tanítványai további hasonló tanintézeteket alapítottak az Egyesült Államokban és más országokban. 1978-ban tíz gurukula felállításáról számolhatunk be nemzetközi szinten, melyek közül a legfőbb oktatási központ az indiai Vṛndāvanában található.<br /> <br /> <br /> Ugyancsak Śrīla Prabhupāda inspirációjára alakult meg több impozáns kulturális központ is Indiában. A nyugat-bengáli Śrīdhāma Māyāpur ad helyet egy nagyszabású vállalkozásnak, az elkövetkező évtizedekben felépülő lelki városnak; míg az Indiai Vṛndāvana a pazar szépségű Kṛṣṇa-Balarāma templom és Nemzetközi Vendégház otthona. Ugyancsak említést érdemel a bombay­i kulturális és oktatási központ és tucatnyi tervezett egyéb központ India más fontos csomópontjain.<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda legjelentősebb öröksége azonban mégiscsak a könyvei. Azok a tudományos közösség által is elismert kötetek, amelyek mélységükről és érthetőségükről egyformán híresek, s ma már számos egyetemi szemináriumon tanulnak belőlük. Ő Isteni Kegyelme műveinek kiadási jogait kizáróla­gosan az 1972-­ben alapított Bhaktivedanta Book Trust birtokolja, amely az indiai vallás és filozófia terén a világ legnagyobb könyvkiadójának számít.<br /> <br /> <br /> Idős kora dacára, csupán tizenkét esztendő leforgása alatt Śrīla Prabhupāda tizennégyszer utazta körbe a földet, és valamennyi kontinensen tanította a lelki tudományt. Sűrű programja ellenére azonban soha nem hagyott fel az írással. Munkái a védikus filozófia, vallás, irodalom és kultúra terén szinte külön könyvtárat alkotnak.<br /> <br /> &lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SMD1]]&lt;/div&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD5&diff=622344 2025-07-12T20:28:05Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD4|HU/SMD4]] '''[[HU/SMD4|HU/SMD4]] ''' &lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 5. FEJEZET: Lelki avatás (Dīkṣā) ==<br /> <br /> <br /> === 1. A dīkṣā meghatározása ===<br /> <br /> A dīkṣā meghatározása:<br /> <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) <br /> elmagyarázza, mi a dīkṣā:<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember <br /> felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat min­den bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások hozzáértő tanulmányozói dīkṣānak nevezik ezt <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A dīkṣā jelentése:<br /> <br /> A dīkṣā valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a transz­cendentális tudást átadva – amelynek hatására a tanítvány <br /> megszabadul minden anyagi szennyeződéstől – felavatja <br /> a tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.111<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. Az avatás szükségessége és célja ===<br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇához fűződő valódi kapcsolatunkat az alapozza meg, <br /> hogy egy hiteles lelki tanítómester felavat bennünket:<br /> <br /> [A Kṛṣṇához fűződő] kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. … Azt, amikor <br /> valaki kapcsolatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak <br /> nevezik. A lelki tanítómestertől kapott avatás pillanatában meg­<br /> szilárdul a viszony Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa­tudatot gyakorló ember <br /> között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna <br /> bennünket, sohasem lehet igazi kapcsolatunk a Kṛṣṇa­tudattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki nem kapott megfelelő avatást, annak minden odaadó tette <br /> hiábavaló, és ismét az állati fajokba süllyedhet: <br /> <br /> A vaiṣṇava szabályozó elvek alapján brāhmaṇa avatást kell <br /> kapnunk. A Hari-bhakti-vilāsa (2.6) a következő utasítást idézi <br /> a Viṣṇu-yāmalából:<br /> <br /> :''adīkṣitasya vāmoru kṛtaṁ sarvaṁ nirarthakam <br /> :''paśu-yonim avāpnoti dīkṣā-virahito janaḥ<br /> <br /> „»Akit nem avat fel egy hiteles lelki tanítómester, annak min­den odaadó tette hiábavaló. Aki nem kapott megfelelő avatást, <br /> ismét az állati fajokba süllyedhet.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás célja:<br /> <br /> A tanítványt a lelki tanítómester szabadítja ki māyā karmai <br /> közül azzal, hogy beavatja a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra ének­lésébe. Az alvó ember így a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare éneklésével magához térhet. Úgy is mondhatnánk, <br /> hogy a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élő­<br /> lényeket, hogy imádhassák az Úr Viṣṇut. Ez a dīkṣā, az avatás <br /> célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert <br /> a lelki tudatot illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hozzátartozik a sādhana-bhaktihoz, hogy avatást és utasításokat kapunk a lelki tanítómestertől: <br /> <br /> „Kezdetben hitre van szükség. Azután az ember keresni kezdi <br /> a tiszta bhakták társaságát, majd avatást kap a lelki tanítómestertől, és az ő utasításai szerint betartja a szabályozó elveket. <br /> Így megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és rendíthetetlenül szilárddá válik az odaadó szolgálatban. Ezután ízre és <br /> ragaszkodásra tesz szert. Ez a sādhana-bhakti, a szabályozó <br /> elvek szerint végzett odaadó szolgálat útja. Fokozatosan felerősödnek az érzelmek, s végül felébred a szeretet. Így megy <br /> végig az istenszeretet fejlődésének lépcsőfokain a Kṛṣṇa-tudat <br /> iránt érdeklődő bhakta.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15-16 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.14-15]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási szertartás neve upanīti, és arra szolgál, hogy közelebb vigyen a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> … a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványo­kat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és <br /> megadja nekik a második születést. Az upanīti nevű szertartás, <br /> amellyel bevezeti őket a lelki tudomány tanulmányozásába, <br /> arra szolgál, hogy közelebb vigye a tanítványokat a lelki tanító­<br /> mesterhez. Aki nem képes közelebb kerülni egy lelki tanítómes­terhez, az nem kaphat szentelt zsinórt, és így śūdrának minősül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak akkor hordozhatja a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha olyan valakitől kap avatást, akinek <br /> már a szívében van:<br /> <br /> Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a legnagyobb áldást hozza <br /> az egész univerzumra, Vasudeva elméjéből Devakī elméjébe <br /> került. Vasudeva ezzel felavatta Devakīt, aki amiatt, hogy az <br /> Úr Kṛṣṇát, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta <br /> szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj <br /> válik csodálatossá a kelő holdtól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A manastaḥ szó arra utal, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége Vasudeva elméjének vagy szívének <br /> mélyéből Devakī szíve mélyére került. Alaposan meg kell jegyez­nünk, hogy az Úr nem az emberi lényekre jellemző módon került <br /> Devakī szívébe, hanem dīkṣā, avatás útján. Ez a vers tehát az ava­tás fontosságáról is említést tesz. Ha valaki nem egy olyan meg­<br /> felelő személytől kap avatást, aki mindig a szívében hordozza az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem tehet szert arra a képes­ségre, hogy az Istenség Személyiségét ő maga is a szívébe zárja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember második születésekor a lelki tanítómestert lesz az <br /> apa, a Védák pedig az anya:<br /> <br /> Az emberi lénynek kétszer kell megszületnie. Először gyermek­ként egy jó apától és anyától, majd még egyszer a lelki tanító­mestertől és a Védáktól. Az első anya és apa világra hozzák, <br /> majd a lelki tanítómester és a Védák válnak második apjává és anyjává.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Civilizált ember az, aki másodszor is megszületik, amikor <br /> kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az <br /> élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszön­hetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egye­sülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra <br /> megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki <br /> valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át <br /> az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és <br /> az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az <br /> örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki <br /> felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált <br /> embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb <br /> az alacsonyrendű állatoknál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás megváltoztatja <br /> a tanítvány életét:<br /> <br /> Nāradajī előző életében a nagy bölcsek kegyéből megkapta <br /> a lelki tudást, s élete érzékelhetően megváltozott, noha még csak <br /> öt éves volt. Fontos jel ez, amely a hiteles lelki tanítómestertől <br /> kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid <br /> idő alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást <br /> elősegítve.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki avatást kap és betartja a szabályozó elveket, <br /> megtisztul az anyagi élet szennyeződésétől:<br /> <br /> Ha valaki komolyan gondolja a lelki életet, avatást kap – ezt <br /> a szintet nevezik bhajana-kriyānak. Ezután az ember valóban <br /> az Úr odaadó szolgálatába kezd a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> rendszeres – napi tizenhat környi – ismétlésével, és azzal, hogy <br /> tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábító­ és mámorítósze­rektől, a húsevéstől és a szerencsejátékoktól. A bhajana-kriyā <br /> által az ember megszabadul az anyagi szennyeződésektől. Nem <br /> megy többé étterembe vagy szállodába, hogy „finom” ételeket <br /> ízleljen meg, amelyek hússal és hagymával készültek, és nem <br /> törődik többé a dohányzással vagy a tea­ és kávéivással sem. <br /> Nemcsak tartózkodik a tiltott szexuális élettől, hanem teljes <br /> mértékben távol tartja magát attól. Nem érdekli az sem, hogy <br /> spekulálásra vagy szerencsejátékra vesztegesse az idejét. Ily <br /> módon megtisztul a nemkívánatos dolgoktól (anartha-nivṛtti). <br /> Az anartha szó azt jelenti: nemkívánatos dolgok. Az anarthák <br /> eltűnnek, amikor az ember ragaszkodni kezd a Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmához.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hetedik vers <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás elősegíti a Hare Kṛṣṇa éneklését és a Kṛṣṇa-tudat <br /> felébredését:<br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése tehát olyan hatásos, <br /> hogy nem függ a hivatalos avatástól, de ha valaki avatást kap, <br /> s pañcarātra-vidhit (mūrti­imádatot) végez, Kṛṣṇa­tudata <br /> hamarosan felébred, s többé nem azonosítja magát az anyagi <br /> világgal. Minél inkább megszabadul az anyagi azonosítástól, <br /> annál inkább megvalósítja, hogy a lélek a természetét tekintve <br /> ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Lélek. Az abszolút szintet elérve <br /> ekkor megérti, hogy az Úr szent neve és Maga az Úr azonosak, <br /> s a megvalósításnak ezen a szintjén az Úr szent nevét, a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát nem tekinti anyagi hangnak. Aki anyagi hang­<br /> vibrációnak tekinti a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, elbukik. Úgy <br /> kell imádnunk és énekelnünk az Úr szent nevét, hogy elfogad­juk: nem különbözik Magától az Úrtól. Ezért aztán egy hiteles <br /> lelki tanítómester irányításával, a kinyilatkoztatott szentírások­kal egyetértésben megfelelő avatást kell kapnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki beléphet az ISKCON-ba és kétszerszületett lehet (s ily <br /> módon megértheti az Urat):<br /> <br /> Bárki csatlakozhat a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetéhez, <br /> és bárki avatást kaphat, hogy kétszerszületett legyen. Sanātana <br /> Gosvāmī azt mondta, hogy az avatás és a hiteles képzés ered­<br /> ményeképpen bárkiből kétszerszületett válhat. Az első születést <br /> a szülőknek köszönhetjük, a másodikat pedig a lelki apának és <br /> a védikus tudásnak. Aki nem kétszerszületett, nem értheti meg <br /> az Úr és bhaktái transzcendentális jellemét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus szertartások végzéséhez és a szent név helyes imádatához brāhmaṇa avatásra van szükség:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (2.3­4) és a Bhakti-sandarbha (283) <br /> a dīkṣā szabályozó elveiről ír:<br /> <br /> :''dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu <br /> :''yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu<br /> :''tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu <br /> :''nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam<br /> <br /> „Szülessen bár brāhmaṇa családban valaki, nem végezheti <br /> a védikus szertartásokat, ha nem kapott avatást és nincs szen­telt zsinórja. Jóllehet brāhmaṇa családba született, csak az ava­tás és a szent zsinór szertartása után válik brāhmaṇává. Aki <br /> nem kapott brāhmaṇa avatást, nem imádhatja megfelelően <br /> a szent nevet.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az avatáshoz szükséges tulajdonságok és feltételek ===<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szerveze­tébe, mit kellene tennem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindenek előtt a tiltott szexuális életről <br /> kellene lemondania.<br /> <br /> Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a til­tott szexuális élet?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli <br /> szexuális élet. Az állatok korlátlanul élnek szexuális életet, <br /> de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden <br /> országban, minden vallásban van valamiféle rendszer a szexuá­lis élet korlátozására. És le kellene mondania minden kábító – és <br /> mámorítószer fogyasztásáról is, beleértve a teát, a cigarettát, az <br /> alkoholt, a marihuánát – mindent, ami mérgező.<br /> <br /> Riporter: Valami másról még?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A húsevésről, a tojás – és halfogyasztásról. <br /> A szerencsejátékról szintén. Anélkül, hogy lemondana ezekről <br /> a bűnös tettekről, nem kaphatna avatást.<br /> <br /> … Riporter: A „hódolj meg” azt jelenti, hogy az embernek el <br /> kell hagynia a családját?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: De tegyük fel, avatást kapnék. Nem kellene idejön­nöm és a templomban élnem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem feltétlenül.<br /> <br /> Riporter: Maradhatok otthon?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ó, igen.<br /> <br /> Riporter: És mi lesz a munkahelyemmel? Fel kellene mondanom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Elég, ha szakít a rossz szokásaival, <br /> és énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát ezeken a gyöngyökön – ennyi <br /> az egész.<br /> <br /> Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, csak önkéntes alapon. Ha ad valaki, <br /> az jó. Ha nem ad, az se baj. Nem függünk senki anyagi támo­gatásától. Kṛṣṇától függünk.<br /> <br /> Riporter: Semmi pénzt nem kéne adnom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: Ez az egyik fő dolog, ami megkülönbözteti a hiteles <br /> gurut a hamis gurutól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Ő Isten <br /> képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan tanítványokat, akik nem <br /> tartják be a szabályozó elveket:<br /> <br /> Néha olyan materialisták akarnak a tanítványaink lenni, akik <br /> nem hajlandók feladni bűnös tetteiket: a tiltott nemi életet, <br /> az alkohol­ és kábítószer­fogyasztást, a szerencsejátékot és <br /> a húsevést. A vaiṣṇavák azonban a hivatásos lelki tanítómes­terekkel ellentétben – akik úgy avatnak fel tanítványokat, hogy <br /> nem veszik figyelembe a helyzetüket – nem fogadnak el ilyen <br /> komolytalan tanítványokat. Az embernek legalább abba kell <br /> beleegyeznie, hogy betartja a tanítvány számára előírt szabá­lyokat, mielőtt egy vaiṣṇava ācārya elfogadná.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatással a tanítványnak fel kell hagynia a tiltott nemi <br /> életettel, a kábítószer- és alkoholfogyasztással, a szerencsejátékkal és a húsevéssel:<br /> <br /> Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követé­sébe. Avatáskor a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom arra kéri az ava­tandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig <br /> azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa <br /> tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk <br /> javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi <br /> életet, a kábítószer­ és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot <br /> és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes <br /> embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és <br /> hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor meg kell válni minden bűnös tettől:<br /> <br /> Amikor az Úr segítségül hívta Sudarśana cakráját, Śrīla Nityā­nanda Prabhu arra kérte, hogy bocsásson meg a két testvérnek, <br /> akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy bocsás­son meg nekik szörnyű viselkedésükért. Nityānanda Prabhu <br /> arra is megkérte az Urat, hogy fogadja el ezeket a bűnbánó <br /> lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy <br /> ezek után teljesen megválnak minden bűnös tettüktől és züllött <br /> szokásuktól. A két testvér beleegyezett, és megígérték, hogy <br /> véget vetnek bűnös szokásaiknak. A kegyes Úr elfogadta őket, <br /> és soha többé nem emlegette a múltjukat.<br /> <br /> Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban <br /> senki sem mondhatja bűntelennek magát – ilyet állítani lehe­tetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek megbocsát azzal <br /> az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, nem követ el bűnt többé.<br /> <br /> … Ebben a Kali­yugában gyakorlatilag mindenki olyan, akár <br /> Jagāi és Mādhāi. Ha meg akarnak szabadulni a bűneik vissza­<br /> hatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mahāp­rabhunál, és a lelki avatás után tartózkodniuk kell attól, amit <br /> a śāstrák tiltanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány megfogadja, hogy nem követ el többé <br /> bűnös tettet, és végrehajtja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> „A vadász ekkor így szólt: »Drága uram! Azt teszem, amit mondasz.« Nārada erre nyomban megparancsolta neki: »Először <br /> is törd el az íjadat, s aztán majd megmondom, mit tegyél!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak foga­dalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet – nem él <br /> tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, <br /> és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester <br /> gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.256<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azon­nal tanítványokat. Az avatásra váróknak először hat hónapig <br /> részt kell venniük az āratin és a śāstrákból tartott előadásokon, <br /> be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi <br /> bhaktával. Amikor valóban a puraścaryā-vidhi fejlett szintjére <br /> emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja <br /> őket. Nem lehet bárkit sebtében felavatni, anélkül hogy meg­felelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy min­dennap tizenhat kört énekel a Hare Kṛṣṇa mantrából, követi <br /> a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, <br /> a második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt <br /> jelzi, hogy brāhmaṇának ismerik el).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatás feltételei:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómesternek … meg kell figyelnie <br /> a tanítvány tulajdonságait, mielőtt elfogadja tanítványának. <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban a követelmény az, hogy az <br /> embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet <br /> négy alappillérét – a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító­ és <br /> mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Külö­nösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy <br /> a leendő tanítvány kész­e a szabályozó elvek követésére. Azután <br /> megkapja egy vaiṣṇava szolga nevét, és avatásban részesül, <br /> mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört <br /> kell énekelnie a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrából. A tanítvány így <br /> legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez <br /> a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután <br /> második avatásra ajánlják, melynek során szent zsinórt kap, <br /> és hiteles brāhmaṇának fogadják el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első, második és a sannyāsa avatás feltételei:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban bevett folyamat, hogy minden <br /> tanítvány avatásban részesül. A Hari-bhakti-vilāsában Sanātana <br /> Gosvāmī kijelenti: tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām, <br /> az avatás bevett folyamata révén bárki brāhmaṇává válhat. Így <br /> aztán Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyez­nek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel <br /> – a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, <br /> valamint az alkohol­ és kábítószerfogyasztással – felhagyva foko­zatosan a lelki élet tevvékenységeinek fejlett szintjére emelkednek. <br /> Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, <br /> első avatást (hari-nāma avatást) kap, s naponta legalább tizen­hat kört kell japáznia rendszeresen. Azután hat hónap vagy egy <br /> év elteltével másodszor is felavatjuk, s az előírásos áldozat és <br /> szertartások keretében megkapja a szent zsinórt. Bizonyos idő <br /> múlva, amikor még tovább fejlődik, és hajlandó lemondani erről <br /> az anyagi világról, a sannyāsa rendbe léphet. Ekkor a svāmī vagy <br /> gosvāmī címet kapja, ami azt jelenti: „az érzékek ura”.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.265<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Valaki akkor válik alkalmassá az avatásra, amikor elveszti <br /> érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és a lelki élet kezdi <br /> érdekelni:<br /> <br /> A dīkṣāról, azaz a lelki avatásról Śrīla Jīva Gosvāmī így ír <br /> a Bhakti-sandarbhában (868):<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt <br /> :''kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmād dīkṣeti sā proktā <br /> :''deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā által az ember elveszíti érdeklődését az anyagi élvezet <br /> iránt, és fokozatosan a lelki élet iránt kezd érdeklődni.”<br /> <br /> Ennek számtalan példáját láttuk a gyakorlatban, különö­sen Európában és Amerikában. Sok tanítvány, aki jómódú és <br /> tiszteletre méltó családokból jön hozzánk, hamarosan elveszíti <br /> érdeklődését az anyagi élvezetek iránt, és mohón vágyni kezd <br /> arra, hogy a lelki élet útjára lépjen. Bár nagyon gazdag család­ból származnak, sokan közülük elfogadják az esetleges kényel­metlen életkörülményeket. Kṛṣṇa kedvéért bármilyen életkö­rülmények között hajlandóak élni, csak hogy a templomban <br /> lakhassanak, és vaiṣṇavák társaságában lehessenek. Amikor <br /> az embert már nem érdekli az anyagi élvezet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy avatást kapjon a lelki tanítómestertől. A lelki életben <br /> történő fejlődés érdekében a Śrīmad-Bhāgavatam (6.1.13) elő­<br /> írja: Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. Ha valaki <br /> komolyan eltökéli, hogy dīkṣāt fogad el, késznek kell lennie <br /> a lemondásra, a cölibátusra, az elme és a test kontrollálásának <br /> gyakorlására. Amikor ily módon felkészült, és vágyik arra, hogy <br /> lelki megvilágosodásban (divya-jñāna) részesüljön, alkalmas az <br /> avatásra. A divya-jñānát szakszóval tad-vijñānának nevezik, <br /> vagyis a Legfelsőbbről szóló tudásnak. Tad-vijñānārthaṁ sa <br /> gurum evābhigacchet: ha valaki érdeklődik az Abszolút Igazság <br /> transzcendentális témája iránt, avatásban kell részesülnie. Az <br /> ilyen embernek egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, hogy <br /> dīkṣāt kapjon. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) a következő­ket szintén előírja: Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya <br /> uttamam. „Ha valakit igazán érdekel az Abszolút Igazságról <br /> szóló transzcendentális tudomány, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia.”<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk úgy, hogy <br /> nem követjük az instrukcióit. Nem szabad lelki tanítómestert <br /> elfogadnunk abban az esetben sem, ha a lelki életet csupán <br /> divathóbortból vagy magamutogatásból gyakoroljuk. Jijñā-sunak, vagyis nagyon érdeklődőnek kell lennünk ahhoz, hogy <br /> tanulhassunk a hiteles lelki tanítómestertől. Az érdeklődésnek <br /> szigorúan a transzcendentális tudományra kell irányulnia (jijñā-<br /> suḥ śreya uttamam). Az uttamam szó arra vonatkozik, ami túl <br /> van az anyagi tudáson. A tama szó azt jelenti, hogy „ennek az <br /> anyagi világnak a sötétsége”, az ut pedig annyit jelent: „transz­cendentális”. Az emberek általában a világi témák iránt érdek­lődnek, de amikor valaki elveszíti ilyen irányú érdeklődését, és <br /> csak a transzcendentális témák kezdik érdekelni, teljes mérték­ben alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon. <br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Ötödik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csakis akkor forduljon valaki lelki tanítómesterhez, ha valóban mohón vágyik a megvilágosodásra:<br /> <br /> Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban <br /> részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, <br /> mint egy disznó vagy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe <br /> merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a módja a tudás elsajátításának. Meg kell <br /> hódolnunk a nagy személyiségek lótuszlábánál, akik valóban <br /> át tudják adni a transzcendentális tudást. Az írások ezért azt <br /> mondják: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]. „Aki meg akarja érteni a leg­felsőbb célt és az élet értelmét, annak egy hiteles lelki tanító­mesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.” Csak <br /> az alkalmas arra, hogy egy guruhoz, vagyis egy lelki tanító­mesterhez forduljon, aki valóban tudásra vágyik, hogy szerte­foszlassa a tudatlanság sötétségét. A guruhoz nem szabad az <br /> anyagi haszon reményében fordulnunk. Nem szabad csupán <br /> azért elmennünk hozzá, hogy kigyógyuljunk egy betegségből, <br /> vagy hogy valamilyen csodálatos áldásban részesüljünk. Ez nem <br /> a helyes módja a guru megközelítésének. Tad-vijñānārtham: <br /> azért kell hozzá fordulnunk, hogy megértsük a lelki élet transz­cendentális tudományát. Sajnos ebben a Kali­korban számtalan <br /> csaló guru van, aki varázslatokkal bűvöli el tanítványait, és sok <br /> ostoba tanítvány van, aki a puszta anyagi nyereség érdekében e <br /> szemfényvesztésre kíváncsi. Az efféle tanítványok nem akarják <br /> a lelki élet útját járni, hogy megmeneküljenek a tudatlanság <br /> sötétjéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad egy arra méltatlan embert <br /> felavatnia:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad olyan tanítványt elfogad­nia, aki nem rendelkezik a kellő tulajdonságokkal. Nem szabad <br /> hivatásos lelki tanítómesternek lennie, s nem szabad csupán <br /> a pénz reményében tanítványokat elfogadnia. A hiteles lelki <br /> tanítómesternek látnia kell az őszinte tulajdonságokat abban, <br /> akit fel fog avatni. Egy arra méltatlan embert nem szabad <br /> felavatnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-vedānták részrehajlás nélkül mindenkit beavatnak <br /> a lelki életbe:<br /> <br /> A vedānta-vādīk – vagy bhakti-vedānták – nem részrehajlóak <br /> az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának terjeszté­sében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát, művelt vagy <br /> műveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellen­szenves számukra. A bhakti-vedānták látják, hogy az emberek <br /> valótlan, érzéki dolgokra pazarolják idejüket. Feladatuk az, <br /> hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett <br /> kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására <br /> a legbűnösebb lélek is a lelki élet szintjére emelkedhet, s avatást <br /> kapva a bhakti-vedāntáktól az emberek lassanként előrejutnak <br /> a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem törődve azzal, ki milyen anyagi helyzetben van, oltalmába vesz bárkit, és bevonja a lelki életbe:<br /> <br /> Bhavānanda Rāya Śrī Caitanya Mahāprabhu magasztaló szavai hallatán kijelentette: „A társadalom negyedik rendjéhez <br /> tartozom, s örökké világi ügyek kötnek le. Noha végtelenül <br /> elesett vagyok, Te mégis megérintettél. Ez azt bizonyítja, hogy <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azok, akik a lelki megértés rendkívül <br /> fejlett szintjén állnak, nem törődnek mások anyagi világban <br /> betöltött helyzetével. Egy lelki szempontból fejlett ember min­den élőlényre mint lelki lényre tekint, következésképpen nem <br /> tesz különbséget a művelt brāhmaṇa, a kutya, a caṇḍāla vagy <br /> bárki más között. Az élőlények anyagi teste nem befolyásolja <br /> – lelki lénynek lát mindenkit. Bhavānanda Rāya éppen ezért <br /> nagyra becsülte Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentését, amely <br /> elárulta, hogy az Úr nem vette figyelembe a śūdra kaszthoz tar­tozó és világi tetteket végző Bhavānanda Rāya társadalomban betöltött szerepét. Ehelyett csupán lelki helyzetét vette számí­tásba, s ugyanígy tekintett Rāmānanda Rāyára és fivéreire is. Az <br /> Úr szolgái hasonlóképpen gondolkodnak. Oltalmat nyújtanak <br /> mindenkinek – minden élőlénynek –, s nem nézik, hogy valaki <br /> brāhmaṇa vagy épp caṇḍāla családból származik­e. Egy lelki <br /> tanítómester mindenkit jó útra térít, és mindenkit biztat lelki <br /> élete során. Egy ilyen bhaktánál menedéket keresve az ember <br /> sikeressé teheti az életét. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya láncolatában a lelki tanítómesterek nagyvonalúak a tanítványok elfogadásában:<br /> <br /> Aki a sannyāsa rendbe lépett, annak tilos elfogadnia olyan <br /> tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy sannyāsīnak <br /> először meg kell győződnie arról, hogy leendő tanítványa őszin­tén vágyik­e a Kṛṣṇa­tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfo­gadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan indokolatlanul kegyes, <br /> hogy azt tanácsolta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy <br /> mindenhol beszéljenek a Kṛṣṇa­tudatról. Így aztán az Úr Cai­tanya láncolatában még a sannyāsīk is hirdethetik mindenhol <br /> a Kṛṣṇa­tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a tanítványuk <br /> lenni, mindig elfogadják.<br /> <br /> A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, <br /> akkor a Kṛṣṇa­tudat mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a sannyāsīk néha még <br /> azt a kockázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem <br /> teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles <br /> lelki tanítómester kegyéből a tanítvány később fokozatosan <br /> felemelkedik. Aki azonban pusztán azért gyarapítja tanítványai <br /> számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert, <br /> az kétségtelenül el fog bukni a Kṛṣṇa­tudat gyakorlásának útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt még a legelesettebb <br /> ember is a legmagasabb szintre emelkedhet, hiszen a lelki <br /> tanítómester bárkit elfogadhat tanítványként (ha az őszinte):<br /> <br /> A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmaga­sabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. … <br /> az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül <br /> attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgá­latot mindenki végezheti.<br /> <br /> Ezért mindenkinek – még azoknak is, akik nem emberi <br /> lények – szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással.<br /> <br /> … Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keres­sünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek <br /> a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neve­letlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszko­dóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy <br /> felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat <br /> végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett <br /> odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. <br /> A Bhagavad-gītā (9.30, 32) ezt szintén alátámasztja.<br /> <br /> Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb <br /> szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transz­cendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki – legyen bárki <br /> és bármi… – az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökélt­séggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, <br /> vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem a születésük alapján fogadja el <br /> tanítványait:<br /> <br /> Az odaadás vallása szerint – amit általában vaiṣṇava vallásként <br /> ismernek – senki számára nincsenek korlátok, amelyek gátol­nák a fejlődésben Isten megvalósítása során. Egy vaiṣṇava olyan <br /> hatalommal rendelkezik, hogy még egy kirātát is – vagy az előbb <br /> felsoroltak közül bárkit – vaiṣṇavává tehet. A Bhagavad-gītāban <br /> (9.32) az Úr azt mondja, hogy bárki, az alacsony származású <br /> emberek, a nők, a śūdrák vagy a vaiśyák mind az Úr bhaktáivá válhatnak, és az Úr bhaktájaként mindenki alkalmassá válhat <br /> arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az egyetlen feltétel, hogy <br /> az ember keressen menedéket az Úr tiszta bhaktájánál, aki ala­pos tudással rendelkezik Kṛṣṇa transzcendentális tudományá­ról (a Bhagavad-gītāról és a Śrīmad-Bhāgavatamról). Bármely <br /> részéről származzon a világnak, az, aki alaposan elsajátítja <br /> a Kṛṣṇáról szóló tudományt, tiszta bhaktává és az emberek lelki <br /> tanítómesterévé válhat, és szívüket megtisztítva jó útra térítheti <br /> őket. Még a legbűnösebb ember is azonnal megtisztulhat, ha <br /> kapcsolatba kerül egy tiszta vaiṣṇavával. Egy vaiṣṇava tehát <br /> a világ bármely részéről fogadhat el őszinte tanítványt, anélkül <br /> hogy figyelembe venné kasztját, hitvallását, és a szabályozó <br /> elvek segítségével a tiszta vaiṣṇava szintjére emelheti, aki fölötte <br /> áll a brahminikus kultúrának. … Hazája sajátságos szokásaitól <br /> függetlenül lelki alapon bárki befogadható a vaiṣṇava hitbe, <br /> senki sincs kizárva e transzcendentális folyamatból. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasítására a Śrīmad-Bhāgavatam vagy <br /> a Bhagavad-gītā vallását az egész világon prédikálhatjuk, helyes <br /> irányba terelve azokat, akik hajlandóak elfogadni a lelki kultú­rát. A bhakták kulturális mozgalmát minden bizonnyal minden <br /> értelmes és kíváncsi ember elfogadja, anélkül hogy bármilyen <br /> elfogultságot érezne országa szokásai iránt. Egy vaiṣṇava soha­sem a születése alapján tekint vaiṣṇavának valakit… <br /> <br /> A végkövetkeztetés tehát az, hogy mivel az Úr mindenható, <br /> mindenkit, minden körülmények között elfogadhat a világ bár­mely részéről, akár személyesen, akár hiteles megnyilvánulásán, <br /> a lelki tanítómesteren keresztül. Az Úr Caitanya számtalan bhaktát fogadott el a a varṇāśrama rendszeren kívüli közösségekből is, <br /> és hogy tanítson minket, Ő Maga jelentette ki, hogy nem tartozik <br /> semmilyen kaszthoz és társadalmi rendhez, hanem a vṛndāvanai <br /> leányokról gondoskodó Úr (az Úr Kṛṣṇa) szolgájának örök szol­gája. Ez az az út, amely az önmegvalósításhoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A śūdrák sincsenek kizárva a lelki avatásból, csak a lelki tanítómesternek jóvá kell hagynia azt:<br /> <br /> A brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya testén a szent zsinór a lelki <br /> tanítómestertől kapott avatás jelképe, és mit sem ér, ha valaki <br /> csupán azért viseli, hogy előkelő származásával kérkedjen. <br /> A lelki tanítómesternek az a kötelessége, hogy felavassa a tanít­ványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat <br /> után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat. E lelki avatásból <br /> az sincsen kizárva, aki śūdrának született, ám ennek a lelki <br /> tanítómester jóváhagyásával kell történnie. A lelki tanítómester <br /> kellőképpen hivatott arra, hogy tanítványának megadja a brāhmaṇák jogait, feltéve, hogy erre tökéletesen alkalmasnak találja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki őszinte, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (1.194) a következő utasítást adja:<br /> <br /> :''āntrikeṣu ca mantreṣu dīkṣāyāṁ yoṣitām api <br /> :''sādhvīnām adhikāro ’sti śūdrādīnāṁ ca sad-dhiyām<br /> <br /> „Azok a śūdrák és nők, akik tiszták, és őszintén szeretnék <br /> megérteni az Abszolút Igazságot, alkalmasak arra, hogy avatást <br /> kapjanak a pāñcarātrika-mantrákkal.” … Ha valaki őszintén <br /> vágyik arra, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy a dīkṣā-mantrát <br /> énekelje, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika <br /> folyamatnak megfelelően. A védikus elvek szerint azonban <br /> csak olyan brāhmaṇát lehet felavatni, aki teljes mértékben <br /> alapvető kötelességeit végzi. Śūdrák és nők számára nem <br /> engedélyezik a vaidika avatást. Aki a lelki tanítómester meg­<br /> ítélése szerint nem alkalmas erre, az nem fogadhat el mantrát a pāñcarātrika-vidhiből vagy a vaidika-vidhiből. Amikor <br /> valaki alkalmas arra, hogy elfogadja a mantrát, avatást kap <br /> a pāñcarātrika-vidhin vagy a vaidika-vidhin keresztül. Az ered­mény mindkét esetben ugyanaz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles avatás révén bárki lehet vaiṣṇava (és így az egész világ <br /> Kṛṣṇa-tudatossá válhat):<br /> <br /> Akik nem tartoznak igazán az ācāryák láncolatához, akik <br /> maguk sem tudják, hogyan kell cselekedni az ācārya szerepé­ben, azok csak fölöslegesen bírálják az ISKCON mozgalom <br /> tevékenységét az Indián kívüli országokban. A valóságban <br /> azonban azok, akik így kritizálnak, semmit sem képesek tenni <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztéséért. Amikor valaki útnak indul és pré­dikál, vállal minden kockázatot, valamint tekintetbe veszi az <br /> adott időt és helyet, akkor lehetséges, hogy az imádat módszere <br /> megváltozik, de a śāstra szerint ebben nincs semmi hiba. Śrīmad <br /> Vīrarāghava Ācārya, a Rāmānuja­sampradāya tanítványi lán­<br /> colatának egyik ācāryája magyarázatában megjegyezte, hogy <br /> a caṇḍālák, a feltételekhez kötött lelkek, akik még a śūdra csa­ládoknál is hitványabb származásúak, a körülményeket figye­lembe véve szintén kaphatnak avatást. A külsőségeken néha lehet egy kicsit változtatni annak érdekében, hogy belőlük is <br /> vaiṣṇava lehessen. … Az az elv, miszerint a vaiṣṇava kultuszt <br /> csak indiaiak vagy hinduk gyakorolhatják, téves elképzelés. <br /> Úgy kell prédikálnunk, hogy mindenki csatlakozzon a vaiṣṇava <br /> kultuszhoz. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: <br /> még olyan emberek között is lehetséges, akik caṇḍāla, mleccha <br /> vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiá­ban Śrīla Sanātana Gosvāmī is kiemelte a Hari-bhakti-vilāsa <br /> című könyvében, ami smṛti, s hiteles védikus útmutatást ad <br /> a vaiṣṇavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanā­tana Gosvāmī elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyí­tik, úgy a hiteles dīkṣa, azaz avatás révén bárkiből vaiṣṇava <br /> lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az őt megelőző lelki <br /> tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik dīkṣā-vidhānának. Az <br /> Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti: vyapāśritya, az ember­nek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot <br /> követve az egész világ Kṛṣṇa­tudatossá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester és a tanítványjelölt kölcsönösen felmérik egymást a tanítványi kapcsolat kialakítása előtt ===<br /> <br /> A guru-tanítvány kapcsolat létrejötte előtt a két fél gondosan <br /> felméri egymást:<br /> <br /> A śāstra előírja, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyel­mesen vizsgáljuk meg, meghódolhatunk­e neki. Nem szabad <br /> egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni – az nagyon <br /> veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia a hozzá for­duló jelöltet, hogy alkalmas­e tanítványnak. A guru–tanítvány <br /> kapcsolat kialakításának ez a módja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A folyamat, melynek során a lelki tanítómester és a tanítvány <br /> kölcsönösen felméri egymást:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! <br /> Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester <br /> ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester és a tanítvány köl­csönös vizsgálatával kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura elmagyarázza, hogy a hiteles tanítványnak sokat <br /> kell kérdeznie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamban (11.3.21) ez áll:<br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> <br /> „Akit érdekel az élet legfelsőbb rendű céljának és áldásának <br /> megértése, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.”<br /> <br /> A komoly tanítványnak óvatosnak kell lennie, amikor egy hite­les lelki tanítómestert kiválaszt. Biztosnak kell lennie abban, <br /> hogy a lelki tanítómester képes megadni neki mindent, amire <br /> lelkileg szüksége van. A lelki tanítómesternek meg kell figyelnie, <br /> hogy mennyire érdeklődő a tanítvány, és milyen nagy vágya <br /> van arra, hogy megértse a transzcendentális témákat. A lelki <br /> tanítómesternek legalább hat hónapig vagy egy évig kell tanul­mányoznia a tanítvány érdeklődését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felméri a jelölt eltökéltségét arra, hogy <br /> tanítvány legyen:<br /> <br /> Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem <br /> képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz <br /> elégedetté tenni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga folyamatának végzése egy­<br /> szerre nagyon nehéz és nagyon könnyű. Śrī Nārada Muni, a leg­főbb lelki tanítómester próbára teszi Dhruva Mahārāját, hogy <br /> megnézze, mennyire eltökélten vágyik az odaadó szolgálatra. <br /> Ez a tanítvány elfogadásának módja. A nagy bölcs, Nārada az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítására jött el Dhru­vához, hogy felavassa őt, mégis meg akar győződni Dhruva <br /> eltökéltségéről, amellyel követni akarja a folyamatot. Tény, <br /> hogy egy őszinte ember számára az odaadó szolgálat nagyon <br /> könnyű. Ám aki nem eltökélt és nem őszinte, annak számára <br /> ez az út rendkívül nehéz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy ellenőrizze, milyen <br /> komolyan veszi a tanítvány az odaadó szolgálat gyakorlását:<br /> <br /> Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre – nem fogsz sikerrel járni! <br /> Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget <br /> kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor <br /> majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy bölcs, Nārada csak azért tanítja <br /> Dhruva Mahārāját, hogy próbára tegye. Valójában a közvetlen <br /> utasítás az, hogy az embernek el kell kezdenie az odaadó szol­gálatot, függetlenül attól, hogy életének melyik szakaszában jár. A lelki tanítómesternek azonban kötelessége próbára tenni <br /> a tanítványt, hogy megnézze, milyen komolyan vágyik az oda­<br /> adó szolgálat végzésére. Csak ezután kaphat avatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómester beavatja a tanítványt a mahā-mantra éneklésébe ===<br /> <br /> A szent névnek csak akkor van hatása, ha a lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> <br /> Az Úr szent nevének szépségét és transzcendentális helyzetét <br /> úgy kell megismernünk, hogy a bhakták ajkairól a kinyilatkoztatott szentírásokat hallgatjuk. Sehol máshol nem hallhatunk <br /> az Úr szent nevének édességéről.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr transzcendentális <br /> szent nevét nem lehet közönséges érzékekkel énekelni és hall­gatni. Az Úr szent nevének transzcendentális hangja teljesen <br /> lelki. Éppen ezért lelki forrásokból kell megkapnunk, s miután <br /> hallottuk a lelki tanítómestertől, énekelnünk kell. Aki a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését hallja, annak a lelki tanítómestertől kell <br /> ezt megkapnia a halláson keresztül. Śrīla Sanātana Gosvāmī <br /> megtiltja nekünk, hogy hallgassuk, amint Kṛṣṇa szent nevét <br /> avaiṣṇavák, például hivatásos színészek és énekesek éneklik, <br /> mert ennek nincs hatása. A Padma Purāṇa megállapítása szerint <br /> ez épp olyan, mint az a tej, amelyhez a kígyó hozzáért ajkaival.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 1.101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány a lelki tanítómesterétől kapja meg <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát, mert amikor az énekli, hatása megsokszorozódik:<br /> <br /> Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, <br /> tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik <br /> el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy <br /> figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Śiva önként jelent meg, hogy megáldja <br /> a király fiait, s a hasznukra legyen. Személyesen énekelte a mantrát, hogy még hatásosabb legyen, s azt javasolta, hogy a király <br /> fiai (rāja-putra) szintén énekeljék. Amikor egy mantra egy nagy <br /> bhakta ajkairól hangzik el, még nagyobb hatása van. Noha <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra önmagában is erőteljes, a tanítvány <br /> az avatás alkalmával kapja meg a lelki tanítómesterétől, mert <br /> amikor a lelki tanítómester énekli, hatása megsokszorozódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester beavatja a tanítványt a szent <br /> név éneklésébe, amitől a tanítvány a lelki eksztázis szintjére <br /> emelkedik:<br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómester transzcendentális hangvibrá­cióját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere <br /> lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, <br /> akkor eljut a transzcendentális név imádatához. Mikor a bhakta <br /> imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szí­vét. … A szent név éneklése olyan hatásos, hogy fokozatosan <br /> kinyilvánítja felsőbbrendűségét az egész világon. A szent nevet <br /> éneklő bhakta eljut a transzcendentális szintre, és eksztázisában <br /> gyakran nevet, sír vagy éppen táncol.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. Avatáskor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait (és a későbbiekben elkövetett bűneiért is szenvednie kell) ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány felavatását követően a lelki tanítómester azonnal <br /> elpusztítja annak minden bűnös visszahatását:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi az ember bűneinek visszahatásait, <br /> amint meghódol neki, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa <br /> képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi <br /> a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, <br /> és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki <br /> tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, <br /> el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös <br /> visszahatásait, saját jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek:<br /> <br /> Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság <br /> elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az <br /> ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan <br /> ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói <br /> vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. <br /> Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy <br /> felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az <br /> semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy <br /> a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek <br /> eredményei lecsökkennek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester néha szenved amiatt, hogy a tanítványai <br /> bűnöket követtek el a múltban:<br /> <br /> Śyāmasundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, <br /> vagy fájdalmat érzel a tanítványaid bűnös tettei miatt. A beteg­ség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez?<br /> Śrīla Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja:<br /> <br /> :''ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo <br /> :''mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ<br /> <br /> „Én majd megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne <br /> félj.” [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] Kṛṣṇa hatalma <br /> olyan nagy, hogy azonnal el tudja venni az ember minden <br /> bűnét, s azon nyomban ki tudja javítani őket. Ha azonban <br /> egy élőlény átvállalja Kṛṣṇától ezt a szerepet, akkor a bhaktái <br /> bűnös tettei után járó felelősséget is átveszi. Ebből következően <br /> gurunak lenni nem könnyű feladat. Érted? Le kell nyelnie és <br /> hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha – mivel ő nem <br /> Kṛṣṇa – ez okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya <br /> Mahāprabhu, hogy a lelki tanítómester túl sok śiṣyát, túl sok <br /> tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében – a prédikálás <br /> fokozása érdekében – nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, <br /> még akkor is, ha emiatt szenvedünk. Ez tény. A lelki tanítómes­ternek magára kell vállalnia a felelősséget a tanítványai összes <br /> bűnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, <br /> hacsak az ember nem képes arra, hogy az összes bűnt hatás­talanítsa. … Felelősséget vállal az összes bűnös lélekért. Ez az <br /> elképzelés a Bibliában is megtalálható. Jézus Krisztus magára <br /> vállalta az emberek összes bűnös visszahatását, és feláldozta <br /> az életét. Ilyen felelősséget vállal a lelki tanítómester. Kṛṣṇa Ő <br /> Kṛṣṇa, következésképp Ő apāpa-viddha: nincsenek Rá hatással <br /> a bűnös visszahatások. Az élőlény azonban időnként szenved tőlük, mert olyan parányi. Nagy tűz, kis tűz. Ha egy nagy dol­got dobsz kis tűzbe, előfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tűzbe azonban bármit belevethetsz. A nagy tűz mindent el tud égetni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tanítványai bűnös visszahatásainak magára vállalásával <br /> a lelki tanítómester olykor bizonyos megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek <br /> visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa kép­<br /> viselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. … Śrī Caitanya Mahāp­rabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa <br /> képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa <br /> minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja <br /> a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös vissza­<br /> hatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki <br /> se fogadjon el túl sok tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak veszélyei, amikor a lelki tanítómester megszámlálhatatlanul sok tanítványt fogad el:<br /> <br /> :''bahu-śiṣya nā kariba<br /> <br /> „Nem szabad számtalan tanítványt elfogadnunk.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Annak, aki nem prédikátor, rendkívül koc­kázatos megszámlálhatatlanul sok bhaktát vagy tanítványt elfo­gadnia. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint egy prédikátornak sok tanít­ványt kell elfogadnia, hogy terjessze Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását. Ez azért veszélyes, mert amikor a lelki tanítómester <br /> felavat egy tanítványt, akkor természetes módon magára veszi <br /> a tanítvány bűnös tetteit és azok visszahatásait. Ha nem elég <br /> erős, akkor nem képes semlegesíteni tanítványai valamennyi <br /> bűnös visszahatását, s így el kell szenvednie a következménye­ket. Éppen ezért nem szabad sok tanítványt elfogadni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.118<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok a bűnös tettek, amelyek szenvedést okoznak a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Girirāja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek időn­ként szenvednie kell a tanítványai bűnös tettei miatt. Mit értet­tél bűnös tettek alatt?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Bűnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy <br /> nem szeged meg a szabályokat. Ha megszeged őket, az bűn. <br /> Ott az ígéret. Nagyon egyszerű: ha megszeged az ígéreted és <br /> mindenféle csúnya dolgot művelsz, bűnt követsz el. Nem?<br /> <br /> Girirāja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig <br /> meg kellene tennünk, mert utasítást kaptunk rá<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hmm?<br /> <br /> Girirāja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, <br /> mert utasítást kaptunk rájuk, de hiába próbáljuk, még nem <br /> tudjuk tökéletesen végrehajtani őket.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? <br /> Hogy lehet ez?<br /> <br /> Girirāja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk <br /> végrehajtani valamit. Ha a tapasztalatlanságunk miatt időnként <br /> nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a Bhāgavatamban egy vers… hmm… ami arról szól, hogy ha a bhakta <br /> néha kudarcot vall, mert nincsenek meg a szükséges képességei, <br /> Kṛṣṇa megbocsát neki. És a Bhagavad-gītā is kijelenti:<br /> <br /> :''api cet su-durācāro <br /> :''bhajate mām ananya-bhāk<br /> <br /> Előfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szoká­sok – a szokás hatalma – miatt az ember valami ostobaságot tesz. <br /> Ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz. Viszont meg kell bánnia, <br /> amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövőben, amennyire csak lehet, <br /> meg kell próbálnia elkerülni. De a szokások második természe­tünkké válnak. Néha, bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, <br /> māyā annyira erős, hogy tőrbe csal. Ez megbocsátható. Kṛṣṇa <br /> megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek <br /> el, nincs bocsánat. Ha amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, <br /> hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a sok ostobaságot, <br /> és az egész el lesz törölve” – ennél nagyobb sértés nincs.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy semlegesítse a tanítványoktól átvállalt <br /> bűnös visszahatásokat, a lelki tanítómesternek olykor rosszat <br /> kell álmodnia:<br /> <br /> Amiatt, hogy bűnöket követünk el, éjszaka rossz álmaink van­nak, s ezek az álmok sok szenvedést okoznak. Yudhiṣṭhira <br /> Mahārājának még a poklot is meg kellett látnia, mert egy kicsit <br /> eltért az Úr odaadó szolgálatától. A duḥsvapna – a rossz álom <br /> – tehát a bűnös tettek következménye. Előfordul, hogy egy <br /> bhakta egy bűnös embert a tanítványának fogad el, és hogy <br /> semlegesítse azokat a bűnös visszahatásokat, melyeket a tanít­ványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azon­ban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa <br /> miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy <br /> megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szenved a tanítvány múltbeli bűnös tetteinek visszahatásaitól, de Kṛṣna eltörli ezeket annál a szolgájánál, aki az Ő dicsőségét prédikálja:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes elfogadni bárki bűnös <br /> tetteinek a visszahatásait, és semlegesíteni tudja őket, hiszen Ő <br /> pavitra, tiszta, akár a nap, amit sohasem piszkít be semmilyen <br /> anyagi szennyeződés. Tejīyasāṁ na doṣāya vahneḥ sarva-bhujo <br /> yathā (Bhāg. 10.33.29). Arra, aki nagyon hatalmas, nincsen <br /> hatással semmilyen bűnös tett. Most azonban azt láthatjuk, <br /> hogy Gangesz anya attól fél, hogy teherként nehezednek majd <br /> rá azoknak az embereknek a bűnei, akik megfürdenek a vizében. <br /> Ez arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül <br /> senki sem képes semlegesíteni a bűnös tettek visszahatásait, <br /> legyenek azok a sajátjai vagy másokéi. Néha a lelki tanítómes­ternek a tanítvány elfogadása után vállalnia kell a tanítvány <br /> múltbeli bűnös tetteit, és e túlzott teher alatt néha szenvednie <br /> kell – ha nem is teljesen, de részben – a tanítvány bűnös tetteiért. <br /> Éppen ezért minden tanítványnak nagyon kell vigyáznia, hogy <br /> ne kövessen el bűnös tetteket az avatás után. A szegény lelki taní­tómester olyan kedves és kegyes, hogy elfogadja a tanítványt, és részben ő szenved a tanítvány bűnös tetteiért, ám Kṛṣṇa, mivel <br /> kegyes szolgájához, eltörli a bűnös tettek visszahatásait annak <br /> a szolgájának az esetében, aki az Ő dicsőségét prédikálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.9.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után a tanítványnak nem szabad nehézséget okozni <br /> a lelki tanítómesternek azáltal, hogy bűnöket követ el:<br /> <br /> Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványá­nak fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszaha­tásokat, melyeket a tanítványától kap, rosszat kell álmodnia. <br /> A lelki tanítómester azonban olyan kegyes, hogy annak ellenére, <br /> hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt <br /> a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> Avatás után ezért a tanítványnak rendkívül vigyáznia kell, hogy <br /> ne kövessen el újabb bűnöket, amelyek nehézséget okozhatnak <br /> saját magának és a lelki tanítómesternek. A becsületes tanítvány <br /> a mūrti, a tűz, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák előtt megígéri, <br /> hogy tartózkodik minden bűnös tettől. Nem szabad tehát ismét <br /> bűnöket elkövetnie s ezzel gondot okoznia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha avatás után a tanítvány ismét bűnös tetteket követ el, <br /> a lelki tanítómesternek szenvednie kell:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Jézus Krisztus] magára vállalta az összes <br /> ember bűnös visszahatását, és ezért szenvedett. … Azt mondta <br /> – ez benne van a Bibliában – hogy magára vette az emberek <br /> minden bűnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények <br /> törvényt csináltak belőle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, <br /> miközben ők mindenféle ostobaságot elkövetnek. [Bob kurtán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus <br /> szerződésben kötelezze magát arra, hogy magára vállalja az ő <br /> összes bűnös visszahatásukat, hogy ők folytathassák a szamár­ságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkű volt, hogy <br /> magára vette az összes bűnüket és szenvedett, de ez nem kész­teti arra őket, hogy felhagyjanak ezekkel a bűnökkel. Nem így <br /> értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus <br /> Krisztus hadd szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostoba­ságainkat!” Nem igaz?<br /> <br /> Bob: De igen.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus <br /> Krisztus szenvedett értünk, mi meg csak folytatjuk tovább <br /> a bűnös tetteinket.” Ő mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, <br /> ők mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd <br /> megbocsát nekik, és magára vállalja bűneik összes következmé­nyét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A bűnös <br /> tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy sze­mernyi bűnös tettet sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. <br /> Az avatás után minden bűnös visszahatásnak vége. Ha pedig <br /> ezután követ el bűnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni <br /> fog. Egy tanítványnak együttérzőnek kell lennie, és mérlegelnie <br /> kell ezt. „Bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni <br /> fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, <br /> az mások bűnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanít­ványt!” De mi a prédikálás miatt mégis megtesszük. Nem baj, <br /> ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk őket. A kérdésed tehát <br /> az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekede­teim miatt van­e. Ugye ez volt? Az én rossz cselekedetem az, <br /> hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz <br /> cselekedetem.<br /> <br /> Bob: Ez előfordul időnként?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Teljesen biztos, hogy előfordul, mert <br /> olyan sok embert fogadunk el. A tanítványnak kötelessége, <br /> hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett. <br /> Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki <br /> tanítómester szenved, Kṛṣṇa megmenti. Kṛṣṇa azt gondolja: <br /> „Hiszen annyi felelősséget magára vállalt, hogy megmentsen <br /> egy bűnöst.” Kṛṣṇa tehát ott van.<br /> <br /> :''kaunteya pratijānīhi <br /> :''na me bhaktaḥ pranaśyati<br /> <br /> „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” <br /> [Bhagavad-gītā 9.31] Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇáért vál­lalja a kockázatot.<br /> <br /> Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, <br /> hogy néha van némi fájdalom, hogy a tanítvány tudja: a lelki <br /> tanítómestere az ő bűnös tettei miatt szenved.<br /> <br /> Bob: Most nagyon jó színben van.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindig jól érzem magam abban az értelem­ben, hogy ha szenvedek is, tudom, hogy Kṛṣṇa meg fog védeni. <br /> De ez a szenvedés nem a bűnös tetteim eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. Brāhmaṇa-avatás (és a Gāyatrī mantra)* ===<br /> <br /> <br /> '''Ebben a részben csupán azok a Gāyatrī mantrára vonatkozó utasítások szerepelnek, amelyek az avatásról gyűjtött anyag­ban felbukkantak. Mivel a Gāyatrī mantráról nem végeztünk külön kutatást, az alábbiakban olvasható utasítások csupán szemléltető jellegűek.<br /> <br /> Annak magyarázata, miért vezette be Śrīla Bhaktisiddhānta <br /> Ṭhākura a szent zsinór avatást a vaiṣṇavák számára:<br /> <br /> Sokszor megesett, hogy egy született brāhmaṇa olyasvalakitől <br /> fogadott el avatást, aki nem brāhmaṇa családban jött a világra. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (7.11.35) leírást ad a brāhmaṇák ismer­tetőjegyeiről:<br /> <br /> :''yasya yal-lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam <br /> :''yad anyatrāpi dṛśyeta tat tenaiva vinirdiśet<br /> <br /> Ha valaki śūdra családban született, de rendelkezik a lelki taní­tómesterek minden szükséges tulajdonságával, akkor nemcsak <br /> brāhmaṇának, hanem kellő képzettségű lelki tanítómesternek is <br /> kell tekinteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu szintén ezt az utasítást <br /> adja. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezért bevezette, <br /> hogy minden vaiṣṇavának át kell esnie a szent zsinór szertar­tásán, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.<br /> <br /> Vannak bhajanānandī vaiṣṇavák, akik nem fogadják el <br /> a sāvitra-saṁskārát (a szent zsinór avatást), ez azonban nem jelenti azt, hogy a prédikálás során ezt a szokást kell követ­nünk. Kétféle vaiṣṇava van: a bhajanānandī és a ghoṣṭy-ānandī. <br /> A bhajanānandīt nem érdekli a prédikálás, a ghoṣṭy-ānandī <br /> azonban igenis törődik azzal, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudatot <br /> az emberek áldására, és hogyan gyarapítsa a vaiṣṇavák számát. <br /> Tudnunk kell, hogy a vaiṣṇava magasabb rendű helyzetben <br /> van, mint a brāhmaṇa. Mint prédikátort, brāhmaṇának kijáró <br /> elismerésben kell részesíteni, mert másképp félreértés támadhat <br /> vaiṣṇava helyzetével kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annak a tanítványnak adja át a szent <br /> zsinórt (annak ad brāhmaṇa avatást), akit úgy ítél meg, hogy <br /> az éneklés révén alkalmassá vált rá:<br /> <br /> Az avatás általában a hiteles lelki tanítómestertől függ, aki irá­nyítja a tanítványt. Ha ő úgy látja, hogy a tanítvány az éneklés <br /> folyamatát követve megtisztult, s alkalmassá vált a szent zsinór <br /> elfogadására, akkor felajánlja neki a szent zsinórt, hogy száz szá­zalékosan azonos szinten állónak tekintsék őt egy brāhmaṇával. <br /> Ezt Śrī Sanātana Gosvāmī Hari-bhakti-vilāsája is megerősíti: <br /> „Ahogyan egy vegyi folyamattal a közönséges fémet, például <br /> az ólmot arannyá lehet változtatni, úgy a dīkṣā-vidhānával, <br /> az avatási folyamattal mindenkit brāhmaṇává lehet tenni.”<br /> <br /> … Hogy valaki szert tett­e egy brāhmaṇa tulajdonságaira, <br /> azt a hiteles lelki tanítómester ítéli meg. Saját ítélete szerint <br /> emelheti a tanítványt a brāhmaṇa rangjára. Amikor valakit <br /> a pāñcarātrika rendszer alapján brāhmaṇának fogadnak el <br /> a szentelt zsinór szertartásával, akkor dvija, azaz kétszer szü­letett lesz. Ezt Sanātana Gosvāmī megerősíti: dvijatvaṁ-jāyate. <br /> Amikor a lelki tanítómester felavatja, s tisztán énekli az Úr szent <br /> nevét, az embert brāhmaṇának fogadják el. Tovább fejlődve <br /> aztán igazi vaiṣṇava lehet belőle, ami azt jelenti, hogy már szert tett a brahminikus tulajdonságokra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy tanítványa fejlődik <br /> a mahā-mantra éneklése és a lelki tudományok terén, átadja <br /> neki a Kāma-gāyatrī mantrát:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy spe­ciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyarázzák, <br /> hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spe­kulációtól, gāyatrīnak nevezik. A Gāyatrī mantra huszonnégy <br /> és fél szótagból áll:<br /> <br /> :''klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> :''puṣpa-bāṇāya dhīmahi <br /> :''tanno ’naṅgaḥ pracodayāt<br /> <br /> A kāma-gāyatrīt a lelki tanítómestertől kapja a tanítvány, ami­kor már fejlett a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare <br /> Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare ének­lésében. A kāma-gāyatrī mantrát és a saṁskārát – azaz a töké­letes brāhmaṇa avatást – csak akkor ad a lelki tanítómester, <br /> ha látja, hogy tanítványa fejlődik a lelki tudományok terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra célja:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatamban] Vyāsadeva tudatosan a Gāyatrī <br /> mantrát idézi: dhīmahi. A Gāyatrī mantra elsősorban a lelkileg <br /> fejlett embereknek való. Ha valaki sikeresen énekli a Gāyatrī <br /> mantrát, behatolhat az Úr transzcendentális környezetébe. Elő­ször a brahminikus tulajdonságokat kell elsajátítania, valamint <br /> tökéletesen a jóság minőségében kell lennie ahhoz, hogy sikere­sen énekelhesse a Gāyatrī mantrát. Ekkor elkezdheti az Úrnak, <br /> az Úr nevének, hírének, tulajdonságainak stb. transzcendentális <br /> megvalósításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra jelentősége:<br /> <br /> „Vṛndāvana lelki birodalmában Kṛṣṇa az örökké üde lelki <br /> Kāmadeva. A Kāma-gāyatrī mantra éneklésével imádják Őt, <br /> melynek lelki magja a »klīm«.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gāyantam trāyate yasmād gāyatrī tvaṁ <br /> tataḥ smṛtā: aki a Gāyatrī mantrát énekli, fokozatosan kiszaba­<br /> dul az anyagi bilincsekből. Más szóval Gāyatrīnak azt nevezik, <br /> ami megszabadít az anyagi kötelékektől. A Gāyatrī mantráról <br /> a Madhya-līlā huszonegyedik fejezetének 125. versében olvas­<br /> hatunk egy magyarázatot:<br /> <br /> :''kāma-gāyatrī-mantra-rūpa, <br /> :''haya kṛṣṇera svarūpa, <br /> :''sārdha-cabbiśa akṣara tāra haya <br /> :''se akṣara ’candra’ haya, <br /> :''kṛṣṇe kari’ udaya, <br /> :''trijagat kailā kāma-maya<br /> <br /> A Kāma­gāyatrī mantra éppen olyan, mint egy védikus himnusz, <br /> de nem más, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. <br /> Nincs különbség a Kāma­gāyatrī és Kṛṣṇa között. Mindkettő <br /> huszonnégy és fél transzcendentális szótagból áll (l. Madhya <br /> 21.125­29). A betűkkel leírt mantra is Kṛṣṇa, és éppen úgy kel <br /> fel, mint a hold. Ennek köszönhető, hogy az emberi társada­lomban és az élőlények valamennyi fajában a vágy torz tükrö­ződése van jelen. A klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya <br /> dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt mantra Kṛṣṇát Kāmadevá­<br /> nak, Puṣpa­bāṇának és Anaṅgának nevezi. Kāmadeva nem <br /> más, mint Madana­mohana, az az Istenség, aki megalapozza <br /> kapcsolatunkat Kṛṣṇával. Puṣpa­bāṇa („Ő, aki egy virágokból <br /> készült nyilat tart a kezében”) nem más, mint Govinda, az <br /> Istenség Személyisége, aki elfogadja odaadó szolgálatunkat, <br /> Anaṅga pedig nem más, mint Gopijana­vallabha, aki örömet <br /> okoz minden gopīnak, és aki az élet végső célja. A Kāma­gāyatrī <br /> (klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no <br /> ’naṅgaḥ pracodayāt) nem tartozik ehhez az anyagi világhoz. <br /> Amikor valaki a lelki megértés fejlett szintjére emelkedik, lel­kileg megtisztult érzékeivel imádhatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és beteljesítheti az Úr vágyait.<br /> <br /> … A Brahma-saṁhitā (5.27­28) így ír: … „Azután Gāyatrī, <br /> a Védák anyja, aki Śrī Kṛṣṇa fuvolájának isteni hangjából nyilvánult meg, behatolt az önmagától született Brahmā lótuszszájába nyolc fülnyílásán keresztül. A lótuszból született Brahmā <br /> így megkapta a Gāyatrī mantrát, amely Śrī Kṛṣṇa fuvolájának <br /> dalából fakadt. Ily módon lett belőle kétszerszületett, hiszen <br /> a legfelsőbb, elsődleges tanító, Maga Isten avatta fel. E Gāyatrīra <br /> emlékezvén, amely a három Védát testesíti meg, Brahmā meg-<br /> világosodott, s megismerte az igazság óceánjának kiterjedését. <br /> Ekkor egy himnusszal imádta Śrī Kṛṣṇát, minden Véda lényegét.”<br /> Kṛṣṇa fuvolájának zenéje a védikus himnuszok eredete. Az <br /> Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon ül, hallotta Kṛṣṇa fuvolá­jának hangját, s így nyert beavatást a Gāyatrī mantrába. … <br /> Az embernek … a következő lelki mantrákat is énekelnie kell: <br /> oṁ namo bhagavate vāsudevāya, klīṁ kṛṣṇāya govindāya <br /> gopījana-vallabhāya svāhā, és klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt. Ezek <br /> a Kāma­gāyatrī vagy kāma-bīja mantrák. Avatást kell kapnunk <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, és ezekkel a transzcenden­tális mantrákkal kell imádnunk Kṛṣṇát. … Aki kellőképpen <br /> megtisztult, s avatást kapott a lelki tanítómestertől, az ennek <br /> a mantrának, a kāma-bījával kezdődő Kāma­gāyatrī mantrának <br /> az éneklésével imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.138-39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra eredete:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy <br /> speciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyaráz­zák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert <br /> a spekulációtól, gāyatrīnak nevezik. … A Brahma-saṁhitában <br /> csodálatos leírást találhatunk Kṛṣṇa fuvolájának hangjáról: <br /> „Kṛṣṇa játszani kezdett fuvoláján, s ez a hangvibráció Brahmā <br /> fülébe hatolt mint a védikus om mantra.” Ez az om három <br /> betűből áll: A, U, M. E mantrában benne van a Legfelsőbb <br /> Úrral való kapcsolatunk, azokkal a cselekedeteinkkel együtt, <br /> melyekkel elérhetjük a legmagasabb szintű, a lelki síkon lévő <br /> valódi szeretetet. Kṛṣṇa fuvolájának ez a hangvibrációja Brah­mā száján keresztül megnyilvánult és a gāyatrīvá vált. Így lett <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangjától az anyagi világ első ava­tott brāhmaṇāja. Azt, hogy Brahmát Kṛṣṇa fuvolájának hangja <br /> avatta brāhmaṇává, Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősítette. Mikor <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangja, azaz a Gāyatrī mantra által <br /> elérte a megvilágosodást, a teljes védikus tudomány birtokába jutott. Miután tudatosult benne, hogy Kṛṣṇa milyen áldásban <br /> részesítette, az összes élőlény eredeti lelki tanítómesterévé vált.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja:<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā szerint a gāyatrī mantrában szereplő klīm szó <br /> az Isten iránti szeretet transzcendentális magja, a kāma-gāyatrī <br /> magja. Kṛṣṇa az örökké ifjú Cupido, az a Legfelsőbb Személy, <br /> akit a klīṁ mantra vibrálásakor imádunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Avatás révén bárki a brāhmaṇák szintjére emelkedhet ===<br /> <br /> Amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz <br /> a brāhmaṇák jellemvonásaira:<br /> <br /> A Bhakti-sandarbha (298) a következő verset idézi a Tattvasāgarából:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „»Kémiai eljárással a harangfémet higannyal keverve arany­<br /> nyá lehet változtatni. Éppen így amikor egy ember megfelelő <br /> avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetésével bárkiből válhat képzett brāhmaṇa:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt mondja, hogy <br /> bárki, aki egy hiteles lelki tanítómester vezetésével követi a lelki <br /> élet szabályait, az szert tehet a kétszer született brāhmaṇa <br /> tökéletességére, pontosan úgy, ahogyan a vegyész kémiai úton <br /> arannyá változtatja a bronzot. Ez tehát a helyes irányelv ahhoz, <br /> hogyan lehetséges a test cseréje nélkül brāhmaṇává válni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.15.47-48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával <br /> felavatták:<br /> <br /> Akadt olyan falu, ahol nem éltek brāhmaṇák, ám a nem brāhmaṇa családokban született bhakták eljöttek, és átadták meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācāryának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazság szerint egy sannyāsī vagy egy brāhmaṇa nem fogad el meghívást alacsonyabb rendű család­<br /> ban születettektől. Azonban nagyon sok olyan bhakta van, <br /> aki az avatással brāhmaṇa szintre emelkedett. Őket nevezik <br /> śūdra-mahājanának, s ez arra utal, hogy aki nem brāhmaṇa csa­ládból származik, avatással emelkedik a brāhmaṇák rangjára. <br /> <br /> Ilyen bhakták adták át meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācā­ryának. A māyāvādī sannyāsīk csak brāhmaṇa családok meg­<br /> hívását fogadják el, a vaiṣṇavák azonban nem fogadnak el <br /> meghívást olyan brāhmaṇától, aki nem tartozik a vaiṣṇava <br /> felekezethez, míg az olyan brāhmaṇák vagy śūdra-mahājanák <br /> meghívásának, akik avatott vaiṣṇavák, eleget tesz. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Maga is elfogadta, amikor śūdra-mahājanák hív­ták meg. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy bárkit brāhmaṇának <br /> lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták. Egy ilyen <br /> ember meghívását elfogadhatjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómestertől kapott, megfelelő avatással bárkiből lehet brāhmaṇa:<br /> <br /> … a Hari-bhakti-vilāsában Śrī Sanātana Gosvāmī egyértelműen <br /> azt tanítja, hogy az ember azonnal brāhmaṇává válik, ha egy <br /> hiteles lelki tanítómester megfelelően felavatja. Ezzel kapcso­latban így ír:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan a harangfém arannyá alakul, amikor egy alkímiai <br /> folyamat során higanyt adunk hozzá, éppen úgy az, aki meg­felelő képzésben és avatásban részesül egy hiteles lelki tanító­<br /> mestertől, azonnal brāhmaṇává válik.” A brāhmaṇa családban <br /> születettek néha tiltakoznak ez ellen, de nincsenek erős érveik. <br /> Kṛṣṇa és bhaktája kegyéből az ember élete megváltozhat. Ezt <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam a jahāti bandham és śudhyanti szavak­kal erősíti meg. A jahāti bandham kifejezés arra utal, hogy az <br /> élőlényt egy bizonyos fajta test feltételekhez köti. A test minden <br /> bizonnyal akadályt jelent, de aki kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával és követi utasításait, az elkerülheti ezt az akadályt, és <br /> a tiszta bhaktától avatást kapva, szigorú irányítása alatt szabá­lyos brāhmaṇává válhat. Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogyan <br /> válhat brāhmaṇává egy tiszta bhakta társaságának köszönhe­tően valaki, aki nem brāhmaṇa. Prabhaviṣṇave namaḥ: az Úr <br /> Viṣṇu olyan hatalmas, hogy kedve szerint bármit megtehet. <br /> Számára éppen ezért nem jelent nehézséget, hogy megváltoz­tassa egy bhakta testét, aki az Úr tiszta bhaktájának irányítása <br /> alatt áll.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal kétszerszületett brāhmaṇának tekinthetjük, függetlenül attól, <br /> ténylegesen hová született:<br /> <br /> Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy <br /> tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor <br /> az ember avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának <br /> nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor <br /> lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azt … mondják, hogy ebben a Kali­korban <br /> mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. <br /> Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban <br /> annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre <br /> a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, <br /> hogy Kṛṣṇa­tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, <br /> hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális sík­jára. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit <br /> alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, <br /> úgy az ember – noha az arannyal ellentétben nem tiszta – brāhmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” <br /> (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő sze­mélytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első <br /> avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa <br /> mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése <br /> és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik <br /> arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem kép­zett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik <br /> yājñika-janmának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás önmagában nem emeli fel az embert a brāhmaṇák <br /> helyzetébe, ugyanis eleget kell tennie a kötelességeinek is, és <br /> nagyon szigorúan betartania a szabályozó elveket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák tehát automatikusan brāhmaṇává válnak. Ezt <br /> a gondolatot Sanātana Gosvāmī is megerősíti Hari-bhakti-vilāsa című művében, amely a vaiṣṇavák számára ad útmu­tatást. Egyértelműen kijelenti, hogy aki megfelelő beavatást <br /> nyer a vaiṣṇava vallásba, az kétségtelenül brāhmaṇává válik, <br /> éppen úgy, ahogy a kaṁsa (harangfém) nevű anyag is arannyá <br /> válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles <br /> szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vaiṣṇava vallás <br /> követésére, hogy az illető természetes módon a legmagasabb <br /> szintre, a brāhmaṇák helyzetébe kerülhessen.<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī azonban felhívja a figyelmünket arra, <br /> hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanító­mestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért <br /> a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie <br /> kell a szabályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az <br /> avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, <br /> akkor ismét leesik. … Az avatás tehát önmagában nem emeli <br /> fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell <br /> tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania <br /> a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. Más fontos utasítások az avatással kapcsolatban ===<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa olyannak fogadja el az avatást kapó bhaktát, <br /> mint saját Maga:<br /> <br /> :''dīkṣā-kāle bhakta kare ātma-samarpaṇa <br /> :''sei-kāle kṛṣṇa tāre kare ātma-sama<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru előtti meghódolással megszabadulunk a bűnös visszahatásoktól:<br /> <br /> „Nārada Muni társaságának hatására a vadász valamelyest <br /> felismerte, hogy bűnösen cselekedett, így aztán bűnei miatt <br /> egy kicsit megijedt. A vadász ekkor bevallotta, hogy felismerte <br /> bűnös tetteit. Így szólt: »Már gyerekkoromban is ezt a mesterséget tanultam. Most azon gondolkozom, hogyan szabadulhatnék meg a bűnök végeláthatatlan tengerétől.« »Drága uram! <br /> – folytatta a vadász. – Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatok <br /> meg bűnös életem visszahatásaitól! Most teljesen meghódolok <br /> előtted, s lótuszlábadhoz vetem magam. Kérlek, szabadíts meg <br /> a bűnös visszahatásoktól!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni kegyéből a vadásznak meg­<br /> jött a józan esze, és azonnal meghódolt a szent lótuszlábánál. <br /> Ez tehát a folyamat. Egy szent társaságában az ember képes <br /> felismerni, milyen visszahatásokat von maga után bűnös élete. <br /> Amikor önként meghódol egy szent előtt, aki Kṛṣṇa képviselője, <br /> és követi utasításait, megszabadulhat a bűnös visszahatásoktól. <br /> Kṛṣṇa azt kívánja a bűnös embertől, hogy hódoljon meg, és <br /> Kṛṣṇa képviselője ugyanezt az utasítást adja. Kṛṣṇa képviselője <br /> sohasem mondja tanítványának: „Hódolj meg előttem!” Ehe­lyett azt mondja: „Hódolj meg Kṛṣṇa előtt!” Ha a tanítvány <br /> elfogadja ezt az elvet, és Kṛṣṇa képviselőjén keresztül meghódol, <br /> ez megmenti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.252-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási folyamat során a tanítvány hódoljon meg a lelki <br /> tanítómesternek, és tudakozódjon, halljon tőle:<br /> <br /> „»Miből fogok élni, ha eltöröm az íjamat? – kérdezte a vadász. <br /> <br /> – »Ne aggódj! Mindennap gondoskodni fogok az élelmedről« <br /> <br /> – felelte Nārada Muni. Amikor Nārada Muni, a nagy szent <br /> ekképpen megnyugtatta, a vadász eltörte íját, majd azonnal <br /> a szent lótuszlábához vetette magát, s teljesen meghódolt. <br /> Nārada Muni felsegítette, majd tanításokkal látta el, hogy fejlődhessen a lelki életben.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak <br /> meg kell hódolnia a lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője előtt. <br /> A lelki tanítómester, mivel a Nārada Munitól eredő tanítvá­nyi láncolathoz tartozik, Nārada Munival azonos kategóriába <br /> tartozik. Az ember megszabadulhat bűnös tetteitől, ha meghó­dol egy olyan személy lótuszlába előtt, aki csakugyan Nārada <br /> Munit képviseli. Miután a vadász meghódolt, Nārada Muni tanítani kezdte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.257-58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a bhakta transzcendentális szintre kerül:<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga. <br /> Amikor teste így átlényegül, s lelki lesz, a bhakta ebben a transzcendentális testben végez szolgálatot az Úr lótuszlábának. »Az <br /> élőlény, aki engedelmességgel tartozik a születésnek és a halálnak, halhatatlanná válik, amikor felhagy minden anyagi tevékenységgel, amikor életét utasításom végrehajtásának szenteli, <br /> és amikor útmutatásom szerint cselekszik. Így alkalmassá válik <br /> arra, hogy megérezze azt a lelki gyönyört, amely kölcsönös <br /> szeretetünk transzcendentális ízeiből származik.«<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az avatáskor a bhakta feladja minden <br /> anyagi felfogását, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> való kapcsolata miatt transzcendentális szintre kerül. Ekképpen <br /> tudásra szert téve és a lelki síkot elérve örökké Kṛṣṇa lelki tes­tének szolgálatát végzi. Amikor valaki ily módon megszabadul <br /> az anyagi kapcsolatoktól, teste azonnal lelkivé válik, és Kṛṣṇa <br /> elfogadja szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192-94<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elemi fontosságú, hogy a tanítvány megváltoztassa nevét avatás után:<br /> <br /> „Kedves Sākara Mallikám, mától kezdve nevetek Śrīla Rūpa <br /> és Śrīla Sanātana lesz. Most kérlek, hagyjatok fel alázatosságotokkal, mert megszakad a szívem, amikor ilyen szerénynek <br /> látlak benneteket!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában ekkor <br /> avatta fel Dabira Khāsát és Sākara Mallikát. Teljes alázattal for­dultak az Úrhoz, az Úr pedig úgy fogadta őket, mint régi, örök <br /> szolgáit, s megváltoztatta a nevüket. Ebből tehát megérthetjük, <br /> hogy az avatás után a tanítványnak feltétlenül új nevet kell kapnia.<br /> <br /> :''śaṅkha-cakrādy-ūrdhva-puṇḍra- dhāraṇādy-ātma-lakṣaṇam <br /> :''tan nāma-karaṇaṁ caiva vaiṣṇavatvam ihocyate<br /> <br /> „Avatás után a tanítvány nevét meg kell változtatni, hogy <br /> jelezze: ő az Úr Viṣṇu szolgája. A tanítványnak azonnal tilakával kell jelölnie a testét (ūrdhva-puṇḍra), különösen a hom­lokát. Ezek lelki jelek, a tökéletes vaiṣṇava ismertetőjelei.”<br /> <br /> Ez a vers a Padma Purāṇa Uttara-khaṇḍájából származik. <br /> A sahajiyā-sampradāya tagjai nem változtatják meg a nevüket, <br /> ezért nem lehet őket gauḍīya vaiṣṇaváknak tekinteni. Ha valaki <br /> nem változtatja meg a nevét avatás után, akkor tudnunk kell, <br /> hogy továbbra is testi életfelfogásban fog élni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.208<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait azután, <br /> hogy avatást fogadott el, ismét leesik:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī … felhívja a figyelmünket arra, hogy ha <br /> valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, <br /> ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. <br /> Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a sza­bályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után <br /> valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, ismét leesik. <br /> Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse el: ő <br /> Kṛṣṇa transzcendentális testének szerves része, és szerves rész­ként kötelessége az egészet, Kṛṣṇát szolgálni. Ha nem végzünk <br /> szolgálatot Kṛṣṇának, újra leesünk. Az avatás tehát önmagában <br /> nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. <br /> Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be <br /> kell tartania a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sannyāsa avatást kaphat, aki követi a brahminikus viselkedésmódot:<br /> <br /> A védikus utasítások szerint egyedül brāhmaṇák kaphatnak <br /> sannyāsa avatást. A Śaṅkara­sampradāya (ekadaṇḍa-sannyāsa-sampradāya) csak kaszt­brāhmaṇáknak, azaz született brāhmaṇáknak adományozza a sannyāsa rendet, de a vaiṣṇava <br /> rendszerben a Hari-bhakti-vilāsa útmutatása szerint (tathā <br /> dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām) még abból is brāhmaṇa válhat, aki nem született brāhmaṇa családban. Az avatás <br /> előírás szerinti szertartásával bárkit brāhmaṇává lehet tenni, <br /> származzon a világ bármely részéről, s ha követi a brahminikus <br /> viselkedésmódot, valamint betartja az alkohol­ és kábítószer­<br /> fogyasztástól, a tiltott nemi élettől, a húsevéstől és a szeren­<br /> csejátéktól való tartózkodás elvét, sannyāsa avatást is kaphat. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom sannyāsījai, akik az egész világon <br /> prédikálnak, valamennyien igazi brāhmaṇa-sannyāsīk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.266<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki találkozik egy sad-guruval, azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia:<br /> <br /> A dīkṣā (avatás) idejét illetően minden a guru helyzetétől függ. <br /> Amint véletlenül vagy tervszerűen találkozunk egy hiteles guruval, azonnal ki kell használnunk a lehetőséget, hogy avatást <br /> kapjunk tőle. A Tattva-sāgara című könyvben ez áll: … „Ha <br /> valaki véletlenül találkozik egy sad-guruval, nem számít, hogy <br /> a templomban él­ e vagy az erdőben. Ha a sad-guru, a hiteles <br /> lelki tanítómester beleegyezik, az ember azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A puraścaryā-viddhi fontossága a lelki avatás kapcsán:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (17.11­12) a puraścaryā folyamatát tár­gyalva a következő verseket idézi az Agastya-saṁhitāból: … <br /> „»Az embernek reggel, délután és este imádania kell a mūrtit, <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát kell énekelnie, áldoznia kell, tűzáldoza-tot kell végeznie, és meg kell vendégelnie a brāhmaṇákat. Ez az <br /> öt tevékenység alkotja a puraścaryāt. Ahhoz, hogy valaki sikert <br /> érjen el, miután a lelki tanítómestertől avatást kapott, először <br /> e puraścaryā folyamatoknak kell eleget tennie.«”<br /> <br /> … A Hari-bhakti-vilāsa (17.4 - 5, 7) így ír: … „Anélkül <br /> hogy eleget tenne a puraścaryā tetteinek, az ember nem válhat <br /> tökéletessé, még akkor sem, ha évszázadokon át énekli a mantrát. Aki azonban végigjárta a puraścaryā-vidhi folyamatát, <br /> az könnyen sikert ér el. Ha valaki tökéletes avatásra vágyik, <br /> először a puraścaryā tetteit kell végrehajtania. A puraścaryā <br /> folyamata az életerő, amely az embert sikeressé teszi a mantra <br /> éneklésében. Ahogy életerő nélkül semmit sem tehetünk, úgy <br /> a puraścaryā-vidhi életereje hiányában sem érhetünk el tökéletességet egyetlen mantra éneklésében sem.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD3&diff=622343 2025-07-12T20:27:10Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD2|HU/SMD2]] '''[[HU/SMD2|HU/SMD2]] - [[HU/SMD4]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD4]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 3. FEJEZET: A tanítványi láncolat alapelve (Paramparā)==<br /> <br /> <br /> <br /> === 1. Fontos követni a tanítványi láncolat alapelvét ===<br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat végzését kedvezően befolyásolja <br /> a Rūpa Gosvāmī által lefektetett hat alapelv, melyek egyike <br /> az előző ācāryák nyomdokainak követése:<br /> <br /> ... sato vṛtteḥ ... A tiszta odaadó szolgálat végzését hat alapelv <br /> követése befolyásolja kedvezően: ... 6. az előző ācāryák nyomdokainak követése.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 3. Vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az alázatos bhakta a paramparā rendszeren keresztül kapja <br /> meg a tökéletes tudást:<br /> <br /> A tökéletes tudományt paramparānak nevezik, deduktív tudo­<br /> mánynak, mely a hiteles forrásból érkezik az alázatos, szol­gálata és meghódolása miatt hiteles befogadóhoz. Ha valaki <br /> kétségbe vonja a Legfelsőbb tekintélyét, nem ismerheti meg <br /> Őt. Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel <br /> Magát egy jelentéktelen szikra kihívására, aki az egésznek csu­<br /> pán töredéke, és az illuzórikus energia uralmának alárendeltje. <br /> A bhakták alázatosak, ezért a transzcendentális tudás az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségétől a láncolaton keresztül alászáll <br /> Brahmāhoz, Brahmātól fiaihoz és tanítványaihoz. A folyamatot <br /> a Felsőlélek segíti e bhaktákban. Ez a transzcendentális tudo­<br /> mány elsajátításának tökéletes módszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolattól, illetve közvetvetlenül Kṛṣṇától tudásban részesülni egy és ugyanaz:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Kṛṣṇa] az eredeti guru. Aztán a tanít­<br /> ványa, Brahmā is guru, aztán az ő tanítványa, Nārada is <br /> guru, aztán az ő tanítványa, Vyāsa is guru – ily módon léte­<br /> zik egy guru-paramparā [guruk tanítványi láncolata]. Evaṁ <br /> paramparā-prāptam: a transzcendentális tudás a tanítványi <br /> láncolaton keresztül száll alá.<br /> Bob: A guru tehát a tudását a tanítványi láncolaton keresztül <br /> kapja, nem közvetlenül Kṛṣṇától? Van olyan tudás, amit ön <br /> közvetlenül Kṛṣṇától kap?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Kṛṣṇa közvetlen tanítása itt van: <br /> a Bhagavad-gītāban.<br /> <br /> Bob: Értem, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: De a tanítványi láncolaton keresztül kell azt <br /> elsajátítanod, különben csak félreérted.<br /> <br /> Bob: De ön jelenleg nem kap semmilyen információt köz­vetlenül Kṛṣṇától? Hanem a tanítványi láncolaton keresztül, <br /> a könyvekből?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A kettő között nincs különbség. Tegyük fel, hogy azt mondom, ez egy ceruza. Ha azt mondod neki, <br /> hogy „Ott egy ceruza”, s aztán ő is azt mondja valaki másnak, <br /> hogy „Ez egy ceruza”, mi a különbség az ő tanítása és az én <br /> tanításom között?<br /> <br /> Bob: Ön ezt most Kṛṣṇa kegyének köszönhetően tudja?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Te is megkaphatod Kṛṣṇa kegyét, feltéve, <br /> ha azt úgy adják át neked, ahogy van. Pont úgy, ahogy azt <br /> mi a Bhagavad-gītāban tanítjuk. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa <br /> azt mondja:<br /> ''<br /> :''sarva-dharmān parityajya <br /> :''ām ekaṁ śaraṇaṁ vraja<br /> ''<br /> „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül <br /> Énelőttem!” Mi azt mondjuk, hogy fel kell adnod mindent, és <br /> meg kell hódolnod Kṛṣṇa előtt. Következésképp nincs különb­<br /> ség Kṛṣṇa tanítása és a mi tanításunk között. Nincs eltérés. Ha <br /> tehát e tökéletes módon kapsz tudást, az ugyanolyan, mintha <br /> közvetlenül Kṛṣṇától részesülnél tanításban. De mi nem változ­tatunk meg semmit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az istenszeretet eléréséhez Isten szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk, a tanítványi láncolat folyamatának elfogadása révén:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava sohasem gondolja, hogy közvetlen kapcsolatban <br /> áll Kṛṣṇával. Az Úr Caitanya azt mondja: „Én Kṛṣṇa szolgája <br /> szolgájának a szolgájának a szolgája vagyok – százszor a szol­<br /> gája szolgájának a szolgája.” [Cc. Madhya 13.80] El kell fogad­<br /> nunk, hogy a szolga szolgájának szolgái vagyunk. Ez a tanítvá­<br /> nyi lánc folyamata, és ha valaki Isten valódi transzcendentális <br /> szeretetét akarja, akkor el kell fogadnia ezt a folyamatot. Mivel <br /> az emberek nem fogadják el, nem alakul ki bennük igazi szeretet <br /> Isten iránt. Beszélnek Istenről, de valójában nem szeretik Őt, <br /> és mivel nem végeznek tiszta odaadó szolgálatot, Isten helyett <br /> a kutyákat szeretik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki elfogadja és követi a tanítványi láncolathoz tartozó <br /> előző ācāryák tanításait, eléri az élet célját:<br /> <br /> Kétségtelen, hogy sokkal könnyebb a kiváló hiteles tekintélyek <br /> gondolatait elfogadni a tanítványi láncolaton keresztül, mint <br /> az elmebeli spekuláció folyamatát követni, amelynek során az <br /> ember igyekszik saját maga kitalálni valamilyen módszert arra, <br /> hogy megértse az Abszolút Igazságot. A legjobb, ha elfogadjuk <br /> és követjük az előző ācāryák tanításait. Ez rendkívül megkönnyíti Isten és önmagunk megvalósítását. E könnyű folyamatot <br /> követve az ember megszabadul a természet anyagi kötőerői­<br /> nek szennyeződéseitől, s így minden további nélkül át tudja <br /> szelni a tudatlanság óceánját, amely oly sok szenvedéssel van <br /> teli. A nagy ācāryák nyomdokaiba lépve az ember haṁsákkal, <br /> vagyis paramahaṁsákkal, olyan lelkekkel társul, akik teljesen <br /> mentesek az anyagi szennyeződéstől. Valójában ha valaki követi <br /> az ācāryák tanításait, mindig mentes marad minden anyagi <br /> szennyeződéstől, s élete sikeres lesz, mert eléri az élet célját. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vallásos elvek megértése érdekében az embernek menedéket <br /> kell vennie a négy elfogadott sampradāya egyikénél:<br /> <br /> [A vallásos elveket jelentő bhāgavata-dharmát] meg lehet érteni, <br /> ha az ember követi az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a négy Kumāra <br /> és a többi hiteles tekintély paramparā­rendszerét. Négy tanít­ványi láncolat létezik: egy az Úr Brahmātól, egy az Úr Śivától, <br /> egy Lakṣmītól, a szerencse istennőjétől, egy pedig a Kumārák­<br /> tól száll alá. Az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot <br /> Brahma­sampradāyának, az Úr Śivától (Śambhutól) származó <br /> láncolatot Rudra­sampradāyának, a szerencse istennőjétől, <br /> Lakṣmījītól származót Śrī­sampradāyának, a Kumāráktól szár­<br /> mazót pedig Kumāra­sampradāyának nevezik. Ahhoz, hogy <br /> valaki megértse a legbensőségesebb vallásos rendszert, menedé­ket kell keresnie e négy sampradāya egyikénél. A Padma Purāṇa <br /> kijelenti: sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ. <br /> Ha valaki nem követi a négy elfogadott tanítványi láncola­<br /> tot, mantrájának vagy avatásának semmi haszna. Manapság <br /> számtalan apasampradāya, azaz olyan sampradāya létezik, ami <br /> nem hiteles, ami nem áll kapcsolatban az olyan tekintélyekkel, <br /> mint az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a Kumārák vagy Lakṣmī. Ezek <br /> a sampradāyák félrevezetik az embereket. A śāstrák azt mond­<br /> ják, hogy ha valaki egy ilyen sampradāyában kap avatást, csak <br /> az idejét vesztegeti, mert ez sohasem fogja képessé tenni arra, <br /> hogy megértse a valódi vallásos elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20-21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vallásos elvek megismerése és a lelki felszabadulás elérése <br /> érdekében az embernek szigorúan követnie kell a tanítványi <br /> láncolat alapelveit:<br /> <br /> Senki sem élhet békésebb életet nálad, senki sem lehet kegyesebb, mint te, és senki sem tudhatja jobban, hogyan kell végezni <br /> az odaadó szolgálatot, vagy hogyan kell a legkiválóbb brāhmaṇává válni. Tisztában vagy a bizalmas vallásos élet valamennyi elvével, és senki sem ismeri ezeket nálad jobban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Yudhiṣṭhira Mahārāja tudta, hogy Nārada <br /> Muni az emberi társadalom legfelsőbb lelki tanítómestere, aki <br /> az embereket a lelki felszabadulás útjára taníthatja, amely az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége megértéséhez vezet. Valójában <br /> ez volt az oka, hogy Nārada Muni összeállította a Bhakti-sūtrát, <br /> s hogy utasításokat adott a Nārada-pañcarātrában. Ha a val­<br /> lás elveiről és az élet tökéletességéről akarunk hallani, Nārada <br /> Muni tanítványi láncolatának tanítását kell elfogadnunk. A mi <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk közvetlenül a Brahma­sampradāya <br /> láncolatához tartozik. Nārada Munit az Úr Brahmā tanította, <br /> majd amikor eljött az ideje, Nārada Muni átadta ezt a tanítást <br /> Vyāsadevának. Vyāsadeva a fiát, Śukadeva Gosvāmīt oktatta, aki <br /> aztán elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatamot. A Kṛṣṇa­tudatos moz­<br /> galom alapját a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alkotja. <br /> Mivel a Śrīmad-Bhāgavatamot Śukadeva Gosvāmī beszélte el, <br /> a Bhagavad-gītāt pedig Kṛṣṇa, nincs különbség közöttük. Ha szi­gorúan betartjuk a tanítványi láncolat elvét, akkor kétségtelenül <br /> a lelki felszabadulás, az örök odaadó szolgálat helyes útját járjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.11.4&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki fejlődni szeretne a Kṛṣṇa-tudatban, annak követnie kell <br /> a tanítványi láncolathoz tartozó előző ācāryák utasításait és <br /> megérteni végkövetkeztetéseiket:<br /> <br /> Aki komolyan érdeklődik a Kṛṣṇa­tudatos tettek iránt, annak <br /> készen kell állnia arra, hogy kövesse az ācāryák által meghatáro­zott szabályokat és előírásokat, és meg kell értenie következteté­seiket. A śāstrában ez áll: dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyāṁ <br /> mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 17.186] (Mahābhārata, Vana-parva 313.117). <br /> A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi lánco­lathoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz. Mások <br /> nem érhetnek el sikert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez elengedhetetlen, hogy az embernek <br /> hite legyen valamelyik elfogadott tanítványi láncolatban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja az áldásait adja osztálytársaira, így szól­<br /> ván: „Legyen olyan hitetek, mint nekem! Legyetek igaz vaiṣṇavák!” Az Úr bhaktája arra vágyik, hogy mindenki fogadja el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Az embereknek azonban sajnos nincs rendíthe­<br /> tetlen hitük a lelki tanítómester szavaiban, aki a tanítványi lán­colat tagja, ezért nem érthetik meg a transzcendentális tudást. <br /> A lelki tanítómesternek egy hiteles tanítványi láncolathoz kell <br /> tartoznia, Prahlāda Mahārājához hasonlóan, aki Nāradától <br /> kapta tudását. Ha Prahlāda Mahārāja osztálytársai, a démo­nok fiai elfogadják Prahlāda szavait, kétségtelenül ők is teljes <br /> mértékben megérthetik a transzcendentális tudást.<br /> <br /> A vaiśāradī dhīḥ szavak arra az értelemre utalnak, ami <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével áll kapcsolatban, aki <br /> rendkívül ügyes. Az Úr kiváló tudásával csodálatos univer­zumokat teremtett. Az, aki nem rendkívül ügyes, nem értheti <br /> meg, hogyan irányítja ügyesen a dolgokat a legügyesebb, az <br /> Úr. Ha azonban olyan szerencsés, hogy találkozik egy hite­<br /> les lelki tanítómesterrel, aki az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, <br /> Lakṣmī anyától vagy a Kumāráktól alászálló tanítványi láncolat <br /> tagja, megértheti mindezt. Ezt a négy sampradāyát, a tudás és <br /> transzcendencia tanítványi láncolatát Brahma­sampradāyának, <br /> Rudra­sampradāyának, Śrī­sampradāyának és Kumāra­ <br /> sampradāyának hívják. Sampradāya-vihīnā ye mantrās te <br /> niṣphalā matāḥ. Ha ilyen sampradāyán, azaz tanítványi lán­colaton keresztül teszünk szert tudásra a Legfelsőbbről, akkor <br /> megvilágosodhatunk. Ha nem fogadjuk el a tanítványi láncolat <br /> útját, lehetetlen megértenünk az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét. Ha valaki megérti a Legfelsőbb Urat úgy, hogy a tanítványi <br /> láncolatba vetett hittel odaadó szolgálatot végez és tovább <br /> fejlődik, felébreszti természetes szeretetét Isten iránt, s akkor <br /> biztos, hogy sikeres lesz az élete.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton kívül <br /> próbál fejlődni a lelki életben:<br /> <br /> Vaiṣṇava filozófiánk szerint ezért a négy sampradāya, azaz <br /> tanítványi láncolat nagy ācāryáit kell követnünk.<br /> <br /> Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton <br /> kívül próbál fejlődni a lelki életben. A szentírások azt mond­ják: ācāryavān puruṣo veda – aki követi az ācāryák tanítvá­<br /> nyi láncolatát, az ismeri a valóságot (Chāndogya Up. 6.14.2). <br /> Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet: annak érdekében, <br /> hogy az ember megértse a transzcendentális tudományt, egy <br /> hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia (Muṇḍaka Upaniṣad <br /> 1.2.12).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.24&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A védikus tudományt/tökéletes udást a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni ===<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki az örök igazságra vonatkozó, tökéletes <br /> tudásra tegyen szert, a védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapnia:<br /> <br /> A tanítványi láncolat szerint a Védákat az Úr Kṛṣṇa mondta <br /> el Brahmānak, Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsadevának, <br /> Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak és így tovább. Nincs tehát <br /> különbség a hiteles tekintélyek véleményében. Az igazság örök, <br /> ezért nem lehet semmilyen új vélemény az igazságról. Ekképpen <br /> lehet szert tenni a tudásra, amelyet a Védák tartalmaznak. Ezt <br /> az ember nem értheti meg puszta műveltséggel vagy a világi <br /> tudósok divatos magyarázatainak segítségével. Nincs semmi, <br /> amit hozzá kellene tenni vagy el kellene venni belőle, mert <br /> az igazság az igazság. Az embernek végül is el kell fogadnia <br /> valamilyen hiteles tekintélyt. A modern tudósok a tudomány <br /> tényei terén szintén hiteles tekintélynek számítanak a hétköz­napi ember számára. A hétköznapi ember a tudósok álláspont­<br /> ját követi, s ez azt jelenti, hogy ő is egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat. A védikus tudást is így lehet elsajátítani. Az egyszerű <br /> ember nem tud vitába bocsátkozni azt illetően, hogy mi van az <br /> égen vagy az univerzumon túl. El kell fogadnia a Védák magya­rázatát, ahogyan azt a hiteles tanítványi láncolat értelmezi. <br /> A Bhagavad-gītāban a Gītā megértésének ugyanezt a folyama­tát írja le a negyedik fejezet. Ha valaki nem követi az ācāryák <br /> hiteles magyarázatát, hiába kutat a Védákban leírt igazság után.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> megkapni:<br /> <br /> Legyen elégedett velem az Úr, aki a teremtés kezdetén felébresztette a tudást Brahmā szívében, aki tökéletes ismeretekkel <br /> látta el őt a teremtésről és saját Magáról, s aki látszólag Brahmā <br /> szájából keletkezett!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A védikus tudást tehát először Brahmā <br /> kapta meg, és úgy tűnik, ő terjesztette el. Kétségtelen, hogy ő <br /> a védikus tudás elbeszélője, ám valójában az Úr hatalmazta fel, <br /> hogy elsajátíthassa e transzcendentális tudást, amely közvet­lenül az Úrtól száll alá. A Védákat ezért apauruśeyának neve­zik, vagyis „ami nem teremtett lénytől származik”. A teremtés <br /> előtt csak az Úr volt (nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt), és ezért az Úr <br /> által kimondott szavak transzcendentális hangvibrációk. Sza­kadéknyi különbség van a kétféle minőségű hang, a prākṛta <br /> és az aprākṛta között. A fizikusok csak a prākṛta, vagyis az <br /> anyagi éterben rezgő hanggal tudnak foglalkozni, s ezért tud­nunk kell, hogy a védikus hangokat, melyeket szimbolikus <br /> kifejezések őriznek, az univerzumban senki sem értheti meg, <br /> ha nem kap felhatalmazást a természetfölötti (aprākṛta) hang­<br /> vibrációtól, amely a tanítványi láncolaton keresztül száll alá <br /> az Úrtól Brahmāhoz, Brahmātól Nāradához, Nāradától Vyā­sához és így tovább. Egyetlen materialista tudós sem tudja <br /> lefordítani a védikus mantrákat (himnuszokat) és feltárni azok <br /> valódi jelentését. Nem lehet őket megérteni, ha az embert nem <br /> hatalmazza fel vagy avatja fel egy hiteles lelki tanítómester. Az <br /> eredeti lelki tanítómester Maga az Úr, és a láncolat a paramparān keresztül száll alá, ahogyan azt a Bhagavad-gītā negyedik <br /> fejezete érthetően elmagyarázza. Tehát azt az embert, aki nem <br /> kapja meg a transzcendentális tudást a hiteles paramparātól, <br /> haszontalannak kell tekinteni (viphalā matāḥ) még akkor is, ha <br /> a művészetekben vagy a tudományokban anyagi szempontból <br /> nagyon jártas.<br /> <br /> Az Úr belső sugallatára Śukadeva Gosvāmī imádkozik <br /> Hozzá, hogy Parīkṣit Mahārāja kérésére helyesen el tudja <br /> magyarázni a teremtés részleteit. Egy lelki tanítómester nem <br /> talál ki különféle elméleteket, mint a világi tudósok – ő śrotriyaṁ brahma-niṣṭhaṁ [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.22&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> megérteni:<br /> <br /> Kedves királyom! Nārada kérdésére válaszolva Brahmā, az <br /> elsőszülött mindent pontosan elmondott erről a témáról, éppen <br /> úgy, ahogyan azt az Úr beszélte el fiának, akit születése pillanatától átitat a védikus tudás.<br /> <br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amint Brahmā megszületett a Viṣṇu hasából <br /> kihajtó lótusz szirmain, azonnal megkapta a védikus tudást, <br /> ezért veda-garbhának nevezik, ami annyit jelent, hogy már <br /> születése óta vedāntista. Védikus, azaz tökéletes, tévedhetet­len tudás nélkül senki sem képes létrehozni semmit. Minden <br /> tudományos és tökéletes tudás védikus tudás. Az ember szám­talan információhoz juthat a Védákból. Brahmāt is olyannyira <br /> áthatotta a tökéletes tudás, hogy hatására képes volt teremteni. <br /> Brahmā tisztában volt a tökéletes teremtéssel, mert a Legfel­sőbb Úr, Hari pontosan átadta neki ezt a bölcsességet. Amikor <br /> Nārada megkérdezte Brahmāt, az pontosan elismételte neki, <br /> amit Magától az Úrtól hallott. Nārada ugyanezt mondta el <br /> Vyāsának, Vyāsa Śukadevának – éppen úgy, ahogyan Nāra­dától hallotta –, Śukadeva pedig változtatás nélkül ismétli el <br /> kijelentéseiket, ahogyan azokat Vyāsától hallotta. Ez a védikus <br /> tudomány megértésének útja. A Védák nyelvét semmilyen más <br /> úton nem lehet megérteni, csupán az említett tanítványi láncolat <br /> segítségével.<br /> <br /> A puszta elméleteknek nincs hasznuk – a tudásnak tény­<br /> legesnek kell lennie. Számtalan olyan bonyolult dolog van, <br /> amit az ember nem érthet meg másként, csak egy olyan ember <br /> magyarázata segítségével, aki valóban érti azt. A védikus tudást <br /> szintén nagyon nehéz elsajátítani. Csakis az említett módszer <br /> vezet a megértéshez, semmi más.<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī éppen ezért az Úr kegyéért imádko­zik, hogy képes legyen elismételni ugyanazt az üzenetet, amit <br /> Maga az Úr adott át Brahmānak, s amit Brahmā mondott el <br /> Nāradának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.25&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Isten tudományát a tanítványi láncolat hiteles képviselőjétől <br /> kell hallani:<br /> <br /> Brahmājīnak Maga az Úr tanította meg [Isten tudományát], <br /> aztán Brahmā átadta Nāradának, s amikor rajta volt a sor, <br /> Nārada utasította Śrīla Vyāsadevát, hogy bővítse ki. A Legfel­<br /> sőbb Úrról szóló transzcendentális tudás tehát nem az örökké <br /> vitázó materialisták elmélkedésének eredménye, hanem szennyezetlen, örök, tökéletes tudás, túl az anyagi kötőerők hatókö­rén. A Bhāgavata Purāṇa az Úr közvetlen inkarnációja a transz­cendentális hang formájában. Az embernek e transzcendentális <br /> tudást az Úr hiteles képviselőjétől kell elsajátítania, aki tagja <br /> annak a tanítványi láncolatnak, amelyen a tudás az Úron, Bra­<br /> hmājīn, Nāradán, Vyāsán, Śukadeva Gosvāmīn és Sūta Gos­vāmīn keresztül száll alá. A védikus fa érett gyümölcse egyik <br /> kézből a másikba hullik, s így nem törhet össze, nem eshet <br /> a magas ágakról hirtelen a földre. Ezért aki nem az említett <br /> tanítványi láncolat hiteles képviselőitől hallja Isten tudományát, <br /> nagyon nehezen fogja megérteni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes tudás a tanítványi láncolaton keresztül száll alá, <br /> s nem származhat tapasztalati tudásból:<br /> <br /> Az Úr korlátlan és útjai kifürkészhetetlenek. Véges tudással <br /> és tökéletlen érzékekkel egyetlen élőlény – még Brahmājī, az <br /> univerzum legtökéletesebb élőlénye – sem álmodhat arról, hogy <br /> megismerheti a végtelent. Akkor tudhatunk valamit a végte­lenről, ha azt Ő Maga mondja el nekünk, ahogyan azt az Úr <br /> tette a Bhagavad-gītā egyedülálló kijelentéseiben, s bizonyos <br /> szintig tudhatunk róla az olyan megvalósított lelkektől is, mint <br /> Śukadeva Gosvāmī, aki Vyāsadevától, Nārada tanítványától <br /> kapta tudását. A tökéletes tudás csak a tanítványi láncolaton <br /> keresztül szállhat alá, s nem származhat semmiféle tapasztalati <br /> tudásból – legyen az akár ősi, akár modern tudomány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.8&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat a tanítványi láncolathoz tartozó bhakta <br /> szolgálatával kezdődik, aki az Úr védelmének köszönhetően <br /> tévedhetetlen:<br /> <br /> Eredetileg az Úr Brahmā beszélte el a védikus bölcsességet <br /> Nāradának, Nārada pedig tanítványai – Vyāsadeva és mások <br /> – segítségével szerte a világon elterjesztette a transzcendentális <br /> tudást. A védikus bölcsesség követői Brahmājī állításait szent <br /> igazságként fogadják el – így terjed a transzcendentális tudás <br /> a tanítványi láncolat révén az egész világon időtlen idők óta, <br /> a teremtés kezdete óta. Az Úr Brahmā a tökéletes, felszaba­dult élőlény az anyagi világban, ezért szavait és kijelentéseit <br /> a transzcendentális tudás minden őszinte tanulmányozójának <br /> mint tévedhetetlent kell elfogadnia. A védikus tudás tévedhe­tetlen, mert közvetlenül a Legfelsőbb Úrtól érkezett Brahmā <br /> szívébe, és mivel Brahmājī a legtökéletesebb élőlény, sohasem <br /> téved. Mindez azért van így, mert az Úr Brahmā az Úr hűséges <br /> bhaktája, aki komolyan elfogadta az Úr lótuszlábait a legfel­sőbb igazságként. A Brahma-saṁhitāban – melyet ő írt – Bra­hmājī újra és újra elismétli az aforizmát: govindam ādi-puruṣaṁ <br /> tam ahaṁ bhajāmi: „Az Istenség Eredeti Személyiségét, Govindát imádom, az eredeti Urat.” Mindazt, amit az Úr Brahmā <br /> mond, amit gondol és amit általában tesz, igazságként kell <br /> elfogadni, mert az Úr Brahmā közvetlen és nagyon bensőséges <br /> kapcsolatban áll Govindával, az eredeti Úrral. Śrī Govinda, aki <br /> örömmel fogadja bhaktái szerető transzcendentális szolgálatát, <br /> minden védelmet megad szavaiknak és cselekedeteiknek. Az <br /> Úr kijelenti a Bhagavad-gītāban (9.31.): kaunteya pratijānīhi <br /> – „Óh, Kuntī fia, kérlek, hirdesd mindenkinek!” Az Úr arra <br /> kéri Arjunát, hogy hirdesse szavait mindenkinek. Hogy miért? <br /> Mert Magának Govindának a kijelentései néha ellentmondá­sosnak tűnhetnek az anyagi világ teremtményei számára, de az <br /> Úr bhaktájának szavait sohasem találják ellentmondásosnak. <br /> A bhakta az Úr rendkívüli védelme alatt áll, hogy tévedhetetlen <br /> maradhasson. Ezért az odaadó szolgálat folyamata mindig azzal <br /> kezdődik, hogy az embernek szolgálnia kell azt a bhaktát, aki <br /> a tanítványi láncolat folytatója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.6.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolaton keresztül kell megértenie <br /> a védikus tudást:<br /> <br /> Parīkṣit Mahārāja így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Hogyan <br /> magyarázta el Nārada Muni – akinek hallgatói épp oly szerencsések, mint akiket az Úr Brahmā tanított – az anyagi tulajdonságokkal nem rendelkező Úr transzcendentális tulajdonságait, <br /> és kiknek beszélt?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Devarṣi Nāradát közvetlenül Brahmājī <br /> tanította, akit Maga a Legfelsőbb Úr tanított, ezért azok az <br /> utasítások, amelyeket Nārada adott a tanítványainak, nem <br /> különböznek a Legfelsőbb Úr utasításaitól. Ezzel a módszerrel <br /> lehet megérteni a védikus tudást. Ez a transzcendentális tudás <br /> az Úrtól érkezik a tanítványi láncolaton keresztül, s a világ <br /> e leszálló folyamat segítségével juthat hozzá. Azoktól, akik <br /> csupán az elméjükben találgatnak minderről, nem kaphatjuk <br /> meg a védikus tudományt. Bárhol jár Nārada Muni, az Úr <br /> felhatalmazottjaként cselekszik, és megjelenése épp olyan ked­vező, mint a Legfelsőbb Úré. Az a tanítványi láncolat, amely <br /> szigorúan követi a transzcendentális utasításokat, hiteles tanít­ványok és mesterek láncolata, s a hiteles lelki tanítómestereket <br /> arról ismerhetjük fel, hogy tanításuk nem különbözik attól <br /> a tanítástól, amelyet az Úr eredetileg átadott bhaktájának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> elsajátítani:<br /> <br /> A materialista hajlamú, ostoba emberek nem ragadják meg <br /> a lehetőséget, amit a megszakítatlan autentikus tudás nyújt. <br /> A védikus tudomány hiteles tudás, amelyre nem tapasztalat <br /> útján, hanem a hiteles szaktekintélyeknek a védikus írások <br /> kijelentéseiről szóló magyarázatai segítségével tehetünk szert. <br /> Pusztán azzal, hogy elméleti tudóssá válik, senki sem értheti <br /> meg a védikus kijelentéseket. Egy valóban hiteles szaktekin­télyhez kell fordulnia, aki a védikus tudományt a tanítványi <br /> láncolaton keresztül sajátította el…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak a tanítványi láncolaton, s nem valamiféle elmebeli <br /> spekuláción keresztül kell elfogadnia a śabda-brahmát:<br /> <br /> Aki az isteni hangot, a śabda-brahmát a maga tökéletlen érzékei <br /> révén tolmácsolja, nem lehet igazi lelki guru, hiszen – hiteles <br /> ācārya vezette tanítványi képzés hiányában – a közvetítő tör­vényszerűen el fog térni Vyāsadevától (ahogy a māyāvādīk <br /> szoktak). Śrīla Vyāsadeva a kinyilatkoztatott védikus írások <br /> legfőbb szaktekintélye, ezért az ilyen jelentéktelen magyarázók <br /> akkor sem tekinthetők gurunak vagy ācāryának, ha máskü­lönben az anyagi tudományosság minden ismérvét kimerítik. <br /> Ahogyan a Padma-purāṇában áll:<br /> ''<br /> :''ampradāya-vihīnā ye <br /> :''antrās te niṣphalā matāḥ<br /> ''<br /> „Ha nem a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómestere avatott <br /> fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”<br /> <br /> Ám aki hallás útján, a tanítványi lánc hiteles örökösé­től kapja meg a transzcendentális tudást, és őszintén tiszteli <br /> a valódi ācāryát, az előtt törvényszerűen feltárul a kinyilatkoz­tatott védikus tudomány. Mindez nem mondható el a kognitív <br /> megközelítést alkalmazó empirikusokról, akik előtt ez a tudás <br /> soha nem tárul fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Senki ne próbáljon következtetéseket levonni a Védákból, ha <br /> nem követi azoknak az utasításait, akik Vyāsadeva tanítványi <br /> láncolatának tagjai:<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírásoknak jelenleg számtalan magyará­zata létezik, ám a legtöbb közülük nem követi a tanítványi lánco­<br /> latot, amely Śrīla Vyāsadevától, a védikus bölcsességet eredetileg <br /> lejegyző szenttől ered. Śrīla Vyāsadeva utolsó, legtökéletesebb és <br /> legmagasztosabb műve a Śrīmad-Bhāgavatam, a Vedānta-sūtra <br /> természetes magyarázata. A Bhagavad-gītā szintén tőle szárma­<br /> zik: az Úr beszélte el, Vyāsadeva pedig lejegyezte. Ezek a legfon­tosabb kinyilatkoztatott szentírások. Minden olyan magyarázat, <br /> ami ellentmond a Bhagavad-gītā vagy a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> elveinek, hamis. Az Upaniṣadok, a Vedānta-sūtra, a Védák, <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam szavai között tel­<br /> jes az összhang. Senki ne próbáljon tehát következtetéseket <br /> levonni a Védákból, ha nem követi azoknak az utasításait, akik <br /> Vyāsadeva tanítványi láncolatának tagjai, s hisznek az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében és különféle energiáiban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> A transzcendentális tudomány kizárólag a tanítványi láncolaton keresztül érthető meg, nem pedig elmebeli spekulációval:<br /> <br /> Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. Négy <br /> sampradāya (tanítványi láncolat) van. Az egyik az Úr Brah­mātól származik (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­<br /> tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő <br /> a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. … Ha nem <br /> tartozunk egyik sampradāyához sem, a végkövetkeztetése­<br /> ink nem vezetnek sehová. Nem szabad így gondolkodnunk: <br /> „Nagy tudós vagyok, majd én kitalálom, hogyan értelmezzem <br /> a Bhagavad-gītāt. Ezek a sampradāyák mind haszontalanok.” <br /> Nem – mi nem gyárthatunk önkényes magyarázatokat. Azokkal <br /> nem jutunk semmire. Azt a filozófiát kell elfogadnunk, amelyet <br /> az Úr Brahmā, Nārada, Madhvācārya, Mādhavendra Purī és <br /> Īśvara Purī alkotott meg. Ezek a nagy ācāryák mentesek az <br /> úgynevezett tudósok tökéletlenségeitől. A világi tudósok és filo­zófusok beszéde tele van „talán”­okkal és „elképzelhető”­kkel, <br /> mert képtelenek a helyes következtetésre jutni. Egyszerűen csak <br /> spekulálnak, és az efféle okoskodás nem lehet tökéletes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudomány befogadása nem hiteles, ha nem a paramparā rendszerén keresztül történik:<br /> <br /> Minden transzcendentális ismeretet a tanítványi láncolaton <br /> keresztül sajátíthatunk el helyesen. A tanítványi láncolatot <br /> paramparānak nevezik. Ha a Bhāgavatamot vagy más védi­kus írást nem a paramparā rendszerén át kapjuk meg, a tudás <br /> befogadása nem hiteles. Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak <br /> adta át a tanítást, Śukadeva Gosvāmī pedig Sūta Gosvāmīnak. <br /> Sūta Gosvāmītól vagy az ő képviselőjétől kell tehát átvennünk <br /> a Bhāgavatam üzenetét, nem pedig holmi jelentéktelen magya­<br /> rázóktól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.3.42&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. A tudás továbbadásához a tanítványi láncolattól kell tudást kapni ===<br /> <br /> <br /> Aki nem rendelkezik tökéletes tudással a tanítványi láncolattól, nem képes továbbadni a tudást másoknak:<br /> <br /> A jñāna szó nem közönséges kutatómunkára utal, hanem <br /> azt jelenti, hogy az ember a szentírásokból tesz szert tudásra <br /> a lelki tanítómester segítségével, aki a tanítványi láncolat tagja. <br /> Modern világunkban az emberek vonzódnak ahhoz, hogy az <br /> elmebeli spekulációra és a találgatásokra hagyatkozva végezze­<br /> nek kutatásokat. Ám aki a kitalációkra támaszkodik, az meg­<br /> feledkezik arról, hogy ő maga olyan természettel rendelkezik, <br /> amelyet négy tökéletlenség jellemez: biztos, hogy hibákat követ <br /> el, érzékei tökéletlenek, biztosan illúzióban van, valamint csal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.17&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudás terjesztéséhez arra van szükség, hogy az <br /> ember a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles szaktekintélytől halljon:<br /> <br /> Az Úr Saṅkarṣaṇa elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését <br /> a nagy bölcsnek, Sanat-kumārának, aki már fogadalmat tett <br /> a lemondásra. Amikor rá került a sor, Sanat-kumāra – úgy, <br /> ahogyan azt Saṅkarṣaṇától hallotta – szintén elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot Sāṅkhyāyana Muninak, aki erről kérdezte őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a paramparā rendszere. Noha Sanat­ <br /> kumāra, a jól ismert, szent életű, kiváló Kumāra az élet tökéletes­ségének szintjén állt, mégis meghallgatta a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> üzenetét az Úr Saṅkarṣaṇától. Amikor pedig Sāṅkhyāyana Ṛṣi <br /> tőle kérdezett, ő átadta neki ugyanazt a tanítást, amit az Úr <br /> Saṅkarṣaṇától hallott. Más szóval az ember nem lehet prédi­kátor, ha nem a megfelelő forrásra hallgat. Az odaadó szolgá­<br /> latban ezért a kilenc folyamat közül e kettő, a hallgatás és az <br /> ismétlés a legfontosabb. Aki nem hallgat megfelelően, az nem <br /> képes a védikus tudás üzenetét prédikálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.8.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A paramparā rendszerben a kérdésekre adott válaszoknak <br /> a védikus írásokra kell támaszkodniuk – nem szabad elmebeli <br /> kitalációkon nyugodniuk:<br /> <br /> Kedves királyom! Annak ellenére, hogy mindent tudsz, feltettél néhány kérdést, melyekre megpróbálok válaszolni annak <br /> alapján, amit a hiteles tekintélyeket hallgatva megtanultam. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A paramparā rendszerben ha a kérdések <br /> hitelesek, akkor a válaszok is azok. Senki se próbáljon meg <br /> kitalálni vagy létrehozni válaszokat. A śāstrákra kell támasz­kodnunk, és a védikus felfogás szerint kell válaszolnunk. <br /> A yathā-śrutam szavak a védikus tudásra utalnak. A Védákat <br /> śrutinak hívják, mert tudományuk a hiteles tekintélyektől szár­mazik. A Védák kijelentéseit śruti-pramāṇának nevezik. Az <br /> embernek a śruti – a Védák vagy a védikus írások – bizonyíté­kait kell idéznie, s akkor állításai helyesek lesznek, míg másképp <br /> szavai csupán elmebeli kitalációkból fakadnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.23&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A képzett szaktekintélyek a paramparā rendszert követik:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī szólt: Elmondom most neked mindazt, amit <br /> a nagy bölcs válaszolt Parīkṣit király kérdéseire. Hallgasd <br /> figyelmesen!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nincs olyan kérdés, amelyre ne lehetne <br /> választ adni a hiteles szaktekintélyeket idézve, s a józan ember <br /> mindig megelégszik ezekkel a válaszokkal. Így van ez még <br /> a bíróságon is. Az a legjobb ügyvéd, aki a bíróság régebbi <br /> ítéleteit idézi fel, s nem sokat fárad azzal, hogy saját igazát <br /> bizonygassa. Ezt nevezik paramparānak. A bölcs szaktekinté­lyek mind követik ezt a rendszert, s nem próbálnak értéktelen, <br /> téves magyarázatot fűzni mindenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.10.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás bemutatásakor az előadónak az <br /> előző ācāryákat kell követnie:<br /> <br /> A személyes megvalósítás nem azt jelenti, hogy az ember hiú­<br /> ságból tudását fitogtatva arra törekszik, hogy felülmúlja az őt <br /> megelőző ācāryát. Szilárd hitének kell lennie az előző ācāryában, s ezzel egy időben olyan megvalósítással is rendelkez­nie kell a témában, hogy adott körülmények között megfelelő <br /> módon tudja azt előadni. A szöveg eredeti célját nem szabad <br /> szem elől téveszteni. Semmilyen homályos jelentést nem sza­<br /> bad belemagyarázni, s mégis érdekesen kell előadni, úgy, hogy <br /> a hallgatóság megértse. Ezt nevezik megvalósításnak. … Egy <br /> művelt embernek nem szabad arra vágynia, hogy olyasvalakit <br /> hallgasson, aki nem az eredeti ācāryát képviseli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak az Úr alázatos, odaadó szolgája képes tisztán továbbadni <br /> a védikus tudást:<br /> <br /> Legyen elégedett az Istenség Személyisége, hogy ékessé tegye <br /> szavaimat! Ő az, aki az univerzumban leheverve újra életre <br /> kelti az elemekből teremtett anyagi testeket, és akinek puruṣa <br /> inkarnációja miatt az élőlény az anyagi kötőerők tizenhat megnyilvánulásának, létrehozóinak alárendeltjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mint olyan bhakta, aki teljes mértékben <br /> az Úrra bízta magát, Śukadeva Gosvāmī a saját képességeire <br /> büszke halandóktól eltérően az Istenség Személyisége elégedett­ségéért imádkozik, hogy beszéde elérje célját, s hogy hallgatói <br /> értékeljék azt. Egy bhakta mindig úgy gondolkozik, hogy ő <br /> csupán eszköz minden olyan dolog végrehajtásában, ami siker­rel járhat, és elutasítja az elismerést azért, amit ő maga tesz. <br /> Az ateisták minden elismerést maguknak követelnek tetteikért, <br /> mert nem tudják, hogy még egy fűszál sem mozdulhat a Leg­<br /> felsőbb Szellem, az Istenség Személyisége jóváhagyása nélkül. <br /> Śukadeva Gosvāmī tehát a Legfelsőbb Úr irányítása szerint <br /> akar cselekedni, akinek sugallatára Brahmā elbeszélte a védi­kus bölcsességet. A védikus irodalomban leírt igazságok nem <br /> a világi képzelet feltételezései, és nem is puszta elképzelések, <br /> mint ahogy azt a nem túlságosan intelligens emberek néha <br /> gondolják. Minden védikus igazság a valódi igazság tökéletes <br /> leírása, minden hiba vagy illúzió nélkül. Śukadeva Gosvāmī <br /> nem a filozófiai spekuláció metafizikai elméleteként, hanem <br /> valódi tényekként akarja bemutatni a teremtés igazságát, hiszen <br /> mindezt az Úr sugallta neki belülről, pontosan ugyanúgy, aho­gyan Brahmājīnak. A Bhagavad-gītā (15.15.) elmondja, hogy <br /> az Úr Maga a Vedānta tudás atyja, és egyedül Ő az, aki ismeri <br /> a Vedānta filozófia valódi magyarázatát. Nincs tehát magasabb <br /> rendű igazság a Védákban említett vallási elveknél. Ezt a védi­kus tudást vagy vallást olyan hiteles szaktekintély hirdeti, mint <br /> Śukadeva Gosvāmī, mert ő az Úr alázatos, odaadó szolgája, aki <br /> nem akar minden hitelt nélkülöző, önjelölt magyarázó lenni. <br /> Ez a védikus tudás tolmácsolásának módja, amelyet szakkifeje­zéssel paramparā­rendszernek, leszálló folyamatnak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.23&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. Ahhoz, hogy az érzékfelfogásunkon túlmutató tudásra tegyünk szert, a tanítványi láncolattól kell hallanunk ===<br /> <br /> Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az érzékfelfogásunk <br /> határain, egy felettünk álló hiteles forrástól kell tanulnunk, <br /> aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> Vidura így szólt: Te tudod mindazt, ami számunkra felfoghatatlan. Arra kérlek hát, óh, szent bölcs, mondd el nekem, <br /> hogyan teremtett Brahmā élőlényeket, miután a prajāpatik, az <br /> élőlények ősatyjai megszülettek!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: E versben nagyon fontos az avyakta-mārga-vit <br /> szó, amelynek jelentése: „aki ismeri azt, ami kívül esik érzékelé­sünk határain”. Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az <br /> érzékfelfogásunk határain, egy felettünk álló hiteles forrástól <br /> kell tanulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Már az is meg­<br /> haladja érzékelőképességünket, hogy megtudjuk, ki az apánk, s <br /> ebben a kérdésben az anya jelenti a hiteles forrást. Ehhez hason­lóan mindent, ami kívül esik érzékelésünk határain, annak <br /> a hiteles forrásnak a segítségével kell megismernünk, aki való­<br /> ban tudással rendelkezik arról. Az első avyakta-mārga-vit, hite­<br /> les forrás Brahmā, s őt a tanítványi láncolatban Nārada követi. <br /> Maitreya Ṛṣi ehhez a tanítványi láncolathoz tartozik, így ő is <br /> avyakta-mārga-vit. Mindenki, aki a hiteles tanítványi láncolat <br /> tagja, avyakta-mārga-vit, vagyis olyan valaki, aki ismeri azt, <br /> ami meghaladja a közönséges érzékfelfogást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.9&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális témák nem érthetők meg spekuláció révén, <br /> csupán a tanítványi láncolaton keresztül:<br /> <br /> <br /> Tapasztalati úton nem ismerhetünk meg semmit, ami az anyagi <br /> természeten túl van, ezért azoknak, akik egyedül a tapasztalati <br /> tudományban hisznek, talán kétségbe vonják a Védákban leírt <br /> végkövetkeztetéseket, mert még azt sem tudják meghatározni, <br /> meddig terjed az univerzum, s magában az univerzumban sem <br /> tudnak messzire eljutni. Azt, ami meghaladja felfogóképessé­<br /> günket, acintyának, felfoghatatlannak nevezik. Nincs értelme <br /> vitatkozni vagy elmélkedni azon, ami felfoghatatlan. Ha valami <br /> igazán felfoghatatlan, az nem lehet tárgya semmilyen elmélke­désnek vagy kísérletnek. Energiánk behatárolt, és érzékelőké­pességünk sem korlátlan, ezért a felfoghatatlan dolgok esetében <br /> a Védák határozataira kell támaszkodnunk. A felsőbbrendű <br /> természetet illető tudományt vita nélkül kell elfogadnunk. <br /> Hogyan vitatkozhatnánk olyasmiről, amit nem közelíthetünk <br /> meg? Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban megadja azt a módszert, mely­<br /> nek segítségével megérthetjük a transzcendentális tudományt. <br /> Így szól Arjunához a negyedik fejezet elején:<br /> ''<br /> :''imaṁ vivasvate yogaṁ<br /> :''proktavān aham avyayam <br /> :''vivasvān manave prāha<br /> :''manur ikṣvākave ’bravīt<br /> ''<br /> „A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvānnak, aki később Manut, az emberiség atyját, <br /> Manu pedig Ikṣvākut oktatta erről.” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 4.1)<br /> <br /> Ez a paramparā, azaz a tanítványi lánc rendszere. A Śrīmad- <br /> Bhāgavatamban szintén olvashatunk arról, hogyan juttatta <br /> Kṛṣṇa a tudást Brahmā, az univerzum első teremtett lénye szí­vébe. Brahmā ezután átadta ezt a tudást tanítványának, Nāra­dának, aki továbbadta ezt Vyāsadevának. Vyāsadeva hasonló <br /> módon részesítette tudásban Madhvācāryát. Madhvācāryá­tól ez a tudás eljutott Mādhavendra Purīhoz, rajta keresztül <br /> pedig Īśvara Purīhoz, aki Caitanya Mahāprabhunak adta át. <br /> … A tanítványi lánc tudománya Magától az Úrtól származik, <br /> és akkor tökéletes, ha megszakítás nélkül száll alá. Noha nem <br /> vagyunk személyes kapcsolatban azzal, aki eredetileg átadta <br /> ezt a tudást, mégis részesülhetünk e tudásból ezen az átadó <br /> folyamaton keresztül. … Ha ily módon jutunk tudáshoz, akkor <br /> nem számít, hogy az felfoghatatlan ­e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás csakis alázatos hozzáállással, csakis <br /> hallás útján, és csakis akkor érthető meg, ha a hallás forrása <br /> a tanítványi láncolat:<br /> <br /> Mivel … a Śrī Caitanya Mahāprabhutól származó tanítványi <br /> láncolathoz tartozunk, a Śrī Caitanya-caritāmṛtának ebben <br /> a kiadásában semmi olyat nem olvashatnak, amit mi találtunk <br /> ki csekély értelmünkkel. Kizárólag annak az ételnek a maradé­<br /> kait tartalmazza, amelyet eredetileg Maga az Úr evett. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu nem a három minőségi kötőerő anyagi <br /> síkján áll. A transzcendentális világhoz tartozik, melyet az élő­<br /> lény tökéletlen érzékfelfogása nem érhet el. Még a legképzettebb <br /> világi tudós sem közelítheti meg a transzcendentális szintet, ha <br /> nem hódol meg a megfelelő nyitottsággal a transzcendentális <br /> hang előtt, mert Śrī Caitanya Mahāprabhu üzenetét csakis <br /> ilyen hozzáállással lehet megvalósítani. Az itt elmondottak­nak tehát semmi közük sincs az olyan tapasztalatokon alapuló <br /> gondolatokhoz, amelyeket az örökké töprengő elme talál ki. <br /> E könyv témája nem az elmében született meg, hanem valódi <br /> lelki tapasztalat, amelyet kizárólag akkor érthet meg valaki, ha <br /> elfogadja a fentebb ismertetett tanítványi láncolatot. A legki­<br /> sebb eltérés ettől az irányvonaltól akadályozni fogja az olvasót <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛta misztériumának megértésében. … <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛtának ez a kiadása az őszinte tudósok <br /> számára készült, akik valóban az Abszolút Igazság után kutat­nak. Nem egy olyan ember hivalkodó tudományos értekezése, <br /> aki az elméje kitalációira hallgat, hanem őszinte kísérlet, hogy <br /> eleget tegyünk egy felsőbb hiteles tekintély utasításának, akinek <br /> szolgálata e szerény próbálkozás élete és lelke. Egy hajszál­nyira sem tér el a kinyilatkoztatott szentírásoktól, ezért pusztán <br /> a hallás útján történő befogadás folyamatával bárki, aki követi <br /> a tanítványi láncolatot, képes lesz megérteni e könyv lényegét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A mantrákat a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni ===<br /> <br /> <br /> Egy mantra kizárólag akkor hatásos, ha a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> ''<br /> :''sampradāya-vihīnā ye<br /> :''mantrās te niṣphalā matāḥ<br /> ''<br /> „Ha nem a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere avatott <br /> fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Padma Purāṇa&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A mantrázó számára nincs hatása az olyan mantrának, amelyet nem a tanítványi láncolaton keresztül kapott meg:<br /> <br /> … egy nyomtatásban megjelent mantrát bárhol kaphat az <br /> ember, de ha nem a tanítványi láncolaton keresztül érkezik <br /> hozzá, nincsen hatása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nincs hatásuk a mantráknak, ha nem a paramparā rendszeren <br /> keresztül kaptuk meg őket:<br /> <br /> Ha valaki nem követi ezt a paramparā­rendszert, hasztalanul <br /> fogja vibrálni a mantrát, melyet kap. Manapság számtalan csaló <br /> guru van, akik nem a lelki, hanem az anyagi gyarapodás mód­<br /> szerének nevezve mantrákat találnak ki. Egy mantra azonban <br /> sohasem lehet sikeres, ha csak kitaláció. A mantráknak és az <br /> odaadó szolgálat folyamatának különleges ereje van, de csakis <br /> akkor, ha egy hiteles tekintélytől kapjuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy hiteles sampradāyához tartozó hiteles gurutól kell megkapnia a mantráit, ha tényleges fejlődésre vágyik <br /> a lelki életben:<br /> <br /> …Madhvācārya figyelmeztet:<br /> ''<br /> :''vidyāḥ karmāṇi ca sadā guroḥ prāptāḥ phala-pradāḥ <br /> :''anyathā naiva phaladāḥ prasannoktāḥ phala-pradāḥ<br /> ''<br /> Minden mantrát egy hiteles lelki tanítómestertől kell kapni, más­<br /> különben nem hoz gyümölcsöt. … Minden mantrát egy hiteles <br /> gurun keresztül kell megkapni, s a tanítványnak minden tekin­tetben elégedetté kell tennie a gurut, miután meghódolt lótuszlá­<br /> bai előtt. A Padma Purāṇa szintén kijelenti: ''sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ''. Négy sampradāya, azaz tanítvá­nyi láncolat van: a Brahma­sampradāya, a Rudra­sampradāya, <br /> a Śrī­sampradāya és a Kumāra­sampradāya. Ha valaki növelni <br /> akarja lelki erejét, mantráit e hiteles sampradāyák egyikétől kell <br /> kapnia, másként sohasem fog sikeresen fejlődni a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.8.42&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. Transzcendentális irodalmat kizárólag a tanítványi láncolattal összhangban szabad írni ===<br /> <br /> Transzcendentális irodalmat a tanítványi láncolat elvét <br /> követve kell írni:<br /> <br /> Śrī Svarūpa Dāmodara jegyzetei alapján megpróbáltam közzétenni azokat a kedvteléseket, melyeknek az Úr Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Rāmānanda Rāyával találkozva hódolt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az író az egyes fejezetek végén minden érde­met a tanítványi láncolatnak tulajdonít. Soha nem állítja, hogy <br /> kutatómunkát végezve alkotta meg ezt a transzcendentális írást. <br /> Egyszerűen elismeri, hogy Svarūpa Dāmodara, Raghunātha <br /> dāsa Gosvāmī és más hiteles tekintélyek jegyzeteinek tartozik <br /> hálával. Így lehet transzcendentális írást alkotni, amely nem <br /> a magukat tudósnak és kutatónak nevező emberekhez szól. <br /> A folyamat a mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ: hűségesen kell <br /> követni a nagy személyiségeket és ācāryákat. Ācārya-vān puruṣo veda: aki elnyeri az ācārya kegyét, mindent tud. Kavirāja Go ­<br /> svāmī e kijelentését minden tiszta bhakta nagy becsben tartja. … <br /> Így jut el az üzenet a hiteles lelki tanítványi láncolatban a hite­<br /> les lelki tanítómestertől a hiteles tanítványhoz. Śrīla Kavirāja <br /> Go svāmī ezért szokás szerint úgy fejezi be ezt a fejezetet, hogy <br /> újból bizonyságot tesz a hat gosvāmī lótuszlábába vetett hitéről. <br /> Ily módon képes arra, hogy megalkossa e transzcendentális <br /> írást, a Śrī Caitanya­caritāmṛtát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.312&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Magyarázatok írásához az előző ācāryákra kell támaszkodni, <br /> akiktől nem szabad eltérni büszkeségtől vezérelten:<br /> <br /> „Bírálni merted Śrīdhara Svāmīt, s mivel nem ismerted el tekintélyét, saját magyarázatot kezdtél írni a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. <br /> Ebben áll alaptalan büszkeséged. Śrīdhara Svāmī az egész <br /> világ lelki tanítómestere, mert az ő kegyéből érthetjük meg <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Éppen ezért lelki tanítómesteremnek <br /> tekintem őt. Bármit írsz a hamis büszkeségtől vezérelve, hogy <br /> felülmúld Śrīdhara Svāmīt, írásod az ellenkező jelentést fogja <br /> hordozni, ezért senki sem fog törődni vele.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Śrīmad-Bhāgavatamnak sok ṭīkāja, magya­<br /> rázata létezik, melyek követik a paramparā rendszert, ám Śrīd­<br /> hara Svāmīé az első. A többi ācārya magyarázatai mind az övét <br /> követik. A paramparā rendszer nem engedi meg, hogy valaki <br /> eltérjen az előző ācāryák magyarázataitól. Nagyon szép magya­rázatokat lehet írni a korábbi ācāryákra támaszkodva, ám senki <br /> sem szállhat szembe velük. A hamis büszkeség, amelynek hatá­sára az ember azt gondolja, hogy jobban tud írni, mint a haj­dani ācāryák, elrontja a magyarázatot. Manapság divat lett, <br /> hogy mindenki saját kénye­kedve szerint ír, a komoly bhakták <br /> azonban nem fogadják el az efféle írásokat. A hamis büszkeség <br /> következtében a tudósok és filozófusok mind csak műveltségü­<br /> ket akarják fitogtatni, és ennek érdekében saját elképzeléseik <br /> alapján magyarázzák a śāstrákat, különösen a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes mér­tékben elítéli azt a rendszert, hogy mindenki saját gondolataira <br /> hallgatva ír magyarázatot, s ezért azt mondja: ’artha-vyasta’ likhana sei. Azok a magyarázatok, amelyeket valaki a maga filo­zófiáját követve ír meg, elfogadhatatlanok. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások efféle magyarázatait senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.132-34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy transzcendentális műalkotás írója soha nem próbál túltenni az előző ācāryákon:<br /> <br /> Óh, ostobák, csak olvassátok a Śrī Caitanya-maṅgalát! Ebből <br /> a könyvből megérthetitek Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes <br /> dicsőségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Vṛndāvana dāsa Ṭhākura Śrī Caitanya- <br /> bhāgavatájának eredetileg Śrī Caitanya-maṅgala volt a címe… <br /> Az, hogy Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī elfogadja a Śrī Caitanya- <br /> bhāgavatát, arra utal, hogy elfogadja a tanítványi láncolatot. <br /> Aki transzcendentális irodalmat ír, sohasem próbál felülemel­kedni az előző ācāryákon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.33&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A paramparān belüli műalkotás illemtana:<br /> <br /> Vṛndāvana dāsa Ṭhākura részletesen leírta ezt az eseményt, <br /> ezért én csak röviden beszéltem róla.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt követeli meg az illem. Ha egy korábbi <br /> ācārya már írt valamiről, azt nem kell saját érzékkielégítésünk <br /> kedvéért vagy azért megismételnünk, hogy túltegyünk azon az <br /> ācāryán. Ha a mondanivalónk nem képvisel fejlettebb szintet, <br /> nem szabad ismételnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.150&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. A Brahma-Madhva-Gauḍīya-sampradāya ===<br /> <br /> A Madhva-Gauḍīya-sampradāya az Úr Brahmātól, Madhvācāryától és Śrī Caitanya Mahāprabhutól ered:<br /> <br /> Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. <br /> Négy sampradāya – tanítványi láncolat – van. Az egyik az <br /> Úr Brahmātól ered (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­<br /> tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő <br /> a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. Jelenleg <br /> a Brahma­sampradāyát a Madhva­sampradāya képviseli, és <br /> mi is ahhoz tartozunk. Eredeti sampradāyánk Madhvācāryától <br /> ered. Ehhez a sampradāyához tartozott Mādhavendra Purī és <br /> tanítványa, Śrī Īśvara Purī. Śrī Īśvara Purī tanítványa volt az <br /> Úr Caitanya Mahāprabhu. Elmondhatjuk tehát, hogy mivel <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu tanítványi láncolatában vagyunk, <br /> a sampradāyánk neve Madhva­Gauḍīya­sampradāya. Nem mi <br /> találtunk ki valamilyen sampradāyát: a mi sampradāyánk az <br /> Úr Brahmától ered.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya egy Madhvācāryától származó tanítványi láncolat:<br /> <br /> Śrī Mādhavendra Purī a Madhvācāryától származó tanít­<br /> ványi láncolat egyik ācāryája. Mādhavendra Purīnak két fő <br /> tanítványa volt: Īśvara Purī és Śrī Advaita Prabhu. A gauḍīya <br /> vaiṣṇava-sampradāya tehát egy Madhvācāryától származó <br /> tanítványi láncolat. Ezt a tényt a Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā és <br /> a Prameya-ratnāvalī című hiteles könyvek éppúgy elfogadják, <br /> mint Gopāla Guru Gosvāmī. A Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā (22) <br /> egyértelműen így határozza meg a gauḍīya vaiṣṇavák tanítványi <br /> láncolatát: „Az Úr Brahmā közvetlen tanítványa Viṣṇunak, <br /> a lelki ég Urának. Az ő tanítványa Nārada, Nāradáé Vyāsa, <br /> Vyāsáé pedig Śukadeva Gosvāmī és Madhvācārya. Padmanābha <br /> Ācārya Madhvācārya tanítványa, míg Narahari Padmanābha <br /> Ācāryáé. Mādhava Narahari tanítványa, Akṣobhya Mādhava <br /> közvetlen tanítványa, Jayatīrtha pedig Akṣobhya tanítvá­nya. Jayatīrtha tanítványa Jñānasindhu, és az ő tanítványa <br /> Mahānidhi. Vidyānidhi Mahānidhi tanítványa, míg Rājendra <br /> Vidyānidhi tanítványa. Jayadharma Rājendra tanítványa, <br /> Puruṣottama Jayadharmáé. Śrīman Lakṣmīpati Vyāsatīrthának <br /> a tanítványa, aki Puruṣottama tanítványa, Mādhavendra Purī <br /> pedig Lakṣmīpati tanítványa.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Brahma-sampradāya tagjai megpróbálják hazahívni az elesett lelkeket:<br /> <br /> Az anyagi teremtés nem a vak véletlen műve. Az örökké fel­<br /> tételekhez kötött – nitya-baddha – élőlények az anyagi világ­<br /> ban kapnak lehetőséget arra, hogy az Úr képviselőjének (pél­dául Brahmānak) az irányításával felszabadulhassanak. Az Úr <br /> a védikus tudományra oktatta Brahmāt, hogy az megtaníthassa <br /> rá a feltételekhez kötött lelkeket. A feltételekhez kötött lelkek <br /> megfeledkeztek a kapcsolatról, amely az Úrhoz fűzi őket, s így <br /> szükség volt rá, hogy az Úr megteremtse az anyagi világot és <br /> elterjessze a védikus tudást. Az Úr Brahmā nagy felelősséget <br /> vállal magára a feltételekhez kötött lelkek felszabadításában, <br /> ezért nagyon kedves az Úrnak.<br /> <br /> Brahmā tökéletesen végzi feladatát, nemcsak azért, mert <br /> megteremti az élőlényeket, hanem mert szerte a világba elküldi <br /> képviselőit, hogy jó útra térítsék a bűnös lelkeket. Képviselői <br /> alkotják a Brahma­sampradāyát, s mindazok, akik e sampradāya tagjai, mind a mai napig egyedül azzal törődnek, hogyan <br /> hívhatnák haza az elesett lelkeket, vissza Istenhez. Az Úr nagyon <br /> szeretné újra Maga mellett látni az élőlényeket, szerves részeit <br /> – ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Nem lehet senki sem ked­vesebb az Úrnak, mint az, aki azt a feladatot vállalja magára, <br /> hogy visszaviszi Istenhez a bűnös lelkeket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Nem hiteles tanítványi láncolatok ===<br /> <br /> A Kali-yugában nem hiteles sampradāyák jönnek létre, és félrevezetik az embereket:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja, a nagy és szent király Sanat-kumārától, <br /> a Védák legkiválóbb ismerőjétől tanult. Hogyan érte el célját, <br /> miután szert tett erre a tudásra, melyet élete során a gyakorlatban is alkalmazott?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványi láncolatnak négy vaiṣṇava sampradāyája (rendszere) van. Az egyik az Úr Brahmātól száll alá, <br /> egy másik a szerencse istennőjétől, egy a Kumāráktól, akiket <br /> Sanat­kumāra vezet, egy pedig az Úr Śivától. A tanítványi lán­<br /> colat e négy rendszere még jelenleg is fennáll. Ahogyan azt <br /> Pṛthu király esete is bizonyítja, annak, aki igazán vágyik arra, <br /> hogy a Védák transzcendentális tudására szert tegyen, el kell <br /> fogadnia egy gurut, egy lelki tanítómestert, a négy tanítványi <br /> láncolat egyikének tagját. Azt mondják, hogy ha valaki nem <br /> e sampradāyák egyikétől kap egy mantrát, akkor ennek az <br /> úgynevezett „mantrá”­nak a Kali­yugában semmi hatása nem <br /> lesz. Sok hamis sampradāya jött létre, amelyek olyan mantrákat adnak az embereknek, amelyek nem hitelesek, s ezzel <br /> félrevezetik őket. Az ilyen állítólagos sampradāyák gazemberei <br /> nem követik a Védák szabályait. Számtalan bűnös cselekedet <br /> rabjai, mégis mantrákat adnak az embereknek, és csak tévútra <br /> vezetik őket. Az okos ember azonban tudja, hogy az efféle <br /> mantrák sohasem lesznek eredményesek, ezért sohasem támo­gatja ezeket a semmirekellő lelki csoportokat. Óvakodnunk <br /> kell ezektől az ostoba sampradāyáktól. Korunk szerencsétlen <br /> embere ezektől az állítólagos sampradāyáktól fogad el mantrát, <br /> csupán az érzékkielégítés érdekében. Pṛthu Mahārāja azonban <br /> példát mutatott abban, hogy a tudást egy hiteles sampradāyától kell megszereznünk, s ezért Sanat­kumārát fogadta el lelki <br /> tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.17.5&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az elmében spekulálók tanítványi láncolatától származó tudás <br /> mindig tökéletlen:<br /> <br /> Óh, nagy szent! Épp oly kiváló vagy, mint Brahmā, az eredeti <br /> élőlény. Mások csupán azt követik, amelyet a régebbi korok <br /> spekuláló filozófusai kitaláltak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felvetődhet itt az az ellenérv, hogy Śukadeva <br /> Gosvāmī nem az egyetlen hiteles tekintély a transzcendens tudo­<br /> mányában, hiszen számos más bölcs is van, követőikkel együtt. <br /> Vyāsadeva korában, sőt még őt megelőzően is sok kiváló bölcs <br /> élt: Gautama, Kaṇāda, Jaimini, Kapila, Aṣṭāvakra és mások, s <br /> mindannyian egy saját maguk kitalálta filozófiai utat mutattak <br /> be. Patañjali szintén közéjük tartozott, s mind a hat nagy ṛṣinek megvolt a saját gondolkodásrendszere, akárcsak napjaink <br /> filozófusainak és elmebeli spekulálóinak. Az említett elismert <br /> bölcsek által hirdetett hat filozófiai út és Śukadeva Gosvāmī <br /> filozófiája között – melyet a Śrīmad-Bhāgavatamban ír le – az <br /> a különbség, hogy e hat bölcs saját gondolkodásrendszerét <br /> követve tárja elénk a tényeket, míg Śukadeva Gosvāmī olyan <br /> tudást ad át, amely közvetlenül Brahmājītól származik, akit <br /> ātma-bhūḥnak is neveznek, ami annyit jelent, hogy a Minden­<br /> ható Istenség Személyiségétől született, s Ő tanította.<br /> <br /> … Bizonyára mind a hat említett bölcs nagy gondolkodó volt, <br /> ám tudásuk, melyre az elme spekulálása révén tettek szert, nem <br /> tökéletes. Bármennyire tökéletes egy empirikus filozófus egy filo­<br /> zófiai tézis felállításában, tudása sohasem lehet tökéletes, mert <br /> a tökéletlen elme terméke csupán. E bölcseknek szintén megvan <br /> a saját tanítványi láncolatuk, de egyik sem hiteles, mert a tudás, <br /> amit hirdetnek, nem közvetlenül a független Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségétől, Nārāyaṇától származik. Nārāyaṇán kívül <br /> senki sem lehet független, éppen ezért senki nem rendelkezhet <br /> tökéletes tudással, hiszen mindannyiuk tudománya a csapongó <br /> elme függvénye. Az elme anyagi, így az elméjükben spekulálók <br /> tudása sohasem transzcendentális, és sohasem válhat tökéle­<br /> tessé. A világi filozófusok – ők maguk is tökéletlenek lévén – <br /> sohasem értenek egyet más filozófusokkal, mert nem filozófus <br /> a világi filozófusok között az, aki nem állít fel egy saját teóriát. <br /> Az okos ember – mint Parīkṣit Mahārāja – nem fogadja el az <br /> efféle elmében spekulálókat, hanem a hiteles szaktekintélyekre <br /> hallgat, például Śukadeva Gosvāmīra, aki a paramparā rendszer <br /> alapján nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> ahogyan azt a Bhagavad-gītā is különösen kihangsúlyozza.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad kapcsolatot tartanunk Caitanya Mahāprabhu <br /> állítólagos követőinek nem hiteles közösségeivel, akik nem <br /> tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák következtetéseihez:<br /> <br /> A paramparā rendszerben a hiteles lelki tanítómestertől kapott <br /> utasításoknak is a kinyilatkoztatott védikus írásokon kell ala­<br /> pulniuk. Aki a tanítványi láncolat vonalához tartozik, nem <br /> alakíthat ki saját viselkedésmódot. Caitanya Mahāprabhu <br /> vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok állítólagos követője <br /> van, akik nem tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák <br /> következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak tekintik őket, <br /> aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. Íme e csoportok <br /> közül néhány: āula, bāula, kartābhajā, neḍā, daraveśa, sāṅi <br /> sahajiyā, sakhībhekī, smārta, jata-gosāñi, ativāḍī, cūḍādhārī <br /> és gaurāṅga-nāgarī. Ha hűen kívánjuk követni az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu tanítványi láncolatát, nem szabad kapcsolatot <br /> tartanunk ezekkel az apasampradāya közösségekkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 9. A tanítványi láncolat elvére ===<br /> vonatkozó egyéb fontos utasítások<br /> <br /> A transzcendentális tanítványi láncolathoz tartozás kritériuma:<br /> <br /> Ebben a korban … Hari és Kṛṣṇa szent neveit, a mahā-mantrát <br /> kell énekelnünk. Ez a sanātana-dharmának nevezett örök vallás <br /> lényege. … [A] vaiṣṇava-śāstra szó … a śrutira, a Védákra utal, <br /> amelyet śabda-pramāṇának, a transzcendentális hang bizonyí­<br /> tékának neveznek. Aki szigorúan követi a védikus írásokat, <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevét énekli, az <br /> valóban a transzcendentális tanítványi láncolathoz fog tartozni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.362&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra transzcendentális ereje a tanítványi láncolaton keresztül terjed el:<br /> <br /> Amikor valaki hallotta a szent név éneklését Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu szájából, és tőle valaki máshoz is eljutott ez az <br /> éneklés, amelyet újra meghallott valaki, e tanítványi láncolat <br /> révén szerte a vidéken mindenki vaiṣṇava lett. Mindenki Kṛṣṇa <br /> és Hari szent nevét énekelte, táncolt, sírt és mosolygott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers elmagyarázza a Hare Kṛṣṇa mahā- <br /> mantra transzcendentális hatalmát. A szent nevet először Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu ejti ki. Ha valaki közvetlenül Tőle <br /> hallja, megtisztul, akárcsak az, aki ettől az embertől hallja. <br /> Így terjed a tisztulási folyamat a tiszta bhakták között. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és <br /> senki sem mondhat olyan hatalmat a magáénak, mint az Övé. <br /> Ha azonban valaki tiszta bhakta, hangvibrációjától emberek <br /> százai, ezrei tisztulhatnak meg. Ez az erő minden élőlényben <br /> <br /> ott rejlik, feltéve ha sértések és anyagi indítékok nélkül énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. Ha egy tiszta bhakta sértések <br /> nélkül énekel, mások is vaiṣṇavák lesznek, akiknek hatására <br /> újabb vaiṣṇavák születnek. Ez a paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.48-49&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit a tanítványi láncolat hatalmaz fel, még az Urat is túlszárnyalhatja:<br /> <br /> „Te képes vagy véghezvinni egy olyan feladatot, amit még Én <br /> sem tudnék megtenni – folytatta Śrī Caitanya Mahāprabhu. <br /> – Rajtad kívül senkit sem találok Gauḍa-deśában, aki beteljesíthetné azon a vidéken a küldetésemet.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gaura­Nitāi inkarnációjában az Úrnak <br /> nem az a feladata, hogy megölje a démonokat, hanem az, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudat prédikálásával felszabadítsa őket. Jagāi és <br /> Mādhāi esetében Śrī Caitanya Mahāprabhut olyan düh kerí­<br /> tette hatalmába, hogy azon nyomban megölte volna őket, ám <br /> Nityānanda Prabhu olyan kegyes volt, hogy nemcsak a haláltól <br /> mentette meg a két bűnöst, de mind a kettőjüket transzcenden­<br /> tális szintre is emelte. Ezzel Nityānanda Prabhu véghezvitte azt, <br /> amit Śrī Caitanya Mahāprabhu nem tudott megtenni.<br /> <br /> Éppen így ha valaki hűségesen szolgálja Gaura­Nitāit <br /> a tanítványi láncolatban, akkor akár még túl is szárnyalhatja <br /> azt a szolgálatot, amit Nityānanda Prabhu végez. Ez a tanít­<br /> ványi láncolat folyamata. Nityānanda Prabhu felszabadította <br /> Jagāit és Mādhāit, ám az, aki Nityānanda Prabhu szolgája, <br /> az Ő kegyéből sok ezer Jagāit és Mādhāit szabadíthat fel. Ez <br /> a tanítványi láncolat különleges áldása. Azt, aki tagja a tanít­<br /> ványi láncolatnak, tettei eredményéről ismerhetjük fel. … Viṣṇu <br /> kegyéből egy vaiṣṇava jobb szolgálatot végezhet, mint Viṣṇu <br /> – ilyen különleges kiváltságban van része egy vaiṣṇavának. Az <br /> <br /> <br /> Úr valójában azt szeretné látni, hogy szolgái dicsőségesebben <br /> végzik tetteiket, mint Ő Maga.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 16.65&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa nevében fogadja el a tanítvány tiszteletét:<br /> <br /> Kṛsṇának a guru közvetítő közegén keresztül kell meghódolni, <br /> nem közvetlenül. Ez a folyamat. A guru nem fogad el tiszte­<br /> letet saját magának, hanem továbbajánlja azt Kṛsṇának. … <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy Kṛṣṇa tudományát a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül lehet megkapni. Evaṁ <br /> paramparā-prāptam [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]. <br /> A guru ugyanazt a tiszteletet továbbajánlja a saját gurujának, <br /> az az ő gurujának, és ez így megy tovább egészen Kṛṣṇáig. Kṛsṇa <br /> kegye tehát lefelé száll a paramparā rendszerén, míg a Kṛsṇa felé <br /> áramló kegy felfelé. Az embernek meg kell tanulnia, hogy az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét így közelítse meg. Ha Isten­<br /> hez akarunk fordulni, az első lépés tehát az, hogy menedéket <br /> veszünk a gurunál. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Caitanyát és az Úr Kṛṣṇát a paramparā rendszerén <br /> keresztül kell megérteni:<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa Caitanyát és az Úr Śrī Kṛṣṇát a paramparā rend­<br /> szerhez tartozó hat Gosvāmī segítségével kell megértenünk. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom a lehető leghűségesebben követi <br /> a Gosvāmīk nyomdokait. Narottama dāsa Ṭhākura így ír: ei <br /> chaya gosāñi yāṅra, mui tāṅra dāsa. „A hat Gosvāmī szolgája <br /> vagyok.” A Kṛṣṇa­tudat filozófiája az, hogy az Úr szolgája <br /> szolgájának a szolgájává kell válnunk. [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80] Annak, aki meg akarja érteni a kṛṣṇa-kathā <br /> <br /> nehéz témáját, el kell fogadnia a tanítványi láncolatot. Ha az <br /> ember valahogy képes megérteni Kṛṣṇát, életét sikeresnek <br /> tekintheti. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]. Egy tökéletes bhakta képes <br /> megérteni Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül, és ezáltal <br /> kétségtelenül megnyílik előtte Isten királyságának kapuja. Ami­<br /> kor valaki megérti Kṛṣṇát, nem jelent számára nehézséget, hogy <br /> a lelki birodalomba költözzön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.271&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a paramparā rendszeren keresztül halljuk Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhut, megtisztulhatunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu ötszáz évvel ezelőtt jelent meg, de nem <br /> mondhatjuk, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra most kevésbé <br /> hatásos, mint akkor, amikor jelen volt. Ha a paramparā rend­<br /> szeren keresztül halljuk Śrī Caitanya Mahāprabhut, meg­<br /> tisztulhatunk. Éppen ezért ez a vers kijelenti: tathāpi tāṅra <br /> darśana-śravaṇa-prabhāve. Nem láthatja mindenki a fizikai <br /> valóságban Kṛṣṇát vagy Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhut, de <br /> ha hall Róla a Śrī Caitanya-caritāmṛtához hasonló könyveken <br /> és a tiszta vaiṣṇavák paramparā rendszerén keresztül, akkor <br /> könnyen tiszta vaiṣṇavává válhat, aki mentes az anyagi vágyak­tól és a személyes indítékoktól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert Brahmā, az eredeti lelki tanítómester <br /> képviselőjeként tisztelik:<br /> <br /> Śrī Nārada áldásos érkezésekor Śrī Vyāsadeva illendően felállt, s olyan tisztelettel imádta őt, amilyenben csak Brahmāt, <br /> a teremtőt részesítik.<br /> <br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vidhi szó Brahmāra utal, az első teremtett <br /> élőlényre. Ő a Védák első tanulmányozója, valamint tanítója is. <br /> Śrī Kṛṣṇától tanult, és Nāradát tanította először. Nārada tehát <br /> a második ācārya a lelki tanítványi láncolatban. Ő Brahmā <br /> képviselője, ezért éppen úgy tisztelik, mint Brahmāt, minden <br /> vidhi (szabály) atyját. A láncolat minden további tanítványát <br /> is – mint az eredeti lelki tanítómester képviselőit – ugyanilyen <br /> tiszteletben részesítik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.33&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mādhavendra Purī bevezette Rādhā és Kṛṣṇa imádatát <br /> a Madhva-sampradāyában:<br /> <br /> Amikor Śrī Raṅga Purī megpillantotta Śrī Caitanya Mahāprabhut ebben az eksztatikus hangulatban, így szólt: „Kelj fel, <br /> szent Uram! Szent Uram, Te minden bizonnyal kapcsolatban <br /> állsz Śrī Mādhavendra Purīval, mert nélküle nem létezik az <br /> eksztatikus szeretet illata.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Madhvācārya tanítványi láncolatában – Őszentsége <br /> Śrīpāda Lakṣmīpati Tīrtha megjelenéséig – csak az Úr Kṛṣṇát <br /> imádták. Śrīla Mādhavendra Purī után Rādhā és Kṛṣṇa imá­<br /> datát is bevezették, ezért Śrī Mādhavendra Purīt az eksztatikus <br /> szeretetben végzett imádat gyökerének tekintik. Ha valaki nem <br /> áll kapcsolatban Mādhavendra Purī tanítványi láncolatával, lehe­<br /> tetlen, hogy megmutatkozzanak rajta az eksztatikus szeretet jelei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.288-89&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne találjunk ki különféle módszereket az éneklésre, hanem <br /> csak az előző ācāryák által hátrahagyott dalokat és elbeszéléseket ismételjük:<br /> <br /> Óh, Uram, Nṛsiṁhadeva! … Az Úr Brahmā és tanítványi láncolata nyomdokait hűségesen követve énekelek majd dicsőségedről, s így kétségtelenül képes leszek majd átszelni a tudatlanság <br /> óceánját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amint egy bhakta a Legfelsőbb Úr szent <br /> nevét és dicsőségét énekli, kétségtelenül felszabadult síkra emel­kedik. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy az Urat szent neveit éne­kelve, cselekedeteiről beszélve és ezeket hallgatva magasztaljuk <br /> (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ [Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23]), ez <br /> kétségtelenül egy olyan helyzetbe emel minket, amely men­<br /> tes az anyagi szennyeződésektől. Azokat a hiteles dalokat <br /> kell énekelnünk, amelyeket a tanítványi láncolattól kapunk. <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy éneklésünk akkor hatásos, <br /> ha a tanítványi láncolatot követjük (''evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ'' [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]). <br /> Ha különféle módszereket találunk ki az éneklésre, az sohasem <br /> hozza meg a kívánt eredményt. Az előző ācāryák (mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 17.186]) által hátrahagyott dalokat vagy elbeszéléseket ismé­telni azonban rendkívül hatásos, és a folyamat nagyon könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban végzi <br /> a rábízott kötelességeket, hírnévre tesz szert ebben az életében, <br /> s felszabadul a következőben:<br /> <br /> Brahmānak Maga az Istenség Személyisége adta át a védikus <br /> tudást. Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban <br /> végzi a rábízott kötelességeket, biztosan hírnévre tesz szert <br /> ebben az életében, s felszabadul a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.8&lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD1&diff=622342 2025-07-12T20:26:14Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/Eloszo|HU/Eloszo]] '''[[HU/Eloszo|HU/Eloszo]] - [[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD2]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 1. FEJEZET: Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége ==<br /> <br /> <br /> ===1. Általános utasítások===<br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy <br /> hiteles lelki tanítómester elfogadását: <br /> <br /> [Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az <br /> embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester <br /> lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­<br /> mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó <br /> szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki <br /> tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása <br /> szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) <br /> kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet <br /> a Kṛṣṇa­tudatban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik <br /> egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:<br /> <br /> „A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket <br /> kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, <br /> (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy <br /> megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző <br /> ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester <br /> utasításait.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:<br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> ''<br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:<br /> <br /> A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták <br /> szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az <br /> Úr imádatánál is magasabb rendű.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert===<br /> <br /> '''(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert'''<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az <br /> Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen <br /> Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében <br /> jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy <br /> lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. <br /> Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő <br /> tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát <br /> emeli ki ezzel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla <br /> Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya <br /> feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy <br /> az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő <br /> Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – <br /> szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, <br /> hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással <br /> tisztában voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és <br /> Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan <br /> követték a brahmacarya szabályozó elveit:<br /> <br /> …Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent <br /> zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós <br /> brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás <br /> után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és <br /> fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, <br /> annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon <br /> szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni <br /> néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy <br /> ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban <br /> és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban <br /> tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és <br /> Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség <br /> és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű <br /> embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … <br /> tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.<br /> <br /> Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. <br /> Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és <br /> előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték <br /> ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni <br /> irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell <br /> viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan <br /> követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, <br /> aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat <br /> kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket.<br /> … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső <br /> formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az <br /> óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból <br /> kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester <br /> tanítványai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük-<br /> ségessége:<br /> <br /> … Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló <br /> tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező <br /> ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik <br /> a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs <br /> szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban <br /> nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális <br /> tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és <br /> lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt <br /> a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya <br /> is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még <br /> az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és <br /> szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna <br /> elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt <br /> szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az <br /> egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, <br /> azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi láncolat megfelelő vonalához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> === 3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg ===<br /> <br /> '''(az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhaktáján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:<br /> <br /> Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat <br /> intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja <br /> magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki <br /> bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya <br /> 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. <br /> A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­<br /> nek, s aztán szolgáljuk őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző <br /> közvetítő közegen keresztül:<br /> <br /> A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin <br /> keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen <br /> bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen <br /> keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat<br /> <br /> A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam <br /> van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném <br /> a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk <br /> Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, <br /> ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg <br /> azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, <br /> akkor át lehet látni rajta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfogadunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> [Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­<br /> mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz <br /> tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb <br /> a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel <br /> egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan <br /> egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek <br /> többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni <br /> ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, <br /> hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, <br /> hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd <br /> végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta <br /> bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem <br /> szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb <br /> Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:<br /> ''<br /> :tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa<br /> :janame janame haya, ei abhilāsa<br /> ''<br /> <br /> Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk <br /> az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy <br /> legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez <br /> a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­<br /> mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt <br /> tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-<br /> bīja: [Cc. Madhya 19.151]<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán <br /> pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először <br /> azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­<br /> mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. <br /> Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal <br /> szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. <br /> Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen <br /> szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki <br /> célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta <br /> közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ <br /> kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is <br /> hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan <br /> kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” <br /> Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik <br /> nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek <br /> kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. <br /> Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az <br /> igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten <br /> hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, <br /> más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még <br /> könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem <br /> fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­<br /> mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta <br /> útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr <br /> transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és <br /> visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) <br /> szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:<br /> <br /> Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája <br /> lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először <br /> szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét <br /> az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az <br /> Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta <br /> bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk <br /> annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki <br /> maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi <br /> láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő <br /> tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis <br /> a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül <br /> sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az <br /> embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, <br /> mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd <br /> az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:<br /> <br /> Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem <br /> meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. <br /> Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, <br /> személyes szolgálatukba szegődtem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. <br /> A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az <br /> embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, <br /> aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia <br /> őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen <br /> lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá <br /> válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki <br /> végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát <br /> közvetlenül:<br /> <br /> „Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom <br /> nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy <br /> Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni <br /> nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy <br /> bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet <br /> el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra <br /> kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, <br /> mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa <br /> a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta <br /> kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, <br /> a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért <br /> így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha <br /> valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat <br /> meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb <br /> dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómestertől:<br /> <br /> … Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr <br /> minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel <br /> Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban <br /> azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért <br /> Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, <br /> amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább <br /> élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, <br /> nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és <br /> a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud-<br /> nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem <br /> vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket <br /> a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk <br /> az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. <br /> Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit <br /> akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges <br /> kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül <br /> kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül <br /> az Úr utasításait követni:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta <br /> bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, <br /> Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és <br /> aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat <br /> Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, <br /> ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa <br /> kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta <br /> utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges <br /> szolgálatot az Úrnak:<br /> <br /> Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite <br /> van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után <br /> a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen <br /> fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­<br /> mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott <br /> szolgálatot végezzen az Úrnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg ===<br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:<br /> <br /> Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi <br /> a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül <br /> hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. <br /> Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem <br /> részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, <br /> az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez <br /> a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen <br /> kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott. <br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg <br /> (noha a tapasztalat közvetlen):<br /> <br /> Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga <br /> szólt Arjunához.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és <br /> Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy <br /> az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­<br /> vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző <br /> közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől <br /> tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint <br /> ahogy Arjuna hallotta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem <br /> Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:<br /> <br /> Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki <br /> tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert <br /> Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges <br /> ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint <br /> kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított <br /> lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja <br /> Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­<br /> mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat <br /> a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki <br /> tanítómesterével van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:<br /> <br /> Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva <br /> fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem <br /> ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. <br /> Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök <br /> Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről <br /> a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint <br /> amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr <br /> valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét <br /> a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat <br /> a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja <br /> felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden <br /> akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir-<br /> vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, <br /> amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. <br /> A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva <br /> Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az <br /> Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan <br /> az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja <br /> el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel <br /> az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből <br /> Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen <br /> Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz <br /> megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:<br /> <br /> Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók <br /> műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. <br /> Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát <br /> előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, <br /> ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, <br /> és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­<br /> keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). <br /> Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében <br /> járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók <br /> üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki <br /> teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta <br /> azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját <br /> követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében <br /> spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya <br /> 17.186].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy <br /> hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, <br /> nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr <br /> lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava <br /> lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi <br /> fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres <br /> az Úr lótuszlábánál.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak <br /> olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha <br /> valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos <br /> lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. <br /> A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem <br /> kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka <br /> Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena <br /> labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az <br /> önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel <br /> rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani <br /> (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az <br /> értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára <br /> szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, <br /> hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy <br /> nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahātmānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … <br /> Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál <br /> vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki <br /> odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. <br /> Így térhetünk haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester iránymutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik <br /> arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: <br /> Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy <br /> bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad <br /> a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most <br /> már teljesen tökéletes vagy.<br /> <br /> Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és <br /> megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn <br /> és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek <br /> társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk <br /> többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti <br /> szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan <br /> kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor <br /> képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő <br /> képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az <br /> Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől <br /> szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki <br /> tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva <br /> megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez? <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: <br /> ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [MU 1.2.12]. <br /> Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának <br /> nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy <br /> guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor <br /> a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy <br /> ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, <br /> és gurujaként fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális <br /> tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, <br /> hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva <br /> tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, <br /> aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki <br /> mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre <br /> van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, <br /> a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa <br /> paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ <br /> namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban <br /> szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:<br /> <br /> A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti <br /> a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem <br /> fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb <br /> Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia ===<br /> <br /> Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> ''tad viddhi praṇipātena...''<br /> <br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az <br /> igazságot! …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül <br /> nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem <br /> tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók <br /> körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād <br /> bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért <br /> az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az <br /> embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­tómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudás világosságát a guru hozza el<br /> <br /> Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat <br /> felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, <br /> az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből <br /> a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.<br /> <br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!<br /> <br /> A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már <br /> tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet <br /> lényegéről mondanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:<br /> <br /> Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú <br /> évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy <br /> inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” <br /> vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell <br /> gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi <br /> mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem <br /> téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.<br /> <br /> [A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem <br /> téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az <br /> illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s <br /> így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi <br /> fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi <br /> elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, <br /> idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­<br /> jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … <br /> A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és <br /> azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­ták és megvalósították ezt a tudást.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány <br /> a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és <br /> a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást <br /> közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor <br /> válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások <br /> alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak <br /> tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek <br /> pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­<br /> jűektől).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthetjük meg a lélek létezését a testben:<br /> <br /> Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg <br /> a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. <br /> A Védák kijelentik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'', <br /> a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja <br /> meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap <br /> oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi <br /> a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais <br /> tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki <br /> tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban <br /> állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az <br /> nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy <br /> ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, <br /> úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek <br /> az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és <br /> gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, <br /> hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében <br /> az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát <br /> kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját <br /> egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell <br /> keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:<br /> <br /> „A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül <br /> és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megismerje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi <br /> kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismerésére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy <br /> közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az <br /> embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, <br /> valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester <br /> tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért <br /> a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell <br /> elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén <br /> keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­<br /> hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén <br /> jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki <br /> világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, <br /> dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az <br /> anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta <br /> érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása <br /> alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell <br /> megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek <br /> végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg <br /> kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, <br /> valamint saját egzisztenciális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem <br /> felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. <br /> Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, <br /> mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás <br /> útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az <br /> magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, <br /> mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben <br /> a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi <br /> brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudatlanságban marad és szenvedés vár rá:<br /> <br /> Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – ''jīvasya <br /> tattva-jijñāsā''. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki <br /> a guru? ''Śābde pare ca niṣṇātam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): <br /> a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha <br /> valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban <br /> marad. ''Ācāryavān puruṣo veda'' (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): <br /> akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor <br /> ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, <br /> hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki <br /> az életét kockáztatja (''mṛtyu-saṁsāra-vartmani'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. ''Na <br /> te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). <br /> Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb <br /> szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre <br /> mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előreléphetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:<br /> <br /> Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az <br /> anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére <br /> szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie <br /> az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:<br /> <br /> A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, <br /> el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek <br /> anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért <br /> az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómester kegyéből érthető meg:<br /> <br /> Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi <br /> élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt <br /> egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz <br /> megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges <br /> tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres <br /> egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas <br /> tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt <br /> mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás <br /> egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, <br /> a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez <br /> fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő <br /> származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért <br /> aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén <br /> megértheti ezt a bizalmas tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember <br /> megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:<br /> <br /> Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből <br /> fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt <br /> Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy <br /> hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, <br /> ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás <br /> tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva <br /> biztosan harcolni fog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvalósítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:<br /> <br /> [Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az <br /> élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, <br /> és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti <br /> tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki <br /> tanítómestere tanítását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi <br /> sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:<br /> <br /> A védikus mantrák kijelentik: ''yasmin vijñāte sarvam evaṁ <br /> vijñātaṁ bhavati'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).<br /> <br /> Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől <br /> szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, <br /> ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt <br /> a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk <br /> az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember <br /> transzcendentális tudásra tehet szert:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada <br /> lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik <br /> énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy <br /> tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata <br /> nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen <br /> megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg <br /> szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az <br /> igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális <br /> kérdést.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanítvány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:<br /> <br /> Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek <br /> minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket <br /> hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet <br /> kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így <br /> olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, <br /> másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki <br /> tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti <br /> valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért <br /> van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet <br /> anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­<br /> ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol <br /> lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja <br /> végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az <br /> anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. <br /> Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi <br /> helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve <br /> azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és <br /> teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani ===<br /> Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek <br /> egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:<br /> <br /> Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart <br /> mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy <br /> hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és <br /> meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is <br /> követte ezt a szokást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:<br /> <br /> … [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy <br /> vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete <br /> alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja <br /> a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az <br /> Upaniṣadokkal együtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem <br /> értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadémiai szinten műveli):<br /> <br /> Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán <br /> noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem <br /> nyilvánult meg bennük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden <br /> tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul <br /> a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­<br /> hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül <br /> az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és <br /> a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az <br /> embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, <br /> s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem <br /> igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite <br /> van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki <br /> életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga <br /> Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, <br /> az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér <br /> el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem <br /> a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … <br /> Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai <br /> pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, <br /> tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem <br /> vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen <br /> és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, <br /> aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, <br /> hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg <br /> a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette <br /> meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, <br /> hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, <br /> és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik <br /> (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> ''<br /> :yasya deve parā bhaktir<br /> :yathā deve tathā gurau <br /> :tasyaite kathitā hy arthā<br /> :prakāśante mahātmanaḥ<br /> ''<br /> A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek <br /> rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, mind a lelki tanítómesterben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:<br /> <br /> »Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­<br /> hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki <br /> tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki <br /> tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. <br /> A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na <br /> buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó <br /> szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését <br /> hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti <br /> és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi <br /> láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, <br /> rejtélyes célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton <br /> át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:<br /> <br /> Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres <br /> megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell <br /> az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers <br /> ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. <br /> Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek <br /> nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel <br /> tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – <br /> anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk <br /> a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű <br /> forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, <br /> amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi <br /> láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, <br /> Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi <br /> tanítványának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, és tőle kapjunk valódi tudást:<br /> <br /> [Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva <br /> magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes <br /> tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos <br /> szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire <br /> oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, <br /> azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz <br /> hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik <br /> idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāhmaṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:<br /> <br /> Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert <br /> ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­kus utasítások azt mondják: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki <br /> megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt <br /> a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. <br /> Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor <br /> valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás <br /> után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, <br /> hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen <br /> haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki <br /> tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert <br /> találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor <br /> megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb <br /> Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban <br /> arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan <br /> térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és <br /> ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz <br /> megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége a következőt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.<br /> <br /> … Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, <br /> megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell <br /> a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell <br /> tanulmányozni:<br /> <br /> A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött <br /> kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, <br /> hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg <br /> őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik <br /> alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást <br /> keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, <br /> hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak <br /> azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, <br /> aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, <br /> dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, <br /> és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy <br /> vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s <br /> tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. <br /> A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő <br /> brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen <br /> a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk ===<br /> <br /> Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi <br /> megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, <br /> hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan <br /> tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az <br /> abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk <br /> szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő <br /> hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­<br /> sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy <br /> kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. <br /> A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. <br /> Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás <br /> folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő <br /> közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékelhető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­<br /> szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes <br /> következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 <br /> km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez <br /> képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 <br /> kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā <br /> ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is <br /> ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” <br /> Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért <br /> adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások <br /> ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles <br /> ācāryától kell hallanunk:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: <br /> „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév-<br /> képzettel!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. ''Acintyā khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet'': „Ne próbáljunk érvekkel és <br /> ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják <br /> anyagi felfogásunkat.” ''Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ'': [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” <br /> Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, <br /> a lelki megvalósítás könnyű lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk ===<br /> A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött <br /> (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:<br /> <br /> Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei <br /> szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van <br /> kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet <br /> segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak <br /> egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit <br /> csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester <br /> szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­het ki az anyagi természet rabságából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy <br /> lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll. <br /> <br /> MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: ''śrī-guru-pādāśrayaḥ''. <br /> Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei <br /> közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet <br /> hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és útmutatása alapján cselekedni:<br /> <br /> – Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek <br /> hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem <br /> érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E <br /> lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik <br /> olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, <br /> átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött <br /> lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol <br /> felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek <br /> növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat <br /> a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. <br /> Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol <br /> a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés <br /> kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az <br /> anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta <br /> lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, <br /> a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei <br /> bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja <br /> azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha <br /> azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, <br /> hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb <br /> Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet <br /> ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol <br /> a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket <br /> kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg <br /> az anyag börtönéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni <br /> az anyagi lét nyomorúságától:<br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem <br /> szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az <br /> anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. <br /> Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük <br /> Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor <br /> ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet <br /> törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon <br /> és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba <br /> kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor <br /> hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:<br /> ''<br /> :janame janame sabe pitā mātā pāya <br /> :kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei<br /> ''<br /> A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap <br /> egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint <br /> faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles <br /> lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek <br /> éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy <br /> kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével <br /> hazatérhetünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakavatott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi <br /> betegségéből:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja <br /> Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai <br /> elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez <br /> kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három <br /> fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh <br /> stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége.<br /> Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az <br /> univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak <br /> akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul <br /> anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét <br /> eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilincseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni <br /> tőle az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan <br /> erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok <br /> szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa <br /> lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, <br /> s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás <br /> jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz <br /> megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne <br /> az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­<br /> tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó <br /> szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk <br /> az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi <br /> érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta <br /> a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: <br /> „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­<br /> dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle <br /> Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta <br /> meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. <br /> Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult <br /> Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­<br /> szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. <br /> Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, <br /> mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan <br /> szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki <br /> tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami <br /> az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak <br /> nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság <br /> nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. <br /> Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy <br /> mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, <br /> aki segít átkelni a tudatlanság óceánján: <br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma <br /> olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert <br /> abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy <br /> kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak <br /> az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség <br /> Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha <br /> iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és <br /> a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, <br /> mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy <br /> emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez <br /> annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, <br /> és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet <br /> alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­<br /> nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie <br /> a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét <br /> nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember <br /> átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig <br /> a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha <br /> az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem <br /> kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az <br /> illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. <br /> Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki <br /> tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát:<br /> <br /> Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül <br /> az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni <br /> a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, <br /> aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig <br /> fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az <br /> embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki <br /> tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az <br /> anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően <br /> használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi <br /> létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, <br /> keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:<br /> <br /> Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra <br /> vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­<br /> adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és <br /> rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja <br /> [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak <br /> a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle <br /> fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan <br /> fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­<br /> szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően <br /> nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor <br /> az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi <br /> világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres <br /> egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, <br /> hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül <br /> találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el <br /> kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. <br /> … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért <br /> folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta <br /> bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink <br /> folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­<br /> maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles <br /> lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki <br /> tanítómesterrel és meghódol neki:<br /> <br /> Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek <br /> meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek <br /> köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők <br /> megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez <br /> kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­<br /> ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, <br /> Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, <br /> hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember <br /> élete sikeressé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:<br /> <br /> Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, <br /> amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának <br /> nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, <br /> nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról <br /> a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző <br /> cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az <br /> univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat <br /> magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot <br /> a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy <br /> nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket <br /> az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg <br /> a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés <br /> és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó <br /> körforgásából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan <br /> vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött <br /> életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki <br /> jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények <br /> között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált <br /> eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta <br /> ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy <br /> erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő <br /> erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. <br /> A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője <br /> megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni <br /> kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és <br /> a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét <br /> alóli felszabadulás:<br /> <br /> Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, <br /> nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi <br /> hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság <br /> sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, <br /> a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így <br /> felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, <br /> a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­sével ezt nem érheti el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmódtól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:<br /> <br /> Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő <br /> avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare <br /> Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat <br /> révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:<br /> ''<br /> :rajas tamaś ca sattvena<br /> :sattvaṁ copaśamena ca<br /> :etat sarvaṁ gurau bhaktyā<br /> :puruṣo hy añjasā jayet<br /> ''<br /> A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és <br /> tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől <br /> is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez <br /> automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerőinek befolyását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja <br /> a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk <br /> számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de <br /> a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr <br /> kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi <br /> a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását <br /> ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta <br /> bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen <br /> megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­tális síkra emelkedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki <br /> tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, <br /> és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:<br /> <br /> Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, <br /> a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái <br /> közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan <br /> védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, <br /> aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. <br /> Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz <br /> hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik <br /> a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, <br /> a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. <br /> A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg <br /> kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak <br /> egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk vissza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így <br /> énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent <br /> életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti <br /> Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű <br /> emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guruval (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és engedelmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā <br /> hatása alól:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmegvalósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. <br /> Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal <br /> nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy <br /> pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az <br /> ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még <br /> ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez <br /> a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai <br /> spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy <br /> a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, <br /> hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī <br /> is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől <br /> függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már <br /> anyagi testükben felszabadultak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, <br /> a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell <br /> az Urat: <br /> <br /> Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi <br /> energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, <br /> de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen <br /> öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy <br /> elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen <br /> más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. <br /> A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk <br /> az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia <br /> erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány <br /> tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány <br /> a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul <br /> meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit ===<br /> <br /> <br /> Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnunk:<br /> ''<br /> :kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ<br /> :yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ''<br /> Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas <br /> gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt <br /> Előtted. Kérlek, oktass engem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért <br /> mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy <br /> az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi <br /> védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, <br /> amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz <br /> hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha <br /> senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk <br /> őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha <br /> megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg <br /> akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, <br /> akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem <br /> szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:<br /> <br /> Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja <br /> érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, <br /> ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő <br /> a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki <br /> tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy <br /> úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek <br /> az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan <br /> lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz <br /> százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani <br /> az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, <br /> az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást <br /> a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, <br /> fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott <br /> is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az <br /> igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához <br /> vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, <br /> a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos <br /> embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és <br /> tudakozódnia tőle:<br /> <br /> A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle <br /> testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­nyítják. A természet törvényei következtében tehát (''prakṛteḥ <br /> kriyamāṇāni'') az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata <br /> miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy <br /> miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget <br /> a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő <br /> mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia <br /> az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester <br /> és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek <br /> kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és <br /> tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök <br /> helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az <br /> emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle <br /> elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz <br /> azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: <br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad <br /> 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell <br /> fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az <br /> anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. <br /> … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell <br /> hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos <br /> embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. <br /> Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen <br /> kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi <br /> tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és <br /> mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek <br /> éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s <br /> aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon <br /> minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb <br /> lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja <br /> a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, <br /> amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki <br /> tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse <br /> a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt <br /> arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét <br /> napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie <br /> egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni <br /> a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk ===<br /> <br /> Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy <br /> lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat <br /> folyamatát:<br /> ''<br /> :sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> ''<br /> Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden <br /> körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt <br /> kell képzést kapnunk:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: ''mayy <br /> āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''. Ez arra <br /> utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. <br /> Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak <br /> megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa <br /> különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása <br /> érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, <br /> a bhakta személyiségéhez kell fordulnia: <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat <br /> végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, <br /> hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges <br /> útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, <br /> aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének <br /> kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó <br /> szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember <br /> érdekét szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy <br /> vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, <br /> egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja <br /> büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az <br /> Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell <br /> válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: ''chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā'', senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta <br /> vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut <br /> (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. <br /> Ezt nevezik a paramparā rendszerének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig <br /> azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk <br /> őt lelki tanítómesterünknek:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki <br /> egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik <br /> arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, <br /> mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az <br /> Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek <br /> lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután <br /> az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második <br /> szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen <br /> kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki <br /> tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester <br /> irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, <br /> és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős <br /> és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred <br /> benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az <br /> eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. <br /> Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, <br /> hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:<br /> <br /> Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút <br /> Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, <br /> nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. <br /> A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk <br /> azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell <br /> látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító <br /> előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni <br /> egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem <br /> kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg <br /> az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó <br /> szolgálatot ad neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén <br /> elérjük az istenszeretetet:<br /> <br /> A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az <br /> embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva <br /> követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön <br /> meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti <br /> számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan <br /> hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az <br /> Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül <br /> Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt <br /> bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti <br /> szeretet síkjára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt <br /> cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, <br /> s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon <br /> keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. <br /> A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp <br /> elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté <br /> tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell <br /> tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:<br /> <br /> Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, <br /> a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi <br /> világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, <br /> mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat <br /> egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző <br /> közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta <br /> nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi <br /> tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is <br /> – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul <br /> az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy <br /> az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik <br /> a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:<br /> <br /> Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi <br /> a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és <br /> követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet <br /> a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa <br /> iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa <br /> lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy <br /> menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük <br /> szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor <br /> a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják <br /> a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror <br /> hitam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. <br /> ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-<br /> pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány <br /> eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé <br /> javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi <br /> mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta <br /> értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az <br /> ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása <br /> valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester ===<br /> <br /> A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége <br /> volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az <br /> ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek <br /> hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel <br /> kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket <br /> kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:<br /> <br /> A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az <br /> odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. <br /> A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa <br /> itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és <br /> minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8<br /> &lt;/small<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az <br /> Úr önmegvalósított bhaktája:<br /> <br /> Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem <br /> kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról <br /> és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül <br /> az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az <br /> érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket <br /> vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az <br /> érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen <br /> egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon <br /> a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére <br /> emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és <br /> betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, <br /> hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell <br /> fordulnia:<br /> <br /> Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt <br /> a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve <br /> imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel <br /> nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal <br /> együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott <br /> emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy <br /> guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó <br /> szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, <br /> s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (''śiṣyas te ’haṁ <br /> śādhi māṁ tvāṁ prapannam'' [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák <br /> szintén azt tanítják: ''tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni <br /> a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő <br /> útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az <br /> ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell <br /> értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen <br /> ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy <br /> gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni <br /> megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó <br /> szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz <br /> a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az <br /> életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester <br /> lótuszlábánál:<br /> <br /> Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol <br /> lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, <br /> s életem gyönyörteli lesz.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha <br /> nem térhet vissza Istenhez:<br /> <br /> Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall <br /> törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült <br /> megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy <br /> nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog <br /> találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. <br /> Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, <br /> hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki <br /> szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy <br /> lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy <br /> tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől <br /> is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen <br /> bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, összhangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának <br /> kijelentéseivel:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: ''sādhu-śāstra- <br /> guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya''. Ez az utasítás azt jelenti, hogy <br /> a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek <br /> figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások <br /> és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis <br /> vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi <br /> olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak <br /> jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­<br /> hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. <br /> Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell <br /> cselekednünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki <br /> tanítómester lótuszlábának:<br /> <br /> Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie <br /> a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet <br /> egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú <br /> emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. <br /> … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem <br /> érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának <br /> a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna <br /> Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember <br /> megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles <br /> lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester <br /> lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől <br /> és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és <br /> filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni <br /> annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja <br /> a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában <br /> a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át <br /> kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez <br /> a folyamat segíthet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes <br /> arányban fejlődik:<br /> <br /> Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) <br /> a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az <br /> emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett <br /> emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' <br /> – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az <br /> életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, <br /> nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­<br /> dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük eredeti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki <br /> tanítómestert:<br /> <br /> Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját <br /> szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, <br /> a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok <br /> gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa <br /> Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche <br /> kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” <br /> Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram <br /> āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai <br /> közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā <br /> az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást <br /> nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra <br /> ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, <br /> egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. <br /> Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös <br /> életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az <br /> odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson <br /> valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze <br /> Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény <br /> első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember <br /> bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. <br /> Nincs szükség külön erőfeszítésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető <br /> úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell <br /> a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (''sādhu-mārga-an-ugamanam''). