Vanipedia - User contributions [en]

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T11:55:00Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-SEATTLE.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (''Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka'') (kīrtana)

… ''nirmatsarau pūjitau''

:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau''
:''lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau''
:''rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau''
:''pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ''
:''ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī''
:''dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau''
:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' (''prema-dhvani'') Nagyon szépen köszönöm.

(énekel) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.'' (a bhakták ismétlik)

:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-''
:''lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam''
:''lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ''
:''govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi''
:(Bs. 5.29)

'''Bhakták:''' (énekelnek) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.''

'''Prabhupāda:''' Nos, ''govindam ādi-puruṣam,'' az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.

Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? ''Athāto brahma jijñāsā''. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.

Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: ''janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:

:''īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ''
:''sac-cid-ānanda-vigrahaḥ''
:''anadir adir govindaḥ''
:''sarva-kāraṇa-kāraṇam''
:(Bs. 5.1)

A ''sarva-kāraṇa-kāraṇam'' jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]).

Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. ''Kṛṣṇas tu bhagavān svayam.'' Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.

Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. ''Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.''

És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]):

„Én vagyok mindenki eredete.” ''Mattaḥ sarvaṁ pravartate:'' „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]). (szünet)

Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).

A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, ''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.

'''Hölgy bhakta:''' Itt?

'''Prabhupāda:''' Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?

'''Hölgy bhakta:''' „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Olvasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”

'''Prabhupāda:''' Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.

'''Hölgy bhakta:''' „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”

'''Prabhupāda:''' „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?

'''Hölgy bhakta:''' „…hogy valóban tanult vagyok.”

'''Prabhupāda:''' „Tanult vagyok.”

'''Hölgy bhakta:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.

Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.

Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”

Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.

Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.

Olvasd tovább.

'''Hölgy bhakta:''' „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.

Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.

De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.

Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: ''brahma-bhūtaḥ prasannātmā'' ([[HU/BG 18.54|BG 18.54]]).

Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.

Ez áll a Bhagavad-gītāban is.

:''brahma-bhūtaḥ prasannātmā''
:''na śocati na kāṅkṣati''
:''samaḥ sarveṣu bhūteṣu''
:''mad-bhaktiṁ labhate parām''
:([[HU/BG 18.54|BG 18.54]])

A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”

'''Prabhupāda:''' Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).

Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.

A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.

A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.

Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.

Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”

A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: ''janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam'' ([[HU/BG 13.9|BG 13.9]]).

Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.

Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.

Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, ''janma-mṛtyu-jarā-vyādhi''. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”

Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”

'''Prabhupāda:''' Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.

A hetedik versszakban pedig azt mondja: ''yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ'', ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. ''Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi.'' És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.

Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:

:''tad viddhi praṇipātena''
:''paripraśnena sevayā''
:''upadekṣyanti jñānina''
:''tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ''
:([[HU/BG 4.34|BG 4.34]])

''Tad viddhi praṇipātena.'' Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.

Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. ''Aztán tad viddhi praṇipātena'' ([[HU/BG 4.34|BG 4.34]]). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.

Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.

Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.

Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. ''Tad viddhi praṇipātena'' ([[HU/BG 4.34|BG 4.34]]). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. ''Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.

Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, ''śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam'' ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]]):

„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.

Aztán?

'''Hölgy bhakta:''' „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”

Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.

„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”

'''Prabhupāda:''' Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”

'''Prabhupāda:''' Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”

Igen.

'''Hölgy bhakta:''' "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.

Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik ([[HU/SB 6.15.25|SB 6.15.25]]).

Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.

Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.

Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.

A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”

'''Prabhupāda:''' Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.

A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: ''tasmād guruṁ prapadyeta'' ([[HU/SB 11.3.21|SB 11.3.21]]).

Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.

Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.

Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." ''Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase'' ([[HU/BG 2.11|BG 2.11]]).

„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” ''Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ.'' Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.

Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.

:''aśocyān anvaśocas tvaṁ''
:''prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase''
:''gatāsūn agatāsūṁś ca''
:''nānuśocanti paṇḍitāḥ''
:([[HU/BG 2.11|BG 2.11]])

A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.

Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése ''jijñāsuḥ śreya uttamam'' ([[HU/SB 11.3.21|SB 11.3.21]]). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.

A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.

'''Bhakták:''' Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)

'''Prabhupāda:''' Kérdés van?

(szünet) Nincs kérdés? Igen?

'''Jaya-gopāla:''' Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?

'''Prabhupāda:''' Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?

'''Jaya-gopāla:''' Az, aki képes tanítani az Abszolútról.

'''Prabhupāda:''' Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?

Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.

Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.

Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: ''sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya'' (Prema-bhakti-candrikā).

Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.

A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, ''nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā,'' Kṛṣṇa pedig azt mondja, ''sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja'' ([[HU/BG 18.66|BG 18.66]]).

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”

Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.

Igen?

Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?

'''Prabhupāda:''' A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.

'''Hölgyvendég:''' Nem sokféle sík van a mesteri létben?

'''Prabhupāda:''' Hogyan?

'''Upendra:''' „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”

'''Prabhupāda:''' Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.

Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. ''Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]).

Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: ''yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa'' (CC Madhya 7.128).

Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.

Igen?

'''Upendra:''' Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?

'''Prabhupāda:''' Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:

:''māṁ ca vyabhicāreṇa''
:''bhakti-yogena yaḥ sevate''
:''sa guṇān samatītyaitān''
:''brahma-bhūyāya kalpate''
:([[HU/BG 14.26|BG 14.26]])

Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.

Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.

Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, ''daivī hy eṣā guṇamayī'' ([[HU/BG 7.14|BG 7.14]]).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. ''Mām eva ye prapadyante:'' „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, ''māyām etāṁ taranti te,'' „az kiszabadult māyā karmai közül.”

Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.

Igen?

'''Hölgyvendég:''' Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

'''Upendra:''' Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?

'''Hölgyvendég:''' Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

'''Upendra:''' Vezetők?

'''Hölgyvendég:''' Lelki vezetők.

'''Upendra:''' Lelki vezetők? Mit…

'''Prabhupāda:''' Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.

Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.

Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Énekeljetek.

Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T11:41:42Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-SEATTLE.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (''Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka'') (kīrtana)

… ''nirmatsarau pūjitau''

:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau''
:''lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau''
:''rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau''
:''pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ''
:''ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī''
:''dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau''
:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' (''prema-dhvani'') Nagyon szépen köszönöm.

(énekel) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.'' (a bhakták ismétlik)

:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-''
:''lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam''
:''lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ''
:''govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi''
:(Bs. 5.29)

'''Bhakták:''' (énekelnek) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.''

'''Prabhupāda:''' Nos, ''govindam ādi-puruṣam,'' az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.

Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? ''Athāto brahma jijñāsā''. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.

Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: ''janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:

:''īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ''
:''sac-cid-ānanda-vigrahaḥ''
:''anadir adir govindaḥ''
:''sarva-kāraṇa-kāraṇam''
:(Bs. 5.1)

A ''sarva-kāraṇa-kāraṇam'' jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]).

Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. ''Kṛṣṇas tu bhagavān svayam.'' Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.

Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. ''Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.''

És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]):

„Én vagyok mindenki eredete.” ''Mattaḥ sarvaṁ pravartate:'' „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]). (szünet)

Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).

A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, ''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.

'''Hölgy bhakta:''' Itt?

'''Prabhupāda:''' Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?

'''Hölgy bhakta:''' „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Olvasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”

'''Prabhupāda:''' Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.

'''Hölgy bhakta:''' „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”

'''Prabhupāda:''' „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?

'''Hölgy bhakta:''' „…hogy valóban tanult vagyok.”

'''Prabhupāda:''' „Tanult vagyok.”

'''Hölgy bhakta:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.

Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.

Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”

Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.

Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.

Olvasd tovább.

'''Hölgy bhakta:''' „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.

Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.

De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.

Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: ''brahma-bhūtaḥ prasannātmā'' ([[HU/BG 18.54|BG 18.54]]).

Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.

Ez áll a Bhagavad-gītāban is.

:''brahma-bhūtaḥ prasannātmā''
:''na śocati na kāṅkṣati''
:''samaḥ sarveṣu bhūteṣu''
:''mad-bhaktiṁ labhate parām''
:([[HU/BG 18.54|BG 18.54]])

A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”

'''Prabhupāda:''' Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).

Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.

A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.

A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.

Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.

Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”

A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: ''janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam'' ([[HU/BG 13.9|BG 13.9]]).

Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.

Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.

Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, ''janma-mṛtyu-jarā-vyādhi''. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”

Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”

'''Prabhupāda:''' Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.

A hetedik versszakban pedig azt mondja: ''yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ'', ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. ''Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi.'' És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.

Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:

:''tad viddhi praṇipātena''
:''paripraśnena sevayā''
:''upadekṣyanti jñānina''
:''tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ''
:([[HU/BG 4.34|BG 4.34]])

''Tad viddhi praṇipātena.'' Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.

Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. ''Aztán tad viddhi praṇipātena'' ([[HU/BG 4.34|BG 4.34]]). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.

Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.

Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.

Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. ''Tad viddhi praṇipātena'' ([[HU/BG 4.34|BG 4.34]]). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. ''Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet'' (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.

Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, ''śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam'' ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]]):

„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.

Aztán?

'''Hölgy bhakta:''' „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”

Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.

„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”

'''Prabhupāda:''' Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”

'''Prabhupāda:''' Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”

Igen.

'''Hölgy bhakta:''' "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.

Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).

Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.

Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.

Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.

A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”

Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.

A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).

Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.

Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.

Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).

„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.

Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.

aśocyān anvaśocas tvaṁ
prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase
gatāsūn agatāsūṁś ca
nānuśocanti paṇḍitāḥ
(BG 2.11)

A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.

Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.

A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)

Prabhupāda: Kérdés van?

(szünet) Nincs kérdés? Igen?

Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?

Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?

Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.

Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?

Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.

Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.

Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).
Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.

A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”

Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.

Igen?

Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?

Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.

Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?

Prabhupāda: Hogyan?

Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”

Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.

Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).

Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).

Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.

Igen?

Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?

Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:

māṁ ca vyabhicāreṇa
bhakti-yogena yaḥ sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
(BG 14.26)

Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.

Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.

Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”

Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.

Igen?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Vezetők?

Hölgyvendég: Lelki vezetők.

Upendra: Lelki vezetők? Mit…

Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.

Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.

Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Énekeljetek.

Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T11:38:37Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-SEATTLE.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (''Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka'') (kīrtana)

… ''nirmatsarau pūjitau''

:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau''
:''lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau''
:''rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau''
:''pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ''
:''ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī''
:''dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau''
:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' (''prema-dhvani'') Nagyon szépen köszönöm.

(énekel) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.'' (a bhakták ismétlik)

:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-''
:''lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam''
:''lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ''
:''govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi''
:(Bs. 5.29)

'''Bhakták:''' (énekelnek) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.''

'''Prabhupāda:''' Nos, ''govindam ādi-puruṣam,'' az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.

Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? ''Athāto brahma jijñāsā''. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.

Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: ''janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:

:''īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ''
:''sac-cid-ānanda-vigrahaḥ''
:''anadir adir govindaḥ''
:''sarva-kāraṇa-kāraṇam''
:(Bs. 5.1)

A ''sarva-kāraṇa-kāraṇam'' jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]).

Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. ''Kṛṣṇas tu bhagavān svayam.'' Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.

Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. ''Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.''

És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]):

„Én vagyok mindenki eredete.” ''Mattaḥ sarvaṁ pravartate:'' „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]). (szünet)

Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).

A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, ''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.

'''Hölgy bhakta:''' Itt?

'''Prabhupāda:''' Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?

'''Hölgy bhakta:''' „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Olvasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”

'''Prabhupāda:''' Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.

'''Hölgy bhakta:''' „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”

'''Prabhupāda:''' „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?

'''Hölgy bhakta:''' „…hogy valóban tanult vagyok.”

'''Prabhupāda:''' „Tanult vagyok.”

'''Hölgy bhakta:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.

Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.

Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”

Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.

Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.

Olvasd tovább.

'''Hölgy bhakta:''' „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.

Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.

De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.

Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: ''brahma-bhūtaḥ prasannātmā'' ([[HU/BG 18.54|BG 18.54]]).

Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.

Ez áll a Bhagavad-gītāban is.

:''brahma-bhūtaḥ prasannātmā''
:''na śocati na kāṅkṣati''
:''samaḥ sarveṣu bhūteṣu''
:''mad-bhaktiṁ labhate parām''
:([[HU/BG 18.54|BG 18.54]])

A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”

'''Prabhupāda:''' Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).

Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.

A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.

A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.

Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.

Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”

A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: ''janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam'' ([[HU/BG 13.9|BG 13.9]]).

Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.

Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.

Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, ''janma-mṛtyu-jarā-vyādhi''. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”

Folytasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”

Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”

'''Prabhupāda:''' Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.

A hetedik versszakban pedig azt mondja: ''yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ'', ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. ''Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi.'' És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.

Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:

:''tad viddhi praṇipātena''
:''paripraśnena sevayā''
:''upadekṣyanti jñānina''
:''tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ''
:([[HU/BG 4.34|BG 4.34]])

Tad viddhi praṇipātena. Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.

Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. Aztán tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.

Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.

Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.

Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.

Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):

„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.

Aztán?

Hölgy bhakta: „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”

Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.

„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”

Prabhupāda: Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”

Prabhupāda: Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”

Igen.

Hölgy bhakta: "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.

Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).

Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.

Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.

Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.

A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”

Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.

A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).

Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.

Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.

Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).

„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.

Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.

aśocyān anvaśocas tvaṁ
prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase
gatāsūn agatāsūṁś ca
nānuśocanti paṇḍitāḥ
(BG 2.11)

A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.

Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.

A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)

Prabhupāda: Kérdés van?

(szünet) Nincs kérdés? Igen?

Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?

Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?

Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.

Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?

Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.

Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.

Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).
Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.

A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”

Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.

Igen?

Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?

Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.

Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?

Prabhupāda: Hogyan?

Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”

Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.

Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).

Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).

Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.

Igen?

Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?

Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:

māṁ ca vyabhicāreṇa
bhakti-yogena yaḥ sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
(BG 14.26)

Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.

Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.

Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”

Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.

Igen?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Vezetők?

Hölgyvendég: Lelki vezetők.

Upendra: Lelki vezetők? Mit…

Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.

Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.

Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Énekeljetek.

Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T11:34:44Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-SEATTLE.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (''Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka'') (kīrtana)

… ''nirmatsarau pūjitau''

:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau''
:''lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau''
:''rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau''
:''pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ''
:''ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī''
:''dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau''
:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' (''prema-dhvani'') Nagyon szépen köszönöm.

(énekel) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.'' (a bhakták ismétlik)

:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-''
:''lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam''
:''lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ''
:''govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi''
:(Bs. 5.29)

'''Bhakták:''' (énekelnek) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.''

'''Prabhupāda:''' Nos, ''govindam ādi-puruṣam,'' az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.

Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? ''Athāto brahma jijñāsā''. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.

Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: ''janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:

:''īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ''
:''sac-cid-ānanda-vigrahaḥ''
:''anadir adir govindaḥ''
:''sarva-kāraṇa-kāraṇam''
:(Bs. 5.1)

A ''sarva-kāraṇa-kāraṇam'' jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]).

Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. ''Kṛṣṇas tu bhagavān svayam.'' Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.

Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. ''Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.''

És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]):

„Én vagyok mindenki eredete.” ''Mattaḥ sarvaṁ pravartate:'' „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]). (szünet)

Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).

A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, ''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.

'''Hölgy bhakta:''' Itt?

'''Prabhupāda:''' Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?

'''Hölgy bhakta:''' „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Olvasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”

'''Prabhupāda:''' Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.

'''Hölgy bhakta:''' „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”

'''Prabhupāda:''' „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?

'''Hölgy bhakta:''' „…hogy valóban tanult vagyok.”

'''Prabhupāda:''' „Tanult vagyok.”

'''Hölgy bhakta:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.

Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.

Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”

Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.

Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.

Olvasd tovább.

'''Hölgy bhakta:''' „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.

Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.

De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.

Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: ''brahma-bhūtaḥ prasannātmā'' ([[HU/BG 18.54|BG 18.54]]).

Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.

Ez áll a Bhagavad-gītāban is.

:''brahma-bhūtaḥ prasannātmā''
:''na śocati na kāṅkṣati''
:''samaḥ sarveṣu bhūteṣu''
:''mad-bhaktiṁ labhate parām''
:([[HU/BG 18.54|BG 18.54]])

A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”

Prabhupāda: Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).

Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.

A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.

A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.

Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.

Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”

A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).

Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.

Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.

Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, janma-mṛtyu-jarā-vyādhi. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”

Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”

Prabhupāda: Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.

A hetedik versszakban pedig azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi. És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.

Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:

tad viddhi praṇipātena
paripraśnena sevayā
upadekṣyanti jñānina
tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ
(BG 4.34)

Tad viddhi praṇipātena. Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.

Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. Aztán tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.

Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.

Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.

Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.

Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):

„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.

Aztán?

Hölgy bhakta: „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”

Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.

„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”

Prabhupāda: Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”

Prabhupāda: Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”

Igen.

Hölgy bhakta: "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.

Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).

Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.

Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.

Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.

A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”

Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.

A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).

Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.

Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.

Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).

„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.

Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.

aśocyān anvaśocas tvaṁ
prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase
gatāsūn agatāsūṁś ca
nānuśocanti paṇḍitāḥ
(BG 2.11)

A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.

Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.

A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)

Prabhupāda: Kérdés van?

(szünet) Nincs kérdés? Igen?

Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?

Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?

Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.

Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?

Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.

Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.

Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).
Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.

A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”

Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.

Igen?

Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?

Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.

Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?

Prabhupāda: Hogyan?

Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”

Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.

Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).

Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).

Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.

Igen?

Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?

Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:

māṁ ca vyabhicāreṇa
bhakti-yogena yaḥ sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
(BG 14.26)

Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.

Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.

Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”

Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.

Igen?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Vezetők?

Hölgyvendég: Lelki vezetők.

Upendra: Lelki vezetők? Mit…

Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.

Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.

Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Énekeljetek.

Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T09:36:07Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-SEATTLE.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (''Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka'') (kīrtana)

… ''nirmatsarau pūjitau''

:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau''
:''lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau''
:''rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau''
:''pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ''
:''ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī''
:''dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau''
:''śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau''
:''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''

:''bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' (''prema-dhvani'') Nagyon szépen köszönöm.

(énekel) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.'' (a bhakták ismétlik)

:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-''
:''lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam''
:''lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ''
:''govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi''
:(Bs. 5.29)

'''Bhakták:''' (énekelnek) ''Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.''

'''Prabhupāda:''' Nos, ''govindam ādi-puruṣam,'' az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.

Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? ''Athāto brahma jijñāsā''. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.

Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: ''janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:

:''īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ''
:''sac-cid-ānanda-vigrahaḥ''
:''anadir adir govindaḥ''
:''sarva-kāraṇa-kāraṇam''
:(Bs. 5.1)

A ''sarva-kāraṇa-kāraṇam'' jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]).

Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. ''Kṛṣṇas tu bhagavān svayam.'' Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.

Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. ''Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.''

És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]):

„Én vagyok mindenki eredete.” ''Mattaḥ sarvaṁ pravartate:'' „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]). (szünet)

Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).

A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, ''vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau''... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.

'''Hölgy bhakta:''' Itt?

'''Prabhupāda:''' Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?

'''Hölgy bhakta:''' „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”

'''Prabhupāda:''' Igen. Olvasd.

'''Hölgy bhakta:''' „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”

'''Prabhupāda:''' Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.

'''Hölgy bhakta:''' „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”

'''Prabhupāda:''' „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?

'''Hölgy bhakta:''' „…hogy valóban tanult vagyok.”

'''Prabhupāda:''' „Tanult vagyok.”

'''Hölgy bhakta:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.

Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.

Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”

Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.

Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.

Olvasd tovább.

Hölgy bhakta: „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”
Prabhupāda: Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.

Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.

De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.

Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54).

Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.

Ez áll a Bhagavad-gītāban is.

brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
(BG 18.54)

A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”

Prabhupāda: Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).

Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.

A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.

A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.

Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.

Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”

A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).

Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.

Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.

Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, janma-mṛtyu-jarā-vyādhi. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”

Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”

Prabhupāda: Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.

A hetedik versszakban pedig azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi. És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.

Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:

tad viddhi praṇipātena
paripraśnena sevayā
upadekṣyanti jñānina
tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ
(BG 4.34)

Tad viddhi praṇipātena. Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.

Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. Aztán tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.

Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.

Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.

Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.

Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):

„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.

Aztán?

Hölgy bhakta: „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”

Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.

„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”

Prabhupāda: Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”

Prabhupāda: Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”

Igen.

Hölgy bhakta: "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.

Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).

Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.

Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.

Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.

A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”

Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.

A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).

Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.

Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.

Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).

„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.

Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.

aśocyān anvaśocas tvaṁ
prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase
gatāsūn agatāsūṁś ca
nānuśocanti paṇḍitāḥ
(BG 2.11)

A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.

Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.

A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)

Prabhupāda: Kérdés van?

(szünet) Nincs kérdés? Igen?

Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?

Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?

Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.

Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?

Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.

Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.

Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).
Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.

A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”

Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.

Igen?

Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?

Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.

Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?

Prabhupāda: Hogyan?

Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”

Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.

Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).

Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).

Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.

Igen?

Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?

Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:

māṁ ca vyabhicāreṇa
bhakti-yogena yaḥ sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
(BG 14.26)

Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.

Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.

Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”

Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.

Igen?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Vezetők?

Hölgyvendég: Lelki vezetők.

Upendra: Lelki vezetők? Mit…

Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.

Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.

Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Énekeljetek.

Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T09:18:29Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-SEATTLE.mp3</mp3player>

Prabhupāda: (Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka) (kīrtana)

… nirmatsarau pūjitau

śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau
rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau
pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ
ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī
dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
Prabhupāda: (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.
(énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. (a bhakták ismétlik)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-
lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam
lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
(Bs. 5.29)

Bhakták: (énekelnek) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.

Prabhupāda: Nos, govindam ādi-puruṣam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.

Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? Athāto brahma jijñāsā. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.

Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
anadir adir govindaḥ
sarva-kāraṇa-kāraṇam
(Bs. 5.1)

A sarva-kāraṇa-kāraṇam jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28).

Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam. Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.

Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.

És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8):

„Én vagyok mindenki eredete.” Mattaḥ sarvaṁ pravartate: „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). (szünet)

Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).

A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.

Hölgy bhakta: Itt?

Prabhupāda: Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?

Hölgy bhakta: „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”

Prabhupāda: Igen. Olvasd.

Hölgy bhakta: „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”

Prabhupāda: Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.

Hölgy bhakta: „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”

Prabhupāda: „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?

Hölgy bhakta: „…hogy valóban tanult vagyok.”

Prabhupāda: „Tanult vagyok.”

Hölgy bhakta: Igen.

Prabhupāda: Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.

Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.

Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”

Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.

Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.

Olvasd tovább.

Hölgy bhakta: „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”
Prabhupāda: Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.

Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.

De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.

Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54).

Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.

Ez áll a Bhagavad-gītāban is.

brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
(BG 18.54)

A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”

Prabhupāda: Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).

Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.

A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.

A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.

Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.

Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”

A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).

Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.

Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.

Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, janma-mṛtyu-jarā-vyādhi. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”

Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”

Prabhupāda: Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.

A hetedik versszakban pedig azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi. És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.

Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:

tad viddhi praṇipātena
paripraśnena sevayā
upadekṣyanti jñānina
tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ
(BG 4.34)

Tad viddhi praṇipātena. Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.

Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. Aztán tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.

Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.

Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.

Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.

Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):

„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.

Aztán?

Hölgy bhakta: „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”

Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.

„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”

Prabhupāda: Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.

Folytasd.

Hölgy bhakta: „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”

Prabhupāda: Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”

Igen.

Hölgy bhakta: "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.

Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).

Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.

Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.

Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.

A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”

Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.

A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).

Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.

Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.

Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).

„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.

Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.

aśocyān anvaśocas tvaṁ
prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase
gatāsūn agatāsūṁś ca
nānuśocanti paṇḍitāḥ
(BG 2.11)

A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.

Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.

A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)

Prabhupāda: Kérdés van?

(szünet) Nincs kérdés? Igen?

Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?

Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?

Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.

Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?

Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.

Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.

Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).
Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.

A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”

Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.

Igen?

Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?

Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.

Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?

Prabhupāda: Hogyan?

Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”

Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.

Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).

Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).

Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.

Igen?

Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?

Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:

māṁ ca vyabhicāreṇa
bhakti-yogena yaḥ sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
(BG 14.26)

Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.

Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.

Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”

Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.

Igen?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?

Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?

Upendra: Vezetők?

Hölgyvendég: Lelki vezetők.

Upendra: Lelki vezetők? Mit…

Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.

Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.

Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Énekeljetek. Énekeljetek.

Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T09:09:52Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-SEATTLE.mp3</mp3player>

680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

680925LE-SEATTLE – 1968. szeptember 25.

Prabhupāda: (Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka) (kīrtana)
… nirmatsarau pūjitau
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau
rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau
pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ
ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī
dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
Prabhupāda: (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.
(énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. (a bhakták ismétlik)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-
lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam
lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
(Bs. 5.29)
Bhakták: (énekelnek) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.
Prabhupāda: Nos, govindam ādi-puruṣam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.
Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? Athāto brahma jijñāsā. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.
Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:
īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
anadir adir govindaḥ
sarva-kāraṇa-kāraṇam
(Bs. 5.1)
A sarva-kāraṇa-kāraṇam jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28).
Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam. Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.
Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.
És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8):
„Én vagyok mindenki eredete.” Mattaḥ sarvaṁ pravartate: „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). (szünet)
Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).
A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.
Hölgy bhakta: Itt?
Prabhupāda: Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?
Hölgy bhakta: „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”
Prabhupāda: Igen. Olvasd.
Hölgy bhakta: „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”
Prabhupāda: Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.
Hölgy bhakta: „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”
Prabhupāda: „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?
Hölgy bhakta: „…hogy valóban tanult vagyok.”
Prabhupāda: „Tanult vagyok.”
Hölgy bhakta: Igen.
Prabhupāda: Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.
Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.
Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”
Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.
Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.
Olvasd tovább.
Hölgy bhakta: „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”
Prabhupāda: Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.
Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.
De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.
Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54).
Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.
Ez áll a Bhagavad-gītāban is.
brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
(BG 18.54)
A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.
Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.
Folytasd.
Hölgy bhakta: „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”
Prabhupāda: Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).
Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.
A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.
A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.
Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.
Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”
A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).
Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.
Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.
Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, janma-mṛtyu-jarā-vyādhi. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”
Folytasd.
Hölgy bhakta: „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”
Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.
Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”
Prabhupāda: Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.
A hetedik versszakban pedig azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi. És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.
Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:
tad viddhi praṇipātena
paripraśnena sevayā
upadekṣyanti jñānina
tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ
(BG 4.34)
Tad viddhi praṇipātena. Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.
Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. Aztán tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.
Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.
Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.
Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).
Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.
Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):
„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.
Aztán?
Hölgy bhakta: „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”
Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.
„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”
Prabhupāda: Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.
Folytasd.
Hölgy bhakta: „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”
Prabhupāda: Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”
Igen.

Hölgy bhakta: "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.
Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).
Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.
Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.
Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.
A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”
Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.
A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).
Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.
Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.
Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).
„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.
Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.
aśocyān anvaśocas tvaṁ
prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase
gatāsūn agatāsūṁś ca
nānuśocanti paṇḍitāḥ
(BG 2.11)
A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.
Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.
A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.
Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)
Prabhupāda: Kérdés van?
(szünet) Nincs kérdés? Igen?
Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?
Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?
Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.
Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?
Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.
Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.
Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).
Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.
A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).
Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”
Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.
Igen?
Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?
Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.
Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?
Prabhupāda: Hogyan?
Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”
Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.
Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).
Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).
Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.
Igen?
Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?
Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:
māṁ ca vyabhicāreṇa
bhakti-yogena yaḥ sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
(BG 14.26)
Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.
Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.
Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”
Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.
Igen?
Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?
Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?
Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?
Upendra: Vezetők?
Hölgyvendég: Lelki vezetők.
Upendra: Lelki vezetők? Mit…
Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.
Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.
Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)
Énekeljetek. Énekeljetek.
Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.
(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-06-05T09:07:15Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, Seattle]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680925_-_Lecture_TLC_-_Seattle|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680925LE-Seattle - 1968. szeptember 25.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680925LE-Seattle.mp3</mp3player>

680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

680925LE-SEATTLE – 1968. szeptember 25.

Prabhupāda: (Śrī Śrī Ṣaḍ-gosvāmy-aṣṭaka) (kīrtana)
… nirmatsarau pūjitau
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau
rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanānandena mattālikau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau
pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ
ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī
dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

bhaja-śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
Prabhupāda: (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.
(énekel) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. (a bhakták ismétlik)

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-
lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam
lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
(Bs. 5.29)
Bhakták: (énekelnek) Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi.
Prabhupāda: Nos, govindam ādi-puruṣam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredetit imádjuk. Meg kell találnotok az eredetit. Ezt nevezik filozófiának. A filozófia az eredeti keresését jelenti. Darśana. Szanszkritul ezt darśanának hívják: meglátni az eredetit, megtalálni az eredetit.
Nos, az eredeti információt a Vedānta-sūtra adja meg. Mi ez a kezdet? Athāto brahma jijñāsā. Kíváncsinak kell lennünk arra, hogy megértsük, mi ez a kezdet. Ez az, amire lehetőség nyílik az emberi létformában. Nem ismerjük a kezdetet. A tudósok azzal magyarázzák: "Talán", "Így volt; úgy volt", "Talán", "Lehet, hogy így volt." Ez nem magyarázat.
Nos. a közvetlen magyarázat... a Vedānta-sūtra nagyon szép magyarázatot ad arra, hogy mi az a kezdet. A Vedānta-sūtra azt mondja: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Az eredet (a kezdet) az, amiből minden megszületik. Ez az eredet. Meg kell tehát találnunk, hogy mi az a dolog, amiből minden megszületik. Kṛṣṇa az. A nagy bölcsek kikutatták, mi az eredet (kezdet). A Brahma-saṁhitāban pedig ez áll:
īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
anadir adir govindaḥ
sarva-kāraṇa-kāraṇam
(Bs. 5.1)
A sarva-kāraṇa-kāraṇam jelentése minden ok oka. Utánajártak. Tudományosan kiderítették, hogy Kṛṣṇa az eredet. A Śrīmad-Bhāgavatamban is le van írva: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28).
Különböző fajta Bhagavānok lehetnek, vagyis Istenség Személyiségei – nem különböző fajták, hanem különböző kiterjedések, kiáradások –, de Kṛṣṇa az eredet. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam. Kṛṣṇa kiterjedését úgy lehet megérteni, mint egy embert, aki otthon apa, férj, mint olyan, és amikor az irodában van, akkor főnök, vagy amikor hivatalnok, akkor titkár.
Egy ember így lehet különböző helyzetben, különböző körülmények között, mégis ugyanaz marad. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége, felveheti Viṣṇu, Nārāyaṇa, Govinda, vagy még sok másik alakját. De az eredeti forma az Kṛṣṇa. Kṛṣṇa tu bhagavān svayam.
És Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban is magyarázza Magát: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8):
„Én vagyok mindenki eredete.” Mattaḥ sarvaṁ pravartate: „Minden Belőlem árad ki, minden energia.” Ahogy a napkorongból is szüntelenül energiák áramlanak ki, akár a vízfolyások, és ebben az anyagi világban minden a napsütés által jön létre, hasonlóképpen a Kṛṣṇából áradó ragyogás elve, amelyet brahmajyotirnak neveznek, mindennek az eredete. Ezért kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). (szünet)
Ez a Kṛṣṇa-tudomány egy nagyon nagyszerű tudomány, és a Bhagavad-gītā nagyon szépen elmagyarázza ezt a Kṛṣṇa-tudományt, mindennek az eredetét. És ki kell használnunk a tudás e nagyszerű könyvét, a Bhagavad-gītāt. A Bhagavad-gītā már ismert a ti hazátokban; számos kiadása létezik. Ám sajnálatos módon a Bhagavad-gītāt néha félreértelmezik, és az embereket félrevezetik az eredet megértésében. Ezért van lehetőségünk kiadni a Bhagavad-gītāt a jelenlegi formájában. A Macmillan Companyra bíztuk az ügyet. Ők fogják kiadni a könyvet a jövő hónapban. Próbáljátok tehát megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle értelmezés nélkül. Akkor megértitek az eredetet (a kezdetet).
A Bhagavad-gītā megértésének folyamata nagyon szépen le van írva magában a Bhagavad-gītāban. És a tanítványi láncolatunkban a Ṣaḍ-gosvāmī, a hat Gosvāmī, akikhez az elején imádkoztam, vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau... nos, egy másik könyvet is kiadunk, „Az Úr Caitanya tanításai”-t. A nyomtatás befejeződött. Ez a könyv is a jövő hónapban jelenik meg. Kérni fogom néhányatoktól, hogy olvassák el az Úrnak szóló tanításokat... a Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításokat. Idejönne-e valaki? Te fogsz olvasni? Igen. Ülj le oda.
Hölgy bhakta: Itt?
Prabhupāda: Igen. Nyisd ki a huszonkilencedik oldalnál. (Az 1989-es magyar kiadásban ez a 66. oldalnak felel meg*) Mi a címe?
Hölgy bhakta: „Śrī Caitanya tanítja Sanātana Gosvāmīt.”
Prabhupāda: Igen. Olvasd.
Hölgy bhakta: „Azokból az utasításokból, amelyeket Śrī Caitanya adott Sanātana Gosvāmīnak, megérthetjük Isten tudományának azt a részét, amely Isten transzcendentális nagyságára, transzcendentális formájára, és az Isten iránti odaadó szolgálatra vonatkozik, ahol az Úr személyesen magyarázott el mindent Sanātana Gosvāmīnak. Ezek után Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől kérdezett.”
Prabhupāda: Kicsit lassabban olvass, hogy... és hangosabban, hogy mások is hallhassák.
Hölgy bhakta: „A következőképpen szólt: ’Alacsony sorban élő családban születtem, társaságom utálatos, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség legnyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjában szenvedtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulajdonképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok.’”
Prabhupāda: „Én…? Annyira ostoba vagyok, hogy elfogadom…?” Hogy van?
Hölgy bhakta: „…hogy valóban tanult vagyok.”
Prabhupāda: „Tanult vagyok.”
Hölgy bhakta: Igen.
Prabhupāda: Nos, ez a Sanātana Gosvāmī, akit korábban Dabira Khān néven ismertek, egy előkelő arisztokrata családban született, brāhmaṇa családban, és pénzügyminiszter volt Nawab Hussain Shah, Bengál akkori kormányzójának kormányában. Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt Indiát a pathanok, muszlimok kormányozták, és Bengáliában a kormányzót Nawab Hussain Shah néven ismerték. Kormánya alatt ez a Dabira Khān volt a pénzügyminiszter, testvére, Sākara Mallika pedig szintén a minisztérium minisztere volt.
Mindkét testvér nagyon magas pozícióban volt. Kiváló szanszkrit tudósok voltak a perzsa és az urdu nyelvben. A perzsák, az urduk, tudjátok, ezt a nyelvet beszélik Arábiában, a világnak azon a részén. Tehát nagyon jó tudósok voltak, nagyon arisztokrata családban születtek, és gazdag emberekkel, arisztokrata személyekkel barátkoztak. Mivel miniszterek voltak, egyetlen közönséges ember sem keveredhetett velük. Nos, ez volt az ő helyzetük. És amikor az Úr Caitanyával találkoztak, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a szolgálattól, és az Úr Caitanya mozgalmában a Kṛṣṇa-tudatot terjesztik.
Ezért ő lemondott a szolgálatról. A Nawab nagyon sajnálta. Nem tetszett neki, hogy le kellett mondania a szolgálatról, mert a Nawab erősen függött az ő jó szolgálatától. De úgy döntött, hogy „le kell mondanom”. Így hát valamilyen módon megszabadult a szolgálattól, és nagyon alázatosan közeledett az Úr Caitanyához. Most így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Nagyon alacsony származású vagyok, és a társaságom utálatos. És az emberek nagyon tanult személynek tartanak, és én el is fogadom, hogy nagyon tanult ember vagyok. De valójában nem vagyok az, mert nem tudom, mi vagyok.”
Ez egy nagyon szép kép, értitek? A Védák úgy parancsolják, ha valaki meg akarja érteni a transzcendentális tudományt, akkor olyan alázattal kell közelednie egy hiteles személyhez vagy egy lelki tanítómesterhez, mint amilyen alázattal Sanātana Gosvāmī közeledik hozzá. Nagyon előkelő arisztokrata családból származik, de azt mondja, hogy „nagyon alacsony rangúnak születtem”. Nagyon művelt ember, de azt mondja, hogy „az emberek művelt embernek mondanak, de valójában nem vagyok az.” Ezt tartja magáról.
Nos, miért állítja ezt? Erről lesz szó. Mert az igazi tanulás azt jelenti, hogy ismerjük meg önmagunkat. Ez az igazi tudás. Ez a tudás, hogy „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „ebből a családból származom”, „ennek a személynek az apja vagyok”, „annak a hölgynek a férje”, és ez meg az, megannyi megnevezés, ez nem az igazi tudás. Az igazi tudás önmagunk megismerésőt jelenti. Sanātana Gosvāmī azt tanítja, hogy „nem tudom, mi vagyok. Egyszerűen csak azonosítom magam ezzel a testtel. Ez nem igazi tudás.” Így mutatja be.
Olvasd tovább.
Hölgy bhakta: „Szolgádnak fogadtál el, és kiszabadítottál az anyagi élet rabságából. Most mond el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult létállapotban.”
Prabhupāda: Igen. Itt van egy dolog. Azt mondja: „Felszabadítottál engem. Most mondd meg, mi a kötelességem.” Ez nagyon fontos pont. A māyāvādī filozófusok szerint a felszabadulás a végső cél. Akárcsak Buddha filozófiájában a nirvána. A nirvána az anyagi lét megsemmisülését jelenti. Nirvána.
Úgy tartják, amikor megsemmisül ez az anyagi lét, az a végső cél. A māyāvādī filozófusok vagyis az imperszonalisták azt hiszik, hogy nemcsak az anyagi léttől kell megszabadulniuk, hanem a lelki síkban, a jñānamban kell maradniuk, egyszerűen abban a tudatban, hogy „Én lélek vagyok. Összeolvadtam a lélekkel.” Ez a céljuk.
De itt, Sanātana Gosvāmī a vaiṣṇava filozófiához tartozik. Ő azt mondja: „Mi a kötelességem most?” Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után nem válik minden üressé, vagyis a tevékenység ne szűnik meg. Nem. Igazából a tevékenység a felszabadulás után kezdődik. Jelenleg a tevékenységeink nem felszabadult tevékenységek. Jelenleg minden tevékenységünk feltételekhez kötött, de valójában én nem az vagyok... mert én lélek vagyok, ezért nem vagyok anyagi körülmények alatt. De valahogy most anyagi körülmények közé kerültem.
Ezt a Bhagavad-gītā ugyancsak elmagyarázza: brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54).
Amikor valaki valóban felszabadult, brahma-bhūtaḥ... azt brahma-bhūtaḥ-nak hívják. Amikor valaki nem felszabadult, azt jīva-bhūtaḥ-nak hívják. Akárcsak mi, hétköznapi élőlények, megjelölésekben gondolkodunk és testi felfogásban gondolunk mindenre. De valójában én nem ez a test vagyok. Nem anyag vagyok. Én egy lélek vagyok. Amikor ez a megértés bekövetkezik, az a felszabadulás pontja. És e felszabadulás után kezdődik el a valódi kötelesség.
Ez áll a Bhagavad-gītāban is.
brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām
(BG 18.54)
A felszabadulás azt jelenti, hogy nincs többé szorongás. A feltételekhez kötött állapotban mindig tele vagyunk szorongással, a felszabadult állapot pedig... éppen úgy, mint amikor egy embert láz támad meg, mindig szenved. Amint a láz elmúlik, felszabadul. Hasonlóképpen, az élet anyagi fogalma... amikor megszabadulunk az élet anyagi fogalmától, az a felszabadulásunk kezdete. Valójában a felszabadulást a felszabadult tevékenységek fogják fenntartani. Ez a Kṛṣṇa-tudat.
Amikor egy ember valamilyen betegségben szenved, nem tud szabadon cselekedni. Ám amikor kikerül a betegségből, akkor szabadon cselekedhet. A betegségből való kilábalás nem jelenti azt, hogy nem lesznek cselekedetek. A Buddha filozófiája és a Māyāvāda filozófia azt mondja, hogy a felszabadulás után a tevékenység megszűnik. Ez a Vaiṣṇava filozófia viszont azt mondja, hogy nem. A felszabadulás után az igazi tevékenység veszi kezdetét.
Folytasd.
Hölgy bhakta: „A felszabadulás kell, hogy tartalmazza a cselekvést is. Sanātana világosan mondja: »Megmentettél az anyagi léttől. Most, hogy felszabadultam, mi a kötelességem? Kérlek, magyarázd el nekem.« Sanātana tovább érdeklődött: »Ki vagyok én? Miért okoz nekem mindig gondot a háromféle szenvedés? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Én nem…«”
Prabhupāda: Itt egy újabb kérdés, hogy amikor... érdeklődésünknek arra kell irányulnia, hogyan lehet kijutni a háromféle szenvedésből. A feltételekhez kötött állapotban... akárcsak egy állat. Az állat mindig szenved. Ez tény. Mindenki tudja. Az embernél alacsonyabb élet szintjén minden állat mindig nagyon szigorú feltételek között él. Miért? Mi a különbség a civilizáció és a civilizálatlanság között? A különbség az, hogy az ő életük a leginkább feltételekhez kötött élet. A civilizált életben van egy csipetnyi felszabadulás (szabadság*).
Szóval... mit is állít? Igen. A háromféle szenvedés. A háromféle szenvedés minden létállapotban jelen van, de amikor az ember fejlődik vagy halad a tudásban, megértheti, hogy "állandóan a háromféle szenvedés hatása alatt vagyok". Mi ez a háromféle szenvedés? A szenvedések, amelyeket a minap magyaráztam el.
A háromféle szenvedés először is a testre és az elmére vonatkozó szenvedést jelenti, másodszor pedig a más élőlények által okozott szenvedéseket, és (harmadszor*) a természet vagy a felsőbbrendű lények által okozott szenvedéseket. Akárcsak a zord hideg vagy a rekkenő hőség, az éhínség vagy a földrengés. Ezek is szenvedések. Ez kívül esik az irányításunkon. Ezek tehát azok a szenvedések, amelyek kívül esnek az irányításunkon.
A testi betegségekre, mentális zavarokra a magunk módján találhatunk valamilyen gyógyírt. Elmehetünk egy pszichiáterhez, vagy elmehetünk egy orvoshoz, és kérhetünk gyógyszert, és megkönnyebbülhetünk. És ami a más élőlények által előidézett szenvedést jelenti, védelmet kereshetünk, megvédhetjük magunkat. De ami a félistenek, a daivák által okozott szenvedéseket illeti, nincs rá gyógymód.
Ha hirtelen földrengés van, ó, nincs rá gyógymód. Szenvedned kell. Ha hirtelen árvíz támad, nem tehetsz semmit. Ha hirtelen villámcsapás ér, nincs rá gyógyír. A háromféle szenvedés mindig jelen van, akár egy, akár kettő, akár három.
Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be: "Az emberek nagyon tanult személynek tekintenek, de én oly tanult vagyok, hogy azt sem tudom, miért szenvedek ettől a háromféle szenvedéstől." Ennek a kérdése fel sem merül. Valójában, amikor az emberek eljutnak annak megértéshez, akkor arról érdeklődnek: „Miért szenvedek a háromféle szenvedéstől…?”
A háromféle szenvedést a Bhagavad-gītā négy alapelvben foglalja össze: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).
Ha az ember valóban tanult és intelligens, akkor mindig látnia kell maga előtt, hogy négyféle szenvedés létezik. Melyek azok? Szenvedés a születéstől, szenvedés a haldoklás folyamatában, janma-mṛtyu, valamint szenvedés az öregségtől és szenvedés a betegségektől.
Nos, mi nagyon büszkék vagyunk a tudásunk fejlődésére, de valójában a szenvedés e négy alapelvére nincs megoldás. Nincs orvosság. Megpróbálják szabályozni a születési arányt, janma, de mégis, percről percre növekszik, a világ népessége növekszik. Hasonlóképpen, megpróbálják megmenteni az embereket a haláltól, de még mindig százával és ezrével halnak meg emberek. És megpróbálnak megszabadulni ettől az öregkortól – rengeteg gyógyszer, rengeteg kozmetikum van –, de az öregség folytatódik. És ami a betegséget illeti, sok kiváló minőségű gyógyszert fedezhetünk fel, de a betegségek nem szűnnek meg.
Szóval, nagyon intelligensnek kell lennünk (a tekintetben*), hogy nincs gyógymód erre a négyféle szenvedésre, janma-mṛtyu-jarā-vyādhi. És egy tanult embernek kérdezősködnie kell: "Van-e bármilyen gyógymód?" Sanātana Gosvāmī tehát így mutatkozik be az Úr Caitanya előtt: „Azt mondják rólam, hogy nagyon tanult ember vagyok. De annyira tanult ember vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok, és miért szenvedek ezektől a nyomorúságoktól, bár nem szeretek szenvedni.”
Folytasd.
Hölgy bhakta: „Nem tudom, hogyan tehetem fel a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes mondj el mindent, amire most szükségem lehet.”
Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.
Az Úrnak nagyon tetszett Sanātana alázatos viselkedése, ezért így szólt: „Már megkaptad az Úr Kṛṣṇa áldását.”
Prabhupāda: Itt… itt van még egy pont: Sanātana Gosvāmī úgy közeledett lelki tanítómesteréhez, az Úr Caitanyához, és úgy hódolt meg előtte, hogy lelki tanítómestere, az Úr Caitanya nagyon elégedett volt. Nos, a tanítványoknak ezekre a dolgokra kellene összpontosítaniuk: hogyan tegyék elégedetté a lelki tanítómestert. És Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyolc versszakot komponált a lelki tanítómesteréhez való imáiként.
A hetedik versszakban pedig azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, ha elégedetté tudod tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudod, hogy Isten, vagyis Kṛṣṇa is elégedett. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyaprasādān na gatiḥ kuto 'pi. És ha nem tudod elégedetté tenni a lelki tanítómesteredet, akkor tudnod kell, hogy merre tartasz; nem tudod, hová mész.
Sanātana Gosvāmī tehát valójában egy tanítvány elveit követte. Alázatos módon akarta elégedetté tenni az Úr Caitanyát. A lelki tanítómester kedvében járni azt jelenti, hogy alázatosan közeledünk hozzá, nem pedig kihívó hangulatban. A Bhagavad-gītā ezt így magyarázza:
tad viddhi praṇipātena
paripraśnena sevayā
upadekṣyanti jñānina
tad jñānaṁ tattva-darśinaḥ
(BG 4.34)
Tad viddhi praṇipātena. Ha meg akarod érteni a lelki tudományt, akkor olyan emberhez kell fordulnod, akinek teljesen meghódolhatsz. Ugyanis mindenki büszke: „Ó, ki taníthatna engem? Miért menjek lelki tanítómesterhez? Mindent tudok.” Ez az általános mentalitás. Ezért a Bhagavad-gītā azzal az útmutatással szolgál, hogy olyan személyhez kell fordulnunk, akinek teljesen meg tudunk hódolni.
Találnunk kell tehát egy hiteles lelki tanítómestert, akinek meghódolhatunk a büszkeségünkkel. Aztán tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A praṇiptena meghódolást jelent. Paripraśnena. Ha találunk ilyet, ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találjunk valakit, akinek meg tudunk hódolni, akkor kérdéseket kell feltennünk neki.
Sanātana Gosvāmī azt mondja: „Mi a helyzetem? Azt hiszem, nagyon tanult ember vagyok, nagyon arisztokratikus családban születtem, és így tovább, de valójában nem tudom, mi vagyok, mi a helyzetem.” Ez a paripraśna, a kérdezősködés. Meghódolás, kérdezősködés és sevayā. Ezt a választ szolgálatkész hangulatban kell elfogadni.
Ez tehát a három megoldás. Pusztán a kérdések nem fognak segíteni rajtunk. A kérdést olyan embernek kell feltenni, akinek teljes mértékben meghódoltál, és szolgáló mentalitással rendelkezel. Kihívó szellemben nem kérdezhetsz egy lelki tanítómestert vagy bárkit, aki szerinted hatalmasabb nálad. Azzal megtéveszted magad. Természetesen jogod van kérdéseket feltenni engedelmes módon, szolgálatkész hangulatban.
Sanātana Gosvāmī ezért a tanítványi láncolat igazi példája. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34). A Védákban is ugyanez az utasítás található meg. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).
Ha el akarod sajátítani ezt a transzcendentális tudományt, akkor egy nálad nehezebb emberhez kell fordulnod: guru. A guru nehezebbet jelent. Nem olyan emberhez kell menned, aki könnyebb nálad. Nehezebb. A nehezebb azt jelenti, hogy nehezebb a tudásban. Mindenhol ugyanezt magyarázzák. Sanātana Gosvāmī az ideális tanítvány, az Úr Caitanya pedig az ideális tanító, és meg kell tanulnunk, hogyan közelítsünk meg egy tanítót, és milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tanítónak.
Akárcsak Arjuna. Arjuna kezdetben barátságosan beszélgetett Kṛṣṇával, ahogy egy barát beszélget a barátjával. Ám amikor látta, a problémája olyan nagy, hogy baráti beszélgetésekkel nem oldható meg, komolyan kell mozzáállni, így ő is meghódolt, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7):
„Kedves Kṛṣṇám, mostantól lelki tanítómesteremként fogadlak el Téged, és meghódolok Neked. Kérlek, taníts engem.” És akkor Kṛṣṇa elkezdte tanítani. Ez a folyamata.
Aztán?
Hölgy bhakta: „És ezért már mindent tudsz, és mentes vagy az anyagi lét gyötrelmeitől.”
Caitanya később azt is elmondta, hogy Sanātana Kṛṣṇa kegyéből már Kṛṣṇa-tudatú volt, ezért mindenről alapos ismerettel rendelkezett.
„Mivel szerény bhakta vagy,” - mondta Caitanya – „csak azért kérdezel, hogy megerősítsem azt, amit már tudsz.”
Prabhupāda: Ez egy újabb pont. Még ha valaki azt gondolja is, hogy mindent tud, ennek ellenére a lelki tanítómester előtt üres lapként kell viselkednie, miszerint „Semmit sem tudok”. Ez a tanítvány jellemzője. Úgy kell közelednie a lelki tanítómesterhez, mintha semmit sem tudna.
Folytasd.
Hölgy bhakta: „Ez jellemző minden igazi bhaktára. A Nārada-bhakti- sūtra azt írja, hogy aki nagyon komolyan veszi fejlődését a Kṛṣṇa-tudatban, annak az Úr hamarosan teljesíti azt a vágyát, hogy megérthesse Őt. Az Úr azt mondta: »Te megfelelő vagy arra a feladatra, hogy megvédelmezd az Úr odaadó szolgálatát” – folytatta Caitanya. „Ezért kötelességemnek tartom, hogy utasításokkal lássalak el Kṛṣṇa tudományáról.«”
Prabhupāda: Van még egy szempont, hogy ne elhamarkodva fogadjunk el valakit lelki tanítómesternek. Ugyanakkor a lelki tanítómesternek sem szabad senkit azonnal tanítványának elfogadnia. Sanātana Gosvāmī bizonyságot tesz arról, hogy alkalmas tanítvány, és az Úr Caitanya elfogadja őt, mondván: „Te pont a megfelelő személy vagy; ezért elfogadlak téged tanítványomnak, és tanítani foglak a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.”
Igen.

Hölgy bhakta: "Mindent elmagyarázok neked lépésről lépésre.
Annak a tanítványnak, aki egy lelki tanítómesterhez közeledik, kötelessége, hogy tudakozódjék eredeti és állandó helyzete felől. Sanātana, hogy megerősítse tudását lelki helyzetéről, már előzőleg megkérdezte: ’Ki vagyok és, s miért szenvedek az anyagi világ háromféle problémájától?” E három problémát ādhyātmika, ādhibhautika és ādhidaivika névvel jelölik (SB 6.15.25).
Az ādhyātmika azokra a bajokra utal, amelyeket at elme és a test okoznak. Az élőlényeknek néha a teste szenved, néha pedig az elméje. Mindkettőt az ādhyātmika problémáihoz sorolhatjuk. Ezeket a bajokat már születésünk előtt, az anyaméhben is tapasztalhatjuk. Amint azt jól tudjuk, sok olyan baj ér bennünket, melyek kihasználják emeberi testünk gyenge természetét, s így okoznak fájdalmat.
Azokat a szenvedéseket, amelyeket más élőlények okoznak, ādhibhautikának nevezzük. Ezek az élőlények nem szükségszerűen nagyok, lehetnek parányiak is – pl. a tetvek -, mégis képesek arra, hogy fájdalmat okozzanak az alvó embernek. Sok olyan jelentéktelennek tűnő élőlény van, amely fájdalmat tud okozni az embernek, például a svábbogár. Más bolygókon született élőlények is okozhatnak problémát nekünk. Az ādhidaivika névvel jelölt bajok a felsőbb bolygók félistenei által létrehozott katasztrófák. Néha a hidegtől szenvedünk, néha a melegtől, villámoktól, földrengéstől, tornádótól, szárazságtól vagy más természeti katasztrófáktól. Bármelyik probléma forduljon elő, akár csak az egyik, akár a három kombinációja, mi mindenféleképpen szenvedünk.
Sanātana tudakozódása nagyon intelligens:’Mi az élőlények helyzete? Miért kell örökké szenvedniük a három bajtól?’ Sanātana belátta gyengeségét. Az emberek nagy tudósnak ismerték (valóban, szanszkrit tudós is volt), és ő, bár elfogadta a tudós megjelölést, tulajdonképpen nem volt tisztában igazi helyzetével és azzal, miért kell szenvednie a háromféle bajtól.
A lelki tanítómesterhez való közeledés nem csak szokás, hanem szükséges is azok számára, akik komolyan tudatában vannak az anyagi problémáknak, és meg akarnak szabadulni azoktól. Az ilyen személynek kötelessége, hogy közeledjen egy lelki tanítómesterhez. Ehhez hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bhagavad-gītában: amikor Arjunát …”
Prabhupāda: Igen, ez egy nagyon fontos szempont, hogy a lelki tanítómestert nem szabad divatból elfogadni. Valaki úgy vélekedik, hogy „Mindenkinek van lelki tanítómestere, tehát nekem is lehet lelki tanítómesterem.” Vagy „Tarthatok egy lelki tanítómestert kedvencként.” Pont úgy, ahogy valaki kutyát vagy macskát tart. Tehát azt is akarja, hogy „Valakinek a lelki tanítómesteremnek kell lennie, és bármit parancsolok neki, azt fogja tenni.” Az ilyen divatos lelki tanítómester hasznavehetetlen.
A Śrīmad-Bhāgavatam meghatározza, hogy kinek van szüksége lelki tanítómesterre. Ezt így fogalmazza meg: tasmād guruṁ prapadyeta (SB 11.3.21).
Tasmād. A tasmād jelentése „ezért”. „Ezért lelki tanítómesterhez kell fordulni.” Mi az a „ezért”? Jijñāsuḥ śreya uttamam. Ha valaki valóban kíváncsi a lelki létezésre, akkor lelki tanítómesterre van szüksége. Egy lelki tanítómester nem azt jelenti, hogy megtanít arra, hogyan tartsd fitten a tested, hogyan csökkentheted a zsírpárnáidat, hogyan maradhatsz fiatal, és sok más ostobaságot. Ez nem a lelki tanítómester feladata.
Bárhogyan is próbálod fitten tartani a tested, meddig fogod azt megőrizni? Amint megszületsz, a halál is veled együtt születik meg. Tegyük fel, hogy egy ember huszonöt éves. Ez azt jelenti, hogy már huszonöt éve halott. Tehát nem tudod megvédeni magad a haláltól, viszont nagyon erőssé és kövérré válhatsz.
Ezért kezdődik a valódi oktatás, a valódi lelki tudás úgy, ahogy a Bhagavad-gītā is mondja. A Bhagavad-gītā... a Bhagavad-gītā kezdete ott van, amikor Arjuna meghódolt Kṛṣṇának; Ő azonnal azt mondta: "Kedves Arjunám, nagyon tanult embernek adod ki magad, de te vagy az első számú bolond." Miért? "Mert ezzel a testtel azonosítod magad." Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11).
„Kedves Arjunám, úgy beszélsz, mint egy nagyon művelt ember, de a testeddel kapcsolatos dolgokon keseregsz.” Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Valójában annak, aki művelt, nincs szüksége arra, hogy a testtel kapcsolatos dolgokon keseregjen, legyen az élő vagy holt.
Tehát a civilizáció materialista útján az egész oktatási folyamat a testre alapozódik, arra, hogyan tartsuk fitten a testet, hogyan kerüljük el a halált, hogyan kerüljük el a betegségeket. Pusztán a testre összpontosul. A Bhagavad-gītā ezért azonnal elutasítja az életnek ezt a testi felfogását.
aśocyān anvaśocas tvaṁ
prajṣā-vādāṁś ca bhāṣase
gatāsūn agatāsūṁś ca
nānuśocanti paṇḍitāḥ
(BG 2.11)
A paṇḍitāḥ azt jelenti, hogy a tanultak, akikre ez a test nem hat, legyen akár élő, akár halott. Ez azt jelenti, hogy az embernek kíváncsinak kell lennie, hogy többet megtudjon a testben lakozó lélekről. Ez az igazi tudás.
Aki kíváncsi a tudás megértésére, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Nem arra, aki fitten akarja tartani ezt a testet, vagy csökkenteni akarja a zsírt. Nem. Számára nincs szükség lelki tanítómesterre. Elmehet orvoshoz vagy szakorvoshoz. Ennyi az egész. Ő tanácsot tud adni. Mi értelme lelki tanítómesterhez fordulni? A lelki tanítómester jelentése jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Aki taníthatja nektek a legmagasabb áldást, az a lelki tanítómester.
A következő találkozón fogjuk ezt megbeszélni. Ez nagyon érdekes, és hasznotokra válik, ha eljöttök és meghallgatjátok.
Bhakták: Hare Kṛṣṇa. (felajálják hódolatukat)
Prabhupāda: Kérdés van?
(szünet) Nincs kérdés? Igen?
Jaya-gopāla: Prabhupāda? Manapság oly sokan állítják, hogy megtalálták az Abszolútot, és a saját módjukon lelki tanítómesternek tartják magukat. Honnan lehet tudni, hogy ki a hiteles lelki tanítómester?
Prabhupāda: Igen. Mi a te elképzelésed a hiteles lelki tanítómesterről?
Jaya-gopāla: Az, aki képes tanítani az Abszolútról.
Prabhupāda: Egy lelki tanítómester... pont úgy, ahogy Kṛṣṇa egy lelki tanítómester, és az Úr Caitanya egy lelki tanítómester. Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak adott tanításáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az Úr Caitanya a lelki tanítómester. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāra tanítja Arjunát. Ezért semmi nehézség megérteni, hogy ki a lelki tanítómester. Van-e bármilyen nehézség ebben? Mert látjuk, hogy az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīt, Kṛṣṇa pedig Arjunát tanítja. Tehát, mind az Úr Caitanya, mind Kṛṣṇa lelki tanítómesterek. Van-e bármilyen nehézség a megértésben?
Bárki tehát, aki az Úr Caitanyát és Kṛṣṇát képviseli, az lelki tanítómester. Ennyi az egész. Bárki, aki pontosan azt mondja, amit az Úr Caitanya mondott, pontosan azt, amit Kṛṣṇa mondott, az lelki tanítómester. Pont úgy, mint egy tanár, aki azt mondja: „Sikeresen letettem a dipolavizsgát.” Mi a bizonyíték erre? Ez azt jelenti, hogy ha pontosan úgy beszél, mint azok, akik sikeresen letették a diplomavizsgát, akkor ő diplomás. Az orvos, akit az orvosi egyetemen más orvosok is jóváhagytak, az orvos.
Hasonlóképpen, ha meg akarod állapítani, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod egy szokásos lelki tanítómestert, Kṛṣṇát és az Úr Caitanyát, és hasonlókat. Még az Úr Jézus Krisztus is... az Úr Buddha is lelki tanítómesterek, de más körülmények között működtek. Ez más dolog. Ám, ha tudni akarod, hogy ki a lelki tanítómester, akkor meg kell vizsgálnod, hogy pontosan úgy beszél-e, mint egy hiteles lelki tanítómester.
Śrī Narottama dāsa Ṭhākura elmagyarázta, ki a lelki tanítómester. Mit mondott? Azt mondja: sādhu śāstra guru vākya tinete kariyā aikya (Prema-bhakti-candrikā).
Ha haladni akarsz a lelki tudományban, akkor ezt a három dolgot kell megvizsgálnod. Mit? Sādhu, szent ember. Sādhu, śāstra, szentírások és lelki tanítómester.
Nos, tegyük fel, hogy tudni akarod, ki a lelki tanítómester. Akkor meg kell vizsgálnod, úgy beszél-e, mint más szentek, és követi-e a szentírásokat. Sādhu śāstra. Egy lelki tanítómestert úgy kell megvizsgálnod, hogy a szentírások utasításai szerint beszél-e, más szentek szerint beszél-e.
A világban, bárhová is mész, a mérvadó lelki tanítómester – vegyük az Úr Jézus Krisztust, Buddhát, Śaṅkarát, Rāmānujācāryát vagy Caitanyát – senki sem fogja azt mondani, hogy ezekhez alkalmazkodsz, és aztán békésen élsz. Mindenki azt fogja mondani, hogy el kell fojtanod ezt az anyagi létet. Buddha azt mondja, nirvāṇa, Śaṅkara azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā, Kṛṣṇa pedig azt mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).
Az Úr Jézus Krisztus azt mondja: „Isten országába kell menned. Pusztán kövess engem.”
Senki sem mondja azt, hogy „Hozzunk létre Egyesült Nemzeteket, tűzzünk ki több ezer zászlót, legyen béke és jólét, és folyjon a háború a világ bármely részén.” Az nem lelki tanítómester. A lelki tanítómester azt jelenti, hogy az anyagi világon túli másik világ iránt érdeklődik. Ez a lelki tanítómester.
Igen?
Hölgyvendég: Akkor mit jelent a mester?
Prabhupāda: A mester jelentése: aki a tudomány mestere. Ennyi az egész. Neki mindent tudnia kell a lelki életről. Ez a mester.
Hölgyvendég: Nem sokféle sík van a mesteri létben?
Prabhupāda: Hogyan?
Upendra: „Nem sokféle sík van a mesteri létben?”
Prabhupāda: Igen, van. De a fejlődéseddel el kell fogadnod a standard platformot. Ahogy valaki elfogad valakit mesterének, az a saját mentalitása szerint van. És ha valaki valaki mást fogad el mesterének, akkor az pedig az ő mentalitása szerint történik. De a legmagasabb, a védikus irodalom szerint, Kṛṣṇa a legfelsőbb mester.
Mert minden ācārya, a védikus tökéletesség összes lelki tanítómestere, akárcsak az elmúlt években Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya és Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, mindannyian Kṛṣṇát fogadták el legfelsőbb lelki mesterükként. Mindannyian. Még Śaṅkarācārya is, aki imperszonalista, mégis elfogadta Kṛṣṇát. Sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa (SB 1.3.28).
Azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Ezt említi az ő Bhagavad-gītā magyarázatában. És nem beszélve a vaiṣṇava ācāryákról, ők elfogadják. És Caitanya Mahāprabhu azt mondja: yāre dekha tāre kaha kṛṣṇa-upadeśa (CC Madhya 7.128).
Ha lelki tanítómesterré akarsz válni, akkor próbáld meg terjeszteni az Úr Kṛṣṇa tanításait. Legalábbis, ami minket illet, a Kṛṣṇa-tudatot, a mi ideális lelki tanítómesterünk Kṛṣṇa.
Igen?
Upendra: Swāmījī, valaki odajött hozzám, és a Kṛṣṇa-tudatról beszélgettünk. Azt mondtam, hogy Kṛṣṇa megközelítéséhez tisztának kell lenni, de ő azt kérdezte: "Mi a tisztaság?" El tudnád magyarázni ezt technikailag? Mi a tisztaság?
Prabhupāda: Igen. A tisztaság azt jelenti, hogy a lelki síkon állunk. Ez a tisztaság. Az anyagi síkon nincs tisztaság. A Bhagavad-gītā szerint a tisztaság mércéje a lelki síkon való állást jelenti, amit brahma-bhūtaḥnak hívnak. Brahma-bhūtaḥ. Kṛṣṇa erről a tisztaságról beszél:
māṁ ca vyabhicāreṇa
bhakti-yogena yaḥ sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
(BG 14.26)
Ez a Brahman-megértés, vagyis a Brahman-szinten való elhelyezkedés a tisztaság. Hogyan lehet elérni a tisztasági eme szintjét? Kṛṣṇa azt mondja, „aki odaadó szolgálatot végez Nekem mindenféle eltérés nélkül”, ami huszonnégy órában Kṛṣṇa-tudatot jelent, „az tiszta”. Ő tiszta. Ha mindig, állandóan Kṛṣṇa-tudatban tudsz maradni, mindig Kṛṣṇára gondolva, akkor tiszta vagy. Egyébként... Kṛṣṇa-tudat vagy Isten-tudat, nincs különbség köztük.
Szóval, akár, ha mindig kapcsolatban maradsz a tűzzel, felhevült vagy – nincs lehetőség arra, hogy hideg legyél –, hasonlóképpen, ha mindig Kṛṣṇa-tudatban vagyis Isten-tudatban vagy, akkor tiszta vagy. Ezért tanácsoljuk azt tanítványainknak: „Énekeld a Hare Kṛṣṇát.” Amint ezt a hangot énekled, „Kṛṣṇa”, azonnal kapcsolatba kerülsz Kṛṣṇával. Ezért te… tisztán tartod magad. Világos? Igen.
Próbálj meg tehát Kṛṣṇa-tudatban maradni mindenféle eltérés nélkül. Akkor tiszta maradsz. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14).
(szakadás) Nagyon nehéz kiszabadulni ebből a māyāból, szennyeződésből. Nagyon nehéz. Mām eva ye prapadyante: „De aki teljes önátadással tartja a kapcsolatot Velem”, māyām etāṁ taranti te, „az kiszabadult māyā karmai közül.”
Tehát, ahogy létezik antiszeptikum, úgynevezett oltás, hogy megvédd magad a szennyeződéstől… járvány van, és a kormányrendelet értelmében mindenkit beoltanak, „Vedd fel ezt az oltást… így megőrzöd a…” Ez anyagi módja annak, hogy megvédd magad a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha mindig a Kṛṣṇa-tudat lelki megértésében maradsz, tiszta maradsz.
Igen?
Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?
Upendra: Mik akkor a vezetők? Megismételnéd újra a kérdést?
Hölgyvendég: Mik akkor a vezetők? Ők is az érzékek urai?
Upendra: Vezetők?
Hölgyvendég: Lelki vezetők.
Upendra: Lelki vezetők? Mit…
Prabhupāda: Igen. Senki sem lehet lelki vezető, amíg nem ura az érzékeknek. Ezért a lelki vezetőt svāmīnak vagy gosvāmīnak hívják. A svāmī jelentése, aki az érzékek ura. Nem az érzékek szolgája. Általában az emberek az érzékek szolgái.
Aki az érzékek urává lesz, az lehet lelki tanítómester. Különben nem.
Rendben. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (a bhakták felajánlják hódolatukat)
Énekeljetek. Énekeljetek.
Mādhavī-latā, te énekelj. Énekelsz? Te. Add át Mādhavīnak, Mādhavīnak. Jól van.
(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják) (vége)

Category:HU/680914 - Leckerészlet - San Francisco

2026-06-05T09:02:09Z

Istvan:

Category:HU/680914 - Leckerészlet - San Francisco

2026-06-05T08:54:52Z

Istvan:

Category:HU/680913 - Lecke BS 5.29-30 - San Francisco

2026-06-04T18:40:11Z

Istvan:

Category:HU/680913 - Lecke BS 5.29-30 - San Francisco

2026-06-04T18:14:34Z

Istvan:

Category:HU/680913 - Lecke BS 5.29-30 - San Francisco

2026-06-04T18:10:11Z

Istvan:

Category:HU/680913 - Lecke BS 5.29-30 - San Francisco

2026-06-04T18:09:04Z

Istvan:

Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

2026-06-02T18:50:39Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680912_-_Lecture_SB_06.01.06-15_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680912SB-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 12.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680912SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''oṁ ajñāna-timirāndhasya''
:''jñānāñjana-śalākayā''
:''cakṣur unmīlitaṁ yena''
:''tasmai śrī-gurave namaḥ''

:''śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ''
:''sthāpitaṁ yena bhū-tale''
:''svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ''
:''dadāti sva-padāntikam''

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja beszélgetéseiről értekezünk. A kérdés az, hogyan lehet felszabadulni a pokoli élet nyomorúságos állapota alól. A természet kétféle illuzórikus módszerrel rendelkezik: az egyik az energia befedése, a másik az energia elvetése. A természet kétféleképpen hat ránk. Valaki gondolhatja, "Itt egy szép mozgalom, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Hadd vegyek részt ebben." És a természet azt diktálja: "Miért mennél oda? Ne menj oda. Jobb, ha így élvezed." Ez az energia elvetése. Letéríti az útról.