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat <br /> módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell <br /> növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon <br /> könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo-<br /> rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének <br /> tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: <br /> „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! <br /> A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi <br /> állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester <br /> utasításainak követésével:<br /> <br /> Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki <br /> ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor <br /> lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az <br /> lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra <br /> kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől <br /> hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták <br /> társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni <br /> a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata <br /> végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség <br /> üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az <br /> Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad <br /> ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azonnal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen <br /> Istenhez:<br /> <br /> Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti <br /> Śukadeva Gosvāmī is: ''ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ <br /> śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ'' (Bhāg. 2.4.18). Aki az <br /> Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően <br /> az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, <br /> függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá <br /> válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai ===<br /> <br /> Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az <br /> anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy <br /> e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak <br /> szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az <br /> igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy <br /> megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:<br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből <br /> megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt <br /> az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és <br /> mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön <br /> és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik <br /> eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi <br /> az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen <br /> élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa <br /> kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa <br /> szolgájának:<br /> <br /> Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s <br /> a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. <br /> Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő <br /> szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában <br /> cselekedjünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni <br /> a zavarodottságot:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, <br /> amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, <br /> aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki <br /> azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki <br /> tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.<br /> <br /> Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia.<br /> <br /> Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki <br /> képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni <br /> tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. <br /> Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre <br /> fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló <br /> tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani <br /> az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és <br /> vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, <br /> amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten <br /> kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és <br /> nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten <br /> kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér-<br /> hetik a legfelső célt:<br /> <br /> Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek <br /> méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus <br /> elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki <br /> képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:<br /> <br /> Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből <br /> hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester <br /> oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége <br /> lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem <br /> követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt <br /> elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő <br /> spekulálókat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes <br /> meditálni:<br /> <br /> Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit <br /> követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások <br /> hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, <br /> valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra <br /> képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken <br /> meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban <br /> a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere <br /> utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī <br /> Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén <br /> szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett <br /> meditálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD5&diff=622341 2025-07-12T20:03:19Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD4|HU/SMD4]] '''[[HU/SMD4|HU/SMD4]] ''' &lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 5. FEJEZET Lelki avatás (Dīkṣā) ==<br /> <br /> <br /> === 1. A dīkṣā meghatározása ===<br /> <br /> A dīkṣā meghatározása:<br /> <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) <br /> elmagyarázza, mi a dīkṣā:<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember <br /> felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat min­den bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások hozzáértő tanulmányozói dīkṣānak nevezik ezt <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A dīkṣā jelentése:<br /> <br /> A dīkṣā valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a transz­cendentális tudást átadva – amelynek hatására a tanítvány <br /> megszabadul minden anyagi szennyeződéstől – felavatja <br /> a tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.111<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. Az avatás szükségessége és célja ===<br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇához fűződő valódi kapcsolatunkat az alapozza meg, <br /> hogy egy hiteles lelki tanítómester felavat bennünket:<br /> <br /> [A Kṛṣṇához fűződő] kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. … Azt, amikor <br /> valaki kapcsolatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak <br /> nevezik. A lelki tanítómestertől kapott avatás pillanatában meg­<br /> szilárdul a viszony Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa­tudatot gyakorló ember <br /> között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna <br /> bennünket, sohasem lehet igazi kapcsolatunk a Kṛṣṇa­tudattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki nem kapott megfelelő avatást, annak minden odaadó tette <br /> hiábavaló, és ismét az állati fajokba süllyedhet: <br /> <br /> A vaiṣṇava szabályozó elvek alapján brāhmaṇa avatást kell <br /> kapnunk. A Hari-bhakti-vilāsa (2.6) a következő utasítást idézi <br /> a Viṣṇu-yāmalából:<br /> <br /> :''adīkṣitasya vāmoru kṛtaṁ sarvaṁ nirarthakam <br /> :''paśu-yonim avāpnoti dīkṣā-virahito janaḥ<br /> <br /> „»Akit nem avat fel egy hiteles lelki tanítómester, annak min­den odaadó tette hiábavaló. Aki nem kapott megfelelő avatást, <br /> ismét az állati fajokba süllyedhet.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás célja:<br /> <br /> A tanítványt a lelki tanítómester szabadítja ki māyā karmai <br /> közül azzal, hogy beavatja a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra ének­lésébe. Az alvó ember így a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare éneklésével magához térhet. Úgy is mondhatnánk, <br /> hogy a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élő­<br /> lényeket, hogy imádhassák az Úr Viṣṇut. Ez a dīkṣā, az avatás <br /> célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert <br /> a lelki tudatot illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hozzátartozik a sādhana-bhaktihoz, hogy avatást és utasításokat kapunk a lelki tanítómestertől: <br /> <br /> „Kezdetben hitre van szükség. Azután az ember keresni kezdi <br /> a tiszta bhakták társaságát, majd avatást kap a lelki tanítómestertől, és az ő utasításai szerint betartja a szabályozó elveket. <br /> Így megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és rendíthetetlenül szilárddá válik az odaadó szolgálatban. Ezután ízre és <br /> ragaszkodásra tesz szert. Ez a sādhana-bhakti, a szabályozó <br /> elvek szerint végzett odaadó szolgálat útja. Fokozatosan felerősödnek az érzelmek, s végül felébred a szeretet. Így megy <br /> végig az istenszeretet fejlődésének lépcsőfokain a Kṛṣṇa-tudat <br /> iránt érdeklődő bhakta.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15-16 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.14-15]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási szertartás neve upanīti, és arra szolgál, hogy közelebb vigyen a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> … a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványo­kat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és <br /> megadja nekik a második születést. Az upanīti nevű szertartás, <br /> amellyel bevezeti őket a lelki tudomány tanulmányozásába, <br /> arra szolgál, hogy közelebb vigye a tanítványokat a lelki tanító­<br /> mesterhez. Aki nem képes közelebb kerülni egy lelki tanítómes­terhez, az nem kaphat szentelt zsinórt, és így śūdrának minősül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak akkor hordozhatja a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha olyan valakitől kap avatást, akinek <br /> már a szívében van:<br /> <br /> Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a legnagyobb áldást hozza <br /> az egész univerzumra, Vasudeva elméjéből Devakī elméjébe <br /> került. Vasudeva ezzel felavatta Devakīt, aki amiatt, hogy az <br /> Úr Kṛṣṇát, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta <br /> szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj <br /> válik csodálatossá a kelő holdtól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A manastaḥ szó arra utal, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége Vasudeva elméjének vagy szívének <br /> mélyéből Devakī szíve mélyére került. Alaposan meg kell jegyez­nünk, hogy az Úr nem az emberi lényekre jellemző módon került <br /> Devakī szívébe, hanem dīkṣā, avatás útján. Ez a vers tehát az ava­tás fontosságáról is említést tesz. Ha valaki nem egy olyan meg­<br /> felelő személytől kap avatást, aki mindig a szívében hordozza az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem tehet szert arra a képes­ségre, hogy az Istenség Személyiségét ő maga is a szívébe zárja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember második születésekor a lelki tanítómestert lesz az <br /> apa, a Védák pedig az anya:<br /> <br /> Az emberi lénynek kétszer kell megszületnie. Először gyermek­ként egy jó apától és anyától, majd még egyszer a lelki tanító­mestertől és a Védáktól. Az első anya és apa világra hozzák, <br /> majd a lelki tanítómester és a Védák válnak második apjává és anyjává.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Civilizált ember az, aki másodszor is megszületik, amikor <br /> kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az <br /> élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszön­hetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egye­sülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra <br /> megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki <br /> valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át <br /> az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és <br /> az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az <br /> örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki <br /> felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált <br /> embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb <br /> az alacsonyrendű állatoknál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás megváltoztatja <br /> a tanítvány életét:<br /> <br /> Nāradajī előző életében a nagy bölcsek kegyéből megkapta <br /> a lelki tudást, s élete érzékelhetően megváltozott, noha még csak <br /> öt éves volt. Fontos jel ez, amely a hiteles lelki tanítómestertől <br /> kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid <br /> idő alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást <br /> elősegítve.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki avatást kap és betartja a szabályozó elveket, <br /> megtisztul az anyagi élet szennyeződésétől:<br /> <br /> Ha valaki komolyan gondolja a lelki életet, avatást kap – ezt <br /> a szintet nevezik bhajana-kriyānak. Ezután az ember valóban <br /> az Úr odaadó szolgálatába kezd a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> rendszeres – napi tizenhat környi – ismétlésével, és azzal, hogy <br /> tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábító­ és mámorítósze­rektől, a húsevéstől és a szerencsejátékoktól. A bhajana-kriyā <br /> által az ember megszabadul az anyagi szennyeződésektől. Nem <br /> megy többé étterembe vagy szállodába, hogy „finom” ételeket <br /> ízleljen meg, amelyek hússal és hagymával készültek, és nem <br /> törődik többé a dohányzással vagy a tea­ és kávéivással sem. <br /> Nemcsak tartózkodik a tiltott szexuális élettől, hanem teljes <br /> mértékben távol tartja magát attól. Nem érdekli az sem, hogy <br /> spekulálásra vagy szerencsejátékra vesztegesse az idejét. Ily <br /> módon megtisztul a nemkívánatos dolgoktól (anartha-nivṛtti). <br /> Az anartha szó azt jelenti: nemkívánatos dolgok. Az anarthák <br /> eltűnnek, amikor az ember ragaszkodni kezd a Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmához.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hetedik vers <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás elősegíti a Hare Kṛṣṇa éneklését és a Kṛṣṇa-tudat <br /> felébredését:<br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése tehát olyan hatásos, <br /> hogy nem függ a hivatalos avatástól, de ha valaki avatást kap, <br /> s pañcarātra-vidhit (mūrti­imádatot) végez, Kṛṣṇa­tudata <br /> hamarosan felébred, s többé nem azonosítja magát az anyagi <br /> világgal. Minél inkább megszabadul az anyagi azonosítástól, <br /> annál inkább megvalósítja, hogy a lélek a természetét tekintve <br /> ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Lélek. Az abszolút szintet elérve <br /> ekkor megérti, hogy az Úr szent neve és Maga az Úr azonosak, <br /> s a megvalósításnak ezen a szintjén az Úr szent nevét, a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát nem tekinti anyagi hangnak. Aki anyagi hang­<br /> vibrációnak tekinti a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, elbukik. Úgy <br /> kell imádnunk és énekelnünk az Úr szent nevét, hogy elfogad­juk: nem különbözik Magától az Úrtól. Ezért aztán egy hiteles <br /> lelki tanítómester irányításával, a kinyilatkoztatott szentírások­kal egyetértésben megfelelő avatást kell kapnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki beléphet az ISKCON-ba és kétszerszületett lehet (s ily <br /> módon megértheti az Urat):<br /> <br /> Bárki csatlakozhat a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetéhez, <br /> és bárki avatást kaphat, hogy kétszerszületett legyen. Sanātana <br /> Gosvāmī azt mondta, hogy az avatás és a hiteles képzés ered­<br /> ményeképpen bárkiből kétszerszületett válhat. Az első születést <br /> a szülőknek köszönhetjük, a másodikat pedig a lelki apának és <br /> a védikus tudásnak. Aki nem kétszerszületett, nem értheti meg <br /> az Úr és bhaktái transzcendentális jellemét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus szertartások végzéséhez és a szent név helyes imádatához brāhmaṇa avatásra van szükség:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (2.3­4) és a Bhakti-sandarbha (283) <br /> a dīkṣā szabályozó elveiről ír:<br /> <br /> :''dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu <br /> :''yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu<br /> :''tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu <br /> :''nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam<br /> <br /> „Szülessen bár brāhmaṇa családban valaki, nem végezheti <br /> a védikus szertartásokat, ha nem kapott avatást és nincs szen­telt zsinórja. Jóllehet brāhmaṇa családba született, csak az ava­tás és a szent zsinór szertartása után válik brāhmaṇává. Aki <br /> nem kapott brāhmaṇa avatást, nem imádhatja megfelelően <br /> a szent nevet.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az avatáshoz szükséges tulajdonságok és feltételek ===<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szerveze­tébe, mit kellene tennem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindenek előtt a tiltott szexuális életről <br /> kellene lemondania.<br /> <br /> Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a til­tott szexuális élet?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli <br /> szexuális élet. Az állatok korlátlanul élnek szexuális életet, <br /> de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden <br /> országban, minden vallásban van valamiféle rendszer a szexuá­lis élet korlátozására. És le kellene mondania minden kábító – és <br /> mámorítószer fogyasztásáról is, beleértve a teát, a cigarettát, az <br /> alkoholt, a marihuánát – mindent, ami mérgező.<br /> <br /> Riporter: Valami másról még?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A húsevésről, a tojás – és halfogyasztásról. <br /> A szerencsejátékról szintén. Anélkül, hogy lemondana ezekről <br /> a bűnös tettekről, nem kaphatna avatást.<br /> <br /> … Riporter: A „hódolj meg” azt jelenti, hogy az embernek el <br /> kell hagynia a családját?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: De tegyük fel, avatást kapnék. Nem kellene idejön­nöm és a templomban élnem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem feltétlenül.<br /> <br /> Riporter: Maradhatok otthon?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ó, igen.<br /> <br /> Riporter: És mi lesz a munkahelyemmel? Fel kellene mondanom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Elég, ha szakít a rossz szokásaival, <br /> és énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát ezeken a gyöngyökön – ennyi <br /> az egész.<br /> <br /> Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, csak önkéntes alapon. Ha ad valaki, <br /> az jó. Ha nem ad, az se baj. Nem függünk senki anyagi támo­gatásától. Kṛṣṇától függünk.<br /> <br /> Riporter: Semmi pénzt nem kéne adnom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: Ez az egyik fő dolog, ami megkülönbözteti a hiteles <br /> gurut a hamis gurutól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Ő Isten <br /> képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan tanítványokat, akik nem <br /> tartják be a szabályozó elveket:<br /> <br /> Néha olyan materialisták akarnak a tanítványaink lenni, akik <br /> nem hajlandók feladni bűnös tetteiket: a tiltott nemi életet, <br /> az alkohol­ és kábítószer­fogyasztást, a szerencsejátékot és <br /> a húsevést. A vaiṣṇavák azonban a hivatásos lelki tanítómes­terekkel ellentétben – akik úgy avatnak fel tanítványokat, hogy <br /> nem veszik figyelembe a helyzetüket – nem fogadnak el ilyen <br /> komolytalan tanítványokat. Az embernek legalább abba kell <br /> beleegyeznie, hogy betartja a tanítvány számára előírt szabá­lyokat, mielőtt egy vaiṣṇava ācārya elfogadná.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatással a tanítványnak fel kell hagynia a tiltott nemi <br /> életettel, a kábítószer- és alkoholfogyasztással, a szerencsejátékkal és a húsevéssel:<br /> <br /> Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követé­sébe. Avatáskor a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom arra kéri az ava­tandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig <br /> azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa <br /> tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk <br /> javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi <br /> életet, a kábítószer­ és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot <br /> és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes <br /> embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és <br /> hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor meg kell válni minden bűnös tettől:<br /> <br /> Amikor az Úr segítségül hívta Sudarśana cakráját, Śrīla Nityā­nanda Prabhu arra kérte, hogy bocsásson meg a két testvérnek, <br /> akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy bocsás­son meg nekik szörnyű viselkedésükért. Nityānanda Prabhu <br /> arra is megkérte az Urat, hogy fogadja el ezeket a bűnbánó <br /> lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy <br /> ezek után teljesen megválnak minden bűnös tettüktől és züllött <br /> szokásuktól. A két testvér beleegyezett, és megígérték, hogy <br /> véget vetnek bűnös szokásaiknak. A kegyes Úr elfogadta őket, <br /> és soha többé nem emlegette a múltjukat.<br /> <br /> Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban <br /> senki sem mondhatja bűntelennek magát – ilyet állítani lehe­tetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek megbocsát azzal <br /> az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, nem követ el bűnt többé.<br /> <br /> … Ebben a Kali­yugában gyakorlatilag mindenki olyan, akár <br /> Jagāi és Mādhāi. Ha meg akarnak szabadulni a bűneik vissza­<br /> hatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mahāp­rabhunál, és a lelki avatás után tartózkodniuk kell attól, amit <br /> a śāstrák tiltanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány megfogadja, hogy nem követ el többé <br /> bűnös tettet, és végrehajtja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> „A vadász ekkor így szólt: »Drága uram! Azt teszem, amit mondasz.« Nārada erre nyomban megparancsolta neki: »Először <br /> is törd el az íjadat, s aztán majd megmondom, mit tegyél!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak foga­dalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet – nem él <br /> tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, <br /> és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester <br /> gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.256<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azon­nal tanítványokat. Az avatásra váróknak először hat hónapig <br /> részt kell venniük az āratin és a śāstrákból tartott előadásokon, <br /> be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi <br /> bhaktával. Amikor valóban a puraścaryā-vidhi fejlett szintjére <br /> emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja <br /> őket. Nem lehet bárkit sebtében felavatni, anélkül hogy meg­felelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy min­dennap tizenhat kört énekel a Hare Kṛṣṇa mantrából, követi <br /> a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, <br /> a második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt <br /> jelzi, hogy brāhmaṇának ismerik el).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatás feltételei:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómesternek … meg kell figyelnie <br /> a tanítvány tulajdonságait, mielőtt elfogadja tanítványának. <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban a követelmény az, hogy az <br /> embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet <br /> négy alappillérét – a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító­ és <br /> mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Külö­nösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy <br /> a leendő tanítvány kész­e a szabályozó elvek követésére. Azután <br /> megkapja egy vaiṣṇava szolga nevét, és avatásban részesül, <br /> mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört <br /> kell énekelnie a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrából. A tanítvány így <br /> legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez <br /> a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután <br /> második avatásra ajánlják, melynek során szent zsinórt kap, <br /> és hiteles brāhmaṇának fogadják el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első, második és a sannyāsa avatás feltételei:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban bevett folyamat, hogy minden <br /> tanítvány avatásban részesül. A Hari-bhakti-vilāsában Sanātana <br /> Gosvāmī kijelenti: tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām, <br /> az avatás bevett folyamata révén bárki brāhmaṇává válhat. Így <br /> aztán Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyez­nek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel <br /> – a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, <br /> valamint az alkohol­ és kábítószerfogyasztással – felhagyva foko­zatosan a lelki élet tevvékenységeinek fejlett szintjére emelkednek. <br /> Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, <br /> első avatást (hari-nāma avatást) kap, s naponta legalább tizen­hat kört kell japáznia rendszeresen. Azután hat hónap vagy egy <br /> év elteltével másodszor is felavatjuk, s az előírásos áldozat és <br /> szertartások keretében megkapja a szent zsinórt. Bizonyos idő <br /> múlva, amikor még tovább fejlődik, és hajlandó lemondani erről <br /> az anyagi világról, a sannyāsa rendbe léphet. Ekkor a svāmī vagy <br /> gosvāmī címet kapja, ami azt jelenti: „az érzékek ura”.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.265<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Valaki akkor válik alkalmassá az avatásra, amikor elveszti <br /> érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és a lelki élet kezdi <br /> érdekelni:<br /> <br /> A dīkṣāról, azaz a lelki avatásról Śrīla Jīva Gosvāmī így ír <br /> a Bhakti-sandarbhában (868):<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt <br /> :''kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmād dīkṣeti sā proktā <br /> :''deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā által az ember elveszíti érdeklődését az anyagi élvezet <br /> iránt, és fokozatosan a lelki élet iránt kezd érdeklődni.”<br /> <br /> Ennek számtalan példáját láttuk a gyakorlatban, különö­sen Európában és Amerikában. Sok tanítvány, aki jómódú és <br /> tiszteletre méltó családokból jön hozzánk, hamarosan elveszíti <br /> érdeklődését az anyagi élvezetek iránt, és mohón vágyni kezd <br /> arra, hogy a lelki élet útjára lépjen. Bár nagyon gazdag család­ból származnak, sokan közülük elfogadják az esetleges kényel­metlen életkörülményeket. Kṛṣṇa kedvéért bármilyen életkö­rülmények között hajlandóak élni, csak hogy a templomban <br /> lakhassanak, és vaiṣṇavák társaságában lehessenek. Amikor <br /> az embert már nem érdekli az anyagi élvezet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy avatást kapjon a lelki tanítómestertől. A lelki életben <br /> történő fejlődés érdekében a Śrīmad-Bhāgavatam (6.1.13) elő­<br /> írja: Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. Ha valaki <br /> komolyan eltökéli, hogy dīkṣāt fogad el, késznek kell lennie <br /> a lemondásra, a cölibátusra, az elme és a test kontrollálásának <br /> gyakorlására. Amikor ily módon felkészült, és vágyik arra, hogy <br /> lelki megvilágosodásban (divya-jñāna) részesüljön, alkalmas az <br /> avatásra. A divya-jñānát szakszóval tad-vijñānának nevezik, <br /> vagyis a Legfelsőbbről szóló tudásnak. Tad-vijñānārthaṁ sa <br /> gurum evābhigacchet: ha valaki érdeklődik az Abszolút Igazság <br /> transzcendentális témája iránt, avatásban kell részesülnie. Az <br /> ilyen embernek egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, hogy <br /> dīkṣāt kapjon. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) a következő­ket szintén előírja: Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya <br /> uttamam. „Ha valakit igazán érdekel az Abszolút Igazságról <br /> szóló transzcendentális tudomány, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia.”<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk úgy, hogy <br /> nem követjük az instrukcióit. Nem szabad lelki tanítómestert <br /> elfogadnunk abban az esetben sem, ha a lelki életet csupán <br /> divathóbortból vagy magamutogatásból gyakoroljuk. Jijñā-sunak, vagyis nagyon érdeklődőnek kell lennünk ahhoz, hogy <br /> tanulhassunk a hiteles lelki tanítómestertől. Az érdeklődésnek <br /> szigorúan a transzcendentális tudományra kell irányulnia (jijñā-<br /> suḥ śreya uttamam). Az uttamam szó arra vonatkozik, ami túl <br /> van az anyagi tudáson. A tama szó azt jelenti, hogy „ennek az <br /> anyagi világnak a sötétsége”, az ut pedig annyit jelent: „transz­cendentális”. Az emberek általában a világi témák iránt érdek­lődnek, de amikor valaki elveszíti ilyen irányú érdeklődését, és <br /> csak a transzcendentális témák kezdik érdekelni, teljes mérték­ben alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon. <br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Ötödik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csakis akkor forduljon valaki lelki tanítómesterhez, ha valóban mohón vágyik a megvilágosodásra:<br /> <br /> Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban <br /> részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, <br /> mint egy disznó vagy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe <br /> merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a módja a tudás elsajátításának. Meg kell <br /> hódolnunk a nagy személyiségek lótuszlábánál, akik valóban <br /> át tudják adni a transzcendentális tudást. Az írások ezért azt <br /> mondják: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]. „Aki meg akarja érteni a leg­felsőbb célt és az élet értelmét, annak egy hiteles lelki tanító­mesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.” Csak <br /> az alkalmas arra, hogy egy guruhoz, vagyis egy lelki tanító­mesterhez forduljon, aki valóban tudásra vágyik, hogy szerte­foszlassa a tudatlanság sötétségét. A guruhoz nem szabad az <br /> anyagi haszon reményében fordulnunk. Nem szabad csupán <br /> azért elmennünk hozzá, hogy kigyógyuljunk egy betegségből, <br /> vagy hogy valamilyen csodálatos áldásban részesüljünk. Ez nem <br /> a helyes módja a guru megközelítésének. Tad-vijñānārtham: <br /> azért kell hozzá fordulnunk, hogy megértsük a lelki élet transz­cendentális tudományát. Sajnos ebben a Kali­korban számtalan <br /> csaló guru van, aki varázslatokkal bűvöli el tanítványait, és sok <br /> ostoba tanítvány van, aki a puszta anyagi nyereség érdekében e <br /> szemfényvesztésre kíváncsi. Az efféle tanítványok nem akarják <br /> a lelki élet útját járni, hogy megmeneküljenek a tudatlanság <br /> sötétjéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad egy arra méltatlan embert <br /> felavatnia:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad olyan tanítványt elfogad­nia, aki nem rendelkezik a kellő tulajdonságokkal. Nem szabad <br /> hivatásos lelki tanítómesternek lennie, s nem szabad csupán <br /> a pénz reményében tanítványokat elfogadnia. A hiteles lelki <br /> tanítómesternek látnia kell az őszinte tulajdonságokat abban, <br /> akit fel fog avatni. Egy arra méltatlan embert nem szabad <br /> felavatnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-vedānták részrehajlás nélkül mindenkit beavatnak <br /> a lelki életbe:<br /> <br /> A vedānta-vādīk – vagy bhakti-vedānták – nem részrehajlóak <br /> az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának terjeszté­sében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát, művelt vagy <br /> műveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellen­szenves számukra. A bhakti-vedānták látják, hogy az emberek <br /> valótlan, érzéki dolgokra pazarolják idejüket. Feladatuk az, <br /> hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett <br /> kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására <br /> a legbűnösebb lélek is a lelki élet szintjére emelkedhet, s avatást <br /> kapva a bhakti-vedāntáktól az emberek lassanként előrejutnak <br /> a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem törődve azzal, ki milyen anyagi helyzetben van, oltalmába vesz bárkit, és bevonja a lelki életbe:<br /> <br /> Bhavānanda Rāya Śrī Caitanya Mahāprabhu magasztaló szavai hallatán kijelentette: „A társadalom negyedik rendjéhez <br /> tartozom, s örökké világi ügyek kötnek le. Noha végtelenül <br /> elesett vagyok, Te mégis megérintettél. Ez azt bizonyítja, hogy <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azok, akik a lelki megértés rendkívül <br /> fejlett szintjén állnak, nem törődnek mások anyagi világban <br /> betöltött helyzetével. Egy lelki szempontból fejlett ember min­den élőlényre mint lelki lényre tekint, következésképpen nem <br /> tesz különbséget a művelt brāhmaṇa, a kutya, a caṇḍāla vagy <br /> bárki más között. Az élőlények anyagi teste nem befolyásolja <br /> – lelki lénynek lát mindenkit. Bhavānanda Rāya éppen ezért <br /> nagyra becsülte Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentését, amely <br /> elárulta, hogy az Úr nem vette figyelembe a śūdra kaszthoz tar­tozó és világi tetteket végző Bhavānanda Rāya társadalomban betöltött szerepét. Ehelyett csupán lelki helyzetét vette számí­tásba, s ugyanígy tekintett Rāmānanda Rāyára és fivéreire is. Az <br /> Úr szolgái hasonlóképpen gondolkodnak. Oltalmat nyújtanak <br /> mindenkinek – minden élőlénynek –, s nem nézik, hogy valaki <br /> brāhmaṇa vagy épp caṇḍāla családból származik­e. Egy lelki <br /> tanítómester mindenkit jó útra térít, és mindenkit biztat lelki <br /> élete során. Egy ilyen bhaktánál menedéket keresve az ember <br /> sikeressé teheti az életét. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya láncolatában a lelki tanítómesterek nagyvonalúak a tanítványok elfogadásában:<br /> <br /> Aki a sannyāsa rendbe lépett, annak tilos elfogadnia olyan <br /> tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy sannyāsīnak <br /> először meg kell győződnie arról, hogy leendő tanítványa őszin­tén vágyik­e a Kṛṣṇa­tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfo­gadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan indokolatlanul kegyes, <br /> hogy azt tanácsolta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy <br /> mindenhol beszéljenek a Kṛṣṇa­tudatról. Így aztán az Úr Cai­tanya láncolatában még a sannyāsīk is hirdethetik mindenhol <br /> a Kṛṣṇa­tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a tanítványuk <br /> lenni, mindig elfogadják.<br /> <br /> A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, <br /> akkor a Kṛṣṇa­tudat mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a sannyāsīk néha még <br /> azt a kockázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem <br /> teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles <br /> lelki tanítómester kegyéből a tanítvány később fokozatosan <br /> felemelkedik. Aki azonban pusztán azért gyarapítja tanítványai <br /> számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert, <br /> az kétségtelenül el fog bukni a Kṛṣṇa­tudat gyakorlásának útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt még a legelesettebb <br /> ember is a legmagasabb szintre emelkedhet, hiszen a lelki <br /> tanítómester bárkit elfogadhat tanítványként (ha az őszinte):<br /> <br /> A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmaga­sabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. … <br /> az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül <br /> attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgá­latot mindenki végezheti.<br /> <br /> Ezért mindenkinek – még azoknak is, akik nem emberi <br /> lények – szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással.<br /> <br /> … Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keres­sünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek <br /> a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neve­letlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszko­dóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy <br /> felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat <br /> végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett <br /> odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. <br /> A Bhagavad-gītā (9.30, 32) ezt szintén alátámasztja.<br /> <br /> Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb <br /> szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transz­cendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki – legyen bárki <br /> és bármi… – az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökélt­séggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, <br /> vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem a születésük alapján fogadja el <br /> tanítványait:<br /> <br /> Az odaadás vallása szerint – amit általában vaiṣṇava vallásként <br /> ismernek – senki számára nincsenek korlátok, amelyek gátol­nák a fejlődésben Isten megvalósítása során. Egy vaiṣṇava olyan <br /> hatalommal rendelkezik, hogy még egy kirātát is – vagy az előbb <br /> felsoroltak közül bárkit – vaiṣṇavává tehet. A Bhagavad-gītāban <br /> (9.32) az Úr azt mondja, hogy bárki, az alacsony származású <br /> emberek, a nők, a śūdrák vagy a vaiśyák mind az Úr bhaktáivá válhatnak, és az Úr bhaktájaként mindenki alkalmassá válhat <br /> arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az egyetlen feltétel, hogy <br /> az ember keressen menedéket az Úr tiszta bhaktájánál, aki ala­pos tudással rendelkezik Kṛṣṇa transzcendentális tudományá­ról (a Bhagavad-gītāról és a Śrīmad-Bhāgavatamról). Bármely <br /> részéről származzon a világnak, az, aki alaposan elsajátítja <br /> a Kṛṣṇáról szóló tudományt, tiszta bhaktává és az emberek lelki <br /> tanítómesterévé válhat, és szívüket megtisztítva jó útra térítheti <br /> őket. Még a legbűnösebb ember is azonnal megtisztulhat, ha <br /> kapcsolatba kerül egy tiszta vaiṣṇavával. Egy vaiṣṇava tehát <br /> a világ bármely részéről fogadhat el őszinte tanítványt, anélkül <br /> hogy figyelembe venné kasztját, hitvallását, és a szabályozó <br /> elvek segítségével a tiszta vaiṣṇava szintjére emelheti, aki fölötte <br /> áll a brahminikus kultúrának. … Hazája sajátságos szokásaitól <br /> függetlenül lelki alapon bárki befogadható a vaiṣṇava hitbe, <br /> senki sincs kizárva e transzcendentális folyamatból. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasítására a Śrīmad-Bhāgavatam vagy <br /> a Bhagavad-gītā vallását az egész világon prédikálhatjuk, helyes <br /> irányba terelve azokat, akik hajlandóak elfogadni a lelki kultú­rát. A bhakták kulturális mozgalmát minden bizonnyal minden <br /> értelmes és kíváncsi ember elfogadja, anélkül hogy bármilyen <br /> elfogultságot érezne országa szokásai iránt. Egy vaiṣṇava soha­sem a születése alapján tekint vaiṣṇavának valakit… <br /> <br /> A végkövetkeztetés tehát az, hogy mivel az Úr mindenható, <br /> mindenkit, minden körülmények között elfogadhat a világ bár­mely részéről, akár személyesen, akár hiteles megnyilvánulásán, <br /> a lelki tanítómesteren keresztül. Az Úr Caitanya számtalan bhaktát fogadott el a a varṇāśrama rendszeren kívüli közösségekből is, <br /> és hogy tanítson minket, Ő Maga jelentette ki, hogy nem tartozik <br /> semmilyen kaszthoz és társadalmi rendhez, hanem a vṛndāvanai <br /> leányokról gondoskodó Úr (az Úr Kṛṣṇa) szolgájának örök szol­gája. Ez az az út, amely az önmegvalósításhoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A śūdrák sincsenek kizárva a lelki avatásból, csak a lelki tanítómesternek jóvá kell hagynia azt:<br /> <br /> A brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya testén a szent zsinór a lelki <br /> tanítómestertől kapott avatás jelképe, és mit sem ér, ha valaki <br /> csupán azért viseli, hogy előkelő származásával kérkedjen. <br /> A lelki tanítómesternek az a kötelessége, hogy felavassa a tanít­ványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat <br /> után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat. E lelki avatásból <br /> az sincsen kizárva, aki śūdrának született, ám ennek a lelki <br /> tanítómester jóváhagyásával kell történnie. A lelki tanítómester <br /> kellőképpen hivatott arra, hogy tanítványának megadja a brāhmaṇák jogait, feltéve, hogy erre tökéletesen alkalmasnak találja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki őszinte, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (1.194) a következő utasítást adja:<br /> <br /> :''āntrikeṣu ca mantreṣu dīkṣāyāṁ yoṣitām api <br /> :''sādhvīnām adhikāro ’sti śūdrādīnāṁ ca sad-dhiyām<br /> <br /> „Azok a śūdrák és nők, akik tiszták, és őszintén szeretnék <br /> megérteni az Abszolút Igazságot, alkalmasak arra, hogy avatást <br /> kapjanak a pāñcarātrika-mantrákkal.” … Ha valaki őszintén <br /> vágyik arra, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy a dīkṣā-mantrát <br /> énekelje, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika <br /> folyamatnak megfelelően. A védikus elvek szerint azonban <br /> csak olyan brāhmaṇát lehet felavatni, aki teljes mértékben <br /> alapvető kötelességeit végzi. Śūdrák és nők számára nem <br /> engedélyezik a vaidika avatást. Aki a lelki tanítómester meg­<br /> ítélése szerint nem alkalmas erre, az nem fogadhat el mantrát a pāñcarātrika-vidhiből vagy a vaidika-vidhiből. Amikor <br /> valaki alkalmas arra, hogy elfogadja a mantrát, avatást kap <br /> a pāñcarātrika-vidhin vagy a vaidika-vidhin keresztül. Az ered­mény mindkét esetben ugyanaz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles avatás révén bárki lehet vaiṣṇava (és így az egész világ <br /> Kṛṣṇa-tudatossá válhat):<br /> <br /> Akik nem tartoznak igazán az ācāryák láncolatához, akik <br /> maguk sem tudják, hogyan kell cselekedni az ācārya szerepé­ben, azok csak fölöslegesen bírálják az ISKCON mozgalom <br /> tevékenységét az Indián kívüli országokban. A valóságban <br /> azonban azok, akik így kritizálnak, semmit sem képesek tenni <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztéséért. Amikor valaki útnak indul és pré­dikál, vállal minden kockázatot, valamint tekintetbe veszi az <br /> adott időt és helyet, akkor lehetséges, hogy az imádat módszere <br /> megváltozik, de a śāstra szerint ebben nincs semmi hiba. Śrīmad <br /> Vīrarāghava Ācārya, a Rāmānuja­sampradāya tanítványi lán­<br /> colatának egyik ācāryája magyarázatában megjegyezte, hogy <br /> a caṇḍālák, a feltételekhez kötött lelkek, akik még a śūdra csa­ládoknál is hitványabb származásúak, a körülményeket figye­lembe véve szintén kaphatnak avatást. A külsőségeken néha lehet egy kicsit változtatni annak érdekében, hogy belőlük is <br /> vaiṣṇava lehessen. … Az az elv, miszerint a vaiṣṇava kultuszt <br /> csak indiaiak vagy hinduk gyakorolhatják, téves elképzelés. <br /> Úgy kell prédikálnunk, hogy mindenki csatlakozzon a vaiṣṇava <br /> kultuszhoz. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: <br /> még olyan emberek között is lehetséges, akik caṇḍāla, mleccha <br /> vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiá­ban Śrīla Sanātana Gosvāmī is kiemelte a Hari-bhakti-vilāsa <br /> című könyvében, ami smṛti, s hiteles védikus útmutatást ad <br /> a vaiṣṇavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanā­tana Gosvāmī elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyí­tik, úgy a hiteles dīkṣa, azaz avatás révén bárkiből vaiṣṇava <br /> lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az őt megelőző lelki <br /> tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik dīkṣā-vidhānának. Az <br /> Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti: vyapāśritya, az ember­nek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot <br /> követve az egész világ Kṛṣṇa­tudatossá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester és a tanítványjelölt kölcsönösen felmérik egymást a tanítványi kapcsolat kialakítása előtt ===<br /> <br /> A guru-tanítvány kapcsolat létrejötte előtt a két fél gondosan <br /> felméri egymást:<br /> <br /> A śāstra előírja, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyel­mesen vizsgáljuk meg, meghódolhatunk­e neki. Nem szabad <br /> egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni – az nagyon <br /> veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia a hozzá for­duló jelöltet, hogy alkalmas­e tanítványnak. A guru–tanítvány <br /> kapcsolat kialakításának ez a módja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A folyamat, melynek során a lelki tanítómester és a tanítvány <br /> kölcsönösen felméri egymást:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! <br /> Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester <br /> ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester és a tanítvány köl­csönös vizsgálatával kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura elmagyarázza, hogy a hiteles tanítványnak sokat <br /> kell kérdeznie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamban (11.3.21) ez áll:<br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> <br /> „Akit érdekel az élet legfelsőbb rendű céljának és áldásának <br /> megértése, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.”<br /> <br /> A komoly tanítványnak óvatosnak kell lennie, amikor egy hite­les lelki tanítómestert kiválaszt. Biztosnak kell lennie abban, <br /> hogy a lelki tanítómester képes megadni neki mindent, amire <br /> lelkileg szüksége van. A lelki tanítómesternek meg kell figyelnie, <br /> hogy mennyire érdeklődő a tanítvány, és milyen nagy vágya <br /> van arra, hogy megértse a transzcendentális témákat. A lelki <br /> tanítómesternek legalább hat hónapig vagy egy évig kell tanul­mányoznia a tanítvány érdeklődését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felméri a jelölt eltökéltségét arra, hogy <br /> tanítvány legyen:<br /> <br /> Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem <br /> képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz <br /> elégedetté tenni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga folyamatának végzése egy­<br /> szerre nagyon nehéz és nagyon könnyű. Śrī Nārada Muni, a leg­főbb lelki tanítómester próbára teszi Dhruva Mahārāját, hogy <br /> megnézze, mennyire eltökélten vágyik az odaadó szolgálatra. <br /> Ez a tanítvány elfogadásának módja. A nagy bölcs, Nārada az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítására jött el Dhru­vához, hogy felavassa őt, mégis meg akar győződni Dhruva <br /> eltökéltségéről, amellyel követni akarja a folyamatot. Tény, <br /> hogy egy őszinte ember számára az odaadó szolgálat nagyon <br /> könnyű. Ám aki nem eltökélt és nem őszinte, annak számára <br /> ez az út rendkívül nehéz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy ellenőrizze, milyen <br /> komolyan veszi a tanítvány az odaadó szolgálat gyakorlását:<br /> <br /> Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre – nem fogsz sikerrel járni! <br /> Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget <br /> kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor <br /> majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy bölcs, Nārada csak azért tanítja <br /> Dhruva Mahārāját, hogy próbára tegye. Valójában a közvetlen <br /> utasítás az, hogy az embernek el kell kezdenie az odaadó szol­gálatot, függetlenül attól, hogy életének melyik szakaszában jár. A lelki tanítómesternek azonban kötelessége próbára tenni <br /> a tanítványt, hogy megnézze, milyen komolyan vágyik az oda­<br /> adó szolgálat végzésére. Csak ezután kaphat avatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómester beavatja a tanítványt a mahā-mantra éneklésébe ===<br /> <br /> A szent névnek csak akkor van hatása, ha a lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> <br /> Az Úr szent nevének szépségét és transzcendentális helyzetét <br /> úgy kell megismernünk, hogy a bhakták ajkairól a kinyilatkoztatott szentírásokat hallgatjuk. Sehol máshol nem hallhatunk <br /> az Úr szent nevének édességéről.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr transzcendentális <br /> szent nevét nem lehet közönséges érzékekkel énekelni és hall­gatni. Az Úr szent nevének transzcendentális hangja teljesen <br /> lelki. Éppen ezért lelki forrásokból kell megkapnunk, s miután <br /> hallottuk a lelki tanítómestertől, énekelnünk kell. Aki a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését hallja, annak a lelki tanítómestertől kell <br /> ezt megkapnia a halláson keresztül. Śrīla Sanātana Gosvāmī <br /> megtiltja nekünk, hogy hallgassuk, amint Kṛṣṇa szent nevét <br /> avaiṣṇavák, például hivatásos színészek és énekesek éneklik, <br /> mert ennek nincs hatása. A Padma Purāṇa megállapítása szerint <br /> ez épp olyan, mint az a tej, amelyhez a kígyó hozzáért ajkaival.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 1.101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány a lelki tanítómesterétől kapja meg <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát, mert amikor az énekli, hatása megsokszorozódik:<br /> <br /> Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, <br /> tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik <br /> el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy <br /> figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Śiva önként jelent meg, hogy megáldja <br /> a király fiait, s a hasznukra legyen. Személyesen énekelte a mantrát, hogy még hatásosabb legyen, s azt javasolta, hogy a király <br /> fiai (rāja-putra) szintén énekeljék. Amikor egy mantra egy nagy <br /> bhakta ajkairól hangzik el, még nagyobb hatása van. Noha <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra önmagában is erőteljes, a tanítvány <br /> az avatás alkalmával kapja meg a lelki tanítómesterétől, mert <br /> amikor a lelki tanítómester énekli, hatása megsokszorozódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester beavatja a tanítványt a szent <br /> név éneklésébe, amitől a tanítvány a lelki eksztázis szintjére <br /> emelkedik:<br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómester transzcendentális hangvibrá­cióját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere <br /> lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, <br /> akkor eljut a transzcendentális név imádatához. Mikor a bhakta <br /> imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szí­vét. … A szent név éneklése olyan hatásos, hogy fokozatosan <br /> kinyilvánítja felsőbbrendűségét az egész világon. A szent nevet <br /> éneklő bhakta eljut a transzcendentális szintre, és eksztázisában <br /> gyakran nevet, sír vagy éppen táncol.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. Avatáskor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait (és a későbbiekben elkövetett bűneiért is szenvednie kell) ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány felavatását követően a lelki tanítómester azonnal <br /> elpusztítja annak minden bűnös visszahatását:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi az ember bűneinek visszahatásait, <br /> amint meghódol neki, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa <br /> képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi <br /> a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, <br /> és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki <br /> tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, <br /> el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös <br /> visszahatásait, saját jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek:<br /> <br /> Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság <br /> elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az <br /> ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan <br /> ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói <br /> vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. <br /> Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy <br /> felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az <br /> semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy <br /> a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek <br /> eredményei lecsökkennek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester néha szenved amiatt, hogy a tanítványai <br /> bűnöket követtek el a múltban:<br /> <br /> Śyāmasundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, <br /> vagy fájdalmat érzel a tanítványaid bűnös tettei miatt. A beteg­ség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez?<br /> Śrīla Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja:<br /> <br /> :''ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo <br /> :''mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ<br /> <br /> „Én majd megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne <br /> félj.” [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] Kṛṣṇa hatalma <br /> olyan nagy, hogy azonnal el tudja venni az ember minden <br /> bűnét, s azon nyomban ki tudja javítani őket. Ha azonban <br /> egy élőlény átvállalja Kṛṣṇától ezt a szerepet, akkor a bhaktái <br /> bűnös tettei után járó felelősséget is átveszi. Ebből következően <br /> gurunak lenni nem könnyű feladat. Érted? Le kell nyelnie és <br /> hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha – mivel ő nem <br /> Kṛṣṇa – ez okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya <br /> Mahāprabhu, hogy a lelki tanítómester túl sok śiṣyát, túl sok <br /> tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében – a prédikálás <br /> fokozása érdekében – nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, <br /> még akkor is, ha emiatt szenvedünk. Ez tény. A lelki tanítómes­ternek magára kell vállalnia a felelősséget a tanítványai összes <br /> bűnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, <br /> hacsak az ember nem képes arra, hogy az összes bűnt hatás­talanítsa. … Felelősséget vállal az összes bűnös lélekért. Ez az <br /> elképzelés a Bibliában is megtalálható. Jézus Krisztus magára <br /> vállalta az emberek összes bűnös visszahatását, és feláldozta <br /> az életét. Ilyen felelősséget vállal a lelki tanítómester. Kṛṣṇa Ő <br /> Kṛṣṇa, következésképp Ő apāpa-viddha: nincsenek Rá hatással <br /> a bűnös visszahatások. Az élőlény azonban időnként szenved tőlük, mert olyan parányi. Nagy tűz, kis tűz. Ha egy nagy dol­got dobsz kis tűzbe, előfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tűzbe azonban bármit belevethetsz. A nagy tűz mindent el tud égetni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tanítványai bűnös visszahatásainak magára vállalásával <br /> a lelki tanítómester olykor bizonyos megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek <br /> visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa kép­<br /> viselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. … Śrī Caitanya Mahāp­rabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa <br /> képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa <br /> minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja <br /> a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös vissza­<br /> hatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki <br /> se fogadjon el túl sok tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak veszélyei, amikor a lelki tanítómester megszámlálhatatlanul sok tanítványt fogad el:<br /> <br /> :''bahu-śiṣya nā kariba<br /> <br /> „Nem szabad számtalan tanítványt elfogadnunk.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Annak, aki nem prédikátor, rendkívül koc­kázatos megszámlálhatatlanul sok bhaktát vagy tanítványt elfo­gadnia. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint egy prédikátornak sok tanít­ványt kell elfogadnia, hogy terjessze Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását. Ez azért veszélyes, mert amikor a lelki tanítómester <br /> felavat egy tanítványt, akkor természetes módon magára veszi <br /> a tanítvány bűnös tetteit és azok visszahatásait. Ha nem elég <br /> erős, akkor nem képes semlegesíteni tanítványai valamennyi <br /> bűnös visszahatását, s így el kell szenvednie a következménye­ket. Éppen ezért nem szabad sok tanítványt elfogadni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.118<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok a bűnös tettek, amelyek szenvedést okoznak a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Girirāja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek időn­ként szenvednie kell a tanítványai bűnös tettei miatt. Mit értet­tél bűnös tettek alatt?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Bűnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy <br /> nem szeged meg a szabályokat. Ha megszeged őket, az bűn. <br /> Ott az ígéret. Nagyon egyszerű: ha megszeged az ígéreted és <br /> mindenféle csúnya dolgot művelsz, bűnt követsz el. Nem?<br /> <br /> Girirāja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig <br /> meg kellene tennünk, mert utasítást kaptunk rá<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hmm?<br /> <br /> Girirāja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, <br /> mert utasítást kaptunk rájuk, de hiába próbáljuk, még nem <br /> tudjuk tökéletesen végrehajtani őket.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? <br /> Hogy lehet ez?<br /> <br /> Girirāja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk <br /> végrehajtani valamit. Ha a tapasztalatlanságunk miatt időnként <br /> nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a Bhāgavatamban egy vers… hmm… ami arról szól, hogy ha a bhakta <br /> néha kudarcot vall, mert nincsenek meg a szükséges képességei, <br /> Kṛṣṇa megbocsát neki. És a Bhagavad-gītā is kijelenti:<br /> <br /> :''api cet su-durācāro <br /> :''bhajate mām ananya-bhāk<br /> <br /> Előfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szoká­sok – a szokás hatalma – miatt az ember valami ostobaságot tesz. <br /> Ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz. Viszont meg kell bánnia, <br /> amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövőben, amennyire csak lehet, <br /> meg kell próbálnia elkerülni. De a szokások második természe­tünkké válnak. Néha, bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, <br /> māyā annyira erős, hogy tőrbe csal. Ez megbocsátható. Kṛṣṇa <br /> megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek <br /> el, nincs bocsánat. Ha amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, <br /> hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a sok ostobaságot, <br /> és az egész el lesz törölve” – ennél nagyobb sértés nincs.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy semlegesítse a tanítványoktól átvállalt <br /> bűnös visszahatásokat, a lelki tanítómesternek olykor rosszat <br /> kell álmodnia:<br /> <br /> Amiatt, hogy bűnöket követünk el, éjszaka rossz álmaink van­nak, s ezek az álmok sok szenvedést okoznak. Yudhiṣṭhira <br /> Mahārājának még a poklot is meg kellett látnia, mert egy kicsit <br /> eltért az Úr odaadó szolgálatától. A duḥsvapna – a rossz álom <br /> – tehát a bűnös tettek következménye. Előfordul, hogy egy <br /> bhakta egy bűnös embert a tanítványának fogad el, és hogy <br /> semlegesítse azokat a bűnös visszahatásokat, melyeket a tanít­ványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azon­ban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa <br /> miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy <br /> megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szenved a tanítvány múltbeli bűnös tetteinek visszahatásaitól, de Kṛṣna eltörli ezeket annál a szolgájánál, aki az Ő dicsőségét prédikálja:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes elfogadni bárki bűnös <br /> tetteinek a visszahatásait, és semlegesíteni tudja őket, hiszen Ő <br /> pavitra, tiszta, akár a nap, amit sohasem piszkít be semmilyen <br /> anyagi szennyeződés. Tejīyasāṁ na doṣāya vahneḥ sarva-bhujo <br /> yathā (Bhāg. 10.33.29). Arra, aki nagyon hatalmas, nincsen <br /> hatással semmilyen bűnös tett. Most azonban azt láthatjuk, <br /> hogy Gangesz anya attól fél, hogy teherként nehezednek majd <br /> rá azoknak az embereknek a bűnei, akik megfürdenek a vizében. <br /> Ez arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül <br /> senki sem képes semlegesíteni a bűnös tettek visszahatásait, <br /> legyenek azok a sajátjai vagy másokéi. Néha a lelki tanítómes­ternek a tanítvány elfogadása után vállalnia kell a tanítvány <br /> múltbeli bűnös tetteit, és e túlzott teher alatt néha szenvednie <br /> kell – ha nem is teljesen, de részben – a tanítvány bűnös tetteiért. <br /> Éppen ezért minden tanítványnak nagyon kell vigyáznia, hogy <br /> ne kövessen el bűnös tetteket az avatás után. A szegény lelki taní­tómester olyan kedves és kegyes, hogy elfogadja a tanítványt, és részben ő szenved a tanítvány bűnös tetteiért, ám Kṛṣṇa, mivel <br /> kegyes szolgájához, eltörli a bűnös tettek visszahatásait annak <br /> a szolgájának az esetében, aki az Ő dicsőségét prédikálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.9.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után a tanítványnak nem szabad nehézséget okozni <br /> a lelki tanítómesternek azáltal, hogy bűnöket követ el:<br /> <br /> Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványá­nak fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszaha­tásokat, melyeket a tanítványától kap, rosszat kell álmodnia. <br /> A lelki tanítómester azonban olyan kegyes, hogy annak ellenére, <br /> hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt <br /> a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> Avatás után ezért a tanítványnak rendkívül vigyáznia kell, hogy <br /> ne kövessen el újabb bűnöket, amelyek nehézséget okozhatnak <br /> saját magának és a lelki tanítómesternek. A becsületes tanítvány <br /> a mūrti, a tűz, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák előtt megígéri, <br /> hogy tartózkodik minden bűnös tettől. Nem szabad tehát ismét <br /> bűnöket elkövetnie s ezzel gondot okoznia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha avatás után a tanítvány ismét bűnös tetteket követ el, <br /> a lelki tanítómesternek szenvednie kell:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Jézus Krisztus] magára vállalta az összes <br /> ember bűnös visszahatását, és ezért szenvedett. … Azt mondta <br /> – ez benne van a Bibliában – hogy magára vette az emberek <br /> minden bűnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények <br /> törvényt csináltak belőle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, <br /> miközben ők mindenféle ostobaságot elkövetnek. [Bob kurtán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus <br /> szerződésben kötelezze magát arra, hogy magára vállalja az ő <br /> összes bűnös visszahatásukat, hogy ők folytathassák a szamár­ságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkű volt, hogy <br /> magára vette az összes bűnüket és szenvedett, de ez nem kész­teti arra őket, hogy felhagyjanak ezekkel a bűnökkel. Nem így <br /> értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus <br /> Krisztus hadd szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostoba­ságainkat!” Nem igaz?<br /> <br /> Bob: De igen.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus <br /> Krisztus szenvedett értünk, mi meg csak folytatjuk tovább <br /> a bűnös tetteinket.” Ő mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, <br /> ők mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd <br /> megbocsát nekik, és magára vállalja bűneik összes következmé­nyét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A bűnös <br /> tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy sze­mernyi bűnös tettet sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. <br /> Az avatás után minden bűnös visszahatásnak vége. Ha pedig <br /> ezután követ el bűnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni <br /> fog. Egy tanítványnak együttérzőnek kell lennie, és mérlegelnie <br /> kell ezt. „Bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni <br /> fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, <br /> az mások bűnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanít­ványt!” De mi a prédikálás miatt mégis megtesszük. Nem baj, <br /> ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk őket. A kérdésed tehát <br /> az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekede­teim miatt van­e. Ugye ez volt? Az én rossz cselekedetem az, <br /> hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz <br /> cselekedetem.<br /> <br /> Bob: Ez előfordul időnként?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Teljesen biztos, hogy előfordul, mert <br /> olyan sok embert fogadunk el. A tanítványnak kötelessége, <br /> hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett. <br /> Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki <br /> tanítómester szenved, Kṛṣṇa megmenti. Kṛṣṇa azt gondolja: <br /> „Hiszen annyi felelősséget magára vállalt, hogy megmentsen <br /> egy bűnöst.” Kṛṣṇa tehát ott van.<br /> <br /> :''kaunteya pratijānīhi <br /> :''na me bhaktaḥ pranaśyati<br /> <br /> „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” <br /> [Bhagavad-gītā 9.31] Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇáért vál­lalja a kockázatot.<br /> <br /> Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, <br /> hogy néha van némi fájdalom, hogy a tanítvány tudja: a lelki <br /> tanítómestere az ő bűnös tettei miatt szenved.<br /> <br /> Bob: Most nagyon jó színben van.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindig jól érzem magam abban az értelem­ben, hogy ha szenvedek is, tudom, hogy Kṛṣṇa meg fog védeni. <br /> De ez a szenvedés nem a bűnös tetteim eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. Brāhmaṇa-avatás (és a Gāyatrī mantra)* ===<br /> <br /> <br /> '''Ebben a részben csupán azok a Gāyatrī mantrára vonatkozó utasítások szerepelnek, amelyek az avatásról gyűjtött anyag­ban felbukkantak. Mivel a Gāyatrī mantráról nem végeztünk külön kutatást, az alábbiakban olvasható utasítások csupán szemléltető jellegűek.<br /> <br /> Annak magyarázata, miért vezette be Śrīla Bhaktisiddhānta <br /> Ṭhākura a szent zsinór avatást a vaiṣṇavák számára:<br /> <br /> Sokszor megesett, hogy egy született brāhmaṇa olyasvalakitől <br /> fogadott el avatást, aki nem brāhmaṇa családban jött a világra. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (7.11.35) leírást ad a brāhmaṇák ismer­tetőjegyeiről:<br /> <br /> :''yasya yal-lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam <br /> :''yad anyatrāpi dṛśyeta tat tenaiva vinirdiśet<br /> <br /> Ha valaki śūdra családban született, de rendelkezik a lelki taní­tómesterek minden szükséges tulajdonságával, akkor nemcsak <br /> brāhmaṇának, hanem kellő képzettségű lelki tanítómesternek is <br /> kell tekinteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu szintén ezt az utasítást <br /> adja. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezért bevezette, <br /> hogy minden vaiṣṇavának át kell esnie a szent zsinór szertar­tásán, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.<br /> <br /> Vannak bhajanānandī vaiṣṇavák, akik nem fogadják el <br /> a sāvitra-saṁskārát (a szent zsinór avatást), ez azonban nem jelenti azt, hogy a prédikálás során ezt a szokást kell követ­nünk. Kétféle vaiṣṇava van: a bhajanānandī és a ghoṣṭy-ānandī. <br /> A bhajanānandīt nem érdekli a prédikálás, a ghoṣṭy-ānandī <br /> azonban igenis törődik azzal, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudatot <br /> az emberek áldására, és hogyan gyarapítsa a vaiṣṇavák számát. <br /> Tudnunk kell, hogy a vaiṣṇava magasabb rendű helyzetben <br /> van, mint a brāhmaṇa. Mint prédikátort, brāhmaṇának kijáró <br /> elismerésben kell részesíteni, mert másképp félreértés támadhat <br /> vaiṣṇava helyzetével kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annak a tanítványnak adja át a szent <br /> zsinórt (annak ad brāhmaṇa avatást), akit úgy ítél meg, hogy <br /> az éneklés révén alkalmassá vált rá:<br /> <br /> Az avatás általában a hiteles lelki tanítómestertől függ, aki irá­nyítja a tanítványt. Ha ő úgy látja, hogy a tanítvány az éneklés <br /> folyamatát követve megtisztult, s alkalmassá vált a szent zsinór <br /> elfogadására, akkor felajánlja neki a szent zsinórt, hogy száz szá­zalékosan azonos szinten állónak tekintsék őt egy brāhmaṇával. <br /> Ezt Śrī Sanātana Gosvāmī Hari-bhakti-vilāsája is megerősíti: <br /> „Ahogyan egy vegyi folyamattal a közönséges fémet, például <br /> az ólmot arannyá lehet változtatni, úgy a dīkṣā-vidhānával, <br /> az avatási folyamattal mindenkit brāhmaṇává lehet tenni.”<br /> <br /> … Hogy valaki szert tett­e egy brāhmaṇa tulajdonságaira, <br /> azt a hiteles lelki tanítómester ítéli meg. Saját ítélete szerint <br /> emelheti a tanítványt a brāhmaṇa rangjára. Amikor valakit <br /> a pāñcarātrika rendszer alapján brāhmaṇának fogadnak el <br /> a szentelt zsinór szertartásával, akkor dvija, azaz kétszer szü­letett lesz. Ezt Sanātana Gosvāmī megerősíti: dvijatvaṁ-jāyate. <br /> Amikor a lelki tanítómester felavatja, s tisztán énekli az Úr szent <br /> nevét, az embert brāhmaṇának fogadják el. Tovább fejlődve <br /> aztán igazi vaiṣṇava lehet belőle, ami azt jelenti, hogy már szert tett a brahminikus tulajdonságokra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy tanítványa fejlődik <br /> a mahā-mantra éneklése és a lelki tudományok terén, átadja <br /> neki a Kāma-gāyatrī mantrát:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy spe­ciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyarázzák, <br /> hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spe­kulációtól, gāyatrīnak nevezik. A Gāyatrī mantra huszonnégy <br /> és fél szótagból áll:<br /> <br /> :''klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> :''puṣpa-bāṇāya dhīmahi <br /> :''tanno ’naṅgaḥ pracodayāt<br /> <br /> A kāma-gāyatrīt a lelki tanítómestertől kapja a tanítvány, ami­kor már fejlett a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare <br /> Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare ének­lésében. A kāma-gāyatrī mantrát és a saṁskārát – azaz a töké­letes brāhmaṇa avatást – csak akkor ad a lelki tanítómester, <br /> ha látja, hogy tanítványa fejlődik a lelki tudományok terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra célja:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatamban] Vyāsadeva tudatosan a Gāyatrī <br /> mantrát idézi: dhīmahi. A Gāyatrī mantra elsősorban a lelkileg <br /> fejlett embereknek való. Ha valaki sikeresen énekli a Gāyatrī <br /> mantrát, behatolhat az Úr transzcendentális környezetébe. Elő­ször a brahminikus tulajdonságokat kell elsajátítania, valamint <br /> tökéletesen a jóság minőségében kell lennie ahhoz, hogy sikere­sen énekelhesse a Gāyatrī mantrát. Ekkor elkezdheti az Úrnak, <br /> az Úr nevének, hírének, tulajdonságainak stb. transzcendentális <br /> megvalósításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra jelentősége:<br /> <br /> „Vṛndāvana lelki birodalmában Kṛṣṇa az örökké üde lelki <br /> Kāmadeva. A Kāma-gāyatrī mantra éneklésével imádják Őt, <br /> melynek lelki magja a »klīm«.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gāyantam trāyate yasmād gāyatrī tvaṁ <br /> tataḥ smṛtā: aki a Gāyatrī mantrát énekli, fokozatosan kiszaba­<br /> dul az anyagi bilincsekből. Más szóval Gāyatrīnak azt nevezik, <br /> ami megszabadít az anyagi kötelékektől. A Gāyatrī mantráról <br /> a Madhya-līlā huszonegyedik fejezetének 125. versében olvas­<br /> hatunk egy magyarázatot:<br /> <br /> :''kāma-gāyatrī-mantra-rūpa, <br /> :''haya kṛṣṇera svarūpa, <br /> :''sārdha-cabbiśa akṣara tāra haya <br /> :''se akṣara ’candra’ haya, <br /> :''kṛṣṇe kari’ udaya, <br /> :''trijagat kailā kāma-maya<br /> <br /> A Kāma­gāyatrī mantra éppen olyan, mint egy védikus himnusz, <br /> de nem más, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. <br /> Nincs különbség a Kāma­gāyatrī és Kṛṣṇa között. Mindkettő <br /> huszonnégy és fél transzcendentális szótagból áll (l. Madhya <br /> 21.125­29). A betűkkel leírt mantra is Kṛṣṇa, és éppen úgy kel <br /> fel, mint a hold. Ennek köszönhető, hogy az emberi társada­lomban és az élőlények valamennyi fajában a vágy torz tükrö­ződése van jelen. A klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya <br /> dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt mantra Kṛṣṇát Kāmadevá­<br /> nak, Puṣpa­bāṇának és Anaṅgának nevezi. Kāmadeva nem <br /> más, mint Madana­mohana, az az Istenség, aki megalapozza <br /> kapcsolatunkat Kṛṣṇával. Puṣpa­bāṇa („Ő, aki egy virágokból <br /> készült nyilat tart a kezében”) nem más, mint Govinda, az <br /> Istenség Személyisége, aki elfogadja odaadó szolgálatunkat, <br /> Anaṅga pedig nem más, mint Gopijana­vallabha, aki örömet <br /> okoz minden gopīnak, és aki az élet végső célja. A Kāma­gāyatrī <br /> (klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no <br /> ’naṅgaḥ pracodayāt) nem tartozik ehhez az anyagi világhoz. <br /> Amikor valaki a lelki megértés fejlett szintjére emelkedik, lel­kileg megtisztult érzékeivel imádhatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és beteljesítheti az Úr vágyait.<br /> <br /> … A Brahma-saṁhitā (5.27­28) így ír: … „Azután Gāyatrī, <br /> a Védák anyja, aki Śrī Kṛṣṇa fuvolájának isteni hangjából nyilvánult meg, behatolt az önmagától született Brahmā lótuszszájába nyolc fülnyílásán keresztül. A lótuszból született Brahmā <br /> így megkapta a Gāyatrī mantrát, amely Śrī Kṛṣṇa fuvolájának <br /> dalából fakadt. Ily módon lett belőle kétszerszületett, hiszen <br /> a legfelsőbb, elsődleges tanító, Maga Isten avatta fel. E Gāyatrīra <br /> emlékezvén, amely a három Védát testesíti meg, Brahmā meg-<br /> világosodott, s megismerte az igazság óceánjának kiterjedését. <br /> Ekkor egy himnusszal imádta Śrī Kṛṣṇát, minden Véda lényegét.”<br /> Kṛṣṇa fuvolájának zenéje a védikus himnuszok eredete. Az <br /> Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon ül, hallotta Kṛṣṇa fuvolá­jának hangját, s így nyert beavatást a Gāyatrī mantrába. … <br /> Az embernek … a következő lelki mantrákat is énekelnie kell: <br /> oṁ namo bhagavate vāsudevāya, klīṁ kṛṣṇāya govindāya <br /> gopījana-vallabhāya svāhā, és klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt. Ezek <br /> a Kāma­gāyatrī vagy kāma-bīja mantrák. Avatást kell kapnunk <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, és ezekkel a transzcenden­tális mantrákkal kell imádnunk Kṛṣṇát. … Aki kellőképpen <br /> megtisztult, s avatást kapott a lelki tanítómestertől, az ennek <br /> a mantrának, a kāma-bījával kezdődő Kāma­gāyatrī mantrának <br /> az éneklésével imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.138-39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra eredete:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy <br /> speciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyaráz­zák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert <br /> a spekulációtól, gāyatrīnak nevezik. … A Brahma-saṁhitában <br /> csodálatos leírást találhatunk Kṛṣṇa fuvolájának hangjáról: <br /> „Kṛṣṇa játszani kezdett fuvoláján, s ez a hangvibráció Brahmā <br /> fülébe hatolt mint a védikus om mantra.” Ez az om három <br /> betűből áll: A, U, M. E mantrában benne van a Legfelsőbb <br /> Úrral való kapcsolatunk, azokkal a cselekedeteinkkel együtt, <br /> melyekkel elérhetjük a legmagasabb szintű, a lelki síkon lévő <br /> valódi szeretetet. Kṛṣṇa fuvolájának ez a hangvibrációja Brah­mā száján keresztül megnyilvánult és a gāyatrīvá vált. Így lett <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangjától az anyagi világ első ava­tott brāhmaṇāja. Azt, hogy Brahmát Kṛṣṇa fuvolájának hangja <br /> avatta brāhmaṇává, Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősítette. Mikor <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangja, azaz a Gāyatrī mantra által <br /> elérte a megvilágosodást, a teljes védikus tudomány birtokába jutott. Miután tudatosult benne, hogy Kṛṣṇa milyen áldásban <br /> részesítette, az összes élőlény eredeti lelki tanítómesterévé vált.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja:<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā szerint a gāyatrī mantrában szereplő klīm szó <br /> az Isten iránti szeretet transzcendentális magja, a kāma-gāyatrī <br /> magja. Kṛṣṇa az örökké ifjú Cupido, az a Legfelsőbb Személy, <br /> akit a klīṁ mantra vibrálásakor imádunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Avatás révén bárki a brāhmaṇák szintjére emelkedhet ===<br /> <br /> Amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz <br /> a brāhmaṇák jellemvonásaira:<br /> <br /> A Bhakti-sandarbha (298) a következő verset idézi a Tattvasāgarából:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „»Kémiai eljárással a harangfémet higannyal keverve arany­<br /> nyá lehet változtatni. Éppen így amikor egy ember megfelelő <br /> avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetésével bárkiből válhat képzett brāhmaṇa:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt mondja, hogy <br /> bárki, aki egy hiteles lelki tanítómester vezetésével követi a lelki <br /> élet szabályait, az szert tehet a kétszer született brāhmaṇa <br /> tökéletességére, pontosan úgy, ahogyan a vegyész kémiai úton <br /> arannyá változtatja a bronzot. Ez tehát a helyes irányelv ahhoz, <br /> hogyan lehetséges a test cseréje nélkül brāhmaṇává válni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.15.47-48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával <br /> felavatták:<br /> <br /> Akadt olyan falu, ahol nem éltek brāhmaṇák, ám a nem brāhmaṇa családokban született bhakták eljöttek, és átadták meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācāryának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazság szerint egy sannyāsī vagy egy brāhmaṇa nem fogad el meghívást alacsonyabb rendű család­<br /> ban születettektől. Azonban nagyon sok olyan bhakta van, <br /> aki az avatással brāhmaṇa szintre emelkedett. Őket nevezik <br /> śūdra-mahājanának, s ez arra utal, hogy aki nem brāhmaṇa csa­ládból származik, avatással emelkedik a brāhmaṇák rangjára. <br /> <br /> Ilyen bhakták adták át meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācā­ryának. A māyāvādī sannyāsīk csak brāhmaṇa családok meg­<br /> hívását fogadják el, a vaiṣṇavák azonban nem fogadnak el <br /> meghívást olyan brāhmaṇától, aki nem tartozik a vaiṣṇava <br /> felekezethez, míg az olyan brāhmaṇák vagy śūdra-mahājanák <br /> meghívásának, akik avatott vaiṣṇavák, eleget tesz. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Maga is elfogadta, amikor śūdra-mahājanák hív­ták meg. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy bárkit brāhmaṇának <br /> lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták. Egy ilyen <br /> ember meghívását elfogadhatjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómestertől kapott, megfelelő avatással bárkiből lehet brāhmaṇa:<br /> <br /> … a Hari-bhakti-vilāsában Śrī Sanātana Gosvāmī egyértelműen <br /> azt tanítja, hogy az ember azonnal brāhmaṇává válik, ha egy <br /> hiteles lelki tanítómester megfelelően felavatja. Ezzel kapcso­latban így ír:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan a harangfém arannyá alakul, amikor egy alkímiai <br /> folyamat során higanyt adunk hozzá, éppen úgy az, aki meg­felelő képzésben és avatásban részesül egy hiteles lelki tanító­<br /> mestertől, azonnal brāhmaṇává válik.” A brāhmaṇa családban <br /> születettek néha tiltakoznak ez ellen, de nincsenek erős érveik. <br /> Kṛṣṇa és bhaktája kegyéből az ember élete megváltozhat. Ezt <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam a jahāti bandham és śudhyanti szavak­kal erősíti meg. A jahāti bandham kifejezés arra utal, hogy az <br /> élőlényt egy bizonyos fajta test feltételekhez köti. A test minden <br /> bizonnyal akadályt jelent, de aki kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával és követi utasításait, az elkerülheti ezt az akadályt, és <br /> a tiszta bhaktától avatást kapva, szigorú irányítása alatt szabá­lyos brāhmaṇává válhat. Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogyan <br /> válhat brāhmaṇává egy tiszta bhakta társaságának köszönhe­tően valaki, aki nem brāhmaṇa. Prabhaviṣṇave namaḥ: az Úr <br /> Viṣṇu olyan hatalmas, hogy kedve szerint bármit megtehet. <br /> Számára éppen ezért nem jelent nehézséget, hogy megváltoz­tassa egy bhakta testét, aki az Úr tiszta bhaktájának irányítása <br /> alatt áll.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal kétszerszületett brāhmaṇának tekinthetjük, függetlenül attól, <br /> ténylegesen hová született:<br /> <br /> Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy <br /> tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor <br /> az ember avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának <br /> nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor <br /> lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azt … mondják, hogy ebben a Kali­korban <br /> mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. <br /> Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban <br /> annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre <br /> a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, <br /> hogy Kṛṣṇa­tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, <br /> hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális sík­jára. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit <br /> alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, <br /> úgy az ember – noha az arannyal ellentétben nem tiszta – brāhmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” <br /> (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő sze­mélytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első <br /> avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa <br /> mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése <br /> és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik <br /> arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem kép­zett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik <br /> yājñika-janmának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás önmagában nem emeli fel az embert a brāhmaṇák <br /> helyzetébe, ugyanis eleget kell tennie a kötelességeinek is, és <br /> nagyon szigorúan betartania a szabályozó elveket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák tehát automatikusan brāhmaṇává válnak. Ezt <br /> a gondolatot Sanātana Gosvāmī is megerősíti Hari-bhakti-vilāsa című művében, amely a vaiṣṇavák számára ad útmu­tatást. Egyértelműen kijelenti, hogy aki megfelelő beavatást <br /> nyer a vaiṣṇava vallásba, az kétségtelenül brāhmaṇává válik, <br /> éppen úgy, ahogy a kaṁsa (harangfém) nevű anyag is arannyá <br /> válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles <br /> szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vaiṣṇava vallás <br /> követésére, hogy az illető természetes módon a legmagasabb <br /> szintre, a brāhmaṇák helyzetébe kerülhessen.<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī azonban felhívja a figyelmünket arra, <br /> hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanító­mestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért <br /> a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie <br /> kell a szabályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az <br /> avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, <br /> akkor ismét leesik. … Az avatás tehát önmagában nem emeli <br /> fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell <br /> tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania <br /> a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. Más fontos utasítások az avatással kapcsolatban ===<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa olyannak fogadja el az avatást kapó bhaktát, <br /> mint saját Maga:<br /> <br /> :''dīkṣā-kāle bhakta kare ātma-samarpaṇa <br /> :''sei-kāle kṛṣṇa tāre kare ātma-sama<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru előtti meghódolással megszabadulunk a bűnös visszahatásoktól:<br /> <br /> „Nārada Muni társaságának hatására a vadász valamelyest <br /> felismerte, hogy bűnösen cselekedett, így aztán bűnei miatt <br /> egy kicsit megijedt. A vadász ekkor bevallotta, hogy felismerte <br /> bűnös tetteit. Így szólt: »Már gyerekkoromban is ezt a mesterséget tanultam. Most azon gondolkozom, hogyan szabadulhatnék meg a bűnök végeláthatatlan tengerétől.« »Drága uram! <br /> – folytatta a vadász. – Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatok <br /> meg bűnös életem visszahatásaitól! Most teljesen meghódolok <br /> előtted, s lótuszlábadhoz vetem magam. Kérlek, szabadíts meg <br /> a bűnös visszahatásoktól!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni kegyéből a vadásznak meg­<br /> jött a józan esze, és azonnal meghódolt a szent lótuszlábánál. <br /> Ez tehát a folyamat. Egy szent társaságában az ember képes <br /> felismerni, milyen visszahatásokat von maga után bűnös élete. <br /> Amikor önként meghódol egy szent előtt, aki Kṛṣṇa képviselője, <br /> és követi utasításait, megszabadulhat a bűnös visszahatásoktól. <br /> Kṛṣṇa azt kívánja a bűnös embertől, hogy hódoljon meg, és <br /> Kṛṣṇa képviselője ugyanezt az utasítást adja. Kṛṣṇa képviselője <br /> sohasem mondja tanítványának: „Hódolj meg előttem!” Ehe­lyett azt mondja: „Hódolj meg Kṛṣṇa előtt!” Ha a tanítvány <br /> elfogadja ezt az elvet, és Kṛṣṇa képviselőjén keresztül meghódol, <br /> ez megmenti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.252-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási folyamat során a tanítvány hódoljon meg a lelki <br /> tanítómesternek, és tudakozódjon, halljon tőle:<br /> <br /> „»Miből fogok élni, ha eltöröm az íjamat? – kérdezte a vadász. <br /> <br /> – »Ne aggódj! Mindennap gondoskodni fogok az élelmedről« <br /> <br /> – felelte Nārada Muni. Amikor Nārada Muni, a nagy szent <br /> ekképpen megnyugtatta, a vadász eltörte íját, majd azonnal <br /> a szent lótuszlábához vetette magát, s teljesen meghódolt. <br /> Nārada Muni felsegítette, majd tanításokkal látta el, hogy fejlődhessen a lelki életben.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak <br /> meg kell hódolnia a lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője előtt. <br /> A lelki tanítómester, mivel a Nārada Munitól eredő tanítvá­nyi láncolathoz tartozik, Nārada Munival azonos kategóriába <br /> tartozik. Az ember megszabadulhat bűnös tetteitől, ha meghó­dol egy olyan személy lótuszlába előtt, aki csakugyan Nārada <br /> Munit képviseli. Miután a vadász meghódolt, Nārada Muni tanítani kezdte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.257-58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a bhakta transzcendentális szintre kerül:<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga. <br /> Amikor teste így átlényegül, s lelki lesz, a bhakta ebben a transzcendentális testben végez szolgálatot az Úr lótuszlábának. »Az <br /> élőlény, aki engedelmességgel tartozik a születésnek és a halálnak, halhatatlanná válik, amikor felhagy minden anyagi tevékenységgel, amikor életét utasításom végrehajtásának szenteli, <br /> és amikor útmutatásom szerint cselekszik. Így alkalmassá válik <br /> arra, hogy megérezze azt a lelki gyönyört, amely kölcsönös <br /> szeretetünk transzcendentális ízeiből származik.«<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az avatáskor a bhakta feladja minden <br /> anyagi felfogását, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> való kapcsolata miatt transzcendentális szintre kerül. Ekképpen <br /> tudásra szert téve és a lelki síkot elérve örökké Kṛṣṇa lelki tes­tének szolgálatát végzi. Amikor valaki ily módon megszabadul <br /> az anyagi kapcsolatoktól, teste azonnal lelkivé válik, és Kṛṣṇa <br /> elfogadja szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192-94<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elemi fontosságú, hogy a tanítvány megváltoztassa nevét avatás után:<br /> <br /> „Kedves Sākara Mallikám, mától kezdve nevetek Śrīla Rūpa <br /> és Śrīla Sanātana lesz. Most kérlek, hagyjatok fel alázatosságotokkal, mert megszakad a szívem, amikor ilyen szerénynek <br /> látlak benneteket!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában ekkor <br /> avatta fel Dabira Khāsát és Sākara Mallikát. Teljes alázattal for­dultak az Úrhoz, az Úr pedig úgy fogadta őket, mint régi, örök <br /> szolgáit, s megváltoztatta a nevüket. Ebből tehát megérthetjük, <br /> hogy az avatás után a tanítványnak feltétlenül új nevet kell kapnia.<br /> <br /> :''śaṅkha-cakrādy-ūrdhva-puṇḍra- dhāraṇādy-ātma-lakṣaṇam <br /> :''tan nāma-karaṇaṁ caiva vaiṣṇavatvam ihocyate<br /> <br /> „Avatás után a tanítvány nevét meg kell változtatni, hogy <br /> jelezze: ő az Úr Viṣṇu szolgája. A tanítványnak azonnal tilakával kell jelölnie a testét (ūrdhva-puṇḍra), különösen a hom­lokát. Ezek lelki jelek, a tökéletes vaiṣṇava ismertetőjelei.”<br /> <br /> Ez a vers a Padma Purāṇa Uttara-khaṇḍájából származik. <br /> A sahajiyā-sampradāya tagjai nem változtatják meg a nevüket, <br /> ezért nem lehet őket gauḍīya vaiṣṇaváknak tekinteni. Ha valaki <br /> nem változtatja meg a nevét avatás után, akkor tudnunk kell, <br /> hogy továbbra is testi életfelfogásban fog élni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.208<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait azután, <br /> hogy avatást fogadott el, ismét leesik:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī … felhívja a figyelmünket arra, hogy ha <br /> valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, <br /> ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. <br /> Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a sza­bályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után <br /> valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, ismét leesik. <br /> Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse el: ő <br /> Kṛṣṇa transzcendentális testének szerves része, és szerves rész­ként kötelessége az egészet, Kṛṣṇát szolgálni. Ha nem végzünk <br /> szolgálatot Kṛṣṇának, újra leesünk. Az avatás tehát önmagában <br /> nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. <br /> Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be <br /> kell tartania a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sannyāsa avatást kaphat, aki követi a brahminikus viselkedésmódot:<br /> <br /> A védikus utasítások szerint egyedül brāhmaṇák kaphatnak <br /> sannyāsa avatást. A Śaṅkara­sampradāya (ekadaṇḍa-sannyāsa-sampradāya) csak kaszt­brāhmaṇáknak, azaz született brāhmaṇáknak adományozza a sannyāsa rendet, de a vaiṣṇava <br /> rendszerben a Hari-bhakti-vilāsa útmutatása szerint (tathā <br /> dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām) még abból is brāhmaṇa válhat, aki nem született brāhmaṇa családban. Az avatás <br /> előírás szerinti szertartásával bárkit brāhmaṇává lehet tenni, <br /> származzon a világ bármely részéről, s ha követi a brahminikus <br /> viselkedésmódot, valamint betartja az alkohol­ és kábítószer­<br /> fogyasztástól, a tiltott nemi élettől, a húsevéstől és a szeren­<br /> csejátéktól való tartózkodás elvét, sannyāsa avatást is kaphat. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom sannyāsījai, akik az egész világon <br /> prédikálnak, valamennyien igazi brāhmaṇa-sannyāsīk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.266<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki találkozik egy sad-guruval, azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia:<br /> <br /> A dīkṣā (avatás) idejét illetően minden a guru helyzetétől függ. <br /> Amint véletlenül vagy tervszerűen találkozunk egy hiteles guruval, azonnal ki kell használnunk a lehetőséget, hogy avatást <br /> kapjunk tőle. A Tattva-sāgara című könyvben ez áll: … „Ha <br /> valaki véletlenül találkozik egy sad-guruval, nem számít, hogy <br /> a templomban él­ e vagy az erdőben. Ha a sad-guru, a hiteles <br /> lelki tanítómester beleegyezik, az ember azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A puraścaryā-viddhi fontossága a lelki avatás kapcsán:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (17.11­12) a puraścaryā folyamatát tár­gyalva a következő verseket idézi az Agastya-saṁhitāból: … <br /> „»Az embernek reggel, délután és este imádania kell a mūrtit, <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát kell énekelnie, áldoznia kell, tűzáldoza-tot kell végeznie, és meg kell vendégelnie a brāhmaṇákat. Ez az <br /> öt tevékenység alkotja a puraścaryāt. Ahhoz, hogy valaki sikert <br /> érjen el, miután a lelki tanítómestertől avatást kapott, először <br /> e puraścaryā folyamatoknak kell eleget tennie.«”<br /> <br /> … A Hari-bhakti-vilāsa (17.4 - 5, 7) így ír: … „Anélkül <br /> hogy eleget tenne a puraścaryā tetteinek, az ember nem válhat <br /> tökéletessé, még akkor sem, ha évszázadokon át énekli a mantrát. Aki azonban végigjárta a puraścaryā-vidhi folyamatát, <br /> az könnyen sikert ér el. Ha valaki tökéletes avatásra vágyik, <br /> először a puraścaryā tetteit kell végrehajtania. A puraścaryā <br /> folyamata az életerő, amely az embert sikeressé teszi a mantra <br /> éneklésében. Ahogy életerő nélkül semmit sem tehetünk, úgy <br /> a puraścaryā-vidhi életereje hiányában sem érhetünk el tökéletességet egyetlen mantra éneklésében sem.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622340 2025-07-12T20:02:30Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD1]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> == Előszó ==<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> ===A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban===<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> ===A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége===<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> == Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ==<br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda <br /> 1896­ban jelent meg ebben a világban, az indiai Kalkuttában. <br /> Ugyancsak Kalkuttában, 1922­ben találkozott először lelki <br /> tanítómesterével, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīval <br /> is. Bhaktisiddhānta Sarasvatī, a hatvannégy Gauḍīya Maṭhát <br /> megalapító jeles vallástudós megkedvelte a művelt fiatalembert, <br /> és rávette, hogy szentelje életét a védikus tudomány tanítá­sának. Így lett Śrīla Prabhupāda a tanítványa, tizenegy évvel <br /> később pedig, 1933­ban, hivatalosan is avatást fogadott el tőle.<br /> Első találkozásuk alkalmával Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura arra kérte Śrīla Prabhupādát, hogy terjessze <br /> angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkező években <br /> Śrīla Prabhupāda magyarázatot fűzött a Bhagavad­gītāhoz, <br /> közreműködött a Gauḍīya Maṭha munkájában, és 1944­ben <br /> minden segítség nélkül útjára indított egy kéthetente megje­lenő, angol nyelvű folyóiratot, amelyet egymaga szerkesztett, <br /> maga gépelte be a kéziratokat és javította ki a kefelevona­tokat; majd egyedül terjesztette az elkészült példányokat és <br /> küzdött azért, hogy további számok is megjelenhessenek. És <br /> a magazin nem állt le: ma már a nyugati tanítványai adják ki <br /> tizenkilenc nyelven.<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda filozófiai műveltségét és odaadását <br /> a Gauḍīya Vaiṣṇava Társaság azzal ismerte el, hogy 1947­ben <br /> a „Bhaktivedanta” címet adományozta neki. 1950­ben, ötven­<br /> négy éves korában Śrīla Prabhupāda visszavonult a családos <br /> élettől, és a vānaprastha (visszavonult) rendbe lépett, hogy <br /> több időt szentelhessen a tanulmányainak és az írásnak. Vṛndā­vana szent városába utazott, ahol szerény körülmények közt <br /> a középkori Rādhā­Dāmodara templomban élt. Itt több évet <br /> is eltöltött, elmélyült kutatómunkával és írással. Ezt követően <br /> 1959­ben a sannyāsa (lemondott) rendbe lépett. Ugyancsak <br /> a Rādhā­Dāmodara templomban látott neki élete főművének, <br /> az ezernyolcszáz verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāga-<br /> vata Purāṇa) angol nyelvű átültetésének és jegyzetekkel való <br /> ellátásának. Ugyanitt született meg a Könnyű utazás más bolygókra című könyve is.<br /> <br /> <br /> A Bhāgavatam első három kötetének kiadása után, 1965­ben <br /> Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokba utazott, hogy eleget <br /> tegyen a lelki tanítómestere által kijelölt küldetésének. Végül Ő <br /> Isteni Kegyelme hatvannál is több kötet mértékadó fordítást, <br /> magyarázatot és összefoglaló tanulmányt hagyott hátra India <br /> vallásos irodalmának klasszikusaiból.<br /> <br /> <br /> 1965­ben, amikor egy teherhajó utasaként először érkezett <br /> meg New York városába, gyakorlatilag nincstelen volt. Csak­<br /> nem egy évbe is beletelt, mire nagy nehézségek árán, 1966 júli­usában megalapította a Krisna­tudat Nemzetközi Szervezetét <br /> (ISKCON). Mielőtt 1977. november 4­én eltávozott volna ebből <br /> a világból, az ISKCON vezetőjeként végzett munkája nyomán <br /> több száz, hasonló elven működő āśrama, iskola, templom, intézet és farmközösség jött létre a világ minden táján.<br /> <br /> 1968­ban, Nyugat­Virginia dombvidékén Śrīla Prabhupāda <br /> megalapította New Vrindabant, egy kísérleti védikus közös­séget. Az ezer hektárnál is nagyobb birtokon gazdálkodó, <br /> mára virágzó farmközösséggé nőtt New Vrindaban sikertör­ténetén felbuzdulva Śrīla Prabhupāda tanítványai sorra alapí­tották a hasonló közösségeket Államok­szerte csakúgy, mint külföldön.<br /> <br /> 1972­ben Ő Isteni Kegyelme a texasi Dallasban útjára <br /> indította a védikus alapokon nyugvó, alapfokú és középfokú <br /> oktatást biztosító gurukula iskolarendszert; majd a felügyelete <br /> alatt a tanítványai további hasonló tanintézeteket alapítottak <br /> az Egyesült Államokban és más országokban. 1978­ban tíz <br /> gurukula felállításáról számolhatunk be nemzetközi szinten, <br /> melyek közül a legfőbb oktatási központ az indiai Vṛndāva­nában található.<br /> <br /> <br /> Ugyancsak Śrīla Prabhupāda inspirációjára alakult meg több <br /> impozáns kulturális központ is Indiában. A nyugat­bengáli <br /> Śrīdhāma Māyāpur ad helyet egy nagyszabású vállalkozásnak, <br /> az elkövetkező évtizedekben felépülő lelki városnak; míg az <br /> Indiai Vṛndāvana a pazar szépségű Kṛṣṇa­Balarāma templom <br /> és Nemzetközi Vendégház otthona. Ugyancsak említést érdemel <br /> a bombay­i kulturális és oktatási központ, és tucatnyi tervezett <br /> egyéb központ India más fontos csomópontjain.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda legjelentősebb öröksége azonban mégis­<br /> csak a könyvei. Azok a tudományos közösség által is elismert <br /> kötetek, amelyek mélységükről és érthetőségükről egyformán <br /> híresek, s ma már számos egyetemi szemináriumon tanulnak <br /> belőlük. Ő Isteni Kegyelme műveinek kiadási jogait kizáróla­gosan az 1972­ben alapított Bhaktivedanta Book Trust birto­kolja, amely az indiai vallás és filozófia terén a világ legnagyobb <br /> könyvkiadójának számít.<br /> <br /> Idős kora dacára, csupán tizenkét esztendő leforgása alatt <br /> Śrīla Prabhupāda tizennégyszer utazta körbe a földet, és vala­mennyi kontinensen tartott előadásokat. Sűrű programja elle­nére azonban soha nem hagyott fel az írással. Munkái a védikus <br /> filozófia, vallás, irodalom és kultúra terén szinte külön könyv­tárat alkotnak.</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622339 2025-07-12T20:00:08Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD1]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> === Előszó ===<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ===<br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda <br /> 1896­ban jelent meg ebben a világban, az indiai Kalkuttában. <br /> Ugyancsak Kalkuttában, 1922­ben találkozott először lelki <br /> tanítómesterével, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīval <br /> is. Bhaktisiddhānta Sarasvatī, a hatvannégy Gauḍīya Maṭhát <br /> megalapító jeles vallástudós megkedvelte a művelt fiatalembert, <br /> és rávette, hogy szentelje életét a védikus tudomány tanítá­sának. Így lett Śrīla Prabhupāda a tanítványa, tizenegy évvel <br /> később pedig, 1933­ban, hivatalosan is avatást fogadott el tőle.<br /> Első találkozásuk alkalmával Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura arra kérte Śrīla Prabhupādát, hogy terjessze <br /> angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkező években <br /> Śrīla Prabhupāda magyarázatot fűzött a Bhagavad­gītāhoz, <br /> közreműködött a Gauḍīya Maṭha munkájában, és 1944­ben <br /> minden segítség nélkül útjára indított egy kéthetente megje­lenő, angol nyelvű folyóiratot, amelyet egymaga szerkesztett, <br /> maga gépelte be a kéziratokat és javította ki a kefelevona­tokat; majd egyedül terjesztette az elkészült példányokat és <br /> küzdött azért, hogy további számok is megjelenhessenek. És <br /> a magazin nem állt le: ma már a nyugati tanítványai adják ki <br /> tizenkilenc nyelven.<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda filozófiai műveltségét és odaadását <br /> a Gauḍīya Vaiṣṇava Társaság azzal ismerte el, hogy 1947­ben <br /> a „Bhaktivedanta” címet adományozta neki. 1950­ben, ötven­<br /> négy éves korában Śrīla Prabhupāda visszavonult a családos <br /> élettől, és a vānaprastha (visszavonult) rendbe lépett, hogy <br /> több időt szentelhessen a tanulmányainak és az írásnak. Vṛndā­vana szent városába utazott, ahol szerény körülmények közt <br /> a középkori Rādhā­Dāmodara templomban élt. Itt több évet <br /> is eltöltött, elmélyült kutatómunkával és írással. Ezt követően <br /> 1959­ben a sannyāsa (lemondott) rendbe lépett. Ugyancsak <br /> a Rādhā­Dāmodara templomban látott neki élete főművének, <br /> az ezernyolcszáz verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāga-<br /> vata Purāṇa) angol nyelvű átültetésének és jegyzetekkel való <br /> ellátásának. Ugyanitt született meg a Könnyű utazás más bolygókra című könyve is.<br /> <br /> <br /> A Bhāgavatam első három kötetének kiadása után, 1965­ben <br /> Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokba utazott, hogy eleget <br /> tegyen a lelki tanítómestere által kijelölt küldetésének. Végül Ő <br /> Isteni Kegyelme hatvannál is több kötet mértékadó fordítást, <br /> magyarázatot és összefoglaló tanulmányt hagyott hátra India <br /> vallásos irodalmának klasszikusaiból.<br /> <br /> <br /> 1965­ben, amikor egy teherhajó utasaként először érkezett <br /> meg New York városába, gyakorlatilag nincstelen volt. Csak­<br /> nem egy évbe is beletelt, mire nagy nehézségek árán, 1966 júli­usában megalapította a Krisna­tudat Nemzetközi Szervezetét <br /> (ISKCON). Mielőtt 1977. november 4­én eltávozott volna ebből <br /> a világból, az ISKCON vezetőjeként végzett munkája nyomán <br /> több száz, hasonló elven működő āśrama, iskola, templom, intézet és farmközösség jött létre a világ minden táján.<br /> <br /> 1968­ban, Nyugat­Virginia dombvidékén Śrīla Prabhupāda <br /> megalapította New Vrindabant, egy kísérleti védikus közös­séget. Az ezer hektárnál is nagyobb birtokon gazdálkodó, <br /> mára virágzó farmközösséggé nőtt New Vrindaban sikertör­ténetén felbuzdulva Śrīla Prabhupāda tanítványai sorra alapí­tották a hasonló közösségeket Államok­szerte csakúgy, mint külföldön.<br /> <br /> 1972­ben Ő Isteni Kegyelme a texasi Dallasban útjára <br /> indította a védikus alapokon nyugvó, alapfokú és középfokú <br /> oktatást biztosító gurukula iskolarendszert; majd a felügyelete <br /> alatt a tanítványai további hasonló tanintézeteket alapítottak <br /> az Egyesült Államokban és más országokban. 1978­ban tíz <br /> gurukula felállításáról számolhatunk be nemzetközi szinten, <br /> melyek közül a legfőbb oktatási központ az indiai Vṛndāva­nában található.<br /> <br /> <br /> Ugyancsak Śrīla Prabhupāda inspirációjára alakult meg több <br /> impozáns kulturális központ is Indiában. A nyugat­bengáli <br /> Śrīdhāma Māyāpur ad helyet egy nagyszabású vállalkozásnak, <br /> az elkövetkező évtizedekben felépülő lelki városnak; míg az <br /> Indiai Vṛndāvana a pazar szépségű Kṛṣṇa­Balarāma templom <br /> és Nemzetközi Vendégház otthona. Ugyancsak említést érdemel <br /> a bombay­i kulturális és oktatási központ, és tucatnyi tervezett <br /> egyéb központ India más fontos csomópontjain.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda legjelentősebb öröksége azonban mégis­<br /> csak a könyvei. Azok a tudományos közösség által is elismert <br /> kötetek, amelyek mélységükről és érthetőségükről egyformán <br /> híresek, s ma már számos egyetemi szemináriumon tanulnak <br /> belőlük. Ő Isteni Kegyelme műveinek kiadási jogait kizáróla­gosan az 1972­ben alapított Bhaktivedanta Book Trust birto­kolja, amely az indiai vallás és filozófia terén a világ legnagyobb <br /> könyvkiadójának számít.<br /> <br /> Idős kora dacára, csupán tizenkét esztendő leforgása alatt <br /> Śrīla Prabhupāda tizennégyszer utazta körbe a földet, és vala­mennyi kontinensen tartott előadásokat. Sűrű programja elle­nére azonban soha nem hagyott fel az írással. Munkái a védikus <br /> filozófia, vallás, irodalom és kultúra terén szinte külön könyv­tárat alkotnak.</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622338 2025-07-12T19:59:19Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD1]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> === Előszó ===<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> ===Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új ===<br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ===<br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda <br /> 1896­ban jelent meg ebben a világban, az indiai Kalkuttában. <br /> Ugyancsak Kalkuttában, 1922­ben találkozott először lelki <br /> tanítómesterével, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīval <br /> is. Bhaktisiddhānta Sarasvatī, a hatvannégy Gauḍīya Maṭhát <br /> megalapító jeles vallástudós megkedvelte a művelt fiatalembert, <br /> és rávette, hogy szentelje életét a védikus tudomány tanítá­sának. Így lett Śrīla Prabhupāda a tanítványa, tizenegy évvel <br /> később pedig, 1933­ban, hivatalosan is avatást fogadott el tőle.<br /> Első találkozásuk alkalmával Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura arra kérte Śrīla Prabhupādát, hogy terjessze <br /> angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkező években <br /> Śrīla Prabhupāda magyarázatot fűzött a Bhagavad­gītāhoz, <br /> közreműködött a Gauḍīya Maṭha munkájában, és 1944­ben <br /> minden segítség nélkül útjára indított egy kéthetente megje­lenő, angol nyelvű folyóiratot, amelyet egymaga szerkesztett, <br /> maga gépelte be a kéziratokat és javította ki a kefelevona­tokat; majd egyedül terjesztette az elkészült példányokat és <br /> küzdött azért, hogy további számok is megjelenhessenek. És <br /> a magazin nem állt le: ma már a nyugati tanítványai adják ki <br /> tizenkilenc nyelven.<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda filozófiai műveltségét és odaadását <br /> a Gauḍīya Vaiṣṇava Társaság azzal ismerte el, hogy 1947­ben <br /> a „Bhaktivedanta” címet adományozta neki. 1950­ben, ötven­<br /> négy éves korában Śrīla Prabhupāda visszavonult a családos <br /> élettől, és a vānaprastha (visszavonult) rendbe lépett, hogy <br /> több időt szentelhessen a tanulmányainak és az írásnak. Vṛndā­vana szent városába utazott, ahol szerény körülmények közt <br /> a középkori Rādhā­Dāmodara templomban élt. Itt több évet <br /> is eltöltött, elmélyült kutatómunkával és írással. Ezt követően <br /> 1959­ben a sannyāsa (lemondott) rendbe lépett. Ugyancsak <br /> a Rādhā­Dāmodara templomban látott neki élete főművének, <br /> az ezernyolcszáz verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāga-<br /> vata Purāṇa) angol nyelvű átültetésének és jegyzetekkel való <br /> ellátásának. Ugyanitt született meg a Könnyű utazás más bolygókra című könyve is.<br /> <br /> <br /> A Bhāgavatam első három kötetének kiadása után, 1965­ben <br /> Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokba utazott, hogy eleget <br /> tegyen a lelki tanítómestere által kijelölt küldetésének. Végül Ő <br /> Isteni Kegyelme hatvannál is több kötet mértékadó fordítást, <br /> magyarázatot és összefoglaló tanulmányt hagyott hátra India <br /> vallásos irodalmának klasszikusaiból.<br /> <br /> <br /> 1965­ben, amikor egy teherhajó utasaként először érkezett <br /> meg New York városába, gyakorlatilag nincstelen volt. Csak­<br /> nem egy évbe is beletelt, mire nagy nehézségek árán, 1966 júli­usában megalapította a Krisna­tudat Nemzetközi Szervezetét <br /> (ISKCON). Mielőtt 1977. november 4­én eltávozott volna ebből <br /> a világból, az ISKCON vezetőjeként végzett munkája nyomán <br /> több száz, hasonló elven működő āśrama, iskola, templom, intézet és farmközösség jött létre a világ minden táján.<br /> <br /> 1968­ban, Nyugat­Virginia dombvidékén Śrīla Prabhupāda <br /> megalapította New Vrindabant, egy kísérleti védikus közös­séget. Az ezer hektárnál is nagyobb birtokon gazdálkodó, <br /> mára virágzó farmközösséggé nőtt New Vrindaban sikertör­ténetén felbuzdulva Śrīla Prabhupāda tanítványai sorra alapí­tották a hasonló közösségeket Államok­szerte csakúgy, mint külföldön.<br /> <br /> 1972­ben Ő Isteni Kegyelme a texasi Dallasban útjára <br /> indította a védikus alapokon nyugvó, alapfokú és középfokú <br /> oktatást biztosító gurukula iskolarendszert; majd a felügyelete <br /> alatt a tanítványai további hasonló tanintézeteket alapítottak <br /> az Egyesült Államokban és más országokban. 1978­ban tíz <br /> gurukula felállításáról számolhatunk be nemzetközi szinten, <br /> melyek közül a legfőbb oktatási központ az indiai Vṛndāva­nában található.<br /> <br /> <br /> Ugyancsak Śrīla Prabhupāda inspirációjára alakult meg több <br /> impozáns kulturális központ is Indiában. A nyugat­bengáli <br /> Śrīdhāma Māyāpur ad helyet egy nagyszabású vállalkozásnak, <br /> az elkövetkező évtizedekben felépülő lelki városnak; míg az <br /> Indiai Vṛndāvana a pazar szépségű Kṛṣṇa­Balarāma templom <br /> és Nemzetközi Vendégház otthona. Ugyancsak említést érdemel <br /> a bombay­i kulturális és oktatási központ, és tucatnyi tervezett <br /> egyéb központ India más fontos csomópontjain.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda legjelentősebb öröksége azonban mégis­<br /> csak a könyvei. Azok a tudományos közösség által is elismert <br /> kötetek, amelyek mélységükről és érthetőségükről egyformán <br /> híresek, s ma már számos egyetemi szemináriumon tanulnak <br /> belőlük. Ő Isteni Kegyelme műveinek kiadási jogait kizáróla­gosan az 1972­ben alapított Bhaktivedanta Book Trust birto­kolja, amely az indiai vallás és filozófia terén a világ legnagyobb <br /> könyvkiadójának számít.<br /> <br /> Idős kora dacára, csupán tizenkét esztendő leforgása alatt <br /> Śrīla Prabhupāda tizennégyszer utazta körbe a földet, és vala­mennyi kontinensen tartott előadásokat. Sűrű programja elle­nére azonban soha nem hagyott fel az írással. Munkái a védikus <br /> filozófia, vallás, irodalom és kultúra terén szinte külön könyv­tárat alkotnak.</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622337 2025-07-12T19:57:43Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD1]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> === Előszó ===<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ===<br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda <br /> 1896­ban jelent meg ebben a világban, az indiai Kalkuttában. <br /> Ugyancsak Kalkuttában, 1922­ben találkozott először lelki <br /> tanítómesterével, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīval <br /> is. Bhaktisiddhānta Sarasvatī, a hatvannégy Gauḍīya Maṭhát <br /> megalapító jeles vallástudós megkedvelte a művelt fiatalembert, <br /> és rávette, hogy szentelje életét a védikus tudomány tanítá­sának. Így lett Śrīla Prabhupāda a tanítványa, tizenegy évvel <br /> később pedig, 1933­ban, hivatalosan is avatást fogadott el tőle.<br /> Első találkozásuk alkalmával Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura arra kérte Śrīla Prabhupādát, hogy terjessze <br /> angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkező években <br /> Śrīla Prabhupāda magyarázatot fűzött a Bhagavad­gītāhoz, <br /> közreműködött a Gauḍīya Maṭha munkájában, és 1944­ben <br /> minden segítség nélkül útjára indított egy kéthetente megje­lenő, angol nyelvű folyóiratot, amelyet egymaga szerkesztett, <br /> maga gépelte be a kéziratokat és javította ki a kefelevona­tokat; majd egyedül terjesztette az elkészült példányokat és <br /> küzdött azért, hogy további számok is megjelenhessenek. És <br /> a magazin nem állt le: ma már a nyugati tanítványai adják ki <br /> tizenkilenc nyelven.<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda filozófiai műveltségét és odaadását <br /> a Gauḍīya Vaiṣṇava Társaság azzal ismerte el, hogy 1947­ben <br /> a „Bhaktivedanta” címet adományozta neki. 1950­ben, ötven­<br /> négy éves korában Śrīla Prabhupāda visszavonult a családos <br /> élettől, és a vānaprastha (visszavonult) rendbe lépett, hogy <br /> több időt szentelhessen a tanulmányainak és az írásnak. Vṛndā­vana szent városába utazott, ahol szerény körülmények közt <br /> a középkori Rādhā­Dāmodara templomban élt. Itt több évet <br /> is eltöltött, elmélyült kutatómunkával és írással. Ezt követően <br /> 1959­ben a sannyāsa (lemondott) rendbe lépett. Ugyancsak <br /> a Rādhā­Dāmodara templomban látott neki élete főművének, <br /> az ezernyolcszáz verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāga-<br /> vata Purāṇa) angol nyelvű átültetésének és jegyzetekkel való <br /> ellátásának. Ugyanitt született meg a Könnyű utazás más bolygókra című könyve is.<br /> <br /> <br /> A Bhāgavatam első három kötetének kiadása után, 1965­ben <br /> Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokba utazott, hogy eleget <br /> tegyen a lelki tanítómestere által kijelölt küldetésének. Végül Ő <br /> Isteni Kegyelme hatvannál is több kötet mértékadó fordítást, <br /> magyarázatot és összefoglaló tanulmányt hagyott hátra India <br /> vallásos irodalmának klasszikusaiból.<br /> <br /> <br /> 1965­ben, amikor egy teherhajó utasaként először érkezett <br /> meg New York városába, gyakorlatilag nincstelen volt. Csak­<br /> nem egy évbe is beletelt, mire nagy nehézségek árán, 1966 júli­usában megalapította a Krisna­tudat Nemzetközi Szervezetét <br /> (ISKCON). Mielőtt 1977. november 4­én eltávozott volna ebből <br /> a világból, az ISKCON vezetőjeként végzett munkája nyomán <br /> több száz, hasonló elven működő āśrama, iskola, templom, intézet és farmközösség jött létre a világ minden táján.<br /> <br /> 1968­ban, Nyugat­Virginia dombvidékén Śrīla Prabhupāda <br /> megalapította New Vrindabant, egy kísérleti védikus közös­séget. Az ezer hektárnál is nagyobb birtokon gazdálkodó, <br /> mára virágzó farmközösséggé nőtt New Vrindaban sikertör­ténetén felbuzdulva Śrīla Prabhupāda tanítványai sorra alapí­tották a hasonló közösségeket Államok­szerte csakúgy, mint külföldön.<br /> <br /> 1972­ben Ő Isteni Kegyelme a texasi Dallasban útjára <br /> indította a védikus alapokon nyugvó, alapfokú és középfokú <br /> oktatást biztosító gurukula iskolarendszert; majd a felügyelete <br /> alatt a tanítványai további hasonló tanintézeteket alapítottak <br /> az Egyesült Államokban és más országokban. 1978­ban tíz <br /> gurukula felállításáról számolhatunk be nemzetközi szinten, <br /> melyek közül a legfőbb oktatási központ az indiai Vṛndāva­nában található.<br /> <br /> <br /> Ugyancsak Śrīla Prabhupāda inspirációjára alakult meg több <br /> impozáns kulturális központ is Indiában. A nyugat­bengáli <br /> Śrīdhāma Māyāpur ad helyet egy nagyszabású vállalkozásnak, <br /> az elkövetkező évtizedekben felépülő lelki városnak; míg az <br /> Indiai Vṛndāvana a pazar szépségű Kṛṣṇa­Balarāma templom <br /> és Nemzetközi Vendégház otthona. Ugyancsak említést érdemel <br /> a bombay­i kulturális és oktatási központ, és tucatnyi tervezett <br /> egyéb központ India más fontos csomópontjain.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda legjelentősebb öröksége azonban mégis­<br /> csak a könyvei. Azok a tudományos közösség által is elismert <br /> kötetek, amelyek mélységükről és érthetőségükről egyformán <br /> híresek, s ma már számos egyetemi szemináriumon tanulnak <br /> belőlük. Ő Isteni Kegyelme műveinek kiadási jogait kizáróla­gosan az 1972­ben alapított Bhaktivedanta Book Trust birto­kolja, amely az indiai vallás és filozófia terén a világ legnagyobb <br /> könyvkiadójának számít.<br /> <br /> Idős kora dacára, csupán tizenkét esztendő leforgása alatt <br /> Śrīla Prabhupāda tizennégyszer utazta körbe a földet, és vala­mennyi kontinensen tartott előadásokat. Sűrű programja elle­nére azonban soha nem hagyott fel az írással. Munkái a védikus <br /> filozófia, vallás, irodalom és kultúra terén szinte külön könyv­tárat alkotnak.</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622336 2025-07-12T19:56:39Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD1]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> == Előszó ==<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> == Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ==<br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda <br /> 1896­ban jelent meg ebben a világban, az indiai Kalkuttában. <br /> Ugyancsak Kalkuttában, 1922­ben találkozott először lelki <br /> tanítómesterével, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīval <br /> is. Bhaktisiddhānta Sarasvatī, a hatvannégy Gauḍīya Maṭhát <br /> megalapító jeles vallástudós megkedvelte a művelt fiatalembert, <br /> és rávette, hogy szentelje életét a védikus tudomány tanítá­sának. Így lett Śrīla Prabhupāda a tanítványa, tizenegy évvel <br /> később pedig, 1933­ban, hivatalosan is avatást fogadott el tőle.<br /> Első találkozásuk alkalmával Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura arra kérte Śrīla Prabhupādát, hogy terjessze <br /> angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkező években <br /> Śrīla Prabhupāda magyarázatot fűzött a Bhagavad­gītāhoz, <br /> közreműködött a Gauḍīya Maṭha munkájában, és 1944­ben <br /> minden segítség nélkül útjára indított egy kéthetente megje­lenő, angol nyelvű folyóiratot, amelyet egymaga szerkesztett, <br /> maga gépelte be a kéziratokat és javította ki a kefelevona­tokat; majd egyedül terjesztette az elkészült példányokat és <br /> küzdött azért, hogy további számok is megjelenhessenek. És <br /> a magazin nem állt le: ma már a nyugati tanítványai adják ki <br /> tizenkilenc nyelven.<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda filozófiai műveltségét és odaadását <br /> a Gauḍīya Vaiṣṇava Társaság azzal ismerte el, hogy 1947­ben <br /> a „Bhaktivedanta” címet adományozta neki. 1950­ben, ötven­<br /> négy éves korában Śrīla Prabhupāda visszavonult a családos <br /> élettől, és a vānaprastha (visszavonult) rendbe lépett, hogy <br /> több időt szentelhessen a tanulmányainak és az írásnak. Vṛndā­vana szent városába utazott, ahol szerény körülmények közt <br /> a középkori Rādhā­Dāmodara templomban élt. Itt több évet <br /> is eltöltött, elmélyült kutatómunkával és írással. Ezt követően <br /> 1959­ben a sannyāsa (lemondott) rendbe lépett. Ugyancsak <br /> a Rādhā­Dāmodara templomban látott neki élete főművének, <br /> az ezernyolcszáz verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāga-<br /> vata Purāṇa) angol nyelvű átültetésének és jegyzetekkel való <br /> ellátásának. Ugyanitt született meg a Könnyű utazás más bolygókra című könyve is.<br /> <br /> <br /> A Bhāgavatam első három kötetének kiadása után, 1965­ben <br /> Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokba utazott, hogy eleget <br /> tegyen a lelki tanítómestere által kijelölt küldetésének. Végül Ő <br /> Isteni Kegyelme hatvannál is több kötet mértékadó fordítást, <br /> magyarázatot és összefoglaló tanulmányt hagyott hátra India <br /> vallásos irodalmának klasszikusaiból.<br /> <br /> <br /> 1965­ben, amikor egy teherhajó utasaként először érkezett <br /> meg New York városába, gyakorlatilag nincstelen volt. Csak­<br /> nem egy évbe is beletelt, mire nagy nehézségek árán, 1966 júli­usában megalapította a Krisna­tudat Nemzetközi Szervezetét <br /> (ISKCON). Mielőtt 1977. november 4­én eltávozott volna ebből <br /> a világból, az ISKCON vezetőjeként végzett munkája nyomán <br /> több száz, hasonló elven működő āśrama, iskola, templom, intézet és farmközösség jött létre a világ minden táján.<br /> <br /> 1968­ban, Nyugat­Virginia dombvidékén Śrīla Prabhupāda <br /> megalapította New Vrindabant, egy kísérleti védikus közös­séget. Az ezer hektárnál is nagyobb birtokon gazdálkodó, <br /> mára virágzó farmközösséggé nőtt New Vrindaban sikertör­ténetén felbuzdulva Śrīla Prabhupāda tanítványai sorra alapí­tották a hasonló közösségeket Államok­szerte csakúgy, mint külföldön.<br /> <br /> 1972­ben Ő Isteni Kegyelme a texasi Dallasban útjára <br /> indította a védikus alapokon nyugvó, alapfokú és középfokú <br /> oktatást biztosító gurukula iskolarendszert; majd a felügyelete <br /> alatt a tanítványai további hasonló tanintézeteket alapítottak <br /> az Egyesült Államokban és más országokban. 1978­ban tíz <br /> gurukula felállításáról számolhatunk be nemzetközi szinten, <br /> melyek közül a legfőbb oktatási központ az indiai Vṛndāva­nában található.<br /> <br /> <br /> Ugyancsak Śrīla Prabhupāda inspirációjára alakult meg több <br /> impozáns kulturális központ is Indiában. A nyugat­bengáli <br /> Śrīdhāma Māyāpur ad helyet egy nagyszabású vállalkozásnak, <br /> az elkövetkező évtizedekben felépülő lelki városnak; míg az <br /> Indiai Vṛndāvana a pazar szépségű Kṛṣṇa­Balarāma templom <br /> és Nemzetközi Vendégház otthona. Ugyancsak említést érdemel <br /> a bombay­i kulturális és oktatási központ, és tucatnyi tervezett <br /> egyéb központ India más fontos csomópontjain.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda legjelentősebb öröksége azonban mégis­<br /> csak a könyvei. Azok a tudományos közösség által is elismert <br /> kötetek, amelyek mélységükről és érthetőségükről egyformán <br /> híresek, s ma már számos egyetemi szemináriumon tanulnak <br /> belőlük. Ő Isteni Kegyelme műveinek kiadási jogait kizáróla­gosan az 1972­ben alapított Bhaktivedanta Book Trust birto­kolja, amely az indiai vallás és filozófia terén a világ legnagyobb <br /> könyvkiadójának számít.<br /> <br /> Idős kora dacára, csupán tizenkét esztendő leforgása alatt <br /> Śrīla Prabhupāda tizennégyszer utazta körbe a földet, és vala­mennyi kontinensen tartott előadásokat. Sűrű programja elle­nére azonban soha nem hagyott fel az írással. Munkái a védikus <br /> filozófia, vallás, irodalom és kultúra terén szinte külön könyv­tárat alkotnak.</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622335 2025-07-12T19:53:11Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;'''[[HU/SMD1]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD1]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> == Előszó ==<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD1&diff=622334 2025-07-12T19:50:44Z

<p>PeterL: /* 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad */</p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/Eloszo|HU/Eloszo]] '''[[HU/Eloszo|HU/Eloszo]] - [[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD2]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 1. FEJEZET ==<br /> === Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége ===<br /> '''1. Általános utasítások'''<br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy <br /> hiteles lelki tanítómester elfogadását: <br /> <br /> [Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az <br /> embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester <br /> lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­<br /> mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó <br /> szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki <br /> tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása <br /> szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) <br /> kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet <br /> a Kṛṣṇa­tudatban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik <br /> egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:<br /> <br /> „A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket <br /> kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, <br /> (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy <br /> megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző <br /> ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester <br /> utasításait.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:<br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> ''<br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:<br /> <br /> A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták <br /> szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az <br /> Úr imádatánál is magasabb rendű.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert===<br /> <br /> '''(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert'''<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az <br /> Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen <br /> Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében <br /> jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy <br /> lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. <br /> Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő <br /> tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát <br /> emeli ki ezzel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla <br /> Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya <br /> feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy <br /> az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő <br /> Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – <br /> szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, <br /> hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással <br /> tisztában voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és <br /> Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan <br /> követték a brahmacarya szabályozó elveit:<br /> <br /> …Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent <br /> zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós <br /> brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás <br /> után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és <br /> fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, <br /> annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon <br /> szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni <br /> néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy <br /> ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban <br /> és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban <br /> tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és <br /> Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség <br /> és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű <br /> embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … <br /> tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.<br /> <br /> Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. <br /> Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és <br /> előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték <br /> ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni <br /> irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell <br /> viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan <br /> követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, <br /> aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat <br /> kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket.<br /> … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső <br /> formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az <br /> óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból <br /> kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester <br /> tanítványai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük-<br /> ségessége:<br /> <br /> … Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló <br /> tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező <br /> ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik <br /> a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs <br /> szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban <br /> nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális <br /> tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és <br /> lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt <br /> a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya <br /> is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még <br /> az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és <br /> szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna <br /> elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt <br /> szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az <br /> egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, <br /> azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi láncolat megfelelő vonalához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> === 3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg ===<br /> <br /> '''(az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhaktáján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:<br /> <br /> Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat <br /> intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja <br /> magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki <br /> bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya <br /> 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. <br /> A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­<br /> nek, s aztán szolgáljuk őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző <br /> közvetítő közegen keresztül:<br /> <br /> A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin <br /> keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen <br /> bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen <br /> keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat<br /> <br /> A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam <br /> van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném <br /> a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk <br /> Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, <br /> ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg <br /> azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, <br /> akkor át lehet látni rajta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfogadunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> [Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­<br /> mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz <br /> tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb <br /> a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel <br /> egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan <br /> egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek <br /> többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni <br /> ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, <br /> hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, <br /> hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd <br /> végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta <br /> bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem <br /> szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb <br /> Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:<br /> ''<br /> :tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa<br /> :janame janame haya, ei abhilāsa<br /> ''<br /> <br /> Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk <br /> az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy <br /> legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez <br /> a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­<br /> mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt <br /> tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-<br /> bīja: [Cc. Madhya 19.151]<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán <br /> pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először <br /> azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­<br /> mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. <br /> Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal <br /> szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. <br /> Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen <br /> szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki <br /> célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta <br /> közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ <br /> kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is <br /> hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan <br /> kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” <br /> Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik <br /> nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek <br /> kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. <br /> Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az <br /> igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten <br /> hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, <br /> más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még <br /> könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem <br /> fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­<br /> mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta <br /> útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr <br /> transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és <br /> visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) <br /> szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:<br /> <br /> Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája <br /> lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először <br /> szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét <br /> az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az <br /> Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta <br /> bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk <br /> annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki <br /> maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi <br /> láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő <br /> tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis <br /> a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül <br /> sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az <br /> embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, <br /> mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd <br /> az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:<br /> <br /> Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem <br /> meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. <br /> Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, <br /> személyes szolgálatukba szegődtem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. <br /> A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az <br /> embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, <br /> aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia <br /> őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen <br /> lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá <br /> válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki <br /> végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát <br /> közvetlenül:<br /> <br /> „Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom <br /> nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy <br /> Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni <br /> nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy <br /> bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet <br /> el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra <br /> kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, <br /> mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa <br /> a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta <br /> kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, <br /> a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért <br /> így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha <br /> valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat <br /> meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb <br /> dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómestertől:<br /> <br /> … Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr <br /> minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel <br /> Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban <br /> azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért <br /> Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, <br /> amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább <br /> élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, <br /> nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és <br /> a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud-<br /> nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem <br /> vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket <br /> a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk <br /> az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. <br /> Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit <br /> akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges <br /> kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül <br /> kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül <br /> az Úr utasításait követni:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta <br /> bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, <br /> Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és <br /> aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat <br /> Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, <br /> ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa <br /> kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta <br /> utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges <br /> szolgálatot az Úrnak:<br /> <br /> Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite <br /> van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után <br /> a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen <br /> fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­<br /> mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott <br /> szolgálatot végezzen az Úrnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg ===<br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:<br /> <br /> Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi <br /> a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül <br /> hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. <br /> Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem <br /> részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, <br /> az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez <br /> a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen <br /> kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott. <br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg <br /> (noha a tapasztalat közvetlen):<br /> <br /> Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga <br /> szólt Arjunához.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és <br /> Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy <br /> az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­<br /> vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző <br /> közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől <br /> tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint <br /> ahogy Arjuna hallotta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem <br /> Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:<br /> <br /> Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki <br /> tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert <br /> Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges <br /> ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint <br /> kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított <br /> lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja <br /> Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­<br /> mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat <br /> a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki <br /> tanítómesterével van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:<br /> <br /> Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva <br /> fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem <br /> ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. <br /> Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök <br /> Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről <br /> a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint <br /> amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr <br /> valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét <br /> a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat <br /> a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja <br /> felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden <br /> akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir-<br /> vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, <br /> amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. <br /> A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva <br /> Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az <br /> Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan <br /> az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja <br /> el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel <br /> az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből <br /> Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen <br /> Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz <br /> megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:<br /> <br /> Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók <br /> műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. <br /> Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát <br /> előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, <br /> ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, <br /> és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­<br /> keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). <br /> Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében <br /> járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók <br /> üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki <br /> teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta <br /> azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját <br /> követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében <br /> spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya <br /> 17.186].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy <br /> hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, <br /> nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr <br /> lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava <br /> lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi <br /> fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres <br /> az Úr lótuszlábánál.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak <br /> olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha <br /> valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos <br /> lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. <br /> A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem <br /> kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka <br /> Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena <br /> labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az <br /> önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel <br /> rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani <br /> (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az <br /> értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára <br /> szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, <br /> hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy <br /> nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahātmānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … <br /> Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál <br /> vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki <br /> odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. <br /> Így térhetünk haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester iránymutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik <br /> arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: <br /> Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy <br /> bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad <br /> a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most <br /> már teljesen tökéletes vagy.<br /> <br /> Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és <br /> megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn <br /> és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek <br /> társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk <br /> többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti <br /> szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan <br /> kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor <br /> képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő <br /> képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az <br /> Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől <br /> szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki <br /> tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva <br /> megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez? <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: <br /> ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [MU 1.2.12]. <br /> Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának <br /> nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy <br /> guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor <br /> a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy <br /> ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, <br /> és gurujaként fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális <br /> tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, <br /> hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva <br /> tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, <br /> aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki <br /> mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre <br /> van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, <br /> a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa <br /> paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ <br /> namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban <br /> szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:<br /> <br /> A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti <br /> a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem <br /> fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb <br /> Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia ===<br /> <br /> Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> ''tad viddhi praṇipātena...''<br /> <br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az <br /> igazságot! …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül <br /> nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem <br /> tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók <br /> körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād <br /> bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért <br /> az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az <br /> embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­tómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudás világosságát a guru hozza el<br /> <br /> Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat <br /> felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, <br /> az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből <br /> a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.<br /> <br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!<br /> <br /> A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már <br /> tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet <br /> lényegéről mondanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:<br /> <br /> Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú <br /> évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy <br /> inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” <br /> vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell <br /> gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi <br /> mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem <br /> téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.<br /> <br /> [A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem <br /> téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az <br /> illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s <br /> így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi <br /> fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi <br /> elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, <br /> idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­<br /> jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … <br /> A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és <br /> azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­ták és megvalósították ezt a tudást.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány <br /> a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és <br /> a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást <br /> közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor <br /> válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások <br /> alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak <br /> tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek <br /> pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­<br /> jűektől).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthetjük meg a lélek létezését a testben:<br /> <br /> Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg <br /> a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. <br /> A Védák kijelentik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'', <br /> a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja <br /> meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap <br /> oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi <br /> a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais <br /> tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki <br /> tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban <br /> állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az <br /> nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy <br /> ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, <br /> úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek <br /> az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és <br /> gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, <br /> hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében <br /> az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát <br /> kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját <br /> egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell <br /> keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:<br /> <br /> „A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül <br /> és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megismerje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi <br /> kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismerésére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy <br /> közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az <br /> embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, <br /> valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester <br /> tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért <br /> a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell <br /> elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén <br /> keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­<br /> hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén <br /> jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki <br /> világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, <br /> dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az <br /> anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta <br /> érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása <br /> alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell <br /> megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek <br /> végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg <br /> kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, <br /> valamint saját egzisztenciális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem <br /> felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. <br /> Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, <br /> mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás <br /> útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az <br /> magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, <br /> mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben <br /> a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi <br /> brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudatlanságban marad és szenvedés vár rá:<br /> <br /> Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – ''jīvasya <br /> tattva-jijñāsā''. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki <br /> a guru? ''Śābde pare ca niṣṇātam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): <br /> a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha <br /> valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban <br /> marad. ''Ācāryavān puruṣo veda'' (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): <br /> akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor <br /> ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, <br /> hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki <br /> az életét kockáztatja (''mṛtyu-saṁsāra-vartmani'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. ''Na <br /> te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). <br /> Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb <br /> szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre <br /> mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előreléphetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:<br /> <br /> Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az <br /> anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére <br /> szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie <br /> az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:<br /> <br /> A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, <br /> el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek <br /> anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért <br /> az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómester kegyéből érthető meg:<br /> <br /> Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi <br /> élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt <br /> egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz <br /> megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges <br /> tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres <br /> egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas <br /> tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt <br /> mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás <br /> egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, <br /> a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez <br /> fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő <br /> származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért <br /> aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén <br /> megértheti ezt a bizalmas tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember <br /> megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:<br /> <br /> Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből <br /> fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt <br /> Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy <br /> hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, <br /> ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás <br /> tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva <br /> biztosan harcolni fog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvalósítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:<br /> <br /> [Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az <br /> élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, <br /> és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti <br /> tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki <br /> tanítómestere tanítását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi <br /> sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:<br /> <br /> A védikus mantrák kijelentik: ''yasmin vijñāte sarvam evaṁ <br /> vijñātaṁ bhavati'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).<br /> <br /> Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől <br /> szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, <br /> ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt <br /> a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk <br /> az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember <br /> transzcendentális tudásra tehet szert:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada <br /> lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik <br /> énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy <br /> tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata <br /> nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen <br /> megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg <br /> szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az <br /> igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális <br /> kérdést.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanítvány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:<br /> <br /> Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek <br /> minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket <br /> hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet <br /> kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így <br /> olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, <br /> másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki <br /> tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti <br /> valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért <br /> van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet <br /> anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­<br /> ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol <br /> lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja <br /> végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az <br /> anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. <br /> Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi <br /> helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve <br /> azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és <br /> teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani ===<br /> Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek <br /> egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:<br /> <br /> Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart <br /> mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy <br /> hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és <br /> meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is <br /> követte ezt a szokást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:<br /> <br /> … [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy <br /> vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete <br /> alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja <br /> a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az <br /> Upaniṣadokkal együtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem <br /> értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadémiai szinten műveli):<br /> <br /> Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán <br /> noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem <br /> nyilvánult meg bennük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden <br /> tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul <br /> a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­<br /> hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül <br /> az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és <br /> a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az <br /> embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, <br /> s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem <br /> igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite <br /> van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki <br /> életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga <br /> Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, <br /> az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér <br /> el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem <br /> a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … <br /> Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai <br /> pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, <br /> tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem <br /> vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen <br /> és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, <br /> aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, <br /> hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg <br /> a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette <br /> meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, <br /> hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, <br /> és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik <br /> (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> ''<br /> :yasya deve parā bhaktir<br /> :yathā deve tathā gurau <br /> :tasyaite kathitā hy arthā<br /> :prakāśante mahātmanaḥ<br /> ''<br /> A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek <br /> rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, mind a lelki tanítómesterben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:<br /> <br /> »Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­<br /> hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki <br /> tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki <br /> tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. <br /> A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na <br /> buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó <br /> szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését <br /> hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti <br /> és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi <br /> láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, <br /> rejtélyes célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton <br /> át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:<br /> <br /> Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres <br /> megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell <br /> az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers <br /> ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. <br /> Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek <br /> nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel <br /> tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – <br /> anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk <br /> a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű <br /> forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, <br /> amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi <br /> láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, <br /> Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi <br /> tanítványának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, és tőle kapjunk valódi tudást:<br /> <br /> [Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva <br /> magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes <br /> tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos <br /> szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire <br /> oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, <br /> azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz <br /> hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik <br /> idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāhmaṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:<br /> <br /> Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert <br /> ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­kus utasítások azt mondják: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki <br /> megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt <br /> a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. <br /> Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor <br /> valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás <br /> után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, <br /> hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen <br /> haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki <br /> tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert <br /> találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor <br /> megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb <br /> Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban <br /> arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan <br /> térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és <br /> ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz <br /> megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége a következőt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.<br /> <br /> … Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, <br /> megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell <br /> a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell <br /> tanulmányozni:<br /> <br /> A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött <br /> kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, <br /> hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg <br /> őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik <br /> alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást <br /> keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, <br /> hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak <br /> azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, <br /> aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, <br /> dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, <br /> és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy <br /> vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s <br /> tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. <br /> A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő <br /> brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen <br /> a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk ===<br /> <br /> Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi <br /> megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, <br /> hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan <br /> tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az <br /> abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk <br /> szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő <br /> hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­<br /> sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy <br /> kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. <br /> A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. <br /> Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás <br /> folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő <br /> közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékelhető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­<br /> szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes <br /> következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 <br /> km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez <br /> képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 <br /> kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā <br /> ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is <br /> ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” <br /> Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért <br /> adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások <br /> ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles <br /> ācāryától kell hallanunk:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: <br /> „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév-<br /> képzettel!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. ''Acintyā khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet'': „Ne próbáljunk érvekkel és <br /> ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják <br /> anyagi felfogásunkat.” ''Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ'': [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” <br /> Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, <br /> a lelki megvalósítás könnyű lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk ===<br /> A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött <br /> (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:<br /> <br /> Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei <br /> szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van <br /> kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet <br /> segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak <br /> egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit <br /> csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester <br /> szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­het ki az anyagi természet rabságából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy <br /> lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll. <br /> <br /> MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: ''śrī-guru-pādāśrayaḥ''. <br /> Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei <br /> közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet <br /> hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és útmutatása alapján cselekedni:<br /> <br /> – Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek <br /> hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem <br /> érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E <br /> lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik <br /> olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, <br /> átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött <br /> lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol <br /> felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek <br /> növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat <br /> a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. <br /> Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol <br /> a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés <br /> kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az <br /> anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta <br /> lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, <br /> a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei <br /> bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja <br /> azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha <br /> azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, <br /> hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb <br /> Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet <br /> ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol <br /> a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket <br /> kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg <br /> az anyag börtönéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni <br /> az anyagi lét nyomorúságától:<br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem <br /> szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az <br /> anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. <br /> Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük <br /> Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor <br /> ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet <br /> törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon <br /> és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba <br /> kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor <br /> hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:<br /> ''<br /> :janame janame sabe pitā mātā pāya <br /> :kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei<br /> ''<br /> A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap <br /> egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint <br /> faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles <br /> lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek <br /> éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy <br /> kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével <br /> hazatérhetünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakavatott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi <br /> betegségéből:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja <br /> Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai <br /> elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez <br /> kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három <br /> fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh <br /> stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége.<br /> Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az <br /> univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak <br /> akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul <br /> anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét <br /> eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilincseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni <br /> tőle az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan <br /> erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok <br /> szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa <br /> lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, <br /> s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás <br /> jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz <br /> megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne <br /> az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­<br /> tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó <br /> szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk <br /> az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi <br /> érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta <br /> a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: <br /> „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­<br /> dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle <br /> Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta <br /> meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. <br /> Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult <br /> Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­<br /> szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. <br /> Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, <br /> mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan <br /> szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki <br /> tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami <br /> az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak <br /> nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság <br /> nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. <br /> Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy <br /> mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, <br /> aki segít átkelni a tudatlanság óceánján: <br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma <br /> olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert <br /> abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy <br /> kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak <br /> az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség <br /> Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha <br /> iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és <br /> a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, <br /> mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy <br /> emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez <br /> annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, <br /> és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet <br /> alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­<br /> nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie <br /> a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét <br /> nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember <br /> átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig <br /> a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha <br /> az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem <br /> kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az <br /> illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. <br /> Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki <br /> tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát:<br /> <br /> Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül <br /> az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni <br /> a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, <br /> aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig <br /> fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az <br /> embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki <br /> tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az <br /> anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően <br /> használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi <br /> létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, <br /> keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:<br /> <br /> Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra <br /> vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­<br /> adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és <br /> rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja <br /> [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak <br /> a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle <br /> fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan <br /> fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­<br /> szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően <br /> nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor <br /> az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi <br /> világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres <br /> egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, <br /> hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül <br /> találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el <br /> kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. <br /> … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért <br /> folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta <br /> bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink <br /> folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­<br /> maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles <br /> lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki <br /> tanítómesterrel és meghódol neki:<br /> <br /> Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek <br /> meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek <br /> köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők <br /> megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez <br /> kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­<br /> ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, <br /> Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, <br /> hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember <br /> élete sikeressé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:<br /> <br /> Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, <br /> amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának <br /> nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, <br /> nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról <br /> a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző <br /> cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az <br /> univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat <br /> magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot <br /> a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy <br /> nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket <br /> az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg <br /> a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés <br /> és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó <br /> körforgásából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan <br /> vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött <br /> életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki <br /> jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények <br /> között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált <br /> eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta <br /> ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy <br /> erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő <br /> erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. <br /> A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője <br /> megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni <br /> kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és <br /> a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét <br /> alóli felszabadulás:<br /> <br /> Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, <br /> nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi <br /> hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság <br /> sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, <br /> a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így <br /> felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, <br /> a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­sével ezt nem érheti el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmódtól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:<br /> <br /> Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő <br /> avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare <br /> Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat <br /> révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:<br /> ''<br /> :rajas tamaś ca sattvena<br /> :sattvaṁ copaśamena ca<br /> :etat sarvaṁ gurau bhaktyā<br /> :puruṣo hy añjasā jayet<br /> ''<br /> A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és <br /> tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől <br /> is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez <br /> automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerőinek befolyását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja <br /> a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk <br /> számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de <br /> a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr <br /> kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi <br /> a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását <br /> ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta <br /> bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen <br /> megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­tális síkra emelkedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki <br /> tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, <br /> és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:<br /> <br /> Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, <br /> a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái <br /> közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan <br /> védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, <br /> aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. <br /> Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz <br /> hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik <br /> a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, <br /> a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. <br /> A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg <br /> kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak <br /> egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk vissza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így <br /> énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent <br /> életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti <br /> Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű <br /> emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guruval (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és engedelmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā <br /> hatása alól:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmegvalósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. <br /> Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal <br /> nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy <br /> pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az <br /> ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még <br /> ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez <br /> a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai <br /> spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy <br /> a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, <br /> hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī <br /> is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől <br /> függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már <br /> anyagi testükben felszabadultak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, <br /> a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell <br /> az Urat: <br /> <br /> Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi <br /> energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, <br /> de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen <br /> öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy <br /> elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen <br /> más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. <br /> A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk <br /> az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia <br /> erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány <br /> tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány <br /> a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul <br /> meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit ===<br /> <br /> <br /> Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnunk:<br /> ''<br /> :kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ<br /> :yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ''<br /> Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas <br /> gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt <br /> Előtted. Kérlek, oktass engem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért <br /> mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy <br /> az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi <br /> védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, <br /> amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz <br /> hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha <br /> senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk <br /> őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha <br /> megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg <br /> akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, <br /> akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem <br /> szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:<br /> <br /> Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja <br /> érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, <br /> ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő <br /> a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki <br /> tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy <br /> úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek <br /> az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan <br /> lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz <br /> százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani <br /> az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, <br /> az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást <br /> a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, <br /> fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott <br /> is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az <br /> igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához <br /> vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, <br /> a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos <br /> embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és <br /> tudakozódnia tőle:<br /> <br /> A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle <br /> testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­nyítják. A természet törvényei következtében tehát (''prakṛteḥ <br /> kriyamāṇāni'') az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata <br /> miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy <br /> miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget <br /> a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő <br /> mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia <br /> az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester <br /> és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek <br /> kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és <br /> tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök <br /> helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az <br /> emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle <br /> elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz <br /> azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: <br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad <br /> 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell <br /> fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az <br /> anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. <br /> … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell <br /> hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos <br /> embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. <br /> Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen <br /> kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi <br /> tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és <br /> mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek <br /> éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s <br /> aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon <br /> minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb <br /> lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja <br /> a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, <br /> amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki <br /> tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse <br /> a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt <br /> arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét <br /> napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie <br /> egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni <br /> a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk ===<br /> <br /> Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy <br /> lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat <br /> folyamatát:<br /> ''<br /> :sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> ''<br /> Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden <br /> körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt <br /> kell képzést kapnunk:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: ''mayy <br /> āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''. Ez arra <br /> utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. <br /> Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak <br /> megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa <br /> különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása <br /> érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, <br /> a bhakta személyiségéhez kell fordulnia: <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat <br /> végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, <br /> hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges <br /> útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, <br /> aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének <br /> kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó <br /> szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember <br /> érdekét szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy <br /> vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, <br /> egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja <br /> büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az <br /> Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell <br /> válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: ''chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā'', senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta <br /> vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut <br /> (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. <br /> Ezt nevezik a paramparā rendszerének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig <br /> azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk <br /> őt lelki tanítómesterünknek:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki <br /> egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik <br /> arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, <br /> mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az <br /> Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek <br /> lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután <br /> az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második <br /> szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen <br /> kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki <br /> tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester <br /> irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, <br /> és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős <br /> és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred <br /> benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az <br /> eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. <br /> Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, <br /> hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:<br /> <br /> Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút <br /> Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, <br /> nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. <br /> A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk <br /> azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell <br /> látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító <br /> előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni <br /> egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem <br /> kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg <br /> az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó <br /> szolgálatot ad neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén <br /> elérjük az istenszeretetet:<br /> <br /> A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az <br /> embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva <br /> követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön <br /> meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti <br /> számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan <br /> hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az <br /> Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül <br /> Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt <br /> bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti <br /> szeretet síkjára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt <br /> cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, <br /> s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon <br /> keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. <br /> A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp <br /> elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté <br /> tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell <br /> tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:<br /> <br /> Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, <br /> a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi <br /> világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, <br /> mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat <br /> egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző <br /> közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta <br /> nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi <br /> tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is <br /> – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul <br /> az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy <br /> az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik <br /> a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:<br /> <br /> Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi <br /> a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és <br /> követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet <br /> a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa <br /> iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa <br /> lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy <br /> menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük <br /> szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor <br /> a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják <br /> a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror <br /> hitam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. <br /> ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-<br /> pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány <br /> eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé <br /> javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi <br /> mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta <br /> értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az <br /> ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása <br /> valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester ===<br /> <br /> A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége <br /> volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az <br /> ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek <br /> hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel <br /> kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket <br /> kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:<br /> <br /> A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az <br /> odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. <br /> A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa <br /> itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és <br /> minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8<br /> &lt;/small<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az <br /> Úr önmegvalósított bhaktája:<br /> <br /> Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem <br /> kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról <br /> és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül <br /> az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az <br /> érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket <br /> vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az <br /> érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen <br /> egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon <br /> a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére <br /> emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és <br /> betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, <br /> hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell <br /> fordulnia:<br /> <br /> Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt <br /> a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve <br /> imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel <br /> nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal <br /> együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott <br /> emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy <br /> guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó <br /> szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, <br /> s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (''śiṣyas te ’haṁ <br /> śādhi māṁ tvāṁ prapannam'' [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák <br /> szintén azt tanítják: ''tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni <br /> a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő <br /> útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az <br /> ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell <br /> értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen <br /> ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy <br /> gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni <br /> megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó <br /> szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz <br /> a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az <br /> életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester <br /> lótuszlábánál:<br /> <br /> Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol <br /> lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, <br /> s életem gyönyörteli lesz.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha <br /> nem térhet vissza Istenhez:<br /> <br /> Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall <br /> törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült <br /> megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy <br /> nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog <br /> találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. <br /> Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, <br /> hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki <br /> szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy <br /> lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy <br /> tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől <br /> is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen <br /> bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, összhangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának <br /> kijelentéseivel:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: ''sādhu-śāstra- <br /> guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya''. Ez az utasítás azt jelenti, hogy <br /> a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek <br /> figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások <br /> és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis <br /> vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi <br /> olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak <br /> jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­<br /> hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. <br /> Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell <br /> cselekednünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki <br /> tanítómester lótuszlábának:<br /> <br /> Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie <br /> a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet <br /> egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú <br /> emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. <br /> … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem <br /> érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának <br /> a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna <br /> Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember <br /> megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles <br /> lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester <br /> lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől <br /> és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és <br /> filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni <br /> annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja <br /> a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában <br /> a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át <br /> kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez <br /> a folyamat segíthet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes <br /> arányban fejlődik:<br /> <br /> Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) <br /> a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az <br /> emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett <br /> emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' <br /> – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az <br /> életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, <br /> nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­<br /> dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük eredeti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki <br /> tanítómestert:<br /> <br /> Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját <br /> szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, <br /> a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok <br /> gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa <br /> Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche <br /> kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” <br /> Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram <br /> āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai <br /> közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā <br /> az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást <br /> nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra <br /> ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, <br /> egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. <br /> Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös <br /> életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az <br /> odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson <br /> valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze <br /> Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény <br /> első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember <br /> bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. <br /> Nincs szükség külön erőfeszítésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető <br /> úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell <br /> a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (''sādhu-mārga-an-ugamanam''). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat <br /> módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell <br /> növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon <br /> könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo-<br /> rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének <br /> tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: <br /> „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! <br /> A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi <br /> állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester <br /> utasításainak követésével:<br /> <br /> Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki <br /> ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor <br /> lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az <br /> lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra <br /> kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől <br /> hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták <br /> társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni <br /> a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata <br /> végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség <br /> üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az <br /> Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad <br /> ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azonnal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen <br /> Istenhez:<br /> <br /> Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti <br /> Śukadeva Gosvāmī is: ''ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ <br /> śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ'' (Bhāg. 2.4.18). Aki az <br /> Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően <br /> az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, <br /> függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá <br /> válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai ===<br /> <br /> Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az <br /> anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy <br /> e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak <br /> szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az <br /> igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy <br /> megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:<br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből <br /> megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt <br /> az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és <br /> mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön <br /> és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik <br /> eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi <br /> az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen <br /> élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa <br /> kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa <br /> szolgájának:<br /> <br /> Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s <br /> a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. <br /> Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő <br /> szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában <br /> cselekedjünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni <br /> a zavarodottságot:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, <br /> amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, <br /> aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki <br /> azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki <br /> tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.<br /> <br /> Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia.<br /> <br /> Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki <br /> képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni <br /> tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. <br /> Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre <br /> fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló <br /> tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani <br /> az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és <br /> vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, <br /> amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten <br /> kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és <br /> nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten <br /> kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér-<br /> hetik a legfelső célt:<br /> <br /> Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek <br /> méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus <br /> elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki <br /> képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:<br /> <br /> Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből <br /> hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester <br /> oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége <br /> lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem <br /> követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt <br /> elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő <br /> spekulálókat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes <br /> meditálni:<br /> <br /> Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit <br /> követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások <br /> hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, <br /> valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra <br /> képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken <br /> meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban <br /> a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere <br /> utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī <br /> Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén <br /> szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett <br /> meditálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD1&diff=622333 2025-07-12T19:49:42Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/Eloszo|HU/Eloszo]] '''[[HU/Eloszo|HU/Eloszo]] - [[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD2]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 1. FEJEZET ==<br /> === Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége ===<br /> '''1. Általános utasítások'''<br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy <br /> hiteles lelki tanítómester elfogadását: <br /> <br /> [Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az <br /> embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester <br /> lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­<br /> mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó <br /> szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki <br /> tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása <br /> szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) <br /> kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet <br /> a Kṛṣṇa­tudatban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik <br /> egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:<br /> <br /> „A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket <br /> kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, <br /> (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy <br /> megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző <br /> ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester <br /> utasításait.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:<br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> ''<br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:<br /> <br /> A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták <br /> szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az <br /> Úr imádatánál is magasabb rendű.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad ===<br /> <br /> '''(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert'''<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az <br /> Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen <br /> Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében <br /> jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy <br /> lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. <br /> Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő <br /> tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát <br /> emeli ki ezzel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla <br /> Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya <br /> feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy <br /> az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő <br /> Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – <br /> szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, <br /> hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással <br /> tisztában voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és <br /> Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan <br /> követték a brahmacarya szabályozó elveit:<br /> <br /> …Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent <br /> zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós <br /> brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás <br /> után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és <br /> fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, <br /> annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon <br /> szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni <br /> néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy <br /> ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban <br /> és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban <br /> tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és <br /> Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség <br /> és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű <br /> embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … <br /> tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.<br /> <br /> Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. <br /> Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és <br /> előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték <br /> ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni <br /> irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell <br /> viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan <br /> követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, <br /> aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat <br /> kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket.<br /> … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső <br /> formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az <br /> óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból <br /> kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester <br /> tanítványai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük-<br /> ségessége:<br /> <br /> … Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló <br /> tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező <br /> ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik <br /> a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs <br /> szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban <br /> nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális <br /> tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és <br /> lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt <br /> a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya <br /> is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még <br /> az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és <br /> szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna <br /> elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt <br /> szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az <br /> egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, <br /> azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi láncolat megfelelő vonalához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg ===<br /> <br /> '''(az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhaktáján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:<br /> <br /> Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat <br /> intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja <br /> magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki <br /> bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya <br /> 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. <br /> A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­<br /> nek, s aztán szolgáljuk őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző <br /> közvetítő közegen keresztül:<br /> <br /> A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin <br /> keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen <br /> bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen <br /> keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat<br /> <br /> A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam <br /> van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném <br /> a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk <br /> Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, <br /> ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg <br /> azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, <br /> akkor át lehet látni rajta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfogadunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> [Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­<br /> mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz <br /> tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb <br /> a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel <br /> egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan <br /> egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek <br /> többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni <br /> ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, <br /> hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, <br /> hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd <br /> végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta <br /> bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem <br /> szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb <br /> Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:<br /> ''<br /> :tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa<br /> :janame janame haya, ei abhilāsa<br /> ''<br /> <br /> Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk <br /> az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy <br /> legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez <br /> a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­<br /> mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt <br /> tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-<br /> bīja: [Cc. Madhya 19.151]<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán <br /> pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először <br /> azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­<br /> mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. <br /> Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal <br /> szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. <br /> Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen <br /> szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki <br /> célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta <br /> közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ <br /> kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is <br /> hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan <br /> kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” <br /> Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik <br /> nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek <br /> kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. <br /> Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az <br /> igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten <br /> hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, <br /> más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még <br /> könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem <br /> fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­<br /> mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta <br /> útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr <br /> transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és <br /> visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) <br /> szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:<br /> <br /> Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája <br /> lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először <br /> szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét <br /> az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az <br /> Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta <br /> bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk <br /> annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki <br /> maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi <br /> láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő <br /> tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis <br /> a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül <br /> sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az <br /> embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, <br /> mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd <br /> az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:<br /> <br /> Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem <br /> meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. <br /> Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, <br /> személyes szolgálatukba szegődtem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. <br /> A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az <br /> embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, <br /> aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia <br /> őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen <br /> lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá <br /> válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki <br /> végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát <br /> közvetlenül:<br /> <br /> „Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom <br /> nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy <br /> Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni <br /> nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy <br /> bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet <br /> el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra <br /> kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, <br /> mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa <br /> a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta <br /> kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, <br /> a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért <br /> így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha <br /> valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat <br /> meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb <br /> dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómestertől:<br /> <br /> … Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr <br /> minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel <br /> Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban <br /> azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért <br /> Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, <br /> amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább <br /> élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, <br /> nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és <br /> a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud-<br /> nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem <br /> vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket <br /> a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk <br /> az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. <br /> Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit <br /> akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges <br /> kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül <br /> kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül <br /> az Úr utasításait követni:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta <br /> bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, <br /> Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és <br /> aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat <br /> Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, <br /> ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa <br /> kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta <br /> utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges <br /> szolgálatot az Úrnak:<br /> <br /> Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite <br /> van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után <br /> a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen <br /> fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­<br /> mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott <br /> szolgálatot végezzen az Úrnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg ===<br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:<br /> <br /> Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi <br /> a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül <br /> hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. <br /> Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem <br /> részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, <br /> az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez <br /> a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen <br /> kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott. <br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg <br /> (noha a tapasztalat közvetlen):<br /> <br /> Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga <br /> szólt Arjunához.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és <br /> Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy <br /> az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­<br /> vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző <br /> közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől <br /> tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint <br /> ahogy Arjuna hallotta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem <br /> Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:<br /> <br /> Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki <br /> tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert <br /> Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges <br /> ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint <br /> kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított <br /> lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja <br /> Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­<br /> mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat <br /> a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki <br /> tanítómesterével van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:<br /> <br /> Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva <br /> fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem <br /> ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. <br /> Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök <br /> Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről <br /> a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint <br /> amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr <br /> valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét <br /> a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat <br /> a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja <br /> felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden <br /> akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir-<br /> vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, <br /> amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. <br /> A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva <br /> Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az <br /> Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan <br /> az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja <br /> el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel <br /> az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből <br /> Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen <br /> Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz <br /> megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:<br /> <br /> Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók <br /> műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. <br /> Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát <br /> előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, <br /> ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, <br /> és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­<br /> keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). <br /> Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében <br /> járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók <br /> üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki <br /> teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta <br /> azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját <br /> követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében <br /> spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya <br /> 17.186].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy <br /> hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, <br /> nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr <br /> lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava <br /> lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi <br /> fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres <br /> az Úr lótuszlábánál.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak <br /> olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha <br /> valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos <br /> lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. <br /> A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem <br /> kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka <br /> Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena <br /> labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az <br /> önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel <br /> rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani <br /> (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az <br /> értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára <br /> szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, <br /> hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy <br /> nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahātmānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … <br /> Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál <br /> vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki <br /> odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. <br /> Így térhetünk haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester iránymutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik <br /> arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: <br /> Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy <br /> bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad <br /> a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most <br /> már teljesen tökéletes vagy.<br /> <br /> Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és <br /> megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn <br /> és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek <br /> társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk <br /> többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti <br /> szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan <br /> kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor <br /> képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő <br /> képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az <br /> Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől <br /> szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki <br /> tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva <br /> megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez? <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: <br /> ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [MU 1.2.12]. <br /> Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának <br /> nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy <br /> guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor <br /> a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy <br /> ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, <br /> és gurujaként fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális <br /> tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, <br /> hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva <br /> tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, <br /> aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki <br /> mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre <br /> van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, <br /> a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa <br /> paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ <br /> namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban <br /> szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:<br /> <br /> A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti <br /> a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem <br /> fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb <br /> Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia ===<br /> <br /> Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> ''tad viddhi praṇipātena...''<br /> <br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az <br /> igazságot! …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül <br /> nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem <br /> tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók <br /> körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād <br /> bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért <br /> az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az <br /> embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­tómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudás világosságát a guru hozza el<br /> <br /> Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat <br /> felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, <br /> az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből <br /> a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.<br /> <br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!<br /> <br /> A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már <br /> tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet <br /> lényegéről mondanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:<br /> <br /> Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú <br /> évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy <br /> inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” <br /> vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell <br /> gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi <br /> mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem <br /> téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.<br /> <br /> [A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem <br /> téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az <br /> illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s <br /> így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi <br /> fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi <br /> elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, <br /> idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­<br /> jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … <br /> A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és <br /> azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­ták és megvalósították ezt a tudást.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány <br /> a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és <br /> a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást <br /> közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor <br /> válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások <br /> alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak <br /> tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek <br /> pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­<br /> jűektől).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthetjük meg a lélek létezését a testben:<br /> <br /> Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg <br /> a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. <br /> A Védák kijelentik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'', <br /> a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja <br /> meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap <br /> oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi <br /> a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais <br /> tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki <br /> tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban <br /> állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az <br /> nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy <br /> ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, <br /> úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek <br /> az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és <br /> gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, <br /> hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében <br /> az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát <br /> kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját <br /> egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell <br /> keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:<br /> <br /> „A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül <br /> és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megismerje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi <br /> kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismerésére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy <br /> közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az <br /> embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, <br /> valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester <br /> tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért <br /> a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell <br /> elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén <br /> keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­<br /> hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén <br /> jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki <br /> világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, <br /> dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az <br /> anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta <br /> érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása <br /> alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell <br /> megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek <br /> végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg <br /> kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, <br /> valamint saját egzisztenciális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem <br /> felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. <br /> Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, <br /> mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás <br /> útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az <br /> magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, <br /> mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben <br /> a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi <br /> brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudatlanságban marad és szenvedés vár rá:<br /> <br /> Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – ''jīvasya <br /> tattva-jijñāsā''. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki <br /> a guru? ''Śābde pare ca niṣṇātam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): <br /> a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha <br /> valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban <br /> marad. ''Ācāryavān puruṣo veda'' (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): <br /> akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor <br /> ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, <br /> hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki <br /> az életét kockáztatja (''mṛtyu-saṁsāra-vartmani'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. ''Na <br /> te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). <br /> Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb <br /> szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre <br /> mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előreléphetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:<br /> <br /> Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az <br /> anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére <br /> szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie <br /> az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:<br /> <br /> A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, <br /> el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek <br /> anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért <br /> az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómester kegyéből érthető meg:<br /> <br /> Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi <br /> élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt <br /> egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz <br /> megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges <br /> tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres <br /> egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas <br /> tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt <br /> mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás <br /> egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, <br /> a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez <br /> fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő <br /> származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért <br /> aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén <br /> megértheti ezt a bizalmas tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember <br /> megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:<br /> <br /> Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből <br /> fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt <br /> Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy <br /> hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, <br /> ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás <br /> tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva <br /> biztosan harcolni fog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvalósítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:<br /> <br /> [Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az <br /> élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, <br /> és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti <br /> tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki <br /> tanítómestere tanítását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi <br /> sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:<br /> <br /> A védikus mantrák kijelentik: ''yasmin vijñāte sarvam evaṁ <br /> vijñātaṁ bhavati'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).