A másik pedig az energia befedése. Az energia befedése azt jelenti, hogy egy személy vagy egy élőlény a legszörnyűbb állapotban lehet, mégis azt hiszi, hogy boldog. Boldog. Ahogy sok barátodat láthattad már betegen az ágyban. És ha meglátogatod, "Hogy érzed magad?", azt fogja mondani: "Igen, jól vagyok." Betegség. Vajon mi értelme van ennek a „Jól vagyok”-nak? Ez viszont az energia befedése.

Tehát, bárki, egy… még… egy kutya is, olyan szörnyű állapotban van, mégis örömteli. Azt gondolja: „Nagyon boldog vagyok.” Egy disznó, (vagy*) bármilyen állat… mi emberek vagyunk; jobb életfeltételeket kaptunk. Az állatoknak a természet nem adott ennyi könnyítést, mégis boldognak érzik magukat. Ha azt mondjuk, természetesen, valaki sajnálkozhat, de ez a természet törvénye. Tehát bármilyen szörnyű állapotban is legyen, az ember boldognak érzi magát.

Ez a kétféle dolog tehát párhuzamosan zajlik. Ám valójában mindenki, aki ebben az anyagi testben van bezárva, boldogtalan. Ez az egész anyagi létezés összegzése és lényege. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll (CC Antya 4.176): ''dvaite bhadrābhadra sakale samān''.

A kettősségek világában, vagyis ebben az anyagi világban mindennel kapcsolatban, amit létrehoztunk, ez a felfogás, hogy „Ez nagyon szép, és ez meg nem szép” – ez „rossz” vagy „jó” –, erre azt mondja, hogy ez csupán mentális koholmány. Valójában nincs itt semmi jó. Az embernek nagyon pesszimistának kell lennie. Különben az anyagi természettel kapcsolatos tudatlanság sötétségében kell maradnia.

Az embernek teljesen meg kell értenie, hogy ennek az anyagi világnak egy nagyon bizonytalan állapotában vagyunk... mert nincs információnk arról, hogy létezik boldog élet, örök élet, áldott élet. Erről nincs információnk. Azt gondoljuk: „Az élet ilyen. Igazítsuk be a dolgokat annyira, amennyire csak lehetséges.” Ez az anyagi energia befedő energiája. Parīkṣit Mahārāja tehát ezt kérdezi:

:''adhuneha mahā-bhāga''
:''yathaiva narakān naraḥ''
:''nānogra-yātanān neyāt''
:''tan me vyākhyātum arhasi''
:([[HU/SB 6.1.6|SB 6.1.6]])

„Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan szabadulhat meg az ember az élet pokoli állapotától.” Nemcsak addig vagyunk nagyon boldogtalanok, amíg élünk; a halál után is számos nyomorúságos, pokoli állapot vár ránk. A lélek vándorlása egyik testből a másikba úgyszintén nagyon nyomorúságos állapot. És egy kutya vagy disznó testében lenni ugyancsak egy fajta lealacsonyodás. És még az emberi testben is, az anya méhében, ez is nagyon nyomorúságos állapot.

Ez a gyerek, ez a kisgyerek tiltakozik, hogy „Nem vagyok kényelmes helyzetben. Anya, fogadj el engem így.” Ezért az anya megpróbálja kielégíteni őt. Szóval, mindig, mindig. Meg kell érteni, hogy amíg ebben az anyagi világban vagyunk, a nyomorúság folytatódni fog. Szóval, egy nagyon intelligens kérdés: „Hogyan lehet kijutni ebből a nyomorúságos életből?”

Így válaszolt:

:''na ced ihaivāpacitiṁ yathāmhasaḥ''
:''kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ''
:''dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti''
:''ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ''
:([[HU/SB 6.1.7|SB 6.1.7]])

Śukadeva Gosvāmī azt mondta: „Már jellemeztem a pokoli állapotok különböző fajtáit. Amíg valaki nem vezekel bűnös életéért, addig el kell szenvednie ezt a pokoli, feltételekhez kötött életet.”

:''tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau''
:''yateta mṛtyor avipadyatātmanā''
:([[HU/SB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mielőtt meghal, vezekeljen bűnös cselekedeteiért. És milyen példát hoz fel erre?

:''doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā''
:''bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit''
:([[HU/SB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Amikor valaki beteg, amennyiben nem kezdi meg azonnal a megfelelő kezelést, a betegség súlyosbodhat és halálos kimenetelű lehet. Mindenki tudja ezt, hogy amikor valaki beteg, a betegség bűnös állapotot jelent. A betegség szenvedést jelent, a szenvedés pedig bűnös... a bűnös cselekedetek visszahatása. Az előírás értelmében az ember orvoshoz megy a betegsége kezelésére – különben az végzetes lehet –, hasonlóképpen kell jóvátennie a bűnös cselekedeteit, ahogyan azokat a különböző szentírások előírják. Ez az előírás.

Cāṇakya Paṇḍita ślokájában azt mondja, hogy három dolgot nem szabad elhanyagolni. Melyek ezek? Tűz, adósságok és betegség. Tegyük fel, hogy itt ülsz, és van egy kis tűz a sarokban, néhány cigarettacsikk vagy valami hasonló. Nem szabad elhanyagolni. Soha ne gondold azt, hogy: „Ó, ez egy kis tűz. Magától kialszik.” Nem.

Bármikor hevesen fellángolhat. Szóval, a tüzet nem szabad elhanyagolni. Hasonlóképpen, az adósságokat sem. Ha valaki azt gondolja: „Ó, itt van ez a száz, ezerdollár, amivel tartozom. Jól van, gondoskodni fogok róla.” Néhány év múlva ez az összeg ötezer dollárra is felemelkedhet. Hasonlóképpen, a betegségek is. Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Ó, ez semmi. Magától helyrejön.” Nem. Az utasítás ugyanaz. Szóval, nem szabad elhanyagolnunk.

A Manu-saṁhitāban az áll, hogy ha egy ember gyilkos, erről van gyakorlati tapasztalatunk, a király halálra ítéli. A Manu-saṁhitā úgy tartja, hogy ez előnyös. Jó neki. Minden országban és minden törvényben előnyös az „Élet az életért”. Ugyanis, ha ebben az életben felakasztják, akkor a következő életben nem kell szenvednie. Minden bűnös visszahatás véget ér az akasztással. Ezért minden államban, és különösen a Manu-saṁhitāban, azt mondják, hogy az a király kegye, ha valakit gyilkos bűnös cselekedeteiért felakasztanak. Úgy kell tekinteni, hogy ez a király kegye.

Mivel tehát bármiért szenvednünk kell... pont úgy, mint amikor több ételt eszünk, akkor szenvednünk kell – emésztési zavarok vagy valami más miatt. Ez a természet törvénye. Vagy óvatosnak kell lenni, vagy ha valamilyen bűnös reakció lép fel, akkor, úgy mondanám, vészhelyzetnek kell tekinteni, és gondoskodni kell róla. Különben a szenvedés fokozódni fog. Śukadeva Gosvāmī ezért tanácsolja azt ...

Indiában még mindig az a gyakorlat, ha valaki bűnös cselekedetet követ el, akkor egy tanult paṇḍitához, brāhmaṇához fordul: „Uram, én ezt a dolgot követtem el. Mivel tehető jóvá?” Ő előír valamit. Természetesen, ez egy üzlet is. (kuncogás) De valójában jóvá kell tenni. Ez Śukadeva Gosvāmī állítása.

Nos, a király nagyon intelligens. A következő kérdést teszi fel:

:''dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpaṁ''
:''janānn apy ātmano 'hitam''
:''karoti bhūyo vivaśaḥ''
:''prāyaścittam atho katham''
:([[HU/SB 6.1.9|SB 6.1.9]])

:''kvacin nivartate 'bhadrāt''
:''kvacic carati tat punaḥ''
:''prāyaścittam atho 'pārtham''
:''manye kuṣjara-śaucavat''
:([[HU/SB 6.1.10|SB 6.1.10]])

Nagyon intelligens kérdés. „Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī, megértem, hogy az embernek gondoskodnia kell a bűnei visszahatásáról, és jóvá kell azt tennie a śāstrákban leírtak szerint. De a kérdésem az, hogy” ''dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpam'' – „az ember látja, hogy e bűnös cselekedet miatt szenved.” ''Dṛṣṭa''.

A dṛṣṭa valójában személyes tapasztalatot jelent, szemtől szemben. Hogyan lehetséges ez? Egy ember megölt valakit, meggyilkolt, és fel fogják akasztani. Ezt mindenki látja. Akkor ő miért követi el ugyanazt? Látta, „a barátom gyilkosságot követett el”, vagy felejtsük el a gyilkolást, „valami mást követett el, ami az állam törvényei ellenében van, és megbüntették.”

Tehát, ''dṛṣṭa-śruta''. A dṛṣṭa látást, a śruta pedig hallást jelent. Pont úgy, ahogy te is hallasz. Mindannyian hiteles szentírásokból hallunk. Ezt śrutának, śrutinak, hallásnak hívják. Nem ebből a szentírásból. Mindenki hallotta már, hogy ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe kerülsz. Lehet, hogy nincs gyakorlati tapasztalatom, de hallottam, és látom is, hogy ez az ember lopott, és börtönbe kerül. Letartóztatja a rendőrség, és bemegy (a börtönbe*). Tehát, ''dṛṣṭa-śruta''. Az ember hallja, és gyakorlatilag látja is.

''Dṛṣṭa-śrutāṁ yat pāpam'', ha valaki bűnös cselekedeteket követ el, és más látja, és ő is látja, és hallotta a szentírásokból, mégis, ''janānn apy ātmano 'hitam. Ātmano,'' tudja, hogy „Ez nem jó nekem.” Ātmanā, ātmanā jelentése, a léleknek. A lélek szenved, és a gyakorlatban látja, hogy „Ez nem jó nekem”. Az „Én” azt jelenti, hogy én, mint lélek. Mivel oly rengeteg életformán kell keresztülmennem vagy vándorolnom, tudja ezt.

Hallotta tehát a szentírásból, látja, hogy van szenvedés. ''De karoti bhūyo vivaśaḥ'' ([[HU/SB 6.1.9|SB 6.1.9]]): mégis elköveti ugyanazt a bűnt, ''vivaśaḥ''. A vivaśaḥ jelentése, mintha valaki kényszerítené rá. Valami kényszeríti. Egy tolvaj lopott, és börtönbe került. Szenved, és azt gondolja, hogy „Legközelebb nem cselekszem így. Ez nagyon balhés.” Ám amint kijön, újra elköveti ugyanazt.

Van egy nagyon szép közmondás. Bengáliul úgy mondják, hogy amikor egy nőnek fájdalmai vannak a vajúdás folyamán, amikor gyermeket szül, arra gondol: „Legközelebb soha nem fogok teherbe esni.” De utána (nevetve) újra teherbe esik. Értitek? Ismeri a szüléssel járó nehézségeket, és megígéri: „Legközelebb…” Természetesen manapság nagyon sok fogamzásgátló módszer létezik. De ez csak egy közmondás.

Nos, egy beteg ember orvoshoz fordul. Krónikus betegségben szenved. Tudja az okát. Az orvos azt mondja: „Ezt tetted, ezért szenvedsz.” De a gyógyulás után újra ugyanazt teszi. Miért? Ez az igazi probléma. Miért teszi ezt? Látta, megtapasztalta.

Ezért mondja Parīkṣit Mahārāja: ''kvacin nivartate 'bhadrāt.'' Ilyen tapasztalatokkal, hallva róla és látva, néha visszafogja magát: „Nem, ezeket a dolgokat nem fogom megtenni. Ez nagyon problémás. Legutóbb nagyon sok bajom származott belőle.” ''És kvacic carati tat punaḥ,'' és néha újra elköveti ugyanazt a hibát.

:''prāyaścittam atho 'pārthaṁ''
:''manye kuñjara-śaucavat''
:([[HU/SB 6.1.10|SB 6.1.10]])

„Ezért, kedves uram, úgy vélem, ez az úgynevezett vezeklés haszontalan.” Haszontalan. Mivel elvégzi az előírt vezeklést, tételezzük fel, hogy megszabadul a bűntől, akkor miért követi el újra? Ezért azt mondja: ''manye kuñjara-śaucavat.''

Ő nagyon szép példát hoz fel – ''kuñjara-śaucavat''. A kuñjara elefántot jelent. A ti hazátokban nem látni elefántot. Mi... Indiában láttunk. Manapság már nem. Mégis vannak, de ötven évvel ezelőtt sok elefánt volt. Különösen a zamindárok, a földbirtokosok és a helyi hercegek, ők régen rengeteg elefántot tartottak. Régen költöttek rá... elefántot tartani nagyon drága dolog.

Szóval, elefánt; van egy bizonyos típusú tó, ahol az elefántok fürödhetnek. Nos, ha valaki még nem látta, az elefánt nagyon szépen megfürdik, nagyon szépen lemossa a testét. És amint a szárazföldre ér, felvesz egy kis port a földről, és a testére szórja. Azonnal. A nedves testét teljes egészében porral hinti be.
Parīkṣit Mahārāja tehát nagyon szép példát hoz fel, ''kuñjara-śaucavat'': pont olyan, mint egy elefánt testének megtisztítása. Nagyon szépen megtisztítja, ez rendben van, de amint kijön a vízből... mindezeket a dolgokat a természet (jelenségeiből*) kell tanulmányoznunk. Az elefánt oly nagy, és állítólag a legnagyobb állat. És nagy ereje van. De hogy milyen bolond, csak nézzétek. Fürdés után az egész testét porral fogja behinteni.

''Bādarāyaṇir uvāca'' – , nos, ő most válaszol. ''Rujāṁ rogānāṁ nidānavid yathā vaidyas tad anurūpaṁ cikitseta. Atra codayati dvābhyām''. Hmm. Ennek már vége. ''Yathā kuñjara-snāna rajobhir ātmānaṁ malīni karoti tathā pāpasya punar durṇivāratvena naraka-pātasya avaśyaṁ prāyaścittaṁ vyārtham iti.'' Tehát, ha fennáll a lehetőség arra, hogy bűnös cselekedetek elkövetésével a pokoli élet állapotába süllyedjünk, és tegyük fel, hogy valaki vezekel ezekért a cselekedetekért, majd ismét elköveti azokat, akkor mi értelme van ennek? Egyszerűen... olyan, mint amikor tüzet gyújtasz és vizet öntesz rá. Akkor mi értelme van a tűzgyújtásnak? Tehát:

:''karmaṇā karma-nirhāro''
:''na hy ātyantika iṣyate''
:''avidvad adhikāritvāt''
:''prāyaścittaṁ vimarśanam''
:([[HU/SB 6.1.11|SB 6.1.11]])

Most Śukadeva Gosvāmī megválaszolja a kérdést: amíg az ember tudatlanságban van, amíg az ember ... szíve tele van piszkos dolgokkal, addig bűnös cselekedeteket követhet el, vagy vezekeléssel ellensúlyozhatja azokat. De amíg a tisztátalanság jelen van a szívben, addig minden tette haszontalan.

Ezért a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudat, ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja, ''ceto-darpaṇa-mārjanam'' (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), el kell távolítani a tisztátalan dolgokat a szívből.

Ez az igazi vezeklés. Ha a tisztátalan dolgok jelen vannak, ahogy vannak is, egyszerűen ... akárcsak a beteg ember. A tisztátalan dolgok jelen vannak a testében, és ha ő nagyon szépen megtisztítja magát külsőleg szappannal és vízzel, ez nem jelenti azt, hogy megszabadult a betegségtől. A betegség okát kell eltávolítani. Akkor válik egészségessé. A test felesleges mosdatásával nem szabadulhatunk meg a betegségtől.

''Avidvad-adhikāritvāt.'' Amíg... az avidvad tudatlanságot jelent. A tudatlanság, mi a tudatlanság? A tudatlanságot már sokszor elmagyaráztuk: „én ez a test vagyok”, és mindenki az élet ezen testi felfogása szerint cselekszik. Ezt avidyānak hívják. Az avidyā tudatlanságot jelent. ''Avidvad-adhikāritvāt prāyaścittaṁ vimarśanam.'' Nincs haszon a vezeklésből, ha ez a tudatlanság, a tisztátalan dolgok jelen vannak a szívben.

:''nāśnataḥ pathyam evānnaṁ''
:''vyādhayo 'bhibhavanti hi''
:''evaṁ niyamakṛd rājan''
:''śanaiḥ kṣemāyā kalpate''
:([[HU/SB 6.1.12|SB 6.1.12]])

(Śrīdhara Svāmī magyarázatát olvassa) ''Avidvan adhikārī yasmin tasya bhāvas tattvaṁ tathā, avidyā naśāthavād naṣṭe 'pi tasmin pāpe tat saṁskāraṇa pāpāntarasya punaḥ punaḥ prāroho bhavati. Tat tu nimitta-pramattaḥ śanair labhate nānya iti sadṛṣṭāntam āha. Pathyam eva annam aśnataḥ puruṣān yathā vyādhayo na bādhante tathā niyamadi kārtā kṣemāya tattva-jṣānāya samartho bhavati.
''
Nagyon szép. Azt mondja, olyan, mint az, aki betartja az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. Az ember lehet beteg. Valamilyen módon mindannyian betegek vagyunk. Ez az anyagi test annyit tesz, hogy betegek vagyunk. Szóval, nagyon szép példát említ arra, hogy:

:''nāśnataḥ pathyam evānnaṁ''
:''vyādhayo 'bhibhavanti hi''
:''evaṁ niyamakṛd rājan''
:''śanaiḥ kṣemāyā kalpate''
:([[HU/SB 6.1.12|SB 6.1.12]])

Pont úgy, ahogy az élet beteges körülményei közepette vannak bizonyos korlátozások. Az orvos azt mondja: „Cukorbeteg vagy. Ne fogyassz cukrot. Ne fogyassz cukrot, ne egyél ezt, meg azt.” Nagyon sok korlátozás van. Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, ''niyama-kṛd'', ha követed az élet szabályait és előírásait, akkor ''śanaḥ ksemāya kalpate,'' akkor a szív tisztátalanságai hamarosan kigyógyulhatnak.

Ahogy mi is előírjuk. Nem előírjuk – ez már eleve benne van a śāstrákban. A tanítványainknak, különösen akiket beavattak, azt mondjuk: „Ne éljetek tiltott szexuális életet, ne vegyetek részt szerencsejátékban, ne egyetek növényeken kívül más ételt, és ne fogyasszatok mámorító szereket.” Négy szabály. Nos, ha ezt a négy szabályt betartják, fokozatosan, fokozatosan megszabadulnak a szív tisztátalanságaitól.

Követni kell tehát. Egyszerűen beteg vagyok, és azonnal beveszek valamilyen gyógyszert, ami talán átmenetileg hasznot hoz, de az nem gyógyulás. Ha önmagadnak kell meggyógyítanod magad, akkor be kell tartanod az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. És mik ezek a szabályok és előírások? Azt mondja:

:''tapasā brahmacaryeṇa''
:''śamena ca damena ca''
:''tyāgena satya-śaucābhyāṁ''
:''yamena niyamena vā''
:([[HU/SB 6.1.13-14|SB 6.1.13]])

Tapasā. A tapasā lemondást jelent. Lemondás. Tegyük fel, hogy hozzászoktál néhány rossz szokáshoz. Tegyük fel, hogy dohányzol, és az előírás az, hogy "Ne fogyassz mámorító szereket". A dohányzás mámorító. Mivel be kell tartanod a szabályokat – nem dohányozhatsz –, az gondot okoz majd neked. Mivel hozzászoktál a dohányzáshoz, és én azt mondom: "Ne dohányozz", az nagyon nehéz lesz számodra. Hozzászoktál a korlátozás nélküli szexuális élethez, és ha azt mondom, hogy "Ne élj tiltott szexuális életet", az gondot okoz majd neked. Hasonlóképpen, oly sok minden van, amihez hozzászoktunk, és ha ezeket korlátozzuk, akkor gondok lesznek.

A nehézségek önkéntes elfogadását tapasyának, vagy lemondásnak nevezik. Akárcsak az, aki beteg, ha meg akar gyógyulni, be kell tartania az orvos által előírt korlátozást. És be is tartja. Ahogy az orvos mondja: "Ó, nem kelhetsz fel. Huszonnégy órán át feküdnöd kell." Nem tetszik neki, de meg kell tennie. Ezt nevezik tapasyának, lemondásnak. Bűnbánat. Korlátozások. Azt mondjuk, Ekādaśī napján böjtölni kell. A böjtölés nem túlságosan kellemes, de meg kell tenni. Ezt hívják tapasyának.

''Brahmacaryeṇa''. A brahmacaryeṇa cölibátust jelent. Minél jobban fegyelmezed a szexuális életedet, annál erősebb leszel a lelki élet terén. ''Brahmacaryeṇa''. Brahma... a brahmacarya a szexuális élet fegyelmezését, irányítását jelenti. Ezért kérdezte meg valaki tőlem: "Swāmījī, miért hangsúlyozod ennyire a házasságot?" A következő választ adtam már sok úriembernek a televízióban, hogy mivel igényünk van a szexuális életre, de ha a házasság korlátai között vagyunk, akkor nincs tiltott szexuális élet. Legalábbis tartózkodunk tőle.

Ez van itt leírva. Ezek a szabályok. ''Tapasā brahmacaryeṇa.'' A brahmacarya cölibátust jelent; és a śamena, az elme irányítását; a damena, az érzékek irányítását jelenti. Ha tudod irányítani az elméd, akkor tudod irányítani az érzékeidet. Az elmében van az érzéki tevékenységek központja. Ha tudod irányítani az elméd, akkor könnyen tudod irányítani az érzékeket. Az elme irányításának legegyszerűbb folyamata pedig az, ha az elmédet Kṛṣṇa-tudatban rögzíted. Ha Kṛṣṇa... Kṛṣṇa mindenható. Ha Ő jelen van az elmédben, akkor semmi értelmetlenség nem juthat be az elmédbe. ''Śamena ca damena ca, és tyāgena.'' A tyāgena lemondást jelent.
Ezeket a dolgokat kell gyakorolni. Nem arról van szó, hogy ha folyamatosan ostobaságokat követhetsz el, (nevet) akkor lelkileg fejlettebbé válsz. Ha valaki ezt mondja, az egyszerűen csal. Csal. Pont úgy, ahogy egy ostoba orvos mondhatja: "Csak fizesd ki a díjamat, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot, és meg fogsz gyógyulni." Értitek. Az ilyen orvoshoz senki sem megy el. Értitek. Azt mondja: „Gyere el, fizesd ki a díjamat, és adok neked egy mantrát. Meggyógyulsz, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot.”

Elmegy-e bárki is ehhez az orvoshoz? Bármelyik épeszű ember? Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja: „Bármit megtehetsz, amit akarsz. Fogadd ezt a mantrát, fizesd ki a díjamat, és magasan fejlett leszel a lelki tudatosságban”, ezek nincsenek benne a hiteles könyvekben vagy a védikus irodalomban. Mind csak hízelgés és pénzkeresés céljából születtek.

Ám valójában, ha komolyan gondolod, akkor, ahogy mondják, be kell tartanod a szabályokat: lemondás, cölibátus, az elme uralása, az érzékek uralása, lemondás, igazmondás, tisztaság és a szabályok, valamint előírások betartása. Ezt állítják.

:''deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā''
:''dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ''
:''kṣipanty aghaṁ mahad api''
:''veṇu-gulmam ivānalaḥ''
:([[HU/SB 6.1.13-14|SB 6.1.14]])

Ő nagyon szép példát említ. ''Veṇu-gulmam ivānalah''. Ahogyan a száraz évszakban sok száraz fű van mezőn, és ha meg kell tisztítanod a mezőt, pusztán csak tüzet kell gyújtanod a mezőn, és minden automatikusan megtisztul, hasonlóképpen, ''deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ.'' Azok, akik elég intelligensek, ''dharmajñāḥ'', akik ismerik az igazi vallási elveket, és ''śraddhayānvitāḥ'', és akik odaadóak, azok intelligens módszerrel mindenféle bűnös cselekedetből ki tudnak szabadulni.

Mi ez az intelligens módszer?

:''kecit kevalaya bhaktyā''
:''vāsudeva parāyaṇāḥ''
:''aghaṁ dhunvanti kārtsnyena''
:''nīhāram iva bhāskaraḥ''
:([[HU/SB 6.1.15|SB 6.1.15]])

Azt mondja, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat, tiszta odaadó szolgálat által, ''vāsudeva-parāyaṇāḥ'' által... vāsudeva azt jelenti, Kṛṣṇa. Aki Kṛṣṇának szenteli magát, pusztán ezzel az odaadó folyamattal, és mindig Kṛṣṇa-tudatban lévén, ''agham dhunvanti kārtsnyena'', az megszabadulhat minden bűnös visszahatástól. Hogyan? ''Nīhāram iva bhāskaraḥ''. A nīhāram harmatot jelent. Láthattátok, ebben az évszakban oly sok harmat van a fűben, a fán. Amint felkel a nap, mindennek vége. Mindennek vége. Ez egy nagyon szép példa.

Tehát, ha felszínre hozod Kṛṣṇa napját... mindezek a termékek... ezek a bűnös cselekedetek a tudatlanságból erednek. A tudatlanság sötétség, māyā, és Kṛṣṇa vagyis a Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a nap. Most éjszaka van; minden sötét. Ha valamilyen módon felkel a nap, akkor a sötétség azonnal véget ér.

Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, kecit. Kecit. A kecit azt jelenti, hogy nem mindenki számára lehetséges, de néhány szerencsés ember úgy cselekszik, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat által megszabadul a bűnös visszahatásoktól, ahelyett, hogy elmerülne a rengeteg részletben. ''Vāsudeva-parāyaṇāḥ'', azok, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, az agham... az agham mindenféle bűnös visszahatást jelent. ''Dhunvanti kārtsnyena''.

Nagyban. Kārtsnyena nagy mennyiséget jelent. ''Kārtsnyena nihāram''. A nihāram jelentése, akár a harmat (köd); A bhāskaraḥ napot jelent. Ahogy a nap azonnal szétszórja, azonnal eloszlatja a harmatot (ködöt) minden erőfeszítés nélkül, hasonlóképpen, amint jelen van a Kṛṣṇa-tudat, megszabadulsz minden bűnös visszahatástól.

A másik dolog, ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, az Úr azt mondja, hogy ''sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja'' ([[HU/BG 18.66|BG 18.66]]):

„Add fel az élet mindenféle testi indíttatású vallásos elvét.” Miről van szó? Kṛṣṇa a sarva-dharmān-t firtatja. A dharma vallási elvet jelent. Az egyik helyen azt mondta, ''dharma-saṁsthāpanārthāya'', „Azért jöttem, hogy helyreállítsam a vallás elvét”, és a végén azt mondja: ''sarva-dharmān parityajya. Sarva-dharmān.''

Ez a sarva-dharman a mindenféle vallási alapelv, amely a testi életfelfogással kapcsolatos. Azt állítjuk magunkról, hogy „hindu vagyok”, vagy „keresztény vagyok”, „mohamedán vagyok”. Mindez a testi felfogásnak köszönhető... (szakadás) (vége)

Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

2026-06-02T18:47:45Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680912_-_Lecture_SB_06.01.06-15_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680912SB-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 12.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680912SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''oṁ ajñāna-timirāndhasya''
:''jñānāñjana-śalākayā''
:''cakṣur unmīlitaṁ yena''
:''tasmai śrī-gurave namaḥ''

:''śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ''
:''sthāpitaṁ yena bhū-tale''
:''svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ''
:''dadāti sva-padāntikam''

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja beszélgetéseiről értekezünk. A kérdés az, hogyan lehet felszabadulni a pokoli élet nyomorúságos állapota alól. A természet kétféle illuzórikus módszerrel rendelkezik: az egyik az energia befedése, a másik az energia elvetése. A természet kétféleképpen hat ránk. Valaki gondolhatja, "Itt egy szép mozgalom, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Hadd vegyek részt ebben." És a természet azt diktálja: "Miért mennél oda? Ne menj oda. Jobb, ha így élvezed." Ez az energia elvetése. Letéríti az útról.

A másik pedig az energia befedése. Az energia befedése azt jelenti, hogy egy személy vagy egy élőlény a legszörnyűbb állapotban lehet, mégis azt hiszi, hogy boldog. Boldog. Ahogy sok barátodat láthattad már betegen az ágyban. És ha meglátogatod, "Hogy érzed magad?", azt fogja mondani: "Igen, jól vagyok." Betegség. Vajon mi értelme van ennek a „Jól vagyok”-nak? Ez viszont az energia befedése.

Tehát, bárki, egy… még… egy kutya is, olyan szörnyű állapotban van, mégis örömteli. Azt gondolja: „Nagyon boldog vagyok.” Egy disznó, (vagy*) bármilyen állat… mi emberek vagyunk; jobb életfeltételeket kaptunk. Az állatoknak a természet nem adott ennyi könnyítést, mégis boldognak érzik magukat. Ha azt mondjuk, természetesen, valaki sajnálkozhat, de ez a természet törvénye. Tehát bármilyen szörnyű állapotban is legyen, az ember boldognak érzi magát.

Ez a kétféle dolog tehát párhuzamosan zajlik. Ám valójában mindenki, aki ebben az anyagi testben van bezárva, boldogtalan. Ez az egész anyagi létezés összegzése és lényege. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll (CC Antya 4.176): ''dvaite bhadrābhadra sakale samān''.

A kettősségek világában, vagyis ebben az anyagi világban mindennel kapcsolatban, amit létrehoztunk, ez a felfogás, hogy „Ez nagyon szép, és ez meg nem szép” – ez „rossz” vagy „jó” –, erre azt mondja, hogy ez csupán mentális koholmány. Valójában nincs itt semmi jó. Az embernek nagyon pesszimistának kell lennie. Különben az anyagi természettel kapcsolatos tudatlanság sötétségében kell maradnia.

Az embernek teljesen meg kell értenie, hogy ennek az anyagi világnak egy nagyon bizonytalan állapotában vagyunk... mert nincs információnk arról, hogy létezik boldog élet, örök élet, áldott élet. Erről nincs információnk. Azt gondoljuk: „Az élet ilyen. Igazítsuk be a dolgokat annyira, amennyire csak lehetséges.” Ez az anyagi energia befedő energiája. Parīkṣit Mahārāja tehát ezt kérdezi:

:''adhuneha mahā-bhāga''
:''yathaiva narakān naraḥ''
:''nānogra-yātanān neyāt''
:''tan me vyākhyātum arhasi''
:([[HU/SB 6.1.6|SB 6.1.6]])

„Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan szabadulhat meg az ember az élet pokoli állapotától.” Nemcsak addig vagyunk nagyon boldogtalanok, amíg élünk; a halál után is számos nyomorúságos, pokoli állapot vár ránk. A lélek vándorlása egyik testből a másikba úgyszintén nagyon nyomorúságos állapot. És egy kutya vagy disznó testében lenni ugyancsak egy fajta lealacsonyodás. És még az emberi testben is, az anya méhében, ez is nagyon nyomorúságos állapot.

Ez a gyerek, ez a kisgyerek tiltakozik, hogy „Nem vagyok kényelmes helyzetben. Anya, fogadj el engem így.” Ezért az anya megpróbálja kielégíteni őt. Szóval, mindig, mindig. Meg kell érteni, hogy amíg ebben az anyagi világban vagyunk, a nyomorúság folytatódni fog. Szóval, egy nagyon intelligens kérdés: „Hogyan lehet kijutni ebből a nyomorúságos életből?”

Így válaszolt:

:''na ced ihaivāpacitiṁ yathāmhasaḥ''
:''kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ''
:''dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti''
:''ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ''
:([[HU/SB 6.1.7|SB 6.1.7]])

Śukadeva Gosvāmī azt mondta: „Már jellemeztem a pokoli állapotok különböző fajtáit. Amíg valaki nem vezekel bűnös életéért, addig el kell szenvednie ezt a pokoli, feltételekhez kötött életet.”

:''tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau''
:''yateta mṛtyor avipadyatātmanā''
:([[HU/SB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mielőtt meghal, vezekeljen bűnös cselekedeteiért. És milyen példát hoz fel erre?

:''doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā''
:''bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit''
:([[HU/SB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Amikor valaki beteg, amennyiben nem kezdi meg azonnal a megfelelő kezelést, a betegség súlyosbodhat és halálos kimenetelű lehet. Mindenki tudja ezt, hogy amikor valaki beteg, a betegség bűnös állapotot jelent. A betegség szenvedést jelent, a szenvedés pedig bűnös... a bűnös cselekedetek visszahatása. Az előírás értelmében az ember orvoshoz megy a betegsége kezelésére – különben az végzetes lehet –, hasonlóképpen kell jóvátennie a bűnös cselekedeteit, ahogyan azokat a különböző szentírások előírják. Ez az előírás.

Cāṇakya Paṇḍita ślokájában azt mondja, hogy három dolgot nem szabad elhanyagolni. Melyek ezek? Tűz, adósságok és betegség. Tegyük fel, hogy itt ülsz, és van egy kis tűz a sarokban, néhány cigarettacsikk vagy valami hasonló. Nem szabad elhanyagolni. Soha ne gondold azt, hogy: „Ó, ez egy kis tűz. Magától kialszik.” Nem.

Bármikor hevesen fellángolhat. Szóval, a tüzet nem szabad elhanyagolni. Hasonlóképpen, az adósságokat sem. Ha valaki azt gondolja: „Ó, itt van ez a száz, ezerdollár, amivel tartozom. Jól van, gondoskodni fogok róla.” Néhány év múlva ez az összeg ötezer dollárra is felemelkedhet. Hasonlóképpen, a betegségek is. Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Ó, ez semmi. Magától helyrejön.” Nem. Az utasítás ugyanaz. Szóval, nem szabad elhanyagolnunk.

A Manu-saṁhitāban az áll, hogy ha egy ember gyilkos, erről van gyakorlati tapasztalatunk, a király halálra ítéli. A Manu-saṁhitā úgy tartja, hogy ez előnyös. Jó neki. Minden országban és minden törvényben előnyös az „Élet az életért”. Ugyanis, ha ebben az életben felakasztják, akkor a következő életben nem kell szenvednie. Minden bűnös visszahatás véget ér az akasztással. Ezért minden államban, és különösen a Manu-saṁhitāban, azt mondják, hogy az a király kegye, ha valakit gyilkos bűnös cselekedeteiért felakasztanak. Úgy kell tekinteni, hogy ez a király kegye.

Mivel tehát bármiért szenvednünk kell... pont úgy, mint amikor több ételt eszünk, akkor szenvednünk kell – emésztési zavarok vagy valami más miatt. Ez a természet törvénye. Vagy óvatosnak kell lenni, vagy ha valamilyen bűnös reakció lép fel, akkor, úgy mondanám, vészhelyzetnek kell tekinteni, és gondoskodni kell róla. Különben a szenvedés fokozódni fog. Śukadeva Gosvāmī ezért tanácsolja azt ...

Indiában még mindig az a gyakorlat, ha valaki bűnös cselekedetet követ el, akkor egy tanult paṇḍitához, brāhmaṇához fordul: „Uram, én ezt a dolgot követtem el. Mivel tehető jóvá?” Ő előír valamit. Természetesen, ez egy üzlet is. (kuncogás) De valójában jóvá kell tenni. Ez Śukadeva Gosvāmī állítása.

Nos, a király nagyon intelligens. A következő kérdést teszi fel:

:''dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpaṁ''
:''janānn apy ātmano 'hitam''
:''karoti bhūyo vivaśaḥ''
:''prāyaścittam atho katham''
:([[HU/SB 6.1.9|SB 6.1.9]])

:''kvacin nivartate 'bhadrāt''
:''kvacic carati tat punaḥ''
:''prāyaścittam atho 'pārtham''
:''manye kuṣjara-śaucavat''
:([[HU/SB 6.1.10|SB 6.1.10]])

Nagyon intelligens kérdés. „Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī, megértem, hogy az embernek gondoskodnia kell a bűnei visszahatásáról, és jóvá kell azt tennie a śāstrákban leírtak szerint. De a kérdésem az, hogy” ''dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpam'' – „az ember látja, hogy e bűnös cselekedet miatt szenved.” ''Dṛṣṭa''.

A dṛṣṭa valójában személyes tapasztalatot jelent, szemtől szemben. Hogyan lehetséges ez? Egy ember megölt valakit, meggyilkolt, és fel fogják akasztani. Ezt mindenki látja. Akkor ő miért követi el ugyanazt? Látta, „a barátom gyilkosságot követett el”, vagy felejtsük el a gyilkolást, „valami mást követett el, ami az állam törvényei ellenében van, és megbüntették.”

Tehát, ''dṛṣṭa-śruta''. A dṛṣṭa látást, a śruta pedig hallást jelent. Pont úgy, ahogy te is hallasz. Mindannyian hiteles szentírásokból hallunk. Ezt śrutának, śrutinak, hallásnak hívják. Nem ebből a szentírásból. Mindenki hallotta már, hogy ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe kerülsz. Lehet, hogy nincs gyakorlati tapasztalatom, de hallottam, és látom is, hogy ez az ember lopott, és börtönbe kerül. Letartóztatja a rendőrség, és bemegy (a börtönbe*). Tehát, ''dṛṣṭa-śruta''. Az ember hallja, és gyakorlatilag látja is.

''Dṛṣṭa-śrutāṁ yat pāpam'', ha valaki bűnös cselekedeteket követ el, és más látja, és ő is látja, és hallotta a szentírásokból, mégis, ''janānn apy ātmano 'hitam. Ātmano,'' tudja, hogy „Ez nem jó nekem.” Ātmanā, ātmanā jelentése, a léleknek. A lélek szenved, és a gyakorlatban látja, hogy „Ez nem jó nekem”. Az „Én” azt jelenti, hogy én, mint lélek. Mivel oly rengeteg életformán kell keresztülmennem vagy vándorolnom, tudja ezt.

Hallotta tehát a szentírásból, látja, hogy van szenvedés. ''De karoti bhūyo vivaśaḥ'' ([[HU/SB 6.1.9|SB 6.1.9]]): mégis elköveti ugyanazt a bűnt, ''vivaśaḥ''. A vivaśaḥ jelentése, mintha valaki kényszerítené rá. Valami kényszeríti. Egy tolvaj lopott, és börtönbe került. Szenved, és azt gondolja, hogy „Legközelebb nem cselekszem így. Ez nagyon balhés.” Ám amint kijön, újra elköveti ugyanazt.

Van egy nagyon szép közmondás. Bengáliul úgy mondják, hogy amikor egy nőnek fájdalmai vannak a vajúdás folyamán, amikor gyermeket szül, arra gondol: „Legközelebb soha nem fogok teherbe esni.” De utána (nevetve) újra teherbe esik. Értitek? Ismeri a szüléssel járó nehézségeket, és megígéri: „Legközelebb…” Természetesen manapság nagyon sok fogamzásgátló módszer létezik. De ez csak egy közmondás.

Nos, egy beteg ember orvoshoz fordul. Krónikus betegségben szenved. Tudja az okát. Az orvos azt mondja: „Ezt tetted, ezért szenvedsz.” De a gyógyulás után újra ugyanazt teszi. Miért? Ez az igazi probléma. Miért teszi ezt? Látta, megtapasztalta.

Ezért mondja Parīkṣit Mahārāja: ''kvacin nivartate 'bhadrāt.'' Ilyen tapasztalatokkal, hallva róla és látva, néha visszafogja magát: „Nem, ezeket a dolgokat nem fogom megtenni. Ez nagyon problémás. Legutóbb nagyon sok bajom származott belőle.” ''És kvacic carati tat punaḥ,'' és néha újra elköveti ugyanazt a hibát.

:''prāyaścittam atho 'pārthaṁ''
:''manye kuñjara-śaucavat''
:([[HU/SB 6.1.10|SB 6.1.10]])

„Ezért, kedves uram, úgy vélem, ez az úgynevezett vezeklés haszontalan.” Haszontalan. Mivel elvégzi az előírt vezeklést, tételezzük fel, hogy megszabadul a bűntől, akkor miért követi el újra? Ezért azt mondja: ''manye kuñjara-śaucavat.''

Ő nagyon szép példát hoz fel – ''kuñjara-śaucavat''. A kuñjara elefántot jelent. A ti hazátokban nem látni elefántot. Mi... Indiában láttunk. Manapság már nem. Mégis vannak, de ötven évvel ezelőtt sok elefánt volt. Különösen a zamindárok, a földbirtokosok és a helyi hercegek, ők régen rengeteg elefántot tartottak. Régen költöttek rá... elefántot tartani nagyon drága dolog.

Szóval, elefánt; van egy bizonyos típusú tó, ahol az elefántok fürödhetnek. Nos, ha valaki még nem látta, az elefánt nagyon szépen megfürdik, nagyon szépen lemossa a testét. És amint a szárazföldre ér, felvesz egy kis port a földről, és a testére szórja. Azonnal. A nedves testét teljes egészében porral hinti be.
Parīkṣit Mahārāja tehát nagyon szép példát hoz fel, ''kuñjara-śaucavat'': pont olyan, mint egy elefánt testének megtisztítása. Nagyon szépen megtisztítja, ez rendben van, de amint kijön a vízből... mindezeket a dolgokat a természet (jelenségeiből*) kell tanulmányoznunk. Az elefánt oly nagy, és állítólag a legnagyobb állat. És nagy ereje van. De hogy milyen bolond, csak nézzétek. Fürdés után az egész testét porral fogja behinteni.

''Bādarāyaṇir uvāca'' – , nos, ő most válaszol. ''Rujāṁ rogānāṁ nidānavid yathā vaidyas tad anurūpaṁ cikitseta. Atra codayati dvābhyām''. Hmm. Ennek már vége. ''Yathā kuñjara-snāna rajobhir ātmānaṁ malīni karoti tathā pāpasya punar durṇivāratvena naraka-pātasya avaśyaṁ prāyaścittaṁ vyārtham iti.'' Tehát, ha fennáll a lehetőség arra, hogy bűnös cselekedetek elkövetésével a pokoli élet állapotába süllyedjünk, és tegyük fel, hogy valaki vezekel ezekért a cselekedetekért, majd ismét elköveti azokat, akkor mi értelme van ennek? Egyszerűen... olyan, mint amikor tüzet gyújtasz és vizet öntesz rá. Akkor mi értelme van a tűzgyújtásnak? Tehát:

:''karmaṇā karma-nirhāro''
:''na hy ātyantika iṣyate''
:''avidvad adhikāritvāt''
:''prāyaścittaṁ vimarśanam''
:([[HU/SB 6.1.11|SB 6.1.11]])

Most Śukadeva Gosvāmī megválaszolja a kérdést: amíg az ember tudatlanságban van, amíg az ember ... szíve tele van piszkos dolgokkal, addig bűnös cselekedeteket követhet el, vagy vezekeléssel ellensúlyozhatja azokat. De amíg a tisztátalanság jelen van a szívben, addig minden tette haszontalan.

Ezért a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudat, ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja, ''ceto-darpaṇa-mārjanam'' (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), el kell távolítani a tisztátalan dolgokat a szívből.

Ez az igazi vezeklés. Ha a tisztátalan dolgok jelen vannak, ahogy vannak is, egyszerűen ... akárcsak a beteg ember. A tisztátalan dolgok jelen vannak a testében, és ha ő nagyon szépen megtisztítja magát külsőleg szappannal és vízzel, ez nem jelenti azt, hogy megszabadult a betegségtől. A betegség okát kell eltávolítani. Akkor válik egészségessé. A test felesleges mosdatásával nem szabadulhatunk meg a betegségtől.

''Avidvad-adhikāritvāt.'' Amíg... az avidvad tudatlanságot jelent. A tudatlanság, mi a tudatlanság? A tudatlanságot már sokszor elmagyaráztuk: „én ez a test vagyok”, és mindenki az élet ezen testi felfogása szerint cselekszik. Ezt avidyānak hívják. Az avidyā tudatlanságot jelent. ''Avidvad-adhikāritvāt prāyaścittaṁ vimarśanam.'' Nincs haszon a vezeklésből, ha ez a tudatlanság, a tisztátalan dolgok jelen vannak a szívben.

:''nāśnataḥ pathyam evānnaṁ''
:''vyādhayo 'bhibhavanti hi''
:''evaṁ niyamakṛd rājan''
:''śanaiḥ kṣemāyā kalpate''
:([[HU/SB 6.1.12|SB 6.1.12]])

(Śrīdhara Svāmī magyarázatát olvassa) ''Avidvan adhikārī yasmin tasya bhāvas tattvaṁ tathā, avidyā naśāthavād naṣṭe 'pi tasmin pāpe tat saṁskāraṇa pāpāntarasya punaḥ punaḥ prāroho bhavati. Tat tu nimitta-pramattaḥ śanair labhate nānya iti sadṛṣṭāntam āha. Pathyam eva annam aśnataḥ puruṣān yathā vyādhayo na bādhante tathā niyamadi kārtā kṣemāya tattva-jṣānāya samartho bhavati.
''
Nagyon szép. Azt mondja, olyan, mint az, aki betartja az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. Az ember lehet beteg. Valamilyen módon mindannyian betegek vagyunk. Ez az anyagi test annyit tesz, hogy betegek vagyunk. Szóval, nagyon szép példát említ arra, hogy:

:''nāśnataḥ pathyam evānnaṁ''
:''vyādhayo 'bhibhavanti hi''
:''evaṁ niyamakṛd rājan''
:''śanaiḥ kṣemāyā kalpate''
:([[HU/SB 6.1.12|SB 6.1.12]])

Pont úgy, ahogy az élet beteges körülményei közepette vannak bizonyos korlátozások. Az orvos azt mondja: „Cukorbeteg vagy. Ne fogyassz cukrot. Ne fogyassz cukrot, ne egyél ezt, meg azt.” Nagyon sok korlátozás van. Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, ''niyama-kṛd'', ha követed az élet szabályait és előírásait, akkor ''śanaḥ ksemāya kalpate,'' akkor a szív tisztátalanságai hamarosan kigyógyulhatnak.

Ahogy mi is előírjuk. Nem előírjuk – ez már eleve benne van a śāstrákban. A tanítványainknak, különösen akiket beavattak, azt mondjuk: „Ne éljetek tiltott szexuális életet, ne vegyetek részt szerencsejátékban, ne egyetek növényeken kívül más ételt, és ne fogyasszatok mámorító szereket.” Négy szabály. Nos, ha ezt a négy szabályt betartják, fokozatosan, fokozatosan megszabadulnak a szív tisztátalanságaitól.

Követni kell tehát. Egyszerűen beteg vagyok, és azonnal beveszek valamilyen gyógyszert, ami talán átmenetileg hasznot hoz, de az nem gyógyulás. Ha önmagadnak kell meggyógyítanod magad, akkor be kell tartanod az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. És mik ezek a szabályok és előírások? Azt mondja:

:''tapasā brahmacaryeṇa''
:''śamena ca damena ca''
:''tyāgena satya-śaucābhyāṁ''
:''yamena niyamena vā''
:([[HU/SB 6.1.13|SB 6.1.13]])

Tapasā. A tapasā lemondást jelent. Lemondás. Tegyük fel, hogy hozzászoktál néhány rossz szokáshoz. Tegyük fel, hogy dohányzol, és az előírás az, hogy "Ne fogyassz mámorító szereket". A dohányzás mámorító. Mivel be kell tartanod a szabályokat – nem dohányozhatsz –, az gondot okoz majd neked. Mivel hozzászoktál a dohányzáshoz, és én azt mondom: "Ne dohányozz", az nagyon nehéz lesz számodra. Hozzászoktál a korlátozás nélküli szexuális élethez, és ha azt mondom, hogy "Ne élj tiltott szexuális életet", az gondot okoz majd neked. Hasonlóképpen, oly sok minden van, amihez hozzászoktunk, és ha ezeket korlátozzuk, akkor gondok lesznek.

A nehézségek önkéntes elfogadását tapasyának, vagy lemondásnak nevezik. Akárcsak az, aki beteg, ha meg akar gyógyulni, be kell tartania az orvos által előírt korlátozást. És be is tartja. Ahogy az orvos mondja: "Ó, nem kelhetsz fel. Huszonnégy órán át feküdnöd kell." Nem tetszik neki, de meg kell tennie. Ezt nevezik tapasyának, lemondásnak. Bűnbánat. Korlátozások. Azt mondjuk, Ekādaśī napján böjtölni kell. A böjtölés nem túlságosan kellemes, de meg kell tenni. Ezt hívják tapasyának.

''Brahmacaryeṇa''. A brahmacaryeṇa cölibátust jelent. Minél jobban fegyelmezed a szexuális életedet, annál erősebb leszel a lelki élet terén. ''Brahmacaryeṇa''. Brahma... a brahmacarya a szexuális élet fegyelmezését, irányítását jelenti. Ezért kérdezte meg valaki tőlem: "Swāmījī, miért hangsúlyozod ennyire a házasságot?" A következő választ adtam már sok úriembernek a televízióban, hogy mivel igényünk van a szexuális életre, de ha a házasság korlátai között vagyunk, akkor nincs tiltott szexuális élet. Legalábbis tartózkodunk tőle.

Ez van itt leírva. Ezek a szabályok. ''Tapasā brahmacaryeṇa.'' A brahmacarya cölibátust jelent; és a śamena, az elme irányítását; a damena, az érzékek irányítását jelenti. Ha tudod irányítani az elméd, akkor tudod irányítani az érzékeidet. Az elmében van az érzéki tevékenységek központja. Ha tudod irányítani az elméd, akkor könnyen tudod irányítani az érzékeket. Az elme irányításának legegyszerűbb folyamata pedig az, ha az elmédet Kṛṣṇa-tudatban rögzíted. Ha Kṛṣṇa... Kṛṣṇa mindenható. Ha Ő jelen van az elmédben, akkor semmi értelmetlenség nem juthat be az elmédbe. ''Śamena ca damena ca, és tyāgena.'' A tyāgena lemondást jelent.
Ezeket a dolgokat kell gyakorolni. Nem arról van szó, hogy ha folyamatosan ostobaságokat követhetsz el, (nevet) akkor lelkileg fejlettebbé válsz. Ha valaki ezt mondja, az egyszerűen csal. Csal. Pont úgy, ahogy egy ostoba orvos mondhatja: "Csak fizesd ki a díjamat, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot, és meg fogsz gyógyulni." Értitek. Az ilyen orvoshoz senki sem megy el. Értitek. Azt mondja: „Gyere el, fizesd ki a díjamat, és adok neked egy mantrát. Meggyógyulsz, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot.”

Elmegy-e bárki is ehhez az orvoshoz? Bármelyik épeszű ember? Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja: „Bármit megtehetsz, amit akarsz. Fogadd ezt a mantrát, fizesd ki a díjamat, és magasan fejlett leszel a lelki tudatosságban”, ezek nincsenek benne a hiteles könyvekben vagy a védikus irodalomban. Mind csak hízelgés és pénzkeresés céljából születtek.

Ám valójában, ha komolyan gondolod, akkor, ahogy mondják, be kell tartanod a szabályokat: lemondás, cölibátus, az elme uralása, az érzékek uralása, lemondás, igazmondás, tisztaság és a szabályok, valamint előírások betartása. Ezt állítják.