<br /> <br /> Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől <br /> szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, <br /> ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt <br /> a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk <br /> az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember <br /> transzcendentális tudásra tehet szert:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada <br /> lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik <br /> énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy <br /> tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata <br /> nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen <br /> megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg <br /> szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az <br /> igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális <br /> kérdést.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanítvány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:<br /> <br /> Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek <br /> minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket <br /> hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet <br /> kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így <br /> olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, <br /> másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki <br /> tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti <br /> valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért <br /> van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet <br /> anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­<br /> ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol <br /> lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja <br /> végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az <br /> anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. <br /> Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi <br /> helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve <br /> azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és <br /> teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani ===<br /> Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek <br /> egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:<br /> <br /> Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart <br /> mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy <br /> hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és <br /> meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is <br /> követte ezt a szokást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:<br /> <br /> … [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy <br /> vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete <br /> alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja <br /> a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az <br /> Upaniṣadokkal együtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem <br /> értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadémiai szinten műveli):<br /> <br /> Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán <br /> noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem <br /> nyilvánult meg bennük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden <br /> tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul <br /> a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­<br /> hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül <br /> az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és <br /> a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az <br /> embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, <br /> s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem <br /> igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite <br /> van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki <br /> életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga <br /> Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, <br /> az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér <br /> el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem <br /> a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … <br /> Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai <br /> pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, <br /> tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem <br /> vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen <br /> és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, <br /> aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, <br /> hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg <br /> a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette <br /> meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, <br /> hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, <br /> és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik <br /> (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> ''<br /> :yasya deve parā bhaktir<br /> :yathā deve tathā gurau <br /> :tasyaite kathitā hy arthā<br /> :prakāśante mahātmanaḥ<br /> ''<br /> A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek <br /> rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, mind a lelki tanítómesterben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:<br /> <br /> »Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­<br /> hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki <br /> tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki <br /> tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. <br /> A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na <br /> buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó <br /> szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését <br /> hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti <br /> és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi <br /> láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, <br /> rejtélyes célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton <br /> át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:<br /> <br /> Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres <br /> megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell <br /> az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers <br /> ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. <br /> Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek <br /> nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel <br /> tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – <br /> anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk <br /> a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű <br /> forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, <br /> amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi <br /> láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, <br /> Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi <br /> tanítványának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, és tőle kapjunk valódi tudást:<br /> <br /> [Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva <br /> magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes <br /> tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos <br /> szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire <br /> oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, <br /> azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz <br /> hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik <br /> idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāhmaṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:<br /> <br /> Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert <br /> ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­kus utasítások azt mondják: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki <br /> megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt <br /> a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. <br /> Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor <br /> valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás <br /> után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, <br /> hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen <br /> haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki <br /> tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert <br /> találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor <br /> megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb <br /> Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban <br /> arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan <br /> térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és <br /> ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz <br /> megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége a következőt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.<br /> <br /> … Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, <br /> megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell <br /> a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell <br /> tanulmányozni:<br /> <br /> A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött <br /> kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, <br /> hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg <br /> őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik <br /> alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást <br /> keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, <br /> hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak <br /> azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, <br /> aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, <br /> dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, <br /> és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy <br /> vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s <br /> tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. <br /> A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő <br /> brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen <br /> a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk ===<br /> <br /> Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi <br /> megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, <br /> hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan <br /> tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az <br /> abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk <br /> szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő <br /> hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­<br /> sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy <br /> kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. <br /> A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. <br /> Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás <br /> folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő <br /> közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékelhető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­<br /> szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes <br /> következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 <br /> km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez <br /> képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 <br /> kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā <br /> ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is <br /> ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” <br /> Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért <br /> adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások <br /> ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles <br /> ācāryától kell hallanunk:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: <br /> „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév-<br /> képzettel!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. ''Acintyā khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet'': „Ne próbáljunk érvekkel és <br /> ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják <br /> anyagi felfogásunkat.” ''Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ'': [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” <br /> Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, <br /> a lelki megvalósítás könnyű lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk ===<br /> A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött <br /> (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:<br /> <br /> Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei <br /> szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van <br /> kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet <br /> segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak <br /> egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit <br /> csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester <br /> szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­het ki az anyagi természet rabságából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy <br /> lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll. <br /> <br /> MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: ''śrī-guru-pādāśrayaḥ''. <br /> Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei <br /> közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet <br /> hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és útmutatása alapján cselekedni:<br /> <br /> – Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek <br /> hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem <br /> érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E <br /> lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik <br /> olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, <br /> átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött <br /> lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol <br /> felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek <br /> növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat <br /> a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. <br /> Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol <br /> a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés <br /> kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az <br /> anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta <br /> lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, <br /> a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei <br /> bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja <br /> azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha <br /> azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, <br /> hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb <br /> Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet <br /> ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol <br /> a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket <br /> kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg <br /> az anyag börtönéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni <br /> az anyagi lét nyomorúságától:<br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem <br /> szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az <br /> anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. <br /> Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük <br /> Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor <br /> ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet <br /> törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon <br /> és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba <br /> kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor <br /> hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:<br /> ''<br /> :janame janame sabe pitā mātā pāya <br /> :kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei<br /> ''<br /> A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap <br /> egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint <br /> faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles <br /> lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek <br /> éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy <br /> kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével <br /> hazatérhetünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakavatott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi <br /> betegségéből:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja <br /> Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai <br /> elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez <br /> kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három <br /> fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh <br /> stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége.<br /> Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az <br /> univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak <br /> akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul <br /> anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét <br /> eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilincseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni <br /> tőle az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan <br /> erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok <br /> szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa <br /> lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, <br /> s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás <br /> jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz <br /> megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne <br /> az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­<br /> tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó <br /> szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk <br /> az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi <br /> érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta <br /> a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: <br /> „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­<br /> dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle <br /> Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta <br /> meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. <br /> Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult <br /> Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­<br /> szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. <br /> Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, <br /> mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan <br /> szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki <br /> tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami <br /> az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak <br /> nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság <br /> nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. <br /> Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy <br /> mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, <br /> aki segít átkelni a tudatlanság óceánján: <br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma <br /> olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert <br /> abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy <br /> kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak <br /> az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség <br /> Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha <br /> iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és <br /> a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, <br /> mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy <br /> emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez <br /> annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, <br /> és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet <br /> alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­<br /> nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie <br /> a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét <br /> nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember <br /> átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig <br /> a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha <br /> az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem <br /> kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az <br /> illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. <br /> Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki <br /> tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát:<br /> <br /> Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül <br /> az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni <br /> a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, <br /> aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig <br /> fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az <br /> embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki <br /> tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az <br /> anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően <br /> használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi <br /> létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, <br /> keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:<br /> <br /> Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra <br /> vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­<br /> adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és <br /> rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja <br /> [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak <br /> a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle <br /> fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan <br /> fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­<br /> szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően <br /> nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor <br /> az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi <br /> világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres <br /> egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, <br /> hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül <br /> találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el <br /> kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. <br /> … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért <br /> folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta <br /> bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink <br /> folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­<br /> maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles <br /> lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki <br /> tanítómesterrel és meghódol neki:<br /> <br /> Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek <br /> meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek <br /> köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők <br /> megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez <br /> kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­<br /> ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, <br /> Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, <br /> hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember <br /> élete sikeressé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:<br /> <br /> Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, <br /> amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának <br /> nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, <br /> nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról <br /> a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző <br /> cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az <br /> univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat <br /> magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot <br /> a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy <br /> nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket <br /> az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg <br /> a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés <br /> és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó <br /> körforgásából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan <br /> vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött <br /> életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki <br /> jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények <br /> között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált <br /> eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta <br /> ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy <br /> erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő <br /> erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. <br /> A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője <br /> megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni <br /> kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és <br /> a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét <br /> alóli felszabadulás:<br /> <br /> Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, <br /> nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi <br /> hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság <br /> sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, <br /> a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így <br /> felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, <br /> a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­sével ezt nem érheti el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmódtól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:<br /> <br /> Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő <br /> avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare <br /> Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat <br /> révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:<br /> ''<br /> :rajas tamaś ca sattvena<br /> :sattvaṁ copaśamena ca<br /> :etat sarvaṁ gurau bhaktyā<br /> :puruṣo hy añjasā jayet<br /> ''<br /> A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és <br /> tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől <br /> is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez <br /> automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerőinek befolyását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja <br /> a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk <br /> számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de <br /> a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr <br /> kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi <br /> a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását <br /> ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta <br /> bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen <br /> megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­tális síkra emelkedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki <br /> tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, <br /> és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:<br /> <br /> Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, <br /> a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái <br /> közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan <br /> védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, <br /> aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. <br /> Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz <br /> hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik <br /> a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, <br /> a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. <br /> A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg <br /> kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak <br /> egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk vissza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így <br /> énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent <br /> életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti <br /> Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű <br /> emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guruval (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és engedelmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā <br /> hatása alól:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmegvalósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. <br /> Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal <br /> nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy <br /> pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az <br /> ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még <br /> ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez <br /> a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai <br /> spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy <br /> a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, <br /> hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī <br /> is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől <br /> függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már <br /> anyagi testükben felszabadultak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, <br /> a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell <br /> az Urat: <br /> <br /> Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi <br /> energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, <br /> de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen <br /> öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy <br /> elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen <br /> más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. <br /> A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk <br /> az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia <br /> erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány <br /> tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány <br /> a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul <br /> meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit ===<br /> <br /> <br /> Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnunk:<br /> ''<br /> :kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ<br /> :yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ''<br /> Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas <br /> gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt <br /> Előtted. Kérlek, oktass engem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért <br /> mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy <br /> az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi <br /> védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, <br /> amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz <br /> hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha <br /> senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk <br /> őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha <br /> megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg <br /> akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, <br /> akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem <br /> szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:<br /> <br /> Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja <br /> érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, <br /> ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő <br /> a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki <br /> tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy <br /> úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek <br /> az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan <br /> lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz <br /> százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani <br /> az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, <br /> az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást <br /> a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, <br /> fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott <br /> is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az <br /> igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához <br /> vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, <br /> a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos <br /> embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és <br /> tudakozódnia tőle:<br /> <br /> A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle <br /> testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­nyítják. A természet törvényei következtében tehát (''prakṛteḥ <br /> kriyamāṇāni'') az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata <br /> miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy <br /> miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget <br /> a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő <br /> mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia <br /> az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester <br /> és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek <br /> kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és <br /> tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök <br /> helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az <br /> emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle <br /> elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz <br /> azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: <br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad <br /> 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell <br /> fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az <br /> anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. <br /> … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell <br /> hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos <br /> embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. <br /> Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen <br /> kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi <br /> tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és <br /> mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek <br /> éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s <br /> aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon <br /> minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb <br /> lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja <br /> a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, <br /> amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki <br /> tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse <br /> a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt <br /> arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét <br /> napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie <br /> egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni <br /> a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk ===<br /> <br /> Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy <br /> lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat <br /> folyamatát:<br /> ''<br /> :sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> ''<br /> Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden <br /> körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt <br /> kell képzést kapnunk:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: ''mayy <br /> āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''. Ez arra <br /> utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. <br /> Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak <br /> megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa <br /> különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása <br /> érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, <br /> a bhakta személyiségéhez kell fordulnia: <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat <br /> végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, <br /> hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges <br /> útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, <br /> aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének <br /> kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó <br /> szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember <br /> érdekét szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy <br /> vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, <br /> egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja <br /> büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az <br /> Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell <br /> válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: ''chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā'', senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta <br /> vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut <br /> (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. <br /> Ezt nevezik a paramparā rendszerének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig <br /> azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk <br /> őt lelki tanítómesterünknek:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki <br /> egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik <br /> arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, <br /> mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az <br /> Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek <br /> lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután <br /> az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második <br /> szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen <br /> kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki <br /> tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester <br /> irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, <br /> és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős <br /> és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred <br /> benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az <br /> eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. <br /> Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, <br /> hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:<br /> <br /> Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút <br /> Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, <br /> nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. <br /> A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk <br /> azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell <br /> látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító <br /> előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni <br /> egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem <br /> kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg <br /> az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó <br /> szolgálatot ad neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén <br /> elérjük az istenszeretetet:<br /> <br /> A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az <br /> embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva <br /> követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön <br /> meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti <br /> számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan <br /> hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az <br /> Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül <br /> Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt <br /> bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti <br /> szeretet síkjára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt <br /> cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, <br /> s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon <br /> keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. <br /> A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp <br /> elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté <br /> tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell <br /> tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:<br /> <br /> Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, <br /> a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi <br /> világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, <br /> mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat <br /> egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző <br /> közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta <br /> nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi <br /> tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is <br /> – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul <br /> az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy <br /> az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik <br /> a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:<br /> <br /> Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi <br /> a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és <br /> követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet <br /> a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa <br /> iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa <br /> lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy <br /> menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük <br /> szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor <br /> a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják <br /> a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror <br /> hitam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. <br /> ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-<br /> pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány <br /> eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé <br /> javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi <br /> mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta <br /> értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az <br /> ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása <br /> valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester ===<br /> <br /> A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége <br /> volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az <br /> ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek <br /> hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel <br /> kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket <br /> kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:<br /> <br /> A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az <br /> odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. <br /> A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa <br /> itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és <br /> minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8<br /> &lt;/small<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az <br /> Úr önmegvalósított bhaktája:<br /> <br /> Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem <br /> kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról <br /> és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül <br /> az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az <br /> érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket <br /> vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az <br /> érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen <br /> egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon <br /> a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére <br /> emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és <br /> betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, <br /> hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell <br /> fordulnia:<br /> <br /> Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt <br /> a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve <br /> imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel <br /> nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal <br /> együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott <br /> emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy <br /> guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó <br /> szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, <br /> s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (''śiṣyas te ’haṁ <br /> śādhi māṁ tvāṁ prapannam'' [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák <br /> szintén azt tanítják: ''tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni <br /> a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő <br /> útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az <br /> ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell <br /> értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen <br /> ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy <br /> gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni <br /> megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó <br /> szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz <br /> a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az <br /> életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester <br /> lótuszlábánál:<br /> <br /> Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol <br /> lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, <br /> s életem gyönyörteli lesz.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha <br /> nem térhet vissza Istenhez:<br /> <br /> Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall <br /> törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült <br /> megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy <br /> nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog <br /> találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. <br /> Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, <br /> hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki <br /> szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy <br /> lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy <br /> tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől <br /> is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen <br /> bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, összhangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának <br /> kijelentéseivel:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: ''sādhu-śāstra- <br /> guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya''. Ez az utasítás azt jelenti, hogy <br /> a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek <br /> figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások <br /> és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis <br /> vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi <br /> olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak <br /> jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­<br /> hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. <br /> Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell <br /> cselekednünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki <br /> tanítómester lótuszlábának:<br /> <br /> Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie <br /> a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet <br /> egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú <br /> emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. <br /> … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem <br /> érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának <br /> a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna <br /> Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember <br /> megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles <br /> lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester <br /> lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől <br /> és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és <br /> filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni <br /> annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja <br /> a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában <br /> a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át <br /> kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez <br /> a folyamat segíthet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes <br /> arányban fejlődik:<br /> <br /> Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) <br /> a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az <br /> emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett <br /> emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' <br /> – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az <br /> életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, <br /> nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­<br /> dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük eredeti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki <br /> tanítómestert:<br /> <br /> Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját <br /> szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, <br /> a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok <br /> gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa <br /> Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche <br /> kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” <br /> Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram <br /> āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai <br /> közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā <br /> az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást <br /> nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra <br /> ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, <br /> egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. <br /> Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös <br /> életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az <br /> odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson <br /> valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze <br /> Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény <br /> első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember <br /> bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. <br /> Nincs szükség külön erőfeszítésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető <br /> úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell <br /> a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (''sādhu-mārga-an-ugamanam''). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat <br /> módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell <br /> növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon <br /> könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo-<br /> rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének <br /> tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: <br /> „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! <br /> A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi <br /> állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester <br /> utasításainak követésével:<br /> <br /> Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki <br /> ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor <br /> lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az <br /> lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra <br /> kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől <br /> hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták <br /> társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni <br /> a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata <br /> végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség <br /> üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az <br /> Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad <br /> ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azonnal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen <br /> Istenhez:<br /> <br /> Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti <br /> Śukadeva Gosvāmī is: ''ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ <br /> śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ'' (Bhāg. 2.4.18). Aki az <br /> Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően <br /> az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, <br /> függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá <br /> válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai ===<br /> <br /> Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az <br /> anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy <br /> e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak <br /> szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az <br /> igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy <br /> megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:<br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből <br /> megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt <br /> az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és <br /> mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön <br /> és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik <br /> eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi <br /> az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen <br /> élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa <br /> kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa <br /> szolgájának:<br /> <br /> Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s <br /> a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. <br /> Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő <br /> szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában <br /> cselekedjünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni <br /> a zavarodottságot:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, <br /> amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, <br /> aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki <br /> azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki <br /> tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.<br /> <br /> Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia.<br /> <br /> Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki <br /> képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni <br /> tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. <br /> Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre <br /> fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló <br /> tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani <br /> az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és <br /> vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, <br /> amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten <br /> kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és <br /> nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten <br /> kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér-<br /> hetik a legfelső célt:<br /> <br /> Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek <br /> méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus <br /> elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki <br /> képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:<br /> <br /> Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből <br /> hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester <br /> oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége <br /> lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem <br /> követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt <br /> elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő <br /> spekulálókat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes <br /> meditálni:<br /> <br /> Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit <br /> követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások <br /> hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, <br /> valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra <br /> képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken <br /> meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban <br /> a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere <br /> utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī <br /> Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén <br /> szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett <br /> meditálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD1&diff=622332 2025-07-12T19:48:50Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/Eloszo|HU/Eloszo]] '''[[HU/Eloszo|HU/Eloszo]] - [[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD2]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> &lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SMD2]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 1. FEJEZET ==<br /> === Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége ===<br /> '''1. Általános utasítások'''<br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy <br /> hiteles lelki tanítómester elfogadását: <br /> <br /> [Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az <br /> embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester <br /> lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­<br /> mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó <br /> szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki <br /> tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása <br /> szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) <br /> kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet <br /> a Kṛṣṇa­tudatban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik <br /> egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:<br /> <br /> „A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket <br /> kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, <br /> (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy <br /> megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző <br /> ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester <br /> utasításait.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:<br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> ''<br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:<br /> <br /> A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták <br /> szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az <br /> Úr imádatánál is magasabb rendű.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad ===<br /> <br /> '''(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert'''<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az <br /> Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen <br /> Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében <br /> jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy <br /> lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. <br /> Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő <br /> tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát <br /> emeli ki ezzel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla <br /> Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya <br /> feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy <br /> az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő <br /> Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – <br /> szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, <br /> hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással <br /> tisztában voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és <br /> Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan <br /> követték a brahmacarya szabályozó elveit:<br /> <br /> …Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent <br /> zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós <br /> brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás <br /> után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és <br /> fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, <br /> annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon <br /> szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni <br /> néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy <br /> ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban <br /> és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban <br /> tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és <br /> Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség <br /> és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű <br /> embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … <br /> tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.<br /> <br /> Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. <br /> Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és <br /> előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték <br /> ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni <br /> irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell <br /> viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan <br /> követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, <br /> aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat <br /> kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket.<br /> … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső <br /> formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az <br /> óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból <br /> kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester <br /> tanítványai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük-<br /> ségessége:<br /> <br /> … Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló <br /> tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező <br /> ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik <br /> a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs <br /> szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban <br /> nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális <br /> tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és <br /> lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt <br /> a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya <br /> is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még <br /> az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és <br /> szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna <br /> elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt <br /> szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az <br /> egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, <br /> azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi láncolat megfelelő vonalához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg ===<br /> <br /> '''(az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhaktáján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:<br /> <br /> Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat <br /> intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja <br /> magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki <br /> bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya <br /> 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. <br /> A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­<br /> nek, s aztán szolgáljuk őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző <br /> közvetítő közegen keresztül:<br /> <br /> A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin <br /> keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen <br /> bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen <br /> keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat<br /> <br /> A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam <br /> van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném <br /> a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk <br /> Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, <br /> ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg <br /> azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, <br /> akkor át lehet látni rajta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfogadunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> [Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­<br /> mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz <br /> tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb <br /> a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel <br /> egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan <br /> egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek <br /> többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni <br /> ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, <br /> hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, <br /> hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd <br /> végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta <br /> bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem <br /> szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb <br /> Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:<br /> ''<br /> :tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa<br /> :janame janame haya, ei abhilāsa<br /> ''<br /> <br /> Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk <br /> az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy <br /> legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez <br /> a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­<br /> mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt <br /> tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-<br /> bīja: [Cc. Madhya 19.151]<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán <br /> pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először <br /> azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­<br /> mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. <br /> Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal <br /> szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. <br /> Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen <br /> szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki <br /> célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta <br /> közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ <br /> kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is <br /> hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan <br /> kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” <br /> Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik <br /> nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek <br /> kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. <br /> Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az <br /> igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten <br /> hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, <br /> más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még <br /> könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem <br /> fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­<br /> mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta <br /> útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr <br /> transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és <br /> visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) <br /> szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:<br /> <br /> Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája <br /> lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először <br /> szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét <br /> az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az <br /> Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta <br /> bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk <br /> annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki <br /> maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi <br /> láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő <br /> tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis <br /> a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül <br /> sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az <br /> embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, <br /> mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd <br /> az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:<br /> <br /> Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem <br /> meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. <br /> Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, <br /> személyes szolgálatukba szegődtem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. <br /> A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az <br /> embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, <br /> aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia <br /> őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen <br /> lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá <br /> válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki <br /> végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát <br /> közvetlenül:<br /> <br /> „Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom <br /> nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy <br /> Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni <br /> nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy <br /> bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet <br /> el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra <br /> kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, <br /> mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa <br /> a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta <br /> kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, <br /> a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért <br /> így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha <br /> valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat <br /> meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb <br /> dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómestertől:<br /> <br /> … Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr <br /> minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel <br /> Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban <br /> azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért <br /> Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, <br /> amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább <br /> élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, <br /> nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és <br /> a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud-<br /> nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem <br /> vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket <br /> a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk <br /> az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. <br /> Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit <br /> akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges <br /> kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül <br /> kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül <br /> az Úr utasításait követni:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta <br /> bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, <br /> Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és <br /> aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat <br /> Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, <br /> ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa <br /> kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta <br /> utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges <br /> szolgálatot az Úrnak:<br /> <br /> Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite <br /> van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után <br /> a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen <br /> fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­<br /> mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott <br /> szolgálatot végezzen az Úrnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg ===<br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:<br /> <br /> Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi <br /> a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül <br /> hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. <br /> Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem <br /> részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, <br /> az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez <br /> a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen <br /> kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott. <br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg <br /> (noha a tapasztalat közvetlen):<br /> <br /> Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga <br /> szólt Arjunához.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és <br /> Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy <br /> az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­<br /> vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző <br /> közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől <br /> tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint <br /> ahogy Arjuna hallotta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem <br /> Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:<br /> <br /> Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki <br /> tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert <br /> Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges <br /> ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint <br /> kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított <br /> lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja <br /> Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­<br /> mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat <br /> a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki <br /> tanítómesterével van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:<br /> <br /> Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva <br /> fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem <br /> ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. <br /> Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök <br /> Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről <br /> a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint <br /> amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr <br /> valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét <br /> a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat <br /> a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja <br /> felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden <br /> akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir-<br /> vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, <br /> amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. <br /> A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva <br /> Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az <br /> Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan <br /> az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja <br /> el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel <br /> az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből <br /> Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen <br /> Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz <br /> megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:<br /> <br /> Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók <br /> műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. <br /> Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát <br /> előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, <br /> ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, <br /> és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­<br /> keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). <br /> Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében <br /> járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók <br /> üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki <br /> teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta <br /> azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját <br /> követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében <br /> spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya <br /> 17.186].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy <br /> hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, <br /> nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr <br /> lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava <br /> lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi <br /> fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres <br /> az Úr lótuszlábánál.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak <br /> olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha <br /> valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos <br /> lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. <br /> A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem <br /> kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka <br /> Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena <br /> labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az <br /> önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel <br /> rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani <br /> (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az <br /> értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára <br /> szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, <br /> hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy <br /> nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahātmānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … <br /> Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál <br /> vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki <br /> odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. <br /> Így térhetünk haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester iránymutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik <br /> arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: <br /> Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy <br /> bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad <br /> a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most <br /> már teljesen tökéletes vagy.<br /> <br /> Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és <br /> megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn <br /> és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek <br /> társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk <br /> többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti <br /> szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan <br /> kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor <br /> képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő <br /> képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az <br /> Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől <br /> szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki <br /> tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva <br /> megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez? <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: <br /> ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [MU 1.2.12]. <br /> Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának <br /> nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy <br /> guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor <br /> a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy <br /> ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, <br /> és gurujaként fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális <br /> tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, <br /> hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva <br /> tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, <br /> aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki <br /> mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre <br /> van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, <br /> a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa <br /> paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ <br /> namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban <br /> szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:<br /> <br /> A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti <br /> a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem <br /> fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb <br /> Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia ===<br /> <br /> Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> ''tad viddhi praṇipātena...''<br /> <br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az <br /> igazságot! …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül <br /> nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem <br /> tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók <br /> körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād <br /> bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért <br /> az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az <br /> embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­tómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudás világosságát a guru hozza el<br /> <br /> Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat <br /> felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, <br /> az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből <br /> a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.<br /> <br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!<br /> <br /> A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már <br /> tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet <br /> lényegéről mondanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:<br /> <br /> Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú <br /> évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy <br /> inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” <br /> vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell <br /> gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi <br /> mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem <br /> téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.<br /> <br /> [A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem <br /> téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az <br /> illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s <br /> így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi <br /> fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi <br /> elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, <br /> idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­<br /> jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … <br /> A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és <br /> azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­ták és megvalósították ezt a tudást.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány <br /> a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és <br /> a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást <br /> közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor <br /> válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások <br /> alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak <br /> tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek <br /> pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­<br /> jűektől).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthetjük meg a lélek létezését a testben:<br /> <br /> Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg <br /> a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. <br /> A Védák kijelentik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'', <br /> a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja <br /> meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap <br /> oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi <br /> a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais <br /> tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki <br /> tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban <br /> állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az <br /> nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy <br /> ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, <br /> úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek <br /> az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és <br /> gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, <br /> hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében <br /> az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát <br /> kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját <br /> egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell <br /> keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:<br /> <br /> „A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül <br /> és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megismerje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi <br /> kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismerésére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy <br /> közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az <br /> embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, <br /> valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester <br /> tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért <br /> a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell <br /> elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén <br /> keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­<br /> hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén <br /> jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki <br /> világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, <br /> dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az <br /> anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta <br /> érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása <br /> alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell <br /> megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek <br /> végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg <br /> kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, <br /> valamint saját egzisztenciális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem <br /> felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. <br /> Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, <br /> mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás <br /> útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az <br /> magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, <br /> mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben <br /> a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi <br /> brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudatlanságban marad és szenvedés vár rá:<br /> <br /> Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – ''jīvasya <br /> tattva-jijñāsā''. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki <br /> a guru? ''Śābde pare ca niṣṇātam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): <br /> a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha <br /> valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban <br /> marad. ''Ācāryavān puruṣo veda'' (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): <br /> akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor <br /> ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, <br /> hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki <br /> az életét kockáztatja (''mṛtyu-saṁsāra-vartmani'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. ''Na <br /> te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). <br /> Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb <br /> szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre <br /> mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előreléphetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:<br /> <br /> Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az <br /> anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére <br /> szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie <br /> az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:<br /> <br /> A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, <br /> el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek <br /> anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért <br /> az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómester kegyéből érthető meg:<br /> <br /> Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi <br /> élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt <br /> egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz <br /> megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges <br /> tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres <br /> egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas <br /> tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt <br /> mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás <br /> egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, <br /> a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez <br /> fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő <br /> származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért <br /> aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén <br /> megértheti ezt a bizalmas tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember <br /> megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:<br /> <br /> Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből <br /> fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt <br /> Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy <br /> hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, <br /> ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás <br /> tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva <br /> biztosan harcolni fog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvalósítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:<br /> <br /> [Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az <br /> élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, <br /> és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti <br /> tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki <br /> tanítómestere tanítását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi <br /> sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:<br /> <br /> A védikus mantrák kijelentik: ''yasmin vijñāte sarvam evaṁ <br /> vijñātaṁ bhavati'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).<br /> <br /> Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől <br /> szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, <br /> ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt <br /> a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk <br /> az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember <br /> transzcendentális tudásra tehet szert:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada <br /> lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik <br /> énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy <br /> tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata <br /> nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen <br /> megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg <br /> szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az <br /> igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális <br /> kérdést.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanítvány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:<br /> <br /> Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek <br /> minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket <br /> hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet <br /> kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így <br /> olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, <br /> másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki <br /> tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti <br /> valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért <br /> van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet <br /> anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­<br /> ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol <br /> lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja <br /> végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az <br /> anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. <br /> Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi <br /> helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve <br /> azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és <br /> teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani ===<br /> Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek <br /> egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:<br /> <br /> Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart <br /> mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy <br /> hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és <br /> meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is <br /> követte ezt a szokást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:<br /> <br /> … [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy <br /> vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete <br /> alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja <br /> a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az <br /> Upaniṣadokkal együtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem <br /> értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadémiai szinten műveli):<br /> <br /> Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán <br /> noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem <br /> nyilvánult meg bennük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden <br /> tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul <br /> a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­<br /> hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül <br /> az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és <br /> a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az <br /> embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, <br /> s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem <br /> igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite <br /> van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki <br /> életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga <br /> Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, <br /> az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér <br /> el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem <br /> a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … <br /> Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai <br /> pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, <br /> tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem <br /> vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen <br /> és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, <br /> aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, <br /> hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg <br /> a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette <br /> meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, <br /> hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, <br /> és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik <br /> (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> ''<br /> :yasya deve parā bhaktir<br /> :yathā deve tathā gurau <br /> :tasyaite kathitā hy arthā<br /> :prakāśante mahātmanaḥ<br /> ''<br /> A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek <br /> rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, mind a lelki tanítómesterben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:<br /> <br /> »Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­<br /> hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki <br /> tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki <br /> tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. <br /> A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na <br /> buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó <br /> szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését <br /> hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti <br /> és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi <br /> láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, <br /> rejtélyes célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton <br /> át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:<br /> <br /> Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres <br /> megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell <br /> az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers <br /> ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. <br /> Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek <br /> nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel <br /> tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – <br /> anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk <br /> a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű <br /> forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, <br /> amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi <br /> láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, <br /> Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi <br /> tanítványának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, és tőle kapjunk valódi tudást:<br /> <br /> [Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva <br /> magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes <br /> tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos <br /> szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire <br /> oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, <br /> azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz <br /> hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik <br /> idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāhmaṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:<br /> <br /> Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert <br /> ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­kus utasítások azt mondják: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki <br /> megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt <br /> a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. <br /> Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor <br /> valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás <br /> után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, <br /> hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen <br /> haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki <br /> tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert <br /> találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor <br /> megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb <br /> Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban <br /> arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan <br /> térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és <br /> ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz <br /> megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége a következőt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.<br /> <br /> … Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, <br /> megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell <br /> a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell <br /> tanulmányozni:<br /> <br /> A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött <br /> kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, <br /> hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg <br /> őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik <br /> alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást <br /> keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, <br /> hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak <br /> azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, <br /> aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, <br /> dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, <br /> és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy <br /> vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s <br /> tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. <br /> A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő <br /> brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen <br /> a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk ===<br /> <br /> Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi <br /> megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, <br /> hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan <br /> tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az <br /> abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk <br /> szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő <br /> hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­<br /> sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy <br /> kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. <br /> A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. <br /> Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás <br /> folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő <br /> közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékelhető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­<br /> szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes <br /> következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 <br /> km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez <br /> képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 <br /> kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā <br /> ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is <br /> ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” <br /> Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért <br /> adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások <br /> ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles <br /> ācāryától kell hallanunk:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: <br /> „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév-<br /> képzettel!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. ''Acintyā khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet'': „Ne próbáljunk érvekkel és <br /> ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják <br /> anyagi felfogásunkat.” ''Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ'': [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” <br /> Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, <br /> a lelki megvalósítás könnyű lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk ===<br /> A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött <br /> (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:<br /> <br /> Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei <br /> szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van <br /> kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet <br /> segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak <br /> egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit <br /> csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester <br /> szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­het ki az anyagi természet rabságából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy <br /> lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll. <br /> <br /> MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: ''śrī-guru-pādāśrayaḥ''. <br /> Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei <br /> közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet <br /> hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és útmutatása alapján cselekedni:<br /> <br /> – Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek <br /> hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem <br /> érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E <br /> lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik <br /> olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, <br /> átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött <br /> lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol <br /> felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek <br /> növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat <br /> a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. <br /> Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol <br /> a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés <br /> kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az <br /> anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta <br /> lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, <br /> a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei <br /> bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja <br /> azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha <br /> azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, <br /> hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb <br /> Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet <br /> ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol <br /> a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket <br /> kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg <br /> az anyag börtönéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni <br /> az anyagi lét nyomorúságától:<br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem <br /> szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az <br /> anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. <br /> Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük <br /> Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor <br /> ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet <br /> törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon <br /> és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba <br /> kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor <br /> hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:<br /> ''<br /> :janame janame sabe pitā mātā pāya <br /> :kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei<br /> ''<br /> A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap <br /> egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint <br /> faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles <br /> lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek <br /> éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy <br /> kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével <br /> hazatérhetünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakavatott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi <br /> betegségéből:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja <br /> Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai <br /> elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez <br /> kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három <br /> fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh <br /> stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége.<br /> Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az <br /> univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak <br /> akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul <br /> anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét <br /> eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilincseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni <br /> tőle az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan <br /> erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok <br /> szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa <br /> lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, <br /> s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás <br /> jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz <br /> megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne <br /> az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­<br /> tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó <br /> szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk <br /> az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi <br /> érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta <br /> a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: <br /> „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­<br /> dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle <br /> Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta <br /> meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. <br /> Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult <br /> Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­<br /> szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. <br /> Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, <br /> mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan <br /> szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki <br /> tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami <br /> az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak <br /> nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság <br /> nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. <br /> Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy <br /> mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, <br /> aki segít átkelni a tudatlanság óceánján: <br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma <br /> olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert <br /> abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy <br /> kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak <br /> az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség <br /> Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha <br /> iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és <br /> a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, <br /> mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy <br /> emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez <br /> annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, <br /> és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet <br /> alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­<br /> nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie <br /> a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét <br /> nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember <br /> átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig <br /> a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha <br /> az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem <br /> kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az <br /> illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. <br /> Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki <br /> tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát:<br /> <br /> Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül <br /> az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni <br /> a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, <br /> aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig <br /> fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az <br /> embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki <br /> tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az <br /> anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően <br /> használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi <br /> létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, <br /> keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:<br /> <br /> Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra <br /> vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­<br /> adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és <br /> rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja <br /> [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak <br /> a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle <br /> fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan <br /> fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­<br /> szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően <br /> nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor <br /> az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi <br /> világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres <br /> egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, <br /> hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül <br /> találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el <br /> kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. <br /> … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért <br /> folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta <br /> bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink <br /> folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­<br /> maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles <br /> lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki <br /> tanítómesterrel és meghódol neki:<br /> <br /> Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek <br /> meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek <br /> köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők <br /> megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez <br /> kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­<br /> ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, <br /> Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, <br /> hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember <br /> élete sikeressé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:<br /> <br /> Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, <br /> amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának <br /> nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, <br /> nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról <br /> a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző <br /> cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az <br /> univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat <br /> magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot <br /> a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy <br /> nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket <br /> az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg <br /> a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés <br /> és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó <br /> körforgásából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan <br /> vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött <br /> életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki <br /> jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények <br /> között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált <br /> eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta <br /> ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy <br /> erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő <br /> erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. <br /> A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője <br /> megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni <br /> kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és <br /> a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét <br /> alóli felszabadulás:<br /> <br /> Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, <br /> nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi <br /> hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság <br /> sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, <br /> a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így <br /> felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, <br /> a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­sével ezt nem érheti el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmódtól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:<br /> <br /> Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő <br /> avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare <br /> Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat <br /> révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:<br /> ''<br /> :rajas tamaś ca sattvena<br /> :sattvaṁ copaśamena ca<br /> :etat sarvaṁ gurau bhaktyā<br /> :puruṣo hy añjasā jayet<br /> ''<br /> A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és <br /> tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől <br /> is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez <br /> automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerőinek befolyását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja <br /> a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk <br /> számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de <br /> a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr <br /> kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi <br /> a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását <br /> ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta <br /> bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen <br /> megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­tális síkra emelkedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki <br /> tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, <br /> és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:<br /> <br /> Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, <br /> a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái <br /> közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan <br /> védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, <br /> aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. <br /> Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz <br /> hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik <br /> a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, <br /> a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. <br /> A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg <br /> kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak <br /> egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk vissza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így <br /> énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent <br /> életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti <br /> Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű <br /> emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guruval (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és engedelmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā <br /> hatása alól:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmegvalósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. <br /> Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal <br /> nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy <br /> pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az <br /> ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még <br /> ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez <br /> a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai <br /> spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy <br /> a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, <br /> hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī <br /> is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől <br /> függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már <br /> anyagi testükben felszabadultak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, <br /> a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell <br /> az Urat: <br /> <br /> Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi <br /> energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, <br /> de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen <br /> öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy <br /> elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen <br /> más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. <br /> A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk <br /> az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia <br /> erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány <br /> tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány <br /> a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul <br /> meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit ===<br /> <br /> <br /> Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnunk:<br /> ''<br /> :kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ<br /> :yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ''<br /> Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas <br /> gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt <br /> Előtted. Kérlek, oktass engem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért <br /> mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy <br /> az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi <br /> védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, <br /> amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz <br /> hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha <br /> senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk <br /> őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha <br /> megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg <br /> akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, <br /> akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem <br /> szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:<br /> <br /> Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja <br /> érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, <br /> ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő <br /> a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki <br /> tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy <br /> úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek <br /> az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan <br /> lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz <br /> százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani <br /> az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, <br /> az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást <br /> a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, <br /> fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott <br /> is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az <br /> igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához <br /> vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, <br /> a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos <br /> embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és <br /> tudakozódnia tőle:<br /> <br /> A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle <br /> testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­nyítják. A természet törvényei következtében tehát (''prakṛteḥ <br /> kriyamāṇāni'') az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata <br /> miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy <br /> miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget <br /> a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő <br /> mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia <br /> az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester <br /> és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek <br /> kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és <br /> tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök <br /> helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az <br /> emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle <br /> elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz <br /> azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: <br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad <br /> 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell <br /> fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az <br /> anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. <br /> … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell <br /> hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos <br /> embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. <br /> Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen <br /> kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi <br /> tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és <br /> mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek <br /> éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s <br /> aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon <br /> minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb <br /> lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja <br /> a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, <br /> amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki <br /> tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse <br /> a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt <br /> arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét <br /> napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie <br /> egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni <br /> a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk ===<br /> <br /> Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy <br /> lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat <br /> folyamatát:<br /> ''<br /> :sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> ''<br /> Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden <br /> körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt <br /> kell képzést kapnunk:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: ''mayy <br /> āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''. Ez arra <br /> utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. <br /> Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak <br /> megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa <br /> különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása <br /> érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, <br /> a bhakta személyiségéhez kell fordulnia: <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat <br /> végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, <br /> hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges <br /> útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, <br /> aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének <br /> kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó <br /> szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember <br /> érdekét szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy <br /> vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, <br /> egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja <br /> büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az <br /> Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell <br /> válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: ''chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā'', senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta <br /> vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut <br /> (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. <br /> Ezt nevezik a paramparā rendszerének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig <br /> azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk <br /> őt lelki tanítómesterünknek:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki <br /> egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik <br /> arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, <br /> mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az <br /> Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek <br /> lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután <br /> az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második <br /> szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen <br /> kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki <br /> tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester <br /> irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, <br /> és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős <br /> és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred <br /> benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az <br /> eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. <br /> Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, <br /> hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:<br /> <br /> Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút <br /> Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, <br /> nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. <br /> A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk <br /> azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell <br /> látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító <br /> előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni <br /> egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem <br /> kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg <br /> az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó <br /> szolgálatot ad neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén <br /> elérjük az istenszeretetet:<br /> <br /> A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az <br /> embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva <br /> követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön <br /> meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti <br /> számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan <br /> hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az <br /> Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül <br /> Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt <br /> bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti <br /> szeretet síkjára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt <br /> cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, <br /> s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon <br /> keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. <br /> A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp <br /> elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté <br /> tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell <br /> tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:<br /> <br /> Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, <br /> a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi <br /> világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, <br /> mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat <br /> egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző <br /> közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta <br /> nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi <br /> tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is <br /> – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul <br /> az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy <br /> az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik <br /> a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:<br /> <br /> Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi <br /> a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és <br /> követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet <br /> a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa <br /> iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa <br /> lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy <br /> menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük <br /> szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor <br /> a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják <br /> a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror <br /> hitam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. <br /> ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-<br /> pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány <br /> eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé <br /> javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi <br /> mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta <br /> értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az <br /> ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása <br /> valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester ===<br /> <br /> A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége <br /> volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az <br /> ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek <br /> hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel <br /> kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket <br /> kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:<br /> <br /> A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az <br /> odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. <br /> A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa <br /> itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és <br /> minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8<br /> &lt;/small<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az <br /> Úr önmegvalósított bhaktája:<br /> <br /> Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem <br /> kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról <br /> és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül <br /> az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az <br /> érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket <br /> vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az <br /> érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen <br /> egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon <br /> a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére <br /> emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és <br /> betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, <br /> hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell <br /> fordulnia:<br /> <br /> Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt <br /> a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve <br /> imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel <br /> nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal <br /> együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott <br /> emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy <br /> guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó <br /> szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, <br /> s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (''śiṣyas te ’haṁ <br /> śādhi māṁ tvāṁ prapannam'' [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák <br /> szintén azt tanítják: ''tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni <br /> a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő <br /> útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az <br /> ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell <br /> értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen <br /> ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy <br /> gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni <br /> megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó <br /> szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz <br /> a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az <br /> életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester <br /> lótuszlábánál:<br /> <br /> Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol <br /> lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, <br /> s életem gyönyörteli lesz.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha <br /> nem térhet vissza Istenhez:<br /> <br /> Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall <br /> törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült <br /> megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy <br /> nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog <br /> találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. <br /> Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, <br /> hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki <br /> szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy <br /> lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy <br /> tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől <br /> is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen <br /> bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, összhangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának <br /> kijelentéseivel:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: ''sādhu-śāstra- <br /> guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya''. Ez az utasítás azt jelenti, hogy <br /> a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek <br /> figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások <br /> és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis <br /> vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi <br /> olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak <br /> jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­<br /> hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. <br /> Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell <br /> cselekednünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki <br /> tanítómester lótuszlábának:<br /> <br /> Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie <br /> a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet <br /> egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú <br /> emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. <br /> … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem <br /> érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának <br /> a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna <br /> Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember <br /> megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles <br /> lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester <br /> lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől <br /> és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és <br /> filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni <br /> annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja <br /> a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában <br /> a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át <br /> kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez <br /> a folyamat segíthet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes <br /> arányban fejlődik:<br /> <br /> Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) <br /> a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az <br /> emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett <br /> emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' <br /> – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az <br /> életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, <br /> nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­<br /> dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük eredeti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki <br /> tanítómestert:<br /> <br /> Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját <br /> szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, <br /> a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok <br /> gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa <br /> Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche <br /> kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” <br /> Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram <br /> āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai <br /> közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā <br /> az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást <br /> nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra <br /> ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, <br /> egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. <br /> Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös <br /> életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az <br /> odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson <br /> valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze <br /> Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény <br /> első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember <br /> bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. <br /> Nincs szükség külön erőfeszítésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető <br /> úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell <br /> a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (''sādhu-mārga-an-ugamanam''). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat <br /> módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell <br /> növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon <br /> könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo-<br /> rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének <br /> tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: <br /> „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! <br /> A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi <br /> állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester <br /> utasításainak követésével:<br /> <br /> Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki <br /> ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor <br /> lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az <br /> lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra <br /> kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől <br /> hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták <br /> társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni <br /> a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata <br /> végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség <br /> üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az <br /> Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad <br /> ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azonnal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen <br /> Istenhez:<br /> <br /> Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti <br /> Śukadeva Gosvāmī is: ''ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ <br /> śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ'' (Bhāg. 2.4.18). Aki az <br /> Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően <br /> az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, <br /> függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá <br /> válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai ===<br /> <br /> Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az <br /> anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy <br /> e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak <br /> szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az <br /> igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy <br /> megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:<br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből <br /> megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt <br /> az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és <br /> mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön <br /> és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik <br /> eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi <br /> az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen <br /> élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa <br /> kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa <br /> szolgájának:<br /> <br /> Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s <br /> a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. <br /> Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő <br /> szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában <br /> cselekedjünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni <br /> a zavarodottságot:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, <br /> amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, <br /> aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki <br /> azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki <br /> tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.<br /> <br /> Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia.<br /> <br /> Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki <br /> képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni <br /> tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. <br /> Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre <br /> fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló <br /> tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani <br /> az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és <br /> vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, <br /> amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten <br /> kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és <br /> nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten <br /> kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér-<br /> hetik a legfelső célt:<br /> <br /> Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek <br /> méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus <br /> elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki <br /> képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:<br /> <br /> Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből <br /> hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester <br /> oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége <br /> lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem <br /> követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt <br /> elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő <br /> spekulálókat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes <br /> meditálni:<br /> <br /> Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit <br /> követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások <br /> hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, <br /> valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra <br /> képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken <br /> meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban <br /> a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere <br /> utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī <br /> Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén <br /> szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett <br /> meditálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:A_Lelki_Tan%C3%ADt%C3%B3mester_%C3%A9s_a_Tan%C3%ADtv%C3%A1ny&diff=622331 2025-07-12T19:45:04Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>[[Category:Hungarian Language|3]]<br /> Ő Isteni Kegyelme<br /> A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda<br /> A Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi <br /> Közösségének (ISKCON) alapító ācāryája<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester és a tanítvány<br /> <br /> <br /> <br /> ''Összeállította és szerkesztette: Śubhānanda dāsa brahmacārī<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány<br /> <br /> <br /> A mű eredeti címe: <br /> ''Spiritual Master and Disciple<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> '''Tartalom<br /> <br /> Előszó: A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák <br /> <br /> 1. fejezet: Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége <br /> <br /> 2. fejezet: A lelki tanítómester <br /> <br /> 3. fejezet: A tanítványi láncolat alapelve (Paramparā) <br /> <br /> 4. fejezet: A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek <br /> <br /> 5. fejezet: Lelki avatás (Dīkṣā) <br /> <br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami <br /> Prabhupāda <br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az <br /> soha ne legyen tanítómester, apa, férj, <br /> anya vagy imádandó félisten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18&lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=Category:A_Lelki_Tan%C3%ADt%C3%B3mester_%C3%A9s_a_Tan%C3%ADtv%C3%A1ny&diff=622330 2025-07-12T19:44:04Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>[[Category:Hungarian Language|3]]<br /> Ő Isteni Kegyelme<br /> A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda<br /> A Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi <br /> Közösségének (ISKCON) alapító ācāryája<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester <br /> és a tanítvány<br /> <br /> <br /> <br /> Összeállította és szerkesztette: <br /> Śubhānanda dāsa brahmacārī<br /> <br /> �A lelki tanítómester és a tanítvány<br /> <br /> <br /> A mű eredeti címe: <br /> Spiritual Master and Disciple<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> �Tartalom<br /> <br /> Előszó: A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák <br /> <br /> 1. fejezet: Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége <br /> <br /> 2. fejezet: A lelki tanítómester <br /> <br /> 3. fejezet: A tanítványi láncolat alapelve (Paramparā) <br /> <br /> 4. fejezet: A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek <br /> <br /> 5. fejezet: Lelki avatás (Dīkṣā) <br /> <br /> <br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami <br /> Prabhupāda <br /> <br /> <br /> <br /> ��Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az <br /> soha ne legyen tanítómester, apa, férj, <br /> anya vagy imádandó félisten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18&lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=622329 2025-07-12T19:40:12Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD3|HU/SMD3]] '''[[HU/SMD3|HU/SMD3]] - [[HU/SMD5]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD5]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> == 4. FEJEZET: A tanítvány; Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ==<br /> <br /> <br /> === 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ===<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāh<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> :''āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> :''paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> :''guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura dala is megerősíti:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> :''mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> :''yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā azt <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk ­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elégedetté tesszük őt:<br /> <br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is automatikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A tanítványnak hinnie kell a lelki tanítómesterben ===<br /> <br /> <br /> '''Általános utasítások<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> :''ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell rendelkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért mindenki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> :''yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> :''tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Legfelsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondásoknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester szavaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncoljak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. A tanítvány legyen áldozatkész és alázatos ===<br /> <br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Kedves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sannyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítványnak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten megnyilvánulását vagy képviselőjét ===<br /> <br /> <br /> '''(Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> <br /> === 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és kötelességei ===<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómester szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzékszabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendszeresen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mindazt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön többet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki tanítómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara brahmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester utasítása szerint szabályozzák nemi életüket ===<br /> <br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A brahmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthának engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāhmaṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyakorolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. A tanítvány helyes viselkedése istentestvéreivel szemben ===<br /> <br /> <br /> '''Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre méltónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūrtit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. …<br /> <br /> <br /> === 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki tanítómestere istentestvéreit ===<br /> <br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki tanítómestere fiatal feleségével szemben ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfürdesse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brahmacārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> <br /> === 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere kegyének és áldásainak köszönhetően fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanítómester kegyéből érhető el:<br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> :''sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> :''kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanítványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 14. A tanítványnak vigyáznia kell, hogy ne kövessen el sértéseket a lelki tanítómesterrel szemben ===<br /> <br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmeskedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sértését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> :''tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> :''janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhaktákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk. Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáznia kell, nehogy guru-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlábával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇavák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> guru-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a guru-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azonnal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlenségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedtetek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkívül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāhmaṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról<br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez közeledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rosszindulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācāryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki tanítómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz megjelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Maitreyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, akiben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visszaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāprabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jelleméből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 15. Egyéb fontos utasítások a tanítványtól elvárt kritériumokat, tulajdonságokat és kötelességeket illetően ===<br /> <br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki mindig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadultam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben történni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> :''amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> :''asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­les<br /> tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a félistenek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felsőlélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudomány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> <br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> <br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­nia kell a tapasyát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tud szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értelmét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> :''sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki tanítómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adósságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósítás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevékenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalomban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brahmā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megadtam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valamennyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden akadályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭhaloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüllyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemondásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalmasabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki tanítómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlábáról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy megszabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló bölcset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanítómesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómesterétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki tanítómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD5&diff=622327 2025-07-12T19:36:29Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD4|HU/SMD4]] '''[[HU/SMD4|HU/SMD4]] - [[HU/SMD_SP]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD_SP]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 5. FEJEZET Lelki avatás (Dīkṣā) ==<br /> <br /> <br /> === 1. A dīkṣā meghatározása ===<br /> <br /> A dīkṣā meghatározása:<br /> <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) <br /> elmagyarázza, mi a dīkṣā:<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember <br /> felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat min­den bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások hozzáértő tanulmányozói dīkṣānak nevezik ezt <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A dīkṣā jelentése:<br /> <br /> A dīkṣā valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a transz­cendentális tudást átadva – amelynek hatására a tanítvány <br /> megszabadul minden anyagi szennyeződéstől – felavatja <br /> a tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.111<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. Az avatás szükségessége és célja ===<br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇához fűződő valódi kapcsolatunkat az alapozza meg, <br /> hogy egy hiteles lelki tanítómester felavat bennünket:<br /> <br /> [A Kṛṣṇához fűződő] kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. … Azt, amikor <br /> valaki kapcsolatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak <br /> nevezik. A lelki tanítómestertől kapott avatás pillanatában meg­<br /> szilárdul a viszony Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa­tudatot gyakorló ember <br /> között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna <br /> bennünket, sohasem lehet igazi kapcsolatunk a Kṛṣṇa­tudattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki nem kapott megfelelő avatást, annak minden odaadó tette <br /> hiábavaló, és ismét az állati fajokba süllyedhet: <br /> <br /> A vaiṣṇava szabályozó elvek alapján brāhmaṇa avatást kell <br /> kapnunk. A Hari-bhakti-vilāsa (2.6) a következő utasítást idézi <br /> a Viṣṇu-yāmalából:<br /> <br /> :''adīkṣitasya vāmoru kṛtaṁ sarvaṁ nirarthakam <br /> :''paśu-yonim avāpnoti dīkṣā-virahito janaḥ<br /> <br /> „»Akit nem avat fel egy hiteles lelki tanítómester, annak min­den odaadó tette hiábavaló. Aki nem kapott megfelelő avatást, <br /> ismét az állati fajokba süllyedhet.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás célja:<br /> <br /> A tanítványt a lelki tanítómester szabadítja ki māyā karmai <br /> közül azzal, hogy beavatja a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra ének­lésébe. Az alvó ember így a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare éneklésével magához térhet. Úgy is mondhatnánk, <br /> hogy a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élő­<br /> lényeket, hogy imádhassák az Úr Viṣṇut. Ez a dīkṣā, az avatás <br /> célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert <br /> a lelki tudatot illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hozzátartozik a sādhana-bhaktihoz, hogy avatást és utasításokat kapunk a lelki tanítómestertől: <br /> <br /> „Kezdetben hitre van szükség. Azután az ember keresni kezdi <br /> a tiszta bhakták társaságát, majd avatást kap a lelki tanítómestertől, és az ő utasításai szerint betartja a szabályozó elveket. <br /> Így megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és rendíthetetlenül szilárddá válik az odaadó szolgálatban. Ezután ízre és <br /> ragaszkodásra tesz szert. Ez a sādhana-bhakti, a szabályozó <br /> elvek szerint végzett odaadó szolgálat útja. Fokozatosan felerősödnek az érzelmek, s végül felébred a szeretet. Így megy <br /> végig az istenszeretet fejlődésének lépcsőfokain a Kṛṣṇa-tudat <br /> iránt érdeklődő bhakta.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15-16 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.14-15]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási szertartás neve upanīti, és arra szolgál, hogy közelebb vigyen a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> … a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványo­kat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és <br /> megadja nekik a második születést. Az upanīti nevű szertartás, <br /> amellyel bevezeti őket a lelki tudomány tanulmányozásába, <br /> arra szolgál, hogy közelebb vigye a tanítványokat a lelki tanító­<br /> mesterhez. Aki nem képes közelebb kerülni egy lelki tanítómes­terhez, az nem kaphat szentelt zsinórt, és így śūdrának minősül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak akkor hordozhatja a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha olyan valakitől kap avatást, akinek <br /> már a szívében van:<br /> <br /> Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a legnagyobb áldást hozza <br /> az egész univerzumra, Vasudeva elméjéből Devakī elméjébe <br /> került. Vasudeva ezzel felavatta Devakīt, aki amiatt, hogy az <br /> Úr Kṛṣṇát, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta <br /> szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj <br /> válik csodálatossá a kelő holdtól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A manastaḥ szó arra utal, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége Vasudeva elméjének vagy szívének <br /> mélyéből Devakī szíve mélyére került. Alaposan meg kell jegyez­nünk, hogy az Úr nem az emberi lényekre jellemző módon került <br /> Devakī szívébe, hanem dīkṣā, avatás útján. Ez a vers tehát az ava­tás fontosságáról is említést tesz. Ha valaki nem egy olyan meg­<br /> felelő személytől kap avatást, aki mindig a szívében hordozza az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem tehet szert arra a képes­ségre, hogy az Istenség Személyiségét ő maga is a szívébe zárja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember második születésekor a lelki tanítómestert lesz az <br /> apa, a Védák pedig az anya:<br /> <br /> Az emberi lénynek kétszer kell megszületnie. Először gyermek­ként egy jó apától és anyától, majd még egyszer a lelki tanító­mestertől és a Védáktól. Az első anya és apa világra hozzák, <br /> majd a lelki tanítómester és a Védák válnak második apjává és anyjává.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Civilizált ember az, aki másodszor is megszületik, amikor <br /> kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az <br /> élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszön­hetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egye­sülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra <br /> megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki <br /> valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át <br /> az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és <br /> az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az <br /> örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki <br /> felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált <br /> embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb <br /> az alacsonyrendű állatoknál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás megváltoztatja <br /> a tanítvány életét:<br /> <br /> Nāradajī előző életében a nagy bölcsek kegyéből megkapta <br /> a lelki tudást, s élete érzékelhetően megváltozott, noha még csak <br /> öt éves volt. Fontos jel ez, amely a hiteles lelki tanítómestertől <br /> kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid <br /> idő alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást <br /> elősegítve.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki avatást kap és betartja a szabályozó elveket, <br /> megtisztul az anyagi élet szennyeződésétől:<br /> <br /> Ha valaki komolyan gondolja a lelki életet, avatást kap – ezt <br /> a szintet nevezik bhajana-kriyānak. Ezután az ember valóban <br /> az Úr odaadó szolgálatába kezd a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> rendszeres – napi tizenhat környi – ismétlésével, és azzal, hogy <br /> tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábító­ és mámorítósze­rektől, a húsevéstől és a szerencsejátékoktól. A bhajana-kriyā <br /> által az ember megszabadul az anyagi szennyeződésektől. Nem <br /> megy többé étterembe vagy szállodába, hogy „finom” ételeket <br /> ízleljen meg, amelyek hússal és hagymával készültek, és nem <br /> törődik többé a dohányzással vagy a tea­ és kávéivással sem. <br /> Nemcsak tartózkodik a tiltott szexuális élettől, hanem teljes <br /> mértékben távol tartja magát attól. Nem érdekli az sem, hogy <br /> spekulálásra vagy szerencsejátékra vesztegesse az idejét. Ily <br /> módon megtisztul a nemkívánatos dolgoktól (anartha-nivṛtti). <br /> Az anartha szó azt jelenti: nemkívánatos dolgok. Az anarthák <br /> eltűnnek, amikor az ember ragaszkodni kezd a Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmához.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hetedik vers <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás elősegíti a Hare Kṛṣṇa éneklését és a Kṛṣṇa-tudat <br /> felébredését:<br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése tehát olyan hatásos, <br /> hogy nem függ a hivatalos avatástól, de ha valaki avatást kap, <br /> s pañcarātra-vidhit (mūrti­imádatot) végez, Kṛṣṇa­tudata <br /> hamarosan felébred, s többé nem azonosítja magát az anyagi <br /> világgal. Minél inkább megszabadul az anyagi azonosítástól, <br /> annál inkább megvalósítja, hogy a lélek a természetét tekintve <br /> ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Lélek. Az abszolút szintet elérve <br /> ekkor megérti, hogy az Úr szent neve és Maga az Úr azonosak, <br /> s a megvalósításnak ezen a szintjén az Úr szent nevét, a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát nem tekinti anyagi hangnak. Aki anyagi hang­<br /> vibrációnak tekinti a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, elbukik. Úgy <br /> kell imádnunk és énekelnünk az Úr szent nevét, hogy elfogad­juk: nem különbözik Magától az Úrtól. Ezért aztán egy hiteles <br /> lelki tanítómester irányításával, a kinyilatkoztatott szentírások­kal egyetértésben megfelelő avatást kell kapnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki beléphet az ISKCON-ba és kétszerszületett lehet (s ily <br /> módon megértheti az Urat):<br /> <br /> Bárki csatlakozhat a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetéhez, <br /> és bárki avatást kaphat, hogy kétszerszületett legyen. Sanātana <br /> Gosvāmī azt mondta, hogy az avatás és a hiteles képzés ered­<br /> ményeképpen bárkiből kétszerszületett válhat. Az első születést <br /> a szülőknek köszönhetjük, a másodikat pedig a lelki apának és <br /> a védikus tudásnak. Aki nem kétszerszületett, nem értheti meg <br /> az Úr és bhaktái transzcendentális jellemét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus szertartások végzéséhez és a szent név helyes imádatához brāhmaṇa avatásra van szükség:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (2.3­4) és a Bhakti-sandarbha (283) <br /> a dīkṣā szabályozó elveiről ír:<br /> <br /> :''dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu <br /> :''yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu<br /> :''tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu <br /> :''nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam<br /> <br /> „Szülessen bár brāhmaṇa családban valaki, nem végezheti <br /> a védikus szertartásokat, ha nem kapott avatást és nincs szen­telt zsinórja. Jóllehet brāhmaṇa családba született, csak az ava­tás és a szent zsinór szertartása után válik brāhmaṇává. Aki <br /> nem kapott brāhmaṇa avatást, nem imádhatja megfelelően <br /> a szent nevet.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az avatáshoz szükséges tulajdonságok és feltételek ===<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szerveze­tébe, mit kellene tennem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindenek előtt a tiltott szexuális életről <br /> kellene lemondania.<br /> <br /> Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a til­tott szexuális élet?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli <br /> szexuális élet. Az állatok korlátlanul élnek szexuális életet, <br /> de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden <br /> országban, minden vallásban van valamiféle rendszer a szexuá­lis élet korlátozására. És le kellene mondania minden kábító – és <br /> mámorítószer fogyasztásáról is, beleértve a teát, a cigarettát, az <br /> alkoholt, a marihuánát – mindent, ami mérgező.<br /> <br /> Riporter: Valami másról még?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A húsevésről, a tojás – és halfogyasztásról. <br /> A szerencsejátékról szintén. Anélkül, hogy lemondana ezekről <br /> a bűnös tettekről, nem kaphatna avatást.<br /> <br /> … Riporter: A „hódolj meg” azt jelenti, hogy az embernek el <br /> kell hagynia a családját?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: De tegyük fel, avatást kapnék. Nem kellene idejön­nöm és a templomban élnem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem feltétlenül.<br /> <br /> Riporter: Maradhatok otthon?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ó, igen.<br /> <br /> Riporter: És mi lesz a munkahelyemmel? Fel kellene mondanom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Elég, ha szakít a rossz szokásaival, <br /> és énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát ezeken a gyöngyökön – ennyi <br /> az egész.<br /> <br /> Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, csak önkéntes alapon. Ha ad valaki, <br /> az jó. Ha nem ad, az se baj. Nem függünk senki anyagi támo­gatásától. Kṛṣṇától függünk.<br /> <br /> Riporter: Semmi pénzt nem kéne adnom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: Ez az egyik fő dolog, ami megkülönbözteti a hiteles <br /> gurut a hamis gurutól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Ő Isten <br /> képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan tanítványokat, akik nem <br /> tartják be a szabályozó elveket:<br /> <br /> Néha olyan materialisták akarnak a tanítványaink lenni, akik <br /> nem hajlandók feladni bűnös tetteiket: a tiltott nemi életet, <br /> az alkohol­ és kábítószer­fogyasztást, a szerencsejátékot és <br /> a húsevést. A vaiṣṇavák azonban a hivatásos lelki tanítómes­terekkel ellentétben – akik úgy avatnak fel tanítványokat, hogy <br /> nem veszik figyelembe a helyzetüket – nem fogadnak el ilyen <br /> komolytalan tanítványokat. Az embernek legalább abba kell <br /> beleegyeznie, hogy betartja a tanítvány számára előírt szabá­lyokat, mielőtt egy vaiṣṇava ācārya elfogadná.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatással a tanítványnak fel kell hagynia a tiltott nemi <br /> életettel, a kábítószer- és alkoholfogyasztással, a szerencsejátékkal és a húsevéssel:<br /> <br /> Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követé­sébe. Avatáskor a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom arra kéri az ava­tandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig <br /> azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa <br /> tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk <br /> javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi <br /> életet, a kábítószer­ és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot <br /> és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes <br /> embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és <br /> hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor meg kell válni minden bűnös tettől:<br /> <br /> Amikor az Úr segítségül hívta Sudarśana cakráját, Śrīla Nityā­nanda Prabhu arra kérte, hogy bocsásson meg a két testvérnek, <br /> akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy bocsás­son meg nekik szörnyű viselkedésükért. Nityānanda Prabhu <br /> arra is megkérte az Urat, hogy fogadja el ezeket a bűnbánó <br /> lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy <br /> ezek után teljesen megválnak minden bűnös tettüktől és züllött <br /> szokásuktól. A két testvér beleegyezett, és megígérték, hogy <br /> véget vetnek bűnös szokásaiknak. A kegyes Úr elfogadta őket, <br /> és soha többé nem emlegette a múltjukat.<br /> <br /> Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban <br /> senki sem mondhatja bűntelennek magát – ilyet állítani lehe­tetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek megbocsát azzal <br /> az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, nem követ el bűnt többé.<br /> <br /> … Ebben a Kali­yugában gyakorlatilag mindenki olyan, akár <br /> Jagāi és Mādhāi. Ha meg akarnak szabadulni a bűneik vissza­<br /> hatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mahāp­rabhunál, és a lelki avatás után tartózkodniuk kell attól, amit <br /> a śāstrák tiltanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány megfogadja, hogy nem követ el többé <br /> bűnös tettet, és végrehajtja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> „A vadász ekkor így szólt: »Drága uram! Azt teszem, amit mondasz.« Nārada erre nyomban megparancsolta neki: »Először <br /> is törd el az íjadat, s aztán majd megmondom, mit tegyél!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak foga­dalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet – nem él <br /> tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, <br /> és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester <br /> gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.256<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azon­nal tanítványokat. Az avatásra váróknak először hat hónapig <br /> részt kell venniük az āratin és a śāstrákból tartott előadásokon, <br /> be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi <br /> bhaktával. Amikor valóban a puraścaryā-vidhi fejlett szintjére <br /> emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja <br /> őket. Nem lehet bárkit sebtében felavatni, anélkül hogy meg­felelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy min­dennap tizenhat kört énekel a Hare Kṛṣṇa mantrából, követi <br /> a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, <br /> a második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt <br /> jelzi, hogy brāhmaṇának ismerik el).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatás feltételei:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómesternek … meg kell figyelnie <br /> a tanítvány tulajdonságait, mielőtt elfogadja tanítványának. <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban a követelmény az, hogy az <br /> embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet <br /> négy alappillérét – a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító­ és <br /> mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Külö­nösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy <br /> a leendő tanítvány kész­e a szabályozó elvek követésére. Azután <br /> megkapja egy vaiṣṇava szolga nevét, és avatásban részesül, <br /> mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört <br /> kell énekelnie a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrából. A tanítvány így <br /> legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez <br /> a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután <br /> második avatásra ajánlják, melynek során szent zsinórt kap, <br /> és hiteles brāhmaṇának fogadják el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első, második és a sannyāsa avatás feltételei:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban bevett folyamat, hogy minden <br /> tanítvány avatásban részesül. A Hari-bhakti-vilāsában Sanātana <br /> Gosvāmī kijelenti: tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām, <br /> az avatás bevett folyamata révén bárki brāhmaṇává válhat. Így <br /> aztán Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyez­nek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel <br /> – a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, <br /> valamint az alkohol­ és kábítószerfogyasztással – felhagyva foko­zatosan a lelki élet tevvékenységeinek fejlett szintjére emelkednek. <br /> Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, <br /> első avatást (hari-nāma avatást) kap, s naponta legalább tizen­hat kört kell japáznia rendszeresen. Azután hat hónap vagy egy <br /> év elteltével másodszor is felavatjuk, s az előírásos áldozat és <br /> szertartások keretében megkapja a szent zsinórt. Bizonyos idő <br /> múlva, amikor még tovább fejlődik, és hajlandó lemondani erről <br /> az anyagi világról, a sannyāsa rendbe léphet. Ekkor a svāmī vagy <br /> gosvāmī címet kapja, ami azt jelenti: „az érzékek ura”.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.265<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Valaki akkor válik alkalmassá az avatásra, amikor elveszti <br /> érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és a lelki élet kezdi <br /> érdekelni:<br /> <br /> A dīkṣāról, azaz a lelki avatásról Śrīla Jīva Gosvāmī így ír <br /> a Bhakti-sandarbhában (868):<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt <br /> :''kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmād dīkṣeti sā proktā <br /> :''deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā által az ember elveszíti érdeklődését az anyagi élvezet <br /> iránt, és fokozatosan a lelki élet iránt kezd érdeklődni.”<br /> <br /> Ennek számtalan példáját láttuk a gyakorlatban, különö­sen Európában és Amerikában. Sok tanítvány, aki jómódú és <br /> tiszteletre méltó családokból jön hozzánk, hamarosan elveszíti <br /> érdeklődését az anyagi élvezetek iránt, és mohón vágyni kezd <br /> arra, hogy a lelki élet útjára lépjen. Bár nagyon gazdag család­ból származnak, sokan közülük elfogadják az esetleges kényel­metlen életkörülményeket. Kṛṣṇa kedvéért bármilyen életkö­rülmények között hajlandóak élni, csak hogy a templomban <br /> lakhassanak, és vaiṣṇavák társaságában lehessenek. Amikor <br /> az embert már nem érdekli az anyagi élvezet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy avatást kapjon a lelki tanítómestertől. A lelki életben <br /> történő fejlődés érdekében a Śrīmad-Bhāgavatam (6.1.13) elő­<br /> írja: Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. Ha valaki <br /> komolyan eltökéli, hogy dīkṣāt fogad el, késznek kell lennie <br /> a lemondásra, a cölibátusra, az elme és a test kontrollálásának <br /> gyakorlására. Amikor ily módon felkészült, és vágyik arra, hogy <br /> lelki megvilágosodásban (divya-jñāna) részesüljön, alkalmas az <br /> avatásra. A divya-jñānát szakszóval tad-vijñānának nevezik, <br /> vagyis a Legfelsőbbről szóló tudásnak. Tad-vijñānārthaṁ sa <br /> gurum evābhigacchet: ha valaki érdeklődik az Abszolút Igazság <br /> transzcendentális témája iránt, avatásban kell részesülnie. Az <br /> ilyen embernek egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, hogy <br /> dīkṣāt kapjon. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) a következő­ket szintén előírja: Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya <br /> uttamam. „Ha valakit igazán érdekel az Abszolút Igazságról <br /> szóló transzcendentális tudomány, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia.”<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk úgy, hogy <br /> nem követjük az instrukcióit. Nem szabad lelki tanítómestert <br /> elfogadnunk abban az esetben sem, ha a lelki életet csupán <br /> divathóbortból vagy magamutogatásból gyakoroljuk. Jijñā-sunak, vagyis nagyon érdeklődőnek kell lennünk ahhoz, hogy <br /> tanulhassunk a hiteles lelki tanítómestertől. Az érdeklődésnek <br /> szigorúan a transzcendentális tudományra kell irányulnia (jijñā-<br /> suḥ śreya uttamam). Az uttamam szó arra vonatkozik, ami túl <br /> van az anyagi tudáson. A tama szó azt jelenti, hogy „ennek az <br /> anyagi világnak a sötétsége”, az ut pedig annyit jelent: „transz­cendentális”. Az emberek általában a világi témák iránt érdek­lődnek, de amikor valaki elveszíti ilyen irányú érdeklődését, és <br /> csak a transzcendentális témák kezdik érdekelni, teljes mérték­ben alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon. <br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Ötödik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csakis akkor forduljon valaki lelki tanítómesterhez, ha valóban mohón vágyik a megvilágosodásra:<br /> <br /> Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban <br /> részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, <br /> mint egy disznó vagy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe <br /> merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a módja a tudás elsajátításának. Meg kell <br /> hódolnunk a nagy személyiségek lótuszlábánál, akik valóban <br /> át tudják adni a transzcendentális tudást. Az írások ezért azt <br /> mondják: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]. „Aki meg akarja érteni a leg­felsőbb célt és az élet értelmét, annak egy hiteles lelki tanító­mesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.” Csak <br /> az alkalmas arra, hogy egy guruhoz, vagyis egy lelki tanító­mesterhez forduljon, aki valóban tudásra vágyik, hogy szerte­foszlassa a tudatlanság sötétségét. A guruhoz nem szabad az <br /> anyagi haszon reményében fordulnunk. Nem szabad csupán <br /> azért elmennünk hozzá, hogy kigyógyuljunk egy betegségből, <br /> vagy hogy valamilyen csodálatos áldásban részesüljünk. Ez nem <br /> a helyes módja a guru megközelítésének. Tad-vijñānārtham: <br /> azért kell hozzá fordulnunk, hogy megértsük a lelki élet transz­cendentális tudományát. Sajnos ebben a Kali­korban számtalan <br /> csaló guru van, aki varázslatokkal bűvöli el tanítványait, és sok <br /> ostoba tanítvány van, aki a puszta anyagi nyereség érdekében e <br /> szemfényvesztésre kíváncsi. Az efféle tanítványok nem akarják <br /> a lelki élet útját járni, hogy megmeneküljenek a tudatlanság <br /> sötétjéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad egy arra méltatlan embert <br /> felavatnia:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad olyan tanítványt elfogad­nia, aki nem rendelkezik a kellő tulajdonságokkal. Nem szabad <br /> hivatásos lelki tanítómesternek lennie, s nem szabad csupán <br /> a pénz reményében tanítványokat elfogadnia. A hiteles lelki <br /> tanítómesternek látnia kell az őszinte tulajdonságokat abban, <br /> akit fel fog avatni. Egy arra méltatlan embert nem szabad <br /> felavatnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-vedānták részrehajlás nélkül mindenkit beavatnak <br /> a lelki életbe:<br /> <br /> A vedānta-vādīk – vagy bhakti-vedānták – nem részrehajlóak <br /> az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának terjeszté­sében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát, művelt vagy <br /> műveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellen­szenves számukra. A bhakti-vedānták látják, hogy az emberek <br /> valótlan, érzéki dolgokra pazarolják idejüket. Feladatuk az, <br /> hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett <br /> kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására <br /> a legbűnösebb lélek is a lelki élet szintjére emelkedhet, s avatást <br /> kapva a bhakti-vedāntáktól az emberek lassanként előrejutnak <br /> a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem törődve azzal, ki milyen anyagi helyzetben van, oltalmába vesz bárkit, és bevonja a lelki életbe:<br /> <br /> Bhavānanda Rāya Śrī Caitanya Mahāprabhu magasztaló szavai hallatán kijelentette: „A társadalom negyedik rendjéhez <br /> tartozom, s örökké világi ügyek kötnek le. Noha végtelenül <br /> elesett vagyok, Te mégis megérintettél. Ez azt bizonyítja, hogy <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azok, akik a lelki megértés rendkívül <br /> fejlett szintjén állnak, nem törődnek mások anyagi világban <br /> betöltött helyzetével. Egy lelki szempontból fejlett ember min­den élőlényre mint lelki lényre tekint, következésképpen nem <br /> tesz különbséget a művelt brāhmaṇa, a kutya, a caṇḍāla vagy <br /> bárki más között. Az élőlények anyagi teste nem befolyásolja <br /> – lelki lénynek lát mindenkit. Bhavānanda Rāya éppen ezért <br /> nagyra becsülte Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentését, amely <br /> elárulta, hogy az Úr nem vette figyelembe a śūdra kaszthoz tar­tozó és világi tetteket végző Bhavānanda Rāya társadalomban betöltött szerepét. Ehelyett csupán lelki helyzetét vette számí­tásba, s ugyanígy tekintett Rāmānanda Rāyára és fivéreire is. Az <br /> Úr szolgái hasonlóképpen gondolkodnak. Oltalmat nyújtanak <br /> mindenkinek – minden élőlénynek –, s nem nézik, hogy valaki <br /> brāhmaṇa vagy épp caṇḍāla családból származik­e. Egy lelki <br /> tanítómester mindenkit jó útra térít, és mindenkit biztat lelki <br /> élete során. Egy ilyen bhaktánál menedéket keresve az ember <br /> sikeressé teheti az életét. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya láncolatában a lelki tanítómesterek nagyvonalúak a tanítványok elfogadásában:<br /> <br /> Aki a sannyāsa rendbe lépett, annak tilos elfogadnia olyan <br /> tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy sannyāsīnak <br /> először meg kell győződnie arról, hogy leendő tanítványa őszin­tén vágyik­e a Kṛṣṇa­tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfo­gadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan indokolatlanul kegyes, <br /> hogy azt tanácsolta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy <br /> mindenhol beszéljenek a Kṛṣṇa­tudatról. Így aztán az Úr Cai­tanya láncolatában még a sannyāsīk is hirdethetik mindenhol <br /> a Kṛṣṇa­tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a tanítványuk <br /> lenni, mindig elfogadják.<br /> <br /> A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, <br /> akkor a Kṛṣṇa­tudat mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a sannyāsīk néha még <br /> azt a kockázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem <br /> teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles <br /> lelki tanítómester kegyéből a tanítvány később fokozatosan <br /> felemelkedik. Aki azonban pusztán azért gyarapítja tanítványai <br /> számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert, <br /> az kétségtelenül el fog bukni a Kṛṣṇa­tudat gyakorlásának útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt még a legelesettebb <br /> ember is a legmagasabb szintre emelkedhet, hiszen a lelki <br /> tanítómester bárkit elfogadhat tanítványként (ha az őszinte):<br /> <br /> A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmaga­sabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. … <br /> az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül <br /> attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgá­latot mindenki végezheti.<br /> <br /> Ezért mindenkinek – még azoknak is, akik nem emberi <br /> lények – szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással.<br /> <br /> … Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keres­sünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek <br /> a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neve­letlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszko­dóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy <br /> felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat <br /> végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett <br /> odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. <br /> A Bhagavad-gītā (9.30, 32) ezt szintén alátámasztja.<br /> <br /> Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb <br /> szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transz­cendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki – legyen bárki <br /> és bármi… – az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökélt­séggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, <br /> vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem a születésük alapján fogadja el <br /> tanítványait:<br /> <br /> Az odaadás vallása szerint – amit általában vaiṣṇava vallásként <br /> ismernek – senki számára nincsenek korlátok, amelyek gátol­nák a fejlődésben Isten megvalósítása során. Egy vaiṣṇava olyan <br /> hatalommal rendelkezik, hogy még egy kirātát is – vagy az előbb <br /> felsoroltak közül bárkit – vaiṣṇavává tehet. A Bhagavad-gītāban <br /> (9.32) az Úr azt mondja, hogy bárki, az alacsony származású <br /> emberek, a nők, a śūdrák vagy a vaiśyák mind az Úr bhaktáivá válhatnak, és az Úr bhaktájaként mindenki alkalmassá válhat <br /> arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az egyetlen feltétel, hogy <br /> az ember keressen menedéket az Úr tiszta bhaktájánál, aki ala­pos tudással rendelkezik Kṛṣṇa transzcendentális tudományá­ról (a Bhagavad-gītāról és a Śrīmad-Bhāgavatamról). Bármely <br /> részéről származzon a világnak, az, aki alaposan elsajátítja <br /> a Kṛṣṇáról szóló tudományt, tiszta bhaktává és az emberek lelki <br /> tanítómesterévé válhat, és szívüket megtisztítva jó útra térítheti <br /> őket. Még a legbűnösebb ember is azonnal megtisztulhat, ha <br /> kapcsolatba kerül egy tiszta vaiṣṇavával. Egy vaiṣṇava tehát <br /> a világ bármely részéről fogadhat el őszinte tanítványt, anélkül <br /> hogy figyelembe venné kasztját, hitvallását, és a szabályozó <br /> elvek segítségével a tiszta vaiṣṇava szintjére emelheti, aki fölötte <br /> áll a brahminikus kultúrának. … Hazája sajátságos szokásaitól <br /> függetlenül lelki alapon bárki befogadható a vaiṣṇava hitbe, <br /> senki sincs kizárva e transzcendentális folyamatból. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasítására a Śrīmad-Bhāgavatam vagy <br /> a Bhagavad-gītā vallását az egész világon prédikálhatjuk, helyes <br /> irányba terelve azokat, akik hajlandóak elfogadni a lelki kultú­rát. A bhakták kulturális mozgalmát minden bizonnyal minden <br /> értelmes és kíváncsi ember elfogadja, anélkül hogy bármilyen <br /> elfogultságot érezne országa szokásai iránt. Egy vaiṣṇava soha­sem a születése alapján tekint vaiṣṇavának valakit… <br /> <br /> A végkövetkeztetés tehát az, hogy mivel az Úr mindenható, <br /> mindenkit, minden körülmények között elfogadhat a világ bár­mely részéről, akár személyesen, akár hiteles megnyilvánulásán, <br /> a lelki tanítómesteren keresztül. Az Úr Caitanya számtalan bhaktát fogadott el a a varṇāśrama rendszeren kívüli közösségekből is, <br /> és hogy tanítson minket, Ő Maga jelentette ki, hogy nem tartozik <br /> semmilyen kaszthoz és társadalmi rendhez, hanem a vṛndāvanai <br /> leányokról gondoskodó Úr (az Úr Kṛṣṇa) szolgájának örök szol­gája. Ez az az út, amely az önmegvalósításhoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A śūdrák sincsenek kizárva a lelki avatásból, csak a lelki tanítómesternek jóvá kell hagynia azt:<br /> <br /> A brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya testén a szent zsinór a lelki <br /> tanítómestertől kapott avatás jelképe, és mit sem ér, ha valaki <br /> csupán azért viseli, hogy előkelő származásával kérkedjen. <br /> A lelki tanítómesternek az a kötelessége, hogy felavassa a tanít­ványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat <br /> után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat. E lelki avatásból <br /> az sincsen kizárva, aki śūdrának született, ám ennek a lelki <br /> tanítómester jóváhagyásával kell történnie. A lelki tanítómester <br /> kellőképpen hivatott arra, hogy tanítványának megadja a brāhmaṇák jogait, feltéve, hogy erre tökéletesen alkalmasnak találja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki őszinte, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (1.194) a következő utasítást adja:<br /> <br /> :''āntrikeṣu ca mantreṣu dīkṣāyāṁ yoṣitām api <br /> :''sādhvīnām adhikāro ’sti śūdrādīnāṁ ca sad-dhiyām<br /> <br /> „Azok a śūdrák és nők, akik tiszták, és őszintén szeretnék <br /> megérteni az Abszolút Igazságot, alkalmasak arra, hogy avatást <br /> kapjanak a pāñcarātrika-mantrákkal.” … Ha valaki őszintén <br /> vágyik arra, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy a dīkṣā-mantrát <br /> énekelje, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika <br /> folyamatnak megfelelően. A védikus elvek szerint azonban <br /> csak olyan brāhmaṇát lehet felavatni, aki teljes mértékben <br /> alapvető kötelességeit végzi. Śūdrák és nők számára nem <br /> engedélyezik a vaidika avatást. Aki a lelki tanítómester meg­<br /> ítélése szerint nem alkalmas erre, az nem fogadhat el mantrát a pāñcarātrika-vidhiből vagy a vaidika-vidhiből. Amikor <br /> valaki alkalmas arra, hogy elfogadja a mantrát, avatást kap <br /> a pāñcarātrika-vidhin vagy a vaidika-vidhin keresztül. Az ered­mény mindkét esetben ugyanaz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles avatás révén bárki lehet vaiṣṇava (és így az egész világ <br /> Kṛṣṇa-tudatossá válhat):<br /> <br /> Akik nem tartoznak igazán az ācāryák láncolatához, akik <br /> maguk sem tudják, hogyan kell cselekedni az ācārya szerepé­ben, azok csak fölöslegesen bírálják az ISKCON mozgalom <br /> tevékenységét az Indián kívüli országokban. A valóságban <br /> azonban azok, akik így kritizálnak, semmit sem képesek tenni <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztéséért. Amikor valaki útnak indul és pré­dikál, vállal minden kockázatot, valamint tekintetbe veszi az <br /> adott időt és helyet, akkor lehetséges, hogy az imádat módszere <br /> megváltozik, de a śāstra szerint ebben nincs semmi hiba. Śrīmad <br /> Vīrarāghava Ācārya, a Rāmānuja­sampradāya tanítványi lán­<br /> colatának egyik ācāryája magyarázatában megjegyezte, hogy <br /> a caṇḍālák, a feltételekhez kötött lelkek, akik még a śūdra csa­ládoknál is hitványabb származásúak, a körülményeket figye­lembe véve szintén kaphatnak avatást. A külsőségeken néha lehet egy kicsit változtatni annak érdekében, hogy belőlük is <br /> vaiṣṇava lehessen. … Az az elv, miszerint a vaiṣṇava kultuszt <br /> csak indiaiak vagy hinduk gyakorolhatják, téves elképzelés. <br /> Úgy kell prédikálnunk, hogy mindenki csatlakozzon a vaiṣṇava <br /> kultuszhoz. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: <br /> még olyan emberek között is lehetséges, akik caṇḍāla, mleccha <br /> vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiá­ban Śrīla Sanātana Gosvāmī is kiemelte a Hari-bhakti-vilāsa <br /> című könyvében, ami smṛti, s hiteles védikus útmutatást ad <br /> a vaiṣṇavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanā­tana Gosvāmī elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyí­tik, úgy a hiteles dīkṣa, azaz avatás révén bárkiből vaiṣṇava <br /> lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az őt megelőző lelki <br /> tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik dīkṣā-vidhānának. Az <br /> Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti: vyapāśritya, az ember­nek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot <br /> követve az egész világ Kṛṣṇa­tudatossá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester és a tanítványjelölt kölcsönösen felmérik egymást a tanítványi kapcsolat kialakítása előtt ===<br /> <br /> A guru-tanítvány kapcsolat létrejötte előtt a két fél gondosan <br /> felméri egymást:<br /> <br /> A śāstra előírja, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyel­mesen vizsgáljuk meg, meghódolhatunk­e neki. Nem szabad <br /> egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni – az nagyon <br /> veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia a hozzá for­duló jelöltet, hogy alkalmas­e tanítványnak. A guru–tanítvány <br /> kapcsolat kialakításának ez a módja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A folyamat, melynek során a lelki tanítómester és a tanítvány <br /> kölcsönösen felméri egymást:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! <br /> Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester <br /> ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester és a tanítvány köl­csönös vizsgálatával kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura elmagyarázza, hogy a hiteles tanítványnak sokat <br /> kell kérdeznie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamban (11.3.21) ez áll:<br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> <br /> „Akit érdekel az élet legfelsőbb rendű céljának és áldásának <br /> megértése, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.”<br /> <br /> A komoly tanítványnak óvatosnak kell lennie, amikor egy hite­les lelki tanítómestert kiválaszt. Biztosnak kell lennie abban, <br /> hogy a lelki tanítómester képes megadni neki mindent, amire <br /> lelkileg szüksége van. A lelki tanítómesternek meg kell figyelnie, <br /> hogy mennyire érdeklődő a tanítvány, és milyen nagy vágya <br /> van arra, hogy megértse a transzcendentális témákat. A lelki <br /> tanítómesternek legalább hat hónapig vagy egy évig kell tanul­mányoznia a tanítvány érdeklődését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felméri a jelölt eltökéltségét arra, hogy <br /> tanítvány legyen:<br /> <br /> Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem <br /> képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz <br /> elégedetté tenni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga folyamatának végzése egy­<br /> szerre nagyon nehéz és nagyon könnyű. Śrī Nārada Muni, a leg­főbb lelki tanítómester próbára teszi Dhruva Mahārāját, hogy <br /> megnézze, mennyire eltökélten vágyik az odaadó szolgálatra. <br /> Ez a tanítvány elfogadásának módja. A nagy bölcs, Nārada az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítására jött el Dhru­vához, hogy felavassa őt, mégis meg akar győződni Dhruva <br /> eltökéltségéről, amellyel követni akarja a folyamatot. Tény, <br /> hogy egy őszinte ember számára az odaadó szolgálat nagyon <br /> könnyű. Ám aki nem eltökélt és nem őszinte, annak számára <br /> ez az út rendkívül nehéz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy ellenőrizze, milyen <br /> komolyan veszi a tanítvány az odaadó szolgálat gyakorlását:<br /> <br /> Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre – nem fogsz sikerrel járni! <br /> Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget <br /> kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor <br /> majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy bölcs, Nārada csak azért tanítja <br /> Dhruva Mahārāját, hogy próbára tegye. Valójában a közvetlen <br /> utasítás az, hogy az embernek el kell kezdenie az odaadó szol­gálatot, függetlenül attól, hogy életének melyik szakaszában jár. A lelki tanítómesternek azonban kötelessége próbára tenni <br /> a tanítványt, hogy megnézze, milyen komolyan vágyik az oda­<br /> adó szolgálat végzésére. Csak ezután kaphat avatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómester beavatja a tanítványt a mahā-mantra éneklésébe ===<br /> <br /> A szent névnek csak akkor van hatása, ha a lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> <br /> Az Úr szent nevének szépségét és transzcendentális helyzetét <br /> úgy kell megismernünk, hogy a bhakták ajkairól a kinyilatkoztatott szentírásokat hallgatjuk. Sehol máshol nem hallhatunk <br /> az Úr szent nevének édességéről.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr transzcendentális <br /> szent nevét nem lehet közönséges érzékekkel énekelni és hall­gatni. Az Úr szent nevének transzcendentális hangja teljesen <br /> lelki. Éppen ezért lelki forrásokból kell megkapnunk, s miután <br /> hallottuk a lelki tanítómestertől, énekelnünk kell. Aki a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését hallja, annak a lelki tanítómestertől kell <br /> ezt megkapnia a halláson keresztül. Śrīla Sanātana Gosvāmī <br /> megtiltja nekünk, hogy hallgassuk, amint Kṛṣṇa szent nevét <br /> avaiṣṇavák, például hivatásos színészek és énekesek éneklik, <br /> mert ennek nincs hatása. A Padma Purāṇa megállapítása szerint <br /> ez épp olyan, mint az a tej, amelyhez a kígyó hozzáért ajkaival.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 1.101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány a lelki tanítómesterétől kapja meg <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát, mert amikor az énekli, hatása megsokszorozódik:<br /> <br /> Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, <br /> tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik <br /> el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy <br /> figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Śiva önként jelent meg, hogy megáldja <br /> a király fiait, s a hasznukra legyen. Személyesen énekelte a mantrát, hogy még hatásosabb legyen, s azt javasolta, hogy a király <br /> fiai (rāja-putra) szintén énekeljék. Amikor egy mantra egy nagy <br /> bhakta ajkairól hangzik el, még nagyobb hatása van. Noha <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra önmagában is erőteljes, a tanítvány <br /> az avatás alkalmával kapja meg a lelki tanítómesterétől, mert <br /> amikor a lelki tanítómester énekli, hatása megsokszorozódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester beavatja a tanítványt a szent <br /> név éneklésébe, amitől a tanítvány a lelki eksztázis szintjére <br /> emelkedik:<br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómester transzcendentális hangvibrá­cióját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere <br /> lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, <br /> akkor eljut a transzcendentális név imádatához. Mikor a bhakta <br /> imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szí­vét. … A szent név éneklése olyan hatásos, hogy fokozatosan <br /> kinyilvánítja felsőbbrendűségét az egész világon. A szent nevet <br /> éneklő bhakta eljut a transzcendentális szintre, és eksztázisában <br /> gyakran nevet, sír vagy éppen táncol.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. Avatáskor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait (és a későbbiekben elkövetett bűneiért is szenvednie kell) ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány felavatását követően a lelki tanítómester azonnal <br /> elpusztítja annak minden bűnös visszahatását:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi az ember bűneinek visszahatásait, <br /> amint meghódol neki, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa <br /> képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi <br /> a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, <br /> és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki <br /> tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, <br /> el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös <br /> visszahatásait, saját jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek:<br /> <br /> Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság <br /> elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az <br /> ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan <br /> ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói <br /> vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. <br /> Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy <br /> felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az <br /> semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy <br /> a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek <br /> eredményei lecsökkennek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester néha szenved amiatt, hogy a tanítványai <br /> bűnöket követtek el a múltban:<br /> <br /> Śyāmasundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, <br /> vagy fájdalmat érzel a tanítványaid bűnös tettei miatt. A beteg­ség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez?<br /> Śrīla Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja:<br /> <br /> :''ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo <br /> :''mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ<br /> <br /> „Én majd megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne <br /> félj.” [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] Kṛṣṇa hatalma <br /> olyan nagy, hogy azonnal el tudja venni az ember minden <br /> bűnét, s azon nyomban ki tudja javítani őket. Ha azonban <br /> egy élőlény átvállalja Kṛṣṇától ezt a szerepet, akkor a bhaktái <br /> bűnös tettei után járó felelősséget is átveszi. Ebből következően <br /> gurunak lenni nem könnyű feladat. Érted? Le kell nyelnie és <br /> hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha – mivel ő nem <br /> Kṛṣṇa – ez okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya <br /> Mahāprabhu, hogy a lelki tanítómester túl sok śiṣyát, túl sok <br /> tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében – a prédikálás <br /> fokozása érdekében – nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, <br /> még akkor is, ha emiatt szenvedünk. Ez tény. A lelki tanítómes­ternek magára kell vállalnia a felelősséget a tanítványai összes <br /> bűnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, <br /> hacsak az ember nem képes arra, hogy az összes bűnt hatás­talanítsa. … Felelősséget vállal az összes bűnös lélekért. Ez az <br /> elképzelés a Bibliában is megtalálható. Jézus Krisztus magára <br /> vállalta az emberek összes bűnös visszahatását, és feláldozta <br /> az életét. Ilyen felelősséget vállal a lelki tanítómester. Kṛṣṇa Ő <br /> Kṛṣṇa, következésképp Ő apāpa-viddha: nincsenek Rá hatással <br /> a bűnös visszahatások. Az élőlény azonban időnként szenved tőlük, mert olyan parányi. Nagy tűz, kis tűz. Ha egy nagy dol­got dobsz kis tűzbe, előfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tűzbe azonban bármit belevethetsz. A nagy tűz mindent el tud égetni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tanítványai bűnös visszahatásainak magára vállalásával <br /> a lelki tanítómester olykor bizonyos megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek <br /> visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa kép­<br /> viselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. … Śrī Caitanya Mahāp­rabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa <br /> képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa <br /> minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja <br /> a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös vissza­<br /> hatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki <br /> se fogadjon el túl sok tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak veszélyei, amikor a lelki tanítómester megszámlálhatatlanul sok tanítványt fogad el:<br /> <br /> :''bahu-śiṣya nā kariba<br /> <br /> „Nem szabad számtalan tanítványt elfogadnunk.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Annak, aki nem prédikátor, rendkívül koc­kázatos megszámlálhatatlanul sok bhaktát vagy tanítványt elfo­gadnia. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint egy prédikátornak sok tanít­ványt kell elfogadnia, hogy terjessze Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását. Ez azért veszélyes, mert amikor a lelki tanítómester <br /> felavat egy tanítványt, akkor természetes módon magára veszi <br /> a tanítvány bűnös tetteit és azok visszahatásait. Ha nem elég <br /> erős, akkor nem képes semlegesíteni tanítványai valamennyi <br /> bűnös visszahatását, s így el kell szenvednie a következménye­ket. Éppen ezért nem szabad sok tanítványt elfogadni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.118<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok a bűnös tettek, amelyek szenvedést okoznak a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Girirāja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek időn­ként szenvednie kell a tanítványai bűnös tettei miatt. Mit értet­tél bűnös tettek alatt?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Bűnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy <br /> nem szeged meg a szabályokat. Ha megszeged őket, az bűn. <br /> Ott az ígéret. Nagyon egyszerű: ha megszeged az ígéreted és <br /> mindenféle csúnya dolgot művelsz, bűnt követsz el. Nem?<br /> <br /> Girirāja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig <br /> meg kellene tennünk, mert utasítást kaptunk rá<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hmm?<br /> <br /> Girirāja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, <br /> mert utasítást kaptunk rájuk, de hiába próbáljuk, még nem <br /> tudjuk tökéletesen végrehajtani őket.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? <br /> Hogy lehet ez?<br /> <br /> Girirāja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk <br /> végrehajtani valamit. Ha a tapasztalatlanságunk miatt időnként <br /> nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a Bhāgavatamban egy vers… hmm… ami arról szól, hogy ha a bhakta <br /> néha kudarcot vall, mert nincsenek meg a szükséges képességei, <br /> Kṛṣṇa megbocsát neki. És a Bhagavad-gītā is kijelenti:<br /> <br /> :''api cet su-durācāro <br /> :''bhajate mām ananya-bhāk<br /> <br /> Előfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szoká­sok – a szokás hatalma – miatt az ember valami ostobaságot tesz. <br /> Ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz. Viszont meg kell bánnia, <br /> amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövőben, amennyire csak lehet, <br /> meg kell próbálnia elkerülni. De a szokások második természe­tünkké válnak. Néha, bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, <br /> māyā annyira erős, hogy tőrbe csal. Ez megbocsátható. Kṛṣṇa <br /> megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek <br /> el, nincs bocsánat. Ha amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, <br /> hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a sok ostobaságot, <br /> és az egész el lesz törölve” – ennél nagyobb sértés nincs.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy semlegesítse a tanítványoktól átvállalt <br /> bűnös visszahatásokat, a lelki tanítómesternek olykor rosszat <br /> kell álmodnia:<br /> <br /> Amiatt, hogy bűnöket követünk el, éjszaka rossz álmaink van­nak, s ezek az álmok sok szenvedést okoznak. Yudhiṣṭhira <br /> Mahārājának még a poklot is meg kellett látnia, mert egy kicsit <br /> eltért az Úr odaadó szolgálatától. A duḥsvapna – a rossz álom <br /> – tehát a bűnös tettek következménye. Előfordul, hogy egy <br /> bhakta egy bűnös embert a tanítványának fogad el, és hogy <br /> semlegesítse azokat a bűnös visszahatásokat, melyeket a tanít­ványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azon­ban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa <br /> miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy <br /> megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szenved a tanítvány múltbeli bűnös tetteinek visszahatásaitól, de Kṛṣna eltörli ezeket annál a szolgájánál, aki az Ő dicsőségét prédikálja:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes elfogadni bárki bűnös <br /> tetteinek a visszahatásait, és semlegesíteni tudja őket, hiszen Ő <br /> pavitra, tiszta, akár a nap, amit sohasem piszkít be semmilyen <br /> anyagi szennyeződés. Tejīyasāṁ na doṣāya vahneḥ sarva-bhujo <br /> yathā (Bhāg. 10.33.29). Arra, aki nagyon hatalmas, nincsen <br /> hatással semmilyen bűnös tett. Most azonban azt láthatjuk, <br /> hogy Gangesz anya attól fél, hogy teherként nehezednek majd <br /> rá azoknak az embereknek a bűnei, akik megfürdenek a vizében. <br /> Ez arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül <br /> senki sem képes semlegesíteni a bűnös tettek visszahatásait, <br /> legyenek azok a sajátjai vagy másokéi. Néha a lelki tanítómes­ternek a tanítvány elfogadása után vállalnia kell a tanítvány <br /> múltbeli bűnös tetteit, és e túlzott teher alatt néha szenvednie <br /> kell – ha nem is teljesen, de részben – a tanítvány bűnös tetteiért. <br /> Éppen ezért minden tanítványnak nagyon kell vigyáznia, hogy <br /> ne kövessen el bűnös tetteket az avatás után. A szegény lelki taní­tómester olyan kedves és kegyes, hogy elfogadja a tanítványt, és részben ő szenved a tanítvány bűnös tetteiért, ám Kṛṣṇa, mivel <br /> kegyes szolgájához, eltörli a bűnös tettek visszahatásait annak <br /> a szolgájának az esetében, aki az Ő dicsőségét prédikálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.9.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után a tanítványnak nem szabad nehézséget okozni <br /> a lelki tanítómesternek azáltal, hogy bűnöket követ el:<br /> <br /> Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványá­nak fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszaha­tásokat, melyeket a tanítványától kap, rosszat kell álmodnia. <br /> A lelki tanítómester azonban olyan kegyes, hogy annak ellenére, <br /> hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt <br /> a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> Avatás után ezért a tanítványnak rendkívül vigyáznia kell, hogy <br /> ne kövessen el újabb bűnöket, amelyek nehézséget okozhatnak <br /> saját magának és a lelki tanítómesternek. A becsületes tanítvány <br /> a mūrti, a tűz, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák előtt megígéri, <br /> hogy tartózkodik minden bűnös tettől. Nem szabad tehát ismét <br /> bűnöket elkövetnie s ezzel gondot okoznia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha avatás után a tanítvány ismét bűnös tetteket követ el, <br /> a lelki tanítómesternek szenvednie kell:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Jézus Krisztus] magára vállalta az összes <br /> ember bűnös visszahatását, és ezért szenvedett. … Azt mondta <br /> – ez benne van a Bibliában – hogy magára vette az emberek <br /> minden bűnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények <br /> törvényt csináltak belőle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, <br /> miközben ők mindenféle ostobaságot elkövetnek. [Bob kurtán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus <br /> szerződésben kötelezze magát arra, hogy magára vállalja az ő <br /> összes bűnös visszahatásukat, hogy ők folytathassák a szamár­ságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkű volt, hogy <br /> magára vette az összes bűnüket és szenvedett, de ez nem kész­teti arra őket, hogy felhagyjanak ezekkel a bűnökkel. Nem így <br /> értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus <br /> Krisztus hadd szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostoba­ságainkat!” Nem igaz?<br /> <br /> Bob: De igen.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus <br /> Krisztus szenvedett értünk, mi meg csak folytatjuk tovább <br /> a bűnös tetteinket.” Ő mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, <br /> ők mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd <br /> megbocsát nekik, és magára vállalja bűneik összes következmé­nyét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A bűnös <br /> tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy sze­mernyi bűnös tettet sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. <br /> Az avatás után minden bűnös visszahatásnak vége. Ha pedig <br /> ezután követ el bűnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni <br /> fog. Egy tanítványnak együttérzőnek kell lennie, és mérlegelnie <br /> kell ezt. „Bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni <br /> fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, <br /> az mások bűnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanít­ványt!” De mi a prédikálás miatt mégis megtesszük. Nem baj, <br /> ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk őket. A kérdésed tehát <br /> az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekede­teim miatt van­e. Ugye ez volt? Az én rossz cselekedetem az, <br /> hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz <br /> cselekedetem.<br /> <br /> Bob: Ez előfordul időnként?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Teljesen biztos, hogy előfordul, mert <br /> olyan sok embert fogadunk el. A tanítványnak kötelessége, <br /> hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett. <br /> Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki <br /> tanítómester szenved, Kṛṣṇa megmenti. Kṛṣṇa azt gondolja: <br /> „Hiszen annyi felelősséget magára vállalt, hogy megmentsen <br /> egy bűnöst.” Kṛṣṇa tehát ott van.<br /> <br /> :''kaunteya pratijānīhi <br /> :''na me bhaktaḥ pranaśyati<br /> <br /> „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” <br /> [Bhagavad-gītā 9.31] Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇáért vál­lalja a kockázatot.<br /> <br /> Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, <br /> hogy néha van némi fájdalom, hogy a tanítvány tudja: a lelki <br /> tanítómestere az ő bűnös tettei miatt szenved.<br /> <br /> Bob: Most nagyon jó színben van.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindig jól érzem magam abban az értelem­ben, hogy ha szenvedek is, tudom, hogy Kṛṣṇa meg fog védeni. <br /> De ez a szenvedés nem a bűnös tetteim eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. Brāhmaṇa-avatás (és a Gāyatrī mantra)* ===<br /> <br /> <br /> '''Ebben a részben csupán azok a Gāyatrī mantrára vonatkozó utasítások szerepelnek, amelyek az avatásról gyűjtött anyag­ban felbukkantak. Mivel a Gāyatrī mantráról nem végeztünk külön kutatást, az alábbiakban olvasható utasítások csupán szemléltető jellegűek.<br /> <br /> Annak magyarázata, miért vezette be Śrīla Bhaktisiddhānta <br /> Ṭhākura a szent zsinór avatást a vaiṣṇavák számára:<br /> <br /> Sokszor megesett, hogy egy született brāhmaṇa olyasvalakitől <br /> fogadott el avatást, aki nem brāhmaṇa családban jött a világra. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (7.11.35) leírást ad a brāhmaṇák ismer­tetőjegyeiről:<br /> <br /> :''yasya yal-lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam <br /> :''yad anyatrāpi dṛśyeta tat tenaiva vinirdiśet<br /> <br /> Ha valaki śūdra családban született, de rendelkezik a lelki taní­tómesterek minden szükséges tulajdonságával, akkor nemcsak <br /> brāhmaṇának, hanem kellő képzettségű lelki tanítómesternek is <br /> kell tekinteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu szintén ezt az utasítást <br /> adja. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezért bevezette, <br /> hogy minden vaiṣṇavának át kell esnie a szent zsinór szertar­tásán, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.<br /> <br /> Vannak bhajanānandī vaiṣṇavák, akik nem fogadják el <br /> a sāvitra-saṁskārát (a szent zsinór avatást), ez azonban nem jelenti azt, hogy a prédikálás során ezt a szokást kell követ­nünk. Kétféle vaiṣṇava van: a bhajanānandī és a ghoṣṭy-ānandī. <br /> A bhajanānandīt nem érdekli a prédikálás, a ghoṣṭy-ānandī <br /> azonban igenis törődik azzal, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudatot <br /> az emberek áldására, és hogyan gyarapítsa a vaiṣṇavák számát. <br /> Tudnunk kell, hogy a vaiṣṇava magasabb rendű helyzetben <br /> van, mint a brāhmaṇa. Mint prédikátort, brāhmaṇának kijáró <br /> elismerésben kell részesíteni, mert másképp félreértés támadhat <br /> vaiṣṇava helyzetével kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annak a tanítványnak adja át a szent <br /> zsinórt (annak ad brāhmaṇa avatást), akit úgy ítél meg, hogy <br /> az éneklés révén alkalmassá vált rá:<br /> <br /> Az avatás általában a hiteles lelki tanítómestertől függ, aki irá­nyítja a tanítványt. Ha ő úgy látja, hogy a tanítvány az éneklés <br /> folyamatát követve megtisztult, s alkalmassá vált a szent zsinór <br /> elfogadására, akkor felajánlja neki a szent zsinórt, hogy száz szá­zalékosan azonos szinten állónak tekintsék őt egy brāhmaṇával. <br /> Ezt Śrī Sanātana Gosvāmī Hari-bhakti-vilāsája is megerősíti: <br /> „Ahogyan egy vegyi folyamattal a közönséges fémet, például <br /> az ólmot arannyá lehet változtatni, úgy a dīkṣā-vidhānával, <br /> az avatási folyamattal mindenkit brāhmaṇává lehet tenni.”<br /> <br /> … Hogy valaki szert tett­e egy brāhmaṇa tulajdonságaira, <br /> azt a hiteles lelki tanítómester ítéli meg. Saját ítélete szerint <br /> emelheti a tanítványt a brāhmaṇa rangjára. Amikor valakit <br /> a pāñcarātrika rendszer alapján brāhmaṇának fogadnak el <br /> a szentelt zsinór szertartásával, akkor dvija, azaz kétszer szü­letett lesz. Ezt Sanātana Gosvāmī megerősíti: dvijatvaṁ-jāyate. <br /> Amikor a lelki tanítómester felavatja, s tisztán énekli az Úr szent <br /> nevét, az embert brāhmaṇának fogadják el. Tovább fejlődve <br /> aztán igazi vaiṣṇava lehet belőle, ami azt jelenti, hogy már szert tett a brahminikus tulajdonságokra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy tanítványa fejlődik <br /> a mahā-mantra éneklése és a lelki tudományok terén, átadja <br /> neki a Kāma-gāyatrī mantrát:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy spe­ciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyarázzák, <br /> hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spe­kulációtól, gāyatrīnak nevezik. A Gāyatrī mantra huszonnégy <br /> és fél szótagból áll:<br /> <br /> :''klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> :''puṣpa-bāṇāya dhīmahi <br /> :''tanno ’naṅgaḥ pracodayāt<br /> <br /> A kāma-gāyatrīt a lelki tanítómestertől kapja a tanítvány, ami­kor már fejlett a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare <br /> Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare ének­lésében. A kāma-gāyatrī mantrát és a saṁskārát – azaz a töké­letes brāhmaṇa avatást – csak akkor ad a lelki tanítómester, <br /> ha látja, hogy tanítványa fejlődik a lelki tudományok terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra célja:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatamban] Vyāsadeva tudatosan a Gāyatrī <br /> mantrát idézi: dhīmahi. A Gāyatrī mantra elsősorban a lelkileg <br /> fejlett embereknek való. Ha valaki sikeresen énekli a Gāyatrī <br /> mantrát, behatolhat az Úr transzcendentális környezetébe. Elő­ször a brahminikus tulajdonságokat kell elsajátítania, valamint <br /> tökéletesen a jóság minőségében kell lennie ahhoz, hogy sikere­sen énekelhesse a Gāyatrī mantrát. Ekkor elkezdheti az Úrnak, <br /> az Úr nevének, hírének, tulajdonságainak stb. transzcendentális <br /> megvalósításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra jelentősége:<br /> <br /> „Vṛndāvana lelki birodalmában Kṛṣṇa az örökké üde lelki <br /> Kāmadeva. A Kāma-gāyatrī mantra éneklésével imádják Őt, <br /> melynek lelki magja a »klīm«.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gāyantam trāyate yasmād gāyatrī tvaṁ <br /> tataḥ smṛtā: aki a Gāyatrī mantrát énekli, fokozatosan kiszaba­<br /> dul az anyagi bilincsekből. Más szóval Gāyatrīnak azt nevezik, <br /> ami megszabadít az anyagi kötelékektől. A Gāyatrī mantráról <br /> a Madhya-līlā huszonegyedik fejezetének 125. versében olvas­<br /> hatunk egy magyarázatot:<br /> <br /> :''kāma-gāyatrī-mantra-rūpa, <br /> :''haya kṛṣṇera svarūpa, <br /> :''sārdha-cabbiśa akṣara tāra haya <br /> :''se akṣara ’candra’ haya, <br /> :''kṛṣṇe kari’ udaya, <br /> :''trijagat kailā kāma-maya<br /> <br /> A Kāma­gāyatrī mantra éppen olyan, mint egy védikus himnusz, <br /> de nem más, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. <br /> Nincs különbség a Kāma­gāyatrī és Kṛṣṇa között. Mindkettő <br /> huszonnégy és fél transzcendentális szótagból áll (l. Madhya <br /> 21.125­29). A betűkkel leírt mantra is Kṛṣṇa, és éppen úgy kel <br /> fel, mint a hold. Ennek köszönhető, hogy az emberi társada­lomban és az élőlények valamennyi fajában a vágy torz tükrö­ződése van jelen. A klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya <br /> dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt mantra Kṛṣṇát Kāmadevá­<br /> nak, Puṣpa­bāṇának és Anaṅgának nevezi. Kāmadeva nem <br /> más, mint Madana­mohana, az az Istenség, aki megalapozza <br /> kapcsolatunkat Kṛṣṇával. Puṣpa­bāṇa („Ő, aki egy virágokból <br /> készült nyilat tart a kezében”) nem más, mint Govinda, az <br /> Istenség Személyisége, aki elfogadja odaadó szolgálatunkat, <br /> Anaṅga pedig nem más, mint Gopijana­vallabha, aki örömet <br /> okoz minden gopīnak, és aki az élet végső célja. A Kāma­gāyatrī <br /> (klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no <br /> ’naṅgaḥ pracodayāt) nem tartozik ehhez az anyagi világhoz. <br /> Amikor valaki a lelki megértés fejlett szintjére emelkedik, lel­kileg megtisztult érzékeivel imádhatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és beteljesítheti az Úr vágyait.<br /> <br /> … A Brahma-saṁhitā (5.27­28) így ír: … „Azután Gāyatrī, <br /> a Védák anyja, aki Śrī Kṛṣṇa fuvolájának isteni hangjából nyilvánult meg, behatolt az önmagától született Brahmā lótuszszájába nyolc fülnyílásán keresztül. A lótuszból született Brahmā <br /> így megkapta a Gāyatrī mantrát, amely Śrī Kṛṣṇa fuvolájának <br /> dalából fakadt. Ily módon lett belőle kétszerszületett, hiszen <br /> a legfelsőbb, elsődleges tanító, Maga Isten avatta fel. E Gāyatrīra <br /> emlékezvén, amely a három Védát testesíti meg, Brahmā meg-<br /> világosodott, s megismerte az igazság óceánjának kiterjedését. <br /> Ekkor egy himnusszal imádta Śrī Kṛṣṇát, minden Véda lényegét.”<br /> Kṛṣṇa fuvolájának zenéje a védikus himnuszok eredete. Az <br /> Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon ül, hallotta Kṛṣṇa fuvolá­jának hangját, s így nyert beavatást a Gāyatrī mantrába. … <br /> Az embernek … a következő lelki mantrákat is énekelnie kell: <br /> oṁ namo bhagavate vāsudevāya, klīṁ kṛṣṇāya govindāya <br /> gopījana-vallabhāya svāhā, és klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt. Ezek <br /> a Kāma­gāyatrī vagy kāma-bīja mantrák. Avatást kell kapnunk <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, és ezekkel a transzcenden­tális mantrákkal kell imádnunk Kṛṣṇát. … Aki kellőképpen <br /> megtisztult, s avatást kapott a lelki tanítómestertől, az ennek <br /> a mantrának, a kāma-bījával kezdődő Kāma­gāyatrī mantrának <br /> az éneklésével imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.138-39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra eredete:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy <br /> speciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyaráz­zák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert <br /> a spekulációtól, gāyatrīnak nevezik. … A Brahma-saṁhitában <br /> csodálatos leírást találhatunk Kṛṣṇa fuvolájának hangjáról: <br /> „Kṛṣṇa játszani kezdett fuvoláján, s ez a hangvibráció Brahmā <br /> fülébe hatolt mint a védikus om mantra.” Ez az om három <br /> betűből áll: A, U, M. E mantrában benne van a Legfelsőbb <br /> Úrral való kapcsolatunk, azokkal a cselekedeteinkkel együtt, <br /> melyekkel elérhetjük a legmagasabb szintű, a lelki síkon lévő <br /> valódi szeretetet. Kṛṣṇa fuvolájának ez a hangvibrációja Brah­mā száján keresztül megnyilvánult és a gāyatrīvá vált. Így lett <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangjától az anyagi világ első ava­tott brāhmaṇāja. Azt, hogy Brahmát Kṛṣṇa fuvolájának hangja <br /> avatta brāhmaṇává, Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősítette. Mikor <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangja, azaz a Gāyatrī mantra által <br /> elérte a megvilágosodást, a teljes védikus tudomány birtokába jutott. Miután tudatosult benne, hogy Kṛṣṇa milyen áldásban <br /> részesítette, az összes élőlény eredeti lelki tanítómesterévé vált.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja:<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā szerint a gāyatrī mantrában szereplő klīm szó <br /> az Isten iránti szeretet transzcendentális magja, a kāma-gāyatrī <br /> magja. Kṛṣṇa az örökké ifjú Cupido, az a Legfelsőbb Személy, <br /> akit a klīṁ mantra vibrálásakor imádunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Avatás révén bárki a brāhmaṇák szintjére emelkedhet ===<br /> <br /> Amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz <br /> a brāhmaṇák jellemvonásaira:<br /> <br /> A Bhakti-sandarbha (298) a következő verset idézi a Tattvasāgarából:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „»Kémiai eljárással a harangfémet higannyal keverve arany­<br /> nyá lehet változtatni. Éppen így amikor egy ember megfelelő <br /> avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetésével bárkiből válhat képzett brāhmaṇa:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt mondja, hogy <br /> bárki, aki egy hiteles lelki tanítómester vezetésével követi a lelki <br /> élet szabályait, az szert tehet a kétszer született brāhmaṇa <br /> tökéletességére, pontosan úgy, ahogyan a vegyész kémiai úton <br /> arannyá változtatja a bronzot. Ez tehát a helyes irányelv ahhoz, <br /> hogyan lehetséges a test cseréje nélkül brāhmaṇává válni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.15.47-48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával <br /> felavatták:<br /> <br /> Akadt olyan falu, ahol nem éltek brāhmaṇák, ám a nem brāhmaṇa családokban született bhakták eljöttek, és átadták meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācāryának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazság szerint egy sannyāsī vagy egy brāhmaṇa nem fogad el meghívást alacsonyabb rendű család­<br /> ban születettektől. Azonban nagyon sok olyan bhakta van, <br /> aki az avatással brāhmaṇa szintre emelkedett. Őket nevezik <br /> śūdra-mahājanának, s ez arra utal, hogy aki nem brāhmaṇa csa­ládból származik, avatással emelkedik a brāhmaṇák rangjára. <br /> <br /> Ilyen bhakták adták át meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācā­ryának. A māyāvādī sannyāsīk csak brāhmaṇa családok meg­<br /> hívását fogadják el, a vaiṣṇavák azonban nem fogadnak el <br /> meghívást olyan brāhmaṇától, aki nem tartozik a vaiṣṇava <br /> felekezethez, míg az olyan brāhmaṇák vagy śūdra-mahājanák <br /> meghívásának, akik avatott vaiṣṇavák, eleget tesz. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Maga is elfogadta, amikor śūdra-mahājanák hív­ták meg. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy bárkit brāhmaṇának <br /> lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták. Egy ilyen <br /> ember meghívását elfogadhatjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómestertől kapott, megfelelő avatással bárkiből lehet brāhmaṇa:<br /> <br /> … a Hari-bhakti-vilāsában Śrī Sanātana Gosvāmī egyértelműen <br /> azt tanítja, hogy az ember azonnal brāhmaṇává válik, ha egy <br /> hiteles lelki tanítómester megfelelően felavatja. Ezzel kapcso­latban így ír:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan a harangfém arannyá alakul, amikor egy alkímiai <br /> folyamat során higanyt adunk hozzá, éppen úgy az, aki meg­felelő képzésben és avatásban részesül egy hiteles lelki tanító­<br /> mestertől, azonnal brāhmaṇává válik.” A brāhmaṇa családban <br /> születettek néha tiltakoznak ez ellen, de nincsenek erős érveik. <br /> Kṛṣṇa és bhaktája kegyéből az ember élete megváltozhat. Ezt <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam a jahāti bandham és śudhyanti szavak­kal erősíti meg. A jahāti bandham kifejezés arra utal, hogy az <br /> élőlényt egy bizonyos fajta test feltételekhez köti. A test minden <br /> bizonnyal akadályt jelent, de aki kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával és követi utasításait, az elkerülheti ezt az akadályt, és <br /> a tiszta bhaktától avatást kapva, szigorú irányítása alatt szabá­lyos brāhmaṇává válhat. Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogyan <br /> válhat brāhmaṇává egy tiszta bhakta társaságának köszönhe­tően valaki, aki nem brāhmaṇa. Prabhaviṣṇave namaḥ: az Úr <br /> Viṣṇu olyan hatalmas, hogy kedve szerint bármit megtehet. <br /> Számára éppen ezért nem jelent nehézséget, hogy megváltoz­tassa egy bhakta testét, aki az Úr tiszta bhaktájának irányítása <br /> alatt áll.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal kétszerszületett brāhmaṇának tekinthetjük, függetlenül attól, <br /> ténylegesen hová született:<br /> <br /> Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy <br /> tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor <br /> az ember avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának <br /> nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor <br /> lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azt … mondják, hogy ebben a Kali­korban <br /> mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. <br /> Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban <br /> annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre <br /> a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, <br /> hogy Kṛṣṇa­tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, <br /> hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális sík­jára. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit <br /> alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, <br /> úgy az ember – noha az arannyal ellentétben nem tiszta – brāhmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” <br /> (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő sze­mélytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első <br /> avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa <br /> mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése <br /> és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik <br /> arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem kép­zett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik <br /> yājñika-janmának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás önmagában nem emeli fel az embert a brāhmaṇák <br /> helyzetébe, ugyanis eleget kell tennie a kötelességeinek is, és <br /> nagyon szigorúan betartania a szabályozó elveket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák tehát automatikusan brāhmaṇává válnak. Ezt <br /> a gondolatot Sanātana Gosvāmī is megerősíti Hari-bhakti-vilāsa című művében, amely a vaiṣṇavák számára ad útmu­tatást. Egyértelműen kijelenti, hogy aki megfelelő beavatást <br /> nyer a vaiṣṇava vallásba, az kétségtelenül brāhmaṇává válik, <br /> éppen úgy, ahogy a kaṁsa (harangfém) nevű anyag is arannyá <br /> válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles <br /> szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vaiṣṇava vallás <br /> követésére, hogy az illető természetes módon a legmagasabb <br /> szintre, a brāhmaṇák helyzetébe kerülhessen.<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī azonban felhívja a figyelmünket arra, <br /> hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanító­mestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért <br /> a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie <br /> kell a szabályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az <br /> avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, <br /> akkor ismét leesik. … Az avatás tehát önmagában nem emeli <br /> fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell <br /> tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania <br /> a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. Más fontos utasítások az avatással kapcsolatban ===<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa olyannak fogadja el az avatást kapó bhaktát, <br /> mint saját Maga:<br /> <br /> :''dīkṣā-kāle bhakta kare ātma-samarpaṇa <br /> :''sei-kāle kṛṣṇa tāre kare ātma-sama<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru előtti meghódolással megszabadulunk a bűnös visszahatásoktól:<br /> <br /> „Nārada Muni társaságának hatására a vadász valamelyest <br /> felismerte, hogy bűnösen cselekedett, így aztán bűnei miatt <br /> egy kicsit megijedt. A vadász ekkor bevallotta, hogy felismerte <br /> bűnös tetteit. Így szólt: »Már gyerekkoromban is ezt a mesterséget tanultam. Most azon gondolkozom, hogyan szabadulhatnék meg a bűnök végeláthatatlan tengerétől.« »Drága uram! <br /> – folytatta a vadász. – Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatok <br /> meg bűnös életem visszahatásaitól! Most teljesen meghódolok <br /> előtted, s lótuszlábadhoz vetem magam. Kérlek, szabadíts meg <br /> a bűnös visszahatásoktól!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni kegyéből a vadásznak meg­<br /> jött a józan esze, és azonnal meghódolt a szent lótuszlábánál. <br /> Ez tehát a folyamat. Egy szent társaságában az ember képes <br /> felismerni, milyen visszahatásokat von maga után bűnös élete. <br /> Amikor önként meghódol egy szent előtt, aki Kṛṣṇa képviselője, <br /> és követi utasításait, megszabadulhat a bűnös visszahatásoktól. <br /> Kṛṣṇa azt kívánja a bűnös embertől, hogy hódoljon meg, és <br /> Kṛṣṇa képviselője ugyanezt az utasítást adja. Kṛṣṇa képviselője <br /> sohasem mondja tanítványának: „Hódolj meg előttem!” Ehe­lyett azt mondja: „Hódolj meg Kṛṣṇa előtt!” Ha a tanítvány <br /> elfogadja ezt az elvet, és Kṛṣṇa képviselőjén keresztül meghódol, <br /> ez megmenti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.252-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási folyamat során a tanítvány hódoljon meg a lelki <br /> tanítómesternek, és tudakozódjon, halljon tőle:<br /> <br /> „»Miből fogok élni, ha eltöröm az íjamat? – kérdezte a vadász. <br /> <br /> – »Ne aggódj! Mindennap gondoskodni fogok az élelmedről« <br /> <br /> – felelte Nārada Muni. Amikor Nārada Muni, a nagy szent <br /> ekképpen megnyugtatta, a vadász eltörte íját, majd azonnal <br /> a szent lótuszlábához vetette magát, s teljesen meghódolt. <br /> Nārada Muni felsegítette, majd tanításokkal látta el, hogy fejlődhessen a lelki életben.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak <br /> meg kell hódolnia a lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője előtt. <br /> A lelki tanítómester, mivel a Nārada Munitól eredő tanítvá­nyi láncolathoz tartozik, Nārada Munival azonos kategóriába <br /> tartozik. Az ember megszabadulhat bűnös tetteitől, ha meghó­dol egy olyan személy lótuszlába előtt, aki csakugyan Nārada <br /> Munit képviseli. Miután a vadász meghódolt, Nārada Muni tanítani kezdte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.257-58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a bhakta transzcendentális szintre kerül:<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga. <br /> Amikor teste így átlényegül, s lelki lesz, a bhakta ebben a transzcendentális testben végez szolgálatot az Úr lótuszlábának. »Az <br /> élőlény, aki engedelmességgel tartozik a születésnek és a halálnak, halhatatlanná válik, amikor felhagy minden anyagi tevékenységgel, amikor életét utasításom végrehajtásának szenteli, <br /> és amikor útmutatásom szerint cselekszik. Így alkalmassá válik <br /> arra, hogy megérezze azt a lelki gyönyört, amely kölcsönös <br /> szeretetünk transzcendentális ízeiből származik.«<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az avatáskor a bhakta feladja minden <br /> anyagi felfogását, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> való kapcsolata miatt transzcendentális szintre kerül. Ekképpen <br /> tudásra szert téve és a lelki síkot elérve örökké Kṛṣṇa lelki tes­tének szolgálatát végzi. Amikor valaki ily módon megszabadul <br /> az anyagi kapcsolatoktól, teste azonnal lelkivé válik, és Kṛṣṇa <br /> elfogadja szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192-94<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elemi fontosságú, hogy a tanítvány megváltoztassa nevét avatás után:<br /> <br /> „Kedves Sākara Mallikám, mától kezdve nevetek Śrīla Rūpa <br /> és Śrīla Sanātana lesz. Most kérlek, hagyjatok fel alázatosságotokkal, mert megszakad a szívem, amikor ilyen szerénynek <br /> látlak benneteket!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában ekkor <br /> avatta fel Dabira Khāsát és Sākara Mallikát. Teljes alázattal for­dultak az Úrhoz, az Úr pedig úgy fogadta őket, mint régi, örök <br /> szolgáit, s megváltoztatta a nevüket. Ebből tehát megérthetjük, <br /> hogy az avatás után a tanítványnak feltétlenül új nevet kell kapnia.<br /> <br /> :''śaṅkha-cakrādy-ūrdhva-puṇḍra- dhāraṇādy-ātma-lakṣaṇam <br /> :''tan nāma-karaṇaṁ caiva vaiṣṇavatvam ihocyate<br /> <br /> „Avatás után a tanítvány nevét meg kell változtatni, hogy <br /> jelezze: ő az Úr Viṣṇu szolgája. A tanítványnak azonnal tilakával kell jelölnie a testét (ūrdhva-puṇḍra), különösen a hom­lokát. Ezek lelki jelek, a tökéletes vaiṣṇava ismertetőjelei.”<br /> <br /> Ez a vers a Padma Purāṇa Uttara-khaṇḍájából származik. <br /> A sahajiyā-sampradāya tagjai nem változtatják meg a nevüket, <br /> ezért nem lehet őket gauḍīya vaiṣṇaváknak tekinteni. Ha valaki <br /> nem változtatja meg a nevét avatás után, akkor tudnunk kell, <br /> hogy továbbra is testi életfelfogásban fog élni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.208<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait azután, <br /> hogy avatást fogadott el, ismét leesik:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī … felhívja a figyelmünket arra, hogy ha <br /> valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, <br /> ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. <br /> Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a sza­bályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után <br /> valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, ismét leesik. <br /> Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse el: ő <br /> Kṛṣṇa transzcendentális testének szerves része, és szerves rész­ként kötelessége az egészet, Kṛṣṇát szolgálni. Ha nem végzünk <br /> szolgálatot Kṛṣṇának, újra leesünk. Az avatás tehát önmagában <br /> nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. <br /> Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be <br /> kell tartania a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sannyāsa avatást kaphat, aki követi a brahminikus viselkedésmódot:<br /> <br /> A védikus utasítások szerint egyedül brāhmaṇák kaphatnak <br /> sannyāsa avatást. A Śaṅkara­sampradāya (ekadaṇḍa-sannyāsa-sampradāya) csak kaszt­brāhmaṇáknak, azaz született brāhmaṇáknak adományozza a sannyāsa rendet, de a vaiṣṇava <br /> rendszerben a Hari-bhakti-vilāsa útmutatása szerint (tathā <br /> dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām) még abból is brāhmaṇa válhat, aki nem született brāhmaṇa családban. Az avatás <br /> előírás szerinti szertartásával bárkit brāhmaṇává lehet tenni, <br /> származzon a világ bármely részéről, s ha követi a brahminikus <br /> viselkedésmódot, valamint betartja az alkohol­ és kábítószer­<br /> fogyasztástól, a tiltott nemi élettől, a húsevéstől és a szeren­<br /> csejátéktól való tartózkodás elvét, sannyāsa avatást is kaphat. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom sannyāsījai, akik az egész világon <br /> prédikálnak, valamennyien igazi brāhmaṇa-sannyāsīk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.266<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki találkozik egy sad-guruval, azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia:<br /> <br /> A dīkṣā (avatás) idejét illetően minden a guru helyzetétől függ. <br /> Amint véletlenül vagy tervszerűen találkozunk egy hiteles guruval, azonnal ki kell használnunk a lehetőséget, hogy avatást <br /> kapjunk tőle. A Tattva-sāgara című könyvben ez áll: … „Ha <br /> valaki véletlenül találkozik egy sad-guruval, nem számít, hogy <br /> a templomban él­ e vagy az erdőben. Ha a sad-guru, a hiteles <br /> lelki tanítómester beleegyezik, az ember azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A puraścaryā-viddhi fontossága a lelki avatás kapcsán:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (17.11­12) a puraścaryā folyamatát tár­gyalva a következő verseket idézi az Agastya-saṁhitāból: … <br /> „»Az embernek reggel, délután és este imádania kell a mūrtit, <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát kell énekelnie, áldoznia kell, tűzáldoza-tot kell végeznie, és meg kell vendégelnie a brāhmaṇákat. Ez az <br /> öt tevékenység alkotja a puraścaryāt. Ahhoz, hogy valaki sikert <br /> érjen el, miután a lelki tanítómestertől avatást kapott, először <br /> e puraścaryā folyamatoknak kell eleget tennie.«”<br /> <br /> … A Hari-bhakti-vilāsa (17.4 - 5, 7) így ír: … „Anélkül <br /> hogy eleget tenne a puraścaryā tetteinek, az ember nem válhat <br /> tökéletessé, még akkor sem, ha évszázadokon át énekli a mantrát. Aki azonban végigjárta a puraścaryā-vidhi folyamatát, <br /> az könnyen sikert ér el. Ha valaki tökéletes avatásra vágyik, <br /> először a puraścaryā tetteit kell végrehajtania. A puraścaryā <br /> folyamata az életerő, amely az embert sikeressé teszi a mantra <br /> éneklésében. Ahogy életerő nélkül semmit sem tehetünk, úgy <br /> a puraścaryā-vidhi életereje hiányában sem érhetünk el tökéletességet egyetlen mantra éneklésében sem.