:''deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā''
:''dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ''
:''kṣipanty aghaṁ mahad api''
:''veṇu-gulmam ivānalaḥ''
:([[HU/SB 6.1.14|SB 6.1.14]])

Ő nagyon szép példát említ. ''Veṇu-gulmam ivānalah''. Ahogyan a száraz évszakban sok száraz fű van mezőn, és ha meg kell tisztítanod a mezőt, pusztán csak tüzet kell gyújtanod a mezőn, és minden automatikusan megtisztul, hasonlóképpen, ''deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ.'' Azok, akik elég intelligensek, ''dharmajñāḥ'', akik ismerik az igazi vallási elveket, és ''śraddhayānvitāḥ'', és akik odaadóak, azok intelligens módszerrel mindenféle bűnös cselekedetből ki tudnak szabadulni.

Mi ez az intelligens módszer?

:''kecit kevalaya bhaktyā''
:''vāsudeva parāyaṇāḥ''
:''aghaṁ dhunvanti kārtsnyena''
:''nīhāram iva bhāskaraḥ''
:([[HU/SB 6.1.15|SB 6.1.15]])

Azt mondja, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat, tiszta odaadó szolgálat által, ''vāsudeva-parāyaṇāḥ'' által... vāsudeva azt jelenti, Kṛṣṇa. Aki Kṛṣṇának szenteli magát, pusztán ezzel az odaadó folyamattal, és mindig Kṛṣṇa-tudatban lévén, ''agham dhunvanti kārtsnyena'', az megszabadulhat minden bűnös visszahatástól. Hogyan? ''Nīhāram iva bhāskaraḥ''. A nīhāram harmatot jelent. Láthattátok, ebben az évszakban oly sok harmat van a fűben, a fán. Amint felkel a nap, mindennek vége. Mindennek vége. Ez egy nagyon szép példa.

Tehát, ha felszínre hozod Kṛṣṇa napját... mindezek a termékek... ezek a bűnös cselekedetek a tudatlanságból erednek. A tudatlanság sötétség, māyā, és Kṛṣṇa vagyis a Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a nap. Most éjszaka van; minden sötét. Ha valamilyen módon felkel a nap, akkor a sötétség azonnal véget ér.

Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, kecit. Kecit. A kecit azt jelenti, hogy nem mindenki számára lehetséges, de néhány szerencsés ember úgy cselekszik, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat által megszabadul a bűnös visszahatásoktól, ahelyett, hogy elmerülne a rengeteg részletben. ''Vāsudeva-parāyaṇāḥ'', azok, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, az agham... az agham mindenféle bűnös visszahatást jelent. ''Dhunvanti kārtsnyena''.

Nagyban. Kārtsnyena nagy mennyiséget jelent. ''Kārtsnyena nihāram''. A nihāram jelentése, akár a harmat (köd); A bhāskaraḥ napot jelent. Ahogy a nap azonnal szétszórja, azonnal eloszlatja a harmatot (ködöt) minden erőfeszítés nélkül, hasonlóképpen, amint jelen van a Kṛṣṇa-tudat, megszabadulsz minden bűnös visszahatástól.

A másik dolog, ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, az Úr azt mondja, hogy ''sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja'' ([[HU/BG 18.66|BG 18.66]]):

„Add fel az élet mindenféle testi indíttatású vallásos elvét.” Miről van szó? Kṛṣṇa a sarva-dharmān-t firtatja. A dharma vallási elvet jelent. Az egyik helyen azt mondta, ''dharma-saṁsthāpanārthāya'', „Azért jöttem, hogy helyreállítsam a vallás elvét”, és a végén azt mondja: ''sarva-dharmān parityajya. Sarva-dharmān.''

Ez a sarva-dharman a mindenféle vallási alapelv, amely a testi életfelfogással kapcsolatos. Azt állítjuk magunkról, hogy „hindu vagyok”, vagy „keresztény vagyok”, „mohamedán vagyok”. Mindez a testi felfogásnak köszönhető... (szakadás) (vége)

Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

2026-06-02T18:44:51Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680912_-_Lecture_SB_06.01.06-15_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680912SB-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 12.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680912SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''oṁ ajñāna-timirāndhasya''
:''jñānāñjana-śalākayā''
:''cakṣur unmīlitaṁ yena''
:''tasmai śrī-gurave namaḥ''

:''śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ''
:''sthāpitaṁ yena bhū-tale''
:''svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ''
:''dadāti sva-padāntikam''

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja beszélgetéseiről értekezünk. A kérdés az, hogyan lehet felszabadulni a pokoli élet nyomorúságos állapota alól. A természet kétféle illuzórikus módszerrel rendelkezik: az egyik az energia befedése, a másik az energia elvetése. A természet kétféleképpen hat ránk. Valaki gondolhatja, "Itt egy szép mozgalom, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Hadd vegyek részt ebben." És a természet azt diktálja: "Miért mennél oda? Ne menj oda. Jobb, ha így élvezed." Ez az energia elvetése. Letéríti az útról.

A másik pedig az energia befedése. Az energia befedése azt jelenti, hogy egy személy vagy egy élőlény a legszörnyűbb állapotban lehet, mégis azt hiszi, hogy boldog. Boldog. Ahogy sok barátodat láthattad már betegen az ágyban. És ha meglátogatod, "Hogy érzed magad?", azt fogja mondani: "Igen, jól vagyok." Betegség. Vajon mi értelme van ennek a „Jól vagyok”-nak? Ez viszont az energia befedése.

Tehát, bárki, egy… még… egy kutya is, olyan szörnyű állapotban van, mégis örömteli. Azt gondolja: „Nagyon boldog vagyok.” Egy disznó, (vagy*) bármilyen állat… mi emberek vagyunk; jobb életfeltételeket kaptunk. Az állatoknak a természet nem adott ennyi könnyítést, mégis boldognak érzik magukat. Ha azt mondjuk, természetesen, valaki sajnálkozhat, de ez a természet törvénye. Tehát bármilyen szörnyű állapotban is legyen, az ember boldognak érzi magát.

Ez a kétféle dolog tehát párhuzamosan zajlik. Ám valójában mindenki, aki ebben az anyagi testben van bezárva, boldogtalan. Ez az egész anyagi létezés összegzése és lényege. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll (CC Antya 4.176): ''dvaite bhadrābhadra sakale samān''.

A kettősségek világában, vagyis ebben az anyagi világban mindennel kapcsolatban, amit létrehoztunk, ez a felfogás, hogy „Ez nagyon szép, és ez meg nem szép” – ez „rossz” vagy „jó” –, erre azt mondja, hogy ez csupán mentális koholmány. Valójában nincs itt semmi jó. Az embernek nagyon pesszimistának kell lennie. Különben az anyagi természettel kapcsolatos tudatlanság sötétségében kell maradnia.

Az embernek teljesen meg kell értenie, hogy ennek az anyagi világnak egy nagyon bizonytalan állapotában vagyunk... mert nincs információnk arról, hogy létezik boldog élet, örök élet, áldott élet. Erről nincs információnk. Azt gondoljuk: „Az élet ilyen. Igazítsuk be a dolgokat annyira, amennyire csak lehetséges.” Ez az anyagi energia befedő energiája. Parīkṣit Mahārāja tehát ezt kérdezi:

:''adhuneha mahā-bhāga''
:''yathaiva narakān naraḥ''
:''nānogra-yātanān neyāt''
:''tan me vyākhyātum arhasi''
:([[HU/SB 6.1.6|SB 6.1.6]])

„Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan szabadulhat meg az ember az élet pokoli állapotától.” Nemcsak addig vagyunk nagyon boldogtalanok, amíg élünk; a halál után is számos nyomorúságos, pokoli állapot vár ránk. A lélek vándorlása egyik testből a másikba úgyszintén nagyon nyomorúságos állapot. És egy kutya vagy disznó testében lenni ugyancsak egy fajta lealacsonyodás. És még az emberi testben is, az anya méhében, ez is nagyon nyomorúságos állapot.

Ez a gyerek, ez a kisgyerek tiltakozik, hogy „Nem vagyok kényelmes helyzetben. Anya, fogadj el engem így.” Ezért az anya megpróbálja kielégíteni őt. Szóval, mindig, mindig. Meg kell érteni, hogy amíg ebben az anyagi világban vagyunk, a nyomorúság folytatódni fog. Szóval, egy nagyon intelligens kérdés: „Hogyan lehet kijutni ebből a nyomorúságos életből?”

Így válaszolt:

:''na ced ihaivāpacitiṁ yathāmhasaḥ''
:''kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ''
:''dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti''
:''ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ''
:([[HU/SB 6.1.7|SB 6.1.7]])

Śukadeva Gosvāmī azt mondta: „Már jellemeztem a pokoli állapotok különböző fajtáit. Amíg valaki nem vezekel bűnös életéért, addig el kell szenvednie ezt a pokoli, feltételekhez kötött életet.”

:''tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau''
:''yateta mṛtyor avipadyatātmanā''
:([[HUSB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mielőtt meghal, vezekeljen bűnös cselekedeteiért. És milyen példát hoz fel erre?

:''doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā''
:''bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit''
:([[HU/SB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Amikor valaki beteg, amennyiben nem kezdi meg azonnal a megfelelő kezelést, a betegség súlyosbodhat és halálos kimenetelű lehet. Mindenki tudja ezt, hogy amikor valaki beteg, a betegség bűnös állapotot jelent. A betegség szenvedést jelent, a szenvedés pedig bűnös... a bűnös cselekedetek visszahatása. Az előírás értelmében az ember orvoshoz megy a betegsége kezelésére – különben az végzetes lehet –, hasonlóképpen kell jóvátennie a bűnös cselekedeteit, ahogyan azokat a különböző szentírások előírják. Ez az előírás.

Cāṇakya Paṇḍita ślokájában azt mondja, hogy három dolgot nem szabad elhanyagolni. Melyek ezek? Tűz, adósságok és betegség. Tegyük fel, hogy itt ülsz, és van egy kis tűz a sarokban, néhány cigarettacsikk vagy valami hasonló. Nem szabad elhanyagolni. Soha ne gondold azt, hogy: „Ó, ez egy kis tűz. Magától kialszik.” Nem.

Bármikor hevesen fellángolhat. Szóval, a tüzet nem szabad elhanyagolni. Hasonlóképpen, az adósságokat sem. Ha valaki azt gondolja: „Ó, itt van ez a száz, ezerdollár, amivel tartozom. Jól van, gondoskodni fogok róla.” Néhány év múlva ez az összeg ötezer dollárra is felemelkedhet. Hasonlóképpen, a betegségek is. Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Ó, ez semmi. Magától helyrejön.” Nem. Az utasítás ugyanaz. Szóval, nem szabad elhanyagolnunk.

A Manu-saṁhitāban az áll, hogy ha egy ember gyilkos, erről van gyakorlati tapasztalatunk, a király halálra ítéli. A Manu-saṁhitā úgy tartja, hogy ez előnyös. Jó neki. Minden országban és minden törvényben előnyös az „Élet az életért”. Ugyanis, ha ebben az életben felakasztják, akkor a következő életben nem kell szenvednie. Minden bűnös visszahatás véget ér az akasztással. Ezért minden államban, és különösen a Manu-saṁhitāban, azt mondják, hogy az a király kegye, ha valakit gyilkos bűnös cselekedeteiért felakasztanak. Úgy kell tekinteni, hogy ez a király kegye.

Mivel tehát bármiért szenvednünk kell... pont úgy, mint amikor több ételt eszünk, akkor szenvednünk kell – emésztési zavarok vagy valami más miatt. Ez a természet törvénye. Vagy óvatosnak kell lenni, vagy ha valamilyen bűnös reakció lép fel, akkor, úgy mondanám, vészhelyzetnek kell tekinteni, és gondoskodni kell róla. Különben a szenvedés fokozódni fog. Śukadeva Gosvāmī ezért tanácsolja azt ...

Indiában még mindig az a gyakorlat, ha valaki bűnös cselekedetet követ el, akkor egy tanult paṇḍitához, brāhmaṇához fordul: „Uram, én ezt a dolgot követtem el. Mivel tehető jóvá?” Ő előír valamit. Természetesen, ez egy üzlet is. (kuncogás) De valójában jóvá kell tenni. Ez Śukadeva Gosvāmī állítása.

Nos, a király nagyon intelligens. A következő kérdést teszi fel:

:''dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpaṁ''
:''janānn apy ātmano 'hitam''
:''karoti bhūyo vivaśaḥ''
:''prāyaścittam atho katham''
:([[HU/SB 6.1.9|SB 6.1.9]])

:''kvacin nivartate 'bhadrāt''
:''kvacic carati tat punaḥ''
:''prāyaścittam atho 'pārtham''
:''manye kuṣjara-śaucavat''
:([[HU/SB 6.1.10|SB 6.1.10]])

Nagyon intelligens kérdés. „Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī, megértem, hogy az embernek gondoskodnia kell a bűnei visszahatásáról, és jóvá kell azt tennie a śāstrákban leírtak szerint. De a kérdésem az, hogy” ''dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpam'' – „az ember látja, hogy e bűnös cselekedet miatt szenved.” ''Dṛṣṭa''.

A dṛṣṭa valójában személyes tapasztalatot jelent, szemtől szemben. Hogyan lehetséges ez? Egy ember megölt valakit, meggyilkolt, és fel fogják akasztani. Ezt mindenki látja. Akkor ő miért követi el ugyanazt? Látta, „a barátom gyilkosságot követett el”, vagy felejtsük el a gyilkolást, „valami mást követett el, ami az állam törvényei ellenében van, és megbüntették.”

Tehát, ''dṛṣṭa-śruta''. A dṛṣṭa látást, a śruta pedig hallást jelent. Pont úgy, ahogy te is hallasz. Mindannyian hiteles szentírásokból hallunk. Ezt śrutának, śrutinak, hallásnak hívják. Nem ebből a szentírásból. Mindenki hallotta már, hogy ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe kerülsz. Lehet, hogy nincs gyakorlati tapasztalatom, de hallottam, és látom is, hogy ez az ember lopott, és börtönbe kerül. Letartóztatja a rendőrség, és bemegy (a börtönbe*). Tehát, ''dṛṣṭa-śruta''. Az ember hallja, és gyakorlatilag látja is.

''Dṛṣṭa-śrutāṁ yat pāpam'', ha valaki bűnös cselekedeteket követ el, és más látja, és ő is látja, és hallotta a szentírásokból, mégis, ''janānn apy ātmano 'hitam. Ātmano,'' tudja, hogy „Ez nem jó nekem.” Ātmanā, ātmanā jelentése, a léleknek. A lélek szenved, és a gyakorlatban látja, hogy „Ez nem jó nekem”. Az „Én” azt jelenti, hogy én, mint lélek. Mivel oly rengeteg életformán kell keresztülmennem vagy vándorolnom, tudja ezt.

Hallotta tehát a szentírásból, látja, hogy van szenvedés. ''De karoti bhūyo vivaśaḥ'' ([[HU/SB 6.1.9|SB 6.1.9]]): mégis elköveti ugyanazt a bűnt, ''vivaśaḥ''. A vivaśaḥ jelentése, mintha valaki kényszerítené rá. Valami kényszeríti. Egy tolvaj lopott, és börtönbe került. Szenved, és azt gondolja, hogy „Legközelebb nem cselekszem így. Ez nagyon balhés.” Ám amint kijön, újra elköveti ugyanazt.

Van egy nagyon szép közmondás. Bengáliul úgy mondják, hogy amikor egy nőnek fájdalmai vannak a vajúdás folyamán, amikor gyermeket szül, arra gondol: „Legközelebb soha nem fogok teherbe esni.” De utána (nevetve) újra teherbe esik. Értitek? Ismeri a szüléssel járó nehézségeket, és megígéri: „Legközelebb…” Természetesen manapság nagyon sok fogamzásgátló módszer létezik. De ez csak egy közmondás.

Nos, egy beteg ember orvoshoz fordul. Krónikus betegségben szenved. Tudja az okát. Az orvos azt mondja: „Ezt tetted, ezért szenvedsz.” De a gyógyulás után újra ugyanazt teszi. Miért? Ez az igazi probléma. Miért teszi ezt? Látta, megtapasztalta.

Ezért mondja Parīkṣit Mahārāja: ''kvacin nivartate 'bhadrāt.'' Ilyen tapasztalatokkal, hallva róla és látva, néha visszafogja magát: „Nem, ezeket a dolgokat nem fogom megtenni. Ez nagyon problémás. Legutóbb nagyon sok bajom származott belőle.” ''És kvacic carati tat punaḥ,'' és néha újra elköveti ugyanazt a hibát.

:''prāyaścittam atho 'pārthaṁ''
:''manye kuñjara-śaucavat''
:([[HU/SB 6.1.10|SB 6.1.10]])

„Ezért, kedves uram, úgy vélem, ez az úgynevezett vezeklés haszontalan.” Haszontalan. Mivel elvégzi az előírt vezeklést, tételezzük fel, hogy megszabadul a bűntől, akkor miért követi el újra? Ezért azt mondja: ''manye kuñjara-śaucavat.''

Ő nagyon szép példát hoz fel – ''kuñjara-śaucavat''. A kuñjara elefántot jelent. A ti hazátokban nem látni elefántot. Mi... Indiában láttunk. Manapság már nem. Mégis vannak, de ötven évvel ezelőtt sok elefánt volt. Különösen a zamindárok, a földbirtokosok és a helyi hercegek, ők régen rengeteg elefántot tartottak. Régen költöttek rá... elefántot tartani nagyon drága dolog.

Szóval, elefánt; van egy bizonyos típusú tó, ahol az elefántok fürödhetnek. Nos, ha valaki még nem látta, az elefánt nagyon szépen megfürdik, nagyon szépen lemossa a testét. És amint a szárazföldre ér, felvesz egy kis port a földről, és a testére szórja. Azonnal. A nedves testét teljes egészében porral hinti be.
Parīkṣit Mahārāja tehát nagyon szép példát hoz fel, ''kuñjara-śaucavat'': pont olyan, mint egy elefánt testének megtisztítása. Nagyon szépen megtisztítja, ez rendben van, de amint kijön a vízből... mindezeket a dolgokat a természet (jelenségeiből*) kell tanulmányoznunk. Az elefánt oly nagy, és állítólag a legnagyobb állat. És nagy ereje van. De hogy milyen bolond, csak nézzétek. Fürdés után az egész testét porral fogja behinteni.

''Bādarāyaṇir uvāca'' – , nos, ő most válaszol. ''Rujāṁ rogānāṁ nidānavid yathā vaidyas tad anurūpaṁ cikitseta. Atra codayati dvābhyām''. Hmm. Ennek már vége. ''Yathā kuñjara-snāna rajobhir ātmānaṁ malīni karoti tathā pāpasya punar durṇivāratvena naraka-pātasya avaśyaṁ prāyaścittaṁ vyārtham iti.'' Tehát, ha fennáll a lehetőség arra, hogy bűnös cselekedetek elkövetésével a pokoli élet állapotába süllyedjünk, és tegyük fel, hogy valaki vezekel ezekért a cselekedetekért, majd ismét elköveti azokat, akkor mi értelme van ennek? Egyszerűen... olyan, mint amikor tüzet gyújtasz és vizet öntesz rá. Akkor mi értelme van a tűzgyújtásnak? Tehát:

:''karmaṇā karma-nirhāro''
:''na hy ātyantika iṣyate''
:''avidvad adhikāritvāt''
:''prāyaścittaṁ vimarśanam''
:([[HU/SB 6.1.11|SB 6.1.11]])

Most Śukadeva Gosvāmī megválaszolja a kérdést: amíg az ember tudatlanságban van, amíg az ember ... szíve tele van piszkos dolgokkal, addig bűnös cselekedeteket követhet el, vagy vezekeléssel ellensúlyozhatja azokat. De amíg a tisztátalanság jelen van a szívben, addig minden tette haszontalan.

Ezért a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudat, ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja, ''ceto-darpaṇa-mārjanam'' (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), el kell távolítani a tisztátalan dolgokat a szívből.

Ez az igazi vezeklés. Ha a tisztátalan dolgok jelen vannak, ahogy vannak is, egyszerűen ... akárcsak a beteg ember. A tisztátalan dolgok jelen vannak a testében, és ha ő nagyon szépen megtisztítja magát külsőleg szappannal és vízzel, ez nem jelenti azt, hogy megszabadult a betegségtől. A betegség okát kell eltávolítani. Akkor válik egészségessé. A test felesleges mosdatásával nem szabadulhatunk meg a betegségtől.

''Avidvad-adhikāritvāt.'' Amíg... az avidvad tudatlanságot jelent. A tudatlanság, mi a tudatlanság? A tudatlanságot már sokszor elmagyaráztuk: „én ez a test vagyok”, és mindenki az élet ezen testi felfogása szerint cselekszik. Ezt avidyānak hívják. Az avidyā tudatlanságot jelent. ''Avidvad-adhikāritvāt prāyaścittaṁ vimarśanam.'' Nincs haszon a vezeklésből, ha ez a tudatlanság, a tisztátalan dolgok jelen vannak a szívben.

:''nāśnataḥ pathyam evānnaṁ''
:''vyādhayo 'bhibhavanti hi''
:''evaṁ niyamakṛd rājan''
:''śanaiḥ kṣemāyā kalpate''
:([[HU/SB 6.1.12|SB 6.1.12]])

(Śrīdhara Svāmī magyarázatát olvassa) ''Avidvan adhikārī yasmin tasya bhāvas tattvaṁ tathā, avidyā naśāthavād naṣṭe 'pi tasmin pāpe tat saṁskāraṇa pāpāntarasya punaḥ punaḥ prāroho bhavati. Tat tu nimitta-pramattaḥ śanair labhate nānya iti sadṛṣṭāntam āha. Pathyam eva annam aśnataḥ puruṣān yathā vyādhayo na bādhante tathā niyamadi kārtā kṣemāya tattva-jṣānāya samartho bhavati.
''
Nagyon szép. Azt mondja, olyan, mint az, aki betartja az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. Az ember lehet beteg. Valamilyen módon mindannyian betegek vagyunk. Ez az anyagi test annyit tesz, hogy betegek vagyunk. Szóval, nagyon szép példát említ arra, hogy:

:''nāśnataḥ pathyam evānnaṁ''
:''vyādhayo 'bhibhavanti hi''
:''evaṁ niyamakṛd rājan''
:''śanaiḥ kṣemāyā kalpate''
:([[HU/SB 6.1.12|SB 6.1.12]])

Pont úgy, ahogy az élet beteges körülményei közepette vannak bizonyos korlátozások. Az orvos azt mondja: „Cukorbeteg vagy. Ne fogyassz cukrot. Ne fogyassz cukrot, ne egyél ezt, meg azt.” Nagyon sok korlátozás van. Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, ''niyama-kṛd'', ha követed az élet szabályait és előírásait, akkor ''śanaḥ ksemāya kalpate,'' akkor a szív tisztátalanságai hamarosan kigyógyulhatnak.

Ahogy mi is előírjuk. Nem előírjuk – ez már eleve benne van a śāstrákban. A tanítványainknak, különösen akiket beavattak, azt mondjuk: „Ne éljetek tiltott szexuális életet, ne vegyetek részt szerencsejátékban, ne egyetek növényeken kívül más ételt, és ne fogyasszatok mámorító szereket.” Négy szabály. Nos, ha ezt a négy szabályt betartják, fokozatosan, fokozatosan megszabadulnak a szív tisztátalanságaitól.

Követni kell tehát. Egyszerűen beteg vagyok, és azonnal beveszek valamilyen gyógyszert, ami talán átmenetileg hasznot hoz, de az nem gyógyulás. Ha önmagadnak kell meggyógyítanod magad, akkor be kell tartanod az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. És mik ezek a szabályok és előírások? Azt mondja:

:''tapasā brahmacaryeṇa''
:''śamena ca damena ca''
:''tyāgena satya-śaucābhyāṁ''
:''yamena niyamena vā''
:([[HU/SB 6.1.13|SB 6.1.13]])

Tapasā. A tapasā lemondást jelent. Lemondás. Tegyük fel, hogy hozzászoktál néhány rossz szokáshoz. Tegyük fel, hogy dohányzol, és az előírás az, hogy "Ne fogyassz mámorító szereket". A dohányzás mámorító. Mivel be kell tartanod a szabályokat – nem dohányozhatsz –, az gondot okoz majd neked. Mivel hozzászoktál a dohányzáshoz, és én azt mondom: "Ne dohányozz", az nagyon nehéz lesz számodra. Hozzászoktál a korlátozás nélküli szexuális élethez, és ha azt mondom, hogy "Ne élj tiltott szexuális életet", az gondot okoz majd neked. Hasonlóképpen, oly sok minden van, amihez hozzászoktunk, és ha ezeket korlátozzuk, akkor gondok lesznek.

A nehézségek önkéntes elfogadását tapasyának, vagy lemondásnak nevezik. Akárcsak az, aki beteg, ha meg akar gyógyulni, be kell tartania az orvos által előírt korlátozást. És be is tartja. Ahogy az orvos mondja: "Ó, nem kelhetsz fel. Huszonnégy órán át feküdnöd kell." Nem tetszik neki, de meg kell tennie. Ezt nevezik tapasyának, lemondásnak. Bűnbánat. Korlátozások. Azt mondjuk, Ekādaśī napján böjtölni kell. A böjtölés nem túlságosan kellemes, de meg kell tenni. Ezt hívják tapasyának.

''Brahmacaryeṇa''. A brahmacaryeṇa cölibátust jelent. Minél jobban fegyelmezed a szexuális életedet, annál erősebb leszel a lelki élet terén. ''Brahmacaryeṇa''. Brahma... a brahmacarya a szexuális élet fegyelmezését, irányítását jelenti. Ezért kérdezte meg valaki tőlem: "Swāmījī, miért hangsúlyozod ennyire a házasságot?" A következő választ adtam már sok úriembernek a televízióban, hogy mivel igényünk van a szexuális életre, de ha a házasság korlátai között vagyunk, akkor nincs tiltott szexuális élet. Legalábbis tartózkodunk tőle.

Ez van itt leírva. Ezek a szabályok. ''Tapasā brahmacaryeṇa.'' A brahmacarya cölibátust jelent; és a śamena, az elme irányítását; a damena, az érzékek irányítását jelenti. Ha tudod irányítani az elméd, akkor tudod irányítani az érzékeidet. Az elmében van az érzéki tevékenységek központja. Ha tudod irányítani az elméd, akkor könnyen tudod irányítani az érzékeket. Az elme irányításának legegyszerűbb folyamata pedig az, ha az elmédet Kṛṣṇa-tudatban rögzíted. Ha Kṛṣṇa... Kṛṣṇa mindenható. Ha Ő jelen van az elmédben, akkor semmi értelmetlenség nem juthat be az elmédbe. ''Śamena ca damena ca, és tyāgena.'' A tyāgena lemondást jelent.
Ezeket a dolgokat kell gyakorolni. Nem arról van szó, hogy ha folyamatosan ostobaságokat követhetsz el, (nevet) akkor lelkileg fejlettebbé válsz. Ha valaki ezt mondja, az egyszerűen csal. Csal. Pont úgy, ahogy egy ostoba orvos mondhatja: "Csak fizesd ki a díjamat, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot, és meg fogsz gyógyulni." Értitek. Az ilyen orvoshoz senki sem megy el. Értitek. Azt mondja: „Gyere el, fizesd ki a díjamat, és adok neked egy mantrát. Meggyógyulsz, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot.”

Elmegy-e bárki is ehhez az orvoshoz? Bármelyik épeszű ember? Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja: „Bármit megtehetsz, amit akarsz. Fogadd ezt a mantrát, fizesd ki a díjamat, és magasan fejlett leszel a lelki tudatosságban”, ezek nincsenek benne a hiteles könyvekben vagy a védikus irodalomban. Mind csak hízelgés és pénzkeresés céljából születtek.

Ám valójában, ha komolyan gondolod, akkor, ahogy mondják, be kell tartanod a szabályokat: lemondás, cölibátus, az elme uralása, az érzékek uralása, lemondás, igazmondás, tisztaság és a szabályok, valamint előírások betartása. Ezt állítják.

:''deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā''
:''dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ''
:''kṣipanty aghaṁ mahad api''
:''veṇu-gulmam ivānalaḥ''
:([[HU/SB 6.1.14|SB 6.1.14]])

Ő nagyon szép példát említ. ''Veṇu-gulmam ivānalah''. Ahogyan a száraz évszakban sok száraz fű van mezőn, és ha meg kell tisztítanod a mezőt, pusztán csak tüzet kell gyújtanod a mezőn, és minden automatikusan megtisztul, hasonlóképpen, ''deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ.'' Azok, akik elég intelligensek, ''dharmajñāḥ'', akik ismerik az igazi vallási elveket, és ''śraddhayānvitāḥ'', és akik odaadóak, azok intelligens módszerrel mindenféle bűnös cselekedetből ki tudnak szabadulni.

Mi ez az intelligens módszer?

:''kecit kevalaya bhaktyā''
:''vāsudeva parāyaṇāḥ''
:''aghaṁ dhunvanti kārtsnyena''
:''nīhāram iva bhāskaraḥ''
:([[HU/SB 6.1.15|SB 6.1.15]])

Azt mondja, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat, tiszta odaadó szolgálat által, ''vāsudeva-parāyaṇāḥ'' által... vāsudeva azt jelenti, Kṛṣṇa. Aki Kṛṣṇának szenteli magát, pusztán ezzel az odaadó folyamattal, és mindig Kṛṣṇa-tudatban lévén, ''agham dhunvanti kārtsnyena'', az megszabadulhat minden bűnös visszahatástól. Hogyan? ''Nīhāram iva bhāskaraḥ''. A nīhāram harmatot jelent. Láthattátok, ebben az évszakban oly sok harmat van a fűben, a fán. Amint felkel a nap, mindennek vége. Mindennek vége. Ez egy nagyon szép példa.

Tehát, ha felszínre hozod Kṛṣṇa napját... mindezek a termékek... ezek a bűnös cselekedetek a tudatlanságból erednek. A tudatlanság sötétség, māyā, és Kṛṣṇa vagyis a Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a nap. Most éjszaka van; minden sötét. Ha valamilyen módon felkel a nap, akkor a sötétség azonnal véget ér.

Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, kecit. Kecit. A kecit azt jelenti, hogy nem mindenki számára lehetséges, de néhány szerencsés ember úgy cselekszik, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat által megszabadul a bűnös visszahatásoktól, ahelyett, hogy elmerülne a rengeteg részletben. ''Vāsudeva-parāyaṇāḥ'', azok, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, az agham... az agham mindenféle bűnös visszahatást jelent. ''Dhunvanti kārtsnyena''.

Nagyban. Kārtsnyena nagy mennyiséget jelent. ''Kārtsnyena nihāram''. A nihāram jelentése, akár a harmat (köd); A bhāskaraḥ napot jelent. Ahogy a nap azonnal szétszórja, azonnal eloszlatja a harmatot (ködöt) minden erőfeszítés nélkül, hasonlóképpen, amint jelen van a Kṛṣṇa-tudat, megszabadulsz minden bűnös visszahatástól.

A másik dolog, ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, az Úr azt mondja, hogy ''sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja'' ([[HU/BG 18.66|BG 18.66]]):

„Add fel az élet mindenféle testi indíttatású vallásos elvét.” Miről van szó? Kṛṣṇa a sarva-dharmān-t firtatja. A dharma vallási elvet jelent. Az egyik helyen azt mondta, ''dharma-saṁsthāpanārthāya'', „Azért jöttem, hogy helyreállítsam a vallás elvét”, és a végén azt mondja: ''sarva-dharmān parityajya. Sarva-dharmān.''

Ez a sarva-dharman a mindenféle vallási alapelv, amely a testi életfelfogással kapcsolatos. Azt állítjuk magunkról, hogy „hindu vagyok”, vagy „keresztény vagyok”, „mohamedán vagyok”. Mindez a testi felfogásnak köszönhető... (szakadás) (vége)

Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

2026-06-02T18:20:59Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680912_-_Lecture_SB_06.01.06-15_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680912SB-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 12.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680912SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''oṁ ajñāna-timirāndhasya''
:''jñānāñjana-śalākayā''
:''cakṣur unmīlitaṁ yena''
:''tasmai śrī-gurave namaḥ''

:''śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ''
:''sthāpitaṁ yena bhū-tale''
:''svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ''
:''dadāti sva-padāntikam''

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja beszélgetéseiről értekezünk. A kérdés az, hogyan lehet felszabadulni a pokoli élet nyomorúságos állapota alól. A természet kétféle illuzórikus módszerrel rendelkezik: az egyik az energia befedése, a másik az energia elvetése. A természet kétféleképpen hat ránk. Valaki gondolhatja, "Itt egy szép mozgalom, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Hadd vegyek részt ebben." És a természet azt diktálja: "Miért mennél oda? Ne menj oda. Jobb, ha így élvezed." Ez az energia elvetése. Letéríti az útról.

A másik pedig az energia befedése. Az energia befedése azt jelenti, hogy egy személy vagy egy élőlény a legszörnyűbb állapotban lehet, mégis azt hiszi, hogy boldog. Boldog. Ahogy sok barátodat láthattad már betegen az ágyban. És ha meglátogatod, "Hogy érzed magad?", azt fogja mondani: "Igen, jól vagyok." Betegség. Vajon mi értelme van ennek a „Jól vagyok”-nak? Ez viszont az energia befedése.

Tehát, bárki, egy… még… egy kutya is, olyan szörnyű állapotban van, mégis örömteli. Azt gondolja: „Nagyon boldog vagyok.” Egy disznó, (vagy*) bármilyen állat… mi emberek vagyunk; jobb életfeltételeket kaptunk. Az állatoknak a természet nem adott ennyi könnyítést, mégis boldognak érzik magukat. Ha azt mondjuk, természetesen, valaki sajnálkozhat, de ez a természet törvénye. Tehát bármilyen szörnyű állapotban is legyen, az ember boldognak érzi magát.

Ez a kétféle dolog tehát párhuzamosan zajlik. Ám valójában mindenki, aki ebben az anyagi testben van bezárva, boldogtalan. Ez az egész anyagi létezés összegzése és lényege. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll (CC Antya 4.176): ''dvaite bhadrābhadra sakale samān''.

A kettősségek világában, vagyis ebben az anyagi világban mindennel kapcsolatban, amit létrehoztunk, ez a felfogás, hogy „Ez nagyon szép, és ez meg nem szép” – ez „rossz” vagy „jó” –, erre azt mondja, hogy ez csupán mentális koholmány. Valójában nincs itt semmi jó. Az embernek nagyon pesszimistának kell lennie. Különben az anyagi természettel kapcsolatos tudatlanság sötétségében kell maradnia.

Az embernek teljesen meg kell értenie, hogy ennek az anyagi világnak egy nagyon bizonytalan állapotában vagyunk... mert nincs információnk arról, hogy létezik boldog élet, örök élet, áldott élet. Erről nincs információnk. Azt gondoljuk: „Az élet ilyen. Igazítsuk be a dolgokat annyira, amennyire csak lehetséges.” Ez az anyagi energia befedő energiája. Parīkṣit Mahārāja tehát ezt kérdezi:

:''adhuneha mahā-bhāga''
:''yathaiva narakān naraḥ''
:''nānogra-yātanān neyāt''
:''tan me vyākhyātum arhasi''
:([[HU/SB 6.1.6|SB 6.1.6]])

„Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan szabadulhat meg az ember az élet pokoli állapotától.” Nemcsak addig vagyunk nagyon boldogtalanok, amíg élünk; a halál után is számos nyomorúságos, pokoli állapot vár ránk. A lélek vándorlása egyik testből a másikba úgyszintén nagyon nyomorúságos állapot. És egy kutya vagy disznó testében lenni ugyancsak egy fajta lealacsonyodás. És még az emberi testben is, az anya méhében, ez is nagyon nyomorúságos állapot.

Ez a gyerek, ez a kisgyerek tiltakozik, hogy „Nem vagyok kényelmes helyzetben. Anya, fogadj el engem így.” Ezért az anya megpróbálja kielégíteni őt. Szóval, mindig, mindig. Meg kell érteni, hogy amíg ebben az anyagi világban vagyunk, a nyomorúság folytatódni fog. Szóval, egy nagyon intelligens kérdés: „Hogyan lehet kijutni ebből a nyomorúságos életből?”

Így válaszolt:

:''na ced ihaivāpacitiṁ yathāmhasaḥ''
:''kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ''
:''dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti''
:''ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ''
:([[HU/SB 6.1.7|SB 6.1.7]])

Śukadeva Gosvāmī azt mondta: „Már jellemeztem a pokoli állapotok különböző fajtáit. Amíg valaki nem vezekel bűnös életéért, addig el kell szenvednie ezt a pokoli, feltételekhez kötött életet.”

:''tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau''
:''yateta mṛtyor avipadyatātmanā''
:([[HUSB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mielőtt meghal, vezekeljen bűnös cselekedeteiért. És milyen példát hoz fel erre?

:''doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā''
:''bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit''
:([[HU/SB 6.1.8|SB 6.1.8]])

Amikor valaki beteg, amennyiben nem kezdi meg azonnal a megfelelő kezelést, a betegség súlyosbodhat és halálos kimenetelű lehet. Mindenki tudja ezt, hogy amikor valaki beteg, a betegség bűnös állapotot jelent. A betegség szenvedést jelent, a szenvedés pedig bűnös... a bűnös cselekedetek visszahatása. Az előírás értelmében az ember orvoshoz megy a betegsége kezelésére – különben az végzetes lehet –, hasonlóképpen kell jóvátennie a bűnös cselekedeteit, ahogyan azokat a különböző szentírások előírják. Ez az előírás.

Cāṇakya Paṇḍita ślokájában azt mondja, hogy három dolgot nem szabad elhanyagolni. Melyek ezek? Tűz, adósságok és betegség. Tegyük fel, hogy itt ülsz, és van egy kis tűz a sarokban, néhány cigarettacsikk vagy valami hasonló. Nem szabad elhanyagolni. Soha ne gondold azt, hogy: „Ó, ez egy kis tűz. Magától kialszik.” Nem.

Bármikor hevesen fellángolhat. Szóval, a tüzet nem szabad elhanyagolni. Hasonlóképpen, az adósságokat sem. Ha valaki azt gondolja: „Ó, itt van ez a száz, ezerdollár, amivel tartozom. Jól van, gondoskodni fogok róla.” Néhány év múlva ez az összeg ötezer dollárra is felemelkedhet. Hasonlóképpen, a betegségek is. Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Ó, ez semmi. Magától helyrejön.” Nem. Az utasítás ugyanaz. Szóval, nem szabad elhanyagolnunk.

A Manu-saṁhitāban az áll, hogy ha egy ember gyilkos, erről van gyakorlati tapasztalatunk, a király halálra ítéli. A Manu-saṁhitā úgy tartja, hogy ez előnyös. Jó neki. Minden országban és minden törvényben előnyös az „Élet az életért”. Ugyanis, ha ebben az életben felakasztják, akkor a következő életben nem kell szenvednie. Minden bűnös visszahatás véget ér az akasztással. Ezért minden államban, és különösen a Manu-saṁhitāban, azt mondják, hogy az a király kegye, ha valakit gyilkos bűnös cselekedeteiért felakasztanak. Úgy kell tekinteni, hogy ez a király kegye.

Mivel tehát bármiért szenvednünk kell... pont úgy, mint amikor több ételt eszünk, akkor szenvednünk kell – emésztési zavarok vagy valami más miatt. Ez a természet törvénye. Vagy óvatosnak kell lenni, vagy ha valamilyen bűnös reakció lép fel, akkor, úgy mondanám, vészhelyzetnek kell tekinteni, és gondoskodni kell róla. Különben a szenvedés fokozódni fog. Śukadeva Gosvāmī ezért tanácsolja azt ...

Indiában még mindig az a gyakorlat, ha valaki bűnös cselekedetet követ el, akkor egy tanult paṇḍitához, brāhmaṇához fordul: „Uram, én ezt a dolgot követtem el. Mivel tehető jóvá?” Ő előír valamit. Természetesen, ez egy üzlet is. (kuncogás) De valójában jóvá kell tenni. Ez Śukadeva Gosvāmī állítása.

Nos, a király nagyon intelligens. A következő kérdést teszi fel:

:''dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpaṁ''
:''janānn apy ātmano 'hitam''
:''karoti bhūyo vivaśaḥ''
:''prāyaścittam atho katham''
:([[SB 6.1.9|SB 6.1.9]])

:''kvacin nivartate 'bhadrāt''
:''kvacic carati tat punaḥ''
:''prāyaścittam atho 'pārtham''
:''manye kuṣjara-śaucavat''
:([[HU/SB 6.1.10|SB 6.1.10]])

Nagyon intelligens kérdés. „Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī, megértem, hogy az embernek gondoskodnia kell a bűnei visszahatásáról, és jóvá kell azt tennie a śāstrákban leírtak szerint. De a kérdésem az, hogy” dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpam – „az ember látja, hogy e bűnös cselekedet miatt szenved.” Dṛṣṭa.

A dṛṣṭa valójában személyes tapasztalatot jelent, szemtől szemben. Hogyan lehetséges ez? Egy ember megölt valakit, meggyilkolt, és fel fogják akasztani. Ezt mindenki látja. Akkor ő miért követi el ugyanazt? Látta, „a barátom gyilkosságot követett el”, vagy felejtsük el a gyilkolást, „valami mást követett el, ami az állam törvényei ellenében van, és megbüntették.”

Tehát, dṛṣṭa-śruta. A dṛṣṭa látást, a śruta pedig hallást jelent. Pont úgy, ahogy te is hallasz. Mindannyian hiteles szentírásokból hallunk. Ezt śrutának, śrutinak, hallásnak hívják. Nem ebből a szentírásból. Mindenki hallotta már, hogy ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe kerülsz. Lehet, hogy nincs gyakorlati tapasztalatom, de hallottam, és látom is, hogy ez az ember lopott, és börtönbe kerül. Letartóztatja a rendőrség, és bemegy (a börtönbe*). Tehát, dṛṣṭa-śruta. Az ember hallja, és gyakorlatilag látja is.

Dṛṣṭa-śrutāṁ yat pāpam, ha valaki bűnös cselekedeteket követ el, és más látja, és ő is látja, és hallotta a szentírásokból, mégis, janānn apy ātmano 'hitam. Ātmano, tudja, hogy „Ez nem jó nekem.” Ātmanā, ātmanā jelentése, a léleknek. A lélek szenved, és a gyakorlatban látja, hogy „Ez nem jó nekem”. Az „Én” azt jelenti, hogy én, mint lélek. Mivel oly rengeteg életformán kell keresztülmennem vagy vándorolnom, tudja ezt.

Hallotta tehát a szentírásból, látja, hogy van szenvedés. De karoti bhūyo vivaśaḥ (SB 6.1.9): mégis elköveti ugyanazt a bűnt, vivaśaḥ. A vivaśaḥ jelentése, mintha valaki kényszerítené rá. Valami kényszeríti. Egy tolvaj lopott, és börtönbe került. Szenved, és azt gondolja, hogy „Legközelebb nem cselekszem így. Ez nagyon balhés.” Ám amint kijön, újra elköveti ugyanazt.

Van egy nagyon szép közmondás. Bengáliul úgy mondják, hogy amikor egy nőnek fájdalmai vannak a vajúdás folyamán, amikor gyermeket szül, arra gondol: „Legközelebb soha nem fogok teherbe esni.” De utána (nevetve) újra teherbe esik. Értitek? Ismeri a szüléssel járó nehézségeket, és megígéri: „Legközelebb…” Természetesen manapság nagyon sok fogamzásgátló módszer létezik. De ez csak egy közmondás.

Nos, egy beteg ember orvoshoz fordul. Krónikus betegségben szenved. Tudja az okát. Az orvos azt mondja: „Ezt tetted, ezért szenvedsz.” De a gyógyulás után újra ugyanazt teszi. Miért? Ez az igazi probléma. Miért teszi ezt? Látta, megtapasztalta.

Ezért mondja Parīkṣit Mahārāja: kvacin nivartate 'bhadrāt. Ilyen tapasztalatokkal, hallva róla és látva, néha visszafogja magát: „Nem, ezeket a dolgokat nem fogom megtenni. Ez nagyon problémás. Legutóbb nagyon sok bajom származott belőle.” És kvacic carati tat punaḥ, és néha újra elköveti ugyanazt a hibát.

prāyaścittam atho 'pārthaṁ
manye kuñjara-śaucavat
(SB 6.1.10)

„Ezért, kedves uram, úgy vélem, ez az úgynevezett vezeklés haszontalan.” Haszontalan. Mivel elvégzi az előírt vezeklést, tételezzük fel, hogy megszabadul a bűntől, akkor miért követi el újra? Ezért azt mondja: manye kuñjara-śaucavat.

Ő nagyon szép példát hoz fel – kuñjara-śaucavat. A kuñjara elefántot jelent. A ti hazátokban nem látni elefántot. Mi... Indiában láttunk. Manapság már nem. Mégis vannak, de ötven évvel ezelőtt sok elefánt volt. Különösen a zamindárok, a földbirtokosok és a helyi hercegek, ők régen rengeteg elefántot tartottak. Régen költöttek rá... elefántot tartani nagyon drága dolog.

Szóval, elefánt; van egy bizonyos típusú tó, ahol az elefántok fürödhetnek. Nos, ha valaki még nem látta, az elefánt nagyon szépen megfürdik, nagyon szépen lemossa a testét. És amint a szárazföldre ér, felvesz egy kis port a földről, és a testére szórja. Azonnal. A nedves testét teljes egészében porral hinti be.
Parīkṣit Mahārāja tehát nagyon szép példát hoz fel, kuñjara-śaucavat: pont olyan, mint egy elefánt testének megtisztítása. Nagyon szépen megtisztítja, ez rendben van, de amint kijön a vízből... mindezeket a dolgokat a természet (jelenségeiből*) kell tanulmányoznunk. Az elefánt oly nagy, és állítólag a legnagyobb állat. És nagy ereje van. De hogy milyen bolond, csak nézzétek. Fürdés után az egész testét porral fogja behinteni.

Bādarāyaṇir uvāca – , nos, ő most válaszol. Rujāṁ rogānāṁ nidānavid yathā vaidyas tad anurūpaṁ cikitseta. Atra codayati dvābhyām. Hmm. Ennek már vége. Yathā kuñjara-snāna rajobhir ātmānaṁ malīni karoti tathā pāpasya punar durṇivāratvena naraka-pātasya avaśyaṁ prāyaścittaṁ vyārtham iti. Tehát, ha fennáll a lehetőség arra, hogy bűnös cselekedetek elkövetésével a pokoli élet állapotába süllyedjünk, és tegyük fel, hogy valaki vezekel ezekért a cselekedetekért, majd ismét elköveti azokat, akkor mi értelme van ennek? Egyszerűen... olyan, mint amikor tüzet gyújtasz és vizet öntesz rá. Akkor mi értelme van a tűzgyújtásnak? Tehát:

karmaṇā karma-nirhāro
na hy ātyantika iṣyate
avidvad adhikāritvāt
prāyaścittaṁ vimarśanam
(SB 6.1.11)

Most Śukadeva Gosvāmī megválaszolja a kérdést: amíg az ember tudatlanságban van, amíg az ember ... szíve tele van piszkos dolgokkal, addig bűnös cselekedeteket követhet el, vagy vezekeléssel ellensúlyozhatja azokat. De amíg a tisztátalanság jelen van a szívben, addig minden tette haszontalan.

Ezért a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudat, ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), el kell távolítani a tisztátalan dolgokat a szívből.

Ez az igazi vezeklés. Ha a tisztátalan dolgok jelen vannak, ahogy vannak is, egyszerűen ... akárcsak a beteg ember. A tisztátalan dolgok jelen vannak a testében, és ha ő nagyon szépen megtisztítja magát külsőleg szappannal és vízzel, ez nem jelenti azt, hogy megszabadult a betegségtől. A betegség okát kell eltávolítani. Akkor válik egészségessé. A test felesleges mosdatásával nem szabadulhatunk meg a betegségtől.

Avidvad-adhikāritvāt. Amíg... az avidvad tudatlanságot jelent. A tudatlanság, mi a tudatlanság? A tudatlanságot már sokszor elmagyaráztuk: „én ez a test vagyok”, és mindenki az élet ezen testi felfogása szerint cselekszik. Ezt avidyānak hívják. Az avidyā tudatlanságot jelent. Avidvad-adhikāritvāt prāyaścittaṁ vimarśanam. Nincs haszon a vezeklésből, ha ez a tudatlanság, a tisztátalan dolgok jelen vannak a szívben.

nāśnataḥ pathyam evānnaṁ
vyādhayo 'bhibhavanti hi
evaṁ niyamakṛd rājan
śanaiḥ kṣemāyā kalpate
(SB 6.1.12)

(Śrīdhara Svāmī magyarázatát olvassa) Avidvan adhikārī yasmin tasya bhāvas tattvaṁ tathā, avidyā naśāthavād naṣṭe 'pi tasmin pāpe tat saṁskāraṇa pāpāntarasya punaḥ punaḥ prāroho bhavati. Tat tu nimitta-pramattaḥ śanair labhate nānya iti sadṛṣṭāntam āha. Pathyam eva annam aśnataḥ puruṣān yathā vyādhayo na bādhante tathā niyamadi kārtā kṣemāya tattva-jṣānāya samartho bhavati.

Nagyon szép. Azt mondja, olyan, mint az, aki betartja az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. Az ember lehet beteg. Valamilyen módon mindannyian betegek vagyunk. Ez az anyagi test annyit tesz, hogy betegek vagyunk. Szóval, nagyon szép példát említ arra, hogy:

nāśnataḥ pathyam evānnaṁ
vyādhayo 'bhibhavanti hi
evaṁ niyamakṛd rājan
śanaiḥ kṣemāyā kalpate
(SB 6.1.12)

Pont úgy, ahogy az élet beteges körülményei közepette vannak bizonyos korlátozások. Az orvos azt mondja: „Cukorbeteg vagy. Ne fogyassz cukrot. Ne fogyassz cukrot, ne egyél ezt, meg azt.” Nagyon sok korlátozás van. Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, niyama-kṛd, ha követed az élet szabályait és előírásait, akkor śanaḥ ksemāya kalpate, akkor a szív tisztátalanságai hamarosan kigyógyulhatnak.

Ahogy mi is előírjuk. Nem előírjuk – ez már eleve benne van a śāstrákban. A tanítványainknak, különösen akiket beavattak, azt mondjuk: „Ne éljetek tiltott szexuális életet, ne vegyetek részt szerencsejátékban, ne egyetek növényeken kívül más ételt, és ne fogyasszatok mámorító szereket.” Négy szabály. Nos, ha ezt a négy szabályt betartják, fokozatosan, fokozatosan megszabadulnak a szív tisztátalanságaitól.

Követni kell tehát. Egyszerűen beteg vagyok, és azonnal beveszek valamilyen gyógyszert, ami talán átmenetileg hasznot hoz, de az nem gyógyulás. Ha önmagadnak kell meggyógyítanod magad, akkor be kell tartanod az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. És mik ezek a szabályok és előírások? Azt mondja:

tapasā brahmacaryeṇa
śamena ca damena ca
tyāgena satya-śaucābhyāṁ
yamena niyamena vā
(SB 6.1.13)

Tapasā. A tapasā lemondást jelent. Lemondás. Tegyük fel, hogy hozzászoktál néhány rossz szokáshoz. Tegyük fel, hogy dohányzol, és az előírás az, hogy "Ne fogyassz mámorító szereket". A dohányzás mámorító. Mivel be kell tartanod a szabályokat – nem dohányozhatsz –, az gondot okoz majd neked. Mivel hozzászoktál a dohányzáshoz, és én azt mondom: "Ne dohányozz", az nagyon nehéz lesz számodra. Hozzászoktál a korlátozás nélküli szexuális élethez, és ha azt mondom, hogy "Ne élj tiltott szexuális életet", az gondot okoz majd neked. Hasonlóképpen, oly sok minden van, amihez hozzászoktunk, és ha ezeket korlátozzuk, akkor gondok lesznek.

A nehézségek önkéntes elfogadását tapasyának, vagy lemondásnak nevezik. Akárcsak az, aki beteg, ha meg akar gyógyulni, be kell tartania az orvos által előírt korlátozást. És be is tartja. Ahogy az orvos mondja: "Ó, nem kelhetsz fel. Huszonnégy órán át feküdnöd kell." Nem tetszik neki, de meg kell tennie. Ezt nevezik tapasyának, lemondásnak. Bűnbánat. Korlátozások. Azt mondjuk, Ekādaśī napján böjtölni kell. A böjtölés nem túlságosan kellemes, de meg kell tenni. Ezt hívják tapasyának.

Brahmacaryeṇa. A brahmacaryeṇa cölibátust jelent. Minél jobban fegyelmezed a szexuális életedet, annál erősebb leszel a lelki élet terén. Brahmacaryeṇa. Brahma... a brahmacarya a szexuális élet fegyelmezését, irányítását jelenti. Ezért kérdezte meg valaki tőlem: "Swāmījī, miért hangsúlyozod ennyire a házasságot?" A következő választ adtam már sok úriembernek a televízióban, hogy mivel igényünk van a szexuális életre, de ha a házasság korlátai között vagyunk, akkor nincs tiltott szexuális élet. Legalábbis tartózkodunk tőle.

Ez van itt leírva. Ezek a szabályok. Tapasā brahmacaryeṇa. A brahmacarya cölibátust jelent; és a śamena, az elme irányítását; a damena, az érzékek irányítását jelenti. Ha tudod irányítani az elméd, akkor tudod irányítani az érzékeidet. Az elmében van az érzéki tevékenységek központja. Ha tudod irányítani az elméd, akkor könnyen tudod irányítani az érzékeket. Az elme irányításának legegyszerűbb folyamata pedig az, ha az elmédet Kṛṣṇa-tudatban rögzíted. Ha Kṛṣṇa... Kṛṣṇa mindenható. Ha Ő jelen van az elmédben, akkor semmi értelmetlenség nem juthat be az elmédbe. Śamena ca damena ca, és tyāgena. A tyāgena lemondást jelent.
Ezeket a dolgokat kell gyakorolni. Nem arról van szó, hogy ha folyamatosan ostobaságokat követhetsz el, (nevet) akkor lelkileg fejlettebbé válsz. Ha valaki ezt mondja, az egyszerűen csal. Csal. Pont úgy, ahogy egy ostoba orvos mondhatja: "Csak fizesd ki a díjamat, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot, és meg fogsz gyógyulni." Értitek. Az ilyen orvoshoz senki sem megy el. Értitek. Azt mondja: „Gyere el, fizesd ki a díjamat, és adok neked egy mantrát. Meggyógyulsz, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot.”

Elmegy-e bárki is ehhez az orvoshoz? Bármelyik épeszű ember? Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja: „Bármit megtehetsz, amit akarsz. Fogadd ezt a mantrát, fizesd ki a díjamat, és magasan fejlett leszel a lelki tudatosságban”, ezek nincsenek benne a hiteles könyvekben vagy a védikus irodalomban. Mind csak hízelgés és pénzkeresés céljából születtek.

Ám valójában, ha komolyan gondolod, akkor, ahogy mondják, be kell tartanod a szabályokat: lemondás, cölibátus, az elme uralása, az érzékek uralása, lemondás, igazmondás, tisztaság és a szabályok, valamint előírások betartása. Ezt állítják.

deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā
dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ
kṣipanty aghaṁ mahad api
veṇu-gulmam ivānalaḥ
(SB 6.1.14)

Ő nagyon szép példát említ. Veṇu-gulmam ivānalah. Ahogyan a száraz évszakban sok száraz fű van mezőn, és ha meg kell tisztítanod a mezőt, pusztán csak tüzet kell gyújtanod a mezőn, és minden automatikusan megtisztul, hasonlóképpen, deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ. Azok, akik elég intelligensek, dharmajñāḥ, akik ismerik az igazi vallási elveket, és śraddhayānvitāḥ, és akik odaadóak, azok intelligens módszerrel mindenféle bűnös cselekedetből ki tudnak szabadulni.

Mi ez az intelligens módszer?

kecit kevalaya bhaktyā
vāsudeva parāyaṇāḥ
aghaṁ dhunvanti kārtsnyena
nīhāram iva bhāskaraḥ
(SB 6.1.15)

Azt mondja, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat, tiszta odaadó szolgálat által, vāsudeva-parāyaṇāḥ által... vāsudeva azt jelenti, Kṛṣṇa. Aki Kṛṣṇának szenteli magát, pusztán ezzel az odaadó folyamattal, és mindig Kṛṣṇa-tudatban lévén, agham dhunvanti kārtsnyena, az megszabadulhat minden bűnös visszahatástól. Hogyan? Nīhāram iva bhāskaraḥ. A nīhāram harmatot jelent. Láthattátok, ebben az évszakban oly sok harmat van a fűben, a fán. Amint felkel a nap, mindennek vége. Mindennek vége. Ez egy nagyon szép példa.

Tehát, ha felszínre hozod Kṛṣṇa napját... mindezek a termékek... ezek a bűnös cselekedetek a tudatlanságból erednek. A tudatlanság sötétség, māyā, és Kṛṣṇa vagyis a Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a nap. Most éjszaka van; minden sötét. Ha valamilyen módon felkel a nap, akkor a sötétség azonnal véget ér.

Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, kecit. Kecit. A kecit azt jelenti, hogy nem mindenki számára lehetséges, de néhány szerencsés ember úgy cselekszik, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat által megszabadul a bűnös visszahatásoktól, ahelyett, hogy elmerülne a rengeteg részletben. Vāsudeva-parāyaṇāḥ, azok, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, az agham... az agham mindenféle bűnös visszahatást jelent. Dhunvanti kārtsnyena.

Nagyban. Kārtsnyena nagy mennyiséget jelent. Kārtsnyena nihāram. A nihāram jelentése, akár a harmat (köd); A bhāskaraḥ napot jelent. Ahogy a nap azonnal szétszórja, azonnal eloszlatja a harmatot (ködöt) minden erőfeszítés nélkül, hasonlóképpen, amint jelen van a Kṛṣṇa-tudat, megszabadulsz minden bűnös visszahatástól.

A másik dolog, ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, az Úr azt mondja, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66):

„Add fel az élet mindenféle testi indíttatású vallásos elvét.” Miről van szó? Kṛṣṇa a sarva-dharmān-t firtatja. A dharma vallási elvet jelent. Az egyik helyen azt mondta, dharma-saṁsthāpanārthāya, „Azért jöttem, hogy helyreállítsam a vallás elvét”, és a végén azt mondja: sarva-dharmān parityajya. Sarva-dharmān.

Ez a sarva-dharman a mindenféle vallási alapelv, amely a testi életfelfogással kapcsolatos. Azt állítjuk magunkról, hogy „hindu vagyok”, vagy „keresztény vagyok”, „mohamedán vagyok”. Mindez a testi felfogásnak köszönhető... (szakadás) (vége)

Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

2026-06-02T18:04:48Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680912_-_Lecture_SB_06.01.06-15_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680912SB-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 12.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680912SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)
oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ
sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ
dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja beszélgetéseiről értekezünk. A kérdés az, hogyan lehet felszabadulni a pokoli élet nyomorúságos állapota alól. A természet kétféle illuzórikus módszerrel rendelkezik: az egyik az energia befedése, a másik az energia elvetése. A természet kétféleképpen hat ránk. Valaki gondolhatja, "Itt egy szép mozgalom, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Hadd vegyek részt ebben." És a természet azt diktálja: "Miért mennél oda? Ne menj oda. Jobb, ha így élvezed." Ez az energia elvetése. Letéríti az útról.

A másik pedig az energia befedése. Az energia befedése azt jelenti, hogy egy személy vagy egy élőlény a legszörnyűbb állapotban lehet, mégis azt hiszi, hogy boldog. Boldog. Ahogy sok barátodat láthattad már betegen az ágyban. És ha meglátogatod, "Hogy érzed magad?", azt fogja mondani: "Igen, jól vagyok." Betegség. Vajon mi értelme van ennek a „Jól vagyok”-nak? Ez viszont az energia befedése.

Tehát, bárki, egy… még… egy kutya is, olyan szörnyű állapotban van, mégis örömteli. Azt gondolja: „Nagyon boldog vagyok.” Egy disznó, (vagy*) bármilyen állat… mi emberek vagyunk; jobb életfeltételeket kaptunk. Az állatoknak a természet nem adott ennyi könnyítést, mégis boldognak érzik magukat. Ha azt mondjuk, természetesen, valaki sajnálkozhat, de ez a természet törvénye. Tehát bármilyen szörnyű állapotban is legyen, az ember boldognak érzi magát.