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=622326 2025-07-12T19:34:35Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SMD3|HU/SMD3]] '''[[HU/SMD3|HU/SMD3]] - [[HU/SMD5]]''' [[File:Go-next.png|HU/SMD5]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> <br /> == 4. FEJEZET ==<br /> <br /> === A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ===<br /> <br /> ==== 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ====<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāh<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> :''āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert ====<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> :''paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> :''guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura dala is megerősíti:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> :''mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> :''yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā azt <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk ­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elégedetté tesszük őt:<br /> <br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is automatikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 5. A tanítványnak hinnie kell a lelki tanítómesterben ====<br /> <br /> <br /> '''Általános utasítások<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> :''ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell rendelkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért mindenki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> :''yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> :''tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Legfelsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondásoknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester szavaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncoljak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 6. A tanítvány legyen áldozatkész és alázatos ====<br /> <br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Kedves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sannyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítványnak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten megnyilvánulását vagy képviselőjét ====<br /> <br /> <br /> '''(Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> <br /> ==== 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és kötelességei ====<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómester szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzékszabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendszeresen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mindazt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön többet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki tanítómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara brahmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester utasítása szerint szabályozzák nemi életüket ====<br /> <br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A brahmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthának engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāhmaṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyakorolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 10. A tanítvány helyes viselkedése istentestvéreivel szemben ====<br /> <br /> <br /> '''Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre méltónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūrtit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. …<br /> <br /> <br /> ==== 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki tanítómestere istentestvéreit ====<br /> <br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki tanítómestere fiatal feleségével szemben ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfürdesse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brahmacārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> <br /> ==== 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere kegyének és áldásainak köszönhetően fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanítómester kegyéből érhető el:<br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> :''sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> :''kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanítványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 14. A tanítványnak vigyáznia kell, hogy ne kövessen el sértéseket a lelki tanítómesterrel szemben ====<br /> <br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmeskedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sértését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> :''tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> :''janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhaktákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk. Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáznia kell, nehogy guru-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlábával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇavák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> guru-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a guru-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azonnal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlenségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedtetek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkívül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāhmaṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról<br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez közeledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rosszindulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācāryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki tanítómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz megjelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Maitreyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, akiben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visszaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāprabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jelleméből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 15. Egyéb fontos utasítások a tanítványtól elvárt kritériumokat, tulajdonságokat és kötelességeket illetően ====<br /> <br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki mindig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadultam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben történni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> :''amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> :''asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­les<br /> tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a félistenek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felsőlélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudomány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> <br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> <br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­nia kell a tapasyát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tud szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értelmét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> :''sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki tanítómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adósságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósítás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevékenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalomban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brahmā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megadtam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valamennyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden akadályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭhaloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüllyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemondásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalmasabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki tanítómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlábáról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy megszabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló bölcset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanítómesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómesterétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki tanítómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD1&diff=622290 2025-07-11T15:22:09Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>&lt;div style=&quot;float:right&quot;&gt;[[HU/SMD2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SMD2]]&lt;/div&gt;<br /> <br /> [[Category:A Lelki Tanítómester és a Tanítvány]]<br /> <br /> == 1. FEJEZET ==<br /> === Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége ===<br /> '''1. Általános utasítások'''<br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy <br /> hiteles lelki tanítómester elfogadását: <br /> <br /> [Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az <br /> embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester <br /> lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­<br /> mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó <br /> szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki <br /> tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása <br /> szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) <br /> kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet <br /> a Kṛṣṇa­tudatban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik <br /> egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:<br /> <br /> „A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket <br /> kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, <br /> (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy <br /> megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző <br /> ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester <br /> utasításait.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:<br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> ''<br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:<br /> <br /> A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták <br /> szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az <br /> Úr imádatánál is magasabb rendű.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad ===<br /> <br /> '''(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert'''<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az <br /> Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen <br /> Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében <br /> jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy <br /> lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. <br /> Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő <br /> tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát <br /> emeli ki ezzel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla <br /> Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya <br /> feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy <br /> az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő <br /> Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – <br /> szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, <br /> hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással <br /> tisztában voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és <br /> Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan <br /> követték a brahmacarya szabályozó elveit:<br /> <br /> …Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent <br /> zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós <br /> brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás <br /> után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és <br /> fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, <br /> annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon <br /> szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni <br /> néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy <br /> ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban <br /> és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban <br /> tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és <br /> Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség <br /> és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű <br /> embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … <br /> tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.<br /> <br /> Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. <br /> Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és <br /> előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték <br /> ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni <br /> irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell <br /> viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan <br /> követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, <br /> aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat <br /> kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket.<br /> … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső <br /> formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az <br /> óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból <br /> kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester <br /> tanítványai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük-<br /> ségessége:<br /> <br /> … Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló <br /> tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező <br /> ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik <br /> a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs <br /> szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban <br /> nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális <br /> tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és <br /> lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt <br /> a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya <br /> is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még <br /> az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és <br /> szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna <br /> elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt <br /> szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az <br /> egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, <br /> azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi láncolat megfelelő vonalához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg ===<br /> <br /> '''(az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhaktáján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:<br /> <br /> Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat <br /> intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja <br /> magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki <br /> bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya <br /> 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. <br /> A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­<br /> nek, s aztán szolgáljuk őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző <br /> közvetítő közegen keresztül:<br /> <br /> A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin <br /> keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen <br /> bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen <br /> keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat<br /> <br /> A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam <br /> van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném <br /> a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk <br /> Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, <br /> ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg <br /> azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, <br /> akkor át lehet látni rajta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfogadunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> [Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­<br /> mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz <br /> tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb <br /> a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel <br /> egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan <br /> egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek <br /> többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni <br /> ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, <br /> hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, <br /> hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd <br /> végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta <br /> bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem <br /> szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb <br /> Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:<br /> ''<br /> :tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa<br /> :janame janame haya, ei abhilāsa<br /> ''<br /> <br /> Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk <br /> az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy <br /> legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez <br /> a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­<br /> mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt <br /> tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-<br /> bīja: [Cc. Madhya 19.151]<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán <br /> pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először <br /> azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­<br /> mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. <br /> Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal <br /> szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. <br /> Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen <br /> szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki <br /> célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta <br /> közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ <br /> kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is <br /> hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan <br /> kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” <br /> Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik <br /> nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek <br /> kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. <br /> Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az <br /> igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten <br /> hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, <br /> más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még <br /> könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem <br /> fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­<br /> mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta <br /> útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr <br /> transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és <br /> visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) <br /> szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:<br /> <br /> Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája <br /> lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először <br /> szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét <br /> az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az <br /> Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta <br /> bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk <br /> annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki <br /> maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi <br /> láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő <br /> tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis <br /> a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül <br /> sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az <br /> embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, <br /> mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd <br /> az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:<br /> <br /> Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem <br /> meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. <br /> Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, <br /> személyes szolgálatukba szegődtem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. <br /> A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az <br /> embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, <br /> aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia <br /> őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen <br /> lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá <br /> válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki <br /> végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát <br /> közvetlenül:<br /> <br /> „Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom <br /> nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy <br /> Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni <br /> nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy <br /> bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet <br /> el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra <br /> kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, <br /> mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa <br /> a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta <br /> kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, <br /> a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért <br /> így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha <br /> valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat <br /> meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb <br /> dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómestertől:<br /> <br /> … Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr <br /> minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel <br /> Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban <br /> azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért <br /> Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, <br /> amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább <br /> élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, <br /> nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és <br /> a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud-<br /> nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem <br /> vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket <br /> a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk <br /> az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. <br /> Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit <br /> akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges <br /> kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül <br /> kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül <br /> az Úr utasításait követni:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta <br /> bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, <br /> Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és <br /> aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat <br /> Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, <br /> ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa <br /> kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta <br /> utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges <br /> szolgálatot az Úrnak:<br /> <br /> Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite <br /> van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után <br /> a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen <br /> fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­<br /> mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott <br /> szolgálatot végezzen az Úrnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg ===<br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:<br /> <br /> Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi <br /> a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül <br /> hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. <br /> Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem <br /> részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, <br /> az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez <br /> a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen <br /> kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott. <br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg <br /> (noha a tapasztalat közvetlen):<br /> <br /> Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga <br /> szólt Arjunához.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és <br /> Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy <br /> az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­<br /> vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző <br /> közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől <br /> tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint <br /> ahogy Arjuna hallotta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem <br /> Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:<br /> <br /> Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki <br /> tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert <br /> Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges <br /> ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint <br /> kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított <br /> lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja <br /> Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­<br /> mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat <br /> a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki <br /> tanítómesterével van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:<br /> <br /> Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva <br /> fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem <br /> ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. <br /> Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök <br /> Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről <br /> a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint <br /> amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr <br /> valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét <br /> a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat <br /> a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja <br /> felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden <br /> akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir-<br /> vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, <br /> amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. <br /> A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva <br /> Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az <br /> Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan <br /> az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja <br /> el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel <br /> az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből <br /> Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen <br /> Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz <br /> megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:<br /> <br /> Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók <br /> műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. <br /> Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát <br /> előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, <br /> ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, <br /> és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­<br /> keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). <br /> Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében <br /> járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók <br /> üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki <br /> teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta <br /> azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját <br /> követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében <br /> spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya <br /> 17.186].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy <br /> hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, <br /> nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr <br /> lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava <br /> lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi <br /> fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres <br /> az Úr lótuszlábánál.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak <br /> olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha <br /> valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos <br /> lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. <br /> A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem <br /> kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka <br /> Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena <br /> labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az <br /> önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel <br /> rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani <br /> (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az <br /> értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára <br /> szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, <br /> hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy <br /> nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahātmānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … <br /> Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál <br /> vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki <br /> odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. <br /> Így térhetünk haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester iránymutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik <br /> arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: <br /> Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy <br /> bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad <br /> a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most <br /> már teljesen tökéletes vagy.<br /> <br /> Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és <br /> megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn <br /> és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek <br /> társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk <br /> többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti <br /> szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan <br /> kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor <br /> képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő <br /> képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az <br /> Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől <br /> szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki <br /> tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva <br /> megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez? <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: <br /> ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [MU 1.2.12]. <br /> Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának <br /> nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy <br /> guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor <br /> a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy <br /> ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, <br /> és gurujaként fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális <br /> tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, <br /> hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva <br /> tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, <br /> aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki <br /> mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre <br /> van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, <br /> a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa <br /> paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ <br /> namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban <br /> szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:<br /> <br /> A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti <br /> a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem <br /> fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb <br /> Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia ===<br /> <br /> Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> ''tad viddhi praṇipātena...''<br /> <br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az <br /> igazságot! …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül <br /> nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem <br /> tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók <br /> körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād <br /> bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért <br /> az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az <br /> embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­tómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudás világosságát a guru hozza el<br /> <br /> Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat <br /> felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, <br /> az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből <br /> a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.<br /> <br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!<br /> <br /> A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már <br /> tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet <br /> lényegéről mondanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:<br /> <br /> Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú <br /> évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy <br /> inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” <br /> vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell <br /> gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi <br /> mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem <br /> téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.<br /> <br /> [A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem <br /> téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az <br /> illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s <br /> így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi <br /> fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi <br /> elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, <br /> idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­<br /> jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … <br /> A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és <br /> azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­ták és megvalósították ezt a tudást.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány <br /> a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és <br /> a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást <br /> közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor <br /> válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások <br /> alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak <br /> tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek <br /> pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­<br /> jűektől).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthetjük meg a lélek létezését a testben:<br /> <br /> Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg <br /> a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. <br /> A Védák kijelentik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'', <br /> a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja <br /> meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap <br /> oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi <br /> a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais <br /> tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki <br /> tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban <br /> állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az <br /> nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy <br /> ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, <br /> úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek <br /> az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és <br /> gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, <br /> hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében <br /> az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát <br /> kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját <br /> egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell <br /> keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:<br /> <br /> „A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül <br /> és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megismerje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi <br /> kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismerésére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy <br /> közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az <br /> embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, <br /> valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester <br /> tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért <br /> a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell <br /> elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén <br /> keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­<br /> hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén <br /> jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki <br /> világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, <br /> dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az <br /> anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta <br /> érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása <br /> alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell <br /> megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek <br /> végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg <br /> kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, <br /> valamint saját egzisztenciális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem <br /> felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. <br /> Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, <br /> mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás <br /> útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az <br /> magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, <br /> mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben <br /> a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi <br /> brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudatlanságban marad és szenvedés vár rá:<br /> <br /> Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – ''jīvasya <br /> tattva-jijñāsā''. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki <br /> a guru? ''Śābde pare ca niṣṇātam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): <br /> a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha <br /> valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban <br /> marad. ''Ācāryavān puruṣo veda'' (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): <br /> akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor <br /> ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, <br /> hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki <br /> az életét kockáztatja (''mṛtyu-saṁsāra-vartmani'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. ''Na <br /> te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). <br /> Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb <br /> szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre <br /> mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előreléphetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:<br /> <br /> Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az <br /> anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére <br /> szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie <br /> az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:<br /> <br /> A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, <br /> el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek <br /> anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért <br /> az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómester kegyéből érthető meg:<br /> <br /> Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi <br /> élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt <br /> egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz <br /> megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges <br /> tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres <br /> egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas <br /> tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt <br /> mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás <br /> egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, <br /> a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez <br /> fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő <br /> származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért <br /> aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén <br /> megértheti ezt a bizalmas tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember <br /> megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:<br /> <br /> Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből <br /> fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt <br /> Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy <br /> hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, <br /> ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás <br /> tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva <br /> biztosan harcolni fog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvalósítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:<br /> <br /> [Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az <br /> élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, <br /> és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti <br /> tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki <br /> tanítómestere tanítását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi <br /> sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:<br /> <br /> A védikus mantrák kijelentik: ''yasmin vijñāte sarvam evaṁ <br /> vijñātaṁ bhavati'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).<br /> <br /> Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől <br /> szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, <br /> ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt <br /> a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk <br /> az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember <br /> transzcendentális tudásra tehet szert:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada <br /> lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik <br /> énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy <br /> tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata <br /> nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen <br /> megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg <br /> szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az <br /> igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális <br /> kérdést.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanítvány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:<br /> <br /> Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek <br /> minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket <br /> hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet <br /> kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így <br /> olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, <br /> másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki <br /> tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti <br /> valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért <br /> van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet <br /> anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­<br /> ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol <br /> lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja <br /> végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az <br /> anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. <br /> Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi <br /> helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve <br /> azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és <br /> teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani ===<br /> Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek <br /> egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:<br /> <br /> Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart <br /> mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy <br /> hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és <br /> meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is <br /> követte ezt a szokást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:<br /> <br /> … [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy <br /> vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete <br /> alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja <br /> a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az <br /> Upaniṣadokkal együtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem <br /> értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadémiai szinten műveli):<br /> <br /> Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán <br /> noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem <br /> nyilvánult meg bennük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden <br /> tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul <br /> a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­<br /> hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül <br /> az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és <br /> a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az <br /> embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, <br /> s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem <br /> igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite <br /> van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki <br /> életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga <br /> Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, <br /> az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér <br /> el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem <br /> a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … <br /> Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai <br /> pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, <br /> tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem <br /> vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen <br /> és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, <br /> aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, <br /> hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg <br /> a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette <br /> meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, <br /> hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, <br /> és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik <br /> (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> ''<br /> :yasya deve parā bhaktir<br /> :yathā deve tathā gurau <br /> :tasyaite kathitā hy arthā<br /> :prakāśante mahātmanaḥ<br /> ''<br /> A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek <br /> rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, mind a lelki tanítómesterben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:<br /> <br /> »Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­<br /> hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki <br /> tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki <br /> tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. <br /> A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na <br /> buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó <br /> szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését <br /> hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti <br /> és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi <br /> láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, <br /> rejtélyes célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton <br /> át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:<br /> <br /> Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres <br /> megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell <br /> az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers <br /> ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. <br /> Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek <br /> nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel <br /> tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – <br /> anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk <br /> a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű <br /> forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, <br /> amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi <br /> láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, <br /> Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi <br /> tanítványának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, és tőle kapjunk valódi tudást:<br /> <br /> [Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva <br /> magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes <br /> tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos <br /> szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire <br /> oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, <br /> azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz <br /> hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik <br /> idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāhmaṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:<br /> <br /> Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert <br /> ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­kus utasítások azt mondják: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki <br /> megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt <br /> a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. <br /> Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor <br /> valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás <br /> után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, <br /> hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen <br /> haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki <br /> tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert <br /> találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor <br /> megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb <br /> Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban <br /> arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan <br /> térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és <br /> ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz <br /> megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége a következőt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.<br /> <br /> … Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, <br /> megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell <br /> a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell <br /> tanulmányozni:<br /> <br /> A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött <br /> kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, <br /> hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg <br /> őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik <br /> alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást <br /> keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, <br /> hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak <br /> azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, <br /> aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, <br /> dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, <br /> és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy <br /> vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s <br /> tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. <br /> A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő <br /> brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen <br /> a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk ===<br /> <br /> Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi <br /> megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, <br /> hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan <br /> tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az <br /> abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk <br /> szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő <br /> hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­<br /> sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy <br /> kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. <br /> A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. <br /> Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás <br /> folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő <br /> közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékelhető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­<br /> szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes <br /> következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 <br /> km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez <br /> képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 <br /> kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā <br /> ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is <br /> ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” <br /> Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért <br /> adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások <br /> ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles <br /> ācāryától kell hallanunk:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: <br /> „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév-<br /> képzettel!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. ''Acintyā khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet'': „Ne próbáljunk érvekkel és <br /> ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják <br /> anyagi felfogásunkat.” ''Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ'': [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” <br /> Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, <br /> a lelki megvalósítás könnyű lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk ===<br /> A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött <br /> (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:<br /> <br /> Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei <br /> szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van <br /> kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet <br /> segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak <br /> egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit <br /> csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester <br /> szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­het ki az anyagi természet rabságából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy <br /> lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll. <br /> <br /> MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: ''śrī-guru-pādāśrayaḥ''. <br /> Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei <br /> közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet <br /> hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és útmutatása alapján cselekedni:<br /> <br /> – Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek <br /> hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem <br /> érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E <br /> lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik <br /> olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, <br /> átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött <br /> lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol <br /> felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek <br /> növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat <br /> a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. <br /> Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol <br /> a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés <br /> kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az <br /> anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta <br /> lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, <br /> a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei <br /> bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja <br /> azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha <br /> azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, <br /> hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb <br /> Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet <br /> ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol <br /> a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket <br /> kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg <br /> az anyag börtönéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni <br /> az anyagi lét nyomorúságától:<br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem <br /> szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az <br /> anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. <br /> Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük <br /> Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor <br /> ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet <br /> törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon <br /> és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba <br /> kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor <br /> hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:<br /> ''<br /> :janame janame sabe pitā mātā pāya <br /> :kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei<br /> ''<br /> A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap <br /> egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint <br /> faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles <br /> lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek <br /> éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy <br /> kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével <br /> hazatérhetünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakavatott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi <br /> betegségéből:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja <br /> Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai <br /> elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez <br /> kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három <br /> fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh <br /> stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége.<br /> Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az <br /> univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak <br /> akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul <br /> anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét <br /> eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilincseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni <br /> tőle az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan <br /> erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok <br /> szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa <br /> lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, <br /> s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás <br /> jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz <br /> megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne <br /> az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­<br /> tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó <br /> szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk <br /> az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi <br /> érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta <br /> a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: <br /> „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­<br /> dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle <br /> Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta <br /> meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. <br /> Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult <br /> Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­<br /> szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. <br /> Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, <br /> mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan <br /> szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki <br /> tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami <br /> az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak <br /> nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság <br /> nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. <br /> Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy <br /> mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, <br /> aki segít átkelni a tudatlanság óceánján: <br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma <br /> olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert <br /> abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy <br /> kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak <br /> az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség <br /> Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha <br /> iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és <br /> a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, <br /> mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy <br /> emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez <br /> annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, <br /> és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet <br /> alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­<br /> nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie <br /> a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét <br /> nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember <br /> átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig <br /> a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha <br /> az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem <br /> kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az <br /> illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. <br /> Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki <br /> tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát:<br /> <br /> Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül <br /> az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni <br /> a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, <br /> aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig <br /> fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az <br /> embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki <br /> tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az <br /> anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően <br /> használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi <br /> létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, <br /> keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:<br /> <br /> Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra <br /> vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­<br /> adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és <br /> rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja <br /> [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak <br /> a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle <br /> fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan <br /> fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­<br /> szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően <br /> nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor <br /> az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi <br /> világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres <br /> egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, <br /> hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül <br /> találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el <br /> kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. <br /> … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért <br /> folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta <br /> bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink <br /> folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­<br /> maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles <br /> lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki <br /> tanítómesterrel és meghódol neki:<br /> <br /> Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek <br /> meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek <br /> köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők <br /> megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez <br /> kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­<br /> ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, <br /> Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, <br /> hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember <br /> élete sikeressé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:<br /> <br /> Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, <br /> amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának <br /> nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, <br /> nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról <br /> a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző <br /> cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az <br /> univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat <br /> magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot <br /> a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy <br /> nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket <br /> az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg <br /> a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés <br /> és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó <br /> körforgásából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan <br /> vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött <br /> életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki <br /> jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények <br /> között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált <br /> eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta <br /> ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy <br /> erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő <br /> erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. <br /> A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője <br /> megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni <br /> kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és <br /> a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét <br /> alóli felszabadulás:<br /> <br /> Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, <br /> nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi <br /> hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság <br /> sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, <br /> a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így <br /> felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, <br /> a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­sével ezt nem érheti el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmódtól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:<br /> <br /> Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő <br /> avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare <br /> Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat <br /> révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:<br /> ''<br /> :rajas tamaś ca sattvena<br /> :sattvaṁ copaśamena ca<br /> :etat sarvaṁ gurau bhaktyā<br /> :puruṣo hy añjasā jayet<br /> ''<br /> A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és <br /> tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől <br /> is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez <br /> automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerőinek befolyását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja <br /> a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk <br /> számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de <br /> a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr <br /> kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi <br /> a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását <br /> ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta <br /> bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen <br /> megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­tális síkra emelkedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki <br /> tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, <br /> és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:<br /> <br /> Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, <br /> a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái <br /> közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan <br /> védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, <br /> aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. <br /> Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz <br /> hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik <br /> a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, <br /> a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. <br /> A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg <br /> kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak <br /> egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk vissza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így <br /> énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent <br /> életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti <br /> Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű <br /> emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guruval (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és engedelmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā <br /> hatása alól:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmegvalósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. <br /> Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal <br /> nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy <br /> pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az <br /> ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még <br /> ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez <br /> a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai <br /> spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy <br /> a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, <br /> hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī <br /> is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől <br /> függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már <br /> anyagi testükben felszabadultak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, <br /> a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell <br /> az Urat: <br /> <br /> Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi <br /> energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, <br /> de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen <br /> öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy <br /> elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen <br /> más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. <br /> A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk <br /> az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia <br /> erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány <br /> tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány <br /> a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul <br /> meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit ===<br /> <br /> <br /> Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnunk:<br /> ''<br /> :kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ<br /> :yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ''<br /> Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas <br /> gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt <br /> Előtted. Kérlek, oktass engem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért <br /> mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy <br /> az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi <br /> védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, <br /> amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz <br /> hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha <br /> senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk <br /> őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha <br /> megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg <br /> akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, <br /> akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem <br /> szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:<br /> <br /> Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja <br /> érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, <br /> ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő <br /> a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki <br /> tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy <br /> úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek <br /> az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan <br /> lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz <br /> százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani <br /> az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, <br /> az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást <br /> a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, <br /> fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott <br /> is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az <br /> igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához <br /> vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, <br /> a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos <br /> embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és <br /> tudakozódnia tőle:<br /> <br /> A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle <br /> testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­nyítják. A természet törvényei következtében tehát (''prakṛteḥ <br /> kriyamāṇāni'') az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata <br /> miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy <br /> miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget <br /> a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő <br /> mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia <br /> az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester <br /> és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek <br /> kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és <br /> tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök <br /> helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az <br /> emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle <br /> elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz <br /> azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: <br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad <br /> 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell <br /> fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az <br /> anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. <br /> … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell <br /> hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos <br /> embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. <br /> Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen <br /> kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi <br /> tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és <br /> mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek <br /> éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s <br /> aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon <br /> minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb <br /> lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja <br /> a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, <br /> amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki <br /> tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse <br /> a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt <br /> arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét <br /> napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie <br /> egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni <br /> a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk ===<br /> <br /> Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy <br /> lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat <br /> folyamatát:<br /> ''<br /> :sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> ''<br /> Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden <br /> körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt <br /> kell képzést kapnunk:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: ''mayy <br /> āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''. Ez arra <br /> utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. <br /> Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak <br /> megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa <br /> különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása <br /> érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, <br /> a bhakta személyiségéhez kell fordulnia: <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat <br /> végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, <br /> hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges <br /> útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, <br /> aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének <br /> kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó <br /> szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember <br /> érdekét szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy <br /> vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, <br /> egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja <br /> büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az <br /> Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell <br /> válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: ''chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā'', senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta <br /> vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut <br /> (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. <br /> Ezt nevezik a paramparā rendszerének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig <br /> azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk <br /> őt lelki tanítómesterünknek:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki <br /> egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik <br /> arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, <br /> mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az <br /> Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek <br /> lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután <br /> az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második <br /> szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen <br /> kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki <br /> tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester <br /> irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, <br /> és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős <br /> és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred <br /> benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az <br /> eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. <br /> Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, <br /> hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:<br /> <br /> Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút <br /> Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, <br /> nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. <br /> A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk <br /> azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell <br /> látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító <br /> előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni <br /> egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem <br /> kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg <br /> az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó <br /> szolgálatot ad neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén <br /> elérjük az istenszeretetet:<br /> <br /> A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az <br /> embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva <br /> követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön <br /> meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti <br /> számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan <br /> hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az <br /> Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül <br /> Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt <br /> bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti <br /> szeretet síkjára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt <br /> cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, <br /> s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon <br /> keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. <br /> A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp <br /> elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté <br /> tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell <br /> tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:<br /> <br /> Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, <br /> a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi <br /> világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, <br /> mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat <br /> egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző <br /> közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta <br /> nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi <br /> tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is <br /> – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul <br /> az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy <br /> az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik <br /> a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:<br /> <br /> Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi <br /> a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és <br /> követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet <br /> a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa <br /> iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa <br /> lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy <br /> menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük <br /> szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor <br /> a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják <br /> a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror <br /> hitam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. <br /> ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-<br /> pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány <br /> eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé <br /> javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi <br /> mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta <br /> értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az <br /> ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása <br /> valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester ===<br /> <br /> A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége <br /> volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az <br /> ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek <br /> hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel <br /> kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket <br /> kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:<br /> <br /> A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az <br /> odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. <br /> A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa <br /> itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és <br /> minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8<br /> &lt;/small<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az <br /> Úr önmegvalósított bhaktája:<br /> <br /> Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem <br /> kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról <br /> és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül <br /> az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az <br /> érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket <br /> vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az <br /> érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen <br /> egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon <br /> a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére <br /> emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és <br /> betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, <br /> hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell <br /> fordulnia:<br /> <br /> Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt <br /> a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve <br /> imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel <br /> nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal <br /> együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott <br /> emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy <br /> guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó <br /> szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, <br /> s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (''śiṣyas te ’haṁ <br /> śādhi māṁ tvāṁ prapannam'' [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák <br /> szintén azt tanítják: ''tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni <br /> a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő <br /> útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az <br /> ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell <br /> értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen <br /> ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy <br /> gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni <br /> megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó <br /> szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz <br /> a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az <br /> életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester <br /> lótuszlábánál:<br /> <br /> Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol <br /> lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, <br /> s életem gyönyörteli lesz.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha <br /> nem térhet vissza Istenhez:<br /> <br /> Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall <br /> törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült <br /> megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy <br /> nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog <br /> találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. <br /> Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, <br /> hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki <br /> szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy <br /> lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy <br /> tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől <br /> is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen <br /> bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, összhangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának <br /> kijelentéseivel:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: ''sādhu-śāstra- <br /> guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya''. Ez az utasítás azt jelenti, hogy <br /> a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek <br /> figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások <br /> és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis <br /> vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi <br /> olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak <br /> jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­<br /> hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. <br /> Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell <br /> cselekednünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki <br /> tanítómester lótuszlábának:<br /> <br /> Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie <br /> a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet <br /> egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú <br /> emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. <br /> … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem <br /> érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának <br /> a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna <br /> Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember <br /> megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles <br /> lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester <br /> lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől <br /> és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és <br /> filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni <br /> annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja <br /> a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában <br /> a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át <br /> kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez <br /> a folyamat segíthet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes <br /> arányban fejlődik:<br /> <br /> Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) <br /> a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az <br /> emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett <br /> emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' <br /> – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az <br /> életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, <br /> nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­<br /> dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük eredeti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki <br /> tanítómestert:<br /> <br /> Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját <br /> szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, <br /> a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok <br /> gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa <br /> Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche <br /> kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” <br /> Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram <br /> āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai <br /> közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā <br /> az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást <br /> nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra <br /> ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, <br /> egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. <br /> Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös <br /> életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az <br /> odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson <br /> valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze <br /> Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény <br /> első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember <br /> bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. <br /> Nincs szükség külön erőfeszítésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető <br /> úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell <br /> a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (''sādhu-mārga-an-ugamanam''). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat <br /> módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell <br /> növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon <br /> könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo-<br /> rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének <br /> tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: <br /> „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! <br /> A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi <br /> állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester <br /> utasításainak követésével:<br /> <br /> Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki <br /> ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor <br /> lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az <br /> lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra <br /> kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől <br /> hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták <br /> társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni <br /> a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata <br /> végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség <br /> üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az <br /> Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad <br /> ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azonnal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen <br /> Istenhez:<br /> <br /> Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti <br /> Śukadeva Gosvāmī is: ''ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ <br /> śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ'' (Bhāg. 2.4.18). Aki az <br /> Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően <br /> az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, <br /> függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá <br /> válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai ===<br /> <br /> Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az <br /> anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy <br /> e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak <br /> szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az <br /> igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy <br /> megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:<br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből <br /> megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt <br /> az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és <br /> mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön <br /> és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik <br /> eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi <br /> az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen <br /> élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa <br /> kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa <br /> szolgájának:<br /> <br /> Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s <br /> a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. <br /> Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő <br /> szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában <br /> cselekedjünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni <br /> a zavarodottságot:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, <br /> amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, <br /> aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki <br /> azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki <br /> tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.<br /> <br /> Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia.<br /> <br /> Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki <br /> képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni <br /> tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. <br /> Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre <br /> fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló <br /> tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani <br /> az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és <br /> vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, <br /> amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten <br /> kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és <br /> nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten <br /> kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér-<br /> hetik a legfelső célt:<br /> <br /> Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek <br /> méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus <br /> elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki <br /> képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:<br /> <br /> Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből <br /> hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester <br /> oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége <br /> lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem <br /> követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt <br /> elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő <br /> spekulálókat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes <br /> meditálni:<br /> <br /> Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit <br /> követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások <br /> hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, <br /> valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra <br /> képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken <br /> meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban <br /> a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere <br /> utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī <br /> Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén <br /> szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett <br /> meditálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD5&diff=622288 2025-07-11T14:45:41Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 5. FEJEZET Lelki avatás (Dīkṣā) ==<br /> <br /> <br /> === 1. A dīkṣā meghatározása ===<br /> <br /> A dīkṣā meghatározása:<br /> <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) <br /> elmagyarázza, mi a dīkṣā:<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember <br /> felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat min­den bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások hozzáértő tanulmányozói dīkṣānak nevezik ezt <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A dīkṣā jelentése:<br /> <br /> A dīkṣā valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a transz­cendentális tudást átadva – amelynek hatására a tanítvány <br /> megszabadul minden anyagi szennyeződéstől – felavatja <br /> a tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.111<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. Az avatás szükségessége és célja ===<br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇához fűződő valódi kapcsolatunkat az alapozza meg, <br /> hogy egy hiteles lelki tanítómester felavat bennünket:<br /> <br /> [A Kṛṣṇához fűződő] kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. … Azt, amikor <br /> valaki kapcsolatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak <br /> nevezik. A lelki tanítómestertől kapott avatás pillanatában meg­<br /> szilárdul a viszony Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa­tudatot gyakorló ember <br /> között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna <br /> bennünket, sohasem lehet igazi kapcsolatunk a Kṛṣṇa­tudattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki nem kapott megfelelő avatást, annak minden odaadó tette <br /> hiábavaló, és ismét az állati fajokba süllyedhet: <br /> <br /> A vaiṣṇava szabályozó elvek alapján brāhmaṇa avatást kell <br /> kapnunk. A Hari-bhakti-vilāsa (2.6) a következő utasítást idézi <br /> a Viṣṇu-yāmalából:<br /> <br /> :''adīkṣitasya vāmoru kṛtaṁ sarvaṁ nirarthakam <br /> :''paśu-yonim avāpnoti dīkṣā-virahito janaḥ<br /> <br /> „»Akit nem avat fel egy hiteles lelki tanítómester, annak min­den odaadó tette hiábavaló. Aki nem kapott megfelelő avatást, <br /> ismét az állati fajokba süllyedhet.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás célja:<br /> <br /> A tanítványt a lelki tanítómester szabadítja ki māyā karmai <br /> közül azzal, hogy beavatja a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra ének­lésébe. Az alvó ember így a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare éneklésével magához térhet. Úgy is mondhatnánk, <br /> hogy a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élő­<br /> lényeket, hogy imádhassák az Úr Viṣṇut. Ez a dīkṣā, az avatás <br /> célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert <br /> a lelki tudatot illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hozzátartozik a sādhana-bhaktihoz, hogy avatást és utasításokat kapunk a lelki tanítómestertől: <br /> <br /> „Kezdetben hitre van szükség. Azután az ember keresni kezdi <br /> a tiszta bhakták társaságát, majd avatást kap a lelki tanítómestertől, és az ő utasításai szerint betartja a szabályozó elveket. <br /> Így megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és rendíthetetlenül szilárddá válik az odaadó szolgálatban. Ezután ízre és <br /> ragaszkodásra tesz szert. Ez a sādhana-bhakti, a szabályozó <br /> elvek szerint végzett odaadó szolgálat útja. Fokozatosan felerősödnek az érzelmek, s végül felébred a szeretet. Így megy <br /> végig az istenszeretet fejlődésének lépcsőfokain a Kṛṣṇa-tudat <br /> iránt érdeklődő bhakta.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15-16 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.14-15]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási szertartás neve upanīti, és arra szolgál, hogy közelebb vigyen a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> … a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványo­kat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és <br /> megadja nekik a második születést. Az upanīti nevű szertartás, <br /> amellyel bevezeti őket a lelki tudomány tanulmányozásába, <br /> arra szolgál, hogy közelebb vigye a tanítványokat a lelki tanító­<br /> mesterhez. Aki nem képes közelebb kerülni egy lelki tanítómes­terhez, az nem kaphat szentelt zsinórt, és így śūdrának minősül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak akkor hordozhatja a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha olyan valakitől kap avatást, akinek <br /> már a szívében van:<br /> <br /> Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a legnagyobb áldást hozza <br /> az egész univerzumra, Vasudeva elméjéből Devakī elméjébe <br /> került. Vasudeva ezzel felavatta Devakīt, aki amiatt, hogy az <br /> Úr Kṛṣṇát, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta <br /> szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj <br /> válik csodálatossá a kelő holdtól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A manastaḥ szó arra utal, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége Vasudeva elméjének vagy szívének <br /> mélyéből Devakī szíve mélyére került. Alaposan meg kell jegyez­nünk, hogy az Úr nem az emberi lényekre jellemző módon került <br /> Devakī szívébe, hanem dīkṣā, avatás útján. Ez a vers tehát az ava­tás fontosságáról is említést tesz. Ha valaki nem egy olyan meg­<br /> felelő személytől kap avatást, aki mindig a szívében hordozza az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem tehet szert arra a képes­ségre, hogy az Istenség Személyiségét ő maga is a szívébe zárja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember második születésekor a lelki tanítómestert lesz az <br /> apa, a Védák pedig az anya:<br /> <br /> Az emberi lénynek kétszer kell megszületnie. Először gyermek­ként egy jó apától és anyától, majd még egyszer a lelki tanító­mestertől és a Védáktól. Az első anya és apa világra hozzák, <br /> majd a lelki tanítómester és a Védák válnak második apjává és anyjává.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Civilizált ember az, aki másodszor is megszületik, amikor <br /> kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az <br /> élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszön­hetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egye­sülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra <br /> megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki <br /> valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át <br /> az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és <br /> az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az <br /> örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki <br /> felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált <br /> embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb <br /> az alacsonyrendű állatoknál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás megváltoztatja <br /> a tanítvány életét:<br /> <br /> Nāradajī előző életében a nagy bölcsek kegyéből megkapta <br /> a lelki tudást, s élete érzékelhetően megváltozott, noha még csak <br /> öt éves volt. Fontos jel ez, amely a hiteles lelki tanítómestertől <br /> kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid <br /> idő alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást <br /> elősegítve.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki avatást kap és betartja a szabályozó elveket, <br /> megtisztul az anyagi élet szennyeződésétől:<br /> <br /> Ha valaki komolyan gondolja a lelki életet, avatást kap – ezt <br /> a szintet nevezik bhajana-kriyānak. Ezután az ember valóban <br /> az Úr odaadó szolgálatába kezd a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> rendszeres – napi tizenhat környi – ismétlésével, és azzal, hogy <br /> tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábító­ és mámorítósze­rektől, a húsevéstől és a szerencsejátékoktól. A bhajana-kriyā <br /> által az ember megszabadul az anyagi szennyeződésektől. Nem <br /> megy többé étterembe vagy szállodába, hogy „finom” ételeket <br /> ízleljen meg, amelyek hússal és hagymával készültek, és nem <br /> törődik többé a dohányzással vagy a tea­ és kávéivással sem. <br /> Nemcsak tartózkodik a tiltott szexuális élettől, hanem teljes <br /> mértékben távol tartja magát attól. Nem érdekli az sem, hogy <br /> spekulálásra vagy szerencsejátékra vesztegesse az idejét. Ily <br /> módon megtisztul a nemkívánatos dolgoktól (anartha-nivṛtti). <br /> Az anartha szó azt jelenti: nemkívánatos dolgok. Az anarthák <br /> eltűnnek, amikor az ember ragaszkodni kezd a Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmához.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hetedik vers <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás elősegíti a Hare Kṛṣṇa éneklését és a Kṛṣṇa-tudat <br /> felébredését:<br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése tehát olyan hatásos, <br /> hogy nem függ a hivatalos avatástól, de ha valaki avatást kap, <br /> s pañcarātra-vidhit (mūrti­imádatot) végez, Kṛṣṇa­tudata <br /> hamarosan felébred, s többé nem azonosítja magát az anyagi <br /> világgal. Minél inkább megszabadul az anyagi azonosítástól, <br /> annál inkább megvalósítja, hogy a lélek a természetét tekintve <br /> ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Lélek. Az abszolút szintet elérve <br /> ekkor megérti, hogy az Úr szent neve és Maga az Úr azonosak, <br /> s a megvalósításnak ezen a szintjén az Úr szent nevét, a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát nem tekinti anyagi hangnak. Aki anyagi hang­<br /> vibrációnak tekinti a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, elbukik. Úgy <br /> kell imádnunk és énekelnünk az Úr szent nevét, hogy elfogad­juk: nem különbözik Magától az Úrtól. Ezért aztán egy hiteles <br /> lelki tanítómester irányításával, a kinyilatkoztatott szentírások­kal egyetértésben megfelelő avatást kell kapnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki beléphet az ISKCON-ba és kétszerszületett lehet (s ily <br /> módon megértheti az Urat):<br /> <br /> Bárki csatlakozhat a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetéhez, <br /> és bárki avatást kaphat, hogy kétszerszületett legyen. Sanātana <br /> Gosvāmī azt mondta, hogy az avatás és a hiteles képzés ered­<br /> ményeképpen bárkiből kétszerszületett válhat. Az első születést <br /> a szülőknek köszönhetjük, a másodikat pedig a lelki apának és <br /> a védikus tudásnak. Aki nem kétszerszületett, nem értheti meg <br /> az Úr és bhaktái transzcendentális jellemét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus szertartások végzéséhez és a szent név helyes imádatához brāhmaṇa avatásra van szükség:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (2.3­4) és a Bhakti-sandarbha (283) <br /> a dīkṣā szabályozó elveiről ír:<br /> <br /> :''dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu <br /> :''yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu<br /> :''tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu <br /> :''nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam<br /> <br /> „Szülessen bár brāhmaṇa családban valaki, nem végezheti <br /> a védikus szertartásokat, ha nem kapott avatást és nincs szen­telt zsinórja. Jóllehet brāhmaṇa családba született, csak az ava­tás és a szent zsinór szertartása után válik brāhmaṇává. Aki <br /> nem kapott brāhmaṇa avatást, nem imádhatja megfelelően <br /> a szent nevet.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az avatáshoz szükséges tulajdonságok és feltételek ===<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szerveze­tébe, mit kellene tennem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindenek előtt a tiltott szexuális életről <br /> kellene lemondania.<br /> <br /> Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a til­tott szexuális élet?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli <br /> szexuális élet. Az állatok korlátlanul élnek szexuális életet, <br /> de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden <br /> országban, minden vallásban van valamiféle rendszer a szexuá­lis élet korlátozására. És le kellene mondania minden kábító – és <br /> mámorítószer fogyasztásáról is, beleértve a teát, a cigarettát, az <br /> alkoholt, a marihuánát – mindent, ami mérgező.<br /> <br /> Riporter: Valami másról még?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A húsevésről, a tojás – és halfogyasztásról. <br /> A szerencsejátékról szintén. Anélkül, hogy lemondana ezekről <br /> a bűnös tettekről, nem kaphatna avatást.<br /> <br /> … Riporter: A „hódolj meg” azt jelenti, hogy az embernek el <br /> kell hagynia a családját?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: De tegyük fel, avatást kapnék. Nem kellene idejön­nöm és a templomban élnem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem feltétlenül.<br /> <br /> Riporter: Maradhatok otthon?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ó, igen.<br /> <br /> Riporter: És mi lesz a munkahelyemmel? Fel kellene mondanom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Elég, ha szakít a rossz szokásaival, <br /> és énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát ezeken a gyöngyökön – ennyi <br /> az egész.<br /> <br /> Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, csak önkéntes alapon. Ha ad valaki, <br /> az jó. Ha nem ad, az se baj. Nem függünk senki anyagi támo­gatásától. Kṛṣṇától függünk.<br /> <br /> Riporter: Semmi pénzt nem kéne adnom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: Ez az egyik fő dolog, ami megkülönbözteti a hiteles <br /> gurut a hamis gurutól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Ő Isten <br /> képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan tanítványokat, akik nem <br /> tartják be a szabályozó elveket:<br /> <br /> Néha olyan materialisták akarnak a tanítványaink lenni, akik <br /> nem hajlandók feladni bűnös tetteiket: a tiltott nemi életet, <br /> az alkohol­ és kábítószer­fogyasztást, a szerencsejátékot és <br /> a húsevést. A vaiṣṇavák azonban a hivatásos lelki tanítómes­terekkel ellentétben – akik úgy avatnak fel tanítványokat, hogy <br /> nem veszik figyelembe a helyzetüket – nem fogadnak el ilyen <br /> komolytalan tanítványokat. Az embernek legalább abba kell <br /> beleegyeznie, hogy betartja a tanítvány számára előírt szabá­lyokat, mielőtt egy vaiṣṇava ācārya elfogadná.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatással a tanítványnak fel kell hagynia a tiltott nemi <br /> életettel, a kábítószer- és alkoholfogyasztással, a szerencsejátékkal és a húsevéssel:<br /> <br /> Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követé­sébe. Avatáskor a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom arra kéri az ava­tandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig <br /> azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa <br /> tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk <br /> javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi <br /> életet, a kábítószer­ és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot <br /> és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes <br /> embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és <br /> hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor meg kell válni minden bűnös tettől:<br /> <br /> Amikor az Úr segítségül hívta Sudarśana cakráját, Śrīla Nityā­nanda Prabhu arra kérte, hogy bocsásson meg a két testvérnek, <br /> akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy bocsás­son meg nekik szörnyű viselkedésükért. Nityānanda Prabhu <br /> arra is megkérte az Urat, hogy fogadja el ezeket a bűnbánó <br /> lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy <br /> ezek után teljesen megválnak minden bűnös tettüktől és züllött <br /> szokásuktól. A két testvér beleegyezett, és megígérték, hogy <br /> véget vetnek bűnös szokásaiknak. A kegyes Úr elfogadta őket, <br /> és soha többé nem emlegette a múltjukat.<br /> <br /> Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban <br /> senki sem mondhatja bűntelennek magát – ilyet állítani lehe­tetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek megbocsát azzal <br /> az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, nem követ el bűnt többé.<br /> <br /> … Ebben a Kali­yugában gyakorlatilag mindenki olyan, akár <br /> Jagāi és Mādhāi. Ha meg akarnak szabadulni a bűneik vissza­<br /> hatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mahāp­rabhunál, és a lelki avatás után tartózkodniuk kell attól, amit <br /> a śāstrák tiltanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány megfogadja, hogy nem követ el többé <br /> bűnös tettet, és végrehajtja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> „A vadász ekkor így szólt: »Drága uram! Azt teszem, amit mondasz.« Nārada erre nyomban megparancsolta neki: »Először <br /> is törd el az íjadat, s aztán majd megmondom, mit tegyél!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak foga­dalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet – nem él <br /> tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, <br /> és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester <br /> gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.256<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azon­nal tanítványokat. Az avatásra váróknak először hat hónapig <br /> részt kell venniük az āratin és a śāstrákból tartott előadásokon, <br /> be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi <br /> bhaktával. Amikor valóban a puraścaryā-vidhi fejlett szintjére <br /> emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja <br /> őket. Nem lehet bárkit sebtében felavatni, anélkül hogy meg­felelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy min­dennap tizenhat kört énekel a Hare Kṛṣṇa mantrából, követi <br /> a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, <br /> a második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt <br /> jelzi, hogy brāhmaṇának ismerik el).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatás feltételei:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómesternek … meg kell figyelnie <br /> a tanítvány tulajdonságait, mielőtt elfogadja tanítványának. <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban a követelmény az, hogy az <br /> embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet <br /> négy alappillérét – a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító­ és <br /> mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Külö­nösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy <br /> a leendő tanítvány kész­e a szabályozó elvek követésére. Azután <br /> megkapja egy vaiṣṇava szolga nevét, és avatásban részesül, <br /> mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört <br /> kell énekelnie a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrából. A tanítvány így <br /> legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez <br /> a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután <br /> második avatásra ajánlják, melynek során szent zsinórt kap, <br /> és hiteles brāhmaṇának fogadják el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első, második és a sannyāsa avatás feltételei:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban bevett folyamat, hogy minden <br /> tanítvány avatásban részesül. A Hari-bhakti-vilāsában Sanātana <br /> Gosvāmī kijelenti: tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām, <br /> az avatás bevett folyamata révén bárki brāhmaṇává válhat. Így <br /> aztán Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyez­nek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel <br /> – a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, <br /> valamint az alkohol­ és kábítószerfogyasztással – felhagyva foko­zatosan a lelki élet tevvékenységeinek fejlett szintjére emelkednek. <br /> Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, <br /> első avatást (hari-nāma avatást) kap, s naponta legalább tizen­hat kört kell japáznia rendszeresen. Azután hat hónap vagy egy <br /> év elteltével másodszor is felavatjuk, s az előírásos áldozat és <br /> szertartások keretében megkapja a szent zsinórt. Bizonyos idő <br /> múlva, amikor még tovább fejlődik, és hajlandó lemondani erről <br /> az anyagi világról, a sannyāsa rendbe léphet. Ekkor a svāmī vagy <br /> gosvāmī címet kapja, ami azt jelenti: „az érzékek ura”.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.265<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Valaki akkor válik alkalmassá az avatásra, amikor elveszti <br /> érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és a lelki élet kezdi <br /> érdekelni:<br /> <br /> A dīkṣāról, azaz a lelki avatásról Śrīla Jīva Gosvāmī így ír <br /> a Bhakti-sandarbhában (868):<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt <br /> :''kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmād dīkṣeti sā proktā <br /> :''deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā által az ember elveszíti érdeklődését az anyagi élvezet <br /> iránt, és fokozatosan a lelki élet iránt kezd érdeklődni.”<br /> <br /> Ennek számtalan példáját láttuk a gyakorlatban, különö­sen Európában és Amerikában. Sok tanítvány, aki jómódú és <br /> tiszteletre méltó családokból jön hozzánk, hamarosan elveszíti <br /> érdeklődését az anyagi élvezetek iránt, és mohón vágyni kezd <br /> arra, hogy a lelki élet útjára lépjen. Bár nagyon gazdag család­ból származnak, sokan közülük elfogadják az esetleges kényel­metlen életkörülményeket. Kṛṣṇa kedvéért bármilyen életkö­rülmények között hajlandóak élni, csak hogy a templomban <br /> lakhassanak, és vaiṣṇavák társaságában lehessenek. Amikor <br /> az embert már nem érdekli az anyagi élvezet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy avatást kapjon a lelki tanítómestertől. A lelki életben <br /> történő fejlődés érdekében a Śrīmad-Bhāgavatam (6.1.13) elő­<br /> írja: Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. Ha valaki <br /> komolyan eltökéli, hogy dīkṣāt fogad el, késznek kell lennie <br /> a lemondásra, a cölibátusra, az elme és a test kontrollálásának <br /> gyakorlására. Amikor ily módon felkészült, és vágyik arra, hogy <br /> lelki megvilágosodásban (divya-jñāna) részesüljön, alkalmas az <br /> avatásra. A divya-jñānát szakszóval tad-vijñānának nevezik, <br /> vagyis a Legfelsőbbről szóló tudásnak. Tad-vijñānārthaṁ sa <br /> gurum evābhigacchet: ha valaki érdeklődik az Abszolút Igazság <br /> transzcendentális témája iránt, avatásban kell részesülnie. Az <br /> ilyen embernek egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, hogy <br /> dīkṣāt kapjon. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) a következő­ket szintén előírja: Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya <br /> uttamam. „Ha valakit igazán érdekel az Abszolút Igazságról <br /> szóló transzcendentális tudomány, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia.”<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk úgy, hogy <br /> nem követjük az instrukcióit. Nem szabad lelki tanítómestert <br /> elfogadnunk abban az esetben sem, ha a lelki életet csupán <br /> divathóbortból vagy magamutogatásból gyakoroljuk. Jijñā-sunak, vagyis nagyon érdeklődőnek kell lennünk ahhoz, hogy <br /> tanulhassunk a hiteles lelki tanítómestertől. Az érdeklődésnek <br /> szigorúan a transzcendentális tudományra kell irányulnia (jijñā-<br /> suḥ śreya uttamam). Az uttamam szó arra vonatkozik, ami túl <br /> van az anyagi tudáson. A tama szó azt jelenti, hogy „ennek az <br /> anyagi világnak a sötétsége”, az ut pedig annyit jelent: „transz­cendentális”. Az emberek általában a világi témák iránt érdek­lődnek, de amikor valaki elveszíti ilyen irányú érdeklődését, és <br /> csak a transzcendentális témák kezdik érdekelni, teljes mérték­ben alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon. <br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Ötödik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csakis akkor forduljon valaki lelki tanítómesterhez, ha valóban mohón vágyik a megvilágosodásra:<br /> <br /> Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban <br /> részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, <br /> mint egy disznó vagy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe <br /> merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a módja a tudás elsajátításának. Meg kell <br /> hódolnunk a nagy személyiségek lótuszlábánál, akik valóban <br /> át tudják adni a transzcendentális tudást. Az írások ezért azt <br /> mondják: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]. „Aki meg akarja érteni a leg­felsőbb célt és az élet értelmét, annak egy hiteles lelki tanító­mesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.” Csak <br /> az alkalmas arra, hogy egy guruhoz, vagyis egy lelki tanító­mesterhez forduljon, aki valóban tudásra vágyik, hogy szerte­foszlassa a tudatlanság sötétségét. A guruhoz nem szabad az <br /> anyagi haszon reményében fordulnunk. Nem szabad csupán <br /> azért elmennünk hozzá, hogy kigyógyuljunk egy betegségből, <br /> vagy hogy valamilyen csodálatos áldásban részesüljünk. Ez nem <br /> a helyes módja a guru megközelítésének. Tad-vijñānārtham: <br /> azért kell hozzá fordulnunk, hogy megértsük a lelki élet transz­cendentális tudományát. Sajnos ebben a Kali­korban számtalan <br /> csaló guru van, aki varázslatokkal bűvöli el tanítványait, és sok <br /> ostoba tanítvány van, aki a puszta anyagi nyereség érdekében e <br /> szemfényvesztésre kíváncsi. Az efféle tanítványok nem akarják <br /> a lelki élet útját járni, hogy megmeneküljenek a tudatlanság <br /> sötétjéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad egy arra méltatlan embert <br /> felavatnia:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad olyan tanítványt elfogad­nia, aki nem rendelkezik a kellő tulajdonságokkal. Nem szabad <br /> hivatásos lelki tanítómesternek lennie, s nem szabad csupán <br /> a pénz reményében tanítványokat elfogadnia. A hiteles lelki <br /> tanítómesternek látnia kell az őszinte tulajdonságokat abban, <br /> akit fel fog avatni. Egy arra méltatlan embert nem szabad <br /> felavatnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-vedānták részrehajlás nélkül mindenkit beavatnak <br /> a lelki életbe:<br /> <br /> A vedānta-vādīk – vagy bhakti-vedānták – nem részrehajlóak <br /> az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának terjeszté­sében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát, művelt vagy <br /> műveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellen­szenves számukra. A bhakti-vedānták látják, hogy az emberek <br /> valótlan, érzéki dolgokra pazarolják idejüket. Feladatuk az, <br /> hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett <br /> kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására <br /> a legbűnösebb lélek is a lelki élet szintjére emelkedhet, s avatást <br /> kapva a bhakti-vedāntáktól az emberek lassanként előrejutnak <br /> a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem törődve azzal, ki milyen anyagi helyzetben van, oltalmába vesz bárkit, és bevonja a lelki életbe:<br /> <br /> Bhavānanda Rāya Śrī Caitanya Mahāprabhu magasztaló szavai hallatán kijelentette: „A társadalom negyedik rendjéhez <br /> tartozom, s örökké világi ügyek kötnek le. Noha végtelenül <br /> elesett vagyok, Te mégis megérintettél. Ez azt bizonyítja, hogy <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azok, akik a lelki megértés rendkívül <br /> fejlett szintjén állnak, nem törődnek mások anyagi világban <br /> betöltött helyzetével. Egy lelki szempontból fejlett ember min­den élőlényre mint lelki lényre tekint, következésképpen nem <br /> tesz különbséget a művelt brāhmaṇa, a kutya, a caṇḍāla vagy <br /> bárki más között. Az élőlények anyagi teste nem befolyásolja <br /> – lelki lénynek lát mindenkit. Bhavānanda Rāya éppen ezért <br /> nagyra becsülte Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentését, amely <br /> elárulta, hogy az Úr nem vette figyelembe a śūdra kaszthoz tar­tozó és világi tetteket végző Bhavānanda Rāya társadalomban betöltött szerepét. Ehelyett csupán lelki helyzetét vette számí­tásba, s ugyanígy tekintett Rāmānanda Rāyára és fivéreire is. Az <br /> Úr szolgái hasonlóképpen gondolkodnak. Oltalmat nyújtanak <br /> mindenkinek – minden élőlénynek –, s nem nézik, hogy valaki <br /> brāhmaṇa vagy épp caṇḍāla családból származik­e. Egy lelki <br /> tanítómester mindenkit jó útra térít, és mindenkit biztat lelki <br /> élete során. Egy ilyen bhaktánál menedéket keresve az ember <br /> sikeressé teheti az életét. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya láncolatában a lelki tanítómesterek nagyvonalúak a tanítványok elfogadásában:<br /> <br /> Aki a sannyāsa rendbe lépett, annak tilos elfogadnia olyan <br /> tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy sannyāsīnak <br /> először meg kell győződnie arról, hogy leendő tanítványa őszin­tén vágyik­e a Kṛṣṇa­tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfo­gadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan indokolatlanul kegyes, <br /> hogy azt tanácsolta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy <br /> mindenhol beszéljenek a Kṛṣṇa­tudatról. Így aztán az Úr Cai­tanya láncolatában még a sannyāsīk is hirdethetik mindenhol <br /> a Kṛṣṇa­tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a tanítványuk <br /> lenni, mindig elfogadják.<br /> <br /> A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, <br /> akkor a Kṛṣṇa­tudat mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a sannyāsīk néha még <br /> azt a kockázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem <br /> teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles <br /> lelki tanítómester kegyéből a tanítvány később fokozatosan <br /> felemelkedik. Aki azonban pusztán azért gyarapítja tanítványai <br /> számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert, <br /> az kétségtelenül el fog bukni a Kṛṣṇa­tudat gyakorlásának útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt még a legelesettebb <br /> ember is a legmagasabb szintre emelkedhet, hiszen a lelki <br /> tanítómester bárkit elfogadhat tanítványként (ha az őszinte):<br /> <br /> A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmaga­sabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. … <br /> az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül <br /> attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgá­latot mindenki végezheti.<br /> <br /> Ezért mindenkinek – még azoknak is, akik nem emberi <br /> lények – szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással.<br /> <br /> … Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keres­sünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek <br /> a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neve­letlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszko­dóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy <br /> felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat <br /> végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett <br /> odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. <br /> A Bhagavad-gītā (9.30, 32) ezt szintén alátámasztja.<br /> <br /> Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb <br /> szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transz­cendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki – legyen bárki <br /> és bármi… – az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökélt­séggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, <br /> vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem a születésük alapján fogadja el <br /> tanítványait:<br /> <br /> Az odaadás vallása szerint – amit általában vaiṣṇava vallásként <br /> ismernek – senki számára nincsenek korlátok, amelyek gátol­nák a fejlődésben Isten megvalósítása során. Egy vaiṣṇava olyan <br /> hatalommal rendelkezik, hogy még egy kirātát is – vagy az előbb <br /> felsoroltak közül bárkit – vaiṣṇavává tehet. A Bhagavad-gītāban <br /> (9.32) az Úr azt mondja, hogy bárki, az alacsony származású <br /> emberek, a nők, a śūdrák vagy a vaiśyák mind az Úr bhaktáivá válhatnak, és az Úr bhaktájaként mindenki alkalmassá válhat <br /> arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az egyetlen feltétel, hogy <br /> az ember keressen menedéket az Úr tiszta bhaktájánál, aki ala­pos tudással rendelkezik Kṛṣṇa transzcendentális tudományá­ról (a Bhagavad-gītāról és a Śrīmad-Bhāgavatamról). Bármely <br /> részéről származzon a világnak, az, aki alaposan elsajátítja <br /> a Kṛṣṇáról szóló tudományt, tiszta bhaktává és az emberek lelki <br /> tanítómesterévé válhat, és szívüket megtisztítva jó útra térítheti <br /> őket. Még a legbűnösebb ember is azonnal megtisztulhat, ha <br /> kapcsolatba kerül egy tiszta vaiṣṇavával. Egy vaiṣṇava tehát <br /> a világ bármely részéről fogadhat el őszinte tanítványt, anélkül <br /> hogy figyelembe venné kasztját, hitvallását, és a szabályozó <br /> elvek segítségével a tiszta vaiṣṇava szintjére emelheti, aki fölötte <br /> áll a brahminikus kultúrának. … Hazája sajátságos szokásaitól <br /> függetlenül lelki alapon bárki befogadható a vaiṣṇava hitbe, <br /> senki sincs kizárva e transzcendentális folyamatból. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasítására a Śrīmad-Bhāgavatam vagy <br /> a Bhagavad-gītā vallását az egész világon prédikálhatjuk, helyes <br /> irányba terelve azokat, akik hajlandóak elfogadni a lelki kultú­rát. A bhakták kulturális mozgalmát minden bizonnyal minden <br /> értelmes és kíváncsi ember elfogadja, anélkül hogy bármilyen <br /> elfogultságot érezne országa szokásai iránt. Egy vaiṣṇava soha­sem a születése alapján tekint vaiṣṇavának valakit… <br /> <br /> A végkövetkeztetés tehát az, hogy mivel az Úr mindenható, <br /> mindenkit, minden körülmények között elfogadhat a világ bár­mely részéről, akár személyesen, akár hiteles megnyilvánulásán, <br /> a lelki tanítómesteren keresztül. Az Úr Caitanya számtalan bhaktát fogadott el a a varṇāśrama rendszeren kívüli közösségekből is, <br /> és hogy tanítson minket, Ő Maga jelentette ki, hogy nem tartozik <br /> semmilyen kaszthoz és társadalmi rendhez, hanem a vṛndāvanai <br /> leányokról gondoskodó Úr (az Úr Kṛṣṇa) szolgájának örök szol­gája. Ez az az út, amely az önmegvalósításhoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A śūdrák sincsenek kizárva a lelki avatásból, csak a lelki tanítómesternek jóvá kell hagynia azt:<br /> <br /> A brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya testén a szent zsinór a lelki <br /> tanítómestertől kapott avatás jelképe, és mit sem ér, ha valaki <br /> csupán azért viseli, hogy előkelő származásával kérkedjen. <br /> A lelki tanítómesternek az a kötelessége, hogy felavassa a tanít­ványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat <br /> után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat. E lelki avatásból <br /> az sincsen kizárva, aki śūdrának született, ám ennek a lelki <br /> tanítómester jóváhagyásával kell történnie. A lelki tanítómester <br /> kellőképpen hivatott arra, hogy tanítványának megadja a brāhmaṇák jogait, feltéve, hogy erre tökéletesen alkalmasnak találja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki őszinte, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (1.194) a következő utasítást adja:<br /> <br /> :''āntrikeṣu ca mantreṣu dīkṣāyāṁ yoṣitām api <br /> :''sādhvīnām adhikāro ’sti śūdrādīnāṁ ca sad-dhiyām<br /> <br /> „Azok a śūdrák és nők, akik tiszták, és őszintén szeretnék <br /> megérteni az Abszolút Igazságot, alkalmasak arra, hogy avatást <br /> kapjanak a pāñcarātrika-mantrákkal.” … Ha valaki őszintén <br /> vágyik arra, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy a dīkṣā-mantrát <br /> énekelje, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika <br /> folyamatnak megfelelően. A védikus elvek szerint azonban <br /> csak olyan brāhmaṇát lehet felavatni, aki teljes mértékben <br /> alapvető kötelességeit végzi. Śūdrák és nők számára nem <br /> engedélyezik a vaidika avatást. Aki a lelki tanítómester meg­<br /> ítélése szerint nem alkalmas erre, az nem fogadhat el mantrát a pāñcarātrika-vidhiből vagy a vaidika-vidhiből. Amikor <br /> valaki alkalmas arra, hogy elfogadja a mantrát, avatást kap <br /> a pāñcarātrika-vidhin vagy a vaidika-vidhin keresztül. Az ered­mény mindkét esetben ugyanaz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles avatás révén bárki lehet vaiṣṇava (és így az egész világ <br /> Kṛṣṇa-tudatossá válhat):<br /> <br /> Akik nem tartoznak igazán az ācāryák láncolatához, akik <br /> maguk sem tudják, hogyan kell cselekedni az ācārya szerepé­ben, azok csak fölöslegesen bírálják az ISKCON mozgalom <br /> tevékenységét az Indián kívüli országokban. A valóságban <br /> azonban azok, akik így kritizálnak, semmit sem képesek tenni <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztéséért. Amikor valaki útnak indul és pré­dikál, vállal minden kockázatot, valamint tekintetbe veszi az <br /> adott időt és helyet, akkor lehetséges, hogy az imádat módszere <br /> megváltozik, de a śāstra szerint ebben nincs semmi hiba. Śrīmad <br /> Vīrarāghava Ācārya, a Rāmānuja­sampradāya tanítványi lán­<br /> colatának egyik ācāryája magyarázatában megjegyezte, hogy <br /> a caṇḍālák, a feltételekhez kötött lelkek, akik még a śūdra csa­ládoknál is hitványabb származásúak, a körülményeket figye­lembe véve szintén kaphatnak avatást. A külsőségeken néha lehet egy kicsit változtatni annak érdekében, hogy belőlük is <br /> vaiṣṇava lehessen. … Az az elv, miszerint a vaiṣṇava kultuszt <br /> csak indiaiak vagy hinduk gyakorolhatják, téves elképzelés. <br /> Úgy kell prédikálnunk, hogy mindenki csatlakozzon a vaiṣṇava <br /> kultuszhoz. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: <br /> még olyan emberek között is lehetséges, akik caṇḍāla, mleccha <br /> vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiá­ban Śrīla Sanātana Gosvāmī is kiemelte a Hari-bhakti-vilāsa <br /> című könyvében, ami smṛti, s hiteles védikus útmutatást ad <br /> a vaiṣṇavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanā­tana Gosvāmī elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyí­tik, úgy a hiteles dīkṣa, azaz avatás révén bárkiből vaiṣṇava <br /> lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az őt megelőző lelki <br /> tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik dīkṣā-vidhānának. Az <br /> Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti: vyapāśritya, az ember­nek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot <br /> követve az egész világ Kṛṣṇa­tudatossá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester és a tanítványjelölt kölcsönösen felmérik egymást a tanítványi kapcsolat kialakítása előtt ===<br /> <br /> A guru-tanítvány kapcsolat létrejötte előtt a két fél gondosan <br /> felméri egymást:<br /> <br /> A śāstra előírja, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyel­mesen vizsgáljuk meg, meghódolhatunk­e neki. Nem szabad <br /> egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni – az nagyon <br /> veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia a hozzá for­duló jelöltet, hogy alkalmas­e tanítványnak. A guru–tanítvány <br /> kapcsolat kialakításának ez a módja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A folyamat, melynek során a lelki tanítómester és a tanítvány <br /> kölcsönösen felméri egymást:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! <br /> Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester <br /> ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester és a tanítvány köl­csönös vizsgálatával kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura elmagyarázza, hogy a hiteles tanítványnak sokat <br /> kell kérdeznie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamban (11.3.21) ez áll:<br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> <br /> „Akit érdekel az élet legfelsőbb rendű céljának és áldásának <br /> megértése, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.”<br /> <br /> A komoly tanítványnak óvatosnak kell lennie, amikor egy hite­les lelki tanítómestert kiválaszt. Biztosnak kell lennie abban, <br /> hogy a lelki tanítómester képes megadni neki mindent, amire <br /> lelkileg szüksége van. A lelki tanítómesternek meg kell figyelnie, <br /> hogy mennyire érdeklődő a tanítvány, és milyen nagy vágya <br /> van arra, hogy megértse a transzcendentális témákat. A lelki <br /> tanítómesternek legalább hat hónapig vagy egy évig kell tanul­mányoznia a tanítvány érdeklődését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felméri a jelölt eltökéltségét arra, hogy <br /> tanítvány legyen:<br /> <br /> Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem <br /> képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz <br /> elégedetté tenni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga folyamatának végzése egy­<br /> szerre nagyon nehéz és nagyon könnyű. Śrī Nārada Muni, a leg­főbb lelki tanítómester próbára teszi Dhruva Mahārāját, hogy <br /> megnézze, mennyire eltökélten vágyik az odaadó szolgálatra. <br /> Ez a tanítvány elfogadásának módja. A nagy bölcs, Nārada az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítására jött el Dhru­vához, hogy felavassa őt, mégis meg akar győződni Dhruva <br /> eltökéltségéről, amellyel követni akarja a folyamatot. Tény, <br /> hogy egy őszinte ember számára az odaadó szolgálat nagyon <br /> könnyű. Ám aki nem eltökélt és nem őszinte, annak számára <br /> ez az út rendkívül nehéz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy ellenőrizze, milyen <br /> komolyan veszi a tanítvány az odaadó szolgálat gyakorlását:<br /> <br /> Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre – nem fogsz sikerrel járni! <br /> Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget <br /> kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor <br /> majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy bölcs, Nārada csak azért tanítja <br /> Dhruva Mahārāját, hogy próbára tegye. Valójában a közvetlen <br /> utasítás az, hogy az embernek el kell kezdenie az odaadó szol­gálatot, függetlenül attól, hogy életének melyik szakaszában jár. A lelki tanítómesternek azonban kötelessége próbára tenni <br /> a tanítványt, hogy megnézze, milyen komolyan vágyik az oda­<br /> adó szolgálat végzésére. Csak ezután kaphat avatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómester beavatja a tanítványt a mahā-mantra éneklésébe ===<br /> <br /> A szent névnek csak akkor van hatása, ha a lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> <br /> Az Úr szent nevének szépségét és transzcendentális helyzetét <br /> úgy kell megismernünk, hogy a bhakták ajkairól a kinyilatkoztatott szentírásokat hallgatjuk. Sehol máshol nem hallhatunk <br /> az Úr szent nevének édességéről.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr transzcendentális <br /> szent nevét nem lehet közönséges érzékekkel énekelni és hall­gatni. Az Úr szent nevének transzcendentális hangja teljesen <br /> lelki. Éppen ezért lelki forrásokból kell megkapnunk, s miután <br /> hallottuk a lelki tanítómestertől, énekelnünk kell. Aki a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését hallja, annak a lelki tanítómestertől kell <br /> ezt megkapnia a halláson keresztül. Śrīla Sanātana Gosvāmī <br /> megtiltja nekünk, hogy hallgassuk, amint Kṛṣṇa szent nevét <br /> avaiṣṇavák, például hivatásos színészek és énekesek éneklik, <br /> mert ennek nincs hatása. A Padma Purāṇa megállapítása szerint <br /> ez épp olyan, mint az a tej, amelyhez a kígyó hozzáért ajkaival.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 1.101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány a lelki tanítómesterétől kapja meg <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát, mert amikor az énekli, hatása megsokszorozódik:<br /> <br /> Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, <br /> tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik <br /> el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy <br /> figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Śiva önként jelent meg, hogy megáldja <br /> a király fiait, s a hasznukra legyen. Személyesen énekelte a mantrát, hogy még hatásosabb legyen, s azt javasolta, hogy a király <br /> fiai (rāja-putra) szintén énekeljék. Amikor egy mantra egy nagy <br /> bhakta ajkairól hangzik el, még nagyobb hatása van. Noha <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra önmagában is erőteljes, a tanítvány <br /> az avatás alkalmával kapja meg a lelki tanítómesterétől, mert <br /> amikor a lelki tanítómester énekli, hatása megsokszorozódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester beavatja a tanítványt a szent <br /> név éneklésébe, amitől a tanítvány a lelki eksztázis szintjére <br /> emelkedik:<br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómester transzcendentális hangvibrá­cióját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere <br /> lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, <br /> akkor eljut a transzcendentális név imádatához. Mikor a bhakta <br /> imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szí­vét. … A szent név éneklése olyan hatásos, hogy fokozatosan <br /> kinyilvánítja felsőbbrendűségét az egész világon. A szent nevet <br /> éneklő bhakta eljut a transzcendentális szintre, és eksztázisában <br /> gyakran nevet, sír vagy éppen táncol.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. Avatáskor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait (és a későbbiekben elkövetett bűneiért is szenvednie kell) ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány felavatását követően a lelki tanítómester azonnal <br /> elpusztítja annak minden bűnös visszahatását:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi az ember bűneinek visszahatásait, <br /> amint meghódol neki, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa <br /> képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi <br /> a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, <br /> és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki <br /> tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, <br /> el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös <br /> visszahatásait, saját jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek:<br /> <br /> Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság <br /> elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az <br /> ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan <br /> ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói <br /> vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. <br /> Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy <br /> felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az <br /> semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy <br /> a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek <br /> eredményei lecsökkennek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester néha szenved amiatt, hogy a tanítványai <br /> bűnöket követtek el a múltban:<br /> <br /> Śyāmasundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, <br /> vagy fájdalmat érzel a tanítványaid bűnös tettei miatt. A beteg­ség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez?<br /> Śrīla Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja:<br /> <br /> :''ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo <br /> :''mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ<br /> <br /> „Én majd megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne <br /> félj.” [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] Kṛṣṇa hatalma <br /> olyan nagy, hogy azonnal el tudja venni az ember minden <br /> bűnét, s azon nyomban ki tudja javítani őket. Ha azonban <br /> egy élőlény átvállalja Kṛṣṇától ezt a szerepet, akkor a bhaktái <br /> bűnös tettei után járó felelősséget is átveszi. Ebből következően <br /> gurunak lenni nem könnyű feladat. Érted? Le kell nyelnie és <br /> hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha – mivel ő nem <br /> Kṛṣṇa – ez okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya <br /> Mahāprabhu, hogy a lelki tanítómester túl sok śiṣyát, túl sok <br /> tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében – a prédikálás <br /> fokozása érdekében – nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, <br /> még akkor is, ha emiatt szenvedünk. Ez tény. A lelki tanítómes­ternek magára kell vállalnia a felelősséget a tanítványai összes <br /> bűnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, <br /> hacsak az ember nem képes arra, hogy az összes bűnt hatás­talanítsa. … Felelősséget vállal az összes bűnös lélekért. Ez az <br /> elképzelés a Bibliában is megtalálható. Jézus Krisztus magára <br /> vállalta az emberek összes bűnös visszahatását, és feláldozta <br /> az életét. Ilyen felelősséget vállal a lelki tanítómester. Kṛṣṇa Ő <br /> Kṛṣṇa, következésképp Ő apāpa-viddha: nincsenek Rá hatással <br /> a bűnös visszahatások. Az élőlény azonban időnként szenved tőlük, mert olyan parányi. Nagy tűz, kis tűz. Ha egy nagy dol­got dobsz kis tűzbe, előfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tűzbe azonban bármit belevethetsz. A nagy tűz mindent el tud égetni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tanítványai bűnös visszahatásainak magára vállalásával <br /> a lelki tanítómester olykor bizonyos megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek <br /> visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa kép­<br /> viselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. … Śrī Caitanya Mahāp­rabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa <br /> képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa <br /> minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja <br /> a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös vissza­<br /> hatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki <br /> se fogadjon el túl sok tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak veszélyei, amikor a lelki tanítómester megszámlálhatatlanul sok tanítványt fogad el:<br /> <br /> :''bahu-śiṣya nā kariba<br /> <br /> „Nem szabad számtalan tanítványt elfogadnunk.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Annak, aki nem prédikátor, rendkívül koc­kázatos megszámlálhatatlanul sok bhaktát vagy tanítványt elfo­gadnia. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint egy prédikátornak sok tanít­ványt kell elfogadnia, hogy terjessze Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását. Ez azért veszélyes, mert amikor a lelki tanítómester <br /> felavat egy tanítványt, akkor természetes módon magára veszi <br /> a tanítvány bűnös tetteit és azok visszahatásait. Ha nem elég <br /> erős, akkor nem képes semlegesíteni tanítványai valamennyi <br /> bűnös visszahatását, s így el kell szenvednie a következménye­ket. Éppen ezért nem szabad sok tanítványt elfogadni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.118<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok a bűnös tettek, amelyek szenvedést okoznak a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Girirāja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek időn­ként szenvednie kell a tanítványai bűnös tettei miatt. Mit értet­tél bűnös tettek alatt?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Bűnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy <br /> nem szeged meg a szabályokat. Ha megszeged őket, az bűn. <br /> Ott az ígéret. Nagyon egyszerű: ha megszeged az ígéreted és <br /> mindenféle csúnya dolgot művelsz, bűnt követsz el. Nem?<br /> <br /> Girirāja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig <br /> meg kellene tennünk, mert utasítást kaptunk rá<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hmm?<br /> <br /> Girirāja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, <br /> mert utasítást kaptunk rájuk, de hiába próbáljuk, még nem <br /> tudjuk tökéletesen végrehajtani őket.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? <br /> Hogy lehet ez?<br /> <br /> Girirāja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk <br /> végrehajtani valamit. Ha a tapasztalatlanságunk miatt időnként <br /> nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a Bhāgavatamban egy vers… hmm… ami arról szól, hogy ha a bhakta <br /> néha kudarcot vall, mert nincsenek meg a szükséges képességei, <br /> Kṛṣṇa megbocsát neki. És a Bhagavad-gītā is kijelenti:<br /> <br /> :''api cet su-durācāro <br /> :''bhajate mām ananya-bhāk<br /> <br /> Előfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szoká­sok – a szokás hatalma – miatt az ember valami ostobaságot tesz. <br /> Ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz. Viszont meg kell bánnia, <br /> amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövőben, amennyire csak lehet, <br /> meg kell próbálnia elkerülni. De a szokások második természe­tünkké válnak. Néha, bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, <br /> māyā annyira erős, hogy tőrbe csal. Ez megbocsátható. Kṛṣṇa <br /> megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek <br /> el, nincs bocsánat. Ha amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, <br /> hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a sok ostobaságot, <br /> és az egész el lesz törölve” – ennél nagyobb sértés nincs.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy semlegesítse a tanítványoktól átvállalt <br /> bűnös visszahatásokat, a lelki tanítómesternek olykor rosszat <br /> kell álmodnia:<br /> <br /> Amiatt, hogy bűnöket követünk el, éjszaka rossz álmaink van­nak, s ezek az álmok sok szenvedést okoznak. Yudhiṣṭhira <br /> Mahārājának még a poklot is meg kellett látnia, mert egy kicsit <br /> eltért az Úr odaadó szolgálatától. A duḥsvapna – a rossz álom <br /> – tehát a bűnös tettek következménye. Előfordul, hogy egy <br /> bhakta egy bűnös embert a tanítványának fogad el, és hogy <br /> semlegesítse azokat a bűnös visszahatásokat, melyeket a tanít­ványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azon­ban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa <br /> miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy <br /> megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szenved a tanítvány múltbeli bűnös tetteinek visszahatásaitól, de Kṛṣna eltörli ezeket annál a szolgájánál, aki az Ő dicsőségét prédikálja:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes elfogadni bárki bűnös <br /> tetteinek a visszahatásait, és semlegesíteni tudja őket, hiszen Ő <br /> pavitra, tiszta, akár a nap, amit sohasem piszkít be semmilyen <br /> anyagi szennyeződés. Tejīyasāṁ na doṣāya vahneḥ sarva-bhujo <br /> yathā (Bhāg. 10.33.29). Arra, aki nagyon hatalmas, nincsen <br /> hatással semmilyen bűnös tett. Most azonban azt láthatjuk, <br /> hogy Gangesz anya attól fél, hogy teherként nehezednek majd <br /> rá azoknak az embereknek a bűnei, akik megfürdenek a vizében. <br /> Ez arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül <br /> senki sem képes semlegesíteni a bűnös tettek visszahatásait, <br /> legyenek azok a sajátjai vagy másokéi. Néha a lelki tanítómes­ternek a tanítvány elfogadása után vállalnia kell a tanítvány <br /> múltbeli bűnös tetteit, és e túlzott teher alatt néha szenvednie <br /> kell – ha nem is teljesen, de részben – a tanítvány bűnös tetteiért. <br /> Éppen ezért minden tanítványnak nagyon kell vigyáznia, hogy <br /> ne kövessen el bűnös tetteket az avatás után. A szegény lelki taní­tómester olyan kedves és kegyes, hogy elfogadja a tanítványt, és részben ő szenved a tanítvány bűnös tetteiért, ám Kṛṣṇa, mivel <br /> kegyes szolgájához, eltörli a bűnös tettek visszahatásait annak <br /> a szolgájának az esetében, aki az Ő dicsőségét prédikálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.9.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után a tanítványnak nem szabad nehézséget okozni <br /> a lelki tanítómesternek azáltal, hogy bűnöket követ el:<br /> <br /> Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványá­nak fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszaha­tásokat, melyeket a tanítványától kap, rosszat kell álmodnia. <br /> A lelki tanítómester azonban olyan kegyes, hogy annak ellenére, <br /> hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt <br /> a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> Avatás után ezért a tanítványnak rendkívül vigyáznia kell, hogy <br /> ne kövessen el újabb bűnöket, amelyek nehézséget okozhatnak <br /> saját magának és a lelki tanítómesternek. A becsületes tanítvány <br /> a mūrti, a tűz, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák előtt megígéri, <br /> hogy tartózkodik minden bűnös tettől. Nem szabad tehát ismét <br /> bűnöket elkövetnie s ezzel gondot okoznia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha avatás után a tanítvány ismét bűnös tetteket követ el, <br /> a lelki tanítómesternek szenvednie kell:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Jézus Krisztus] magára vállalta az összes <br /> ember bűnös visszahatását, és ezért szenvedett. … Azt mondta <br /> – ez benne van a Bibliában – hogy magára vette az emberek <br /> minden bűnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények <br /> törvényt csináltak belőle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, <br /> miközben ők mindenféle ostobaságot elkövetnek. [Bob kurtán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus <br /> szerződésben kötelezze magát arra, hogy magára vállalja az ő <br /> összes bűnös visszahatásukat, hogy ők folytathassák a szamár­ságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkű volt, hogy <br /> magára vette az összes bűnüket és szenvedett, de ez nem kész­teti arra őket, hogy felhagyjanak ezekkel a bűnökkel. Nem így <br /> értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus <br /> Krisztus hadd szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostoba­ságainkat!” Nem igaz?<br /> <br /> Bob: De igen.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus <br /> Krisztus szenvedett értünk, mi meg csak folytatjuk tovább <br /> a bűnös tetteinket.” Ő mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, <br /> ők mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd <br /> megbocsát nekik, és magára vállalja bűneik összes következmé­nyét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A bűnös <br /> tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy sze­mernyi bűnös tettet sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. <br /> Az avatás után minden bűnös visszahatásnak vége. Ha pedig <br /> ezután követ el bűnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni <br /> fog. Egy tanítványnak együttérzőnek kell lennie, és mérlegelnie <br /> kell ezt. „Bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni <br /> fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, <br /> az mások bűnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanít­ványt!” De mi a prédikálás miatt mégis megtesszük. Nem baj, <br /> ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk őket. A kérdésed tehát <br /> az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekede­teim miatt van­e. Ugye ez volt? Az én rossz cselekedetem az, <br /> hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz <br /> cselekedetem.<br /> <br /> Bob: Ez előfordul időnként?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Teljesen biztos, hogy előfordul, mert <br /> olyan sok embert fogadunk el. A tanítványnak kötelessége, <br /> hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett. <br /> Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki <br /> tanítómester szenved, Kṛṣṇa megmenti. Kṛṣṇa azt gondolja: <br /> „Hiszen annyi felelősséget magára vállalt, hogy megmentsen <br /> egy bűnöst.” Kṛṣṇa tehát ott van.<br /> <br /> :''kaunteya pratijānīhi <br /> :''na me bhaktaḥ pranaśyati<br /> <br /> „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” <br /> [Bhagavad-gītā 9.31] Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇáért vál­lalja a kockázatot.<br /> <br /> Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, <br /> hogy néha van némi fájdalom, hogy a tanítvány tudja: a lelki <br /> tanítómestere az ő bűnös tettei miatt szenved.<br /> <br /> Bob: Most nagyon jó színben van.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindig jól érzem magam abban az értelem­ben, hogy ha szenvedek is, tudom, hogy Kṛṣṇa meg fog védeni. <br /> De ez a szenvedés nem a bűnös tetteim eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. Brāhmaṇa-avatás (és a Gāyatrī mantra)* ===<br /> <br /> <br /> '''Ebben a részben csupán azok a Gāyatrī mantrára vonatkozó utasítások szerepelnek, amelyek az avatásról gyűjtött anyag­ban felbukkantak. Mivel a Gāyatrī mantráról nem végeztünk külön kutatást, az alábbiakban olvasható utasítások csupán szemléltető jellegűek.<br /> <br /> Annak magyarázata, miért vezette be Śrīla Bhaktisiddhānta <br /> Ṭhākura a szent zsinór avatást a vaiṣṇavák számára:<br /> <br /> Sokszor megesett, hogy egy született brāhmaṇa olyasvalakitől <br /> fogadott el avatást, aki nem brāhmaṇa családban jött a világra. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (7.11.35) leírást ad a brāhmaṇák ismer­tetőjegyeiről:<br /> <br /> :''yasya yal-lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam <br /> :''yad anyatrāpi dṛśyeta tat tenaiva vinirdiśet<br /> <br /> Ha valaki śūdra családban született, de rendelkezik a lelki taní­tómesterek minden szükséges tulajdonságával, akkor nemcsak <br /> brāhmaṇának, hanem kellő képzettségű lelki tanítómesternek is <br /> kell tekinteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu szintén ezt az utasítást <br /> adja. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezért bevezette, <br /> hogy minden vaiṣṇavának át kell esnie a szent zsinór szertar­tásán, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.<br /> <br /> Vannak bhajanānandī vaiṣṇavák, akik nem fogadják el <br /> a sāvitra-saṁskārát (a szent zsinór avatást), ez azonban nem jelenti azt, hogy a prédikálás során ezt a szokást kell követ­nünk. Kétféle vaiṣṇava van: a bhajanānandī és a ghoṣṭy-ānandī. <br /> A bhajanānandīt nem érdekli a prédikálás, a ghoṣṭy-ānandī <br /> azonban igenis törődik azzal, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudatot <br /> az emberek áldására, és hogyan gyarapítsa a vaiṣṇavák számát. <br /> Tudnunk kell, hogy a vaiṣṇava magasabb rendű helyzetben <br /> van, mint a brāhmaṇa. Mint prédikátort, brāhmaṇának kijáró <br /> elismerésben kell részesíteni, mert másképp félreértés támadhat <br /> vaiṣṇava helyzetével kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annak a tanítványnak adja át a szent <br /> zsinórt (annak ad brāhmaṇa avatást), akit úgy ítél meg, hogy <br /> az éneklés révén alkalmassá vált rá:<br /> <br /> Az avatás általában a hiteles lelki tanítómestertől függ, aki irá­nyítja a tanítványt. Ha ő úgy látja, hogy a tanítvány az éneklés <br /> folyamatát követve megtisztult, s alkalmassá vált a szent zsinór <br /> elfogadására, akkor felajánlja neki a szent zsinórt, hogy száz szá­zalékosan azonos szinten állónak tekintsék őt egy brāhmaṇával. <br /> Ezt Śrī Sanātana Gosvāmī Hari-bhakti-vilāsája is megerősíti: <br /> „Ahogyan egy vegyi folyamattal a közönséges fémet, például <br /> az ólmot arannyá lehet változtatni, úgy a dīkṣā-vidhānával, <br /> az avatási folyamattal mindenkit brāhmaṇává lehet tenni.”<br /> <br /> … Hogy valaki szert tett­e egy brāhmaṇa tulajdonságaira, <br /> azt a hiteles lelki tanítómester ítéli meg. Saját ítélete szerint <br /> emelheti a tanítványt a brāhmaṇa rangjára. Amikor valakit <br /> a pāñcarātrika rendszer alapján brāhmaṇának fogadnak el <br /> a szentelt zsinór szertartásával, akkor dvija, azaz kétszer szü­letett lesz. Ezt Sanātana Gosvāmī megerősíti: dvijatvaṁ-jāyate. <br /> Amikor a lelki tanítómester felavatja, s tisztán énekli az Úr szent <br /> nevét, az embert brāhmaṇának fogadják el. Tovább fejlődve <br /> aztán igazi vaiṣṇava lehet belőle, ami azt jelenti, hogy már szert tett a brahminikus tulajdonságokra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy tanítványa fejlődik <br /> a mahā-mantra éneklése és a lelki tudományok terén, átadja <br /> neki a Kāma-gāyatrī mantrát:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy spe­ciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyarázzák, <br /> hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spe­kulációtól, gāyatrīnak nevezik. A Gāyatrī mantra huszonnégy <br /> és fél szótagból áll:<br /> <br /> :''klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> :''puṣpa-bāṇāya dhīmahi <br /> :''tanno ’naṅgaḥ pracodayāt<br /> <br /> A kāma-gāyatrīt a lelki tanítómestertől kapja a tanítvány, ami­kor már fejlett a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare <br /> Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare ének­lésében. A kāma-gāyatrī mantrát és a saṁskārát – azaz a töké­letes brāhmaṇa avatást – csak akkor ad a lelki tanítómester, <br /> ha látja, hogy tanítványa fejlődik a lelki tudományok terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra célja:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatamban] Vyāsadeva tudatosan a Gāyatrī <br /> mantrát idézi: dhīmahi. A Gāyatrī mantra elsősorban a lelkileg <br /> fejlett embereknek való. Ha valaki sikeresen énekli a Gāyatrī <br /> mantrát, behatolhat az Úr transzcendentális környezetébe. Elő­ször a brahminikus tulajdonságokat kell elsajátítania, valamint <br /> tökéletesen a jóság minőségében kell lennie ahhoz, hogy sikere­sen énekelhesse a Gāyatrī mantrát. Ekkor elkezdheti az Úrnak, <br /> az Úr nevének, hírének, tulajdonságainak stb. transzcendentális <br /> megvalósításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra jelentősége:<br /> <br /> „Vṛndāvana lelki birodalmában Kṛṣṇa az örökké üde lelki <br /> Kāmadeva. A Kāma-gāyatrī mantra éneklésével imádják Őt, <br /> melynek lelki magja a »klīm«.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gāyantam trāyate yasmād gāyatrī tvaṁ <br /> tataḥ smṛtā: aki a Gāyatrī mantrát énekli, fokozatosan kiszaba­<br /> dul az anyagi bilincsekből. Más szóval Gāyatrīnak azt nevezik, <br /> ami megszabadít az anyagi kötelékektől. A Gāyatrī mantráról <br /> a Madhya-līlā huszonegyedik fejezetének 125. versében olvas­<br /> hatunk egy magyarázatot:<br /> <br /> :''kāma-gāyatrī-mantra-rūpa, <br /> :''haya kṛṣṇera svarūpa, <br /> :''sārdha-cabbiśa akṣara tāra haya <br /> :''se akṣara ’candra’ haya, <br /> :''kṛṣṇe kari’ udaya, <br /> :''trijagat kailā kāma-maya<br /> <br /> A Kāma­gāyatrī mantra éppen olyan, mint egy védikus himnusz, <br /> de nem más, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. <br /> Nincs különbség a Kāma­gāyatrī és Kṛṣṇa között. Mindkettő <br /> huszonnégy és fél transzcendentális szótagból áll (l. Madhya <br /> 21.125­29). A betűkkel leírt mantra is Kṛṣṇa, és éppen úgy kel <br /> fel, mint a hold. Ennek köszönhető, hogy az emberi társada­lomban és az élőlények valamennyi fajában a vágy torz tükrö­ződése van jelen. A klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya <br /> dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt mantra Kṛṣṇát Kāmadevá­<br /> nak, Puṣpa­bāṇának és Anaṅgának nevezi. Kāmadeva nem <br /> más, mint Madana­mohana, az az Istenség, aki megalapozza <br /> kapcsolatunkat Kṛṣṇával. Puṣpa­bāṇa („Ő, aki egy virágokból <br /> készült nyilat tart a kezében”) nem más, mint Govinda, az <br /> Istenség Személyisége, aki elfogadja odaadó szolgálatunkat, <br /> Anaṅga pedig nem más, mint Gopijana­vallabha, aki örömet <br /> okoz minden gopīnak, és aki az élet végső célja. A Kāma­gāyatrī <br /> (klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no <br /> ’naṅgaḥ pracodayāt) nem tartozik ehhez az anyagi világhoz. <br /> Amikor valaki a lelki megértés fejlett szintjére emelkedik, lel­kileg megtisztult érzékeivel imádhatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és beteljesítheti az Úr vágyait.<br /> <br /> … A Brahma-saṁhitā (5.27­28) így ír: … „Azután Gāyatrī, <br /> a Védák anyja, aki Śrī Kṛṣṇa fuvolájának isteni hangjából nyilvánult meg, behatolt az önmagától született Brahmā lótuszszájába nyolc fülnyílásán keresztül. A lótuszból született Brahmā <br /> így megkapta a Gāyatrī mantrát, amely Śrī Kṛṣṇa fuvolájának <br /> dalából fakadt. Ily módon lett belőle kétszerszületett, hiszen <br /> a legfelsőbb, elsődleges tanító, Maga Isten avatta fel. E Gāyatrīra <br /> emlékezvén, amely a három Védát testesíti meg, Brahmā meg-<br /> világosodott, s megismerte az igazság óceánjának kiterjedését. <br /> Ekkor egy himnusszal imádta Śrī Kṛṣṇát, minden Véda lényegét.”<br /> Kṛṣṇa fuvolájának zenéje a védikus himnuszok eredete. Az <br /> Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon ül, hallotta Kṛṣṇa fuvolá­jának hangját, s így nyert beavatást a Gāyatrī mantrába. … <br /> Az embernek … a következő lelki mantrákat is énekelnie kell: <br /> oṁ namo bhagavate vāsudevāya, klīṁ kṛṣṇāya govindāya <br /> gopījana-vallabhāya svāhā, és klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt. Ezek <br /> a Kāma­gāyatrī vagy kāma-bīja mantrák. Avatást kell kapnunk <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, és ezekkel a transzcenden­tális mantrákkal kell imádnunk Kṛṣṇát. … Aki kellőképpen <br /> megtisztult, s avatást kapott a lelki tanítómestertől, az ennek <br /> a mantrának, a kāma-bījával kezdődő Kāma­gāyatrī mantrának <br /> az éneklésével imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.138-39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Gāyatrī mantra eredete:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy <br /> speciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyaráz­zák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert <br /> a spekulációtól, gāyatrīnak nevezik. … A Brahma-saṁhitában <br /> csodálatos leírást találhatunk Kṛṣṇa fuvolájának hangjáról: <br /> „Kṛṣṇa játszani kezdett fuvoláján, s ez a hangvibráció Brahmā <br /> fülébe hatolt mint a védikus om mantra.” Ez az om három <br /> betűből áll: A, U, M. E mantrában benne van a Legfelsőbb <br /> Úrral való kapcsolatunk, azokkal a cselekedeteinkkel együtt, <br /> melyekkel elérhetjük a legmagasabb szintű, a lelki síkon lévő <br /> valódi szeretetet. Kṛṣṇa fuvolájának ez a hangvibrációja Brah­mā száján keresztül megnyilvánult és a gāyatrīvá vált. Így lett <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangjától az anyagi világ első ava­tott brāhmaṇāja. Azt, hogy Brahmát Kṛṣṇa fuvolájának hangja <br /> avatta brāhmaṇává, Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősítette. Mikor <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangja, azaz a Gāyatrī mantra által <br /> elérte a megvilágosodást, a teljes védikus tudomány birtokába jutott. Miután tudatosult benne, hogy Kṛṣṇa milyen áldásban <br /> részesítette, az összes élőlény eredeti lelki tanítómesterévé vált.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja:<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā szerint a gāyatrī mantrában szereplő klīm szó <br /> az Isten iránti szeretet transzcendentális magja, a kāma-gāyatrī <br /> magja. Kṛṣṇa az örökké ifjú Cupido, az a Legfelsőbb Személy, <br /> akit a klīṁ mantra vibrálásakor imádunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Avatás révén bárki a brāhmaṇák szintjére emelkedhet ===<br /> <br /> Amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz <br /> a brāhmaṇák jellemvonásaira:<br /> <br /> A Bhakti-sandarbha (298) a következő verset idézi a Tattvasāgarából:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „»Kémiai eljárással a harangfémet higannyal keverve arany­<br /> nyá lehet változtatni. Éppen így amikor egy ember megfelelő <br /> avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetésével bárkiből válhat képzett brāhmaṇa:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt mondja, hogy <br /> bárki, aki egy hiteles lelki tanítómester vezetésével követi a lelki <br /> élet szabályait, az szert tehet a kétszer született brāhmaṇa <br /> tökéletességére, pontosan úgy, ahogyan a vegyész kémiai úton <br /> arannyá változtatja a bronzot. Ez tehát a helyes irányelv ahhoz, <br /> hogyan lehetséges a test cseréje nélkül brāhmaṇává válni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.15.47-48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával <br /> felavatták:<br /> <br /> Akadt olyan falu, ahol nem éltek brāhmaṇák, ám a nem brāhmaṇa családokban született bhakták eljöttek, és átadták meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācāryának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazság szerint egy sannyāsī vagy egy brāhmaṇa nem fogad el meghívást alacsonyabb rendű család­<br /> ban születettektől. Azonban nagyon sok olyan bhakta van, <br /> aki az avatással brāhmaṇa szintre emelkedett. Őket nevezik <br /> śūdra-mahājanának, s ez arra utal, hogy aki nem brāhmaṇa csa­ládból származik, avatással emelkedik a brāhmaṇák rangjára. <br /> <br /> Ilyen bhakták adták át meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācā­ryának. A māyāvādī sannyāsīk csak brāhmaṇa családok meg­<br /> hívását fogadják el, a vaiṣṇavák azonban nem fogadnak el <br /> meghívást olyan brāhmaṇától, aki nem tartozik a vaiṣṇava <br /> felekezethez, míg az olyan brāhmaṇák vagy śūdra-mahājanák <br /> meghívásának, akik avatott vaiṣṇavák, eleget tesz. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Maga is elfogadta, amikor śūdra-mahājanák hív­ták meg. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy bárkit brāhmaṇának <br /> lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták. Egy ilyen <br /> ember meghívását elfogadhatjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómestertől kapott, megfelelő avatással bárkiből lehet brāhmaṇa:<br /> <br /> … a Hari-bhakti-vilāsában Śrī Sanātana Gosvāmī egyértelműen <br /> azt tanítja, hogy az ember azonnal brāhmaṇává válik, ha egy <br /> hiteles lelki tanítómester megfelelően felavatja. Ezzel kapcso­latban így ír:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan a harangfém arannyá alakul, amikor egy alkímiai <br /> folyamat során higanyt adunk hozzá, éppen úgy az, aki meg­felelő képzésben és avatásban részesül egy hiteles lelki tanító­<br /> mestertől, azonnal brāhmaṇává válik.” A brāhmaṇa családban <br /> születettek néha tiltakoznak ez ellen, de nincsenek erős érveik. <br /> Kṛṣṇa és bhaktája kegyéből az ember élete megváltozhat. Ezt <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam a jahāti bandham és śudhyanti szavak­kal erősíti meg. A jahāti bandham kifejezés arra utal, hogy az <br /> élőlényt egy bizonyos fajta test feltételekhez köti. A test minden <br /> bizonnyal akadályt jelent, de aki kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával és követi utasításait, az elkerülheti ezt az akadályt, és <br /> a tiszta bhaktától avatást kapva, szigorú irányítása alatt szabá­lyos brāhmaṇává válhat. Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogyan <br /> válhat brāhmaṇává egy tiszta bhakta társaságának köszönhe­tően valaki, aki nem brāhmaṇa. Prabhaviṣṇave namaḥ: az Úr <br /> Viṣṇu olyan hatalmas, hogy kedve szerint bármit megtehet. <br /> Számára éppen ezért nem jelent nehézséget, hogy megváltoz­tassa egy bhakta testét, aki az Úr tiszta bhaktájának irányítása <br /> alatt áll.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal kétszerszületett brāhmaṇának tekinthetjük, függetlenül attól, <br /> ténylegesen hová született:<br /> <br /> Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy <br /> tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor <br /> az ember avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának <br /> nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor <br /> lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azt … mondják, hogy ebben a Kali­korban <br /> mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. <br /> Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban <br /> annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre <br /> a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, <br /> hogy Kṛṣṇa­tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, <br /> hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális sík­jára. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit <br /> alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:<br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, <br /> úgy az ember – noha az arannyal ellentétben nem tiszta – brāhmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” <br /> (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő sze­mélytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első <br /> avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa <br /> mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése <br /> és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik <br /> arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem kép­zett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik <br /> yājñika-janmának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás önmagában nem emeli fel az embert a brāhmaṇák <br /> helyzetébe, ugyanis eleget kell tennie a kötelességeinek is, és <br /> nagyon szigorúan betartania a szabályozó elveket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák tehát automatikusan brāhmaṇává válnak. Ezt <br /> a gondolatot Sanātana Gosvāmī is megerősíti Hari-bhakti-vilāsa című művében, amely a vaiṣṇavák számára ad útmu­tatást. Egyértelműen kijelenti, hogy aki megfelelő beavatást <br /> nyer a vaiṣṇava vallásba, az kétségtelenül brāhmaṇává válik, <br /> éppen úgy, ahogy a kaṁsa (harangfém) nevű anyag is arannyá <br /> válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles <br /> szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vaiṣṇava vallás <br /> követésére, hogy az illető természetes módon a legmagasabb <br /> szintre, a brāhmaṇák helyzetébe kerülhessen.<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī azonban felhívja a figyelmünket arra, <br /> hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanító­mestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért <br /> a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie <br /> kell a szabályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az <br /> avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, <br /> akkor ismét leesik. … Az avatás tehát önmagában nem emeli <br /> fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell <br /> tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania <br /> a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. Más fontos utasítások az avatással kapcsolatban ===<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa olyannak fogadja el az avatást kapó bhaktát, <br /> mint saját Maga:<br /> <br /> :''dīkṣā-kāle bhakta kare ātma-samarpaṇa <br /> :''sei-kāle kṛṣṇa tāre kare ātma-sama<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru előtti meghódolással megszabadulunk a bűnös visszahatásoktól:<br /> <br /> „Nārada Muni társaságának hatására a vadász valamelyest <br /> felismerte, hogy bűnösen cselekedett, így aztán bűnei miatt <br /> egy kicsit megijedt. A vadász ekkor bevallotta, hogy felismerte <br /> bűnös tetteit. Így szólt: »Már gyerekkoromban is ezt a mesterséget tanultam. Most azon gondolkozom, hogyan szabadulhatnék meg a bűnök végeláthatatlan tengerétől.« »Drága uram! <br /> – folytatta a vadász. – Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatok <br /> meg bűnös életem visszahatásaitól! Most teljesen meghódolok <br /> előtted, s lótuszlábadhoz vetem magam. Kérlek, szabadíts meg <br /> a bűnös visszahatásoktól!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni kegyéből a vadásznak meg­<br /> jött a józan esze, és azonnal meghódolt a szent lótuszlábánál. <br /> Ez tehát a folyamat. Egy szent társaságában az ember képes <br /> felismerni, milyen visszahatásokat von maga után bűnös élete. <br /> Amikor önként meghódol egy szent előtt, aki Kṛṣṇa képviselője, <br /> és követi utasításait, megszabadulhat a bűnös visszahatásoktól. <br /> Kṛṣṇa azt kívánja a bűnös embertől, hogy hódoljon meg, és <br /> Kṛṣṇa képviselője ugyanezt az utasítást adja. Kṛṣṇa képviselője <br /> sohasem mondja tanítványának: „Hódolj meg előttem!” Ehe­lyett azt mondja: „Hódolj meg Kṛṣṇa előtt!” Ha a tanítvány <br /> elfogadja ezt az elvet, és Kṛṣṇa képviselőjén keresztül meghódol, <br /> ez megmenti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.252-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási folyamat során a tanítvány hódoljon meg a lelki <br /> tanítómesternek, és tudakozódjon, halljon tőle:<br /> <br /> „»Miből fogok élni, ha eltöröm az íjamat? – kérdezte a vadász. <br /> <br /> – »Ne aggódj! Mindennap gondoskodni fogok az élelmedről« <br /> <br /> – felelte Nārada Muni. Amikor Nārada Muni, a nagy szent <br /> ekképpen megnyugtatta, a vadász eltörte íját, majd azonnal <br /> a szent lótuszlábához vetette magát, s teljesen meghódolt. <br /> Nārada Muni felsegítette, majd tanításokkal látta el, hogy fejlődhessen a lelki életben.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak <br /> meg kell hódolnia a lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője előtt. <br /> A lelki tanítómester, mivel a Nārada Munitól eredő tanítvá­nyi láncolathoz tartozik, Nārada Munival azonos kategóriába <br /> tartozik. Az ember megszabadulhat bűnös tetteitől, ha meghó­dol egy olyan személy lótuszlába előtt, aki csakugyan Nārada <br /> Munit képviseli. Miután a vadász meghódolt, Nārada Muni tanítani kezdte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.257-58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a bhakta transzcendentális szintre kerül:<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga. <br /> Amikor teste így átlényegül, s lelki lesz, a bhakta ebben a transzcendentális testben végez szolgálatot az Úr lótuszlábának. »Az <br /> élőlény, aki engedelmességgel tartozik a születésnek és a halálnak, halhatatlanná válik, amikor felhagy minden anyagi tevékenységgel, amikor életét utasításom végrehajtásának szenteli, <br /> és amikor útmutatásom szerint cselekszik. Így alkalmassá válik <br /> arra, hogy megérezze azt a lelki gyönyört, amely kölcsönös <br /> szeretetünk transzcendentális ízeiből származik.«<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az avatáskor a bhakta feladja minden <br /> anyagi felfogását, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> való kapcsolata miatt transzcendentális szintre kerül. Ekképpen <br /> tudásra szert téve és a lelki síkot elérve örökké Kṛṣṇa lelki tes­tének szolgálatát végzi. Amikor valaki ily módon megszabadul <br /> az anyagi kapcsolatoktól, teste azonnal lelkivé válik, és Kṛṣṇa <br /> elfogadja szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192-94<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elemi fontosságú, hogy a tanítvány megváltoztassa nevét avatás után:<br /> <br /> „Kedves Sākara Mallikám, mától kezdve nevetek Śrīla Rūpa <br /> és Śrīla Sanātana lesz. Most kérlek, hagyjatok fel alázatosságotokkal, mert megszakad a szívem, amikor ilyen szerénynek <br /> látlak benneteket!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában ekkor <br /> avatta fel Dabira Khāsát és Sākara Mallikát. Teljes alázattal for­dultak az Úrhoz, az Úr pedig úgy fogadta őket, mint régi, örök <br /> szolgáit, s megváltoztatta a nevüket. Ebből tehát megérthetjük, <br /> hogy az avatás után a tanítványnak feltétlenül új nevet kell kapnia.<br /> <br /> :''śaṅkha-cakrādy-ūrdhva-puṇḍra- dhāraṇādy-ātma-lakṣaṇam <br /> :''tan nāma-karaṇaṁ caiva vaiṣṇavatvam ihocyate<br /> <br /> „Avatás után a tanítvány nevét meg kell változtatni, hogy <br /> jelezze: ő az Úr Viṣṇu szolgája. A tanítványnak azonnal tilakával kell jelölnie a testét (ūrdhva-puṇḍra), különösen a hom­lokát. Ezek lelki jelek, a tökéletes vaiṣṇava ismertetőjelei.”<br /> <br /> Ez a vers a Padma Purāṇa Uttara-khaṇḍájából származik. <br /> A sahajiyā-sampradāya tagjai nem változtatják meg a nevüket, <br /> ezért nem lehet őket gauḍīya vaiṣṇaváknak tekinteni. Ha valaki <br /> nem változtatja meg a nevét avatás után, akkor tudnunk kell, <br /> hogy továbbra is testi életfelfogásban fog élni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.208<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait azután, <br /> hogy avatást fogadott el, ismét leesik:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī … felhívja a figyelmünket arra, hogy ha <br /> valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, <br /> ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. <br /> Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a sza­bályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után <br /> valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, ismét leesik. <br /> Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse el: ő <br /> Kṛṣṇa transzcendentális testének szerves része, és szerves rész­ként kötelessége az egészet, Kṛṣṇát szolgálni. Ha nem végzünk <br /> szolgálatot Kṛṣṇának, újra leesünk. Az avatás tehát önmagában <br /> nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. <br /> Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be <br /> kell tartania a szabályozó elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sannyāsa avatást kaphat, aki követi a brahminikus viselkedésmódot:<br /> <br /> A védikus utasítások szerint egyedül brāhmaṇák kaphatnak <br /> sannyāsa avatást. A Śaṅkara­sampradāya (ekadaṇḍa-sannyāsa-sampradāya) csak kaszt­brāhmaṇáknak, azaz született brāhmaṇáknak adományozza a sannyāsa rendet, de a vaiṣṇava <br /> rendszerben a Hari-bhakti-vilāsa útmutatása szerint (tathā <br /> dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām) még abból is brāhmaṇa válhat, aki nem született brāhmaṇa családban. Az avatás <br /> előírás szerinti szertartásával bárkit brāhmaṇává lehet tenni, <br /> származzon a világ bármely részéről, s ha követi a brahminikus <br /> viselkedésmódot, valamint betartja az alkohol­ és kábítószer­<br /> fogyasztástól, a tiltott nemi élettől, a húsevéstől és a szeren­<br /> csejátéktól való tartózkodás elvét, sannyāsa avatást is kaphat. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom sannyāsījai, akik az egész világon <br /> prédikálnak, valamennyien igazi brāhmaṇa-sannyāsīk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.266<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki találkozik egy sad-guruval, azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia:<br /> <br /> A dīkṣā (avatás) idejét illetően minden a guru helyzetétől függ. <br /> Amint véletlenül vagy tervszerűen találkozunk egy hiteles guruval, azonnal ki kell használnunk a lehetőséget, hogy avatást <br /> kapjunk tőle. A Tattva-sāgara című könyvben ez áll: … „Ha <br /> valaki véletlenül találkozik egy sad-guruval, nem számít, hogy <br /> a templomban él­ e vagy az erdőben. Ha a sad-guru, a hiteles <br /> lelki tanítómester beleegyezik, az ember azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A puraścaryā-viddhi fontossága a lelki avatás kapcsán:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (17.11­12) a puraścaryā folyamatát tár­gyalva a következő verseket idézi az Agastya-saṁhitāból: … <br /> „»Az embernek reggel, délután és este imádania kell a mūrtit, <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát kell énekelnie, áldoznia kell, tűzáldoza-tot kell végeznie, és meg kell vendégelnie a brāhmaṇákat. Ez az <br /> öt tevékenység alkotja a puraścaryāt. Ahhoz, hogy valaki sikert <br /> érjen el, miután a lelki tanítómestertől avatást kapott, először <br /> e puraścaryā folyamatoknak kell eleget tennie.«”<br /> <br /> … A Hari-bhakti-vilāsa (17.4 - 5, 7) így ír: … „Anélkül <br /> hogy eleget tenne a puraścaryā tetteinek, az ember nem válhat <br /> tökéletessé, még akkor sem, ha évszázadokon át énekli a mantrát. Aki azonban végigjárta a puraścaryā-vidhi folyamatát, <br /> az könnyen sikert ér el. Ha valaki tökéletes avatásra vágyik, <br /> először a puraścaryā tetteit kell végrehajtania. A puraścaryā <br /> folyamata az életerő, amely az embert sikeressé teszi a mantra <br /> éneklésében. Ahogy életerő nélkül semmit sem tehetünk, úgy <br /> a puraścaryā-vidhi életereje hiányában sem érhetünk el tökéletességet egyetlen mantra éneklésében sem.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD5&diff=622287 2025-07-11T14:22:35Z

<p>PeterL: Created page with &quot;== 5. FEJEZET Lelki avatás (Dīkṣā) == === 1. A dīkṣā meghatározása === A dīkṣā meghatározása: Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) elmagyarázza, mi a dīkṣā: :&#039;&#039;divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam :&#039;&#039;tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ „A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember felébresztheti transzcendentális tudását, és...&quot;</p> <hr /> <div>== 5. FEJEZET Lelki avatás (Dīkṣā) ==<br /> <br /> <br /> === 1. A dīkṣā meghatározása ===<br /> <br /> A dīkṣā meghatározása:<br /> <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) <br /> elmagyarázza, mi a dīkṣā:<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember <br /> felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat min­den bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások hozzáértő tanulmányozói dīkṣānak nevezik ezt <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A dīkṣā jelentése:<br /> <br /> A dīkṣā valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a transz­cendentális tudást átadva – amelynek hatására a tanítvány <br /> megszabadul minden anyagi szennyeződéstől – felavatja <br /> a tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.111<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. Az avatás szükségessége és célja ===<br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇához fűződő valódi kapcsolatunkat az alapozza meg, <br /> hogy egy hiteles lelki tanítómester felavat bennünket:<br /> <br /> [A Kṛṣṇához fűződő] kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. … Azt, amikor <br /> valaki kapcsolatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak <br /> nevezik. A lelki tanítómestertől kapott avatás pillanatában meg­<br /> szilárdul a viszony Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa­tudatot gyakorló ember <br /> között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna <br /> bennünket, sohasem lehet igazi kapcsolatunk a Kṛṣṇa­tudattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki nem kapott megfelelő avatást, annak minden odaadó tette <br /> hiábavaló, és ismét az állati fajokba süllyedhet: <br /> <br /> A vaiṣṇava szabályozó elvek alapján brāhmaṇa avatást kell <br /> kapnunk. A Hari-bhakti-vilāsa (2.6) a következő utasítást idézi <br /> a Viṣṇu-yāmalából:<br /> <br /> :''adīkṣitasya vāmoru kṛtaṁ sarvaṁ nirarthakam <br /> :''paśu-yonim avāpnoti dīkṣā-virahito janaḥ<br /> <br /> „»Akit nem avat fel egy hiteles lelki tanítómester, annak min­den odaadó tette hiábavaló. Aki nem kapott megfelelő avatást, <br /> ismét az állati fajokba süllyedhet.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás célja:<br /> <br /> A tanítványt a lelki tanítómester szabadítja ki māyā karmai <br /> közül azzal, hogy beavatja a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra ének­lésébe. Az alvó ember így a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare éneklésével magához térhet. Úgy is mondhatnánk, <br /> hogy a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élő­<br /> lényeket, hogy imádhassák az Úr Viṣṇut. Ez a dīkṣā, az avatás <br /> célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert <br /> a lelki tudatot illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hozzátartozik a sādhana-bhaktihoz, hogy avatást és utasításokat kapunk a lelki tanítómestertől: <br /> <br /> „Kezdetben hitre van szükség. Azután az ember keresni kezdi <br /> a tiszta bhakták társaságát, majd avatást kap a lelki tanítómestertől, és az ő utasításai szerint betartja a szabályozó elveket. <br /> Így megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és rendíthetetlenül szilárddá válik az odaadó szolgálatban. Ezután ízre és <br /> ragaszkodásra tesz szert. Ez a sādhana-bhakti, a szabályozó <br /> elvek szerint végzett odaadó szolgálat útja. Fokozatosan felerősödnek az érzelmek, s végül felébred a szeretet. Így megy <br /> végig az istenszeretet fejlődésének lépcsőfokain a Kṛṣṇa-tudat <br /> iránt érdeklődő bhakta.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15-16 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.14-15]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatási szertartás neve upanīti, és arra szolgál, hogy közelebb vigyen a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> … a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványo­kat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és <br /> megadja nekik a második születést. Az upanīti nevű szertartás, <br /> amellyel bevezeti őket a lelki tudomány tanulmányozásába, <br /> arra szolgál, hogy közelebb vigye a tanítványokat a lelki tanító­<br /> mesterhez. Aki nem képes közelebb kerülni egy lelki tanítómes­terhez, az nem kaphat szentelt zsinórt, és így śūdrának minősül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak akkor hordozhatja a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha olyan valakitől kap avatást, akinek <br /> már a szívében van:<br /> <br /> Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a legnagyobb áldást hozza <br /> az egész univerzumra, Vasudeva elméjéből Devakī elméjébe <br /> került. Vasudeva ezzel felavatta Devakīt, aki amiatt, hogy az <br /> Úr Kṛṣṇát, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta <br /> szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj <br /> válik csodálatossá a kelő holdtól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A manastaḥ szó arra utal, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége Vasudeva elméjének vagy szívének <br /> mélyéből Devakī szíve mélyére került. Alaposan meg kell jegyez­nünk, hogy az Úr nem az emberi lényekre jellemző módon került <br /> Devakī szívébe, hanem dīkṣā, avatás útján. Ez a vers tehát az ava­tás fontosságáról is említést tesz. Ha valaki nem egy olyan meg­<br /> felelő személytől kap avatást, aki mindig a szívében hordozza az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem tehet szert arra a képes­ségre, hogy az Istenség Személyiségét ő maga is a szívébe zárja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember második születésekor a lelki tanítómestert lesz az <br /> apa, a Védák pedig az anya:<br /> <br /> Az emberi lénynek kétszer kell megszületnie. Először gyermek­ként egy jó apától és anyától, majd még egyszer a lelki tanító­mestertől és a Védáktól. Az első anya és apa világra hozzák, <br /> majd a lelki tanítómester és a Védák válnak második apjává és anyjává.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Civilizált ember az, aki másodszor is megszületik, amikor <br /> kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az <br /> élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszön­hetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egye­sülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra <br /> megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki <br /> valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át <br /> az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és <br /> az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az <br /> örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki <br /> felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált <br /> embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb <br /> az alacsonyrendű állatoknál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás megváltoztatja <br /> a tanítvány életét:<br /> <br /> Nāradajī előző életében a nagy bölcsek kegyéből megkapta <br /> a lelki tudást, s élete érzékelhetően megváltozott, noha még csak <br /> öt éves volt. Fontos jel ez, amely a hiteles lelki tanítómestertől <br /> kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid <br /> idő alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást <br /> elősegítve.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki avatást kap és betartja a szabályozó elveket, <br /> megtisztul az anyagi élet szennyeződésétől:<br /> <br /> Ha valaki komolyan gondolja a lelki életet, avatást kap – ezt <br /> a szintet nevezik bhajana-kriyānak. Ezután az ember valóban <br /> az Úr odaadó szolgálatába kezd a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> rendszeres – napi tizenhat környi – ismétlésével, és azzal, hogy <br /> tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábító­ és mámorítósze­rektől, a húsevéstől és a szerencsejátékoktól. A bhajana-kriyā <br /> által az ember megszabadul az anyagi szennyeződésektől. Nem <br /> megy többé étterembe vagy szállodába, hogy „finom” ételeket <br /> ízleljen meg, amelyek hússal és hagymával készültek, és nem <br /> törődik többé a dohányzással vagy a tea­ és kávéivással sem. <br /> Nemcsak tartózkodik a tiltott szexuális élettől, hanem teljes <br /> mértékben távol tartja magát attól. Nem érdekli az sem, hogy <br /> spekulálásra vagy szerencsejátékra vesztegesse az idejét. Ily <br /> módon megtisztul a nemkívánatos dolgoktól (anartha-nivṛtti). <br /> Az anartha szó azt jelenti: nemkívánatos dolgok. Az anarthák <br /> eltűnnek, amikor az ember ragaszkodni kezd a Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmához.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hetedik vers <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás elősegíti a Hare Kṛṣṇa éneklését és a Kṛṣṇa-tudat <br /> felébredését:<br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése tehát olyan hatásos, <br /> hogy nem függ a hivatalos avatástól, de ha valaki avatást kap, <br /> s pañcarātra-vidhit (mūrti­imádatot) végez, Kṛṣṇa­tudata <br /> hamarosan felébred, s többé nem azonosítja magát az anyagi <br /> világgal. Minél inkább megszabadul az anyagi azonosítástól, <br /> annál inkább megvalósítja, hogy a lélek a természetét tekintve <br /> ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Lélek. Az abszolút szintet elérve <br /> ekkor megérti, hogy az Úr szent neve és Maga az Úr azonosak, <br /> s a megvalósításnak ezen a szintjén az Úr szent nevét, a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát nem tekinti anyagi hangnak. Aki anyagi hang­<br /> vibrációnak tekinti a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, elbukik. Úgy <br /> kell imádnunk és énekelnünk az Úr szent nevét, hogy elfogad­juk: nem különbözik Magától az Úrtól. Ezért aztán egy hiteles <br /> lelki tanítómester irányításával, a kinyilatkoztatott szentírások­kal egyetértésben megfelelő avatást kell kapnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki beléphet az ISKCON-ba és kétszerszületett lehet (s ily <br /> módon megértheti az Urat):<br /> <br /> Bárki csatlakozhat a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetéhez, <br /> és bárki avatást kaphat, hogy kétszerszületett legyen. Sanātana <br /> Gosvāmī azt mondta, hogy az avatás és a hiteles képzés ered­<br /> ményeképpen bárkiből kétszerszületett válhat. Az első születést <br /> a szülőknek köszönhetjük, a másodikat pedig a lelki apának és <br /> a védikus tudásnak. Aki nem kétszerszületett, nem értheti meg <br /> az Úr és bhaktái transzcendentális jellemét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus szertartások végzéséhez és a szent név helyes imádatához brāhmaṇa avatásra van szükség:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (2.3­4) és a Bhakti-sandarbha (283) <br /> a dīkṣā szabályozó elveiről ír:<br /> <br /> :''dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu <br /> :''yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu<br /> :''tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu <br /> :''nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam<br /> <br /> „Szülessen bár brāhmaṇa családban valaki, nem végezheti <br /> a védikus szertartásokat, ha nem kapott avatást és nincs szen­telt zsinórja. Jóllehet brāhmaṇa családba született, csak az ava­tás és a szent zsinór szertartása után válik brāhmaṇává. Aki <br /> nem kapott brāhmaṇa avatást, nem imádhatja megfelelően <br /> a szent nevet.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az avatáshoz szükséges tulajdonságok és feltételek ===<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szerveze­tébe, mit kellene tennem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mindenek előtt a tiltott szexuális életről <br /> kellene lemondania.<br /> <br /> Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a til­tott szexuális élet?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli <br /> szexuális élet. Az állatok korlátlanul élnek szexuális életet, <br /> de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden <br /> országban, minden vallásban van valamiféle rendszer a szexuá­lis élet korlátozására. És le kellene mondania minden kábító – és <br /> mámorítószer fogyasztásáról is, beleértve a teát, a cigarettát, az <br /> alkoholt, a marihuánát – mindent, ami mérgező.<br /> <br /> Riporter: Valami másról még?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A húsevésről, a tojás – és halfogyasztásról. <br /> A szerencsejátékról szintén. Anélkül, hogy lemondana ezekről <br /> a bűnös tettekről, nem kaphatna avatást.<br /> <br /> … Riporter: A „hódolj meg” azt jelenti, hogy az embernek el <br /> kell hagynia a családját?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: De tegyük fel, avatást kapnék. Nem kellene idejön­nöm és a templomban élnem?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem feltétlenül.<br /> <br /> Riporter: Maradhatok otthon?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ó, igen.<br /> <br /> Riporter: És mi lesz a munkahelyemmel? Fel kellene mondanom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Elég, ha szakít a rossz szokásaival, <br /> és énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát ezeken a gyöngyökön – ennyi <br /> az egész.<br /> <br /> Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, csak önkéntes alapon. Ha ad valaki, <br /> az jó. Ha nem ad, az se baj. Nem függünk senki anyagi támo­gatásától. Kṛṣṇától függünk.<br /> <br /> Riporter: Semmi pénzt nem kéne adnom?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem.<br /> <br /> Riporter: Ez az egyik fő dolog, ami megkülönbözteti a hiteles <br /> gurut a hamis gurutól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Ő Isten <br /> képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan tanítványokat, akik nem <br /> tartják be a szabályozó elveket:<br /> <br /> Néha olyan materialisták akarnak a tanítványaink lenni, akik <br /> nem hajlandók feladni bűnös tetteiket: a tiltott nemi életet, <br /> az alkohol­ és kábítószer­fogyasztást, a szerencsejátékot és <br /> a húsevést. A vaiṣṇavák azonban a hivatásos lelki tanítómes­terekkel ellentétben – akik úgy avatnak fel tanítványokat, hogy <br /> nem veszik figyelembe a helyzetüket – nem fogadnak el ilyen <br /> komolytalan tanítványokat. Az embernek legalább abba kell <br /> beleegyeznie, hogy betartja a tanítvány számára előírt szabá­lyokat, mielőtt egy vaiṣṇava ācārya elfogadná.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatással a tanítványnak fel kell hagynia a tiltott nemi <br /> életettel, a kábítószer- és alkoholfogyasztással, a szerencsejátékkal és a húsevéssel:<br /> <br /> Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követé­sébe. Avatáskor a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom arra kéri az ava­tandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig <br /> azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa <br /> tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk <br /> javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi <br /> életet, a kábítószer­ és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot <br /> és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes <br /> embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és <br /> hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor meg kell válni minden bűnös tettől:<br /> <br /> Amikor az Úr segítségül hívta Sudarśana cakráját, Śrīla Nityā­nanda Prabhu arra kérte, hogy bocsásson meg a két testvérnek, <br /> akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy bocsás­son meg nekik szörnyű viselkedésükért. Nityānanda Prabhu <br /> arra is megkérte az Urat, hogy fogadja el ezeket a bűnbánó <br /> lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy <br /> ezek után teljesen megválnak minden bűnös tettüktől és züllött <br /> szokásuktól. A két testvér beleegyezett, és megígérték, hogy <br /> véget vetnek bűnös szokásaiknak. A kegyes Úr elfogadta őket, <br /> és soha többé nem emlegette a múltjukat.<br /> <br /> Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban <br /> senki sem mondhatja bűntelennek magát – ilyet állítani lehe­tetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek megbocsát azzal <br /> az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, nem követ el bűnt többé.<br /> <br /> … Ebben a Kali­yugában gyakorlatilag mindenki olyan, akár <br /> Jagāi és Mādhāi. Ha meg akarnak szabadulni a bűneik vissza­<br /> hatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mahāp­rabhunál, és a lelki avatás után tartózkodniuk kell attól, amit <br /> a śāstrák tiltanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány megfogadja, hogy nem követ el többé <br /> bűnös tettet, és végrehajtja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> „A vadász ekkor így szólt: »Drága uram! Azt teszem, amit mondasz.« Nārada erre nyomban megparancsolta neki: »Először <br /> is törd el az íjadat, s aztán majd megmondom, mit tegyél!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak foga­dalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet – nem él <br /> tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, <br /> és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester <br /> gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.256<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az avatás feltételei:<br /> <br /> … a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azon­nal tanítványokat. Az avatásra váróknak először hat hónapig <br /> részt kell venniük az āratin és a śāstrákból tartott előadásokon, <br /> be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi <br /> bhaktával. Amikor valóban a puraścaryā-vidhi fejlett szintjére <br /> emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja <br /> őket. Nem lehet bárkit sebtében felavatni, anélkül hogy meg­felelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy min­dennap tizenhat kört énekel a Hare Kṛṣṇa mantrából, követi <br /> a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, <br /> a második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt <br /> jelzi, hogy brāhmaṇának ismerik el).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatás feltételei:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómesternek … meg kell figyelnie <br /> a tanítvány tulajdonságait, mielőtt elfogadja tanítványának. <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban a követelmény az, hogy az <br /> embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet <br /> négy alappillérét – a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító­ és <br /> mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Külö­nösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy <br /> a leendő tanítvány kész­e a szabályozó elvek követésére. Azután <br /> megkapja egy vaiṣṇava szolga nevét, és avatásban részesül, <br /> mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört <br /> kell énekelnie a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrából. A tanítvány így <br /> legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez <br /> a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután <br /> második avatásra ajánlják, melynek során szent zsinórt kap, <br /> és hiteles brāhmaṇának fogadják el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első, második és a sannyāsa avatás feltételei:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban bevett folyamat, hogy minden <br /> tanítvány avatásban részesül. A Hari-bhakti-vilāsában Sanātana <br /> Gosvāmī kijelenti: tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām, <br /> az avatás bevett folyamata révén bárki brāhmaṇává válhat. Így <br /> aztán Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyez­nek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel <br /> – a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, <br /> valamint az alkohol­ és kábítószerfogyasztással – felhagyva foko­zatosan a lelki élet tevvékenységeinek fejlett szintjére emelkednek. <br /> Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, <br /> első avatást (hari-nāma avatást) kap, s naponta legalább tizen­hat kört kell japáznia rendszeresen. Azután hat hónap vagy egy <br /> év elteltével másodszor is felavatjuk, s az előírásos áldozat és <br /> szertartások keretében megkapja a szent zsinórt. Bizonyos idő <br /> múlva, amikor még tovább fejlődik, és hajlandó lemondani erről <br /> az anyagi világról, a sannyāsa rendbe léphet. Ekkor a svāmī vagy <br /> gosvāmī címet kapja, ami azt jelenti: „az érzékek ura”.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.265<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Valaki akkor válik alkalmassá az avatásra, amikor elveszti <br /> érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és a lelki élet kezdi <br /> érdekelni:<br /> <br /> A dīkṣāról, azaz a lelki avatásról Śrīla Jīva Gosvāmī így ír <br /> a Bhakti-sandarbhában (868):<br /> <br /> :''divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt <br /> :''kuryāt pāpasya saṅkṣayam <br /> :''tasmād dīkṣeti sā proktā <br /> :''deśikais tattva-kovidaiḥ<br /> <br /> „A dīkṣā által az ember elveszíti érdeklődését az anyagi élvezet <br /> iránt, és fokozatosan a lelki élet iránt kezd érdeklődni.”<br /> <br /> Ennek számtalan példáját láttuk a gyakorlatban, különö­sen Európában és Amerikában. Sok tanítvány, aki jómódú és <br /> tiszteletre méltó családokból jön hozzánk, hamarosan elveszíti <br /> érdeklődését az anyagi élvezetek iránt, és mohón vágyni kezd <br /> arra, hogy a lelki élet útjára lépjen. Bár nagyon gazdag család­ból származnak, sokan közülük elfogadják az esetleges kényel­metlen életkörülményeket. Kṛṣṇa kedvéért bármilyen életkö­rülmények között hajlandóak élni, csak hogy a templomban <br /> lakhassanak, és vaiṣṇavák társaságában lehessenek. Amikor <br /> az embert már nem érdekli az anyagi élvezet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy avatást kapjon a lelki tanítómestertől. A lelki életben <br /> történő fejlődés érdekében a Śrīmad-Bhāgavatam (6.1.13) elő­<br /> írja: Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. Ha valaki <br /> komolyan eltökéli, hogy dīkṣāt fogad el, késznek kell lennie <br /> a lemondásra, a cölibátusra, az elme és a test kontrollálásának <br /> gyakorlására. Amikor ily módon felkészült, és vágyik arra, hogy <br /> lelki megvilágosodásban (divya-jñāna) részesüljön, alkalmas az <br /> avatásra. A divya-jñānát szakszóval tad-vijñānának nevezik, <br /> vagyis a Legfelsőbbről szóló tudásnak. Tad-vijñānārthaṁ sa <br /> gurum evābhigacchet: ha valaki érdeklődik az Abszolút Igazság <br /> transzcendentális témája iránt, avatásban kell részesülnie. Az <br /> ilyen embernek egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, hogy <br /> dīkṣāt kapjon. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) a következő­ket szintén előírja: Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya <br /> uttamam. „Ha valakit igazán érdekel az Abszolút Igazságról <br /> szóló transzcendentális tudomány, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia.”<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk úgy, hogy <br /> nem követjük az instrukcióit. Nem szabad lelki tanítómestert <br /> elfogadnunk abban az esetben sem, ha a lelki életet csupán <br /> divathóbortból vagy magamutogatásból gyakoroljuk. Jijñā-sunak, vagyis nagyon érdeklődőnek kell lennünk ahhoz, hogy <br /> tanulhassunk a hiteles lelki tanítómestertől. Az érdeklődésnek <br /> szigorúan a transzcendentális tudományra kell irányulnia (jijñā-<br /> suḥ śreya uttamam). Az uttamam szó arra vonatkozik, ami túl <br /> van az anyagi tudáson. A tama szó azt jelenti, hogy „ennek az <br /> anyagi világnak a sötétsége”, az ut pedig annyit jelent: „transz­cendentális”. Az emberek általában a világi témák iránt érdek­lődnek, de amikor valaki elveszíti ilyen irányú érdeklődését, és <br /> csak a transzcendentális témák kezdik érdekelni, teljes mérték­ben alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon. <br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Ötödik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csakis akkor forduljon valaki lelki tanítómesterhez, ha valóban mohón vágyik a megvilágosodásra:<br /> <br /> Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban <br /> részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, <br /> mint egy disznó vagy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe <br /> merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a módja a tudás elsajátításának. Meg kell <br /> hódolnunk a nagy személyiségek lótuszlábánál, akik valóban <br /> át tudják adni a transzcendentális tudást. Az írások ezért azt <br /> mondják: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]. „Aki meg akarja érteni a leg­felsőbb célt és az élet értelmét, annak egy hiteles lelki tanító­mesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.” Csak <br /> az alkalmas arra, hogy egy guruhoz, vagyis egy lelki tanító­mesterhez forduljon, aki valóban tudásra vágyik, hogy szerte­foszlassa a tudatlanság sötétségét. A guruhoz nem szabad az <br /> anyagi haszon reményében fordulnunk. Nem szabad csupán <br /> azért elmennünk hozzá, hogy kigyógyuljunk egy betegségből, <br /> vagy hogy valamilyen csodálatos áldásban részesüljünk. Ez nem <br /> a helyes módja a guru megközelítésének. Tad-vijñānārtham: <br /> azért kell hozzá fordulnunk, hogy megértsük a lelki élet transz­cendentális tudományát. Sajnos ebben a Kali­korban számtalan <br /> csaló guru van, aki varázslatokkal bűvöli el tanítványait, és sok <br /> ostoba tanítvány van, aki a puszta anyagi nyereség érdekében e <br /> szemfényvesztésre kíváncsi. Az efféle tanítványok nem akarják <br /> a lelki élet útját járni, hogy megmeneküljenek a tudatlanság <br /> sötétjéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad egy arra méltatlan embert <br /> felavatnia:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad olyan tanítványt elfogad­nia, aki nem rendelkezik a kellő tulajdonságokkal. Nem szabad <br /> hivatásos lelki tanítómesternek lennie, s nem szabad csupán <br /> a pénz reményében tanítványokat elfogadnia. A hiteles lelki <br /> tanítómesternek látnia kell az őszinte tulajdonságokat abban, <br /> akit fel fog avatni. Egy arra méltatlan embert nem szabad <br /> felavatnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-vedānták részrehajlás nélkül mindenkit beavatnak <br /> a lelki életbe:<br /> <br /> A vedānta-vādīk – vagy bhakti-vedānták – nem részrehajlóak <br /> az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának terjeszté­sében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát, művelt vagy <br /> műveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellen­szenves számukra. A bhakti-vedānták látják, hogy az emberek <br /> valótlan, érzéki dolgokra pazarolják idejüket. Feladatuk az, <br /> hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett <br /> kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására <br /> a legbűnösebb lélek is a lelki élet szintjére emelkedhet, s avatást <br /> kapva a bhakti-vedāntáktól az emberek lassanként előrejutnak <br /> a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem törődve azzal, ki milyen anyagi helyzetben van, oltalmába vesz bárkit, és bevonja a lelki életbe:<br /> <br /> Bhavānanda Rāya Śrī Caitanya Mahāprabhu magasztaló szavai hallatán kijelentette: „A társadalom negyedik rendjéhez <br /> tartozom, s örökké világi ügyek kötnek le. Noha végtelenül <br /> elesett vagyok, Te mégis megérintettél. Ez azt bizonyítja, hogy <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azok, akik a lelki megértés rendkívül <br /> fejlett szintjén állnak, nem törődnek mások anyagi világban <br /> betöltött helyzetével. Egy lelki szempontból fejlett ember min­den élőlényre mint lelki lényre tekint, következésképpen nem <br /> tesz különbséget a művelt brāhmaṇa, a kutya, a caṇḍāla vagy <br /> bárki más között. Az élőlények anyagi teste nem befolyásolja <br /> – lelki lénynek lát mindenkit. Bhavānanda Rāya éppen ezért <br /> nagyra becsülte Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentését, amely <br /> elárulta, hogy az Úr nem vette figyelembe a śūdra kaszthoz tar­tozó és világi tetteket végző Bhavānanda Rāya társadalomban betöltött szerepét. Ehelyett csupán lelki helyzetét vette számí­tásba, s ugyanígy tekintett Rāmānanda Rāyára és fivéreire is. Az <br /> Úr szolgái hasonlóképpen gondolkodnak. Oltalmat nyújtanak <br /> mindenkinek – minden élőlénynek –, s nem nézik, hogy valaki <br /> brāhmaṇa vagy épp caṇḍāla családból származik­e. Egy lelki <br /> tanítómester mindenkit jó útra térít, és mindenkit biztat lelki <br /> élete során. Egy ilyen bhaktánál menedéket keresve az ember <br /> sikeressé teheti az életét. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya láncolatában a lelki tanítómesterek nagyvonalúak a tanítványok elfogadásában:<br /> <br /> Aki a sannyāsa rendbe lépett, annak tilos elfogadnia olyan <br /> tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy sannyāsīnak <br /> először meg kell győződnie arról, hogy leendő tanítványa őszin­tén vágyik­e a Kṛṣṇa­tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfo­gadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan indokolatlanul kegyes, <br /> hogy azt tanácsolta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy <br /> mindenhol beszéljenek a Kṛṣṇa­tudatról. Így aztán az Úr Cai­tanya láncolatában még a sannyāsīk is hirdethetik mindenhol <br /> a Kṛṣṇa­tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a tanítványuk <br /> lenni, mindig elfogadják.<br /> <br /> A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, <br /> akkor a Kṛṣṇa­tudat mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a sannyāsīk néha még <br /> azt a kockázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem <br /> teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles <br /> lelki tanítómester kegyéből a tanítvány később fokozatosan <br /> felemelkedik. Aki azonban pusztán azért gyarapítja tanítványai <br /> számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert, <br /> az kétségtelenül el fog bukni a Kṛṣṇa­tudat gyakorlásának útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt még a legelesettebb <br /> ember is a legmagasabb szintre emelkedhet, hiszen a lelki <br /> tanítómester bárkit elfogadhat tanítványként (ha az őszinte):<br /> <br /> A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmaga­sabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. … <br /> az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül <br /> attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgá­latot mindenki végezheti.<br /> <br /> Ezért mindenkinek – még azoknak is, akik nem emberi <br /> lények – szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással.<br /> <br /> … Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keres­sünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek <br /> a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neve­letlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszko­dóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy <br /> felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat <br /> végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett <br /> odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. <br /> A Bhagavad-gītā (9.30, 32) ezt szintén alátámasztja.<br /> <br /> Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb <br /> szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transz­cendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki – legyen bárki <br /> és bármi… – az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökélt­séggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, <br /> vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem a születésük alapján fogadja el <br /> tanítványait:<br /> <br /> Az odaadás vallása szerint – amit általában vaiṣṇava vallásként <br /> ismernek – senki számára nincsenek korlátok, amelyek gátol­nák a fejlődésben Isten megvalósítása során. Egy vaiṣṇava olyan <br /> hatalommal rendelkezik, hogy még egy kirātát is – vagy az előbb <br /> felsoroltak közül bárkit – vaiṣṇavává tehet. A Bhagavad-gītāban <br /> (9.32) az Úr azt mondja, hogy bárki, az alacsony származású <br /> emberek, a nők, a śūdrák vagy a vaiśyák mind az Úr bhaktáivá válhatnak, és az Úr bhaktájaként mindenki alkalmassá válhat <br /> arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az egyetlen feltétel, hogy <br /> az ember keressen menedéket az Úr tiszta bhaktájánál, aki ala­pos tudással rendelkezik Kṛṣṇa transzcendentális tudományá­ról (a Bhagavad-gītāról és a Śrīmad-Bhāgavatamról). Bármely <br /> részéről származzon a világnak, az, aki alaposan elsajátítja <br /> a Kṛṣṇáról szóló tudományt, tiszta bhaktává és az emberek lelki <br /> tanítómesterévé válhat, és szívüket megtisztítva jó útra térítheti <br /> őket. Még a legbűnösebb ember is azonnal megtisztulhat, ha <br /> kapcsolatba kerül egy tiszta vaiṣṇavával. Egy vaiṣṇava tehát <br /> a világ bármely részéről fogadhat el őszinte tanítványt, anélkül <br /> hogy figyelembe venné kasztját, hitvallását, és a szabályozó <br /> elvek segítségével a tiszta vaiṣṇava szintjére emelheti, aki fölötte <br /> áll a brahminikus kultúrának. … Hazája sajátságos szokásaitól <br /> függetlenül lelki alapon bárki befogadható a vaiṣṇava hitbe, <br /> senki sincs kizárva e transzcendentális folyamatból. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasítására a Śrīmad-Bhāgavatam vagy <br /> a Bhagavad-gītā vallását az egész világon prédikálhatjuk, helyes <br /> irányba terelve azokat, akik hajlandóak elfogadni a lelki kultú­rát. A bhakták kulturális mozgalmát minden bizonnyal minden <br /> értelmes és kíváncsi ember elfogadja, anélkül hogy bármilyen <br /> elfogultságot érezne országa szokásai iránt. Egy vaiṣṇava soha­sem a születése alapján tekint vaiṣṇavának valakit… <br /> <br /> A végkövetkeztetés tehát az, hogy mivel az Úr mindenható, <br /> mindenkit, minden körülmények között elfogadhat a világ bár­mely részéről, akár személyesen, akár hiteles megnyilvánulásán, <br /> a lelki tanítómesteren keresztül. Az Úr Caitanya számtalan bhaktát fogadott el a a varṇāśrama rendszeren kívüli közösségekből is, <br /> és hogy tanítson minket, Ő Maga jelentette ki, hogy nem tartozik <br /> semmilyen kaszthoz és társadalmi rendhez, hanem a vṛndāvanai <br /> leányokról gondoskodó Úr (az Úr Kṛṣṇa) szolgájának örök szol­gája. Ez az az út, amely az önmegvalósításhoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A śūdrák sincsenek kizárva a lelki avatásból, csak a lelki tanítómesternek jóvá kell hagynia azt:<br /> <br /> A brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya testén a szent zsinór a lelki <br /> tanítómestertől kapott avatás jelképe, és mit sem ér, ha valaki <br /> csupán azért viseli, hogy előkelő származásával kérkedjen. <br /> A lelki tanítómesternek az a kötelessége, hogy felavassa a tanít­ványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat <br /> után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat. E lelki avatásból <br /> az sincsen kizárva, aki śūdrának született, ám ennek a lelki <br /> tanítómester jóváhagyásával kell történnie. A lelki tanítómester <br /> kellőképpen hivatott arra, hogy tanítványának megadja a brāhmaṇák jogait, feltéve, hogy erre tökéletesen alkalmasnak találja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki őszinte, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (1.194) a következő utasítást adja:<br /> <br /> :''āntrikeṣu ca mantreṣu dīkṣāyāṁ yoṣitām api <br /> :''sādhvīnām adhikāro ’sti śūdrādīnāṁ ca sad-dhiyām<br /> <br /> „Azok a śūdrák és nők, akik tiszták, és őszintén szeretnék <br /> megérteni az Abszolút Igazságot, alkalmasak arra, hogy avatást <br /> kapjanak a pāñcarātrika-mantrákkal.” … Ha valaki őszintén <br /> vágyik arra, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy a dīkṣā-mantrát <br /> énekelje, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika <br /> folyamatnak megfelelően. A védikus elvek szerint azonban <br /> csak olyan brāhmaṇát lehet felavatni, aki teljes mértékben <br /> alapvető kötelességeit végzi. Śūdrák és nők számára nem <br /> engedélyezik a vaidika avatást. Aki a lelki tanítómester meg­<br /> ítélése szerint nem alkalmas erre, az nem fogadhat el mantrát a pāñcarātrika-vidhiből vagy a vaidika-vidhiből. Amikor <br /> valaki alkalmas arra, hogy elfogadja a mantrát, avatást kap <br /> a pāñcarātrika-vidhin vagy a vaidika-vidhin keresztül. Az ered­mény mindkét esetben ugyanaz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles avatás révén bárki lehet vaiṣṇava (és így az egész világ <br /> Kṛṣṇa-tudatossá válhat):<br /> <br /> Akik nem tartoznak igazán az ācāryák láncolatához, akik <br /> maguk sem tudják, hogyan kell cselekedni az ācārya szerepé­ben, azok csak fölöslegesen bírálják az ISKCON mozgalom <br /> tevékenységét az Indián kívüli országokban. A valóságban <br /> azonban azok, akik így kritizálnak, semmit sem képesek tenni <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztéséért. Amikor valaki útnak indul és pré­dikál, vállal minden kockázatot, valamint tekintetbe veszi az <br /> adott időt és helyet, akkor lehetséges, hogy az imádat módszere <br /> megváltozik, de a śāstra szerint ebben nincs semmi hiba. Śrīmad <br /> Vīrarāghava Ācārya, a Rāmānuja­sampradāya tanítványi lán­<br /> colatának egyik ācāryája magyarázatában megjegyezte, hogy <br /> a caṇḍālák, a feltételekhez kötött lelkek, akik még a śūdra csa­ládoknál is hitványabb származásúak, a körülményeket figye­lembe véve szintén kaphatnak avatást. A külsőségeken néha lehet egy kicsit változtatni annak érdekében, hogy belőlük is <br /> vaiṣṇava lehessen. … Az az elv, miszerint a vaiṣṇava kultuszt <br /> csak indiaiak vagy hinduk gyakorolhatják, téves elképzelés. <br /> Úgy kell prédikálnunk, hogy mindenki csatlakozzon a vaiṣṇava <br /> kultuszhoz. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: <br /> még olyan emberek között is lehetséges, akik caṇḍāla, mleccha <br /> vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiá­ban Śrīla Sanātana Gosvāmī is kiemelte a Hari-bhakti-vilāsa <br /> című könyvében, ami smṛti, s hiteles védikus útmutatást ad <br /> a vaiṣṇavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanā­tana Gosvāmī elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyí­tik, úgy a hiteles dīkṣa, azaz avatás révén bárkiből vaiṣṇava <br /> lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az őt megelőző lelki <br /> tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik dīkṣā-vidhānának. Az <br /> Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti: vyapāśritya, az ember­nek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot <br /> követve az egész világ Kṛṣṇa­tudatossá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester és a tanítványjelölt kölcsönösen felmérik egymást a tanítványi kapcsolat kialakítása előtt ===<br /> <br /> A guru-tanítvány kapcsolat létrejötte előtt a két fél gondosan <br /> felméri egymást:<br /> <br /> A śāstra előírja, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyel­mesen vizsgáljuk meg, meghódolhatunk­e neki. Nem szabad <br /> egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni – az nagyon <br /> veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia a hozzá for­duló jelöltet, hogy alkalmas­e tanítványnak. A guru–tanítvány <br /> kapcsolat kialakításának ez a módja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A folyamat, melynek során a lelki tanítómester és a tanítvány <br /> kölcsönösen felméri egymást:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! <br /> Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester <br /> ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester és a tanítvány köl­csönös vizsgálatával kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura elmagyarázza, hogy a hiteles tanítványnak sokat <br /> kell kérdeznie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamban (11.3.21) ez áll:<br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> <br /> „Akit érdekel az élet legfelsőbb rendű céljának és áldásának <br /> megértése, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.”<br /> <br /> A komoly tanítványnak óvatosnak kell lennie, amikor egy hite­les lelki tanítómestert kiválaszt. Biztosnak kell lennie abban, <br /> hogy a lelki tanítómester képes megadni neki mindent, amire <br /> lelkileg szüksége van. A lelki tanítómesternek meg kell figyelnie, <br /> hogy mennyire érdeklődő a tanítvány, és milyen nagy vágya <br /> van arra, hogy megértse a transzcendentális témákat. A lelki <br /> tanítómesternek legalább hat hónapig vagy egy évig kell tanul­mányoznia a tanítvány érdeklődését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felméri a jelölt eltökéltségét arra, hogy <br /> tanítvány legyen:<br /> <br /> Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem <br /> képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz <br /> elégedetté tenni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga folyamatának végzése egy­<br /> szerre nagyon nehéz és nagyon könnyű. Śrī Nārada Muni, a leg­főbb lelki tanítómester próbára teszi Dhruva Mahārāját, hogy <br /> megnézze, mennyire eltökélten vágyik az odaadó szolgálatra. <br /> Ez a tanítvány elfogadásának módja. A nagy bölcs, Nārada az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítására jött el Dhru­vához, hogy felavassa őt, mégis meg akar győződni Dhruva <br /> eltökéltségéről, amellyel követni akarja a folyamatot. Tény, <br /> hogy egy őszinte ember számára az odaadó szolgálat nagyon <br /> könnyű. Ám aki nem eltökélt és nem őszinte, annak számára <br /> ez az út rendkívül nehéz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy ellenőrizze, milyen <br /> komolyan veszi a tanítvány az odaadó szolgálat gyakorlását:<br /> <br /> Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre – nem fogsz sikerrel járni! <br /> Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget <br /> kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor <br /> majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy bölcs, Nārada csak azért tanítja <br /> Dhruva Mahārāját, hogy próbára tegye. Valójában a közvetlen <br /> utasítás az, hogy az embernek el kell kezdenie az odaadó szol­gálatot, függetlenül attól, hogy életének melyik szakaszában jár. A lelki tanítómesternek azonban kötelessége próbára tenni <br /> a tanítványt, hogy megnézze, milyen komolyan vágyik az oda­<br /> adó szolgálat végzésére. Csak ezután kaphat avatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómester beavatja a tanítványt a mahā-mantra éneklésébe ===<br /> <br /> A szent névnek csak akkor van hatása, ha a lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> <br /> Az Úr szent nevének szépségét és transzcendentális helyzetét <br /> úgy kell megismernünk, hogy a bhakták ajkairól a kinyilatkoztatott szentírásokat hallgatjuk. Sehol máshol nem hallhatunk <br /> az Úr szent nevének édességéről.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr transzcendentális <br /> szent nevét nem lehet közönséges érzékekkel énekelni és hall­gatni. Az Úr szent nevének transzcendentális hangja teljesen <br /> lelki. Éppen ezért lelki forrásokból kell megkapnunk, s miután <br /> hallottuk a lelki tanítómestertől, énekelnünk kell. Aki a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését hallja, annak a lelki tanítómestertől kell <br /> ezt megkapnia a halláson keresztül. Śrīla Sanātana Gosvāmī <br /> megtiltja nekünk, hogy hallgassuk, amint Kṛṣṇa szent nevét <br /> avaiṣṇavák, például hivatásos színészek és énekesek éneklik, <br /> mert ennek nincs hatása. A Padma Purāṇa megállapítása szerint <br /> ez épp olyan, mint az a tej, amelyhez a kígyó hozzáért ajkaival.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 1.101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatáskor a tanítvány a lelki tanítómesterétől kapja meg <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát, mert amikor az énekli, hatása megsokszorozódik:<br /> <br /> Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, <br /> tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik <br /> el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy <br /> figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Śiva önként jelent meg, hogy megáldja <br /> a király fiait, s a hasznukra legyen. Személyesen énekelte a mantrát, hogy még hatásosabb legyen, s azt javasolta, hogy a király <br /> fiai (rāja-putra) szintén énekeljék. Amikor egy mantra egy nagy <br /> bhakta ajkairól hangzik el, még nagyobb hatása van. Noha <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra önmagában is erőteljes, a tanítvány <br /> az avatás alkalmával kapja meg a lelki tanítómesterétől, mert <br /> amikor a lelki tanítómester énekli, hatása megsokszorozódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester beavatja a tanítványt a szent <br /> név éneklésébe, amitől a tanítvány a lelki eksztázis szintjére <br /> emelkedik:<br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómester transzcendentális hangvibrá­cióját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, <br /> Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere <br /> lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, <br /> akkor eljut a transzcendentális név imádatához. Mikor a bhakta <br /> imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szí­vét. … A szent név éneklése olyan hatásos, hogy fokozatosan <br /> kinyilvánítja felsőbbrendűségét az egész világon. A szent nevet <br /> éneklő bhakta eljut a transzcendentális szintre, és eksztázisában <br /> gyakran nevet, sír vagy éppen táncol.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 6. Avatáskor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait (és a későbbiekben elkövetett bűneiért is szenvednie kell) ===<br /> <br /> <br /> A tanítvány felavatását követően a lelki tanítómester azonnal <br /> elpusztítja annak minden bűnös visszahatását:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi az ember bűneinek visszahatásait, <br /> amint meghódol neki, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa <br /> képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi <br /> a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, <br /> és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki <br /> tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, <br /> el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös <br /> visszahatásait, saját jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek:<br /> <br /> Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság <br /> elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az <br /> ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan <br /> ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói <br /> vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. <br /> Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy <br /> felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az <br /> semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy <br /> a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek <br /> eredményei lecsökkennek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester néha szenved amiatt, hogy a tanítványai <br /> bűnöket követtek el a múltban:<br /> <br /> Śyāmasundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, <br /> vagy fájdalmat érzel a tanítványaid bűnös tettei miatt. A beteg­ség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez?<br /> Śrīla Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja:<br /> <br /> :''ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo <br /> :''mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ<br /> <br /> „Én majd megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne <br /> félj.” [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] Kṛṣṇa hatalma <br /> olyan nagy, hogy azonnal el tudja venni az ember minden <br /> bűnét, s azon nyomban ki tudja javítani őket. Ha azonban <br /> egy élőlény átvállalja Kṛṣṇától ezt a szerepet, akkor a bhaktái <br /> bűnös tettei után járó felelősséget is átveszi. Ebből következően <br /> gurunak lenni nem könnyű feladat. Érted? Le kell nyelnie és <br /> hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha – mivel ő nem <br /> Kṛṣṇa – ez okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya <br /> Mahāprabhu, hogy a lelki tanítómester túl sok śiṣyát, túl sok <br /> tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében – a prédikálás <br /> fokozása érdekében – nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, <br /> még akkor is, ha emiatt szenvedünk. Ez tény. A lelki tanítómes­ternek magára kell vállalnia a felelősséget a tanítványai összes <br /> bűnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, <br /> hacsak az ember nem képes arra, hogy az összes bűnt hatás­talanítsa. … Felelősséget vállal az összes bűnös lélekért. Ez az <br /> elképzelés a Bibliában is megtalálható. Jézus Krisztus magára <br /> vállalta az emberek összes bűnös visszahatását, és feláldozta <br /> az életét. Ilyen felelősséget vállal a lelki tanítómester. Kṛṣṇa Ő <br /> Kṛṣṇa, következésképp Ő apāpa-viddha: nincsenek Rá hatással <br /> a bűnös visszahatások. Az élőlény azonban időnként szenved tőlük, mert olyan parányi. Nagy tűz, kis tűz. Ha egy nagy dol­got dobsz kis tűzbe, előfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tűzbe azonban bármit belevethetsz. A nagy tűz mindent el tud égetni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tanítványai bűnös visszahatásainak magára vállalásával <br /> a lelki tanítómester olykor bizonyos megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül:<br /> <br /> Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek <br /> visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa kép­<br /> viselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként <br /> cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány <br /> bűnös életének minden visszahatását. … Śrī Caitanya Mahāp­rabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa <br /> képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa <br /> minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja <br /> a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös vissza­<br /> hatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy <br /> keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki <br /> se fogadjon el túl sok tanítványt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak veszélyei, amikor a lelki tanítómester megszámlálhatatlanul sok tanítványt fogad el:<br /> <br /> :''bahu-śiṣya nā kariba<br /> <br /> „Nem szabad számtalan tanítványt elfogadnunk.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Annak, aki nem prédikátor, rendkívül koc­kázatos megszámlálhatatlanul sok bhaktát vagy tanítványt elfo­gadnia. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint egy prédikátornak sok tanít­ványt kell elfogadnia, hogy terjessze Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását. Ez azért veszélyes, mert amikor a lelki tanítómester <br /> felavat egy tanítványt, akkor természetes módon magára veszi <br /> a tanítvány bűnös tetteit és azok visszahatásait. Ha nem elég <br /> erős, akkor nem képes semlegesíteni tanítványai valamennyi <br /> bűnös visszahatását, s így el kell szenvednie a következménye­ket. Éppen ezért nem szabad sok tanítványt elfogadni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.118<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok a bűnös tettek, amelyek szenvedést okoznak a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Girirāja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek időn­ként szenvednie kell a tanítványai bűnös tettei miatt. Mit értet­tél bűnös tettek alatt?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Bűnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy <br /> nem szeged meg a szabályokat. Ha megszeged őket, az bűn. <br /> Ott az ígéret. Nagyon egyszerű: ha megszeged az ígéreted és <br /> mindenféle csúnya dolgot művelsz, bűnt követsz el. Nem?<br /> <br /> Girirāja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig <br /> meg kellene tennünk, mert utasítást kaptunk rá<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hmm?<br /> <br /> Girirāja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, <br /> mert utasítást kaptunk rájuk, de hiába próbáljuk, még nem <br /> tudjuk tökéletesen végrehajtani őket.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? <br /> Hogy lehet ez?<br /> <br /> Girirāja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk <br /> végrehajtani valamit. Ha a tapasztalatlanságunk miatt időnként <br /> nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a Bhāgavatamban egy vers… hmm… ami arról szól, hogy ha a bhakta <br /> néha kudarcot vall, mert nincsenek meg a szükséges képességei, <br /> Kṛṣṇa megbocsát neki. És a Bhagavad-gītā is kijelenti:<br /> <br /> :''api cet su-durācāro <br /> :''bhajate mām ananya-bhāk<br /> <br /> Előfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szoká­sok – a szokás hatalma – miatt az ember valami ostobaságot tesz. <br /> Ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz. Viszont meg kell bánnia, <br /> amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövőben, amennyire csak lehet, <br /> meg kell próbálnia elkerülni. De a szokások második természe­tünkké válnak. Néha, bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, <br /> māyā annyira erős, hogy tőrbe csal. Ez megbocsátható. Kṛṣṇa <br /> megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek <br /> el, nincs bocsánat. Ha amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, <br /> hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a sok ostobaságot, <br /> és az egész el lesz törölve” – ennél nagyobb sértés nincs.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy semlegesítse a tanítványoktól átvállalt <br /> bűnös visszahatásokat, a lelki tanítómesternek olykor rosszat <br /> kell álmodnia:<br /> <br /> Amiatt, hogy bűnöket követünk el, éjszaka rossz álmaink van­nak, s ezek az álmok sok szenvedést okoznak. Yudhiṣṭhira <br /> Mahārājának még a poklot is meg kellett látnia, mert egy kicsit <br /> eltért az Úr odaadó szolgálatától. A duḥsvapna – a rossz álom <br /> – tehát a bűnös tettek következménye. Előfordul, hogy egy <br /> bhakta egy bűnös embert a tanítványának fogad el, és hogy <br /> semlegesítse azokat a bűnös visszahatásokat, melyeket a tanít­ványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azon­ban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa <br /> miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy <br /> megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szenved a tanítvány múltbeli bűnös tetteinek visszahatásaitól, de Kṛṣna eltörli ezeket annál a szolgájánál, aki az Ő dicsőségét prédikálja:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes elfogadni bárki bűnös <br /> tetteinek a visszahatásait, és semlegesíteni tudja őket, hiszen Ő <br /> pavitra, tiszta, akár a nap, amit sohasem piszkít be semmilyen <br /> anyagi szennyeződés. Tejīyasāṁ na doṣāya vahneḥ sarva-bhujo <br /> yathā (Bhāg. 10.33.29). Arra, aki nagyon hatalmas, nincsen <br /> hatással semmilyen bűnös tett. Most azonban azt láthatjuk, <br /> hogy Gangesz anya attól fél, hogy teherként nehezednek majd <br /> rá azoknak az embereknek a bűnei, akik megfürdenek a vizében. <br /> Ez arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül <br /> senki sem képes semlegesíteni a bűnös tettek visszahatásait, <br /> legyenek azok a sajátjai vagy másokéi. Néha a lelki tanítómes­ternek a tanítvány elfogadása után vállalnia kell a tanítvány <br /> múltbeli bűnös tetteit, és e túlzott teher alatt néha szenvednie <br /> kell – ha nem is teljesen, de részben – a tanítvány bűnös tetteiért. <br /> Éppen ezért minden tanítványnak nagyon kell vigyáznia, hogy <br /> ne kövessen el bűnös tetteket az avatás után. A szegény lelki taní­tómester olyan kedves és kegyes, hogy elfogadja a tanítványt, és részben ő szenved a tanítvány bűnös tetteiért, ám Kṛṣṇa, mivel <br /> kegyes szolgájához, eltörli a bűnös tettek visszahatásait annak <br /> a szolgájának az esetében, aki az Ő dicsőségét prédikálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.9.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Avatás után a tanítványnak nem szabad nehézséget okozni <br /> a lelki tanítómesternek azáltal, hogy bűnöket követ el:<br /> <br /> Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványá­<br /> nak fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszaha­<br /> tásokat, melyeket a tanítványától kap, rosszat kell álmodnia. <br /> A lelki tanítómester azonban olyan kegyes, hogy annak ellenére, <br /> hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt <br /> a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. <br /> Avatás után ezért a tanítványnak rendkívül vigyáznia kell, hogy <br /> ne kövessen el újabb bűnöket, amelyek nehézséget okozhatnak <br /> saját magának és a lelki tanítómesternek. A becsületes tanítvány <br /> a mūrti, a tűz, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák előtt megígéri, <br /> hogy tartózkodik minden bűnös tettől. Nem szabad tehát ismét <br /> bűnöket elkövetnie s ezzel gondot okoznia.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15<br /> <br /> Ha avatás után a tanítvány ismét bűnös tetteket követ el, <br /> a lelki tanítómesternek szenvednie kell:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Jézus Krisztus] magára vállalta az összes <br /> ember bűnös visszahatását, és ezért szenvedett. … Azt mondta <br /> <br /> �5. fejezet 523<br /> <br /> – ez benne van a Bibliában – hogy magára vette az emberek <br /> minden bűnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények <br /> törvényt csináltak belőle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, <br /> miközben ők mindenféle ostobaságot elkövetnek. [Bob kur-<br /> tán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus <br /> szerződésben kötelezze magát arra, hogy magára vállalja az ő <br /> összes bűnös visszahatásukat, hogy ők folytathassák a szamár­<br /> ságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkű volt, hogy <br /> magára vette az összes bűnüket és szenvedett, de ez nem kész­<br /> teti arra őket, hogy felhagyjanak ezekkel a bűnökkel. Nem így <br /> értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus <br /> Krisztus hadd szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostoba­<br /> ságainkat!” Nem igaz?<br /> Bob: De igen.<br /> Śrīla Prabhupāda: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus <br /> Krisztus szenvedett értünk, mi meg csak folytatjuk tovább <br /> a bűnös tetteinket.” Ő mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, <br /> ők mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd <br /> megbocsát nekik, és magára vállalja bűneik összes következmé­<br /> nyét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A bűnös <br /> tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy sze­<br /> mernyi bűnös tettet sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. <br /> Az avatás után minden bűnös visszahatásnak vége. Ha pedig <br /> ezután követ el bűnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni <br /> fog. Egy tanítványnak együttérzőnek kell lennie, és mérlegelnie <br /> kell ezt. „Bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni <br /> fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, <br /> az mások bűnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanít­<br /> ványt!” De mi a prédikálás miatt mégis megtesszük. Nem baj, <br /> ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk őket. A kérdésed tehát <br /> az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekede­<br /> teim miatt van­e. Ugye ez volt? Az én rossz cselekedetem az, <br /> hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz <br /> cselekedetem.<br /> <br /> Bob: Ez előfordul időnként?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Teljesen biztos, hogy előfordul, mert <br /> olyan sok embert fogadunk el. A tanítványnak kötelessége, <br /> hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett. <br /> Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki <br /> tanítómester szenved, Kṛṣṇa megmenti. Kṛṣṇa azt gondolja: <br /> „Hiszen annyi felelősséget magára vállalt, hogy megmentsen <br /> egy bűnöst.” Kṛṣṇa tehát ott van.