Ez a kétféle dolog tehát párhuzamosan zajlik. Ám valójában mindenki, aki ebben az anyagi testben van bezárva, boldogtalan. Ez az egész anyagi létezés összegzése és lényege. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll (CC Antya 4.176): dvaite bhadrābhadra sakale samān.

A kettősségek világában, vagyis ebben az anyagi világban mindennel kapcsolatban, amit létrehoztunk, ez a felfogás, hogy „Ez nagyon szép, és ez meg nem szép” – ez „rossz” vagy „jó” –, erre azt mondja, hogy ez csupán mentális koholmány. Valójában nincs itt semmi jó. Az embernek nagyon pesszimistának kell lennie. Különben az anyagi természettel kapcsolatos tudatlanság sötétségében kell maradnia.

Az embernek teljesen meg kell értenie, hogy ennek az anyagi világnak egy nagyon bizonytalan állapotában vagyunk... mert nincs információnk arról, hogy létezik boldog élet, örök élet, áldott élet. Erről nincs információnk. Azt gondoljuk: „Az élet ilyen. Igazítsuk be a dolgokat annyira, amennyire csak lehetséges.” Ez az anyagi energia befedő energiája. Parīkṣit Mahārāja tehát ezt kérdezi:

adhuneha mahā-bhāga
yathaiva narakān naraḥ
nānogra-yātanān neyāt
tan me vyākhyātum arhasi
(SB 6.1.6)

„Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan szabadulhat meg az ember az élet pokoli állapotától.” Nemcsak addig vagyunk nagyon boldogtalanok, amíg élünk; a halál után is számos nyomorúságos, pokoli állapot vár ránk. A lélek vándorlása egyik testből a másikba úgyszintén nagyon nyomorúságos állapot. És egy kutya vagy disznó testében lenni ugyancsak egy fajta lealacsonyodás. És még az emberi testben is, az anya méhében, ez is nagyon nyomorúságos állapot.

Ez a gyerek, ez a kisgyerek tiltakozik, hogy „Nem vagyok kényelmes helyzetben. Anya, fogadj el engem így.” Ezért az anya megpróbálja kielégíteni őt. Szóval, mindig, mindig. Meg kell érteni, hogy amíg ebben az anyagi világban vagyunk, a nyomorúság folytatódni fog. Szóval, egy nagyon intelligens kérdés: „Hogyan lehet kijutni ebből a nyomorúságos életből?”

Így válaszolt:

na ced ihaivāpacitiṁ yathāmhasaḥ
kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ
dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti
ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ
(SB 6.1.7)

Śukadeva Gosvāmī azt mondta: „Már jellemeztem a pokoli állapotok különböző fajtáit. Amíg valaki nem vezekel bűnös életéért, addig el kell szenvednie ezt a pokoli, feltételekhez kötött életet.”

tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau
yateta mṛtyor avipadyatātmanā
(SB 6.1.8)

Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mielőtt meghal, vezekeljen bűnös cselekedeteiért. És milyen példát hoz fel erre?

doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā
bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit
(SB 6.1.8)

Amikor valaki beteg, amennyiben nem kezdi meg azonnal a megfelelő kezelést, a betegség súlyosbodhat és halálos kimenetelű lehet. Mindenki tudja ezt, hogy amikor valaki beteg, a betegség bűnös állapotot jelent. A betegség szenvedést jelent, a szenvedés pedig bűnös... a bűnös cselekedetek visszahatása. Az előírás értelmében az ember orvoshoz megy a betegsége kezelésére – különben az végzetes lehet –, hasonlóképpen kell jóvátennie a bűnös cselekedeteit, ahogyan azokat a különböző szentírások előírják. Ez az előírás.

Cāṇakya Paṇḍita ślokájában azt mondja, hogy három dolgot nem szabad elhanyagolni. Melyek ezek? Tűz, adósságok és betegség. Tegyük fel, hogy itt ülsz, és van egy kis tűz a sarokban, néhány cigarettacsikk vagy valami hasonló. Nem szabad elhanyagolni. Soha ne gondold azt, hogy: „Ó, ez egy kis tűz. Magától kialszik.” Nem.

Bármikor hevesen fellángolhat. Szóval, a tözet nem szabad elhanyagolni. Hasonlóképpen, az adósságokat sem. Ha valaki azt gondolja: „Ó, itt van ez a száz, ezerdollár, amivel tartozom. Jól van, gondoskodni fogok róla.” Néhány év múlva ez az összeg ötezer dollárra is felemelkedhet. Hasonlóképpen, a betegségek is. Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Ó, ez semmi. Magától helyrejön.” Nem. Az utasítás ugyanaz. Szóval, nem szabad elhanyagolnunk.

A Manu-saṁhitāban az áll, hogy ha egy ember gyilkos, erről van gyakorlati tapasztalatunk, a király halálra ítéli. A Manu-saṁhitā úgy tartja, hogy ez előnyös. Jó neki. Minden országban és minden törvényben előnyös az „Élet az életért”. Ugyanis, ha ebben az életben felakasztják, akkor a következő életben nem kell szenvednie. Minden bűnös visszahatás véget ér az akasztással. Ezért minden államban, és különösen a Manu-saṁhitāban, azt mondják, hogy az a király kegye, ha valakit gyilkos bűnös cselekedeteiért felakasztanak. Úgy kell tekinteni, hogy ez a király kegye.

Mivel tehát bármiért szenvednünk kell... pont úgy, mint amikor több ételt eszünk, akkor szenvednünk kell – emésztési zavarok vagy valami más miatt. Ez a természet törvénye. Vagy óvatosnak kell lenni, vagy ha valamilyen bűnös reakció lép fel, akkor, úgy mondanám, vészhelyzetnek kell tekinteni, és gondoskodni kell róla. Különben a szenvedés fokozódni fog. Śukadeva Gosvāmī ezért tanácsolja azt ...

Indiában még mindig az a gyakorlat, ha valaki bűnös cselekedetet követ el, akkor egy tanult paṇḍitához, brāhmaṇához fordul: „Uram, én ezt a dolgot követtem el. Mivel tehető jóvá?” Ő előír valamit. Természetesen, ez egy üzlet is. (kuncogás) De valójában jóvá kell tenni. Ez Śukadeva Gosvāmī állítása.

Nos, a király nagyon intelligens. A következő kérdést teszi fel:

dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpaṁ
janānn apy ātmano 'hitam
karoti bhūyo vivaśaḥ
prāyaścittam atho katham
(SB 6.1.9)

kvacin nivartate 'bhadrāt
kvacic carati tat punaḥ
prāyaścittam atho 'pārtham
manye kuṣjara-śaucavat
(SB 6.1.10)

Nagyon intelligens kérdés. „Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī, megértem, hogy az embernek gondoskodnia kell a bűnei visszahatásáról, és jóvá kell azt tennie a śāstrákban leírtak szerint. De a kérdésem az, hogy” dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpam – „az ember látja, hogy e bűnös cselekedet miatt szenved.” Dṛṣṭa.

A dṛṣṭa valójában személyes tapasztalatot jelent, szemtől szemben. Hogyan lehetséges ez? Egy ember megölt valakit, meggyilkolt, és fel fogják akasztani. Ezt mindenki látja. Akkor ő miért követi el ugyanazt? Látta, „a barátom gyilkosságot követett el”, vagy felejtsük el a gyilkolást, „valami mást követett el, ami az állam törvényei ellenében van, és megbüntették.”

Tehát, dṛṣṭa-śruta. A dṛṣṭa látást, a śruta pedig hallást jelent. Pont úgy, ahogy te is hallasz. Mindannyian hiteles szentírásokból hallunk. Ezt śrutának, śrutinak, hallásnak hívják. Nem ebből a szentírásból. Mindenki hallotta már, hogy ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe kerülsz. Lehet, hogy nincs gyakorlati tapasztalatom, de hallottam, és látom is, hogy ez az ember lopott, és börtönbe kerül. Letartóztatja a rendőrség, és bemegy (a börtönbe*). Tehát, dṛṣṭa-śruta. Az ember hallja, és gyakorlatilag látja is.

Dṛṣṭa-śrutāṁ yat pāpam, ha valaki bűnös cselekedeteket követ el, és más látja, és ő is látja, és hallotta a szentírásokból, mégis, janānn apy ātmano 'hitam. Ātmano, tudja, hogy „Ez nem jó nekem.” Ātmanā, ātmanā jelentése, a léleknek. A lélek szenved, és a gyakorlatban látja, hogy „Ez nem jó nekem”. Az „Én” azt jelenti, hogy én, mint lélek. Mivel oly rengeteg életformán kell keresztülmennem vagy vándorolnom, tudja ezt.

Hallotta tehát a szentírásból, látja, hogy van szenvedés. De karoti bhūyo vivaśaḥ (SB 6.1.9): mégis elköveti ugyanazt a bűnt, vivaśaḥ. A vivaśaḥ jelentése, mintha valaki kényszerítené rá. Valami kényszeríti. Egy tolvaj lopott, és börtönbe került. Szenved, és azt gondolja, hogy „Legközelebb nem cselekszem így. Ez nagyon balhés.” Ám amint kijön, újra elköveti ugyanazt.

Van egy nagyon szép közmondás. Bengáliul úgy mondják, hogy amikor egy nőnek fájdalmai vannak a vajúdás folyamán, amikor gyermeket szül, arra gondol: „Legközelebb soha nem fogok teherbe esni.” De utána (nevetve) újra teherbe esik. Értitek? Ismeri a szüléssel járó nehézségeket, és megígéri: „Legközelebb…” Természetesen manapság nagyon sok fogamzásgátló módszer létezik. De ez csak egy közmondás.

Nos, egy beteg ember orvoshoz fordul. Krónikus betegségben szenved. Tudja az okát. Az orvos azt mondja: „Ezt tetted, ezért szenvedsz.” De a gyógyulás után újra ugyanazt teszi. Miért? Ez az igazi probléma. Miért teszi ezt? Látta, megtapasztalta.

Ezért mondja Parīkṣit Mahārāja: kvacin nivartate 'bhadrāt. Ilyen tapasztalatokkal, hallva róla és látva, néha visszafogja magát: „Nem, ezeket a dolgokat nem fogom megtenni. Ez nagyon problémás. Legutóbb nagyon sok bajom származott belőle.” És kvacic carati tat punaḥ, és néha újra elköveti ugyanazt a hibát.

prāyaścittam atho 'pārthaṁ
manye kuñjara-śaucavat
(SB 6.1.10)

„Ezért, kedves uram, úgy vélem, ez az úgynevezett vezeklés haszontalan.” Haszontalan. Mivel elvégzi az előírt vezeklést, tételezzük fel, hogy megszabadul a bűntől, akkor miért követi el újra? Ezért azt mondja: manye kuñjara-śaucavat.

Ő nagyon szép példát hoz fel – kuñjara-śaucavat. A kuñjara elefántot jelent. A ti hazátokban nem látni elefántot. Mi... Indiában láttunk. Manapság már nem. Mégis vannak, de ötven évvel ezelőtt sok elefánt volt. Különösen a zamindárok, a földbirtokosok és a helyi hercegek, ők régen rengeteg elefántot tartottak. Régen költöttek rá... elefántot tartani nagyon drága dolog.

Szóval, elefánt; van egy bizonyos típusú tó, ahol az elefántok fürödhetnek. Nos, ha valaki még nem látta, az elefánt nagyon szépen megfürdik, nagyon szépen lemossa a testét. És amint a szárazföldre ér, felvesz egy kis port a földről, és a testére szórja. Azonnal. A nedves testét teljes egészében porral hinti be.
Parīkṣit Mahārāja tehát nagyon szép példát hoz fel, kuñjara-śaucavat: pont olyan, mint egy elefánt testének megtisztítása. Nagyon szépen megtisztítja, ez rendben van, de amint kijön a vízből... mindezeket a dolgokat a természet (jelenségeiből*) kell tanulmányoznunk. Az elefánt oly nagy, és állítólag a legnagyobb állat. És nagy ereje van. De hogy milyen bolond, csak nézzétek. Fürdés után az egész testét porral fogja behinteni.

Bādarāyaṇir uvāca – , nos, ő most válaszol. Rujāṁ rogānāṁ nidānavid yathā vaidyas tad anurūpaṁ cikitseta. Atra codayati dvābhyām. Hmm. Ennek már vége. Yathā kuñjara-snāna rajobhir ātmānaṁ malīni karoti tathā pāpasya punar durṇivāratvena naraka-pātasya avaśyaṁ prāyaścittaṁ vyārtham iti. Tehát, ha fennáll a lehetőség arra, hogy bűnös cselekedetek elkövetésével a pokoli élet állapotába süllyedjünk, és tegyük fel, hogy valaki vezekel ezekért a cselekedetekért, majd ismét elköveti azokat, akkor mi értelme van ennek? Egyszerűen... olyan, mint amikor tüzet gyújtasz és vizet öntesz rá. Akkor mi értelme van a tűzgyújtásnak? Tehát:

karmaṇā karma-nirhāro
na hy ātyantika iṣyate
avidvad adhikāritvāt
prāyaścittaṁ vimarśanam
(SB 6.1.11)

Most Śukadeva Gosvāmī megválaszolja a kérdést: amíg az ember tudatlanságban van, amíg az ember ... szíve tele van piszkos dolgokkal, addig bűnös cselekedeteket követhet el, vagy vezekeléssel ellensúlyozhatja azokat. De amíg a tisztátalanság jelen van a szívben, addig minden tette haszontalan.

Ezért a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudat, ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), el kell távolítani a tisztátalan dolgokat a szívből.

Ez az igazi vezeklés. Ha a tisztátalan dolgok jelen vannak, ahogy vannak is, egyszerűen ... akárcsak a beteg ember. A tisztátalan dolgok jelen vannak a testében, és ha ő nagyon szépen megtisztítja magát külsőleg szappannal és vízzel, ez nem jelenti azt, hogy megszabadult a betegségtől. A betegség okát kell eltávolítani. Akkor válik egészségessé. A test felesleges mosdatásával nem szabadulhatunk meg a betegségtől.

Avidvad-adhikāritvāt. Amíg... az avidvad tudatlanságot jelent. A tudatlanság, mi a tudatlanság? A tudatlanságot már sokszor elmagyaráztuk: „én ez a test vagyok”, és mindenki az élet ezen testi felfogása szerint cselekszik. Ezt avidyānak hívják. Az avidyā tudatlanságot jelent. Avidvad-adhikāritvāt prāyaścittaṁ vimarśanam. Nincs haszon a vezeklésből, ha ez a tudatlanság, a tisztátalan dolgok jelen vannak a szívben.

nāśnataḥ pathyam evānnaṁ
vyādhayo 'bhibhavanti hi
evaṁ niyamakṛd rājan
śanaiḥ kṣemāyā kalpate
(SB 6.1.12)

(Śrīdhara Svāmī magyarázatát olvassa) Avidvan adhikārī yasmin tasya bhāvas tattvaṁ tathā, avidyā naśāthavād naṣṭe 'pi tasmin pāpe tat saṁskāraṇa pāpāntarasya punaḥ punaḥ prāroho bhavati. Tat tu nimitta-pramattaḥ śanair labhate nānya iti sadṛṣṭāntam āha. Pathyam eva annam aśnataḥ puruṣān yathā vyādhayo na bādhante tathā niyamadi kārtā kṣemāya tattva-jṣānāya samartho bhavati.

Nagyon szép. Azt mondja, olyan, mint az, aki betartja az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. Az ember lehet beteg. Valamilyen módon mindannyian betegek vagyunk. Ez az anyagi test annyit tesz, hogy betegek vagyunk. Szóval, nagyon szép példát említ arra, hogy:

nāśnataḥ pathyam evānnaṁ
vyādhayo 'bhibhavanti hi
evaṁ niyamakṛd rājan
śanaiḥ kṣemāyā kalpate
(SB 6.1.12)

Pont úgy, ahogy az élet beteges körülményei közepette vannak bizonyos korlátozások. Az orvos azt mondja: „Cukorbeteg vagy. Ne fogyassz cukrot. Ne fogyassz cukrot, ne egyél ezt, meg azt.” Nagyon sok korlátozás van. Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, niyama-kṛd, ha követed az élet szabályait és előírásait, akkor śanaḥ ksemāya kalpate, akkor a szív tisztátalanságai hamarosan kigyógyulhatnak.

Ahogy mi is előírjuk. Nem előírjuk – ez már eleve benne van a śāstrákban. A tanítványainknak, különösen akiket beavattak, azt mondjuk: „Ne éljetek tiltott szexuális életet, ne vegyetek részt szerencsejátékban, ne egyetek növényeken kívül más ételt, és ne fogyasszatok mámorító szereket.” Négy szabály. Nos, ha ezt a négy szabályt betartják, fokozatosan, fokozatosan megszabadulnak a szív tisztátalanságaitól.

Követni kell tehát. Egyszerűen beteg vagyok, és azonnal beveszek valamilyen gyógyszert, ami talán átmenetileg hasznot hoz, de az nem gyógyulás. Ha önmagadnak kell meggyógyítanod magad, akkor be kell tartanod az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. És mik ezek a szabályok és előírások? Azt mondja:

tapasā brahmacaryeṇa
śamena ca damena ca
tyāgena satya-śaucābhyāṁ
yamena niyamena vā
(SB 6.1.13)

Tapasā. A tapasā lemondást jelent. Lemondás. Tegyük fel, hogy hozzászoktál néhány rossz szokáshoz. Tegyük fel, hogy dohányzol, és az előírás az, hogy "Ne fogyassz mámorító szereket". A dohányzás mámorító. Mivel be kell tartanod a szabályokat – nem dohányozhatsz –, az gondot okoz majd neked. Mivel hozzászoktál a dohányzáshoz, és én azt mondom: "Ne dohányozz", az nagyon nehéz lesz számodra. Hozzászoktál a korlátozás nélküli szexuális élethez, és ha azt mondom, hogy "Ne élj tiltott szexuális életet", az gondot okoz majd neked. Hasonlóképpen, oly sok minden van, amihez hozzászoktunk, és ha ezeket korlátozzuk, akkor gondok lesznek.

A nehézségek önkéntes elfogadását tapasyának, vagy lemondásnak nevezik. Akárcsak az, aki beteg, ha meg akar gyógyulni, be kell tartania az orvos által előírt korlátozást. És be is tartja. Ahogy az orvos mondja: "Ó, nem kelhetsz fel. Huszonnégy órán át feküdnöd kell." Nem tetszik neki, de meg kell tennie. Ezt nevezik tapasyának, lemondásnak. Bűnbánat. Korlátozások. Azt mondjuk, Ekādaśī napján böjtölni kell. A böjtölés nem túlságosan kellemes, de meg kell tenni. Ezt hívják tapasyának.

Brahmacaryeṇa. A brahmacaryeṇa cölibátust jelent. Minél jobban fegyelmezed a szexuális életedet, annál erősebb leszel a lelki élet terén. Brahmacaryeṇa. Brahma... a brahmacarya a szexuális élet fegyelmezését, irányítását jelenti. Ezért kérdezte meg valaki tőlem: "Swāmījī, miért hangsúlyozod ennyire a házasságot?" A következő választ adtam már sok úriembernek a televízióban, hogy mivel igényünk van a szexuális életre, de ha a házasság korlátai között vagyunk, akkor nincs tiltott szexuális élet. Legalábbis tartózkodunk tőle.

Ez van itt leírva. Ezek a szabályok. Tapasā brahmacaryeṇa. A brahmacarya cölibátust jelent; és a śamena, az elme irányítását; a damena, az érzékek irányítását jelenti. Ha tudod irányítani az elméd, akkor tudod irányítani az érzékeidet. Az elmében van az érzéki tevékenységek központja. Ha tudod irányítani az elméd, akkor könnyen tudod irányítani az érzékeket. Az elme irányításának legegyszerűbb folyamata pedig az, ha az elmédet Kṛṣṇa-tudatban rögzíted. Ha Kṛṣṇa... Kṛṣṇa mindenható. Ha Ő jelen van az elmédben, akkor semmi értelmetlenség nem juthat be az elmédbe. Śamena ca damena ca, és tyāgena. A tyāgena lemondást jelent.
Ezeket a dolgokat kell gyakorolni. Nem arról van szó, hogy ha folyamatosan ostobaságokat követhetsz el, (nevet) akkor lelkileg fejlettebbé válsz. Ha valaki ezt mondja, az egyszerűen csal. Csal. Pont úgy, ahogy egy ostoba orvos mondhatja: "Csak fizesd ki a díjamat, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot, és meg fogsz gyógyulni." Értitek. Az ilyen orvoshoz senki sem megy el. Értitek. Azt mondja: „Gyere el, fizesd ki a díjamat, és adok neked egy mantrát. Meggyógyulsz, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot.”

Elmegy-e bárki is ehhez az orvoshoz? Bármelyik épeszű ember? Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja: „Bármit megtehetsz, amit akarsz. Fogadd ezt a mantrát, fizesd ki a díjamat, és magasan fejlett leszel a lelki tudatosságban”, ezek nincsenek benne a hiteles könyvekben vagy a védikus irodalomban. Mind csak hízelgés és pénzkeresés céljából születtek.

Ám valójában, ha komolyan gondolod, akkor, ahogy mondják, be kell tartanod a szabályokat: lemondás, cölibátus, az elme uralása, az érzékek uralása, lemondás, igazmondás, tisztaság és a szabályok, valamint előírások betartása. Ezt állítják.

deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā
dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ
kṣipanty aghaṁ mahad api
veṇu-gulmam ivānalaḥ
(SB 6.1.14)

Ő nagyon szép példát említ. Veṇu-gulmam ivānalah. Ahogyan a száraz évszakban sok száraz fű van mezőn, és ha meg kell tisztítanod a mezőt, pusztán csak tüzet kell gyújtanod a mezőn, és minden automatikusan megtisztul, hasonlóképpen, deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ. Azok, akik elég intelligensek, dharmajñāḥ, akik ismerik az igazi vallási elveket, és śraddhayānvitāḥ, és akik odaadóak, azok intelligens módszerrel mindenféle bűnös cselekedetből ki tudnak szabadulni.

Mi ez az intelligens módszer?

kecit kevalaya bhaktyā
vāsudeva parāyaṇāḥ
aghaṁ dhunvanti kārtsnyena
nīhāram iva bhāskaraḥ
(SB 6.1.15)

Azt mondja, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat, tiszta odaadó szolgálat által, vāsudeva-parāyaṇāḥ által... vāsudeva azt jelenti, Kṛṣṇa. Aki Kṛṣṇának szenteli magát, pusztán ezzel az odaadó folyamattal, és mindig Kṛṣṇa-tudatban lévén, agham dhunvanti kārtsnyena, az megszabadulhat minden bűnös visszahatástól. Hogyan? Nīhāram iva bhāskaraḥ. A nīhāram harmatot jelent. Láthattátok, ebben az évszakban oly sok harmat van a fűben, a fán. Amint felkel a nap, mindennek vége. Mindennek vége. Ez egy nagyon szép példa.

Tehát, ha felszínre hozod Kṛṣṇa napját... mindezek a termékek... ezek a bűnös cselekedetek a tudatlanságból erednek. A tudatlanság sötétség, māyā, és Kṛṣṇa vagyis a Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a nap. Most éjszaka van; minden sötét. Ha valamilyen módon felkel a nap, akkor a sötétség azonnal véget ér.

Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, kecit. Kecit. A kecit azt jelenti, hogy nem mindenki számára lehetséges, de néhány szerencsés ember úgy cselekszik, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat által megszabadul a bűnös visszahatásoktól, ahelyett, hogy elmerülne a rengeteg részletben. Vāsudeva-parāyaṇāḥ, azok, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, az agham... az agham mindenféle bűnös visszahatást jelent. Dhunvanti kārtsnyena.

Nagyban. Kārtsnyena nagy mennyiséget jelent. Kārtsnyena nihāram. A nihāram jelentése, akár a harmat (köd); A bhāskaraḥ napot jelent. Ahogy a nap azonnal szétszórja, azonnal eloszlatja a harmatot (ködöt) minden erőfeszítés nélkül, hasonlóképpen, amint jelen van a Kṛṣṇa-tudat, megszabadulsz minden bűnös visszahatástól.

A másik dolog, ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, az Úr azt mondja, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66):

„Add fel az élet mindenféle testi indíttatású vallásos elvét.” Miről van szó? Kṛṣṇa a sarva-dharmān-t firtatja. A dharma vallási elvet jelent. Az egyik helyen azt mondta, dharma-saṁsthāpanārthāya, „Azért jöttem, hogy helyreállítsam a vallás elvét”, és a végén azt mondja: sarva-dharmān parityajya. Sarva-dharmān.

Ez a sarva-dharman a mindenféle vallási alapelv, amely a testi életfelfogással kapcsolatos. Azt állítjuk magunkról, hogy „hindu vagyok”, vagy „keresztény vagyok”, „mohamedán vagyok”. Mindez a testi felfogásnak köszönhető... (szakadás) (vége)

Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

2026-06-02T17:58:59Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680912_-_Lecture_SB_06.01.06-15_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680912SB-SAN FRANCISCO - 1968. március 26.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680912SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

680912 – Lecke SB 6.1.6-15 - San Francisco

680912SB-SAN FRANCISCO – 1968. szeptember 12.

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)
oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ
sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ
dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja beszélgetéseiről értekezünk. A kérdés az, hogyan lehet felszabadulni a pokoli élet nyomorúságos állapota alól. A természet kétféle illuzórikus módszerrel rendelkezik: az egyik az energia befedése, a másik az energia elvetése. A természet kétféleképpen hat ránk. Valaki gondolhatja, "Itt egy szép mozgalom, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Hadd vegyek részt ebben." És a természet azt diktálja: "Miért mennél oda? Ne menj oda. Jobb, ha így élvezed." Ez az energia elvetése. Letéríti az útról.
A másik pedig az energia befedése. Az energia befedése azt jelenti, hogy egy személy vagy egy élőlény a legszörnyűbb állapotban lehet, mégis azt hiszi, hogy boldog. Boldog. Ahogy sok barátodat láthattad már betegen az ágyban. És ha meglátogatod, "Hogy érzed magad?", azt fogja mondani: "Igen, jól vagyok." Betegség. Vajon mi értelme van ennek a „Jól vagyok”-nak? Ez viszont az energia befedése.
Tehát, bárki, egy… még… egy kutya is, olyan szörnyű állapotban van, mégis örömteli. Azt gondolja: „Nagyon boldog vagyok.” Egy disznó, (vagy*) bármilyen állat… mi emberek vagyunk; jobb életfeltételeket kaptunk. Az állatoknak a természet nem adott ennyi könnyítést, mégis boldognak érzik magukat. Ha azt mondjuk, természetesen, valaki sajnálkozhat, de ez a természet törvénye. Tehát bármilyen szörnyű állapotban is legyen, az ember boldognak érzi magát.
Ez a kétféle dolog tehát párhuzamosan zajlik. Ám valójában mindenki, aki ebben az anyagi testben van bezárva, boldogtalan. Ez az egész anyagi létezés összegzése és lényege. A Caitanya-caritāmṛtában ez áll (CC Antya 4.176): dvaite bhadrābhadra sakale samān.
A kettősségek világában, vagyis ebben az anyagi világban mindennel kapcsolatban, amit létrehoztunk, ez a felfogás, hogy „Ez nagyon szép, és ez meg nem szép” – ez „rossz” vagy „jó” –, erre azt mondja, hogy ez csupán mentális koholmány. Valójában nincs itt semmi jó. Az embernek nagyon pesszimistának kell lennie. Különben az anyagi természettel kapcsolatos tudatlanság sötétségében kell maradnia.
Az embernek teljesen meg kell értenie, hogy ennek az anyagi világnak egy nagyon bizonytalan állapotában vagyunk... mert nincs információnk arról, hogy létezik boldog élet, örök élet, áldott élet. Erről nincs információnk. Azt gondoljuk: „Az élet ilyen. Igazítsuk be a dolgokat annyira, amennyire csak lehetséges.” Ez az anyagi energia befedő energiája. Parīkṣit Mahārāja tehát ezt kérdezi:
adhuneha mahā-bhāga
yathaiva narakān naraḥ
nānogra-yātanān neyāt
tan me vyākhyātum arhasi
(SB 6.1.6)
„Kérlek, magyarázd el nekem, hogyan szabadulhat meg az ember az élet pokoli állapotától.” Nemcsak addig vagyunk nagyon boldogtalanok, amíg élünk; a halál után is számos nyomorúságos, pokoli állapot vár ránk. A lélek vándorlása egyik testből a másikba úgyszintén nagyon nyomorúságos állapot. És egy kutya vagy disznó testében lenni ugyancsak egy fajta lealacsonyodás. És még az emberi testben is, az anya méhében, ez is nagyon nyomorúságos állapot.
Ez a gyerek, ez a kisgyerek tiltakozik, hogy „Nem vagyok kényelmes helyzetben. Anya, fogadj el engem így.” Ezért az anya megpróbálja kielégíteni őt. Szóval, mindig, mindig. Meg kell érteni, hogy amíg ebben az anyagi világban vagyunk, a nyomorúság folytatódni fog. Szóval, egy nagyon intelligens kérdés: „Hogyan lehet kijutni ebből a nyomorúságos életből?”
Így válaszolt:
na ced ihaivāpacitiṁ yathāmhasaḥ
kṛtasya kuryān mana-ukta-pāṇibhiḥ
dhruvaṁ sa vai pretya narakān upaiti
ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ
(SB 6.1.7)
Śukadeva Gosvāmī azt mondta: „Már jellemeztem a pokoli állapotok különböző fajtáit. Amíg valaki nem vezekel bűnös életéért, addig el kell szenvednie ezt a pokoli, feltételekhez kötött életet.”
tasmāt puraivāśv iha pāpa-niṣkṛtau
yateta mṛtyor avipadyatātmanā
(SB 6.1.8)
Ezért mindenkinek kötelessége, hogy mielőtt meghal, vezekeljen bűnös cselekedeteiért. És milyen példát hoz fel erre?
doṣasya dṛṣṭvā guru-lāghavaṁ yathā
bhiṣak cikitseta rujāṁ nidānavit
(SB 6.1.8)
Amikor valaki beteg, amennyiben nem kezdi meg azonnal a megfelelő kezelést, a betegség súlyosbodhat és halálos kimenetelű lehet. Mindenki tudja ezt, hogy amikor valaki beteg, a betegség bűnös állapotot jelent. A betegség szenvedést jelent, a szenvedés pedig bűnös... a bűnös cselekedetek visszahatása. Az előírás értelmében az ember orvoshoz megy a betegsége kezelésére – különben az végzetes lehet –, hasonlóképpen kell jóvátennie a bűnös cselekedeteit, ahogyan azokat a különböző szentírások előírják. Ez az előírás.
Cāṇakya Paṇḍita ślokájában azt mondja, hogy három dolgot nem szabad elhanyagolni. Melyek ezek? Tűz, adósságok és betegség. Tegyük fel, hogy itt ülsz, és van egy kis tűz a sarokban, néhány cigarettacsikk vagy valami hasonló. Nem szabad elhanyagolni. Soha ne gondold azt, hogy: „Ó, ez egy kis tűz. Magától kialszik.” Nem.
Bármikor hevesen fellángolhat. Szóval, a tözet nem szabad elhanyagolni. Hasonlóképpen, az adósságokat sem. Ha valaki azt gondolja: „Ó, itt van ez a száz, ezerdollár, amivel tartozom. Jól van, gondoskodni fogok róla.” Néhány év múlva ez az összeg ötezer dollárra is felemelkedhet. Hasonlóképpen, a betegségek is. Tegyük fel, hogy azt gondolod: „Ó, ez semmi. Magától helyrejön.” Nem. Az utasítás ugyanaz. Szóval, nem szabad elhanyagolnunk.
A Manu-saṁhitāban az áll, hogy ha egy ember gyilkos, erről van gyakorlati tapasztalatunk, a király halálra ítéli. A Manu-saṁhitā úgy tartja, hogy ez előnyös. Jó neki. Minden országban és minden törvényben előnyös az „Élet az életért”. Ugyanis, ha ebben az életben felakasztják, akkor a következő életben nem kell szenvednie. Minden bűnös visszahatás véget ér az akasztással. Ezért minden államban, és különösen a Manu-saṁhitāban, azt mondják, hogy az a király kegye, ha valakit gyilkos bűnös cselekedeteiért felakasztanak. Úgy kell tekinteni, hogy ez a király kegye.
Mivel tehát bármiért szenvednünk kell... pont úgy, mint amikor több ételt eszünk, akkor szenvednünk kell – emésztési zavarok vagy valami más miatt. Ez a természet törvénye. Vagy óvatosnak kell lenni, vagy ha valamilyen bűnös reakció lép fel, akkor, úgy mondanám, vészhelyzetnek kell tekinteni, és gondoskodni kell róla. Különben a szenvedés fokozódni fog. Śukadeva Gosvāmī ezért tanácsolja azt ...
Indiában még mindig az a gyakorlat, ha valaki bűnös cselekedetet követ el, akkor egy tanult paṇḍitához, brāhmaṇához fordul: „Uram, én ezt a dolgot követtem el. Mivel tehető jóvá?” Ő előír valamit. Természetesen, ez egy üzlet is. (kuncogás) De valójában jóvá kell tenni. Ez Śukadeva Gosvāmī állítása.
Nos, a király nagyon intelligens. A következő kérdést teszi fel:
dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpaṁ
janānn apy ātmano 'hitam
karoti bhūyo vivaśaḥ
prāyaścittam atho katham
(SB 6.1.9)
kvacin nivartate 'bhadrāt
kvacic carati tat punaḥ
prāyaścittam atho 'pārtham
manye kuṣjara-śaucavat
(SB 6.1.10)
Nagyon intelligens kérdés. „Kedves uram, Śukadeva Gosvāmī, megértem, hogy az embernek gondoskodnia kell a bűnei visszahatásáról, és jóvá kell azt tennie a śāstrákban leírtak szerint. De a kérdésem az, hogy” dṛṣṭa-śrutābhyāṁ yat pāpam – „az ember látja, hogy e bűnös cselekedet miatt szenved.” Dṛṣṭa.
A dṛṣṭa valójában személyes tapasztalatot jelent, szemtől szemben. Hogyan lehetséges ez? Egy ember megölt valakit, meggyilkolt, és fel fogják akasztani. Ezt mindenki látja. Akkor ő miért követi el ugyanazt? Látta, „a barátom gyilkosságot követett el”, vagy felejtsük el a gyilkolást, „valami mást követett el, ami az állam törvényei ellenében van, és megbüntették.”
Tehát, dṛṣṭa-śruta. A dṛṣṭa látást, a śruta pedig hallást jelent. Pont úgy, ahogy te is hallasz. Mindannyian hiteles szentírásokból hallunk. Ezt śrutának, śrutinak, hallásnak hívják. Nem ebből a szentírásból. Mindenki hallotta már, hogy ha lopsz, akkor hat hónapra börtönbe kerülsz. Lehet, hogy nincs gyakorlati tapasztalatom, de hallottam, és látom is, hogy ez az ember lopott, és börtönbe kerül. Letartóztatja a rendőrség, és bemegy (a börtönbe*). Tehát, dṛṣṭa-śruta. Az ember hallja, és gyakorlatilag látja is.
Dṛṣṭa-śrutāṁ yat pāpam, ha valaki bűnös cselekedeteket követ el, és más látja, és ő is látja, és hallotta a szentírásokból, mégis, janānn apy ātmano 'hitam. Ātmano, tudja, hogy „Ez nem jó nekem.” Ātmanā, ātmanā jelentése, a léleknek. A lélek szenved, és a gyakorlatban látja, hogy „Ez nem jó nekem”. Az „Én” azt jelenti, hogy én, mint lélek. Mivel oly rengeteg életformán kell keresztülmennem vagy vándorolnom, tudja ezt.
Hallotta tehát a szentírásból, látja, hogy van szenvedés. De karoti bhūyo vivaśaḥ (SB 6.1.9): mégis elköveti ugyanazt a bűnt, vivaśaḥ. A vivaśaḥ jelentése, mintha valaki kényszerítené rá. Valami kényszeríti. Egy tolvaj lopott, és börtönbe került. Szenved, és azt gondolja, hogy „Legközelebb nem cselekszem így. Ez nagyon balhés.” Ám amint kijön, újra elköveti ugyanazt.
Van egy nagyon szép közmondás. Bengáliul úgy mondják, hogy amikor egy nőnek fájdalmai vannak a vajúdás folyamán, amikor gyermeket szül, arra gondol: „Legközelebb soha nem fogok teherbe esni.” De utána (nevetve) újra teherbe esik. Értitek? Ismeri a szüléssel járó nehézségeket, és megígéri: „Legközelebb…” Természetesen manapság nagyon sok fogamzásgátló módszer létezik. De ez csak egy közmondás.
Nos, egy beteg ember orvoshoz fordul. Krónikus betegségben szenved. Tudja az okát. Az orvos azt mondja: „Ezt tetted, ezért szenvedsz.” De a gyógyulás után újra ugyanazt teszi. Miért? Ez az igazi probléma. Miért teszi ezt? Látta, megtapasztalta.
Ezért mondja Parīkṣit Mahārāja: kvacin nivartate 'bhadrāt. Ilyen tapasztalatokkal, hallva róla és látva, néha visszafogja magát: „Nem, ezeket a dolgokat nem fogom megtenni. Ez nagyon problémás. Legutóbb nagyon sok bajom származott belőle.” És kvacic carati tat punaḥ, és néha újra elköveti ugyanazt a hibát.
prāyaścittam atho 'pārthaṁ
manye kuñjara-śaucavat
(SB 6.1.10)
„Ezért, kedves uram, úgy vélem, ez az úgynevezett vezeklés haszontalan.” Haszontalan. Mivel elvégzi az előírt vezeklést, tételezzük fel, hogy megszabadul a bűntől, akkor miért követi el újra? Ezért azt mondja: manye kuñjara-śaucavat.
Ő nagyon szép példát hoz fel – kuñjara-śaucavat. A kuñjara elefántot jelent. A ti hazátokban nem látni elefántot. Mi... Indiában láttunk. Manapság már nem. Mégis vannak, de ötven évvel ezelőtt sok elefánt volt. Különösen a zamindárok, a földbirtokosok és a helyi hercegek, ők régen rengeteg elefántot tartottak. Régen költöttek rá... elefántot tartani nagyon drága dolog.
Szóval, elefánt; van egy bizonyos típusú tó, ahol az elefántok fürödhetnek. Nos, ha valaki még nem látta, az elefánt nagyon szépen megfürdik, nagyon szépen lemossa a testét. És amint a szárazföldre ér, felvesz egy kis port a földről, és a testére szórja. Azonnal. A nedves testét teljes egészében porral hinti be.
Parīkṣit Mahārāja tehát nagyon szép példát hoz fel, kuñjara-śaucavat: pont olyan, mint egy elefánt testének megtisztítása. Nagyon szépen megtisztítja, ez rendben van, de amint kijön a vízből... mindezeket a dolgokat a természet (jelenségeiből*) kell tanulmányoznunk. Az elefánt oly nagy, és állítólag a legnagyobb állat. És nagy ereje van. De hogy milyen bolond, csak nézzétek. Fürdés után az egész testét porral fogja behinteni.
Bādarāyaṇir uvāca – , nos, ő most válaszol. Rujāṁ rogānāṁ nidānavid yathā vaidyas tad anurūpaṁ cikitseta. Atra codayati dvābhyām. Hmm. Ennek már vége. Yathā kuñjara-snāna rajobhir ātmānaṁ malīni karoti tathā pāpasya punar durṇivāratvena naraka-pātasya avaśyaṁ prāyaścittaṁ vyārtham iti. Tehát, ha fennáll a lehetőség arra, hogy bűnös cselekedetek elkövetésével a pokoli élet állapotába süllyedjünk, és tegyük fel, hogy valaki vezekel ezekért a cselekedetekért, majd ismét elköveti azokat, akkor mi értelme van ennek? Egyszerűen... olyan, mint amikor tüzet gyújtasz és vizet öntesz rá. Akkor mi értelme van a tűzgyújtásnak? Tehát:
karmaṇā karma-nirhāro
na hy ātyantika iṣyate
avidvad adhikāritvāt
prāyaścittaṁ vimarśanam
(SB 6.1.11)
Most Śukadeva Gosvāmī megválaszolja a kérdést: amíg az ember tudatlanságban van, amíg az ember ... szíve tele van piszkos dolgokkal, addig bűnös cselekedeteket követhet el, vagy vezekeléssel ellensúlyozhatja azokat. De amíg a tisztátalanság jelen van a szívben, addig minden tette haszontalan.
Ezért a mi folyamatunk, ez a Kṛṣṇa-tudat, ahogy Caitanya Mahāprabhu mondja, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1), el kell távolítani a tisztátalan dolgokat a szívből.
Ez az igazi vezeklés. Ha a tisztátalan dolgok jelen vannak, ahogy vannak is, egyszerűen ... akárcsak a beteg ember. A tisztátalan dolgok jelen vannak a testében, és ha ő nagyon szépen megtisztítja magát külsőleg szappannal és vízzel, ez nem jelenti azt, hogy megszabadult a betegségtől. A betegség okát kell eltávolítani. Akkor válik egészségessé. A test felesleges mosdatásával nem szabadulhatunk meg a betegségtől.
Avidvad-adhikāritvāt. Amíg... az avidvad tudatlanságot jelent. A tudatlanság, mi a tudatlanság? A tudatlanságot már sokszor elmagyaráztuk: „én ez a test vagyok”, és mindenki az élet ezen testi felfogása szerint cselekszik. Ezt avidyānak hívják. Az avidyā tudatlanságot jelent. Avidvad-adhikāritvāt prāyaścittaṁ vimarśanam. Nincs haszon a vezeklésből, ha ez a tudatlanság, a tisztátalan dolgok jelen vannak a szívben.
nāśnataḥ pathyam evānnaṁ
vyādhayo 'bhibhavanti hi
evaṁ niyamakṛd rājan
śanaiḥ kṣemāyā kalpate
(SB 6.1.12)
(Śrīdhara Svāmī magyarázatát olvassa) Avidvan adhikārī yasmin tasya bhāvas tattvaṁ tathā, avidyā naśāthavād naṣṭe 'pi tasmin pāpe tat saṁskāraṇa pāpāntarasya punaḥ punaḥ prāroho bhavati. Tat tu nimitta-pramattaḥ śanair labhate nānya iti sadṛṣṭāntam āha. Pathyam eva annam aśnataḥ puruṣān yathā vyādhayo na bādhante tathā niyamadi kārtā kṣemāya tattva-jṣānāya samartho bhavati.
Nagyon szép. Azt mondja, olyan, mint az, aki betartja az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. Az ember lehet beteg. Valamilyen módon mindannyian betegek vagyunk. Ez az anyagi test annyit tesz, hogy betegek vagyunk. Szóval, nagyon szép példát említ arra, hogy:
nāśnataḥ pathyam evānnaṁ
vyādhayo 'bhibhavanti hi
evaṁ niyamakṛd rājan
śanaiḥ kṣemāyā kalpate
(SB 6.1.12)
Pont úgy, ahogy az élet beteges körülményei közepette vannak bizonyos korlátozások. Az orvos azt mondja: „Cukorbeteg vagy. Ne fogyassz cukrot. Ne fogyassz cukrot, ne egyél ezt, meg azt.” Nagyon sok korlátozás van. Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, niyama-kṛd, ha követed az élet szabályait és előírásait, akkor śanaḥ ksemāya kalpate, akkor a szív tisztátalanságai hamarosan kigyógyulhatnak.
Ahogy mi is előírjuk. Nem előírjuk – ez már eleve benne van a śāstrákban. A tanítványainknak, különösen akiket beavattak, azt mondjuk: „Ne éljetek tiltott szexuális életet, ne vegyetek részt szerencsejátékban, ne egyetek növényeken kívül más ételt, és ne fogyasszatok mámorító szereket.” Négy szabály. Nos, ha ezt a négy szabályt betartják, fokozatosan, fokozatosan megszabadulnak a szív tisztátalanságaitól.
Követni kell tehát. Egyszerűen beteg vagyok, és azonnal beveszek valamilyen gyógyszert, ami talán átmenetileg hasznot hoz, de az nem gyógyulás. Ha önmagadnak kell meggyógyítanod magad, akkor be kell tartanod az orvos által előírt szabályokat és előírásokat. És mik ezek a szabályok és előírások? Azt mondja:
tapasā brahmacaryeṇa
śamena ca damena ca
tyāgena satya-śaucābhyāṁ
yamena niyamena vā
(SB 6.1.13)
Tapasā. A tapasā lemondást jelent. Lemondás. Tegyük fel, hogy hozzászoktál néhány rossz szokáshoz. Tegyük fel, hogy dohányzol, és az előírás az, hogy "Ne fogyassz mámorító szereket". A dohányzás mámorító. Mivel be kell tartanod a szabályokat – nem dohányozhatsz –, az gondot okoz majd neked. Mivel hozzászoktál a dohányzáshoz, és én azt mondom: "Ne dohányozz", az nagyon nehéz lesz számodra. Hozzászoktál a korlátozás nélküli szexuális élethez, és ha azt mondom, hogy "Ne élj tiltott szexuális életet", az gondot okoz majd neked. Hasonlóképpen, oly sok minden van, amihez hozzászoktunk, és ha ezeket korlátozzuk, akkor gondok lesznek.
A nehézségek önkéntes elfogadását tapasyának, vagy lemondásnak nevezik. Akárcsak az, aki beteg, ha meg akar gyógyulni, be kell tartania az orvos által előírt korlátozást. És be is tartja. Ahogy az orvos mondja: "Ó, nem kelhetsz fel. Huszonnégy órán át feküdnöd kell." Nem tetszik neki, de meg kell tennie. Ezt nevezik tapasyának, lemondásnak. Bűnbánat. Korlátozások. Azt mondjuk, Ekādaśī napján böjtölni kell. A böjtölés nem túlságosan kellemes, de meg kell tenni. Ezt hívják tapasyának.
Brahmacaryeṇa. A brahmacaryeṇa cölibátust jelent. Minél jobban fegyelmezed a szexuális életedet, annál erősebb leszel a lelki élet terén. Brahmacaryeṇa. Brahma... a brahmacarya a szexuális élet fegyelmezését, irányítását jelenti. Ezért kérdezte meg valaki tőlem: "Swāmījī, miért hangsúlyozod ennyire a házasságot?" A következő választ adtam már sok úriembernek a televízióban, hogy mivel igényünk van a szexuális életre, de ha a házasság korlátai között vagyunk, akkor nincs tiltott szexuális élet. Legalábbis tartózkodunk tőle.
Ez van itt leírva. Ezek a szabályok. Tapasā brahmacaryeṇa. A brahmacarya cölibátust jelent; és a śamena, az elme irányítását; a damena, az érzékek irányítását jelenti. Ha tudod irányítani az elméd, akkor tudod irányítani az érzékeidet. Az elmében van az érzéki tevékenységek központja. Ha tudod irányítani az elméd, akkor könnyen tudod irányítani az érzékeket. Az elme irányításának legegyszerűbb folyamata pedig az, ha az elmédet Kṛṣṇa-tudatban rögzíted. Ha Kṛṣṇa... Kṛṣṇa mindenható. Ha Ő jelen van az elmédben, akkor semmi értelmetlenség nem juthat be az elmédbe. Śamena ca damena ca, és tyāgena. A tyāgena lemondást jelent.
Ezeket a dolgokat kell gyakorolni. Nem arról van szó, hogy ha folyamatosan ostobaságokat követhetsz el, (nevet) akkor lelkileg fejlettebbé válsz. Ha valaki ezt mondja, az egyszerűen csal. Csal. Pont úgy, ahogy egy ostoba orvos mondhatja: "Csak fizesd ki a díjamat, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot, és meg fogsz gyógyulni." Értitek. Az ilyen orvoshoz senki sem megy el. Értitek. Azt mondja: „Gyere el, fizesd ki a díjamat, és adok neked egy mantrát. Meggyógyulsz, és csinálhatsz mindenféle ostobaságot.”
Elmegy-e bárki is ehhez az orvoshoz? Bármelyik épeszű ember? Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja: „Bármit megtehetsz, amit akarsz. Fogadd ezt a mantrát, fizesd ki a díjamat, és magasan fejlett leszel a lelki tudatosságban”, ezek nincsenek benne a hiteles könyvekben vagy a védikus irodalomban. Mind csak hízelgés és pénzkeresés céljából születtek.
Ám valójában, ha komolyan gondolod, akkor, ahogy mondják, be kell tartanod a szabályokat: lemondás, cölibátus, az elme uralása, az érzékek uralása, lemondás, igazmondás, tisztaság és a szabályok, valamint előírások betartása. Ezt állítják.
deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā
dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ
kṣipanty aghaṁ mahad api
veṇu-gulmam ivānalaḥ
(SB 6.1.14)
Ő nagyon szép példát említ. Veṇu-gulmam ivānalah. Ahogyan a száraz évszakban sok száraz fű van mezőn, és ha meg kell tisztítanod a mezőt, pusztán csak tüzet kell gyújtanod a mezőn, és minden automatikusan megtisztul, hasonlóképpen, deha-vāg-buddhijaṁ dhīrā dharmajñāḥ śraddhayānvitāḥ. Azok, akik elég intelligensek, dharmajñāḥ, akik ismerik az igazi vallási elveket, és śraddhayānvitāḥ, és akik odaadóak, azok intelligens módszerrel mindenféle bűnös cselekedetből ki tudnak szabadulni.
Mi ez az intelligens módszer?
kecit kevalaya bhaktyā
vāsudeva parāyaṇāḥ
aghaṁ dhunvanti kārtsnyena
nīhāram iva bhāskaraḥ
(SB 6.1.15)
Azt mondja, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat, tiszta odaadó szolgálat által, vāsudeva-parāyaṇāḥ által... vāsudeva azt jelenti, Kṛṣṇa. Aki Kṛṣṇának szenteli magát, pusztán ezzel az odaadó folyamattal, és mindig Kṛṣṇa-tudatban lévén, agham dhunvanti kārtsnyena, az megszabadulhat minden bűnös visszahatástól. Hogyan? Nīhāram iva bhāskaraḥ. A nīhāram harmatot jelent. Láthattátok, ebben az évszakban oly sok harmat van a fűben, a fán. Amint felkel a nap, mindennek vége. Mindennek vége. Ez egy nagyon szép példa.
Tehát, ha felszínre hozod Kṛṣṇa napját... mindezek a termékek... ezek a bűnös cselekedetek a tudatlanságból erednek. A tudatlanság sötétség, māyā, és Kṛṣṇa vagyis a Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a nap. Most éjszaka van; minden sötét. Ha valamilyen módon felkel a nap, akkor a sötétség azonnal véget ér.
Śukadeva Gosvāmī ezért azt mondja, kecit. Kecit. A kecit azt jelenti, hogy nem mindenki számára lehetséges, de néhány szerencsés ember úgy cselekszik, hogy pusztán a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat által megszabadul a bűnös visszahatásoktól, ahelyett, hogy elmerülne a rengeteg részletben. Vāsudeva-parāyaṇāḥ, azok, akik az Úr Kṛṣṇa bhaktái, az agham... az agham mindenféle bűnös visszahatást jelent. Dhunvanti kārtsnyena.
Nagyban. Kārtsnyena nagy mennyiséget jelent. Kārtsnyena nihāram. A nihāram jelentése, akár a harmat (köd); A bhāskaraḥ napot jelent. Ahogy a nap azonnal szétszórja, azonnal eloszlatja a harmatot (ködöt) minden erőfeszítés nélkül, hasonlóképpen, amint jelen van a Kṛṣṇa-tudat, megszabadulsz minden bűnös visszahatástól.
A másik dolog, ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, az Úr azt mondja, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66):
„Add fel az élet mindenféle testi indíttatású vallásos elvét.” Miről van szó? Kṛṣṇa a sarva-dharmān-t firtatja. A dharma vallási elvet jelent. Az egyik helyen azt mondta, dharma-saṁsthāpanārthāya, „Azért jöttem, hogy helyreállítsam a vallás elvét”, és a végén azt mondja: sarva-dharmān parityajya. Sarva-dharmān.
Ez a sarva-dharman a mindenféle vallási alapelv, amely a testi életfelfogással kapcsolatos. Azt állítjuk magunkról, hogy „hindu vagyok”, vagy „keresztény vagyok”, „mohamedán vagyok”. Mindez a testi felfogásnak köszönhető... (szakadás) (vége)

Category:HU/680911 - Lecke BG 07.02 - San Francisco

2026-06-01T12:55:56Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680911_-_Lecture_BG_07.02_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680911BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 11.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680911BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale''
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te''
:''kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ''

:''pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam''
:''bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate''
:''mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau''
:(Sambandhādhideva Praṇāma)

:''dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ''
:''śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau''
:''śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau''
:''preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi''
:(Abhidheyādhideva Praṇāma)

:''śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ''
:''karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥ śriye 'stu naḥ''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' Nem működik? (a mikrofonra utalva)

'''Govinda dāsī:''' . . . (nem kivehető)

'''Prabhupāda:''' Egy kicsit.

'''Bhakta:''' . . . (nem kivehető)

'''Prabhupāda:''' Miért? Miért nem működik?

'''Bhakta:''' Nem tudom.

'''Prabhupāda:''' . . . (nem világos)

'''Gargamuni:''' Egy kicsit működik, Swāmījī.

'''Prabhupāda:'''

:''jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam''
:''idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ''
:''yaj jñātvā neha bhūyo anyaj''
:''jñātavyam avaśiṣyate''
:([[HU/BG 7.2|BG 7.2]])

Ezt a verset megbeszéltük, hogy mi a tudás. A tudás azt jelenti, hogyan működik ez az univerzum, mi a működtető erő, mi az energia. Akárcsak a tudósok, ők is különböző energiákat kutatnak. Akárcsak ez a föld, amely súlytalanságban lebeg. Egy ilyen hatalmas anyagtömeg, rengeteg heggyel, sok tengerrel, óceánnal, felhőkarcolóval, várossal, településsel, országgal, úgy lebeg a levegőben, mint egy pálcika, egy vattapálcika. Ha valaki megérti, hogyan lebeg, az a tudás.
A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, rendelkezni mindenféle tudással. Mi, Kṛṣṇa-tudatos emberek, nem vaygunk valamilyen érzés rabjai. Nem. Van filozófiánk, tudományunk, teológiánk, etikánk, erkölcsünk, mindenünk – mindenünk, amit az emberi létformában ismernünk kell. Kṛṣṇa ezért azt mondja: „Mindannyiatoknak a tudásról fogok beszélni.”

Ez a Kṛṣṇa-tudat. Egy Kṛṣṇa-tudatú… egy Kṛṣṇa-tudatos embernek nem szabad bolondnak lennie. Ha el kell magyaráznia, hogyan lebegnek az univerzum bolygójai, hogyan köröz az emberi test, hányféle faj létezik, hogyan fejlődnek… ezek mind tudományos ismeretek – fizika, botanika, kémia, csillagászat, minden. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: ''yaj jñātvā:'' ha megérted ezt a tudományt, a Kṛṣṇa-tudatot, akkor nem lesz más amit tudnod kell. Ez azt jelenti, hogy teljes tudással fogsz rendelkezni. Vágyakozunk a tudásra, de ha Kṛṣṇa-tudatúak vagyunk, és ha ismerjük Kṛṣṇát, akkor minden tudás benne foglaltatik.

''Tac-chakti viṣaya vivikta-svarūpa viṣayakaṁ jñānam.'' Teljes tudással fogsz rendelkezni eredeti helyzetedről, az anyagi világ, a lelki világ, Isten, a kölcsönös kapcsolataink, az idő, a tér, minden egyéb eredeti helyzetéről. Sok mindent kell ismerni, de a legfontosabb Isten, az élőlények, az idő, a munka és ez az anyagi energia. Ezt az öt dolgot ismerni kell.

Nem mondhatod, hogy „Nincs Isten”. Isten az irányító, a legfelsőbb irányító. Nem mondhatod, hogy nem állsz irányítás alatt. Van irányító. Ahogy az államban sem mondhatod, hogy nincs irányító. Van irányító. Minden utcában, minden házban van irányítás, kormányzati irányítás. Tegyük fel, hogy ez az üzlet is kormányzati irányítás alatt áll. Ha ilyen üzletet kell építened, nem lakhatsz benne. Ha lakóházról van szó, „A tűzvédelmi rendszernek meg kell lennie.” Van irányítás. Még akkor is, ha sétálsz az utcán, ha autózol, van irányítás: „Tarts jobbra.” Nem hajthatsz át ott, ahol az van kiírva, hogy „Állj”. Meg kell állnod. Tehát, minden tekintetben irányítás alatt állsz.

Létezik egy irányító. És a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Az egyik irányító felett van egy másik. Ha tovább keresed, ki a végső irányító, akkor úgy fogod találni, hogy az Kṛṣṇa. ''Sarva-kāraṇa-kāraṇam'' (Bs. 5.1). A Brahma-saṁhitā megerősíti, ''īśvaraḥ paramaḥ'', a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ'' (Bs. 5.1). Az īśvaraḥ irányítót jelent. Meg kell tehát ismernünk ezt az irányítót, azt, hogyan irányít.

(egy gyermek zajong) (félre) Ez zavaró.

Tehát, ''jñānaṁ vijñānaṁ te sahitam.'' Nemcsak az irányítót kell ismerni, hanem azt is tudni, hogyan irányít, hányféle energiája van az irányítónak, és hogyan irányít Ő – ez a vijñānam. ''Jñānaṁ vijñānaṁ te nate tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ.''

Ezt a tudást az értheti meg, aki kapcsolatot létesített Kṛṣṇával, és meghódolt lélek. Meghódolás nélkül nagyon nehéz megérteni az irányítót és az energiákat, azt, hogyan irányít Ő mindent. ''Tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ samagreṇa upadekṣyāmi.'' Ez a helyzet. A későbbi fejezetekben olvasni fogod, hogy Kṛṣṇa azt mondja: ''nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya'' ([[HU/BG 7.25|BG 7.25]]). Amikor bármely oktatási intézménybe belépsz, és nem adod át magad az intézmény szabályainak és előírásainak, hogyan fogsz profitálni az intézmény által közvetített tudásból?

Mindenhol, bárhol is szeretnél valamit megszerezni, irányítás alatt kell lenned, vagy alá kell vetned magad a szabályoknak és előírásoknak. Akárcsak az óránkon, ahol a Bhagavad-gītāból magyarázunk el néhány leckét, és ha nem követed az óra szabályait és előírásait, akkor nem lehetséges a tudás megszerzése.
Hasonlóképpen, az irányító teljes ismeretét és az irányítás folyamatát akkor érthetjük meg, amikor valaki Arjunához hasonlóan meghódol Kṛṣṇának. Amíg valaki nem meghódolt lélek, ez nem lehetséges. Mindig emlékezz arra, hogy Kṛṣṇa, vagyis Arjuna meghódolt Kṛṣṇának. ''Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam'' ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]]). Ezért Kṛṣṇa beszél is hozzá.

Valójában a szentírásokról szóló ilyetén beszélgetéseket nem szabad lefolytatni addig, amíg nem alakul ki kapcsolat a beszélő és a közönség között. A közönség alatt a tanítványok értendők. A tanítvány jelentése, aki elfogadja a fegyelmet. ''Śiṣya. Śiṣya.'' A pontos szanszkrit szó a śiṣya. A śiṣya azt jelenti... van egy ige, szanszkrit ige, ami úgy hangzik, hogy śas. A śas irányítást jelent. A śasból származik a "śāstra". A śāstra irányító könyvet jelent. És a śasból jön a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Amikor az érvelés kudarcot vall, az ész is kudarcot vall... akárcsak az állam ellenőrzése.

Először is ismertetik veled a törvényeket. Ha megszeged a törvényeket, ha nem követed a szabályozó könyveket, vagyis a śāstrát, akkor a következő lépés a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Ha nem követed a kormány rendeletét, "Tarts jobbra", akkor ott vannak a rendőrbotok - śastra. Irányítás alatt kell lenned. Ha úriember vagy, akkor a śāstra utasításai szerint irányítanak. És ha dacolsz, akkor Durgādevī szigonya jár neked.

Láttad Durgādevīt, a képet, a szigonyt, a háromféle gyötrelmet. Úgy értem, nem szeghetsz meg semmilyen szabályt vagy előírást; sem, ami az államot illeti, sem, ami a legfelsőbb államot, Kṛṣṇát illeti. Ez nem lehetséges. Vegyünk például néhány egészségügyi szabályt. Ha többet eszünk, akkor valamilyen betegség fog irányítani. Emésztési zavarok lesznek, és az orvos azt fogja tanácsolni, hogy három napig ne egyél.

Van tehát kontroll – a természet által. A természet Isten törvényét jelenti. Automatikusan működik. A bolondok nem látják Isten törvényét, de Isten törvénye jelen van. A nap pontosan a megfelelő időben kel fel, a hold pontosan a megfelelő időben kel fel. Az év első (napja*), január elseje pontosan a megfelelő időben következik be. Irányítás tehát van. De a bolondok nem látják. Minden irányítás alatt áll.

Ahhoz, hogy megismerjük Istent, és azt, hogyan működnek a dolgok, és hogyan irányítják azokat, ismernünk kell ezeket a dolgokat. Nem szabad pusztán az érzelmekre hagyatkoznunk. A vallásos érzelem azoknak jó, akik vakon követnek. Ám jelenleg az emberek az úgynevezett műveltségben fejlettek. A Bhagavad-gītā tehát teljes körű tájékoztatást ad, hogy elfogadhasd Istent az értelmeddel, az érveiddel, a tudásoddal. Ez nem vak követés. A Kṛṣṇa-tudat nem egy érzés. Tudás (elméleti*) és gyakorlati tudás támasztja alá. ''Vijñānam. Jñānaṁ vijñāna sahitam.'' Ezért vijñāna sahitam nélkül...

És ahhoz, hogy megértsük ezt a tudást, a folyamat az, hogy meghódolt léleknek kell lennünk. Ezért mi tanítványok... a tanítvány azt jelenti, aki elfogadja a fegyelmet. A fegyelem elfogadása nélkül nem tudunk előrelépni. Ez nem lehetséges. Bármely tudást illetően, bármely tevékenységi területen, ha tudományosan és tényszerűen tudatos akarsz lenni, akkor el kell fogadnod az irányító elvet. ''Samagreṇa vakṣ ya svarūpaṁ sarvokaraṁ yatra dhiyaṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum.''

Ebben a fejezetben világosan elmagyarázzák, hogy ki a legfőbb imádat tárgya. Imádatot végzünk. Képességeink szerint imádunk valakit. Ha mást nem, a főnökünket imádjuk. Tegyük fel, hogy egy irodában vagy egy gyárban dolgozom, imádnom kell a főnököt, be kell tartanom az utasításait. Tehát mindenki végez imádatot. Nos, ki a legfőbb imádat tárgya; Kṛṣṇa. És hogyan lehet Ő a legfőbb imádat tárgya, ezt magyarázza el ez a fejezet. ''Ya svarūpaṁ sarva karaṁ ca yac ca dhiyāṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum atra bhakti-pratijñānam.''

Ezért, ha megértjük, hogy itt van a legfőbb irányító, itt van a legfőbb imádandó tárgy, akkor életünk problémái azonnal megoldódnak. Kutatunk utána. A minap meséltem nektek egy történetet egy mohamedán bhaktáról, aki a legnagyobbat akarta szolgálni. A Nawabot szolgálta, majd a császárhoz, Barsához ment, majd a császártól Haridāsához, egy szenthez ment, és Haridāsától Kṛṣṇa vṛndāvanai imádatára küldték.

Kíváncsinak és elég intelligensnek kell lennünk. Szolgálunk. Mindenki szolgál, ha mást nem is, az érzékszerveinket szolgáljuk. Gyakorlatilag senki nem szolgál semmilyen főnököt vagy urat, hanem az érzékszerveit. Tegyük fel, ha én valakit főnökként szolgálok, valójában nem a pénzéért szolgálom... nem a személyét szolgálom; a pénzéért szolgálom.

Ha azt mondja: "Holnap ingyen kell dolgoznod. Most napi húsz dollárt kapsz. Holnap nem lesz pénzem. Ingyen kell dolgoznod", "Á, nem, nem, uram. Nem jövök, mivel nem téged szolgállak, hanem a pénzedet." Valójában tehát a pénzt szolgáljuk. Miért szolgálod a pénzt? Mert a pénzzel kielégíthetjük az érzékeinket. Pénz nélkül nem tudjuk kielégíteni az érzékszervi adottságainkat. Ha inni akarok, ha élvezni akarok valamilyen dolgot, akkor pénzre van szükségem. Ezért végső soron az érzékeimet szolgálom.

Ezért hívják Kṛṣṇát Govindának. Végső soron az érzékeink kielégülésére vágyunk, a „go” pedig érzékeket jelent. Itt van egy személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha Kṛṣṇát szolgálod, akkor érzékeid elégedettek lesznek. Ezért Govinda az Ő neve. Valójában az érzékeinket akarjuk szolgálni, de a valódi érzékek, a transzcendentális érzékek Kṛṣṇa, Govinda. Ezért a bhakti, az odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti, hogy a legfelsőbb tiszta szolgálatában használjuk őket. Az Úr a legfelsőbb tiszta. A Bhagavad-gītā tizedik fejezetében azt olvashatjuk, hogy Kṛṣṇát Arjuna ''pavitraṁ paramaṁ bhavānnak'' ([[HU/BG 10.12|BG 10.12]]) írja le: „Te vagy a legfelsőbb tiszta.”

Ha a legfelsőbb tiszta érzékeit akarjuk szolgálni, akkor nekünk is tisztává kell válnunk. Mert anélkül... tisztának lenni annyit tesz, mint lelkinek lenni. A lelki élet tiszta életet jelent, az anyagi élet pedig szennyezett életet. Ahogyan mi is rendelkezünk ezzel a testtel, ez anyagi test. Ez egy tisztátalan test.
Ezért szenvedünk a betegségektől, az öregségtől, a születéstől, a haláltól. És a valódi, tiszta formánkban, lelki formánkban nincs ilyen szenvedés. Ott nincs születés, nincs halál, nincs betegség és nincs öregség. A Bhagavad-gītāban olvastad: ''nityaḥ śāśvato 'yaṁ na hanyate hanyamāne śarīre'' ([[HU/BG 2.20|BG 2.20]]). Nitya. Bár én vagyok a legidősebb, mivel cserélem a testem... lélekként tiszta vagyok. Nincs születésem, nincs halálom, pusztán csak cserélem a testet. Ezért én vagyok a legidősebb. Bár én vagyok a legidősebb, új szellemiségem van. Mindig friss vagyok. Ez az én helyzetem.

A Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti. Ennyi az egész. Nem kell kiirtanunk magunkból, kilépnünk az érzéki tevékenységekből. Nem. Egyszerűen csak meg kell tisztítanunk az érzékeket. Hogyan lehet megszabadulni az érzékektől? Mivel élőlény vagy, az érzékek adottak. De a helyzet az, hogy jelenleg, mivel anyagilag szennyezettek vagyunk, érzékeink nem jutnak teljes élvezethez. Ez a legtudományosabb.

Az odaadó szolgálat ezért az érzékek megtisztítását jelenti. ''Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalalam'' (CC Madhya 19.170). A nirmalamam megtisztulást jelent. Hogyan lehet megtisztítani az érzékeidet? Ezt a Nārada-bhakti-sūtra határozza meg. Azt mondják, hogy ''sarvopādhi-vinirmuktam''. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy mentesnek kell lenned mindenféle megjelöléstől. Életünk tele van megjelölésekkel. Ahogy én azt gondolom: „indiai vagyok”, azt gondolom: „sannyāsī vagyok”, te azt gondolod, hogy amerikai vagy, azt gondolod: hogy „férfi” vagy, azt gondolod: hogy „nő” vagy, azt gondolod: hogy „fehér” vagy, azt gondolod: hogy „fekete” vagy. Számtalan megnevezés van. Ezek mind megnevezések.

Az érzékek megtisztítása ezért a megnevezésektől való megtisztítását jelenti. A Kṛṣṇa-tudat pedig azt jelenti, hogy „Sem indiai, sem európai, sem amerikai nem vagyok, sem ez, sem az nem vaygok. Örökké Kṛṣṇával állok kapcsolatban. Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok.” Amikor teljesen meggyőződünk arról, hogy „Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok”, az a Kṛṣṇa-tudat, és ez az érzékeink megtisztítása.

Kṛṣṇa parányi szerves részeként ezért Kṛṣṇát kell szolgálnod. Ebben rejlik a te örömöd. Most a saját érzékeinket, anyagi érzékeinket próbáljuk kielégíteni. Amikor... felismered, hogy Kṛṣṇa parányi szerves része vagy, akkor Kṛṣṇa, Govinda érzékeit elégíted ki. Az Ő érzékeinek kielégítésével a te érzékeid is elégedettekké válnak. Akárcsak az a nyers példa – ez nem lelki dolog –, ahogy a férjet élvezőnek, a feleséget pedig élvezettnek tekintjük. Amennyiben a feleség kielégíti a férj érzékeit, az ő érzékei is kielégülnek.

Hasonlóképpen, ahogy viszketést érzel a testeden, és a tested egy része, az ujjak megvakarják a viszkető részt, az elégedettséget az ujjak is érzik. Nem csak az adott rész érzi az elégedettséget, hanem az egész test érzi ezt az elégedettséget. Hasonlóképpen, mivel Kṛṣṇa a teljesség, amikor kielégíted Kṛṣṇát, Kṛṣṇa, Govinda érzékét, akkor az egész univerzum elégedettsége következik be. Ez egy tudomány. ''Yasmin tuṣṭe jagat tuṣṭam.''

Egy másik példa pedig, ha a gyomrodat kielégíted, akkor az egész tested jóllakottá válik. A gyomor az étel emésztésével annyi energiát bocsát ki, hogy az vérré alakulva a szívbe kerül, és a szívből szétterjed az egész testbe, és az egész testben kielégül a depresszió, a kimerültség, amelyen keresztülmentél.

Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ez a Kṛṣṇa-tudat tudománya. És Kṛṣṇa személyesen magyarázza el. Tehát ''yaj jñātvā'', ha megértjük a Kṛṣṇa-tudat tudományát, akkor semmi nem marad ismeretlen. Minden ismertté válik. Ez nagyon jó dolog. ''Yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). A bhūyo azt jelenti, hogy nincs több mit megérteni. Minden teljesen ismert.

Akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem értik meg az emberek Kṛṣṇát. Ez természetesen egy lényeges kérdés, amire Kṛṣṇa a következő versben ad választ:

:''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu''
:''kaścid yatati siddhaye''
:''yatatām api siddhānāṁ''
:''kaścin māṁ vetti tattvataḥ''
:([[HU/BG 7.3|BG 7.3]])

''Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu.'' Különböző típusú emberek vannak. Amint tudjuk, mindenki, csak ezen a bolygón, más bolygókat nem számítva, száz és ezer fajta ember létezik. Még itt is, ahol mi ülünk, oly sokféle hölgy és úr, különböző fajták vannak. És ha kimész, ott is különböző fajtákat találsz. Ha egy másik országba – Indiába, Japánba, Kínába – mész, különbözőeket fogsz találni. Ezért mondják, ''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu'' ([[HU/BG 7.3|BG 7.3]]), a rengeteg-féle ember közül, ''kaścid yatati siddhaye,'' csak kevesen döntenek úgy, hogy meg akarják érteni az élet filozófiáját.

Az ember racionális állat. Az ember racionális. Az ember állat, de racionális állat. Az ember különleges ajándéka, hogy el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz. Több tudással rendelkezik, mint az állatok. Jelenleg azonban az oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag az állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy a jelenlegi oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy túlságosan érdekel minket az evés, az alvás, a párzás és a védekezés; ez az állati nevelés.

Evés, alvás, párzás és védekezés, ó, ez ott van az állatokban is. Nincs különbség. Vannak saját védekező intézkedéseik, van saját alvási mértékük, van saját párzási mércéjük. Egy félreeső helyen, szép szobában, egy feldíszített szobában párosodsz a feleségeddel, míg egy kutya az utcán párosodik, de az eredmény ugyanaz. A párzási módszer fejlesztése ezért nem a civilizáció fejlődését jelenti. Ez az állati civilizáció csiszolása, ennyi az egész. Az állat is, a kutya is meg tudja védeni magát más kutyáktól. És ha azt hiszed, hogy felfedezted a nukleáris energiát, hogy megvédd magad, ó, az sem az emberi civilizáció fejlődése. A védekezés módja mindössze.

Hasonlóképpen folytathatod az elemzést. Az ember elemzése akkor tökéletes, ha a eredeti helyzetét kutatja: "Mi vagyok én? Mi vagyok én? Ez a test vagyok-e? Miért jöttem erre a világra?" Ez a kíváncsiság szükségeltetik. Ez az emberi lény különleges kiváltsága. Ezért, amint valaki elkezd tudakozódni: "Mi vagyok én?", és ha tovább kutat ez után, akkor Istenhez fog eljutni.

Mert ő Isten parányi szerves része. Isten mintapéldánya. Ezért a ''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu'' ([[HU/BG 7.3|BG 7.3]]): sok-sok ezer ember közül egy, vagy mondjuk néhány ember fog érdeklődni Isten megismerése iránt. Nem, hogy megismerje... hogy megismerje Istent, hanem önmagát. És ha valóban meg akarja ismerni önmagát, akkor fokozatosan el fog jutni Istenhez. Tehát:

:''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu''
:''kaścid yatati siddhaye''
:''yatatām api siddhānāṁ''
:''kaścin vetti māṁ tattvataḥ''
:([[HU/BG 7.3|BG 7.3]])

Itt azt mondják, ''manuṣyas teṣāṁ śāstra 'dhikara yajñānāṁ sahasra-madhye.'' Nos, mi vagyok én, mi Isten, mi ez az anyagi világ, hogyan működik, ezek azok a dolgok, amelyekkel egy művelt embernek foglalkoznia kell. Egy ostoba ember nem tudja felfogni. Ezért ''śāstra adhikāra''. Śāstra jelentése, az ember rendelkezik némi tudással a śāstrákból, a tudás könyveiből. Ha meg akarjuk vizsgálni azokat, akik rendelkeznek a tudás könyveivel, a könyvekben lévő tudással, śāstrával, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni.

Ha meg akarod tudni, hogy ebben a negyedben hány műveletlen ember van, ó, sokat fogsz találni. És ha meg akarod tudni, hány diplomás van, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. Hasonlóképpen, sok ember van, de ha olyan embert akarunk találni, aki az életét próbálja tökéletesíteni, nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. És közülük... oly sok transzcendentalista, svāmī, yogī van. Ha közéjük számoljuk azokat, akik meg akarják érteni Istent, akik ismerik Istent, a számuk azonnal kicsire fog zsugorodni. Ismét.

Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy sok-sok ezer ember közül van egyvalaki, aki törekszik az élete tökéletesítésére. És sok-sok ezer ember közül, akik valóban igyekeznek tökéletesíteni az életüket, fogsz találni egyvalakit – vagy lehet, hogy nem találsz senkit –, aki ismeri Istent, vagyis Kṛṣṇát. De Kṛṣṇa olyan kedves, hogy Ő maga jön el, hogy mindenki megismerhesse Őt. És ugyancsak olyan kedves, hogy mielőtt elhagyja ezt az anyagi világot, maga után hagyja ezt a Bhagavad-gītāt, hogy személyes beszélgetéseiből megismerhesd, mi Isten.

Ezért, ha helyesen olvasod a Bhagavad-gītāt, ahogyan azt Kṛṣṇa mondja el, nem ostobán, értelmetlenül értelmezve, hanem úgy, ahogyan az van, ahogyan az van... nevezzük a dolgokat a nevükön. Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége". Ne értelmezd ezt a verziót a saját ostoba értelmezéseddel, hanem fogadd el Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. És tettei, śāstrikus tudása, bölcsessége által... mindenki elfogadta korábban, az összes ācārya. Ezért kell az ācāryák lábnyomait követnünk. ''Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186).

Nem érthetjük meg a magasabb rendű dolgokat, ha nem követjük a nagy személyiségek lábnyomait. Akárcsak a tudományos világban a gravitáció törvényét. Semmit sem tudsz a gravitáció törvényéről, de Sir Isaac Newton azt mondja, hogy létezik a gravitáció törvénye, ezt el kell fogadnod. Ennyi az egész. Ez azt jelenti, hogy egy nagy személyiséget követsz.

Hasonlóképpen, Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként kell elfogadni, nem szeszélyből. De Őt olyan személyiségek … fogadták el, mint az Úr Caitanya, Rāmānujācārya, Śaṅkarācārya, akik a lelki világ sorsát irányító nagy személyiségek. Ezért kell így elfogadnod.

A következőt fogjuk megbeszélni... negyed kilenc van?

'''Bhakta:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Ha bármilyen kérdés van, feltehetitek.

'''Vendég:''' Swāmī? Azt mondod, hogy a Kṛṣṇa-tudat az érzékek megtisztításának rendszere. Ez azt jelenti-e, hogy az érzékek korlátlanná válnak? Korlátlanná válnak az érzékek, amikor végül megtisztulnak?

'''Prabhupāda:''' Nincs szó korlátlanról, de legalább megtisztul. Először is, tiszítsd meg, akkor az érzékek határai is ki fognak tágulni. Olyan, mint amikor a szemed hibás. Szóval, nem látsz; szemüvegre van szükséged. De ha a szemed betegsége kiggyógyul, ó, szemüveg nélkül is látsz.

De ez nem jelenti azt, hogy száz mérföldre is ellátsz. De legalább tökéletesen látsz. Nincs szükséged szemüveg segítségére. Hasonlóképpen, amíg az érzékeid tisztátalanok, teljes tudatlanságban vagy, nem tudod, mi vagy, mi ez a világ, mi Isten – egyszerűen sötétségben vagy. Akár a tompa kő. A tudatlanság azt jelenti, tompa kő.

Ha az érzékeid megtisztulnak, legalább azt tudhatod, hogy ki Isten, mi vagy te, mi ez a világ, milyen a kapcsolatod. Ezek a dolgok feltárulnak. Nem arról van szó, hogy te válhatsz a legfelsőbb irányítóvá. Nem. Ez nem lehetséges. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy legalább önmagad megismered, megismered az irányítót, megismered az irányító rendszert. Ezek a dolgok feltárulnak majd.

'''Vendég (2):''' Van egy kérdésem. Ha valaki újra fel akarná osztani Kṛṣṇa vagyonát azáltal, hogy elvenné a gazdagoktól és a szegényeknek adná, és ehhez mindössze egy-két hamis állítást kellene tennie... akkor ez...

'''Prabhupāda:''' Miért törekszel elvenni a gazdag ember vagyonát?

'''Vendég (2):''' Tessék?

'''Prabhupāda:''' Miért igyekszel annyira elvenni a gazdag ember vagyonát? (nevetés)

'''Vendég (2):''' Ez az államé. Ez a munkanélküli segély.

'''Prabhupāda:''' A munkanélküli segélyező társaság elrendelte, hogy vegyél igénybe állami segélyt...?

'''Vendég (2):''' Megkaphatnám, érted, ha tennék néhány hamis kijelentést arról, hogy munkát keresek, miközben valójában nem keresek.

'''Prabhupāda:''' Nos, aki hamis kijelentést tesz, az meg fog szenvedni érte.

'''Vendég (2):''' Még ha...

'''Prabhupāda:''' Igen.

'''Vendég (2):''' Még ha jó ügyet szolgál is?

'''Prabhupāda:''' Ne törődj semmi olyannal, amit nem Kṛṣṇa rendelt el. Ez a te Kṛṣṇa-tudatod. Nem te határozd meg a saját tennivalóidat.Úgy bele fogsz bonyolódni.

Igen?

'''Nő bhakta:''' Swāmī, beavatnál?

'''Prabhupāda:''' Követni fogod a szabályokat? Köszönöm. Meg fogom tenni. (nevetés)

'''Bhakta:''' Jaya Śrī Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Igen?

'''Bhakta (2):''' Swāmī, a lelki energia, mint a helyhez kötött Paramātmā, a szívben található. Ez is Kṛṣṇa személyes jellemzője?

'''Prabhupāda:''' Igen. A Paramātmā is személyes. Minden személyes. A Paramātmāt négykarú Nārāyaṇaként írják le, śaṇkhával, cakrával, gada-val, padmával, úgy értem, kellékekkel. Ez a Paramātmā jellemzője. Láttad a Viṣṇu-mūrtit. Az a Paramātmā.

Ez az üresség egy elképzelés, üresség. Valójában Isten vagy Paramātmā vagy Kṛṣṇa (az, akiről szó van*). Mindannyian sac-cid-ānanda-vigraha, transzcendentális formák. Nem anyagi formák. Transzcendentális formák. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ'' (Bs. 5.1). A vigraha formát jelent. Ha mi, Kṛṣṇa parányi szerves részei, rendelkezünk egyéniséggel, formával, hogyan mondhatjuk, hogy a Legfelsőbbnek nincs formája, nincs egyénisége? Teljes egyéniséggel rendelkezik. És ezt a Védák is megerősítik: ''nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām'' (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő minden élőlény közül a legfelsőbb élőlény. Ahogy mi is élőlények vagyunk, ám Ő a Legfelsőbb. Ez minden. Ő is élőlény. ''Nityo nityā... cetanaś cetanānām.'' A különbség az ''eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān.'' Az az egyetlen... van többes számú és egyes számú. Az első számú egyes szám biztosítja a többi egyes számú... a többes számú élőlény szükségleteit. Ez a különbség. Ő a fenntartó, Ő az uralkodó, Ő az irányító, és mi vagyunk az irányítottak, uralkodnak felettünk, és fenntartottak vagyunk. Ez a különbség köztem és Isten között. Egyébként Ő egy élőlény, akárcsak mi. Ő sokkal hatalmasabb: a leghatalmasabb, a legszebb, a leghíresebb, a legerősebb, és mi mindannyian alárendeltek vagyunk.

Ezért az Ő neve Asamordhva. Az Asamordhva azt jelenti, hogy senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mindenki az Ő alárendeltje. És a Bhagavad-gītāban az áll, hogy ''ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]): „Én vagyok mindennek az eredete.” ''Janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]). Ezek a dolgok benne vannak a védikus irodalomban.

Igen?

''Gargamuni:'' Swāmījī, a Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa eljön, azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy.

''Prabhupāda:'' Hogyan?

'''Gargamuni:''' A Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa... Ő azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy. A Bhāgavatamban az áll, hogy az Úr Kṛṣṇa eltávozásakor minden összeomlott, mindenki elkeseredett, és Arjuna sírt, ilyen... nos, ha azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd amikor elmegy, minden újra összeomlik...

'''Prabhupāda:''' Nem azonnal. A természet itt így működik. Építesz egy nagyon szép házat. A természet rendje az, hogy fokozatosan megöregszik, és te össze fogsz omlani. Itt a természet így működik. Nem lehet semmit sem állandóan frissen tartani. Szóval, amíg Kṛṣṇa, vagyis Isten jelen van, vagy az Ő képviselője jelen van, a világ dolgai szépen mennek. De amint eltűnnek, újra ugyanaz a rendszer veszi kezdetét, a fogyatkozás. Beindul... az erő kényszere által ...

Ahogy sötétség sincs, amíg a nap fenn van, de amint a nap eltűnik a szemed elől, azonnal sötétség lesz. Mert az egész mindenség sötétség. Mesterséges eszközökkel vagyis Isten elrendezésével tartjuk világosan. Ez a szoba, ha azonnal áramszünet lesz, ó, sötét lesz, mert a természete a sötétség. A természete a sötétség. Ezért mondják a Védák: "Ne tartózkodj ebben a sötétségben. Hagyd ezt el. Gyere ki a fényre." ''Tamasi ma jyotir gama'' (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28). "Csak gyere ki a fényre." Ez a lelki királyság. Kṛṣṇa tehát azért jön, hogy tájékoztasson titeket erről a lelki királyságról: „Az élet ilyen.” Ahogy Kṛṣṇa mutatta be Vṛndāvanában. Mindenki boldog és élvez. Így mutatja Ő meg a lelki életet, hogy vonzzon titeket. A mi dolgunk az, hogy vonzódjunk Őutána, és felkészüljünk arra, hogy visszatérjünk Istenhez, hogy hazatérjünk. Nem azért jött Kṛṣṇa ide, hogy néhány utasítást hagyjon hátra, mi pedig itt maradjunk.
Fel kell adnotok ezt az elképzelést. Kṛṣṇa lehetőséget ad arra, hogyan élhettek békésen itt. De ez nem jelenti azt, hogy véglegesen letelepedtek itt. Akkor kudarcra vagytok ítélve. Használjátok ki Kṛṣṇa utasításait, és készüljetek fel arra, hogy ''tyaktvā dehaṁ punar janma naiti'' ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]): Miután elhagytátok ezt a testet, többé nem jöttök ide. Bās. Menjetek. Átkerültök Kṛṣṇalokára.

Így kell felkészülnünk. Ez a probléma megoldása. Különben, ha ebben az anyagi világban akarsz élni, ez a természet már csak ilyen. ''Bhūtvā bhūtvā pralīyate'' ([[HU/BG 8.19|BG 8.19]]). Egy bizonyos időszakban megnyilvánul, majd ismét elpusztul. És van egy pusztító, úgy értem, pusztító folyamat. Kṛṣṇa eljön, mindent helyrehoz. De ennek a világnak a természete ilyen. Újra leromlik. Leromlik.

Szóval? Végezzünk saṅkīrtanát. ''Govinda jaya jaya gopāla jaya jaya.''

Jöjjön csak ide az a leány. Gyere, gyere.

(kīrtana) (szakadás) (vége)

Category:HU/680911 - Lecke BG 07.02 - San Francisco

2026-06-01T12:54:31Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680911_-_Lecture_BG_07.02_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680911BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 11.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680911BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale''
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te''
:''kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ''

:''pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam''
:''bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate''
:''mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau''
:(Sambandhādhideva Praṇāma)

:''dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ''
:''śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau''
:''śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau''
:''preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi''
:(Abhidheyādhideva Praṇāma)

:''śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ''
:''karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥ śriye 'stu naḥ''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' Nem működik? (a mikrofonra utalva)
'''Govinda dāsī:''' . . . (nem kivehető)
'''Prabhupāda:''' Egy kicsit.
'''Bhakta:''' . . . (nem kivehető)
'''Prabhupāda:''' Miért? Miért nem működik?
'''Bhakta:''' Nem tudom.
'''Prabhupāda:''' . . . (nem világos)
'''Gargamuni:''' Egy kicsit működik, Swāmījī.
'''Prabhupāda:'''

:''jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam''
:''idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ''
:''yaj jñātvā neha bhūyo anyaj''
:''jñātavyam avaśiṣyate''
:([[HU/BG 7.2|BG 7.2]])

Ezt a verset megbeszéltük, hogy mi a tudás. A tudás azt jelenti, hogyan működik ez az univerzum, mi a működtető erő, mi az energia. Akárcsak a tudósok, ők is különböző energiákat kutatnak. Akárcsak ez a föld, amely súlytalanságban lebeg. Egy ilyen hatalmas anyagtömeg, rengeteg heggyel, sok tengerrel, óceánnal, felhőkarcolóval, várossal, településsel, országgal, úgy lebeg a levegőben, mint egy pálcika, egy vattapálcika. Ha valaki megérti, hogyan lebeg, az a tudás.
A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, rendelkezni mindenféle tudással. Mi, Kṛṣṇa-tudatos emberek, nem vaygunk valamilyen érzés rabjai. Nem. Van filozófiánk, tudományunk, teológiánk, etikánk, erkölcsünk, mindenünk – mindenünk, amit az emberi létformában ismernünk kell. Kṛṣṇa ezért azt mondja: „Mindannyiatoknak a tudásról fogok beszélni.”

Ez a Kṛṣṇa-tudat. Egy Kṛṣṇa-tudatú… egy Kṛṣṇa-tudatos embernek nem szabad bolondnak lennie. Ha el kell magyaráznia, hogyan lebegnek az univerzum bolygójai, hogyan köröz az emberi test, hányféle faj létezik, hogyan fejlődnek… ezek mind tudományos ismeretek – fizika, botanika, kémia, csillagászat, minden. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: ''yaj jñātvā:'' ha megérted ezt a tudományt, a Kṛṣṇa-tudatot, akkor nem lesz más amit tudnod kell. Ez azt jelenti, hogy teljes tudással fogsz rendelkezni. Vágyakozunk a tudásra, de ha Kṛṣṇa-tudatúak vagyunk, és ha ismerjük Kṛṣṇát, akkor minden tudás benne foglaltatik.

''Tac-chakti viṣaya vivikta-svarūpa viṣayakaṁ jñānam.'' Teljes tudással fogsz rendelkezni eredeti helyzetedről, az anyagi világ, a lelki világ, Isten, a kölcsönös kapcsolataink, az idő, a tér, minden egyéb eredeti helyzetéről. Sok mindent kell ismerni, de a legfontosabb Isten, az élőlények, az idő, a munka és ez az anyagi energia. Ezt az öt dolgot ismerni kell.

Nem mondhatod, hogy „Nincs Isten”. Isten az irányító, a legfelsőbb irányító. Nem mondhatod, hogy nem állsz irányítás alatt. Van irányító. Ahogy az államban sem mondhatod, hogy nincs irányító. Van irányító. Minden utcában, minden házban van irányítás, kormányzati irányítás. Tegyük fel, hogy ez az üzlet is kormányzati irányítás alatt áll. Ha ilyen üzletet kell építened, nem lakhatsz benne. Ha lakóházról van szó, „A tűzvédelmi rendszernek meg kell lennie.” Van irányítás. Még akkor is, ha sétálsz az utcán, ha autózol, van irányítás: „Tarts jobbra.” Nem hajthatsz át ott, ahol az van kiírva, hogy „Állj”. Meg kell állnod. Tehát, minden tekintetben irányítás alatt állsz.

Létezik egy irányító. És a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Az egyik irányító felett van egy másik. Ha tovább keresed, ki a végső irányító, akkor úgy fogod találni, hogy az Kṛṣṇa. ''Sarva-kāraṇa-kāraṇam'' (Bs. 5.1). A Brahma-saṁhitā megerősíti, ''īśvaraḥ paramaḥ'', a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ'' (Bs. 5.1). Az īśvaraḥ irányítót jelent. Meg kell tehát ismernünk ezt az irányítót, azt, hogyan irányít.

(egy gyermek zajong) (félre) Ez zavaró.

Tehát, ''jñānaṁ vijñānaṁ te sahitam.'' Nemcsak az irányítót kell ismerni, hanem azt is tudni, hogyan irányít, hányféle energiája van az irányítónak, és hogyan irányít Ő – ez a vijñānam. ''Jñānaṁ vijñānaṁ te nate tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ.''

Ezt a tudást az értheti meg, aki kapcsolatot létesített Kṛṣṇával, és meghódolt lélek. Meghódolás nélkül nagyon nehéz megérteni az irányítót és az energiákat, azt, hogyan irányít Ő mindent. ''Tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ samagreṇa upadekṣyāmi.'' Ez a helyzet. A későbbi fejezetekben olvasni fogod, hogy Kṛṣṇa azt mondja: ''nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya'' ([[HU/BG 7.25|BG 7.25]]). Amikor bármely oktatási intézménybe belépsz, és nem adod át magad az intézmény szabályainak és előírásainak, hogyan fogsz profitálni az intézmény által közvetített tudásból?

Mindenhol, bárhol is szeretnél valamit megszerezni, irányítás alatt kell lenned, vagy alá kell vetned magad a szabályoknak és előírásoknak. Akárcsak az óránkon, ahol a Bhagavad-gītāból magyarázunk el néhány leckét, és ha nem követed az óra szabályait és előírásait, akkor nem lehetséges a tudás megszerzése.
Hasonlóképpen, az irányító teljes ismeretét és az irányítás folyamatát akkor érthetjük meg, amikor valaki Arjunához hasonlóan meghódol Kṛṣṇának. Amíg valaki nem meghódolt lélek, ez nem lehetséges. Mindig emlékezz arra, hogy Kṛṣṇa, vagyis Arjuna meghódolt Kṛṣṇának. ''Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam'' ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]]). Ezért Kṛṣṇa beszél is hozzá.

Valójában a szentírásokról szóló ilyetén beszélgetéseket nem szabad lefolytatni addig, amíg nem alakul ki kapcsolat a beszélő és a közönség között. A közönség alatt a tanítványok értendők. A tanítvány jelentése, aki elfogadja a fegyelmet. ''Śiṣya. Śiṣya.'' A pontos szanszkrit szó a śiṣya. A śiṣya azt jelenti... van egy ige, szanszkrit ige, ami úgy hangzik, hogy śas. A śas irányítást jelent. A śasból származik a "śāstra". A śāstra irányító könyvet jelent. És a śasból jön a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Amikor az érvelés kudarcot vall, az ész is kudarcot vall... akárcsak az állam ellenőrzése.

Először is ismertetik veled a törvényeket. Ha megszeged a törvényeket, ha nem követed a szabályozó könyveket, vagyis a śāstrát, akkor a következő lépés a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Ha nem követed a kormány rendeletét, "Tarts jobbra", akkor ott vannak a rendőrbotok - śastra. Irányítás alatt kell lenned. Ha úriember vagy, akkor a śāstra utasításai szerint irányítanak. És ha dacolsz, akkor Durgādevī szigonya jár neked.

Láttad Durgādevīt, a képet, a szigonyt, a háromféle gyötrelmet. Úgy értem, nem szeghetsz meg semmilyen szabályt vagy előírást; sem, ami az államot illeti, sem, ami a legfelsőbb államot, Kṛṣṇát illeti. Ez nem lehetséges. Vegyünk például néhány egészségügyi szabályt. Ha többet eszünk, akkor valamilyen betegség fog irányítani. Emésztési zavarok lesznek, és az orvos azt fogja tanácsolni, hogy három napig ne egyél.

Van tehát kontroll – a természet által. A természet Isten törvényét jelenti. Automatikusan működik. A bolondok nem látják Isten törvényét, de Isten törvénye jelen van. A nap pontosan a megfelelő időben kel fel, a hold pontosan a megfelelő időben kel fel. Az év első (napja*), január elseje pontosan a megfelelő időben következik be. Irányítás tehát van. De a bolondok nem látják. Minden irányítás alatt áll.

Ahhoz, hogy megismerjük Istent, és azt, hogyan működnek a dolgok, és hogyan irányítják azokat, ismernünk kell ezeket a dolgokat. Nem szabad pusztán az érzelmekre hagyatkoznunk. A vallásos érzelem azoknak jó, akik vakon követnek. Ám jelenleg az emberek az úgynevezett műveltségben fejlettek. A Bhagavad-gītā tehát teljes körű tájékoztatást ad, hogy elfogadhasd Istent az értelmeddel, az érveiddel, a tudásoddal. Ez nem vak követés. A Kṛṣṇa-tudat nem egy érzés. Tudás (elméleti*) és gyakorlati tudás támasztja alá. ''Vijñānam. Jñānaṁ vijñāna sahitam.'' Ezért vijñāna sahitam nélkül...

És ahhoz, hogy megértsük ezt a tudást, a folyamat az, hogy meghódolt léleknek kell lennünk. Ezért mi tanítványok... a tanítvány azt jelenti, aki elfogadja a fegyelmet. A fegyelem elfogadása nélkül nem tudunk előrelépni. Ez nem lehetséges. Bármely tudást illetően, bármely tevékenységi területen, ha tudományosan és tényszerűen tudatos akarsz lenni, akkor el kell fogadnod az irányító elvet. ''Samagreṇa vakṣ ya svarūpaṁ sarvokaraṁ yatra dhiyaṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum.''

Ebben a fejezetben világosan elmagyarázzák, hogy ki a legfőbb imádat tárgya. Imádatot végzünk. Képességeink szerint imádunk valakit. Ha mást nem, a főnökünket imádjuk. Tegyük fel, hogy egy irodában vagy egy gyárban dolgozom, imádnom kell a főnököt, be kell tartanom az utasításait. Tehát mindenki végez imádatot. Nos, ki a legfőbb imádat tárgya; Kṛṣṇa. És hogyan lehet Ő a legfőbb imádat tárgya, ezt magyarázza el ez a fejezet. ''Ya svarūpaṁ sarva karaṁ ca yac ca dhiyāṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum atra bhakti-pratijñānam.''

Ezért, ha megértjük, hogy itt van a legfőbb irányító, itt van a legfőbb imádandó tárgy, akkor életünk problémái azonnal megoldódnak. Kutatunk utána. A minap meséltem nektek egy történetet egy mohamedán bhaktáról, aki a legnagyobbat akarta szolgálni. A Nawabot szolgálta, majd a császárhoz, Barsához ment, majd a császártól Haridāsához, egy szenthez ment, és Haridāsától Kṛṣṇa vṛndāvanai imádatára küldték.

Kíváncsinak és elég intelligensnek kell lennünk. Szolgálunk. Mindenki szolgál, ha mást nem is, az érzékszerveinket szolgáljuk. Gyakorlatilag senki nem szolgál semmilyen főnököt vagy urat, hanem az érzékszerveit. Tegyük fel, ha én valakit főnökként szolgálok, valójában nem a pénzéért szolgálom... nem a személyét szolgálom; a pénzéért szolgálom.

Ha azt mondja: "Holnap ingyen kell dolgoznod. Most napi húsz dollárt kapsz. Holnap nem lesz pénzem. Ingyen kell dolgoznod", "Á, nem, nem, uram. Nem jövök, mivel nem téged szolgállak, hanem a pénzedet." Valójában tehát a pénzt szolgáljuk. Miért szolgálod a pénzt? Mert a pénzzel kielégíthetjük az érzékeinket. Pénz nélkül nem tudjuk kielégíteni az érzékszervi adottságainkat. Ha inni akarok, ha élvezni akarok valamilyen dolgot, akkor pénzre van szükségem. Ezért végső soron az érzékeimet szolgálom.

Ezért hívják Kṛṣṇát Govindának. Végső soron az érzékeink kielégülésére vágyunk, a „go” pedig érzékeket jelent. Itt van egy személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha Kṛṣṇát szolgálod, akkor érzékeid elégedettek lesznek. Ezért Govinda az Ő neve. Valójában az érzékeinket akarjuk szolgálni, de a valódi érzékek, a transzcendentális érzékek Kṛṣṇa, Govinda. Ezért a bhakti, az odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti, hogy a legfelsőbb tiszta szolgálatában használjuk őket. Az Úr a legfelsőbb tiszta. A Bhagavad-gītā tizedik fejezetében azt olvashatjuk, hogy Kṛṣṇát Arjuna ''pavitraṁ paramaṁ bhavānnak'' ([[HU/BG 10.12|BG 10.12]]) írja le: „Te vagy a legfelsőbb tiszta.”

Ha a legfelsőbb tiszta érzékeit akarjuk szolgálni, akkor nekünk is tisztává kell válnunk. Mert anélkül... tisztának lenni annyit tesz, mint lelkinek lenni. A lelki élet tiszta életet jelent, az anyagi élet pedig szennyezett életet. Ahogyan mi is rendelkezünk ezzel a testtel, ez anyagi test. Ez egy tisztátalan test.
Ezért szenvedünk a betegségektől, az öregségtől, a születéstől, a haláltól. És a valódi, tiszta formánkban, lelki formánkban nincs ilyen szenvedés. Ott nincs születés, nincs halál, nincs betegség és nincs öregség. A Bhagavad-gītāban olvastad: ''nityaḥ śāśvato 'yaṁ na hanyate hanyamāne śarīre'' ([[HU/BG 2.20|BG 2.20]]). Nitya. Bár én vagyok a legidősebb, mivel cserélem a testem... lélekként tiszta vagyok. Nincs születésem, nincs halálom, pusztán csak cserélem a testet. Ezért én vagyok a legidősebb. Bár én vagyok a legidősebb, új szellemiségem van. Mindig friss vagyok. Ez az én helyzetem.

A Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti. Ennyi az egész. Nem kell kiirtanunk magunkból, kilépnünk az érzéki tevékenységekből. Nem. Egyszerűen csak meg kell tisztítanunk az érzékeket. Hogyan lehet megszabadulni az érzékektől? Mivel élőlény vagy, az érzékek adottak. De a helyzet az, hogy jelenleg, mivel anyagilag szennyezettek vagyunk, érzékeink nem jutnak teljes élvezethez. Ez a legtudományosabb.

Az odaadó szolgálat ezért az érzékek megtisztítását jelenti. ''Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalalam'' (CC Madhya 19.170). A nirmalamam megtisztulást jelent. Hogyan lehet megtisztítani az érzékeidet? Ezt a Nārada-bhakti-sūtra határozza meg. Azt mondják, hogy ''sarvopādhi-vinirmuktam''. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy mentesnek kell lenned mindenféle megjelöléstől. Életünk tele van megjelölésekkel. Ahogy én azt gondolom: „indiai vagyok”, azt gondolom: „sannyāsī vagyok”, te azt gondolod, hogy amerikai vagy, azt gondolod: hogy „férfi” vagy, azt gondolod: hogy „nő” vagy, azt gondolod: hogy „fehér” vagy, azt gondolod: hogy „fekete” vagy. Számtalan megnevezés van. Ezek mind megnevezések.

Az érzékek megtisztítása ezért a megnevezésektől való megtisztítását jelenti. A Kṛṣṇa-tudat pedig azt jelenti, hogy „Sem indiai, sem európai, sem amerikai nem vagyok, sem ez, sem az nem vaygok. Örökké Kṛṣṇával állok kapcsolatban. Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok.” Amikor teljesen meggyőződünk arról, hogy „Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok”, az a Kṛṣṇa-tudat, és ez az érzékeink megtisztítása.

Kṛṣṇa parányi szerves részeként ezért Kṛṣṇát kell szolgálnod. Ebben rejlik a te örömöd. Most a saját érzékeinket, anyagi érzékeinket próbáljuk kielégíteni. Amikor... felismered, hogy Kṛṣṇa parányi szerves része vagy, akkor Kṛṣṇa, Govinda érzékeit elégíted ki. Az Ő érzékeinek kielégítésével a te érzékeid is elégedettekké válnak. Akárcsak az a nyers példa – ez nem lelki dolog –, ahogy a férjet élvezőnek, a feleséget pedig élvezettnek tekintjük. Amennyiben a feleség kielégíti a férj érzékeit, az ő érzékei is kielégülnek.

Hasonlóképpen, ahogy viszketést érzel a testeden, és a tested egy része, az ujjak megvakarják a viszkető részt, az elégedettséget az ujjak is érzik. Nem csak az adott rész érzi az elégedettséget, hanem az egész test érzi ezt az elégedettséget. Hasonlóképpen, mivel Kṛṣṇa a teljesség, amikor kielégíted Kṛṣṇát, Kṛṣṇa, Govinda érzékét, akkor az egész univerzum elégedettsége következik be. Ez egy tudomány. ''Yasmin tuṣṭe jagat tuṣṭam.''

Egy másik példa pedig, ha a gyomrodat kielégíted, akkor az egész tested jóllakottá válik. A gyomor az étel emésztésével annyi energiát bocsát ki, hogy az vérré alakulva a szívbe kerül, és a szívből szétterjed az egész testbe, és az egész testben kielégül a depresszió, a kimerültség, amelyen keresztülmentél.

Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ez a Kṛṣṇa-tudat tudománya. És Kṛṣṇa személyesen magyarázza el. Tehát ''yaj jñātvā'', ha megértjük a Kṛṣṇa-tudat tudományát, akkor semmi nem marad ismeretlen. Minden ismertté válik. Ez nagyon jó dolog. ''Yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). A bhūyo azt jelenti, hogy nincs több mit megérteni. Minden teljesen ismert.

Akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem értik meg az emberek Kṛṣṇát. Ez természetesen egy lényeges kérdés, amire Kṛṣṇa a következő versben ad választ:

:''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu''
:''kaścid yatati siddhaye''
:''yatatām api siddhānāṁ''
:''kaścin māṁ vetti tattvataḥ''
:([[HU/BG 7.3|BG 7.3]])

''Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu.'' Különböző típusú emberek vannak. Amint tudjuk, mindenki, csak ezen a bolygón, más bolygókat nem számítva, száz és ezer fajta ember létezik. Még itt is, ahol mi ülünk, oly sokféle hölgy és úr, különböző fajták vannak. És ha kimész, ott is különböző fajtákat találsz. Ha egy másik országba – Indiába, Japánba, Kínába – mész, különbözőeket fogsz találni. Ezért mondják, ''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu'' ([[HU/BG 7.3|BG 7.3]]), a rengeteg-féle ember közül, ''kaścid yatati siddhaye,'' csak kevesen döntenek úgy, hogy meg akarják érteni az élet filozófiáját.

Az ember racionális állat. Az ember racionális. Az ember állat, de racionális állat. Az ember különleges ajándéka, hogy el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz. Több tudással rendelkezik, mint az állatok. Jelenleg azonban az oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag az állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy a jelenlegi oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy túlságosan érdekel minket az evés, az alvás, a párzás és a védekezés; ez az állati nevelés.

Evés, alvás, párzás és védekezés, ó, ez ott van az állatokban is. Nincs különbség. Vannak saját védekező intézkedéseik, van saját alvási mértékük, van saját párzási mércéjük. Egy félreeső helyen, szép szobában, egy feldíszített szobában párosodsz a feleségeddel, míg egy kutya az utcán párosodik, de az eredmény ugyanaz. A párzási módszer fejlesztése ezért nem a civilizáció fejlődését jelenti. Ez az állati civilizáció csiszolása, ennyi az egész. Az állat is, a kutya is meg tudja védeni magát más kutyáktól. És ha azt hiszed, hogy felfedezted a nukleáris energiát, hogy megvédd magad, ó, az sem az emberi civilizáció fejlődése. A védekezés módja mindössze.

Hasonlóképpen folytathatod az elemzést. Az ember elemzése akkor tökéletes, ha a eredeti helyzetét kutatja: "Mi vagyok én? Mi vagyok én? Ez a test vagyok-e? Miért jöttem erre a világra?" Ez a kíváncsiság szükségeltetik. Ez az emberi lény különleges kiváltsága. Ezért, amint valaki elkezd tudakozódni: "Mi vagyok én?", és ha tovább kutat ez után, akkor Istenhez fog eljutni.

Mert ő Isten parányi szerves része. Isten mintapéldánya. Ezért a ''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu'' ([[HU/BG 7.3|BG 7.3]]): sok-sok ezer ember közül egy, vagy mondjuk néhány ember fog érdeklődni Isten megismerése iránt. Nem, hogy megismerje... hogy megismerje Istent, hanem önmagát. És ha valóban meg akarja ismerni önmagát, akkor fokozatosan el fog jutni Istenhez. Tehát:

:''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu''
:''kaścid yatati siddhaye''
:''yatatām api siddhānāṁ''
:''kaścin vetti māṁ tattvataḥ''
:([[HU/BG 7.3|BG 7.3]])

Itt azt mondják, ''manuṣyas teṣāṁ śāstra 'dhikara yajñānāṁ sahasra-madhye.'' Nos, mi vagyok én, mi Isten, mi ez az anyagi világ, hogyan működik, ezek azok a dolgok, amelyekkel egy művelt embernek foglalkoznia kell. Egy ostoba ember nem tudja felfogni. Ezért ''śāstra adhikāra''. Śāstra jelentése, az ember rendelkezik némi tudással a śāstrákból, a tudás könyveiből. Ha meg akarjuk vizsgálni azokat, akik rendelkeznek a tudás könyveivel, a könyvekben lévő tudással, śāstrával, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni.

Ha meg akarod tudni, hogy ebben a negyedben hány műveletlen ember van, ó, sokat fogsz találni. És ha meg akarod tudni, hány diplomás van, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. Hasonlóképpen, sok ember van, de ha olyan embert akarunk találni, aki az életét próbálja tökéletesíteni, nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. És közülük... oly sok transzcendentalista, svāmī, yogī van. Ha közéjük számoljuk azokat, akik meg akarják érteni Istent, akik ismerik Istent, a számuk azonnal kicsire fog zsugorodni. Ismét.

Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy sok-sok ezer ember közül van egyvalaki, aki törekszik az élete tökéletesítésére. És sok-sok ezer ember közül, akik valóban igyekeznek tökéletesíteni az életüket, fogsz találni egyvalakit – vagy lehet, hogy nem találsz senkit –, aki ismeri Istent, vagyis Kṛṣṇát. De Kṛṣṇa olyan kedves, hogy Ő maga jön el, hogy mindenki megismerhesse Őt. És ugyancsak olyan kedves, hogy mielőtt elhagyja ezt az anyagi világot, maga után hagyja ezt a Bhagavad-gītāt, hogy személyes beszélgetéseiből megismerhesd, mi Isten.

Ezért, ha helyesen olvasod a Bhagavad-gītāt, ahogyan azt Kṛṣṇa mondja el, nem ostobán, értelmetlenül értelmezve, hanem úgy, ahogyan az van, ahogyan az van... nevezzük a dolgokat a nevükön. Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége". Ne értelmezd ezt a verziót a saját ostoba értelmezéseddel, hanem fogadd el Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. És tettei, śāstrikus tudása, bölcsessége által... mindenki elfogadta korábban, az összes ācārya. Ezért kell az ācāryák lábnyomait követnünk. ''Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186).

Nem érthetjük meg a magasabb rendű dolgokat, ha nem követjük a nagy személyiségek lábnyomait. Akárcsak a tudományos világban a gravitáció törvényét. Semmit sem tudsz a gravitáció törvényéről, de Sir Isaac Newton azt mondja, hogy létezik a gravitáció törvénye, ezt el kell fogadnod. Ennyi az egész. Ez azt jelenti, hogy egy nagy személyiséget követsz.

Hasonlóképpen, Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként kell elfogadni, nem szeszélyből. De Őt olyan személyiségek … fogadták el, mint az Úr Caitanya, Rāmānujācārya, Śaṅkarācārya, akik a lelki világ sorsát irányító nagy személyiségek. Ezért kell így elfogadnod.

A következőt fogjuk megbeszélni... negyed kilenc van?

'''Bhakta:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Ha bármilyen kérdés van, feltehetitek.

'''Vendég:''' Swāmī? Azt mondod, hogy a Kṛṣṇa-tudat az érzékek megtisztításának rendszere. Ez azt jelenti-e, hogy az érzékek korlátlanná válnak? Korlátlanná válnak az érzékek, amikor végül megtisztulnak?

'''Prabhupāda:''' Nincs szó korlátlanról, de legalább megtisztul. Először is, tiszítsd meg, akkor az érzékek határai is ki fognak tágulni. Olyan, mint amikor a szemed hibás. Szóval, nem látsz; szemüvegre van szükséged. De ha a szemed betegsége kiggyógyul, ó, szemüveg nélkül is látsz.

De ez nem jelenti azt, hogy száz mérföldre is ellátsz. De legalább tökéletesen látsz. Nincs szükséged szemüveg segítségére. Hasonlóképpen, amíg az érzékeid tisztátalanok, teljes tudatlanságban vagy, nem tudod, mi vagy, mi ez a világ, mi Isten – egyszerűen sötétségben vagy. Akár a tompa kő. A tudatlanság azt jelenti, tompa kő.

Ha az érzékeid megtisztulnak, legalább azt tudhatod, hogy ki Isten, mi vagy te, mi ez a világ, milyen a kapcsolatod. Ezek a dolgok feltárulnak. Nem arról van szó, hogy te válhatsz a legfelsőbb irányítóvá. Nem. Ez nem lehetséges. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy legalább önmagad megismered, megismered az irányítót, megismered az irányító rendszert. Ezek a dolgok feltárulnak majd.

'''Vendég (2):''' Van egy kérdésem. Ha valaki újra fel akarná osztani Kṛṣṇa vagyonát azáltal, hogy elvenné a gazdagoktól és a szegényeknek adná, és ehhez mindössze egy-két hamis állítást kellene tennie... akkor ez...

'''Prabhupāda:''' Miért törekszel elvenni a gazdag ember vagyonát?

'''Vendég (2):''' Tessék?

'''Prabhupāda:''' Miért igyekszel annyira elvenni a gazdag ember vagyonát? (nevetés)

'''Vendég (2):''' Ez az államé. Ez a munkanélküli segély.

'''Prabhupāda:''' A munkanélküli segélyező társaság elrendelte, hogy vegyél igénybe állami segélyt...?

'''Vendég (2):''' Megkaphatnám, érted, ha tennék néhány hamis kijelentést arról, hogy munkát keresek, miközben valójában nem keresek.

'''Prabhupāda:''' Nos, aki hamis kijelentést tesz, az meg fog szenvedni érte.

'''Vendég (2):''' Még ha...

'''Prabhupāda:''' Igen.

'''Vendég (2):''' Még ha jó ügyet szolgál is?

'''Prabhupāda:''' Ne törődj semmi olyannal, amit nem Kṛṣṇa rendelt el. Ez a te Kṛṣṇa-tudatod. Nem te határozd meg a saját tennivalóidat.Úgy bele fogsz bonyolódni.

Igen?

'''Nő bhakta:''' Swāmī, beavatnál?

'''Prabhupāda:''' Követni fogod a szabályokat? Köszönöm. Meg fogom tenni. (nevetés)

'''Bhakta:''' Jaya Śrī Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Igen?

'''Bhakta (2):''' Swāmī, a lelki energia, mint a helyhez kötött Paramātmā, a szívben található. Ez is Kṛṣṇa személyes jellemzője?

'''Prabhupāda:''' Igen. A Paramātmā is személyes. Minden személyes. A Paramātmāt négykarú Nārāyaṇaként írják le, śaṇkhával, cakrával, gada-val, padmával, úgy értem, kellékekkel. Ez a Paramātmā jellemzője. Láttad a Viṣṇu-mūrtit. Az a Paramātmā.

Ez az üresség egy elképzelés, üresség. Valójában Isten vagy Paramātmā vagy Kṛṣṇa (az, akiről szó van*). Mindannyian sac-cid-ānanda-vigraha, transzcendentális formák. Nem anyagi formák. Transzcendentális formák. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ'' (Bs. 5.1). A vigraha formát jelent. Ha mi, Kṛṣṇa parányi szerves részei, rendelkezünk egyéniséggel, formával, hogyan mondhatjuk, hogy a Legfelsőbbnek nincs formája, nincs egyénisége? Teljes egyéniséggel rendelkezik. És ezt a Védák is megerősítik: ''nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām'' (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő minden élőlény közül a legfelsőbb élőlény. Ahogy mi is élőlények vagyunk, ám Ő a Legfelsőbb. Ez minden. Ő is élőlény. ''Nityo nityā... cetanaś cetanānām.'' A különbség az ''eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān.'' Az az egyetlen... van többes számú és egyes számú. Az első számú egyes szám biztosítja a többi egyes számú... a többes számú élőlény szükségleteit. Ez a különbség. Ő a fenntartó, Ő az uralkodó, Ő az irányító, és mi vagyunk az irányítottak, uralkodnak felettünk, és fenntartottak vagyunk. Ez a különbség köztem és Isten között. Egyébként Ő egy élőlény, akárcsak mi. Ő sokkal hatalmasabb: a leghatalmasabb, a legszebb, a leghíresebb, a legerősebb, és mi mindannyian alárendeltek vagyunk.

Ezért az Ő neve Asamordhva. Az Asamordhva azt jelenti, hogy senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mindenki az Ő alárendeltje. És a Bhagavad-gītāban az áll, hogy ''ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]): „Én vagyok mindennek az eredete.” ''Janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]). Ezek a dolgok benne vannak a védikus irodalomban.

Igen?

''Gargamuni:'' Swāmījī, a Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa eljön, azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy.

''Prabhupāda:'' Hogyan?

'''Gargamuni:''' A Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa... Ő azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy. A Bhāgavatamban az áll, hogy az Úr Kṛṣṇa eltávozásakor minden összeomlott, mindenki elkeseredett, és Arjuna sírt, ilyen... nos, ha azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd amikor elmegy, minden újra összeomlik...

'''Prabhupāda:''' Nem azonnal. A természet itt így működik. Építesz egy nagyon szép házat. A természet rendje az, hogy fokozatosan megöregszik, és te össze fogsz omlani. Itt a természet így működik. Nem lehet semmit sem állandóan frissen tartani. Szóval, amíg Kṛṣṇa, vagyis Isten jelen van, vagy az Ő képviselője jelen van, a világ dolgai szépen mennek. De amint eltűnnek, újra ugyanaz a rendszer veszi kezdetét, a fogyatkozás. Beindul... az erő kényszere által ...

Ahogy sötétség sincs, amíg a nap fenn van, de amint a nap eltűnik a szemed elől, azonnal sötétség lesz. Mert az egész mindenség sötétség. Mesterséges eszközökkel vagyis Isten elrendezésével tartjuk világosan. Ez a szoba, ha azonnal áramszünet lesz, ó, sötét lesz, mert a természete a sötétség. A természete a sötétség. Ezért mondják a Védák: "Ne tartózkodj ebben a sötétségben. Hagyd ezt el. Gyere ki a fényre." ''Tamasi ma jyotir gama'' (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28). "Csak gyere ki a fényre." Ez a lelki királyság. Kṛṣṇa tehát azért jön, hogy tájékoztasson titeket erről a lelki királyságról: „Az élet ilyen.” Ahogy Kṛṣṇa mutatta be Vṛndāvanában. Mindenki boldog és élvez. Így mutatja Ő meg a lelki életet, hogy vonzzon titeket. A mi dolgunk az, hogy vonzódjunk Őutána, és felkészüljünk arra, hogy visszatérjünk Istenhez, hogy hazatérjünk. Nem azért jött Kṛṣṇa ide, hogy néhány utasítást hagyjon hátra, mi pedig itt maradjunk.
Fel kell adnotok ezt az elképzelést. Kṛṣṇa lehetőséget ad arra, hogyan élhettek békésen itt. De ez nem jelenti azt, hogy véglegesen letelepedtek itt. Akkor kudarcra vagytok ítélve. Használjátok ki Kṛṣṇa utasításait, és készüljetek fel arra, hogy ''tyaktvā dehaṁ punar janma naiti'' ([[HU/BG 4.9|BG 4.9]]): Miután elhagytátok ezt a testet, többé nem jöttök ide. Bās. Menjetek. Átkerültök Kṛṣṇalokára.

Így kell felkészülnünk. Ez a probléma megoldása. Különben, ha ebben az anyagi világban akarsz élni, ez a természet már csak ilyen. ''Bhūtvā bhūtvā pralīyate'' ([[HU/BG 8.19|BG 8.19]]). Egy bizonyos időszakban megnyilvánul, majd ismét elpusztul. És van egy pusztító, úgy értem, pusztító folyamat. Kṛṣṇa eljön, mindent helyrehoz. De ennek a világnak a természete ilyen. Újra leromlik. Leromlik.

Szóval? Végezzünk saṅkīrtanát. ''Govinda jaya jaya gopāla jaya jaya.''

Jöjjön csak ide az a leány. Gyere, gyere.