<br /> <br /> kaunteya pratijānīhi <br /> na me bhaktaḥ pranaśyati<br /> <br /> „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” <br /> [Bhagavad-gītā 9.31] Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇáért vál­<br /> lalja a kockázatot.<br /> Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, <br /> hogy néha van némi fájdalom, hogy a tanítvány tudja: a lelki <br /> tanítómestere az ő bűnös tettei miatt szenved.<br /> Bob: Most nagyon jó színben van.<br /> Śrīla Prabhupāda: Mindig jól érzem magam abban az értelem­<br /> ben, hogy ha szenvedek is, tudom, hogy Kṛṣṇa meg fog védeni. <br /> De ez a szenvedés nem a bűnös tetteim eredménye.<br /> <br /> Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> <br /> 7. Brāhmaṇa-avatás (és a Gāyatrī mantra)*<br /> <br /> *Ebben a részben csupán azok a Gāyatrī mantrára vonatkozó <br /> utasítások szerepelnek, amelyek az avatásról gyűjtött anyag­<br /> ban felbukkantak. Mivel a Gāyatrī mantráról nem végeztünk <br /> <br /> �5. fejezet 525<br /> <br /> külön kutatást, az alábbiakban olvasható utasítások csupán <br /> szemléltető jellegűek.<br /> <br /> Annak magyarázata, miért vezette be Śrīla Bhaktisiddhānta <br /> Ṭhākura a szent zsinór avatást a vaiṣṇavák számára:<br /> <br /> Sokszor megesett, hogy egy született brāhmaṇa olyasvalakitől <br /> fogadott el avatást, aki nem brāhmaṇa családban jött a világra. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (7.11.35) leírást ad a brāhmaṇák ismer­<br /> tetőjegyeiről:<br /> <br /> yasya yal-lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam <br /> yad anyatrāpi dṛśyeta tat tenaiva vinirdiśet<br /> <br /> Ha valaki śūdra családban született, de rendelkezik a lelki taní­<br /> tómesterek minden szükséges tulajdonságával, akkor nemcsak <br /> brāhmaṇának, hanem kellő képzettségű lelki tanítómesternek is <br /> kell tekinteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu szintén ezt az utasítást <br /> adja. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezért bevezette, <br /> hogy minden vaiṣṇavának át kell esnie a szent zsinór szertar­<br /> tásán, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.<br /> <br /> Vannak bhajanānandī vaiṣṇavák, akik nem fogadják el <br /> a sāvitra-saṁskārát (a szent zsinór avatást), ez azonban nem <br /> jelenti azt, hogy a prédikálás során ezt a szokást kell követ­<br /> nünk. Kétféle vaiṣṇava van: a bhajanānandī és a ghoṣṭy-ānandī. <br /> A bhajanānandīt nem érdekli a prédikálás, a ghoṣṭy-ānandī <br /> azonban igenis törődik azzal, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudatot <br /> az emberek áldására, és hogyan gyarapítsa a vaiṣṇavák számát. <br /> Tudnunk kell, hogy a vaiṣṇava magasabb rendű helyzetben <br /> van, mint a brāhmaṇa. Mint prédikátort, brāhmaṇának kijáró <br /> elismerésben kell részesíteni, mert másképp félreértés támadhat <br /> vaiṣṇava helyzetével kapcsolatban.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> <br /> A lelki tanítómester annak a tanítványnak adja át a szent <br /> zsinórt (annak ad brāhmaṇa avatást), akit úgy ítél meg, hogy <br /> az éneklés révén alkalmassá vált rá:<br /> <br /> Az avatás általában a hiteles lelki tanítómestertől függ, aki irá­<br /> nyítja a tanítványt. Ha ő úgy látja, hogy a tanítvány az éneklés <br /> folyamatát követve megtisztult, s alkalmassá vált a szent zsinór <br /> elfogadására, akkor felajánlja neki a szent zsinórt, hogy száz szá­<br /> zalékosan azonos szinten állónak tekintsék őt egy brāhmaṇával. <br /> Ezt Śrī Sanātana Gosvāmī Hari-bhakti-vilāsája is megerősíti: <br /> „Ahogyan egy vegyi folyamattal a közönséges fémet, például <br /> az ólmot arannyá lehet változtatni, úgy a dīkṣā-vidhānával, <br /> az avatási folyamattal mindenkit brāhmaṇává lehet tenni.”<br /> <br /> … Hogy valaki szert tett­e egy brāhmaṇa tulajdonságaira, <br /> azt a hiteles lelki tanítómester ítéli meg. Saját ítélete szerint <br /> emelheti a tanítványt a brāhmaṇa rangjára. Amikor valakit <br /> a pāñcarātrika rendszer alapján brāhmaṇának fogadnak el <br /> a szentelt zsinór szertartásával, akkor dvija, azaz kétszer szü­<br /> letett lesz. Ezt Sanātana Gosvāmī megerősíti: dvijatvaṁ-jāyate. <br /> Amikor a lelki tanítómester felavatja, s tisztán énekli az Úr szent <br /> nevét, az embert brāhmaṇának fogadják el. Tovább fejlődve <br /> aztán igazi vaiṣṇava lehet belőle, ami azt jelenti, hogy már szert <br /> tett a brahminikus tulajdonságokra.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.6<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy tanítványa fejlődik <br /> a mahā-mantra éneklése és a lelki tudományok terén, átadja <br /> neki a Kāma-gāyatrī mantrát:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy spe­<br /> ciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyarázzák, <br /> hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spe­<br /> kulációtól, gāyatrīnak nevezik. A Gāyatrī mantra huszonnégy <br /> és fél szótagból áll:<br /> <br /> �5. fejezet 527<br /> <br /> klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> puṣpa-bāṇāya dhīmahi <br /> tanno ’naṅgaḥ pracodayāt<br /> <br /> A kāma-gāyatrīt a lelki tanítómestertől kapja a tanítvány, ami­<br /> kor már fejlett a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare <br /> Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare ének­<br /> lésében. A kāma-gāyatrī mantrát és a saṁskārát – azaz a töké­<br /> letes brāhmaṇa avatást – csak akkor ad a lelki tanítómester, <br /> ha látja, hogy tanítványa fejlődik a lelki tudományok terén.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A Gāyatrī mantra célja:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatamban] Vyāsadeva tudatosan a Gāyatrī <br /> mantrát idézi: dhīmahi. A Gāyatrī mantra elsősorban a lelkileg <br /> fejlett embereknek való. Ha valaki sikeresen énekli a Gāyatrī <br /> mantrát, behatolhat az Úr transzcendentális környezetébe. Elő­<br /> ször a brahminikus tulajdonságokat kell elsajátítania, valamint <br /> tökéletesen a jóság minőségében kell lennie ahhoz, hogy sikere­<br /> sen énekelhesse a Gāyatrī mantrát. Ekkor elkezdheti az Úrnak, <br /> az Úr nevének, hírének, tulajdonságainak stb. transzcendentális <br /> megvalósításait.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A Gāyatrī mantra jelentősége:<br /> <br /> „Vṛndāvana lelki birodalmában Kṛṣṇa az örökké üde lelki <br /> Kāmadeva. A Kāma-gāyatrī mantra éneklésével imádják Őt, <br /> melynek lelki magja a »klīm«.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gāyantam trāyate yasmād gāyatrī tvaṁ <br /> tataḥ smṛtā: aki a Gāyatrī mantrát énekli, fokozatosan kiszaba­<br /> <br /> dul az anyagi bilincsekből. Más szóval Gāyatrīnak azt nevezik, <br /> ami megszabadít az anyagi kötelékektől. A Gāyatrī mantráról <br /> a Madhya-līlā huszonegyedik fejezetének 125. versében olvas­<br /> hatunk egy magyarázatot:<br /> <br /> kāma-gāyatrī-mantra-rūpa, haya kṛṣṇera svarūpa, <br /> sārdha-cabbiśa akṣara tāra haya <br /> se akṣara ’candra’ haya, kṛṣṇe kari’ udaya, <br /> trijagat kailā kāma-maya<br /> <br /> A Kāma­gāyatrī mantra éppen olyan, mint egy védikus himnusz, <br /> de nem más, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. <br /> Nincs különbség a Kāma­gāyatrī és Kṛṣṇa között. Mindkettő <br /> huszonnégy és fél transzcendentális szótagból áll (l. Madhya <br /> 21.125­29). A betűkkel leírt mantra is Kṛṣṇa, és éppen úgy kel <br /> fel, mint a hold. Ennek köszönhető, hogy az emberi társada­<br /> lomban és az élőlények valamennyi fajában a vágy torz tükrö­<br /> ződése van jelen. A klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya <br /> dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt mantra Kṛṣṇát Kāmadevá­<br /> nak, Puṣpa­bāṇának és Anaṅgának nevezi. Kāmadeva nem <br /> más, mint Madana­mohana, az az Istenség, aki megalapozza <br /> kapcsolatunkat Kṛṣṇával. Puṣpa­bāṇa („Ő, aki egy virágokból <br /> készült nyilat tart a kezében”) nem más, mint Govinda, az <br /> Istenség Személyisége, aki elfogadja odaadó szolgálatunkat, <br /> Anaṅga pedig nem más, mint Gopijana­vallabha, aki örömet <br /> okoz minden gopīnak, és aki az élet végső célja. A Kāma­gāyatrī <br /> (klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no <br /> ’naṅgaḥ pracodayāt) nem tartozik ehhez az anyagi világhoz. <br /> Amikor valaki a lelki megértés fejlett szintjére emelkedik, lel­<br /> kileg megtisztult érzékeivel imádhatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és beteljesítheti az Úr vágyait.<br /> <br /> … A Brahma-saṁhitā (5.27­28) így ír: … „Azután Gāyatrī, <br /> a Védák anyja, aki Śrī Kṛṣṇa fuvolájának isteni hangjából nyil-<br /> vánult meg, behatolt az önmagától született Brahmā lótuszszá-<br /> <br /> �5. fejezet 529<br /> <br /> jába nyolc fülnyílásán keresztül. A lótuszból született Brahmā <br /> így megkapta a Gāyatrī mantrát, amely Śrī Kṛṣṇa fuvolájának <br /> dalából fakadt. Ily módon lett belőle kétszerszületett, hiszen <br /> a legfelsőbb, elsődleges tanító, Maga Isten avatta fel. E Gāyatrīra <br /> emlékezvén, amely a három Védát testesíti meg, Brahmā meg-<br /> világosodott, s megismerte az igazság óceánjának kiterjedését. <br /> Ekkor egy himnusszal imádta Śrī Kṛṣṇát, minden Véda lényegét.”<br /> Kṛṣṇa fuvolájának zenéje a védikus himnuszok eredete. Az <br /> Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon ül, hallotta Kṛṣṇa fuvolá­<br /> jának hangját, s így nyert beavatást a Gāyatrī mantrába. … <br /> Az embernek … a következő lelki mantrákat is énekelnie kell: <br /> oṁ namo bhagavate vāsudevāya, klīṁ kṛṣṇāya govindāya <br /> gopījana-vallabhāya svāhā, és klīṁ kāma-devāya vidmahe <br /> puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt. Ezek <br /> a Kāma­gāyatrī vagy kāma-bīja mantrák. Avatást kell kapnunk <br /> egy hiteles lelki tanítómestertől, és ezekkel a transzcenden­<br /> tális mantrákkal kell imádnunk Kṛṣṇát. … Aki kellőképpen <br /> megtisztult, s avatást kapott a lelki tanítómestertől, az ennek <br /> a mantrának, a kāma-bījával kezdődő Kāma­gāyatrī mantrának <br /> az éneklésével imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.138-39<br /> <br /> A Gāyatrī mantra eredete:<br /> <br /> Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy <br /> speciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyaráz­<br /> zák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert <br /> a spekulációtól, gāyatrīnak nevezik. … A Brahma-saṁhitában <br /> csodálatos leírást találhatunk Kṛṣṇa fuvolájának hangjáról: <br /> „Kṛṣṇa játszani kezdett fuvoláján, s ez a hangvibráció Brahmā <br /> fülébe hatolt mint a védikus om mantra.” Ez az om három <br /> betűből áll: A, U, M. E mantrában benne van a Legfelsőbb <br /> Úrral való kapcsolatunk, azokkal a cselekedeteinkkel együtt, <br /> <br /> melyekkel elérhetjük a legmagasabb szintű, a lelki síkon lévő <br /> valódi szeretetet. Kṛṣṇa fuvolájának ez a hangvibrációja Brah­<br /> mā száján keresztül megnyilvánult és a gāyatrīvá vált. Így lett <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangjától az anyagi világ első ava­<br /> tott brāhmaṇāja. Azt, hogy Brahmát Kṛṣṇa fuvolájának hangja <br /> avatta brāhmaṇává, Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősítette. Mikor <br /> Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangja, azaz a Gāyatrī mantra által <br /> elérte a megvilágosodást, a teljes védikus tudomány birtokába <br /> jutott. Miután tudatosult benne, hogy Kṛṣṇa milyen áldásban <br /> részesítette, az összes élőlény eredeti lelki tanítómesterévé vált.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja:<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā szerint a gāyatrī mantrában szereplő klīm szó <br /> az Isten iránti szeretet transzcendentális magja, a kāma-gāyatrī <br /> magja. Kṛṣṇa az örökké ifjú Cupido, az a Legfelsőbb Személy, <br /> akit a klīṁ mantra vibrálásakor imádunk.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> 8. Avatás révén bárki <br /> a brāhmaṇák szintjére emelkedhet<br /> <br /> Amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz <br /> a brāhmaṇák jellemvonásaira:<br /> <br /> A Bhakti-sandarbha (298) a következő verset idézi a Tattva- <br /> sāgarából:<br /> <br /> �5. fejezet 531<br /> <br /> yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „»Kémiai eljárással a harangfémet higannyal keverve arany­<br /> nyá lehet változtatni. Éppen így amikor egy ember megfelelő <br /> avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira.«”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester vezetésével bárkiből válhat kép-<br /> zett brāhmaṇa:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt mondja, hogy <br /> bárki, aki egy hiteles lelki tanítómester vezetésével követi a lelki <br /> élet szabályait, az szert tehet a kétszer született brāhmaṇa <br /> tökéletességére, pontosan úgy, ahogyan a vegyész kémiai úton <br /> arannyá változtatja a bronzot. Ez tehát a helyes irányelv ahhoz, <br /> hogyan lehetséges a test cseréje nélkül brāhmaṇává válni.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.15.47-48<br /> <br /> Bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával <br /> felavatták:<br /> <br /> Akadt olyan falu, ahol nem éltek brāhmaṇák, ám a nem brāh-<br /> maṇa családokban született bhakták eljöttek, és átadták meg-<br /> hívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācāryának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazság szerint egy sannyāsī vagy egy brāh-<br /> maṇa nem fogad el meghívást alacsonyabb rendű család­<br /> ban születettektől. Azonban nagyon sok olyan bhakta van, <br /> aki az avatással brāhmaṇa szintre emelkedett. Őket nevezik <br /> śūdra-mahājanának, s ez arra utal, hogy aki nem brāhmaṇa csa­<br /> ládból származik, avatással emelkedik a brāhmaṇák rangjára. <br /> <br /> Ilyen bhakták adták át meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācā­<br /> ryának. A māyāvādī sannyāsīk csak brāhmaṇa családok meg­<br /> hívását fogadják el, a vaiṣṇavák azonban nem fogadnak el <br /> meghívást olyan brāhmaṇától, aki nem tartozik a vaiṣṇava <br /> felekezethez, míg az olyan brāhmaṇák vagy śūdra-mahājanák <br /> meghívásának, akik avatott vaiṣṇavák, eleget tesz. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Maga is elfogadta, amikor śūdra-mahājanák hív­<br /> ták meg. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy bárkit brāhmaṇának <br /> lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták. Egy ilyen <br /> ember meghívását elfogadhatjuk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.60<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómestertől kapott, megfelelő avatással bár-<br /> kiből lehet brāhmaṇa:<br /> <br /> … a Hari-bhakti-vilāsában Śrī Sanātana Gosvāmī egyértelműen <br /> azt tanítja, hogy az ember azonnal brāhmaṇává válik, ha egy <br /> hiteles lelki tanítómester megfelelően felavatja. Ezzel kapcso­<br /> latban így ír:<br /> <br /> yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan a harangfém arannyá alakul, amikor egy alkímiai <br /> folyamat során higanyt adunk hozzá, éppen úgy az, aki meg­<br /> felelő képzésben és avatásban részesül egy hiteles lelki tanító­<br /> mestertől, azonnal brāhmaṇává válik.” A brāhmaṇa családban <br /> születettek néha tiltakoznak ez ellen, de nincsenek erős érveik. <br /> Kṛṣṇa és bhaktája kegyéből az ember élete megváltozhat. Ezt <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam a jahāti bandham és śudhyanti szavak­<br /> kal erősíti meg. A jahāti bandham kifejezés arra utal, hogy az <br /> élőlényt egy bizonyos fajta test feltételekhez köti. A test minden <br /> <br /> �5. fejezet 533<br /> <br /> bizonnyal akadályt jelent, de aki kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával és követi utasításait, az elkerülheti ezt az akadályt, és <br /> a tiszta bhaktától avatást kapva, szigorú irányítása alatt szabá­<br /> lyos brāhmaṇává válhat. Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogyan <br /> válhat brāhmaṇává egy tiszta bhakta társaságának köszönhe­<br /> tően valaki, aki nem brāhmaṇa. Prabhaviṣṇave namaḥ: az Úr <br /> Viṣṇu olyan hatalmas, hogy kedve szerint bármit megtehet. <br /> Számára éppen ezért nem jelent nehézséget, hogy megváltoz­<br /> tassa egy bhakta testét, aki az Úr tiszta bhaktájának irányítása <br /> alatt áll.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47<br /> <br /> Ha valaki egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal két-<br /> szerszületett brāhmaṇának tekinthetjük, függetlenül attól, <br /> ténylegesen hová született:<br /> <br /> Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy <br /> tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi szü-<br /> letésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor <br /> az ember avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának <br /> nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor <br /> lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Azt … mondják, hogy ebben a Kali­korban <br /> mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. <br /> Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban <br /> annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre <br /> a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, <br /> hogy Kṛṣṇa­tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, <br /> hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális sík­<br /> jára. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit <br /> alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:<br /> <br /> yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ <br /> tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, <br /> úgy az ember – noha az arannyal ellentétben nem tiszta – brā-<br /> hmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” <br /> (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő sze­<br /> mélytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első <br /> avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa <br /> mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése <br /> és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik <br /> arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem kép­<br /> zett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik <br /> yājñika-janmának.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.10<br /> <br /> Az avatás önmagában nem emeli fel az embert a brāhmaṇák <br /> helyzetébe, ugyanis eleget kell tennie a kötelességeinek is, és <br /> nagyon szigorúan betartania a szabályozó elveket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák tehát automatikusan brāhmaṇává válnak. Ezt <br /> a gondolatot Sanātana Gosvāmī is megerősíti Hari-bhakti-<br /> vilāsa című művében, amely a vaiṣṇavák számára ad útmu­<br /> tatást. Egyértelműen kijelenti, hogy aki megfelelő beavatást <br /> nyer a vaiṣṇava vallásba, az kétségtelenül brāhmaṇává válik, <br /> éppen úgy, ahogy a kaṁsa (harangfém) nevű anyag is arannyá <br /> válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles <br /> szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vaiṣṇava vallás <br /> követésére, hogy az illető természetes módon a legmagasabb <br /> szintre, a brāhmaṇák helyzetébe kerülhessen.<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī azonban felhívja a figyelmünket arra, <br /> hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanító­<br /> <br /> �5. fejezet 535<br /> <br /> mestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért <br /> a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie <br /> kell a szabályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az <br /> avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, <br /> akkor ismét leesik. … Az avatás tehát önmagában nem emeli <br /> fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell <br /> tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania <br /> a szabályozó elveket.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> 9. Más fontos utasítások <br /> az avatással kapcsolatban<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa olyannak fogadja el az avatást kapó bhaktát, <br /> mint saját Maga:<br /> <br /> dīkṣā-kāle bhakta kare ātma-samarpaṇa <br /> sei-kāle kṛṣṇa tāre kare ātma-sama<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192<br /> <br /> A guru előtti meghódolással megszabadulunk a bűnös visz-<br /> szahatásoktól:<br /> <br /> „Nārada Muni társaságának hatására a vadász valamelyest <br /> felismerte, hogy bűnösen cselekedett, így aztán bűnei miatt <br /> <br /> egy kicsit megijedt. A vadász ekkor bevallotta, hogy felismerte <br /> bűnös tetteit. Így szólt: »Már gyerekkoromban is ezt a mester-<br /> séget tanultam. Most azon gondolkozom, hogyan szabadulhat-<br /> nék meg a bűnök végeláthatatlan tengerétől.« »Drága uram! <br /> – folytatta a vadász. – Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatok <br /> meg bűnös életem visszahatásaitól! Most teljesen meghódolok <br /> előtted, s lótuszlábadhoz vetem magam. Kérlek, szabadíts meg <br /> a bűnös visszahatásoktól!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni kegyéből a vadásznak meg­<br /> jött a józan esze, és azonnal meghódolt a szent lótuszlábánál. <br /> Ez tehát a folyamat. Egy szent társaságában az ember képes <br /> felismerni, milyen visszahatásokat von maga után bűnös élete. <br /> Amikor önként meghódol egy szent előtt, aki Kṛṣṇa képviselője, <br /> és követi utasításait, megszabadulhat a bűnös visszahatásoktól. <br /> Kṛṣṇa azt kívánja a bűnös embertől, hogy hódoljon meg, és <br /> Kṛṣṇa képviselője ugyanezt az utasítást adja. Kṛṣṇa képviselője <br /> sohasem mondja tanítványának: „Hódolj meg előttem!” Ehe­<br /> lyett azt mondja: „Hódolj meg Kṛṣṇa előtt!” Ha a tanítvány <br /> elfogadja ezt az elvet, és Kṛṣṇa képviselőjén keresztül meghódol, <br /> ez megmenti az életét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.252-54<br /> <br /> Az avatási folyamat során a tanítvány hódoljon meg a lelki <br /> tanítómesternek, és tudakozódjon, halljon tőle:<br /> <br /> „»Miből fogok élni, ha eltöröm az íjamat? – kérdezte a vadász. <br /> – »Ne aggódj! Mindennap gondoskodni fogok az élelmedről« <br /> – felelte Nārada Muni. Amikor Nārada Muni, a nagy szent <br /> ekképpen megnyugtatta, a vadász eltörte íját, majd azonnal <br /> a szent lótuszlábához vetette magát, s teljesen meghódolt. <br /> Nārada Muni felsegítette, majd tanításokkal látta el, hogy fej-<br /> lődhessen a lelki életben.”<br /> <br /> �5. fejezet 537<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak <br /> meg kell hódolnia a lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője előtt. <br /> A lelki tanítómester, mivel a Nārada Munitól eredő tanítvá­<br /> nyi láncolathoz tartozik, Nārada Munival azonos kategóriába <br /> tartozik. Az ember megszabadulhat bűnös tetteitől, ha meghó­<br /> dol egy olyan személy lótuszlába előtt, aki csakugyan Nārada <br /> Munit képviseli. Miután a vadász meghódolt, Nārada Muni <br /> tanítani kezdte.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.257-58<br /> <br /> Avatáskor a bhakta transzcendentális szintre kerül:<br /> <br /> „Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr <br /> szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga. <br /> Amikor teste így átlényegül, s lelki lesz, a bhakta ebben a transz-<br /> cendentális testben végez szolgálatot az Úr lótuszlábának. »Az <br /> élőlény, aki engedelmességgel tartozik a születésnek és a halál-<br /> nak, halhatatlanná válik, amikor felhagy minden anyagi tevé-<br /> kenységgel, amikor életét utasításom végrehajtásának szenteli, <br /> és amikor útmutatásom szerint cselekszik. Így alkalmassá válik <br /> arra, hogy megérezze azt a lelki gyönyört, amely kölcsönös <br /> szeretetünk transzcendentális ízeiből származik.«<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az avatáskor a bhakta feladja minden <br /> anyagi felfogását, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> való kapcsolata miatt transzcendentális szintre kerül. Ekképpen <br /> tudásra szert téve és a lelki síkot elérve örökké Kṛṣṇa lelki tes­<br /> tének szolgálatát végzi. Amikor valaki ily módon megszabadul <br /> az anyagi kapcsolatoktól, teste azonnal lelkivé válik, és Kṛṣṇa <br /> elfogadja szolgálatát.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192-94<br /> <br /> Elemi fontosságú, hogy a tanítvány megváltoztassa nevét ava-<br /> tás után:<br /> <br /> „Kedves Sākara Mallikám, mától kezdve nevetek Śrīla Rūpa <br /> és Śrīla Sanātana lesz. Most kérlek, hagyjatok fel alázatossá-<br /> gotokkal, mert megszakad a szívem, amikor ilyen szerénynek <br /> látlak benneteket!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában ekkor <br /> avatta fel Dabira Khāsát és Sākara Mallikát. Teljes alázattal for­<br /> dultak az Úrhoz, az Úr pedig úgy fogadta őket, mint régi, örök <br /> szolgáit, s megváltoztatta a nevüket. Ebből tehát megérthetjük, <br /> hogy az avatás után a tanítványnak feltétlenül új nevet kell kapnia.<br /> <br /> śaṅkha-cakrādy-ūrdhva-puṇḍra- dhāraṇādy-ātma-lakṣaṇam <br /> tan nāma-karaṇaṁ caiva vaiṣṇavatvam ihocyate<br /> <br /> „Avatás után a tanítvány nevét meg kell változtatni, hogy <br /> jelezze: ő az Úr Viṣṇu szolgája. A tanítványnak azonnal tila-<br /> kával kell jelölnie a testét (ūrdhva-puṇḍra), különösen a hom­<br /> lokát. Ezek lelki jelek, a tökéletes vaiṣṇava ismertetőjelei.” <br /> Ez a vers a Padma Purāṇa Uttara-khaṇḍájából származik. <br /> A sahajiyā-sampradāya tagjai nem változtatják meg a nevüket, <br /> ezért nem lehet őket gauḍīya vaiṣṇaváknak tekinteni. Ha valaki <br /> nem változtatja meg a nevét avatás után, akkor tudnunk kell, <br /> hogy továbbra is testi életfelfogásban fog élni.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.208<br /> <br /> Ha valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait azután, <br /> hogy avatást fogadott el, ismét leesik:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī … felhívja a figyelmünket arra, hogy ha <br /> valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, <br /> <br /> �5. fejezet 539<br /> <br /> ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. <br /> Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a sza­<br /> bályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után <br /> valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, ismét leesik. <br /> Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse el: ő <br /> Kṛṣṇa transzcendentális testének szerves része, és szerves rész­<br /> ként kötelessége az egészet, Kṛṣṇát szolgálni. Ha nem végzünk <br /> szolgálatot Kṛṣṇának, újra leesünk. Az avatás tehát önmagában <br /> nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. <br /> Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be <br /> kell tartania a szabályozó elveket.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Sannyāsa avatást kaphat, aki követi a brahminikus viselke-<br /> désmódot:<br /> <br /> A védikus utasítások szerint egyedül brāhmaṇák kaphatnak <br /> sannyāsa avatást. A Śaṅkara­sampradāya (ekadaṇḍa-sannyāsa- <br /> sampradāya) csak kaszt­brāhmaṇáknak, azaz született brā-<br /> hmaṇáknak adományozza a sannyāsa rendet, de a vaiṣṇava <br /> rendszerben a Hari-bhakti-vilāsa útmutatása szerint (tathā <br /> dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām) még abból is brāh-<br /> maṇa válhat, aki nem született brāhmaṇa családban. Az avatás <br /> előírás szerinti szertartásával bárkit brāhmaṇává lehet tenni, <br /> származzon a világ bármely részéről, s ha követi a brahminikus <br /> viselkedésmódot, valamint betartja az alkohol­ és kábítószer­<br /> fogyasztástól, a tiltott nemi élettől, a húsevéstől és a szeren­<br /> csejátéktól való tartózkodás elvét, sannyāsa avatást is kaphat. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom sannyāsījai, akik az egész világon <br /> prédikálnak, valamennyien igazi brāhmaṇa-sannyāsīk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.266<br /> <br /> Ha valaki találkozik egy sad-guruval, azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia:<br /> <br /> A dīkṣā (avatás) idejét illetően minden a guru helyzetétől függ. <br /> Amint véletlenül vagy tervszerűen találkozunk egy hiteles guru-<br /> val, azonnal ki kell használnunk a lehetőséget, hogy avatást <br /> kapjunk tőle. A Tattva-sāgara című könyvben ez áll: … „Ha <br /> valaki véletlenül találkozik egy sad-guruval, nem számít, hogy <br /> a templomban él­e vagy az erdőben. Ha a sad-guru, a hiteles <br /> lelki tanítómester beleegyezik, az ember azonnal avatást kaphat <br /> tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331<br /> <br /> A puraścaryā-viddhi fontossága a lelki avatás kapcsán:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa (17.11­12) a puraścaryā folyamatát tár­<br /> gyalva a következő verseket idézi az Agastya-saṁhitāból: … <br /> „»Az embernek reggel, délután és este imádania kell a mūrtit, <br /> a Hare Kṛṣṇa mantrát kell énekelnie, áldoznia kell, tűzáldoza-<br /> tot kell végeznie, és meg kell vendégelnie a brāhmaṇákat. Ez az <br /> öt tevékenység alkotja a puraścaryāt. Ahhoz, hogy valaki sikert <br /> érjen el, miután a lelki tanítómestertől avatást kapott, először <br /> e puraścaryā folyamatoknak kell eleget tennie.«”<br /> <br /> … A Hari-bhakti-vilāsa (17.4 - 5, 7) így ír: … „Anélkül <br /> hogy eleget tenne a puraścaryā tetteinek, az ember nem válhat <br /> tökéletessé, még akkor sem, ha évszázadokon át énekli a man-<br /> trát. Aki azonban végigjárta a puraścaryā-vidhi folyamatát, <br /> az könnyen sikert ér el. Ha valaki tökéletes avatásra vágyik, <br /> először a puraścaryā tetteit kell végrehajtania. A puraścaryā <br /> folyamata az életerő, amely az embert sikeressé teszi a mantra <br /> éneklésében. Ahogy életerő nélkül semmit sem tehetünk, úgy <br /> a puraścaryā-vidhi életereje hiányában sem érhetünk el töké-<br /> letességet egyetlen mantra éneklésében sem.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> <br /> �Ő Isteni Kegyelme A. C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda<br /> <br /> Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda <br /> 1896­ban jelent meg ebben a világban, az indiai Kalkuttában. <br /> Ugyancsak Kalkuttában, 1922­ben találkozott először lelki <br /> tanítómesterével, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmīval <br /> is. Bhaktisiddhānta Sarasvatī, a hatvannégy Gauḍīya Maṭhát <br /> megalapító jeles vallástudós megkedvelte a művelt fiatalembert, <br /> és rávette, hogy szentelje életét a védikus tudomány tanítá­<br /> sának. Így lett Śrīla Prabhupāda a tanítványa, tizenegy évvel <br /> később pedig, 1933­ban, hivatalosan is avatást fogadott el tőle.<br /> Első találkozásuk alkalmával Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­<br /> vatī Ṭhākura arra kérte Śrīla Prabhupādát, hogy terjessze <br /> angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkező években <br /> Śrīla Prabhupāda magyarázatot fűzött a Bhagavad­gītāhoz, <br /> közreműködött a Gauḍīya Maṭha munkájában, és 1944­ben <br /> minden segítség nélkül útjára indított egy kéthetente megje­<br /> lenő, angol nyelvű folyóiratot, amelyet egymaga szerkesztett, <br /> maga gépelte be a kéziratokat és javította ki a kefelevona­<br /> tokat; majd egyedül terjesztette az elkészült példányokat és <br /> küzdött azért, hogy további számok is megjelenhessenek. És <br /> <br /> a magazin nem állt le: ma már a nyugati tanítványai adják ki <br /> tizenkilenc nyelven.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda filozófiai műveltségét és odaadását <br /> a Gauḍīya Vaiṣṇava Társaság azzal ismerte el, hogy 1947­ben <br /> a „Bhaktivedanta” címet adományozta neki. 1950­ben, ötven­<br /> négy éves korában Śrīla Prabhupāda visszavonult a családos <br /> élettől, és a vānaprastha (visszavonult) rendbe lépett, hogy <br /> több időt szentelhessen a tanulmányainak és az írásnak. Vṛndā­<br /> vana szent városába utazott, ahol szerény körülmények közt <br /> a középkori Rādhā­Dāmodara templomban élt. Itt több évet <br /> is eltöltött, elmélyült kutatómunkával és írással. Ezt követően <br /> 1959­ben a sannyāsa (lemondott) rendbe lépett. Ugyancsak <br /> a Rādhā­Dāmodara templomban látott neki élete főművének, <br /> az ezernyolcszáz verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhāga-<br /> vata Purāṇa) angol nyelvű átültetésének és jegyzetekkel való <br /> ellátásának. Ugyanitt született meg a Könnyű utazás más boly-<br /> gókra című könyve is.<br /> <br /> A Bhāgavatam első három kötetének kiadása után, 1965­ben <br /> Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokba utazott, hogy eleget <br /> tegyen a lelki tanítómestere által kijelölt küldetésének. Végül Ő <br /> Isteni Kegyelme hatvannál is több kötet mértékadó fordítást, <br /> magyarázatot és összefoglaló tanulmányt hagyott hátra India <br /> vallásos irodalmának klasszikusaiból.<br /> <br /> 1965­ben, amikor egy teherhajó utasaként először érkezett <br /> meg New York városába, gyakorlatilag nincstelen volt. Csak­<br /> nem egy évbe is beletelt, mire nagy nehézségek árán, 1966 júli­<br /> usában megalapította a Krisna­tudat Nemzetközi Szervezetét <br /> (ISKCON). Mielőtt 1977. november 4­én eltávozott volna ebből <br /> a világból, az ISKCON vezetőjeként végzett munkája nyomán <br /> több száz, hasonló elven működő āśrama, iskola, templom, <br /> intézet és farmközösség jött létre a világ minden táján.<br /> <br /> 1968­ban, Nyugat­Virginia dombvidékén Śrīla Prabhupāda <br /> megalapította New Vrindabant, egy kísérleti védikus közös­<br /> séget. Az ezer hektárnál is nagyobb birtokon gazdálkodó, <br /> <br /> �Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 543<br /> <br /> mára virágzó farmközösséggé nőtt New Vrindaban sikertör­<br /> ténetén felbuzdulva Śrīla Prabhupāda tanítványai sorra alapí­<br /> tották a hasonló közösségeket Államok­szerte csakúgy, mint <br /> külföldön.<br /> <br /> 1972­ben Ő Isteni Kegyelme a texasi Dallasban útjára <br /> indította a védikus alapokon nyugvó, alapfokú és középfokú <br /> oktatást biztosító gurukula iskolarendszert; majd a felügyelete <br /> alatt a tanítványai további hasonló tanintézeteket alapítottak <br /> az Egyesült Államokban és más országokban. 1978­ban tíz <br /> gurukula felállításáról számolhatunk be nemzetközi szinten, <br /> melyek közül a legfőbb oktatási központ az indiai Vṛndāva­<br /> nában található.<br /> <br /> Ugyancsak Śrīla Prabhupāda inspirációjára alakult meg több <br /> impozáns kulturális központ is Indiában. A nyugat­bengáli <br /> Śrīdhāma Māyāpur ad helyet egy nagyszabású vállalkozásnak, <br /> az elkövetkező évtizedekben felépülő lelki városnak; míg az <br /> Indiai Vṛndāvana a pazar szépségű Kṛṣṇa­Balarāma templom <br /> és Nemzetközi Vendégház otthona. Ugyancsak említést érdemel <br /> a bombay­i kulturális és oktatási központ, és tucatnyi tervezett <br /> egyéb központ India más fontos csomópontjain.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda legjelentősebb öröksége azonban mégis­<br /> csak a könyvei. Azok a tudományos közösség által is elismert <br /> kötetek, amelyek mélységükről és érthetőségükről egyformán <br /> híresek, s ma már számos egyetemi szemináriumon tanulnak <br /> belőlük. Ő Isteni Kegyelme műveinek kiadási jogait kizáróla­<br /> gosan az 1972­ben alapított Bhaktivedanta Book Trust birto­<br /> kolja, amely az indiai vallás és filozófia terén a világ legnagyobb <br /> könyvkiadójának számít.<br /> <br /> Idős kora dacára, csupán tizenkét esztendő leforgása alatt <br /> Śrīla Prabhupāda tizennégyszer utazta körbe a földet, és vala­<br /> mennyi kontinensen tartott előadásokat. Sűrű programja elle­<br /> nére azonban soha nem hagyott fel az írással. Munkái a védikus <br /> filozófia, vallás, irodalom és kultúra terén szinte külön könyv­<br /> tárat alkotnak.<br /> <br /> ��</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=622272 2025-07-11T13:30:45Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 4. FEJEZET ==<br /> <br /> === A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ===<br /> <br /> ==== 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ====<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāh<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> :''āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert ====<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> :''paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> :''guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura dala is megerősíti:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> :''mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> :''yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā azt <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk ­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elégedetté tesszük őt:<br /> <br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is automatikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 5. A tanítványnak hinnie kell a lelki tanítómesterben ====<br /> <br /> <br /> '''Általános utasítások<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> :''ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell rendelkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért mindenki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> :''yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> :''tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Legfelsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondásoknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester szavaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncoljak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 6. A tanítvány legyen áldozatkész és alázatos ====<br /> <br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Kedves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sannyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítványnak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten megnyilvánulását vagy képviselőjét ====<br /> <br /> <br /> '''(Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> <br /> ==== 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és kötelességei ====<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómester szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzékszabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendszeresen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mindazt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön többet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki tanítómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara brahmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester utasítása szerint szabályozzák nemi életüket ====<br /> <br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A brahmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthának engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāhmaṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyakorolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 10. A tanítvány helyes viselkedése istentestvéreivel szemben ====<br /> <br /> <br /> '''Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre méltónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūrtit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. …<br /> <br /> <br /> ==== 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki tanítómestere istentestvéreit ====<br /> <br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki tanítómestere fiatal feleségével szemben ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfürdesse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brahmacārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> <br /> ==== 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere kegyének és áldásainak köszönhetően fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanítómester kegyéből érhető el:<br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> :''sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> :''kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanítványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 14. A tanítványnak vigyáznia kell, hogy ne kövessen el sértéseket a lelki tanítómesterrel szemben ====<br /> <br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmeskedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sértését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> :''tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> :''janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhaktákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk. Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáznia kell, nehogy guru-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlábával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇavák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> guru-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a guru-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azonnal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlenségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedtetek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkívül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāhmaṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról<br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez közeledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rosszindulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācāryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki tanítómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz megjelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Maitreyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, akiben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visszaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāprabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jelleméből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 15. Egyéb fontos utasítások a tanítványtól elvárt kritériumokat, tulajdonságokat és kötelességeket illetően ====<br /> <br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki mindig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadultam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben történni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> :''amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> :''asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­les<br /> tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a félistenek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felsőlélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudomány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> <br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> <br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­nia kell a tapasyát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tud szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értelmét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> :''sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki tanítómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adósságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósítás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevékenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalomban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brahmā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megadtam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valamennyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden akadályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭhaloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüllyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemondásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalmasabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki tanítómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlábáról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy megszabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló bölcset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanítómesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómesterétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki tanítómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=622182 2025-07-10T15:51:32Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 4. FEJEZET ==<br /> <br /> === A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ===<br /> <br /> ==== 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ====<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāh<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> :''āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert ====<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> :''paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> :''guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura dala is megerősíti:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> :''mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> :''yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā azt <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk ­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elégedetté tesszük őt:<br /> <br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is automatikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 5. A tanítványnak hinnie kell a lelki tanítómesterben ====<br /> <br /> <br /> '''Általános utasítások<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> :''ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell rendelkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért mindenki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> :''yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> :''tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Legfelsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondásoknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester szavaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncoljak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 6. A tanítvány legyen áldozatkész és alázatos ====<br /> <br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Kedves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sannyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítványnak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten megnyilvánulását vagy képviselőjét ====<br /> <br /> <br /> '''(Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> <br /> ==== 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és kötelességei ====<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómester szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzékszabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendszeresen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mindazt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön többet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki tanítómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara brahmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester utasítása szerint szabályozzák nemi életüket ====<br /> <br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A brahmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthának engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāhmaṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyakorolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 10. A tanítvány helyes viselkedése istentestvéreivel szemben ====<br /> <br /> <br /> '''Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre méltónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūrtit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. …<br /> <br /> <br /> ==== 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki tanítómestere istentestvéreit ====<br /> <br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki tanítómestere fiatal feleségével szemben ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfürdesse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brahmacārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> <br /> ==== 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere kegyének és áldásainak köszönhetően fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanítómester kegyéből érhető el:<br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> :''sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> :''kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanítványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 14. A tanítványnak vigyáznia kell, hogy ne kövessen el sértéseket a lelki tanítómesterrel szemben ====<br /> <br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmeskedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sértését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> :''tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> :''janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhaktákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk. Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáznia kell, nehogy guru-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlábával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇavák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> guru-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a guru-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azonnal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlenségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedtetek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkívül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāhmaṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról<br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez közeledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rosszindulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācāryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki <br /> tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki tanítómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz megjelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­<br /> felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Maitreyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, akiben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visszaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāprabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jelleméből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 15. Egyéb fontos utasítások a tanítványtól elvárt kritériumokat, tulajdonságokat és kötelességeket illetően ====<br /> <br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki mindig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadultam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben tör-<br /> ténni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­<br /> sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> �4. fejezet 467<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­<br /> nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­<br /> értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­<br /> tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­<br /> les tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményekép-<br /> pen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanít-<br /> ványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a féliste-<br /> nek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felső-<br /> lélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­<br /> nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­<br /> ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­<br /> mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­<br /> ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­<br /> zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­<br /> dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­<br /> sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudo-<br /> mány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­<br /> vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­<br /> tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­<br /> tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> <br /> �4. fejezet 469<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat vég-<br /> zése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­<br /> tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­<br /> nia kell a tapasyát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­<br /> ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tudsz szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­<br /> lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> <br /> �4. fejezet 471<br /> <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szán-<br /> dékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­<br /> ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­<br /> gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értel-<br /> mét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­<br /> mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­<br /> lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> �4. fejezet 473<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az oda-<br /> adó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­<br /> ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­<br /> ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki taní-<br /> tómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adós-<br /> ságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósí-<br /> tás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevé-<br /> kenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalom-<br /> ban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­<br /> sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> <br /> �4. fejezet 475<br /> <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­<br /> jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­<br /> tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­<br /> len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­<br /> ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­<br /> ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­<br /> tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­<br /> deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brah-<br /> mā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megad-<br /> tam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­<br /> maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valameny-<br /> nyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden aka-<br /> dályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> <br /> �4. fejezet 477<br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭ-<br /> haloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­<br /> san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­<br /> badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­<br /> tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­<br /> ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­<br /> val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­<br /> dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­<br /> tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­<br /> potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> �4. fejezet 479<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­<br /> kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­<br /> ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­<br /> telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­<br /> ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­<br /> tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló <br /> személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­<br /> jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügye-<br /> lete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­<br /> tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­<br /> gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­<br /> tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­<br /> káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> <br /> �4. fejezet 481<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­<br /> gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­<br /> ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüly­<br /> lyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­<br /> hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­<br /> nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­<br /> tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­<br /> <br /> mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanító-<br /> mesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemon-<br /> dásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalma-<br /> sabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­<br /> nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­<br /> telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­<br /> hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> �4. fejezet 483<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­<br /> teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­<br /> nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­<br /> latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­<br /> mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki taní-<br /> tómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghu-<br /> nātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők <br /> hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlá-<br /> báról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy meg-<br /> szabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­<br /> tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­<br /> tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> <br /> �4. fejezet 485<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló böl-<br /> cset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­<br /> déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­<br /> helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogá-<br /> ban áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanító­<br /> mesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­<br /> ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra <br /> ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómeste-<br /> rétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> <br /> �4. fejezet 487<br /> <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki taní-<br /> tómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> <br /> �</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=622181 2025-07-10T10:23:54Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 4. FEJEZET ==<br /> <br /> === A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ===<br /> <br /> ==== 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ====<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāh<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> :''āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert ====<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> :''paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> :''guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura dala is megerősíti:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> :''mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> :''yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā azt <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk ­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elégedetté tesszük őt:<br /> <br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is automatikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 5. A tanítványnak hinnie kell a lelki tanítómesterben ====<br /> <br /> <br /> '''Általános utasítások<br /> <br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> :''ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell rendelkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért mindenki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> :''yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> :''tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Legfelsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondásoknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester szavaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncoljak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 6. A tanítvány legyen áldozatkész és alázatos ====<br /> <br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Kedves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sannyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítványnak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten megnyilvánulását vagy képviselőjét ====<br /> <br /> <br /> '''(Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> <br /> ==== 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és kötelességei ====<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómester szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzékszabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendszeresen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mindazt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön többet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki tanítómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara brahmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester utasítása szerint szabályozzák nemi életüket ====<br /> <br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A brahmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthának engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāhmaṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyakorolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 10. A tanítvány helyes viselkedése istentestvéreivel szemben ====<br /> <br /> <br /> '''Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre méltónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūrtit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­<br /> jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­<br /> től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­<br /> tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­<br /> ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­<br /> nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségére. …<br /> <br /> �4. fejezet 441<br /> <br /> 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki <br /> tanítómestere istentestvéreit<br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere isten-<br /> testvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­<br /> mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> <br /> 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki <br /> tanítómestere fiatal feleségével szemben<br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfür-<br /> desse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brah-<br /> macārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> �4. fejezet 443<br /> <br /> 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere <br /> kegyének és áldásainak köszönhetően <br /> fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban<br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa- <br /> tudatban:<br /> <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­<br /> tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­<br /> latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanító-<br /> mester kegyéből érhető el:<br /> <br /> śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> bando mui sāvadhāna mate<br /> jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­<br /> lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­<br /> rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­<br /> ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­<br /> ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> <br /> �4. fejezet 445<br /> <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­<br /> sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­<br /> kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­<br /> idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­<br /> lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­<br /> tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett <br /> a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanít-<br /> ványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­<br /> nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­<br /> masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> <br /> �4. fejezet 447<br /> <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­<br /> tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara <br /> <br /> Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­<br /> ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­<br /> saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­<br /> szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, <br /> örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­<br /> kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­<br /> doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> <br /> �4. fejezet 449<br /> <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­<br /> vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­<br /> sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> <br /> 14. A tanítványnak vigyáznia kell, <br /> hogy ne kövessen el sértéseket a lelki <br /> tanítómesterrel szemben<br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmes-<br /> kedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sér-<br /> tését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­<br /> zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> <br /> �4. fejezet 451<br /> <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­<br /> jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­<br /> nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­<br /> itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhak-<br /> tákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­<br /> ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember <br /> társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­<br /> <br /> latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­<br /> san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk.<br /> Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­<br /> ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­<br /> rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáz-<br /> nia kell, nehogy gurv-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlá-<br /> bával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­<br /> tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­<br /> nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇa-<br /> vák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­<br /> való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­<br /> baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> <br /> �4. fejezet 453<br /> <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> gurv-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­<br /> lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a gurv-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azon-<br /> nal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­<br /> vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlen-<br /> ségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedte-<br /> tek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkí­<br /> vül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāh-<br /> maṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­<br /> nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> <br /> �4. fejezet 455<br /> <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­<br /> tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­<br /> nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanító-<br /> mesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról <br /> <br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­<br /> nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­<br /> lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> <br /> �4. fejezet 457<br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­<br /> séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­<br /> ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­<br /> tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­<br /> mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez köze-<br /> ledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kiok-<br /> tassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális bol-<br /> dogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­<br /> havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­<br /> bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> <br /> �4. fejezet 459<br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Leg-<br /> felsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rossz-<br /> indulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra <br /> tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nél-<br /> kül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérin-<br /> tem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācā-<br /> ryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki <br /> tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki taní-<br /> tómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz meg-<br /> jelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> <br /> �4. fejezet 461<br /> <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­<br /> tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­<br /> felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­<br /> tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­<br /> nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Mait-<br /> reyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­<br /> lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­<br /> vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­<br /> csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­<br /> pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­<br /> mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­<br /> got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­<br /> nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­<br /> lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­<br /> sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> <br /> �4. fejezet 463<br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­<br /> sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, aki-<br /> ben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­<br /> latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visz­<br /> szaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāp-<br /> rabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jellemé-<br /> ből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> <br /> 15. Egyéb fontos utasítások <br /> a tanítványtól elvárt kritériumokat, <br /> tulajdonságokat és kötelességeket illetően<br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szol-<br /> gálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanító-<br /> mesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki min-<br /> dig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével <br /> <br /> �4. fejezet 465<br /> <br /> és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­<br /> nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadul-<br /> tam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőz-<br /> tem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­<br /> ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­<br /> nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben tör-<br /> ténni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­<br /> sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> �4. fejezet 467<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­<br /> nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­<br /> értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­<br /> tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­<br /> les tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményekép-<br /> pen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanít-<br /> ványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a féliste-<br /> nek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felső-<br /> lélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­<br /> nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­<br /> ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­<br /> mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­<br /> ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­<br /> zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­<br /> dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­<br /> sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudo-<br /> mány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­<br /> vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­<br /> tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­<br /> tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> <br /> �4. fejezet 469<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat vég-<br /> zése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­<br /> tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­<br /> nia kell a tapasyát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­<br /> ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tudsz szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­<br /> lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> <br /> �4. fejezet 471<br /> <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szán-<br /> dékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­<br /> ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­<br /> gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értel-<br /> mét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­<br /> mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­<br /> lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> �4. fejezet 473<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az oda-<br /> adó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­<br /> ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­<br /> ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki taní-<br /> tómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adós-<br /> ságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósí-<br /> tás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevé-<br /> kenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalom-<br /> ban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­<br /> sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> <br /> �4. fejezet 475<br /> <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­<br /> jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­<br /> tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­<br /> len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­<br /> ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­<br /> ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­<br /> tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­<br /> deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brah-<br /> mā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megad-<br /> tam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­<br /> maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valameny-<br /> nyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden aka-<br /> dályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> <br /> �4. fejezet 477<br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭ-<br /> haloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­<br /> san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­<br /> badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­<br /> tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­<br /> ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­<br /> val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­<br /> dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­<br /> tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­<br /> potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> �4. fejezet 479<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­<br /> kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­<br /> ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­<br /> telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­<br /> ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­<br /> tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló <br /> személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­<br /> jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügye-<br /> lete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­<br /> tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­<br /> gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­<br /> tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­<br /> káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> <br /> �4. fejezet 481<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­<br /> gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­<br /> ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüly­<br /> lyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­<br /> hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­<br /> nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­<br /> tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­<br /> <br /> mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanító-<br /> mesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemon-<br /> dásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalma-<br /> sabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­<br /> nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­<br /> telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­<br /> hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> �4. fejezet 483<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­<br /> teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­<br /> nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­<br /> latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­<br /> mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki taní-<br /> tómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghu-<br /> nātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők <br /> hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlá-<br /> báról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy meg-<br /> szabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­<br /> tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­<br /> tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> <br /> �4. fejezet 485<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló böl-<br /> cset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­<br /> déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­<br /> helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogá-<br /> ban áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanító­<br /> mesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­<br /> ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra <br /> ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómeste-<br /> rétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> <br /> �4. fejezet 487<br /> <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki taní-<br /> tómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> <br /> �</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=622118 2025-07-09T15:41:36Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 4. FEJEZET ==<br /> <br /> === A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ===<br /> <br /> ==== 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ====<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāh<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> :''āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert ====<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> :''paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> :''guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> �4. fejezet 415<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­<br /> sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­<br /> latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­<br /> tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­<br /> kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté <br /> téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, <br /> hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­<br /> kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­<br /> tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­<br /> lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­<br /> <br /> tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­<br /> retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­<br /> nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­<br /> nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­<br /> sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> �4. fejezet 417<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyű-<br /> szerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura dala is megerősíti:<br /> <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­<br /> tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā az <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmond-<br /> hatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­<br /> gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­<br /> kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­<br /> detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­<br /> <br /> �4. fejezet 419<br /> <br /> tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elé-<br /> gedetté tesszük őt:<br /> <br /> guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­<br /> dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek <br /> révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­<br /> kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­<br /> getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­<br /> tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-<br /> bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is auto-<br /> matikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> <br /> �4. fejezet 421<br /> <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie fel-<br /> jebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogsá-<br /> gában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­<br /> nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­<br /> mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­<br /> hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­<br /> verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­<br /> tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­<br /> tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­<br /> hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál <br /> keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­<br /> dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­<br /> ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­<br /> tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> <br /> �4. fejezet 423<br /> <br /> 5. A tanítványnak hinnie kell <br /> a lelki tanítómesterben<br /> <br /> Általános utasítások<br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upa-<br /> niṣad 6.23):<br /> <br /> yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­<br /> kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­<br /> tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­<br /> jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­<br /> mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell ren-<br /> delkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisz-<br /> tek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcenden-<br /> tális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­<br /> latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­<br /> lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> �4. fejezet 425<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a vég-<br /> következtetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírá-<br /> lat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért min-<br /> denki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­<br /> zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­<br /> lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­<br /> tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Leg-<br /> felsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondá-<br /> soknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> <br /> �4. fejezet 427<br /> <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­<br /> nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­<br /> következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­<br /> tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­<br /> lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­<br /> kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­<br /> gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester sza-<br /> vaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> �4. fejezet 429<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda <br /> <br /> Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncol-<br /> jak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­<br /> ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> <br /> 6. A tanítvány legyen <br /> áldozatkész és alázatos<br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki taní-<br /> tómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­<br /> den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> <br /> �4. fejezet 431<br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­<br /> vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­<br /> dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­<br /> zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­<br /> tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanító-<br /> mesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­<br /> tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­<br /> cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­<br /> gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­<br /> hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Ked-<br /> ves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sany-<br /> nyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> <br /> �4. fejezet 433<br /> <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­<br /> ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­<br /> tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­<br /> tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­<br /> tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítvány-<br /> nak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­<br /> nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie <br /> és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten <br /> megnyilvánulását vagy képviselőjét<br /> <br /> (Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad <br /> őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és <br /> kötelességei<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómes-<br /> ter szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy bra-<br /> hmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzék-<br /> szabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> <br /> �4. fejezet 435<br /> <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendsze-<br /> resen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mind-<br /> azt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön töb-<br /> bet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­<br /> kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak <br /> tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki taní-<br /> tómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­<br /> lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara bra-<br /> hmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­<br /> vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> �4. fejezet 437<br /> <br /> 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester <br /> utasítása szerint szabályozzák nemi életüket<br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­<br /> ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A bra-<br /> hmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthá-<br /> <br /> nak engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāh-<br /> maṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyako­<br /> rolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāp-<br /> rasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> <br /> 10. A tanítvány helyes viselkedése <br /> istentestvéreivel szemben<br /> <br /> Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az isten-<br /> testvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre mél-<br /> tónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> <br /> �4. fejezet 439<br /> <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūr-<br /> tit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­<br /> jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­<br /> től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­<br /> tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­<br /> ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­<br /> nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségére. …<br /> <br /> �4. fejezet 441<br /> <br /> 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki <br /> tanítómestere istentestvéreit<br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere isten-<br /> testvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­<br /> mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> <br /> 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki <br /> tanítómestere fiatal feleségével szemben<br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfür-<br /> desse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brah-<br /> macārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> �4. fejezet 443<br /> <br /> 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere <br /> kegyének és áldásainak köszönhetően <br /> fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban<br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa- <br /> tudatban:<br /> <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­<br /> tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­<br /> latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanító-<br /> mester kegyéből érhető el:<br /> <br /> śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> bando mui sāvadhāna mate<br /> jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­<br /> lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­<br /> rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­<br /> ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­<br /> ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> <br /> �4. fejezet 445<br /> <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­<br /> sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­<br /> kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­<br /> idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­<br /> lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­<br /> tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett <br /> a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanít-<br /> ványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­<br /> nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­<br /> masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> <br /> �4. fejezet 447<br /> <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­<br /> tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara <br /> <br /> Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­<br /> ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­<br /> saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­<br /> szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, <br /> örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­<br /> kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­<br /> doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> <br /> �4. fejezet 449<br /> <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­<br /> vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­<br /> sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> <br /> 14. A tanítványnak vigyáznia kell, <br /> hogy ne kövessen el sértéseket a lelki <br /> tanítómesterrel szemben<br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmes-<br /> kedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sér-<br /> tését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­<br /> zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> <br /> �4. fejezet 451<br /> <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­<br /> jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­<br /> nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­<br /> itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhak-<br /> tákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­<br /> ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember <br /> társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­<br /> <br /> latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­<br /> san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk.<br /> Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­<br /> ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­<br /> rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáz-<br /> nia kell, nehogy gurv-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlá-<br /> bával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­<br /> tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­<br /> nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇa-<br /> vák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­<br /> való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­<br /> baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> <br /> �4. fejezet 453<br /> <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> gurv-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­<br /> lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a gurv-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azon-<br /> nal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­<br /> vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlen-<br /> ségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedte-<br /> tek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkí­<br /> vül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāh-<br /> maṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­<br /> nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> <br /> �4. fejezet 455<br /> <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­<br /> tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­<br /> nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanító-<br /> mesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról <br /> <br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­<br /> nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­<br /> lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> <br /> �4. fejezet 457<br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­<br /> séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­<br /> ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­<br /> tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­<br /> mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez köze-<br /> ledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kiok-<br /> tassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális bol-<br /> dogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­<br /> havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­<br /> bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> <br /> �4. fejezet 459<br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Leg-<br /> felsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rossz-<br /> indulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra <br /> tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nél-<br /> kül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérin-<br /> tem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācā-<br /> ryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki <br /> tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki taní-<br /> tómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz meg-<br /> jelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> <br /> �4. fejezet 461<br /> <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­<br /> tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­<br /> felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­<br /> tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­<br /> nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Mait-<br /> reyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­<br /> lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­<br /> vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­<br /> csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­<br /> pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­<br /> mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­<br /> got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­<br /> nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­<br /> lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­<br /> sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> <br /> �4. fejezet 463<br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­<br /> sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, aki-<br /> ben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­<br /> latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visz­<br /> szaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāp-<br /> rabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jellemé-<br /> ből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> <br /> 15. Egyéb fontos utasítások <br /> a tanítványtól elvárt kritériumokat, <br /> tulajdonságokat és kötelességeket illetően<br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szol-<br /> gálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanító-<br /> mesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki min-<br /> dig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével <br /> <br /> �4. fejezet 465<br /> <br /> és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­<br /> nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadul-<br /> tam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőz-<br /> tem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­<br /> ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­<br /> nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben tör-<br /> ténni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­<br /> sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> �4. fejezet 467<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­<br /> nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­<br /> értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­<br /> tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­<br /> les tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményekép-<br /> pen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanít-<br /> ványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a féliste-<br /> nek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felső-<br /> lélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­<br /> nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­<br /> ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­<br /> mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­<br /> ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­<br /> zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­<br /> dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­<br /> sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudo-<br /> mány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­<br /> vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­<br /> tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­<br /> tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> <br /> �4. fejezet 469<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat vég-<br /> zése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­<br /> tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­<br /> nia kell a tapasyát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­<br /> ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tudsz szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­<br /> lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> <br /> �4. fejezet 471<br /> <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szán-<br /> dékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­<br /> ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­<br /> gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értel-<br /> mét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­<br /> mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­<br /> lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> �4. fejezet 473<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az oda-<br /> adó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­<br /> ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­<br /> ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki taní-<br /> tómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adós-<br /> ságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósí-<br /> tás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevé-<br /> kenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalom-<br /> ban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­<br /> sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> <br /> �4. fejezet 475<br /> <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­<br /> jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­<br /> tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­<br /> len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­<br /> ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­<br /> ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­<br /> tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­<br /> deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brah-<br /> mā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megad-<br /> tam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­<br /> maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valameny-<br /> nyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden aka-<br /> dályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> <br /> �4. fejezet 477<br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭ-<br /> haloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­<br /> san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­<br /> badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­<br /> tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­<br /> ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­<br /> val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­<br /> dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­<br /> tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­<br /> potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> �4. fejezet 479<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­<br /> kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­<br /> ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­<br /> telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­<br /> ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­<br /> tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló <br /> személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­<br /> jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügye-<br /> lete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­<br /> tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­<br /> gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­<br /> tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­<br /> káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> <br /> �4. fejezet 481<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­<br /> gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­<br /> ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüly­<br /> lyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­<br /> hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­<br /> nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­<br /> tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­<br /> <br /> mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanító-<br /> mesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemon-<br /> dásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalma-<br /> sabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­<br /> nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­<br /> telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­<br /> hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> �4. fejezet 483<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­<br /> teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­<br /> nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­<br /> latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­<br /> mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki taní-<br /> tómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghu-<br /> nātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők <br /> hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlá-<br /> báról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy meg-<br /> szabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­<br /> tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­<br /> tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> <br /> �4. fejezet 485<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló böl-<br /> cset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­<br /> déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­<br /> helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogá-<br /> ban áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanító­<br /> mesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­<br /> ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra <br /> ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómeste-<br /> rétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> <br /> �4. fejezet 487<br /> <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki taní-<br /> tómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> <br /> �</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD4&diff=622107 2025-07-09T13:53:26Z

<p>PeterL: Created page with &quot;== 4. FEJEZET == === A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek === ==== 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ==== Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk a lelki tanítómestertől: Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak? MAGYARÁZAT: Maga Vyāsa...&quot;</p> <hr /> <div>== 4. FEJEZET ==<br /> <br /> === A tanítvány: Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek ===<br /> <br /> ==== 1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől ====<br /> <br /> <br /> Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak <br /> a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, <br /> ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, <br /> miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy <br /> kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos <br /> kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> …Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan <br /> saját azonossága felől érdeklődött:<br /> <br /> – Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba <br /> keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­<br /> nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ <br /> nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt <br /> gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál <br /> mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei <br /> alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem <br /> ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz <br /> mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, <br /> áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. <br /> Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó <br /> kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, <br /> mondj el mindent, amire most szükségem lehet!<br /> Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először <br /> keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell <br /> hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki <br /> fejlődés érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, <br /> melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt <br /> neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban <br /> részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon <br /> kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen <br /> kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás <br /> terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, <br /> hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja <br /> nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem <br /> tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember <br /> mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki <br /> tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden <br /> szempontból felvilágosítsa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, <br /> nem fogunk lelkileg fejlődni:<br /> <br /> Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva <br /> kérdeznünk kell.<br /> <br /> Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet <br /> a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, <br /> amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” <br /> Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk <br /> kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy <br /> a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz <br /> az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen <br /> fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan <br /> dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­<br /> tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség <br /> jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell <br /> egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. <br /> … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester <br /> önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor <br /> is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden <br /> részletét megértsük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes-<br /> ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk <br /> a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért <br /> könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, <br /> leginkább pedig annak, aki halálára készül!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy <br /> a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy <br /> lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták <br /> divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám <br /> semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, <br /> és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül <br /> a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan <br /> kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, <br /> különösen pedig a haldoklóknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:<br /> <br /> … a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester <br /> szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell <br /> fordulnunk:<br /> <br /> Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­<br /> mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk <br /> neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja <br /> volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most <br /> a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, <br /> oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)<br /> <br /> Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. <br /> Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem <br /> helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut <br /> kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen <br /> megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan <br /> megértjük a transzcendentális tudományt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell <br /> a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:<br /> <br /> Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről <br /> az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād <br /> guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens <br /> embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, <br /> hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. <br /> Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa <br /> Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt <br /> kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. <br /> Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) <br /> kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen <br /> át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, <br /> hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán <br /> meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen <br /> a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­<br /> dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni <br /> a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben <br /> álljon a lelki tanítómestere elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­<br /> dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben <br /> részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és <br /> nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: <br /> „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön <br /> kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki <br /> tanítómestertől kell tudakozódnia:<br /> <br /> Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia <br /> a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, <br /> közvetlenül és közvetve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­<br /> tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, <br /> dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más <br /> folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy <br /> önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal <br /> rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, <br /> a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az <br /> erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly <br /> kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden <br /> kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk <br /> egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki <br /> a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester <br /> mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen <br /> és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy <br /> mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz <br /> fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester <br /> az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan <br /> szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī <br /> elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … <br /> [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy <br /> a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles <br /> lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy <br /> lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző <br /> tettek és visszahatásaik kötelékeiből:<br /> <br /> A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem <br /> az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy <br /> kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek <br /> kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe <br /> történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy <br /> bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az <br /> eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, <br /> ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek <br /> egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt <br /> karma-bandha-phāṅsának nevezi.<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén <br /> arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki <br /> ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre <br /> a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall <br /> a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka <br /> Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az <br /> élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. <br /> „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”<br /> <br /> Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­<br /> tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek <br /> segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá-<br /> ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet <br /> valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab-<br /> hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első <br /> Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi <br /> lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa <br /> kötelékeiből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, <br /> hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e <br /> tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést <br /> feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.<br /> <br /> Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző <br /> cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai <br /> kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló <br /> folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki <br /> tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva <br /> legyen egy lelki tanítómestere<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát <br /> sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:<br /> <br /> Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas <br /> guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem <br /> érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki <br /> csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. <br /> Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, <br /> akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen <br /> betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle <br /> Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem <br /> egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. <br /> Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi <br /> guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az <br /> Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra <br /> ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak <br /> számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri <br /> a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! <br /> Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, <br /> a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s <br /> engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől <br /> a végéig!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, <br /> hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, <br /> hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy <br /> hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:<br /> <br /> Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī <br /> Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és <br /> amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó <br /> emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más <br /> értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései <br /> a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. <br /> Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet <br /> találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek <br /> milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­<br /> kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki <br /> megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki <br /> értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell <br /> csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu <br /> és a śāstra hallgatása:<br /> <br /> Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta-<br /> naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra <br /> – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – <br /> hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā <br /> aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, <br /> a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás <br /> tökéletessé válik:<br /> <br /> ...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy <br /> észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő <br /> forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával <br /> történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az <br /> elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges <br /> választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan <br /> kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást <br /> akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:<br /> <br /> …ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet <br /> az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut <br /> a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint <br /> ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi <br /> helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság <br /> természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik <br /> ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan <br /> szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután <br /> hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor <br /> fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges <br /> ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint <br /> az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az <br /> anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall-<br /> gatása lobbantja lángra:<br /> <br /> Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása <br /> révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát <br /> a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy <br /> által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester <br /> lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony <br /> fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon <br /> a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban <br /> rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud <br /> megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:<br /> <br /> „Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt <br /> a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az <br /> megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül <br /> hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. <br /> Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és <br /> éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, <br /> vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az <br /> éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki <br /> tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet <br /> énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen <br /> locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja <br /> a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:<br /> <br /> Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha <br /> oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, <br /> ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, <br /> nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki <br /> transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni <br /> kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő <br /> transzcendentalisták követnek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja <br /> a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák <br /> iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja <br /> érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet <br /> mondott neki ezért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles <br /> ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi <br /> világ változásai:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy <br /> háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem <br /> egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, <br /> aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, <br /> azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne <br /> a védikus írásokban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:<br /> <br /> Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről <br /> halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson <br /> Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, <br /> hogy halljon Istenről.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki <br /> tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom <br /> most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy <br /> tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan <br /> dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem <br /> valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak <br /> az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles <br /> tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit <br /> azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes <br /> elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében <br /> átadja­ e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:<br /> <br /> Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, <br /> a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és <br /> bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az <br /> eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal <br /> társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s <br /> így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra <br /> tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:<br /> <br /> Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi <br /> szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … <br /> Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi <br /> burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, <br /> a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő <br /> ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … <br /> Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés <br /> lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához <br /> való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi <br /> szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani <br /> annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az <br /> embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az <br /> odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s <br /> ezáltal felszabadulni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást <br /> nevezzük:<br /> <br /> Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. <br /> A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren <br /> keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló <br /> magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> <br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānuvādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla <br /> beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam <br /> evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által <br /> elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet <br /> legmagasabb szintjére:<br /> <br /> A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja <br /> fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja <br /> a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki <br /> valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul <br /> a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára <br /> emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából <br /> hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még <br /> inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, <br /> aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő <br /> forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­<br /> jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy <br /> tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. <br /> De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más <br /> viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek <br /> a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. <br /> Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: <br /> mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s <br /> nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, <br /> akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát <br /> azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell <br /> hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. <br /> Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: <br /> a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:<br /> <br /> Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz <br /> Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, <br /> hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt <br /> felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s <br /> ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának <br /> imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, <br /> mert egyedül Kṛṣṇát imádják.<br /> <br /> Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite <br /> az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni <br /> ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, <br /> ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs <br /> hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség <br /> Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:<br /> <br /> Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség <br /> Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el <br /> a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, <br /> mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem <br /> más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, <br /> hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó <br /> tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi <br /> dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia <br /> a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei <br /> esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig <br /> mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az <br /> igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, <br /> inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, <br /> nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény <br /> teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget <br /> nyújtanak a lelki megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál <br /> pillanatában is emlékezhetünk Rá:<br /> <br /> … akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, <br /> és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják <br /> azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg <br /> téves felfogással rendelkezzenek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha <br /> életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére <br /> emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki <br /> már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus <br /> himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított <br /> lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat <br /> segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos <br /> tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos <br /> tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még <br /> az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges <br /> embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie <br /> a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – <br /> vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik <br /> számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> ==== 2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait ====<br /> <br /> <br /> A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak <br /> érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:<br /> <br /> … [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal <br /> a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll <br /> a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, <br /> a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. <br /> Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal <br /> a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie <br /> arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes <br /> érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester <br /> akaratát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:<br /> <br /> Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében <br /> elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és <br /> hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást <br /> végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az <br /> anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó <br /> szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet <br /> és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni <br /> akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó <br /> szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, <br /> akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, <br /> az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. <br /> Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, <br /> s így kétségtelenül sikert ér el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki <br /> tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:<br /> <br /> Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig veze-<br /> kelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s <br /> isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezek-<br /> lése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták <br /> legkiválóbbjának ismerik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot <br /> – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint <br /> számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­<br /> óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert <br /> tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes <br /> látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr <br /> utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang <br /> között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az <br /> igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­<br /> dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája <br /> annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális <br /> tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha <br /> a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes <br /> forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként <br /> kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania. <br /> <br /> A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang <br /> semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott <br /> embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak <br /> sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy <br /> felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai <br /> eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­<br /> cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­<br /> hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia <br /> arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint <br /> ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr <br /> kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz <br /> tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> <br /> A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester <br /> utasítását:<br /> <br /> … az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre <br /> utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada <br /> és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­<br /> tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. <br /> Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­<br /> télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6<br /> <br /> A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az uta-<br /> sításait:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, <br /> Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­<br /> pillanthatod.<br /> <br /> �4. fejezet 375<br /> <br /> Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét?<br /> Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. <br /> Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­<br /> szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.<br /> <br /> Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> <br /> Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, <br /> éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének <br /> kell tekintenünk:<br /> <br /> Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz <br /> mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve <br /> tudatod merüljön el teljesen Bennem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, <br /> nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek <br /> szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­<br /> nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura <br /> parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát <br /> nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen <br /> eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­<br /> csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes <br /> irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett <br /> Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása <br /> szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az <br /> eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ <br /> szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­<br /> mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más <br /> életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa <br /> bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember <br /> ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára <br /> gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad <br /> elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­<br /> <br /> nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle <br /> cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. <br /> Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell <br /> tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül <br /> a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki <br /> tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell <br /> tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete <br /> minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57<br /> <br /> Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végre-<br /> hajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, <br /> ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba <br /> ütközik:<br /> <br /> „Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez <br /> a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, <br /> hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, <br /> hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantál-<br /> fát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem <br /> törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát <br /> és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla <br /> testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt szá-<br /> mára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért <br /> a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī <br /> megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s <br /> így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggó-<br /> dott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok <br /> kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett <br /> az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni <br /> a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szan-<br /> tálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves <br /> <br /> �4. fejezet 377<br /> <br /> istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem <br /> vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden <br /> körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, <br /> azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­<br /> ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak <br /> eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden <br /> körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­<br /> tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki <br /> nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­<br /> metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86<br /> <br /> A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban <br /> végzett kedvező szolgálat lényege:<br /> <br /> … amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki <br /> tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és <br /> a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam <br /> azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­<br /> lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem <br /> erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel <br /> járok­e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit <br /> a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­<br /> ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. <br /> Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától <br /> származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, <br /> mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­<br /> hoz, annak számára biztos a fejlődés.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanító-<br /> mester utasítása szerint cselekszik:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert <br /> akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk <br /> Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk <br /> a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A töké­<br /> letesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk <br /> a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az <br /> egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk <br /> végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­<br /> lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást <br /> adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71<br /> <br /> A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester <br /> utasításán, és végre kell hajtania azt:<br /> <br /> Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemon-<br /> dásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon <br /> kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi <br /> fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték <br /> és imádták őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­<br /> léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­<br /> mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­<br /> gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi <br /> Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta <br /> el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz <br /> fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan <br /> vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­<br /> sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután <br /> <br /> �4. fejezet 379<br /> <br /> a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­<br /> sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­<br /> nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik <br /> versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha <br /> kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester <br /> utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem <br /> szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első <br /> dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester <br /> utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki <br /> tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak <br /> meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan <br /> imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15<br /> <br /> Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy <br /> kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan <br /> kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell <br /> viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell <br /> egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg <br /> kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös <br /> szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és <br /> a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­<br /> tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött <br /> magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni <br /> a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­<br /> tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­<br /> nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie <br /> életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás <br /> hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti <br /> <br /> majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel <br /> kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s <br /> hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> <br /> A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfoga-<br /> dunk, amit mond:<br /> <br /> Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­<br /> kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. <br /> A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak <br /> ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az <br /> a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még <br /> a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem <br /> fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így <br /> fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire. <br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, <br /> annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, <br /> mert ily módon tökéletessé válhat:<br /> <br /> – Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­<br /> tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy <br /> mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni <br /> a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld <br /> a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal <br /> eléred majd a tökéletességet.”<br /> <br /> Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­<br /> lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy <br /> akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, <br /> <br /> �4. fejezet 381<br /> <br /> kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki <br /> tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy <br /> ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek <br /> az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, <br /> hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, <br /> így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasí-<br /> tásának nagyon szigorúan eleget teszünk:<br /> <br /> Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszon-<br /> kettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte <br /> és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra <br /> jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. <br /> A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. <br /> Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. <br /> Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt <br /> takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan <br /> betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki <br /> tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. <br /> A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­<br /> kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, <br /> Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, <br /> hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az <br /> utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­<br /> lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban <br /> való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­<br /> <br /> mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez <br /> az út vezet a sikerhez.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12<br /> <br /> A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadu-<br /> lunk minden bűnös visszahatástól:<br /> <br /> „Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanítá-<br /> somra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti <br /> dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, <br /> és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­<br /> dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi <br /> Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­<br /> tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki <br /> tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­<br /> lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve <br /> parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite <br /> van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­<br /> latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul <br /> előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. <br /> Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok <br /> a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, <br /> bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­<br /> hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az <br /> követi a lefektetett elveket.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255<br /> <br /> Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:<br /> <br /> �4. fejezet 383<br /> <br /> „A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem <br /> szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő <br /> a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”<br /> <br /> „»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, <br /> mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr <br /> Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába <br /> szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester <br /> elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu-<br /> vaṁśa 14.46]<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45<br /> <br /> A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki <br /> tanítómesterben és Kṛṣṇában:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Ked-<br /> ves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet <br /> érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentá-<br /> lis boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāh-<br /> maṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen <br /> olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, <br /> mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, <br /> aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, <br /> olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek <br /> voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például <br /> a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan <br /> betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā <br /> illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt <br /> tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­<br /> sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát <br /> <br /> az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki <br /> tanítómesterhez.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98<br /> <br /> Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki <br /> tanítómester utasításában:<br /> <br /> … egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya <br /> Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda <br /> Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében <br /> tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása <br /> után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan <br /> követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik <br /> társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra <br /> vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­<br /> tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal <br /> van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­<br /> nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig <br /> abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu <br /> vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát <br /> élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel <br /> járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā <br /> vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­<br /> séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, <br /> hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki <br /> életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite <br /> lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:<br /> <br /> yasya deve parā bhaktir<br /> yathā deve tathā gurau<br /> <br /> �4. fejezet 385<br /> <br /> tasyaite kathitā hy arthāh<br /> prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]<br /> <br /> „Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, <br /> hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”<br /> <br /> Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­<br /> galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges <br /> démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, <br /> hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden <br /> tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya <br /> csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha <br /> tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak <br /> képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy <br /> asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat <br /> Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­<br /> rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi <br /> könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­<br /> gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt <br /> megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­<br /> ták minden várakozásunkat.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8<br /> <br /> Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem <br /> tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak <br /> semmilyen tekintélyre:<br /> <br /> Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen <br /> volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző <br /> álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta <br /> <br /> az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā <br /> varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki <br /> tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem <br /> engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal <br /> semmirekellővé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy <br /> a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya <br /> követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy <br /> ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között <br /> is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa <br /> Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind <br /> együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe <br /> kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­<br /> tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, <br /> hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta <br /> Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak <br /> egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós <br /> tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen <br /> a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető <br /> titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy <br /> ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem <br /> tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek <br /> következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, <br /> mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, <br /> s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy <br /> a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító <br /> testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­<br /> gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, <br /> ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. <br /> … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­<br /> ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban <br /> <br /> �4. fejezet 387<br /> <br /> azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­<br /> nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.<br /> <br /> … Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy <br /> követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­<br /> mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester <br /> véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem <br /> lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. <br /> A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­<br /> felelően alakítani.<br /> <br /> … Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, <br /> hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik <br /> eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­<br /> rekellők.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10<br /> <br /> Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy <br /> a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester <br /> utasításait:<br /> <br /> „»Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy <br /> a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa <br /> szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanító-<br /> mesteremtől, mindig a szent nevet zengem…«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­<br /> san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­<br /> szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­<br /> mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami <br /> azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania <br /> a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak <br /> az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait. <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, <br /> hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­<br /> kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare <br /> Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki <br /> tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­<br /> dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie <br /> lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77<br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasí-<br /> tásait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:<br /> <br /> Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! <br /> Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, <br /> aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszárma-<br /> zottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal <br /> áldották meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­<br /> tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brā-<br /> hmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali <br /> Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­<br /> val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje <br /> nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­<br /> nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki <br /> tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki <br /> fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­<br /> bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­<br /> tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:<br /> <br /> �4. fejezet 389<br /> <br /> guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya, <br /> āra nā kariha mane āśā<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester <br /> hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. <br /> A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában <br /> részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ <br /> [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28<br /> <br /> A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől <br /> kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbí-<br /> rálná azokat:<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell <br /> hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem <br /> elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel <br /> egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­<br /> nak is… .<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14<br /> <br /> Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasítá-<br /> sait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét:<br /> <br /> Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­<br /> tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, <br /> mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már <br /> magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt <br /> szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> <br /> Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir <br /> ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­<br /> ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­<br /> vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­<br /> ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az <br /> ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester <br /> által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­<br /> ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … <br /> A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan <br /> végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez <br /> a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel <br /> foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat <br /> Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az <br /> elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester <br /> szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­<br /> felsőbb Urat.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51<br /> <br /> Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha <br /> betartja a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár <br /> közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­<br /> tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja <br /> az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és <br /> lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek <br /> nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, <br /> hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere <br /> <br /> �4. fejezet 391<br /> <br /> közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, <br /> hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig <br /> felszabadult helyzetben marad.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> <br /> Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanító-<br /> mestere utasítását, eléri a tökéletességet:<br /> <br /> Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő <br /> tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki <br /> tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az <br /> egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­<br /> ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki <br /> tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki <br /> tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­<br /> ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így <br /> nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, <br /> elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és <br /> lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­<br /> től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­<br /> tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi <br /> lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri <br /> a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus <br /> utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek <br /> rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­<br /> ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi <br /> szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van <br /> a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal <br /> feltárul előtte.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13<br /> <br /> Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött <br /> léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­<br /> pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet <br /> tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb <br /> Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­<br /> rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy <br /> képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se <br /> hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden <br /> körülmények között védelmet nyújt az embernek.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59<br /> <br /> Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türel-<br /> mes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva <br /> annak kegyében:<br /> <br /> [Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. <br /> Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt <br /> a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, <br /> és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel <br /> türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az <br /> emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­<br /> lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha <br /> ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem <br /> fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa <br /> végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.<br /> <br /> A tanítások nektárja Harmadik vers<br /> <br /> �4. fejezet 393<br /> <br /> A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani <br /> a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test <br /> cselekedeteivel szemben:<br /> <br /> Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, <br /> hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, <br /> valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így <br /> megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki <br /> teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­<br /> felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, <br /> a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel <br /> végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel <br /> szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­<br /> mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek <br /> maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és <br /> életünk sikeres lesz.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> <br /> Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell <br /> figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának <br /> teljesítése érdekében hajt végre:<br /> <br /> A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek <br /> meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­<br /> svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében <br /> is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, <br /> valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­<br /> lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki <br /> tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12<br /> <br /> A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek <br /> és elégedetté kell tennie őt:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­<br /> mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­<br /> viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni <br /> neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki <br /> szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­<br /> kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles <br /> lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít <br /> bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:<br /> <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi <br /> dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ <br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük <br /> elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, <br /> hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért <br /> naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­<br /> jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41<br /> <br /> Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanító-<br /> mester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi <br /> az adott kort és a helyi sajátosságokat:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, <br /> milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott <br /> időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban <br /> a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­<br /> <br /> �4. fejezet 395<br /> <br /> nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­<br /> ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. <br /> A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, <br /> a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, <br /> azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­<br /> tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán <br /> lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat <br /> lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) <br /> illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­<br /> tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī <br /> Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét <br /> kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy <br /> vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki <br /> tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak <br /> a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, <br /> nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­<br /> rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és <br /> előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi <br /> hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­<br /> ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem <br /> élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az <br /> āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: <br /> „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó <br /> elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­<br /> nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­<br /> szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott <br /> élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, <br /> anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná <br /> a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna <br /> saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit <br /> sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester <br /> jóváhagyása nélkül bevezetnünk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105<br /> <br /> Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automati-<br /> kusan mindent megad, amire szükségünk van:<br /> <br /> Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ <br /> viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni <br /> testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban <br /> minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét <br /> látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire <br /> van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester <br /> irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa <br /> kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk <br /> van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­<br /> galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és <br /> a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire <br /> szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14<br /> <br /> Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki taní-<br /> tómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szol-<br /> gálatban:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki <br /> tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­<br /> sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­<br /> kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban <br /> annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt <br /> kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­<br /> nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­<br /> kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­<br /> honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, <br /> této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy <br /> egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy <br /> <br /> �4. fejezet 397<br /> <br /> ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése <br /> egyáltalán nem áldásos.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52<br /> <br /> A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan vál-<br /> jon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasítá-<br /> sai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkez-<br /> tetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati <br /> Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy <br /> nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek <br /> nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket <br /> jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­<br /> tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák <br /> a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen <br /> nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük <br /> azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az <br /> anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> <br /> Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz sem-<br /> mit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:<br /> <br /> A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az <br /> anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s <br /> egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­<br /> rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla <br /> Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves <br /> Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, <br /> ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek <br /> a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak <br /> erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik <br /> azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra <br /> vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz <br /> semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat <br /> mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái <br /> irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember <br /> a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, <br /> képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek <br /> valódi szabályozását jelenti:<br /> <br /> Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket <br /> az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén <br /> a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­<br /> tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályo­<br /> zását jelenti.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8<br /> <br /> �4. fejezet 399<br /> <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> tud uralkodni az elméjén és az érzékein:<br /> <br /> Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­<br /> tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az <br /> önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, <br /> még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt <br /> mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani <br /> gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán <br /> tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. <br /> Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem <br /> fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha <br /> valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes <br /> idejét vesztegeti.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi <br /> egy tiszta bhakta utasításait:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad <br /> a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy <br /> tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­<br /> mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­<br /> tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, <br /> Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi <br /> láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíl-<br /> jon előttünk az út a lelki fejlődéshez:<br /> <br /> „Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok <br /> közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caita-<br /> nya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak <br /> tekintem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El <br /> kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, <br /> hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker <br /> titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell <br /> lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző <br /> ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond <br /> a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor <br /> számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17<br /> <br /> Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyel-<br /> men kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:<br /> <br /> Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben <br /> – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles <br /> útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya <br /> deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upa-<br /> niṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki <br /> segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt <br /> elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül <br /> hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān <br /> na gatiḥ kuto ’pi).<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1<br /> <br /> A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> �4. fejezet 401<br /> <br /> A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor <br /> természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon <br /> komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és sza-<br /> vait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék <br /> parancsát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy <br /> „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez <br /> a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­<br /> barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­<br /> kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­<br /> terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét <br /> képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. <br /> Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, <br /> hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb <br /> Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­<br /> lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­<br /> sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā <br /> („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk <br /> parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy <br /> teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19<br /> <br /> Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát <br /> a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: <br /> daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik <br /> fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­<br /> tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36<br /> <br /> A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki taní-<br /> tómester utasítását:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három <br /> világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyav-<br /> rata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát <br /> ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végre-<br /> hajtotta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért <br /> a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb <br /> rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte <br /> álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! <br /> Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, <br /> nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, <br /> hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­<br /> ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. <br /> A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­<br /> sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán <br /> keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy <br /> tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20<br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását <br /> betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre <br /> jellemző négy hibán:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén <br /> elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad <br /> őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden <br /> utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett <br /> megbecsülésedet.<br /> <br /> �4. fejezet 403<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­<br /> déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere <br /> utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik <br /> rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig <br /> hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­<br /> pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­<br /> ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­<br /> tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán. <br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> <br /> A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul <br /> végrehajtjuk az utasításait:<br /> <br /> Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki <br /> lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama <br /> Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is <br /> Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és <br /> csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … <br /> Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta <br /> a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki <br /> tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy <br /> szó szerint végrehajtjuk az utasításait.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12<br /> <br /> A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak <br /> utasítását, nem pedig utánozni őket:<br /> <br /> „Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái <br /> utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens <br /> ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­<br /> nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát <br /> utánozva kiigya a méregóceánt!”<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 <br /> [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]<br /> <br /> A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, <br /> ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:<br /> <br /> Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem <br /> járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, <br /> enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24<br /> <br /> Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és <br /> nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok <br /> az útjában:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava <br /> sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha <br /> nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­<br /> ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki <br /> tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor <br /> nem lesznek akadályok az útjában. <br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218<br /> <br /> A tanítvány örökké a lelki <br /> tanítómester társaságában marad azáltal, <br /> hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)<br /> <br /> A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī <br /> kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki taní-<br /> tómester utasításait:<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert <br /> a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg <br /> <br /> �4. fejezet 405<br /> <br /> a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī <br /> kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet <br /> vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, <br /> a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; <br /> amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak <br /> az utasításait kell szolgálnia.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> <br /> A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen <br /> a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester <br /> utasítása és maga a lelki tanítómester között):<br /> <br /> Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata <br /> elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­<br /> tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell <br /> szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai <br /> és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító <br /> szava legyen a tanítvány büszkesége.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (sza-<br /> vain) keresztül:<br /> <br /> Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni <br /> Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda <br /> 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi <br /> világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem <br /> vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī <br /> és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. <br /> A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī <br /> örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem <br /> <br /> pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa <br /> vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, <br /> és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā <br /> mégis velünk van.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> <br /> 3. A tanítványnak szolgálnia <br /> kell a lelki tanítómestert<br /> <br /> A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és <br /> alázatosan szolgálni őt:<br /> <br /> paripraśnena sevayā<br /> <br /> Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással <br /> kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell <br /> szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az <br /> önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki <br /> lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes <br /> módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­<br /> tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> <br /> Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní-<br /> tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre <br /> nyeri el:<br /> <br /> �4. fejezet 407<br /> <br /> Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­<br /> leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni <br /> élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez <br /> a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának <br /> lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán <br /> ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­<br /> sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében <br /> a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki <br /> megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­<br /> les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez <br /> a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja <br /> a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­<br /> gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr <br /> kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s <br /> részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte <br /> tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert <br /> szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­<br /> mester teljes kegyét.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7<br /> <br /> Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Kṛṣṇának:<br /> <br /> – Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­<br /> ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­<br /> ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete <br /> melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és <br /> őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­<br /> tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon <br /> kedves Nekem.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meg-<br /> hódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:<br /> <br /> Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­<br /> sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés <br /> és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­<br /> lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel <br /> megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most <br /> tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­<br /> letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, <br /> melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, <br /> válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:<br /> <br /> guru-śuśrūṣayā bhaktyā<br /> <br /> El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaa-<br /> dással és hittel kell szolgálnunk őt…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, <br /> hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­<br /> doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, <br /> amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és <br /> így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak <br /> cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.<br /> <br /> Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, <br /> alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:<br /> <br /> A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki <br /> tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki <br /> <br /> �4. fejezet 409<br /> <br /> tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell <br /> kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas <br /> jelölt az ilyen utasítások elfogadására.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> <br /> A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről <br /> (szolgálatokat kell felkínálnia neki):<br /> <br /> A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket <br /> a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy <br /> a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy <br /> a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki <br /> a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> <br /> A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad <br /> a tanítványainak, hogy szolgálják őt:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­<br /> mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­<br /> séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások <br /> kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:<br /> <br /> Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törőd­<br /> nie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­<br /> bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki <br /> tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot <br /> végez el, s nemcsak a szertartások terén.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21<br /> <br /> Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk <br /> kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, <br /> aki átszeli a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester <br /> pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, <br /> amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező <br /> szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük <br /> a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért <br /> nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek <br /> legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemé-<br /> ben kell fordulnunk:<br /> <br /> Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­<br /> hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat <br /> szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenn-<br /> tartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. <br /> Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ <br /> śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj <br /> meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, <br /> úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, <br /> hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy <br /> mi kitaláljuk:<br /> <br /> Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem <br /> egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon <br /> <br /> �4. fejezet 411<br /> <br /> nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy <br /> pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért <br /> ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. <br /> A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, <br /> mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem <br /> tejet. Ez a kedvező szolgálat.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, <br /> hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá-<br /> nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá vál-<br /> hat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa <br /> szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy <br /> higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában <br /> az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen <br /> kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­<br /> tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez <br /> a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. <br /> Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­<br /> telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor <br /> felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> <br /> A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇá-<br /> nak végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz <br /> arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Isten-<br /> ség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, <br /> s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs <br /> Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy <br /> transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­<br /> len szolgálata iránt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19<br /> <br /> 4. A tanítványnak elégedetté <br /> kell tennie a lelki tanítómestert <br /> és a kedvében kell járnia<br /> <br /> A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy <br /> szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész <br /> univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan <br /> te kérdezel most engem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy <br /> valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik <br /> attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk <br /> fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert <br /> tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget <br /> a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. <br /> A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, <br /> <br /> �4. fejezet 413<br /> <br /> hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­<br /> tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el <br /> a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel <br /> megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle <br /> tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert <br /> elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális <br /> tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43<br /> <br /> A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, <br /> mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre <br /> a választott úton:<br /> <br /> A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­<br /> detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen <br /> tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon <br /> álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­<br /> lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az <br /> az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat <br /> az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben <br /> elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­<br /> vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.<br /> <br /> Könnyű utazás más bolygókra<br /> <br /> A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, <br /> a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek <br /> anyagiak:<br /> <br /> Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­<br /> nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, <br /> <br /> lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­<br /> mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit <br /> lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell <br /> elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet <br /> okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem <br /> teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat <br /> a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­<br /> ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy <br /> elégedetté teszik az Urat.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29<br /> <br /> A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté <br /> tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:<br /> <br /> … a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté <br /> tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­<br /> mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­<br /> tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi <br /> láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó <br /> szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében <br /> járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra <br /> dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk <br /> magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­<br /> ben kell élnünk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> <br /> Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is <br /> elégedetté tehetjük:<br /> <br /> �4. fejezet 415<br /> <br /> Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, <br /> hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­<br /> sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az <br /> érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat <br /> ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­<br /> latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: <br /> a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­<br /> tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­<br /> kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt <br /> jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat <br /> és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya <br /> prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté <br /> téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, <br /> hanem az ācāryák is követik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39<br /> <br /> Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru <br /> elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:<br /> <br /> – Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, <br /> milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­<br /> kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­<br /> tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, <br /> véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­<br /> lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, <br /> villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán <br /> leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. <br /> Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk <br /> a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? <br /> Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű <br /> esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­<br /> <br /> tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás <br /> kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész <br /> éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy <br /> eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult <br /> az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk <br /> és összetörtek.<br /> <br /> – „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­<br /> retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. <br /> Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű <br /> tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját <br /> épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. <br /> Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, <br /> mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­<br /> nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja <br /> leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­<br /> nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:<br /> <br /> Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére <br /> szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, <br /> nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki <br /> viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve <br /> annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­<br /> sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, <br /> azáltal hogy a kedvében jár:<br /> <br /> �4. fejezet 417<br /> <br /> Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, <br /> mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy <br /> odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti <br /> odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyű-<br /> szerrel elfoglalhatnák birodalmamat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­<br /> tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember <br /> a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve <br /> azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura dala is megerősíti:<br /> <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādo <br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi<br /> <br /> „A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, <br /> ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.” <br /> Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, <br /> gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, <br /> hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­<br /> tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:<br /> <br /> mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim <br /> yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok <br /> válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā az <br /> tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase <br /> feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23<br /> <br /> Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan <br /> örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:<br /> <br /> A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt <br /> érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák <br /> az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák <br /> és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban <br /> érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák <br /> Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek <br /> valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt <br /> nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. <br /> Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa <br /> és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek <br /> akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8<br /> <br /> A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki <br /> tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:<br /> <br /> Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel <br /> megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmond-<br /> hatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál <br /> el tőlük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­<br /> gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk­e <br /> őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­<br /> kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: <br /> „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem <br /> lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­<br /> detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, <br /> az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen <br /> fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­<br /> <br /> �4. fejezet 419<br /> <br /> tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī <br /> minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért <br /> művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva <br /> és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya <br /> szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért <br /> arra vágytak, hogy hallhassák őt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8<br /> <br /> A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki <br /> tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elé-<br /> gedetté tesszük őt:<br /> <br /> guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó <br /> szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­<br /> dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy <br /> ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis <br /> magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek <br /> révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját <br /> alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg <br /> a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának <br /> neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha <br /> valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­<br /> kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, <br /> azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­<br /> getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. <br /> Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert <br /> tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk <br /> a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ). <br /> <br /> A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha <br /> az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor <br /> a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, <br /> az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­<br /> tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-<br /> bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester <br /> felavat bennünket.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52<br /> <br /> A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is auto-<br /> matikusan elégedetté válik: <br /> <br /> Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő <br /> maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni <br /> élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény <br /> is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, <br /> mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy <br /> nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte <br /> Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja <br /> megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól <br /> érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így <br /> szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. <br /> Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány <br /> tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság <br /> óceánját:<br /> <br /> Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, <br /> annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem <br /> <br /> �4. fejezet 421<br /> <br /> állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie fel-<br /> jebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester <br /> elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti <br /> a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. <br /> A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogsá-<br /> gában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon <br /> kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­<br /> nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­<br /> mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, <br /> és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. <br /> Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­<br /> hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre <br /> kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel <br /> legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­<br /> verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester <br /> szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk <br /> a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba <br /> kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat <br /> paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­<br /> tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon <br /> odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, <br /> Viṣṇu lótuszlábát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45<br /> <br /> Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā <br /> lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:<br /> <br /> Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­<br /> tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. <br /> A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. <br /> Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­<br /> lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban <br /> az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia <br /> hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek <br /> a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket <br /> mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­<br /> hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége <br /> a tökéletesség elérésére a lelki életben.<br /> <br /> A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos <br /> a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere <br /> kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál <br /> keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy <br /> lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­<br /> dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki <br /> sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi <br /> a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat <br /> be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­<br /> ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt <br /> a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­<br /> tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az <br /> életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem <br /> tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást <br /> elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet. <br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> <br /> �4. fejezet 423<br /> <br /> 5. A tanítványnak hinnie kell <br /> a lelki tanítómesterben<br /> <br /> Általános utasítások<br /> <br /> A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett <br /> teljes hit:<br /> <br /> ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upa-<br /> niṣad 6.23):<br /> <br /> yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt <br /> tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van <br /> mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki <br /> tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, <br /> mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki <br /> tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­<br /> kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­<br /> tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált <br /> az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere <br /> <br /> utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­<br /> jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī <br /> minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és <br /> prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. <br /> Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte <br /> utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki <br /> tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, <br /> s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; <br /> az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­<br /> mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük <br /> – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje <br /> miatt ez a mozgalom sikert ért el.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52<br /> <br /> A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell ren-<br /> delkezni a lelki tanítómester szavaiban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisz-<br /> tek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek <br /> a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy <br /> gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcenden-<br /> tális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon <br /> fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­<br /> latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként <br /> teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­<br /> lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az <br /> életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás <br /> terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.<br /> <br /> yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> �4. fejezet 425<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése <br /> automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)<br /> <br /> … Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki <br /> tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­<br /> māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti <br /> különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, <br /> a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, <br /> mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, <br /> mint Prahlāda Mahārāja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17<br /> <br /> A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a vég-<br /> következtetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírá-<br /> lat tárgya:<br /> <br /> Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért min-<br /> denki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle <br /> tanító vagy!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­<br /> zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására <br /> szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli <br /> a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja <br /> a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát <br /> lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal <br /> próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul <br /> ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki <br /> <br /> tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­<br /> lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen <br /> bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­<br /> tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere <br /> betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka <br /> van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:<br /> <br /> yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya <br /> tathāpio haya nityānanda-rāya<br /> <br /> „Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs-<br /> mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā-<br /> nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11<br /> <br /> A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Leg-<br /> felsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:<br /> <br /> A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondá-<br /> soknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk <br /> az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy <br /> már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra <br /> a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen <br /> tette hiábavaló erőfeszítés csupán.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­<br /> ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­<br /> lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el <br /> lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk <br /> legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy <br /> a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, <br /> hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­<br /> írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti <br /> <br /> �4. fejezet 427<br /> <br /> yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­<br /> nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével <br /> eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán <br /> az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­<br /> következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit <br /> révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja <br /> a Legfelsőbb Urat is.<br /> <br /> yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau <br /> tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az <br /> Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­<br /> tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) <br /> Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā <br /> guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, <br /> hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­<br /> lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként <br /> tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb <br /> Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső <br /> célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett <br /> yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28<br /> <br /> Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. <br /> Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját <br /> Guru Mahārājájával:<br /> <br /> Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ <br /> korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete <br /> <br /> tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő <br /> Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī <br /> Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és <br /> barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem <br /> Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának <br /> angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­<br /> kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott <br /> ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül <br /> jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy <br /> Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. <br /> Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya <br /> ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, <br /> minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy <br /> a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen <br /> én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre <br /> az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam <br /> művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­<br /> gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az <br /> mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite <br /> a lelki tanítómesterben, nem tudja <br /> sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester sza-<br /> vaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen <br /> énekelni a Hare Kṛṣṇát:<br /> <br /> �4. fejezet 429<br /> <br /> Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: <br /> „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld <br /> meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy <br /> felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”<br /> <br /> … Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda <br /> <br /> Sarasvatīnak:<br /> <br /> – Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, <br /> állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, <br /> Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. <br /> Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy <br /> őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, <br /> hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare <br /> Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, <br /> Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy <br /> óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre <br /> is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:<br /> <br /> „Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig <br /> az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. <br /> Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncol-<br /> jak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy <br /> szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­<br /> ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg <br /> a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96<br /> <br /> 6. A tanítvány legyen <br /> áldozatkész és alázatos<br /> <br /> A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, <br /> lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki <br /> nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha <br /> valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy <br /> jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki taní-<br /> tómestere előtt:<br /> <br /> Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával <br /> azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az <br /> ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu <br /> Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk <br /> tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan <br /> bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­<br /> séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki <br /> tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül <br /> cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­<br /> den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie <br /> magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen <br /> kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, <br /> hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig <br /> ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> <br /> �4. fejezet 431<br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; <br /> azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:<br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­<br /> vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és <br /> alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­<br /> dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már <br /> nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen <br /> a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti <br /> beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az <br /> időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­<br /> zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek <br /> azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem <br /> ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben <br /> keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­<br /> tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: <br /> ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – <br /> mondja neki – kérlek, oktass engem!”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanító-<br /> mesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:<br /> <br /> Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott <br /> el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­<br /> tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­<br /> cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek <br /> valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, <br /> hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­<br /> gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett <br /> szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel <br /> egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt <br /> <br /> a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről <br /> a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­<br /> nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha <br /> fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­<br /> hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem <br /> lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, <br /> az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki <br /> tanítómestertől:<br /> <br /> A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, <br /> hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt <br /> sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell <br /> előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, <br /> mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. <br /> Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból <br /> kell elsajátítania a transzcendentális tudást.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> <br /> Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:<br /> <br /> A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához <br /> borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Ked-<br /> ves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sany-<br /> nyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is <br /> elfogadod meghívásomat.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi <br /> praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz <br /> alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van <br /> <br /> �4. fejezet 433<br /> <br /> 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­<br /> ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­<br /> tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­<br /> tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, <br /> és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így <br /> a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu <br /> társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­<br /> tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen <br /> könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan <br /> előterjesztette kérését.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54<br /> <br /> Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítvány-<br /> nak akkor is alázatosnak kell lennie:<br /> <br /> A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, <br /> s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­<br /> nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még <br /> szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni <br /> még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.<br /> <br /> Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4<br /> <br /> Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy <br /> hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj <br /> tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az <br /> önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy <br /> csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> 7. A tanítványnak úgy kell tekintenie <br /> és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten <br /> megnyilvánulását vagy képviselőjét<br /> <br /> (Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad <br /> őt közönséges személynek tekinteni) <br /> <br /> 8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és <br /> kötelességei<br /> <br /> A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómes-<br /> ter szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat <br /> végez és vezekel:<br /> <br /> … saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. <br /> Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő <br /> tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya <br /> fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen <br /> a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy bra-<br /> hmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:<br /> <br /> Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzék-<br /> szabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az <br /> <br /> �4. fejezet 435<br /> <br /> elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve <br /> éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva.<br /> A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este <br /> gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, <br /> a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra <br /> vibrálásával.<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendsze-<br /> resen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, <br /> tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki <br /> tanítómesternek.<br /> <br /> Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mind-<br /> azt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. <br /> Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki <br /> tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha <br /> koplalnia kell.<br /> <br /> Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön töb-<br /> bet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen <br /> teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes <br /> mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél <br /> többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6<br /> <br /> A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:<br /> <br /> Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia <br /> a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. <br /> Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). <br /> A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell <br /> áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának <br /> szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak <br /> kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­<br /> kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9<br /> <br /> A brahmacārī a guru cselédje:<br /> <br /> A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén <br /> beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. <br /> A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként <br /> dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: <br /> azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak <br /> tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī <br /> dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. <br /> Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt <br /> szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy <br /> jó példával járjon elöl.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki taní-<br /> tómesterétől hallott:<br /> <br /> A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli <br /> az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban <br /> a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī <br /> volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­<br /> lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre <br /> emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara bra-<br /> hmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, <br /> anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­<br /> vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, <br /> Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa <br /> Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> �4. fejezet 437<br /> <br /> 9. A családos tanítványok a lelki tanítómester <br /> utasítása szerint szabályozzák nemi életüket<br /> <br /> A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek <br /> nemi életet:<br /> <br /> A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, <br /> az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. <br /> A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, <br /> hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, <br /> nemi életet éljen.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­<br /> ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi <br /> életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár <br /> gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī <br /> valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A bra-<br /> hmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú <br /> szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is <br /> szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru <br /> utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt <br /> mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait <br /> (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, <br /> a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­<br /> erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális <br /> élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos <br /> elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­<br /> vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester <br /> utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik <br /> a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, <br /> a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester <br /> nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthá-<br /> <br /> nak engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze <br /> a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­<br /> hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāh-<br /> maṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de <br /> annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek <br /> és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása <br /> alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is <br /> a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, <br /> hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet <br /> meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak <br /> kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru <br /> útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa <br /> kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyako­<br /> rolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni <br /> akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi <br /> a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāp-<br /> rasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül <br /> még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11<br /> <br /> 10. A tanítvány helyes viselkedése <br /> istentestvéreivel szemben<br /> <br /> Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az isten-<br /> testvérével<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre mél-<br /> tónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, <br /> <br /> �4. fejezet 439<br /> <br /> hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, <br /> lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő <br /> legyek?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás <br /> istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, <br /> mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad <br /> tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43<br /> <br /> Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet <br /> kifejezése:<br /> <br /> Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr <br /> Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk <br /> annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūr-<br /> tit imádja…<br /> <br /> Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­<br /> jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. <br /> Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták <br /> három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- <br /> adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī <br /> kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­<br /> től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert <br /> mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. <br /> Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­<br /> tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr <br /> transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra <br /> úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. <br /> … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki <br /> tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­<br /> ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat. <br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit <br /> igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­<br /> nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor <br /> egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai <br /> szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának <br /> kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; <br /> fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell <br /> egyenlőnek tekintenie:<br /> <br /> [Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek <br /> lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban <br /> megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, <br /> tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s <br /> örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk <br /> a Kṛṣṇa­tudatban.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és <br /> idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségére:<br /> <br /> …tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … <br /> úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségére. …<br /> <br /> �4. fejezet 441<br /> <br /> 11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki <br /> tanítómestere istentestvéreit<br /> <br /> Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere isten-<br /> testvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­<br /> mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki <br /> ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az <br /> Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita <br /> Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy <br /> kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki <br /> tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.<br /> <br /> A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként <br /> kell tisztelnünk:<br /> <br /> „Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” <br /> – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert <br /> lelki tanítómestereként tiszteli Őt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.<br /> <br /> 12. A tanítvány helyes viselkedése lelki <br /> tanítómestere fiatal feleségével szemben<br /> <br /> A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak <br /> nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy <br /> olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfür-<br /> desse őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és <br /> a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya <br /> és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, <br /> hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­<br /> fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is <br /> anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brah-<br /> macārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez <br /> szigorúan tilos.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8<br /> <br /> Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem <br /> szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:<br /> <br /> Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül <br /> elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak <br /> még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az <br /> történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat <br /> szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de <br /> ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.<br /> <br /> �4. fejezet 443<br /> <br /> 13. A tanítvány csak lelki tanítómestere <br /> kegyének és áldásainak köszönhetően <br /> fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban<br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa- <br /> tudatban:<br /> <br /> yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. <br /> Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­<br /> tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­<br /> latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.<br /> <br /> Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanító-<br /> mester kegyéből érhető el:<br /> <br /> śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> bando mui sāvadhāna mate<br /> jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­<br /> lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­<br /> rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át <br /> az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­<br /> ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor <br /> szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák <br /> előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el <br /> a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik <br /> felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásainak ereje:<br /> <br /> A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­<br /> szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester <br /> így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles <br /> lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is <br /> meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még <br /> akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről <br /> pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak <br /> a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> <br /> Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani <br /> a tanítványt:<br /> <br /> Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta <br /> a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, <br /> az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen <br /> a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­<br /> ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra <br /> egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú <br /> <br /> �4. fejezet 445<br /> <br /> Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­<br /> ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, <br /> nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, <br /> Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, <br /> nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel <br /> az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya <br /> kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya<br /> <br /> „Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, <br /> valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó <br /> élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, <br /> és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta <br /> odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97<br /> <br /> Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások <br /> nem érnek meg a szívében:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, <br /> a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan <br /> transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya <br /> lábaihoz borult, és így szólt:<br /> <br /> – Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig <br /> alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­<br /> sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­<br /> kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki <br /> pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből <br /> <br /> felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett <br /> vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek <br /> fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek <br /> táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­<br /> idat a fejemre helyezed!<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:<br /> <br /> A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, <br /> egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­<br /> lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­<br /> tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett <br /> a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves <br /> apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai <br /> révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, <br /> hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, <br /> hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanít-<br /> ványai között:<br /> <br /> A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon <br /> kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. <br /> Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­<br /> nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­<br /> masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy <br /> ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki <br /> tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett <br /> <br /> �4. fejezet 447<br /> <br /> szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli <br /> tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. <br /> Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki <br /> tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa <br /> kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, <br /> a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­<br /> tanul az Úr odaadó szolgálatáról.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152<br /> <br /> A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:<br /> <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez <br /> áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné <br /> vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta <br /> magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő <br /> tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, <br /> és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra <br /> Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül <br /> a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī <br /> nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: <br /> »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen <br /> elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra <br /> Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara <br /> Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na <br /> gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa <br /> kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül <br /> az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa <br /> is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk <br /> tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal <br /> csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara <br /> <br /> Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek <br /> áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr <br /> Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:<br /> <br /> – Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték <br /> tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk <br /> fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:<br /> <br /> – Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen <br /> elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­<br /> ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. <br /> Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte <br /> álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak <br /> Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, <br /> örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­<br /> saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­<br /> szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, <br /> örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.