(kīrtana) (szakadás) (vége)

Category:HU/680911 - Lecke BG 07.02 - San Francisco

2026-06-01T12:41:14Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680911_-_Lecture_BG_07.02_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680911BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 11.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680911BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale''
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te''
:''kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ''

:''pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam''
:''bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate''
:''mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau''
:(Sambandhādhideva Praṇāma)

:''dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ''
:''śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau''
:''śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau''
:''preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi''
:(Abhidheyādhideva Praṇāma)

:''śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ''
:''karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥ śriye 'stu naḥ''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

'''Prabhupāda:''' Nem működik? (a mikrofonra utalva)
'''Govinda dāsī:''' . . . (nem kivehető)
'''Prabhupāda:''' Egy kicsit.
'''Bhakta:''' . . . (nem kivehető)
'''Prabhupāda:''' Miért? Miért nem működik?
'''Bhakta:''' Nem tudom.
'''Prabhupāda:''' . . . (nem világos)
'''Gargamuni:''' Egy kicsit működik, Swāmījī.
'''Prabhupāda:'''

:''jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam''
:''idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ''
:''yaj jñātvā neha bhūyo anyaj''
:''jñātavyam avaśiṣyate''
:([[HU/BG 7.2|BG 7.2]])

Ezt a verset megbeszéltük, hogy mi a tudás. A tudás azt jelenti, hogyan működik ez az univerzum, mi a működtető erő, mi az energia. Akárcsak a tudósok, ők is különböző energiákat kutatnak. Akárcsak ez a föld, amely súlytalanságban lebeg. Egy ilyen hatalmas anyagtömeg, rengeteg heggyel, sok tengerrel, óceánnal, felhőkarcolóval, várossal, településsel, országgal, úgy lebeg a levegőben, mint egy pálcika, egy vattapálcika. Ha valaki megérti, hogyan lebeg, az a tudás.
A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, rendelkezni mindenféle tudással. Mi, Kṛṣṇa-tudatos emberek, nem vaygunk valamilyen érzés rabjai. Nem. Van filozófiánk, tudományunk, teológiánk, etikánk, erkölcsünk, mindenünk – mindenünk, amit az emberi létformában ismernünk kell. Kṛṣṇa ezért azt mondja: „Mindannyiatoknak a tudásról fogok beszélni.”

Ez a Kṛṣṇa-tudat. Egy Kṛṣṇa-tudatú… egy Kṛṣṇa-tudatos embernek nem szabad bolondnak lennie. Ha el kell magyaráznia, hogyan lebegnek az univerzum bolygójai, hogyan köröz az emberi test, hányféle faj létezik, hogyan fejlődnek… ezek mind tudományos ismeretek – fizika, botanika, kémia, csillagászat, minden. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: ''yaj jñātvā:'' ha megérted ezt a tudományt, a Kṛṣṇa-tudatot, akkor nem lesz más amit tudnod kell. Ez azt jelenti, hogy teljes tudással fogsz rendelkezni. Vágyakozunk a tudásra, de ha Kṛṣṇa-tudatúak vagyunk, és ha ismerjük Kṛṣṇát, akkor minden tudás benne foglaltatik.

''Tac-chakti viṣaya vivikta-svarūpa viṣayakaṁ jñānam.'' Teljes tudással fogsz rendelkezni eredeti helyzetedről, az anyagi világ, a lelki világ, Isten, a kölcsönös kapcsolataink, az idő, a tér, minden egyéb eredeti helyzetéről. Sok mindent kell ismerni, de a legfontosabb Isten, az élőlények, az idő, a munka és ez az anyagi energia. Ezt az öt dolgot ismerni kell.

Nem mondhatod, hogy „Nincs Isten”. Isten az irányító, a legfelsőbb irányító. Nem mondhatod, hogy nem állsz irányítás alatt. Van irányító. Ahogy az államban sem mondhatod, hogy nincs irányító. Van irányító. Minden utcában, minden házban van irányítás, kormányzati irányítás. Tegyük fel, hogy ez az üzlet is kormányzati irányítás alatt áll. Ha ilyen üzletet kell építened, nem lakhatsz benne. Ha lakóházról van szó, „A tűzvédelmi rendszernek meg kell lennie.” Van irányítás. Még akkor is, ha sétálsz az utcán, ha autózol, van irányítás: „Tarts jobbra.” Nem hajthatsz át ott, ahol az van kiírva, hogy „Állj”. Meg kell állnod. Tehát, minden tekintetben irányítás alatt állsz.

Létezik egy irányító. És a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Az egyik irányító felett van egy másik. Ha tovább keresed, ki a végső irányító, akkor úgy fogod találni, hogy az Kṛṣṇa. ''Sarva-kāraṇa-kāraṇam'' (Bs. 5.1). A Brahma-saṁhitā megerősíti, ''īśvaraḥ paramaḥ'', a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ'' (Bs. 5.1). Az īśvaraḥ irányítót jelent. Meg kell tehát ismernünk ezt az irányítót, azt, hogyan irányít.

(egy gyermek zajong) (félre) Ez zavaró.

Tehát, ''jñānaṁ vijñānaṁ te sahitam.'' Nemcsak az irányítót kell ismerni, hanem azt is tudni, hogyan irányít, hányféle energiája van az irányítónak, és hogyan irányít Ő – ez a vijñānam. ''Jñānaṁ vijñānaṁ te nate tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ.''

Ezt a tudást az értheti meg, aki kapcsolatot létesített Kṛṣṇával, és meghódolt lélek. Meghódolás nélkül nagyon nehéz megérteni az irányítót és az energiákat, azt, hogyan irányít Ő mindent. ''Tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ samagreṇa upadekṣyāmi.'' Ez a helyzet. A későbbi fejezetekben olvasni fogod, hogy Kṛṣṇa azt mondja: ''nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya'' ([[HU/BG 7.25|BG 7.25]]). Amikor bármely oktatási intézménybe belépsz, és nem adod át magad az intézmény szabályainak és előírásainak, hogyan fogsz profitálni az intézmény által közvetített tudásból?

Mindenhol, bárhol is szeretnél valamit megszerezni, irányítás alatt kell lenned, vagy alá kell vetned magad a szabályoknak és előírásoknak. Akárcsak az óránkon, ahol a Bhagavad-gītāból magyarázunk el néhány leckét, és ha nem követed az óra szabályait és előírásait, akkor nem lehetséges a tudás megszerzése.
Hasonlóképpen, az irányító teljes ismeretét és az irányítás folyamatát akkor érthetjük meg, amikor valaki Arjunához hasonlóan meghódol Kṛṣṇának. Amíg valaki nem meghódolt lélek, ez nem lehetséges. Mindig emlékezz arra, hogy Kṛṣṇa, vagyis Arjuna meghódolt Kṛṣṇának. ''Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam'' ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]]). Ezért Kṛṣṇa beszél is hozzá.

Valójában a szentírásokról szóló ilyetén beszélgetéseket nem szabad lefolytatni addig, amíg nem alakul ki kapcsolat a beszélő és a közönség között. A közönség alatt a tanítványok értendők. A tanítvány jelentése, aki elfogadja a fegyelmet. ''Śiṣya. Śiṣya.'' A pontos szanszkrit szó a śiṣya. A śiṣya azt jelenti... van egy ige, szanszkrit ige, ami úgy hangzik, hogy śas. A śas irányítást jelent. A śasból származik a "śāstra". A śāstra irányító könyvet jelent. És a śasból jön a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Amikor az érvelés kudarcot vall, az ész is kudarcot vall... akárcsak az állam ellenőrzése.

Először is ismertetik veled a törvényeket. Ha megszeged a törvényeket, ha nem követed a szabályozó könyveket, vagyis a śāstrát, akkor a következő lépés a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Ha nem követed a kormány rendeletét, "Tarts jobbra", akkor ott vannak a rendőrbotok - śastra. Irányítás alatt kell lenned. Ha úriember vagy, akkor a śāstra utasításai szerint irányítanak. És ha dacolsz, akkor Durgādevī szigonya jár neked.

Láttad Durgādevīt, a képet, a szigonyt, a háromféle gyötrelmet. Úgy értem, nem szeghetsz meg semmilyen szabályt vagy előírást; sem, ami az államot illeti, sem, ami a legfelsőbb államot, Kṛṣṇát illeti. Ez nem lehetséges. Vegyünk például néhány egészségügyi szabályt. Ha többet eszünk, akkor valamilyen betegség fog irányítani. Emésztési zavarok lesznek, és az orvos azt fogja tanácsolni, hogy három napig ne egyél.

Van tehát kontroll – a természet által. A természet Isten törvényét jelenti. Automatikusan működik. A bolondok nem látják Isten törvényét, de Isten törvénye jelen van. A nap pontosan a megfelelő időben kel fel, a hold pontosan a megfelelő időben kel fel. Az év első (napja*), január elseje pontosan a megfelelő időben következik be. Irányítás tehát van. De a bolondok nem látják. Minden irányítás alatt áll.

Ahhoz, hogy megismerjük Istent, és azt, hogyan működnek a dolgok, és hogyan irányítják azokat, ismernünk kell ezeket a dolgokat. Nem szabad pusztán az érzelmekre hagyatkoznunk. A vallásos érzelem azoknak jó, akik vakon követnek. Ám jelenleg az emberek az úgynevezett műveltségben fejlettek. A Bhagavad-gītā tehát teljes körű tájékoztatást ad, hogy elfogadhasd Istent az értelmeddel, az érveiddel, a tudásoddal. Ez nem vak követés. A Kṛṣṇa-tudat nem egy érzés. Tudás (elméleti*) és gyakorlati tudás támasztja alá. ''Vijñānam. Jñānaṁ vijñāna sahitam.'' Ezért vijñāna sahitam nélkül...

És ahhoz, hogy megértsük ezt a tudást, a folyamat az, hogy meghódolt léleknek kell lennünk. Ezért mi tanítványok... a tanítvány azt jelenti, aki elfogadja a fegyelmet. A fegyelem elfogadása nélkül nem tudunk előrelépni. Ez nem lehetséges. Bármely tudást illetően, bármely tevékenységi területen, ha tudományosan és tényszerűen tudatos akarsz lenni, akkor el kell fogadnod az irányító elvet. ''Samagreṇa vakṣ ya svarūpaṁ sarvokaraṁ yatra dhiyaṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum.''

Ebben a fejezetben világosan elmagyarázzák, hogy ki a legfőbb imádat tárgya. Imádatot végzünk. Képességeink szerint imádunk valakit. Ha mást nem, a főnökünket imádjuk. Tegyük fel, hogy egy irodában vagy egy gyárban dolgozom, imádnom kell a főnököt, be kell tartanom az utasításait. Tehát mindenki végez imádatot. Nos, ki a legfőbb imádat tárgya; Kṛṣṇa. És hogyan lehet Ő a legfőbb imádat tárgya, ezt magyarázza el ez a fejezet. ''Ya svarūpaṁ sarva karaṁ ca yac ca dhiyāṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum atra bhakti-pratijñānam.''

Ezért, ha megértjük, hogy itt van a legfőbb irányító, itt van a legfőbb imádandó tárgy, akkor életünk problémái azonnal megoldódnak. Kutatunk utána. A minap meséltem nektek egy történetet egy mohamedán bhaktáról, aki a legnagyobbat akarta szolgálni. A Nawabot szolgálta, majd a császárhoz, Barsához ment, majd a császártól Haridāsához, egy szenthez ment, és Haridāsától Kṛṣṇa vṛndāvanai imádatára küldték.

Kíváncsinak és elég intelligensnek kell lennünk. Szolgálunk. Mindenki szolgál, ha mást nem is, az érzékszerveinket szolgáljuk. Gyakorlatilag senki nem szolgál semmilyen főnököt vagy urat, hanem az érzékszerveit. Tegyük fel, ha én valakit főnökként szolgálok, valójában nem a pénzéért szolgálom... nem a személyét szolgálom; a pénzéért szolgálom.

Ha azt mondja: "Holnap ingyen kell dolgoznod. Most napi húsz dollárt kapsz. Holnap nem lesz pénzem. Ingyen kell dolgoznod", "Á, nem, nem, uram. Nem jövök, mivel nem téged szolgállak, hanem a pénzedet." Valójában tehát a pénzt szolgáljuk. Miért szolgálod a pénzt? Mert a pénzzel kielégíthetjük az érzékeinket. Pénz nélkül nem tudjuk kielégíteni az érzékszervi adottságainkat. Ha inni akarok, ha élvezni akarok valamilyen dolgot, akkor pénzre van szükségem. Ezért végső soron az érzékeimet szolgálom.

Ezért hívják Kṛṣṇát Govindának. Végső soron az érzékeink kielégülésére vágyunk, a „go” pedig érzékeket jelent. Itt van egy személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha Kṛṣṇát szolgálod, akkor érzékeid elégedettek lesznek. Ezért Govinda az Ő neve. Valójában az érzékeinket akarjuk szolgálni, de a valódi érzékek, a transzcendentális érzékek Kṛṣṇa, Govinda. Ezért a bhakti, az odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti, hogy a legfelsőbb tiszta szolgálatában használjuk őket. Az Úr a legfelsőbb tiszta. A Bhagavad-gītā tizedik fejezetében azt olvashatjuk, hogy Kṛṣṇát Arjuna ''pavitraṁ paramaṁ bhavānnak'' ([[HU/BG 10.12|BG 10.12]]) írja le: „Te vagy a legfelsőbb tiszta.”

Ha a legfelsőbb tiszta érzékeit akarjuk szolgálni, akkor nekünk is tisztává kell válnunk. Mert anélkül... tisztának lenni annyit tesz, mint lelkinek lenni. A lelki élet tiszta életet jelent, az anyagi élet pedig szennyezett életet. Ahogyan mi is rendelkezünk ezzel a testtel, ez anyagi test. Ez egy tisztátalan test.
Ezért szenvedünk a betegségektől, az öregségtől, a születéstől, a haláltól. És a valódi, tiszta formánkban, lelki formánkban nincs ilyen szenvedés. Ott nincs születés, nincs halál, nincs betegség és nincs öregség. A Bhagavad-gītāban olvastad: ''nityaḥ śāśvato 'yaṁ na hanyate hanyamāne śarīre'' ([[HU/BG 2.20|BG 2.20]]). Nitya. Bár én vagyok a legidősebb, mivel cserélem a testem... lélekként tiszta vagyok. Nincs születésem, nincs halálom, pusztán csak cserélem a testet. Ezért én vagyok a legidősebb. Bár én vagyok a legidősebb, új szellemiségem van. Mindig friss vagyok. Ez az én helyzetem.

A Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti. Ennyi az egész. Nem kell kiirtanunk magunkból, kilépnünk az érzéki tevékenységekből. Nem. Egyszerűen csak meg kell tisztítanunk az érzékeket. Hogyan lehet megszabadulni az érzékektől? Mivel élőlény vagy, az érzékek adottak. De a helyzet az, hogy jelenleg, mivel anyagilag szennyezettek vagyunk, érzékeink nem jutnak teljes élvezethez. Ez a legtudományosabb.

Az odaadó szolgálat ezért az érzékek megtisztítását jelenti. ''Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalalam'' (CC Madhya 19.170). A nirmalamam megtisztulást jelent. Hogyan lehet megtisztítani az érzékeidet? Ezt a Nārada-bhakti-sūtra határozza meg. Azt mondják, hogy ''sarvopādhi-vinirmuktam''. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy mentesnek kell lenned mindenféle megjelöléstől. Életünk tele van megjelölésekkel. Ahogy én azt gondolom: „indiai vagyok”, azt gondolom: „sannyāsī vagyok”, te azt gondolod, hogy amerikai vagy, azt gondolod: hogy „férfi” vagy, azt gondolod: hogy „nő” vagy, azt gondolod: hogy „fehér” vagy, azt gondolod: hogy „fekete” vagy. Számtalan megnevezés van. Ezek mind megnevezések.

Az érzékek megtisztítása ezért a megnevezésektől való megtisztítását jelenti. A Kṛṣṇa-tudat pedig azt jelenti, hogy „Sem indiai, sem európai, sem amerikai nem vagyok, sem ez, sem az nem vaygok. Örökké Kṛṣṇával állok kapcsolatban. Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok.” Amikor teljesen meggyőződünk arról, hogy „Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok”, az a Kṛṣṇa-tudat, és ez az érzékeink megtisztítása.

Kṛṣṇa parányi szerves részeként ezért Kṛṣṇát kell szolgálnod. Ebben rejlik a te örömöd. Most a saját érzékeinket, anyagi érzékeinket próbáljuk kielégíteni. Amikor... felismered, hogy Kṛṣṇa parányi szerves része vagy, akkor Kṛṣṇa, Govinda érzékeit elégíted ki. Az Ő érzékeinek kielégítésével a te érzékeid is elégedettekké válnak. Akárcsak az a nyers példa – ez nem lelki dolog –, ahogy a férjet élvezőnek, a feleséget pedig élvezettnek tekintjük. Amennyiben a feleség kielégíti a férj érzékeit, az ő érzékei is kielégülnek.

Hasonlóképpen, ahogy viszketést érzel a testeden, és a tested egy része, az ujjak megvakarják a viszkető részt, az elégedettséget az ujjak is érzik. Nem csak az adott rész érzi az elégedettséget, hanem az egész test érzi ezt az elégedettséget. Hasonlóképpen, mivel Kṛṣṇa a teljesség, amikor kielégíted Kṛṣṇát, Kṛṣṇa, Govinda érzékét, akkor az egész univerzum elégedettsége következik be. Ez egy tudomány. ''Yasmin tuṣṭe jagat tuṣṭam.''

Egy másik példa pedig, ha a gyomrodat kielégíted, akkor az egész tested jóllakottá válik. A gyomor az étel emésztésével annyi energiát bocsát ki, hogy az vérré alakulva a szívbe kerül, és a szívből szétterjed az egész testbe, és az egész testben kielégül a depresszió, a kimerültség, amelyen keresztülmentél.

Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ez a Kṛṣṇa-tudat tudománya. És Kṛṣṇa személyesen magyarázza el. Tehát ''yaj jñātvā'', ha megértjük a Kṛṣṇa-tudat tudományát, akkor semmi nem marad ismeretlen. Minden ismertté válik. Ez nagyon jó dolog. ''Yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). A bhūyo azt jelenti, hogy nincs több mit megérteni. Minden teljesen ismert.

Akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem értik meg az emberek Kṛṣṇát. Ez természetesen egy lényeges kérdés, amire Kṛṣṇa a következő versben ad választ:

:''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu''
:''kaścid yatati siddhaye''
:''yatatām api siddhānāṁ''
:''kaścin māṁ vetti tattvataḥ''
:([[HU/BG 7.3|BG 7.3]])

''Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu.'' Különböző típusú emberek vannak. Amint tudjuk, mindenki, csak ezen a bolygón, más bolygókat nem számítva, száz és ezer fajta ember létezik. Még itt is, ahol mi ülünk, oly sokféle hölgy és úr, különböző fajták vannak. És ha kimész, ott is különböző fajtákat találsz. Ha egy másik országba – Indiába, Japánba, Kínába – mész, különbözőeket fogsz találni. Ezért mondják, ''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu'' ([[HU/BG 7.3|BG 7.3]]), a rengeteg-féle ember közül, ''kaścid yatati siddhaye,'' csak kevesen döntenek úgy, hogy meg akarják érteni az élet filozófiáját.

Az ember racionális állat. Az ember racionális. Az ember állat, de racionális állat. Az ember különleges ajándéka, hogy el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz. Több tudással rendelkezik, mint az állatok. Jelenleg azonban az oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag az állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy a jelenlegi oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy túlságosan érdekel minket az evés, az alvás, a párzás és a védekezés; ez az állati nevelés.

Evés, alvás, párzás és védekezés, ó, ez ott van az állatokban is. Nincs különbség. Vannak saját védekező intézkedéseik, van saját alvási mértékük, van saját párzási mércéjük. Egy félreeső helyen, szép szobában, egy feldíszített szobában párosodsz a feleségeddel, míg egy kutya az utcán párosodik, de az eredmény ugyanaz. A párzási módszer fejlesztése ezért nem a civilizáció fejlődését jelenti. Ez az állati civilizáció csiszolása, ennyi az egész. Az állat is, a kutya is meg tudja védeni magát más kutyáktól. És ha azt hiszed, hogy felfedezted a nukleáris energiát, hogy megvédd magad, ó, az sem az emberi civilizáció fejlődése. A védekezés módja mindössze.

Hasonlóképpen folytathatod az elemzést. Az ember elemzése akkor tökéletes, ha a eredeti helyzetét kutatja: "Mi vagyok én? Mi vagyok én? Ez a test vagyok-e? Miért jöttem erre a világra?" Ez a kíváncsiság szükségeltetik. Ez az emberi lény különleges kiváltsága. Ezért, amint valaki elkezd tudakozódni: "Mi vagyok én?", és ha tovább kutat ez után, akkor Istenhez fog eljutni.

Mert ő Isten parányi szerves része. Isten mintapéldánya. Ezért a ''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu'' ([[HU/BG 7.3|BG 7.3]]): sok-sok ezer ember közül egy, vagy mondjuk néhány ember fog érdeklődni Isten megismerése iránt. Nem, hogy megismerje... hogy megismerje Istent, hanem önmagát. És ha valóban meg akarja ismerni önmagát, akkor fokozatosan el fog jutni Istenhez. Tehát:

:''manuṣyāṇāṁ sahasreṣu''
:''kaścid yatati siddhaye''
:''yatatām api siddhānāṁ''
:''kaścin vetti māṁ tattvataḥ''
:([[HU/BG 7.3|BG 7.3]])

Itt azt mondják, manuṣyas teṣāṁ śāstra 'dhikara yajñānāṁ sahasra-madhye. Nos, mi vagyok én, mi Isten, mi ez az anyagi világ, hogyan működik, ezek azok a dolgok, amelyekkel egy művelt embernek foglalkoznia kell. Egy ostoba ember nem tudja felfogni. Ezért śāstra adhikāra. Śāstra jelentése, az ember rendelkezik némi tudással a śāstrákból, a tudás könyveiből. Ha meg akarjuk vizsgálni azokat, akik rendelkeznek a tudás könyveivel, a könyvekben lévő tudással, śāstrával, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni.

Ha meg akarod tudni, hogy ebben a negyedben hány műveletlen ember van, ó, sokat fogsz találni. És ha meg akarod tudni, hány diplomás van, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. Hasonlóképpen, sok ember van, de ha olyan embert akarunk találni, aki az életét próbálja tökéletesíteni, nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. És közülük... oly sok transzcendentalista, svāmī, yogī van. Ha közéjük számoljuk azokat, akik meg akarják érteni Istent, akik ismerik Istent, a számuk azonnal kicsire fog zsugorodni. Ismét.

Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy sok-sok ezer ember közül van egyvalaki, aki törekszik az élete tökéletesítésére. És sok-sok ezer ember közül, akik valóban igyekeznek tökéletesíteni az életüket, fogsz találni egyvalakit – vagy lehet, hogy nem találsz senkit –, aki ismeri Istent, vagyis Kṛṣṇát. De Kṛṣṇa olyan kedves, hogy Ő maga jön el, hogy mindenki megismerhesse Őt. És ugyancsak olyan kedves, hogy mielőtt elhagyja ezt az anyagi világot, maga után hagyja ezt a Bhagavad-gītāt, hogy személyes beszélgetéseiből megismerhesd, mi Isten.

Ezért, ha helyesen olvasod a Bhagavad-gītāt, ahogyan azt Kṛṣṇa mondja el, nem ostobán, értelmetlenül értelmezve, hanem úgy, ahogyan az van, ahogyan az van... nevezzük a dolgokat a nevükön. Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége". Ne értelmezd ezt a verziót a saját ostoba értelmezéseddel, hanem fogadd el Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. És tettei, śāstrikus tudása, bölcsessége által... mindenki elfogadta korábban, az összes ācārya. Ezért kell az ācāryák lábnyomait követnünk. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186).

Nem érthetjük meg a magasabb rendű dolgokat, ha nem követjük a nagy személyiségek lábnyomait. Akárcsak a tudományos világban a gravitáció törvényét. Semmit sem tudsz a gravitáció törvényéről, de Sir Isaac Newton azt mondja, hogy létezik a gravitáció törvénye, ezt el kell fogadnod. Ennyi az egész. Ez azt jelenti, hogy egy nagy személyiséget követsz.

Hasonlóképpen, Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként kell elfogadni, nem szeszélyből. De Őt olyan személyiségek … fogadták el, mint az Úr Caitanya, Rāmānujācārya, Śaṅkarācārya, akik a lelki világ sorsát irányító nagy személyiségek. Ezért kell így elfogadnod.

A következőt fogjuk megbeszélni... negyed kilenc van?

Bhakta: Igen.

Prabhupāda: Ha bármilyen kérdés van, feltehetitek.

Vendég: Swāmī? Azt mondod, hogy a Kṛṣṇa-tudat az érzékek megtisztításának rendszere. Ez azt jelenti-e, hogy az érzékek korlátlanná válnak? Korlátlanná válnak az érzékek, amikor végül megtisztulnak?

Prabhupāda: Nincs szó korlátlanról, de legalább megtisztul. Először is, tiszítsd meg, akkor az érzékek határai is ki fognak tágulni. Olyan, mint amikor a szemed hibás. Szóval, nem látsz; szemüvegre van szükséged. De ha a szemed betegsége kiggyógyul, ó, szemüveg nélkül is látsz.

De ez nem jelenti azt, hogy száz mérföldre is ellátsz. De legalább tökéletesen látsz. Nincs szükséged szemüveg segítségére. Hasonlóképpen, amíg az érzékeid tisztátalanok, teljes tudatlanságban vagy, nem tudod, mi vagy, mi ez a világ, mi Isten – egyszerűen sötétségben vagy. Akár a tompa kő. A tudatlanság azt jelenti, tompa kő.

Ha az érzékeid megtisztulnak, legalább azt tudhatod, hogy ki Isten, mi vagy te, mi ez a világ, milyen a kapcsolatod. Ezek a dolgok feltárulnak. Nem arról van szó, hogy te válhatsz a legfelsőbb irányítóvá. Nem. Ez nem lehetséges. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy legalább önmagad megismered, megismered az irányítót, megismered az irányító rendszert. Ezek a dolgok feltárulnak majd.

Vendég (2): Van egy kérdésem. Ha valaki újra fel akarná osztani Kṛṣṇa vagyonát azáltal, hogy elvenné a gazdagoktól és a szegényeknek adná, és ehhez mindössze egy-két hamis állítást kellene tennie... akkor ez...

Prabhupāda: Miért törekszel elvenni a gazdag ember vagyonát?

Vendég (2): Tessék?

Prabhupāda: Miért igyekszel annyira elvenni a gazdag ember vagyonát? (nevetés)

Vendég (2): Ez az államé. Ez a munkanélküli segély.

Prabhupāda: A munkanélküli segélyező társaság elrendelte, hogy vegyél igénybe állami segélyt...?

Vendég (2): Megkaphatnám, érted, ha tennék néhány hamis kijelentést arról, hogy munkát keresek, miközben valójában nem keresek.

Prabhupāda: Nos, aki hamis kijelentést tesz, az meg fog szenvedni érte.

Vendég (2): Még ha...

Prabhupāda: Igen.

Vendég (2): Még ha jó ügyet szolgál is?

Prabhupāda: Ne törődj semmi olyannal, amit nem Kṛṣṇa rendelt el. Ez a te Kṛṣṇa-tudatod. Nem te határozd meg a saját tennivalóidat.Úgy bele fogsz bonyolódni.

Igen?

Nő bhakta: Swāmī, beavatnál?

Prabhupāda: Követni fogod a szabályokat? Köszönöm. Meg fogom tenni. (nevetés)

Bhakta: Jaya Śrī Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Igen?

Bhakta (2): Swāmī, a lelki energia, mint a helyhez kötött Paramātmā, a szívben található. Ez is Kṛṣṇa személyes jellemzője?

Prabhupāda: Igen. A Paramātmā is személyes. Minden személyes. A Paramātmāt négykarú Nārāyaṇaként írják le, śaṇkhával, cakrával, gada-val, padmával, úgy értem, kellékekkel. Ez a Paramātmā jellemzője. Láttad a Viṣṇu-mūrtit. Az a Paramātmā.

Ez az üresség egy elképzelés, üresség. Valójában Isten vagy Paramātmā vagy Kṛṣṇa (az, akiről szó van*). Mindannyian sac-cid-ānanda-vigraha, transzcendentális formák. Nem anyagi formák. Transzcendentális formák. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). A vigraha formát jelent. Ha mi, Kṛṣṇa parányi szerves részei, rendelkezünk egyéniséggel, formával, hogyan mondhatjuk, hogy a Legfelsőbbnek nincs formája, nincs egyénisége? Teljes egyéniséggel rendelkezik. És ezt a Védák is megerősítik: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő minden élőlény közül a legfelsőbb élőlény. Ahogy mi is élőlények vagyunk, ám Ő a Legfelsőbb. Ez minden. Ő is élőlény. Nityo nityā... cetanaś cetanānām. A különbség az eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Az az egyetlen... van többes számú és egyes számú. Az első számú egyes szám biztosítja a többi egyes számú... a többes számú élőlény szükségleteit. Ez a különbség. Ő a fenntartó, Ő az uralkodó, Ő az irányító, és mi vagyunk az irányítottak, uralkodnak felettünk, és fenntartottak vagyunk. Ez a különbség köztem és Isten között. Egyébként Ő egy élőlény, akárcsak mi. Ő sokkal hatalmasabb: a leghatalmasabb, a legszebb, a leghíresebb, a legerősebb, és mi mindannyian alárendeltek vagyunk.

Ezért az Ő neve Asamordhva. Az Asamordhva azt jelenti, hogy senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mindenki az Ő alárendeltje. És a Bhagavad-gītāban az áll, hogy ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate (BG 10.8): „Én vagyok mindennek az eredete.” Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ezek a dolgok benne vannak a védikus irodalomban.

Igen?

Gargamuni: Swāmījī, a Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa eljön, azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy.

Prabhupāda: Hogyan?

Gargamuni: A Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa... Ő azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy. A Bhāgavatamban az áll, hogy az Úr Kṛṣṇa eltávozásakor minden összeomlott, mindenki elkeseredett, és Arjuna sírt, ilyen... nos, ha azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd amikor elmegy, minden újra összeomlik...

Prabhupāda: Nem azonnal. A természet itt így működik. Építesz egy nagyon szép házat. A természet rendje az, hogy fokozatosan megöregszik, és te össze fogsz omlani. Itt a természet így működik. Nem lehet semmit sem állandóan frissen tartani. Szóval, amíg Kṛṣṇa, vagyis Isten jelen van, vagy az Ő képviselője jelen van, a világ dolgai szépen mennek. De amint eltűnnek, újra ugyanaz a rendszer veszi kezdetét, a fogyatkozás. Beindul... az erő kényszere által ...

Ahogy sötétség sincs, amíg a nap fenn van, de amint a nap eltűnik a szemed elől, azonnal sötétség lesz. Mert az egész mindenség sötétség. Mesterséges eszközökkel vagyis Isten elrendezésével tartjuk világosan. Ez a szoba, ha azonnal áramszünet lesz, ó, sötét lesz, mert a természete a sötétség. A természete a sötétség. Ezért mondják a Védák: "Ne tartózkodj ebben a sötétségben. Hagyd ezt el. Gyere ki a fényre." Tamasi ma jyotir gama (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28). "Csak gyere ki a fényre." Ez a lelki királyság. Kṛṣṇa tehát azért jön, hogy tájékoztasson titeket erről a lelki királyságról: „Az élet ilyen.” Ahogy Kṛṣṇa mutatta be Vṛndāvanában. Mindenki boldog és élvez. Így mutatja Ő meg a lelki életet, hogy vonzzon titeket. A mi dolgunk az, hogy vonzódjunk Őutána, és felkészüljünk arra, hogy visszatérjünk Istenhez, hogy hazatérjünk. Nem azért jött Kṛṣṇa ide, hogy néhány utasítást hagyjon hátra, mi pedig itt maradjunk.
Fel kell adnotok ezt az elképzelést. Kṛṣṇa lehetőséget ad arra, hogyan élhettek békésen itt. De ez nem jelenti azt, hogy véglegesen letelepedtek itt. Akkor kudarcra vagytok ítélve. Használjátok ki Kṛṣṇa utasításait, és készüljetek fel arra, hogy tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9): Miután elhagytátok ezt a testet, többé nem jöttök ide. Bās. Menjetek. Átkerültök Kṛṣṇalokára.

Így kell felkészülnünk. Ez a probléma megoldása. Különben, ha ebben az anyagi világban akarsz élni, ez a természet már csak ilyen. Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Egy bizonyos időszakban megnyilvánul, majd ismét elpusztul. És van egy pusztító, úgy értem, pusztító folyamat. Kṛṣṇa eljön, mindent helyrehoz. De ennek a világnak a természete ilyen. Újra leromlik. Leromlik.

Szóval? Végezzünk saṅkīrtanát. Govinda jaya jaya gopāla jaya jaya.

Jöjjön csak ide az a leány. Gyere, gyere.

(kīrtana) (szakadás) (vége)

Category:HU/680911 - Lecke BG 07.02 - San Francisco

2026-06-01T12:07:13Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680911_-_Lecture_BG_07.02_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680911BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 11.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680911BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye
kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-
śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te
kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam
bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate
mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau
(Sambandhādhideva Praṇāma)

dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ
śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau
śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau
preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi
(Abhidheyādhideva Praṇāma)

śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ
karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥ śriye 'stu naḥ

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Prabhupāda: Nem működik? (a mikrofonra utalva)
Govinda dāsī: . . . (nem kivehető)
Prabhupāda: Egy kicsit.
Bhakta: . . . (nem kivehető)
Prabhupāda: Miért? Miért nem működik?
Bhakta: Nem tudom.
Prabhupāda: . . . (nem világos)
Gargamuni: Egy kicsit működik, Swāmījī.
Prabhupāda:
jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam
idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ
yaj jñātvā neha bhūyo anyaj
jñātavyam avaśiṣyate
(BG 7.2)

Ezt a verset megbeszéltük, hogy mi a tudás. A tudás azt jelenti, hogyan működik ez az univerzum, mi a működtető erő, mi az energia. Akárcsak a tudósok, ők is különböző energiákat kutatnak. Akárcsak ez a föld, amely súlytalanságban lebeg. Egy ilyen hatalmas anyagtömeg, rengeteg heggyel, sok tengerrel, óceánnal, felhőkarcolóval, várossal, településsel, országgal, úgy lebeg a levegőben, mint egy pálcika, egy vattapálcika. Ha valaki megérti, hogyan lebeg, az a tudás.
A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, rendelkezni mindenféle tudással. Mi, Kṛṣṇa-tudatos emberek, nem vaygunk valamilyen érzés rabjai. Nem. Van filozófiánk, tudományunk, teológiánk, etikánk, erkölcsünk, mindenünk – mindenünk, amit az emberi létformában ismernünk kell. Kṛṣṇa ezért azt mondja: „Mindannyiatoknak a tudásról fogok beszélni.”

Ez a Kṛṣṇa-tudat. Egy Kṛṣṇa-tudatú… egy Kṛṣṇa-tudatos embernek nem szabad bolondnak lennie. Ha el kell magyaráznia, hogyan lebegnek az univerzum bolygójai, hogyan köröz az emberi test, hányféle faj létezik, hogyan fejlődnek… ezek mind tudományos ismeretek – fizika, botanika, kémia, csillagászat, minden. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: yaj jñātvā: ha megérted ezt a tudományt, a Kṛṣṇa-tudatot, akkor nem lesz más amit tudnod kell. Ez azt jelenti, hogy teljes tudással fogsz rendelkezni. Vágyakozunk a tudásra, de ha Kṛṣṇa-tudatúak vagyunk, és ha ismerjük Kṛṣṇát, akkor minden tudás benne foglaltatik.

Tac-chakti viṣaya vivikta-svarūpa viṣayakaṁ jñānam. Teljes tudással fogsz rendelkezni eredeti helyzetedről, az anyagi világ, a lelki világ, Isten, a kölcsönös kapcsolataink, az idő, a tér, minden egyéb eredeti helyzetéről. Sok mindent kell ismerni, de a legfontosabb Isten, az élőlények, az idő, a munka és ez az anyagi energia. Ezt az öt dolgot ismerni kell.

Nem mondhatod, hogy „Nincs Isten”. Isten az irányító, a legfelsőbb irányító. Nem mondhatod, hogy nem állsz irányítás alatt. Van irányító. Ahogy az államban sem mondhatod, hogy nincs irányító. Van irányító. Minden utcában, minden házban van irányítás, kormányzati irányítás. Tegyük fel, hogy ez az üzlet is kormányzati irányítás alatt áll. Ha ilyen üzletet kell építened, nem lakhatsz benne. Ha lakóházról van szó, „A tűzvédelmi rendszernek meg kell lennie.” Van irányítás. Még akkor is, ha sétálsz az utcán, ha autózol, van irányítás: „Tarts jobbra.” Nem hajthatsz át ott, ahol az van kiírva, hogy „Állj”. Meg kell állnod. Tehát, minden tekintetben irányítás alatt állsz.

Létezik egy irányító. És a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Az egyik irányító felett van egy másik. Ha tovább keresed, ki a végső irányító, akkor úgy fogod találni, hogy az Kṛṣṇa. Sarva-kāraṇa-kāraṇam (Bs. 5.1). A Brahma-saṁhitā megerősíti, īśvaraḥ paramaḥ, a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1). Az īśvaraḥ irányítót jelent. Meg kell tehát ismernünk ezt az irányítót, azt, hogyan irányít.

(egy gyermek zajong) (félre) Ez zavaró.

Tehát, jñānaṁ vijñānaṁ te sahitam. Nemcsak az irányítót kell ismerni, hanem azt is tudni, hogyan irányít, hányféle energiája van az irányítónak, és hogyan irányít Ő – ez a vijñānam. Jñānaṁ vijñānaṁ te nate tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ.

Ezt a tudást az értheti meg, aki kapcsolatot létesített Kṛṣṇával, és meghódolt lélek. Meghódolás nélkül nagyon nehéz megérteni az irányítót és az energiákat, azt, hogyan irányít Ő mindent. Tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ samagreṇa upadekṣyāmi. Ez a helyzet. A későbbi fejezetekben olvasni fogod, hogy Kṛṣṇa azt mondja: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya (BG 7.25). Amikor bármely oktatási intézménybe belépsz, és nem adod át magad az intézmény szabályainak és előírásainak, hogyan fogsz profitálni az intézmény által közvetített tudásból?

Mindenhol, bárhol is szeretnél valamit megszerezni, irányítás alatt kell lenned, vagy alá kell vetned magad a szabályoknak és előírásoknak. Akárcsak az óránkon, ahol a Bhagavad-gītāból magyarázunk el néhány leckét, és ha nem követed az óra szabályait és előírásait, akkor nem lehetséges a tudás megszerzése.
Hasonlóképpen, az irányító teljes ismeretét és az irányítás folyamatát akkor érthetjük meg, amikor valaki Arjunához hasonlóan meghódol Kṛṣṇának. Amíg valaki nem meghódolt lélek, ez nem lehetséges. Mindig emlékezz arra, hogy Kṛṣṇa, vagyis Arjuna meghódolt Kṛṣṇának. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7). Ezért Kṛṣṇa beszél is hozzá.

Valójában a szentírásokról szóló ilyetén beszélgetéseket nem szabad lefolytatni addig, amíg nem alakul ki kapcsolat a beszélő és a közönség között. A közönség alatt a tanítványok értendők. A tanítvány jelentése, aki elfogadja a fegyelmet. Śiṣya. Śiṣya. A pontos szanszkrit szó a śiṣya. A śiṣya azt jelenti... van egy ige, szanszkrit ige, ami úgy hangzik, hogy śas. A śas irányítást jelent. A śasból származik a "śāstra". A śāstra irányító könyvet jelent. És a śasból jön a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Amikor az érvelés kudarcot vall, az ész is kudarcot vall... akárcsak az állam ellenőrzése.

Először is ismertetik veled a törvényeket. Ha megszeged a törvényeket, ha nem követed a szabályozó könyveket, vagyis a śāstrát, akkor a következő lépés a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Ha nem követed a kormány rendeletét, "Tarts jobbra", akkor ott vannak a rendőrbotok - śastra. Irányítás alatt kell lenned. Ha úriember vagy, akkor a śāstra utasításai szerint irányítanak. És ha dacolsz, akkor Durgādevī szigonya jár neked.

Láttad Durgādevīt, a képet, a szigonyt, a háromféle gyötrelmet. Úgy értem, nem szeghetsz meg semmilyen szabályt vagy előírást; sem, ami az államot illeti, sem, ami a legfelsőbb államot, Kṛṣṇát illeti. Ez nem lehetséges. Vegyünk például néhány egészségügyi szabályt. Ha többet eszünk, akkor valamilyen betegség fog irányítani. Emésztési zavarok lesznek, és az orvos azt fogja tanácsolni, hogy három napig ne egyél.

Van tehát kontroll – a természet által. A természet Isten törvényét jelenti. Automatikusan működik. A bolondok nem látják Isten törvényét, de Isten törvénye jelen van. A nap pontosan a megfelelő időben kel fel, a hold pontosan a megfelelő időben kel fel. Az év első (napja*), január elseje pontosan a megfelelő időben következik be. Irányítás tehát van. De a bolondok nem látják. Minden irányítás alatt áll.

Ahhoz, hogy megismerjük Istent, és azt, hogyan működnek a dolgok, és hogyan irányítják azokat, ismernünk kell ezeket a dolgokat. Nem szabad pusztán az érzelmekre hagyatkoznunk. A vallásos érzelem azoknak jó, akik vakon követnek. Ám jelenleg az emberek az úgynevezett műveltségben fejlettek. A Bhagavad-gītā tehát teljes körű tájékoztatást ad, hogy elfogadhasd Istent az értelmeddel, az érveiddel, a tudásoddal. Ez nem vak követés. A Kṛṣṇa-tudat nem egy érzés. Tudás (elméleti*) és gyakorlati tudás támasztja alá. Vijñānam. Jñānaṁ vijñāna sahitam. Ezért vijñāna sahitam nélkül...

És ahhoz, hogy megértsük ezt a tudást, a folyamat az, hogy meghódolt léleknek kell lennünk. Ezért mi tanítványok... a tanítvány azt jelenti, aki elfogadja a fegyelmet. A fegyelem elfogadása nélkül nem tudunk előrelépni. Ez nem lehetséges. Bármely tudást illetően, bármely tevékenységi területen, ha tudományosan és tényszerűen tudatos akarsz lenni, akkor el kell fogadnod az irányító elvet. Samagreṇa vakṣ ya svarūpaṁ sarvokaraṁ yatra dhiyaṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum.

Ebben a fejezetben világosan elmagyarázzák, hogy ki a legfőbb imádat tárgya. Imádatot végzünk. Képességeink szerint imádunk valakit. Ha mást nem, a főnökünket imádjuk. Tegyük fel, hogy egy irodában vagy egy gyárban dolgozom, imádnom kell a főnököt, be kell tartanom az utasításait. Tehát mindenki végez imádatot. Nos, ki a legfőbb imádat tárgya; Kṛṣṇa. És hogyan lehet Ő a legfőbb imádat tárgya, ezt magyarázza el ez a fejezet. Ya svarūpaṁ sarva karaṁ ca yac ca dhiyāṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum atra bhakti-pratijñānam.

Ezért, ha megértjük, hogy itt van a legfőbb irányító, itt van a legfőbb imádandó tárgy, akkor életünk problémái azonnal megoldódnak. Kutatunk utána. A minap meséltem nektek egy történetet egy mohamedán bhaktáról, aki a legnagyobbat akarta szolgálni. A Nawabot szolgálta, majd a császárhoz, Barsához ment, majd a császártól Haridāsához, egy szenthez ment, és Haridāsától Kṛṣṇa vṛndāvanai imádatára küldték.

Kíváncsinak és elég intelligensnek kell lennünk. Szolgálunk. Mindenki szolgál, ha mást nem is, az érzékszerveinket szolgáljuk. Gyakorlatilag senki nem szolgál semmilyen főnököt vagy urat, hanem az érzékszerveit. Tegyük fel, ha én valakit főnökként szolgálok, valójában nem a pénzéért szolgálom... nem a személyét szolgálom; a pénzéért szolgálom.

Ha azt mondja: "Holnap ingyen kell dolgoznod. Most napi húsz dollárt kapsz. Holnap nem lesz pénzem. Ingyen kell dolgoznod", "Á, nem, nem, uram. Nem jövök, mivel nem téged szolgállak, hanem a pénzedet." Valójában tehát a pénzt szolgáljuk. Miért szolgálod a pénzt? Mert a pénzzel kielégíthetjük az érzékeinket. Pénz nélkül nem tudjuk kielégíteni az érzékszervi adottságainkat. Ha inni akarok, ha élvezni akarok valamilyen dolgot, akkor pénzre van szükségem. Ezért végső soron az érzékeimet szolgálom.

Ezért hívják Kṛṣṇát Govindának. Végső soron az érzékeink kielégülésére vágyunk, a „go” pedig érzékeket jelent. Itt van egy személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha Kṛṣṇát szolgálod, akkor érzékeid elégedettek lesznek. Ezért Govinda az Ő neve. Valójában az érzékeinket akarjuk szolgálni, de a valódi érzékek, a transzcendentális érzékek Kṛṣṇa, Govinda. Ezért a bhakti, az odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti, hogy a legfelsőbb tiszta szolgálatában használjuk őket. Az Úr a legfelsőbb tiszta. A Bhagavad-gītā tizedik fejezetében azt olvashatjuk, hogy Kṛṣṇát Arjuna pavitraṁ paramaṁ bhavānnak (BG 10.12) írja le: „Te vagy a legfelsőbb tiszta.”

Ha a legfelsőbb tiszta érzékeit akarjuk szolgálni, akkor nekünk is tisztává kell válnunk. Mert anélkül... tisztának lenni annyit tesz, mint lelkinek lenni. A lelki élet tiszta életet jelent, az anyagi élet pedig szennyezett életet. Ahogyan mi is rendelkezünk ezzel a testtel, ez anyagi test. Ez egy tisztátalan test.
Ezért szenvedünk a betegségektől, az öregségtől, a születéstől, a haláltól. És a valódi, tiszta formánkban, lelki formánkban nincs ilyen szenvedés. Ott nincs születés, nincs halál, nincs betegség és nincs öregség. A Bhagavad-gītāban olvastad: nityaḥ śāśvato 'yaṁ na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20). Nitya. Bár én vagyok a legidősebb, mivel cserélem a testem... lélekként tiszta vagyok. Nincs születésem, nincs halálom, pusztán csak cserélem a testet. Ezért én vagyok a legidősebb. Bár én vagyok a legidősebb, új szellemiségem van. Mindig friss vagyok. Ez az én helyzetem.

A Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti. Ennyi az egész. Nem kell kiirtanunk magunkból, kilépnünk az érzéki tevékenységekből. Nem. Egyszerűen csak meg kell tisztítanunk az érzékeket. Hogyan lehet megszabadulni az érzékektől? Mivel élőlény vagy, az érzékek adottak. De a helyzet az, hogy jelenleg, mivel anyagilag szennyezettek vagyunk, érzékeink nem jutnak teljes élvezethez. Ez a legtudományosabb.

Az odaadó szolgálat ezért az érzékek megtisztítását jelenti. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalalam (CC Madhya 19.170). A nirmalamam megtisztulást jelent. Hogyan lehet megtisztítani az érzékeidet? Ezt a Nārada-bhakti-sūtra határozza meg. Azt mondják, hogy sarvopādhi-vinirmuktam. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy mentesnek kell lenned mindenféle megjelöléstől. Életünk tele van megjelölésekkel. Ahogy én azt gondolom: „indiai vagyok”, azt gondolom: „sannyāsī vagyok”, te azt gondolod, hogy amerikai vagy, azt gondolod: hogy „férfi” vagy, azt gondolod: hogy „nő” vagy, azt gondolod: hogy „fehér” vagy, azt gondolod: hogy „fekete” vagy. Számtalan megnevezés van. Ezek mind megnevezések.

Az érzékek megtisztítása ezért a megnevezésektől való megtisztítását jelenti. A Kṛṣṇa-tudat pedig azt jelenti, hogy „Sem indiai, sem európai, sem amerikai nem vagyok, sem ez, sem az nem vaygok. Örökké Kṛṣṇával állok kapcsolatban. Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok.” Amikor teljesen meggyőződünk arról, hogy „Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok”, az a Kṛṣṇa-tudat, és ez az érzékeink megtisztítása.

Kṛṣṇa parányi szerves részeként ezért Kṛṣṇát kell szolgálnod. Ebben rejlik a te örömöd. Most a saját érzékeinket, anyagi érzékeinket próbáljuk kielégíteni. Amikor... felismered, hogy Kṛṣṇa parányi szerves része vagy, akkor Kṛṣṇa, Govinda érzékeit elégíted ki. Az Ő érzékeinek kielégítésével a te érzékeid is elégedettekké válnak. Akárcsak az a nyers példa – ez nem lelki dolog –, ahogy a férjet élvezőnek, a feleséget pedig élvezettnek tekintjük. Amennyiben a feleség kielégíti a férj érzékeit, az ő érzékei is kielégülnek.

Hasonlóképpen, ahogy viszketést érzel a testeden, és a tested egy része, az ujjak megvakarják a viszkető részt, az elégedettséget az ujjak is érzik. Nem csak az adott rész érzi az elégedettséget, hanem az egész test érzi ezt az elégedettséget. Hasonlóképpen, mivel Kṛṣṇa a teljesség, amikor kielégíted Kṛṣṇát, Kṛṣṇa, Govinda érzékét, akkor az egész univerzum elégedettsége következik be. Ez egy tudomány. Yasmin tuṣṭe jagat tuṣṭam.

Egy másik példa pedig, ha a gyomrodat kielégíted, akkor az egész tested jóllakottá válik. A gyomor az étel emésztésével annyi energiát bocsát ki, hogy az vérré alakulva a szívbe kerül, és a szívből szétterjed az egész testbe, és az egész testben kielégül a depresszió, a kimerültség, amelyen keresztülmentél.

Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ez a Kṛṣṇa-tudat tudománya. És Kṛṣṇa személyesen magyarázza el. Tehát yaj jñātvā, ha megértjük a Kṛṣṇa-tudat tudományát, akkor semmi nem marad ismeretlen. Minden ismertté válik. Ez nagyon jó dolog. Yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate (BG 7.2). A bhūyo azt jelenti, hogy nincs több mit megérteni. Minden teljesen ismert.

Akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem értik meg az emberek Kṛṣṇát. Ez természetesen egy lényeges kérdés, amire Kṛṣṇa a következő versben ad választ:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ
kaścin māṁ vetti tattvataḥ
(BG 7.3)

Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu. Különböző típusú emberek vannak. Amint tudjuk, mindenki, csak ezen a bolygón, más bolygókat nem számítva, száz és ezer fajta ember létezik. Még itt is, ahol mi ülünk, oly sokféle hölgy és úr, különböző fajták vannak. És ha kimész, ott is különböző fajtákat találsz. Ha egy másik országba – Indiába, Japánba, Kínába – mész, különbözőeket fogsz találni. Ezért mondják, manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3), a rengeteg-féle ember közül, kaścid yatati siddhaye, csak kevesen döntenek úgy, hogy meg akarják érteni az élet filozófiáját.

Az ember racionális állat. Az ember racionális. Az ember állat, de racionális állat. Az ember különleges ajándéka, hogy el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz. Több tudással rendelkezik, mint az állatok. Jelenleg azonban az oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag az állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy a jelenlegi oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy túlságosan érdekel minket az evés, az alvás, a párzás és a védekezés; ez az állati nevelés.

Evés, alvás, párzás és védekezés, ó, ez ott van az állatokban is. Nincs különbség. Vannak saját védekező intézkedéseik, van saját alvási mértékük, van saját párzási mércéjük. Egy félreeső helyen, szép szobában, egy feldíszített szobában párosodsz a feleségeddel, míg egy kutya az utcán párosodik, de az eredmény ugyanaz. A párzási módszer fejlesztése ezért nem a civilizáció fejlődését jelenti. Ez az állati civilizáció csiszolása, ennyi az egész. Az állat is, a kutya is meg tudja védeni magát más kutyáktól. És ha azt hiszed, hogy felfedezted a nukleáris energiát, hogy megvédd magad, ó, az sem az emberi civilizáció fejlődése. A védekezés módja mindössze.

Hasonlóképpen folytathatod az elemzést. Az ember elemzése akkor tökéletes, ha a eredeti helyzetét kutatja: "Mi vagyok én? Mi vagyok én? Ez a test vagyok-e? Miért jöttem erre a világra?" Ez a kíváncsiság szükségeltetik. Ez az emberi lény különleges kiváltsága. Ezért, amint valaki elkezd tudakozódni: "Mi vagyok én?", és ha tovább kutat ez után, akkor Istenhez fog eljutni.

Mert ő Isten parányi szerves része. Isten mintapéldánya. Ezért a manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3): sok-sok ezer ember közül egy, vagy mondjuk néhány ember fog érdeklődni Isten megismerése iránt. Nem, hogy megismerje... hogy megismerje Istent, hanem önmagát. És ha valóban meg akarja ismerni önmagát, akkor fokozatosan el fog jutni Istenhez. Tehát:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ
kaścin vetti māṁ tattvataḥ
(BG 7.3)

Itt azt mondják, manuṣyas teṣāṁ śāstra 'dhikara yajñānāṁ sahasra-madhye. Nos, mi vagyok én, mi Isten, mi ez az anyagi világ, hogyan működik, ezek azok a dolgok, amelyekkel egy művelt embernek foglalkoznia kell. Egy ostoba ember nem tudja felfogni. Ezért śāstra adhikāra. Śāstra jelentése, az ember rendelkezik némi tudással a śāstrákból, a tudás könyveiből. Ha meg akarjuk vizsgálni azokat, akik rendelkeznek a tudás könyveivel, a könyvekben lévő tudással, śāstrával, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni.

Ha meg akarod tudni, hogy ebben a negyedben hány műveletlen ember van, ó, sokat fogsz találni. És ha meg akarod tudni, hány diplomás van, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. Hasonlóképpen, sok ember van, de ha olyan embert akarunk találni, aki az életét próbálja tökéletesíteni, nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. És közülük... oly sok transzcendentalista, svāmī, yogī van. Ha közéjük számoljuk azokat, akik meg akarják érteni Istent, akik ismerik Istent, a számuk azonnal kicsire fog zsugorodni. Ismét.

Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy sok-sok ezer ember közül van egyvalaki, aki törekszik az élete tökéletesítésére. És sok-sok ezer ember közül, akik valóban igyekeznek tökéletesíteni az életüket, fogsz találni egyvalakit – vagy lehet, hogy nem találsz senkit –, aki ismeri Istent, vagyis Kṛṣṇát. De Kṛṣṇa olyan kedves, hogy Ő maga jön el, hogy mindenki megismerhesse Őt. És ugyancsak olyan kedves, hogy mielőtt elhagyja ezt az anyagi világot, maga után hagyja ezt a Bhagavad-gītāt, hogy személyes beszélgetéseiből megismerhesd, mi Isten.

Ezért, ha helyesen olvasod a Bhagavad-gītāt, ahogyan azt Kṛṣṇa mondja el, nem ostobán, értelmetlenül értelmezve, hanem úgy, ahogyan az van, ahogyan az van... nevezzük a dolgokat a nevükön. Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége". Ne értelmezd ezt a verziót a saját ostoba értelmezéseddel, hanem fogadd el Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. És tettei, śāstrikus tudása, bölcsessége által... mindenki elfogadta korábban, az összes ācārya. Ezért kell az ācāryák lábnyomait követnünk. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186).

Nem érthetjük meg a magasabb rendű dolgokat, ha nem követjük a nagy személyiségek lábnyomait. Akárcsak a tudományos világban a gravitáció törvényét. Semmit sem tudsz a gravitáció törvényéről, de Sir Isaac Newton azt mondja, hogy létezik a gravitáció törvénye, ezt el kell fogadnod. Ennyi az egész. Ez azt jelenti, hogy egy nagy személyiséget követsz.

Hasonlóképpen, Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként kell elfogadni, nem szeszélyből. De Őt olyan személyiségek … fogadták el, mint az Úr Caitanya, Rāmānujācārya, Śaṅkarācārya, akik a lelki világ sorsát irányító nagy személyiségek. Ezért kell így elfogadnod.

A következőt fogjuk megbeszélni... negyed kilenc van?

Bhakta: Igen.

Prabhupāda: Ha bármilyen kérdés van, feltehetitek.

Vendég: Swāmī? Azt mondod, hogy a Kṛṣṇa-tudat az érzékek megtisztításának rendszere. Ez azt jelenti-e, hogy az érzékek korlátlanná válnak? Korlátlanná válnak az érzékek, amikor végül megtisztulnak?

Prabhupāda: Nincs szó korlátlanról, de legalább megtisztul. Először is, tiszítsd meg, akkor az érzékek határai is ki fognak tágulni. Olyan, mint amikor a szemed hibás. Szóval, nem látsz; szemüvegre van szükséged. De ha a szemed betegsége kiggyógyul, ó, szemüveg nélkül is látsz.

De ez nem jelenti azt, hogy száz mérföldre is ellátsz. De legalább tökéletesen látsz. Nincs szükséged szemüveg segítségére. Hasonlóképpen, amíg az érzékeid tisztátalanok, teljes tudatlanságban vagy, nem tudod, mi vagy, mi ez a világ, mi Isten – egyszerűen sötétségben vagy. Akár a tompa kő. A tudatlanság azt jelenti, tompa kő.

Ha az érzékeid megtisztulnak, legalább azt tudhatod, hogy ki Isten, mi vagy te, mi ez a világ, milyen a kapcsolatod. Ezek a dolgok feltárulnak. Nem arról van szó, hogy te válhatsz a legfelsőbb irányítóvá. Nem. Ez nem lehetséges. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy legalább önmagad megismered, megismered az irányítót, megismered az irányító rendszert. Ezek a dolgok feltárulnak majd.

Vendég (2): Van egy kérdésem. Ha valaki újra fel akarná osztani Kṛṣṇa vagyonát azáltal, hogy elvenné a gazdagoktól és a szegényeknek adná, és ehhez mindössze egy-két hamis állítást kellene tennie... akkor ez...

Prabhupāda: Miért törekszel elvenni a gazdag ember vagyonát?

Vendég (2): Tessék?

Prabhupāda: Miért igyekszel annyira elvenni a gazdag ember vagyonát? (nevetés)

Vendég (2): Ez az államé. Ez a munkanélküli segély.

Prabhupāda: A munkanélküli segélyező társaság elrendelte, hogy vegyél igénybe állami segélyt...?

Vendég (2): Megkaphatnám, érted, ha tennék néhány hamis kijelentést arról, hogy munkát keresek, miközben valójában nem keresek.

Prabhupāda: Nos, aki hamis kijelentést tesz, az meg fog szenvedni érte.

Vendég (2): Még ha...

Prabhupāda: Igen.

Vendég (2): Még ha jó ügyet szolgál is?

Prabhupāda: Ne törődj semmi olyannal, amit nem Kṛṣṇa rendelt el. Ez a te Kṛṣṇa-tudatod. Nem te határozd meg a saját tennivalóidat.Úgy bele fogsz bonyolódni.

Igen?

Nő bhakta: Swāmī, beavatnál?

Prabhupāda: Követni fogod a szabályokat? Köszönöm. Meg fogom tenni. (nevetés)

Bhakta: Jaya Śrī Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Igen?

Bhakta (2): Swāmī, a lelki energia, mint a helyhez kötött Paramātmā, a szívben található. Ez is Kṛṣṇa személyes jellemzője?

Prabhupāda: Igen. A Paramātmā is személyes. Minden személyes. A Paramātmāt négykarú Nārāyaṇaként írják le, śaṇkhával, cakrával, gada-val, padmával, úgy értem, kellékekkel. Ez a Paramātmā jellemzője. Láttad a Viṣṇu-mūrtit. Az a Paramātmā.

Ez az üresség egy elképzelés, üresség. Valójában Isten vagy Paramātmā vagy Kṛṣṇa (az, akiről szó van*). Mindannyian sac-cid-ānanda-vigraha, transzcendentális formák. Nem anyagi formák. Transzcendentális formák. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). A vigraha formát jelent. Ha mi, Kṛṣṇa parányi szerves részei, rendelkezünk egyéniséggel, formával, hogyan mondhatjuk, hogy a Legfelsőbbnek nincs formája, nincs egyénisége? Teljes egyéniséggel rendelkezik. És ezt a Védák is megerősítik: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő minden élőlény közül a legfelsőbb élőlény. Ahogy mi is élőlények vagyunk, ám Ő a Legfelsőbb. Ez minden. Ő is élőlény. Nityo nityā... cetanaś cetanānām. A különbség az eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Az az egyetlen... van többes számú és egyes számú. Az első számú egyes szám biztosítja a többi egyes számú... a többes számú élőlény szükségleteit. Ez a különbség. Ő a fenntartó, Ő az uralkodó, Ő az irányító, és mi vagyunk az irányítottak, uralkodnak felettünk, és fenntartottak vagyunk. Ez a különbség köztem és Isten között. Egyébként Ő egy élőlény, akárcsak mi. Ő sokkal hatalmasabb: a leghatalmasabb, a legszebb, a leghíresebb, a legerősebb, és mi mindannyian alárendeltek vagyunk.