<br /> <br /> Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja <br /> örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­<br /> kon és univerzumokban is ismerik.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet <br /> el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:<br /> <br /> – A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester <br /> szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. <br /> – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­<br /> doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: <br /> <br /> �4. fejezet 449<br /> <br /> teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­<br /> vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák <br /> tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. <br /> Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában <br /> vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így <br /> sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő <br /> életetekben.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­<br /> sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­<br /> felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta <br /> kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, <br /> tégy szeretett szolgáddá!<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)<br /> <br /> 14. A tanítványnak vigyáznia kell, <br /> hogy ne kövessen el sértéseket a lelki <br /> tanítómesterrel szemben<br /> <br /> A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmes-<br /> kedünk a lelki tanítómester utasításainak:<br /> <br /> „Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben <br /> az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sér-<br /> tését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi <br /> és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb <br /> odaadásra teszünk szert:<br /> <br /> tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa <br /> janame janame haya, ei abhilāṣa<br /> <br /> Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy <br /> a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye <br /> az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­<br /> svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha <br /> nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­<br /> zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak <br /> csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi <br /> ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az <br /> ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és <br /> ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. <br /> Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan <br /> élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy <br /> vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben <br /> forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza <br /> <br /> �4. fejezet 451<br /> <br /> a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember <br /> nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire <br /> hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­<br /> jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami <br /> így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, <br /> amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­<br /> nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon <br /> elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket <br /> a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik <br /> a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­<br /> itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan <br /> az összes levele elszárad.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156<br /> <br /> Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány <br /> elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem <br /> odaadó tettekbe merül:<br /> <br /> „A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, <br /> s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell <br /> a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhak-<br /> tákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy <br /> a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. <br /> Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi <br /> a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: <br /> asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. <br /> A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­<br /> ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­<br /> adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember <br /> társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, <br /> abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­<br /> <br /> latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek <br /> nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. <br /> Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami <br /> addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­<br /> san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk <br /> kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk.<br /> Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­<br /> ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell <br /> tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai <br /> nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­<br /> rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem <br /> követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek <br /> a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és <br /> hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az <br /> elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, <br /> az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157<br /> <br /> Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáz-<br /> nia kell, nehogy gurv-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlá-<br /> bával szembeni sértést kövessen el:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­<br /> tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­<br /> nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇa-<br /> vák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket <br /> vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. <br /> Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését <br /> meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó <br /> szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­<br /> való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban <br /> olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, <br /> Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­<br /> baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia <br /> <br /> �4. fejezet 453<br /> <br /> az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. <br /> Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott <br /> neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon <br /> kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy <br /> vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját <br /> gurv-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­<br /> lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben <br /> ezt a gurv-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror <br /> avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­<br /> lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel <br /> szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37<br /> <br /> Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki <br /> tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azon-<br /> nal elbukik:<br /> <br /> … nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre <br /> egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki <br /> tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy <br /> ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és <br /> becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­<br /> vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, <br /> hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14<br /> <br /> Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:<br /> <br /> Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik <br /> kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni <br /> harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24<br /> <br /> A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra <br /> hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem <br /> is irigykedhet rá:<br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi <br /> gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlen-<br /> ségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, <br /> amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb <br /> Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedte-<br /> tek vele!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati <br /> brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy <br /> ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere <br /> volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkí­<br /> vül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­<br /> teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāh-<br /> maṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, <br /> hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények <br /> között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett <br /> a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­<br /> nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, <br /> nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki <br /> iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. <br /> Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta <br /> Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian <br /> megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, <br /> ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük <br /> Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme <br /> janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, <br /> akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének <br /> kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények <br /> között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan <br /> <br /> �4. fejezet 455<br /> <br /> büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­<br /> tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt <br /> tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na <br /> martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­<br /> nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad <br /> irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21<br /> <br /> Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek <br /> valódi lelki fejlődésre:<br /> <br /> A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­<br /> nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az <br /> ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­<br /> ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy <br /> tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor <br /> sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért <br /> a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­<br /> letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba <br /> kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak <br /> rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, <br /> akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető <br /> úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­<br /> sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­<br /> valósított bhakta ad át.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanító-<br /> mesterrel:<br /> <br /> … az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű <br /> személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról <br /> <br /> kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­<br /> ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy <br /> a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz <br /> vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester <br /> személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak <br /> kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak <br /> eshetnek áldozatul.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212<br /> <br /> Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van <br /> a transzcendentális megvalósításra:<br /> <br /> „Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az <br /> összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát <br /> végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának <br /> és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki <br /> tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású <br /> emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint <br /> amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­<br /> nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban <br /> azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­<br /> lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az <br /> Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással <br /> van a transzcendentális megvalósításra.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> <br /> �4. fejezet 457<br /> <br /> A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy <br /> az ember teljesen degradálódik:<br /> <br /> Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok <br /> megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az <br /> oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, <br /> hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket <br /> a csatában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban <br /> állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal <br /> az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­<br /> séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­<br /> sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­<br /> ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében <br /> a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki <br /> udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete <br /> megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt <br /> teljesen degradálódik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22<br /> <br /> Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy <br /> tanácsot adni neki:<br /> <br /> Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát <br /> felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot <br /> adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett <br /> vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. <br /> A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, <br /> a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester <br /> nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem <br /> a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege <br /> <br /> és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik <br /> versben írt le.<br /> <br /> A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> <br /> A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb <br /> Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­<br /> tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­<br /> mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos <br /> felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22<br /> <br /> Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy <br /> kioktassa lelki tanítómesterét:<br /> <br /> Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez köze-<br /> ledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra <br /> Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága <br /> Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī <br /> olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kiok-<br /> tassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális bol-<br /> dogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” <br /> – mondta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- <br /> bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig <br /> boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem <br /> vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­<br /> havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést <br /> követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­<br /> bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21<br /> <br /> �4. fejezet 459<br /> <br /> Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Leg-<br /> felsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rossz-<br /> indulatúan bírálnia:<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal <br /> sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor <br /> lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. <br /> Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is <br /> tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, <br /> hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra <br /> tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő <br /> bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van <br /> az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon <br /> a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért <br /> a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát <br /> nem szabad rosszindulatúan bírálnia.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, <br /> a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:<br /> <br /> Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nél-<br /> kül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere <br /> lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes <br /> tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérin-<br /> tem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy <br /> elégedetté tegyem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, <br /> hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, <br /> Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz <br /> kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, <br /> hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány <br /> <br /> sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācā-<br /> ryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki <br /> tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. <br /> Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk <br /> az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad <br /> közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha <br /> szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie <br /> arra, hogyan viselkedik az ācāryával.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> <br /> Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki taní-<br /> tómester testének állapotára:<br /> <br /> Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli <br /> magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad <br /> materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, <br /> ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz meg-<br /> jelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal <br /> szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám <br /> egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok <br /> ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz <br /> vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és <br /> iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik <br /> be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, <br /> megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz <br /> állapotát.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. <br /> Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, <br /> felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi <br /> <br /> �4. fejezet 461<br /> <br /> feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi <br /> feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta <br /> bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, <br /> nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem <br /> szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen <br /> hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­<br /> tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­<br /> felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg <br /> kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava <br /> testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai <br /> ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon <br /> nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­<br /> tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy <br /> megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha <br /> egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­<br /> nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. <br /> … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok <br /> alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy <br /> tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát <br /> attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell <br /> néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális <br /> szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi <br /> szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk <br /> magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.<br /> <br /> A tanítások nektárja Hatodik vers<br /> <br /> Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség <br /> jelenlétében:<br /> <br /> Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Mait-<br /> reyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd <br /> a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége <br /> tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­<br /> lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­<br /> vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul <br /> átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­<br /> csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg <br /> a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük <br /> hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat <br /> és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­<br /> pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása <br /> is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­<br /> mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, <br /> hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse <br /> fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­<br /> tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert <br /> mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta <br /> el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. <br /> A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az <br /> ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és <br /> kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős <br /> Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, <br /> aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül <br /> az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­<br /> got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, <br /> mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­<br /> nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, <br /> neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura <br /> lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. <br /> Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév <br /> kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­<br /> lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el <br /> a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad <br /> a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­<br /> sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki <br /> tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján <br /> tett fejlődését kockáztatja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26<br /> <br /> �4. fejezet 463<br /> <br /> Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ <br /> el lelki tanítómesterével szemben:<br /> <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó <br /> szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy <br /> nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­<br /> sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya <br /> 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az <br /> a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz <br /> hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy <br /> kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy <br /> bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ <br /> el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­<br /> adó szolgálatának vége.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213<br /> <br /> Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi <br /> szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:<br /> <br /> Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, aki-<br /> ben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, <br /> elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás <br /> csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha <br /> (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy <br /> talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé <br /> zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos <br /> száraz elmélkedés.”<br /> <br /> Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- <br /> Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha <br /> valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben <br /> <br /> az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­<br /> latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki <br /> tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visz­<br /> szaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26<br /> <br /> Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja <br /> őt, amitől leesik:<br /> <br /> Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy <br /> Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāp-<br /> rabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert <br /> lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jellemé-<br /> ből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, <br /> ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100<br /> <br /> 15. Egyéb fontos utasítások <br /> a tanítványtól elvárt kritériumokat, <br /> tulajdonságokat és kötelességeket illetően<br /> <br /> Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szol-<br /> gálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanító-<br /> mesternek:<br /> <br /> Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki min-<br /> dig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével <br /> <br /> �4. fejezet 465<br /> <br /> és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­<br /> nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, <br /> a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada <br /> volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, <br /> szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42<br /> <br /> Az őszinte tanítvány ismérvei:<br /> <br /> Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam <br /> hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadul-<br /> tam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőz-<br /> tem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie <br /> egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar <br /> emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­<br /> ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­<br /> zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak <br /> kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. <br /> A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének <br /> tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint <br /> legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának <br /> tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg <br /> az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­<br /> nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen <br /> kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, <br /> és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak <br /> a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az <br /> életében sikert ér el.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29<br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, <br /> amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:<br /> <br /> Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól <br /> ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben tör-<br /> ténni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden <br /> cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el <br /> Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, <br /> a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány <br /> nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester <br /> nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, <br /> ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan <br /> a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­<br /> sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságai:<br /> <br /> „Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem-<br /> zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg-<br /> bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní-<br /> tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll <br /> a tanítvány. …”<br /> <br /> A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> (11.10.6) így ír:<br /> <br /> amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ <br /> asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk<br /> <br /> �4. fejezet 467<br /> <br /> A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­<br /> nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. <br /> Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, <br /> őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­<br /> értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy <br /> ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad <br /> többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az <br /> enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­<br /> tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­<br /> les tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse <br /> a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó <br /> tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt <br /> érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége iránt érdeklődjön.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> <br /> Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményekép-<br /> pen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanít-<br /> ványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a féliste-<br /> nek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat <br /> ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális <br /> tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felső-<br /> lélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­<br /> nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban <br /> részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte <br /> Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­<br /> ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­<br /> mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális <br /> tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt <br /> <br /> a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­<br /> ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy <br /> meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen <br /> transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel <br /> és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­<br /> zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­<br /> dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt <br /> tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell <br /> elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­<br /> sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1<br /> <br /> Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott <br /> egy gurut:<br /> <br /> Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem <br /> beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudo-<br /> mány egésze feltárul:<br /> <br /> A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) <br /> … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: <br /> brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­<br /> vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­<br /> tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­<br /> tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó <br /> azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy <br /> szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15<br /> <br /> �4. fejezet 469<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek <br /> kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> <br /> Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester <br /> fegyelmezésének:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de <br /> amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod <br /> az utasításait. Ez a lemondás.<br /> Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell <br /> a lemondást, ha esze ágában sincs neki.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál <br /> a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem <br /> tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.<br /> Śyāmasundara: Ó!<br /> Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem <br /> szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma <br /> böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, <br /> aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. <br /> Ez a lemondás.<br /> <br /> Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok<br /> <br /> Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat vég-<br /> zése közben gyakorolnia kell a tapasyát:<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell <br /> az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután <br /> a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan <br /> elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját <br /> magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­<br /> tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki <br /> tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­<br /> nia kell a tapasyát.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő <br /> is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura <br /> fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­<br /> ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem <br /> tudsz szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem <br /> fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­<br /> lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több <br /> száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből <br /> szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki <br /> kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos <br /> maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:<br /> <br /> Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, <br /> ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett <br /> <br /> �4. fejezet 471<br /> <br /> szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra <br /> lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer<br /> <br /> Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szán-<br /> dékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik <br /> meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:<br /> <br /> Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, <br /> valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­<br /> ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó <br /> szolgálat.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40<br /> <br /> A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát <br /> és tulajdonát:<br /> <br /> A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és <br /> vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. <br /> Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­<br /> gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem <br /> segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem <br /> a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, <br /> boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha <br /> ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia <br /> a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor <br /> cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját <br /> áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen <br /> a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. <br /> <br /> Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­<br /> tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot <br /> és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12<br /> <br /> A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értel-<br /> mét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek <br /> (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):<br /> <br /> sarva-labdhārpaṇena<br /> <br /> Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­<br /> mesternek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell <br /> adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. <br /> Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai <br /> – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy <br /> mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­<br /> lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat <br /> kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30<br /> <br /> Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr <br /> dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:<br /> <br /> Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és <br /> dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az <br /> Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni <br /> áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, <br /> alázatosan és irigységtől mentesen.<br /> <br /> �4. fejezet 473<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban <br /> bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, <br /> miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, <br /> nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden <br /> táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták <br /> nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy <br /> visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. <br /> Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez <br /> –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy <br /> visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent <br /> nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és <br /> egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb <br /> vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26<br /> <br /> Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az oda-<br /> adó szolgálatot:<br /> <br /> Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­<br /> yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt <br /> lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal <br /> a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s <br /> imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … <br /> Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, <br /> hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre <br /> tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, <br /> hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, <br /> hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az <br /> Úr Kṛṣṇa áldásait.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51<br /> <br /> Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel <br /> lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti <br /> művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­<br /> ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­<br /> ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is <br /> az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott <br /> felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy <br /> a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok <br /> – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki taní-<br /> tómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adós-<br /> ságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus <br /> bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósí-<br /> tás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, <br /> mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek <br /> legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevé-<br /> kenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalom-<br /> ban hajtanak végre végtelen kegyükből.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek <br /> nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­<br /> sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb <br /> szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével <br /> kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden <br /> élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről <br /> megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből <br /> <br /> �4. fejezet 475<br /> <br /> a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy <br /> azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem <br /> találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­<br /> jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­<br /> tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva <br /> Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, <br /> a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak <br /> az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket <br /> terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség <br /> számára.<br /> <br /> A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­<br /> len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért <br /> a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­<br /> ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. <br /> A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket <br /> nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre <br /> lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­<br /> ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­<br /> tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az <br /> emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki <br /> tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális <br /> üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy <br /> bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­<br /> deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember <br /> legjobb barátja és jótevője.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47<br /> <br /> Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és <br /> az a munka is, amellyel megbízza:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brah-<br /> mā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj <br /> <br /> a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megad-<br /> tam Neked.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­<br /> maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák <br /> őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak <br /> meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr <br /> kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon <br /> tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy <br /> egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, <br /> aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli <br /> magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja <br /> végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon <br /> a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­<br /> bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig <br /> tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb <br /> vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki <br /> büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem <br /> a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal <br /> alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. <br /> Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­<br /> nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb <br /> Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29<br /> <br /> A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden <br /> akadályt:<br /> <br /> Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr <br /> bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valameny-<br /> nyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden aka-<br /> dályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21<br /> <br /> �4. fejezet 477<br /> <br /> Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti <br /> lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭ-<br /> haloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi <br /> játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, <br /> hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy <br /> a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­<br /> san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor <br /> a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem <br /> annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, <br /> nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes <br /> olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva <br /> Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta <br /> vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­<br /> badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, <br /> hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, <br /> magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is <br /> a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék <br /> vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését <br /> sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron <br /> elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha <br /> én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy <br /> tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, <br /> az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33<br /> <br /> Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:<br /> <br /> … bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – <br /> az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, <br /> s így a fejlődésünk útja biztos lesz.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> <br /> A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát <br /> a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:<br /> <br /> „Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt <br /> azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­<br /> tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­<br /> ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­<br /> val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki <br /> tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült <br /> eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek <br /> számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­<br /> dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­<br /> tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­<br /> potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat <br /> a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül <br /> fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert <br /> gyalázzák:<br /> <br /> �4. fejezet 479<br /> <br /> … [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit <br /> tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához <br /> és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­<br /> kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem <br /> akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták <br /> neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló <br /> vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy <br /> hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­<br /> ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába <br /> szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről <br /> kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­<br /> telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­<br /> ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, <br /> hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat <br /> és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­<br /> tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az <br /> ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és <br /> szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk <br /> elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló <br /> személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor <br /> nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg <br /> kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az <br /> ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­<br /> jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának <br /> elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor <br /> az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla <br /> Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85<br /> <br /> Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügye-<br /> lete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és <br /> előírásait:<br /> <br /> A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb <br /> csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­<br /> tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat <br /> fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes <br /> megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, <br /> hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének <br /> módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa <br /> transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az <br /> imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki <br /> egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­<br /> gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­<br /> tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki <br /> tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­<br /> káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így <br /> elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem <br /> tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki <br /> kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat <br /> kell mondania:<br /> <br /> Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze <br /> tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­<br /> megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:<br /> <br /> [Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar <br /> vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti <br /> beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart <br /> szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> <br /> �4. fejezet 481<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt <br /> kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa <br /> örök szolgája:<br /> <br /> Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­<br /> gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de <br /> meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­<br /> ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüly­<br /> lyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal <br /> isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­<br /> nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon <br /> meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem <br /> vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi <br /> szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­<br /> hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem <br /> telhető legnagyobb alázattal.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak <br /> kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester <br /> nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy <br /> félreeső helyen:<br /> <br /> Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki <br /> tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­<br /> nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt <br /> jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­<br /> tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt <br /> a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ <br /> különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket <br /> visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester <br /> életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük <br /> a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos <br /> helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­<br /> <br /> mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány <br /> fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanító-<br /> mesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:<br /> <br /> Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemon-<br /> dásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál <br /> végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalma-<br /> sabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­<br /> nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, <br /> mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­<br /> telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell <br /> utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, <br /> amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek <br /> ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy <br /> felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs <br /> senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, <br /> vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­<br /> hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy <br /> a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon <br /> – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7<br /> <br /> Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először <br /> hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:<br /> <br /> A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam <br /> hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd <br /> kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!<br /> <br /> �4. fejezet 483<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­<br /> teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa <br /> Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell <br /> ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. <br /> Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, <br /> Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes <br /> hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról <br /> szóló történetek elbeszélésébe.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5<br /> <br /> A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja <br /> fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így <br /> ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­<br /> nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. <br /> Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, <br /> hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­<br /> latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes <br /> számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­<br /> mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés<br /> <br /> A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki taní-<br /> tómesterei lótuszlábának:<br /> <br /> Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghu-<br /> nātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők <br /> hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor <br /> felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37<br /> <br /> Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki <br /> tanítómester lábát:<br /> <br /> Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy <br /> asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta <br /> lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlá-<br /> báról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. <br /> Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy meg-<br /> szabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és <br /> Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­<br /> érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy <br /> egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen <br /> a lábáról.<br /> <br /> Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja <br /> bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek <br /> a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak <br /> a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt <br /> a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha <br /> nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­<br /> érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­<br /> tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak <br /> lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, <br /> hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­<br /> tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét <br /> játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava <br /> lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt <br /> teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak <br /> lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek <br /> ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet <br /> élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45<br /> <br /> �4. fejezet 485<br /> <br /> A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell <br /> állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> „… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, <br /> hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122<br /> <br /> A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:<br /> <br /> „A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló böl-<br /> cset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek <br /> le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. <br /> Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. <br /> Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor <br /> a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­<br /> déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­<br /> helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász <br /> példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az <br /> avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75<br /> <br /> Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogá-<br /> ban áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanító­<br /> mesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan <br /> végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki <br /> tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­<br /> ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet <br /> sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van <br /> <br /> arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy <br /> nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8<br /> <br /> Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki <br /> tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott <br /> – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra <br /> ez teljesen elfogadható.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> <br /> A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómeste-<br /> rétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban <br /> a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó <br /> szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán <br /> <br /> �4. fejezet 487<br /> <br /> arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze <br /> a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> <br /> A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki taní-<br /> tómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy <br /> keveset:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki <br /> tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī <br /> szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához <br /> azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, <br /> s mindennap megevett belőle egy keveset.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11<br /> <br /> Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta <br /> a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki <br /> tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy <br /> sannyāsī:<br /> <br /> [Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­<br /> mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány <br /> ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki <br /> tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s <br /> lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy <br /> a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14<br /> <br /> �</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622100 2025-07-09T13:14:37Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== Előszó ==<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622099 2025-07-09T13:12:51Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== Előszó ==<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/Eloszo&diff=622098 2025-07-09T13:12:06Z

<p>PeterL: Created page with &quot;== Előszó == Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­ rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom Śr...&quot;</p> <hr /> <div>== Előszó ==<br /> <br /> <br /> Az Ő Isteni Kegyelme eltávozását megelőző hónapokban az <br /> előttünk álló idők okozta szorongó várakozás arra kénysze­<br /> rített valamennyiünket, akik Ő Isteni Kegyelme tanítványai <br /> voltunk, hogy minden eddiginél komolyabban elgondolkod­junk bizonyos elemi fontosságú alapkérdéseken. Kicsoda Śrīla <br /> Prabhupāda? Mi a lelki tanítómester helyzete? Mit jelent egy <br /> lelki tanítómester tanítványának lenni? Hogyan kapcsolódom <br /> Śrīla Prabhupādához? Milyen jellegű vele a kapcsolatom? És <br /> végül: milyen jellegű lesz a kapcsolatom a lelki tanítómesterem­mel azután, hogy fizikai testében nincs már közöttünk? Ebben <br /> a nehéz időszakban és röviddel Śrīla Prabhupāda eltávozását <br /> követően arra gondoltam, érdemes volna összegyűjteni Śrīla <br /> Prabhupāda minden olyan utasítását, amelyik a lelki tanítómes­ter és a tanítvány témájához kapcsolódik, ily módon bizosítva, <br /> hogy Ő Isteni Kegyelmének valamennyi tanítványa menedékre, <br /> vigaszra és biztató szóra találhasson a Śrīla Prabhupādától <br /> kapott, irányadó intelmekben.<br /> <br /> Később, amikor a Śrīla Prabhupāda által kijelölt tizenegy új <br /> lelki tanítómester elkezdett tanítványokat elfogadni, eszembe <br /> jutott, hogy egy ilyen, a guru és tanítvány témájára összponto­sító idézetgyűjtemény egyaránt hasznos lehet a lelki tanítómes­tereknek, hogy könnyebben megbirkózzanak a rájuk ruházott <br /> súlyos felelősséggel, illetve a tanítványoknak, hogy tökélete­sen tisztában legyenek azzal, mit jelent tanítványnak lenni. <br /> Rāmeśvara Swamihoz fordultam, és felajánlottam neki, hogy <br /> a teljesség igényével Śrīla Prabhupāda valamennyi könyvéből <br /> kigyűjtöm és rendszerezem a lelki tanítómester, a tanítvány, <br /> a tanítványi láncolat és az avatás témáját érintő valamennyi <br /> utasítást. Rāmeśvara Swaminak tetszett az ötlet, és töretlenül <br /> bátorított, hogy valósítsam meg. A könyv, amelyet az olvasó <br /> most a kezében tart és A lelki tanítómester és a tanítvány címet <br /> viseli, ennek a biztató támogatásnak az eredménye. Ha csak <br /> belepillantanak a tartalomjegyzékbe, láthatják, milyen volu­menű és komplexitású témáról beszélünk. Arra törekedtem, <br /> hogy a Śrīla Prabhupāda könyveiben fellelhető terjedelmes <br /> anyagot precíz, világosan körülhatárolt kategóriákba rendez­zem, hogy az utasítások könnyűszerrel, kényelmesen megtalál­hatók legyenek. Ha az olvasó bárminemű hibával vagy töké­letlenséggel találkozik a könyv olvasása során (pl. kihagyott <br /> vagy téves hivatkozások, pontatlan kategorizálás stb.), az egy <br /> feltételekhez kötött, tökéletlen lélek hibája. Ám ha akad is ilyen, <br /> én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lelki tanítómesterem, <br /> Ő Isteni Kegyelme Śrīla Prabhupāda kedvében járjak azzal, <br /> hogy a lehető legnagyobb gondossággal és alapossággal végzem <br /> el, amit vállaltam.<br /> <br /> A Śrī Caitanya tanítása tizennegyedik fejezetében Śrīla <br /> Prabhu pāda leírja, hogy azzal, hogy az Úr Caitanya Mahā­prabhu Sanātana Gosvāmī fejére helyezte a lábát, abban az <br /> áldásban részesítette, hogy az odaadó szolgálat tudományára <br /> vonatkozó valamennyi transzcendentális utasítása maradékta­lanul megnyilvánuljon a szívében:<br /> <br /> <br /> „[Sanātana Gosvāmī így imádkozott:] ‘[Kegyedből] felisme­rem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, <br /> hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. <br /> Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek tán­colni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlábaidat <br /> a fejemre helyezed!”<br /> <br /> “Így imádkozott Sanātana Gosvāmī az Úr kegyéért, hogy <br /> tanítását megérthesse és szívébe fogadhassa. … Ha nem áld meg <br /> valakit egy lelki tanítómester, egy ācārya, akkor a tanítások nem <br /> nyilvánulhatnak meg a helyes irányban. Ezért keresnünk kell <br /> a lelki tanítómester kegyét, hogy a tanításokat megvalósíthas­suk. Miután Śrī Caitanya elfogadta Sanātana Gosvāmī imáját, <br /> ráhelyezte lótuszlábait Sanātana fejére, s megáldotta őt, hogy <br /> minden utasítása tökéletesen megérlelődjön Sanātanában.”<br /> <br /> S most, a tőlem telhető legnagyobb alázattal, hadd helyez­zem felajánlásom gyanánt ezt a könyvet lelki tanítómesterem, Ő <br /> Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda isteni <br /> lótuszlába elé. Imádkozom, hogy az ő indokolatlan kegyéből <br /> minden tanítványa, unokatanítványa és a tanítványok újabb <br /> generációi szívében is megfoganjanak a kötetbe foglalt uta­sítások, ahogyan Sanātana Gosvāmī számára az Úr Caitanya <br /> is megvilágította a tarnszcendentális tudást azzal, hogy lábát <br /> Sanātana fejére helyezte. Csakis e transzcendentális áldások <br /> révén érhető el, hogy ezek a kifinomult utasítások szárba szök­kenjenek a szívünkben, gyakorlati megvalósításokká érjenek, <br /> és gyakorlati cselekvésre válthassuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śubhānanda dāsa brahmacari<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === A lelki tanítómester dicsőségét hirdető imák ===<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: '''<br /> '''Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka'''<br /> <br /> (1)<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester a kegy óceánjából kap áldást. Ahogy <br /> a felhő esőt zúdít az erdőtűzre, hogy eloltsa, úgy szabadítja fel <br /> a lelki tanítómester a szenvedő anyagi világot, mert eloltja az <br /> anyagi létezés lángoló tüzét. Tiszteletteljes hódolatomat aján­lom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának, aki a kedvező <br /> tulajdonságok óceánja.<br /> <br /> <br /> (2)<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca -kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mindig örömet szerez az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana mozgalma; a Szent Nevek éneklése, <br /> az eksztatikus tánc, az éneklés és a zenélés. Mivel elméjében <br /> a tiszta odaadás ízeit élvezi, a haja néha égnek áll, a teste remeg, <br /> és könnyek hullámai törnek elő a szemeiből. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (3)<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa templomi <br /> imádatával foglalkozik. Tanítványait is ebben foglalja le. Gyö­nyörű ruhákkal és ékszerekkel díszítik fel a mūrtikat, taka­rítják templomukat és az Úr más hasonló imádatát végzik. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (4)<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának, amelyek nyalhatók, rághatók, ihatók és szívhatók. <br /> Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a bhakták elégedet­<br /> tek a bhagavat-prasādával, akkor ő is elégedett. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (5)<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-<br /> :''mādhurya-līlā guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig arra áhítozik, hogy hallhasson és <br /> énekelhessen Rādhikā és Mādhava határtalan szerelmi kedv­teléseiről, tulajdonságairól, neveiről és formáiról. A lelki taní­tómester arra vágyik, hogy ezeket minden percben megízlelje. <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester <br /> lótuszlábainak.<br /> <br /> <br /> (6)<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves, mert ügyesen segít a gopīknak, akik különböző időkben különböző csodálatos elrende­zéseket tesznek Rādhā és Kṛṣṇa szeretői kedvteléseinek tökéle­tességéért Vṛndāvana ligeteiben. Legalázatosabb hódolatomat <br /> ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszlábainál.<br /> <br /> <br /> (7)<br /> :''sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair<br /> :''uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ<br /> :''kintu prabhor yaḥ priya eva tasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, <br /> mert ő az Úr legbensőségesebb szolgája. Ezt elismeri az összes <br /> kinyilvánított írás, és az összes tekintély követi, ezért tisztelet­teljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótusz­<br /> lábainak, aki Śrī Hari (Kṛṣṇa) hiteles képviselője.<br /> <br /> <br /> (8)<br /> :''yasya prasādād bhagavat-prasādo<br /> :''yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi<br /> :''dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül az ember nem képes fejlődni <br /> semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre <br /> és dicsőítenem kell őt. Naponta legalább háromszor tisztelet­teljes hódolatomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótusz­lábainak.<br /> <br /> <br /> <br /> '''Śrī-guru-vandanā Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura Prema-bhakti-candrikā című művéből'''<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,<br /> :''bando mui sāvadhāna mate<br /> :''jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,<br /> :''krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte<br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvérem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.<br /> <br /> <br /> :''guru-mukha-padma-vākya, cittete koriyā aikya,<br /> :''ār nā koriho mane āśā<br /> :''śrī-guru-caraṇe rati, ei se uttama gati,<br /> :''je prasāde pure sarva āśā<br /> <br /> Tedd a lelki tanítómester lótuszszájából származó tanítást eggyé <br /> a szíveddel, és ne vágyj semmi másra. A lelki tanítómester lótusz­<br /> lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez. <br /> Kegyéből a lelki tökéletességre való összes vágy teljesül.<br /> <br /> <br /> :''cakhu-dān dilo jei, janme janme prabhu sei,<br /> :''divya jñān hṛde prokāśito<br /> :''prema-bhakti jāhā hoite, avidyā vināśa jāte,<br /> :''vede gāy jāhāra carito<br /> <br /> Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én <br /> uram születésről születésre. Kegyéből az isteni tudás megnyil­vánul a szívben, a lényéből sugárzó prema­bhakti elpusztítja <br /> a tudatlanságot. A védikus szentírások megéneklik tulaj­donságait.<br /> <br /> <br /> :''śrī-guru karuṇā-sindhu, adhama janāra bandbu,<br /> :''lokanāth lokera jīvana<br /> :''hā hā prabhu koro doyā, deho more pada-chāyā,<br /> :''ebe jaśa ghuṣuk tribhuvana<br /> <br /> Ó, lelki tanítómester, kegy óceánja, és elesett lelkek barátja! Te <br /> vagy mindenki tanítója és minden ember élete. Ó, mester! Kér­lek, légy kegyes hozzám, és add lótuszlábaid árnyékát. Bárcsak <br /> hirdetnék neved mindhárom világban!<br /> <br /> <br /> '''Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Gurudeva!<br /> <br /> :''gurudeva!<br /> :''kṛpā-bindu diyā, koro’ ei dāse, tṛṇāpekhā ati hīna<br /> :''sakala-sahane, bolo diyā koro nija māne spṛhā-hīna<br /> <br /> Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy <br /> elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts <br /> meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul.<br /> <br /> <br /> :''sakale sammān, korite śakati, deho’ nātha! jathājatha<br /> :''tabe to’ gāibo, harināma-sukhe, aparādha ha ‘be hata<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy megfe­lelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes <br /> nagy eksztázisban énekelni a szent nevet, és akkor fog minden <br /> sértésem megszűnni.<br /> <br /> <br /> :''kabe heno kṛpā, lobhiyā e jana, kṛtārtha hoibe, nātha!<br /> :''śakti-buddhi-hīn, āmi ati dīn, koro’ more ātma-sātha<br /> <br /> Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed <br /> áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy sze­retett szolgáddá!<br /> <br /> <br /> :''jogyatā-vicāre, kichu nāhi pāi, tomāra karuṇā sāra<br /> :''karuṇā nā hoile, kāṇḍiyā kāṇḍiyā, prāṇa nā rākhibo āra<br /> <br /> Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak <br /> a kegyed révén létezem. Ha te nem vagy kegyes hozzám, egy­<br /> folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesterről szóló kulcsfontosságú versek a védikus és vaiṣṇava irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómester nem más, mint Kṛṣṇa, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> megnyilvánulása vagy képviselője<br /> <br /> :''ācāryaṁ māṁ vijānīyān<br /> :''nāvamanyeta karhicit<br /> :''na martya-buddhyāsūyeta<br /> :''sarva-devamayo guruḥ<br /> <br /> “Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen <br /> formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad <br /> irigykedni rá vagy közönséges embernek gondolni őt, mert ő <br /> az összes félisten képviselője.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem <br /> csupán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más <br /> szóval úgy kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanító­mester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Ének <br /> [idézi: Az odaadás nektárja]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru-rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> <br /> „A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester formájában szabadítja fel bhaktáit.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> <br /> <br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rūpe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caitya-guru, a belső <br /> lelki tanítómester. Azt a szerencsés feltételekhez kötött lelket, <br /> akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az oda­adó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig mint <br /> a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''naivopayanty apacitiṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caittya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „Óh, Uram! Még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, <br /> mint Brahmā, akkor sem tudnák még a transzcendentális költők <br /> és a lelki tudomány alapos ismerői sem kellőképpen kifejezni <br /> Neked hálájukat, amiért megjelensz két arculatodban – kívül <br /> mint az ācārya és belül mint a Felsőlélek –, hogy a Hozzád <br /> vezető útra terelve felszabadítsd a megtestesült élőlényt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]&lt;/small&gt; <br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége<br /> <br /> :''tad viddhi praṇipātena<br /> :''paripraśnena sevayā<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> <br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer­zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván­dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet<br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> <br /> „A transzcendentális tudomány megértése érdekében az ember­nek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki a tanít­ványi láncolat tagja, és szilárd az Abszolút Igazságban.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yasya deve parā bhaktir<br /> :''yathā deve tathā gurau<br /> :''tasyaite kathitā hy arthāḥ<br /> :''prakāśante mahātmanaḥ<br /> <br /> „A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt <br /> a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az <br /> Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Mélységes <br /> hódolatomat ajánlom neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Gautamīya-tantra <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''sarva-deśa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :''guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> <br /> “ Éppen ezért minden embernek – minden országban, min­den körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyaṁ<br /> :''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ<br /> <br /> &lt;small&gt;[Cc. Madhya 17.186]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> “ A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi láncolat­<br /> hoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Mahābharata, Vana-parva 313.117 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 8.7]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :''sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :''gṛhṇīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :''dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> <br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa 2.10 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''evam paramparā-prāptam. . .<br /> <br /> „E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresz­<br /> tül szállt alá...”<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tāte kṛṣṇa bhaje, kare gurura sevana<br /> :''māyā-jāla chuṭe, pāya kṛṣṇera caraṇa<br /> <br /> „Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatá­nak, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak <br /> és szolgálja őt, kiszabadulhat māyā karmai közül, és alkalmassá <br /> válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa’s lótuszlábánál.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''yathā kāñcanatāṁ yāti<br /> :''kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ<br /> :''tathā dīkṣā-vidhānena<br /> :''dvijatvaṁ jāyate nṛṇām<br /> <br /> „Ahogyan higannyal keverve az alkimista arannyá változtatja <br /> a harangfémet, úgy változtatja azonnal a lelki tanítómester <br /> brāhmaṇává azt, akit megfelelő képzésben és avatásban részesít.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Hari-bhakti-vilāsa <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47]&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A hiteles lelki tanítómester ismertetőjegyei<br /> <br /> :''yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa<br /> :''āmāra ājñāya guru hañā tara’ ei deśa<br /> <br /> „Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasítá­sait, amelyek a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban <br /> állnak! Ily módon válj lelki tanítómesterré, s próbálj meg min­denkit felszabadítani ezen a vidéken!”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''vaco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvam apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> <br /> „Az a józan személy, aki képes eltűrni a beszéd késztetését, az <br /> elme ösztönzését, a düh tetteit, valamint a nyelv, a gyomor és <br /> a nemi szervek késztetését, alkalmas arra, hogy tanítványokat <br /> fogadjon el az egész világon.”<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> <br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> :''gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> <br /> „Aki nem tudja kiszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket az <br /> ismétlődő születés és halál birodalmából, az soha ne legyen lelki <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=622011 2025-07-04T12:59:15Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 2. FEJEZET: A lelki tanítómester ==<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :''yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> <br /> ''<br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekintenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhaktájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képviselőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyilvánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> ''<br /> :''agnau gurāv ātmani ca<br /> :''sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> :''bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> :''apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> ''<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyanakkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejezzük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meghódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> ''Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ''. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaimtól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyilvánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. ''Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa'' [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érdekében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­mányról kérdez tőle. ''Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ''ācāryaṁ māṁ vijānīyāt'' <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyanúgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­ úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a <br /> ren­deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> <br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> :''yasya sākṣād bhagavati<br /> :''jñāna-dīpa-prade gurau<br /> :''martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> :''sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> :''arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> :''viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> :''śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> :''viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Padma Purāṇa [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester örök helyzete'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester és az Úr közötti különbség'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ''ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya'', az 1egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (''śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda'') az Úr szol­gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> '''A lelki tanítómester szigorúan követi a tanítványi láncolatot és a szentírásokat'''<br /> <br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: ''mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ'', „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi láncolat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (''evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, amelyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :''na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :''te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :''sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :''ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a védikus irodalomban'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ''ācāryo brahmaṇo murtiḥ''<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, az Úrnak és saját lelki tanítómesterének fel kell hatalmaznia'''<br /> <br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony származású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> :''strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> :''yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> :''kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> :''ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie'''<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: -''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. ''Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam'' [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, uttama-adhikārīnak kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :''gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? ''Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ'' [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :''vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. ''Janma-mṛtyu-jarā-vyādh i-duḥkha-doṣānudarśanam''. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :''īhā yasya harer dāsye<br /> :''karmaṇā manasā girā <br /> :''nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :''jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester eksztázisa'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> ''“A lelki tanítómester ismérvei” ''<br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester további fontos ismérvei és tulajdonságai'''<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> <br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> <br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> <br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> <br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­ e, és istenhívővé <br /> próbál­ e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befolyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fiatalabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materialista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva alamizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­ e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :''mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;„A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elméjének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tökéletes jóga<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :''om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlanságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlanság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális szemem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :''anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :''putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :''anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :''guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgatóság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért szeretné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanítványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatalmazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő ismeretek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótuszlábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótuszlábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szolgálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüszkeségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūrtik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek végzésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanítványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, teljes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerülniük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanítványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyosodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott odaadó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi léttől'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kérlek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanítványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendre u­tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester örömmel látja tanítványai fejlődését'''<br /> <br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fejlődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutottál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester mint prédikátor'''<br /> <br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatartásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne felszabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­tése érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 [idézi: Az Úr Kapila tanításai] &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figyelembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy mindenki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborítsam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācāryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek számára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> :''tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> :''sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhaktát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak prédikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki számomra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester bevonja tanítványát a mūrti-imádatba'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> ''<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūrtit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasztotta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> ''<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elégedettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> ''<br /> :''catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :''svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :''kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie az anyagi megfontolásoktól'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjával és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Egyéb fontos utasítások a lelki tanítómester kötelességeire és helyes viselkedésére vonatkozóan'''<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, függetlensége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sanynyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghívásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötödik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó egyéb fontos utasítások ===<br /> <br /> <br /> '''Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert küld az őszinte léleknek'''<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> ''<br /> :''jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> :''śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> ''<br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> ''<br /> :''brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :''guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> ''<br /> :''Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> :''kívülről mint a lelki tanítómester <br /> :''világosítja fel az élőlényt<br /> ''<br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanítómester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> ''<br /> :''kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :''guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> ''<br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> ''<br /> :''naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> :''brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :''yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :''ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> ''<br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki tanítómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> ''<br /> :''teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> :''bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> :''dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> :''yena mām upayānti te<br /> ''<br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótuszvirág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétséget a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfelsőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvilágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómesteren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny feltételekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Háromféle lelki tanítómester (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)'''<br /> <br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> :''mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> :''tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómesteremnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki tanítómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek adható tiszteletbeli címek'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester által használt dolgok imádandók'''<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :''ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> :''viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> :''tasmāt parataraṁ devi<br /> :''tadīyānāṁ samarcanam<br /> ''<br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester ételmaradékának elfogyasztása áldásos a tanítvány számára'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityānanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā-<br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni'''<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Hamis lelki tanítómesterek'''<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> <br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> <br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki tanítómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> ''<br /> :''acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> :''tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> ''<br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot<br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materialista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, melynek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkeljenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> &lt;big&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> &lt;/big&gt;<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanítványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> ''<br /> :''śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> :''pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> :''aikāntikī harer bhaktir<br /> :''utpātāyaiva kalpate<br /> ''<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester fizikai eltávozása'''<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyászolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Egyéb utasítások'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=622010 2025-07-04T12:32:01Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 2. FEJEZET: A lelki tanítómester ==<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :''yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> <br /> ''<br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekintenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhaktájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képviselőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyilvánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> ''<br /> :''agnau gurāv ātmani ca<br /> :''sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> :''bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> :''apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> ''<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyanakkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejezzük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meghódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> ''Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ''. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaimtól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyilvánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. ''Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa'' [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érdekében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­mányról kérdez tőle. ''Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ''ācāryaṁ māṁ vijānīyāt'' <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyanúgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­ úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a <br /> ren­deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> <br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> :''yasya sākṣād bhagavati<br /> :''jñāna-dīpa-prade gurau<br /> :''martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> :''sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> :''arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> :''viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> :''śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> :''viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Padma Purāṇa [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester örök helyzete'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester és az Úr közötti különbség'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ''ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya'', az 1egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (''śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda'') az Úr szol­gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> '''A lelki tanítómester szigorúan követi a tanítványi láncolatot és a szentírásokat'''<br /> <br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: ''mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ'', „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi láncolat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (''evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, amelyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :''na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :''te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :''sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :''ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a védikus irodalomban'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ''ācāryo brahmaṇo murtiḥ''<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, az Úrnak és saját lelki tanítómesterének fel kell hatalmaznia'''<br /> <br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony származású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> :''strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> :''yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> :''kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> :''ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie'''<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: -''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. ''Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam'' [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, uttama-adhikārīnak kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :''gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? ''Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ'' [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :''vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. ''Janma-mṛtyu-jarā-vyādh i-duḥkha-doṣānudarśanam''. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :''īhā yasya harer dāsye<br /> :''karmaṇā manasā girā <br /> :''nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :''jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester eksztázisa'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> ''“A lelki tanítómester ismérvei” ''<br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester további fontos ismérvei és tulajdonságai'''<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> <br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> <br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> <br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> <br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­ e, és istenhívővé <br /> próbál­ e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befolyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fiatalabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materialista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva alamizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­ e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :''mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;„A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elméjének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tökéletes jóga<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :''om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlanságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlanság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális szemem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :''anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :''putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :''anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :''guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgatóság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért szeretné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanítványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatalmazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő ismeretek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótuszlábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótuszlábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szolgálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüszkeségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūrtik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek végzésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanítványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, teljes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerülniük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanítványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyosodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott odaadó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi léttől'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kérlek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanítványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendre u­tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester örömmel látja tanítványai fejlődését'''<br /> <br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fejlődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutottál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elégedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester mint prédikátor'''<br /> <br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatartásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne felszabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­tése érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 [idézi: Az Úr Kapila tanításai] &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figyelembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy mindenki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborítsam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācāryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek számára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> :''tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> :''sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhaktát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak prédikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki számomra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester bevonja tanítványát a mūrti-imádatba'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> ''<br /> :''śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> :''śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :''yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūrtit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasz-<br /> totta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> : svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elége-<br /> dettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­<br /> dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­<br /> colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek <br /> kell lennie az anyagi megfontolásoktól<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjá-<br /> val és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egyéb fontos utasítások <br /> a lelki tanítómester kötelességeire <br /> és helyes viselkedésére vonatkozóan<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­<br /> ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­<br /> hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, független-<br /> sége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sany-<br /> nyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghí-<br /> vásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­<br /> tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötö-<br /> dik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó <br /> egyéb fontos utasítások <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert <br /> küld az őszinte léleknek<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> <br /> ''<br /> :jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> :śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> ''<br /> <br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer-<br /> zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván-<br /> dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy talál-<br /> kozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­<br /> dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> ''<br /> :Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> :kívülről mint a lelki tanítómester <br /> :világosítja fel az élőlényt<br /> ''<br /> <br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanító-<br /> mester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> <br /> ''<br /> :kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> ''<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> <br /> ''<br /> :naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> :brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> ''<br /> <br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­<br /> lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­<br /> ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki taní-<br /> tómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> <br /> ''<br /> :teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> :bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> :dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> :yena mām upayānti te<br /> ''<br /> <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a felté-<br /> telekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egy-<br /> aránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótusz-<br /> virág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétsé-<br /> get a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfel-<br /> sőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvi-<br /> lágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómes-<br /> teren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny felté-<br /> telekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­<br /> kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­<br /> vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­<br /> nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Háromféle lelki tanítómester<br /> (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)<br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­<br /> mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómeste-<br /> remnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki taní-<br /> tómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> <br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> ''<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> adható tiszteletbeli címek<br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanító-<br /> mester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által <br /> használt dolgok imádandók<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> :viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> :tasmāt parataraṁ devi<br /> :tadīyānāṁ samarcanam<br /> ''<br /> <br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradékának <br /> elfogyasztása áldásos a tanítvány számára<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityā-<br /> nanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā-<br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hamis lelki tanítómesterek<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki taní-<br /> tómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­<br /> tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> <br /> ''<br /> :acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> :tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> ''<br /> <br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot<br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materia-<br /> lista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, mely-<br /> nek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkel-<br /> jenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> &lt;big&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> &lt;/big&gt;<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanít-<br /> ványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> ''<br /> :śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> :pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> :aikāntikī harer bhaktir<br /> :utpātāyaiva kalpate<br /> ''<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­<br /> tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­<br /> ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­<br /> tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester fizikai eltávozása<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyá-<br /> szolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel <br /> a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egyéb utasítások<br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=621988 2025-07-03T21:02:28Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 2. FEJEZET: A lelki tanítómester ==<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :''yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> <br /> ''<br /> :''guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :''guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekintenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhaktájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képviselőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyilvánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> ''<br /> :''agnau gurāv ātmani ca<br /> :''sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> :''bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> :''apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> ''<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyanakkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejezzük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meghódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> ''Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ''. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaimtól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyilvánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. ''Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa'' [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érdekében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­mányról kérdez tőle. ''Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ''ācāryaṁ māṁ vijānīyāt'' <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyanúgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­ úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a <br /> ren­deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> <br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> :''yasya sākṣād bhagavati<br /> :''jñāna-dīpa-prade gurau<br /> :''martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> :''sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> :''arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> :''viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> :''śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> :''viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Padma Purāṇa [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester örök helyzete'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester és az Úr közötti különbség'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ''ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya'', az 1egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (''śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda'') az Úr szol­gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> '''A lelki tanítómester szigorúan követi a tanítványi láncolatot és a szentírásokat'''<br /> <br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: ''mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ'', „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :''samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi láncolat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (''evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, amelyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :''na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :''te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :''sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :''ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :''kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :''yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a védikus irodalomban'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ''ācāryo brahmaṇo murtiḥ''<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, az Úrnak és saját lelki tanítómesterének fel kell hatalmaznia'''<br /> <br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony származású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> :''strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> :''yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> :''kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> :''ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie'''<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: -''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. ''Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam'' [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, uttama-adhikārīnak kell lennie'''<br /> <br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :''ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :''mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :''avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :''vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 5. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :''gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :''pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :''daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :''na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? ''Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ'' [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :''vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :''jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :''etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :''sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 1. vers<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. ''Janma-mṛtyu-jarā-vyādh i-duḥkha-doṣānudarśanam''. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :''īhā yasya harer dāsye<br /> :''karmaṇā manasā girā <br /> :''nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :''jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester eksztázisa'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :''mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :''vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :''romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> ''“A lelki tanítómester ismérvei” ''<br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester további fontos ismérvei és tulajdonságai'''<br /> <br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> <br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> <br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> <br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> <br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­ e, és istenhívővé <br /> próbál­ e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befolyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :''tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :''jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :''śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :''brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fiatalabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materialista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva alamizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :''nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :''bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :''ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :''pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­ e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :''śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :''mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :''prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> &lt;small&gt;„A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :''nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :''yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :''tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> &lt;small&gt;Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :''oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :''jñānāñjana-śalākayā<br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :''tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :''upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :''jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elméjének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tökéletes jóga<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :''om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlanságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlanság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális szemem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :''anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :''putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :''anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :''guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgatóság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért szeretné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanítványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatalmazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő ismeretek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótuszlábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester felvilágosítja és utasításokkal látja el tanítványát'''<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótuszlábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szolgálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüszkeségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūrtik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek végzésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanítványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, teljes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerülniük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanítványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyosodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott odaadó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­<br /> latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> '''A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi léttől'''<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­<br /> ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :''saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :''trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :''prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :''vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kérlek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­<br /> gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­<br /> nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­<br /> gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­<br /> kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> &lt;small&gt;“A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanít-<br /> ványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasítá-<br /> sai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkez-<br /> tetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­<br /> díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­<br /> hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­<br /> rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­<br /> dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­<br /> tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­<br /> tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vete-<br /> medett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transz-<br /> cendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­<br /> nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­<br /> lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendreu­<br /> tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel <br /> látja tanítványai fejlődését<br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­<br /> zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­<br /> ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fej-<br /> lődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutot-<br /> tál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­<br /> mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mint prédikátor<br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­<br /> tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­<br /> rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne fel-<br /> szabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­<br /> san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­<br /> vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­<br /> lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­<br /> <br /> ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­<br /> lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­<br /> feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­<br /> tése érdekében.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> [idézi: Az Úr Kapila tanításai]<br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figye-<br /> lembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy min-<br /> denki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborít-<br /> sam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācā-<br /> ryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek szá-<br /> mára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­<br /> vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­<br /> adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhak-<br /> tát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak pré-<br /> dikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki szá-<br /> momra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­<br /> ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester bevonja <br /> tanítványát a mūrti-imádatba<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> : śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūr-<br /> tit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasz-<br /> totta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> : svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elége-<br /> dettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­<br /> dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­<br /> colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek <br /> kell lennie az anyagi megfontolásoktól<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjá-<br /> val és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egyéb fontos utasítások <br /> a lelki tanítómester kötelességeire <br /> és helyes viselkedésére vonatkozóan<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­<br /> ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­<br /> hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, független-<br /> sége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sany-<br /> nyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghí-<br /> vásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­<br /> tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötö-<br /> dik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó <br /> egyéb fontos utasítások <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert <br /> küld az őszinte léleknek<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> <br /> ''<br /> :jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> :śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> ''<br /> <br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer-<br /> zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván-<br /> dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy talál-<br /> kozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­<br /> dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> ''<br /> :Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> :kívülről mint a lelki tanítómester <br /> :világosítja fel az élőlényt<br /> ''<br /> <br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanító-<br /> mester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> <br /> ''<br /> :kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> ''<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> <br /> ''<br /> :naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> :brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> ''<br /> <br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­<br /> lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­<br /> ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki taní-<br /> tómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> <br /> ''<br /> :teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> :bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> :dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> :yena mām upayānti te<br /> ''<br /> <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a felté-<br /> telekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egy-<br /> aránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótusz-<br /> virág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétsé-<br /> get a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfel-<br /> sőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvi-<br /> lágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómes-<br /> teren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny felté-<br /> telekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­<br /> kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­<br /> vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­<br /> nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Háromféle lelki tanítómester<br /> (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)<br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­<br /> mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómeste-<br /> remnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki taní-<br /> tómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> <br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> ''<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> adható tiszteletbeli címek<br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanító-<br /> mester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által <br /> használt dolgok imádandók<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> :viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> :tasmāt parataraṁ devi<br /> :tadīyānāṁ samarcanam<br /> ''<br /> <br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradékának <br /> elfogyasztása áldásos a tanítvány számára<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityā-<br /> nanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā-<br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Hamis lelki tanítómesterek<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki taní-<br /> tómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­<br /> tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> <br /> ''<br /> :acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> :tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> ''<br /> <br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot<br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materia-<br /> lista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, mely-<br /> nek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkel-<br /> jenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> &lt;big&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> &lt;/big&gt;<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanít-<br /> ványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> ''<br /> :śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> :pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> :aikāntikī harer bhaktir<br /> :utpātāyaiva kalpate<br /> ''<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­<br /> tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­<br /> ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­<br /> tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester fizikai eltávozása<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyá-<br /> szolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel <br /> a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egyéb utasítások<br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=621969 2025-07-03T15:12:50Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 2. FEJEZET ==<br /> === A lelki tanítómester ===<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> <br /> ''<br /> :guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekintenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhaktájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves királyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képviselőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyilvánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> ''<br /> :agnau gurāv ātmani ca<br /> :sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> :bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> :apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> ''<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyanakkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejezzük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meghódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaimtól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyilvánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érdekében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­mányról kérdez tőle. Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ācāryaṁ māṁ vijānīyāt <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyanúgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­ úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a <br /> ren­deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> <br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> yasya sākṣād bhagavati<br /> jñāna-dīpa-prade gurau<br /> martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­<br /> tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> Padma Purāṇa <br /> &lt;small&gt;[idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­<br /> gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­<br /> kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers <br /> Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> <br /> A lelki tanítómester és <br /> az Úr közötti különbség<br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya, az egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda) az Úr szol­<br /> gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­<br /> seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> A lelki tanítómester szigorúan követi <br /> a tanítványi láncolatot és a szentírásokat<br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­<br /> ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­<br /> deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­<br /> jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ, „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi lán-<br /> colat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­<br /> tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, ame-<br /> lyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­<br /> mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanító-<br /> mesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek <br /> kell lennie a védikus irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ācāryo brahmaṇo murtiḥ<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, <br /> az Úrnak és saját lelki <br /> tanítómesterének fel kell hatalmaznia<br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítvá-<br /> nyi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony szár-<br /> mazású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­<br /> mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, <br /> uttama-adhikārīnak kell lennie<br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> A lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­<br /> latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> saját példájával kell tanítania<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkal-<br /> mas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> A tanítások nektárja 1. vers<br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­<br /> gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. Janma-mṛtyu-jarā-vyādh<br /> i-duḥkha-doṣānudarśanam. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­<br /> hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :īhā yasya harer dāsye<br /> :karmaṇā manasā girā <br /> :nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázisa<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester további <br /> fontos ismérvei és tulajdonságai<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­e, és istenhívővé <br /> próbál­e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befo-<br /> lyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­<br /> dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­<br /> <br /> következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­<br /> nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­<br /> nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fia-<br /> talabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­<br /> bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­<br /> leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materia-<br /> lista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva ala-<br /> mizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­<br /> latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­<br /> teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­<br /> zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­<br /> gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> === Az Úr Kapila tanításai ===<br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­<br /> vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­<br /> vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­<br /> relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­<br /> nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­<br /> csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elmé-<br /> jének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­<br /> mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­<br /> valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­<br /> tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> A tökéletes jóga<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­<br /> mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlan-<br /> ságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlan-<br /> ság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális sze-<br /> mem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgató-<br /> ság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért sze­<br /> retné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­<br /> sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­<br /> lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanít-<br /> ványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatal-<br /> mazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­<br /> dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő isme-<br /> retek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy min-<br /> den élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótusz-<br /> lábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­<br /> tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­<br /> bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­<br /> vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­<br /> gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­<br /> ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­<br /> rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­<br /> gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­<br /> gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­<br /> mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­<br /> ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­<br /> kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­<br /> dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótusz-<br /> lábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szol-<br /> gálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüsz-<br /> keségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­<br /> <br /> nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­<br /> selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hite-<br /> les lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­<br /> vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­<br /> kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­<br /> nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūr-<br /> tik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­<br /> ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek vég­<br /> zésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­<br /> sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­<br /> tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­<br /> gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­<br /> hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­<br /> detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­<br /> tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­<br /> csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-<br /> nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­<br /> nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­<br /> nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanít-<br /> ványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­<br /> val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, tel-<br /> jes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­<br /> tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­<br /> lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­<br /> gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerül-<br /> niük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanít-<br /> ványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­<br /> gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­<br /> telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyo-<br /> sodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott oda-<br /> adó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­<br /> latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­<br /> kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja <br /> a tanítványt az anyagi léttől<br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­<br /> ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­<br /> resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­<br /> mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­<br /> ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kér-<br /> lek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­<br /> nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­<br /> gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­<br /> nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­<br /> gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­<br /> lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­<br /> zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná <br /> tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­<br /> zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, <br /> hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­<br /> lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­<br /> kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­<br /> den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­<br /> felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­<br /> ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanít-<br /> ványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasítá-<br /> sai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkez-<br /> tetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­<br /> díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­<br /> hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­<br /> rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­<br /> dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­<br /> tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­<br /> tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vete-<br /> medett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transz-<br /> cendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­<br /> nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­<br /> lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendreu­<br /> tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel <br /> látja tanítványai fejlődését<br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­<br /> zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­<br /> ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fej-<br /> lődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutot-<br /> tál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­<br /> mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mint prédikátor<br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­<br /> tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­<br /> rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne fel-<br /> szabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­<br /> san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­<br /> vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­<br /> lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­<br /> <br /> ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­<br /> lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­<br /> feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­<br /> tése érdekében.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 <br /> &lt;/small&gt;<br /> [idézi: Az Úr Kapila tanításai]<br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figye-<br /> lembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy min-<br /> denki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborít-<br /> sam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācā-<br /> ryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek szá-<br /> mára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­<br /> vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­<br /> adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhak-<br /> tát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak pré-<br /> dikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki szá-<br /> momra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­<br /> ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester bevonja <br /> tanítványát a mūrti-imádatba<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> : śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūr-<br /> tit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasz-<br /> totta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> : svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elége-<br /> dettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­<br /> dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­<br /> colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek <br /> kell lennie az anyagi megfontolásoktól<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjá-<br /> val és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egyéb fontos utasítások <br /> a lelki tanítómester kötelességeire <br /> és helyes viselkedésére vonatkozóan<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­<br /> ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­<br /> hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, független-<br /> sége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sany-<br /> nyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghí-<br /> vásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­<br /> tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötö-<br /> dik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó <br /> egyéb fontos utasítások <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert <br /> küld az őszinte léleknek<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> <br /> ''<br /> :jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> :śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> ''<br /> <br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer-<br /> zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván-<br /> dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy talál-<br /> kozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­<br /> dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> ''<br /> :Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> :kívülről mint a lelki tanítómester <br /> :világosítja fel az élőlényt<br /> ''<br /> <br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanító-<br /> mester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> <br /> ''<br /> :kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> ''<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> <br /> ''<br /> :naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> :brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> ''<br /> <br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­<br /> lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­<br /> ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki taní-<br /> tómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> <br /> ''<br /> :teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> :bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> :dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> :yena mām upayānti te<br /> ''<br /> <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a felté-<br /> telekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egy-<br /> aránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótusz-<br /> virág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétsé-<br /> get a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfel-<br /> sőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvi-<br /> lágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómes-<br /> teren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny felté-<br /> telekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­<br /> kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­<br /> vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­<br /> nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Háromféle lelki tanítómester<br /> (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)<br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­<br /> mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómeste-<br /> remnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki taní-<br /> tómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> <br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> ''<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> adható tiszteletbeli címek<br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanító-<br /> mester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester által <br /> használt dolgok imádandók<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> :viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> :tasmāt parataraṁ devi<br /> :tadīyānāṁ samarcanam<br /> ''<br /> <br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradékának <br /> elfogyasztása áldásos a tanítvány számára<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityā-<br /> nanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā-<br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hamis lelki tanítómesterek<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki taní-<br /> tómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­<br /> tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> <br /> ''<br /> :acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> :tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> ''<br /> <br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot<br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materia-<br /> lista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, mely-<br /> nek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkel-<br /> jenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> &lt;big&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> &lt;/big&gt;<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanít-<br /> ványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> ''<br /> :śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> :pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> :aikāntikī harer bhaktir<br /> :utpātāyaiva kalpate<br /> ''<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­<br /> tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­<br /> ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­<br /> tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester fizikai eltávozása<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyá-<br /> szolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel <br /> a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egyéb utasítások<br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=621968 2025-07-03T15:02:21Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 2. FEJEZET ==<br /> === A lelki tanítómester ===<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­<br /> ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­<br /> sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhā-<br /> vyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­<br /> selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­<br /> sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> <br /> ''<br /> :guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­<br /> tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­<br /> gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekin-<br /> tenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhak-<br /> tájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­<br /> nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­<br /> séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves kirá-<br /> lyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­<br /> zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képvi-<br /> selőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége kép-<br /> <br /> viselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyil-<br /> vánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­<br /> lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­<br /> déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­<br /> jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> ''<br /> :agnau gurāv ātmani ca<br /> :sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> :bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> :apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> ''<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyi-<br /> sége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyan-<br /> akkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejez-<br /> zük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a guru-<br /> nak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös vissza-<br /> hatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meg-<br /> hódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­<br /> nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaim-<br /> tól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­<br /> vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmá-<br /> nyozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­<br /> rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyil-<br /> vánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­<br /> mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­<br /> tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudás-<br /> ban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érde-<br /> kében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­<br /> terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­<br /> <br /> <br /> selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­<br /> tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­<br /> mányról kérdez tőle. Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, <br /> mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­<br /> ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ācāryaṁ māṁ vijānīyāt <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyan-<br /> úgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­<br /> ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból <br /> <br /> <br /> az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­<br /> nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­<br /> lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­<br /> telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­<br /> úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a ren­<br /> deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­<br /> nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­<br /> lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­<br /> mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségé-<br /> nek helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­<br /> kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> <br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> yasya sākṣād bhagavati<br /> jñāna-dīpa-prade gurau<br /> martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­<br /> tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> Padma Purāṇa <br /> &lt;small&gt;[idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­<br /> gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­<br /> kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers <br /> Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> <br /> A lelki tanítómester és <br /> az Úr közötti különbség<br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya, az egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda) az Úr szol­<br /> gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­<br /> seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> A lelki tanítómester szigorúan követi <br /> a tanítványi láncolatot és a szentírásokat<br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­<br /> ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­<br /> deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­<br /> jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ, „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi lán-<br /> colat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­<br /> tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, ame-<br /> lyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­<br /> mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanító-<br /> mesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek <br /> kell lennie a védikus irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ācāryo brahmaṇo murtiḥ<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, <br /> az Úrnak és saját lelki <br /> tanítómesterének fel kell hatalmaznia<br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítvá-<br /> nyi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony szár-<br /> mazású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­<br /> mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, <br /> uttama-adhikārīnak kell lennie<br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> A lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­<br /> latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> saját példájával kell tanítania<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkal-<br /> mas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> A tanítások nektárja 1. vers<br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­<br /> gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. Janma-mṛtyu-jarā-vyādh<br /> i-duḥkha-doṣānudarśanam. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­<br /> hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :īhā yasya harer dāsye<br /> :karmaṇā manasā girā <br /> :nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázisa<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester további <br /> fontos ismérvei és tulajdonságai<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­e, és istenhívővé <br /> próbál­e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befo-<br /> lyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­<br /> dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­<br /> <br /> következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­<br /> nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­<br /> nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fia-<br /> talabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­<br /> bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­<br /> leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materia-<br /> lista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva ala-<br /> mizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­<br /> latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­<br /> teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­<br /> zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­<br /> gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> === Az Úr Kapila tanításai ===<br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­<br /> vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­<br /> vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­<br /> relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­<br /> nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­<br /> csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elmé-<br /> jének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­<br /> mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­<br /> valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­<br /> tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> A tökéletes jóga<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­<br /> mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlan-<br /> ságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlan-<br /> ság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális sze-<br /> mem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgató-<br /> ság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért sze­<br /> retné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­<br /> sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­<br /> lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanít-<br /> ványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatal-<br /> mazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­<br /> dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő isme-<br /> retek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy min-<br /> den élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótusz-<br /> lábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­<br /> tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­<br /> bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­<br /> vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­<br /> gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­<br /> ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­<br /> rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­<br /> gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­<br /> gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­<br /> mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­<br /> ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­<br /> kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­<br /> dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótusz-<br /> lábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szol-<br /> gálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüsz-<br /> keségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­<br /> <br /> nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­<br /> selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hite-<br /> les lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­<br /> vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­<br /> kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­<br /> nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūr-<br /> tik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­<br /> ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek vég­<br /> zésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­<br /> sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­<br /> tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­<br /> gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­<br /> hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­<br /> detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­<br /> tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­<br /> csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-<br /> nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­<br /> nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­<br /> nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanít-<br /> ványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­<br /> val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, tel-<br /> jes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­<br /> tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­<br /> lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­<br /> gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerül-<br /> niük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanít-<br /> ványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­<br /> gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­<br /> telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyo-<br /> sodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott oda-<br /> adó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­<br /> latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­<br /> kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja <br /> a tanítványt az anyagi léttől<br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­<br /> ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­<br /> resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­<br /> mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­<br /> ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kér-<br /> lek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­<br /> nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­<br /> gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­<br /> nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­<br /> gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­<br /> lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­<br /> zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná <br /> tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­<br /> zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, <br /> hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­<br /> lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­<br /> kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­<br /> den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­<br /> felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­<br /> ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanít-<br /> ványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasítá-<br /> sai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkez-<br /> tetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­<br /> díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­<br /> hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­<br /> rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­<br /> dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­<br /> tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­<br /> tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vete-<br /> medett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transz-<br /> cendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­<br /> nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­<br /> lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendreu­<br /> tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel <br /> látja tanítványai fejlődését<br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­<br /> zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­<br /> ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fej-<br /> lődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutot-<br /> tál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­<br /> mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mint prédikátor<br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­<br /> tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­<br /> rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne fel-<br /> szabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­<br /> san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­<br /> vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­<br /> lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­<br /> <br /> ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­<br /> lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­<br /> feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­<br /> tése érdekében.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 <br /> &lt;/small&gt;<br /> [idézi: Az Úr Kapila tanításai]<br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figye-<br /> lembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy min-<br /> denki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborít-<br /> sam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācā-<br /> ryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek szá-<br /> mára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­<br /> vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­<br /> adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhak-<br /> tát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak pré-<br /> dikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki szá-<br /> momra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­<br /> ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester bevonja <br /> tanítványát a mūrti-imádatba<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> : śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūr-<br /> tit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasz-<br /> totta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> : svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elége-<br /> dettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­<br /> dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­<br /> colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek <br /> kell lennie az anyagi megfontolásoktól<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjá-<br /> val és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egyéb fontos utasítások <br /> a lelki tanítómester kötelességeire <br /> és helyes viselkedésére vonatkozóan<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­<br /> ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­<br /> hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, független-<br /> sége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sany-<br /> nyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghí-<br /> vásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­<br /> tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötö-<br /> dik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó <br /> egyéb fontos utasítások <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert <br /> küld az őszinte léleknek<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> <br /> ''<br /> :jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> :śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> ''<br /> <br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer-<br /> zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván-<br /> dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy talál-<br /> kozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­<br /> dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> ''<br /> :Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> :kívülről mint a lelki tanítómester <br /> :világosítja fel az élőlényt<br /> ''<br /> <br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanító-<br /> mester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> <br /> ''<br /> :kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> ''<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> <br /> ''<br /> :naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> :brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> ''<br /> <br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­<br /> lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­<br /> ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki taní-<br /> tómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> <br /> ''<br /> :teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> :bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> :dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> :yena mām upayānti te<br /> ''<br /> <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a felté-<br /> telekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egy-<br /> aránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótusz-<br /> virág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétsé-<br /> get a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfel-<br /> sőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvi-<br /> lágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómes-<br /> teren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny felté-<br /> telekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­<br /> kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­<br /> vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­<br /> nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Háromféle lelki tanítómester<br /> (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)<br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­<br /> mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómeste-<br /> remnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki taní-<br /> tómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> <br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> ''<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> adható tiszteletbeli címek<br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanító-<br /> mester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester által <br /> használt dolgok imádandók<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> :viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> :tasmāt parataraṁ devi<br /> :tadīyānāṁ samarcanam<br /> ''<br /> <br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradékának <br /> elfogyasztása áldásos a tanítvány számára<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityā-<br /> nanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā-<br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hamis lelki tanítómesterek<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki taní-<br /> tómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­<br /> tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> <br /> ''<br /> :acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> :tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> ''<br /> <br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot<br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materia-<br /> lista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, mely-<br /> nek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkel-<br /> jenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> &lt;big&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> &lt;/big&gt;<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanít-<br /> ványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> ''<br /> :śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> :pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> :aikāntikī harer bhaktir<br /> :utpātāyaiva kalpate<br /> ''<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­<br /> tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­<br /> ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­<br /> tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester fizikai eltávozása<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyá-<br /> szolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel <br /> a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egyéb utasítások<br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=621967 2025-07-03T15:00:30Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 2. FEJEZET ==<br /> === A lelki tanítómester ===<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­<br /> ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­<br /> sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhā-<br /> vyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­<br /> selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­<br /> sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> ''<br /> :guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­<br /> tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­<br /> gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekin-<br /> tenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhak-<br /> tájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­<br /> nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­<br /> séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves kirá-<br /> lyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­<br /> zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képvi-<br /> selőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége kép-<br /> <br /> viselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyil-<br /> vánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­<br /> lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­<br /> déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­<br /> jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> agnau gurāv ātmani ca<br /> sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyi-<br /> sége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyan-<br /> akkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejez-<br /> zük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a guru-<br /> nak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös vissza-<br /> hatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meg-<br /> hódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­<br /> nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaim-<br /> tól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­<br /> vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmá-<br /> nyozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­<br /> rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyil-<br /> vánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­<br /> mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­<br /> tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudás-<br /> ban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érde-<br /> kében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­<br /> terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­<br /> <br /> <br /> selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­<br /> tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­<br /> mányról kérdez tőle. Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, <br /> mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­<br /> ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ācāryaṁ māṁ vijānīyāt <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyan-<br /> úgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­<br /> ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból <br /> <br /> <br /> az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­<br /> nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­<br /> lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­<br /> telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­<br /> úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a ren­<br /> deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­<br /> nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­<br /> lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­<br /> mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségé-<br /> nek helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­<br /> kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> <br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> yasya sākṣād bhagavati<br /> jñāna-dīpa-prade gurau<br /> martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­<br /> tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> Padma Purāṇa <br /> &lt;small&gt;[idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­<br /> gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­<br /> kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers <br /> Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> <br /> A lelki tanítómester és <br /> az Úr közötti különbség<br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya, az egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda) az Úr szol­<br /> gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­<br /> seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> A lelki tanítómester szigorúan követi <br /> a tanítványi láncolatot és a szentírásokat<br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­<br /> ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­<br /> deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­<br /> jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ, „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi lán-<br /> colat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­<br /> tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, ame-<br /> lyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­<br /> mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanító-<br /> mesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek <br /> kell lennie a védikus irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ācāryo brahmaṇo murtiḥ<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, <br /> az Úrnak és saját lelki <br /> tanítómesterének fel kell hatalmaznia<br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítvá-<br /> nyi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony szár-<br /> mazású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­<br /> mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, <br /> uttama-adhikārīnak kell lennie<br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> A lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­<br /> latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> saját példájával kell tanítania<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkal-<br /> mas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> A tanítások nektárja 1. vers<br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­<br /> gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. Janma-mṛtyu-jarā-vyādh<br /> i-duḥkha-doṣānudarśanam. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­<br /> hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :īhā yasya harer dāsye<br /> :karmaṇā manasā girā <br /> :nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázisa<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester további <br /> fontos ismérvei és tulajdonságai<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­e, és istenhívővé <br /> próbál­e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befo-<br /> lyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­<br /> dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­<br /> <br /> következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­<br /> nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­<br /> nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fia-<br /> talabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­<br /> bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­<br /> leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materia-<br /> lista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva ala-<br /> mizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­<br /> latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­<br /> teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­<br /> zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­<br /> gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> === Az Úr Kapila tanításai ===<br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­<br /> vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­<br /> vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­<br /> relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­<br /> nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­<br /> csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elmé-<br /> jének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­<br /> mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­<br /> valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­<br /> tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> A tökéletes jóga<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­<br /> mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlan-<br /> ságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlan-<br /> ság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális sze-<br /> mem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgató-<br /> ság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért sze­<br /> retné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­<br /> sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­<br /> lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanít-<br /> ványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatal-<br /> mazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­<br /> dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő isme-<br /> retek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy min-<br /> den élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótusz-<br /> lábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­<br /> tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­<br /> bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­<br /> vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­<br /> gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­<br /> ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­<br /> rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­<br /> gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­<br /> gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­<br /> mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­<br /> ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­<br /> kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­<br /> dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótusz-<br /> lábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szol-<br /> gálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüsz-<br /> keségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­<br /> <br /> nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­<br /> selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hite-<br /> les lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­<br /> vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­<br /> kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­<br /> nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūr-<br /> tik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­<br /> ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek vég­<br /> zésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­<br /> sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­<br /> tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­<br /> gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­<br /> hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­<br /> detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­<br /> tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­<br /> csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-<br /> nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­<br /> nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­<br /> nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanít-<br /> ványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­<br /> val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, tel-<br /> jes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­<br /> tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­<br /> lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­<br /> gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerül-<br /> niük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanít-<br /> ványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­<br /> gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­<br /> telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyo-<br /> sodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott oda-<br /> adó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­<br /> latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­<br /> kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja <br /> a tanítványt az anyagi léttől<br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­<br /> ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­<br /> resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­<br /> mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­<br /> ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kér-<br /> lek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­<br /> nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­<br /> gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­<br /> nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­<br /> gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­<br /> lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­<br /> zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná <br /> tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­<br /> zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, <br /> hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­<br /> lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­<br /> kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­<br /> den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­<br /> felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­<br /> ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanít-<br /> ványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasítá-<br /> sai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkez-<br /> tetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­<br /> díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­<br /> hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­<br /> rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­<br /> dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­<br /> tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­<br /> tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vete-<br /> medett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transz-<br /> cendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­<br /> nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­<br /> lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendreu­<br /> tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel <br /> látja tanítványai fejlődését<br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­<br /> zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­<br /> ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fej-<br /> lődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutot-<br /> tál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­<br /> mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mint prédikátor<br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­<br /> tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­<br /> rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne fel-<br /> szabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­<br /> san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­<br /> vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­<br /> lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­<br /> <br /> ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­<br /> lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­<br /> feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­<br /> tése érdekében.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 <br /> &lt;/small&gt;<br /> [idézi: Az Úr Kapila tanításai]<br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figye-<br /> lembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy min-<br /> denki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborít-<br /> sam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācā-<br /> ryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek szá-<br /> mára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­<br /> vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­<br /> adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhak-<br /> tát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak pré-<br /> dikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki szá-<br /> momra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­<br /> ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester bevonja <br /> tanítványát a mūrti-imádatba<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> : śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūr-<br /> tit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasz-<br /> totta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> : svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elége-<br /> dettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­<br /> dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­<br /> colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek <br /> kell lennie az anyagi megfontolásoktól<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjá-<br /> val és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egyéb fontos utasítások <br /> a lelki tanítómester kötelességeire <br /> és helyes viselkedésére vonatkozóan<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­<br /> ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­<br /> hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, független-<br /> sége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sany-<br /> nyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghí-<br /> vásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materialistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfogadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­<br /> tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük vagy szívességük miatt.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokaságának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más mantrák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötö-<br /> dik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó <br /> egyéb fontos utasítások <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert <br /> küld az őszinte léleknek<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> <br /> ''<br /> :jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> :śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> ''<br /> <br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktával többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer-<br /> zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván-<br /> dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy talál-<br /> kozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­<br /> dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> ''<br /> :Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> :kívülről mint a lelki tanítómester <br /> :világosítja fel az élőlényt<br /> ''<br /> <br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanító-<br /> mester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> <br /> ''<br /> :kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> :guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> ''<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> <br /> ''<br /> :naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> :brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> :yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> :ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> ''<br /> <br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­<br /> lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­<br /> ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki taní-<br /> tómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> <br /> ''<br /> :teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> :bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> :dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> :yena mām upayānti te<br /> ''<br /> <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez forduljon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanítvány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyiben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a felté-<br /> telekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egy-<br /> aránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótusz-<br /> virág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétsé-<br /> get a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfel-<br /> sőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvi-<br /> lágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómes-<br /> teren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny felté-<br /> telekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­<br /> kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­<br /> vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­<br /> nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Háromféle lelki tanítómester<br /> (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)<br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­<br /> mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómeste-<br /> remnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki taní-<br /> tómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vigraha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meghatározása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> <br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> ''<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> adható tiszteletbeli címek<br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsudevaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanító-<br /> mester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester által <br /> használt dolgok imádandók<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> :viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> :tasmāt parataraṁ devi<br /> :tadīyānāṁ samarcanam<br /> ''<br /> <br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradékának <br /> elfogyasztása áldásos a tanítvány számára<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityā-<br /> nanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā-<br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hamis lelki tanítómesterek<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét-­tizenhárom évesen már szexu­ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki taní-<br /> tómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­<br /> tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> <br /> ''<br /> :acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> :tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> ''<br /> <br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot<br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materia-<br /> lista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, mely-<br /> nek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkel-<br /> jenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> &lt;big&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> &lt;/big&gt;<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanít-<br /> ványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy minden út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> ''<br /> :śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> :pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> :aikāntikī harer bhaktir<br /> :utpātāyaiva kalpate<br /> ''<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­<br /> tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­<br /> ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­<br /> tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester fizikai eltávozása<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyá-<br /> szolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel <br /> a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egyéb utasítások<br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki birodalommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD2&diff=621961 2025-07-03T13:26:03Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>== 2. FEJEZET ==<br /> === A lelki tanítómester ===<br /> === 1. A „guru” és az „ācārya” meghatározása ===<br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> A guru szó arra az emberre utal, aki megfelelő irányítást ad <br /> a Védák hiteles utasításai és a nagy személyiségek példamutató <br /> élete alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.28-29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „lelki tanítómester” meghatározása:<br /> ''<br /> :yāṅhā haite kṛṣṇa-bhakti sei guru haya<br /> ''<br /> „Aki felébreszti bennünk a Kṛṣṇa iránti odaadást, kétségtelenül <br /> a lelki tanítómesterünk.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.117<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A „guru” meghatározása:<br /> <br /> Az írások kijelentik:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómes­terem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tisztelet­<br /> teljes hódolatomat ajánlom neki!” Ez a guru meghatározása. <br /> Mindenki a tudatlanság sötétségében él, ezért mindenkinek <br /> szüksége van arra, hogy a transzcendentális tudás világosságot <br /> gyújtson benne. Az igazi guru az, aki felvilágosítja tanítványát, <br /> és megmenti attól, hogy az anyagi világ tudatlanságának sötét­<br /> ségében rohadjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru azt jelenti, „a tudástól nehéz”:<br /> <br /> A különböző yoga­rendszerek a test gépezetének működé­<br /> sét támogatják, a bhakti folyamata azonban felette áll az <br /> efféle mechanisztikus rendszereknek. Éppen ezért nevezik <br /> tad-vijñānának, az anyagi sík felett állónak. Ha valaki meg <br /> akarja érteni a lelki életet és a lelki tudományt, egy guruhoz <br /> kell fordulnia. A guru szó azt jelenti, „nehéz”: a tudástól nehéz. <br /> És mi ez a tudás? A tad-vijñāna. Amit a brahma-niṣṭhā tesz <br /> nehézzé. A brahma-niṣṭhā pedig nem más, mint a Brahmanhoz <br /> és a Parabrahmanhoz, Bhagavānához való ragaszkodás. Ez teszi <br /> a gurut képesítetté.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az “ācārya” meghatározása:<br /> <br /> A Vāyu Purāṇa meghatározása szerint ācārya az, aki ismeri <br /> valamennyi védikus írás jelentését, meg tudja magyarázni <br /> a Védák célját, betartja annak szabályait és előírásait, valamint <br /> arra oktatja tanítványait, hogy ugyanígy cselekedjenek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A lelki tanítómester helyzete ===<br /> A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad közönséges személynek tekinteni):<br /> <br /> … Egy valóban hiteles lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője nem <br /> különbözik Kṛṣṇától.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt <br /> mondja: sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas tathā bhā-<br /> vyata eva sadbhiḥ. A lelki tanítómesterről minden szentírás azt <br /> mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képvi­<br /> selője. Azonosnak fogadjuk őt el az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyiségével, mert az Úr legbensőségesebb szolgája (kintu prabhor <br /> yaḥ priya eva tasya). … [A tiszta bhakta lelki tanítómesterre] <br /> úgy kell tekinteni, mint a személyesen jelen lévő Istenség Legfel­<br /> sőbb [Személyiségére]. … egy hiteles lelki tanítómester tanácsát <br /> kérni azt jelenti, hogy Magának az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyiségének a tanácsát kérjük. Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki <br /> tanítómesternél kell oltalmat keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell lelki tanítómesterére tekintenie, mint <br /> Kṛṣṇa megnyilvánult képviselőjére:<br /> ''<br /> :guru kṛṣṇa-rūpa hana śāstrera pramāṇe<br /> :guru rūpe kṛṣṇa kṛpā karena bhakta-gaṇe<br /> ''<br /> A kinyilatkoztatott szentírások határozott véleménye szerint <br /> a lelki tanítómester nem különbözik Kṛṣṇától. Az Úr Kṛṣṇa <br /> a lelki tanítómester alakjában szabadítja fel bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványt ugyanolyan kapcsolat fűzi <br /> a lelki tanítómesterhez, mint a Legfelsőbb Úrhoz. A lelki taní­<br /> tómester mindig az Istenség Személyisége legalázatosabb szol­<br /> gájának vallja magát, de a tanítványnak úgy kell rá tekintenie, <br /> mint Isten megnyilvánult képviselőjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.45<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nincs különbség az Úr, valamint az avató és az oktató lelki <br /> tanítómester között:<br /> <br /> &lt;small&gt;śikṣā-guruke ta’ jāni kṛṣṇera svarūpa<br /> antaryāmī, bhakta-śreṣṭha, –– ei dui rūpa<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az oktató lelki tanítómestert Kṛṣṇa Személyiségének kell tekin-<br /> tenünk. Az Úr Kṛṣṇa Felsőlélekként és az Úr legkiválóbb bhak-<br /> tájaként nyilvánul meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, <br /> hogy az oktató lelki tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Śrī Kṛṣṇa Maga az oktató lelki tanítómesterként irányít ben­<br /> nünket belülről és kívülről. Belülről Paramātmāként, állandó <br /> társunkként tanít, kívülről pedig oktató lelki tanítómesterként <br /> tanít bennünket a Bhagavad-gītāból. … Egyetlen menedékünk <br /> <br /> <br /> a Legfelsőbb Úr, és aki arra tanít, hogy hogyan közelítsük meg <br /> Kṛṣṇát, az az Istenség Személyiségének cselekvő formája. Nincs <br /> különbség a menedéket adó Legfelsőbb Úr, valamint az avató <br /> és az oktató lelki tanítómester között. Aki ostobán különb­<br /> séget tesz közöttük, az sértést követ el az odaadó szolgálat <br /> végzése során.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómestert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének kell tekintenie:<br /> <br /> [A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Énekében] Prabuddha, <br /> a bölcs így folytatta szavait … [Nimi] királyhoz: „Kedves kirá-<br /> lyom! A tanítványnak a lelki tanítómestert nem csupán lelki <br /> tanítómesterének kell tekintenie, hanem az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége és a Felsőlélek képviselőjének is. Más szóval úgy <br /> kell őt elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kṛṣṇa <br /> külső megnyilvánulása.” Ezt minden szentírás alátámasztja, <br /> és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre tekintenie.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Kṛṣṇa kijelenti, hogy a lelki tanítómestert úgy kell elfogadni, <br /> mint Őt Magát, és ezért nem szabad irigykedni rá:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik feje­<br /> zetének huszonhetedik versében az Úr Kṛṣṇa ezt mondja …: <br /> „Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nemcsak a képvi-<br /> selőmnek kell tekinteni, hanem úgy kell elfogadni, mint Engem. <br /> Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges emberi <br /> lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, <br /> ahogy esetleg egy közönséges ember esetében tennénk. A lelki <br /> tanítómestert mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége kép-<br /> <br /> viselőjének kell látnunk. Az ő szolgálatával az ember az összes <br /> félistennek szolgálatot végez.”<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr közvetlen megnyilvánulása, ezért <br /> nem különbözik Kṛṣṇától:<br /> <br /> Noha tudom, hogy lelki tanítómesterem Śrī Caitanya szolgája, <br /> azzal is tisztában vagyok, hogy Ő egyben az Úr teljes megnyil-<br /> vánulása is.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Alapvető természetét tekintve minden élő­<br /> lény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája, s így <br /> a lelki tanítómester is az. A lelki tanítómester azonban az Úr <br /> közvetlen megnyilvánulása. Egy tanítvány ezzel a meggyőző­<br /> déssel fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban. A lelki tanítómester nem <br /> különbözik Kṛṣṇától, mert ő Kṛṣṇa megnyilvánulása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guruk (lelki tanítómesterek) mint az Abszolút Igazság hat <br /> alapelve:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī … [tisztelettel­<br /> jes] hódolatát ajánlja az Abszolút Igazság hat alapelvének. … <br /> A tat-prakāśān kifejezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> közvetlen megnyilvánulását jelöli, Nityānanda Prabhut és az <br /> avató lelki tanítómestert… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyszerre behatolt és nem <br /> hatolt be a lelki tanítómesterbe: <br /> <br /> agnau gurāv ātmani ca<br /> sarva-bhūteṣv adhokṣajam<br /> bhūtaiḥ sva-dhāmabhiḥ paśyed<br /> apraviṣṭaṁ praviṣṭavat<br /> <br /> Meg kell valósítanunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyi-<br /> sége, Viṣṇu belépett a tűzbe, a lelki tanítómesterbe, az önvalóba <br /> és valamennyi élőlénybe, minden körülmények között, ugyan-<br /> akkor azonban nem hatolt bele egyikbe sem. Kívül és belül <br /> egyaránt jelen van mint minden dolog teljhatalmú irányítója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy meghódolunk a gurunak és tiszteletünket fejez-<br /> zük ki neki, Istennek hódolunk meg és Istennek fejezzük ki <br /> a tiszteletünket:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselője, az előző ācāryák képviselője. Kṛṣṇa <br /> azt mondja, minden ācārya az Ő képviselője, ezért a guru-<br /> nak ugyanazt a tiszteletet kell megadnunk, amelyet Isten iránt <br /> tanúsítanánk. Ahogyan Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura <br /> mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből az ember <br /> megkapja Kṛṣṇa áldását.” Ha tehát meghódolunk egy hiteles <br /> guru előtt, akkor Isten előtt hódolunk meg.<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban [18.66] Kṛṣṇa a következő instrukciót <br /> adja: … „Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg <br /> egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös vissza-<br /> hatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van Kṛṣṇa? Meg-<br /> hódolok Előtte.” De a folyamat az, hogy először Kṛṣṇa képvi­<br /> selőjének hódolunk meg, s azután Kṛṣṇának. Ezért mondják: <br /> <br /> Sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. A guru éppen olyan, mint <br /> Isten. Amikor tiszteletünket fejezzük ki a gurunak, azzal Istennek <br /> fejezzük ki a tiszteletünket. Mivel Isten­tudatosak próbálunk <br /> lenni, meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki tiszteletünket Isten­<br /> nek Isten képviselőin keresztül. Minden śāstra kimondja, hogy <br /> a guru éppen olyan, mint Isten, de a guru soha nem mondja: „Én <br /> vagyok Isten.” A tanítványnak kötelessége ugyanolyan tiszteletet <br /> tanúsítani a guru iránt, mint Isten iránt, de ettől a guru még soha <br /> nem gondolja: „Ugyanazt a tiszteletet kapom a tanítványaim-<br /> tól, mint Isten, úgyhogy Isten lettem.” Amint így gondolkodik, <br /> nemhogy nem Isten, hanem csak egy kutya. Ezért mondja Viś­<br /> vanātha Cakravartī: Kintu prabhor yaḥ priya eva tasya. Mivel <br /> a guru Isten legbizalmasabb szolgája, ugyanaz a tisztelet illeti <br /> meg, mint Istent. Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az <br /> etikett szerint Isten az imádandó Isten, a guru az imádó Isten <br /> (sevaka-bhagavān). Ezért a gurut prabhupādának kell szólítani. <br /> A prabhu szó urat jelent, a pāda pedig helyzetet. A prabhupāda <br /> tehát azt jelenti: „aki elvállalta az úr helyzetét”<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester, aki a legkiválóbb brāhmaṇa és vaiṣṇava, <br /> olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége:<br /> <br /> Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett <br /> brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen <br /> brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmá-<br /> nyozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselőjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Védákból megtudhatjuk, hogy az Istenség <br /> Személyisége a Legfelsőbb Személy. Minden élőlény egy egyéni <br /> személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig <br /> a Legfelsőbb Személy. Az a brāhmaṇa, aki jól ismeri a védikus <br /> tudományt, és tökéletesen jártas a transzcendentális témákban, <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik, s ezért <br /> az ilyen brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát imádnunk kell. A vaiṣṇava <br /> magasabb rendű a brāhmaṇánál, mert míg a brāhmaṇa tudja, <br /> hogy ő Brahman, s nem anyag, egy vaiṣṇava azt is tudja, hogy <br /> ő nem csak Brahman, de a Legfelsőbb Brahman örök szolgája <br /> is. A vaiṣṇava imádata tehát magasabb rendű a templomi mūrti <br /> imádatánál. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy <br /> sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki <br /> a legkiválóbb brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentí­<br /> rás olyannak tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert āśraya-vigrahának, az Úr azon megnyil-<br /> vánulásának nevezik, akinél menedéket kell keresnünk:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége csupán mérhetetlen könyörületből <br /> nyilvánítja meg Magát a lelki tanítómester formájában. Ezért <br /> az ācārya tevékenységei között az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatán kívül semmi más nem szerepel. Ő a Szolgáló Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyisége. Érdemes oltalmat keresnünk egy <br /> ilyen megingathatatlan bhaktánál, akit āśraya-vigrahának, az <br /> Úr azon megnyilvánulásának vagy formájának neveznek, akinél <br /> menedéket kell keresnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent, és szolgálnunk <br /> kell őket:<br /> <br /> A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell <br /> tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit <br /> mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort <br /> figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá. … Isten szolgái azért jönnek, hogy <br /> az Isten­tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek min­den tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját <br /> szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha <br /> közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy <br /> szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent <br /> kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon <br /> kedvesek Neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester annyiban tekinthető egynek a Legfelsőbb <br /> Úrral, hogy nagyon kedves Neki:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekin­tik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu hiteles képviselőjének. … A Védák igazi filozófiája az <br /> acintya-bhedābheda-tattva, mely szerint minden azonos az <br /> Istenség Személyiségével, ugyanakkor különbözik is Tőle. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī megerősíti, hogy ez a hiteles lelki <br /> tanítómester valódi helyzete, és kijelenti, hogy a lelki tanító­<br /> mesterre mindig a Mukundához (Śrī Kṛṣṇához) fűződő benső­séges kapcsolat alapján kell gondolnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī <br /> Bhakti-sandarbhájában (213) egyértelműen megmagyarázza, <br /> hogy a tiszta bhakta szemlélete, mely szerint a lelki tanítómes­<br /> ter és az Úr Śiva egyek az Istenség Személyiségével, csak abból <br /> a szempontból állja meg helyét, hogy mindketten nagyon kedve­sek az Úrnak, de nem azonosak Vele minden tekintetben. Śrīla <br /> Raghunātha dāsa Gosvāmī és Śrīla Jīva Gosvāmī nyomdokait <br /> követve a későbbi ācāryák – köztük Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura – megerősítették ugyanezeket az igazságokat. A lelki <br /> tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírások <br /> a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr képviselője, a guru olyan, mint Maga az Úr, mert nem <br /> mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> nem mondott:<br /> <br /> … [El] kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanító­<br /> mester lelki tanítómesterének nevez.<br /> <br /> Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy <br /> kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője <br /> olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. Yāre dekha, <br /> tāre kaha `kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta 7.128]: az <br /> igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek <br /> megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát <br /> fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester változtatás nélkül adja át Kṛṣṇa <br /> tanítását, nem különbözik az Istenség Személyiségétől:<br /> <br /> … [A] Bhagavad-gītāt, ami nem más, mint az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége tanítása, a lelki tanítómester úgy adja át, <br /> ahogy az van, változtatás nélkül. Az Abszolút Igazság tehát <br /> jelen van a lelki tanítómesterben. A 26. vers egyértelműen kije­lenti: jñāna-dīpa-prade. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> valódi tudásban részesíti az egész világot, s a lelki tanítómester <br /> a Legfelsőbb Istenség képviselőjeként szerte a világon elterjeszti <br /> ezt a tanítást. Abszolút síkon tehát nincs különbség a lelki taní­<br /> tómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyisége, mert tökéletesen képviseli az Urat azzal, hogy tudás-<br /> ban részesít másokat:<br /> <br /> A misztikus erő legemelkedettebb mestereként tekintek rád. <br /> Tökéletesen ismered a lelki tudományt, te vagy a legkiválóbb <br /> minden művelt bölcs között, s az egész emberi társadalom érde-<br /> kében szálltál alá. Azért jöttél, hogy a lelki tudást terjeszd, és <br /> Kapiladevának, Isten inkarnációjának és a tudás teljes részének <br /> közvetlen képviselője vagy. Ezért téged kérdezlek, óh, lelki <br /> tanítómester, mi a legbiztosabb menedék ebben a világban?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Noha Jaḍa Bharata egyszerű élőlény volt, <br /> örökölte mindazt a tudást, amit az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége, Kapiladeva tanított. Ily módon közvetlenül az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének lehet tekinteni. Ahogy azt Śrīla <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti a lelki tanítómes­<br /> terhez írt versében: sākṣād-dharitvena samasta-śāstraiḥ. Egy <br /> olyan emelkedett személyiség, mint Jaḍa Bharata olyan, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert tökéletesen képviseli <br /> az Urat azzal, hogy tudásban részesít másokat. Ez a vers Jaḍa <br /> Bharatát az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képvi­<br /> <br /> <br /> selőjének fogadja el, hiszen a Legfelsőbb Úr nevében a tudás <br /> terjesztésének élt. Rahūgaṇa Mahārāja ezért arra a következte­<br /> tésre jutott, hogy helyénvaló, ha az ātma-tattváról, a lelki tudo­<br /> mányról kérdez tőle. Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. A vers ezt a védikus utasítást is <br /> megerősíti. Ha valaki egy kicsit is érdeklődik a lelki tudomány <br /> iránt (brahma-jijñāsā), akkor egy olyan guruhoz kell fordulnia, <br /> mint Jaḍa Bharata.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.10.19<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekvő lelki <br /> tanítómester olyan, mint a Legfelsőbb Úr:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjét, aki <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztésén munkálkodik, szintén a Legfel­sőbb Úr vezeti, hogy helyesen cselekedjen az Úr parancsának <br /> végrehajtása során. Az ilyen ember talán közönséges emberi <br /> lénynek tűnik, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége nevében cselekszik, aki a legfelsőbb lelki tanítómes­<br /> ter, nem szabad semmibe vennünk abban a hiszemben, hogy <br /> közönséges ember. Az írások kijelentik: ācāryaṁ māṁ vijānīyāt <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27], tudnunk kell, hogy az ācārya, <br /> aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében cselekszik, <br /> éppen olyan, mint Maga a Legfelsőbb Úr. … Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura azt tanácsolta, hogy a Legfelsőbb Úr nevében <br /> cselekvő lelki tanítómestert úgy kell imádnunk, mint aki éppen <br /> olyan, mint a Legfelsőbb Úr, hiszen az Úr legbensőségesebb <br /> szolgája ő, aki az Úr üzenetét hirdeti az anyagi világba került, <br /> feltételekhez kötött lelkek érdekében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa képviselőjeként cselekszik:<br /> <br /> Az emberi élet arra való, hogy megértsük a helyzetünket, és <br /> kövessük a Bhagavad-gītā utasításait. A Bhagavad-gītāban <br /> Arjuna saját példájával tanít minket, amikor gurujaként tekint <br /> Kṛṣṇára. Arra kéri, hogy legyen a lelki tanítómestere és tanítsa <br /> őt. Śrī Kṛṣṇa tanításai nem csupán Arjunának szólnak, hanem <br /> mindenkinek. Śrī Kṛṣṇa azt mondja nekünk a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy kutassunk fel egy gurut. Az első guru Śrī Kṛṣṇa Maga, és <br /> bárki, aki Őt képviseli, szintén guru. Ha én üzletember vagyok, <br /> és valaki elkezdi reklámozni az üzletemet és követni az utasítá­saimat, akkor engem képvisel. Ha viszont csak mondja, hogy <br /> engem képvisel és az én utasításaiat követi, ám a pénzemet <br /> valami másra költi, valójában nem a képviselőm, hanem egy <br /> közönséges csaló. Kṛṣṇa képviselője nem mond olyat, hogy ő <br /> Kṛṣṇává vált. Aki ilyet mond, az sem nem képviselő, sem nem <br /> guru. Az csak egy közönséges csaló. Kṛṣṇát az képviseli, aki <br /> Őt hirdeti. Kṛṣṇa azt mondja: „Adj fel mindent, és hódolj meg <br /> Énelőttem!” Kṛṣṇa képviselője pedig ezt: „Adj fel mindent, és <br /> csak hódolj meg Kṛṣṇának!” Igazán nem olyan nehéz megérteni <br /> ezt. Bárki lehet Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A tiszta bhakta lelki tanítómester az Úr képviselője, és ugyan-<br /> úgy tisztelik, mint az Urat:<br /> <br /> Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni <br /> a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül <br /> semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda <br /> nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az <br /> Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy <br /> tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének <br /> fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta <br /> bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbenső­<br /> ségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból <br /> <br /> <br /> az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, <br /> vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az írások szerint az Úr <br /> helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki <br /> tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az <br /> Úr szolgája alázatos szolgájának tartja [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez a tiszta odaadás útja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét: amikor meglátjuk, le kell borulnunk előtte:<br /> <br /> Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura írja, sākṣād-dharitvena <br /> samasta śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, a paramparā-ācāryát <br /> éppen úgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … Ha valaki meglát egy ācāryát, azonnal le kell borul­<br /> nia előtte.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak úgy kell tekintenie a lelki tanítómesterre, mint <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:<br /> <br /> A tanítvány úgy fogadja el a lelki tanítómestert, mint az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségét. … Mivel a lelki tanítómester az <br /> Úr legbensőségesebb szolgája, pontosan úgy kell bánni vele, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Sohasem szabad <br /> figyelmen kívül hagyni és engedetlennek lenni vele szemben, <br /> mintha közönséges ember lenne.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítvány kötelessége, hogy úgy tisztelje a lelki tanítómestert, <br /> mint Istent:<br /> <br /> Ms. Nixon: Ön hangoztatja, hogy nem Isten, nekem, kívülál­<br /> lónak mégis feltűnik, hogy istenítik a hívei.<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, mert ez a kötelességük. Mivel a lelki <br /> tanítómester Isten utasításait hajtja végre, ugyanúgy kell tisz­<br /> telni, mint Istent, ahogyan egy kormányhivatalnokot is ugyan­<br /> úgy kell tisztelni, mint magát a kormányt, hiszen annak a ren­<br /> deleteit hajtja végre. Még egy közrendőrnek is kijár a tisztelet, <br /> hiszen a kormány embere, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez <br /> a rendőr a kormány. Sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair uktas <br /> tathā bhāvyata eva sadbhiḥ: „A lelki tanítómestert úgy kell <br /> tisztelni, mint a Legfelsőbb Urat, mert ő az Úr legbizalmasabb <br /> szolgája. Ezt elismeri az összes kinyilatkoztatott írás, és az <br /> összes tekintély követi.”<br /> Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörű anyagi dologról is szeret­<br /> nék érdeklődni, amiket a tanítványok hoznak önnek. Például <br /> a repülőteret egy gyönyörű luxusautón hagyta el. Azért vagyok <br /> erre kíváncsi, mert…<br /> Śrīla Prabhupāda: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse <br /> a lelki tanítómestert ugyanolyannak, mint Istent. Ha valaki <br /> a kormánynak kijáró tisztelettel akar fogadni egy kormányhiva­<br /> talnokot, akkor nagyon gazdag fogadtatásban kell részesítenie. <br /> Ha valaki Istenként tiszteli a lelki tanítómestert, ugyanazokat <br /> a dolgokat kell felajánlania neki, mint amiket Istennek ajánlana <br /> fel. Isten aranyhintón közlekedik. Ha a tanítvány egy közön­séges személygépkocsit ajánlana fel a lelki tanítómesterének, <br /> az nem volna elegendő, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy <br /> kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, <br /> közönséges személygépkocsiba ültetné, vagy szerezne gyorsan <br /> egy luxusautót?<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek <br /> tekintenünk:<br /> <br /> Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cse­<br /> lekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek <br /> segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanító­<br /> mester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert <br /> nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt <br /> mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem <br /> szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges <br /> emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségé-<br /> nek helyettese (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.27). Úgy kell visel­<br /> kednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és <br /> sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi <br /> lénynek tekintenünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, <br /> ugyanolyan imádat illeti meg, mint az Urat<br /> <br /> Uddhava [azt ajánlotta] a gopīknak: megmenekülhetnek <br /> a távollét fájdalmának tüzétől, ha szemüket lehunyva elkezde­<br /> nek Kṛṣṇa cselekedetein meditálni, mindazokon a kedvtelése­<br /> ken, melyeket Vele éltek át a kezdet kezdetétől fogva. A gopīk <br /> így is tettek: míg kívülről Uddhava elbeszéléseit hallgatták, és <br /> lelki szemeik előtt lejátszódtak Kṛṣṇa kedvtelései, addig belül, <br /> az emlékeikben, sorra felidézték azokat. Uddhava szavainak <br /> köszönhetően a gopīk megértették, hogy valójában nincsenek <br /> is távol Kṛṣṇától. Mialatt állandóan Kṛṣṇára gondoltak, Kṛṣṇa <br /> is állandóan rájuk gondolt Mathurāban.<br /> <br /> Uddhava tanácsai és útmutatásai az azonnali haláltól men­<br /> tették meg a gopīkat, akik felismerték, hogy milyen nagy áldás­<br /> ban részesítette őket Uddhava. Tulajdonképpen a gopīk tanító­<br /> mestereként, śikṣā-gurujaként lépett fel, akik ezért ugyanolyan <br /> imádatban részesítették, mintha Kṛṣṇát imádnák. A szentírások <br /> kijelentik, hogy a lelki tanítómestert ugyanolyan imádat illeti <br /> <br /> meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert a lelki <br /> tanítómester Kṛṣṇa rendkívül bizalmas szolgája, illetve – ahogy <br /> azt a hiteles szaktekintélyek is megállapítják – Kṛṣṇa külső <br /> megnyilvánulása.<br /> <br /> Amikor a gopīk megértették, hogy Kṛṣṇa velük van, megsza­<br /> badultak a kínzó tűztől, mely transzcendentális lángjaival égette <br /> őket. Belül, a szívük mélyén Kṛṣṇa társaságára emlékeztek, <br /> kívülről pedig Uddhava segített nekik azzal, hogy tanácsokkal, <br /> útmutatásokkal látta el őket..<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti az Urat, aki olyan, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, védikus tanulmá-<br /> nyai és lemondásai hatástalanok maradnak:<br /> <br /> yasya sākṣād bhagavati<br /> jñāna-dīpa-prade gurau<br /> martyāsad-dhīḥ śrutaṁ tasya<br /> sarvaṁ kuñjara-śaucavat<br /> <br /> A lelki tanítómestert közvetlenül a Legfelsőbb Úrnak kell tekin-<br /> tenünk, mert ő az, aki a transzcendentális tudást átadva vilá-<br /> gosságot gyújt bennünk. Éppen ezért annak számára, aki kitart <br /> a mellett az anyagi felfogás mellett, hogy a lelki tanítómester <br /> közönséges emberi lény, minden kudarccal fog végződni. Az, <br /> hogy megvilágosodást ér el, hogy tanulmányozza és ismeri <br /> a Védákat, olyan csupán, mint amikor az elefánt fürdőt vesz.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A szentírások azt javasolják, hogy a lelki <br /> tanítómestert úgy kell tisztelnünk, mint aki az Istenség Leg­felsőbb Személyiségével azonos szinten áll. Sākṣād dharitvena <br /> samasta-śāstraiḥ. Ezt rendeli el minden szentírás. Ācāryaṁ <br /> māṁ vijānīyāt. Az ācāryát ugyanolyannak kell tekintenünk, <br /> mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki mindezen <br /> utasítások ellenére közönséges emberi lénynek tekinti őt, sorsa <br /> meg van pecsételve. Éppen olyan hiábavalóan tanulmányozza <br /> a Védákat, és éppen olyan hasztalanul végez lemondásokat <br /> és vezekléseket a megvilágosodása érdekében, mint amilyen <br /> hiábavalóan vesz fürdőt az elefánt. Az elefánt alaposan meg­fürdik a tóban, de amint kijön a partra, nyomban fog egy kis <br /> homokot, és beszórja vele a testét. Az elefánt fürdésének tehát <br /> semmi értelme. Az ember érvelhet azzal, hogy ha a lelki taní­tómestert rokonai és szomszédai közönséges emberi lénynek <br /> tekintik, miért baj, ha a tanítvány is közönséges embernek véli<br /> lelki tanítómesterét? … Ha a lelki tanítómestert, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége hiteles képviselőjét a rokonai közön­séges embernek vélik, az nem jelenti azt, hogy valóban az. <br /> A lelki tanítómester ugyanolyan, mint az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, ezért aki igazán komolyan szeretne fejlődni a lelki <br /> életben, annak így kell gondolkodnia a lelki tanítómesterről. Ha <br /> egy tanítvány akár egy hajszálnyira is eltér ettől a felfogástól, <br /> az nagy csapást jelent védikus tanulmányaira és lemondására.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.26-27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt, aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestert <br /> közönséges embernek véli, a pokol lakójának tekintik:<br /> <br /> arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matir vaiṣṇave jāti-buddhir<br /> viṣṇor vā vaiṣṇavānāṁ kali-mala-mathane pāda-tīrthe ‘mbu-buddhiḥ<br /> śrī-viṣṇor nāmni mantre sakala-kaluṣa-he śabda-sāmānya-buddhir<br /> viṣṇau sarveśvareśe tad-itara-sama-dhīr yasya vā nārakī saḥ<br /> <br /> „Aki azt hiszi, hogy a templomban a mūrti fából vagy kőből <br /> készült; aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­<br /> tert közönséges embernek véli; aki azt gondolja, hogy az <br /> Acyuta­gotrába tartozó vaiṣṇava egy bizonyos kaszthoz vagy <br /> <br /> hitvalláshoz tartozik; és aki a caraṇāmṛtát vagy a Gangesz vizét <br /> közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”<br /> <br /> Padma Purāṇa <br /> &lt;small&gt;[idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.12]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Tilos azt gondolni, hogy az ācārya közönséges ember:<br /> <br /> Vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhaya, mondják az írások. <br /> Lehet valaki nagy tudású, nem értheti meg egy vaiṣṇava visel­<br /> kedését. Bárki félelem nélkül menedéket kereshet egy tiszta <br /> vaiṣṇavánál. … Nārada Munit, Haridāsa Ṭhākurát és azokat <br /> az ācāryákat, akik arra kaptak felhatalmazást, hogy terjesszék <br /> az Úr dicsőségét, nem lehet lehúzni az anyagi síkra. Szigorúan <br /> tilos tehát azt gondolni, hogy az ācārya egy közönséges emberi <br /> lény (guruṣu nara-matiḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A Kṛṣṇa által felhatalmazott lelki tanítómester szabadon cse-<br /> lekedhet:<br /> <br /> Amikor Sārvabhauma Bhaṭṭācārya ezt meghallotta, megkér-<br /> dezte Śrī Caitanya Mahāprabhut: „Miért tartott Īśvara Purī <br /> olyan szolgát, aki śūdra családból származik?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kāśīśvara és Govinda Īśvara Purī személyes <br /> szolgái voltak. Īśvara Purī eltávozása után Kāśīśvara útnak <br /> indult, hogy bejárja India valamennyi szent helyét. Lelki taní­tómestere utasítására Govinda azonnal Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhuhoz ment, hogy menedéket keressen Nála. Govinda śūdra <br /> családból származott, mivel azonban avatást kapott Īśvara <br /> Purītól, kétségtelenül brāhmaṇa lett. Sārvabhauma Bhaṭṭācā­<br /> rya most azt kérdezi Śrī Caitanya Mahāprabhutól, miért <br /> fogadott el Īśvara Purī śūdra családból származó tanítványt. <br /> A smṛti-śāstra szerint, amely a varṇāśrama intézményének <br /> irányításához ad útmutatásokat, egy brāhmaṇa nem fogad­hat el tanítványt az alacsonyabb kasztokból, azaz kṣatriyát, <br /> vaiśyát vagy śūdrát nem alkalmazhat a szolgálatában. Ha egy <br /> lelki tanítómester felfogad egy ilyen embert, beszennyeződik. <br /> Ezért kérdezte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, hogy miért foga­dott el Īśvara Purī olyan szolgát illetve tanítványt, aki śūdra <br /> családban született.<br /> <br /> Kérdésére Śrī Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta, hogy <br /> lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt az Úr olyannyira felhatal­mazta, hogy épp olyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége. Ennek köszönhetően ő volt az egész világ lelki taní­tómestere. Neki nem kellett engedelmeskednie semmilyen világi <br /> szabálynak vagy előírásnak. Egy olyan felhatalmazott lelki <br /> tanítómester, mint Īśvara Purī, képes bárkit megáldani a kegy­ével, kasztjára vagy vallására való tekintet nélkül. A következ­<br /> tetés tehát az, hogy a felhatalmazott lelki tanítómestert Kṛṣṇa <br /> és saját guruja jogosítja fel tetteire, ezért ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét. Ezt mondja ki Viśvanātha Cakravartī: sākṣād-dharitvena. <br /> A feljogosított lelki tanítómester éppen olyan, mint Hari, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogy Hari azt teheti, amit <br /> akar, úgy a felhatalmazott lelki tanítómester szintén szabadon <br /> cselekedhet. Ahogy Harira nem érvényesek a világi szabályok <br /> és előírások, az Általa felhatalmazott lelki tanítómester szintén <br /> nem köteles engedelmeskedni nekik. A Caitanya-caritāmṛta <br /> (Antya-līlā 7.11) kijelenti: kṛṣṇa-śakti vinā nahe tāra pravartana. A hiteles lelki tanítómester, akit Kṛṣṇa minden képesség­<br /> gel felruház, képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevének <br /> dicsőségét, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott <br /> felhatalmazást. Az anyagi világban ha valaki rendelkezik ura <br /> meghatalmazásával, cselekedhet a nevében. Ehhez hasonlóan <br /> azt a lelki tanítómestert, aki saját hiteles lelki tanítómesterén <br /> <br /> keresztül Kṛṣṇától kapott meghatalmazást, ugyanolyannak kell <br /> tekintenünk, mint Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.136-37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete<br /> <br /> A lelki tanítómester örök helyzete és feladata:<br /> <br /> Minden élőlény örökké Śrī Kṛṣṇa Caitanya szolgája, ezért <br /> a lelki tanítómester sem lehet más, mint az Úr Caitanya szol­<br /> gája. A lelki tanítómester örök feladata az, hogy a tanítványo­<br /> kat a szolgálatkész hozzáállásra nevelje, s így terjessze az Úr <br /> szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestert mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges <br /> társának vagy Śrīla Nityānanda Prabhu megnyilvánult kép-<br /> viselőjének tekintik:<br /> <br /> A lelki tanítómesterhez szóló imáiban Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī Ṭhākura alátámasztja, hogy a kinyilatkoztatott szentírá­<br /> sok a lelki tanítómestert az Istenség Személyiségével azonosnak <br /> tekintik, mert nagyon kedves és bensőséges szolgája az Úrnak. <br /> A gauḍīya vaiṣṇavák ezért annak fényében imádják Śrīla Guru­<br /> devát (a lelki tanítómestert), hogy ő az Istenség Személyiségének <br /> szolgája. Az odaadó szolgálatról szóló ősi szentírások, valamint <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura és <br /> más tiszta vaiṣṇavák újabb keletű dalai a lelki tanítómester­<br /> ről mindig Śrīmatī Rādhārāṇī bensőséges társaként vagy Śrīla <br /> Nityānanda Prabhu megnyilvánult képviselőjeként írnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a gopīk társa:<br /> <br /> nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> <br /> „A lelki tanítómester nagyon kedves a gopīknak, mert ügyesen <br /> segít nekik választékos és kifinomult eleganciával előkészíteni <br /> Vṛndāvana ligeteit, hogy tökéletessé tegyék Rādhā és Kṛṣṇa <br /> szeretői kedvteléseit. Mélységes tisztelettel borulok az ilyen <br /> lelki tanítómester lótuszlába elé.”<br /> <br /> Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 6. vers <br /> Śrīla Visvanatha Cakravartī Ṭhākura<br /> <br /> A lelki tanítómester és <br /> az Úr közötti különbség<br /> <br /> A lelki tanítómester és Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti <br /> különbség:<br /> <br /> A lelki tanítómestert sevaka-bhagavānnak, a szolgáló Istenség <br /> Személyiségének nevezik, Kṛṣṇát pedig sevya-bhagavānnak, az <br /> imádandó Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A lelki tanító­<br /> mester az imádó Isten, míg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, <br /> Kṛṣṇa az imádandó Isten. Ez a különbség a lelki tanítómester <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr jīva-tattva szolgája:<br /> <br /> A Caitanya-caritāmṛta … (Ādi. 5.142) azt mondja: ekale īśvara <br /> kṛṣṇa, āra saba bhṛtya, az egyetlen Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, és min­<br /> denki más, akár viṣṇu-tattva, akár jīva-tattva, az Urat szolgálja. <br /> Mind a viṣṇu-tattvák (mint Nityānanda Prabhu és Advaita), <br /> mind a jīva-tattvák (śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda) az Úr szol­<br /> gálatába mélyednek, de különbséget kell tennünk a viṣṇu-tattva <br /> szolgák és a jīva-tattva szolgák között. A jīva-tattva szolga – <br /> a lelki tanítómester – valójában a szolgáló Isten. Amint az előző <br /> versek elmagyarázták, az abszolút világban nincsenek ilyen <br /> különbségek, mégis figyelembe kell vennünk ezeket az eltéré­<br /> seket, hogy a Legfelsőbbet megkülönböztessük alárendeltjeitől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> === 3. A lelki tanítómester kritériumai és ismertetőjegyei ===<br /> <br /> A lelki tanítómester szigorúan követi <br /> a tanítványi láncolatot és a szentírásokat<br /> <br /> A gurutól kapott tudás Magától az Úrtól száll alá, a tanítványi <br /> láncolaton keresztül:<br /> <br /> A Védák transzcendentális tudományát Isten először Brahmā­<br /> nak, a mi univerzumunk teremtőjének mondta el. Brahmā­<br /> tól a tudás Nāradához szállt alá, Nāradától Vyāsadevához, <br /> Vyāsadevától Madhvához, majd a tanítványi láncolaton keresz­<br /> tül öröklődött tovább tanítványról tanítványra, míg el nem <br /> érkezett az Úr Gaurāṅgához – Śrī Kṛṣṇa Caitanyához –, aki Śrī <br /> Īśvara Purī tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelen­legi Ācāryadeva a tanítványi láncolat tizedik képviselője Śrī <br /> Rūpa Gosvāmī óta, aki az Úr Caitanya eredeti képviselőjeként <br /> a maga teljességében hagyományozta tovább a transzcendentá­<br /> lis örökséget. A Gurudevánktól kapott tudás nem különbözik <br /> attól, amit maga Isten és az egymást követő ācāryák örökítettek <br /> tovább Brahmā tanítványi láncolatában. A Śrī Vyāsa­pūjā­tithi <br /> kedvező napját azért imádjuk, mert az ācārya az élő képviselője <br /> Vyāsadevának, a Védák, a purāṇák, a Bhagavad-gītā, a Mahābhārata és a Śrīmad-Bhāgavatam isteni szerkesztőjének.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha követjük a tanítványi láncolat rendszerét, az egész világ <br /> guruja lehetünk:<br /> <br /> Ha közönséges embertől kapunk tudást, annak számos hátul­<br /> ütője van. A közönséges ember ugyanis könnyen illúzióba esik, <br /> amellett pedig hajlamos a csalásra. De még ha nagy tudós is, <br /> akkor sem tökéletes a tudása. A tökéletesség gyökeresen más, <br /> mint amit az anyagi világban kapunk belőle. A tökéletesség <br /> azt jelenti, hogy nincsenek hibák, nincsenek illúziók, nincsen <br /> csalás és nincsenek hiányosságok. Azért olvassuk az írásokban, <br /> hogy bhagavān uvāca, mert Bhagavān tökéletes. Bhagavāntól <br /> kell tehát hallanunk, vagy egy olyan személytől, aki nem tér el <br /> attól, amit Bhagavān mondott.<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az alapelven nyugszik. Nem <br /> mondunk semmi olyat, amit mi találunk volna ki. Amit mi <br /> találunk ki, az szükségképpen tökéletlen vagy hiányos. Mennyit <br /> ér a saját filozófia? Mennyit ér a saját gondolat? Az emberek <br /> azt mondogatják, „véleményem szerint”, mintha a véleményük <br /> olyan sokat jelentene. Bezzeg azt senki nem gondolja magáról: <br /> „Én egy hétpróbás gazember vagyok!” Az emberek nagyra<br /> tartják a véleményüket, mintha ők találták volna fel a spanyol­viaszt. Ebben az anyagi világban mindenkinek tökéletlenek <br /> az érzékei, ezért mindaz a tudás, amit rajtuk keresztül szerez <br /> valaki, szükségképpen tökéletlen. Amint azt már oly sokszor <br /> hangsúlyoztuk: tudásra a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> szert tennünk. Bhagavāntól kell származnia, aki tökéletes. Ha <br /> egyszerűen csak követjük ezt a rendszert, az egész világ guruja <br /> lehetünk. … Nem nehéz gurunak lenni, ha csak azt ismételjük, <br /> amit Kṛṣṇa mond.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru egy, mert nem mond mást, mint a tanítványi láncolat-<br /> hoz tartozó elődei:<br /> <br /> A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel <br /> egy gurut – sőt, valójában a gurut kutassuk fel, ne csak egy <br /> gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön <br /> el. A tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vyāsadeva és Kṛṣṇa <br /> tanítottak ötezer évvel ezelőtt. Nincs semmi különbség a két <br /> utasítás között. Bár több száz és ezer ācārya jött és távozott <br /> el, az üzenet változatlan. Igazi guru nem lehet kettő, mert az <br /> igazi guru nem mond mást, mint az elődei. Néhány lelki tanító <br /> azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de <br /> az ilyen mester nem guru. Az állítólagos guruk csupán szél­<br /> hámosok. A valódi gurunak csak egy véleménye van, de az <br /> Kṛṣṇa, Vyāsadeva, Nārada, Arjuna, Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> és a hat Gosvāmī véleménye. Ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa elbe­<br /> szélte a Bhagavad-gītāt, Vyāsadeva pedig lejegyezte azt. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt <br /> írta: śrī bhagavān uvāca, ami azt jelenti: „Az Istenség Legfel-<br /> sőbb Személyisége azt mondja”. Mindent, amit Vyāsadeva leírt, <br /> eredetileg az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta. Śrīla <br /> Vyāsadeva nem tette hozzá a saját véleményét.<br /> <br /> Következésképpen Śrīla Vyāsadeva guru. Nem ferdíti el <br /> Kṛṣṇa szavait, hanem pontosan úgy adja át, ahogyan azt Kṛṣṇa <br /> elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a kézbesítőnek nem kell <br /> kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie a távirathoz. Ő csak <br /> átadja. Ez a guru dolga. Bárki legyen a guru, az üzenet ugyanaz, <br /> ezért mondják, hogy a guru egy.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru egy, de végtelen alakváltozatban jelenik meg: a guru <br /> elve univerzális, nem szektariánus:<br /> <br /> Uraim, az a tiszteletadás, amelyet ma este Ācāryadevának ren­<br /> deztünk, nem valamiféle szektás jellegzetesség, hiszen a guru-<br /> deva vagy ācāryadeva alapelvei egyetemes érvényűek. Szó sincs <br /> arról, hogy az én gurumat megkülönböztetnénk az önök guru­<br /> jától vagy másokétól. Egyetlen guru van csak, aki végtelen <br /> alakváltozatban jelenik meg azért, hogy tanítson bennünket: <br /> önöket, engem és mindenki mást.<br /> <br /> A hiteles szentírásokból tudjuk, hogy a guru, az ācāryadeva <br /> az abszolút világ üzenetét közvetíti, az Abszolút Személyiség <br /> transzcendentális hajlékának üzenetét, ahol minden egyformán <br /> az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ, „kövesd az előző ācārya lábnyomait”, <br /> de a śloka valódi jelentésének feltárásával még adósak vagyunk. <br /> Ha alapos vizsgálat alá vetjük ezt a mondatot, belátjuk, hogy <br /> csak egy mahājana van, és csak egy királyi út vezet a transz­<br /> cendentális világba. A Muṇḍaka-upaniṣad [1.2.12] kijelenti:<br /> ''<br /> :tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet <br /> :samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham<br /> ''<br /> „Annak érdekében, hogy megismerjük a transzcendentális <br /> tudományt, a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómesteréhez <br /> <br /> kell fordulnunk, akinek tudata szilárdan honol az Abszolút <br /> Igazságban.”<br /> <br /> Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcen­<br /> dentális tudás megszerzése érdekében az embernek a guruhoz <br /> kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy – és ebben <br /> nincs véleménykülönbség közöttünk –, akkor a guru szintén <br /> nem lehet kettő. Ācāryadeva, akinek ma alázatos tiszteletünket <br /> fejezzük ki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az <br /> igazság különféle magyarázóinak egyike. Épp ellenkezőleg: ő <br /> jagad-guru, mindannyiunk guruja, és a különbség csak az, hogy <br /> míg egyesek teljes szívvel engedelmeskednek neki, mások nem <br /> engedelmeskednek közvetlenül neki.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A Śrī Kṛṣṇától mint legfőbb tekintélytől eredő tanítványi lán-<br /> colat követésével az ember guru lehet:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos filozófia nagyon egyszerű, mert nem találunk <br /> ki benne gondolatokat, hanem azokat a gondolatokat és sza­vakat vesszük át, amelyeket Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy, az Ő <br /> inkarnációja vagy pedig a képviselője mondott. Kṛṣṇa képvi­selője nem mond semmit, ami Kṛṣṇa Maga ne mondott volna. <br /> Nagyon könnyű képviselőnek lenni, de nem lehetünk Kṛṣṇa <br /> képviselői, ha a szavait kényünk­kedvünk szerint próbáljuk <br /> értelmezni.<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa megfellebbezhetetlen, és ha tartjuk magunkat <br /> ehhez az elvhez, belőlünk is válhat guru. Ahhoz, hogy guruk <br /> legyünk, nem kell változtatnunk a helyzetünkön. Csak annyi <br /> a dolgunk, hogy követjük a Śrī Kṛṣṇától eredő tanítványi lán­colatot. Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta: āmāra ājñāya <br /> guru hañā tara’ ei deśa (Śrī Caitanya­caritāmṛta Madhya­līlā <br /> 7.128). Arra szólította fel az embereket, hogy tanuljanak Tőle, <br /> majd menjenek ki a falujukba, és tanítsanak másokat is. „De<br /> hát én írástudatlan vagyok, iskolába sem jártam” – gondolhatja <br /> valaki. – „Előkelő családba sem születtem. Hogy is lehetnék <br /> guru?” Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nem olyan nehéz. <br /> Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 7.128]: „Te csak mond, amit Kṛṣṇa mond. Akkor <br /> guru leszel.” Aki azt mondja, amit Kṛṣṇa nem mondott, nem <br /> guru, hanem gazember. Egy guru csak azt mondja, amit Kṛṣṇa <br /> mondott.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester Vyāsadeva képviselője és gosvāmī:<br /> <br /> Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték <br /> reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet <br /> ajánlottak fel Śrī Sūta Gosvāmīnak, és mélységes tisztelettel <br /> tudakozódni kezdtek tőle.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A nagy szentek a Bhāgavatam elbeszé­<br /> lőjének tiszteletbeli, emelt ülőhelyet ajánlottak fel, amelyet <br /> vyāsāsanának hívnak, Śrī Vyāsadeva ülőhelyének. Śrī Vyāsadeva <br /> minden ember eredeti lelki tanítója, s minden tanítót az ő kép­<br /> viselőjének tekintenek. Képviselő az, aki teljes mértékben Śrī <br /> Vyāsadeva nézőpontját képviseli. Śrī Vyāsadeva Śrī Śukadeva <br /> Gosvāmīnak adta át a Bhāgavatam üzenetét, és Śrī Sūta Go ­<br /> svāmī tőle hallotta. A tanítványi láncolatban Śrī Vyāsadeva <br /> minden hiteles képviselőjét gosvāmīnak kell tekinteni. Ezek <br /> a gosvāmīk visszafogják minden érzéküket, és ragaszkodnak <br /> ahhoz az úthoz, amelyet az előző ācāryák jártak. A gosvāmīk <br /> nem szeszélyes elképzelések alapján tartanak előadásokat <br /> a Bhāgavatamból. A legnagyobb figyelemmel végzik szolgála­<br /> tukat, és pontosan követik elődeiket, akik változtatás nélkül <br /> adták át nekik a lelki üzenetet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatát a paramparā hiteles védikus <br /> rendszerén keresztül kell megkapni:<br /> <br /> Śrī Kaśyapa Muni így szólt: Amikor utódokra vágytam, kérdé-<br /> seket tettem fel az Úr Brahmānak, aki egy lótuszvirágból szüle-<br /> tett. Most elmagyarázom neked ugyanazt a folyamatot, amelyet <br /> az Úr Brahmā tanított nekem, s amelyet követve az ember <br /> elégedetté teheti Keśavát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Kaśyapa Muni ugyanazt a folyamatot <br /> akarta megtanítani Aditinek, amelyet Brahmā javasolt neki, <br /> hogy elégedetté tehesse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez <br /> rendkívül értékes dolog. A guru nem talál ki egy új folyamatot, <br /> hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy <br /> olyan hiteles folyamatot kap, amelyet a guru az ő gurujától <br /> kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (evaṁ <br /> paramparā-prāptaṁ imaṁ rājarṣayo viduḥ [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 4.2]). Ez az a hiteles védikus rendszer, amelyen <br /> keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely <br /> elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elengedhe­<br /> tetlen tehát, hogy egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez <br /> forduljunk. Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki meg­<br /> kapta saját guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert <br /> elnyerte az ő guruja kegyét. Ezt hívják paramparā­rendszernek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szavai az Istenség Legfelsőbb Személyisé-<br /> gének szavai a paramparā rendszerben:<br /> <br /> „Nem találok szavakat, hogy leírjam Rāmānanda Rāya előa-<br /> dásait, hiszen ő nem közönséges földi halandó. Teljes elmélyedéssel végzi az Úr odaadó szolgálatát. Rāmānanda Rāya <br /> mondott nekem még valamit: »Ne gondold, hogy én vagyok <br /> e Kṛṣṇával kapcsolatos témák elbeszélője! »Bármi hagyja is el <br /> a számat, azt Maga az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu mondja. <br /> Én egy húros hangszerhez hasonlóan csak azt zengem, amit Ő <br /> mondat velem.« Az Úr így az én számon keresztül beszél, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását hirdesse. Ki az a világon, aki megérthetné <br /> az Úrnak ezt a kedvtelését?«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A gurut, a lelki tanítómestert tilos közön­<br /> séges embernek tekinteni (guruṣu nara-matiḥ). … Aki fejlett <br /> lelki szinten áll, és felhatalmazást kapott, hogy lelki tanítómes­<br /> terként cselekedjen, úgy beszél, ahogy az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége diktálja neki belülről. Tehát nem ő az személye­<br /> sen, aki beszél. Más szóval amikor egy tiszta bhakta vagy egy <br /> lelki tanítómester beszél, szavait úgy kell elfogadni, hogy azt <br /> Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a paramparā <br /> rendszerben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.71-74<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól <br /> a tanítványi láncolatban:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi <br /> láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr uta­<br /> sításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem a tanítványi <br /> láncolaton keresztül kap transzcendentális tudást:<br /> <br /> A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Sze­mélyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első <br /> élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította <br /> fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, <br /> Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítvá­nyi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki <br /> nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi lán­colaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális <br /> tudás elsajátításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester két ismertetőjegye – śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham:<br /> <br /> Az upaniṣadokból megtudjuk, hogy a guru a Védák hallgatásá­<br /> ból meríti tudását. Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upa-<br /> niṣad 1.2.12]. A Védákat śrutinak nevezik, a lelki tanítómester <br /> pedig a tanítványi láncolattól hall. A Bhagavad-gītā (4.2) kije­<br /> lenti: evaṁ paramparā- paramparā-prāptam. Egy hiteles guru <br /> nem ad át másoknak saját képére formált, kitaláción nyugvó <br /> tudást: a paramparā rendszeréből származó ismeretei követik <br /> a bevett hagyományt. Emellett szilárdan szolgálja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét (brahma-niṣṭham). Ez a hiteles guru <br /> két elengedhetetlen ismertetőjegye: a tanítványi láncolattól hal­<br /> lotta a védikus tudományt, és szilárdan szolgálja a Legfelsőbb <br /> Urat. Nem kell nagyon művelt tudósnak lennie, de hiteles for­<br /> rásból kell hallania.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester megismétli, amit a tanítványi lán-<br /> colattól hallott:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek meg kell felelnie egy adott mér­<br /> cének. … Ki a lelki tanítómester? A következő sor megmondja: <br /> Śrotriyaṁ brahma-niṣṭham [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12]. <br /> A śrotriyam szó olyan személyre vonatkozik, aki egy másik <br /> hiteles szaktekintélytől hallott. A lelki tanítómester egy másik <br /> képzett lelki tanítómestertől kapta a tudását. Ez éppen olyan, <br /> mint amikor az orvos egy másik orvostól tanulja az orvostu­<br /> dományt. A hiteles lelki tanítómesternek az egymást követő <br /> lelki tanítómesterek láncolatához kell kapcsolódnia. Az eredeti <br /> lelki tanítómester Isten. … Valaki, aki Istentől hallott, elmondja <br /> ugyanazt az üzenetet az ő tanítványainak. Ha egy tanítvány nem <br /> változtatja meg az üzenetet, akkor ő is hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómestert nem a számazása tesz hitelessé, <br /> hanem az, hogy a paramparā elvét követi:<br /> <br /> Hiraṇyakaśipu … rendkívül dühös volt, és rendre akarta utasí­<br /> tani a fiát, amiért kigúnyolta tanárát, lelki tanítómesterét, aki <br /> a kiváló ācārya, Śukrācārya brāhmaṇa családjában született. <br /> A śukra szó jelentése „spermium”, az ācārya pedig a tanítóra <br /> vagy a gurura vonatkozik. A származás szerinti gurukat vagy <br /> lelki tanítómestereket időtlen idők óta mindenhol elfogadták, <br /> de Prahlāda Mahārāja nem volt hajlandó elfogadni egy ilyen <br /> gurut, illetve nem akart tanulni tőle. A valódi guru śrotriya, <br /> azaz a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül hallotta <br /> vagy kapta meg a tökéletes tudást. Prahlāda Mahārāja tehát <br /> nem fogadta el a származás szerinti lelki tanítómestereket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Vezetőként a lelki tanítómesternek követnie kell a kinyilat-<br /> koztatott írások elveit:<br /> <br /> Egy tanárnak követnie kell a śāstra (a szentírás) elveit ahhoz, <br /> hogy a közönséges embereket taníthassa. Nem találhat ki olyan <br /> <br /> szabályokat, amelyek ellentétben állnak a kinyilatkoztatott <br /> írások elveivel. A kinyilatkoztatott írásokat – többek között <br /> a Manu-saṁhitāt – irányadó könyveknek tekintik, melyeket <br /> az emberi társadalomnak követnie kell. Egy vezetőnek tehát <br /> a mérvadó śāstrák elveire kell alapoznia tanítását. Aki tökéle­<br /> tességre vágyik, annak követnie kell a szabályokat, ahogyan azt <br /> a kiváló tanárok teszik. A Śrīmad-Bhāgavatam is megerősíti, <br /> hogy az embernek a nagy bhakták nyomdokait kell követ­<br /> nie, s így előreléphet a lelki megvalósítás útján. A király, az <br /> államelnök, az apa és a tanító mindannyian az ártatlan köznép <br /> természetes vezetői. Felelősek alárendeltjeikért, ezért jól kell <br /> ismerniük a mérvadó erkölcsi és lelki törvénykönyveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester szigorúan <br /> követi a kinyilatkoztatott védikus szentírások következtetéseit:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatamhoz hasonló szentírások alapján, ame-<br /> lyek kinyilvánítják e bensőséges útmutatásokat, Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu a bhakták valamennyi előírt tevékenységére meg-<br /> tanította Sanātana Gosvāmīt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A paramparā rendszerben a hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott utasításoknak is a kinyilatkoztatott <br /> védikus írásokon kell alapulniuk. Aki a tanítványi láncolat <br /> vonalához tartozik, nem alakíthat ki saját viselkedésmódot. <br /> Caitanya Mahāprabhu vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok <br /> állítólagos követője van, akik nem tartják magukat lelkiismere­<br /> tesen a śāstrák következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak <br /> tekintik őket, aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. … <br /> Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki taní­<br /> tómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott <br /> szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások <br /> kijelentései tehát összhangban vannak a lelki tanítómester és <br /> a szentek kijelentéseivel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Amit a guru mond, a sādhuknak és a sāstrának is meg kell <br /> erősítenie:<br /> <br /> Sādhu-śāstra-guru: az embernek minden lelki témát a szentek, <br /> az írások és a lelki tanítómester utasításainak megfelelően kell <br /> mérlegelnie. A lelki tanítómester az, aki követi elődjei, a sād-<br /> huk, azaz szentek utasításait. Egy hiteles lelki tanítómester nem <br /> mond semmi olyat, amiről a hiteles szentírások nem tesznek <br /> említést. A közönséges embereknek követniük kell a sādhu, <br /> a śāstra és a guru utasításait. A śāstra kijelentései és egy hiteles <br /> sādhu vagy guru szavai nem különbözhetnek egymástól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.16.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesterré válás feltétele <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete (nem pedig <br /> a megfelelő születés vagy társadalmi helyzet)<br /> <br /> Bármelyik varṇából vagy āśramából származik is valaki, lelki <br /> tanítómester lehet, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon fontos a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalom számára. Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhak­<br /> tivinoda Ṭhākura elmagyarázza: nem szabad azt gondolnunk, <br /> hogy mivel Śrī Caitanya Mahāprabhu brāhmaṇának született, <br /> s mint sannyāsī a legmagasabb lelki rend tagja volt, helyte­<br /> lenül cselekedett, amikor Śrīla Rāmānanda Rāya tanítását <br /> hallgatta, aki a śūdra kaszthoz tartozott. A dolog tisztázása <br /> végett Śrī Caitanya Mahāprabhu közölte Rāmānanda Rāyával, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatról szóló tudás fontosabb, mint a kaszt. <br /> A varṇāśrama-dharma rendszer különféle kötelességeket ír <br /> elő a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák számára. <br /> Valójában a brāhmaṇának kellene minden más varṇa, azaz <br /> osztály lelki tanítómesterének lennie, de ami a Kṛṣṇa­tudatot <br /> illeti, mindenki képes arra, hogy lelki tanítómester legyen, <br /> mivel a Kṛṣṇa­tudatos tudás a lélek szintjén áll. A Kṛṣṇa­tudat <br /> terjesztéséhez az embernek csak a lélek tudományával kell <br /> tisztában lennie. Nem számít, hogy brāhmaṇa, kṣatriya, <br /> vaiśya, śūdra, sannyāsī, gṛhastha vagy valami más. Csupán <br /> e tudomány megértésével lelki tanítómesterré válhat. … Ha <br /> valaki megérti a Kṛṣṇa­tudat igazságát, és komolyan vágyik <br /> arra, hogy az élet tökéletességének elérése érdekében transz­<br /> cendentális tudásra tegyen szert, akkor bármilyen társadalmi <br /> rangú lelki tanítómestert elfogadhat, feltéve, hogy az a lelki <br /> tanítómester tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát. Śrīla Bhak­<br /> tisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt is elmondja, hogy noha <br /> lehet valaki brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, <br /> vānaprastha, gṛhastha vagy sannyāsī, ha jártas Kṛṣṇa tudo­<br /> mányában, vartma-pradarśaka-guruként, dīkṣā-guruként vagy <br /> śikṣā-guruként lelki tanítómesterré válhat. … Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhunak ez a tanítása egyáltalán nem ellenkezik a śāst-<br /> rák utasításaival. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ''<br /> :na śūdrā bhagavad-bhaktās<br /> :te ’pi bhāgavatottamāḥ<br /> :sarva-varṇeṣu te śūdrā<br /> :ye na bhaktā janārdane<br /> ''<br /> <br /> Aki valóban a Kṛṣṇáról szóló lelki tudás fejlett szintjén áll, az <br /> nem lehet śūdra, még akkor sem, ha śūdra családban született. <br /> Ha azonban egy vipra, azaz egy brāhmaṇa mégoly szakértő is <br /> a hat brahminikus tevékenység (a paṭhana, pāṭhana, yajana, <br /> yājana, dāna, pratigraha) terén, és mégoly jól ismeri a védikus <br /> himnuszokat, ha nem vaiṣṇava, akkor nem lehet lelki tanítómes­<br /> ter. Ezzel szemben az, aki caṇḍālák családjában jött a világra, <br /> mégis jártas a Kṛṣṇa­tudatban, guru lehet. … Ha nem fogadjuk <br /> el ezt az elvet, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu hirdetett, e <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalom nem terjedhet el az egész világon. <br /> Pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma sarvatra pracāra haibe more <br /> nāma – ez volt Śrī Caitanya Mahāprabhu vágya. Vallását világ­<br /> szerte prédikálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek el <br /> kell fogadniuk tanításait, és továbbra is śūdrának vagy caṇḍālá-<br /> nak kell maradniuk. Amint valakit tiszta vaiṣṇavává képeznek <br /> ki, azonnal hiteles brāhmaṇának kell tekinteni. Ez a lényege Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu e versben adott utasításának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a megfelelő születés, hanem a Kṛṣṇáról szóló tudás tesz <br /> valakit lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Sūta Gosvāmī nem brāhmaṇa családban született. Kevert <br /> kasztú, műveletlen, alacsony rangú családból származott. Ám <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī és a naimiṣāraṇyai nagy ṛṣik felemelő <br /> társaságának hatására kétségtelenül megszabadult az alacsony <br /> származás hátrányaitól. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> a védikus utasítások értelmében szintén követte ezt az elvet, és <br /> transzcendentális társaságával számtalan alacsony származású <br /> embert emelt az odaadó szolgálat síkjára – olyanokat, akik<br /> származásuk vagy tetteik miatt alkalmatlanok voltak erre –, <br /> és ācāryákká, hiteles szaktekintélyekké tette őket. Világosan <br /> kijelentette, hogy legyen az bárki, brāhmaṇa vagy śūdra a szü­letése alapján, családfő vagy koldus a társadalom rendjeiben, <br /> ha jártas a Kṛṣṇáról szóló tudományban, akkor ācāryának, <br /> gurunak, lelki tanítómesternek fogadhatjuk el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem a születése alapján, hanem a transzcendentális tudása <br /> révén válik valaki lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Vidura, aki egy śūdra asszony méhében született, még a királyi <br /> örökségben sem osztozhatott fivéreivel, Dhṛtarāṣṭrával és Pāṇḍu­<br /> val. Hogyan tölthette be akkor a prédikátor szerepét, hogy olyan <br /> tanult királyokat és kṣatriyákat oktasson, mint Dhṛtarāṣṭra és <br /> Yudhiṣṭhira Mahārāja? Az első válasz az, hogy noha elfogadott <br /> tény, hogy születése alapján śūdra volt, mégis, mivel lemondott <br /> a világról a lelki megvilágosodás érdekében Maitreya Ṛṣi irányí­<br /> tásával, aki alapos tudásban részesítette őt a transzcendentális <br /> tudomány terén, méltó volt arra, hogy egy ācārya, azaz lelki tanító <br /> szerepében mutatkozzon. Śrī Caitanya Mahāprabhu szerint bárki, <br /> aki jártas a transzcendentális tudományban, Isten tudományában, <br /> legyen az akár brāhmaṇa, akár śūdra, akár családos, akár sany-<br /> nyāsī, alkalmas arra, hogy lelki tanítómesterré váljon.<br /> <br /> Még a közönséges erkölcsi törvények szerint (amelyeket <br /> Cāṇakya Paṇḍita, a nagy politikus és moralista fektetett le) sem <br /> hiba olyan valakitől tanulni, aki esetleg alacsonyabb születésű, <br /> mint egy śūdra.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, társadalmi helyzetétől <br /> függetlenül lelki tanítómesterré válhat:<br /> <br /> Cāṇakya Paṇḍita is azt tanácsolja: nīcād apy uttamaṁ jñānam, <br /> még attól is tanulhatunk, aki egy alacsonyabb társadalmi rend­<br /> hez tartozik. A tanítók a brāhmaṇák, a legmagasabb rendű <br /> varṇa tagjai, de egy alacsonyabb rangú családból, például egy <br /> kṣatriya, vaiśya vagy akár śūdra családból származó embert <br /> is elfogadhatunk tanítóként, ha tudással rendelkezik. Ezt Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu is megerősítette, amikor elmondta <br /> véleményét Rāmānanda Rāyának (Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya 8.128):<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Nem számít, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, gṛhastha vagy sany-<br /> nyāsī. Ezek csupán anyagi megjelölések. Egy fejlett lelki szinten <br /> álló embernek semmi köze az efféle megjelölésekhez. Ha tehát <br /> valaki jól ismeri a Kṛṣṇa­tudat tudományát, akkor az emberi <br /> társadalomban betöltött helyzetétől függetlenül lelki tanító­<br /> mesterré válhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Nem anyagi azonossága, hanem Kṛṣṇa tudományának isme-<br /> rete révén válhat valakiből guru:<br /> <br /> Egy nagy yogī feleségeként Devahūti ismerte eredeti helyze­<br /> tét, ezért tárta problémáját a fia, Kapiladeva inkarnációja elé. <br /> Annak ellenére, hogy Kapiladeva a fia volt, anyjaként sem <br /> habozott Tőle kérni tanácsot. Nem azt mondta: „Ó, de hisz <br /> Ő a fiam, hogy is várhatnám Tőle, hogy Ő mondja meg, mit <br /> tegyek? Én vagyok az anyja, majd én oktatom Őt.” Utasí­<br /> tásokat mindig olyankotól kell elfogadni, akik rendelkeznek <br /> tudással. Nem számít, milyen helyzetben van az illető, mind­egy, hogy śūdra, brāhmaṇa, sannyāsī vagy gṛhastha. Tanulni<br /> olyanoktól kell, akik tudnak. … Ez Caitanya Mahāprabhu <br /> tanítása. Aki alkalmas rá a Kṛṣṇa­tudatban, lehet guru. Nem <br /> számít, milyen családból származik, mi az anyagi azonossága. <br /> Egyszerűen csak ismernie kell a tudományt. Amikor kikérjük <br /> egy mérnök, orvos vagy ügyvéd véleményét, nem kérdezzük <br /> meg tőle, hogy brāhmaṇa­e vagy śūdra. Ha ért a szakmájá­<br /> hoz, tud segíteni az adott területen. Ugyanígy, aki ismeri Kṛṣṇa <br /> tudományát, válhat belőle guru. Devahūti azért vett leckéket <br /> a fiától, mert az ismerte Kṛṣṇa tudományát. … Nem a szüle­tés számít, hanem az alkalmasság. Caitanya Mahāprabhu azt <br /> akarta, hogy Indiában mindenki ismerje Kṛṣṇa tudományát <br /> és terjessze a Kṛṣṇa­tudatot. Ez nagyon egyszerű. Csak el kell <br /> ismételnünk, amit Kṛṣṇa mondott, vagy amit Kṛṣṇáról mondtak <br /> a védikus irodalomban.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Kṛṣṇa tudományának ismerete, s nem a születés vagy a társa-<br /> dalmi helyzet tesz valakit hiteles lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Bármilyen helyzetben is legyen valaki, ha valóban tisztában van <br /> Kṛṣṇa tudományával, a Kṛṣṇa­tudattal, akkor e tudomány hite­<br /> les lelki tanítómesterévé, hiteles avató tanítójává válhat. Más <br /> szóval csak akkor lehet hiteles lelki tanítómester, ha elegendő <br /> tudással rendelkezik Kṛṣṇa tudományáról, a Kṛṣṇa­tudatról. <br /> Ez a helyzet nem függ társadalmi vagy születési helyzettől. Ez <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu végkövetkeztetése, amely egyezik <br /> a védikus utasításokkal. Így fogadta el Śrī Caitanya – akkor <br /> még Viśvambhara néven – lelki tanítómesterét, Īśvara Purīt, <br /> egy sannyāsīt. Nityānanda Prabhu és Śrī Advaita Ācārya lelki <br /> tanítómesterükként szintén egy sannyāsīt fogadtak el, Mādha­<br /> vendra Purīt. … Egy másik ācārya, Śrī Rasikānanda Śrī Śyāmā­<br /> nandát fogadta el lelki tanítómesterének, annak ellenére, hogy <br /> az a lelki tanítómester nem született brāhmaṇa családban.<br /> Gaṅgānārāyaṇa Cakravartīnak Narottama dāsa Ṭhākura lett <br /> a lelki tanítómestere. Az ősi időkben élt egy Dharma nevű <br /> vadász is, akit sok­sok ember fogadott lelki tanítómesterévé. … <br /> Minden śāstrānak, minden szent embernek és hiteles tanítónak <br /> az az utasítása, hogy ahhoz, hogy valaki hiteles lelki tanító­<br /> mester lehessen, nem szükséges, hogy brāhmaṇa legyen. Az <br /> egyetlen tulajdonság, mellyel rendelkeznie kell, hogy alaposan <br /> ismerje Kṛṣṇa tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot. Ez teszi az embert <br /> tökéletessé ahhoz, hogy lelki tanítómesterré válhasson. Ez Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu és Rāmānanda Rāya beszélgetésének <br /> végkövetkeztetése.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsának az az utasítása, hogy a hiteles brāh-<br /> maṇa lelki tanítómester és a hiteles śūdra lelki tanítómester <br /> közül az előbbit kell választani, csak azok számára fontos, <br /> akiknek a társadalmi helyzet fontosabb, mint a lelki helyzet:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsa így ír: ha van egy hiteles lelki tanítómester, <br /> aki brāhmaṇa családban született, és egy másik, aki śūdra csa­<br /> lád szülötte, akkor közülük a brāhmaṇa családban születettet <br /> kell választani. Ez a kijelentés csak társadalmi szempontból <br /> ad utasítást, a lelki megvalósításhoz semmi köze sincs. Ez az <br /> utasítás azok számára fontos, akik a társadalmi helyzetet fonto­<br /> sabbnak tartják, mint a lelki helyzetet, nem pedig azok számára, <br /> akik komolyak a lelki életben. Egy komoly ember Caitanya <br /> Mahāprabhu utasítását fogadja el, amely szerint helyzetétől <br /> függetlenül bárkit – aki alaposan jártas Kṛṣṇa tudományában <br /> – el lehet fogadni mint lelki tanítómestert.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester ismeri a Védák lényegét – Kṛṣṇa tudományát:<br /> <br /> A brāhmaṇa legfontosabb tulajdonsága, hogy vonzódik a védi­<br /> kus bölcsességhez. … Egy igazi brāhmaṇa természetszerűleg <br /> tanító vagy lelki tanítómester. Senki nem válhat lelki tanító­<br /> mesterré anélkül, hogy rendelkezik a védikus ismeretekkel. <br /> A Védák tökéletes ismerete azt jelenti, hogy az ember ismeri az <br /> Urat, az Istenség Személyiségét – s ez a védikus tudás lényege, <br /> vagyis a Vedānta. Aki a személytelen Brahmanban merül el, s <br /> nem rendelkezik ismeretekkel az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségéről, az lehet brāhmaṇa, de nem válhat lelki tanítómesterré. <br /> A Padma Purāṇában ez áll:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ <br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> Egy imperszonalista igazi brāhmaṇává válhat, de lelki taní-<br /> tómester mindaddig nem lehet, amíg a vaiṣṇavák, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének bhaktái szintjére nem emelkedik. <br /> Az Úr Caitanya – korunk hiteles tekintélye a védikus bölcsesség <br /> területén – kijelentette:<br /> ''<br /> :kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya <br /> :yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ’guru’ haya<br /> ''<br /> Legyen az ember brāhmaṇa, śūdra vagy sannyāsī, ha jól ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát, akkor alkalmas arra, hogy lelki tanító-<br /> mesterré váljon. (Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128) <br /> A lelki tanítómester elengedhetetlen tulajdonsága tehát nem az, <br /> hogy képzett brāhmaṇa legyen, hanem az, hogy jártas legyen <br /> Kṛṣṇa tudományában.<br /> <br /> Aki jártas a védikus tudásban, az brāhmaṇa, és csak egy <br /> olyan brāhmaṇa válhat lelki tanítómesterré, aki tiszta vaiṣṇava <br /> és ismeri Kṛṣṇa tudományának rejtelmeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek <br /> kell lennie a védikus irodalomban<br /> <br /> A lelki tanítómesternek jártasnak kell lennie a védikus irodalomban:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, <br /> melyek vallásosságukról híresek, valamint a Purāṇákban és <br /> a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmá-<br /> nyoztad és el is magyaráztad ezeket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: [A lelki tanítómesternek] jól kell ismernie <br /> a kinyilvánított szentírásokat, a Védákat. A Purāṇák, valamint <br /> az olyan történetek, mint a Mahābhārata vagy a Rāmāyaṇa, <br /> szintén a Védák részei. Egy ācāryának vagy gosvāmīnak ismer­<br /> nie kell ezeket az írásokat. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek műveltnek kell lennie a kinyilatkoz-<br /> tatott írásokban (hogy válaszolni tudjon a tanítvány minden <br /> kérdésére):<br /> <br /> Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket <br /> kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan <br /> kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért <br /> lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat <br /> útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még <br /> ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit <br /> Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­<br /> tott lelki tanítómesternek. A lelki tanítómesternek gyakorlott­<br /> nak és műveltnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a bhakta <br /> kérdéseire. Aki tehát nem ismeri jól a hiteles írásokat és nem<br /> tud válaszolni minden ilyen lényeges kérdésre, az ne színlelje <br /> pusztán az anyagi nyereség érdekében, hogy lelki tanítómester. <br /> Tilos lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem tudja felsza­<br /> badítani a tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Valaki akkor tekinthető ācāryának, ha érti a Vedānta-sūtrát:<br /> <br /> A védikus rendszer szerint az ācāryának értenie kell a Brahma-sūtra <br /> néven is ismert Vedānta-sūtrát ahhoz, hogy ācāryának tekint­<br /> sék. A Vedānta-sūtrát mind a Māyāvāda­sampradāya, mind <br /> a Vaiṣṇava­sampradāya elmagyarázta. A Vedānta-sūtra meg­<br /> értése nélkül az ember nem értheti meg a Brahmant.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben:<br /> <br /> Te vagy a legidősebb tanult vedāntista, óh, Sūta Gosvāmī, így <br /> rendelkezel Vyāsadeva – az Istenség inkarnációja – tudásával, <br /> és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden <br /> fizikai és metafizikai tudományban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Vyāsadeva mellett ott vannak azok a szen­<br /> tek is, akik a hat filozófiai rendszert létrehozták: Gautama, <br /> Kaṇāda, Kapila, Patañjali, Jaimini és Aṣṭāvakra. A Vedānta-sūtra <br /> tökéletesen elmagyarázza a teizmust, míg a filozófiai spekulá­<br /> ció többi rendszere nem tesz említést minden ok végső okáról. <br /> Csakis akkor ülhet valaki a vyāsāsanára, ha jártas minden <br /> filozófiai rendszerben, hogy képes legyen teljességében átadni <br /> a Bhāgavatam teista szemléletét, szembehelyezkedve minden <br /> más elmélettel. Śrī Sūta Gosvāmī megfelelő tanító volt, ezért <br /> Naimiṣāraṇyánál a szentek őt emelték a vyāsāsanára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy ācāryának ismernie kell a vedānta filozófiát:<br /> <br /> Teljes mértékben tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy <br /> a vaiṣṇava filozófusok nem szentimentálisak, és nem olyan <br /> bhakták, aki mindent nagyon könnyen vesznek, mint a saha-<br /> jiyāk. A vaiṣṇava ācāryák valamennyien rendkívül bölcs tudó­<br /> sok voltak, akik tökéletesen megértették a vedānta filozófiát, <br /> hiszen ha valaki nem ismeri a vedānta filozófiát, nem lehet ācā-<br /> rya. A védikus elveket követő indiai transzcendentalisták között <br /> ahhoz, hogy valakit ācāryának fogadjanak el, az szükséges, <br /> hogy a vedānta filozófia kiemelkedően művelt tudósa legyen, <br /> akár úgy, hogy tanulmányozza azt, akár úgy, hogy hallgatja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.102<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a Védák megtestesítője:<br /> <br /> ācāryo brahmaṇo murtiḥ<br /> <br /> Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra <br /> tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda meg-<br /> testesítője. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.29<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki lelki tanítómesterré váljon, <br /> az Úrnak és saját lelki <br /> tanítómesterének fel kell hatalmaznia<br /> <br /> Csak az Úr utasítására váljon az ember lelki tanítómesterré, <br /> ne anyagi érdekből:<br /> <br /> [Meg] kell próbálnunk az Úrral együttműködni külsődleges <br /> cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra tereljék a bűnös <br /> lelkeket. Csak az Ő utasítására váljon az ember lelki tanító­<br /> mesterré, és működjön együtt az Úrral. Személyes érdek, anyagi <br /> nyereség, üzleti siker vagy kenyérkereset reményében senki ne <br /> legyen lelki tanítómester. A hiteles lelki tanítómesterek, akik <br /> a Legfelsőbb Úrra irányítják figyelmüket, hogy együttműköd­<br /> jenek Vele, valóban egyek az Úrral minőségileg.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítvá-<br /> nyi láncolatban, nem cselekedhet lelki tanítómesterként:<br /> <br /> Az Úr ekkor így válaszolt a buddhista tanítványoknak: „Mind­<br /> annyian énekeljétek nagyon hangosan Kṛṣṇa és Hari nevét <br /> a lelki tanítómesteretek fülébe! Ha megteszitek, lelki tanító­<br /> mesteretek magához fog térni.” Tanácsát megfogadván a buddhista tanítványok közösen énekelni kezdték Kṛṣṇa szent nevét. <br /> Amint Kṛṣṇa, Rāma és Hari szent neveit énekelték, tanítójuk <br /> visszanyerte eszméletét, s ő is nyomban az Úr Hari szent nevét <br /> kezdte énekelni.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában az összes <br /> buddhista tanítványt beavatta Kṛṣṇa szent nevének éneklésébe, <br /> s amikor énekelni kezdtek, más ember lett belőlük. Nem voltak <br /> már többé buddhisták vagy ateisták – mindannyian vaiṣṇavák <br /> lettek. Így aztán azonnal eleget tettek Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> utasításának. Eredeti Kṛṣṇa­tudatuk felébredt, és azonnal képe­sek voltak arra, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék, s hozzákezdje­<br /> nek a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu imádatához. … Ezzel kapcsolatban <br /> meg kell jegyeznünk, hogy a buddhisták lelki tanítómestere nem <br /> avatta fel tanítványait. Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu avatta <br /> fel őket, s a tanítványok aztán képesek voltak saját úgynevezett <br /> „lelki tanítómesterüket” felavatni. Ez a paramparā rendszere. <br /> A buddhisták állítólagos lelki tanítómestere voltaképpen tanít­vány volt, s miután Śrī Caitanya Mahāprabhu felavatta a tanít­ványait, azok az ő lelki tanítómesterének szerepét töltötték <br /> be. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert a buddhista ācārya <br /> tanítványai megkapták az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét. <br /> Aki nem nyeri el Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét a tanítványi <br /> láncolatban, az nem cselekedhet lelki tanítómesterként. Meg <br /> kell szívlelnünk Śrī Caitanya Mahāprabhu, az egész univerzum <br /> lelki tanítómestere tanítását, hogy megértsük, hogyan lesz vala­kiből lelki tanítómester és tanítvány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.59-61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből még egy alacsony szár-<br /> mazású ember is válhat az egész világ lelki tanítómesterévé:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiája kimondja: yei kṛṣṇa-tattva-<br /> vettā, sei `guru’ haya [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 8.128], bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómes­<br /> terré válhat, függetlenül attól, hogy brāhmaṇa­e vagy sannyāsī. <br /> A közönséges emberek nem képesek megérteni sem a śāstra <br /> lényegét, sem azoknak a tiszta jellemét, viselkedését és képes­<br /> ségeit, akik hűen követik Śrī Caitanya Mahāprabhu elveit. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tiszta, kiváló vaiṣṇavákat teremt <br /> azokból, akik még a śūdráknál is alacsonyabb rendűnek szá­<br /> mító családokban születtek. … A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kegyé­ből bárki teljesen megtisztulhat, a Kṛṣṇa­tudat prédikátorává <br /> válhat, és az egész világ lelki tanítómestere lehet. Ezt az elvet <br /> minden védikus írás elfogadja. Bizonyítékokkal a hiteles śāstrák <br /> szolgálhatnak, amelyek megmutatják, hogyan válhat egy ala­csony származású ember az egész világ lelki tanítómesterévé. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhut a legnagylelkűbb személyiségnek <br /> kell tekintenünk, mert Ő a védikus śāstrák valódi lényegét <br /> adja át mindenkinek, aki azzal, hogy őszinte szolgája lesz, erre <br /> alkalmassá válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.84<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha bárki csak egyszer is megpillantja Śrī Caitanya Mahā-<br /> prabhut, lelki tanítómesterré válik, aki képes felszabadítani <br /> az egész világot:<br /> <br /> strī-bāla-vṛddha, āra ‘caṇḍāla’, ‘yavana’<br /> yei tomāra eka-bāra pāya daraśana<br /> kṛṣṇa-nāma laya, nāce hañā unmatta<br /> ācārya ha-ila sei, tārila jagata<br /> <br /> „Ha csak egyszer is megpillantanak Téged, még az asszonyok, <br /> a gyerekek, az öregek, a húsevők és a legalsó kaszt tagjai is <br /> nyomban Kṛṣṇa szent nevét kezdik énekelni, úgy táncolnak, <br /> mint a tébolyultak, és lelki tanítómesterekké válnak, akik képe-<br /> sek az egész világot felszabadítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.121-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa felhatalmazása és kegye nélkül senki nem válhat <br /> lelki tanítómesterré:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé vál-<br /> hatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felha-<br /> talmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek <br /> ehhez hozzá.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy felhatalmazott lelki tanítómester jellemzői:<br /> <br /> Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ... megjegyzi: „Nincs <br /> olyan emberi lény, aki az egész világ lelki tanítómesterévé válhatna anélkül, hogy az Úr Kṛṣṇa közvetlen energiája felhatalmazná vágyának teljesítésére, vagy hogy az Úr különleges <br /> kegyében részesülne. Az elme kitalációi, melyek nem valók <br /> a bhaktáknak és a vallásos embereknek, senkit sem segítenek ehhez hozzá. Kizárólag egy felhatalmazott személyiség <br /> képes arra, hogy elterjessze az Úr szent nevét, és arra utasítson <br /> minden elesett lelket, hogy imádja Kṛṣṇát. Az Úr szent nevét <br /> terjesztve az ilyen személyiség megtisztítja a legelesettebb emberek szívét is, és ezzel kioltja az anyagi világ lángoló tüzét. És <br /> ez nem minden: az egész világot Kṛṣṇa ragyogásának sugárzó <br /> fényével árasztja el. Az ilyen ācāryára, lelki tanítómesterre úgy <br /> kell tekinteni, hogy nem különbözik Kṛṣṇától – az Úr Kṛṣṇa <br /> energiája inkarnációjaként kell őt elfogadni. Az ilyen személyiség kṛṣṇāliṅgita-vigraha, ami annyit jelent, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa örökké a karjaiban tartja. <br /> Felette áll a varṇāśrama intézményének, ezenkívül ő az egész <br /> világ guruja, lelki tanítómestere, olyan bhakta, aki a legmagasabb szinten, a mahā-bhāgavata szinten áll. Paramahaṁsa- <br /> ṭhākura ő, olyan lelki egyéniség, akit csak paramahaṁsának <br /> vagy ṭhākurának illő szólítani.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki nem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem követte hűsé-<br /> gesen saját lelki tanítómestere utasításait:<br /> <br /> Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. <br /> Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanító­<br /> mester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómesternek azt nevezzük, aki megkapta saját <br /> guruja kegyét, aki szintén fel van hatalmazva, mert elnyerte az <br /> ő guruja kegyét. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az eredeti lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> képviselőjének kell lennie: <br /> <br /> [Kṛṣṇa] a lelki tanítómester, mert Ő az, aki hajdanán átadta <br /> a Védák tanítását Brahmānak, s aki most a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja Arjunának. Ő tehát az eredeti lelki tanítómester, s min­<br /> den jelenkori hiteles lelki tanítómester a Tőle eredő tanítványi <br /> láncolat tagja. Senki sem lehet a transzcendentális tudomány <br /> tanítója vagy lelki tanítómestere, ha nem Kṛṣṇa képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie:<br /> <br /> Az univerzumban vándorló élőlények közül az, aki nagyon sze­<br /> rencsés, kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> egyik képviselőjével, és így lehetőséget kap az odaadó szolgálat <br /> végzésére. Akik őszintén szeretnék elnyerni Kṛṣṇa kegyét, azok <br /> kapcsolatba kerülnek egy guruval, Kṛṣṇa hiteles képviselőjével. <br /> A māyāvādīk, akik az elmebeli spekulációknak élnek, valamint <br /> a karmīk, akik tetteik eredményeire vágynak, nem lehetnek <br /> guruk. Egy gurunak Kṛṣṇa közvetlen képviselőjének kell len­nie, aki változtatás nélkül terjeszti Kṛṣṇa tanításait. Így aztán <br /> csak a legszerencsésebbek kerülnek kapcsolatba egy guruval. <br /> A védikus írások megerősítik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet [Muṇḍaka Upanisad 1.2.12], az embernek keresnie <br /> kell egy gurut ahhoz, hogy megértse a lelki világ eseményeit. <br /> Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam is alátámasztja. Tasmād guruṁ pra-<br /> padyeta jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: <br /> aki nagyon szeretné megérteni, mi történik a lelki világban, <br /> annak keresnie kell egy gurut, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. <br /> Bármilyen szempontból nézzük is, a guru szó kizárólag Kṛṣṇa <br /> hiteles képviselőjére vonatkozik. A Padma Purāṇa kijelenti: <br /> avaiṣṇavo gurur na syāt, aki nem vaiṣṇava, azaz nem Kṛṣṇa <br /> képviselője, az nem lehet guru. Még a legképzettebb brāhmaṇá-<br /> ból sem lehet guru, ha nem Kṛṣṇa képviselője. … Vaiṣṇavaḥ <br /> śva-paco guruḥ: ezzel szemben egy vaiṣṇava, az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyisége, Viṣṇu hiteles képviselője guruvá válhat még <br /> akkor is, ha śva-paca, azaz kutyaevők családjában született.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.17.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester tanításai között <br /> nincs különbség; tanításaik mentesek az anyagi világ vissza-<br /> hatásaitól:<br /> <br /> Bármi történjék is Kṛṣṇa irányítása alatt, az transzcendentális, <br /> és nem fertőzhetik be az anyagi visszahatások, melyek lehetnek <br /> kedvezőek és kedvezőtlenek is. … Ezért ha azt akarjuk, hogy <br /> tetteink valóban áldásosak legyenek, akkor a Legfelsőbb Úr <br /> utasításai szerint kell cselekednünk. Ezekről az utasításokról <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamból, a Bhagavad-gītāból vagy egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől hallhatunk. A lelki tanítómester a Leg­<br /> felsőbb Urat képviseli, ezért utasításai nem különböznek az <br /> Övéitől. A lelki tanítómester, a szentek és az írások tanítása <br /> között nincs különbség; e három forrás nem mond ellent egy­<br /> másnak. Ha irányításuk szerint cselekszünk, akkor tetteink <br /> mentesek lesznek az anyagi világ jámbor és bűnös tetteinek <br /> visszahatásaitól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> Kṛṣṇa bhaktájának kell lennie<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester ismérve az, hogy brahma-niṣṭha, azaz <br /> minden más cselekedettel felhagyva életét arra áldozta, hogy <br /> csakis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tevé­<br /> kenykedik.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, sértő mentalitása alkalmatlanná teszi arra, <br /> hogy ācārya legyen:<br /> <br /> Ha valaki ācāryának adja ki magát, de nincs meg benne a vágy <br /> az Úr szolgálatára, akkor úgy kell rá tekintenünk, hogy sértést <br /> követ el, s e sértő mentalitás alkalmatlanná teszi arra, hogy <br /> ācārya legyen. A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki ismeri a bhakti-yoga tudo-<br /> mányát és száz százalékig szilárd benne:<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki tagja a tanítványi láncolat­<br /> nak, és jártas az odaadó szolgálat tudományában. A tanítványi <br /> láncolatot śrotriyának nevezik. Onnan lehet tudni, hogy valaki <br /> a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere, hogy száz szá­<br /> zalékig szilárd a bhakti-yogában.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Csak egy vaiṣṇava lehet guru; a vaiṣnava lelki tanítómester <br /> automatikusan brāhmaṇa:<br /> <br /> [Azt,] … aki kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de nem <br /> vaiṣṇava, nem lehet gurunak elfogadni. Senki nem lehet brāh-<br /> maṇa, ha nem vaiṣṇava. Ha valaki vaiṣṇava, akkor már brāh-<br /> maṇa is egyben. Ha egy guru teljes mértékben rendelkezik <br /> a vaiṣṇava tulajdonságokkal, akkor brāhmaṇának kell tekinteni <br /> még akkor is, ha nem brāhmaṇa családban született. A hiteles <br /> lelki tanítómesterre vonatkozóan nem fogadható el a kaszt­<br /> rendszer módszere, mely szerint a brāhmaṇát születése alapján <br /> tekintik brāhmaṇának. A lelki tanítómester kellő tulajdonsá­<br /> gokkal rendelkező brāhmaṇa és ācārya. Aki nem megfelelő <br /> brāhmaṇa, az nem ért a védikus irodalom tanulmányozásá­<br /> hoz. … A vaiṣṇavák mind lelki tanítómesterek, s egy lelki taní­<br /> <br /> tómester részéről természetes, hogy jól ismeri a brahmi nikus <br /> viselkedést… .<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> tiszta bhaktának, mahā-bhāgavatának, <br /> uttama-adhikārīnak kell lennie<br /> <br /> Nem válhatunk lelki tanítmesterré, ha nem vagyunk az Úr <br /> tiszta bhaktája:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy bhakta … mindig elmélyed az Úr szerető <br /> odaadó szolgálatában. Ő az igaz guru. A Padma Purāṇa így ír:<br /> ''<br /> :ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro<br /> :mantra-tantra-viśāradaḥ<br /> :avaiṣṇavo gurur na syād<br /> :vaiṣṇavaḥ śva-paco guruḥ<br /> ''<br /> „Még a védikus írásokban jártas, a brāhmaṇák hat előírt köte­<br /> lességét ismerő brāhmaṇa sem lehet guru, lelki tanítómester, ha <br /> nem bhaktája az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ellen­<br /> ben ha valaki kutyaevők családjában született, ám az Úr tiszta <br /> bhaktája, akkor lelki tanítómesterré válhat.”<br /> <br /> Az ember tehát nem lehet lelki tanítómester, ha nem az Úr <br /> tiszta bhaktája. … Ezért aztán egy ilyen hiteles lelki tanítómes­ternél kell oltalmat keresnünk. A lelki életben akkor érünk el <br /> sikert, ha elfogadunk egy olyan lelki tanítómestert, aki Kṛṣṇát <br /> az egyetlen legfelsőbb szeretett személyiségként ismeri.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. … A mahā-bhāgavata <br /> az, aki testét tilakával díszíti, és akinek a neve a dāsa szó­<br /> val jelzi, hogy az illető Kṛṣṇa szolgája. Ő is egy hiteles lelki <br /> tanítómestertől kapott avatást, és jártas a mūrti imádatában, <br /> a mantrák helyes éneklésében, az áldozatok bemutatásában, <br /> az Úrnak szóló imák felajánlásában, valamint a saṅkīrtana <br /> végzésében. Tudja, hogyan kell szolgálni az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét, és hogyan kell tisztelni egy vaiṣṇavát. Amikor <br /> valaki elérte a mahā-bhāgavata legfelső szintjét, gurunak kell <br /> tekinteni, s éppúgy kell imádni, mint Harit, az Istenség Szemé­<br /> lyiségét. Kizárólag az ilyen személy alkalmas arra, hogy betöltse <br /> a guru tisztségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak egy uttama-adhikārī válhat lelki tanítómesterré; az <br /> uttama-adhikārī ismertetőjegyei:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. … Uttama-adhikārī, vagyis a legma­<br /> gasabb szinten álló bhakta az, aki nagyon magas szintet ért el <br /> az odaadó szolgálatban. Az uttama-adhikārī soha nem gyaláz <br /> másokat, a szíve teljesen tiszta, s elérte a tiszta Kṛṣṇa­tudat érett <br /> szintjét. Śrīla Rūpa Gosvāmī szerint az ilyen mahā-bhāgavata, <br /> vagyis tökéletes vaiṣṇava társasága és az ő szolgálata a legkí­vánatosabb dolog. … Sok ilyen [hiteles] vaiṣṇava közül egyet <br /> ha lehet találni, aki komolyan tevékenykedik az Úr szolgálatá­ban, szigorúan betart minden szabályozó elvet, végigmondja <br /> az előírt számú kört a japa­láncon, és mindig azon töri a fejét, <br /> hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát. Az ilyen vaiṣṇavát <br /> uttama-adhikārīnak, magas szinten álló bhaktának kell tekinte­nünk, s mindig keresnünk kell a társaságát. … Amikor az ember <br /> felismeri, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, akkor Kṛṣṇa szolgálatán <br /> kívül minden más iránt elveszti érdeklődését. Miközben mindig <br /> Kṛṣṇára gondol és mindig azt tervezgeti, milyen eszközökkel <br /> terjeszthetné Kṛṣṇa szent nevét, megérti, hogy egyetlen feladata <br /> a Kṛṣṇa­tudat mozgalmának terjesztése az egész világon. Az <br /> ilyen embert uttama-adhikārīnak kell tekinteni, s késlekedés <br /> nélkül keresnünk kell a társaságát az említett hat folyamat révén <br /> (dadāti pratigṛhṇāti stb.). A fejlett uttama-adhikārī vaiṣṇava <br /> bhaktát valójában lelki tanítómesternek kell tekinteni. … Śrīla <br /> Bhaktivinoda Ṭhākura adott néhány gyakorlati útmutatást arra <br /> vonatkozóan, hogy egy uttama-adhikārīt arról lehet felismerni, <br /> hogy sok bűnös lelket képes a vaiṣṇavizmus hívévé tenni.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> Jobb, ha a tanítvány uttama-adhikārīt, s nem kaniṣṭha- vagy <br /> madhyama-adhikārīt fogad el lelki tanítómesteréül:<br /> <br /> Nem szabad lelki tanítómesterré válnia annak, aki nem érte el <br /> az uttama-adhikārī szintet. Egy kezdő vagy középső szinten álló <br /> vaiṣṇava is elfogadhat tanítványokat, de ezek a tanítványok az <br /> ő szintjét érhetik csak el, s megfelelő útmutatás hiányában nem <br /> nagyon fejlődhetnek tovább az élet végső célja felé. A tanítvány­<br /> nak ezért oda kell figyelnie, hogy uttama-adhikārīt fogadjon el <br /> lelki tanítómesteréül.<br /> <br /> A tanítások nektárja 5. vers<br /> <br /> A lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa bizalmas szolgája<br /> <br /> A lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzi <br /> azáltal, hogy felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A lelki tanítómester, Isten szolgája az Úr legbensőségesebb szol­<br /> gálatát végzi, vagyis kiszabadítja a feltételekhez kötött lelket <br /> māyā béklyóiból…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert azt mondja az emberek-<br /> nek, hogy hódoljanak meg Kṛṣṇának:<br /> <br /> A guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, ezért nagyon kedves <br /> Neki. Így ha a guru beajánl valakit Nála, Kṛṣṇa elfogadja őt. <br /> A guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája, mert minden házba bekopog­<br /> tat: „Kérem, legyen Kṛṣṇa­tudatos és hódoljon meg Kṛṣṇának!” <br /> Kṛṣṇa kijelenti Arjunának, hogy az ilyen személy nagyon ked­<br /> ves Neki.”<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon kedves Krṣṇának, mert bárhová <br /> kész elmenni, hogy a Kṛṣṇa-tudatot terjesztésének bensőséges <br /> szolgálatát végezze:<br /> <br /> A lelki tanítómester … olyan kegyes, hogy házról házra, <br /> országról országra, városról városra járva könyörög: „Ked­<br /> ves hölgyeim, uraim, kedves fiatalok, kérem, fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot!” Ezzel nagyon bensőséges szolgálatot végez <br /> Kṛṣṇának. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, aki utasításokat ad, a lelki <br /> tanítómester pedig végrehajtja azokat. Ezért a lelki tanítómes­ter nagyon kedves Kṛṣṇa szemében. Akár a mennyországba, <br /> akár a pokolba küldi Kṛṣṇa, számára nincs különbség a kettő <br /> között. A lelki tanítómester szemében, egy tiszta bhakta szemé­ben a mennyország és a pokol egy és ugyanaz, ha nincs benne <br /> Kṛṣṇa­tudat. A pokolban sokféleképpen szenved az ember, <br /> a mennyországban pedig sokféle érzéki élvezetben van része, <br /> de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van Kṛṣṇa­tudat; és <br /> mivel azt önmagában hordozza, önmagában elégedett mindig. <br /> Ha a pokolba küldik, a Hare Kṛṣṇa éneklése ott is elégedetté <br /> teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem Kṛṣṇában. Ha <br /> pedig a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetőség van az <br /> érzékkielégítésre, akkor is kívülálló marad, hiszen az ő érzékeit <br /> Kṛṣṇa maga elégíti ki. Az Úr szolgálatáért tehát a bhakta kész <br /> bárhová elmenni, ami nagyon kedvessé teszi őt Kṛṣṇa szemében.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek <br /> kell lennie arra, hogy felszabadítsa tanítványait <br /> az ismétlődő születés és halál alól, <br /> és visszavezesse őket Istenhez<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy az <br /> ismétlődő születés és halál alól felszabadítsa azt a tanítványát, <br /> akiért felelősséget vállalt:<br /> ''<br /> :gurur na sa syāt svajano na sa syāt<br /> :pitā na sa syāj jananī na sā syāt<br /> :daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān<br /> :na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum<br /> ''<br /> <br /> „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, <br /> akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen <br /> tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva <br /> azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni <br /> a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki taní­tómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet <br /> az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar <br /> janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy <br /> állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes <br /> erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? Janma karma <br /> ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ [Bhagavad-gītā úgy, <br /> ahogy van 4.9].<br /> <br /> A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasítá­sait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felsza­badítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya <br /> nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érde­kelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét <br /> az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. …<br /> <br /> A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb <br /> rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imáda­<br /> tát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki <br /> tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie <br /> arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől <br /> és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért <br /> a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lel­<br /> kiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, <br /> akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik <br /> a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E fele­<br /> lősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen <br /> eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő szüle­<br /> téstől és haláltól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.18<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senki ne legyen guru, ha nem tudja hazavinni a tanítványt, <br /> vissza Istenhez:<br /> <br /> A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye <br /> tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább aka­dályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem <br /> szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanít­<br /> ványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az élet célja az, <br /> hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadul­<br /> hassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma <br /> naiti mām eti so ’rjuna [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]). <br /> A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata <br /> kifejlesztésével elérje ezt a szintet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy visz-<br /> szavezesse tanítványát Istenhez:<br /> <br /> A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mérték­<br /> ben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan <br /> kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon <br /> a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló <br /> lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó <br /> üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómes­<br /> ternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető <br /> halál karmaiból.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester arra oktatja tanítványát, hogy az <br /> Vāsudevát imádja:<br /> <br /> Kaśyapa Muni azt javasolta feleségének, hogy keressen oltalmat <br /> Vāsudeva, Kṛṣṇa lótuszlábánál, s így minden gondja könnyedén <br /> megoldódik majd. Kaśyapa Muni példás lelki tanítómester <br /> volt. Nem volt olyan ostoba, hogy nagy személyiségnek adja ki <br /> magát, olyannak, mint Isten. Valóban hiteles guru volt, mert azt <br /> tanácsolta feleségének, hogy Vāsudeva lótuszlábának oltalmát <br /> keresse. Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy <br /> imádja Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek képesnek kell lennie arra, hogy tanítvá-<br /> nyát végül az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába <br /> állítsa:<br /> <br /> … [ne adja ki magát] lelki tanítómesternek valaki, ha képtelen <br /> tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgá­<br /> latába állítani.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> saját példájával kell tanítania<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania:<br /> <br /> Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek <br /> a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon <br /> meg saját példájával, az egész világ követi őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embereknek mindig szükségük van egy <br /> vezetőre, aki viselkedésével tanítani tudja őket. Az azonban, aki <br /> <br /> dohányzik, nem taníthatja az embereket a dohányzás abbaha­<br /> gyására. Az Úr Caitanya azt mondta, egy tanító csak azután <br /> taníthat, hogy ő maga megtanulta a helyes viselkedést. Aki így <br /> tanít, azt ācāryának, példamutató tanítónak hívják.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek saját példájával kell tanítania, külön-<br /> ben nem követi senki:<br /> <br /> Bár az Úrnak nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy <br /> mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az embernek magának <br /> helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat. <br /> A vak tanítást senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem ad olyan utasítást a tanítványainak, amelyet ő <br /> maga nem követ:<br /> <br /> Így aztán az élőlények teremtője és a vallásosság atyja, az Úr <br /> Brahmā saját érdekében és minden élőlény javára vágyva a sza-<br /> bályozó elvek követésébe kezdett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Senki sem érhet el kimagasló pozíciót, ha <br /> életében nem követ bizonyos szabályozó elveket. Az érzékki­elégítés szertelen élete állati élet, ezért az Úr Brahmā teremtésén <br /> belül mindenkit az érzékek fölötti uralkodás elveire tanított, <br /> hogy képesek legyenek magasabb rendű kötelességeiknek eleget <br /> tenni. Mindenki javát akarta, hiszen mindenki Isten szolgája, <br /> s aki családja tagjainak érdekét tartja szem előtt, annak erköl­csös, vallásos életet kell élnie. Az erkölcsi elvek alapjain nyugvó <br /> élet legtökéletesebb formája nem más, mint az Úr bhaktájá-<br /> nak lenni, mert az Úr bhaktája Isten minden jó tulajdonságá­val rendelkezik. Aki azonban nem bhaktája az Úrnak, legyen <br /> bármilyen kiváló anyagi szempontból, a szó valódi értelmét <br /> tekintve egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Az Úr <br /> tiszta bhaktái, amilyen az Úr Brahmā és mindazok, akik a tanít­ványi láncolat tagjai, nem adnak olyan utasítást a rájuk bízott <br /> élőlényeknek, amelyet ők maguk nem követnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> önfegyelmet kell tanúsítania<br /> <br /> Az a józan ember, aki képes ellenállni a hat hajtóerőnek, alkal-<br /> mas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon:<br /> ''<br /> :vāco vegaṁ manasaḥ krodha-vegaṁ<br /> :jihvā-vegam udaropastha-vegam<br /> :etān vegān yo viṣaheta dhīraḥ<br /> :sarvām apīmāṁ pṛthivīṁ sa śiṣyāt<br /> ''<br /> Az a józan ember, aki ellen tud állni a beszéd késztetésének, az <br /> elme ösztönzésének, a düh tetteinek, valamint a nyelv, a gyomor <br /> és a nemi szervek késztetésének, alkalmas arra, hogy tanítvá-<br /> nyokat fogadjon el az egész világon.<br /> <br /> A tanítások nektárja 1. vers<br /> <br /> Aki nem képes tökéletesen uralkodni az érzékei és az elméje <br /> fölött, nem lehet lelki tanítómester:<br /> <br /> Aki tökéletesen képes uralkodni az érzékei és az elméje fölött, <br /> azt gosvāmīnak vagy gosāñinak nevezik. Aki nem rendelkezik <br /> <br /> ezzel a képességgel, azt godāsának, az érzékek szolgájának hív­<br /> ják, és ő nem lehet lelki tanítómester. Gosvāmīnak azt a lelki <br /> tanítómestert nevezik, aki valóban uralma alatt tartja elméjét <br /> és érzékeit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gurunak és a tanítványnak is önfegyelmezettnek kell lennie:<br /> <br /> Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás <br /> terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­<br /> ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­<br /> mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és <br /> a nemi szervét. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­<br /> vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, <br /> sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki <br /> tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen <br /> csak csaló, aki becsapja tanítványát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester teste is lelki<br /> <br /> … [Az] anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban <br /> valakiben felébred a Kṛṣṇa­tudatos megértés, teste többé már <br /> nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést <br /> szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szol­<br /> gálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr <br /> szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk <br /> úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: <br /> guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, <br /> miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, <br /> közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, <br /> hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, <br /> hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki <br /> azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összete­vőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán <br /> egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert <br /> imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa min­denható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste <br /> pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó <br /> szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van]). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Leg­felsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett <br /> anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben <br /> használjuk őket!<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.3.2<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru teste lelki, és ezért nincsenek rá hatással az anyagi <br /> feltételek:<br /> <br /> Aki minden akadályt legyőzve, szüntelenül az Úr szolgálatával <br /> foglalkozik (yato bhaktir adhokṣaje), arról tudhatjuk, hogy <br /> eredeti, lelki helyzetében van. Amikor valaki felemelkedik <br /> ebbe a helyzetbe, mindig a transzcendentális gyönyör boldog­ságába merül. Másképp amíg valaki testi felfogásban él, szen­vednie kell az anyagi feltételektől. Janma-mṛtyu-jarā-vyādh<br /> i-duḥkha-doṣānudarśanam. A test engedelmességgel tartozik <br /> saját születése, halála, öregkora és betegsége elveinek, de aki <br /> lelki életet él (yato bhaktir adhokṣaje), annak számára nincs <br /> születés, nincs halál, nincs öregkor és nincs betegség. Érvel­<br /> hetne valaki azzal, hogy láthatunk olyan embert, aki a nap <br /> huszonnégy órájában lelki tevékenységekkel foglalkozik, s <br /> mégis betegségtől szenved. Valójában azonban ő nem szenved <br /> és nem beteg – másképp nem tudna a nap huszonnégy órájában <br /> lelki tetteket végezni. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt <br /> a példát, hogy néha a Gangesz vizén piszkos hab vagy szemét <br /> úszik. Ezt nīra-dharmának, a víz természetének nevezik. Aki <br /> azonban elmegy a Gangeszhez, az nem törődik a víz tetején <br /> lebegő habbal vagy szennyel. Kezével félrelöki ezeket a vissza­<br /> taszító dolgokat, megfürdik a Gangeszben, és elnyeri áldásait. <br /> Aki tehát lelki életet él, arra nincs hatással a hab, a szemét vagy <br /> bármilyen felszínes szennyeződés. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> megerősíti:<br /> ''<br /> :īhā yasya harer dāsye<br /> :karmaṇā manasā girā <br /> :nikhilāsv apy avasthāsu<br /> :jīvan-muktaḥ sa ucyate<br /> ''<br /> „Az az ember, aki testével, elméjével és szavaival Kṛṣṇát szolgálja, <br /> már ebben az anyagi világban felszabadult.” (Bhakti-rasāmṛta- <br /> sindhu 1.2.187)<br /> <br /> Az embernek ezért tilos a gurut közönséges emberi lénynek <br /> tekintenie (guruṣu nara-matir . . . nārakī saḥ). A lelki tanítómes­<br /> ter, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s a születés, a halál, <br /> az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. A Hari-bhakti-<br /> vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozásuk után soha­<br /> sem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki testre soha <br /> sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázisa<br /> <br /> A lelki tanítómester eksztázist él át, mert a tiszta odaadás <br /> ízeit élvezi:<br /> ''<br /> :mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta<br /> :vāditra-mādyan-manaso rasena<br /> :romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester szüntelenül örömet merít Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu saṅkīrtana-mozgalmából: a szent nevek éneklé-<br /> séből, az eksztatikus táncból, az énekből és a zenéből. Mivel <br /> elméjében a tiszta odaadó szolgálat ízeit élvezi, a haja olykor <br /> égnek áll, a teste remeg, és könny patakzik a szeméből. Mélysé-<br /> ges tisztelettel borulok az ilyen lelki tanítómester lótuszlába elé.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 2. vers <br /> (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)<br /> &lt;/small&gt;<br /> A lelki tanítómester transzcendentális boldogságot él át az <br /> énekléstől és tánctól:<br /> <br /> Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra-mādyan-manaso <br /> rasena. A guru második ismérve az, hogy mindig az Úr Caita­<br /> nya Mahāprabhut énekli és dicsőíti – ez a feladata. … éneklés és <br /> tánc közben a lelki tanítómester transzcendentális boldogságot <br /> tapasztal az elméjében. … Romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājaḥ. <br /> A lelki tapasztalások néha testi jelekben mutatkoznak meg nála: <br /> egyszer sír, máskor égnek áll a haja. Sokféle ilyen jel van. Ezek <br /> természetesek. Megjátszani nem szabad őket, de amikor valaki <br /> lelkileg fejett, szemmel láthatóak. <br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester további <br /> fontos ismérvei és tulajdonságai<br /> <br /> Hiteles lelki tanítómester az, aki a szentírások szerint cselek-<br /> szik, ugyanakkor prédikál is:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahā­<br /> prabhu vallását A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hiteles guru az, aki csak Istenről beszél, és megpróbál másokat <br /> is rávenni arra, hogy Isten hívei legyenek:<br /> <br /> <br /> Riporter: Honnan tudhatja valaki, hogy hiteles­e a guruja?<br /> Śrīla Prabhupāda: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre <br /> a kérdésre?<br /> Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkér­<br /> dezte tőled: „Honnan fogom tudni, ki a hiteles guru?”, te ezt <br /> válaszoltad: „Azt keresd, aki a legjobban átadta magát Kṛṣṇá­<br /> nak. Ő hiteles.”<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. A hiteles guru Isten képviselője, és nem <br /> beszél semmi másról, csak Istenről. Hiteles guru az, akit nem <br /> érdekel az anyagi élet. Ő Istent, egyedül Istent keresi. Ez az <br /> egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-niṣṭham. Elmélyed az <br /> Abszolút Igazságban. A Muṇḍaka-upaniṣadban az áll: Śrotriyaṁ <br /> brahma-niṣṭham [Muṇḍaka-upaniṣad 1.2.12]. „A hiteles guru <br /> a szentírások és a védikus tudomány szakértője, s teljes mér­<br /> tékben a Brahmanra bízta magát.” A gurunak tudnia kell, mi <br /> a Brahman [a lélek] és hogyan érhető el. A védikus irodalom leírja <br /> a hiteles guru ismertetőjegyeit. Korábban már mondtam, hogy <br /> az igazi guru Isten képviselője. Úgy képviseli a Legfelsőbb Urat, <br /> ahogyan az alkirály a királyt. Az igazi guru nem talál ki semmit. <br /> Minden szava összhangban van a szentírásokkal és az előző <br /> ācāryákkal. Tőle nem kapunk olyan mantrát, ami fél év alatt <br /> Istenné tesz minket. Ez nem volna tisztességes egy gurutól. A guru <br /> feladata az, hogy mindenkit meggyőzzön, legyen Isten híve. Ez <br /> a valódi guru feladatának lényege – más feladata nincs is. Bárki­<br /> vel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten­tudatos!” Ha <br /> házról házra járva Isten nevét hirdeti, és megpróbál mindenkit <br /> rávenni, hogy legyen Isten híve, akkor hiteles guru.<br /> Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Keresztény, muszlim, hindu – nem számít. <br /> Ha valaki Isten nevében beszél, akkor már guru. Mint például <br /> az Úr Jézus Krisztus, aki mindenkit megszólított: „Próbáljátok <br /> meg szeretni Istent.” Ha valaki – mindegy ki: hindu, muszlim <br /> vagy keresztény – arra próbálja rávenni az embereket, hogy <br /> szeressék Istent, az guru. Ezen áll vagy bukik a dolog. Egy guru <br /> sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az <br /> igazi guru azt mondja: „Isten szolgája vagyok, és téged is azzá <br /> teszlek.” Az sem számít, hogy van öltözve. Caitanya Mahā­<br /> prabhu szavaival: „Lelki tanítómester az, aki a Kṛṣṇáról szóló <br /> tudást terjeszti.” A hiteles lelki tanítómester egyszerűen csak <br /> megpróbálja az embereket Kṛṣṇa, vagyis Isten híveivé tenni. <br /> Nem foglalkozik semmi mással.<br /> Riporter: De a rossz guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Mi az, hogy „rossz” guru?<br /> Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? [nevetés] <br /> Hogyan lesz a vasból arany? Valójában egy guru nem lehet <br /> rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mond­<br /> hatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Egyszerű a dolog: <br /> meg kell értenünk, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru <br /> meghatározása az, hogy csak Istenről beszél – ennyi az egész. <br /> Ha valami másról, valami ostobaságról beszél, akkor nem guru. <br /> Egy guru nem lehet rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz, ahogy <br /> nem lehet vörös vagy fehér sem. A guru azt jelenti: „hiteles <br /> guru”. Csak azt kell nézni, Istenről beszél­e, és istenhívővé <br /> próbál­e tenni másokat. Ha igen, akkor hiteles.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük <br /> meg Istent és hogyan szerethetjük Őt:<br /> <br /> Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki taní­<br /> tómestert a szélhámostól?<br /> Śrīla Prabhupāda: Lelki tanítómester bárki, aki arra tanít, <br /> hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Őt. Néha <br /> azonban csaló szélhámosok vezetik félre az embereket. „Én <br /> vagyok Isten” – jelentik ki, és akik nem ismerik Istent, hisznek <br /> nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy megértsük, <br /> ki Isten és hogyan lehet szeretni Őt. Másképp csak az időn­<br /> ket vesztegetjük. A mi mozgalmunk tehát abban különbözünk <br /> a többi vallástól, hogy egyedül mi tanítjuk meg, hogyan lehet <br /> ténylegesen megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-gītā <br /> és a Śrīmad-Bhāgavatam tanításainak gyakorlatba ültetésé­<br /> vel annak tudományát mutatjuk be, hogyan lehet megismerni <br /> Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek az írások <br /> arra tanítanak, hogy egyetlen feladatunk szeretni Istent.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Ha egy bhakta már képes megfelelően vibrálni a szent nevet, <br /> alkalmassá válik arra, hogy lelki tanítómester legyen és fel-<br /> szabadítsa a világot:<br /> <br /> Az embereket általában csak a vallás, a gazdasági fejlődés, <br /> az érzékkielégítés és a felszabadulás érdekli, de az Isten iránti <br /> szeretet mindezek fölött áll. Ha egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter transzcendentális hangvibrációját, a szent nevek éneklését <br /> (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare <br /> Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány <br /> meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint <br /> hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcen­dentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, <br /> a név elárasztja dicsőségével a bhakta szívét. Ha egy bhakta <br /> már képes megfelelően énekelni a szent nevet, alkalmassá válik <br /> arra, hogy lelki tanítómester legyen és felszabadítsa a világot.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad büszkének lennie a helyze-<br /> tére, hanem alázatosnak kell maradnia és így hirdetnie a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra éneklését:<br /> <br /> „Aki jelentéktelenebbnek tartja magát az utcán heverő szalma-<br /> szálnál, aki béketűrőbb, mint egy fa, és aki nem vár el szemé-<br /> lyes megbecsülést, de mindig kész minden tiszteletet megadni <br /> másoknak, az szünet nélkül tudja énekelni az Úr szent nevét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A füvet azért hangsúlyozza ki ez a vers, mert <br /> annak ellenére, hogy mindenki rátapos, a fű sohasem tiltakozik. <br /> Ez a példa arra utal, hogy a lelki tanítómesternek vagy veze­<br /> tőnek nem szabad büszkének lennie pozíciójára: egy közönsé­<br /> ges hétköznapi embernél is alázatosabban kell viselkednie, s <br /> a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével tovább kell hirdetnie Caitanya <br /> Mahāprabhu vallását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jellemének makulátlanul tisztának <br /> kell lennie:<br /> <br /> A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Sūta Gosvāmī, téged <br /> nem szennyez semmiféle bűn!....<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Egy gosvāmīnak, Śrī Vyāsadeva hiteles kép­<br /> viselőjének mentesnek kell lennie minden bűntől. A Kali­yuga <br /> négy legfőbb bűne a következő: (1) tiltott kapcsolat nőkkel, <br /> (2) az állatok mészárlása, (3) mámorítószerek fogyasztása, (4) <br /> mindenféle spekulatív szerencsejáték. Egy gosvāmīnak mentes­<br /> nek kell lennie mindezektől a bűnöktől, mielőtt a vyāsāsanára <br /> ülhetne. Nem szabad a vyāsāsanára ülnie annak, akinek jelleme <br /> nem makulátlanul tiszta, s aki nem szabadult meg a fent említett <br /> bűnös tettektől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek kell lennie māyā befo-<br /> lyásától:<br /> <br /> Ha Arjuna egy szinten lenne Kṛṣṇával, vagyis ha Kṛṣṇa nem <br /> állna Arjuna fölött, akkor tanító–tanítvány viszonyuk értel­<br /> metlenné válna. Ha az illúziókeltő energia (māyā) mindkettő­<br /> jüket megtévesztené, semmi értelme sem lenne, hogy az egyik <br /> tanár, a másik pedig tanítvány legyen. Az efféle oktatás hiába­<br /> való lenne, mert a māyā karmai között senki sem adhat hiteles <br /> útmutatást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.13<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Csak olyan valaki tanácsára hallgassunk, aki fölötte áll a négy <br /> alapvető hiányosságnak – a lelki tanítómester ilyen személy:<br /> <br /> Amíg valaki nem talál egy olyan embert, aki fölötte áll [a] négy <br /> alapvető hiányosságnak, addig nem szabad elfogadnia taná­<br /> csot senkitől, nehogy áldozatul essen az anyagi körülmények­<br /> nek. A legjobb, ha Śrī Kṛṣṇa vagy az Ő hiteles képviselőjének <br /> tanácsaira és utasításaira hallgat, s így boldog lehet mind ebben, <br /> mind a következő életében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester ismérve az, hogy már megva-<br /> lósította az írások végkövetkeztetését, és képes másokat is <br /> meggyőzni ezekről:<br /> ''<br /> :tasmād guruṁ prapadyeta<br /> :jijñāsuḥ śreya uttamam<br /> :śābde pare ca niṣṇātaṁ<br /> :brahmaṇy upaśamāśrayam<br /> ''<br /> „Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi bol­<br /> dogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki <br /> tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások vég­<br /> <br /> következtetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tud­<br /> nunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb <br /> Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi <br /> gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21 <br /> [idézi: Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41]<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek teljes tudással kell rendelkeznie, és <br /> tudnia kell válaszolni a tanítvány minden kérdésére:<br /> <br /> Minden ismeretlen dologról egy művelt embertől kell tanul­<br /> nunk…. A lelki tanítómesternek ezért sarva-jñának kell lennie. <br /> … A tanítványnak minden olyan Istennel kapcsolatos kérdést <br /> fel kell tennie a képzett lelki tanítómesternek, amelyekre nem <br /> ismeri a választ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Bárkiből lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, <br /> s követi az utasításait:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: <br /> biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, <br /> hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletle­<br /> nek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását <br /> kell elfogadnunk. Ez a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, <br /> olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Ő uta­<br /> sításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha <br /> a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cse­lekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi termé­<br /> szet szennyeződéseitől. Az Úr Caitanya ezért így szólt: „Az Én <br /> utasításomra lelki tanítómesterek lehettek.” Bárkiből azonnal <br /> lelki tanítómester válhat, ha teljes hite van az Istenség Legfel­sőbb Személyiségének transzcendentális szavaiban, s követi az <br /> utasításait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.18.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Senkiből nem válhat lelki tanítómester, ha nincs kapcsolata <br /> egy lelki tanítómesterrel és a Felsőlélekkel: <br /> <br /> Brahmā a szívében lakozó Úrnak köszönhetően világosodott <br /> meg s tett szert tudásra. Amikor megszületett, nem tudta meg­<br /> állapítani, honnan származik, de lemondása és elméjének rögzí­<br /> tése után meglátta születésének forrását, és így szívén keresztül <br /> megvilágosodott. A külső és a belső lelki tanítómester egyaránt <br /> az Úr képviselője. Az ember nem tarthatja magát lelki tanító­<br /> mesternek, ha nincs kapcsolata e hiteles képviselőkkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.26<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki <br /> Felsőlelke és barátja, a világ lelki tanítómesterévé válhat:<br /> <br /> Aki odaadó szolgálatot végez, az egy cseppet sem fél az anyagi <br /> létezés során. Mindez azért van így, mert az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenki Felsőlelke és barátja. Aki ismeri ezt a tit-<br /> kot, az valóban művelt, s a világ lelki tanítómesterévé válhat. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.51<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem kell idősebbnek lennie a tanítványnál:<br /> <br /> A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert <br /> fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében <br /> <br /> nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, <br /> a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fia-<br /> talabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az <br /> jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb <br /> vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják: vṛddhatvam vayasā <br /> vinā, lehet valaki rangidős akkor is, ha korát tekintve nem <br /> idősebb másoknál. Ha valaki nem öreg, akkor is idősebbnek <br /> számít, ha nagy tudással rendelkezik. Viśvarūpa fiatalabb volt <br /> a félisteneknél, hiszen az unokaöccsük volt, mégis őt akar­<br /> ták a papjukká tenni, ami azzal járt, hogy el kellett fogadnia <br /> a hódolatukat. A félistenek elmagyarázták, hogy emiatt nem <br /> szabad húzódoznia attól, hogy a papjuk legyen, hiszen a védi­<br /> kus tudás fejlett szintjén állt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ne a származás szerinti vagy hagyományokra épülő társa-<br /> dalmi és egyházi szokások alapján válasszunk lelki tanító-<br /> mestert, hanem a hiteles képzettség szerint:<br /> <br /> Annak számára, aki komoly, elengedhetetlen, hogy a śāstrák <br /> utasításainak értelmében elfogadjon egy hiteles lelki tanítómes­<br /> tert. Śrī Jīva Gosvāmī azt tanácsolja, hogy ne a származás sze­<br /> rinti vagy hagyományokra épülő társadalmi és egyházi szokások <br /> alapján válasszunk lelki tanítómestert. Az embernek egyszerűen <br /> csak törekednie kell, hogy rátaláljon egy hitelesen képzett lelki <br /> tanítómesterre, s így valóban haladhasson a lelki megértés útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester elfogadását kizáró és megala-<br /> pozó okok:<br /> <br /> … [Nem] szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy osto­<br /> bát, akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek, akinek a jel­<br /> leme vitatható, aki nem követi az odaadó szolgálat elveit, vagy <br /> nem győzte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását. Az <br /> érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, <br /> az elme és a beszéd. Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés <br /> fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon. …<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Otthonunkban válhatunk lelki tanítómesterré, ha énekeljük <br /> a Hare Kṛṣṇát, és átadjuk rokonainknak és barátainknak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását:<br /> <br /> „Kedves Uram – könyörgött a brāhmaṇa az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhuhoz –, kérlek, légy kegyes hozzám, s engedd meg, <br /> hogy Veled tartsak! Nem tudom tovább elviselni a materialista <br /> élet okozta gyötrelmek hullámait!” „Ne beszélj így többé! – <br /> felelte neki Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Jobb, ha otthonod-<br /> ban maradsz, és mindig Kṛṣṇa szent nevét énekled! Mindenkit <br /> taníts arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, amelyek <br /> a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy <br /> így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani <br /> ezen a vidéken! Ha követed ezt az utasítást, otthoni materia-<br /> lista életformád nem fogja akadályozni lelki fejlődésedet. Ha <br /> betartod ezeket a szabályozó elveket, viszontlátjuk egymást <br /> itt, azaz inkább sohasem fogod elveszíteni társaságomat!” Ha <br /> valakinek a házában Śrī Caitanya prasādamot fogyasztva ala-<br /> mizsnát kapott, a háznépet egytől egyig saṅkīrtana mozgalma <br /> mellé állította, és ugyanazt a tanácsot adta nekik, mint a Kūrma <br /> nevű brāhmaṇának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon szépen elmagyarázza, miből <br /> áll Śrī Caitanya Mahāprabhu vallása. Aki meghódol Előtte, s <br /> aki kész szívvel­lélekkel követni Őt, annak nem szükséges más <br /> lakhelyet választania és megváltoztatnia a családi állapotát. <br /> Az ember maradhat családfő, orvos, mérnök vagy bármi más <br /> – mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy <br /> kövesse Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását: énekelje a Hare <br /> Kṛṣṇa mahā-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Otthon az <br /> embernek alázatot és szerénységet kell tanulnia, s közben be kell <br /> tartania Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását, s így élete lelki <br /> szempontból sikeres lesz. Nem szabad azzal próbálkoznunk, <br /> hogy fejlett bhaktának mutassuk magunkat, azt gondolván: <br /> „Nagyon jó bhakta vagyok.” El kell kerülnünk, hogy így gon­<br /> dolkozzunk. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítványt <br /> sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra <br /> éneklésével és a Śrī Caitanya Mahāprabhu által hirdetett elvek <br /> prédikálásával. Az ember így lelki tanítómesterré válhat, és <br /> megszabadulhat az anyagi élet szennyeződésétől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.126-30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány <br /> pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek <br /> kell lenniük az anyagi vágyaktól:<br /> ''<br /> :nivṛtta-tarṣair upagīyamānād<br /> :bhavauṣadhāc chrotra-mano-’bhirāmāt<br /> :ka uttamaśloka-guṇānavādāt<br /> :pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt<br /> ''<br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā <br /> rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra <br /> száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel <br /> többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák <br /> elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, <br /> akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák <br /> többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester <br /> elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­<br /> tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket <br /> a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­<br /> nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán <br /> kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és <br /> Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte <br /> sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester jagad-guru, az egész világ guruja:<br /> <br /> A gurunak az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén kell állnia. <br /> A bhaktáknak három csoportja van, és a gurut a legmagasabb <br /> rendűek csoportjából kell elfogadni. Az elsőrendű bhakta az <br /> emberek minden fajtájának lelki tanítómestere. Azt mondják: <br /> gurur nṛṇām. A nṛṇām szó azt jelenti: „minden emberi lényé”. <br /> A guru nincs egy bizonyos csoportra korlátozva. Rūpa Gosvāmī <br /> Upadeśāmṛtájában az áll, hogy a guru gosvāmī, aki uralkodik <br /> az érzékei és az elméje fölött. Az ilyen guru az egész világon <br /> fogadhat el tanítványokat. Pṛthivīṁ sa śiṣyāt. Ez mutatja meg, <br /> ki a guru.<br /> <br /> Indiában sok állítólagos guru van, tetteik azonban egy bizo­<br /> nyos kerületre vagy tartományra korlátozódnak. Még Indiát <br /> sem utazzák be, mégis jagad-gurunak, az egész világ gurujának <br /> kiáltják ki magukat. Nem szabad ilyen csaló gurukat elfogadni. <br /> Mindenki láthatja, hogy a hiteles lelki tanítómester szerte a vilá­<br /> gon avat tanítványokat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Természetes, hogy egy, a tanítványával folytatott vitából <br /> a lelki tanítómester kerül ki győztesen:<br /> <br /> E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta <br /> döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” <br /> „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – <br /> felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Tökéletesen <br /> igaza van.”<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, <br /> s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azu-<br /> tán így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad <br /> a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­<br /> kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, <br /> akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki <br /> győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. <br /> Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­<br /> tóbbak, mint a tanítvány szavai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha egy lelki tanítómester nem tudja úgy nevelni a tanítvá-<br /> nyait, hogy megszabaduljanak a bűnös cselekedetektől, akkor <br /> felelőssé válik bűnös tetteikért:<br /> <br /> Ha a szülők csak életet adnak gyermekeiknek, mint a kutyák <br /> és a macskák, ám nem tudják megmenteni őket a fenyegető <br /> haláltól, felelniük kell állatias hajlamú gyermekeik cselekede­<br /> teiért. … Ehhez hasonlóan, ha egy lelki tanítómester nem tudja <br /> úgy nevelni a tanítványait, hogy megszabaduljanak a bűnös <br /> cselekedetektől, akkor felelőssé válik bűnös tetteikért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felszabadult lélek:<br /> <br /> A kezdők elméjében néha kétségek merülnek fel azzal kapcso­<br /> latban, vajon a lelki tanítómester felszabadult lélek­e, s néha <br /> kétségek ébrednek bennük a lelki tanítómester testi cselekede­<br /> teivel kapcsolatban is. Nem szabad azonban a testi jellemzői <br /> alapján megítélnünk, hogy a lelki tanítómester felszabadult <br /> lélek­e vagy sem. Lelki tulajdonságait kell látnunk. Jīvan-mukta <br /> azt jelenti, hogy még anyagi testében van (még vannak anyagi <br /> szükségletei, mert a test anyagi), ám mivel teljesen elmerül az <br /> Úr szolgálatában, felszabadultnak kell tekintenünk.<br /> A felszabadulás azt is jelenti, hogy az ember eredeti hely­zetében állapodik meg. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam meghatáro­<br /> zása: muktir . . . svarūpena vyavasthitiḥ [Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 2.10.6]. Az Úr Caitanya meghatározza a svarūpát, vagyis az <br /> élőlény valódi azonosságát. Jīvera ’svarūpa’ haya – kṛṣṇera <br /> ’nitya-dāsa’ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 20.108]: az élő­lény igazi azonossága az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr szol­<br /> gája. Ha valaki száz százalékosan az Úr szolgálatába merül, <br /> felszabadultnak kell tekintenünk. Hogy valaki felszabadult­e, <br /> azt az odaadó szolgálatban végzett tetteiből lehet megítélni, s <br /> nem egyéb jellemzők alapján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester határtalan intelligenciával rendelkezik, <br /> mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit:<br /> <br /> Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és <br /> határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja <br /> tanítványa cselekedeteit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mindig Kṛṣṇa kedvteléseire gondol:<br /> ''<br /> :śrī-rādhikā-mādhavayor apāra<br /> :mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām<br /> :prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester mindig azokra a kedvtelésekre gondol, <br /> amelyeket Kṛṣṇa kedvesével, Śrīmatī Rādhārāṇīval és a gopīk-<br /> kal folytat. Néha Kṛṣṇának azok a kedvtelései járnak a fejében, <br /> amelyeket a tehénpásztorfiúkkal végez. Egyszóval mindig vala­<br /> melyik Kṛṣṇa­kedvtelésen gondolkodik. Prati-kṣaṇāsvādana-lo-<br /> lupasya. A prati-kṣaṇa azt jelenti, a nap huszonnégy órájában <br /> erre gondol. Ez a Kṛṣṇa­tudat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómestert akkor ismerik el igazi lelki tanítómester-<br /> nek, ha láthatóan megváltoztatta tanítványai jellemét:<br /> <br /> Mindenki csak ámult a prostituált nagyszerű jelleme láttán. <br /> Haridāsa Ṭhākura hatalmát dicsőítették, s hódolatukat aján-<br /> lották neki.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az írások azt mondják, phalena paricīyate: <br /> az embert tettei eredménye alapján lehet megismerni. A vaiṣṇa-<br /> vák közösségében sokféle vaiṣṇavát találunk. Néhányukat <br /> gosvāmīnak szólítják, míg másokat svāmīnak, prabhunak <br /> vagy prabhupādának neveznek. Senkit sem lehet azonban <br /> pusztán e nevek alapján elismerni. A lelki tanítómestert akkor <br /> ismerik el igazi gurunak, amikor láthatóan megváltoztatta <br /> tanítványai jellemét. Haridāsa Ṭhākura valóban megváltoz­<br /> tatta a hivatásos prostituált jellemét. Az emberek nagyra <br /> becsülték tettét, ezért mindannyian hódolatukat ajánlották <br /> neki, és dicsőítették.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.143<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester végső célja, hogy Kṛṣṇa bolygójára eljutva <br /> az öt rasa egyikében szolgálja az Urat:<br /> ''<br /> :nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai<br /> :yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā<br /> :tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester végső célja az, hogy Kṛṣṇa bolygójára <br /> kerüljön, ahol a gopīk társaságában, őket segítve szolgálhatja <br /> Kṛṣṇát. Egyes lelki tanítómesterek arra gondolnak, hogy majd <br /> a gopīk segítői lesznek, mások arra, hogy Nandáé és Yaśodā <br /> anyáé, megint mások pedig arra, hogy majd Isten szolgái lesz­<br /> nek. Olyan lelki tanítómesterek is vannak, akik Vṛndāvana <br /> virágba borult fáiként, gyümölcsfáiként, borjúiként vagy tehe­<br /> neiként képzelik el magukat.<br /> <br /> „A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy ācārya arról ismerkszik meg igazán, hogy a Legfelsőbb <br /> szolgájának tünteti fel magát, és elítéli az Isten szerepében <br /> tetszelgő ateistákat:<br /> <br /> Egy ācārya legfontosabb jellemzője, hogy a Legfelsőbb szolgá­<br /> jának tünteti fel magát. Az ilyen hiteles ācārya soha nem támo­<br /> gathatja a magukat Istennek valló ateista emberek démonikus <br /> tetteit. Legfőbb dolga, hogy szembeszálljon az ilyen szélhámo­<br /> sokkal, akik Istennek adják ki magukat az ártatlan emberek előtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:<br /> <br /> Az anyagi világban egy szolga akkor szolgálja a gazdáját, ha ő <br /> is és az gazdája is elégedett. A szolga akkor elégedett, ha a gaz­<br /> dája megfizeti a szolgálatát, a gazda pedig akkor, ha a szolga <br /> jó szolgálatot végez. A lelki világban azonban, ha a szolga <br /> bizonyos körülmények között nem tud szolgálni, ura akkor <br /> is elégedett, illetve ő is elégedett, ha az ura nem fizet neki. Ezt <br /> nevezzük egységnek, abszolút szintnek. Egy gurunak lehet több <br /> száz tanítványa, több száz szolgája, mégsem kell fizetnie nekik, <br /> hiszen lelki szeretetből szolgálják, ő pedig fizetség nélkül tanítja <br /> őket. Ilyen egy lelki kapcsolat. Egy lelki kapcsolatban nincsenek <br /> csalók és nincsenek becsapottak.<br /> <br /> === Az Úr Kapila tanításai ===<br /> <br /> === 4. A lelki tanítómester kötelességei és helyes viselkedése ===<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Általános utasítások)<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből a fényre <br /> vezesse:<br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> <br /> „A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajñāna szó „tudatlanságot”, „sötétséget” <br /> jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna minden fény, <br /> képtelenek volnánk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek <br /> a többiek. Minden teljesen összezavarodna. Ugyanilyen sötét­<br /> ségben vagyunk itt, az anyagi világban is, amely a tamas világa. <br /> A tamas vagy a timira szó sötétséget jelent. Ez az anyagi világ <br /> sötét, ezért napfényre vagy holdfényre van szükség a világos­<br /> sághoz. Ám van egy másik világ is, túl ezen a sötétségen: a lelki <br /> világ. Azt a világot Śrī Kṛṣṇa így írja le a Bhagavad-gītāban <br /> [15.6]: … „Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz <br /> vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé <br /> már nem tér vissza az anyagi világba.”<br /> <br /> A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségből <br /> a fényre vezesse.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru dolga, hogy kimentse tanítványát a tudatlanságból és <br /> ezzel megszabadítsa a szenvedéstől:<br /> <br /> A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szen­<br /> vedjen itt, az anyagi világban. Senki nem állíthatja, hogy nem <br /> szenved. Az nem lehetséges. Az anyagi világban háromféle szen­<br /> vedés van: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, azaz az <br /> anyagi testtől és elmétől, más élőlényektől, illetve a természeti <br /> erőktől származó szenvedések. Szenvedhetünk elmebeli gyöt­<br /> relmektől vagy más élőlényektől – például hangyáktól, szú­<br /> nyogoktól vagy legyektől –, illetve valamilyen felsőbb erőtől. <br /> Lehet aszály, lehet árvíz. Lehet kánikula, lehet fagy. A természet <br /> sokféle szenvedéssel sújthat bennünket. Az anyagi világban <br /> <br /> háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az egyiktől, <br /> vagy kettőtől, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, <br /> hogy őt nem éri semmilyen szenvedés.<br /> <br /> Jogos a kérdés, hogy miért szenved az élőlény. A válasz: <br /> a tudatlanság miatt. Senki nem gondolja, hogy azért szenved, <br /> mert hibákat követ el és bűnös életet él. Ezért a guru első fela­<br /> data, hogy kimentse tanítványát ebből a tudatlanságból. A gye­<br /> rekeinket azért járatjuk iskolába, hogy megmentsük őket a szen­<br /> vedéstől. Ha a gyerekeink nem kapnak oktatást, félünk, hogy <br /> később majd szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés <br /> a tudatlanság miatt van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. <br /> Hogyan lehet valakit kimenteni a sötétségből? Világossággal. <br /> A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a tanítvány előtt, <br /> akit elnyelt a sötétség. Ez a tudás megmenti őt a tudatlanság <br /> sötétsége által okozott szenvedéstől.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester minden tudást feltár a tanítvány előtt:<br /> <br /> Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal <br /> árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan <br /> a nap is mindent beragyog nappal.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Igazi tudást attól kaphatunk, aki tökéletesen <br /> Kṛṣṇa­tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy <br /> ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell <br /> tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa­tudat, mert a Kṛṣṇa­tudat bizonyo­<br /> san elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét <br /> a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, <br /> hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentá­<br /> lis, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között <br /> esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol <br /> egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa­tudatú lelki tanítómester előtt, <br /> akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kap­<br /> csolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten <br /> képviselőjével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 5.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester igaz lelki tudással áldja meg az őszinte <br /> tanítványt:<br /> ''<br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> ...Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, <br /> mert ők már látták az igazságot.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester próbára teszi tanítvá­<br /> nyát, akinek ki kell állnia e próbát. Ha meggyőződik tanít­<br /> ványa őszinte vágyáról, igaz lelki tudással áldja meg őt. … <br /> A hiteles lelki tanítómester természeténél fogva nagyon kedves <br /> tanítványához, így aztán ha a tanítvány alázatos és mindig <br /> szolgálatkész, a tudakozódás és a tanítás kölcsönös viszonya <br /> tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester éles szavakkal vágja el a tanítvány elmé-<br /> jének ragaszkodását az anyagi világhoz:<br /> <br /> Ha valaki intelligens, azok társaságát keresi, akik megpróbálnak <br /> az önmegvalósítás szintjére emelkedni a yoga valamelyik folya­<br /> mata révén. Ennek az az eredménye, hogy a sādhuk (az önmeg­<br /> valósított személyek) képesek elvágni ragaszkodásukat az anyagi <br /> érzékkielégítéshez. Mivel Arjuna olyan dolgokhoz ragaszkodik, <br /> amelyek akadályozzák kötelessége végrehajtásában, Kṛṣṇa elvágja <br /> <br /> azokat. Ahhoz, hogy valamit elvágjunk, éles eszközre van szükség: <br /> az elme kötelékeinek elvágásához gyakran éles szavak kellenek. <br /> A sādhu (tanító) kíméletlen egyenességgel alkalmaz éles szavakat <br /> annak érdekében, hogy a tanuló elméje megszabaduljon az anyagi <br /> ragaszkodásoktól. Az igazság kendőzetlen kimondása lehetővé <br /> teszi, hogy elvágja ezt a köteléket. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa <br /> éles szavakkal illeti Arjunát: felrója neki, hogy művelt beszéde <br /> ellenére valójában ostoba. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy <br /> el akarunk különülni az anyagi világtól, készen kell állnunk arra, <br /> hogy metsző élességű szavakat hallunk majd a lelki tanítómes­<br /> tertől. A kompromisszumkeresés és a hízelgés hatástalan akkor, <br /> amikor csak az erős szavak segítenek.<br /> <br /> A tökéletes jóga<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás szemét:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az ember a tudás szemével – <br /> jñāna-cakṣuṣaḥ – láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> Aki felnyitja bennünk a tudás szemét, azt lelki tanítómesternek <br /> hívják. A lelki tanítómesterhez így a következő ślokával imád­<br /> kozhatunk:<br /> ''<br /> :om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā <br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, <br /> aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől <br /> elvakult szememet.”<br /> <br /> (Gautamīya Tantra)<br /> <br /> A guru feladata az, hogy felnyissa tanítványában a tudás sze­<br /> mét. Amikor a tanítvány felébred tudatlanságából, és tudásra <br /> tesz szert, mindenhol láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségét, mert az Úr valójában mindenhol jelen van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.1.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt a tudatlan-<br /> ságtól, és tudással és szabadsággal ajándékozza meg:<br /> <br /> Uram! Egyedül a Te segítségeddel szabadulhatok ki a tudatlan-<br /> ság e legsötétebb régiójából, mert Te vagy transzcendentális sze-<br /> mem, amit csakis kegyedből, sok-sok születés után nyertem el.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers nagyon tanulságos, mert a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány közötti kapcsolatot mutatja be. <br /> A tanítvány, vagyis a feltételekhez kötött lélek a legsötétebb <br /> tudatlanság mélyére kerül, s így az érzékkielégítés anyagi létébe <br /> bonyolódik. E köteléktől rendkívül nehéz megválni, s elnyerni <br /> a szabadságot, de ha valaki olyan szerencsés, hogy egy olyan <br /> lelki tanítómester társaságát élvezheti, mint Kapila Muni vagy <br /> az Ő képviselője, akkor az ő kegyéből kijuthat a tudatlanság <br /> mocsarából. A lelki tanítómestert épp ezért úgy imádják, mint <br /> aki a tudás fáklyalángjával kivezeti a tanítványt a tudatlanság <br /> mocsarából. A pāragam szó nagyon fontos ebben a versben. <br /> Arra vonatkozik, aki képes átvinni a tanítványt a másik oldalra. <br /> Ez az oldal a feltételekhez kötött élet, a másik oldal pedig a sza­<br /> bad élet. A lelki tanítómester a túlsó partra viszi a tanítványt <br /> azzal, hogy a tudást átadva felnyitja szemét. Szenvedésünk oka <br /> egyedül a tudatlanság. A lelki tanítómester utasításai eloszlat­<br /> ják a tudatlanság sötétségét, s képessé teszik a tanítványt arra, <br /> hogy átjusson a szabad oldalra. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy <br /> sok­sok születés után az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének. Ehhez hasonlóan ha az ember sok­sok születés <br /> után rátalál egy hiteles lelki tanítómesterre, s meg tud hódolni <br /> Kṛṣṇa hiteles képviselőjének, akkor átjut a fény oldalára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja a tanítványt az anyagi <br /> életfelfogástól:<br /> <br /> … [Ismernünk] kell a test, annak birtokosa és a Felsőlélek <br /> közötti különbséget. … A hittel rendelkező embernek először <br /> is fel kell kutatnia azokat, akiknek társaságában hallhat Isten­<br /> ről, s így fokozatosan megvilágosodhat. Ha valaki elfogad egy <br /> lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget <br /> a lélek és az anyag között. Ez egy újabb lépést jelent a lelki <br /> megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival <br /> oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi <br /> életfelfogástól. A Bhagavad-gītāban például Kṛṣṇa arra tanítja <br /> Arjunát, hogy hagyjon fel anyagi szemléletével.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya (hiteles lelki tanítómester) kötelessége, hogy fel-<br /> avassa tanítványát és oktassa őt a védikus tudományban:<br /> <br /> A lelki tanítómestert ācāryának, a lelki tudomány transz­<br /> cendentális mesterének is nevezik. A Manu-saṁhitā (2.140) <br /> elmagyarázza az ācārya kötelességeit, s leírja, hogy a hiteles <br /> lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványokat, megtanítja <br /> őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik <br /> a második születést. … A lelki tanítómesternek az a köteles­<br /> sége, hogy felavassa a tanítványt a szent zsinór szertartással. E <br /> saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki <br /> a Védákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester szétoszlatja az empirikus tudomány <br /> sötétségét:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! Habár a transzcendens tudományában olya­<br /> nok vagyunk, akár a tudatlan gyerekek, Ő Isteni Kegyelme, <br /> Gurudeva fellobbantott bennünk egy kicsiny lángot, hogy <br /> szétoszlathassuk az empirikus tudomány makacs sötétségét. <br /> Most már olyan biztonságban vagyunk, hogy nincs az empi­<br /> rikus iskolának egyetlen olyan filozófiai érve sem, amely akár <br /> csak hajszálnyit is kibillenthetne bennünket Ő Isteni Kegyelme <br /> lótuszlábaitól való örök függésünk szilárd helyzetéből.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy transzcendentális <br /> témákról beszél tanítványainak:<br /> ''<br /> :anavratānāṁ śiṣyānāṁ<br /> :putrāṇāṁ ca dvijottama<br /> :anāpṛṣṭam api brūyur<br /> :guravo dīna-vatsalāḥ<br /> ''<br /> Óh, brāhmaṇák legkiválóbbja! A lelki tanítómesterek nagyon <br /> kegyesek a nincstelenekhez. Mindig kegyesek követőikhez, <br /> tanítványaikhoz és fiaikhoz, s kérés nélkül elmondanak nekik <br /> mindent, ami tudásnak tekinthető.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A hiteles lelki tanítómester segítségével sok <br /> mindenről ismeretet szerezhet az ember. A követők, tanítványok <br /> és fiak a hiteles lelki tanítómester szemében ugyanazon a szinten <br /> állnak. Mindig kegyes hozzájuk, és mindig transzcendentális <br /> témáról beszél nekik, még akkor is, ha nem kérik meg rá. Ez <br /> jellemző az igazi lelki tanítómesterre. Vidura Maitreya Munihoz <br /> fordult, hogy beszéljen mindarról, amiről addig esetleg még <br /> nem kérdezett.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak joga van bármilyen bensőséges témáról <br /> kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagya-<br /> rázni azokat:<br /> <br /> Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges <br /> szolgálatról kérdezni a gurut, s a gurunak kötelessége, hogy <br /> megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A transzcendentális tudomány előadója és hallgatósága nagyon <br /> bizalmas kapcsolatban van egymással, így megértő hallgató-<br /> ság előtt a lelki tanítómester szépen tud beszélni a témáról:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī Śrī Caitanya lábaihoz borult, és arra kérte <br /> őt, fejtse ki a vers lényegét, ahogyan azt előzőleg Sārvabhauma <br /> Bhaṭṭācāryának megtette. Sanātana elmondta, hogy azért sze­<br /> retné hallani ugyanazt a magyarázatot, hogy ő is megvilágo­<br /> sodhasson. Sanātana kérésére az Úr így válaszolt:<br /> <br /> – Nem értem, miért tetszett annyira Sārvabhauma Bhaṭṭācā-<br /> ryának a magyarázatom. Ami engem illet, nem is emlékszem, <br /> mit mondtam neki. De mivel erre kértél, társaságod segítségével <br /> megpróbálom elmagyarázni mindazt, amire emlékszem.<br /> <br /> Ennél a pontnál a beszélő és a hallgató nagyon bizalmas kap­<br /> csolatba kerül egymással. A hallgató társaságában a beszélő is <br /> megvilágosul. Egy beszélő vagy egy tanítómester csak megértő <br /> hallgatóság előtt képes igazán szépen beszélni transzcendentá­<br /> lis témákról. Ezért mondta Śrī Caitanya, hogy bár nem tudja, <br /> hogyan tudná elmagyarázni ezt a szanszkrit verset, Sanātana <br /> társaságában mégis megpróbál beszélni róla.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell győződnie arról, hogy a tanít-<br /> ványa érti-e az utasításait:<br /> <br /> …[Ó], gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e <br /> szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr Arjuna lelki tanítómestereként cse­<br /> lekedett, ezért kötelességéhez tartozott, hogy megkérdezze <br /> tanítványát, megértette­e a helyes szemlélet alapján az egész <br /> Bhagavad-gītāt. Ha nem, akkor az Úr kész bármely rész, sőt <br /> az egész Bhagavad-gītā megismétlésére is, ha szükség van rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.72<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha a guru és a tanítvány őszinte és hiteles, a lelki tudás átadása <br /> és befogadása sikeres lesz:<br /> <br /> Ha a férfi termékenyítőképes és a nő nem beteg, nászukból <br /> gyermek fogan. Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki <br /> tudás átadója őszinte és hiteles, annak mindig jó az eredménye.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómesternek meg kell tanítania a tanítványainak, <br /> hogyan beszéljenek a Śrīmad-Bhāgavatamról:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu közzétette a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> jelentését. Néha bhaktái áldására Ő beszélt, néha pedig felhatal-<br /> mazta valamelyiküket, hogy beszéljen, s Ő volt az, aki hallgatta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéle­<br /> tes tanító, ācārya lévén nagyon részletesen elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Néha bhaktáit is felhatalmazta, hogy <br /> beszéljenek, Ő pedig hallgatta őket. Egy ācāryának így kell <br /> <br /> nevelnie a tanítványait. Nemcsak neki magának kell bemutatnia <br /> a bhāgavata vallást, hanem tanítványait is meg kell tanítania, <br /> hogyan beszéljenek erről a magasztos témáról.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.267<br /> <br /> A lelki tanítómesternek még akkor folytatnia kell tanítványai <br /> oktatását (a fiait oktató Úr Ṛṣabhadeva mintájára), ha azok <br /> olykor képtelenek követni az utasításait – nem szabad meg-<br /> haragudnia rájuk:<br /> <br /> Aki komolyan vissza akar térni Istenhez, annak az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége kegyét kell a summum bonumnak <br /> és az élet legfőbb céljának tekintenie. Ha apa, aki fiait neveli, <br /> ha lelki tanítómester, aki tanítványait oktatja, vagy király, aki <br /> népét tanítja, úgy kell tanítania őket, ahogyan Én tanácsoltam. <br /> Sohasem szabad haragosnak lennie, és nem szabad abbahagynia <br /> tanítványai, fiai vagy alattvalói tanítását még akkor sem, ha <br /> azok néha képtelenek követni az utasításait. …<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Fontos, hogy a Madhva-Gauḍīya-sampradāya tanítványi lán-<br /> colathoz tartozó lelki tanítómesterek az Úrtól való távollét <br /> érzésével gazdagítsák a tanítványaik lelki életét, és ezzel az <br /> odaadás legmagasabb szintjére emeljék őket:<br /> <br /> Vṛndāvana gopījai annyira ragaszkodtak Kṛṣṇához, hogy nem <br /> volt nekik elég a rāsa­tánc; nem érték be azzal, hogy egész <br /> éjszaka Vele lehettek. Mindig Vele akartak lenni, élvezni akar­<br /> ták a társaságát nappal is. Amikor Kṛṣṇa az erdőbe indult <br /> tehénpásztor barátaival és a tehenekkel, a gopīk, ha testük­<br /> ben nem is, de szívükben Vele tartottak. S mivel a szívük <br /> Kṛṣṇával volt, a távollét heves érzésein keresztül élvezhették <br /> Kṛṣṇa társaságát. Ennek a Kṛṣṇa távollétében tapasztalt min­<br /> dent elsöprő elszakítottság­érzésnek az elérése jelenti az Úr <br /> Caitanya és közvetlen tanítványai, a Gosvāmīk tanításának <br /> lényegét. Amikor fizikailag nem vagyunk Kṛṣṇával, akkor úgy <br /> lehetünk mégis Vele, ahogyan a gopīk tették: a távollét érzésein <br /> keresztül. Kṛṣṇa transzcendentális teste, tulajdonságai, kedv­telései és kísérete mind azonosak Vele. Kilenc fajta odaadó <br /> szolgálat van. A távollét érzésével végzett odaadó szolgálat <br /> a tökéletesség legmagasabb szintjére, a gopīk szintjére emeli <br /> fel a bhaktát. … Nagyon fontos, hogy a Madhva­Gauḍīya­ <br /> sampradāya tanítványi láncolatának tagjai is mindig érezzék <br /> Kṛṣṇa távollétét, s transzcendentális tanításairól, kedvteléseiről, <br /> tulajdonságairól és társairól beszélgessenek. Mindez az odaadás <br /> legmagasabb szintjére emeli fel a bhaktákat. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tökéletességét az Úrnak az a fajta szolgálata jelenti, amit <br /> a Kṛṣṇától való távollét érzése hat át szakadatlanul.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Mit tanít a lelki tanítómester a tanítványának)<br /> <br /> A tanítvány próbálja megérteni a gurutól, hogy mi az önvaló, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele:<br /> <br /> Most, hogy itt ülünk Ācāryadeva lábainál, próbáljuk megérteni <br /> a tudás e transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, <br /> mi az univerzum, ki Isten, és mi a kapcsolatunk Vele.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester megtanítja tanítványainak az Isten, az <br /> élőlény és az odaadó szolgálat közti összefüggéseket:<br /> <br /> Mi az igazság az élőlényeket és az Istenség Legfelsőbb Szemé-<br /> lyiségét illetően? Kik ők valójában? Mi a Védákban rejlő isme-<br /> retek értéke, és mi az, ami a lelki tanítómester és tanítványai <br /> számára szükséges?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki társulásra van szükség ahhoz, hogy az <br /> élőlény [ennek a lelki] tudásnak … a szintjére emelkedhessen. <br /> A hiteles lelki tanítómester arra vágyik, hogy a tanítványai <br /> ismerjék az Úr transzcendentális szolgálatának folyamatát, <br /> a tanítványok pedig tudják, hogy az Isten és az élőlények közötti <br /> örök kapcsolatról egy önmegvalósított lélektől kell tanulniuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester egyaránt beszél az Úr külső tevé-<br /> kenységeiről (teremtés) és belső tevékenységeiről:<br /> <br /> Egy olyan hiteles lelki tanítómester, mint Śukadeva Gosvāmī, <br /> nemcsak az Úr belső energiáiról beszél, de azt is elmagyarázza, <br /> milyen kapcsolatban áll külső energiáival.<br /> <br /> Az Úr belső energiájának működése vṛndāvanai kedvtelé­<br /> seiben mutatkozik meg, külső energiáinak működését pedig <br /> Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és Kṣīroda­<br /> kaśāyī Viṣṇu aspektusaiban irányítja. Śrīla Viśvanātha Cakra­<br /> vartī jó tanáccsal szolgál a vaiṣṇaváknak, amikor azt mondja, <br /> hogy ne csak az Úr kedvteléseiről (például a rāsa-līlāról) akar­<br /> janak hallani, hanem Parīkṣit Mahārāja, az ideális tanítvány <br /> és Śukadeva Gosvāmī, az ideális lelki tanítómester példáját <br /> követve behatóan érdeklődjenek purusāvatāra aspektusaiban <br /> végzett cselekedeteiről is, a sṛṣṭi-tattvával, a teremtő funkciók­<br /> kal kapcsolatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómestertől kapott tudás eredménye:<br /> <br /> Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel <br /> többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy min-<br /> den élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha az ember tudásra tett szert egy önmegva­<br /> lósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában <br /> ismeri, megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak lelki tanítómesterétől kell hallania a tiszta <br /> bhakták transzcendentális tulajdonságairól:<br /> <br /> Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják <br /> a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából a tiszta <br /> bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta <br /> bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótusz-<br /> lábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Lelki tanítványoknak azokat nevezzük, akik <br /> szigorú lemondást vállalnak azzal, hogy egy hiteles lelki taní­<br /> tómesternél nevelkedve a Védákat hallgatják. Nemcsak az Úr <br /> cselekedeteiről kell hallaniuk, de a bhakták transzcendentális <br /> tulajdonságairól is, akik szívükben állandóan az Úr lótuszlá­<br /> bára gondolnak. A tiszta bhaktát egyetlen pillanatra sem lehet <br /> elszakítani az Úr lótuszlábától. Kétségtelen, hogy az Úr mindig <br /> jelen van minden élőlény szívében, ám azok amiatt, hogy az <br /> illuzórikus anyagi energia megtéveszti őket, mit sem tudnak <br /> erről. A bhakták azonban felismerik az Úr jelenlétét, ezért szí­<br /> vükben örökké látják lótuszlábát. Az Úr tiszta bhaktái éppoly <br /> dicsőségesek, mint Maga az Úr, sőt az Úr szerint méltóbbak az <br /> <br /> imádatra, mint Ő Maga. A bhakta imádatának nagyobb hatása <br /> van, mint az Úr imádatának, éppen ezért a lelki tanítványoknak <br /> kötelességük, hogy a tiszta bhaktákról az Úr hasonló bhaktáitól <br /> halljanak, hiszen senki sem képes az Úrról vagy bhaktájáról <br /> beszélni, ha ő maga nem tiszta bhakta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.4<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (Hogyan adja át a lelki tanítómester <br /> a tudást a tanítványnak)<br /> <br /> A transzcendentális tudást a tanítvány annak lelkes hallgatá-<br /> sával, nem pedig áramütéssel kapja meg:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit <br /> Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig <br /> lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hall­<br /> gató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásá­<br /> ban részesültek. … A transzcendentális megvalósításhoz kizá­<br /> rólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. <br /> Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, <br /> akik nagyon népszerűek ebben a Kali­korban. Azt mondják, <br /> hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram <br /> segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni <br /> kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, <br /> mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen <br /> csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, <br /> egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket <br /> Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja <br /> kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hall­<br /> gatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere <br /> által létrehozott elektromos áramtól származott volna, s eszmé­letét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek <br /> nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző <br /> propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló <br /> képviselője hirdet. … A hiteles lelki tanítómester lelkes hall­<br /> gatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra <br /> tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult <br /> miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. <br /> A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt <br /> eredményt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan adja át a lelki tanítómester a transzcendentális tudást, <br /> és hogyan fogadja be azt a tanítvány:<br /> <br /> A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak <br /> nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális <br /> tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, <br /> hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van sze­<br /> mélyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki <br /> tudás esetében minden előrelépés többé­kevésbé a lelki tanító­<br /> mester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanít­<br /> ványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert – csak így <br /> nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül <br /> azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, <br /> ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecs­<br /> kendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené <br /> föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz min­<br /> dent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. <br /> A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e <br /> <br /> tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása <br /> révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és <br /> a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.1.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Annak az alapja, ahogy a lelki tanítómester átadja a tudást <br /> a tanítványnak, az értelem és a logika, nem pedig a bűvészkedés:<br /> <br /> Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta <br /> működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást <br /> adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be <br /> a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés <br /> ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem <br /> valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba <br /> juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelen­<br /> téssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány <br /> között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és <br /> őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek <br /> az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell <br /> befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítja <br /> és utasításokkal látja el tanítványát<br /> (A lelki tanítómester egy csekély értelemmel <br /> rendelkező, ostoba tanítványt is képes felvilágosítani)<br /> <br /> Bármilyen csekély értelemmel rendelkezik is valaki, a lelki <br /> tanítómester kegyéből képes megérteni az Abszolút Igazságot:<br /> <br /> Kedves fiam, Kapila, én csupán egy nő vagyok. Az Abszolút <br /> Igazság megértése nagyon nehéz számomra, hiszen értelmem <br /> meglehetősen csekély. Ám ha annak ellenére, hogy nem vagyok <br /> kellően intelligens, elmagyarázod nekem, akkor megérthetem, <br /> s transzcendentális boldogságban lehet részem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságról szóló tudást az <br /> egyszerű, csekély értelemmel rendelkező emberek nem értik <br /> meg egykönnyen. Ha azonban a lelki tanítómester kegyes <br /> a tanítványhoz, akkor legyen a tanítvány bármennyire csekély <br /> értelmű, a lelki tanítómester isteni kegyéből minden megnyil­<br /> vánul számára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.30<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester még egy ostoba tanítványt is képes felvi-<br /> lágosítani:<br /> <br /> Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótusz-<br /> lábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szol-<br /> gálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló <br /> hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a tár-<br /> saságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüsz-<br /> keségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni <br /> a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én <br /> végleg megszabadultam e problémáktól.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tiszta bhaktákkal társulva az ember két­<br /> ségtelenül kiszabadulhat az anyagi energia karmai közül, s <br /> így volt ez Rahūgaṇa király esetében is, aki Jaḍa Bharatával <br /> találkozott. Rahūgaṇa király azonnal megszabadult minden <br /> tévfelfogástól, amit az anyagi társulás okoz. Azok az érvek, <br /> amiket a tiszta bhakták hoznak fel tanítványaik előtt, olyany­<br /> <br /> nyira meggyőzőek, hogy még egy ostoba tanítvány is azonnal <br /> megvilágosodik, és lelki tudásra tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.13.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester odaadó <br /> szolgálattal bízza meg tanítványát<br /> <br /> A lelki tanítómester számára fontos, hogy a tanítványai fej-<br /> lődhessenek az odaadó szolgálatban:<br /> <br /> Az önmagában teljes és problémáktól mentes Úr tiszta szí­<br /> véből képes gondoskodni bhaktáiról. Azzal törődik, hogyan <br /> emelje fel és védje meg mindazokat, akik menedéket kerestek <br /> lábánál. A lelki tanítómester ugyanezzel a felelősségteljes fel­<br /> adattal van megbízva. A hiteles lelki tanítómester azzal törődik, <br /> hogy a bhakták, akik meghódoltak előtte mint az Úr képvi­<br /> selője előtt, fejlődjenek a lelki életben. Az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindig gondoskodik azokról a bhaktákról, akik <br /> lótuszlábánál oltalmat találva teljesen elmélyednek a Róla szóló <br /> tudás művelésében.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.61<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy sikert érjünk el az odaadó szolgálatban, egy hite-<br /> les lelki tanítómester irányítása alatt kell állnunk:<br /> <br /> … [Egy] bhaktának tudnia kell, mit akar tőle Kṛṣṇa. Erre <br /> a megértésre egy lelki tanítómester közvetítésével lehet szert <br /> tenni, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt <br /> tanácsolja: ādau gurv-āśrayam. Aki komolyan szeretne tiszta <br /> odaadó szolgálatot végezni az Úrnak, menedéket kell keresnie <br /> egy lelki tanítómesternél, aki a Kṛṣṇától eredő tanítványi lánco­lat tagja. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Ha <br /> nem fogadunk el egy hiteles lelki tanítómestert, aki a tanítványi <br /> láncolathoz tartozik, nem ismerhetjük meg az odaadó szolgá­lat valódi célját. El kell fogadnunk a menedéket, melyet egy <br /> hiteles lelki tanítómester nyújt, és bele kell egyeznünk, hogy ő <br /> irányítson bennünket. A tiszta bhakta legfontosabb feladata az, <br /> hogy elégedetté tegye lelki tanítómesterét, akinek egyetlen dolga <br /> a Kṛṣṇa­tudat terjesztése. És ha valaki örömet tud okozni a lelki <br /> tanítómesternek, Kṛṣṇa szintén elégedett lesz – yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādaḥ. Ez jelenti a sikert az odaadó szolgálatban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.167<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány képességei szerint bízza meg <br /> őt feladatokkal és képezi őt:<br /> <br /> Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben <br /> lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel <br /> hallgattam tiszta szavaidat!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Bhakti-rasāmṛta-sindhujában Śrīla Rūpa Gos­<br /> vāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő <br /> tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania <br /> utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ter ismeri tanítványa természetét, s azt, hogy milyen feladatokat <br /> tud végezni a Kṛṣṇa­tudatban, és ennek alapján ad neki utasításo­<br /> kat. Fülén keresztül tanítja, s nem négyszemközt, hanem nyilvá­<br /> nosan. „Ilyen és ilyen munkára vagy alkalmas a Kṛṣṇa­tudatban. <br /> Ily módon cselekedj!” Van, aki azt az utasítást kapja, hogy a mūr-<br /> tik szobájában dolgozzon, s így cselekedjen Kṛṣṇa­tudatban, <br /> valaki más azt, hogy végezzen szerkesztői munkát, van, aki azt <br /> a tanácsot kapja, hogy prédikáljon, s van, aki azt, hogy a konyhá­<br /> ban, szakácsként gyakorolja a Kṛṣṇa­tudatot. A Kṛṣṇa­tudatban <br /> számtalan tevékenység van, s a lelki tanítómester tanítványa <br /> egyéni képességeit ismerve úgy nevel mindenkit, hogy annak <br /> a tevékenységnek a segítségével válhat tökéletessé, amelynek vég­<br /> zésére hajlamot érez. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy bárki <br /> a lelki élet legtökéletesebb szintjét érheti el pusztán azáltal, hogy <br /> képességeinek megfelelően szolgálatot végez, ahogyan Arjuna <br /> szolgálta Kṛṣṇát a harcművészetben megmutatkozó tehetségével. <br /> Arjuna mint harcos ajánlotta fel teljes szolgálatát, s tökéletessé <br /> vált. Éppen így egy művész is elérheti a tökéletességet egyszerűen <br /> azzal, hogy alkotómunkát végez a lelki tanítómester útmutatá­<br /> sát követve. Ha valakit írói tehetséggel áldott meg a sors, írhat <br /> újságcikkeket és verseket az Úr szolgálatában, lelki tanítómestere <br /> irányítása alatt. Az embernek a lelki tanítómestertől kell utasí­<br /> tásokat kapnia arra vonatkozóan, hogyan cselekedjen képessé­<br /> gei szerint, mert a lelki tanítómester kiválóan ért ahhoz, hogy <br /> útmutatást adjon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy pszichés alkata alapján <br /> tanítsa adott tanítványát egy bizonyos hivatás kötelességeire:<br /> <br /> Ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen <br /> lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne saját mentalitása. A lelki <br /> tanítómesternek … kötelessége …, hogy megfigyelje a gyerekek <br /> pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás <br /> kötelességeire tanítsa őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek úgy kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> az szeresse Kṛṣṇát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek … [úgy] kell nevelnie tanítványát, hogy <br /> életének legdrágább kincse, célja a jövőben csak az Istenség <br /> Személyisége legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megtalálja tanítványa <br /> számára azt az utat és módszert, melynek segítségével az <br /> Kṛṣṇára rögzítheti az elméjét:<br /> <br /> Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszichiáter <br /> útmutatásait, úgy a sādhana-bhakti is kigyógyítja a feltételek­<br /> hez kötött lelket a tébolyból, amelyben māyā, az anyagi illúzió <br /> varázsa alatt szenved.<br /> <br /> Nārada Muni említést tesz erről a sādhana-bhaktiról a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam Hetedik Éneke első fejezetének harminckettedik <br /> versében. Így szól Yudhiṣṭhira királyhoz: „Kedves király! Az <br /> embernek bárhogyan is, de Kṛṣṇára kell szögeznie az elméjét.” <br /> Ezt nevezik Kṛṣṇa­tudatnak. Az ācāryának, a lelki tanítómes­<br /> ternek kötelessége, hogy megtalálja tanítványa számára azt az <br /> utat és módszert, amelynek a segítségével Kṛṣṇára rögzítheti az <br /> elméjét. Ez a sādhana-bhakti kezdete.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester azzal emeli fel a tanítványt az eksztatikus <br /> istenszeretet szintjére, hogy az odaadó szolgálat szabályozó <br /> elveinek követését írja elő számára:<br /> <br /> Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit <br /> követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen <br /> megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, ragaszkodás és íz <br /> fejlődik ki benne az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és <br /> ragaszkodás idővel fokozatosan felerősödik, szeretetté válik. … <br /> <br /> Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni <br /> magunkban, hogy egy hiteles lelki tanítómester irányításával <br /> pusztán csak követjük az odaadó szolgálat szentírásokban <br /> lefektetett szabályozó elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A testünkkel és az elménkkel végzett odaadó szolgálatnak <br /> a lelki tanítómester irányítása alatt kell történnie:<br /> <br /> Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig <br /> tevékenyek. Ezt a tevékenységet a testtel vagy az elmével végez­<br /> hetjük. A gondolkodás, az érzés és az akarat az elme működése, <br /> s amikor tenni akarunk valamit, a cselekvés a durva testi érzé­<br /> keken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk <br /> kell Kṛṣṇára gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Őt elége­<br /> detté a nagy ācāryák és saját lelki tanítómesterünk nyomdokait <br /> követve. … [Ez] a Kṛṣṇa­tudat elmében történő gyakorlása.<br /> <br /> Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhe­<br /> tünk, ám valamennyi cselekedetünknek kapcsolatban kell állnia <br /> Kṛṣṇával. Ezt a kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kap­<br /> csolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa <br /> közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. A testtel végzett <br /> Kṛṣṇa­tudatos cselekedeteket a lelki tanítómester irányításával, <br /> hittel kell végezni.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Annak tekintetében, hogy mit kell elfogadnia vagy elutasíta-<br /> nia az odaadó szolgálat végzése során, a lelki tanítómester <br /> irányítja a bhaktát:<br /> <br /> Nem szabad lemondanunk semmiről, amit felhasználhatunk az <br /> Úr szolgálatában. Ez az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El <br /> kell fogadnunk mindent, ami segíti Kṛṣṇa­tudatunk fejlődését és <br /> odaadó szolgálatunkat. … Nézetünk az, hogy Kṛṣṇa minden. Ő <br /> az ok, és Ő az okozat – semmi sem a miénk. Kṛṣṇa tulajdonát <br /> Kṛṣṇa szolgálatában kell használnunk. Ez a mi szemléletünk.<br /> Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó <br /> szolgálat végzésének elveit, vagy hogy nem kell betartanunk az <br /> általuk előírt szabályokat. Az odaadás kezdő szintjén az ember­<br /> nek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, <br /> a hiteles tekintély lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk <br /> vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia az odaadás <br /> elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogad­<br /> nunk és mit kell elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint <br /> Kṛṣṇa látható megnyilvánulására szükség van, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Bár a lelki tanítómester közvetlenül is megáldhatja a tanít-<br /> ványt, mégis az a kötelessége, hogy az odaadó szolgálatot <br /> a śāstrákban lefektetett módon írja elő neki:<br /> <br /> A nagy bölcs, Nārada így szólt Dhruva Mahārājához: Az az <br /> utasítás, amit anyádtól, Sunītitől kaptál, hogy kövesd az Isten-<br /> ség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját, éppen <br /> megfelelő a számodra. Merülj el hát teljesen az Úr odaadó <br /> szolgálatában!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Nārada Munira a vers bhagavānként utal, <br /> mert épp úgy képes megáldani mindenkit, mint az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége. Nagyon elégedett volt Dhruva Mahārājá­<br /> val, és ő maga is azonnal megadhatta volna, amit akart, de <br /> a lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Neki azzal kell <br /> törődnie, hogy tanítványának megfelelő odaadó szolgálatot <br /> adjon, ahogyan a śāstrák előírják. Kṛṣṇa is így állt Arjuna előtt, <br /> <br /> és bár harc nélkül is megadhatta volna a lehetőséget az ellenfél <br /> legyőzésére, mégsem tette. Ehelyett arra kérte Arjunát, hogy <br /> harcoljon. Ugyanígy kérte Nārada Muni is Dhruva Mahārāját, <br /> hogy vállalja az odaadó szolgálat szabályainak követését, ha <br /> eredményt akar elérni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.40<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Hogyan segíti együtt a guru és Kṛṣṇa a komoly bhaktát abban, <br /> hogy hazatérjen, vissza Istenhez:<br /> <br /> Óh, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész <br /> vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának <br /> [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak <br /> érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, tel-<br /> jes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön <br /> a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy <br /> többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segí­<br /> tenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza <br /> Istenhez. … A bhakti-latā – az odaadó szolgálat – magját a guru <br /> és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, <br /> hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figye­<br /> lembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud <br /> venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, <br /> aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés <br /> ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az <br /> anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki <br /> a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen <br /> szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt <br /> számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát köte­<br /> lessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot <br /> végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. … Az ācārya <br /> a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját <br /> elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szi­<br /> gorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy megakadályozza tanít-<br /> ványait abban, hogy áthágják a vaiṣṇava viselkedés alapelveit:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava ācāryának kötelessége, hogy megakadályozza, <br /> hogy tanítványai és követői áthágják a vaiṣṇava viselkedés <br /> alapelveit. Mindig azt kell tanácsolnia nekik, hogy szigorúan <br /> kövessék a szabályozó elveket, melyek megvédenek a leeséstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 13.133<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek fel kell emelnie a tanítványt a gyü-<br /> mölcsöző cselekedetek szintjéről az odaadó szolgálat szintjére:<br /> <br /> … A jámbor és bűnös tettekbe merülő tudatlan embereknek <br /> mindenképpen odaadó szolgálatot kell végezniük, s el kell kerül-<br /> niük a gyümölcsöző cselekedeteket. Mi haszna, ha valaki tanít-<br /> ványát, fiát vagy alattvalóját, aki elvesztette transzcendentális <br /> látását, a karma tetteinek börtönébe veti? Olyan ez, mintha egy <br /> vak embert a sötét kúthoz vezetne, és hagyná, hogy beleessen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.15<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak a lelki tanítómester útmutatásainak megfe-<br /> lelően az Úr szolgálatába kell állítania a testét, az elméjét és <br /> a szavait:<br /> <br /> … [Az embernek] el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki <br /> a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szol­<br /> gája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Három tulaj­<br /> donát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása <br /> alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak meg­<br /> felelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szün­<br /> telenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét <br /> kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát <br /> végzi, sikeressé teheti az életét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt a tanítvány megbizonyo-<br /> sodik arról a kapcsolatról, amely Kṛṣṇához fűzi (sambandha), <br /> ennek megfelelően cselekszik (abhidheya), és beteljesíti élete <br /> végső célját (prayojana-siddhi):<br /> <br /> „Egyedül a hallással elkezdődő odaadó szolgálaton keresztül <br /> közelíthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az <br /> egyetlen út, amelyen eljuthatunk Hozzá. Ha a szabályozott oda-<br /> adó szolgálatot a lelki tanítómester irányítása alatt végezzük, <br /> minden bizonnyal felébred bennünk a szunnyadó istenszeretet. <br /> Ezt a folyamatot abhidheyának nevezik.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat gyakorlásával, amely <br /> a hallással és az énekléssel kezdődik, a feltételekhez kötött <br /> lélek tisztátalan szíve megtisztul, s így megértheti azt az örök <br /> kapcsolatot, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi. <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu így jellemzi ezt az örök kapcso­<br /> latot: jīvera ’svarūpa’ haya kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. „Az élőlény <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája.” Ami­<br /> kor az ember megbizonyosodik erről a kapcsolatról, amelyet <br /> sambandhának neveznek, ennek megfelelően cselekszik. Ez az <br /> abhideya. A következő lépés a prayojana-siddhi, azaz életünk <br /> végső céljának beteljesülése. Amikor valaki megérti kapcsolatát <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és ennek megfelelően <br /> cselekszik, életének küldetése automatikusan beteljesedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.141-42<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester megszabadítja <br /> a tanítványt az anyagi léttől<br /> <br /> A lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől <br /> kapott keggyel eloltja az anyagi lét lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi lét erdőtüze folyamatosan lángol, és a felhatalmazott <br /> szabadítót, aki képes kimenteni bennünket a tűzből, gurunak, <br /> lelki tanítómesternek hívják. Hogyan történik a kimenekítés? <br /> Mit jelent mindez? Maradjunk a példánknál. Amikor az erdő­<br /> ben tűz üt ki, nem hívhatjuk a tűzoltókat, és nem mehetünk <br /> oda mi sem vizesvödrökkel tüzet oltani. Ez nem lehetséges. De <br /> akkor mi oltja el a tüzet? Az oltáshoz víz kell, de honnan jön <br /> a víz? A vödrünkből? A tűzoltófecskendőből? Egyikből sem, <br /> hanem csakis az égből. Ahogy a záporeső hullani kezd az égből, <br /> a lángoló erdőtűz kialszik. És ahogy a felhő zúdítja alá a zápo­<br /> resőt, úgy ontja a lelki tanítómester is az Istenség Legfelső Sze­<br /> mélyisége kegyét. Figyeljük csak meg ezt a hasonlatot. A lelki <br /> tanítómesternek nincs saját kegye, amit oszthatna: a kegyet az <br /> Istenség Legfelső Személyiségétől kapja és adja tovább. A lelki <br /> tanítómester erről ismerkszik meg. Tőle sosem hallunk ilyesmit: <br /> „Isten vagyok, én adom neked a kegyet”. Ő pontosan olyan, <br /> mint a postás. Amikor a postás nagy összegű pénzküldeményt <br /> kézbesít, az nem az ő saját pénze. „Tessék, uram, íme, a pénze. <br /> Kérem, vegye át.” Mi pedig nagyon elégedettek vagyunk vele, <br /> még ha nem is a saját pénzét adta nekünk. Amikor anyagilag <br /> <br /> megszorulunk, és az apánk vagy valaki pénzt küld nekünk, <br /> amit a postás kézbesít, nagy elégedettséget érzünk. Ugyanígy <br /> valamennyien szenvedünk az erdőtűztől, de a lelki tanítómes­<br /> ter elhozza és átadja nekünk a Legfelsőbb Úr üzenetét, amit <br /> köszönettel elfogadunk, és nagy elégedettséget érzünk tőle. Ez <br /> a lelki tanítómester feladata.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A lelki tanítómester előtt e szavakkal borulunk le: „Uram, <br /> elhoztad a Legfelsőbb Úr kegyét, amivel teljesen leköteleztél <br /> bennünket. Eljöttél, hogy megszabadíts minket, amiért kér-<br /> lek, fogadd tiszteletteljes hódolatunkat!” Ennek a versnek ez <br /> a jelentése: a lelki tanítómester első ismérve az, hogy az általa <br /> közvetített üzenettel kioltja a szívünkben lángoló tüzet. Ez teszi <br /> őt valódi lelki tanítómesterré.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester eloltja az anyagi létezés lángoló tüzét <br /> (azzal, hogy transzcendentális tudást záporoz rá):<br /> <br /> Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdőtűz, amelyet csakis <br /> az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye olthat el. A lelki tanítómester az Úr kegyé­<br /> nek képviselője, ezért az anyagi létezés tüzében égő ember az <br /> önmegvalósított lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül <br /> kaphatja meg az Úr kegyének záporát. A lelki tanítómester <br /> szavai segítségével képes behatolni a szenvedő szívébe, hogy <br /> transzcendentális tudással töltse meg. Ez az egyedüli mód, hogy <br /> kioltsuk az anyagi létezés tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru nem azért száll alá, hogy az anyagi világ ügyeibe <br /> bonyolódjon, hanem azért, hogy felszabadítsa az elesett és <br /> feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Az ācāryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga <br /> az anyagi világ ügyeivel. Nem azért szállt alá, hogy átmeneti <br /> szükségletekkel foglalkozzon, hanem azért, hogy felszabadítsa <br /> a feltételekhez kötött, elesett lelkeket – azokat az élőlényeket, <br /> akik az elme és az érzékek élvezetének indítékával jöttek ide, az <br /> anyagi világba. Azért jelent meg előttünk, hogy a Védák vilá­<br /> gosságát és a tökéletes szabadság áldását szórja ránk, amelyre <br /> hőn kellene áhítoznunk életutunk minden állomásán.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru felelősséget vállal azért, hogy tanítványát visszavezeti <br /> a halhatatlanság birodalmába:<br /> <br /> Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és ostobának <br /> születtünk, és felvilágosításra szorulunk. Tudást kell szerez­<br /> nünk, hogy tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük <br /> tökéletessé az életünket, kudarcot vallunk. Mi a kudarc? A lét­<br /> fenntartásért vívott küzdelem. Próbálunk jobb életet biztosítani <br /> magunknak, magasabb pozíciót kapni, és ezért keményen dol­<br /> gozunk. Bele sem gondolunk azonban, mit jelent valójában ez <br /> a magasabb pozíció.<br /> <br /> Bármilyen pozíciónk is van itt, az anyagi világban, meg kell <br /> válnunk tőle. Akár kedvező helyzetben vagyunk, akár kedvezőt­<br /> lenben, az biztos, hogy nem maradhatunk itt. Hiába keresünk <br /> sok millió dollárt, és érezzük azt, hogy most jó helyzetben <br /> vagyunk, elég egy kis vérhas vagy kolera, és máris vége a jó <br /> helyzetnek. Csődbe megy a bank, és vége a jó helyzetnek. Tehát <br /> valójában nincs jó helyzet ebben az anyagi világban. Ez csak <br /> komédia. Akik azért küzdenek, hogy jobb helyzetet érjenek el <br /> <br /> az anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert jobb hely­<br /> zet nem létezik. … Van olyan tudomány, amely halhatatlanná <br /> tehet bennünket? Igen, halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi <br /> értelemben. Ezt a tudást nem szerezhetjük meg az „egyetem” <br /> elnevezésű helyeken. A halhatatlanság tudományát a védikus <br /> irodalom ismerteti. Ez a halhatatlanság már valóban jobb hely­<br /> zet. Nincs többé születés, nincs többé halál, nincs többé öregkor <br /> és nincs többé betegség. A guru tehát nagyon nagy felelősséget <br /> vállal. Vezetnie kell a tanítványát, alkalmassá kell tennie arra, <br /> hogy megfelelő jelölt legyen a tökéletes helyzetre – a halhatat­<br /> lanságra. Ahhoz kell értenie, hogy hazavigye a tanítványát, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A guru feladata megtanítani a tanítványainak, hogy ne ragasz-<br /> kodjanak az anyagi világhoz:<br /> <br /> Nagyon erősen ragaszkodunk az anyagi világhoz, pedig a védi­<br /> kus rendszerben a lemondás kötelező dolog: amikor valaki <br /> ötven éves lesz, lemond a családi életről. A természet figyel­<br /> mezteti: „Betöltötted ötvenedik életévedet – ez eddig rendben <br /> van. Megvívtad harcaidat az anyagi világban. Most már elég <br /> volt ebből.” Amikor a tengerparton játszó gyerekek homok­<br /> várat építenek, egy idő után megjelenik az édesapjuk, és így <br /> szól hozzájuk: „Drága gyermekeim, lejárt az idő. Fejezzétek be <br /> a játékot, és gyertek haza.” A gurunak ugyanez ez a feladata: <br /> meg kell tanítania a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak az <br /> anyagi világhoz. Ez a világ nem az otthonunk, a mi otthonunk <br /> Vaikuṇṭhaloka.<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> A guru eloltja az aggodalom lángoló tüzét a szívünkben:<br /> <br /> Mindenki szívében tűz lángol: az aggodalom lángoló tüze. Ez az <br /> anyagi létezés természete. Mindig, mindenki aggódik, senki sem <br /> mentes tőle. Még egy kis madárka is aggódik. Ha megetetjük <br /> egy kis madáreledellel, felcsipegeti, de nem valami nyugodtan, <br /> hiszen jobbra­balra tekinget, nem készül­e valaki felfalni őt. <br /> Ez az anyagi létezés. Mindenki, még egy elnök is rettenetesen <br /> aggódik, például Mr. Nixon. Másokról nem is beszélve. Még <br /> Gandhi is, a mi hazánkból – ő is rettenetesen aggódott. Min­<br /> den politikus rettenetesen aggódik. Magas pozíciót töltenek <br /> be, de az anyagi betegség őket is utoléri: aggódnak. Ha valaki <br /> nem szeretne aggódni, a gurunál, a lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket vennie. A guru innen ismerkszik meg: aki követi az <br /> utasításait, megszabadul az aggodalmaktól. Ettől guru a guru. <br /> Ne próbáljunk olcsó vagy népszerű gurut találni. Ne divatból <br /> tartsunk gurut, mint valami kutyát. „Nekem is van ám gurum!” <br /> – ez nem segít. Olyan gurut kell elfogadnunk, aki képes eloltani <br /> az aggodalom tüzét a szívünkben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> Egy tiszta bhakta tanítványai könnyen megtisztulhatnak és <br /> beléphetnek Isten birodalmába:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta nem csupán saját létét tisztítja meg; bárki, <br /> aki a tanítványává válik, végül szintén megtisztul, és minden <br /> nehézség nélkül be tud majd jutni Isten birodalmába. Más szó­val egy tiszta bhakta nemcsak hogy könnyen átlépi a halált, <br /> de kegyéből követői is minden további nélkül képesek lesznek <br /> erre. Az odaadó szolgálat ereje olyan nagy, hogy a tiszta bhakta <br /> másokat is fel tud lelkesíteni transzcendentális utasításaival <br /> arra vonatkozóan, miként lehet átszelni a tudatlanság óceánját.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kormá-<br /> nyosa, s e hajóval átszelhetjük a tudatlanság óceánját:<br /> <br /> Amikor valaki át akar kelni a hatalmas óceánon, erős hajóra <br /> van szüksége. Azt mondják, ez az emberi létforma épp meg­<br /> felelő hajó a tudatlanság óceánjának átszelésére. Az emberi <br /> létformában az élőlényt egy jó kormányos, a lelki tanítómes­<br /> ter irányíthatja, és Kṛṣṇa kegyéből kedvező szélben haladhat, <br /> ami nem más, mint Kṛṣṇa utasításai. Az emberi test a hajó, <br /> az Úr Kṛṣṇa utasításai a kedvező szelek, a lelki tanítómester <br /> pedig a kormányos. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell <br /> úgy állítani a vitorlákat, hogy kedvezően fogjuk be a szelet, <br /> és hogyan kell a hajót a végcél felé kormányozni. Ha valaki <br /> mégsem él ezzel a lehetőséggel, az veszni hagyja az emberi lét­<br /> forma ajándékát. Így elvesztegetni az időt és az életet egyenlő <br /> az öngyilkossággal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége az, hogy megtanítsa a tanít-<br /> ványnak, hogyan adja fel az anyagi világot, a tanítványnak <br /> pedig az, hogy végrehajtsa azt:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasítá-<br /> sai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. <br /> Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkez-<br /> tetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy <br /> bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet <br /> járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­<br /> tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. <br /> A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy <br /> „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert <br /> gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. <br /> A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra <br /> tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s <br /> a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra <br /> az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki <br /> sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák … materialista <br /> [apja] arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám <br /> Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek <br /> vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti <br /> utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és <br /> hiteles tanítványokként követték is szavait.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azzal, hogy valaki egy sādhu társaságát keresi, megtanulja <br /> feladni ragaszkodását az anyaghoz, és az odaadó szolgálat <br /> szintjére emelkedik:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat <br /> irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? <br /> Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy <br /> hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu ren­<br /> díthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is <br /> követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendít­<br /> hetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak <br /> kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ. A sādhu az odaadó <br /> szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az <br /> ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, <br /> ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az <br /> Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge <br /> sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy <br /> sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.<br /> <br /> A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmā -<br /> nak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur <br /> vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ <br /> dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, <br /> annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva mate­<br /> rialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az <br /> érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez <br /> a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszko­<br /> dás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha <br /> az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy <br /> a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, <br /> imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy <br /> sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, <br /> hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön: arról fog oktatni <br /> bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennye­<br /> ződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre <br /> az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy <br /> sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, <br /> hogy a felszabadulás útja az ilyen társulással kezdődik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.25.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester kegyéből az ember visszakerülhet felsza-<br /> badult helyzetébe:<br /> <br /> Az egyéni léleknek az Úr és a lelki tanítómester kegyéből kell <br /> megértenie a helyzetét, … választania kell egy hiteles lelki taní­<br /> tómestert, és eredeti tudatának meg kell világosodnia. Az egyéni <br /> lélek így megértheti, hogy mindig a Felsőlélek alárendeltje. <br /> Amint megtagadja alárendelt helyzetét, és megpróbál élvezővé <br /> válni, megkezdődik anyagi feltételekhez kötött léte. Amikor <br /> azonban felhagy ezzel az egyéni tulajdonos és élvező szellem­mel, akkor visszanyeri felszabadult állapotát. Nagyon fontos <br /> ebben a versben a sva-sthaḥ, „eredeti helyzetében van” szó. Ha <br /> valaki feladja azt a nemkívánatos hozzáállást, miszerint ő fel­sőbbrendű, akkor eredeti helyzetébe kerül. A tad-vyabhicāreṇa <br /> szó szintén nagyon lényeges, mert azt jelenti, hogy ha valaki <br /> engedetlensége következtében eltávolodik az Úrtól, elveszíti <br /> józan eszét. Kṛṣṇa és a guru kegyéből azonban ő is újra vissza­<br /> kerülhet felszabadult helyzetébe.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.64<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanító megszidja a tanítványt:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszé-<br /> ded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. <br /> A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Úr máris felvette a tanító szerepét, s meg­<br /> szidta tanítványát, amikor közvetve ostobának nevezte…<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.11<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Mivel jót akar tanítványainak, a lelki tanítómesternek joga <br /> van megfeddni őket:<br /> <br /> – Drága Uram, Te vagy a legfelsőbb apa, a legfelsőbb lelki taní­<br /> tómester és a legfelsőbb király. Jogod van tehát ahhoz, hogy <br /> megbüntesd az élőlényeket, valahányszor nem megfelelően <br /> viselkednek. Az apa, a lelki tanítómester és az állam vezetője <br /> a fiak, a tanítványok és az alattvalók jóakarója. Egy jóakarónak <br /> jogában áll, hogy megfeddje védenceit.<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómester a tanítvány javát szolgálja, amikor <br /> megszidja:<br /> <br /> Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vete-<br /> medett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transz-<br /> cendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. <br /> Miért sírsz?” – mondta. Tanácsa hallatán Mādhavendra Purī <br /> éktelen haragra gerjedt, s rendreutasította: „Ki innen, te bűnös <br /> gazember!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rāmacandra Purī nem értette, hogy lelki <br /> tanítómestere, Mādhavendra Purī a transzcendentális elkülö­<br /> nülés fájdalmát tapasztalja. Kesergése nem anyagi volt: a Kṛṣṇa <br /> iránti eksztatikus szeretet legfelsőbb szintjéről származott. <br /> Kṛṣṇa távollétét érezve sírva fakadt, s így szólt: „Nem kap­<br /> tam meg Kṛṣṇát! Nem jutottam el Mathurāba!” Ez azonban <br /> nem közönséges, anyagi bánat volt. Rāmacandra Purī nem <br /> rendelkezett elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy megértse <br /> Mādhavendra Purī érzéseit, ennek ellenére nagyon kiválónak <br /> vélte magát. Mādhavendra Purī érzelmeinek megnyilvánu­<br /> lását közönséges anyagi kesergésnek tartotta, és mivel szíve <br /> mélyén személytelen nézeteket vallott, azt tanácsolta neki, <br /> hogy emlékezzen Brahmanra. Mādhavendra Purī rájött, hogy <br /> Rāmacandra Purī roppant ostoba, s ezért nyomban rendreu­<br /> tasította. Az ilyen szidás a lelki tanítómestertől kétségkívül <br /> a tanítvány javát szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.20-22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester örömmel <br /> látja tanítványai fejlődését<br /> <br /> Amikor a tanítvány fejlődik a lelki életben, az örömet okoz <br /> a lelki tanítómesternek:<br /> <br /> „»A szent név eksztatikus éneklése táncra perdít, megnevettet <br /> és könnyekre fakaszt.« Amikor lelki tanítómesterem ezt meg-<br /> hallotta, elmosolyodott …”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a tanítvány tökéletesen fejlődik <br /> a lelki életben, az örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki <br /> ekkor szintén eksztázisban mosolyog, s azt gondolja: „Milyen <br /> sikeres lett a tanítványom!” Olyan boldognak érzi magát, hogy <br /> mosolyog, és élvezi a tanítvány fejlődését, pontosan úgy, aho­<br /> gyan egy mosolygó szülő élvezi a gyermek ténykedését, aki <br /> megpróbál felállni vagy tökéletesen mászni négykézláb.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.82<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester nagyon örül és lekötelezettnek érzi magát, <br /> amikor látja, hogy a tanítvány követi a szabályozó elveket és <br /> fejlődik a lelki életben:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇáról szóló tudomány megértése … <br /> nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet kifejlesztéséről nem is <br /> beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó szolgálat szintjét, a lelki <br /> tanítómester rendkívül boldog. A lelki tanítómester nem iga­<br /> zán örül, ha a tanítvány pénzt visz neki, de amikor látja, hogy <br /> a tanítvány követi a szabályozó elveket és fejlődik a lelki élet­<br /> ben, akkor nagyon boldog, és lekötelezettnek érzi magát az <br /> ilyen fejlett tanítvány iránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester jobban örül annak, ha a tanítványa fej-<br /> lődik, mint ha ő maga:<br /> <br /> Śrī Caitanyának egyszer azt mondta a lelki tanítómestere: <br /> „Nagyon szép dolog, hogy elérted az Isten iránti szeretetnek <br /> ezt a tökéletes szintjét. Végtelenül leköteleztél, hogy idáig jutot-<br /> tál.” Egy apa nagyon boldog, ha látja, hogy a fia túltesz rajta. <br /> Hasonlóan, a lelki tanítómesternek nagy örömet okoz, ha látja, <br /> hogy a tanítványa fejlődik, s jobban örül ennek, mint saját <br /> fejlődésének.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A lelki tanítómester eleget tesz élete küldetésének, ha akár <br /> egyetlen lelket is tökéletesen tiszta bhaktává tud változtatni:<br /> <br /> „»Nagyon jó, kedves gyermekem, hogy az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztésével elérted az élet végső célját. Ezzel végtelenül elé-<br /> gedetté tettél, s nagyon hálás vagyok Neked.«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A kinyilatkoztatott szentírások szerint ha <br /> a lelki tanítómester akár egyetlen lelket is tökéletesen tiszta <br /> bhaktává tud változtatni, eleget tett élete küldetésének. Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig azt mondta: „Még <br /> ha minden tulajdonomat, templomomat és maṭhámat kellene <br /> is feláldoznom, küldetésem beteljesedne, ha legalább egyetlen <br /> embert tiszta bhaktává tudnék tenni.” A Kṛṣṇáról szóló tudo­<br /> mány megértése azonban nagyon nehéz, az Isten iránti szeretet <br /> kifejlesztéséről nem is beszélve. Ezért ha az Úr Caitanya és <br /> a lelki tanítómester kegyéből egy tanítvány eléri a tiszta odaadó <br /> szolgálat szintjét, a lelki tanítómester rendkívül boldog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.91<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester mint prédikátor<br /> <br /> A felhatalmazott lelki tanítómesterek együttérző vaiṣṇavák, <br /> akik megpróbáják felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> A vaiṣṇavák – azaz a bhakták – nagyon együttérzőek a feltéte­<br /> lekhez kötött lelkekkel. Egy bhakta meghívás nélkül is házról <br /> házra jár, hogy felvilágosítsa és megmentse őket a tudatlanság <br /> sötétségétől a legfőbb igazságot tanítva, mely szerint a lélek <br /> eredeti helyzete Śrī Kṛṣṇa örök szolgálata. Ezeket a bhaktákat <br /> az Úr hatalmazza fel, hogy elterjeszthessék az odaadó szolgálat <br /> tudományát, a Kṛṣṇa­tudatot az emberek között. Ők a hiteles <br /> lelki tanítómesterek. Az ő kegyük ülteti el az odaadó szolgálat <br /> magját a feltételekhez kötött lelkek szívében.<br /> <br /> Śrī Caitanya tanítása<br /> <br /> A hiteles, szent életű lelki tanítómester mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket a Kṛṣṇa-tudat szintjére:<br /> <br /> Egy igaz lelki tanítómester vagy szent ember mindig arra vágyik, <br /> hogy felemelje a közönséges embereket, akik hozzá fordulnak. <br /> Mivel māyā mindenkit tévútra vezet, s mindenki megfeledke­<br /> zik elsődleges kötelességéről, a Kṛṣṇa­tudatról, a szentek örök <br /> vágya az, hogy mindenki szent életű emberré váljon. A szent <br /> embernek az a feladata, hogy felébressze a Kṛṣṇa­tudatot min­<br /> den hétköznapi, feledékeny emberben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya mindig az emberek lelki jólétére gondol:<br /> <br /> Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd <br /> el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség <br /> abszolút és alapvető javát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā egy ācārya imádatát <br /> ajánlja. Az ācāryák és a gosvāmīk mindig az emberek javára <br /> gondolnak, különösen lelki jólétükre. A lelki boldogulást auto­<br /> matikusan követi az anyagi jólét, így az ācāryák a lelki fejlődés <br /> terén adnak utasításokat az egyszerű embereknek. A szentek, <br /> akik előre látták a Kali­korban, a nézeteltérések vaskorszaká­<br /> ban élő ember rossz tulajdonságait, megkérték Sūta Gosvāmīt, <br /> összegezze a kinyilatkoztatott szentírásokat, mert ebben a kor­<br /> ban az emberek minden tekintetben kárhozottak. A szentek az <br /> abszolút jóról kérdeztek, amely az emberek alapvető érdekét <br /> szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A szenvedő emberiség iránt érzett részvét az ācārya ismer-<br /> tetőjegye:<br /> <br /> A világban folyó események láttán az Ācāryában részvét ébredt, <br /> s azon kezdett töprengeni, mit tehetne az emberek érdekében.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az emberek jóléte iránt tanúsított ilyen <br /> komoly aggodalom tesz valakit hiteles ācāryává. Egy ācārya <br /> nem használja ki követőit. Mivel az Úr meghitt szolgája, szí­vét mindig a szenvedő emberiség iránti részvét tölti el. Tudja, <br /> hogy minden gyötrelem az Úr odaadó szolgálata hiányának <br /> köszönhető, ezért mindig megpróbál módot találni arra, hogy <br /> megváltoztassa az emberek cselekedeteit, hogy azok kedvezőek <br /> legyenek az odaadás elérése szempontjából. Ezek a tulajdonsá­gok jellemzik az ācāryát. … E törekvése az Úr nagyon kedves <br /> bhaktájává teszi őt. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban, <br /> hogy az emberi társadalomban senki sem kedvesebb Számára, <br /> mint az a bhakta, aki állandóan az Ő szolgálatában él, és keresi <br /> a lehetőségeket, hogy a világ valódi javát szolgálva az Istenség <br /> üzenetét hirdesse. A Kali­korban azokat, akik csak a nevükben <br /> ācāryák, jobban érdekli az, hogy hasznot húzzanak követőik <br /> vagyonából, mint hogy szenvedéseiken enyhítsenek. Śrī Adva­ita Prabhu azonban mint példás ācārya a világ állapotának <br /> javításával törődött.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 3.98<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru missziója az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot szerte <br /> a világon:<br /> <br /> Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség <br /> Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. <br /> A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: <br /> elterjeszteni a Kṛṣṇa­tudatot szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācārya egyedi feladata az, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot <br /> szerte a világon:<br /> <br /> Az ācārya szó „tanítót” jelent. Az ilyen tanító egyedi feladata <br /> az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá tegye az embereket. Egy hiteles taní­<br /> tónak, aki Advaita Ācārya nyomdokait követi, nincs más dolga, <br /> mint hogy a Kṛṣṇa­tudat elveit terjessze szerte a világon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Aki a szentírások utasításai szerint cselekszik, ugyanakkor <br /> prédikál is, hiteles lelki tanítómester:<br /> <br /> „Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják <br /> a Kṛṣṇa-tudat vallását, míg mások prédikálnak, de magatar-<br /> tásuk nem megfelelő. Viselkedéseddel és prédikálásoddal te <br /> egyszerre teszel eleget mindkét kötelességnek a szent névvel <br /> kapcsolatban. Az egész világ lelki tanítómestere vagy ezért, <br /> hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta e világon!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Sanātana Gosvāmī ebben a versben egyértel­<br /> műen meghatározza, mit jelent a világ hiteles lelki tanítómes­<br /> terének lenni. Az ezzel kapcsolatban említett tulajdonságok <br /> a következők: Az embernek a szentírások utasításai szerint <br /> kell cselekednie, ugyanakkor prédikálnia is kell. Aki ezt teszi, <br /> az hiteles lelki tanítómester. Haridāsa Ṭhākura mintaszerű <br /> lelki tanítómester volt, mert rendszeresen, előírt mennyiségben <br /> japázott a füzérén, s naponta háromszázezerszer mondta el az <br /> Úr szent nevét. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom tagjainak szintén <br /> naponta legalább tizenhat kört kell japázniuk – ami egyáltalán <br /> nem nehéz –, s ugyanakkor prédikálniuk kell Caitanya Mahāp­<br /> rabhu vallását A Bhagavad­gītā úgy, ahogy van evangéliuma <br /> szerint. Aki így cselekszik, az teljes mértékben alkalmas arra, <br /> hogy az egész világ lelki tanítómestere legyen.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.102-3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának arra kell vágynia, hogy prdédikáljon, nem arra, <br /> hogy a templom bevételéből éljen:<br /> <br /> Advaita Ācārya örökösen azon töprengett, hogyan lehetne fel-<br /> szabadítani a világ elesett lelkeit. „Az egész világ abhaktákkal <br /> van teli – gondolta. – Hogyan szabadulnak majd fel?”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Advaita Ācārya példát mutat a vaiṣṇava <br /> sampradāyához tartozó ācāryák számára. Egy ācāryának min­dig arra kell vágynia, hogy felszabadítsa az elesett lelkeket. <br /> Azt az embert, aki azért alapít templomot vagy maṭhát, hogy <br /> kihasználja mások érzelmeit, és saját megélhetésére költse <br /> azt, amit a mūrti­imádatra kap tőlük, nem lehet gosvāmīnak <br /> vagy ācāryának nevezni. Ācāryának az tekinthető, aki ismeri <br /> a śāstrák végkövetkeztetését, aki követi elődei nyomdokait, <br /> és aki arra törekszik, hogy szerte a világon hirdesse a bhakti <br /> vallását. Az ācārya feladata nem az, hogy a templom bevéte­léből éljen. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig <br /> azt mondta, hogy aki azzal keresi a kenyerét, hogy a templomi <br /> mūrtit mutogatja, az nem ācārya vagy gosvāmī. Jobban tenné, <br /> ha szolgálatot végezne akár még utcaseprőként is, mert még az <br /> is becsületesebb módja a megélhetésnek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.223<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egy lelki tanítómester elsődleges kötelessége a prédikálás, nem <br /> a templomépítés:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a különböző ācāryák <br /> életét tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságo­<br /> san arra, hogy templomokat emeljenek. Ha azonban felbukkan <br /> valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó ācāryák <br /> bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rūpa <br /> Gosvāmīnak például Mānsiṅgh Mahārāja, Akhbar császár had­<br /> vezére felajánlotta önzetlen szolgálatát, s így Rūpa Gosvāmī <br /> azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi <br /> pénzbe kerülő templomot Govindajīnak.<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vál­<br /> lára vennie a templomok építésének gondját, de ha valakinek <br /> van pénze, és Kṛṣṇa szolgálatában szeretné elkölteni, akkor <br /> egy olyan ācārya, mint Rūpa Gosvāmī, használhatja a bhakta <br /> pénzét arra, hogy csodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel <br /> szolgálja az Urat. Néha sajnos előfordul, hogy valaki, aki nem <br /> alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embere­<br /> <br /> ket kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. <br /> Az azonban megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmat­<br /> lan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy kényelmesen éljen <br /> a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más <br /> szóval egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy erő­<br /> feszítést tennie annak érdekében, hogy lelki fejlődés ürügyén <br /> templomokat építsen. Elsődleges és legfontosabb tevékenysége <br /> ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban Śrīla <br /> Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja azt javasolta, <br /> hogy a lelki tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha <br /> valakinek van pénze, akkor ahelyett hogy drága templomokat <br /> építene belőle, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket <br /> ad ki különböző nyelveken a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesz­<br /> tése érdekében.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester prédikálási célból leereszkedik az <br /> uttama-adhikārī szintjéről a madhyama-adhikārī szintjére:<br /> <br /> A lelki tanítómester elvileg a legfejlettebb szinten áll, prédikálási <br /> célból azonban leereszkedik középszintre [madhyama-adhikārī]. <br /> Az uttama-adhikārī a legfejlettebb bhakta, aki nem tesz <br /> különbséget bhakta és nem bhakta között. Mindenkit bhak-<br /> tának lát, kivéve saját magát. Az igazán fejlett bhakta úgy <br /> látja, ő maga nem bhakta, ellenben mindenki más az. … „A <br /> madhyama-adhikārī az a bhakta, aki szeretetének legfőbb tár-<br /> gyaként imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, barátko-<br /> zik az Úr bhaktáival, könyörületes a tudatlanokhoz, és elkerüli <br /> azokat, akik természetüknél fogva irigyek.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 11.2.46 <br /> &lt;/small&gt;<br /> [idézi: Az Úr Kapila tanításai]<br /> <br /> Egy ācāryától nem lehet elvárni, hogy a megszokott sablonok <br /> szerint cselekedjen, ellenben úgy kell prédikálnia, hogy figye-<br /> lembe veszi az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Amikor az Úr Caitanya látta, hogy a māyāvādīk és a többiek <br /> mind elszöknek, gondolkodóba esett: „Azt akartam, hogy min-<br /> denki merüljön el az Isten iránti szeretet árjában, de néhányan <br /> elmenekültek. Cselhez kell folyamodnom, hogy őket is elborít-<br /> sam ezzel az áradattal.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez egy fontos gondolat. Az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu meg akarta találni a módját, hogy hogyan hódít­<br /> hatja meg a māyāvādīkat és mindazokat, akiket nem érdekelt <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom. Ez jellemző egy ācāryára. Egy ācā-<br /> ryától, aki azért jön, hogy szolgálja az Urat, nem lehet elvárni, <br /> hogy a megszokott sablonok szerint cselekedjen. Meg kell talál­<br /> nia az utat, hogy hogyan terjesztheti a Kṛṣṇa­tudatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.31-32<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának módot kell találnia arra, hogy az emberek szá-<br /> mára vonzóvá tegye a Kṛṣṇa-tudatot:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu mint tökéletes ācārya megtalálta <br /> a módját annak, hogy mindenféle ateistát és materialistát <br /> a hatalmába kerítsen. Minden ācāryának van egy sajátos mód­<br /> szere, amellyel lelki mozgalmát hirdeti, azzal a céllal, hogy <br /> Kṛṣṇa­tudatra térítse az embereket. Ezért lehet, hogy az egyik <br /> ācārya módszere különbözik a másikétól, de a végső célról <br /> sohasem feledkeznek meg. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja:<br /> <br /> tasmāt kenāpy upāyena manaḥ kṛṣṇe niveśayet <br /> sarve vidhi-niṣedhā syur etayor eva kiṅkarāḥ<br /> <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.32]<br /> <br /> Az ācāryának olyan módszert kell találnia, melynek segítségé­<br /> vel az emberek valahogyan Kṛṣṇa­tudatossá lesznek. Először <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válniuk, s később fokozatosan rá kell <br /> venni őket az összes előírt szabály követésére. Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalmunkban az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu ezen elvét <br /> követjük. Például mivel a nyugati országokban a fiúk és a lányok <br /> szabadon érintkezhetnek, szokásaikat és viselkedésmódjukat <br /> figyelembe véve különleges engedményekre van szükség ahhoz, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudatba hozzuk őket. Az ācāryának módot kell <br /> találnia arra, hogy elvezesse őket az odaadó szolgálathoz. Ezért <br /> bár sannyāsī vagyok, néha részt veszek a fiúk és a lányok össze­<br /> adásában, noha a sannyāsa történetében soha egyetlen sannyāsī <br /> sem vett részt személyesen tanítványai összeházasításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Az ācāryának szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett <br /> szabályokat és előírásokat, miközben az alkalmazásuk során <br /> figyelembe veszi a helyet, az időt és a körülményeket:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azért jelent meg, hogy minden elesett <br /> lelket felszabadítson. Így aztán számtalan módszert kigondolt, <br /> hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ācārya azzal törődik, hogy kegyében <br /> részesítse az elesett lelkeket. Ezzel kapcsolatban figyelembe <br /> kell vennünk a deśa-kāla-pātrát (a helyet, az időt és a körül­<br /> ményeket). Mivel Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban az európai és <br /> amerikai fiúk és lányok együtt prédikálnak, a kevésbé értelmes <br /> emberek kifogásolják, hogy korlátozás nélkül együtt vannak. <br /> Európában és Amerikában a fiúk és a lányok korlátozás nélkül <br /> keverednek egymással, és egyenlő jogokkal rendelkeznek, ezért <br /> lehetetlen teljesen elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Mi azon­ban alapos képzést nyújtunk mind a fiúknak, mind a lányoknak <br /> a prédikálás területén, és valóban csodálatosan prédikálnak. <br /> Természetesen nagyon szigorúan tiltjuk a törvénytelen nemi <br /> életet. Azok a fiúk és lányok, akik nem házasok, nem alhatnak <br /> és nem élhetnek együtt, és minden templomban külön helyet <br /> tartunk fenn a fiúk és a lányok számára. A gṛhasthák nem <br /> laknak templomban, mert a templomban még férjnek és fele­ségnek sem engedjük, hogy együtt éljenek. Ennek csodálatos <br /> eredményei vannak. A férfiak és a nők megkétszereződött erővel <br /> hirdetik az Úr Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa üzenetét. <br /> Ebben a versben a sabā nistārite kare cāturī apāra szavak azt <br /> jelzik, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu kivétel nélkül mindenkit <br /> fel akart szabadítani. Ezért az elv az, hogy egy prédikátornak <br /> szigorúan követnie kell a śāstrákban lefektetett szabályokat <br /> és előírásokat, ugyanakkor azonban olyan módszereket kell <br /> keresnie, amelyek segítségével az elesettek felemelésére irányuló <br /> prédikáló munka teljes erővel haladhat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester utasítást <br /> és felhatalmazást ad a prédikálásra (és az írásra) <br /> <br /> A lelki tanítómester szereti látni, hogy a tanítványai mások <br /> érdekében terjesztik a sankīrtana mozgalmat; az őszinte bhak-<br /> tát fel is hatalmazza erre:<br /> <br /> „»Kedves gyermekem! Folytasd a táncolást, az éneklést, és <br /> végezd tovább a saṅkīrtanát a bhakták társaságában! Menj, <br /> és prédikálj a kṛṣṇa-nāma éneklésének értékéről, mert ezzel <br /> a folyamattal képes leszel felszabadítani minden elesett lelket!«”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester másik vágya, hogy azt <br /> lássa, hogy a tanítványai nem csupán énekelnek, táncolnak <br /> és követik a szabályokat, hanem másoknak is prédikálnak <br /> a saṅkīrtana mozgalomról, hogy felszabadítsák őket, hiszen <br /> a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom azon az elven alapszik, hogy az <br /> ember maga váljon olyan tökéletessé az odaadó szolgálat­ban, amennyire csak lehetséges, és emellett hirdesse a vallás <br /> gyakorlatát másoknak is, hogy mások is elnyerjék áldását. <br /> … Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Anubhāṣyájában <br /> elmagyarázza: „Az, aki őszinte szolgálatával magára vonta <br /> a lelki tanítómester figyelmét, szeret együtt táncolni és énekelni <br /> a hasonlóan fejlett Kṛṣṇa-tudatos bhaktákkal. Az ilyen tanítványt a lelki tanítómester felhatalmazza, hogy a világ minden <br /> táján szabadítsa fel az elesett lelkeket. …”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.92<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Lelki tanítómesterük utasítását követve a tanítványoknak pré-<br /> dikálniuk kell az egész világon:<br /> <br /> Az Úr már meghagyta nektek, két fivérnek, hogy telepedjetek <br /> le Vṛndāvanában. Ott teljes boldogságban lesz majd részed.” <br /> Sanātana Gosvāmī így válaszolt: „Nagyon jó tanácsot adtál. <br /> Feltétlenül odamegyek, hiszen az Úr azt a helyet jelölte ki szá-<br /> momra hajlékul.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A prabhu-datta deśa szavak nagyon jelen­tősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó vallása nem azt <br /> tanítja, hogy telepedjünk le egy helyen, hanem azt, hogy az <br /> egész világon terjesszük az odaadás vallását. Az Úr Vṛndā­<br /> vanába küldte Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt, hogy <br /> tárják fel és hozzák helyre a szent helyeket, és onnan irányítva <br /> szilárdítsák meg a bhakti vallását. Sanātana Gosvāmī és Rūpa <br /> Gosvāmī ezért Vṛndāvanát kapták lakhelyükül. Ehhez hason­lóan mindenkinek, aki Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó val­lásának vonalához tartozik, el kell fogadnia a lelki tanítómester <br /> szavait, és terjesztenie kell a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat. El kell <br /> mennünk mindenhová, a világ minden részére, s ezeket a helye­ket prabhu-datta deśánknak, a lelki tanítómester vagy az Úr <br /> Kṛṣṇa által kijelölt lakhelyünknek kell tekintenünk. A lelki taní­tómester az Úr Kṛṣṇa képviselője, ezért arról, aki végrehajtotta <br /> utasításait, tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāp­rabhu parancsait teljesítette. Śrī Caitanya Mahāprabhu az egész <br /> világon el akarta terjeszteni a bhakti vallást (pṛthivīte āche yata <br /> nagarādi grāma ). A Kṛṣṇa­tudat vonalát követő bhaktáknak <br /> éppen ezért el kell menniük a világ különböző részeire, és pré­dikálniuk kell a lelki tanítómester utasításának megfelelően. Ez <br /> elégedetté teszi majd Śrī Caitanya Mahāprabhut.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.142, 144<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Azt a képességet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt:<br /> <br /> A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura <br /> tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta <br /> élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti <br /> gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahā­prabhu vallását hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt <br /> a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, <br /> aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, <br /> csupán szolgálni akarja Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.18.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki felhatalmazott prédikátor legyen, az Úr <br /> Caitanyának vagy az Ő bhaktájának, a lelki tanítómesternek <br /> a kegyére van szüksége:<br /> <br /> Mindenki, aki hallotta az Úr Caitanya Mahāprabhu énekét – <br /> „Hari! Hari!” –, szintén énekelni kezdte az Úr Hari és Kṛṣṇa <br /> szent nevét. Követték az Urat, mert heves vágy ébredt bennük, <br /> hogy lássák Őt. Kis idő múlva az Úr mindegyiküket megölelte, <br /> s miután lelki energiával töltötte fel őket, meghagyta nekik, <br /> hogy térjenek haza. Ezek a felhatalmazott emberek aztán mind <br /> visszatértek saját falujukba, s attól kezdve örökké Kṛṣṇa szent <br /> nevét énekelték, s közben néha nevettek, sírtak és táncoltak is. <br /> Aki ilyen erőt kapott, az bárkit meglátott, mindenkit arra kért, <br /> hogy énekelje Kṛṣṇa szent nevét. Így aztán a falu apraja-nagyja <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája lett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amṛta-pravāha-bhāṣyájában Śrīla Bhaktivi­<br /> noda Ṭhākura elmagyarázza, hogy ez a lelki energia a gyönyö­renergia és a tudásenergia lényege. E két energia hatalmazza <br /> fel az embert az odaadó szolgálatra. Maga az Úr Kṛṣṇa vagy <br /> képviselője, a tiszta bhakta bárkit kegyesen megáldhat ezekkel <br /> az egyesített energiákkal, s ezen energiákkal felruházva bárki az <br /> Úr tiszta bhaktájává válhat. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> mindenkit, akit a kegyében részesített, felhatalmazott ezzel <br /> a bhakti-śaktival. Az Úr követői így isteni kegyből képesek <br /> voltak arra, hogy a Kṛṣṇa­tudatot hirdessék.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 7.98-101<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Ha valaki felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől, az egész <br /> világot megmentheti:<br /> <br /> Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felsza­badítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán <br /> bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Nārada vagy Śukadeva <br /> Gosvāmī, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől – <br /> ahogy Nārada kapott Brahmājītól –, akkor nemcsak ő maga <br /> képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem <br /> odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, <br /> az egész világot megmentheti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Transzcendentális írások megalkotásához engedélyre és felha-<br /> talmazásra van szükség a lelki tanítómestertől:<br /> <br /> Vṛndāvanában számtalan kiváló bhakta élt rajtuk kívül, akik <br /> mindannyian arra vágytak, hogy hallhassanak az Úr Caitanya <br /> végső kedvteléseiről. Ezek a bhakták kegyesen mind azt az <br /> utasítást adták nekem, hogy írjak Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> végső kedvteléseiről. Noha szégyentelen vagyok, egyedül az ő <br /> kérésükre megpróbáltam megírni a Caitanya-caritāmṛtát. Ezt <br /> az utasítást kaptam a vaiṣṇaváktól, ám szívemben aggodalmat <br /> éreztem. Elmentem hát Vṛndāvanában Madana-mohana temp-<br /> lomába, hogy Tőle is engedélyt kérjek.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> kedvteléseiről írni nem mindennapi törekvés. Anélkül hogy <br /> a felsőbb tekintélyek, vagyis a fejlett bhakták felhatalmaznák, <br /> senki sem képes megalkotni egy transzcendentális írást, mert <br /> ezeknek az írásoknak feddhetetleneknek kell lenniük, azaz nem <br /> rendelkezhetnek a feltételekhez kötött lelkek egyetlen hiányos­ságával sem: sem tévedés, sem illúzió, sem csalás, sem tökéletlen <br /> érzékfelfogás nem jellemezheti őket. Kṛṣṇa szavai, valamint <br /> a tanítványi láncolaté, amely Kṛṣṇa utasításait hajtja végre, <br /> valóban hitelesek. Ha egy író felhatalmazást kap egy transz­cendentális írás megalkotására, az olyan kiváltság, amelyre <br /> nagyon büszke lehet. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī ilyen felha­talmazást kapott, ám alázatos vaiṣṇava lévén nagyon szégyellte <br /> magát, hogy neki kell elbeszélnie az Úr Caitanya Mahāprabhu <br /> kedvteléseit. … A vaiṣṇavák mindig a guru és Kṛṣṇa utasítását <br /> követik. Az ő kegyükből írta meg Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī az <br /> említett bhakták mindegyikét oktató gurujának, lelki tanító­mesterének tekintette, Madana­gopāla (Śrī Madana­mohana <br /> vigraha) pedig nem más, mint Maga Kṛṣṇa. Így aztán mindany­<br /> nyiuktól engedélyt kért, s amikor megkapta mind a guru, mind <br /> Kṛṣṇa kegyét, képes volt megalkotni ezt a nagyszerű írást, a Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛtát. Példája mindenki számára követendő. <br /> Bárki próbáljon is Kṛṣṇáról írni, először a lelki tanítómester és <br /> Kṛṣṇa engedélyét kell kérnie. Kṛṣṇa jelen van mindenki szívé­<br /> ben, a lelki tanítómester pedig az Ő közvetlen külső képviselője. <br /> Kṛṣṇa helyzete tehát antar-bahiḥ: belül és kívül egyaránt jelen <br /> van. A szigorú szabályozó elvek követésével és napi tizenhat <br /> kört japázva az embernek először tiszta bhaktává kell válnia, <br /> s amikor úgy véli, hogy valóban a vaiṣṇava szinten áll, akkor <br /> a lelki tanítómester jóváhagyását kell kérnie, melyet a szívében <br /> Kṛṣṇának szintén meg kell erősítenie. Ekkor, ha valaki nagyon <br /> őszinte és tiszta, írhat transzcendentális irodalmat, prózát vagy <br /> verset egyaránt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.71-73<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványi láncolat áldása nélkül senki nem írhat lelki <br /> témákról:<br /> <br /> „Összegeztem tehát a vaiṣṇava szabályozó elveket. Dióhéjban <br /> tettem, hogy valamennyire útbaigazítsalak. Amikor e témáról <br /> írsz majd, Kṛṣṇa a segítségedre lesz, s lelki ösztönzést nyújt.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Kṛṣṇának és a guruk tanítványi láncolatának <br /> áldása nélkül senki nem írhat lelki témákról. A tekintélyek <br /> áldása a felhatalmazás. Ha nem kaptunk felhatalmazást a fel­<br /> sőbb tekintélyektől, ne próbálkozzunk azzal, hogy a vaiṣṇava <br /> viselkedésről és tevékenységekről írjunk. A Bhagavad-gītā (4.2) <br /> megerősíti ezt: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.345<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester bevonja <br /> tanítványát a mūrti-imádatba<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége bevonni a tanítványokat <br /> a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A guru harmadik ismérve:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-<br /> :śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau<br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ‘pi<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester kötelessége, hogy a tanítványokat bevonja <br /> a mūrti – śrī-vigraha – imádatba. A mūrti­imádat a száz közpon­tunk egyikéből sem hiányzik. ... Śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau: A mūrti­imádat azt jelenti, <br /> hogy szépen felöltöztetjük a mūrtikat, szépen kitakarítjuk <br /> a templomot, finom ételeket ajánlunk a mūrtiknak, illetve <br /> a mūrtik ételmaradékait saját ennivalónkként fogadjuk el. Ez <br /> a mūrti­imádat módszere. A mūrti­imádatot a guru végzi, de <br /> a tanítványait is bevonja az imádatba.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (13 évfolyam, 1-2. szám)<br /> <br /> A lelki tanítómester vonja be tanítványát a mūrti-imádatba:<br /> <br /> A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem ele­gendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret <br /> elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást <br /> a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejlesz­teni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez <br /> <br /> vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes <br /> mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, <br /> hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan halad­<br /> jon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad <br /> csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, <br /> hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki <br /> tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát <br /> a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­<br /> kura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. <br /> Írásában az egyik vers így szól:<br /> <br /> ''<br /> :śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā- <br /> : śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau <br /> :yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas <br /> formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūr-<br /> tit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöz­<br /> tetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom <br /> takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg <br /> minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr <br /> transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. <br /> megvalósításában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A mūrti-imádat folyamatát egy hiteles lelki tanítómestertől <br /> kell megtanulni:<br /> <br /> Ha valakit érdekel az arcanam folyamata, akkor valóban mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél, és tőle kell <br /> megtanulnia ezt a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester a prasāda elkészítésének, <br /> felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg tanítványát:<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványát a prasāda <br /> elkészítésének, felajánlásának és szétosztásának feladatával <br /> bízza meg:<br /> <br /> [Śrī Caitanya Mahāprabhut] már attól nagy boldogság árasz-<br /> totta el, hogy tanúja volt, hogyan ette meg az Úr Jagannātha <br /> az összes ételt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomdokait <br /> követve egy vaiṣṇavának teljesen elégedettnek kell lennie csupán <br /> a sokféle étel láttán, melyet a Jagannātha vagy a Rādhā­Kṛṣṇa <br /> mūrtinak ajánlanak fel. Egy vaiṣṇavának nem szabad saját <br /> élvezete reményében sóvárognia a sokféle étel után. Az ő elé­gedettségét az jelenti, hogy látja azt a tengernyi fogást, melyet <br /> a mūrtinak ajánlanak fel. Gurv-aṣṭakájában Śrīla Viśvanātha <br /> Cakravartī Ṭhākura így ír:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda- <br /> : svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān <br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva <br /> : vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> „A lelki tanítómester mindig négyféle ízletes ételt ajánl fel <br /> Kṛṣṇának (nyalható, rágható, iható és szopogatható ételeket), <br /> s amikor látja, hogy a bhakták elégedettek a bhagavat-prasāda <br /> fogyasztásával, ő is elégedett. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom <br /> az ilyen lelki tanítómester lótuszlábának!”<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy tanítványait <br /> a mūrtinak felajánlott sokféle ízletes étel elkészítésének fel­adatával bízza meg. Felajánlás után az ételt mint prasādamot <br /> szétosztják a bhakták között. Ezek a tettek örömet okoznak <br /> a lelki tanítómesternek, annak ellenére, hogy ő maga nem eszik <br /> ilyen változatos prasādamot, és nincs szüksége rá. Őt már az <br /> elégedetté teszi, ha gondoskodhat a prasādam felajánlásáról <br /> és kiosztásáról.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 14.36<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómester prasāda-osztásra biztat, ami nagy elége-<br /> dettséggel tölti el:<br /> <br /> [A guru] negyedik ismérv[e]:<br /> <br /> ''<br /> :catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-<br /> :svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān<br /> :kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> <br /> A lelki tanítómester arra biztat, hogy a prasādát (a Kṛṣṇának <br /> szánt étel maradékát) osszák szét a nagyközönség sorai között. <br /> A mi filozófiánk nem száraz filozófia, mi nem csak beszélünk és <br /> távozunk. Nem. Mi prasādát osztunk, méghozzá nagyon gaz­<br /> dag prasādát. Minden templomban osztunk, és mindenki kap <br /> belőle, aki odajön. Minden templomban van 50­200 bhaktánk, <br /> de mások is jönnek, külsősök, akik szintén kapnak prasādát. <br /> A prasāda­osztás hozzátartozik a guru ismertetőjegyeihez. … <br /> Kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva: amikor a guru látja, hogy <br /> prasādát osztanak, nagy elégedettséget érez, és énekelni, tán­<br /> colni kezd az Úr odaadó szolgáltában.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> Noha a lelki tanítómestert olyannak tekintik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem szabad Istennek képzelnie <br /> magát vagy visszaélni kitüntetett helyzetével:<br /> <br /> Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy sākṣād dharitvena samasta-śāstraiḥ: a lelki tanítómestert, aki a legkiválóbb <br /> brāhmaṇa, a legkiválóbb vaiṣṇava, minden szentírás olyannak <br /> tekinti, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azonban <br /> nem azt jelenti, hogy a vaiṣṇava azt gondolja magáról, hogy ő <br /> Isten. Ez istenkáromlás. Noha a brāhmaṇát és a vaiṣṇavát úgy <br /> imádják, mint aki olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, az ilyen bhakta mindig az Úr hűséges szolgája marad, és <br /> sohasem próbálja élvezni azt a tekintélyt, ami abból származ­hat, hogy a Legfelsőbb Úr képviselője.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Isten szolgái soha nem állítják magukról, hogy ők Isten:<br /> <br /> Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb <br /> akaratból – a legkülönfélébb országokban – lassanként visz­szatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizal­mas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az <br /> emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az <br /> Úr nagyhatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szol­gáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük <br /> sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák isten­káromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői <br /> Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. <br /> A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak <br /> Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy <br /> Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem <br /> támasztják alá. … [Isten szolgái] arra biztatják az embereket, <br /> váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek <br /> nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott <br /> írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. <br /> Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban <br /> ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. <br /> Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, <br /> noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért visel­kedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak <br /> azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, <br /> hogy Istennek nevezik őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról, hogy ő Isten:<br /> <br /> A guru soha nem állítja magáról: „Én vagyok Kṛṣṇa. Én vagyok <br /> Isten. Én vagyok Bhagavān.” Ehelyett azt mondja: „Isten <br /> szolgája szolgájának legalázatosabb szolgája vagyok.” Még <br /> azt sem mondja, hogy közvetlenül a szolgája. Százszorosan <br /> távoli szolgának tekinti magát. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor <br /> dāsa-dāsānudāsaḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].<br /> <br /> Az Úr Kapila tanításai<br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester soha nem tetszeleg a Legfelsőbb <br /> Úr szerepében, de ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Ő:<br /> <br /> Egy lelki tanítómester sohasem tetszeleg a Legfelsőbb Úr szere­<br /> pében – az Úr képviselőjének kell tekintenünk. A kinyilatkozta­<br /> tott írások megtiltják, hogy bárki is Istennek adja ki magát, ám <br /> a hiteles lelki tanítómester az Úr leghűségesebb és legbensősége­<br /> sebb szolgája, ezért ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.44<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek mentesnek <br /> kell lennie az anyagi megfontolásoktól<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad anyagi előnyökért elfo-<br /> gadnia egy tanítványt:<br /> <br /> [A lelki tanítómesternek] nem szabad arra törekednie, hogy <br /> anyagi gazdagsága miatt fogadjon el egy tanítványt. Olykor <br /> nagy üzletemberek vagy földbirtokosok keresik fel a lelki taní­tómestert, hogy avatást kérjenek tőle. Azokat, akiket anyagi <br /> dolgok érdekelnek, viṣayīknak (karmīknak ) nevezik, ami azt <br /> jelzi, hogy nagyon kedvelik az érzékkielégítést. Az ilyen viṣayīk <br /> néha egy híres guruhoz fordulnak, s puszta divatból megkérik, <br /> hadd legyenek a tanítványai. Néha a viṣayīk egy neves lelki <br /> tanítómester tanítványainak adják ki magukat, hogy leplezzék <br /> tetteiket, és azt hirdessék, hogy fejlettek a lelki tudás terén. <br /> Más szóval anyagi sikert akarnak elérni. Egy lelki tanítómes­ternek nagyon elővigyázatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban. <br /> Az egész világon ez folyik. A lelki tanítómester nem fogad <br /> el egy anyagi gazdagsággal rendelkező tanítványt csak azért, <br /> hogy mindenkinek elmondhassa, milyen kiváló tanítványa van. <br /> Tudja, hogy az ilyen viṣayī tanítványok társaságában leeshet. <br /> Aki viṣayī tanítványt fogad el, az nem hiteles lelki tanítómes­ter, de még ha az is, egy lelkiismeretlen viṣayī társasága árthat <br /> helyzetének. Ha egy állítólagos lelki tanítómester a saját haszna <br /> vagy az anyagi nyereség érdekében fogad el egy tanítványt, <br /> akkor a lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolata anyagi <br /> viszonnyá válik, és a lelki tanítómester olyan lesz, mint egy <br /> smārta-guru. Sok olyan kaszt­gosvāmī akad, aki puszta hiva­tásból felavat néhány tanítványt, akik nem is törődnek vele, <br /> illetve az utasításaival. Az ilyen lelki tanítómesterek beérik <br /> pusztán azzal, hogy tanítványaiktól némi anyagi nyereséghez <br /> jutnak. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura elítéli az efféle <br /> kapcsolatot, és az ilyen lelki tanítómestereket és tanítványokat <br /> a csalók és becsapottak társaságának nevezi. Bāuláknak vagy <br /> prākṛta-sahajiyāknak is hívják őket. Céljuk az, hogy a lelki <br /> tanítómester és a tanítvány kapcsolatát aprópénzre váltsák, s <br /> nem akarják komolyan megérteni a lelki életet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel-<br /> halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról:<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy fel­halmozódott vagyona vagy a követők nagy száma letérítse őt <br /> az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem fordulhat elő. <br /> Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelke­zik kellő felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki <br /> tanítómesternek, megeshet, hogy a nagy vagyon és a sok­sok <br /> tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem <br /> túlságosan magas szintű. Akit ezek az eredmények eltántorí­tanak, az hanyaggá válik az odaadó szolgálatban. Szigorúan <br /> követnünk kell tehát a tanítványi láncolat elveit.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Amikor egy vaiṣnava guru adományokat fogad el, azt soha <br /> nem saját érzékkielégítésére, hanem az Urat szolgálva teszi:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudatos bhakták összegyűjtik mások pénzét, hogy <br /> Kṛṣṇát szolgálják vele, s megelégszenek Kṛṣṇa prasādamjá-<br /> val és azzal, amit Kṛṣṇa ad a megélhetésükhöz. Nem vágynak <br /> anyagi kényelemre, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy <br /> a prostituáltak vagy a többé­kevésbé prostituáltakhoz hasonló <br /> emberek tulajdonát felhasználják az Úr szolgálatában, s így <br /> megszabadítsák őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava <br /> guru elfogad pénzt vagy más hozzájárulásokat, ám semmit sem <br /> használ a saját érzékkielégítésére. Egy tiszta vaiṣṇava alkal­matlannak gondolja magát arra, hogy akár egyetlen ember­nek is segítsen megszabadulni a bűnös élet visszahatásaitól, <br /> de az emberek kemény munkával megkeresett pénzét az Úr <br /> szolgálatában használja, s így megszabadítja őket a bűnös visszahatásoktól. Egy vaiṣṇava guru sohasem függ tanítványai <br /> adományaitól. Haridāsa Ṭhākura utasításait követve a tiszta <br /> vaiṣṇavák egy fillért sem fogadnak el senkitől a saját részükre, <br /> de ráveszik követőiket, hogy minden vagyonukat az Úr szol­gálatára fordítsák.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.139<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A tanítványnak nem szabad anyagi haszonra vágyni lelki taní-<br /> tómesterétől, annak pedig nem szabad áldásokban részesítenie <br /> őt saját kitüntetett helyzete fenntartásáért:<br /> <br /> Az a szolga, aki anyagi hasznot remél a mesterétől, semmi <br /> esetre sem jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, <br /> aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy <br /> megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> Egyéb fontos utasítások <br /> a lelki tanítómester kötelességeire <br /> és helyes viselkedésére vonatkozóan<br /> <br /> A lelki tanítómester kihúzza a családfenntartót a családos élet <br /> kiszáradt kútjából, a lelki utasítások erős kötelével:<br /> <br /> A férfi egyre jobban belebonyolódik a családi élet ügyeibe, oly­<br /> annyira, hogy szinte lehetetlen megszabadulnia tőlük. A család <br /> így gṛham andha-kūpam, kiszáradt kút lesz számára, amelybe <br /> beleesett. Az ilyen embernek rendkívül nehéz kijutnia a kútból, <br /> ha egy erős ember, a lelki tanítómester nem siet a segítségére <br /> a lelki utasítások erős kötelével. A mélyre került embernek <br /> meg kell ragadnia ezt a kötelet, s akkor a lelki tanítómester, <br /> azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ki fogja húzni <br /> a kiszáradt kútból.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.11-13<br /> <br /> A lelki tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, <br /> hogyan énekelje a Hare Kṛṣṇa mantrát:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu mindenkinek a Hare Kṛṣṇa mantra <br /> éneklését javasolta, hogy megtisztíthassa szívét a portól. Ha <br /> a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük a szent név <br /> fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy <br /> minden maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare <br /> Kṛṣṇa mantra énekléséből. Bátorítanunk kell tehát mindenkit, <br /> hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat szolgálhassa, <br /> mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mant­<br /> rázzon. A lelki tanítómester irányításával a tanítvány meg­<br /> tanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és ugyanakkor elsajá­<br /> títja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének tudományát is. Amint <br /> valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti <br /> a mahā-mantra szent neveinek transzcendentális természetét.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester a természet alacsony kötőerőinek szintjéről <br /> a jóság szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> �2. fejezet 253<br /> <br /> Az élőlény folytonos kapcsolatban áll a természet különféle <br /> kötőerőivel. Mivel kapcsolatban áll az anyagi természettel, <br /> kifejleszt egy bizonyos mentalitást annak megfelelően, hogy <br /> melyik kötőerőben hajtja végre tetteit. Ha azonban egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez fordul, s az írások utasításaival együtt az <br /> ő utasításait is betartja, megváltoztathatja jellemét, s a tudatlan­<br /> ságból vagy szenvedélyből fokozatosan a jóságba emelkedhet. <br /> Mindebből levonhatjuk a következtetést, hogy a természet egy <br /> adott kötőereje jellemezte vak hit nem segíthet a tökéletesség <br /> elérésében. Mindent gondosan, okosan kell megfontolni egy <br /> hiteles lelki tanítómester társaságában, így az ember változtat­<br /> hat helyzetén, s egy magasabb rendű kötőerőbe juthat.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.2<br /> <br /> A lelki tanítómester a sattva szintjére emeli a tanítványt:<br /> <br /> Az ember az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgá­<br /> lattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi létből. Ebből <br /> a versből kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie <br /> a jóság (sattva) kötőerejének szintjére, hogy alkalmas legyen <br /> az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok állnak a fejlődés <br /> útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki – <br /> még a tamas szintjéről is – fokozatosan felemelkedhet a sattva <br /> síkjára. Az őszinte jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómes­<br /> terhez kell fordulnia fejlődése érdekében, s a hiteles, képzett <br /> lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet <br /> bármely szintjén, legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.24<br /> <br /> Azzal, hogy a lelki tanítómester viszonozza a tanítvány <br /> hódolatát, a tanítvány szívében lakozó Felsőléleknek fejezi <br /> ki tiszteletét:<br /> <br /> … [Amikor] egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy <br /> hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszte­<br /> letét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között <br /> ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal <br /> viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert <br /> az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. <br /> A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Fel­<br /> sőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhak-<br /> tájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. <br /> A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy <br /> vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában <br /> Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint <br /> a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell <br /> ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava <br /> a testet Viṣṇu templomának látja.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.22<br /> <br /> Noha az ācārya szigorúan ragaszkodik az elveihez, független-<br /> sége miatt olykor rugalmas is:<br /> <br /> „Kedves Uram! Tudom, hogy soha nem érintkezel más sany-<br /> nyāsīkkal, de kérlek, légy kegyes hozzám, és fogadd el meghí-<br /> vásomat!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vaiṣṇava iskolához tartozó ācārya vagy <br /> kiváló személyiség rendkívül szigorúan ragaszkodik elveihez, de <br /> emellett annak ellenére, hogy kemény, mint a mennykő, néha <br /> olyan finom, akár a rózsa, s így valójában független. Minden <br /> szabályt és előírást pontosan követ, de néha enyhít elvei szigo­<br /> rán. Közismert volt, hogy az Úr Caitanya soha nem érintkezett <br /> māyāvādī sannyāsīkkal, mégis engedett a brāhmaṇa kérésének…<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.55<br /> <br /> �2. fejezet 255<br /> <br /> A lelki tanítómester maga is mindig elmerül az éneklésben és <br /> a táncban (ezzel tanítva ugyanerre a tanítványait):<br /> <br /> A második kritérium: mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-vāditr<br /> a-mādyan-manaso rasena. A guru második ismertetőjegye az, <br /> hogy mindig elmerül az Úr Caitanya Mahāprabhu dicsőítésé­<br /> ben: ez a feladata. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta. A lelki <br /> tanítómester azért táncol és énekli az Úr szent nevét, mert ez <br /> a gyógyír a világ minden bajára. A guru tehát mindig énekel. Ha <br /> ő maga nem énekelne, hogyan taníthatná meg rá a tanítványait? <br /> A guru első ismertetőjegye tehát az, hogy olyan utasításokat ad, <br /> amelyek érezhetően megszabadítanak minden aggodalomtól; <br /> míg a második az, hogy ő maga is mindig részt vesz az Úr szent <br /> nevének éneklésében és a táncban. Mahāprabhoḥ kīrtana-nṛty<br /> a-gīta-vāditra-mādyan-manaso rasena: A lelki tanítómester <br /> elméjében transzcendentális boldogságot él át az éneklés és <br /> a tánc közben.<br /> <br /> “A lelki tanítómester ismérvei” <br /> Vissza Istenhez magazin (Vol. 13, No. 1-2)<br /> <br /> A lelki tanítómesternek kellő komolysággal kell beszélnie <br /> a tanítvánnyal:<br /> <br /> [Kṛṣṇa], mindenki Ura és mestere, mindig felsőbbrendű hely­<br /> zetben van, mégis barátjává, fiává vagy kedvesévé válik annak <br /> a bhaktájának, aki ilyen szerepben szeretné látni Őt. Ám ami­<br /> kor mesternek választották, rögtön vállalta ezt a szerepet, s <br /> tanítványához mesterként, kellő komolysággal szólt.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.10<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem szabad pénzt vagy ételt elfo-<br /> gadnia anyagi szemléletű emberektől:<br /> <br /> „Lelki tanítómesterem, Advaita Ācārya sohasem fogadhat el <br /> adományt gazdag emberektől vagy királyoktól, mert ha egy <br /> lelki tanítómester pénzt vagy gabonát fogad el az ilyen materi-<br /> alistáktól, az beszennyezi az elméjét.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nagyon veszélyes dolog pénzt vagy ételt elfo­<br /> gadni a materialistáktól, mert annak az elméje, aki elfogadja az <br /> adományt, beszennyeződik. A védikus rendszer szerint az ember­<br /> nek adományt kell adnia a sannyāsīknak és a brāhmaṇáknak, <br /> mert aki így adományoz, az megszabadul a bűnös tettektől. <br /> Ezért a brāhmaṇák régen csak attól fogadtak el adományt, aki <br /> nagyon jámbor volt. Az Úr Caitanya Mahāprabhu minden lelki <br /> tanítómesternek ezt az utasítást adta. … [Egy] vaiṣṇavának még <br /> adományt vagy ételt sem szabad elfogadnia olyan emberektől, <br /> akik nem követik a vaiṣṇava elvek szabályait és előírásait.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50<br /> <br /> A lelki tanítómesternek nem szabad mások hódolatát elfo-<br /> gadnia, vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa <br /> a lábát:<br /> <br /> Az Úr szolgálata közben számtalan sértést követhet el az ember. <br /> Ezekről a sértésekről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Hari-bhakti-<br /> vilāsa és más könyvek írnak. A szabályok és előírások szerint <br /> senkinek sem szabad mások hódolatát elfogadnia az Úr temp­<br /> lomában a mūrti előtt. Az sem helyes, ha a bhakta a hódolatát <br /> ajánlja a lelki tanítómesterének, és megérinti a lábát a mūrti <br /> előtt. Ez sértésnek tekintendő. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, ezért valójában nem <br /> volt sértő megmosni a lótuszlábát a templomban. Mivel azon­<br /> ban egy ācārya szerepét játszotta, közönséges embernek tekin­<br /> tette Magát, s a közönséges embereket is tanítani akarta. A fon­<br /> tos az, hogy még ha valaki a lelki tanítómester szerepét játssza, <br /> <br /> �2. fejezet 257<br /> <br /> akkor sem szabad a mūrti előtt mások hódolatát elfogadnia, <br /> vagy megengednie, hogy egy tanítványa megmossa a lábát. Ezt <br /> írják elő az illemszabályok.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.127<br /> <br /> A lelki tanítómester ne tegyen olyat, amivel lekötelezettjévé <br /> válik a tanítványainak:<br /> <br /> [Lehet] valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy bárme­<br /> lyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen cselekedetük <br /> vagy szívességük miatt.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Egy lelki tanítómesternek nem dolga, hogy könyvek sokasá-<br /> gának olvasásával növelje előadói népszerűségét:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet csupán <br /> azért, hogy tudásukat fitogtassák vagy népszerűvé váljanak <br /> azzal, hogy számtalan helyen tartanak előadásokat.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> Ha valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit:<br /> <br /> “…[Ha] valaki a vyāsāsanán foglal helyet, nem helyes, ha feláll, <br /> hogy üdvözöljön valakit.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie senkit:<br /> <br /> Egy vyāsāsanán ülő embernek rendes körülmények között nem <br /> kell felállással üdvözölnie a helyszínre érkezőket…<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> A lelki tanítómesternek az adott tanítványt figyelembe véve <br /> kell mantrát választania:<br /> <br /> A sarva-mantra-vicāraṇa szó azt jelenti: „a mantrák minden faj­<br /> táját tekintetbe véve”. A különféle bhaktáknak más­más man-<br /> trák valók. Van egy dvādaśākṣara nevű mantra, amely tizenkét <br /> szótagból áll, és vannak tizennyolc szótagból álló mantrák is. <br /> Mellettük ott van többek között a Nārasiṁha mantra, a Rāma <br /> mantra és a Gopāla mantra. Mindegyik mantrának megvan <br /> a maga lelki jelentősége. A lelki tanítómesternek ki kell válasz­<br /> tania egy mantrát a tanítványa számára, annak megfelelően, <br /> hogy a tanítvány milyen képességekkel rendelkezik a mantrák <br /> éneklését illetően.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330<br /> <br /> Szükség van egy āsanára a lelki tanítómester számára (A <br /> mūrti-imádat – a Hari-bhakti-vilāsában megadott – ötö-<br /> dik eleme):<br /> <br /> (5) Legyen egy āsana, ülőhely az oltár előtt. Ez az āsana a lelki <br /> tanítómesteré. A tanítvány mindent a lelki tanítómester elé <br /> visz, a lelki tanítómester pedig mindent felajánl az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségének.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.334<br /> <br /> Ha egy tanítvány leborul a lelki tanítómester lábaihoz, az úgy <br /> válaszol, hogy megszagolja tanítványa fejét:<br /> <br /> �2. fejezet 259<br /> <br /> Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki <br /> tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy <br /> megszagolja fia vagy tanítványa fejét.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.21<br /> <br /> 5. A lelki tanítómesterre vonatkozó <br /> egyéb fontos utasítások <br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa lelki tanítómestert <br /> küld az őszinte léleknek<br /> (vagy őszinte lelket a lelki tanítómesternek)<br /> <br /> Kṛṣṇa elküld egy lelki tanítómestert az őszinte bhaktának <br /> (akként jelenik meg előtte):<br /> <br /> jīve sākṣāt nāhi tāte guru caittya-rūpe<br /> śikṣā-guru haya kṛṣṇa mahānta-svarūpe<br /> <br /> Mivel szemünkkel nem tapasztalhatjuk a Felsőlélek jelenlétét, <br /> felszabadult bhaktaként jelenik meg előttünk. Az ilyen lelki <br /> tanítómester nem más, mint Maga Kṛṣṇa.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek számára lehe­<br /> tetlen, hogy közvetlenül találkozzon Kṛṣṇával, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségével, de ha őszinte bhaktává válik, <br /> és komolyan elmélyed az odaadó szolgálatban, akkor az Úr <br /> Kṛṣṇa elküld egy oktató lelki tanítómestert, hogy kegyében <br /> részesítse őt, és felébressze szunnyadó vonzalmát a Legfelsőbb <br /> szolgálata iránt. A tanító a szerencsés feltételekhez kötött lélek <br /> <br /> külső érzékei előtt jelenik meg, ugyanakkor a bhaktát belülről <br /> a caittya-guru, Kṛṣṇa is irányítja, aki lelki tanítómesterként <br /> lakozik az élőlény szívében.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.58<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az őszinte <br /> bhakta előtt:<br /> <br /> Maga az Úr jelenik meg lelki tanítómesterként az előtt, aki őszinte <br /> szívvel vágyik a szolgálatára. Éppen ezért a hiteles lelki tanító­<br /> mestert, akivel az őszinte bhakta találkozik, az Úr legbizalmasabb <br /> és legszeretettebb képviselőjének kell tekinteni. Ha valaki követi <br /> egy hiteles lelki tanítómester útmutatását, megérthetjük, hogy <br /> kétségtelenül elnyerte az Úr kegyét, amire oly nagyon vágyott.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7<br /> <br /> Az Úr a lelki tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt, <br /> hogy elvezesse őt a végső célig, a tökéletességig:<br /> <br /> Amikor valaki menedéket keres egy hiteles lelki tanítómester­<br /> nél, tudhatjuk róla, hogy elnyerte az Úr kegyét. Az Úr a lelki <br /> tanítómester alakjában jelenik meg a bhakta előtt. A lelki taní­<br /> tómester, a Védák utasításai és Maga a szívben lakozó Úr tehát <br /> együtt vezetik a bhaktát. Mindent megtesznek érte, s a bhaktá-<br /> val többé nem fordulhat elő, hogy újra az anyagi illúzió mocsa­<br /> rába süllyed. Minden oldalról védve van, s így biztosan eléri <br /> a végső célt, a tökéletességet.<br /> <br /> Śrī Īśopaniṣad Tizennyolcadik mantra<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéséből az Úr elküldi <br /> képviselőjét, a lelki tanítómestert, akit mindig megvéd:<br /> <br /> �2. fejezet 261<br /> <br /> Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltéte­<br /> lekhez kötött lelkek térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal <br /> segíti őket, hogy olyan transzcendentális műveket alkot meg, <br /> mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s <br /> hogy felhatalmazza képviselőjét, a lelki tanítómestert. A transz­<br /> cendentális írások, a misszionáriusok és az Úr képviselői maku­<br /> látlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok szennyeződései <br /> megérinteni sem tudják őket. Az Úr mindig megvédelmezi őket, <br /> amikor életüket veszély fenyegeti…<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.12.16<br /> <br /> Az Úr elküldi képviselőjét, a lelki tanítómestert, a tökéletes-<br /> ségre vágyó, őszinte léleknek:<br /> <br /> Másképp [az Úr Kṛṣṇa sugalmazása nélkül] hogyan jelenhettél <br /> volna meg itt magadtól, annak ellenére, hogy elrejted magad <br /> a közönséges emberek elől, és mi, akik a halál szélén állunk, <br /> nem láthatunk téged?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A nagy bölcsnek, Śukadeva Gosvāmīnak <br /> minden bizonnyal az Úr Kṛṣṇa sugalmazta, hogy jelenjen meg <br /> Parīkṣit Mahārāja, az Úr nagy bhaktája előtt, s adja át neki <br /> a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az Úr odaadó szolgálatának <br /> magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének <br /> kegyéből kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött <br /> képviselője, aki a legfőbb siker elérésében segít bennünket. <br /> Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester. <br /> Śrīla Śukadeva Gosvāmī hiteles lelki tanítómester, és így az Úr <br /> sugallta neki, hogy jelenjen meg Parīkṣit Mahārāja előtt, és <br /> adja át neki a Śrīmad-Bhāgavatam tanítását. Az ember elérheti <br /> a végső sikert, s visszatérhet Istenhez, ha az Úr kegyesen elküldi <br /> hozzá igaz képviselőjét. Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz <br /> képviselőjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy <br /> <br /> visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban <br /> a bhakta őszinteségétől függ. Az Úr jelen van minden élőlény <br /> szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az Úr úgy <br /> látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen <br /> Istenhez, elküldi hozzá hiteles képviselőjét. Így biztosítja az <br /> Úr az őszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A végkö­<br /> vetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles <br /> lelki tanítómestertől, az azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap <br /> közvetlen segítséget.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.36<br /> <br /> Ha valaki mohón vágyik arra, hogy felébressze szunnyadó <br /> istentudatát, Isten elküld neki egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak. <br /> Mr. O’Grady: A probléma csak az, hogy hogyan találjuk meg <br /> ezt a lelki tanítómestert. <br /> Srīla Prabhupāda: A probléma nem ez. A probléma az, hogy <br /> őszinték vagyunk­e. Vannak problémáink, de Isten benne van <br /> a szívünkben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām. Isten nincs messze. Ha <br /> valaki őszinte, Isten küld neki egy lelki tanítómestert. Ezért <br /> hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben lakozó lelki tanító­<br /> mesternek. Isten belülről is és kívülről is segít. A Bhagavad-gītā <br /> mindezt elmagyarázza. Ez az anyagi test olyan, mint egy gép, <br /> de a szívünkben ott a lélek, és a lélek mellett ott a Felsőlélek, <br /> Kṛṣṇa, aki utat mutat. Az Úr így szól: „Ezt akartad, tessék, itt <br /> a lehetőség. Menj és tedd meg!” Mire az őszinte ember: „Iste­<br /> nem, most Téged akarlak.” Erre Isten utat mutat: „Jó, akkor <br /> így és így megkaphatsz.” Ez Isten kegye. Ha mást akarunk, az <br /> is rendben van, azt is megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Ami­<br /> kor akarok valamit, Ő ott van a szívemben, és elirányít engem: <br /> megmondja, hogyan kaphatom meg. Miért ne mutatná meg azt <br /> <br /> �2. fejezet 263<br /> <br /> is, hol találok lelki tanítómestert? Csak az kell hozzá megint, <br /> hogy vágyjunk arra, hogy felébresszük szunnyadó istentuda­<br /> tunkat. Akkor majd Isten elküldi nekünk a lelki tanítómestert. <br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Az Úr elküldi hiteles képviselőjét, a lelki tanítómestert annak, <br /> aki őszintén meg akar hódolni Neki:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem <br /> akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell <br /> meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az <br /> ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szem­<br /> től szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá a hiteles <br /> személyt, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelkek felszabadítása érdekében Kṛṣṇa <br /> lelki tanítómesteri szolgálattal bízza meg bizalmas szolgáit, az <br /> élőlényeknek pedig felébreszti lelkiismeretüket, melynek révén <br /> képesek elfogadni a lelki tanítómestert:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket megzavarja a külső, anyagi energia, <br /> amely számtalan formában, teljes mértékben az érzékkielé­<br /> gítéssel foglalja le őt. Az, hogy anyagi tetteket végez, befedi <br /> eredeti Kṛṣṇa­tudatát. Kṛṣṇa azonban mint minden élőlény <br /> Legfelsőbb Atyja azt kívánja, hogy fiai térjenek haza, vissza <br /> Istenhez, s ezért Maga jön el, hogy átadja a védikus írásokat, <br /> például a Bhagavad-gītāt. Lelki tanítómesteri szolgálattal bízza <br /> meg bizalmas szolgáit, hogy azok felvilágosítsák a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket. Az Úr jelen van mindenki szívében, s így, <br /> <br /> lelkiismeretüket felébresztve képesek elfogadni a Védákat és <br /> a lelki tanítómestert. Így megérthetik eredeti helyzetüket és <br /> kapcsolatukat a Legfelsőbb Úrral.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.125<br /> <br /> Az Úr Kṛṣṇa megadja a lehetőséget az őszinte élőlénynek, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> <br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univer-<br /> zumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió ván-<br /> dorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel <br /> társuljon, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az <br /> odaadó szolgálat növényének magját.”<br /> <br /> Kṛṣṇa ott lakozik mindenki szívében, és ha valaki vágyik vala­<br /> mire, Kṛṣṇa teljesíti óhaját. Ha az élőlény a véletlen folytán <br /> vagy szerencséjének köszönhetően találkozik a Kṛṣṇa­tudatos <br /> mozgalommal, és szeretne részt venni benne, akkor Kṛṣṇa – <br /> aki jelen van mindenki szívében – lehetőséget nyújt neki, hogy <br /> megismerkedjen egy hiteles lelki tanítómesterrel. Ezt nevezik <br /> guru-kṛṣṇa-prasādának. Kṛṣṇa kész minden élőlényt a kegyében <br /> részesíteni, és amint az élőlény arra vágyik, hogy elnyerje az <br /> Úr kegyét, az Úr nyomban megadja neki a lehetőséget, hogy <br /> találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel. Az ilyen szerencsés <br /> lelket Kṛṣṇa és a lelki tanítómester egyaránt támogatják. Belül­<br /> ről Kṛṣṇa segíti, kívülről pedig a lelki tanítómester, s mindketten <br /> készek az őszinte élőlénynek segítséget nyújtani abban, hogy <br /> megszabadulhasson az anyag kötelékétől.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> <br /> �2. fejezet 265<br /> <br /> Aki őszinte keresőnek Kṛṣṇa megadja az értelmet, hogy talál-<br /> kozhasson egy megfelelő lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> … kutassunk fel egy olyan embert, aki ismeri Isten tudományát, <br /> vagyis aki tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti: „aki ismeri az Abszo­<br /> lút Igazságot”. … Az embernek minden szennyeződéstől meg <br /> kell szabadulnia, ugyanakkor találnia kell valakit, aki ismeri <br /> Kṛṣṇa tudományát. Kṛṣṇa segít az őszinte embernek. Ahogy azt <br /> a Caitanya-caritāmṛta írja, guru-kṛṣṇa-prasāde: a lelki tanító­<br /> mester és Kṛṣṇa kegyéből az ember a felszabadulás útjára, az <br /> odaadó szolgálat útjára léphet. Ha valaki őszintén vágyik a lelki <br /> felszabadulásra, Kṛṣṇa – mivel mindenki szívében jelen van – <br /> megadja neki az értelmet, hogy találkozhasson egy megfelelő <br /> lelki tanítómesterrel. Egy Maitreyához hasonló lelki tanítómester <br /> kegyéből megkapja a kellő útmutatást, s fejlődhet a lelki életben.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.4<br /> <br /> Az Úr Felsőlélekként elvezeti az anyagi kötelékektől megsza-<br /> badulni vágyó élőlényt az Ő képviselőjéhez, a lelki tanító-<br /> mesterhez:<br /> <br /> … az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körül­<br /> ményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon <br /> vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, <br /> akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágoso­<br /> dik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember <br /> szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti <br /> őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki <br /> tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről <br /> a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa­tudat <br /> útjára, arra az útra, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül tehát az <br /> embernek nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját hely­<br /> <br /> zetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú <br /> büntetéseket kell elszenvednie a létért vívott kemény küzde­<br /> lem során az anyagi természetben. A lelki tanítómester ezért <br /> a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételek­<br /> hez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester köz­<br /> vetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat <br /> a Kṛṣṇa­tudat útján. A Kṛṣṇa­tudat magja a feltételekhez kötött <br /> lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek <br /> meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümöl­<br /> csöt hoz, s az embernek áldott életben lehet része.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.16<br /> <br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, <br /> kívülről mint a lelki tanítómester <br /> világosítja fel az élőlényt<br /> <br /> Kṛṣṇa belülről mint a Felsőlélek, kívülről mint a lelki tanító-<br /> mester oktatja a feltételekhez kötött, szerencsés lelket:<br /> <br /> kṛṣṇa yadi kṛpā kare kona bhāgyavāne<br /> guru-antaryāmi-rupe śikhāya āpane<br /> <br /> „Kṛṣṇa mindenki szívében jelen van mint caittya-guru, a belül <br /> lakozó lelki tanítómester. Azt a feltételekhez kötött, szerencsés <br /> lelket, akihez kegyes, személyesen oktatja, hogy fejlődhessen az <br /> odaadó szolgálatban: belülről mint a Felsőlélek, kívülről pedig <br /> mint a lelki tanítómester tanítja őt.”<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.47<br /> <br /> �2. fejezet 267<br /> <br /> A megtestesült élőlény felszabadítása érdekében Kṛṣṇa két <br /> arculatban is megjelenik: mint az ācārya és mint a Felsőlélek:<br /> <br /> naivopayanty apacitaṁ kavayas taveśa<br /> brahmāyuṣāpi kṛtam ṛddha-mudaḥ smarantaḥ<br /> yo ‘ntar bahis tanu-bhṛtām aśubhaṁ vidhunvann<br /> ācārya-caitya-vapuṣā sva-gatiṁ vyanakti<br /> <br /> „»Óh, Uram! A transzcendentális költők és a lelki tudomány <br /> szakértői még ha olyan hosszú élettel lennének megáldva, mint <br /> Brahmā, akkor sem tudnák maradéktalanul kifejezni hálájukat <br /> Irántad, amiért megjelensz két arculatban – kívülről mint az <br /> ācārya, belülről pedig mint a Felsőlélek –, hogy felszabadítsd <br /> a megtestesült élőlényt, megmutatva neki, hogyan juthat el <br /> Hozzád.«”<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 11.29.6 <br /> [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.48]<br /> <br /> A tanítványt kívülről a lelki tanítómester, belülről a Felsőlélek <br /> irányítja:<br /> <br /> Aki teljesen Kṛṣṇa­tudatos, az Kṛṣṇa irányítása alatt cselek­<br /> szik. A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az irányítást a lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén át kapjuk meg. Amikor megfelelően képzetté <br /> válunk, s a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt alázatos <br /> hittel és Kṛṣṇa iránti szeretetben cselekszünk, az összekötő <br /> folyamat erősebbé és biztosabbá válik. Amikor a bhakta <br /> a Kṛṣṇa­tudatban eljut az odaadó szolgálatnak erre a szint­<br /> jére, az a yoga rendszerének legtökéletesebb síkját jelenti. Ezen <br /> a szinten a bhaktát belülről Kṛṣṇa, a Felsőlélek irányítja, míg <br /> kívülről a lelki tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője segíti. Az <br /> Úr belülről caityaként segít, mert mindenki szívében jelen van. <br /> Nem elegendő azonban pusztán annak a megértése, hogy Isten <br /> <br /> jelen van mindenki szívében. Meg kell ismernünk Istent belülről <br /> és kívülről is, és mind belülről, mind kívülről el kell fogadnunk <br /> az útmutatást ahhoz, hogy Kṛṣṇa­tudatosan cselekedjünk. Ez <br /> az emberi életforma legtökéletesebb szintje és minden yoga <br /> legfőbb tökéletessége.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.45<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat kezdetén Kṛṣṇa kívülről, a lelki tanítómesteren <br /> keresztül adja utasításait; fejlett szinten pedig belülről mint <br /> caitya-guru:<br /> <br /> A tökéletesen Kṛṣṇa­tudatú személy Kṛṣṇa utasítása szerint cse­<br /> lekszik. … A Kṛṣṇa­tudat kezdetén az Úr utasításait a lelki taní­<br /> tómester áttetsző közegén keresztül lehet megkapni. Amikor <br /> az ember eléggé képzett, s alázatos hittel és szeretettel Kṛṣṇá­<br /> ért cselekszik egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az <br /> összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és alaposabb lesz. <br /> Ezen a szinten Kṛṣṇa belülről adja utasításait. Kívülről a lelki <br /> tanítómester, Kṛṣṇa hiteles képviselője, belülről pedig az Úr <br /> mint a mindenki szívében jelen lévő caitya-guru segíti a bhaktát.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Miután valaki teljes képzést kapott Kṛṣṇa képviselőjétől, a lelki <br /> tanítómestertől, Kṛṣṇa közvetlenül, a szívben lévő lelki taní-<br /> tómestereként lép fel:<br /> <br /> Kṛṣṇa bárkinek a vezetőjévé és lelki tanítómesterévé válhat, <br /> aki komolyan el akarja nyerni a kegyét. Az Úr elküldi a lelki <br /> tanítómestert, hogy ő tanítsa a bhaktát, s amikor a bhakta <br /> fejlett szintre kerül, az Úr a szívben lévő lelki tanítómesterként <br /> cselekszik.<br /> <br /> �2. fejezet 269<br /> <br /> teṣāṁ satata-yuktānāṁ<br /> bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ<br /> yena mām upayānti te<br /> <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10]<br /> <br /> „Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, <br /> azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak <br /> Hozzám.”<br /> <br /> Kṛṣṇa nem válik közvetlen lelki tanítómesterré mindaddig, amíg <br /> a Kṛṣṇát képviselő lelki tanítómester teljes mértékben ki nem <br /> képez bennünket. … Kṛṣṇa guruként, lelki tanítómesterként <br /> belülről és kívülről egyaránt segít. Kívülről képviselője sze­<br /> mélyében segíti a bhaktát, belülről pedig Maga beszél a tiszta <br /> bhaktához, és utasításokat ad neki, amelyek által a bhakta <br /> hazatérhet, vissza Istenhez.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.76<br /> <br /> A Felsőlélek, a szívben lakozó lelki tanítómester úgy irányítja <br /> az őszinte lelket, hogy az a külső lelki tanítómesterhez fordul-<br /> jon, aki kiképzi őt az odaadó szolgálatban. Amikor a tanít-<br /> vány fejlett szintet ér el, a Felsőlélek irányítja őt belülről:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenesen az egyéni lélek­<br /> hez beszél, amikor az az Úrnak végzett odaadó szolgálat révén <br /> teljesen megtisztította magát. … Az Úr a mindenki szívében <br /> ott lakozó Felsőlélek, és caitya-guruként, belső lelki tanító­<br /> mesterként cselekszik. Ennek ellenére azonban csak a fejlett, <br /> tiszta bhaktáknak ad közvetlen utasításokat. Kezdetben, ha <br /> a bhakta komoly és őszinte, az Úr belülről úgy irányítja, hogy <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljon. Miután a bhaktát <br /> <br /> a lelki tanítómester az odaadó szolgálat szabályozó elveinek <br /> megfelelően kiképezte, s az így az Úr iránti spontán ragaszkodás <br /> (rāga-bhakti) szintjére emelkedett, az Úr utasításokat ad neki <br /> belülről is. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 10.10] Ezt a különleges kivált­<br /> ságot a felszabadult lelkek kaphatják meg.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.41<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta – amennyi-<br /> ben már megtisztult a szíve – azonnal a Felsőlélek irányítása <br /> alá kerül:<br /> <br /> Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­<br /> ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. Az <br /> Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasításokat <br /> adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik a szívben <br /> lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy élőlény lehe­<br /> tőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhasson a Felső­<br /> lélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen a Paramāt­<br /> māval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy lássa maga <br /> előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélektől kaphat <br /> utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: társulni a hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel a szívében. … <br /> [Amikor a lelki tanítómester elhagyja fizikai testét], – feltéve <br /> hogy a bhaktának a lelki tanítómester utasításainak követé­<br /> sétől megtisztult a szíve – azonnal megjelenik a Felsőlélek. Az <br /> őszinte bhakta, aki követi a lelki tanítómester utasításait, egész <br /> biztosan közvetlen utasításokat kap a szívében a Felsőlélektől. <br /> Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül mindig segíti <br /> a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya-caritāmṛta <br /> <br /> �2. fejezet 271<br /> <br /> is alátámasztja [Madhya-līlā 19.151: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya <br /> bhakti-latā-bīja. Ha egy bhakta őszintén szolgálja a lelki taní­<br /> tómesterét, attól Kṛṣṇa automatikusan elégedetté válik. Yasya <br /> prasādād bhagavad-prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki taní­<br /> tómestert, az ember automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. <br /> Így a lelki tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt gazdagítja a bhaktát <br /> lelki szinten.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> <br /> Az Úr kívülről mint lelki tanítómester igazítja helyre a felté-<br /> telekhez kötött lelkeket:<br /> <br /> Bár minőségileg egy az Úrral, az élőlény az anyagi világ szeny­<br /> nyező hatása következtében eltorzult formában nyilvánul meg, <br /> és az állítólagos boldogságot és boldogtalanságot emiatt tapasz­<br /> talja az anyagi világban. … Maga az Úr azonban mindig hírt <br /> ad Magáról, belülről és kívülről, s ennek az a célja, hogy az <br /> élőlény elesett helyzetén javítson. Belülről mint helyhez kötött <br /> Paramātmā igazítja helyre a vágyakozó élőlényeket, kívülről <br /> pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások segítségével teszi ugyanezt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.48<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség lelki tanítómesterként belül és kívül egy-<br /> aránt megnyilvánul, hogy segítse a feltételekhez kötött lelket:<br /> <br /> A Legfelsőbb Istenség Paramātmā arculatában mindenkinek a szí­<br /> vében jelen van, és mindig arra törekszik, hogy rávegye az egyéni <br /> lelket: hódoljon meg Neki, és végezzen odaadó szolgálatot. Ő <br /> tehát az eredeti lelki tanítómester. Lelki tanítómesterként belül <br /> és kívül egyaránt megnyilvánul, hogy mindkét oldalról segítse <br /> a feltételekhez kötött lelket. A vers emiatt gurumnak nevezi.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.36<br /> <br /> Az Úr lelki tanítómesterré válik, hogy hazahívja a feltételekhez <br /> kötött élőlényeket:<br /> <br /> … az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött <br /> lelkeket: külső energiájának segítségével büntet, Ő Maga pedig <br /> megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt. Az <br /> Úr mint Felsőlélek (Paramātmā) válik lelki tanítómesterré min­<br /> den élőlény szívében, kívül pedig az írások, a szentek és az avató <br /> lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.5<br /> <br /> A lelki tanítómester a Felsőlélek külső megnyilvánulása:<br /> <br /> A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak <br /> hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. <br /> Ő belülről segít – ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja –, s <br /> elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki <br /> tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek <br /> a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.44<br /> <br /> Az Úr belülről világosítja fel a bhaktákat, a lelki tanítómester <br /> pedig kívülről:<br /> <br /> Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótusz-<br /> virág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős <br /> fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétsé-<br /> get a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, <br /> mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget <br /> elűz a bhakta szívéből! Óh, Uram! Te vagy mindenki legfel-<br /> sőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvi-<br /> lágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit <br /> a tudatlanság sötétsége borít.<br /> <br /> �2. fejezet 273<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Az Úr a legfelsőbb lelki tanítómester, és <br /> a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője szintén lelki tanítómester. <br /> Az Úr belülről világítja meg a bhaktát lótuszlába körmének <br /> fényével, képviselője, a lelki tanítómester pedig kívülről vilá­<br /> gosítja fel. Csakis úgy fejlődhet az ember a lelki életben, és úgy <br /> értheti meg a védikus tudást, ha az Úr lótuszlábára gondol, és <br /> mindig megfogadja a lelki tanítómester tanácsát. … A Védák <br /> (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23) kijelentik ezzel, hogy akinek <br /> töretlen hite van az Úr lótuszlábában és a lelki tanítómesterben, <br /> az előtt feltárul a védikus tudás valódi értelme.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.52<br /> <br /> Kṛṣṇa a védikus írásokon, az önmegvalósított lelki tanítómes-<br /> teren és a Felsőlelken keresztül szabadítja fel a feltételekhez <br /> kötött lelket:<br /> <br /> „Kṛṣṇa a védikus írásokon, a megvalósítást elért lelki tanító-<br /> mesteren és a Felsőlelken keresztül oktatja a feledékeny felté-<br /> telekhez kötött lelket. Általuk a lélek eredeti valójában értheti <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ráébredhet, hogy <br /> az Úr Kṛṣṇa örökké az Ura, s Ő az, aki kimenti māyā karmai <br /> közül. Ezzel valódi tudásra tesz szert feltételekhez kötött életét <br /> illetően, és megértheti, hogyan szabadulhat meg.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek, aki megfeled­<br /> kezett valódi helyzetéről, a śāstrához, a guruhoz és a szívében <br /> rejlő Felsőlélekhez fordulhat segítségért. Kṛṣṇa mindenki szí­<br /> vében jelen van mint Felsőlélek. … Kṛṣṇa a śaktyāveśa-avatāra <br /> Vyāsadeva alakjában a védikus írásokon keresztül tanítja <br /> a feltételekhez kötött lelket. Kívül mint lelki tanítómester jele­<br /> nik meg, és neveli őt, hogy ébredjen Kṛṣṇa­tudatára. Amikor <br /> a feltételekhez kötött lélekben felébred eredeti Kṛṣṇa­tudata, <br /> kiszabadul az anyagi rabságból. Az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége tehát mindig három formában – a szentírásokon, a lelki <br /> <br /> tanítómesteren és a szívben lakozó Felsőlelken keresztül – nyújt <br /> neki segítséget.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 20.123<br /> <br /> Háromféle lelki tanítómester<br /> (dīkṣā, śiksā és vartma­pradarśaka)<br /> <br /> A háromféle guru meghatározása:<br /> <br /> Azt a lelki tanítómestert, aki először világosít fel valakit a lelki <br /> életről, vartma-pradarśaka-gurunak nevezik. Az a lelki tanító­<br /> mester, aki a śāstrák előírásai szerint avatást ad, a dīkṣā-guru, <br /> azt a lelki tanítómestert pedig, aki a fejlődéshez szükséges uta­<br /> sításokkal lát el bennünket, śikṣā-gurunak hívják.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> <br /> Az avató (dīkṣā) és az oktató (śikṣā) guru jellemzése és feladata:<br /> <br /> Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómestereknek, <br /> az Úr bhaktáinak, inkarnációinak, teljes részeinek, energiáinak <br /> és Magának az elsődleges Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A gurūn szó azért szerepel többes szám­<br /> ban, mert bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírások alapján lelki <br /> utasítást ad, lelki tanítómesternek tekintendő. Noha mások is <br /> segítik a kezdőket útmutatásaikkal, azt a gurut, aki először <br /> avat fel valakit a mahā-mantrával, avató lelki tanítómesternek <br /> nevezik, azokat a szenteket pedig, akik utasításokat adnak <br /> a Kṛṣṇa­tudatban tett fokozatos előrehaladás érdekében, oktató <br /> lelki tanítómestereknek hívják. Bár kötelességük eltér a mási­<br /> <br /> �2. fejezet 275<br /> <br /> kétól, az avató és az oktató lelki tanítómester egyaránt Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulása. Egyenrangúak, és azonosak Kṛṣṇával. Fel­<br /> adatuk az, hogy hazavezessék a feltételekhez kötött lelkeket, <br /> vissza Istenhez.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.34<br /> <br /> Egy bhaktának csak egy avató lelki tanítómestere, de korlátlan <br /> számú oktató lelki tanítómestere lehet:<br /> <br /> mantra-guru āra yata śikṣā-guru-gaṇa<br /> tāṅhāra caraṇa āge kariye vandana<br /> <br /> Először avató lelki tanítómesterem és valamennyi oktató <br /> lelki tanítómesterem lótuszlábának ajánlom tiszteletteljes <br /> hódolatomat.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Egy bhaktának csak egy avató lelki tanító­<br /> mestere lehet, mert a szentírások mindenhol tiltják, hogy egynél <br /> többet fogadjon el valaki. Azt azonban, hogy hány oktató lelki <br /> tanítómesterünk lehet, nem korlátozzák. Általában az a lelki <br /> tanítómester lesz később a tanítvány avató lelki tanítómestere, <br /> aki állandóan oktatta őt a lelki tudományra.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> <br /> Kétféle oktató lelki tanítómester:<br /> <br /> Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī kijelenti, hogy az oktató lelki <br /> tanítómester Śrī Kṛṣṇa hiteles képviselője. … Kétféle oktató <br /> lelki tanítómester van: a felszabadult lélek, aki teljesen elmerül <br /> az odaadó szolgálat meditációjában, valamint az, aki a megfe­<br /> lelő utasításokkal felébreszti a tanítvány lelki tudatát.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47 <br /> <br /> A tanítvány egyformán imádja a különböző guruit:<br /> <br /> Minden dicsőséget Cintāmaṇinak és avató lelki tanítómeste-<br /> remnek, Somagirinek! Minden dicsőséget oktató lelki taní-<br /> tómesteremnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki <br /> pávatollakat visel koronáján! … (Kṛṣṇa-karṇāmṛta)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A [Kṛṣṇa­karṇāmṛta] elején [Bilvamaṅgala <br /> Ṭhākura] hódolatát ajánlja különböző guruinak, s érdemes <br /> megjegyeznünk, hogy valamennyiüket egyenlően tiszteli. Az <br /> első lelki tanítómester, akit megemlít, Cintāmaṇi, aki egyike <br /> volt oktató lelki tanítómestereinek, mert ő vezette először a lelki <br /> élet ösvényére. Cintāmaṇi egy prostituált volt, akivel Bilva­<br /> maṅgala korábban bizalmas kapcsolatban állt. Ő ösztönözte <br /> arra, hogy lépjen az odaadó szolgálat útjára, és mivel ő győzte <br /> meg arról, hogy adja fel az anyagi létezést, és Kṛṣṇát szeretve <br /> igyekezzen elérni a tökéletességet, Bilvamaṅgala először neki <br /> ajánlja tiszteletét. Ezután avató lelki tanítómesterének, Soma­<br /> girinek ajánlja hódolatát, majd az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyiségének, aki szintén oktató lelki tanítómestere volt.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.57<br /> <br /> Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana-mohana vigraha <br /> személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki taní-<br /> tómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője:<br /> <br /> … Śrī Govindajī pontosan úgy cselekszik, mint a śikṣā-guru <br /> (az oktató lelki tanítómester). Ő az eredeti tanító, mert Ő adja <br /> nekünk az utasításokat és a lehetőséget arra, hogy szolgálhas­<br /> suk. Az avató lelki tanítómester Śrīla Madana­mohana vig-<br /> raha személyes megnyilvánulása, míg az utasítást adó lelki <br /> tanítómester Śrīla Govindadeva vigraha személyes képviselője. <br /> Mindkét mūrtit Vṛṇdāvanában imádják.