Ezért az Ő neve Asamordhva. Az Asamordhva azt jelenti, hogy senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mindenki az Ő alárendeltje. És a Bhagavad-gītāban az áll, hogy ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate (BG 10.8): „Én vagyok mindennek az eredete.” Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ezek a dolgok benne vannak a védikus irodalomban.

Igen?

Gargamuni: Swāmījī, a Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa eljön, azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy.

Prabhupāda: Hogyan?

Gargamuni: A Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa... Ő azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy. A Bhāgavatamban az áll, hogy az Úr Kṛṣṇa eltávozásakor minden összeomlott, mindenki elkeseredett, és Arjuna sírt, ilyen... nos, ha azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd amikor elmegy, minden újra összeomlik...

Prabhupāda: Nem azonnal. A természet itt így működik. Építesz egy nagyon szép házat. A természet rendje az, hogy fokozatosan megöregszik, és te össze fogsz omlani. Itt a természet így működik. Nem lehet semmit sem állandóan frissen tartani. Szóval, amíg Kṛṣṇa, vagyis Isten jelen van, vagy az Ő képviselője jelen van, a világ dolgai szépen mennek. De amint eltűnnek, újra ugyanaz a rendszer veszi kezdetét, a fogyatkozás. Beindul... az erő kényszere által ...

Ahogy sötétség sincs, amíg a nap fenn van, de amint a nap eltűnik a szemed elől, azonnal sötétség lesz. Mert az egész mindenség sötétség. Mesterséges eszközökkel vagyis Isten elrendezésével tartjuk világosan. Ez a szoba, ha azonnal áramszünet lesz, ó, sötét lesz, mert a természete a sötétség. A természete a sötétség. Ezért mondják a Védák: "Ne tartózkodj ebben a sötétségben. Hagyd ezt el. Gyere ki a fényre." Tamasi ma jyotir gama (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28). "Csak gyere ki a fényre." Ez a lelki királyság. Kṛṣṇa tehát azért jön, hogy tájékoztasson titeket erről a lelki királyságról: „Az élet ilyen.” Ahogy Kṛṣṇa mutatta be Vṛndāvanában. Mindenki boldog és élvez. Így mutatja Ő meg a lelki életet, hogy vonzzon titeket. A mi dolgunk az, hogy vonzódjunk Őutána, és felkészüljünk arra, hogy visszatérjünk Istenhez, hogy hazatérjünk. Nem azért jött Kṛṣṇa ide, hogy néhány utasítást hagyjon hátra, mi pedig itt maradjunk.
Fel kell adnotok ezt az elképzelést. Kṛṣṇa lehetőséget ad arra, hogyan élhettek békésen itt. De ez nem jelenti azt, hogy véglegesen letelepedtek itt. Akkor kudarcra vagytok ítélve. Használjátok ki Kṛṣṇa utasításait, és készüljetek fel arra, hogy tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9): Miután elhagytátok ezt a testet, többé nem jöttök ide. Bās. Menjetek. Átkerültök Kṛṣṇalokára.

Így kell felkészülnünk. Ez a probléma megoldása. Különben, ha ebben az anyagi világban akarsz élni, ez a természet már csak ilyen. Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Egy bizonyos időszakban megnyilvánul, majd ismét elpusztul. És van egy pusztító, úgy értem, pusztító folyamat. Kṛṣṇa eljön, mindent helyrehoz. De ennek a világnak a természete ilyen. Újra leromlik. Leromlik.

Szóval? Végezzünk saṅkīrtanát. Govinda jaya jaya gopāla jaya jaya.

Jöjjön csak ide az a leány. Gyere, gyere.

(kīrtana) (szakadás) (vége)

Category:HU/680911 - Lecke BG 07.02 - San Francisco

2026-06-01T12:02:30Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680911_-_Lecture_BG_07.02_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680911BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 11.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680911BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

680911 - Lecke BG 7.2 - San Francisco

680911BG-SAN FRANCISCO – 1968. szeptember 11.

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)
vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye
kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-
śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te
kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam
bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate
mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau
(Sambandhādhideva Praṇāma)

dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ
śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau
śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau
preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi
(Abhidheyādhideva Praṇāma)

śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ
karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥ śriye 'stu naḥ

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Prabhupāda: Nem működik? (a mikrofonra utalva)
Govinda dāsī: . . . (nem kivehető)
Prabhupāda: Egy kicsit.
Bhakta: . . . (nem kivehető)
Prabhupāda: Miért? Miért nem működik?
Bhakta: Nem tudom.
Prabhupāda: . . . (nem világos)
Gargamuni: Egy kicsit működik, Swāmījī.
Prabhupāda:
jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam
idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ
yaj jñātvā neha bhūyo anyaj
jñātavyam avaśiṣyate
(BG 7.2)
Ezt a verset megbeszéltük, hogy mi a tudás. A tudás azt jelenti, hogyan működik ez az univerzum, mi a működtető erő, mi az energia. Akárcsak a tudósok, ők is különböző energiákat kutatnak. Akárcsak ez a föld, amely súlytalanságban lebeg. Egy ilyen hatalmas anyagtömeg, rengeteg heggyel, sok tengerrel, óceánnal, felhőkarcolóval, várossal, településsel, országgal, úgy lebeg a levegőben, mint egy pálcika, egy vattapálcika. Ha valaki megérti, hogyan lebeg, az a tudás.
A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, rendelkezni mindenféle tudással. Mi, Kṛṣṇa-tudatos emberek, nem vaygunk valamilyen érzés rabjai. Nem. Van filozófiánk, tudományunk, teológiánk, etikánk, erkölcsünk, mindenünk – mindenünk, amit az emberi létformában ismernünk kell. Kṛṣṇa ezért azt mondja: „Mindannyiatoknak a tudásról fogok beszélni.”
Ez a Kṛṣṇa-tudat. Egy Kṛṣṇa-tudatú… egy Kṛṣṇa-tudatos embernek nem szabad bolondnak lennie. Ha el kell magyaráznia, hogyan lebegnek az univerzum bolygójai, hogyan köröz az emberi test, hányféle faj létezik, hogyan fejlődnek… ezek mind tudományos ismeretek – fizika, botanika, kémia, csillagászat, minden. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: yaj jñātvā: ha megérted ezt a tudományt, a Kṛṣṇa-tudatot, akkor nem lesz más amit tudnod kell. Ez azt jelenti, hogy teljes tudással fogsz rendelkezni. Vágyakozunk a tudásra, de ha Kṛṣṇa-tudatúak vagyunk, és ha ismerjük Kṛṣṇát, akkor minden tudás benne foglaltatik.
Tac-chakti viṣaya vivikta-svarūpa viṣayakaṁ jñānam. Teljes tudással fogsz rendelkezni eredeti helyzetedről, az anyagi világ, a lelki világ, Isten, a kölcsönös kapcsolataink, az idő, a tér, minden egyéb eredeti helyzetéről. Sok mindent kell ismerni, de a legfontosabb Isten, az élőlények, az idő, a munka és ez az anyagi energia. Ezt az öt dolgot ismerni kell.
Nem mondhatod, hogy „Nincs Isten”. Isten az irányító, a legfelsőbb irányító. Nem mondhatod, hogy nem állsz irányítás alatt. Van irányító. Ahogy az államban sem mondhatod, hogy nincs irányító. Van irányító. Minden utcában, minden házban van irányítás, kormányzati irányítás. Tegyük fel, hogy ez az üzlet is kormányzati irányítás alatt áll. Ha ilyen üzletet kell építened, nem lakhatsz benne. Ha lakóházról van szó, „A tűzvédelmi rendszernek meg kell lennie.” Van irányítás. Még akkor is, ha sétálsz az utcán, ha autózol, van irányítás: „Tarts jobbra.” Nem hajthatsz át ott, ahol az van kiírva, hogy „Állj”. Meg kell állnod. Tehát, minden tekintetben irányítás alatt állsz.
Létezik egy irányító. És a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Az egyik irányító felett van egy másik. Ha tovább keresed, ki a végső irányító, akkor úgy fogod találni, hogy az Kṛṣṇa. Sarva-kāraṇa-kāraṇam (Bs. 5.1). A Brahma-saṁhitā megerősíti, īśvaraḥ paramaḥ, a legfelsőbb irányító Kṛṣṇa. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1). Az īśvaraḥ irányítót jelent. Meg kell tehát ismernünk ezt az irányítót, azt, hogyan irányít.
(egy gyermek zajong) (félre) Ez zavaró.
Tehát, jñānaṁ vijñānaṁ te sahitam. Nemcsak az irányítót kell ismerni, hanem azt is tudni, hogyan irányít, hányféle energiája van az irányítónak, és hogyan irányít Ő – ez a vijñānam. Jñānaṁ vijñānaṁ te nate tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ.
Ezt a tudást az értheti meg, aki kapcsolatot létesített Kṛṣṇával, és meghódolt lélek. Meghódolás nélkül nagyon nehéz megérteni az irányítót és az energiákat, azt, hogyan irányít Ő mindent. Tubhyāṁ prapannāya aśeṣataḥ samagreṇa upadekṣyāmi. Ez a helyzet. A későbbi fejezetekben olvasni fogod, hogy Kṛṣṇa azt mondja: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya (BG 7.25). Amikor bármely oktatási intézménybe belépsz, és nem adod át magad az intézmény szabályainak és előírásainak, hogyan fogsz profitálni az intézmény által közvetített tudásból?
Mindenhol, bárhol is szeretnél valamit megszerezni, irányítás alatt kell lenned, vagy alá kell vetned magad a szabályoknak és előírásoknak. Akárcsak az óránkon, ahol a Bhagavad-gītāból magyarázunk el néhány leckét, és ha nem követed az óra szabályait és előírásait, akkor nem lehetséges a tudás megszerzése.
Hasonlóképpen, az irányító teljes ismeretét és az irányítás folyamatát akkor érthetjük meg, amikor valaki Arjunához hasonlóan meghódol Kṛṣṇának. Amíg valaki nem meghódolt lélek, ez nem lehetséges. Mindig emlékezz arra, hogy Kṛṣṇa, vagyis Arjuna meghódolt Kṛṣṇának. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7). Ezért Kṛṣṇa beszél is hozzá.
Valójában a szentírásokról szóló ilyetén beszélgetéseket nem szabad lefolytatni addig, amíg nem alakul ki kapcsolat a beszélő és a közönség között. A közönség alatt a tanítványok értendők. A tanítvány jelentése, aki elfogadja a fegyelmet. Śiṣya. Śiṣya. A pontos szanszkrit szó a śiṣya. A śiṣya azt jelenti... van egy ige, szanszkrit ige, ami úgy hangzik, hogy śas. A śas irányítást jelent. A śasból származik a "śāstra". A śāstra irányító könyvet jelent. És a śasból jön a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Amikor az érvelés kudarcot vall, az ész is kudarcot vall... akárcsak az állam ellenőrzése.
Először is ismertetik veled a törvényeket. Ha megszeged a törvényeket, ha nem követed a szabályozó könyveket, vagyis a śāstrát, akkor a következő lépés a śastra. A śastra fegyvereket jelent. Ha nem követed a kormány rendeletét, "Tarts jobbra", akkor ott vannak a rendőrbotok - śastra. Irányítás alatt kell lenned. Ha úriember vagy, akkor a śāstra utasításai szerint irányítanak. És ha dacolsz, akkor Durgādevī szigonya jár neked.
Láttad Durgādevīt, a képet, a szigonyt, a háromféle gyötrelmet. Úgy értem, nem szeghetsz meg semmilyen szabályt vagy előírást; sem, ami az államot illeti, sem, ami a legfelsőbb államot, Kṛṣṇát illeti. Ez nem lehetséges. Vegyünk például néhány egészségügyi szabályt. Ha többet eszünk, akkor valamilyen betegség fog irányítani. Emésztési zavarok lesznek, és az orvos azt fogja tanácsolni, hogy három napig ne egyél.
Van tehát kontroll – a természet által. A természet Isten törvényét jelenti. Automatikusan működik. A bolondok nem látják Isten törvényét, de Isten törvénye jelen van. A nap pontosan a megfelelő időben kel fel, a hold pontosan a megfelelő időben kel fel. Az év első (napja*), január elseje pontosan a megfelelő időben következik be. Irányítás tehát van. De a bolondok nem látják. Minden irányítás alatt áll.
Ahhoz, hogy megismerjük Istent, és azt, hogyan működnek a dolgok, és hogyan irányítják azokat, ismernünk kell ezeket a dolgokat. Nem szabad pusztán az érzelmekre hagyatkoznunk. A vallásos érzelem azoknak jó, akik vakon követnek. Ám jelenleg az emberek az úgynevezett műveltségben fejlettek. A Bhagavad-gītā tehát teljes körű tájékoztatást ad, hogy elfogadhasd Istent az értelmeddel, az érveiddel, a tudásoddal. Ez nem vak követés. A Kṛṣṇa-tudat nem egy érzés. Tudás (elméleti*) és gyakorlati tudás támasztja alá. Vijñānam. Jñānaṁ vijñāna sahitam. Ezért vijñāna sahitam nélkül...
És ahhoz, hogy megértsük ezt a tudást, a folyamat az, hogy meghódolt léleknek kell lennünk. Ezért mi tanítványok... a tanítvány azt jelenti, aki elfogadja a fegyelmet. A fegyelem elfogadása nélkül nem tudunk előrelépni. Ez nem lehetséges. Bármely tudást illetően, bármely tevékenységi területen, ha tudományosan és tényszerűen tudatos akarsz lenni, akkor el kell fogadnod az irányító elvet. Samagreṇa vakṣ ya svarūpaṁ sarvokaraṁ yatra dhiyaṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum.
Ebben a fejezetben világosan elmagyarázzák, hogy ki a legfőbb imádat tárgya. Imádatot végzünk. Képességeink szerint imádunk valakit. Ha mást nem, a főnökünket imádjuk. Tegyük fel, hogy egy irodában vagy egy gyárban dolgozom, imádnom kell a főnököt, be kell tartanom az utasításait. Tehát mindenki végez imádatot. Nos, ki a legfőbb imádat tárgya; Kṛṣṇa. És hogyan lehet Ő a legfőbb imádat tárgya, ezt magyarázza el ez a fejezet. Ya svarūpaṁ sarva karaṁ ca yac ca dhiyāṁ tad ubhaya-viṣayakaṁ jñānaṁ vyaktum atra bhakti-pratijñānam.
Ezért, ha megértjük, hogy itt van a legfőbb irányító, itt van a legfőbb imádandó tárgy, akkor életünk problémái azonnal megoldódnak. Kutatunk utána. A minap meséltem nektek egy történetet egy mohamedán bhaktáról, aki a legnagyobbat akarta szolgálni. A Nawabot szolgálta, majd a császárhoz, Barsához ment, majd a császártól Haridāsához, egy szenthez ment, és Haridāsától Kṛṣṇa vṛndāvanai imádatára küldték.
Kíváncsinak és elég intelligensnek kell lennünk. Szolgálunk. Mindenki szolgál, ha mást nem is, az érzékszerveinket szolgáljuk. Gyakorlatilag senki nem szolgál semmilyen főnököt vagy urat, hanem az érzékszerveit. Tegyük fel, ha én valakit főnökként szolgálok, valójában nem a pénzéért szolgálom... nem a személyét szolgálom; a pénzéért szolgálom.
Ha azt mondja: "Holnap ingyen kell dolgoznod. Most napi húsz dollárt kapsz. Holnap nem lesz pénzem. Ingyen kell dolgoznod", "Á, nem, nem, uram. Nem jövök, mivel nem téged szolgállak, hanem a pénzedet." Valójában tehát a pénzt szolgáljuk. Miért szolgálod a pénzt? Mert a pénzzel kielégíthetjük az érzékeinket. Pénz nélkül nem tudjuk kielégíteni az érzékszervi adottságainkat. Ha inni akarok, ha élvezni akarok valamilyen dolgot, akkor pénzre van szükségem. Ezért végső soron az érzékeimet szolgálom.
Ezért hívják Kṛṣṇát Govindának. Végső soron az érzékeink kielégülésére vágyunk, a „go” pedig érzékeket jelent. Itt van egy személy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha Kṛṣṇát szolgálod, akkor érzékeid elégedettek lesznek. Ezért Govinda az Ő neve. Valójában az érzékeinket akarjuk szolgálni, de a valódi érzékek, a transzcendentális érzékek Kṛṣṇa, Govinda. Ezért a bhakti, az odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti, hogy a legfelsőbb tiszta szolgálatában használjuk őket. Az Úr a legfelsőbb tiszta. A Bhagavad-gītā tizedik fejezetében azt olvashatjuk, hogy Kṛṣṇát Arjuna pavitraṁ paramaṁ bhavānnak (BG 10.12) írja le: „Te vagy a legfelsőbb tiszta.”
Ha a legfelsőbb tiszta érzékeit akarjuk szolgálni, akkor nekünk is tisztává kell válnunk. Mert anélkül... tisztának lenni annyit tesz, mint lelkinek lenni. A lelki élet tiszta életet jelent, az anyagi élet pedig szennyezett életet. Ahogyan mi is rendelkezünk ezzel a testtel, ez anyagi test. Ez egy tisztátalan test.
Ezért szenvedünk a betegségektől, az öregségtől, a születéstől, a haláltól. És a valódi, tiszta formánkban, lelki formánkban nincs ilyen szenvedés. Ott nincs születés, nincs halál, nincs betegség és nincs öregség. A Bhagavad-gītāban olvastad: nityaḥ śāśvato 'yaṁ na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20). Nitya. Bár én vagyok a legidősebb, mivel cserélem a testem... lélekként tiszta vagyok. Nincs születésem, nincs halálom, pusztán csak cserélem a testet. Ezért én vagyok a legidősebb. Bár én vagyok a legidősebb, új szellemiségem van. Mindig friss vagyok. Ez az én helyzetem.
A Kṛṣṇa-tudat, vagy odaadó szolgálat az érzékek megtisztítását jelenti. Ennyi az egész. Nem kell kiirtanunk magunkból, kilépnünk az érzéki tevékenységekből. Nem. Egyszerűen csak meg kell tisztítanunk az érzékeket. Hogyan lehet megszabadulni az érzékektől? Mivel élőlény vagy, az érzékek adottak. De a helyzet az, hogy jelenleg, mivel anyagilag szennyezettek vagyunk, érzékeink nem jutnak teljes élvezethez. Ez a legtudományosabb.
Az odaadó szolgálat ezért az érzékek megtisztítását jelenti. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalalam (CC Madhya 19.170). A nirmalamam megtisztulást jelent. Hogyan lehet megtisztítani az érzékeidet? Ezt a Nārada-bhakti-sūtra határozza meg. Azt mondják, hogy sarvopādhi-vinirmuktam. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy mentesnek kell lenned mindenféle megjelöléstől. Életünk tele van megjelölésekkel. Ahogy én azt gondolom: „indiai vagyok”, azt gondolom: „sannyāsī vagyok”, te azt gondolod, hogy amerikai vagy, azt gondolod: hogy „férfi” vagy, azt gondolod: hogy „nő” vagy, azt gondolod: hogy „fehér” vagy, azt gondolod: hogy „fekete” vagy. Számtalan megnevezés van. Ezek mind megnevezések.
Az érzékek megtisztítása ezért a megnevezésektől való megtisztítását jelenti. A Kṛṣṇa-tudat pedig azt jelenti, hogy „Sem indiai, sem európai, sem amerikai nem vagyok, sem ez, sem az nem vaygok. Örökké Kṛṣṇával állok kapcsolatban. Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok.” Amikor teljesen meggyőződünk arról, hogy „Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok”, az a Kṛṣṇa-tudat, és ez az érzékeink megtisztítása.
Kṛṣṇa parányi szerves részeként ezért Kṛṣṇát kell szolgálnod. Ebben rejlik a te örömöd. Most a saját érzékeinket, anyagi érzékeinket próbáljuk kielégíteni. Amikor... felismered, hogy Kṛṣṇa parányi szerves része vagy, akkor Kṛṣṇa, Govinda érzékeit elégíted ki. Az Ő érzékeinek kielégítésével a te érzékeid is elégedettekké válnak. Akárcsak az a nyers példa – ez nem lelki dolog –, ahogy a férjet élvezőnek, a feleséget pedig élvezettnek tekintjük. Amennyiben a feleség kielégíti a férj érzékeit, az ő érzékei is kielégülnek.
Hasonlóképpen, ahogy viszketést érzel a testeden, és a tested egy része, az ujjak megvakarják a viszkető részt, az elégedettséget az ujjak is érzik. Nem csak az adott rész érzi az elégedettséget, hanem az egész test érzi ezt az elégedettséget. Hasonlóképpen, mivel Kṛṣṇa a teljesség, amikor kielégíted Kṛṣṇát, Kṛṣṇa, Govinda érzékét, akkor az egész univerzum elégedettsége következik be. Ez egy tudomány. Yasmin tuṣṭe jagat tuṣṭam.
Egy másik példa pedig, ha a gyomrodat kielégíted, akkor az egész tested jóllakottá válik. A gyomor az étel emésztésével annyi energiát bocsát ki, hogy az vérré alakulva a szívbe kerül, és a szívből szétterjed az egész testbe, és az egész testben kielégül a depresszió, a kimerültség, amelyen keresztülmentél.
Ez tehát a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ez a Kṛṣṇa-tudat tudománya. És Kṛṣṇa személyesen magyarázza el. Tehát yaj jñātvā, ha megértjük a Kṛṣṇa-tudat tudományát, akkor semmi nem marad ismeretlen. Minden ismertté válik. Ez nagyon jó dolog. Yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate (BG 7.2). A bhūyo azt jelenti, hogy nincs több mit megérteni. Minden teljesen ismert.
Akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem értik meg az emberek Kṛṣṇát. Ez természetesen egy lényeges kérdés, amire Kṛṣṇa a következő versben ad választ:
manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ
kaścin māṁ vetti tattvataḥ
(BG 7.3)
Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu. Különböző típusú emberek vannak. Amint tudjuk, mindenki, csak ezen a bolygón, más bolygókat nem számítva, száz és ezer fajta ember létezik. Még itt is, ahol mi ülünk, oly sokféle hölgy és úr, különböző fajták vannak. És ha kimész, ott is különböző fajtákat találsz. Ha egy másik országba – Indiába, Japánba, Kínába – mész, különbözőeket fogsz találni. Ezért mondják, manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3), a rengeteg-féle ember közül, kaścid yatati siddhaye, csak kevesen döntenek úgy, hogy meg akarják érteni az élet filozófiáját.
Az ember racionális állat. Az ember racionális. Az ember állat, de racionális állat. Az ember különleges ajándéka, hogy el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz. Több tudással rendelkezik, mint az állatok. Jelenleg azonban az oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag az állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy a jelenlegi oktatási rendszer annyira rossz, hogy az gyakorlatilag állatok nevelése. Az állati nevelés azt jelenti, hogy túlságosan érdekel minket az evés, az alvás, a párzás és a védekezés; ez az állati nevelés.
Evés, alvás, párzás és védekezés, ó, ez ott van az állatokban is. Nincs különbség. Vannak saját védekező intézkedéseik, van saját alvási mértékük, van saját párzási mércéjük. Egy félreeső helyen, szép szobában, egy feldíszített szobában párosodsz a feleségeddel, míg egy kutya az utcán párosodik, de az eredmény ugyanaz. A párzási módszer fejlesztése ezért nem a civilizáció fejlődését jelenti. Ez az állati civilizáció csiszolása, ennyi az egész. Az állat is, a kutya is meg tudja védeni magát más kutyáktól. És ha azt hiszed, hogy felfedezted a nukleáris energiát, hogy megvédd magad, ó, az sem az emberi civilizáció fejlődése. A védekezés módja mindössze.
Hasonlóképpen folytathatod az elemzést. Az ember elemzése akkor tökéletes, ha a eredeti helyzetét kutatja: "Mi vagyok én? Mi vagyok én? Ez a test vagyok-e? Miért jöttem erre a világra?" Ez a kíváncsiság szükségeltetik. Ez az emberi lény különleges kiváltsága. Ezért, amint valaki elkezd tudakozódni: "Mi vagyok én?", és ha tovább kutat ez után, akkor Istenhez fog eljutni.
Mert ő Isten parányi szerves része. Isten mintapéldánya. Ezért a manuṣyāṇāṁ sahasreṣu (BG 7.3): sok-sok ezer ember közül egy, vagy mondjuk néhány ember fog érdeklődni Isten megismerése iránt. Nem, hogy megismerje... hogy megismerje Istent, hanem önmagát. És ha valóban meg akarja ismerni önmagát, akkor fokozatosan el fog jutni Istenhez. Tehát:
manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ
kaścin vetti māṁ tattvataḥ
(BG 7.3)
Itt azt mondják, manuṣyas teṣāṁ śāstra 'dhikara yajñānāṁ sahasra-madhye. Nos, mi vagyok én, mi Isten, mi ez az anyagi világ, hogyan működik, ezek azok a dolgok, amelyekkel egy művelt embernek foglalkoznia kell. Egy ostoba ember nem tudja felfogni. Ezért śāstra adhikāra. Śāstra jelentése, az ember rendelkezik némi tudással a śāstrákból, a tudás könyveiből. Ha meg akarjuk vizsgálni azokat, akik rendelkeznek a tudás könyveivel, a könyvekben lévő tudással, śāstrával, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni.
Ha meg akarod tudni, hogy ebben a negyedben hány műveletlen ember van, ó, sokat fogsz találni. És ha meg akarod tudni, hány diplomás van, egy nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. Hasonlóképpen, sok ember van, de ha olyan embert akarunk találni, aki az életét próbálja tökéletesíteni, nagyon redukált mennyiséggel fogsz találkozni. És közülük... oly sok transzcendentalista, svāmī, yogī van. Ha közéjük számoljuk azokat, akik meg akarják érteni Istent, akik ismerik Istent, a számuk azonnal kicsire fog zsugorodni. Ismét.
Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy sok-sok ezer ember közül van egyvalaki, aki törekszik az élete tökéletesítésére. És sok-sok ezer ember közül, akik valóban igyekeznek tökéletesíteni az életüket, fogsz találni egyvalakit – vagy lehet, hogy nem találsz senkit –, aki ismeri Istent, vagyis Kṛṣṇát. De Kṛṣṇa olyan kedves, hogy Ő maga jön el, hogy mindenki megismerhesse Őt. És ugyancsak olyan kedves, hogy mielőtt elhagyja ezt az anyagi világot, maga után hagyja ezt a Bhagavad-gītāt, hogy személyes beszélgetéseiből megismerhesd, mi Isten.
Ezért, ha helyesen olvasod a Bhagavad-gītāt, ahogyan azt Kṛṣṇa mondja el, nem ostobán, értelmetlenül értelmezve, hanem úgy, ahogyan az van, ahogyan az van... nevezzük a dolgokat a nevükön. Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége". Ne értelmezd ezt a verziót a saját ostoba értelmezéseddel, hanem fogadd el Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. És tettei, śāstrikus tudása, bölcsessége által... mindenki elfogadta korábban, az összes ācārya. Ezért kell az ācāryák lábnyomait követnünk. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186).
Nem érthetjük meg a magasabb rendű dolgokat, ha nem követjük a nagy személyiségek lábnyomait. Akárcsak a tudományos világban a gravitáció törvényét. Semmit sem tudsz a gravitáció törvényéről, de Sir Isaac Newton azt mondja, hogy létezik a gravitáció törvénye, ezt el kell fogadnod. Ennyi az egész. Ez azt jelenti, hogy egy nagy személyiséget követsz.
Hasonlóképpen, Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként kell elfogadni, nem szeszélyből. De Őt olyan személyiségek … fogadták el, mint az Úr Caitanya, Rāmānujācārya, Śaṅkarācārya, akik a lelki világ sorsát irányító nagy személyiségek. Ezért kell így elfogadnod.
A következőt fogjuk megbeszélni... negyed kilenc van?
Bhakta: Igen.
Prabhupāda: Ha bármilyen kérdés van, feltehetitek.
Vendég: Swāmī? Azt mondod, hogy a Kṛṣṇa-tudat az érzékek megtisztításának rendszere. Ez azt jelenti-e, hogy az érzékek korlátlanná válnak? Korlátlanná válnak az érzékek, amikor végül megtisztulnak?
Prabhupāda: Nincs szó korlátlanról, de legalább megtisztul. Először is, tiszítsd meg, akkor az érzékek határai is ki fognak tágulni. Olyan, mint amikor a szemed hibás. Szóval, nem látsz; szemüvegre van szükséged. De ha a szemed betegsége kiggyógyul, ó, szemüveg nélkül is látsz.
De ez nem jelenti azt, hogy száz mérföldre is ellátsz. De legalább tökéletesen látsz. Nincs szükséged szemüveg segítségére. Hasonlóképpen, amíg az érzékeid tisztátalanok, teljes tudatlanságban vagy, nem tudod, mi vagy, mi ez a világ, mi Isten – egyszerűen sötétségben vagy. Akár a tompa kő. A tudatlanság azt jelenti, tompa kő.
Ha az érzékeid megtisztulnak, legalább azt tudhatod, hogy ki Isten, mi vagy te, mi ez a világ, milyen a kapcsolatod. Ezek a dolgok feltárulnak. Nem arról van szó, hogy te válhatsz a legfelsőbb irányítóvá. Nem. Ez nem lehetséges. Az érzékek megtisztítása azt jelenti, hogy legalább önmagad megismered, megismered az irányítót, megismered az irányító rendszert. Ezek a dolgok feltárulnak majd.
Vendég (2): Van egy kérdésem. Ha valaki újra fel akarná osztani Kṛṣṇa vagyonát azáltal, hogy elvenné a gazdagoktól és a szegényeknek adná, és ehhez mindössze egy-két hamis állítást kellene tennie... akkor ez...
Prabhupāda: Miért törekszel elvenni a gazdag ember vagyonát?
Vendég (2): Tessék?
Prabhupāda: Miért igyekszel annyira elvenni a gazdag ember vagyonát? (nevetés)
Vendég (2): Ez az államé. Ez a munkanélküli segély.
Prabhupāda: A munkanélküli segélyező társaság elrendelte, hogy vegyél igénybe állami segélyt...?
Vendég (2): Megkaphatnám, érted, ha tennék néhány hamis kijelentést arról, hogy munkát keresek, miközben valójában nem keresek.
Prabhupāda: Nos, aki hamis kijelentést tesz, az meg fog szenvedni érte.
Vendég (2): Még ha...
Prabhupāda: Igen.
Vendég (2): Még ha jó ügyet szolgál is?
Prabhupāda: Ne törődj semmi olyannal, amit nem Kṛṣṇa rendelt el. Ez a te Kṛṣṇa-tudatod. Nem te határozd meg a saját tennivalóidat.Úgy bele fogsz bonyolódni.
Igen?
Nő bhakta: Swāmī, beavatnál?
Prabhupāda: Követni fogod a szabályokat? Köszönöm. Meg fogom tenni. (nevetés)
Bhakta: Jaya Śrī Kṛṣṇa.
Prabhupāda: Igen?
Bhakta (2): Swāmī, a lelki energia, mint a helyhez kötött Paramātmā, a szívben található. Ez is Kṛṣṇa személyes jellemzője?
Prabhupāda: Igen. A Paramātmā is személyes. Minden személyes. A Paramātmāt négykarú Nārāyaṇaként írják le, śaṇkhával, cakrával, gada-val, padmával, úgy értem, kellékekkel. Ez a Paramātmā jellemzője. Láttad a Viṣṇu-mūrtit. Az a Paramātmā.
Ez az üresség egy elképzelés, üresség. Valójában Isten vagy Paramātmā vagy Kṛṣṇa (az, akiről szó van*). Mindannyian sac-cid-ānanda-vigraha, transzcendentális formák. Nem anyagi formák. Transzcendentális formák. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). A vigraha formát jelent. Ha mi, Kṛṣṇa parányi szerves részei, rendelkezünk egyéniséggel, formával, hogyan mondhatjuk, hogy a Legfelsőbbnek nincs formája, nincs egyénisége? Teljes egyéniséggel rendelkezik. És ezt a Védák is megerősítik: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő minden élőlény közül a legfelsőbb élőlény. Ahogy mi is élőlények vagyunk, ám Ő a Legfelsőbb. Ez minden. Ő is élőlény. Nityo nityā... cetanaś cetanānām. A különbség az eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān. Az az egyetlen... van többes számú és egyes számú. Az első számú egyes szám biztosítja a többi egyes számú... a többes számú élőlény szükségleteit. Ez a különbség. Ő a fenntartó, Ő az uralkodó, Ő az irányító, és mi vagyunk az irányítottak, uralkodnak felettünk, és fenntartottak vagyunk. Ez a különbség köztem és Isten között. Egyébként Ő egy élőlény, akárcsak mi. Ő sokkal hatalmasabb: a leghatalmasabb, a legszebb, a leghíresebb, a legerősebb, és mi mindannyian alárendeltek vagyunk.
Ezért az Ő neve Asamordhva. Az Asamordhva azt jelenti, hogy senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Mindenki az Ő alárendeltje. És a Bhagavad-gītāban az áll, hogy ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate (BG 10.8): „Én vagyok mindennek az eredete.” Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ezek a dolgok benne vannak a védikus irodalomban.
Igen?
Gargamuni: Swāmījī, a Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa eljön, azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy.
Prabhupāda: Hogyan?
Gargamuni: A Gītāban az áll, hogy amikor Kṛṣṇa... Ő azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd elmegy. A Bhāgavatamban az áll, hogy az Úr Kṛṣṇa eltávozásakor minden összeomlott, mindenki elkeseredett, és Arjuna sírt, ilyen... nos, ha azért jön, hogy teljesítsen egy bizonyos küldetést, majd amikor elmegy, minden újra összeomlik...
Prabhupāda: Nem azonnal. A természet itt így működik. Építesz egy nagyon szép házat. A természet rendje az, hogy fokozatosan megöregszik, és te össze fogsz omlani. Itt a természet így működik. Nem lehet semmit sem állandóan frissen tartani. Szóval, amíg Kṛṣṇa, vagyis Isten jelen van, vagy az Ő képviselője jelen van, a világ dolgai szépen mennek. De amint eltűnnek, újra ugyanaz a rendszer veszi kezdetét, a fogyatkozás. Beindul... az erő kényszere által ...
Ahogy sötétség sincs, amíg a nap fenn van, de amint a nap eltűnik a szemed elől, azonnal sötétség lesz. Mert az egész mindenség sötétség. Mesterséges eszközökkel vagyis Isten elrendezésével tartjuk világosan. Ez a szoba, ha azonnal áramszünet lesz, ó, sötét lesz, mert a természete a sötétség. A természete a sötétség. Ezért mondják a Védák: "Ne tartózkodj ebben a sötétségben. Hagyd ezt el. Gyere ki a fényre." Tamasi ma jyotir gama (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28). "Csak gyere ki a fényre." Ez a lelki királyság. Kṛṣṇa tehát azért jön, hogy tájékoztasson titeket erről a lelki királyságról: „Az élet ilyen.” Ahogy Kṛṣṇa mutatta be Vṛndāvanában. Mindenki boldog és élvez. Így mutatja Ő meg a lelki életet, hogy vonzzon titeket. A mi dolgunk az, hogy vonzódjunk Őutána, és felkészüljünk arra, hogy visszatérjünk Istenhez, hogy hazatérjünk. Nem azért jött Kṛṣṇa ide, hogy néhány utasítást hagyjon hátra, mi pedig itt maradjunk.
Fel kell adnotok ezt az elképzelést. Kṛṣṇa lehetőséget ad arra, hogyan élhettek békésen itt. De ez nem jelenti azt, hogy véglegesen letelepedtek itt. Akkor kudarcra vagytok ítélve. Használjátok ki Kṛṣṇa utasításait, és készüljetek fel arra, hogy tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9): Miután elhagytátok ezt a testet, többé nem jöttök ide. Bās. Menjetek. Átkerültök Kṛṣṇalokára.
Így kell felkészülnünk. Ez a probléma megoldása. Különben, ha ebben az anyagi világban akarsz élni, ez a természet már csak ilyen. Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Egy bizonyos időszakban megnyilvánul, majd ismét elpusztul. És van egy pusztító, úgy értem, pusztító folyamat. Kṛṣṇa eljön, mindent helyrehoz. De ennek a világnak a természete ilyen. Újra leromlik. Leromlik.
Szóval? Végezzünk saṅkīrtanát. Govinda jaya jaya gopāla jaya jaya.
Jöjjön csak ide az a leány. Gyere, gyere.
(kīrtana) (szakadás) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke SB 06.01.07 - San Francisco

2026-05-31T18:15:52Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_SB_06.01.07_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

Prabhupāda: . . . (homályos)

:''om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā''
:''cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave-namaḥ''

:''śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale''
:''svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ dadāti sva-padāntikam''

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi''
:''rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devi''
:''praṇamāmi hari-priye''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''śrī-kṛṣṇa-caitanya''
:''prabhu-nityānanda''
:''śrī-advaita gadādhara''
:''śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''

A tegnap esti találkozónkon... nem tegnap este, hanem tegnapelőtt este. Parīkṣit Mahārāja, Parīkṣit király, nagyon... úgy értem, együttérző, amikor a különböző pokoli helyzetekben való különböző nyomorúságos körülményekről hall. Azt kérdezi Śukadeva Gosvāmītól, hogy van-e bármilyen lehetőség a felszabadításukra.
A vaiṣṇava, az Úr bhaktája mindig arra törekszik, hogy megmentse a bukott lelkeket, akik tudatlanságuk miatt szenvednek. Mindig tudnunk kell, hogy csak a tudatlanság miatt szenvedünk. Ahogy gyakorlati tapasztalataink is vannak róla: ha a tudatlanság miatt olyasmit fogyasztok, ami nem illik az alkatomhoz, megbetegszem.

Ez a betegség tehát a tudatlanságom miatt van. Láttam Kalkuttában egy szomszédot, aki tudatlanság miatt halt meg. Túl sok pakorīt evett az egyik nap, és azokat olajban sütötték ki, másnap pedig megtámadta a kolera, és meghalt. Hasonlóképpen, bármilyen szenvedést is élünk át, az a tudatlanságunknak köszönhető.

Valójában nem a szenvedésre vagyunk teremtve. Ha Isten fiai vagyunk, aki minden kinccsel teli, miért kellene szenvednünk? Vajon egy gazdag ember fia szenved-e valaha? Ha szenved, az a tudatlansága miatt van. Hasonlóképpen, mi is szenvedünk, de a tudatlanságunk olyan erőteljes, hogy szenvedünk, ám ugyanakkor azt hisszük, hogy boldogok vagyunk. Ez a tudatlanság hatása alatt történik.

Akárcsak az az úriember, aki tegnap este beszélt velem a tévében. Azt mondta: „Jó agyunk van, és használjuk is. Ez jobb a boldogságunk előmozdítása érdekében. Miért a Hare Kṛṣṇa?” Az ő gondolata az volt, világosan megmondta nekem, „Ha a Hare Kṛṣṇa olyan hatalmas, akkor miért olyan szegény India, és miért szenvednek az emberek?”

Nos, én így válaszoltam: „Azt hiszed, hogy a problémáid megoldódtak, mert tucatnyi vagy több száz tucat felhőkarcolód van? A(z) (említett*) probléma itt is fennáll. Nem állja, hogy mert Amerika anyagilag fejlett, ezért, ’ó, mentes minden szenvedéstől.’ Miért van annyi kórház? Miért van annyi elmegyógyintézet? Miért van ez a hippik zűrzavara? Miért háborgatják mindig a fiatal fiúkat a sorozóbizottság miatt? Nos, hogyan mondhatod, hogy az amerikaiak mentesek minden szenvedéstől?”

Ez tudatlanság. A szenvedések jelen vannak, itt vagy Indiában vagy a pokolban vagy a mennyben – bárhol ebben az anyagi világban a szenvedés jelen van. Az emberek azonban annyira ostobák, hogy pusztán egy szép autó vagy egy felhőkarcoló birtoklása miatt azt hiszik, hogy „Minden problémám megoldódott”. Nem tudják, hogy „Ez az élet csak egy villanás. Örökkévaló vagyok.”

Tegyük fel, hogy amerikai születésem miatt kényelmes helyzetben vagyok. Meddig maradok amerikai? Mondjuk, ötven vagy száz évig. Ennyi. Aztán kész; hagyd el a felhőkarcolót. Dobd el az autódat. Menj a temetőbe. És akkor, milyen lesz a következő élet? Azt nem tudom. Azt nem tudom. Az élet folyamatos. ''Vāsāṁsi jīrnāṇi yathā vihāya'' ([[HU/BG 2.22|BG 2.22]]).

Ruhát váltok. Tegyük fel, hogy nagyon szép, jó ruhám van, amerikai testem, nagyon világos arcbőröm, kényelmes életem van, és mindezek a dolgok. Jól van. De gondolsz-e arra, milyen lesz a következő ruhád? Biztos... biztos vagy-e benne, hogy újra amerikai leszel? Ki tudja megmondani? Van-e olyan tudós, van-e olyan asztrológus, aki meg tudja mondani: "Igen"? Nincs. Senki sem tudja megmondani.

A śāstra viszont meg tudja mondani. A śāstra a hiteles szentírásokat jelenti. A minap jellemeztük a Kali-yuga tüneteit. Oly sok mindent megjósoltak ötezer évvel ezelőtt, és ezek valóra válnak ebben a korban. Itt egy apró példa: ''lāvaṇyaṁ keśa-dhāraṇam'' ([[HU/SB 12.2.6|SB 12.2.6]]). Ebben a korban az emberek azt fogják gondolni, hogy hosszú haj viselésével szépek lettek. Ez áll a Bhāgavatamban. Egy nagyon apró példa. Oly sok más dolog is van. Ötezer évvel ezelőtt a Bhāgavatamban megjósolták, hogy ebben a korban az emberek szeretnek majd hosszú hajat viselni, hogy szépek legyenek.

Ez a śāstra. A śāstra iránymutatást jelent – múlt, jelen és jövő tekintetében is. Minden benne van. Ezért kell a védikus irodalmat konzultálnunk. Tökéletes. Hibáktól és csalásoktól mentes. Ez a śāstra. A Śrīmad-Bhāgavatamban az Úr Buddha születésére is találunk utalást. Isten inkarnációinak jegyzékében az áll, hogy ''buddha-nāmnāñjana-sutaḥ kīkaṭeṣu bhaviṣyati'' ([[HU/SB 1.3.24|SB 1.3.24]]).

A bhaviṣyati jövő időt jelent. A kezdetén, közvetlenül e korszak kezdete után, kīkaṭeṣu, Gayā tartományban... ha Indiába mész, látni fogod, hogy még mindig van egy Gayā néven ismert hely Patna tartományban, vagyis Biharban. És az Úr Buddha az országnak abban a részében növekedett. És itt jelzi, hogy kīkaṭeṣu bhaviṣyati, "a jövőben".

És az anyja nevét is említik: añjana-sutaḥ. Az Úr Buddha anyjának a neve Añjana volt. Buddha hindu volt, kṣatriya, herceg. Szóval, ott minden le van írva. Hasonlóképpen, a Kali-yuga végén bekövetkező inkarnációt is megemlíti a Bhāgavatam. Ez 400 000 évvel ezután fog bekövetkezni. Ugyanakkor az Ő apja neve, az inkarnáció neve és a hely, ahová alászáll, ugyancsak le van írva a Śrīmad-Bhāgavatamban.

Ezt hívják śāstrának. A śāstra azt jelenti, hogy konzultálhatsz vele. Ahogy szótárakat, enciklopédiákat, sok hiteles könyvet konzultálsz a tudomány megértéséhez, hasonlóképpen, ha (a śāstrával*) konzultálsz, minden információhoz hozzájutsz. A Śrīmad-Bhāgavatamban tehát minden le van írva: „Ha így cselekszel, ilyennek fogsz megszületni. Ha úgy cselekszel, olyannak fogsz megszületni.”

És a Śrīmad Bhagavad-gītāban általánosságban így van megadva: ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]). Azok, akik a jóság kötőerejében vannak... három kötőerő létezik ebben az anyagi világban: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje és a tudatlanság kötőereje. A Bhagavad-gītāban tehát az áll, hogy ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ:'' azok, akik a jóság minőségét ápolják, az élet magasabb szintjére léphetnek a felsőbb bolygórendszerben. Ūrdhvam. Az ūrdhvam jelentése magasabb. ''Ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ. És madhye tiṣṭhanti rājasāḥ.'' A rājasāḥ azokat jelenti, akik a szenvedély kötőerejében vannak. Vagy ezen a bolygón maradnak, vagy néhányan közülük felemelkedhetnek a mennyei bolygóra. A mennyei bolygó szintén az univerzum közepén van. ''És adho gacchanti tāmasāḥ jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ. Jaghanya'' – nagyon utálatos személyek. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ.'' Akik nemcsak tudatlanságban vannak... a tudatlanság miatt, azok utálatos feltételek között maradnak. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthā adho gacchanti tāmasāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]): lesűlyednek, akár állati életbe is. Szóval, konzultálnunk kell, és ennek megfelelően kell alakítanunk az életünket.

A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy a jóság kötőereje felett áll. A jóság jellemzője egy igazi brāhmaṇában nyilvánul meg. Mi ez a jellemző? Ő igazmondó. Az első dolog a satya. A satya igazmondót jelent. Egy brāhmaṇának még az ellenségének is az igazat kell mondania. Mindenki elrejti titkát az ellenség előtt, de az igazmondás azt jelenti, hogy semmit sem rejt el még az ellensége előtt sem. Ez bráhminikus tulajdonság.

Satya-śama, az érzékek uralása, az elme uralása. Dama, az érzékek uralása. ''Satya-sama-dama-śaucam,'' mindig tiszta, naponta háromszor fürdik. Antar-bahiḥ: külsőleg szappannal és más anyagokkal mosakodni, hogy tisztán tartsa magát, és belsőleg mindig Kṛṣṇára gondolni – ez a tisztaság.

''Satya-sama-śaucam ārjavam'', egyszerűség. Nem belemenni az élet mesterséges szükségleteibe. Egyszerű élet: egyszerű élet, magasztos gondolkodás – egyszerűség. És titikṣa, tolerancia. Mert ez a világ nyomorúságos. Ha zavarodottá tesz minket e világ nyomorúsága, ó, egy pillanatig sem lesztek képesek élni, mert ez az élet, az anyagi élet tele van nyomorúsággal. Toleránssá kell tehát válnotok.

Amikor Kṛṣṇa Arjunát a lélek örökkévalóságáról oktatta, Arjuna megértette azt. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, teljesen értem, hogy a lélek örök. Még ha a tanítómat és a nagyapámat meg is ölik, testileg ölik meg, de örökkévalók. Értem. De azt hiszed, ha a testvérem, a nagyapám vagy a tanítóm, akivel olyan szoros kapcsolatban állok, meghalnak, vajon nem lennék boldog... ööö, vajon boldog lennék?”

Kṛṣṇa így válaszolt: „Igen. Nem lennél boldog. Bár tudod, hogy a fiad örökkévaló, nem hal meg, a testét cseréli le... elméleti tudás vagy megértés által tudod. De ki az ebben a világban, aki ne sírna, amikor a fia meghal? Sírni fog. De ez a sírás nem olyan, mint egy laikus sírása. Tudja, hogy »Az én...« ez szokásból van. Ez szokásból van.”

Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā: ''mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ'' ([[HU/BG 2.14|BG 2.14]]). A bőrünk miatt érzünk meleget és fázunk is. Ez nem jelenti azt, hogy mivel... nyáron melegünk van, ezért nem megyünk oda a tűzhöz és nem főzzük meg az ételünket. Mindenki végzi a kötelességét. Ez a tolerancia. Még ha nagyon meleg is van a konyhában, és ha nyár van is, folyik az izzadság, senki ne hanyagolja a főzést. Az embernek teljesítenie kell a kötelességét. Kṛṣṇa tehát azt tanácsolta Arjunának, hogy ''tāṁs titikṣasva bhārata:'' „Kedves Arjunám, még ha van is bizonyos fájdalom az anyagi világ nyomorúságos állapota miatt, el kell azt viselnünk.”

Akárcsak egy beteg, ő is a betegség számos tünetétől szenved. Az orvos gyógyszert ad neki. Jól bánnak vele, de a szenvedése jelen van. És akkor? Mire fog gondolni a beteg? Tűrnie kell, el kell viselnie, mert tudja, hogy „Hamarosan meggyógyulok. A kezelés adott, szenvednem kell valamennyit.”

Hasonlóképpen, a célunk az kell legyen, hogyan juthatunk ki az anyagi lét nyomorúságos állapotából. És erre a célra fel kell készülnünk. A legjobb és legegyszerűbb módszer pedig ez a Kṛṣṇa-tudat. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, táncolj eksztázisban, a megtisztulás folyamatába kerülsz. Énekelj, táncolj szépen, élvezd. Csak nézd, milyen szép és a legegyszerűbb folyamatot adta nekünk az Úr Caitanya. Ő tanítja Saját maga. És azonnal részt vehetsz benne. Ha...

Nincsenek előfeltételek. Nem kell képezned magad. Amikor valaki a Vedāntát tanulmányozza, nagyon meg kell terhelnie az agyát, meg kell tanulnia a szanszkritot, meg kell tanulnia a logika és a filozófia bonyolult dolgait és sok minden mást.

Itt nincs szükség semmire. Úgy jössz ide, ahogy vagy, bármi is legyél, és csatlakozol ehhez az énekléshez és tánchoz – a megtisztulási folyamatod azonnal kezdetét veszi. Azonnal. És ha folytatod, akkor megtisztulsz. ''Ceto-darpaṇa-mārjanam'' (CC Antya 20.12). Amint megtisztultál... a megtisztulás a szíved megtisztítását jelenti, ennyi az egész. Minden szennyes dolog a szívünkben van. A testi piszkos dolgok, ha egyszer megmosod, mind eltűnnek. De nagyon nehéz eltávolítani a szívben lévő piszkos dolgokat. Ehhez megtisztulás szükséges.

Ez a folyamat tehát, a Hare Kṛṣṇa éneklése, a szíved megtisztításával kezdődik. Nos, a tévés férfi azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Lehetséges. Lehet, hogy valaki nem érti. Akárcsak a gyerek, ő sem tudja, hogyan jött létre. Én tudom. Gyerekkoromban megkérdeztem anyámat: "Kedves anyám, hogyan jöttem ki a hasadból?" Még mindig emlékszem. Szóval, anyám megmutatta nekem a köldökét: "Te ebből a köldökből jöttél ki." Szóval, egy gyerek nem képes megérteni, de amikor felnő, mindent megért.

Hogyan működik tehát a Kṛṣṇa-tudat, hogyan tisztítja meg ez a transzcendentális hang a szívedet, lehet, hogy eleinte nem érted, de ha magadévá teszed és gyakorlod, akkor megérted. Akkor megértheted. És a Vedānta-sūtrában azt mondják: ''śabdāt anāvṛttiḥ''. Ahogy a hangból jött létre az egész anyagi lét, úgy a hang segítségével vissza is térhetsz a lelki létbe.

Szóval, ez a hangrezgés... az oṁkāra is ugyanaz a hang, mint... oṁ, de ez könnyebb, a Hare Kṛṣṇa. Az oṁ vibrálásával nem lehet ilyen eksztázist elérni, de mivel a legnagyobb tekintély, az Úr Caitanya énekelte ezt, különleges erővel bír. ''Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). Az írások azt jelzik, hogy a nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk. ''Tarko apratiṣṭham''. Pusztán érveléssel nem juthatsz el a helyes következtetéshez. Lehetsz nagyon jó logika szakértő, és tudhatsz nagyon szépen érvelni, de egy másik ember, lehet, hogy nagyobb logika szakértő nálad; ő semmissé teheti az összes érvedet. Van rá lehetőség. Szóval, ''tarko apratiṣṭhaḥ''.

Ezért pusztán érveléssel és logikai következtetéssel nem közelítheted meg az Abszolút Igazságot, vagyis a tényleges igazságot. ''Tarko apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ'' (CC Madhya 17.186). És ha magad konzultálsz a szentírásokkal... a Bhagavad-gītāt, ha magad olvasod, bizonyos fajta benyomást szerzel, és ha egy hiteles személytől hallasz magyarázatot, másfajta benyomásra teszel szert. A könyv ugyanaz, de ha hiteles személyektől hallasz magyarázatot, jobb benyomás ér, jobb megértésre teszel szert. Oly sok ilyen példa van. ''Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ.''

Nos, sok szentírás van a világon. A hinduknak ott vannak a Védák; a keresztényeknek a Biblia; a muszlimoknak a Korán. Ha elolvasod ezeket a szentírásokat, néhány ellentmondást fogsz találni. Akárcsak az állatölés. Az állatölés többé-kevésbé minden szentírásban megtalálható, korlátozott vagy nem korlátozott.
Nincs olyan, hogy nem korlátozott; korlátozott. Még a Korán is tiltja az állatok leölését. Az állatokat bizonyos Bakri Eid szertartásokon esnek át és a mecsetben kell őket leölni. Hasonlóképpen, a hinduk esetében az állatok leölését Kālī istennő templomában kell végezni. De vágóhíd használata nem ajánlott.
Akárhogy is ... ha különböző szentírásokat olvasol, összezavarodsz. Az egyik szentírásban azt mondják... de van kiigazítás. Ha elmész egy felhatalmazott személyhez, ő megadja a kiigazítást. De te nem vagy képes látni. Ellentmondást … ellentmondást fogsz látni. Szóval, ''śrutayo vibhinnāḥ''. Ezért különbözőnek tekintik őket, de igazából nem különböznek egymástól. ''Śrutayo vibhinnāḥ. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnaḥ nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.'' És vannak, akik spekulálnak, az úgynevezett filozófusok, akik elméleteket és tanokat állítanak fel. Az egyik tan különbözik a másiktól. És az emberek meg vannak győződve arról, hogy egyetlen tan sem abszolút; ezért egész életükben tant tan után kutatnak, és nem fogják tudni... akárcsak a teozófusok. Tovább kutatnak, pusztán csak kutatnak. Soha nem jutottak arra a következtetésre, hogy „Itt a vége.” Ezt nem tehetik.

De a Bhagavad-gītāban ezt írja: „Itt a vége.” Kṛṣṇa azt mondja: ''mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya'' ([[HU/BG 7.7|BG 7.7]]): „Kedves Arjunám, a végső cél Én vagyok – Kṛṣṇa. Nincs semmi, ami magasabb rendű lenne Nálam.” ''Nānyad asti kiñcid dhanañjaya. Mayi sarvam idaṁ protaṁ sūtre maṇi-ganā iva:'' „Ahogy egy fonalon gyöngyök sorakoznak, úgy minden Rajtam nyugszik.”

Ha tehát különböző szentírásokat olvasunk, akkor mi is összezavarodunk, és érvelés útján nem juthatunk el a következtetéshez. ''És nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.'' És ha különböző spekulatív módszereket vagy filozófiai tanokat olvasol, azok is különböznek egymástól.

Mivel a filozófia... egy filozófus akkor nagy filozófus, ha szembe tud szállni filozófus elődeivel. ''Matam na bhinnam''. Ezért, ''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām.'' Ezért a vallásos út igazsága a feledés homályába merült. Hogyan érthetjük meg, mi a valódi Abszolút Igazság, mi a vallásos út?

Az végső utasítás a ''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). A tekintélyek nyomdokait kell követned. Bárkit tekintélynek vehetsz, de a Bhāgavatam szerint tizenkét tekintély van. Ezt is megemlíti. Ők az Istenség Legfelsőbb Személyisége által felhatalmazott személyek, és tanítványi láncolattal rendelkeznek.

A tizenkét tekintély Brahmā, Nārada, az Úr Śiva és Kumāra, Manu és az Úr Kapila, Bhīṣma és Prahlāda, Janaka és Yamarāja, valamint ez a Śukadeva Gosvāmī, aki a Śrīmad-Bhāgavatamot beszéli el, Vaiyāsaki. A Vaiyāsaki jelentése "Vyāsadeva fia". És nekik vannak tanítványi láncolataik. És ha ezt a tudást a tanítványi láncolattól kapjuk, akkor tökéletes tudásra tehetünk szert. Ez a védikus út folyamata.

A védikus út az, hogy a tudást a tekintélytől kapjuk, nem pedig az, hogy mentális spekuláció által gyártjuk a tudást. A gyártás... a gyártási folyamatod nagyon gyenge, mert tökéletlen vagy. Legalább az érzékeid, amelyekkel tudást fogsz létrehozni... érzék, vannak tudásszerző érzékek. A hallás által szerzem a tudást, és a beszéd által terjesztem a tudást. Ezek mind érzékszervi tevékenységek.

Ám az érzékeink tökéletlenek, ezért nem tudunk tudást létrehozni. A tudást a tekintélytől kell megkapnunk. Ahogyan apánktól, anyánktól kapjuk a tudást: "Ez ez." A gyermek megtanulja: "Ez egy lámpa." Az apa azt mondja: "Kedves fiam, ezt lámpának hívják", és a fiú megérti: "Ez egy lámpa." Az anya azt mondja: "Kedves fiam, ez az apád", és a fiú elfogadja: "Ez az apám." Nem végez semmilyen kutatást "Ki az apám?", mert az anya a tekintély.

Hasonlóképpen, a tökéletes tudás a tekintélytől származik. A tökéletes tudás nem spekulációból származik. Spekulációból... mennyit tudsz spekulálni? Mennyit ér a spekulációd, mivel tökéletlen vagy? Az érzékeid tökéletlenek. A csalás a szívedben honol; hibázol, illúzióban vagy. Szóval, hogyan tudsz tökéletes tudással szolgálni? Ilyen a mi hajlamunk. Senki sem fogja azt mondani, hogy "Én vagyok az első számú bolond". Mindenki azt fogja mondani, hogy "Én nagyon tanult vagyok", bár ő az első számú bolond. Ez csalás.

(szakadás) Ez a csalási hajlam tehát mindenkiben jelen van – még a (szakadás) vagy bármilyen más dologban, még a férj és a feleség között is. A férj azt gondolja: „Ó, így csaptam be a feleségemet”, a feleség pedig azt gondolja: „Ó, így csaptam be a férjemet.” A csalás folyamata bennem, benned, mindenhol jelen van, mert tökéletlenek vagyunk. Ezért nem lehet egy tökéletlen embertől tökéletes tudást szerezni. Ezért mi a tudást Kṛṣṇától kapjuk, aki se nem tökéletlen, se nem ember. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ez a folyamat.

Parīkṣit Mahārāja tehát azt kérdezi a tekintélytől, hogyan lehetne visszaszarezni azokat, akik az élet pokoli állapotában szenvednek. Śukadeva Gosvāmī válaszol:

:''na ced ihaivāpacitiṁ yathāṁhasaḥ''
:''krtasya kuryān manokta-pāṇibhiḥ''
:''dhruvaṁ sa pretya narakān upaiti''
:''ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ''
:([[HU/SB 6.1.7|SB 6.1.7]])

„Kedves királyom, az ember nem szabadulhat meg bűnös cselekedeteinek visszahatásaitól, amíg nem alkalmazza az ellenhatást kiváltó eszközöket.” Minden szentírásban szerepel egy vezeklési folyamat. Akárcsak a keresztény vallásban, ha a halál pillanatában valaki beismeri, hogy „elkövettem ezt a fajta bűnt”, feltételezhetően megbocsátást nyer.