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.47<br /> <br /> �2. fejezet 277<br /> <br /> A patha-pradarśaka-guru, a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru meg-<br /> határozása:<br /> <br /> Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp <br /> indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. <br /> „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan <br /> hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Dhruva úgy érezte, tartozik anyjának, <br /> Sunītinak. Sunīti volt az, aki megadta neki a kezdeti lépést, <br /> amely most alkalmassá tette arra, hogy személyesen az Úr <br /> Viṣṇu társai vigyék őt a Vaikuṇṭha bolygóra. Most eszébe <br /> jutott, s magával akarta vinni. Valójában Dhruva Mahārāja <br /> számára anyja, Sunīti volt a patha-pradarśaka-guru. <br /> A patha-pradarśaka-guru kifejezés jelentése: „az a guru, lelki <br /> tanítómester, aki megmutatja az utat.” Az ilyen gurut néha <br /> śikṣā-gurunak is nevezik. Noha Dhruva Mahārājának Nārada <br /> Muni volt a dīkṣā-guruja (avató lelki tanítómestere), anyja, <br /> Sunīti volt az első, aki arra tanította, hogyan nyerheti el az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A śikṣā-gurunak <br /> vagy a dīkṣā-gurunak az a kötelessége, hogy helyes irányba <br /> terelje a tanítványt, s aztán már a tanítványtól függ, hogy <br /> követi­e az utat. A śāstra utasításai szerint nincs különbség <br /> a śikṣā-guru és a dīkṣā-guru között, s általában a śikṣā-guru <br /> az, aki később dīkṣā-guruvá válik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32<br /> <br /> Aki nem brāhmaṇa, az lehet dikṣā-guru, śikṣā-guru vagy <br /> vartma-pradarśaka-guru:<br /> <br /> kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya<br /> yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya<br /> <br /> „Tekintet nélkül arra, hogy valaki brāhmaṇa, sannyāsī vagy <br /> śūdra, lelki tanítómesterré válhat, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha valaki guru lesz, akkor automatikusan <br /> brāhmaṇa válik belőle. A kaszt­guruk néha azt mondják, hogy <br /> a yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei guru haya azt jelenti, hogy aki nem <br /> brāhmaṇa, az lehet śikṣā-guru vagy vartma-pradarśaka-guru, de <br /> avató guru nem. Ezek a kaszt­guruk a születést és a családi köte­<br /> lékeket tekintik a legfontosabb dolognak. A vaiṣṇavák azonban <br /> nem fogadják el az öröklődést mint szempontot. A guru szó <br /> a vartma-pradarśaka-gurura, a śikṣā-gurura és a dīkṣā-gurura <br /> egyformán használható.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128<br /> <br /> A lelki tanítómesternek <br /> adható tiszteletbeli címek<br /> <br /> A lelki tanítómestert gosvāmīnak nevezhetjük:<br /> <br /> Aki … képes fegyelmezni az érzékeit, azt gosāñinak vagy go -<br /> svāmīnak, az érzékek urának nevezik. Az érzékek fölött lehe­<br /> tetlen uralkodni, ha valaki nem végzi az Úr szolgálatát, ezért <br /> a hiteles lelki tanítómester, aki teljesen az irányítása alatt tartja <br /> az érzékeit, a nap huszonnégy óráján át az Úr szolgálatába <br /> merül, s így gosāñinak vagy gosvāmīnak nevezhetjük.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> <br /> A gosvāmī cím nem szerezhető meg örökléssel, és csak <br /> a Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómestert illeti meg:<br /> <br /> �2. fejezet 279<br /> <br /> A gosvāmī címet senki sem örökölheti – csakis a hiteles lelki <br /> tanítómesterek nyerhetik el.<br /> <br /> Vṛndāvanában hat nagy gosvāmī élt – Śrīla Rūpa, Sanā­<br /> tana, Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva, Gopāla Bhaṭṭa és Dāsa Rag­<br /> hunātha –, s egyikük sem öröklés útján tett szert a gosvāmī <br /> elnevezésre. Valamennyien hiteles lelki tanítómesterek voltak, <br /> akik az odaadó szolgálat legmagasabb szintjén álltak, s ezért <br /> nevezték őket gosvāmīnak. Ők alapították Vṛndāvanában az <br /> összes templomot, ám később a templomi imádatot a gosvāmīk <br /> családos tanítványai vették át, s azóta vált szokássá a gosvāmī <br /> cím öröklése. Gosvāmīnak azonban csak azt lehet nevezni, aki <br /> hiteles lelki tanítómesterként Śrī Caitanya Mahāprabhu vallá­<br /> sát, a Kṛṣṇa­tudatos mozgalmat terjeszti, és aki tökéletesen az <br /> irányítása alatt tartja az érzékeit. Sajnos ez az öröklési rendszer <br /> még jelenleg is érvényben van, s mivel az emberek nem ismerik <br /> a szó eredetét, ezt a címet legtöbbször helytelenül használják.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> <br /> A lelki tanítómester mint paramahaṁsa:<br /> <br /> A lelki tanítómestert, aki teljesen átadja magát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyiségének, s aki az Úr szolgálatán kívül semmi <br /> mást nem tesz, a legkiválóbb paramahaṁsának nevezik. A para-<br /> mahaṁsa nem sző terveket saját érzékkielégítésére – egyedül <br /> csak az Úr érzékeinek kielégítése érdekli.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.289<br /> <br /> Az ācāryát paramahaṁsa-ṭhākurának nevezik:<br /> <br /> Mivel [a valódi ācāryát, a világ lelki tanítómesterét] tekin­<br /> tik a legkiemelkedőbb bhaktának, paramahaṁsa-ṭhākurának <br /> nevezik. A ṭhākura egy olyan kitüntető cím, amely a parama-<br /> <br /> haṁsákat illeti meg. Aki tehát ācāryaként cselekszik, és az Úr <br /> Kṛṣṇa nevének és hírének terjesztésével közvetlenül bemutatja <br /> Őt az embereknek, azt szintén paramahaṁsa-ṭhākurának kell <br /> nevezni.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.12<br /> <br /> A gosāñi és a ṭhākura címek helyes használata:<br /> <br /> [Haridāsa Ṭhākura olyan] emelkedett lélek volt, hogy ṭhākurá-<br /> nak és gosāñinak szólították. Ezeket a címeket a legfejlettebb <br /> vaiṣṇaváknak adományozzák. Gosāñinak általában a lelki taní­<br /> tómestert nevezik, a ṭhākurát pedig a paramahaṁsák, a lelki <br /> élet legfelsőbb rendjébe tartozók megszólítására használják.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.165<br /> <br /> A jagad-guru jelentése:<br /> <br /> Aki alárendeltjét vagy tanítványát arra oktatja, hogy imádja <br /> Vāsudevát, az igazán hiteles lelki tanítómester. A jagad-gurum <br /> szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Kaśyapa Muni nem <br /> állította magáról csalárdul, hogy jagad-guru, holott ő valóban <br /> az volt, mert Vāsudeva ügyét képviselte. Valójában Vāsudeva <br /> a jagad-guru, ahogyan ez a vers egyértelműen kijelenti (vāsude-<br /> vaṁ jagad-gurum). Aki Vāsudeva utasításait, a Bhagavad-gītāt <br /> tanítja, az éppen olyan, mint a vāsudevaṁ jagad-gurum. Ami­<br /> kor azonban egy olyan ember kiáltja ki magát jagad-gurunak, <br /> aki nem ezt az utasítást tanítja – úgy, ahogy van –, ezzel csak <br /> becsapja az embereket. Kṛṣṇa jagad-guru, és aki Kṛṣṇa tanítá­<br /> sait Kṛṣṇa nevében változtatás nélkül tanítja, azt jagad-gurunak <br /> tekinthetjük. Aki saját elméleteket talál ki, azt nem fogadhatjuk <br /> el; ő csalással lesz jagad-guru.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.20 <br /> <br /> �2. fejezet 281<br /> <br /> A jagad-guru ismertetőjegyei:<br /> <br /> Aki tudja, hogy mi lelki és mi anyagi, valamint semmi sem <br /> rendítheti meg lelki helyzetében, az jagad-guruvá, az egész világ <br /> lelki tanítómesterévé válhat. Senkiből nem lehet jagad-guru <br /> pusztán attól, hogy jagad-gurunak kiáltja ki magát, anélkül <br /> hogy ismerné azokat a lényeges elveket, amelyek ahhoz szük­<br /> ségesek, hogy valaki jagad-guru legyen. Még olyan emberek is <br /> felfuvalkodott sannyāsīkká válnak és jagad-gurunak kiáltják <br /> ki magukat, akik azt sem tudják, mi az, hogy jagad-guru, és <br /> sohasem beszélnek másokkal. Śrī Caitanya Mahāprabhunak ez <br /> nem tetszett. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, és teljesen <br /> képzett a lelki élet terén, jagad-guruvá válhat.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 5.85<br /> <br /> Az aṣṭottara-śata (108) kifejezést azért teszik a lelki tanító-<br /> mester nevéhez, hogy jelezzék vele transzcendentális helyzetét:<br /> <br /> Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ <br /> puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig <br /> tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. <br /> A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszön­<br /> hető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa­tudatossá válik, arról tudhatjuk, <br /> hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot <br /> śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcen­<br /> dentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. … A tiszta oda­<br /> adó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden <br /> szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyisé­<br /> gét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik <br /> śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban <br /> a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. <br /> Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen <br /> <br /> leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, <br /> hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá <br /> a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, <br /> a vasudeva transzcendentális síkján van.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.3.23<br /> <br /> A Prabhupāda szóösszetétel azt fejezi ki, hogy a lelki tanító-<br /> mester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetében <br /> van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője:<br /> <br /> Prabhu azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, <br /> pāda pedig azt, hogy „helyzet”. A vaiṣṇava filozófia szerint <br /> a lelki tanítómester az Istenség Legfelsőbb Személyiségének <br /> helyzetében van, azaz a Legfelsőbb Úr hiteles képviselője.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.69<br /> <br /> A Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Pṛthu Mahārāja lelki tudásának (jñāna) és az anyagi <br /> vágyakról való lemondásának fokozásával lelki hatalomra tett <br /> szert, prabhu, vagyis az érzékei mestere lett belőle (néha gos-<br /> vāmīnak vagy svāmīnak is mondják). Ez azt jelenti, hogy az <br /> anyagi energia többé nem volt hatással rá. Ha valaki elég erős <br /> ahhoz, hogy ellenálljon az anyagi energia befolyásának, akkor <br /> prabhunak nevezik. … amikor valaki eléri a teljes önmegvalósí­<br /> tást, és ennek megfelelően is cselekszik, akkor prabhunak lehet <br /> nevezni. A lelki tanítómestert „Prabhupādá”­nak szólítják, <br /> mert ő egy tökéletesen önmegvalósított lélek. A pāda szó jelen­<br /> tése: „helyzet”, Prabhupāda pedig arra utal, hogy a prabhu, az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetébe került, mert az Ő <br /> nevében cselekszik. Ha nem prabhu valaki, azaz nem fegyelmezi <br /> <br /> �2. fejezet 283<br /> <br /> az érzékeit, akkor nem cselekedhet lelki tanítómesterként, akit <br /> a legfelsőbb prabhu, az Úr Kṛṣṇa jogosított fel.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.23.18<br /> <br /> A Prabhu és a Prabhupāda jelentése:<br /> <br /> Amikor Kāśī Miśra meghallotta a kérést, így szólt: „Milyen <br /> szerencsés vagyok, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu, minden <br /> prabhu Ura a házamban fog lakni!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ebben a versben a prabhupāda szó, ami Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhura utal, nagyon fontos. Śrīla Bhakti­<br /> siddhānta Sarasvatī Gosvāmī Prabhupāda ezzel kapcsolatban <br /> a következőket jegyzi meg: „Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, és minden szolgája <br /> Prabhupādának szólítja. Ez azt jelenti, hogy sok prabhu keres <br /> oltalmat lótuszlábánál.” A tiszta vaiṣṇavákat prabhunak szólít­<br /> ják – ez a megszólítás illemszabály a vaiṣṇavák között. Amikor <br /> sok prabhu talál menedékre egy másik prabhu lótuszlábánál, ez <br /> a prabhu elnyeri a Prabhupāda címet. Śrī Nityānanda Prabhut <br /> és Śrī Advaita Prabhut szintén Prabhupādának szólítják. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu, Śrī Advaita Prabhu és Śrī Nityānanda <br /> Prabhu valamennyien viṣṇu-tattvák, az Istenség Legfelsőbb Sze­<br /> mélyisége, az Úr Viṣṇu, ezért minden élőlény az Ő lótuszlábuk <br /> alatt él. Az Úr Viṣṇu mindenki örök Ura, képviselője pedig az <br /> Úr bensőséges szolgája. Az ilyen ember a kezdő vaiṣṇavák lelki <br /> tanítómestereként tevékenykedik, ezért ugyanolyan tiszteletre­<br /> méltó, mint Śrī Kṛṣṇa Caitanya vagy Maga az Úr Viṣṇu. Ez az <br /> oka, hogy Oṁ Viṣṇupādának vagy Prabhupādának szólítják.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.23<br /> <br /> A lelki tanítómester által <br /> használt dolgok imádandók<br /> <br /> A guru és az általa használt dolgok imádandók:<br /> <br /> Az Úr Nityānanda Prabhu ekkor arra kérte Govindát, adjon <br /> Nekik egy olyan felsőruhát, melyet az Úr viselt, s meg is kapta, <br /> amit akart. Nityānanda Prabhu Sārvabhauma Bhaṭṭācārya <br /> gondjaira bízta a régi ruhadarabot, amit aztán a Bhaṭṭācārya <br /> elküldött a királynak. Amikor a király megkapta a viselt ruhát, <br /> éppen úgy kezdte imádni, ahogy az Urat személyesen imádná.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … meg kell tanulnunk, hogy imádjunk min­<br /> dent, ami az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik. Az <br /> Úr Śiva ezt tadīyānāmnak nevezi. A Padma Purāṇa így ír:<br /> <br /> ārādhanānāṁ sarveṣāṁ<br /> viṣṇor ārādhanaṁ param<br /> tasmāt parataraṁ devi<br /> tadīyānāṁ samarcanam<br /> <br /> „Óh, Devī! Az imádat legkiválóbb formája az Úr Viṣṇu imá­<br /> data. Ennél csak a tadīyának az imádata magasabb rendű, <br /> vagyis azoknak a dolgoknak az imádata, melyek Viṣṇuhoz <br /> tartoznak.” Śrī Viṣṇu sac-cid-ānanda-vigraha, s ugyanígy Kṛṣṇa <br /> legbensőségesebb szolgája, a lelki tanítómester, valamint Viṣṇu <br /> minden bhaktája is tadīya. A sac-cid-ānanda-vigrahát, a gurut, <br /> a vaiṣṇavákat és az általuk használt dolgokat tadīyáknak kell <br /> tekintenünk, melyek kétségtelenül minden élőlény számára <br /> imádandók.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.38<br /> <br /> �2. fejezet 285<br /> <br /> A lelki tanítómester által használt eszközök imádandók, és <br /> senki másnak nem szabad használnia:<br /> <br /> „Most kérlek, ülj le ide, és ebédelj meg!” „Ez a hely imádandó, <br /> mert Kṛṣṇa használta” – felelte Caitanya Mahāprabhu.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az etikett megkívánja, hogy senkinek sem <br /> szabad használnia azokat az eszközöket, melyeket Kṛṣṇa hasz­<br /> nált. Ugyanígy a lelki tanítómester által használt dolgokat sem <br /> szabad senki másnak használnia. Ez így illik. Minden, amit <br /> Kṛṣṇa vagy a lelki tanítómester használt, imádandó. Különösen <br /> az ülőhelyüket vagy azt a helyet nem szabad használnia senki <br /> másnak, ahol esznek. Egy bhaktának nagyon kell ügyelnie erre.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.234 <br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradékának <br /> elfogyasztása áldásos a tanítvány számára<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka tisztító hatású:<br /> <br /> A rizs, melyet Nityānanda Prabhu eldobott, hozzáért Advaita <br /> Ācārya testéhez, aki ekkor úgy gondolta, megtisztult annak az <br /> ételmaradéknak az érintésétől, melyet Paramahaṁsa Nityā-<br /> nanda elszórt, s ezért táncra perdült.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A tiszta vaiṣṇavák ételmaradékát mahā- <br /> mahā-prasādamnak nevezik. A mahā-mahā-prasādam teljes <br /> mértékben lelki, és azonosnak tekintik az Úr Viṣṇuval. Az ilyen <br /> étel nem közönséges ételmaradék. A lelki tanítómestert úgy kell <br /> elfogadnunk, hogy a paramahaṁsa szinten áll, és nem tartozik <br /> a varṇāśrama intézmény hatáskörébe. A lelki tanítómester és <br /> <br /> a hasonló paramahaṁsák vagy tiszta vaiṣṇavák által hagyott <br /> ételmaradékok tisztító hatásúak. Amikor a közönséges emberek <br /> megérintik az ilyen prasādamot, elméjük megtisztul, s felemel­<br /> kedik a tiszta brāhmaṇák szintjére. Advaita Ācārya viselkedése <br /> és kijelentései a közönséges emberek megértését szolgálják, <br /> akik nincsenek tudatában a lelki értékek erejének, mivel nem <br /> ismerik a hiteles lelki tanítómester és a tiszta vaiṣṇava által <br /> hagyott ételek hatalmát.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 3.96<br /> <br /> A lelki tanítómester ételmaradéka prasādaként elfogyasztható:<br /> <br /> Csak olyan étel maradékait szabad elfogyasztani, amit előzőleg <br /> felajánlottak a Legfelsőbb Úrnak, vagy amit szent életű emberek <br /> – legfőképpen a lelki tanítómester – hagytak meg.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.8-10<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómestert is meg lehet tagadni<br /> <br /> Amikor az ember megtagadhat egy gurut:<br /> <br /> Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Óh, Parīkṣit király! Amikor <br /> lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen <br /> tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miu-<br /> tán mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanító-<br /> mesterének:<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott <br /> el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya <br /> utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, <br /> <br /> �2. fejezet 287<br /> <br /> kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester <br /> parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali <br /> Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell <br /> többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki taní­<br /> tómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a köte­<br /> lessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre <br /> nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy <br /> visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa <br /> syāt (Bhāg. 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé <br /> tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa­tudatban. Az <br /> élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így <br /> megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ <br /> punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester <br /> segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa­tudata kifejlesztésével elérje <br /> ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājá­<br /> nak, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben <br /> a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, <br /> ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. <br /> Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómes­<br /> tere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? <br /> Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ <br /> bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt <br /> alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden <br /> körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez <br /> azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru <br /> tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.<br /> <br /> Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti <br /> elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy <br /> ilyen csaló gurut fogadott el, el kell utasítania őt. … Śrīla Jīva <br /> Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy <br /> családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell <br /> tagadnia, és egy megfelelő, hiteles gurut kell elfogadnia.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.20.1<br /> <br /> A lelki tanítómestert is el lehet utasítani, ha nem méltó <br /> a rangjára:<br /> <br /> Amikor Arjuna elfogta Aśvatthāmāt, tökéletesen tudatában volt <br /> annak, hogy Aśvatthāmā Droṇācārya fia. Kṛṣṇa is tudta ezt, <br /> mégis mindketten elítélték a gyilkost, anélkül hogy tekintetbe <br /> vették volna, hogy egy brāhmaṇa fia. A kinyilvánított írások <br /> szerint magát a tanárt vagy a lelki tanítómestert is el lehet uta­<br /> sítani, ha bebizonyosodik róla, hogy nem méltó a guru, vagyis <br /> a lelki tanítómester rangjára. A gurut ācāryának is hívják, ami <br /> azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a śāstrák lényegét, <br /> és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Aśvatthāmā <br /> kudarcot vallott a brāhmaṇa vagy tanár kötelességének teljesí­<br /> tésében, ezért megérdemelte, hogy megfosszák a brāhmaṇáknak <br /> kijáró magas rangtól. Ebben a tekintetben az Úr Śrī Kṛṣṇa és <br /> Arjuna helyesen cselekedett, amikor elítélte Aśvatthāmāt.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.7.43<br /> <br /> Az ember megtagadhatja elbukott tanítóját:<br /> <br /> A szentírások parancsai szerint az ember megtagadhatja tanárát, <br /> ha az elítélendő tetteket hajt végre és elveszti józan ítélőképességét.<br /> <br /> Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.5<br /> <br /> Hamis lelki tanítómesterek<br /> <br /> A feltételekhez kötött léleknek sem anyagi, sem lelki haszna <br /> nem származik abból, hogy hamis guruhoz fordul:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy eny-<br /> hítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldá-<br /> <br /> �2. fejezet 289<br /> <br /> sokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden <br /> intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű <br /> folyóba – az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud <br /> szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét álla-<br /> potban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött <br /> lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei <br /> ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem <br /> a jövőben.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mindig akadnak csalók, akik saját utat talál­<br /> nak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az <br /> anyagi haszonra vágyva ezekhez az ál­sannyāsīkhoz és -yogīk-<br /> hoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna <br /> nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvész­<br /> kednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elké­<br /> pesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta <br /> csalás nagyon jellemző a Kali­yugára. … Egy olyan guruhoz <br /> kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért foly­<br /> tatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy <br /> becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, <br /> akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmu­<br /> tatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. … Az <br /> ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut <br /> úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) <br /> tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: <br /> egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle <br /> az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde <br /> pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a sza­<br /> vakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit <br /> (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi <br /> szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. <br /> Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlá­<br /> bának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc <br /> vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.13<br /> <br /> Mivel az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, kapnak <br /> egy csaló gurut:<br /> <br /> Riporter: Engem az aggaszt komolyan, hogy amióta pár éve ide­<br /> jött Angliába az egyik indiai jógi, akiről sokan akkor hallották <br /> először a „guru” szót, hirtelen tömegesen bukkannak fel guruk <br /> a semmiből. Néha az az érzésem, hogy nem is mind olyan hite­<br /> les, mint amilyennek lenniük kellene. Nem kéne figyelmeztetni <br /> a lelki életet fontolgató embereket, hogy mielőtt elszegődnek <br /> hozzá tanulni, ellenőrizzék a gurujuk hitelességét?<br /> Śrīla Prabhupāda: De igen. Természetesen gurut keresni nagyon <br /> szép dolog, de ha olcsó gurura vágyunk, vagy azt akarjuk, hogy <br /> becsapjanak minket, rengeteg csaló guru akad az utunkba. Ám <br /> ha őszinték vagyunk, megtaláljuk a hiteles gurut. Mivel az <br /> emberek mindent nagyon olcsón akarnak megkapni, becsapják <br /> őket. Mi arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak <br /> a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, a szerencsejátéktól, valamint <br /> a kábító – és mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt <br /> hiszik, ez túl nagy kérés – csak nyűg nekik. De mihelyt azzal <br /> kecsegteti őket valaki, hogy azt csinálnak, amit akarnak, lehet <br /> az a legnagyobb őrültség, csak fogadjanak el tőle egy mantrát – <br /> az tetszeni fog nekik. A lényeg az, hogy az emberek azt akarják, <br /> hogy becsapják őket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar <br /> vállalni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra <br /> való, de senki nincs felkészülve rá. Ezért jönnek a csalók, akik <br /> azt mondják: „Nem kell lemondást végezni. Tégy bármit, amit <br /> akarsz. Csak fizess, és én adok neked egy mantrát, amivel fél év <br /> alatt Isten lehetsz.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy <br /> becsapják, a csalók jönni fognak.<br /> Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan vágyik <br /> arra, hogy ráleljen a lelki életre, de végül hamis guruba botlik?<br /> Śrīla Prabhupāda: Ha csak alapműveltséget akar szerezni <br /> valaki, arra is rengeteg időt, energiát és szellemi munkát kell <br /> rááldoznia. A lelki élethez ugyanilyen komolyság szükséges. <br /> <br /> �2. fejezet 291<br /> <br /> Hogy van az, hogy pár csodamantrával valaki Istenné válhat <br /> fél év alatt? Hogy akarhat ilyet valaki? Valójában azt akarja, <br /> hogy becsapják.<br /> …<br /> Riporter: Mégis mit gondol, hány embert csaptak be csaló guruk?<br /> Śrīla Prabhupāda: Gyakorlatilag mindenkit. [nevetés] Meg se <br /> kell számolni. Mindenkit.<br /> Riporter: Az bizony több ezer ember.<br /> Śrīla Prabhupāda: Több millió. Milliókat csaptak be, mert az <br /> emberek azt akarták, hogy becsapják őket. Isten mindentudó. <br /> Látja, hogy mire vágyunk. A szívünkben lakik, és ha azt akar­<br /> juk, hogy becsapjanak minket, küld nekünk egy csalót.<br /> Riporter: Amikor ön azt mondja, sokan azt szeretnék, hogy <br /> becsapják őket, arra gondol, hogy a legtöbben ugyanúgy élvezni <br /> akarják tovább az életet, mind addig, de közben már mantrákat <br /> zengve, virággal a kezükben lelki életet is élnének? Ezt jelenti <br /> az „azt szeretnék, hogy becsapják őket”?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Olyan ez, mint ha a beteg azt mon­<br /> daná: „Továbbra is beteg maradok, de ugyanakkor egészséges is <br /> leszek.” Ez ellentmondás. Az első követelmény, hogy az ember <br /> műveltséget szerezzen a lelki életben. A lelki élet nem olyan <br /> dolog, amit valaki képes megérteni néhány percnyi beszélgetés­<br /> ből. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, csak nem érdekli <br /> az embereket. Ez a probléma. A Śrīmad­Bhāgavatam például <br /> egy hosszú olvasmány, de ha belefogunk, napokba is telhet, <br /> mire akár csak egyetlen sorát megértjük. A Bhāgavatam Istent <br /> írja le, az Abszolút Igazságot, de ez nem érdekel senkit. Ha meg <br /> valaki véletlenül egy kicsit is érdeklődik a lelki élet iránt, rögtön <br /> valami azonnalit és olcsót akar. Ezért csapják be. Az emberi <br /> élet valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus <br /> civilizáció útja. A védikus időkben a fiúkat brahmacārīként <br /> nevelték, és egészen huszonöt éves korukig nem élhettek nemi <br /> életet. Hol van most ilyen nevelés? A brahmacārī az a tanuló, <br /> aki teljes cölibátusban él, és a gurukulában [a lelki tanítómes­<br /> <br /> ter iskolájában] engedelmeskedik a guru utasításainak. Ehhez <br /> képest most iskolában és egyetemen tanítják a szexet, egészen <br /> kis kortól, és a fiatalok tizenkét­tizenhárom évesen már szexu­<br /> ális életet élnek. Hogy fér ez össze a lelki élettel? A lelki élet <br /> önként vállalt lemondásokat jelent Isten elérése érdekében. <br /> Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az avatott tanítványaink ne <br /> éljenek tiltott szexuális életet, ne egyenek húst, ne játsszanak <br /> szerencsejátékot és ne fogyasszanak mámorítószereket. E kor­<br /> látozások nélkül egyetlen „jógameditáció” vagy úgynevezett <br /> lelki folyamat sem lehet hiteles. Ezek nélkül csupán csalók és <br /> becsapottak közötti üzlet az egész.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna, ha azért, <br /> hogy az irányításunk alatt tartsuk, egy alkalmatlan lelki taní-<br /> tómestert fogadunk el:<br /> <br /> … a lelki életet nem őszintén gyakorlók néha olyan lelki tanító­<br /> mestert fogadnak el, aki még arra sem alkalmas, hogy tanítvány <br /> legyen, s ezt azért teszik, mert az irányításuk alatt akarják tar­<br /> tani. Ennek semmi haszna a lelki megvalósítás szempontjából.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72<br /> <br /> A feltételekhez kötött, vak lelkek, akik nem ismerik az élet <br /> célját, hamis gurut fogadnak el maguknak:<br /> <br /> acakṣur andhasya yathāgraṇīḥ kṛtas<br /> tathā janasyāviduṣo ‘budho guruḥ<br /> <br /> Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot <br /> fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek <br /> egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. …<br /> <br /> �2. fejezet 293<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy <br /> tudatlanságba merül, nem ismeri az élet célját, s így egy olyan <br /> gurut fogad el, aki nagyszerűen bánik a szavakkal, és olyan <br /> varázslatokra képes, amelyeket az ostoba ember csodáknak <br /> tekint. Vannak olyan ostobák, akik azért fogadnak el valakit <br /> a gurujuknak, mert az a misztikus yoga hatalmával képes egy <br /> kis aranyat létrehozni. Az ilyen tanítvány tudása rendkívül sze­<br /> gényes, ezért nem tudja eldönteni, hogy vajon az tesz­e valakit <br /> guruvá, hogy aranyat tud csinálni. Miért ne fogadja el akkor <br /> az ember az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, aki <br /> korlátlan mennyiségben hozza létre az aranybányákat? Ahaṁ <br /> sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 10.8]. Minden aranybányát az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége energiája teremt meg. Miért fogadnánk el <br /> akkor egy bűvészt, aki csak egy parányi aranyrög létrehozására <br /> képes? Az ilyen gurukat azok fogadják el, akik vakok, és nem <br /> ismerik az élet célját.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.50<br /> <br /> A hamis lelki tanítómestereket csak az anyagi világ érdekli, és <br /> félrevezetnek számtalan vak követőt:<br /> <br /> Akiket az anyagi élet élvezetének tudata erősen fogva tart, és <br /> akik ezért vezetőjükként vagy gurujukként egy hasonlóan vak, <br /> a külső érzéktárgyakhoz ragaszkodó embert fogadtak el, nem <br /> érthetik meg, hogy az élet célja az, hogy hazatérjünk, vissza <br /> Istenhez, és szolgáljuk az Úr Viṣṇut. Ahogyan a vak vezette <br /> világtalan ember letér a helyes útról, s az árokba esik, úgy azt, <br /> aki anyagi ragaszkodással van teli, s akit szintén olyasvalaki <br /> vezet, aki ragaszkodik az anyagi világhoz, a gyümölcsöző tettek <br /> rettentő erős kötelei kötözik meg, s tovább folytatja a materia-<br /> lista életet, a háromféle gyötrelemtől szenvedve.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: …[A hamis] lelki tanítómestereket egyál­<br /> talán nem érdekli Viṣṇu – egyedül anyagi sikerekre vágynak <br /> (bahir-artha-māninaḥ). A bahiḥ szó jelentése „külső”, az artha <br /> szóé „érdek”, a māninaḥ pedig azt jelenti, hogy „nagyon komo­<br /> lyan venni”. A lelki világot szinte senki sem ismeri. A materi­<br /> alisták tudása az anyagi világ négybillió mérföldes határaira <br /> korlátozódik, ami a teremtésnek a sötét régióját alkotja, és nem <br /> tudják, hogy az anyagi világon túl ott a lelki világ. Ha valaki <br /> nem az Úr híve, nem értheti meg, hogy a lelki világ létezik. Azo­<br /> kat a gurukat, tanítókat, akiket csak az anyagi világ érdekel, ez <br /> a vers andhának, vaknak nevezi. Az ilyen vakok vezethetnek <br /> sok másik világtalan követőt, akik nem rendelkeznek valódi <br /> tudással az anyagi feltételekről, de a Prahlāda Mahārājához <br /> hasonló bhakták nem fogadják el őket. E vak tanítókat, akiket <br /> csupán a külső, anyagi világ érdekel, örökre az anyagi természet <br /> erős béklyói láncolják le.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31<br /> <br /> A hamis guruk anyagi gyarapodásra tanítják tanítványaikat, <br /> így azok tovább folytatják anyagi létüket:<br /> <br /> Az a materialista guru, aki csupán a nevében guru, materialista <br /> tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre <br /> tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább <br /> folytatja anyagi létét a tudatlanságban. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az állítólagos guruk az anyagi nyereség <br /> reményében tanítják tanítványaikat. Néhányak tanácsa sze­<br /> rint úgy kell meditálnunk, hogy értelmünket abba az irányba <br /> fejlesszük, hogyan őrizzük meg testünk egészségét az érzékkielé­<br /> gítés érdekében. Mások azt mondják, hogy a szexuális élvezet <br /> az élet végső célja, s ezért legjobb képességeink szerint el kell <br /> merülnünk a nemi életben. Ilyen utasításokat adnak az ostoba <br /> <br /> �2. fejezet 295<br /> <br /> guruk. Az ő tanításaiknak köszönhetően tehát az ember örökre <br /> az anyagi létben marad, és szenved annak gyötrelmeitől.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.51<br /> <br /> Sok állítólagos svāmī és yogī esik áldozatául a nőknek, mely-<br /> nek következtében nem tudnak segíteni másoknak, hogy átkel-<br /> jenek a tudatlanság óceánján:<br /> <br /> Az univerzum veszélyes elemeit az óceán cápáihoz hasonlítják. <br /> Még ha gyakorlott úszó valaki, akkor sem élheti túl a cápák <br /> támadását. Gyakran láthatjuk, hogy a sok állítólagos svāmī <br /> és yogī azt hirdeti magáról, hogy alkalmas arra, hogy átszelje <br /> a tudatlanság óceánját, és hogy másokat is segítsen az átkelés­<br /> ben, igazából azonban kiderül, hogy saját érzékeik áldozatai. <br /> Ahelyett hogy segítenék a követőiket, hogy átkeljenek a tudat­<br /> lanság óceánján, az ilyen svāmīk és yogīk áldozatul esnek māyā-<br /> nak, amit a gyengébb nem, a nő képvisel, s így felfalják őket <br /> az óceán cápái.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.40<br /> <br /> Egy sannyāsīnak (lelki tanítómesternek) nem szabad az anyagi <br /> nyereség ígéretével tanítványokat toboroznia:<br /> <br /> Egy sannyāsīnak nem szabad anyagi nyereséggel csábítania az <br /> embereket, hogy sok tanítványa legyen…<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A magukat svāmīknak és yogīknak nevező <br /> emberek általában anyagi haszonnal kecsegtetik az embereket, <br /> s így szereznek tanítványokat. Számtalan olyan úgynevezett <br /> guru van, aki azzal az ígérettel csábítja a tanítványokat, hogy <br /> kigyógyítja őket betegségükből, vagy hogy aranyat varázsol, <br /> s így gazdaggá teszi őket. Ezek a hasznot ígérő csábítások az <br /> <br /> ostoba embereknek szólnak. Egy sannyāsīnak tilos efféle anyagi <br /> csábítással tanítványokat toboroznia.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.8<br /> <br /> A szélhámos guruk Istennek kiáltják ki magukat:<br /> <br /> A világon rengeteg a szélhámos guru, akik a saját véleményüket <br /> hangoztatják, de mi próbára tehetünk minden szélhámost. Egy <br /> szélhámos guru mondhatja: „én vagyok Isten”, vagy „mindenki <br /> Isten”. Rendben van, de akkor lássuk, hogyan határozza meg <br /> a szótár „Istent”. A szótár meghatározásában az „Isten” szó <br /> általában a Legfelsőbb Lényre utal. Ezt a meghatározást kérjük <br /> számon az önjelölt gurutól: „Te vagy a Legfelsőbb Lény?” Ha <br /> értetlenkedik, adjuk meg neki a „legfelsőbb” jelentését. Erről <br /> minden szótárban az áll, hogy a „legfelsőbb” a „legfőbb tekin­<br /> télyt” jelenti. Kérdezzük meg tőle: „Te vagy a legfőbb tekin­<br /> tély?” Erre már a szélhámos guru nem tud mit mondani, hiába <br /> nevezi magát Istennek. Isten a Legfelsőbb Lény és a legfelsőbb <br /> tekintély. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mégis <br /> rengeteg guru­isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsőbb­<br /> nek kiáltja ki magát. Az ilyen szélhámosok nem tudnak segíteni <br /> abban, hogy kiszabaduljunk az anyagi létezés sötétségéből, és <br /> nem világítják be a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A személytelen filozófiát hirdető, csaló lelki tanítómesterek <br /> Śrī Kṛṣṇának adják ki magukat, és ezzel félrevezetik tanít-<br /> ványaikat:<br /> <br /> … a tanítványnak a lelki tanítómestert mindig mint Śrī Kṛṣṇa <br /> megnyilvánulását kell tisztelnie, ugyanakkor azonban azt sem <br /> szabad elfelejtenie, hogy a lelki tanítómester soha nincs felhatal­<br /> <br /> �2. fejezet 297<br /> <br /> mazva arra, hogy az Úr transzcendentális kedvteléseit utánozza. <br /> A csaló lelki tanítómesterek annak érdekében, hogy visszaélje­<br /> nek tanítványaik érzelmeivel, Śrī Kṛṣṇával minden tekintetben <br /> azonosnak tüntetik fel magukat. Az ilyen személytelen filozófiát <br /> hirdetők azonban csak félrevezetik követőiket, mert végső cél­<br /> juk az, hogy eggyé váljanak az Úrral. Ez ellenkezik az odaadás <br /> gyakorlatának elveivel.<br /> <br /> Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46<br /> <br /> Az önjelölt, csaló lelki tanítómesterek azt tanítják, hogy min-<br /> den út ugyanahhoz a célhoz vezet:<br /> <br /> Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, <br /> az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem <br /> a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet <br /> hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … az imádatra jellemző kötőerőtől függően <br /> az ember eltérő eredményeket érhet el. Ha a Legfelsőbb Urat <br /> imádjuk, biztos, hogy eljutunk Hozzá örök birodalmába. Ha <br /> a félisteneket imádjuk, például a napistent vagy a holdistent, <br /> kétségtelenül az ő bolygóikra kerülünk, ha pedig itt akarunk <br /> maradni ezen a nyomorult bolygón, tervezőbizottságainkkal <br /> és rövidlátó politikai megoldásainkkal együtt, ezt is minden <br /> további nélkül megtehetjük.<br /> <br /> Egyetlen hiteles szentírásban sem olvashatjuk, hogy akár­<br /> hogyan cselekszünk, akárkit imádunk, végül ugyanazt a célt <br /> érjük majd el. Efféle ostoba elméletekkel csak azok az önjelölt <br /> „lelki tanítómesterek” állnak elő, akik nem követik a param-<br /> parāt, a tanítványi láncolat hiteles rendszerét. Egy hiteles lelki <br /> tanítómester nem mond olyat, hogy minden út ugyanahhoz <br /> a célhoz vezet, s ezt a célt bárki elérheti a saját maga kiagyalta <br /> módon, imádja akár a félisteneket, akár a Legfelsőbbet vagy <br /> <br /> bárki mást. A legegyszerűbb ember is könnyen megértheti, hogy <br /> csak akkor juthatunk el valahová, ha oda vettünk jegyet. Aki <br /> Kalkuttáig vett jegyet, az Kalkuttába eljuthat, de Bombaybe <br /> már nem. Ezek az állítólagos lelki tanítómesterek azonban azt <br /> állítják, hogy mindegyik út elvezet a legfelsőbb célhoz. Ezek <br /> a világias és megalkuvó ígéretek számtalan ostoba teremtményt <br /> elbűvölnek, akik aztán roppant büszkék lesznek a saját maguk <br /> által kiagyalt lelki megvalósítási módszerre. A Védák tanításai <br /> azonban nem igazolják ezeket az ígéreteket.<br /> <br /> Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra<br /> <br /> Ebben a Kali-korban a guruk fölösleges zavart keltenek azzal, <br /> hogy figyelmen kívül hagyják a hiteles védikus írásokat:<br /> <br /> śruti-smṛti-purāṇādi-<br /> pañcarātra-vidhiṁ vinā<br /> aikāntikī harer bhaktir<br /> utpātāyaiva kalpate<br /> <br /> „Az Úrnak végzett olyan odaadó szolgálat, amely figyelmen <br /> kívül hagyja a hiteles védikus írásokat, például az Upaniṣa-<br /> dokat, a Purāṇákat és a Nārada-pañcarātrát, csupán fölösle­<br /> ges zavart okoz a társadalomban.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu <br /> 1.2.101) Akik a tudás rendkívül fejlett szintjén állnak, valamint <br /> a jóság kötőerejében vannak, követik a śruti, a smṛti és a többi <br /> vallásos szentírás, köztük a pāñcarātrikī-vidhi védikus utasítá­<br /> sait. Ha az ember nem érti meg ezen az úton az Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségét, csupán zavart okoz. Ebben a Kali­korban <br /> nagyon sok guru tűnt fel, de mivel nem követik a śruti-smṛt<br /> i-purāṇādi-pañcarātrika-vidhit, rendkívül megzavarják a vilá­<br /> got az Abszolút Igazság megértésével kapcsolatban. Akik azon­<br /> ban egy megfelelő lelki tanítómester vezetésével követik ezt <br /> a pañcarātrikī-vidhit, azok megérthetik az Abszolút Igazságot.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 8.12.10<br /> <br /> �2. fejezet 299<br /> <br /> Azok az álhívők, akik nem rendelkeznek tudással és nem vál-<br /> tak közömbössé az anyagi ügyek iránt, ellenben lelki tanító-<br /> mesternek és ācāryának állítják be magukat, pokolra jutnak:<br /> <br /> A tudatlan álhívők és azok, akik másokat vagy magukat inkar­<br /> nációnak kiáltják ki, és ezzel közvetlenül megszegik a Védák <br /> előírásait, arra ítéltetnek, hogy az univerzum legsötétebb régi­<br /> óiba kerüljenek, mert félrevezetik követőiket. … Az álhívőknek <br /> nincs tudásuk, és nem váltak közömbössé a világi ügyek iránt <br /> sem, hiszen legtöbbjük arra vágyik, hogy a vallásos elvek köntö­<br /> sébe bújtatott emberbaráti cselekedetek árnyékában továbbra is <br /> az anyagi világ arany láncaiban éljen. Az ilyen emberek vallásos <br /> érzelmeket színlelve úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot <br /> végeznének, ám közben erkölcstelen tettek egész sorát követik <br /> el, és lelki tanítómesternek vagy Isten szerető hívének állítják be <br /> magukat. Akik ily módon megszegik a vallás elveit, azok nem <br /> tisztelik a hiteles ācāryákat, a szent tanítókat, akik szigorúan <br /> a tanítványi láncolatot képviselik. … hogy félrevezessék az <br /> egyszerű embert, saját magukat kiáltják ki „ācāryának”, holott <br /> egyáltalán nem követik az ācāryák elveit.<br /> <br /> Ezek a gazemberek a társadalom legveszélyesebb ele­<br /> mei. Mivel az állami vezetés nem vallási alapokon nyugszik, <br /> a törvény nem bünteti meg őket. A Legfelsőbb törvénye alól <br /> azonban nem bújhatnak ki: az Úr egyértelműen kijelenti <br /> a Bhagavad-gītāban, hogy azokat az irigy démonokat, akik <br /> vallási prédikátoroknak álcázzák magukat, a pokol legsöté­<br /> tebb bugyrába veti (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 16.19–20). <br /> A Śrī Īśopaniṣad megerősíti, hogy ezek a csaló vallási veze­<br /> tők, miután befejezték guru­vállalkozásukat, amit egyedül az <br /> érzékkielégítés kedvéért űztek, az univerzum legszörnyűbb <br /> régiójába kerülnek.<br /> <br /> Śrī Īśopaniṣad Tizenkettedik mantra<br /> <br /> Még ha valaki hamis guruba botlik is egy időre, ha őszinte, <br /> Krisna elvezeti őt egy hiteles guruhoz:<br /> <br /> Riporter: Megkeresték önöket olyanok, akiknek már volt dol­<br /> guk csaló gurukkal?<br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, sokan.<br /> Riporter: A lelki életük is kárát vallotta a hamis guruknak?<br /> Śrīla Prabhupāda: Nem, ők igazi istenkeresők voltak, ami <br /> az alkalmasságuk jele. Isten mindenki szívében jelen van, és <br /> mihelyt valaki komolyan keresni kezdi Őt, segít neki, hogy <br /> hiteles gurut találjon.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> Jézus Krisztus mint lelki tanítómester:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam kijelenti, hogy az Isten­tudat minden <br /> hiteles képviselőjének rendelkeznie kell a titikṣā (türelem) és <br /> a karuṇā (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus Krisztus <br /> jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türel­<br /> mes volt, hogy még akkor sem ítélt el senkit, amikor keresztre <br /> feszítették. Emellett olyan együttérző volt, hogy Istenhez imád­<br /> kozott, bocsásson meg azoknak az embereknek, akik meg­<br /> próbálják megölni. … Egy vaiṣṇava boldogtalan, ha mások <br /> szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus, hogy <br /> keresztre feszítsék – hogy megszabadítson másokat a szenvedés­<br /> től. Ám a követői olyan hűtlenek, hogy elhatározták: „Hadd <br /> szenvedjen értünk Krisztus, mi folytatjuk a bűnös tetteinket.” <br /> Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisz­<br /> tus, mi olyan gyengék vagyunk, nem tudunk felhagyni bűnös <br /> tetteinkkel. Kérlek, szenvedj értünk!”<br /> <br /> Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követői most úgy <br /> döntöttek, mégis ölnek, és sorra nyitják a hatalmas, modern, <br /> tudományosan megtervezett vágóhidakat. „Ha ez bűnös dolog, <br /> <br /> �2. fejezet 301<br /> <br /> Krisztus majd szenved értünk” – érvelnek. Ez a lehető leggya­<br /> lázatosabb gondolat.<br /> <br /> Krisztus átvállalhatja azokat a szenvedéseket, amelyeket <br /> a hívei a múltbeli bűneikkel vontak magukra. Ám a híveknek <br /> ehhez előbb ki kell józanodniuk: „Miért Jézus Krisztus szen-<br /> vedjen az én bűneimért? Fel kell hagynom a bűnös cseleke-<br /> detekkel.”<br /> <br /> … Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt – Isten fia, <br /> Isten képviselője. Nem volt semmi hibája. Mégis keresztre feszí­<br /> tették. Az Isten­tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul keresztre <br /> feszítették – olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni <br /> a tanításait. Mi azonban elismerjük Őt, és minden tiszteletet <br /> megadunk neki, Isten képviselőjének.<br /> <br /> Természetesen a Krisztus által terjesztett üzenet csak arra <br /> a korra, helyre és országra vonatkozott, és csak az emberek <br /> bizonyos csoportjának szólt. Krisztus azonban minden kétsé­<br /> get kizáróan Isten képviselője. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus <br /> Krisztust, és a hódolatunkat ajánljuk neki.<br /> <br /> Egyszer Melbourne­ben keresztény papok egy csoportja <br /> látogatott meg. Azt kérdezték, mi a véleményem Jézus Krisz­<br /> tusról. Azt válaszoltam nekik: „Ő a mi gurunk. Az Isten-tudatot <br /> prédikálta, ezért a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyra <br /> értékelték.<br /> <br /> Valójában mindenkit gurunak kell tekinteni, aki Isten dicső­<br /> ségét hirdeti. Jézus Krisztus olyan nagyszerű személyiség! Nem <br /> szabad azt gondolnunk róla, hogy közönséges emberi lény. <br /> A szentírások szerint, aki a lelki tanítómestert közönséges <br /> embernek tartja, annak démoni a mentalitása. Ha Jézus Krisz­<br /> tus közönséges ember lett volna, nem tudta volna hirdetni az <br /> Isten­tudatot.<br /> <br /> Az önmegvalósítás tudománya<br /> <br /> A lelki tanítómester fizikai eltávozása<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester elhagyja testét, a tanítványnak <br /> sírnia kell:<br /> <br /> Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyá-<br /> szolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül <br /> hullottak, és keservesen zokogott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A királynő jelképesen a király tanítványa. <br /> Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítvány­<br /> nak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király <br /> elhagyja a testét. <br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47<br /> <br /> A tanítvány meggyászolja a lelki tanítómester eltávozását:<br /> <br /> Ő, a legengedelmesebb feleség halott férje lábaihoz borult. <br /> Szánalmasan sírva fakadt abban az elhagyatott erdőben, és <br /> szeméből patakzott a könny.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ahogy az odaadó feleséget lesújtja, ha eltá­<br /> vozik a férje, a tanítvány hasonlóan gyászol, ha a lelki tanító­<br /> mester eltávozik.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.49<br /> <br /> Amikor a lelki tanítómester eltávozik, a bhakta irányítását – <br /> amennyiben tisztaszívű – azonnal átveszi a Felsőlélek:<br /> <br /> … Aki őszinte és tiszta, megkapja a lehetőséget, hogy beszéljen <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével Paramātmā formájá­<br /> <br /> �2. fejezet 303<br /> <br /> ban, aki mindenki szívében jelen van. A Paramātmā mindig <br /> a caitya-guru, a belső lelki tanítómester, kívülről pedig mint <br /> utasító és avató lelki tanítómester jelenik meg az ember előtt. <br /> Az Úr lakhat a szívben, és meg is jelenhet valaki előtt, utasí­<br /> tásokat adva neki. A lelki tanítómester tehát nem különbözik <br /> a szívben lakozó Felsőlélektől. Egy szennyezetlen lélek vagy <br /> élőlény lehetőséget kaphat arra, hogy személyesen találkozhas­<br /> son a Felsőlélekkel. Ahogyan lehetséges, hogy valaki beszéljen <br /> a Paramātmāval a szívében, arra is lehetőséget kaphat, hogy <br /> lássa maga előtt. Akkor az ember közvetlenül a Felsőlélek­<br /> től kaphat utasításokat. Ez a tiszta bhakta kötelessége: tár­<br /> sulni a hiteles lelki tanítómesterrel, s beszélni a Felsőlélekkel <br /> a szívében.<br /> <br /> … Az ilyen bhaktát tehát közvetve vagy közvetlenül min­<br /> dig segíti a lelki tanítómester és a Felsőlélek. Ezt a Caitanya- <br /> caritāmṛta is alátámasztja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti- <br /> latā-bīja. [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya 19.151] Ha egy <br /> bhakta őszintén szolgálja a lelki tanítómesterét, attól Kṛṣṇa <br /> automatikusan elégedetté válik. Yasya prasādād bhagavad- <br /> prasādaḥ. Ha elégedetté teszi a lelki tanítómestert, az ember <br /> automatikusan elégedetté teszi Kṛṣṇát is. Így a bhaktát a lelki <br /> tanítómester és Kṛṣṇa egyaránt segíti.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.52<br /> <br /> Az eltávozott lelki tanítómester testét sohasem hamvasztják el:<br /> <br /> A lelki tanítómester, az ācārya mindig a lelki élet szintjén áll, s <br /> a születés, a halál, az öregkor és a betegség nincsen rá hatással. <br /> A Hari-bhakti-vilāsa szerint ezért az ācāryák testét az eltávozá­<br /> suk után sohasem hamvasztják el, mert testük lelki test. A lelki <br /> testre soha sincsenek hatással az anyagi feltételek.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 10.4.20<br /> <br /> A tökéletes tanítványok megpróbálják helyreállítani a lelki <br /> tanítómester eltávozásával felborult rendet oly módon, hogy <br /> őszintén követik az utasításait:<br /> <br /> … valahányszor egy ācārya az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségének vagy az Ő képviselőinek a felsőbbrendű rendeleteit <br /> követve alászáll, megalapozza a vallás elveit. … Sajnos az <br /> ācārya eltávozása után a szélhámosok és az abhakták kihasz­<br /> nálják a helyzetet, és svāmīknak, yogīknak, jótékony emberba­<br /> rátoknak kiadva magukat nyomban olyan elveket próbálnak <br /> bevezetni, melyek nem hitelesek. … Az ācārya, a Legfelsőbb <br /> Úr hiteles képviselője lerakja ezeknek az elveknek az alapjait, <br /> de eltávozása után újra felborul a rend. Az ācārya tökéletes <br /> tanítványai megpróbálnak enyhíteni a helyzeten azzal, hogy <br /> őszintén követik a lelki tanítómester utasításait.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.48<br /> <br /> Egyéb utasítások<br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével az egész világ lelki biroda-<br /> lommá válhat:<br /> <br /> Az emberi energiának az Úr szolgálatában történő alkalmazása <br /> a felszabadulás felé vezető ösvényt jelenti. Az egész kozmikus <br /> teremtés egyszerre azonossá válik az Úrral, amint a hiteles lelki <br /> tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez szolgá­<br /> latot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a művészetét, <br /> hogyan lehet mindent az Úr dicsőítésére használni, s ezért az ő <br /> irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr <br /> szolgájának isteni kegyéből.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> <br /> �2. fejezet 305<br /> <br /> Sok ezer lelki tanítómesterre van most szükség, hogy <br /> a Kṛṣṇa-tudat tudománya elterjedjen az egész világon:<br /> <br /> Senki sincs tehát kirekesztve – bárki lehet lelki tanító­<br /> mester, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, amelynek lényegét <br /> a Bhagavad-gītāban találjuk meg. Ez az egyetlen szükséges <br /> tulajdonság. Most ezer és ezer lelki tanítómesterre van szükség, <br /> hogy szerte a világon elterjesszék ezt a nagyszerű tudományt.<br /> <br /> … minden élőlénynek – Brahmātól, a legfőbb félistentől <br /> kezdve a legkisebb hangyáig – joga van használni a természet <br /> kincseit. Nārada Muni kihangsúlyozza, hogy annyit vehetünk <br /> el ezekből a kincsekből, amennyire csak szükségünk van, de ha <br /> annál többet akarunk, akkor tolvajokká válunk. … A tökéletes <br /> lelki kommunizmus az, ha tudjuk, hogy minden Istené, s ha <br /> ismerjük Kṛṣṇa tudományát, könnyedén átszelhetjük a jogtalan <br /> birtoklás tudatlanságát.<br /> <br /> Valójában tudatlanságunk miatt szenvedünk. A bíróságon <br /> a tudatlanság nem mentség, s akkor is megbüntetnek, ha azt <br /> mondjuk a bírónak, hogy nem ismertük a törvényt. … A világon <br /> senki sem tudja ezt, ezért sok ezer olyan ember kell, aki Kṛṣṇa <br /> tudományát tanítja. Jelenleg óriási szükség van erre a tudásra.<br /> <br /> Rāja-vidyā: a bölcsesség királya<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat teljes egészében közvetlenül a lelki energia – <br /> Kṛṣṇa és a lelki tanítómester – irányítása alatt áll:<br /> <br /> A Kṛṣṇa­tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak <br /> három általános energiája van: a külső energia, a belső energia <br /> és a határenergia. Határenergiának az élőlényeket nevezik, <br /> míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a külső – anyagi – <br /> energia működése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a belső <br /> energia megnyilvánulása. Amikor az alsórendű, külső energia <br /> befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett élőlények <br /> <br /> anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a belső, lelki energia <br /> hatására cselekszenek, tevékenységüket Kṛṣṇa­tudatnak neve­<br /> zik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy bhakták min­<br /> dent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi <br /> energia bűvöletében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, <br /> Kṛṣṇa­tudatban hajtunk végre, közvetlenül a lelki energia irá­<br /> nyítása alatt áll. Az energiát más szóval erőnek nevezhetjük. <br /> Ezt az erőt a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegye lelkivé teheti.<br /> <br /> Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Caitanya-caritāmṛtájában az <br /> Úr Caitanya kijelenti, hogy az az ember, aki Kṛṣṇa kegyéből <br /> kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, nagyon sze­<br /> rencsés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kṛṣṇától megkapja <br /> azt az intelligenciát, amelynek a segítségével találkozhat egy <br /> hiteles lelki tanítómesterrel, s aztán a lelki tanítómester kegyé­<br /> ből a Kṛṣṇa­tudat fejlett szintjére emelkedhet. A Kṛṣṇa­tudat <br /> tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia – Kṛṣṇa és <br /> a lelki tanítómester – irányítása alatt áll, és semmi köze az <br /> anyagi világhoz.<br /> <br /> Az odaadás nektárja<br /> <br /> A lelki tanítómester és a śāstra irányításával végzett odaadó <br /> szolgálat, illetve Kṛṣṇának a lelki világban végzett odaadó <br /> szolgálat egy és ugyanaz; az egyedüli különbség csupán az, <br /> hogy míg az előbbi éretlen, az utóbbi érett:<br /> <br /> … a bhakták társaságában végzett odaadó szolgálat az oka az <br /> odaadó szolgálatban elért további fejlődésnek. Az ember csakis <br /> az odaadó szolgálat útján emelkedhet fel Goloka Vṛndāvana <br /> transzcendentális bolygójára, és ott is csak odaadó szolgálat­<br /> tal találkozik, hiszen az odaadó szolgálat cselekedetei ebben <br /> a világban és a lelki világban nem különböznek egymástól. Az <br /> odaadó szolgálat nem változik. Megemlíthetjük ezzel kapcso­<br /> latban a mangó példáját. Ha valaki kap egy éretlen mangót, <br /> <br /> �2. fejezet 307<br /> <br /> az kétségtelenül mangó, s amikor megérik, ugyanaz a mangó <br /> marad, de ízletesebbé és élvezetesebbé válik. Éppen így van <br /> olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki tanítómester irányítá­<br /> sával, a śāstra utasításai és szabályozó elvei alapján végzünk, s <br /> van olyan odaadó szolgálat, amelyet a lelki világban, közvet­<br /> lenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a társaságában <br /> végzünk. A kettő azonban azonos, nincsen eltérés. A különbség <br /> egyedül az, hogy az egyik állapot éretlen, míg a másik érett és <br /> sokkal ízletesebb. Az odaadó szolgálat érett szintjére csakis <br /> a bhakták társaságában lehet eljutni.<br /> <br /> Śrīmad-Bhāgavatam 4.9.11<br /> <br /> �</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD3&diff=621960 2025-07-03T12:48:06Z

<p>PeterL: Created page with &quot;== 3. FEJEZET == &#039;&#039;&#039;A tanítványi láncolat alapelve (Paramparā)&#039;&#039;&#039; === 1. Fontos követni a tanítványi láncolat alapelvét === A tiszta odaadó szolgálat végzését kedvezően befolyásolja a Rūpa Gosvāmī által lefektetett hat alapelv, melyek egyike az előző ācāryák nyomdokainak követése: ... sato vṛtteḥ ... A tiszta odaadó szolgálat végzését hat alapelv követése befolyásolja kedvezően: ... 6. az előző ācāryák nyomdokainak kö...&quot;</p> <hr /> <div>== 3. FEJEZET ==<br /> <br /> '''A tanítványi láncolat alapelve (Paramparā)'''<br /> <br /> === 1. Fontos követni a tanítványi láncolat alapelvét ===<br /> <br /> A tiszta odaadó szolgálat végzését kedvezően befolyásolja <br /> a Rūpa Gosvāmī által lefektetett hat alapelv, melyek egyike <br /> az előző ācāryák nyomdokainak követése:<br /> <br /> ... sato vṛtteḥ ... A tiszta odaadó szolgálat végzését hat alapelv <br /> követése befolyásolja kedvezően: ... 6. az előző ācāryák nyomdokainak követése.<br /> <br /> &lt;small&gt;A tanítások nektárja 3. Vers&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az alázatos bhakta a paramparā rendszeren keresztül kapja <br /> meg a tökéletes tudást:<br /> <br /> A tökéletes tudományt paramparānak nevezik, deduktív tudo­<br /> mánynak, mely a hiteles forrásból érkezik az alázatos, szol­gálata és meghódolása miatt hiteles befogadóhoz. Ha valaki <br /> kétségbe vonja a Legfelsőbb tekintélyét, nem ismerheti meg <br /> Őt. Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel <br /> Magát egy jelentéktelen szikra kihívására, aki az egésznek csu­<br /> pán töredéke, és az illuzórikus energia uralmának alárendeltje. <br /> A bhakták alázatosak, ezért a transzcendentális tudás az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségétől a láncolaton keresztül alászáll <br /> Brahmāhoz, Brahmātól fiaihoz és tanítványaihoz. A folyamatot <br /> a Felsőlélek segíti e bhaktákban. Ez a transzcendentális tudo­<br /> mány elsajátításának tökéletes módszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolattól, illetve közvetvetlenül Kṛṣṇától tudásban részesülni egy és ugyanaz:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … [Kṛṣṇa] az eredeti guru. Aztán a tanít­<br /> ványa, Brahmā is guru, aztán az ő tanítványa, Nārada is <br /> guru, aztán az ő tanítványa, Vyāsa is guru – ily módon léte­<br /> zik egy guru-paramparā [guruk tanítványi láncolata]. Evaṁ <br /> paramparā-prāptam: a transzcendentális tudás a tanítványi <br /> láncolaton keresztül száll alá.<br /> Bob: A guru tehát a tudását a tanítványi láncolaton keresztül <br /> kapja, nem közvetlenül Kṛṣṇától? Van olyan tudás, amit ön <br /> közvetlenül Kṛṣṇától kap?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen. Kṛṣṇa közvetlen tanítása itt van: <br /> a Bhagavad-gītāban.<br /> <br /> Bob: Értem, de…<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: De a tanítványi láncolaton keresztül kell azt <br /> elsajátítanod, különben csak félreérted.<br /> <br /> Bob: De ön jelenleg nem kap semmilyen információt köz­vetlenül Kṛṣṇától? Hanem a tanítványi láncolaton keresztül, <br /> a könyvekből?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: A kettő között nincs különbség. Tegyük fel, hogy azt mondom, ez egy ceruza. Ha azt mondod neki, <br /> hogy „Ott egy ceruza”, s aztán ő is azt mondja valaki másnak, <br /> hogy „Ez egy ceruza”, mi a különbség az ő tanítása és az én <br /> tanításom között?<br /> <br /> Bob: Ön ezt most Kṛṣṇa kegyének köszönhetően tudja?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Te is megkaphatod Kṛṣṇa kegyét, feltéve, <br /> ha azt úgy adják át neked, ahogy van. Pont úgy, ahogy azt <br /> mi a Bhagavad-gītāban tanítjuk. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa <br /> azt mondja:<br /> ''<br /> :''sarva-dharmān parityajya <br /> :''ām ekaṁ śaraṇaṁ vraja<br /> ''<br /> „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül <br /> Énelőttem!” Mi azt mondjuk, hogy fel kell adnod mindent, és <br /> meg kell hódolnod Kṛṣṇa előtt. Következésképp nincs különb­<br /> ség Kṛṣṇa tanítása és a mi tanításunk között. Nincs eltérés. Ha <br /> tehát e tökéletes módon kapsz tudást, az ugyanolyan, mintha <br /> közvetlenül Kṛṣṇától részesülnél tanításban. De mi nem változ­tatunk meg semmit.<br /> <br /> &lt;small&gt;Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az istenszeretet eléréséhez Isten szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk, a tanítványi láncolat folyamatának elfogadása révén:<br /> <br /> Egy vaiṣṇava sohasem gondolja, hogy közvetlen kapcsolatban <br /> áll Kṛṣṇával. Az Úr Caitanya azt mondja: „Én Kṛṣṇa szolgája <br /> szolgájának a szolgájának a szolgája vagyok – százszor a szol­<br /> gája szolgájának a szolgája.” [Cc. Madhya 13.80] El kell fogad­<br /> nunk, hogy a szolga szolgájának szolgái vagyunk. Ez a tanítvá­<br /> nyi lánc folyamata, és ha valaki Isten valódi transzcendentális <br /> szeretetét akarja, akkor el kell fogadnia ezt a folyamatot. Mivel <br /> az emberek nem fogadják el, nem alakul ki bennük igazi szeretet <br /> Isten iránt. Beszélnek Istenről, de valójában nem szeretik Őt, <br /> és mivel nem végeznek tiszta odaadó szolgálatot, Isten helyett <br /> a kutyákat szeretik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha valaki elfogadja és követi a tanítványi láncolathoz tartozó <br /> előző ācāryák tanításait, eléri az élet célját:<br /> <br /> Kétségtelen, hogy sokkal könnyebb a kiváló hiteles tekintélyek <br /> gondolatait elfogadni a tanítványi láncolaton keresztül, mint <br /> az elmebeli spekuláció folyamatát követni, amelynek során az <br /> ember igyekszik saját maga kitalálni valamilyen módszert arra, <br /> hogy megértse az Abszolút Igazságot. A legjobb, ha elfogadjuk <br /> és követjük az előző ācāryák tanításait. Ez rendkívül megkönnyíti Isten és önmagunk megvalósítását. E könnyű folyamatot <br /> követve az ember megszabadul a természet anyagi kötőerői­<br /> nek szennyeződéseitől, s így minden további nélkül át tudja <br /> szelni a tudatlanság óceánját, amely oly sok szenvedéssel van <br /> teli. A nagy ācāryák nyomdokaiba lépve az ember haṁsákkal, <br /> vagyis paramahaṁsákkal, olyan lelkekkel társul, akik teljesen <br /> mentesek az anyagi szennyeződéstől. Valójában ha valaki követi <br /> az ācāryák tanításait, mindig mentes marad minden anyagi <br /> szennyeződéstől, s élete sikeres lesz, mert eléri az élet célját. <br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vallásos elvek megértése érdekében az embernek menedéket <br /> kell vennie a négy elfogadott sampradāya egyikénél:<br /> <br /> [A vallásos elveket jelentő bhāgavata-dharmát] meg lehet érteni, <br /> ha az ember követi az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a négy Kumāra <br /> és a többi hiteles tekintély paramparā­rendszerét. Négy tanít­ványi láncolat létezik: egy az Úr Brahmātól, egy az Úr Śivától, <br /> egy Lakṣmītól, a szerencse istennőjétől, egy pedig a Kumārák­<br /> tól száll alá. Az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot <br /> Brahma­sampradāyának, az Úr Śivától (Śambhutól) származó <br /> láncolatot Rudra­sampradāyának, a szerencse istennőjétől, <br /> Lakṣmījītól származót Śrī­sampradāyának, a Kumāráktól szár­<br /> mazót pedig Kumāra­sampradāyának nevezik. Ahhoz, hogy <br /> valaki megértse a legbensőségesebb vallásos rendszert, menedé­ket kell keresnie e négy sampradāya egyikénél. A Padma Purāṇa <br /> kijelenti: sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ. <br /> Ha valaki nem követi a négy elfogadott tanítványi láncola­<br /> tot, mantrájának vagy avatásának semmi haszna. Manapság <br /> számtalan apasampradāya, azaz olyan sampradāya létezik, ami <br /> nem hiteles, ami nem áll kapcsolatban az olyan tekintélyekkel, <br /> mint az Úr Brahmā, az Úr Śiva, a Kumārák vagy Lakṣmī. Ezek <br /> a sampradāyák félrevezetik az embereket. A śāstrák azt mond­<br /> ják, hogy ha valaki egy ilyen sampradāyában kap avatást, csak <br /> az idejét vesztegeti, mert ez sohasem fogja képessé tenni arra, <br /> hogy megértse a valódi vallásos elveket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20-21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A vallásos elvek megismerése és a lelki felszabadulás elérése <br /> érdekében az embernek szigorúan követnie kell a tanítványi <br /> láncolat alapelveit:<br /> <br /> Senki sem élhet békésebb életet nálad, senki sem lehet kegyesebb, mint te, és senki sem tudhatja jobban, hogyan kell végezni <br /> az odaadó szolgálatot, vagy hogyan kell a legkiválóbb brāhmaṇává válni. Tisztában vagy a bizalmas vallásos élet valamennyi elvével, és senki sem ismeri ezeket nálad jobban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Yudhiṣṭhira Mahārāja tudta, hogy Nārada <br /> Muni az emberi társadalom legfelsőbb lelki tanítómestere, aki <br /> az embereket a lelki felszabadulás útjára taníthatja, amely az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége megértéséhez vezet. Valójában <br /> ez volt az oka, hogy Nārada Muni összeállította a Bhakti-sūtrát, <br /> s hogy utasításokat adott a Nārada-pañcarātrában. Ha a val­<br /> lás elveiről és az élet tökéletességéről akarunk hallani, Nārada <br /> Muni tanítványi láncolatának tanítását kell elfogadnunk. A mi <br /> Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk közvetlenül a Brahma­sampradāya <br /> láncolatához tartozik. Nārada Munit az Úr Brahmā tanította, <br /> majd amikor eljött az ideje, Nārada Muni átadta ezt a tanítást <br /> Vyāsadevának. Vyāsadeva a fiát, Śukadeva Gosvāmīt oktatta, aki <br /> aztán elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatamot. A Kṛṣṇa­tudatos moz­<br /> galom alapját a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alkotja. <br /> Mivel a Śrīmad-Bhāgavatamot Śukadeva Gosvāmī beszélte el, <br /> a Bhagavad-gītāt pedig Kṛṣṇa, nincs különbség közöttük. Ha szi­gorúan betartjuk a tanítványi láncolat elvét, akkor kétségtelenül <br /> a lelki felszabadulás, az örök odaadó szolgálat helyes útját járjuk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.11.4&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki fejlődni szeretne a Kṛṣṇa-tudatban, annak követnie kell <br /> a tanítványi láncolathoz tartozó előző ācāryák utasításait és <br /> megérteni végkövetkeztetéseiket:<br /> <br /> Aki komolyan érdeklődik a Kṛṣṇa­tudatos tettek iránt, annak <br /> készen kell állnia arra, hogy kövesse az ācāryák által meghatáro­zott szabályokat és előírásokat, és meg kell értenie következteté­seiket. A śāstrában ez áll: dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyāṁ <br /> mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 17.186] (Mahābhārata, Vana-parva 313.117). <br /> A Kṛṣṇa­tudat titkát nagyon nehéz megérteni, de aki az előző <br /> ācāryák utasításai szerint halad, és követi a tanítványi lánco­lathoz tartozó elődeinek nyomdokait, az sikeres lesz. Mások <br /> nem érhetnek el sikert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez elengedhetetlen, hogy az embernek <br /> hite legyen valamelyik elfogadott tanítványi láncolatban:<br /> <br /> Prahlāda Mahārāja az áldásait adja osztálytársaira, így szól­<br /> ván: „Legyen olyan hitetek, mint nekem! Legyetek igaz vaiṣṇavák!” Az Úr bhaktája arra vágyik, hogy mindenki fogadja el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Az embereknek azonban sajnos nincs rendíthe­<br /> tetlen hitük a lelki tanítómester szavaiban, aki a tanítványi lán­colat tagja, ezért nem érthetik meg a transzcendentális tudást. <br /> A lelki tanítómesternek egy hiteles tanítványi láncolathoz kell <br /> tartoznia, Prahlāda Mahārājához hasonlóan, aki Nāradától <br /> kapta tudását. Ha Prahlāda Mahārāja osztálytársai, a démo­nok fiai elfogadják Prahlāda szavait, kétségtelenül ők is teljes <br /> mértékben megérthetik a transzcendentális tudást.<br /> <br /> A vaiśāradī dhīḥ szavak arra az értelemre utalnak, ami <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével áll kapcsolatban, aki <br /> rendkívül ügyes. Az Úr kiváló tudásával csodálatos univer­zumokat teremtett. Az, aki nem rendkívül ügyes, nem értheti <br /> meg, hogyan irányítja ügyesen a dolgokat a legügyesebb, az <br /> Úr. Ha azonban olyan szerencsés, hogy találkozik egy hite­<br /> les lelki tanítómesterrel, aki az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, <br /> Lakṣmī anyától vagy a Kumāráktól alászálló tanítványi láncolat <br /> tagja, megértheti mindezt. Ezt a négy sampradāyát, a tudás és <br /> transzcendencia tanítványi láncolatát Brahma­sampradāyának, <br /> Rudra­sampradāyának, Śrī­sampradāyának és Kumāra­ <br /> sampradāyának hívják. Sampradāya-vihīnā ye mantrās te <br /> niṣphalā matāḥ. Ha ilyen sampradāyán, azaz tanítványi lán­colaton keresztül teszünk szert tudásra a Legfelsőbbről, akkor <br /> megvilágosodhatunk. Ha nem fogadjuk el a tanítványi láncolat <br /> útját, lehetetlen megértenünk az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gét. Ha valaki megérti a Legfelsőbb Urat úgy, hogy a tanítványi <br /> láncolatba vetett hittel odaadó szolgálatot végez és tovább <br /> fejlődik, felébreszti természetes szeretetét Isten iránt, s akkor <br /> biztos, hogy sikeres lesz az élete.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton kívül <br /> próbál fejlődni a lelki életben:<br /> <br /> Vaiṣṇava filozófiánk szerint ezért a négy sampradāya, azaz <br /> tanítványi láncolat nagy ācāryáit kell követnünk.<br /> <br /> Egyszerűen nevetséges, ha valaki a tanítványi láncolaton <br /> kívül próbál fejlődni a lelki életben. A szentírások azt mond­ják: ācāryavān puruṣo veda – aki követi az ācāryák tanítvá­<br /> nyi láncolatát, az ismeri a valóságot (Chāndogya Up. 6.14.2). <br /> Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet: annak érdekében, <br /> hogy az ember megértse a transzcendentális tudományt, egy <br /> hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia (Muṇḍaka Upaniṣad <br /> 1.2.12).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.24&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 2. A védikus tudományt/tökéletes udást a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni ===<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki az örök igazságra vonatkozó, tökéletes <br /> tudásra tegyen szert, a védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapnia:<br /> <br /> A tanítványi láncolat szerint a Védákat az Úr Kṛṣṇa mondta <br /> el Brahmānak, Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsadevának, <br /> Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak és így tovább. Nincs tehát <br /> különbség a hiteles tekintélyek véleményében. Az igazság örök, <br /> ezért nem lehet semmilyen új vélemény az igazságról. Ekképpen <br /> lehet szert tenni a tudásra, amelyet a Védák tartalmaznak. Ezt <br /> az ember nem értheti meg puszta műveltséggel vagy a világi <br /> tudósok divatos magyarázatainak segítségével. Nincs semmi, <br /> amit hozzá kellene tenni vagy el kellene venni belőle, mert <br /> az igazság az igazság. Az embernek végül is el kell fogadnia <br /> valamilyen hiteles tekintélyt. A modern tudósok a tudomány <br /> tényei terén szintén hiteles tekintélynek számítanak a hétköz­napi ember számára. A hétköznapi ember a tudósok álláspont­<br /> ját követi, s ez azt jelenti, hogy ő is egy hiteles szaktekintélyre <br /> hallgat. A védikus tudást is így lehet elsajátítani. Az egyszerű <br /> ember nem tud vitába bocsátkozni azt illetően, hogy mi van az <br /> égen vagy az univerzumon túl. El kell fogadnia a Védák magya­rázatát, ahogyan azt a hiteles tanítványi láncolat értelmezi. <br /> A Bhagavad-gītāban a Gītā megértésének ugyanezt a folyama­tát írja le a negyedik fejezet. Ha valaki nem követi az ācāryák <br /> hiteles magyarázatát, hiába kutat a Védákban leírt igazság után.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> megkapni:<br /> <br /> Legyen elégedett velem az Úr, aki a teremtés kezdetén felébresztette a tudást Brahmā szívében, aki tökéletes ismeretekkel <br /> látta el őt a teremtésről és saját Magáról, s aki látszólag Brahmā <br /> szájából keletkezett!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A védikus tudást tehát először Brahmā <br /> kapta meg, és úgy tűnik, ő terjesztette el. Kétségtelen, hogy ő <br /> a védikus tudás elbeszélője, ám valójában az Úr hatalmazta fel, <br /> hogy elsajátíthassa e transzcendentális tudást, amely közvet­lenül az Úrtól száll alá. A Védákat ezért apauruśeyának neve­zik, vagyis „ami nem teremtett lénytől származik”. A teremtés <br /> előtt csak az Úr volt (nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt), és ezért az Úr <br /> által kimondott szavak transzcendentális hangvibrációk. Sza­kadéknyi különbség van a kétféle minőségű hang, a prākṛta <br /> és az aprākṛta között. A fizikusok csak a prākṛta, vagyis az <br /> anyagi éterben rezgő hanggal tudnak foglalkozni, s ezért tud­nunk kell, hogy a védikus hangokat, melyeket szimbolikus <br /> kifejezések őriznek, az univerzumban senki sem értheti meg, <br /> ha nem kap felhatalmazást a természetfölötti (aprākṛta) hang­<br /> vibrációtól, amely a tanítványi láncolaton keresztül száll alá <br /> az Úrtól Brahmāhoz, Brahmātól Nāradához, Nāradától Vyā­sához és így tovább. Egyetlen materialista tudós sem tudja <br /> lefordítani a védikus mantrákat (himnuszokat) és feltárni azok <br /> valódi jelentését. Nem lehet őket megérteni, ha az embert nem <br /> hatalmazza fel vagy avatja fel egy hiteles lelki tanítómester. Az <br /> eredeti lelki tanítómester Maga az Úr, és a láncolat a paramparān keresztül száll alá, ahogyan azt a Bhagavad-gītā negyedik <br /> fejezete érthetően elmagyarázza. Tehát azt az embert, aki nem <br /> kapja meg a transzcendentális tudást a hiteles paramparātól, <br /> haszontalannak kell tekinteni (viphalā matāḥ) még akkor is, ha <br /> a művészetekben vagy a tudományokban anyagi szempontból <br /> nagyon jártas.<br /> <br /> Az Úr belső sugallatára Śukadeva Gosvāmī imádkozik <br /> Hozzá, hogy Parīkṣit Mahārāja kérésére helyesen el tudja <br /> magyarázni a teremtés részleteit. Egy lelki tanítómester nem <br /> talál ki különféle elméleteket, mint a világi tudósok – ő śrotriyaṁ brahma-niṣṭhaṁ [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.22&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudást a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> megérteni:<br /> <br /> Kedves királyom! Nārada kérdésére válaszolva Brahmā, az <br /> elsőszülött mindent pontosan elmondott erről a témáról, éppen <br /> úgy, ahogyan azt az Úr beszélte el fiának, akit születése pillanatától átitat a védikus tudás.<br /> <br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amint Brahmā megszületett a Viṣṇu hasából <br /> kihajtó lótusz szirmain, azonnal megkapta a védikus tudást, <br /> ezért veda-garbhának nevezik, ami annyit jelent, hogy már <br /> születése óta vedāntista. Védikus, azaz tökéletes, tévedhetet­len tudás nélkül senki sem képes létrehozni semmit. Minden <br /> tudományos és tökéletes tudás védikus tudás. Az ember szám­talan információhoz juthat a Védákból. Brahmāt is olyannyira <br /> áthatotta a tökéletes tudás, hogy hatására képes volt teremteni. <br /> Brahmā tisztában volt a tökéletes teremtéssel, mert a Legfel­sőbb Úr, Hari pontosan átadta neki ezt a bölcsességet. Amikor <br /> Nārada megkérdezte Brahmāt, az pontosan elismételte neki, <br /> amit Magától az Úrtól hallott. Nārada ugyanezt mondta el <br /> Vyāsának, Vyāsa Śukadevának – éppen úgy, ahogyan Nāra­dától hallotta –, Śukadeva pedig változtatás nélkül ismétli el <br /> kijelentéseiket, ahogyan azokat Vyāsától hallotta. Ez a védikus <br /> tudomány megértésének útja. A Védák nyelvét semmilyen más <br /> úton nem lehet megérteni, csupán az említett tanítványi láncolat <br /> segítségével.<br /> <br /> A puszta elméleteknek nincs hasznuk – a tudásnak tény­<br /> legesnek kell lennie. Számtalan olyan bonyolult dolog van, <br /> amit az ember nem érthet meg másként, csak egy olyan ember <br /> magyarázata segítségével, aki valóban érti azt. A védikus tudást <br /> szintén nagyon nehéz elsajátítani. Csakis az említett módszer <br /> vezet a megértéshez, semmi más.<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī éppen ezért az Úr kegyéért imádko­zik, hogy képes legyen elismételni ugyanazt az üzenetet, amit <br /> Maga az Úr adott át Brahmānak, s amit Brahmā mondott el <br /> Nāradának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.25&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Isten tudományát a tanítványi láncolat hiteles képviselőjétől <br /> kell hallani:<br /> <br /> Brahmājīnak Maga az Úr tanította meg [Isten tudományát], <br /> aztán Brahmā átadta Nāradának, s amikor rajta volt a sor, <br /> Nārada utasította Śrīla Vyāsadevát, hogy bővítse ki. A Legfel­<br /> sőbb Úrról szóló transzcendentális tudás tehát nem az örökké <br /> vitázó materialisták elmélkedésének eredménye, hanem szennyezetlen, örök, tökéletes tudás, túl az anyagi kötőerők hatókö­rén. A Bhāgavata Purāṇa az Úr közvetlen inkarnációja a transz­cendentális hang formájában. Az embernek e transzcendentális <br /> tudást az Úr hiteles képviselőjétől kell elsajátítania, aki tagja <br /> annak a tanítványi láncolatnak, amelyen a tudás az Úron, Bra­<br /> hmājīn, Nāradán, Vyāsán, Śukadeva Gosvāmīn és Sūta Gos­vāmīn keresztül száll alá. A védikus fa érett gyümölcse egyik <br /> kézből a másikba hullik, s így nem törhet össze, nem eshet <br /> a magas ágakról hirtelen a földre. Ezért aki nem az említett <br /> tanítványi láncolat hiteles képviselőitől hallja Isten tudományát, <br /> nagyon nehezen fogja megérteni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tökéletes tudás a tanítványi láncolaton keresztül száll alá, <br /> s nem származhat tapasztalati tudásból:<br /> <br /> Az Úr korlátlan és útjai kifürkészhetetlenek. Véges tudással <br /> és tökéletlen érzékekkel egyetlen élőlény – még Brahmājī, az <br /> univerzum legtökéletesebb élőlénye – sem álmodhat arról, hogy <br /> megismerheti a végtelent. Akkor tudhatunk valamit a végte­lenről, ha azt Ő Maga mondja el nekünk, ahogyan azt az Úr <br /> tette a Bhagavad-gītā egyedülálló kijelentéseiben, s bizonyos <br /> szintig tudhatunk róla az olyan megvalósított lelkektől is, mint <br /> Śukadeva Gosvāmī, aki Vyāsadevától, Nārada tanítványától <br /> kapta tudását. A tökéletes tudás csak a tanítványi láncolaton <br /> keresztül szállhat alá, s nem származhat semmiféle tapasztalati <br /> tudásból – legyen az akár ősi, akár modern tudomány.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.8&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat a tanítványi láncolathoz tartozó bhakta <br /> szolgálatával kezdődik, aki az Úr védelmének köszönhetően <br /> tévedhetetlen:<br /> <br /> Eredetileg az Úr Brahmā beszélte el a védikus bölcsességet <br /> Nāradának, Nārada pedig tanítványai – Vyāsadeva és mások <br /> – segítségével szerte a világon elterjesztette a transzcendentális <br /> tudást. A védikus bölcsesség követői Brahmājī állításait szent <br /> igazságként fogadják el – így terjed a transzcendentális tudás <br /> a tanítványi láncolat révén az egész világon időtlen idők óta, <br /> a teremtés kezdete óta. Az Úr Brahmā a tökéletes, felszaba­dult élőlény az anyagi világban, ezért szavait és kijelentéseit <br /> a transzcendentális tudás minden őszinte tanulmányozójának <br /> mint tévedhetetlent kell elfogadnia. A védikus tudás tévedhe­tetlen, mert közvetlenül a Legfelsőbb Úrtól érkezett Brahmā <br /> szívébe, és mivel Brahmājī a legtökéletesebb élőlény, sohasem <br /> téved. Mindez azért van így, mert az Úr Brahmā az Úr hűséges <br /> bhaktája, aki komolyan elfogadta az Úr lótuszlábait a legfel­sőbb igazságként. A Brahma-saṁhitāban – melyet ő írt – Bra­hmājī újra és újra elismétli az aforizmát: govindam ādi-puruṣaṁ <br /> tam ahaṁ bhajāmi: „Az Istenség Eredeti Személyiségét, Govindát imádom, az eredeti Urat.” Mindazt, amit az Úr Brahmā <br /> mond, amit gondol és amit általában tesz, igazságként kell <br /> elfogadni, mert az Úr Brahmā közvetlen és nagyon bensőséges <br /> kapcsolatban áll Govindával, az eredeti Úrral. Śrī Govinda, aki <br /> örömmel fogadja bhaktái szerető transzcendentális szolgálatát, <br /> minden védelmet megad szavaiknak és cselekedeteiknek. Az <br /> Úr kijelenti a Bhagavad-gītāban (9.31.): kaunteya pratijānīhi <br /> – „Óh, Kuntī fia, kérlek, hirdesd mindenkinek!” Az Úr arra <br /> kéri Arjunát, hogy hirdesse szavait mindenkinek. Hogy miért? <br /> Mert Magának Govindának a kijelentései néha ellentmondá­sosnak tűnhetnek az anyagi világ teremtményei számára, de az <br /> Úr bhaktájának szavait sohasem találják ellentmondásosnak. <br /> A bhakta az Úr rendkívüli védelme alatt áll, hogy tévedhetetlen <br /> maradhasson. Ezért az odaadó szolgálat folyamata mindig azzal <br /> kezdődik, hogy az embernek szolgálnia kell azt a bhaktát, aki <br /> a tanítványi láncolat folytatója.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.6.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek a tanítványi láncolaton keresztül kell megértenie <br /> a védikus tudást:<br /> <br /> Parīkṣit Mahārāja így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Hogyan <br /> magyarázta el Nārada Muni – akinek hallgatói épp oly szerencsések, mint akiket az Úr Brahmā tanított – az anyagi tulajdonságokkal nem rendelkező Úr transzcendentális tulajdonságait, <br /> és kiknek beszélt?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Devarṣi Nāradát közvetlenül Brahmājī <br /> tanította, akit Maga a Legfelsőbb Úr tanított, ezért azok az <br /> utasítások, amelyeket Nārada adott a tanítványainak, nem <br /> különböznek a Legfelsőbb Úr utasításaitól. Ezzel a módszerrel <br /> lehet megérteni a védikus tudást. Ez a transzcendentális tudás <br /> az Úrtól érkezik a tanítványi láncolaton keresztül, s a világ <br /> e leszálló folyamat segítségével juthat hozzá. Azoktól, akik <br /> csupán az elméjükben találgatnak minderről, nem kaphatjuk <br /> meg a védikus tudományt. Bárhol jár Nārada Muni, az Úr <br /> felhatalmazottjaként cselekszik, és megjelenése épp olyan ked­vező, mint a Legfelsőbb Úré. Az a tanítványi láncolat, amely <br /> szigorúan követi a transzcendentális utasításokat, hiteles tanít­ványok és mesterek láncolata, s a hiteles lelki tanítómestereket <br /> arról ismerhetjük fel, hogy tanításuk nem különbözik attól <br /> a tanítástól, amelyet az Úr eredetileg átadott bhaktájának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudományt a tanítványi láncolaton keresztül kell <br /> elsajátítani:<br /> <br /> A materialista hajlamú, ostoba emberek nem ragadják meg <br /> a lehetőséget, amit a megszakítatlan autentikus tudás nyújt. <br /> A védikus tudomány hiteles tudás, amelyre nem tapasztalat <br /> útján, hanem a hiteles szaktekintélyeknek a védikus írások <br /> kijelentéseiről szóló magyarázatai segítségével tehetünk szert. <br /> Pusztán azzal, hogy elméleti tudóssá válik, senki sem értheti <br /> meg a védikus kijelentéseket. Egy valóban hiteles szaktekin­télyhez kell fordulnia, aki a védikus tudományt a tanítványi <br /> láncolaton keresztül sajátította el…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.2.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A gurunak a tanítványi láncolaton, s nem valamiféle elmebeli <br /> spekuláción keresztül kell elfogadnia a śabda-brahmát:<br /> <br /> Aki az isteni hangot, a śabda-brahmát a maga tökéletlen érzékei <br /> révén tolmácsolja, nem lehet igazi lelki guru, hiszen – hiteles <br /> ācārya vezette tanítványi képzés hiányában – a közvetítő tör­vényszerűen el fog térni Vyāsadevától (ahogy a māyāvādīk <br /> szoktak). Śrīla Vyāsadeva a kinyilatkoztatott védikus írások <br /> legfőbb szaktekintélye, ezért az ilyen jelentéktelen magyarázók <br /> akkor sem tekinthetők gurunak vagy ācāryának, ha máskü­lönben az anyagi tudományosság minden ismérvét kimerítik. <br /> Ahogyan a Padma-purāṇában áll:<br /> ''<br /> :''ampradāya-vihīnā ye <br /> :''antrās te niṣphalā matāḥ<br /> ''<br /> „Ha nem a tanítványi lánc hiteles lelki tanítómestere avatott <br /> fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”<br /> <br /> Ám aki hallás útján, a tanítványi lánc hiteles örökösé­től kapja meg a transzcendentális tudást, és őszintén tiszteli <br /> a valódi ācāryát, az előtt törvényszerűen feltárul a kinyilatkoz­tatott védikus tudomány. Mindez nem mondható el a kognitív <br /> megközelítést alkalmazó empirikusokról, akik előtt ez a tudás <br /> soha nem tárul fel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Senki ne próbáljon következtetéseket levonni a Védákból, ha <br /> nem követi azoknak az utasításait, akik Vyāsadeva tanítványi <br /> láncolatának tagjai:<br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírásoknak jelenleg számtalan magyará­zata létezik, ám a legtöbb közülük nem követi a tanítványi lánco­<br /> latot, amely Śrīla Vyāsadevától, a védikus bölcsességet eredetileg <br /> lejegyző szenttől ered. Śrīla Vyāsadeva utolsó, legtökéletesebb és <br /> legmagasztosabb műve a Śrīmad-Bhāgavatam, a Vedānta-sūtra <br /> természetes magyarázata. A Bhagavad-gītā szintén tőle szárma­<br /> zik: az Úr beszélte el, Vyāsadeva pedig lejegyezte. Ezek a legfon­tosabb kinyilatkoztatott szentírások. Minden olyan magyarázat, <br /> ami ellentmond a Bhagavad-gītā vagy a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> elveinek, hamis. Az Upaniṣadok, a Vedānta-sūtra, a Védák, <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam szavai között tel­<br /> jes az összhang. Senki ne próbáljon tehát következtetéseket <br /> levonni a Védákból, ha nem követi azoknak az utasításait, akik <br /> Vyāsadeva tanítványi láncolatának tagjai, s hisznek az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségében és különféle energiáiban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> A transzcendentális tudomány kizárólag a tanítványi láncolaton keresztül érthető meg, nem pedig elmebeli spekulációval:<br /> <br /> Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. Négy <br /> sampradāya (tanítványi láncolat) van. Az egyik az Úr Brah­mātól származik (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­<br /> tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő <br /> a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. … Ha nem <br /> tartozunk egyik sampradāyához sem, a végkövetkeztetése­<br /> ink nem vezetnek sehová. Nem szabad így gondolkodnunk: <br /> „Nagy tudós vagyok, majd én kitalálom, hogyan értelmezzem <br /> a Bhagavad-gītāt. Ezek a sampradāyák mind haszontalanok.” <br /> Nem – mi nem gyárthatunk önkényes magyarázatokat. Azokkal <br /> nem jutunk semmire. Azt a filozófiát kell elfogadnunk, amelyet <br /> az Úr Brahmā, Nārada, Madhvācārya, Mādhavendra Purī és <br /> Īśvara Purī alkotott meg. Ezek a nagy ācāryák mentesek az <br /> úgynevezett tudósok tökéletlenségeitől. A világi tudósok és filo­zófusok beszéde tele van „talán”­okkal és „elképzelhető”­kkel, <br /> mert képtelenek a helyes következtetésre jutni. Egyszerűen csak <br /> spekulálnak, és az efféle okoskodás nem lehet tökéletes.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudomány befogadása nem hiteles, ha nem a paramparā rendszerén keresztül történik:<br /> <br /> Minden transzcendentális ismeretet a tanítványi láncolaton <br /> keresztül sajátíthatunk el helyesen. A tanítványi láncolatot <br /> paramparānak nevezik. Ha a Bhāgavatamot vagy más védi­kus írást nem a paramparā rendszerén át kapjuk meg, a tudás <br /> befogadása nem hiteles. Vyāsadeva Śukadeva Gosvāmīnak <br /> adta át a tanítást, Śukadeva Gosvāmī pedig Sūta Gosvāmīnak. <br /> Sūta Gosvāmītól vagy az ő képviselőjétől kell tehát átvennünk <br /> a Bhāgavatam üzenetét, nem pedig holmi jelentéktelen magya­<br /> rázóktól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.3.42&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. A tudás továbbadásához a tanítványi láncolattól kell tudást kapni ===<br /> <br /> <br /> Aki nem rendelkezik tökéletes tudással a tanítványi láncolattól, nem képes továbbadni a tudást másoknak:<br /> <br /> A jñāna szó nem közönséges kutatómunkára utal, hanem <br /> azt jelenti, hogy az ember a szentírásokból tesz szert tudásra <br /> a lelki tanítómester segítségével, aki a tanítványi láncolat tagja. <br /> Modern világunkban az emberek vonzódnak ahhoz, hogy az <br /> elmebeli spekulációra és a találgatásokra hagyatkozva végezze­<br /> nek kutatásokat. Ám aki a kitalációkra támaszkodik, az meg­<br /> feledkezik arról, hogy ő maga olyan természettel rendelkezik, <br /> amelyet négy tökéletlenség jellemez: biztos, hogy hibákat követ <br /> el, érzékei tökéletlenek, biztosan illúzióban van, valamint csal.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.17&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A védikus tudás terjesztéséhez arra van szükség, hogy az <br /> ember a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles szaktekintélytől halljon:<br /> <br /> Az Úr Saṅkarṣaṇa elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését <br /> a nagy bölcsnek, Sanat-kumārának, aki már fogadalmat tett <br /> a lemondásra. Amikor rá került a sor, Sanat-kumāra – úgy, <br /> ahogyan azt Saṅkarṣaṇától hallotta – szintén elmagyarázta <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot Sāṅkhyāyana Muninak, aki erről kérdezte őt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a paramparā rendszere. Noha Sanat­ <br /> kumāra, a jól ismert, szent életű, kiváló Kumāra az élet tökéletes­ségének szintjén állt, mégis meghallgatta a Śrīmad-Bhāgavatam <br /> üzenetét az Úr Saṅkarṣaṇától. Amikor pedig Sāṅkhyāyana Ṛṣi <br /> tőle kérdezett, ő átadta neki ugyanazt a tanítást, amit az Úr <br /> Saṅkarṣaṇától hallott. Más szóval az ember nem lehet prédi­kátor, ha nem a megfelelő forrásra hallgat. Az odaadó szolgá­<br /> latban ezért a kilenc folyamat közül e kettő, a hallgatás és az <br /> ismétlés a legfontosabb. Aki nem hallgat megfelelően, az nem <br /> képes a védikus tudás üzenetét prédikálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.8.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A paramparā rendszerben a kérdésekre adott válaszoknak <br /> a védikus írásokra kell támaszkodniuk – nem szabad elmebeli <br /> kitalációkon nyugodniuk:<br /> <br /> Kedves királyom! Annak ellenére, hogy mindent tudsz, feltettél néhány kérdést, melyekre megpróbálok válaszolni annak <br /> alapján, amit a hiteles tekintélyeket hallgatva megtanultam. …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A paramparā rendszerben ha a kérdések <br /> hitelesek, akkor a válaszok is azok. Senki se próbáljon meg <br /> kitalálni vagy létrehozni válaszokat. A śāstrákra kell támasz­kodnunk, és a védikus felfogás szerint kell válaszolnunk. <br /> A yathā-śrutam szavak a védikus tudásra utalnak. A Védákat <br /> śrutinak hívják, mert tudományuk a hiteles tekintélyektől szár­mazik. A Védák kijelentéseit śruti-pramāṇának nevezik. Az <br /> embernek a śruti – a Védák vagy a védikus írások – bizonyíté­kait kell idéznie, s akkor állításai helyesek lesznek, míg másképp <br /> szavai csupán elmebeli kitalációkból fakadnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.13.23&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A képzett szaktekintélyek a paramparā rendszert követik:<br /> <br /> Śrī Sūta Gosvāmī szólt: Elmondom most neked mindazt, amit <br /> a nagy bölcs válaszolt Parīkṣit király kérdéseire. Hallgasd <br /> figyelmesen!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Nincs olyan kérdés, amelyre ne lehetne <br /> választ adni a hiteles szaktekintélyeket idézve, s a józan ember <br /> mindig megelégszik ezekkel a válaszokkal. Így van ez még <br /> a bíróságon is. Az a legjobb ügyvéd, aki a bíróság régebbi <br /> ítéleteit idézi fel, s nem sokat fárad azzal, hogy saját igazát <br /> bizonygassa. Ezt nevezik paramparānak. A bölcs szaktekinté­lyek mind követik ezt a rendszert, s nem próbálnak értéktelen, <br /> téves magyarázatot fűzni mindenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.10.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás bemutatásakor az előadónak az <br /> előző ācāryákat kell követnie:<br /> <br /> A személyes megvalósítás nem azt jelenti, hogy az ember hiú­<br /> ságból tudását fitogtatva arra törekszik, hogy felülmúlja az őt <br /> megelőző ācāryát. Szilárd hitének kell lennie az előző ācāryában, s ezzel egy időben olyan megvalósítással is rendelkez­nie kell a témában, hogy adott körülmények között megfelelő <br /> módon tudja azt előadni. A szöveg eredeti célját nem szabad <br /> szem elől téveszteni. Semmilyen homályos jelentést nem sza­<br /> bad belemagyarázni, s mégis érdekesen kell előadni, úgy, hogy <br /> a hallgatóság megértse. Ezt nevezik megvalósításnak. … Egy <br /> művelt embernek nem szabad arra vágynia, hogy olyasvalakit <br /> hallgasson, aki nem az eredeti ācāryát képviseli.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak az Úr alázatos, odaadó szolgája képes tisztán továbbadni <br /> a védikus tudást:<br /> <br /> Legyen elégedett az Istenség Személyisége, hogy ékessé tegye <br /> szavaimat! Ő az, aki az univerzumban leheverve újra életre <br /> kelti az elemekből teremtett anyagi testeket, és akinek puruṣa <br /> inkarnációja miatt az élőlény az anyagi kötőerők tizenhat megnyilvánulásának, létrehozóinak alárendeltjévé válik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Mint olyan bhakta, aki teljes mértékben <br /> az Úrra bízta magát, Śukadeva Gosvāmī a saját képességeire <br /> büszke halandóktól eltérően az Istenség Személyisége elégedett­ségéért imádkozik, hogy beszéde elérje célját, s hogy hallgatói <br /> értékeljék azt. Egy bhakta mindig úgy gondolkozik, hogy ő <br /> csupán eszköz minden olyan dolog végrehajtásában, ami siker­rel járhat, és elutasítja az elismerést azért, amit ő maga tesz. <br /> Az ateisták minden elismerést maguknak követelnek tetteikért, <br /> mert nem tudják, hogy még egy fűszál sem mozdulhat a Leg­<br /> felsőbb Szellem, az Istenség Személyisége jóváhagyása nélkül. <br /> Śukadeva Gosvāmī tehát a Legfelsőbb Úr irányítása szerint <br /> akar cselekedni, akinek sugallatára Brahmā elbeszélte a védi­kus bölcsességet. A védikus irodalomban leírt igazságok nem <br /> a világi képzelet feltételezései, és nem is puszta elképzelések, <br /> mint ahogy azt a nem túlságosan intelligens emberek néha <br /> gondolják. Minden védikus igazság a valódi igazság tökéletes <br /> leírása, minden hiba vagy illúzió nélkül. Śukadeva Gosvāmī <br /> nem a filozófiai spekuláció metafizikai elméleteként, hanem <br /> valódi tényekként akarja bemutatni a teremtés igazságát, hiszen <br /> mindezt az Úr sugallta neki belülről, pontosan ugyanúgy, aho­gyan Brahmājīnak. A Bhagavad-gītā (15.15.) elmondja, hogy <br /> az Úr Maga a Vedānta tudás atyja, és egyedül Ő az, aki ismeri <br /> a Vedānta filozófia valódi magyarázatát. Nincs tehát magasabb <br /> rendű igazság a Védákban említett vallási elveknél. Ezt a védi­kus tudást vagy vallást olyan hiteles szaktekintély hirdeti, mint <br /> Śukadeva Gosvāmī, mert ő az Úr alázatos, odaadó szolgája, aki <br /> nem akar minden hitelt nélkülöző, önjelölt magyarázó lenni. <br /> Ez a védikus tudás tolmácsolásának módja, amelyet szakkifeje­zéssel paramparā­rendszernek, leszálló folyamatnak neveznek.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.23&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 4. Ahhoz, hogy az érzékfelfogásunkon túlmutató tudásra tegyünk szert, a tanítványi láncolattól kell hallanunk ===<br /> <br /> Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az érzékfelfogásunk <br /> határain, egy felettünk álló hiteles forrástól kell tanulnunk, <br /> aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> Vidura így szólt: Te tudod mindazt, ami számunkra felfoghatatlan. Arra kérlek hát, óh, szent bölcs, mondd el nekem, <br /> hogyan teremtett Brahmā élőlényeket, miután a prajāpatik, az <br /> élőlények ősatyjai megszülettek!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: E versben nagyon fontos az avyakta-mārga-vit <br /> szó, amelynek jelentése: „aki ismeri azt, ami kívül esik érzékelé­sünk határain”. Ahhoz, hogy megismerjük azt, ami túl van az <br /> érzékfelfogásunk határain, egy felettünk álló hiteles forrástól <br /> kell tanulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Már az is meg­<br /> haladja érzékelőképességünket, hogy megtudjuk, ki az apánk, s <br /> ebben a kérdésben az anya jelenti a hiteles forrást. Ehhez hason­lóan mindent, ami kívül esik érzékelésünk határain, annak <br /> a hiteles forrásnak a segítségével kell megismernünk, aki való­<br /> ban tudással rendelkezik arról. Az első avyakta-mārga-vit, hite­<br /> les forrás Brahmā, s őt a tanítványi láncolatban Nārada követi. <br /> Maitreya Ṛṣi ehhez a tanítványi láncolathoz tartozik, így ő is <br /> avyakta-mārga-vit. Mindenki, aki a hiteles tanítványi láncolat <br /> tagja, avyakta-mārga-vit, vagyis olyan valaki, aki ismeri azt, <br /> ami meghaladja a közönséges érzékfelfogást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.20.9&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális témák nem érthetők meg spekuláció révén, <br /> csupán a tanítványi láncolaton keresztül:<br /> <br /> <br /> Tapasztalati úton nem ismerhetünk meg semmit, ami az anyagi <br /> természeten túl van, ezért azoknak, akik egyedül a tapasztalati <br /> tudományban hisznek, talán kétségbe vonják a Védákban leírt <br /> végkövetkeztetéseket, mert még azt sem tudják meghatározni, <br /> meddig terjed az univerzum, s magában az univerzumban sem <br /> tudnak messzire eljutni. Azt, ami meghaladja felfogóképessé­<br /> günket, acintyának, felfoghatatlannak nevezik. Nincs értelme <br /> vitatkozni vagy elmélkedni azon, ami felfoghatatlan. Ha valami <br /> igazán felfoghatatlan, az nem lehet tárgya semmilyen elmélke­désnek vagy kísérletnek. Energiánk behatárolt, és érzékelőké­pességünk sem korlátlan, ezért a felfoghatatlan dolgok esetében <br /> a Védák határozataira kell támaszkodnunk. A felsőbbrendű <br /> természetet illető tudományt vita nélkül kell elfogadnunk. <br /> Hogyan vitatkozhatnánk olyasmiről, amit nem közelíthetünk <br /> meg? Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban megadja azt a módszert, mely­<br /> nek segítségével megérthetjük a transzcendentális tudományt. <br /> Így szól Arjunához a negyedik fejezet elején:<br /> ''<br /> :''imaṁ vivasvate yogaṁ<br /> :''proktavān aham avyayam <br /> :''vivasvān manave prāha<br /> :''manur ikṣvākave ’bravīt<br /> ''<br /> „A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvānnak, aki később Manut, az emberiség atyját, <br /> Manu pedig Ikṣvākut oktatta erről.” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy <br /> van 4.1)<br /> <br /> Ez a paramparā, azaz a tanítványi lánc rendszere. A Śrīmad- <br /> Bhāgavatamban szintén olvashatunk arról, hogyan juttatta <br /> Kṛṣṇa a tudást Brahmā, az univerzum első teremtett lénye szí­vébe. Brahmā ezután átadta ezt a tudást tanítványának, Nāra­dának, aki továbbadta ezt Vyāsadevának. Vyāsadeva hasonló <br /> módon részesítette tudásban Madhvācāryát. Madhvācāryá­tól ez a tudás eljutott Mādhavendra Purīhoz, rajta keresztül <br /> pedig Īśvara Purīhoz, aki Caitanya Mahāprabhunak adta át. <br /> … A tanítványi lánc tudománya Magától az Úrtól származik, <br /> és akkor tökéletes, ha megszakítás nélkül száll alá. Noha nem <br /> vagyunk személyes kapcsolatban azzal, aki eredetileg átadta <br /> ezt a tudást, mégis részesülhetünk e tudásból ezen az átadó <br /> folyamaton keresztül. … Ha ily módon jutunk tudáshoz, akkor <br /> nem számít, hogy az felfoghatatlan ­e vagy sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudás csakis alázatos hozzáállással, csakis <br /> hallás útján, és csakis akkor érthető meg, ha a hallás forrása <br /> a tanítványi láncolat:<br /> <br /> Mivel … a Śrī Caitanya Mahāprabhutól származó tanítványi <br /> láncolathoz tartozunk, a Śrī Caitanya-caritāmṛtának ebben <br /> a kiadásában semmi olyat nem olvashatnak, amit mi találtunk <br /> ki csekély értelmünkkel. Kizárólag annak az ételnek a maradé­<br /> kait tartalmazza, amelyet eredetileg Maga az Úr evett. Az Úr Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu nem a három minőségi kötőerő anyagi <br /> síkján áll. A transzcendentális világhoz tartozik, melyet az élő­<br /> lény tökéletlen érzékfelfogása nem érhet el. Még a legképzettebb <br /> világi tudós sem közelítheti meg a transzcendentális szintet, ha <br /> nem hódol meg a megfelelő nyitottsággal a transzcendentális <br /> hang előtt, mert Śrī Caitanya Mahāprabhu üzenetét csakis <br /> ilyen hozzáállással lehet megvalósítani. Az itt elmondottak­nak tehát semmi közük sincs az olyan tapasztalatokon alapuló <br /> gondolatokhoz, amelyeket az örökké töprengő elme talál ki. <br /> E könyv témája nem az elmében született meg, hanem valódi <br /> lelki tapasztalat, amelyet kizárólag akkor érthet meg valaki, ha <br /> elfogadja a fentebb ismertetett tanítványi láncolatot. A legki­<br /> sebb eltérés ettől az irányvonaltól akadályozni fogja az olvasót <br /> a Śrī Caitanya-caritāmṛta misztériumának megértésében. … <br /> A Śrī Caitanya-caritāmṛtának ez a kiadása az őszinte tudósok <br /> számára készült, akik valóban az Abszolút Igazság után kutat­nak. Nem egy olyan ember hivalkodó tudományos értekezése, <br /> aki az elméje kitalációira hallgat, hanem őszinte kísérlet, hogy <br /> eleget tegyünk egy felsőbb hiteles tekintély utasításának, akinek <br /> szolgálata e szerény próbálkozás élete és lelke. Egy hajszál­nyira sem tér el a kinyilatkoztatott szentírásoktól, ezért pusztán <br /> a hallás útján történő befogadás folyamatával bárki, aki követi <br /> a tanítványi láncolatot, képes lesz megérteni e könyv lényegét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. A mantrákat a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapni ===<br /> <br /> <br /> Egy mantra kizárólag akkor hatásos, ha a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg:<br /> ''<br /> :''sampradāya-vihīnā ye<br /> :''mantrās te niṣphalā matāḥ<br /> ''<br /> „Ha nem a tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere avatott <br /> fel, hiába kaptál mantrát, az hatástalan marad.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Padma Purāṇa&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A mantrázó számára nincs hatása az olyan mantrának, amelyet nem a tanítványi láncolaton keresztül kapott meg:<br /> <br /> … egy nyomtatásban megjelent mantrát bárhol kaphat az <br /> ember, de ha nem a tanítványi láncolaton keresztül érkezik <br /> hozzá, nincsen hatása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nincs hatásuk a mantráknak, ha nem a paramparā rendszeren <br /> keresztül kaptuk meg őket:<br /> <br /> Ha valaki nem követi ezt a paramparā­rendszert, hasztalanul <br /> fogja vibrálni a mantrát, melyet kap. Manapság számtalan csaló <br /> guru van, akik nem a lelki, hanem az anyagi gyarapodás mód­<br /> szerének nevezve mantrákat találnak ki. Egy mantra azonban <br /> sohasem lehet sikeres, ha csak kitaláció. A mantráknak és az <br /> odaadó szolgálat folyamatának különleges ereje van, de csakis <br /> akkor, ha egy hiteles tekintélytől kapjuk őket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.24&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek egy hiteles sampradāyához tartozó hiteles gurutól kell megkapnia a mantráit, ha tényleges fejlődésre vágyik <br /> a lelki életben:<br /> <br /> …Madhvācārya figyelmeztet:<br /> ''<br /> :''vidyāḥ karmāṇi ca sadā guroḥ prāptāḥ phala-pradāḥ <br /> :''anyathā naiva phaladāḥ prasannoktāḥ phala-pradāḥ<br /> ''<br /> Minden mantrát egy hiteles lelki tanítómestertől kell kapni, más­<br /> különben nem hoz gyümölcsöt. … Minden mantrát egy hiteles <br /> gurun keresztül kell megkapni, s a tanítványnak minden tekin­tetben elégedetté kell tennie a gurut, miután meghódolt lótuszlá­<br /> bai előtt. A Padma Purāṇa szintén kijelenti: ''sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ''. Négy sampradāya, azaz tanítvá­nyi láncolat van: a Brahma­sampradāya, a Rudra­sampradāya, <br /> a Śrī­sampradāya és a Kumāra­sampradāya. Ha valaki növelni <br /> akarja lelki erejét, mantráit e hiteles sampradāyák egyikétől kell <br /> kapnia, másként sohasem fog sikeresen fejlődni a lelki életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.8.42&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. Transzcendentális irodalmat kizárólag a tanítványi láncolattal összhangban szabad írni ===<br /> <br /> Transzcendentális irodalmat a tanítványi láncolat elvét <br /> követve kell írni:<br /> <br /> Śrī Svarūpa Dāmodara jegyzetei alapján megpróbáltam közzétenni azokat a kedvteléseket, melyeknek az Úr Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu Rāmānanda Rāyával találkozva hódolt.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az író az egyes fejezetek végén minden érde­met a tanítványi láncolatnak tulajdonít. Soha nem állítja, hogy <br /> kutatómunkát végezve alkotta meg ezt a transzcendentális írást. <br /> Egyszerűen elismeri, hogy Svarūpa Dāmodara, Raghunātha <br /> dāsa Gosvāmī és más hiteles tekintélyek jegyzeteinek tartozik <br /> hálával. Így lehet transzcendentális írást alkotni, amely nem <br /> a magukat tudósnak és kutatónak nevező emberekhez szól. <br /> A folyamat a mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ: hűségesen kell <br /> követni a nagy személyiségeket és ācāryákat. Ācārya-vān puruṣo veda: aki elnyeri az ācārya kegyét, mindent tud. Kavirāja Go ­<br /> svāmī e kijelentését minden tiszta bhakta nagy becsben tartja. … <br /> Így jut el az üzenet a hiteles lelki tanítványi láncolatban a hite­<br /> les lelki tanítómestertől a hiteles tanítványhoz. Śrīla Kavirāja <br /> Go svāmī ezért szokás szerint úgy fejezi be ezt a fejezetet, hogy <br /> újból bizonyságot tesz a hat gosvāmī lótuszlábába vetett hitéről. <br /> Ily módon képes arra, hogy megalkossa e transzcendentális <br /> írást, a Śrī Caitanya­caritāmṛtát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.312&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Magyarázatok írásához az előző ācāryákra kell támaszkodni, <br /> akiktől nem szabad eltérni büszkeségtől vezérelten:<br /> <br /> „Bírálni merted Śrīdhara Svāmīt, s mivel nem ismerted el tekintélyét, saját magyarázatot kezdtél írni a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. <br /> Ebben áll alaptalan büszkeséged. Śrīdhara Svāmī az egész <br /> világ lelki tanítómestere, mert az ő kegyéből érthetjük meg <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Éppen ezért lelki tanítómesteremnek <br /> tekintem őt. Bármit írsz a hamis büszkeségtől vezérelve, hogy <br /> felülmúld Śrīdhara Svāmīt, írásod az ellenkező jelentést fogja <br /> hordozni, ezért senki sem fog törődni vele.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A Śrīmad-Bhāgavatamnak sok ṭīkāja, magya­<br /> rázata létezik, melyek követik a paramparā rendszert, ám Śrīd­<br /> hara Svāmīé az első. A többi ācārya magyarázatai mind az övét <br /> követik. A paramparā rendszer nem engedi meg, hogy valaki <br /> eltérjen az előző ācāryák magyarázataitól. Nagyon szép magya­rázatokat lehet írni a korábbi ācāryákra támaszkodva, ám senki <br /> sem szállhat szembe velük. A hamis büszkeség, amelynek hatá­sára az ember azt gondolja, hogy jobban tud írni, mint a haj­dani ācāryák, elrontja a magyarázatot. Manapság divat lett, <br /> hogy mindenki saját kénye­kedve szerint ír, a komoly bhakták <br /> azonban nem fogadják el az efféle írásokat. A hamis büszkeség <br /> következtében a tudósok és filozófusok mind csak műveltségü­<br /> ket akarják fitogtatni, és ennek érdekében saját elképzeléseik <br /> alapján magyarázzák a śāstrákat, különösen a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes mér­tékben elítéli azt a rendszert, hogy mindenki saját gondolataira <br /> hallgatva ír magyarázatot, s ezért azt mondja: ’artha-vyasta’ likhana sei. Azok a magyarázatok, amelyeket valaki a maga filo­zófiáját követve ír meg, elfogadhatatlanok. A kinyilatkoztatott <br /> szentírások efféle magyarázatait senki sem fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.132-34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy transzcendentális műalkotás írója soha nem próbál túltenni az előző ācāryákon:<br /> <br /> Óh, ostobák, csak olvassátok a Śrī Caitanya-maṅgalát! Ebből <br /> a könyvből megérthetitek Śrī Caitanya Mahāprabhu teljes <br /> dicsőségét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrī Vṛndāvana dāsa Ṭhākura Śrī Caitanya- <br /> bhāgavatájának eredetileg Śrī Caitanya-maṅgala volt a címe… <br /> Az, hogy Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī elfogadja a Śrī Caitanya- <br /> bhāgavatát, arra utal, hogy elfogadja a tanítványi láncolatot. <br /> Aki transzcendentális irodalmat ír, sohasem próbál felülemel­kedni az előző ācāryákon.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.33&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A paramparān belüli műalkotás illemtana:<br /> <br /> Vṛndāvana dāsa Ṭhākura részletesen leírta ezt az eseményt, <br /> ezért én csak röviden beszéltem róla.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ezt követeli meg az illem. Ha egy korábbi <br /> ācārya már írt valamiről, azt nem kell saját érzékkielégítésünk <br /> kedvéért vagy azért megismételnünk, hogy túltegyünk azon az <br /> ācāryán. Ha a mondanivalónk nem képvisel fejlettebb szintet, <br /> nem szabad ismételnünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.150&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 7. A Brahma-Madhva-Gauḍīya-sampradāya ===<br /> <br /> A Madhva-Gauḍīya-sampradāya az Úr Brahmātól, Madhvācāryától és Śrī Caitanya Mahāprabhutól ered:<br /> <br /> Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül kell elfogadnunk. <br /> Négy sampradāya – tanítványi láncolat – van. Az egyik az <br /> Úr Brahmātól ered (Brahma­sampradāya), egy másik Lakṣmī­<br /> tól, a szerencse istennőjétől (Śrī­sampradāya). A másik kettő <br /> a Kumāra­sampradāya és a Rudra­sampradāya. Jelenleg <br /> a Brahma­sampradāyát a Madhva­sampradāya képviseli, és <br /> mi is ahhoz tartozunk. Eredeti sampradāyánk Madhvācāryától <br /> ered. Ehhez a sampradāyához tartozott Mādhavendra Purī és <br /> tanítványa, Śrī Īśvara Purī. Śrī Īśvara Purī tanítványa volt az <br /> Úr Caitanya Mahāprabhu. Elmondhatjuk tehát, hogy mivel <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu tanítványi láncolatában vagyunk, <br /> a sampradāyánk neve Madhva­Gauḍīya­sampradāya. Nem mi <br /> találtunk ki valamilyen sampradāyát: a mi sampradāyánk az <br /> Úr Brahmától ered.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> A gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya egy Madhvācāryától származó tanítványi láncolat:<br /> <br /> Śrī Mādhavendra Purī a Madhvācāryától származó tanít­<br /> ványi láncolat egyik ācāryája. Mādhavendra Purīnak két fő <br /> tanítványa volt: Īśvara Purī és Śrī Advaita Prabhu. A gauḍīya <br /> vaiṣṇava-sampradāya tehát egy Madhvācāryától származó <br /> tanítványi láncolat. Ezt a tényt a Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā és <br /> a Prameya-ratnāvalī című hiteles könyvek éppúgy elfogadják, <br /> mint Gopāla Guru Gosvāmī. A Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā (22) <br /> egyértelműen így határozza meg a gauḍīya vaiṣṇavák tanítványi <br /> láncolatát: „Az Úr Brahmā közvetlen tanítványa Viṣṇunak, <br /> a lelki ég Urának. Az ő tanítványa Nārada, Nāradáé Vyāsa, <br /> Vyāsáé pedig Śukadeva Gosvāmī és Madhvācārya. Padmanābha <br /> Ācārya Madhvācārya tanítványa, míg Narahari Padmanābha <br /> Ācāryáé. Mādhava Narahari tanítványa, Akṣobhya Mādhava <br /> közvetlen tanítványa, Jayatīrtha pedig Akṣobhya tanítvá­nya. Jayatīrtha tanítványa Jñānasindhu, és az ő tanítványa <br /> Mahānidhi. Vidyānidhi Mahānidhi tanítványa, míg Rājendra <br /> Vidyānidhi tanítványa. Jayadharma Rājendra tanítványa, <br /> Puruṣottama Jayadharmáé. Śrīman Lakṣmīpati Vyāsatīrthának <br /> a tanítványa, aki Puruṣottama tanítványa, Mādhavendra Purī <br /> pedig Lakṣmīpati tanítványa.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Brahma-sampradāya tagjai megpróbálják hazahívni az elesett lelkeket:<br /> <br /> Az anyagi teremtés nem a vak véletlen műve. Az örökké fel­<br /> tételekhez kötött – nitya-baddha – élőlények az anyagi világ­<br /> ban kapnak lehetőséget arra, hogy az Úr képviselőjének (pél­dául Brahmānak) az irányításával felszabadulhassanak. Az Úr <br /> a védikus tudományra oktatta Brahmāt, hogy az megtaníthassa <br /> rá a feltételekhez kötött lelkeket. A feltételekhez kötött lelkek <br /> megfeledkeztek a kapcsolatról, amely az Úrhoz fűzi őket, s így <br /> szükség volt rá, hogy az Úr megteremtse az anyagi világot és <br /> elterjessze a védikus tudást. Az Úr Brahmā nagy felelősséget <br /> vállal magára a feltételekhez kötött lelkek felszabadításában, <br /> ezért nagyon kedves az Úrnak.<br /> <br /> Brahmā tökéletesen végzi feladatát, nemcsak azért, mert <br /> megteremti az élőlényeket, hanem mert szerte a világba elküldi <br /> képviselőit, hogy jó útra térítsék a bűnös lelkeket. Képviselői <br /> alkotják a Brahma­sampradāyát, s mindazok, akik e sampradāya tagjai, mind a mai napig egyedül azzal törődnek, hogyan <br /> hívhatnák haza az elesett lelkeket, vissza Istenhez. Az Úr nagyon <br /> szeretné újra Maga mellett látni az élőlényeket, szerves részeit <br /> – ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Nem lehet senki sem ked­vesebb az Úrnak, mint az, aki azt a feladatot vállalja magára, <br /> hogy visszaviszi Istenhez a bűnös lelkeket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Nem hiteles tanítványi láncolatok ===<br /> <br /> A Kali-yugában nem hiteles sampradāyák jönnek létre, és félrevezetik az embereket:<br /> <br /> Pṛthu Mahārāja, a nagy és szent király Sanat-kumārától, <br /> a Védák legkiválóbb ismerőjétől tanult. Hogyan érte el célját, <br /> miután szert tett erre a tudásra, melyet élete során a gyakorlatban is alkalmazott?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tanítványi láncolatnak négy vaiṣṇava sampradāyája (rendszere) van. Az egyik az Úr Brahmātól száll alá, <br /> egy másik a szerencse istennőjétől, egy a Kumāráktól, akiket <br /> Sanat­kumāra vezet, egy pedig az Úr Śivától. A tanítványi lán­<br /> colat e négy rendszere még jelenleg is fennáll. Ahogyan azt <br /> Pṛthu király esete is bizonyítja, annak, aki igazán vágyik arra, <br /> hogy a Védák transzcendentális tudására szert tegyen, el kell <br /> fogadnia egy gurut, egy lelki tanítómestert, a négy tanítványi <br /> láncolat egyikének tagját. Azt mondják, hogy ha valaki nem <br /> e sampradāyák egyikétől kap egy mantrát, akkor ennek az <br /> úgynevezett „mantrá”­nak a Kali­yugában semmi hatása nem <br /> lesz. Sok hamis sampradāya jött létre, amelyek olyan mantrákat adnak az embereknek, amelyek nem hitelesek, s ezzel <br /> félrevezetik őket. Az ilyen állítólagos sampradāyák gazemberei <br /> nem követik a Védák szabályait. Számtalan bűnös cselekedet <br /> rabjai, mégis mantrákat adnak az embereknek, és csak tévútra <br /> vezetik őket. Az okos ember azonban tudja, hogy az efféle <br /> mantrák sohasem lesznek eredményesek, ezért sohasem támo­gatja ezeket a semmirekellő lelki csoportokat. Óvakodnunk <br /> kell ezektől az ostoba sampradāyáktól. Korunk szerencsétlen <br /> embere ezektől az állítólagos sampradāyáktól fogad el mantrát, <br /> csupán az érzékkielégítés érdekében. Pṛthu Mahārāja azonban <br /> példát mutatott abban, hogy a tudást egy hiteles sampradāyától kell megszereznünk, s ezért Sanat­kumārát fogadta el lelki <br /> tanítómesterének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.17.5&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az elmében spekulálók tanítványi láncolatától származó tudás <br /> mindig tökéletlen:<br /> <br /> Óh, nagy szent! Épp oly kiváló vagy, mint Brahmā, az eredeti <br /> élőlény. Mások csupán azt követik, amelyet a régebbi korok <br /> spekuláló filozófusai kitaláltak.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felvetődhet itt az az ellenérv, hogy Śukadeva <br /> Gosvāmī nem az egyetlen hiteles tekintély a transzcendens tudo­<br /> mányában, hiszen számos más bölcs is van, követőikkel együtt. <br /> Vyāsadeva korában, sőt még őt megelőzően is sok kiváló bölcs <br /> élt: Gautama, Kaṇāda, Jaimini, Kapila, Aṣṭāvakra és mások, s <br /> mindannyian egy saját maguk kitalálta filozófiai utat mutattak <br /> be. Patañjali szintén közéjük tartozott, s mind a hat nagy ṛṣinek megvolt a saját gondolkodásrendszere, akárcsak napjaink <br /> filozófusainak és elmebeli spekulálóinak. Az említett elismert <br /> bölcsek által hirdetett hat filozófiai út és Śukadeva Gosvāmī <br /> filozófiája között – melyet a Śrīmad-Bhāgavatamban ír le – az <br /> a különbség, hogy e hat bölcs saját gondolkodásrendszerét <br /> követve tárja elénk a tényeket, míg Śukadeva Gosvāmī olyan <br /> tudást ad át, amely közvetlenül Brahmājītól származik, akit <br /> ātma-bhūḥnak is neveznek, ami annyit jelent, hogy a Minden­<br /> ható Istenség Személyiségétől született, s Ő tanította.<br /> <br /> … Bizonyára mind a hat említett bölcs nagy gondolkodó volt, <br /> ám tudásuk, melyre az elme spekulálása révén tettek szert, nem <br /> tökéletes. Bármennyire tökéletes egy empirikus filozófus egy filo­<br /> zófiai tézis felállításában, tudása sohasem lehet tökéletes, mert <br /> a tökéletlen elme terméke csupán. E bölcseknek szintén megvan <br /> a saját tanítványi láncolatuk, de egyik sem hiteles, mert a tudás, <br /> amit hirdetnek, nem közvetlenül a független Istenség Legfel­<br /> sőbb Személyiségétől, Nārāyaṇától származik. Nārāyaṇán kívül <br /> senki sem lehet független, éppen ezért senki nem rendelkezhet <br /> tökéletes tudással, hiszen mindannyiuk tudománya a csapongó <br /> elme függvénye. Az elme anyagi, így az elméjükben spekulálók <br /> tudása sohasem transzcendentális, és sohasem válhat tökéle­<br /> tessé. A világi filozófusok – ők maguk is tökéletlenek lévén – <br /> sohasem értenek egyet más filozófusokkal, mert nem filozófus <br /> a világi filozófusok között az, aki nem állít fel egy saját teóriát. <br /> Az okos ember – mint Parīkṣit Mahārāja – nem fogadja el az <br /> efféle elmében spekulálókat, hanem a hiteles szaktekintélyekre <br /> hallgat, például Śukadeva Gosvāmīra, aki a paramparā rendszer <br /> alapján nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, <br /> ahogyan azt a Bhagavad-gītā is különösen kihangsúlyozza.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.25&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem szabad kapcsolatot tartanunk Caitanya Mahāprabhu <br /> állítólagos követőinek nem hiteles közösségeivel, akik nem <br /> tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák következtetéseihez:<br /> <br /> A paramparā rendszerben a hiteles lelki tanítómestertől kapott <br /> utasításoknak is a kinyilatkoztatott védikus írásokon kell ala­<br /> pulniuk. Aki a tanítványi láncolat vonalához tartozik, nem <br /> alakíthat ki saját viselkedésmódot. Caitanya Mahāprabhu <br /> vonalában a vaiṣṇava gyakorlatnak sok állítólagos követője <br /> van, akik nem tartják magukat lelkiismeretesen a śāstrák <br /> következtetéseihez, és ezért apasampradāyáknak tekintik őket, <br /> aminek jelentése „a sampradāyán kívüli”. Íme e csoportok <br /> közül néhány: āula, bāula, kartābhajā, neḍā, daraveśa, sāṅi <br /> sahajiyā, sakhībhekī, smārta, jata-gosāñi, ativāḍī, cūḍādhārī <br /> és gaurāṅga-nāgarī. Ha hűen kívánjuk követni az Úr Caitanya <br /> Mahāprabhu tanítványi láncolatát, nem szabad kapcsolatot <br /> tartanunk ezekkel az apasampradāya közösségekkel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 9. A tanítványi láncolat elvére ===<br /> vonatkozó egyéb fontos utasítások<br /> <br /> A transzcendentális tanítványi láncolathoz tartozás kritériuma:<br /> <br /> Ebben a korban … Hari és Kṛṣṇa szent neveit, a mahā-mantrát <br /> kell énekelnünk. Ez a sanātana-dharmának nevezett örök vallás <br /> lényege. … [A] vaiṣṇava-śāstra szó … a śrutira, a Védákra utal, <br /> amelyet śabda-pramāṇának, a transzcendentális hang bizonyí­<br /> tékának neveznek. Aki szigorúan követi a védikus írásokat, <br /> és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevét énekli, az <br /> valóban a transzcendentális tanítványi láncolathoz fog tartozni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.362&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra transzcendentális ereje a tanítványi láncolaton keresztül terjed el:<br /> <br /> Amikor valaki hallotta a szent név éneklését Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhu szájából, és tőle valaki máshoz is eljutott ez az <br /> éneklés, amelyet újra meghallott valaki, e tanítványi láncolat <br /> révén szerte a vidéken mindenki vaiṣṇava lett. Mindenki Kṛṣṇa <br /> és Hari szent nevét énekelte, táncolt, sírt és mosolygott.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a vers elmagyarázza a Hare Kṛṣṇa mahā- <br /> mantra transzcendentális hatalmát. A szent nevet először Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu ejti ki. Ha valaki közvetlenül Tőle <br /> hallja, megtisztul, akárcsak az, aki ettől az embertől hallja. <br /> Így terjed a tisztulási folyamat a tiszta bhakták között. Śrī <br /> Caitanya Mahāprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és <br /> senki sem mondhat olyan hatalmat a magáénak, mint az Övé. <br /> Ha azonban valaki tiszta bhakta, hangvibrációjától emberek <br /> százai, ezrei tisztulhatnak meg. Ez az erő minden élőlényben <br /> <br /> ott rejlik, feltéve ha sértések és anyagi indítékok nélkül énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. Ha egy tiszta bhakta sértések <br /> nélkül énekel, mások is vaiṣṇavák lesznek, akiknek hatására <br /> újabb vaiṣṇavák születnek. Ez a paramparā rendszere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.48-49&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Akit a tanítványi láncolat hatalmaz fel, még az Urat is túlszárnyalhatja:<br /> <br /> „Te képes vagy véghezvinni egy olyan feladatot, amit még Én <br /> sem tudnék megtenni – folytatta Śrī Caitanya Mahāprabhu. <br /> – Rajtad kívül senkit sem találok Gauḍa-deśában, aki beteljesíthetné azon a vidéken a küldetésemet.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Gaura­Nitāi inkarnációjában az Úrnak <br /> nem az a feladata, hogy megölje a démonokat, hanem az, <br /> hogy a Kṛṣṇa­tudat prédikálásával felszabadítsa őket. Jagāi és <br /> Mādhāi esetében Śrī Caitanya Mahāprabhut olyan düh kerí­<br /> tette hatalmába, hogy azon nyomban megölte volna őket, ám <br /> Nityānanda Prabhu olyan kegyes volt, hogy nemcsak a haláltól <br /> mentette meg a két bűnöst, de mind a kettőjüket transzcenden­<br /> tális szintre is emelte. Ezzel Nityānanda Prabhu véghezvitte azt, <br /> amit Śrī Caitanya Mahāprabhu nem tudott megtenni.<br /> <br /> Éppen így ha valaki hűségesen szolgálja Gaura­Nitāit <br /> a tanítványi láncolatban, akkor akár még túl is szárnyalhatja <br /> azt a szolgálatot, amit Nityānanda Prabhu végez. Ez a tanít­<br /> ványi láncolat folyamata. Nityānanda Prabhu felszabadította <br /> Jagāit és Mādhāit, ám az, aki Nityānanda Prabhu szolgája, <br /> az Ő kegyéből sok ezer Jagāit és Mādhāit szabadíthat fel. Ez <br /> a tanítványi láncolat különleges áldása. Azt, aki tagja a tanít­<br /> ványi láncolatnak, tettei eredményéről ismerhetjük fel. … Viṣṇu <br /> kegyéből egy vaiṣṇava jobb szolgálatot végezhet, mint Viṣṇu <br /> – ilyen különleges kiváltságban van része egy vaiṣṇavának. Az <br /> <br /> <br /> Úr valójában azt szeretné látni, hogy szolgái dicsőségesebben <br /> végzik tetteiket, mint Ő Maga.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 16.65&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A guru Kṛṣṇa nevében fogadja el a tanítvány tiszteletét:<br /> <br /> Kṛsṇának a guru közvetítő közegén keresztül kell meghódolni, <br /> nem közvetlenül. Ez a folyamat. A guru nem fogad el tiszte­<br /> letet saját magának, hanem továbbajánlja azt Kṛsṇának. … <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy Kṛṣṇa tudományát a paramparān, a tanítványi láncolaton keresztül lehet megkapni. Evaṁ <br /> paramparā-prāptam [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]. <br /> A guru ugyanazt a tiszteletet továbbajánlja a saját gurujának, <br /> az az ő gurujának, és ez így megy tovább egészen Kṛṣṇáig. Kṛsṇa <br /> kegye tehát lefelé száll a paramparā rendszerén, míg a Kṛsṇa felé <br /> áramló kegy felfelé. Az embernek meg kell tanulnia, hogy az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét így közelítse meg. Ha Isten­<br /> hez akarunk fordulni, az első lépés tehát az, hogy menedéket <br /> veszünk a gurunál. <br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> Az Úr Caitanyát és az Úr Kṛṣṇát a paramparā rendszerén <br /> keresztül kell megérteni:<br /> <br /> Śrī Kṛṣṇa Caitanyát és az Úr Śrī Kṛṣṇát a paramparā rend­<br /> szerhez tartozó hat Gosvāmī segítségével kell megértenünk. <br /> A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom a lehető leghűségesebben követi <br /> a Gosvāmīk nyomdokait. Narottama dāsa Ṭhākura így ír: ei <br /> chaya gosāñi yāṅra, mui tāṅra dāsa. „A hat Gosvāmī szolgája <br /> vagyok.” A Kṛṣṇa­tudat filozófiája az, hogy az Úr szolgája <br /> szolgájának a szolgájává kell válnunk. [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80] Annak, aki meg akarja érteni a kṛṣṇa-kathā <br /> <br /> nehéz témáját, el kell fogadnia a tanítványi láncolatot. Ha az <br /> ember valahogy képes megérteni Kṛṣṇát, életét sikeresnek <br /> tekintheti. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.9]. Egy tökéletes bhakta képes <br /> megérteni Kṛṣṇát a tanítványi láncolaton keresztül, és ezáltal <br /> kétségtelenül megnyílik előtte Isten királyságának kapuja. Ami­<br /> kor valaki megérti Kṛṣṇát, nem jelent számára nehézséget, hogy <br /> a lelki birodalomba költözzön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.271&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha a paramparā rendszeren keresztül halljuk Śrī Caitanya <br /> Mahāprabhut, megtisztulhatunk:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu ötszáz évvel ezelőtt jelent meg, de nem <br /> mondhatjuk, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra most kevésbé <br /> hatásos, mint akkor, amikor jelen volt. Ha a paramparā rend­<br /> szeren keresztül halljuk Śrī Caitanya Mahāprabhut, meg­<br /> tisztulhatunk. Éppen ezért ez a vers kijelenti: tathāpi tāṅra <br /> darśana-śravaṇa-prabhāve. Nem láthatja mindenki a fizikai <br /> valóságban Kṛṣṇát vagy Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhut, de <br /> ha hall Róla a Śrī Caitanya-caritāmṛtához hasonló könyveken <br /> és a tiszta vaiṣṇavák paramparā rendszerén keresztül, akkor <br /> könnyen tiszta vaiṣṇavává válhat, aki mentes az anyagi vágyak­tól és a személyes indítékoktól.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.51&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómestert Brahmā, az eredeti lelki tanítómester <br /> képviselőjeként tisztelik:<br /> <br /> Śrī Nārada áldásos érkezésekor Śrī Vyāsadeva illendően felállt, s olyan tisztelettel imádta őt, amilyenben csak Brahmāt, <br /> a teremtőt részesítik.<br /> <br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vidhi szó Brahmāra utal, az első teremtett <br /> élőlényre. Ő a Védák első tanulmányozója, valamint tanítója is. <br /> Śrī Kṛṣṇától tanult, és Nāradát tanította először. Nārada tehát <br /> a második ācārya a lelki tanítványi láncolatban. Ő Brahmā <br /> képviselője, ezért éppen úgy tisztelik, mint Brahmāt, minden <br /> vidhi (szabály) atyját. A láncolat minden további tanítványát <br /> is – mint az eredeti lelki tanítómester képviselőit – ugyanilyen <br /> tiszteletben részesítik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.4.33&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Mādhavendra Purī bevezette Rādhā és Kṛṣṇa imádatát <br /> a Madhva-sampradāyában:<br /> <br /> Amikor Śrī Raṅga Purī megpillantotta Śrī Caitanya Mahāprabhut ebben az eksztatikus hangulatban, így szólt: „Kelj fel, <br /> szent Uram! Szent Uram, Te minden bizonnyal kapcsolatban <br /> állsz Śrī Mādhavendra Purīval, mert nélküle nem létezik az <br /> eksztatikus szeretet illata.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura meg­<br /> jegyzi, hogy Madhvācārya tanítványi láncolatában – Őszentsége <br /> Śrīpāda Lakṣmīpati Tīrtha megjelenéséig – csak az Úr Kṛṣṇát <br /> imádták. Śrīla Mādhavendra Purī után Rādhā és Kṛṣṇa imá­<br /> datát is bevezették, ezért Śrī Mādhavendra Purīt az eksztatikus <br /> szeretetben végzett imádat gyökerének tekintik. Ha valaki nem <br /> áll kapcsolatban Mādhavendra Purī tanítványi láncolatával, lehe­<br /> tetlen, hogy megmutatkozzanak rajta az eksztatikus szeretet jelei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.288-89&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne találjunk ki különféle módszereket az éneklésre, hanem <br /> csak az előző ācāryák által hátrahagyott dalokat és elbeszéléseket ismételjük:<br /> <br /> Óh, Uram, Nṛsiṁhadeva! … Az Úr Brahmā és tanítványi láncolata nyomdokait hűségesen követve énekelek majd dicsőségedről, s így kétségtelenül képes leszek majd átszelni a tudatlanság <br /> óceánját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amint egy bhakta a Legfelsőbb Úr szent <br /> nevét és dicsőségét énekli, kétségtelenül felszabadult síkra emel­kedik. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy az Urat szent neveit éne­kelve, cselekedeteiről beszélve és ezeket hallgatva magasztaljuk <br /> (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ [Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23]), ez <br /> kétségtelenül egy olyan helyzetbe emel minket, amely men­<br /> tes az anyagi szennyeződésektől. Azokat a hiteles dalokat <br /> kell énekelnünk, amelyeket a tanítványi láncolattól kapunk. <br /> A Bhagavad-gītāban az áll, hogy éneklésünk akkor hatásos, <br /> ha a tanítványi láncolatot követjük (''evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ'' [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.2]). <br /> Ha különféle módszereket találunk ki az éneklésre, az sohasem <br /> hozza meg a kívánt eredményt. Az előző ācāryák (mahājano <br /> yena gataḥ sa panthāḥ [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā <br /> 17.186]) által hátrahagyott dalokat vagy elbeszéléseket ismé­telni azonban rendkívül hatásos, és a folyamat nagyon könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.18&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban végzi <br /> a rábízott kötelességeket, hírnévre tesz szert ebben az életében, <br /> s felszabadul a következőben:<br /> <br /> Brahmānak Maga az Istenség Személyisége adta át a védikus <br /> tudást. Bárki, aki a Brahmātól alászálló tanítványi láncolatban <br /> végzi a rábízott kötelességeket, biztosan hírnévre tesz szert <br /> ebben az életében, s felszabadul a következőben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.13.8&lt;/small&gt;</div>

PeterL https://dev.vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SMD1&diff=621959 2025-07-03T12:14:32Z

<p>PeterL: </p> <hr /> <div>[[Category:Hungarian Language|3]]<br /> <br /> == 1. FEJEZET ==<br /> === Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége ===<br /> '''1. Általános utasítások'''<br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy <br /> hiteles lelki tanítómester elfogadását: <br /> <br /> [Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az <br /> embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester <br /> lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­<br /> mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó <br /> szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki <br /> tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása <br /> szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) <br /> kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet <br /> a Kṛṣṇa­tudatban…<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik <br /> egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:<br /> <br /> „A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket <br /> kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­<br /> mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, <br /> (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy <br /> megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző <br /> ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester <br /> utasításait.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek:<br /> <br /> A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:<br /> <br /> :''ato guruṁ praṇamyaivaṁ<br /> :sarva-svaṁ vinivedya ca<br /> :gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ<br /> :dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ<br /> ''<br /> „Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles <br /> lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – <br /> átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:<br /> <br /> A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták <br /> szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­<br /> hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s <br /> <br /> valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­<br /> felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az <br /> Úr imádatánál is magasabb rendű.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad ===<br /> '''(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert'''<br /> <br /> Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az <br /> Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:<br /> <br /> Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga <br /> Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen <br /> Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében <br /> jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­<br /> tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy <br /> lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. <br /> Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­<br /> dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő <br /> tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát <br /> emeli ki ezzel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki taní-<br /> tómestert:<br /> <br /> Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla <br /> Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­<br /> ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya <br /> feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy <br /> az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő <br /> Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – <br /> szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, <br /> hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással <br /> tisztában voltak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és <br /> Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan <br /> követték a brahmacarya szabályozó elveit:<br /> <br /> …Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent <br /> zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­<br /> sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós <br /> brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­<br /> gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­<br /> mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás <br /> után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és <br /> fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, <br /> annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon <br /> szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­<br /> lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni <br /> néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta <br /> fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy <br /> ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban <br /> és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­<br /> turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban <br /> tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és <br /> Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség <br /> és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű <br /> embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … <br /> tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.<br /> <br /> Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī- <br /> mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­<br /> lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­<br /> szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. <br /> Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és <br /> előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték <br /> ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni <br /> irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai <br /> szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell <br /> viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan <br /> követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahma-<br /> carya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, <br /> aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat <br /> kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket.<br /> … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­<br /> gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső <br /> formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az <br /> óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­<br /> szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból <br /> kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester <br /> tanítványai.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük-<br /> ségessége:<br /> <br /> … Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló <br /> tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező <br /> ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik <br /> a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­<br /> lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs <br /> szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban <br /> nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális <br /> tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és <br /> lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt <br /> a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya <br /> is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még <br /> az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­<br /> dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és <br /> szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna <br /> elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt <br /> szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­<br /> telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az <br /> egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, <br /> azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi <br /> láncolat megfelelő vonalához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg ===<br /> (az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki <br /> tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)<br /> <br /> Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhak-<br /> táján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:<br /> <br /> Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat <br /> intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja <br /> magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki <br /> bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya <br /> 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. <br /> A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­<br /> günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­<br /> nek, s aztán szolgáljuk őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző <br /> közvetítő közegen keresztül:<br /> <br /> A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­<br /> latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin <br /> keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­<br /> lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­<br /> títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen <br /> bennünket.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen <br /> keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat<br /> <br /> A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam <br /> van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném <br /> a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­<br /> ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk <br /> Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki <br /> tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­<br /> tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, <br /> ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester <br /> áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg <br /> azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, <br /> akkor át lehet látni rajta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-<br /> gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfoga-<br /> dunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:<br /> <br /> [Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­<br /> gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu <br /> azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­<br /> lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­<br /> mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell <br /> fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz <br /> tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb <br /> a lelki tanítómestert:<br /> <br /> Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel <br /> egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan <br /> egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek <br /> többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-<br /> gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni <br /> ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, <br /> hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, <br /> hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­<br /> nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség <br /> <br /> Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd <br /> végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta <br /> bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem <br /> szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb <br /> Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama <br /> dāsa Ṭhākura azt mondja:<br /> ''<br /> :tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa<br /> :janame janame haya, ei abhilāsa<br /> ''<br /> <br /> Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk <br /> az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy <br /> legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez <br /> a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­<br /> mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­<br /> sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt <br /> tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-<br /> bīja: [Cc. Madhya 19.151]<br /> <br /> Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán <br /> pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először <br /> azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­<br /> mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. <br /> Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal <br /> szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. <br /> Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­<br /> zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen <br /> szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki <br /> célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta <br /> közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ <br /> kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is <br /> hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan <br /> kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” <br /> Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­<br /> hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:<br /> <br /> Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg <br /> a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra <br /> kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik <br /> nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek <br /> kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. <br /> Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét <br /> szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az <br /> igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten <br /> hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, <br /> más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még <br /> könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem <br /> fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­<br /> mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta <br /> útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr <br /> transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és <br /> visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) <br /> szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:<br /> <br /> Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája <br /> lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először <br /> szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­<br /> hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét <br /> az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az <br /> Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta <br /> bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk <br /> annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki <br /> maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi <br /> láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő <br /> tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis <br /> a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül <br /> sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az <br /> embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, <br /> mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd <br /> az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:<br /> <br /> Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem <br /> meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. <br /> Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, <br /> személyes szolgálatukba szegődtem.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­<br /> dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­<br /> gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­<br /> gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. <br /> A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az <br /> embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, <br /> aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia <br /> őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen <br /> lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá <br /> válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki <br /> tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki <br /> végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát <br /> közvetlenül:<br /> <br /> „Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom <br /> nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-<br /> tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-<br /> meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy <br /> Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­<br /> vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni <br /> nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy <br /> bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­<br /> felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet <br /> el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava <br /> ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra <br /> kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, <br /> mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa <br /> a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta <br /> kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, <br /> a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért <br /> így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha <br /> valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat <br /> meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­<br /> ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb <br /> dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómestertől:<br /> <br /> … Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr <br /> minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel <br /> Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­<br /> tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban <br /> azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért <br /> Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­<br /> ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, <br /> amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább <br /> élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, <br /> nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­<br /> val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és <br /> a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­<br /> adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud-<br /> nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:<br /> <br /> Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem <br /> vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­<br /> kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket <br /> a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk <br /> az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. <br /> Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit <br /> akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­<br /> hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges <br /> kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül <br /> kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül <br /> az Úr utasításait követni:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta <br /> bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­<br /> tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ <br /> pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­<br /> ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­<br /> nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, <br /> Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és <br /> aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat <br /> Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī <br /> Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, <br /> ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa <br /> kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta <br /> utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges <br /> szolgálatot az Úrnak:<br /> <br /> Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite <br /> van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után <br /> a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen <br /> fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­<br /> mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott <br /> szolgálatot végezzen az Úrnak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg ===<br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:<br /> <br /> Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi <br /> a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül <br /> hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. <br /> Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem <br /> részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, <br /> az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez <br /> a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen <br /> kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott. <br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg <br /> (noha a tapasztalat közvetlen):<br /> <br /> Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-<br /> den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga <br /> szólt Arjunához.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és <br /> Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette <br /> meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy <br /> az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­<br /> vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző <br /> közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­<br /> len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől <br /> tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint <br /> ahogy Arjuna hallotta.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem <br /> Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:<br /> <br /> Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki <br /> tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­<br /> nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert <br /> Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges <br /> ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint <br /> kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított <br /> lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja <br /> Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén <br /> keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­<br /> mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat <br /> a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki <br /> tanítómesterével van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:<br /> <br /> Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva <br /> fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-<br /> hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­<br /> ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­<br /> nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem <br /> ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. <br /> Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök <br /> Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről <br /> a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint <br /> amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­<br /> zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr <br /> valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét <br /> a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­<br /> lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat <br /> a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja <br /> felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­<br /> dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden <br /> akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir-<br /> vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, <br /> amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. <br /> A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­<br /> sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva <br /> Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­<br /> dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az <br /> Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­<br /> zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan <br /> az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja <br /> el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel <br /> az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből <br /> Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen <br /> Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz <br /> megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, <br /> mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem <br /> csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:<br /> <br /> Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók <br /> műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­<br /> got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. <br /> Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát <br /> előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, <br /> ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, <br /> és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­<br /> keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). <br /> Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében <br /> járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók <br /> üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki <br /> teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta <br /> azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját <br /> követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester <br /> áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében <br /> spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­<br /> dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya <br /> 17.186].<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy <br /> hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, <br /> nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr <br /> lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava <br /> lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szeny-<br /> nyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi <br /> fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres <br /> az Úr lótuszlábánál.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak <br /> olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el <br /> a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha <br /> valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos <br /> lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. <br /> A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­<br /> rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem <br /> kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka <br /> Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena <br /> labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az <br /> önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel <br /> rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani <br /> (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­<br /> latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az <br /> értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára <br /> szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, <br /> hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­<br /> szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy <br /> nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­<br /> nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahāt-<br /> mānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … <br /> Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­<br /> nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál <br /> vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki <br /> odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. <br /> Így térhetünk haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester irány-<br /> mutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik <br /> arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:<br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: <br /> Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy <br /> bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transz-<br /> cendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad <br /> a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most <br /> már teljesen tökéletes vagy.<br /> <br /> Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és <br /> megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn <br /> és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek <br /> társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk <br /> többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti <br /> szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan <br /> kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor <br /> képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő <br /> képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az <br /> Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől <br /> szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki <br /> tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva <br /> megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez? <br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: <br /> ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' [MU 1.2.12]. <br /> Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­<br /> ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának <br /> nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­<br /> ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy <br /> guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor <br /> a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy <br /> ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, <br /> és gurujaként fogadja el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítvá-<br /> nyi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális <br /> tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, <br /> hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva <br /> tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, <br /> aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki <br /> mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre <br /> van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, <br /> a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa <br /> paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ <br /> namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban <br /> szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­<br /> jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:<br /> <br /> A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti <br /> a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem <br /> fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb <br /> Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­<br /> gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia ===<br /> <br /> Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> ''tad viddhi praṇipātena...''<br /> <br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az <br /> igazságot! …<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül <br /> nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­<br /> colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem <br /> tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók <br /> körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­<br /> tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­<br /> dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād <br /> bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért <br /> az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az <br /> embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­<br /> tómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudás világosságát a guru hozza el<br /> <br /> Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat <br /> felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­<br /> ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, <br /> az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­<br /> séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből <br /> a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.<br /> <br /> ''<br /> :oṁ ajñāna-timirāndhasya<br /> :jñānāñjana-śalākayā<br /> :cakṣur unmīlitaṁ yena<br /> :tasmai śrī-gurave namaḥ<br /> ''<br /> A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-<br /> rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes <br /> hódolatomat ajánlom neki!<br /> <br /> A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már <br /> tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet <br /> lényegéről mondanak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:<br /> <br /> Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú <br /> évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­<br /> teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy <br /> inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” <br /> vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell <br /> gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi <br /> mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet <br /> senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem <br /> téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.<br /> <br /> [A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem <br /> téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az <br /> illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s <br /> így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi <br /> fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi <br /> elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, <br /> idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­<br /> jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … <br /> A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és <br /> azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­<br /> ták és megvalósították ezt a tudást.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­<br /> déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány <br /> a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és <br /> a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást <br /> közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor <br /> válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások <br /> alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak <br /> tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek <br /> pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­<br /> títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­<br /> jűektől).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthet-<br /> jük meg a lélek létezését a testben:<br /> <br /> Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­<br /> fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg <br /> a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. <br /> A Védák kijelentik: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'', <br /> a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja <br /> meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap <br /> oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi <br /> a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais <br /> tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki <br /> tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban <br /> állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az <br /> nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­<br /> lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy <br /> ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, <br /> úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek <br /> az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget <br /> tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és <br /> gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­<br /> mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, <br /> hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében <br /> az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát <br /> kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām <br /> abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­<br /> matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját <br /> egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell <br /> keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:<br /> <br /> „A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül <br /> és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megis-<br /> merje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi <br /> kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismeré­<br /> sére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy <br /> közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az <br /> embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, <br /> valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester <br /> tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért <br /> a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell <br /> elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén <br /> keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­<br /> hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­<br /> nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén <br /> jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki <br /> világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, <br /> dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az <br /> anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta <br /> érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása <br /> alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell <br /> megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek <br /> végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg <br /> kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, <br /> valamint saját egzisztenciális helyzetét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem <br /> felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­<br /> jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. <br /> Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, <br /> mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás <br /> útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az <br /> magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, <br /> mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben <br /> a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi <br /> brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább <br /> egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudat-<br /> lanságban marad és szenvedés vár rá:<br /> <br /> Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­<br /> dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – ''jīvasya <br /> tattva-jijñāsā''. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­<br /> ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki <br /> a guru? ''Śābde pare ca niṣṇātam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): <br /> a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha <br /> valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban <br /> marad. ''Ācāryavān puruṣo veda'' (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): <br /> akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor <br /> ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, <br /> hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki <br /> az életét kockáztatja (''mṛtyu-saṁsāra-vartmani'' [Bhagavad-gītā <br /> úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. ''Na <br /> te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). <br /> Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb <br /> szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre <br /> mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előrelép-<br /> hetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:<br /> <br /> Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­<br /> tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az <br /> anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­<br /> mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­<br /> hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére <br /> szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie <br /> az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:<br /> <br /> A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, <br /> el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek <br /> anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért <br /> az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­<br /> mester irányítása alatt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Könnyű utazás más bolygókra<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómes-<br /> ter kegyéből érthető meg:<br /> <br /> Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi <br /> élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcenden-<br /> tális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt <br /> egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz <br /> megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanít-<br /> ványi láncolatánál, megérthetik.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges <br /> tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres <br /> egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas <br /> tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt <br /> mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: <br /> [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás min-<br /> den változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás <br /> egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, <br /> a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­<br /> tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez <br /> fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő <br /> származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért <br /> aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén <br /> megértheti ezt a bizalmas tudást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember <br /> megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:<br /> <br /> Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből <br /> fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt <br /> Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy <br /> hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, <br /> ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás <br /> tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva <br /> biztosan harcolni fog.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvaló-<br /> sítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:<br /> <br /> [Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­<br /> színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az <br /> élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, <br /> és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam <br /> leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti <br /> tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­<br /> lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki <br /> tanítómestere tanítását.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi <br /> sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:<br /> <br /> A védikus mantrák kijelentik: ''yasmin vijñāte sarvam evaṁ <br /> vijñātaṁ bhavati'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).<br /> <br /> Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől <br /> szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­<br /> zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, <br /> ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt <br /> a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. <br /> A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.”<br /> <br /> Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­<br /> nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ <br /> [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk <br /> az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­<br /> letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember <br /> transzcendentális tudásra tehet szert:<br /> <br /> Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata her-<br /> ceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada <br /> lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcenden-<br /> tális tudás síkjára emelkedett.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik <br /> énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy <br /> tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata <br /> nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen <br /> megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg <br /> szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az <br /> igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális <br /> kérdést.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanít-<br /> vány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:<br /> <br /> Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek <br /> minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket <br /> hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester <br /> Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet <br /> kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így <br /> olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, <br /> másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki <br /> tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti <br /> valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért <br /> van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet <br /> anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­<br /> ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol <br /> lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja <br /> végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az <br /> anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. <br /> Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi <br /> helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve <br /> azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és <br /> teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani ===<br /> Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek <br /> egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:<br /> <br /> Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart <br /> mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy <br /> hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és <br /> meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is <br /> követte ezt a szokást.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmá-<br /> nyozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:<br /> <br /> … [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy <br /> vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete <br /> alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja <br /> a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az <br /> Upaniṣadokkal együtt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem <br /> értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadé-<br /> miai szinten műveli):<br /> <br /> Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán <br /> noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem <br /> nyilvánult meg bennük.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­<br /> dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden <br /> tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul <br /> a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­<br /> hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca <br /> sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül <br /> az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és <br /> a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az <br /> embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, <br /> s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem <br /> igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­<br /> mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite <br /> van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­<br /> ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki <br /> életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga <br /> Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt <br /> tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­<br /> gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, <br /> az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér <br /> el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem <br /> a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … <br /> Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai <br /> pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­<br /> ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­<br /> hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, <br /> tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem <br /> vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanító-<br /> mesterrel:<br /> <br /> … [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen <br /> és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­<br /> tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, <br /> aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­<br /> sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba <br /> egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, <br /> hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­<br /> ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hite-<br /> les lelki tanítómesterhez kell fordulni:<br /> <br /> Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg <br /> a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­<br /> nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette <br /> meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­<br /> séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, <br /> hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­<br /> tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, <br /> és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor <br /> tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik <br /> (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):<br /> ''<br /> :yasya deve parā bhaktir<br /> :yathā deve tathā gurau <br /> :tasyaite kathitā hy arthā<br /> :prakāśante mahātmanaḥ<br /> ''<br /> A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek <br /> rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyi-<br /> ségében, mind a lelki tanítómesterben.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómes-<br /> teren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:<br /> <br /> »Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- <br /> Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]<br /> <br /> MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­<br /> hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki <br /> tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki <br /> tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. <br /> A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na <br /> buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó <br /> szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését <br /> hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti <br /> és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi <br /> láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­<br /> teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, <br /> rejtélyes célját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton <br /> át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:<br /> <br /> Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres <br /> megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell <br /> az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers <br /> ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. <br /> Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­<br /> figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek <br /> nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel <br /> tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – <br /> anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem <br /> láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk <br /> a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű <br /> forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, <br /> amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi <br /> láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, <br /> Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi <br /> tanítványának.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómester-<br /> hez, és tőle kapjunk valódi tudást:<br /> <br /> [Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­<br /> jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­<br /> zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva <br /> magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­<br /> tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes <br /> tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos <br /> szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire <br /> oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, <br /> azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz <br /> hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik <br /> idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem <br /> juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāh-<br /> maṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:<br /> <br /> Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert <br /> ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­<br /> kus utasítások azt mondják: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb-<br /> higacchet'' [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki <br /> megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt <br /> a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. <br /> Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor <br /> valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­<br /> képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás <br /> után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, <br /> hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen <br /> haza, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa <br /> utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:<br /> <br /> Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki <br /> tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert <br /> találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­<br /> tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor <br /> megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb <br /> Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban <br /> arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan <br /> térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­<br /> nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és <br /> ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­<br /> nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz <br /> megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­<br /> ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­<br /> lyisége a következőt javasolja:<br /> ''<br /> :tad viddhi praṇipātena<br /> :paripraśnena sevayā <br /> :upadekṣyanti te jñānaṁ<br /> :jñāninas tattva-darśinaḥ<br /> ''<br /> Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni <br /> az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az <br /> önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert <br /> ők már látták az igazságot.<br /> <br /> … Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, <br /> megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell <br /> a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell <br /> tanulmányozni:<br /> <br /> A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött <br /> kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­<br /> gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, <br /> hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg <br /> őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik <br /> alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­<br /> les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges <br /> lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­<br /> szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást <br /> keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, <br /> hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak <br /> azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, <br /> aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, <br /> dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, <br /> és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy <br /> vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s <br /> tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. <br /> A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő <br /> brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen <br /> a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> === 7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk ===<br /> <br /> Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi <br /> megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, <br /> hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:<br /> <br /> Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan <br /> tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az <br /> abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk <br /> szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő <br /> hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­<br /> sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­<br /> ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy <br /> kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. <br /> A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­<br /> rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. <br /> Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás <br /> folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­<br /> got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő <br /> közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékel-<br /> hető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:<br /> <br /> Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­<br /> szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes <br /> következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.<br /> <br /> A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­<br /> gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 <br /> km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez <br /> képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 <br /> kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­<br /> ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā <br /> ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is <br /> ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” <br /> Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért <br /> adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások <br /> ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Īśopaniṣad Bevezetés<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles <br /> ācāryától kell hallanunk:<br /> <br /> Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: <br /> „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév-<br /> képzettel!”<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. ''Acintyā khalu <br /> ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet'': „Ne próbáljunk érvekkel és <br /> ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják <br /> anyagi felfogásunkat.” ''Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ'': [Śrī <br /> Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­<br /> szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” <br /> Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, <br /> a lelki megvalósítás könnyű lesz.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk ===<br /> A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött <br /> (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:<br /> <br /> Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei <br /> szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van <br /> kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet <br /> segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­<br /> het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak <br /> egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit <br /> csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester <br /> szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­<br /> het ki az anyagi természet rabságából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:<br /> <br /> Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy <br /> lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll. <br /> <br /> MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­<br /> les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: ''śrī-guru-pādāśrayaḥ''. <br /> Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei <br /> közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet <br /> hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordul-<br /> nia, és útmutatása alapján cselekedni:<br /> <br /> – Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­<br /> kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek <br /> hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­<br /> tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem <br /> érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E <br /> lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik <br /> olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – <br /> Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet <br /> karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, <br /> átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött <br /> lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol <br /> felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek <br /> növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-<br /> sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat <br /> a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. <br /> Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell <br /> térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol <br /> a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés <br /> kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az <br /> anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta <br /> lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­<br /> tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, <br /> a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­<br /> nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei <br /> bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja <br /> azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha <br /> azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­<br /> déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, <br /> hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb <br /> Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet <br /> ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol <br /> a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­<br /> ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … <br /> Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket <br /> kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg <br /> az anyag börtönéből.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni <br /> az anyagi lét nyomorúságától:<br /> <br /> Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem <br /> szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az <br /> anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. <br /> Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­<br /> lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük <br /> Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor <br /> ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­<br /> lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­<br /> dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:<br /> <br /> Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet <br /> törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon <br /> és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba <br /> kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor <br /> hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:<br /> ''<br /> :janame janame sabe pitā mātā pāya <br /> :kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei<br /> ''<br /> A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap <br /> egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint <br /> faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles <br /> lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek <br /> éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy <br /> kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével <br /> hazatérhetünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakava-<br /> tott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi <br /> betegségéből:<br /> <br /> A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja <br /> Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai <br /> elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez <br /> kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három <br /> fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh <br /> stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége.<br /> Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az <br /> univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak <br /> akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul <br /> anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét <br /> eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilin-<br /> cseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni <br /> tőle az odaadó szolgálatot:<br /> <br /> A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan <br /> erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok <br /> szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa <br /> lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, <br /> s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­<br /> inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás <br /> jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz <br /> megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne <br /> az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­<br /> tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó <br /> szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk <br /> az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi <br /> érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:<br /> <br /> Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta <br /> a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. <br /> Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: <br /> „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­<br /> dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle <br /> Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita <br /> létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta <br /> meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. <br /> Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult <br /> Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­<br /> szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. <br /> Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­<br /> hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­<br /> hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, <br /> mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan <br /> szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki <br /> tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami <br /> az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak <br /> nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság <br /> nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. <br /> Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy <br /> mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az Úr Kapila tanításai<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, <br /> aki segít átkelni a tudatlanság óceánján: <br /> <br /> Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma <br /> olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert <br /> abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igaz-<br /> ságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy <br /> kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső termé-<br /> szet befolyása alatt áll.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak <br /> az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség <br /> Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha <br /> iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és <br /> a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, <br /> mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy <br /> emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez <br /> annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, <br /> és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet <br /> alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­<br /> nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie <br /> a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét <br /> nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember <br /> átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­<br /> mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig <br /> a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha <br /> az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­<br /> ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem <br /> kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az <br /> illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. <br /> Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki <br /> tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően hasz-<br /> nálta ki az emberi létformát:<br /> <br /> Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül <br /> az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni <br /> a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, <br /> aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig <br /> fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az <br /> embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki <br /> tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az <br /> anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően <br /> használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi <br /> létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk <br /> szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, <br /> keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:<br /> <br /> Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra <br /> vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­<br /> het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­<br /> dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­<br /> adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és <br /> rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­<br /> rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja <br /> [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­<br /> rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak <br /> a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle <br /> fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan <br /> fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­<br /> szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően <br /> nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: ''tad-vijñānārthaṁ <br /> sa gurum evābhigacchet'' [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor <br /> az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi <br /> világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres <br /> egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, <br /> hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül <br /> találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el <br /> kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. <br /> … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért <br /> folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta <br /> bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink <br /> folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­<br /> maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles <br /> lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki <br /> tanítómesterrel és meghódol neki:<br /> <br /> Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek <br /> meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek <br /> köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők <br /> megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez <br /> kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­<br /> ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, <br /> Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, <br /> hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta <br /> bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember <br /> élete sikeressé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27&lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> <br /> Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:<br /> <br /> Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, <br /> amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának <br /> nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, <br /> nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról <br /> a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző <br /> cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az <br /> univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor <br /> tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles <br /> lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat <br /> magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot <br /> a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy <br /> nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket <br /> az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­<br /> zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg <br /> a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki <br /> tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés <br /> és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó <br /> körforgásából.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:<br /> <br /> Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan <br /> vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött <br /> életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki <br /> jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények <br /> között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált <br /> eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­<br /> ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta <br /> ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy <br /> erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül <br /> borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­<br /> tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő <br /> erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. <br /> A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­<br /> tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője <br /> megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni <br /> kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és <br /> a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét <br /> alóli felszabadulás:<br /> <br /> Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, <br /> nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi <br /> hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint <br /> a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság <br /> sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, <br /> a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így <br /> felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, <br /> a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­<br /> mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­<br /> sével ezt nem érheti el.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómes-<br /> tertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmód-<br /> tól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:<br /> <br /> Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­<br /> junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő <br /> avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli <br /> a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa <br /> Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare <br /> Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatához.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat <br /> révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:<br /> ''<br /> :rajas tamaś ca sattvena<br /> :sattvaṁ copaśamena ca<br /> :etat sarvaṁ gurau bhaktyā<br /> :puruṣo hy añjasā jayet<br /> ''<br /> A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és <br /> tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől <br /> is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez <br /> automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki <br /> tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerő-<br /> inek befolyását.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­<br /> jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­<br /> désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja <br /> a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, <br /> a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk <br /> számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de <br /> a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād <br /> bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­<br /> szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr <br /> kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi <br /> a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását <br /> ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa <br /> guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta <br /> bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen <br /> megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­<br /> tális síkra emelkedik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki <br /> tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, <br /> és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:<br /> <br /> Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű <br /> személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, <br /> a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái <br /> közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan <br /> védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, <br /> aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. <br /> Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz <br /> hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik <br /> a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, <br /> a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. <br /> A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­<br /> nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­<br /> ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg <br /> kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak <br /> egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk visz­<br /> sza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így <br /> énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent <br /> életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti <br /> Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű <br /> emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guru-<br /> val (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és enge-<br /> delmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā <br /> hatása alól:<br /> <br /> Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmeg-<br /> valósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. <br /> Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal <br /> nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy <br /> pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az <br /> ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még <br /> ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez <br /> a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai <br /> spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy <br /> a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­<br /> ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­<br /> tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, <br /> hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī <br /> is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya <br /> harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­<br /> mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől <br /> függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már <br /> anyagi testükben felszabadultak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, <br /> a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell <br /> az Urat: <br /> <br /> Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­<br /> szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi <br /> energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, <br /> de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen <br /> öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy <br /> elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­<br /> nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen <br /> más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. <br /> A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk <br /> az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia <br /> erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány <br /> tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:<br /> <br /> A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­<br /> tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány <br /> a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul <br /> meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit ===<br /> Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnunk:<br /> ''<br /> :kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ<br /> :pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ<br /> :yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me<br /> :śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam<br /> ''<br /> Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas <br /> gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a hely-<br /> zetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb szá-<br /> momra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt <br /> Előtted. Kérlek, oktass engem!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi <br /> cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­<br /> lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért <br /> mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki <br /> tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy <br /> az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi <br /> védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­<br /> mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, <br /> amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz <br /> hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha <br /> senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet <br /> bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk <br /> őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­<br /> varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha <br /> megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg <br /> akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez <br /> kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, <br /> akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem <br /> szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: <br /> egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:<br /> <br /> Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja <br /> érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, <br /> ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő <br /> a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy <br /> tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki <br /> tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy <br /> úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­<br /> ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester <br /> segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek <br /> az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan <br /> lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz <br /> százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani <br /> az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, <br /> az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást <br /> a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, <br /> fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott <br /> is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az <br /> igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához <br /> vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, <br /> a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos <br /> embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és <br /> tudakozódnia tőle:<br /> <br /> A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle <br /> testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­<br /> nyítják. A természet törvényei következtében tehát (''prakṛteḥ <br /> kriyamāṇāni'') az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata <br /> miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy <br /> miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget <br /> a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő <br /> mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia <br /> az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester <br /> és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek <br /> kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és <br /> tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök <br /> helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az <br /> emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­<br /> lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle <br /> elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz <br /> azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: <br /> tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad <br /> 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell <br /> fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta <br /> jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az <br /> anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. <br /> … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell <br /> hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos <br /> embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. <br /> Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen <br /> kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi <br /> tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és <br /> mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek <br /> éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s <br /> aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon <br /> minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb <br /> lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja <br /> a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, <br /> amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki <br /> tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse <br /> a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt <br /> arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét <br /> napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­<br /> dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie <br /> egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­<br /> máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni <br /> a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk ===<br /> <br /> Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy <br /> lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat <br /> folyamatát:<br /> ''<br /> :sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya<br /> :guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya<br /> ''<br /> Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden <br /> körülmények között és minden időben – az a kötelessége, <br /> hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle <br /> az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza <br /> a folyamatot.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt <br /> kell képzést kapnunk:<br /> <br /> A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: ''mayy <br /> āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''. Ez arra <br /> utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. <br /> Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­<br /> mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak <br /> megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa <br /> különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása <br /> érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, <br /> a bhakta személyiségéhez kell fordulnia: <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāga-<br /> vata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat <br /> végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete. <br /> <br /> A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, <br /> hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges <br /> útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, <br /> aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének <br /> kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó <br /> szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember <br /> érdekét szolgálja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy <br /> vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:<br /> <br /> Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, <br /> egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja <br /> büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az <br /> Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell <br /> válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: ''chāḍiyā <br /> vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā'', senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta <br /> vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut <br /> (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. <br /> Ezt nevezik a paramparā rendszerének.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig <br /> azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk <br /> őt lelki tanítómesterünknek:<br /> <br /> Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki <br /> egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik <br /> arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, <br /> mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az <br /> Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek <br /> lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­<br /> vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután <br /> az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második <br /> szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen <br /> kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki <br /> tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester <br /> irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, <br /> és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­<br /> natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős <br /> és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred <br /> benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az <br /> eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. <br /> Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, <br /> hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:<br /> <br /> Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút <br /> Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, <br /> nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. <br /> A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk <br /> azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell <br /> látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító <br /> előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni <br /> egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem <br /> kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg <br /> az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse <br /> le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető <br /> szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó <br /> szolgálatot ad neki.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén <br /> elérjük az istenszeretetet:<br /> <br /> A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az <br /> embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva <br /> követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön <br /> meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje <br /> a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti <br /> számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan <br /> hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és <br /> a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az <br /> Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül <br /> Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt <br /> bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti <br /> szeretet síkjára.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt <br /> cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:<br /> <br /> Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­<br /> latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, <br /> s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon <br /> keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. <br /> A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp <br /> elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester <br /> irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté <br /> tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell <br /> tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:<br /> <br /> Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, <br /> a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi <br /> világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, <br /> mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat <br /> egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző <br /> közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta <br /> nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi <br /> tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is <br /> – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul <br /> az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy <br /> az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik <br /> a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:<br /> <br /> Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi <br /> a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és <br /> követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet <br /> a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa <br /> iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa <br /> lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy <br /> menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük <br /> szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­<br /> nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor <br /> a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják <br /> a lelki tanítómestert. ''Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror <br /> hitam'' (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. <br /> ''Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma-<br /> pṛcchā''. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány <br /> eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé <br /> javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-<br /> nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam <br /> 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi <br /> mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta <br /> értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa <br /> Gosvāmī is megerősíti (''ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ''). Az <br /> ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása <br /> valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester ===<br /> <br /> A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége <br /> volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az <br /> ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek <br /> hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel <br /> kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket <br /> kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:<br /> <br /> A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az <br /> odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. <br /> A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa <br /> itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és <br /> minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8<br /> &lt;/small<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az <br /> Úr önmegvalósított bhaktája:<br /> <br /> Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem <br /> kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról <br /> és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül <br /> az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az <br /> érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket <br /> vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az <br /> érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen <br /> egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon <br /> a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére <br /> emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és <br /> betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell <br /> menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, <br /> hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell <br /> fordulnia:<br /> <br /> Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt <br /> a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve <br /> imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel <br /> nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal <br /> együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott <br /> emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy <br /> guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó <br /> szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, <br /> s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban <br /> is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (''śiṣyas te ’haṁ <br /> śādhi māṁ tvāṁ prapannam'' [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák <br /> szintén azt tanítják: ''tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet ''<br /> [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni <br /> a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő <br /> útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az <br /> ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell <br /> értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen <br /> ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy <br /> gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni <br /> megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó <br /> szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz <br /> a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az <br /> életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester <br /> lótuszlábánál:<br /> <br /> Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol <br /> lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, <br /> s életem gyönyörteli lesz.”<br /> <br /> Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége<br /> <br /> Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha <br /> nem térhet vissza Istenhez:<br /> <br /> Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall <br /> törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült <br /> megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy <br /> nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog <br /> találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. <br /> Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, <br /> hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki <br /> szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy <br /> lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy <br /> tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől <br /> is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen <br /> bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, össz-<br /> hangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának <br /> kijelentéseivel:<br /> <br /> Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: ''sādhu-śāstra- <br /> guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya''. Ez az utasítás azt jelenti, hogy <br /> a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek <br /> figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások <br /> és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis <br /> vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi <br /> olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak <br /> jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­<br /> hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. <br /> Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell <br /> cselekednünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert ===<br /> <br /> A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki <br /> tanítómester lótuszlábának:<br /> <br /> Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie <br /> a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet <br /> egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú <br /> emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. <br /> … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem <br /> érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának <br /> a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna <br /> Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember <br /> megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles <br /> lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester <br /> lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől <br /> és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­<br /> fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi <br /> lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és <br /> filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­<br /> nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni <br /> annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja <br /> a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában <br /> a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át <br /> kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez <br /> a folyamat segíthet.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes <br /> arányban fejlődik:<br /> <br /> Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) <br /> a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az <br /> emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett <br /> emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: ''tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' <br /> – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az <br /> életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki <br /> tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, <br /> nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­<br /> hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­<br /> dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük ere-<br /> deti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki <br /> tanítómestert:<br /> <br /> Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját <br /> szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótusz-<br /> lábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, <br /> a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok <br /> gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­<br /> dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa <br /> Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche <br /> kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­<br /> gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” <br /> Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram <br /> āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai <br /> közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā <br /> az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­<br /> latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást <br /> nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­<br /> junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra <br /> ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, <br /> egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. <br /> Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös <br /> életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az <br /> odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson <br /> valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze <br /> Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény <br /> első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember <br /> bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. <br /> Nincs szükség külön erőfeszítésre.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:<br /> <br /> Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető <br /> úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy <br /> hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell <br /> a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (''sādhu-mārga-an-ugamanam''). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī <br /> a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.<br /> <br /> Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­<br /> ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles <br /> lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat <br /> módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége <br /> transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell <br /> növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon <br /> könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb <br /> Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo-<br /> rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének <br /> tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: <br /> „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! <br /> A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi <br /> állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az <br /> Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester <br /> utasításainak követésével:<br /> <br /> Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki <br /> ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor <br /> lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az <br /> lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra <br /> kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől <br /> hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták <br /> társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni <br /> a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata <br /> végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség <br /> üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az <br /> Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad <br /> ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség <br /> Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azon-<br /> nal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen <br /> Istenhez:<br /> <br /> Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti <br /> Śukadeva Gosvāmī is: ''ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ <br /> śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ'' (Bhāg. 2.4.18). Aki az <br /> Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően <br /> az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, <br /> függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá <br /> válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> === 13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai ===<br /> <br /> Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie <br /> egy hiteles lelki tanítómesternél:<br /> <br /> A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­<br /> nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­<br /> jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az <br /> anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy <br /> e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak <br /> szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az <br /> igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, <br /> és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”<br /> <br /> &lt;small&gt;Az odaadás nektárja<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy <br /> megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:<br /> ''<br /> :brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva<br /> :guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja<br /> ''<br /> Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, <br /> néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget <br /> kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből <br /> megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt <br /> az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és <br /> mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön <br /> és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik <br /> eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi <br /> az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen <br /> élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa <br /> kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa <br /> szolgájának:<br /> <br /> Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s <br /> a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. <br /> Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­<br /> toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő <br /> szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta <br /> Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­<br /> sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában <br /> cselekedjünk.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni <br /> a zavarodottságot:<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, <br /> amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, <br /> aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki <br /> azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki <br /> tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.<br /> <br /> Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell <br /> fordulnia.<br /> <br /> Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?<br /> <br /> Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki <br /> képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni <br /> tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.<br /> ''<br /> :saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-<br /> :trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam<br /> :prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya<br /> :vande guroḥ śrī-caraṇāravindam<br /> ''<br /> A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. <br /> Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre <br /> fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló <br /> tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani <br /> az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és <br /> vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, <br /> amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten <br /> kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és <br /> nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten <br /> kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta <br /> Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.<br /> <br /> &lt;small&gt;Az önmegvalósítás tudománya<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér-<br /> hetik a legfelső célt:<br /> <br /> Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek <br /> méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus <br /> elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat <br /> az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki <br /> képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.<br /> <br /> &lt;small&gt;Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:<br /> <br /> Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből <br /> hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester <br /> oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége <br /> lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­<br /> letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem <br /> követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt <br /> elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki <br /> tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő <br /> spekulálókat.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrī Caitanya tanítása<br /> &lt;/small&gt;<br /> <br /> <br /> Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes <br /> meditálni:<br /> <br /> Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.<br /> <br /> MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit <br /> követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások <br /> hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, <br /> valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra <br /> képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken <br /> meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban <br /> a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere <br /> utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī <br /> Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén <br /> szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett <br /> meditálni.<br /> <br /> &lt;small&gt;Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15<br /> &lt;/small&gt;</div>

PeterL