Ehhez hasonlóan a muszlim szentírásokban is található hasonló parancs, és a hindu szentírásokban is sok ilyen parancs található. És amennyire lehetséges, különböző követők követik azokat. Nos, ugyanez a dolog nyer megerősítést itt is: „Kedves Királyom, ha valaki nem vezekel bűnös cselekedeteiért…”
A bűnös cselekedetek háromféleképpen fejtik ki hatásukat. Itt ez áll. Melyek ezek? ''Mana-ukti-pāṇibhiḥ. Mana-ukti-pāṇibhiḥ:'' az elme által, az elme tevékenységei által; és szavaink tevékenységei által; és érzékeink tevékenységei által. Háromféleképpen követhetünk el bűnös cselekedeteket. Ha arra gondolok, hogy megöllek, vagy valami kárt teszek az elmémmel, az is bűn.

És ha durva szóval bántalmazlak, az is bűn. És amikor ténylegesen erőszakot követek el, vagy teszek valamit a kezemmel vagy a lábaimmal, vagy valami hasonlóval, az mindenképpen bűn. Tehát, háromféleképpen követhetünk el bűnt: elmével, szavakkal és karmával, (azaz*) cselekedettel. Gondolkodással, érzéssel, akarattal és cselekvéssel.

Ezért a svāmī vagy gosvāmī jelentése, aki uralja az elme, a szavak és az érzékek működését. Őt hívják svāmīnak. A svāmī mestert jelent. Van egy meghatározás: "Aki uralni tudja a nyelvet, aki uralni tudja az elmét, aki uralni tudja a szavakat, aki uralni tudja a hasat, aki uralni tudja a nemi szervet, az svāmī." És ''pṛthiviṁ sa śiṣyāt:'' "Őneki joga van tanítványokat képezni az egész világon."

Tehát, amíg valaki nem képes uralni ezeket a dolgokat – a nyelvet... a nyelv feletti uralom azt jelenti, hogy a nyelv nem ehet semmit, kivéve a Kṛṣṇa-prasādamot. A nyelv nem vibrálhat semmit, kivéve a Hare Kṛṣṇát vagy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam témáit. Ebben áll az irányítás.

A nyelv irányítása nem azt jelenti, hogy lakatot teszel a nyelvedre. Indiában néha, ha elmész – annyi hamis dolog van –, ki kell vágnod a nyelvet és le kell lakatolni. Az... (homályos)... de a nyelvet nem lehet lelakatolni. A nyelv, … bármelyik, bármelyik érzékszerv tevékenységét sem tudod megállítani. Mindössze csak változatosabbá kell tenned.

Akár a szemeim. A szemeim nagyon szép dolgokat akarnak látni, nagyon szép lányokat, nagyon szép ruhákat. Nos, gyakorolj, nagyon szépen díszítsd fel a mūrtit a templomban ruhákkal, díszekkel, virágokkal, és nézd azt. Ez azt jelenti, hogy a gyönyörű dolgok látására való hajlamod kielégül, ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz. A nyelved nagyon finom dolgokat akar enni. Jól van, egyél kṛṣṇa-prasādamot. Kṛṣṇának a legfinomabb főtt ételt ajánlják fel. Így elégíted ki a nyelvedet; ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz.

A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom oly jó, hogy nincs erőszakos tiltás az érzékeket illetően. Még az érzékszerv, a nemiszerv is használható Kṛṣṇa javára. Hogyan? Ha olyan gyermekeket tudsz nemzeni, akik Kṛṣṇa-tudatosak lesznek, akkor nevelj száz, akár száz gyermeket. Különben hagyd abba a macskák és kutyák nemzését.
Egyetlen érzékszerv sincs leállítva, de Kṛṣṇa javára kell használnod. Elsétálhatsz Kṛṣṇa templomába, táncolhatsz Kṛṣṇa dalának dallamára, finom ételeket ehetsz, láthatsz nagyon szép mūrtikat, hallhatsz nagyon szép hangokat, beszélhetsz Kṛṣṇa filozófiájáról a Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alapján. Szóval, mindent Kṛṣṇa-tudatban kell tenni. Nincs megállás. Az odaadó szolgálat pedig azt jelenti, hogy megtisztítjuk az érzékeinket, és Kṛṣṇa szolgálatában állítjuk azokat szolgálatba. ''Tat-paratvena nirmalam. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). Az embernek meg kell szabadulnia minden anyagi megjelöléstől. Tisztátalanok vagyunk, mert teli vagyunk mindenféle megjelöléssel: „Ó, keresztény vagyok”, „hindu vagyok”, „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „fehér vagyok”, „fekete vagyok”. Ezek mind megjelölések. Ha pusztán csak tudod, hogy „Kṛṣṇa szolgája vagyok. Isten szolgája vagyok”, akkor megtisztultál. Sem fehér, sem fekete nem vagy, sem ez, sem az, hanem pusztán Kṛṣṇa szolgája vagy. Ha folytatod ezt a tudatosságot, akkor azonnal megtisztulsz. Nincs több szennyeződés. ''Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). És amint nagyon komolyan veszed, hogy „Én Kṛṣṇáé vagyok” – és sem a társadalomé, sem a közösségé, sem az országé, sem a nemzetközi társadalomé, sem semmié, „Én pusztán Kṛṣṇáé vagyok” –, ha ez a szilárd meggyőződés jelen van, akkor teljesen tiszta vagy: ''tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). És amikor a tiszta állapotban érzékeidet az Úr szolgálatába állítod, azt Kṛṣṇa-tudatos szolgálatnak vagy odaadó szolgálatnak nevezik. (szakadás) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke SB 06.01.07 - San Francisco

2026-05-31T16:37:25Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_SB_06.01.07_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

680910 – Lecke SB 7.1.6 - San Francisco

680910SB-SAN FRANCISCO – 1968. szeptember 10.

Prabhupāda: . . . (homályos)
om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave-namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

A tegnap esti találkozónkon... nem tegnap este, hanem tegnapelőtt este. Parīkṣit Mahārāja, Parīkṣit király, nagyon... úgy értem, együttérző, amikor a különböző pokoli helyzetekben való különböző nyomorúságos körülményekről hall. Azt kérdezi Śukadeva Gosvāmītól, hogy van-e bármilyen lehetőség a felszabadításukra.
A vaiṣṇava, az Úr bhaktája mindig arra törekszik, hogy megmentse a bukott lelkeket, akik tudatlanságuk miatt szenvednek. Mindig tudnunk kell, hogy csak a tudatlanság miatt szenvedünk. Ahogy gyakorlati tapasztalataink is vannak róla: ha a tudatlanság miatt olyasmit fogyasztok, ami nem illik az alkatomhoz, megbetegszem.

Ez a betegség tehát a tudatlanságom miatt van. Láttam Kalkuttában egy szomszédot, aki tudatlanság miatt halt meg. Túl sok pakorīt evett az egyik nap, és azokat olajban sütötték ki, másnap pedig megtámadta a kolera, és meghalt. Hasonlóképpen, bármilyen szenvedést is élünk át, az a tudatlanságunknak köszönhető.

Valójában nem a szenvedésre vagyunk teremtve. Ha Isten fiai vagyunk, aki minden kinccsel teli, miért kellene szenvednünk? Vajon egy gazdag ember fia szenved-e valaha? Ha szenved, az a tudatlansága miatt van. Hasonlóképpen, mi is szenvedünk, de a tudatlanságunk olyan erőteljes, hogy szenvedünk, ám ugyanakkor azt hisszük, hogy boldogok vagyunk. Ez a tudatlanság hatása alatt történik.

Akárcsak az az úriember, aki tegnap este beszélt velem a tévében. Azt mondta: „Jó agyunk van, és használjuk is. Ez jobb a boldogságunk előmozdítása érdekében. Miért a Hare Kṛṣṇa?” Az ő gondolata az volt, világosan megmondta nekem, „Ha a Hare Kṛṣṇa olyan hatalmas, akkor miért olyan szegény India, és miért szenvednek az emberek?”

Nos, én így válaszoltam: „Azt hiszed, hogy a problémáid megoldódtak, mert tucatnyi vagy több száz tucat felhőkarcolód van? A(z) (említett*) probléma itt is fennáll. Nem állja, hogy mert Amerika anyagilag fejlett, ezért, ’ó, mentes minden szenvedéstől.’ Miért van annyi kórház? Miért van annyi elmegyógyintézet? Miért van ez a hippik zűrzavara? Miért háborgatják mindig a fiatal fiúkat a sorozóbizottság miatt? Nos, hogyan mondhatod, hogy az amerikaiak mentesek minden szenvedéstől?”

Ez tudatlanság. A szenvedések jelen vannak, itt vagy Indiában vagy a pokolban vagy a mennyben – bárhol ebben az anyagi világban a szenvedés jelen van. Az emberek azonban annyira ostobák, hogy pusztán egy szép autó vagy egy felhőkarcoló birtoklása miatt azt hiszik, hogy „Minden problémám megoldódott”. Nem tudják, hogy „Ez az élet csak egy villanás. Örökkévaló vagyok.”

Tegyük fel, hogy amerikai születésem miatt kényelmes helyzetben vagyok. Meddig maradok amerikai? Mondjuk, ötven vagy száz évig. Ennyi. Aztán kész; hagyd el a felhőkarcolót. Dobd el az autódat. Menj a temetőbe. És akkor, milyen lesz a következő élet? Azt nem tudom. Azt nem tudom. Az élet folyamatos. ''Vāsāṁsi jīrnāṇi yathā vihāya'' ([[HU/BG 2.22|BG 2.22]]).

Ruhát váltok. Tegyük fel, hogy nagyon szép, jó ruhám van, amerikai testem, nagyon világos arcbőröm, kényelmes életem van, és mindezek a dolgok. Jól van. De gondolsz-e arra, milyen lesz a következő ruhád? Biztos... biztos vagy-e benne, hogy újra amerikai leszel? Ki tudja megmondani? Van-e olyan tudós, van-e olyan asztrológus, aki meg tudja mondani: "Igen"? Nincs. Senki sem tudja megmondani.

A śāstra viszont meg tudja mondani. A śāstra a hiteles szentírásokat jelenti. A minap jellemeztük a Kali-yuga tüneteit. Oly sok mindent megjósoltak ötezer évvel ezelőtt, és ezek valóra válnak ebben a korban. Itt egy apró példa: ''lāvaṇyaṁ keśa-dhāraṇam'' ([[HU/SB 12.2.6|SB 12.2.6]]). Ebben a korban az emberek azt fogják gondolni, hogy hosszú haj viselésével szépek lettek. Ez áll a Bhāgavatamban. Egy nagyon apró példa. Oly sok más dolog is van. Ötezer évvel ezelőtt a Bhāgavatamban megjósolták, hogy ebben a korban az emberek szeretnek majd hosszú hajat viselni, hogy szépek legyenek.

Ez a śāstra. A śāstra iránymutatást jelent – múlt, jelen és jövő tekintetében is. Minden benne van. Ezért kell a védikus irodalmat konzultálnunk. Tökéletes. Hibáktól és csalásoktól mentes. Ez a śāstra. A Śrīmad-Bhāgavatamban az Úr Buddha születésére is találunk utalást. Isten inkarnációinak jegyzékében az áll, hogy ''buddha-nāmnāñjana-sutaḥ kīkaṭeṣu bhaviṣyati'' ([[HU/SB 1.3.24|SB 1.3.24]]).

A bhaviṣyati jövő időt jelent. A kezdetén, közvetlenül e korszak kezdete után, kīkaṭeṣu, Gayā tartományban... ha Indiába mész, látni fogod, hogy még mindig van egy Gayā néven ismert hely Patna tartományban, vagyis Biharban. És az Úr Buddha az országnak abban a részében növekedett. És itt jelzi, hogy kīkaṭeṣu bhaviṣyati, "a jövőben".

És az anyja nevét is említik: añjana-sutaḥ. Az Úr Buddha anyjának a neve Añjana volt. Buddha hindu volt, kṣatriya, herceg. Szóval, ott minden le van írva. Hasonlóképpen, a Kali-yuga végén bekövetkező inkarnációt is megemlíti a Bhāgavatam. Ez 400 000 évvel ezután fog bekövetkezni. Ugyanakkor az Ő apja neve, az inkarnáció neve és a hely, ahová alászáll, ugyancsak le van írva a Śrīmad-Bhāgavatamban.

Ezt hívják śāstrának. A śāstra azt jelenti, hogy konzultálhatsz vele. Ahogy szótárakat, enciklopédiákat, sok hiteles könyvet konzultálsz a tudomány megértéséhez, hasonlóképpen, ha (a śāstrával*) konzultálsz, minden információhoz hozzájutsz. A Śrīmad-Bhāgavatamban tehát minden le van írva: „Ha így cselekszel, ilyennek fogsz megszületni. Ha úgy cselekszel, olyannak fogsz megszületni.”

És a Śrīmad Bhagavad-gītāban általánosságban így van megadva: ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]). Azok, akik a jóság kötőerejében vannak... három kötőerő létezik ebben az anyagi világban: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje és a tudatlanság kötőereje. A Bhagavad-gītāban tehát az áll, hogy ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ:'' azok, akik a jóság minőségét ápolják, az élet magasabb szintjére léphetnek a felsőbb bolygórendszerben. Ūrdhvam. Az ūrdhvam jelentése magasabb. ''Ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ. És madhye tiṣṭhanti rājasāḥ.'' A rājasāḥ azokat jelenti, akik a szenvedély kötőerejében vannak. Vagy ezen a bolygón maradnak, vagy néhányan közülük felemelkedhetnek a mennyei bolygóra. A mennyei bolygó szintén az univerzum közepén van. ''És adho gacchanti tāmasāḥ jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ. Jaghanya'' – nagyon utálatos személyek. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ.'' Akik nemcsak tudatlanságban vannak... a tudatlanság miatt, azok utálatos feltételek között maradnak. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthā adho gacchanti tāmasāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]): lesűlyednek, akár állati életbe is. Szóval, konzultálnunk kell, és ennek megfelelően kell alakítanunk az életünket.

A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy a jóság kötőereje felett áll. A jóság jellemzője egy igazi brāhmaṇában nyilvánul meg. Mi ez a jellemző? Ő igazmondó. Az első dolog a satya. A satya igazmondót jelent. Egy brāhmaṇának még az ellenségének is az igazat kell mondania. Mindenki elrejti titkát az ellenség előtt, de az igazmondás azt jelenti, hogy semmit sem rejt el még az ellensége előtt sem. Ez bráhminikus tulajdonság.

Satya-śama, az érzékek uralása, az elme uralása. Dama, az érzékek uralása. ''Satya-sama-dama-śaucam,'' mindig tiszta, naponta háromszor fürdik. Antar-bahiḥ: külsőleg szappannal és más anyagokkal mosakodni, hogy tisztán tartsa magát, és belsőleg mindig Kṛṣṇára gondolni – ez a tisztaság.

''Satya-sama-śaucam ārjavam'', egyszerűség. Nem belemenni az élet mesterséges szükségleteibe. Egyszerű élet: egyszerű élet, magasztos gondolkodás – egyszerűség. És titikṣa, tolerancia. Mert ez a világ nyomorúságos. Ha zavarodottá tesz minket e világ nyomorúsága, ó, egy pillanatig sem lesztek képesek élni, mert ez az élet, az anyagi élet tele van nyomorúsággal. Toleránssá kell tehát válnotok.

Amikor Kṛṣṇa Arjunát a lélek örökkévalóságáról oktatta, Arjuna megértette azt. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, teljesen értem, hogy a lélek örök. Még ha a tanítómat és a nagyapámat meg is ölik, testileg ölik meg, de örökkévalók. Értem. De azt hiszed, ha a testvérem, a nagyapám vagy a tanítóm, akivel olyan szoros kapcsolatban állok, meghalnak, vajon nem lennék boldog... ööö, vajon boldog lennék?”

Kṛṣṇa így válaszolt: „Igen. Nem lennél boldog. Bár tudod, hogy a fiad örökkévaló, nem hal meg, a testét cseréli le... elméleti tudás vagy megértés által tudod. De ki az ebben a világban, aki ne sírna, amikor a fia meghal? Sírni fog. De ez a sírás nem olyan, mint egy laikus sírása. Tudja, hogy »Az én...« ez szokásból van. Ez szokásból van.”

Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā: ''mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ'' ([[HU/BG 2.14|BG 2.14]]). A bőrünk miatt érzünk meleget és fázunk is. Ez nem jelenti azt, hogy mivel... nyáron melegünk van, ezért nem megyünk oda a tűzhöz és nem főzzük meg az ételünket. Mindenki végzi a kötelességét. Ez a tolerancia. Még ha nagyon meleg is van a konyhában, és ha nyár van is, folyik az izzadság, senki ne hanyagolja a főzést. Az embernek teljesítenie kell a kötelességét. Kṛṣṇa tehát azt tanácsolta Arjunának, hogy ''tāṁs titikṣasva bhārata:'' „Kedves Arjunám, még ha van is bizonyos fájdalom az anyagi világ nyomorúságos állapota miatt, el kell azt viselnünk.”

Akárcsak egy beteg, ő is a betegség számos tünetétől szenved. Az orvos gyógyszert ad neki. Jól bánnak vele, de a szenvedése jelen van. És akkor? Mire fog gondolni a beteg? Tűrnie kell, el kell viselnie, mert tudja, hogy „Hamarosan meggyógyulok. A kezelés adott, szenvednem kell valamennyit.”

Hasonlóképpen, a célunk az kell legyen, hogyan juthatunk ki az anyagi lét nyomorúságos állapotából. És erre a célra fel kell készülnünk. A legjobb és legegyszerűbb módszer pedig ez a Kṛṣṇa-tudat. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, táncolj eksztázisban, a megtisztulás folyamatába kerülsz. Énekelj, táncolj szépen, élvezd. Csak nézd, milyen szép és a legegyszerűbb folyamatot adta nekünk az Úr Caitanya. Ő tanítja Saját maga. És azonnal részt vehetsz benne. Ha...

Nincsenek előfeltételek. Nem kell képezned magad. Amikor valaki a Vedāntát tanulmányozza, nagyon meg kell terhelnie az agyát, meg kell tanulnia a szanszkritot, meg kell tanulnia a logika és a filozófia bonyolult dolgait és sok minden mást.

Itt nincs szükség semmire. Úgy jössz ide, ahogy vagy, bármi is legyél, és csatlakozol ehhez az énekléshez és tánchoz – a megtisztulási folyamatod azonnal kezdetét veszi. Azonnal. És ha folytatod, akkor megtisztulsz. ''Ceto-darpaṇa-mārjanam'' (CC Antya 20.12). Amint megtisztultál... a megtisztulás a szíved megtisztítását jelenti, ennyi az egész. Minden szennyes dolog a szívünkben van. A testi piszkos dolgok, ha egyszer megmosod, mind eltűnnek. De nagyon nehéz eltávolítani a szívben lévő piszkos dolgokat. Ehhez megtisztulás szükséges.

Ez a folyamat tehát, a Hare Kṛṣṇa éneklése, a szíved megtisztításával kezdődik. Nos, a tévés férfi azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Lehetséges. Lehet, hogy valaki nem érti. Akárcsak a gyerek, ő sem tudja, hogyan jött létre. Én tudom. Gyerekkoromban megkérdeztem anyámat: "Kedves anyám, hogyan jöttem ki a hasadból?" Még mindig emlékszem. Szóval, anyám megmutatta nekem a köldökét: "Te ebből a köldökből jöttél ki." Szóval, egy gyerek nem képes megérteni, de amikor felnő, mindent megért.

Hogyan működik tehát a Kṛṣṇa-tudat, hogyan tisztítja meg ez a transzcendentális hang a szívedet, lehet, hogy eleinte nem érted, de ha magadévá teszed és gyakorlod, akkor megérted. Akkor megértheted. És a Vedānta-sūtrában azt mondják: ''śabdāt anāvṛttiḥ''. Ahogy a hangból jött létre az egész anyagi lét, úgy a hang segítségével vissza is térhetsz a lelki létbe.

Szóval, ez a hangrezgés... az oṁkāra is ugyanaz a hang, mint... oṁ, de ez könnyebb, a Hare Kṛṣṇa. Az oṁ vibrálásával nem lehet ilyen eksztázist elérni, de mivel a legnagyobb tekintély, az Úr Caitanya énekelte ezt, különleges erővel bír. ''Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). Az írások azt jelzik, hogy a nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk. ''Tarko apratiṣṭham''. Pusztán érveléssel nem juthatsz el a helyes következtetéshez. Lehetsz nagyon jó logika szakértő, és tudhatsz nagyon szépen érvelni, de egy másik ember, lehet, hogy nagyobb logika szakértő nálad; ő semmissé teheti az összes érvedet. Van rá lehetőség. Szóval, ''tarko apratiṣṭhaḥ''.

Ezért pusztán érveléssel és logikai következtetéssel nem közelítheted meg az Abszolút Igazságot, vagyis a tényleges igazságot. ''Tarko apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ'' (CC Madhya 17.186). És ha magad konzultálsz a szentírásokkal... a Bhagavad-gītāt, ha magad olvasod, bizonyos fajta benyomást szerzel, és ha egy hiteles személytől hallasz magyarázatot, másfajta benyomásra teszel szert. A könyv ugyanaz, de ha hiteles személyektől hallasz magyarázatot, jobb benyomás ér, jobb megértésre teszel szert. Oly sok ilyen példa van. ''Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ.''

Nos, sok szentírás van a világon. A hinduknak ott vannak a Védák; a keresztényeknek a Biblia; a muszlimoknak a Korán. Ha elolvasod ezeket a szentírásokat, néhány ellentmondást fogsz találni. Akárcsak az állatölés. Az állatölés többé-kevésbé minden szentírásban megtalálható, korlátozott vagy nem korlátozott.
Nincs olyan, hogy nem korlátozott; korlátozott. Még a Korán is tiltja az állatok leölését. Az állatokat bizonyos Bakri Eid szertartásokon esnek át és a mecsetben kell őket leölni. Hasonlóképpen, a hinduk esetében az állatok leölését Kālī istennő templomában kell végezni. De vágóhíd használata nem ajánlott.
Akárhogy is ... ha különböző szentírásokat olvasol, összezavarodsz. Az egyik szentírásban azt mondják... de van kiigazítás. Ha elmész egy felhatalmazott személyhez, ő megadja a kiigazítást. De te nem vagy képes látni. Ellentmondást … ellentmondást fogsz látni. Szóval, ''śrutayo vibhinnāḥ''. Ezért különbözőnek tekintik őket, de igazából nem különböznek egymástól. ''Śrutayo vibhinnāḥ. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnaḥ nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.'' És vannak, akik spekulálnak, az úgynevezett filozófusok, akik elméleteket és tanokat állítanak fel. Az egyik tan különbözik a másiktól. És az emberek meg vannak győződve arról, hogy egyetlen tan sem abszolút; ezért egész életükben tant tan után kutatnak, és nem fogják tudni... akárcsak a teozófusok. Tovább kutatnak, pusztán csak kutatnak. Soha nem jutottak arra a következtetésre, hogy „Itt a vége.” Ezt nem tehetik.

De a Bhagavad-gītāban ezt írja: „Itt a vége.” Kṛṣṇa azt mondja: ''mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya'' ([[HU/BG 7.7|BG 7.7]]): „Kedves Arjunám, a végső cél Én vagyok – Kṛṣṇa. Nincs semmi, ami magasabb rendű lenne Nálam.” ''Nānyad asti kiñcid dhanañjaya. Mayi sarvam idaṁ protaṁ sūtre maṇi-ganā iva:'' „Ahogy egy fonalon gyöngyök sorakoznak, úgy minden Rajtam nyugszik.”

Ha tehát különböző szentírásokat olvasunk, akkor mi is összezavarodunk, és érvelés útján nem juthatunk el a következtetéshez. ''És nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.'' És ha különböző spekulatív módszereket vagy filozófiai tanokat olvasol, azok is különböznek egymástól.

Mivel a filozófia... egy filozófus akkor nagy filozófus, ha szembe tud szállni filozófus elődeivel. ''Matam na bhinnam''. Ezért, ''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām.'' Ezért a vallásos út igazsága a feledés homályába merült. Hogyan érthetjük meg, mi a valódi Abszolút Igazság, mi a vallásos út?

Az végső utasítás a ''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). A tekintélyek nyomdokait kell követned. Bárkit tekintélynek vehetsz, de a Bhāgavatam szerint tizenkét tekintély van. Ezt is megemlíti. Ők az Istenség Legfelsőbb Személyisége által felhatalmazott személyek, és tanítványi láncolattal rendelkeznek.

A tizenkét tekintély Brahmā, Nārada, az Úr Śiva és Kumāra, Manu és az Úr Kapila, Bhīṣma és Prahlāda, Janaka és Yamarāja, valamint ez a Śukadeva Gosvāmī, aki a Śrīmad-Bhāgavatamot beszéli el, Vaiyāsaki. A Vaiyāsaki jelentése "Vyāsadeva fia". És nekik vannak tanítványi láncolataik. És ha ezt a tudást a tanítványi láncolattól kapjuk, akkor tökéletes tudásra tehetünk szert. Ez a védikus út folyamata.

A védikus út az, hogy a tudást a tekintélytől kapjuk, nem pedig az, hogy mentális spekuláció által gyártjuk a tudást. A gyártás... a gyártási folyamatod nagyon gyenge, mert tökéletlen vagy. Legalább az érzékeid, amelyekkel tudást fogsz létrehozni... érzék, vannak tudásszerző érzékek. A hallás által szerzem a tudást, és a beszéd által terjesztem a tudást. Ezek mind érzékszervi tevékenységek.

Ám az érzékeink tökéletlenek, ezért nem tudunk tudást létrehozni. A tudást a tekintélytől kell megkapnunk. Ahogyan apánktól, anyánktól kapjuk a tudást: "Ez ez." A gyermek megtanulja: "Ez egy lámpa." Az apa azt mondja: "Kedves fiam, ezt lámpának hívják", és a fiú megérti: "Ez egy lámpa." Az anya azt mondja: "Kedves fiam, ez az apád", és a fiú elfogadja: "Ez az apám." Nem végez semmilyen kutatást "Ki az apám?", mert az anya a tekintély.

Hasonlóképpen, a tökéletes tudás a tekintélytől származik. A tökéletes tudás nem spekulációból származik. Spekulációból... mennyit tudsz spekulálni? Mennyit ér a spekulációd, mivel tökéletlen vagy? Az érzékeid tökéletlenek. A csalás a szívedben honol; hibázol, illúzióban vagy. Szóval, hogyan tudsz tökéletes tudással szolgálni? Ilyen a mi hajlamunk. Senki sem fogja azt mondani, hogy "Én vagyok az első számú bolond". Mindenki azt fogja mondani, hogy "Én nagyon tanult vagyok", bár ő az első számú bolond. Ez csalás.

(szakadás) Ez a csalási hajlam tehát mindenkiben jelen van – még a (szakadás) vagy bármilyen más dologban, még a férj és a feleség között is. A férj azt gondolja: „Ó, így csaptam be a feleségemet”, a feleség pedig azt gondolja: „Ó, így csaptam be a férjemet.” A csalás folyamata bennem, benned, mindenhol jelen van, mert tökéletlenek vagyunk. Ezért nem lehet egy tökéletlen embertől tökéletes tudást szerezni. Ezért mi a tudást Kṛṣṇától kapjuk, aki se nem tökéletlen, se nem ember. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ez a folyamat.

Parīkṣit Mahārāja tehát azt kérdezi a tekintélytől, hogyan lehetne visszaszarezni azokat, akik az élet pokoli állapotában szenvednek. Śukadeva Gosvāmī válaszol:

:''na ced ihaivāpacitiṁ yathāṁhasaḥ''
:''krtasya kuryān manokta-pāṇibhiḥ''
:''dhruvaṁ sa pretya narakān upaiti''
:''ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ''
:([[HU/SB 6.1.7|SB 6.1.7]])

„Kedves királyom, az ember nem szabadulhat meg bűnös cselekedeteinek visszahatásaitól, amíg nem alkalmazza az ellenhatást kiváltó eszközöket.” Minden szentírásban szerepel egy vezeklési folyamat. Akárcsak a keresztény vallásban, ha a halál pillanatában valaki beismeri, hogy „elkövettem ezt a fajta bűnt”, feltételezhetően megbocsátást nyer.

Ehhez hasonlóan a muszlim szentírásokban is található hasonló parancs, és a hindu szentírásokban is sok ilyen parancs található. És amennyire lehetséges, különböző követők követik azokat. Nos, ugyanez a dolog nyer megerősítést itt is: „Kedves Királyom, ha valaki nem vezekel bűnös cselekedeteiért…”
A bűnös cselekedetek háromféleképpen fejtik ki hatásukat. Itt ez áll. Melyek ezek? ''Mana-ukti-pāṇibhiḥ. Mana-ukti-pāṇibhiḥ:'' az elme által, az elme tevékenységei által; és szavaink tevékenységei által; és érzékeink tevékenységei által. Háromféleképpen követhetünk el bűnös cselekedeteket. Ha arra gondolok, hogy megöllek, vagy valami kárt teszek az elmémmel, az is bűn.

És ha durva szóval bántalmazlak, az is bűn. És amikor ténylegesen erőszakot követek el, vagy teszek valamit a kezemmel vagy a lábaimmal, vagy valami hasonlóval, az mindenképpen bűn. Tehát, háromféleképpen követhetünk el bűnt: elmével, szavakkal és karmával, (azaz*) cselekedettel. Gondolkodással, érzéssel, akarattal és cselekvéssel.

Ezért a svāmī vagy gosvāmī jelentése, aki uralja az elme, a szavak és az érzékek működését. Őt hívják svāmīnak. A svāmī mestert jelent. Van egy meghatározás: "Aki uralni tudja a nyelvet, aki uralni tudja az elmét, aki uralni tudja a szavakat, aki uralni tudja a hasat, aki uralni tudja a nemi szervet, az svāmī." És ''pṛthiviṁ sa śiṣyāt:'' "Őneki joga van tanítványokat képezni az egész világon."

Tehát, amíg valaki nem képes uralni ezeket a dolgokat – a nyelvet... a nyelv feletti uralom azt jelenti, hogy a nyelv nem ehet semmit, kivéve a Kṛṣṇa-prasādamot. A nyelv nem vibrálhat semmit, kivéve a Hare Kṛṣṇát vagy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam témáit. Ebben áll az irányítás.

A nyelv irányítása nem azt jelenti, hogy lakatot teszel a nyelvedre. Indiában néha, ha elmész – annyi hamis dolog van –, ki kell vágnod a nyelvet és le kell lakatolni. Az... (homályos)... de a nyelvet nem lehet lelakatolni. A nyelv, … bármelyik, bármelyik érzékszerv tevékenységét sem tudod megállítani. Mindössze csak változatosabbá kell tenned.

Akár a szemeim. A szemeim nagyon szép dolgokat akarnak látni, nagyon szép lányokat, nagyon szép ruhákat. Nos, gyakorolj, nagyon szépen díszítsd fel a mūrtit a templomban ruhákkal, díszekkel, virágokkal, és nézd azt. Ez azt jelenti, hogy a gyönyörű dolgok látására való hajlamod kielégül, ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz. A nyelved nagyon finom dolgokat akar enni. Jól van, egyél kṛṣṇa-prasādamot. Kṛṣṇának a legfinomabb főtt ételt ajánlják fel. Így elégíted ki a nyelvedet; ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz.

A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom oly jó, hogy nincs erőszakos tiltás az érzékeket illetően. Még az érzékszerv, a nemiszerv is használható Kṛṣṇa javára. Hogyan? Ha olyan gyermekeket tudsz nemzeni, akik Kṛṣṇa-tudatosak lesznek, akkor nevelj száz, akár száz gyermeket. Különben hagyd abba a macskák és kutyák nemzését.
Egyetlen érzékszerv sincs leállítva, de Kṛṣṇa javára kell használnod. Elsétálhatsz Kṛṣṇa templomába, táncolhatsz Kṛṣṇa dalának dallamára, finom ételeket ehetsz, láthatsz nagyon szép mūrtikat, hallhatsz nagyon szép hangokat, beszélhetsz Kṛṣṇa filozófiájáról a Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alapján. Szóval, mindent Kṛṣṇa-tudatban kell tenni. Nincs megállás. Az odaadó szolgálat pedig azt jelenti, hogy megtisztítjuk az érzékeinket, és Kṛṣṇa szolgálatában állítjuk azokat szolgálatba. ''Tat-paratvena nirmalam. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). Az embernek meg kell szabadulnia minden anyagi megjelöléstől. Tisztátalanok vagyunk, mert teli vagyunk mindenféle megjelöléssel: „Ó, keresztény vagyok”, „hindu vagyok”, „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „fehér vagyok”, „fekete vagyok”. Ezek mind megjelölések. Ha pusztán csak tudod, hogy „Kṛṣṇa szolgája vagyok. Isten szolgája vagyok”, akkor megtisztultál. Sem fehér, sem fekete nem vagy, sem ez, sem az, hanem pusztán Kṛṣṇa szolgája vagy. Ha folytatod ezt a tudatosságot, akkor azonnal megtisztulsz. Nincs több szennyeződés. ''Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). És amint nagyon komolyan veszed, hogy „Én Kṛṣṇáé vagyok” – és sem a társadalomé, sem a közösségé, sem az országé, sem a nemzetközi társadalomé, sem semmié, „Én pusztán Kṛṣṇáé vagyok” –, ha ez a szilárd meggyőződés jelen van, akkor teljesen tiszta vagy: ''tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). És amikor a tiszta állapotban érzékeidet az Úr szolgálatába állítod, azt Kṛṣṇa-tudatos szolgálatnak vagy odaadó szolgálatnak nevezik. (szakadás) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke SB 06.01.07 - San Francisco

2026-05-31T16:34:17Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_SB_06.01.07_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

680910 – Lecke SB 7.1.6 - San Francisco

680910SB-SAN FRANCISCO – 1968. szeptember 10.

Prabhupāda: . . . (homályos)
om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave-namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
A tegnap esti találkozónkon... nem tegnap este, hanem tegnapelőtt este. Parīkṣit Mahārāja, Parīkṣit király, nagyon... úgy értem, együttérző, amikor a különböző pokoli helyzetekben való különböző nyomorúságos körülményekről hall. Azt kérdezi Śukadeva Gosvāmītól, hogy van-e bármilyen lehetőség a felszabadításukra.
A vaiṣṇava, az Úr bhaktája mindig arra törekszik, hogy megmentse a bukott lelkeket, akik tudatlanságuk miatt szenvednek. Mindig tudnunk kell, hogy csak a tudatlanság miatt szenvedünk. Ahogy gyakorlati tapasztalataink is vannak róla: ha a tudatlanság miatt olyasmit fogyasztok, ami nem illik az alkatomhoz, megbetegszem.
Ez a betegség tehát a tudatlanságom miatt van. Láttam Kalkuttában egy szomszédot, aki tudatlanság miatt halt meg. Túl sok pakorīt evett az egyik nap, és azokat olajban sütötték ki, másnap pedig megtámadta a kolera, és meghalt. Hasonlóképpen, bármilyen szenvedést is élünk át, az a tudatlanságunknak köszönhető.
Valójában nem a szenvedésre vagyunk teremtve. Ha Isten fiai vagyunk, aki minden kinccsel teli, miért kellene szenvednünk? Vajon egy gazdag ember fia szenved-e valaha? Ha szenved, az a tudatlansága miatt van. Hasonlóképpen, mi is szenvedünk, de a tudatlanságunk olyan erőteljes, hogy szenvedünk, ám ugyanakkor azt hisszük, hogy boldogok vagyunk. Ez a tudatlanság hatása alatt történik.
Akárcsak az az úriember, aki tegnap este beszélt velem a tévében. Azt mondta: „Jó agyunk van, és használjuk is. Ez jobb a boldogságunk előmozdítása érdekében. Miért a Hare Kṛṣṇa?” Az ő gondolata az volt, világosan megmondta nekem, „Ha a Hare Kṛṣṇa olyan hatalmas, akkor miért olyan szegény India, és miért szenvednek az emberek?”
Nos, én így válaszoltam: „Azt hiszed, hogy a problémáid megoldódtak, mert tucatnyi vagy több száz tucat felhőkarcolód van? A(z) (említett*) probléma itt is fennáll. Nem állja, hogy mert Amerika anyagilag fejlett, ezért, ’ó, mentes minden szenvedéstől.’ Miért van annyi kórház? Miért van annyi elmegyógyintézet? Miért van ez a hippik zűrzavara? Miért háborgatják mindig a fiatal fiúkat a sorozóbizottság miatt? Nos, hogyan mondhatod, hogy az amerikaiak mentesek minden szenvedéstől?”
Ez tudatlanság. A szenvedések jelen vannak, itt vagy Indiában vagy a pokolban vagy a mennyben – bárhol ebben az anyagi világban a szenvedés jelen van. Az emberek azonban annyira ostobák, hogy pusztán egy szép autó vagy egy felhőkarcoló birtoklása miatt azt hiszik, hogy „Minden problémám megoldódott”. Nem tudják, hogy „Ez az élet csak egy villanás. Örökkévaló vagyok.”
Tegyük fel, hogy amerikai születésem miatt kényelmes helyzetben vagyok. Meddig maradok amerikai? Mondjuk, ötven vagy száz évig. Ennyi. Aztán kész; hagyd el a felhőkarcolót. Dobd el az autódat. Menj a temetőbe. És akkor, milyen lesz a következő élet? Azt nem tudom. Azt nem tudom. Az élet folyamatos. ''Vāsāṁsi jīrnāṇi yathā vihāya'' ([[HU/BG 2.22|BG 2.22]]).
Ruhát váltok. Tegyük fel, hogy nagyon szép, jó ruhám van, amerikai testem, nagyon világos arcbőröm, kényelmes életem van, és mindezek a dolgok. Jól van. De gondolsz-e arra, milyen lesz a következő ruhád? Biztos... biztos vagy-e benne, hogy újra amerikai leszel? Ki tudja megmondani? Van-e olyan tudós, van-e olyan asztrológus, aki meg tudja mondani: "Igen"? Nincs. Senki sem tudja megmondani.
A śāstra viszont meg tudja mondani. A śāstra a hiteles szentírásokat jelenti. A minap jellemeztük a Kali-yuga tüneteit. Oly sok mindent megjósoltak ötezer évvel ezelőtt, és ezek valóra válnak ebben a korban. Itt egy apró példa: ''lāvaṇyaṁ keśa-dhāraṇam'' ([[HU/SB 12.2.6|SB 12.2.6]]). Ebben a korban az emberek azt fogják gondolni, hogy hosszú haj viselésével szépek lettek. Ez áll a Bhāgavatamban. Egy nagyon apró példa. Oly sok más dolog is van. Ötezer évvel ezelőtt a Bhāgavatamban megjósolták, hogy ebben a korban az emberek szeretnek majd hosszú hajat viselni, hogy szépek legyenek.
Ez a śāstra. A śāstra iránymutatást jelent – múlt, jelen és jövő tekintetében is. Minden benne van. Ezért kell a védikus irodalmat konzultálnunk. Tökéletes. Hibáktól és csalásoktól mentes. Ez a śāstra. A Śrīmad-Bhāgavatamban az Úr Buddha születésére is találunk utalást. Isten inkarnációinak jegyzékében az áll, hogy ''buddha-nāmnāñjana-sutaḥ kīkaṭeṣu bhaviṣyati'' ([[HU/SB 1.3.24|SB 1.3.24]]).
A bhaviṣyati jövő időt jelent. A kezdetén, közvetlenül e korszak kezdete után, kīkaṭeṣu, Gayā tartományban... ha Indiába mész, látni fogod, hogy még mindig van egy Gayā néven ismert hely Patna tartományban, vagyis Biharban. És az Úr Buddha az országnak abban a részében növekedett. És itt jelzi, hogy kīkaṭeṣu bhaviṣyati, "a jövőben".
És az anyja nevét is említik: añjana-sutaḥ. Az Úr Buddha anyjának a neve Añjana volt. Buddha hindu volt, kṣatriya, herceg. Szóval, ott minden le van írva. Hasonlóképpen, a Kali-yuga végén bekövetkező inkarnációt is megemlíti a Bhāgavatam. Ez 400 000 évvel ezután fog bekövetkezni. Ugyanakkor az Ő apja neve, az inkarnáció neve és a hely, ahová alászáll, ugyancsak le van írva a Śrīmad-Bhāgavatamban.
Ezt hívják śāstrának. A śāstra azt jelenti, hogy konzultálhatsz vele. Ahogy szótárakat, enciklopédiákat, sok hiteles könyvet konzultálsz a tudomány megértéséhez, hasonlóképpen, ha (a śāstrával*) konzultálsz, minden információhoz hozzájutsz. A Śrīmad-Bhāgavatamban tehát minden le van írva: „Ha így cselekszel, ilyennek fogsz megszületni. Ha úgy cselekszel, olyannak fogsz megszületni.”
És a Śrīmad Bhagavad-gītāban általánosságban így van megadva: ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]). Azok, akik a jóság kötőerejében vannak... három kötőerő létezik ebben az anyagi világban: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje és a tudatlanság kötőereje. A Bhagavad-gītāban tehát az áll, hogy ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ:'' azok, akik a jóság minőségét ápolják, az élet magasabb szintjére léphetnek a felsőbb bolygórendszerben. Ūrdhvam. Az ūrdhvam jelentése magasabb. ''Ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ. És madhye tiṣṭhanti rājasāḥ.'' A rājasāḥ azokat jelenti, akik a szenvedély kötőerejében vannak. Vagy ezen a bolygón maradnak, vagy néhányan közülük felemelkedhetnek a mennyei bolygóra. A mennyei bolygó szintén az univerzum közepén van. ''És adho gacchanti tāmasāḥ jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ. Jaghanya'' – nagyon utálatos személyek. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ.'' Akik nemcsak tudatlanságban vannak... a tudatlanság miatt, azok utálatos feltételek között maradnak. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthā adho gacchanti tāmasāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]): lesűlyednek, akár állati életbe is. Szóval, konzultálnunk kell, és ennek megfelelően kell alakítanunk az életünket.
A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy a jóság kötőereje felett áll. A jóság jellemzője egy igazi brāhmaṇában nyilvánul meg. Mi ez a jellemző? Ő igazmondó. Az első dolog a satya. A satya igazmondót jelent. Egy brāhmaṇának még az ellenségének is az igazat kell mondania. Mindenki elrejti titkát az ellenség előtt, de az igazmondás azt jelenti, hogy semmit sem rejt el még az ellensége előtt sem. Ez bráhminikus tulajdonság.
Satya-śama, az érzékek uralása, az elme uralása. Dama, az érzékek uralása. ''Satya-sama-dama-śaucam,'' mindig tiszta, naponta háromszor fürdik. Antar-bahiḥ: külsőleg szappannal és más anyagokkal mosakodni, hogy tisztán tartsa magát, és belsőleg mindig Kṛṣṇára gondolni – ez a tisztaság.
''Satya-sama-śaucam ārjavam'', egyszerűség. Nem belemenni az élet mesterséges szükségleteibe. Egyszerű élet: egyszerű élet, magasztos gondolkodás – egyszerűség. És titikṣa, tolerancia. Mert ez a világ nyomorúságos. Ha zavarodottá tesz minket e világ nyomorúsága, ó, egy pillanatig sem lesztek képesek élni, mert ez az élet, az anyagi élet tele van nyomorúsággal. Toleránssá kell tehát válnotok.
Amikor Kṛṣṇa Arjunát a lélek örökkévalóságáról oktatta, Arjuna megértette azt. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, teljesen értem, hogy a lélek örök. Még ha a tanítómat és a nagyapámat meg is ölik, testileg ölik meg, de örökkévalók. Értem. De azt hiszed, ha a testvérem, a nagyapám vagy a tanítóm, akivel olyan szoros kapcsolatban állok, meghalnak, vajon nem lennék boldog... ööö, vajon boldog lennék?”
Kṛṣṇa így válaszolt: „Igen. Nem lennél boldog. Bár tudod, hogy a fiad örökkévaló, nem hal meg, a testét cseréli le... elméleti tudás vagy megértés által tudod. De ki az ebben a világban, aki ne sírna, amikor a fia meghal? Sírni fog. De ez a sírás nem olyan, mint egy laikus sírása. Tudja, hogy »Az én...« ez szokásból van. Ez szokásból van.”
Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā: ''mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ'' ([[HU/BG 2.14|BG 2.14]]). A bőrünk miatt érzünk meleget és fázunk is. Ez nem jelenti azt, hogy mivel... nyáron melegünk van, ezért nem megyünk oda a tűzhöz és nem főzzük meg az ételünket. Mindenki végzi a kötelességét. Ez a tolerancia. Még ha nagyon meleg is van a konyhában, és ha nyár van is, folyik az izzadság, senki ne hanyagolja a főzést. Az embernek teljesítenie kell a kötelességét. Kṛṣṇa tehát azt tanácsolta Arjunának, hogy ''tāṁs titikṣasva bhārata:'' „Kedves Arjunám, még ha van is bizonyos fájdalom az anyagi világ nyomorúságos állapota miatt, el kell azt viselnünk.”
Akárcsak egy beteg, ő is a betegség számos tünetétől szenved. Az orvos gyógyszert ad neki. Jól bánnak vele, de a szenvedése jelen van. És akkor? Mire fog gondolni a beteg? Tűrnie kell, el kell viselnie, mert tudja, hogy „Hamarosan meggyógyulok. A kezelés adott, szenvednem kell valamennyit.”
Hasonlóképpen, a célunk az kell legyen, hogyan juthatunk ki az anyagi lét nyomorúságos állapotából. És erre a célra fel kell készülnünk. A legjobb és legegyszerűbb módszer pedig ez a Kṛṣṇa-tudat. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, táncolj eksztázisban, a megtisztulás folyamatába kerülsz. Énekelj, táncolj szépen, élvezd. Csak nézd, milyen szép és a legegyszerűbb folyamatot adta nekünk az Úr Caitanya. Ő tanítja Saját maga. És azonnal részt vehetsz benne. Ha...
Nincsenek előfeltételek. Nem kell képezned magad. Amikor valaki a Vedāntát tanulmányozza, nagyon meg kell terhelnie az agyát, meg kell tanulnia a szanszkritot, meg kell tanulnia a logika és a filozófia bonyolult dolgait és sok minden mást.
Itt nincs szükség semmire. Úgy jössz ide, ahogy vagy, bármi is legyél, és csatlakozol ehhez az énekléshez és tánchoz – a megtisztulási folyamatod azonnal kezdetét veszi. Azonnal. És ha folytatod, akkor megtisztulsz. ''Ceto-darpaṇa-mārjanam'' (CC Antya 20.12). Amint megtisztultál... a megtisztulás a szíved megtisztítását jelenti, ennyi az egész. Minden szennyes dolog a szívünkben van. A testi piszkos dolgok, ha egyszer megmosod, mind eltűnnek. De nagyon nehéz eltávolítani a szívben lévő piszkos dolgokat. Ehhez megtisztulás szükséges.
Ez a folyamat tehát, a Hare Kṛṣṇa éneklése, a szíved megtisztításával kezdődik. Nos, a tévés férfi azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Lehetséges. Lehet, hogy valaki nem érti. Akárcsak a gyerek, ő sem tudja, hogyan jött létre. Én tudom. Gyerekkoromban megkérdeztem anyámat: "Kedves anyám, hogyan jöttem ki a hasadból?" Még mindig emlékszem. Szóval, anyám megmutatta nekem a köldökét: "Te ebből a köldökből jöttél ki." Szóval, egy gyerek nem képes megérteni, de amikor felnő, mindent megért.
Hogyan működik tehát a Kṛṣṇa-tudat, hogyan tisztítja meg ez a transzcendentális hang a szívedet, lehet, hogy eleinte nem érted, de ha magadévá teszed és gyakorlod, akkor megérted. Akkor megértheted. És a Vedānta-sūtrában azt mondják: ''śabdāt anāvṛttiḥ''. Ahogy a hangból jött létre az egész anyagi lét, úgy a hang segítségével vissza is térhetsz a lelki létbe.
Szóval, ez a hangrezgés... az oṁkāra is ugyanaz a hang, mint... oṁ, de ez könnyebb, a Hare Kṛṣṇa. Az oṁ vibrálásával nem lehet ilyen eksztázist elérni, de mivel a legnagyobb tekintély, az Úr Caitanya énekelte ezt, különleges erővel bír. ''Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). Az írások azt jelzik, hogy a nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk. ''Tarko apratiṣṭham''. Pusztán érveléssel nem juthatsz el a helyes következtetéshez. Lehetsz nagyon jó logika szakértő, és tudhatsz nagyon szépen érvelni, de egy másik ember, lehet, hogy nagyobb logika szakértő nálad; ő semmissé teheti az összes érvedet. Van rá lehetőség. Szóval, ''tarko apratiṣṭhaḥ''.
Ezért pusztán érveléssel és logikai következtetéssel nem közelítheted meg az Abszolút Igazságot, vagyis a tényleges igazságot. ''Tarko apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ'' (CC Madhya 17.186). És ha magad konzultálsz a szentírásokkal... a Bhagavad-gītāt, ha magad olvasod, bizonyos fajta benyomást szerzel, és ha egy hiteles személytől hallasz magyarázatot, másfajta benyomásra teszel szert. A könyv ugyanaz, de ha hiteles személyektől hallasz magyarázatot, jobb benyomás ér, jobb megértésre teszel szert. Oly sok ilyen példa van. ''Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ.''
Nos, sok szentírás van a világon. A hinduknak ott vannak a Védák; a keresztényeknek a Biblia; a muszlimoknak a Korán. Ha elolvasod ezeket a szentírásokat, néhány ellentmondást fogsz találni. Akárcsak az állatölés. Az állatölés többé-kevésbé minden szentírásban megtalálható, korlátozott vagy nem korlátozott.
Nincs olyan, hogy nem korlátozott; korlátozott. Még a Korán is tiltja az állatok leölését. Az állatokat bizonyos Bakri Eid szertartásokon esnek át és a mecsetben kell őket leölni. Hasonlóképpen, a hinduk esetében az állatok leölését Kālī istennő templomában kell végezni. De vágóhíd használata nem ajánlott.
Akárhogy is ... ha különböző szentírásokat olvasol, összezavarodsz. Az egyik szentírásban azt mondják... de van kiigazítás. Ha elmész egy felhatalmazott személyhez, ő megadja a kiigazítást. De te nem vagy képes látni. Ellentmondást … ellentmondást fogsz látni. Szóval, ''śrutayo vibhinnāḥ''. Ezért különbözőnek tekintik őket, de igazából nem különböznek egymástól. ''Śrutayo vibhinnāḥ. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnaḥ nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.
''És vannak, akik spekulálnak, az úgynevezett filozófusok, akik elméleteket és tanokat állítanak fel. Az egyik tan különbözik a másiktól. És az emberek meg vannak győződve arról, hogy egyetlen tan sem abszolút; ezért egész életükben tant tan után kutatnak, és nem fogják tudni... akárcsak a teozófusok. Tovább kutatnak, pusztán csak kutatnak. Soha nem jutottak arra a következtetésre, hogy „Itt a vége.” Ezt nem tehetik.

De a Bhagavad-gītāban ezt írja: „Itt a vége.” Kṛṣṇa azt mondja: ''mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya'' ([[HU/BG 7.7|BG 7.7]]): „Kedves Arjunám, a végső cél Én vagyok – Kṛṣṇa. Nincs semmi, ami magasabb rendű lenne Nálam.” ''Nānyad asti kiñcid dhanañjaya. Mayi sarvam idaṁ protaṁ sūtre maṇi-ganā iva:'' „Ahogy egy fonalon gyöngyök sorakoznak, úgy minden Rajtam nyugszik.”
Ha tehát különböző szentírásokat olvasunk, akkor mi is összezavarodunk, és érvelés útján nem juthatunk el a következtetéshez. ''És nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.'' És ha különböző spekulatív módszereket vagy filozófiai tanokat olvasol, azok is különböznek egymástól.
Mivel a filozófia... egy filozófus akkor nagy filozófus, ha szembe tud szállni filozófus elődeivel. ''Matam na bhinnam''. Ezért, ''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām.'' Ezért a vallásos út igazsága a feledés homályába merült. Hogyan érthetjük meg, mi a valódi Abszolút Igazság, mi a vallásos út?
Az végső utasítás a ''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). A tekintélyek nyomdokait kell követned. Bárkit tekintélynek vehetsz, de a Bhāgavatam szerint tizenkét tekintély van. Ezt is megemlíti. Ők az Istenség Legfelsőbb Személyisége által felhatalmazott személyek, és tanítványi láncolattal rendelkeznek.
A tizenkét tekintély Brahmā, Nārada, az Úr Śiva és Kumāra, Manu és az Úr Kapila, Bhīṣma és Prahlāda, Janaka és Yamarāja, valamint ez a Śukadeva Gosvāmī, aki a Śrīmad-Bhāgavatamot beszéli el, Vaiyāsaki. A Vaiyāsaki jelentése "Vyāsadeva fia". És nekik vannak tanítványi láncolataik. És ha ezt a tudást a tanítványi láncolattól kapjuk, akkor tökéletes tudásra tehetünk szert. Ez a védikus út folyamata.
A védikus út az, hogy a tudást a tekintélytől kapjuk, nem pedig az, hogy mentális spekuláció által gyártjuk a tudást. A gyártás... a gyártási folyamatod nagyon gyenge, mert tökéletlen vagy. Legalább az érzékeid, amelyekkel tudást fogsz létrehozni... érzék, vannak tudásszerző érzékek. A hallás által szerzem a tudást, és a beszéd által terjesztem a tudást. Ezek mind érzékszervi tevékenységek.
Ám az érzékeink tökéletlenek, ezért nem tudunk tudást létrehozni. A tudást a tekintélytől kell megkapnunk. Ahogyan apánktól, anyánktól kapjuk a tudást: "Ez ez." A gyermek megtanulja: "Ez egy lámpa." Az apa azt mondja: "Kedves fiam, ezt lámpának hívják", és a fiú megérti: "Ez egy lámpa." Az anya azt mondja: "Kedves fiam, ez az apád", és a fiú elfogadja: "Ez az apám." Nem végez semmilyen kutatást "Ki az apám?", mert az anya a tekintély.
Hasonlóképpen, a tökéletes tudás a tekintélytől származik. A tökéletes tudás nem spekulációból származik. Spekulációból... mennyit tudsz spekulálni? Mennyit ér a spekulációd, mivel tökéletlen vagy? Az érzékeid tökéletlenek. A csalás a szívedben honol; hibázol, illúzióban vagy. Szóval, hogyan tudsz tökéletes tudással szolgálni? Ilyen a mi hajlamunk. Senki sem fogja azt mondani, hogy "Én vagyok az első számú bolond". Mindenki azt fogja mondani, hogy "Én nagyon tanult vagyok", bár ő az első számú bolond. Ez csalás.
(szakadás) Ez a csalási hajlam tehát mindenkiben jelen van – még a (szakadás) vagy bármilyen más dologban, még a férj és a feleség között is. A férj azt gondolja: „Ó, így csaptam be a feleségemet”, a feleség pedig azt gondolja: „Ó, így csaptam be a férjemet.” A csalás folyamata bennem, benned, mindenhol jelen van, mert tökéletlenek vagyunk. Ezért nem lehet egy tökéletlen embertől tökéletes tudást szerezni. Ezért mi a tudást Kṛṣṇától kapjuk, aki se nem tökéletlen, se nem ember. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ez a folyamat.
Parīkṣit Mahārāja tehát azt kérdezi a tekintélytől, hogyan lehetne visszaszarezni azokat, akik az élet pokoli állapotában szenvednek. Śukadeva Gosvāmī válaszol:
:''na ced ihaivāpacitiṁ yathāṁhasaḥ''
:''krtasya kuryān manokta-pāṇibhiḥ''
:''dhruvaṁ sa pretya narakān upaiti''
:''ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ''
:([[HU/SB 6.1.7|SB 6.1.7]])
„Kedves királyom, az ember nem szabadulhat meg bűnös cselekedeteinek visszahatásaitól, amíg nem alkalmazza az ellenhatást kiváltó eszközöket.” Minden szentírásban szerepel egy vezeklési folyamat. Akárcsak a keresztény vallásban, ha a halál pillanatában valaki beismeri, hogy „elkövettem ezt a fajta bűnt”, feltételezhetően megbocsátást nyer.
Ehhez hasonlóan a muszlim szentírásokban is található hasonló parancs, és a hindu szentírásokban is sok ilyen parancs található. És amennyire lehetséges, különböző követők követik azokat. Nos, ugyanez a dolog nyer megerősítést itt is: „Kedves Királyom, ha valaki nem vezekel bűnös cselekedeteiért…”
A bűnös cselekedetek háromféleképpen fejtik ki hatásukat. Itt ez áll. Melyek ezek? ''Mana-ukti-pāṇibhiḥ. Mana-ukti-pāṇibhiḥ:'' az elme által, az elme tevékenységei által; és szavaink tevékenységei által; és érzékeink tevékenységei által. Háromféleképpen követhetünk el bűnös cselekedeteket. Ha arra gondolok, hogy megöllek, vagy valami kárt teszek az elmémmel, az is bűn.
És ha durva szóval bántalmazlak, az is bűn. És amikor ténylegesen erőszakot követek el, vagy teszek valamit a kezemmel vagy a lábaimmal, vagy valami hasonlóval, az mindenképpen bűn. Tehát, háromféleképpen követhetünk el bűnt: elmével, szavakkal és karmával, (azaz*) cselekedettel. Gondolkodással, érzéssel, akarattal és cselekvéssel.
Ezért a svāmī vagy gosvāmī jelentése, aki uralja az elme, a szavak és az érzékek működését. Őt hívják svāmīnak. A svāmī mestert jelent. Van egy meghatározás: "Aki uralni tudja a nyelvet, aki uralni tudja az elmét, aki uralni tudja a szavakat, aki uralni tudja a hasat, aki uralni tudja a nemi szervet, az svāmī." És ''pṛthiviṁ sa śiṣyāt:'' "Őneki joga van tanítványokat képezni az egész világon."
Tehát, amíg valaki nem képes uralni ezeket a dolgokat – a nyelvet... a nyelv feletti uralom azt jelenti, hogy a nyelv nem ehet semmit, kivéve a Kṛṣṇa-prasādamot. A nyelv nem vibrálhat semmit, kivéve a Hare Kṛṣṇát vagy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam témáit. Ebben áll az irányítás.
A nyelv irányítása nem azt jelenti, hogy lakatot teszel a nyelvedre. Indiában néha, ha elmész – annyi hamis dolog van –, ki kell vágnod a nyelvet és le kell lakatolni. Az... (homályos)... de a nyelvet nem lehet lelakatolni. A nyelv, … bármelyik, bármelyik érzékszerv tevékenységét sem tudod megállítani. Mindössze csak változatosabbá kell tenned.
Akár a szemeim. A szemeim nagyon szép dolgokat akarnak látni, nagyon szép lányokat, nagyon szép ruhákat. Nos, gyakorolj, nagyon szépen díszítsd fel a mūrtit a templomban ruhákkal, díszekkel, virágokkal, és nézd azt. Ez azt jelenti, hogy a gyönyörű dolgok látására való hajlamod kielégül, ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz. A nyelved nagyon finom dolgokat akar enni. Jól van, egyél kṛṣṇa-prasādamot. Kṛṣṇának a legfinomabb főtt ételt ajánlják fel. Így elégíted ki a nyelvedet; ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz.
A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom oly jó, hogy nincs erőszakos tiltás az érzékeket illetően. Még az érzékszerv, a nemiszerv is használható Kṛṣṇa javára. Hogyan? Ha olyan gyermekeket tudsz nemzeni, akik Kṛṣṇa-tudatosak lesznek, akkor nevelj száz, akár száz gyermeket. Különben hagyd abba a macskák és kutyák nemzését.
Egyetlen érzékszerv sincs leállítva, de Kṛṣṇa javára kell használnod. Elsétálhatsz Kṛṣṇa templomába, táncolhatsz Kṛṣṇa dalának dallamára, finom ételeket ehetsz, láthatsz nagyon szép mūrtikat, hallhatsz nagyon szép hangokat, beszélhetsz Kṛṣṇa filozófiájáról a Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alapján. Szóval, mindent Kṛṣṇa-tudatban kell tenni. Nincs megállás. Az odaadó szolgálat pedig azt jelenti, hogy megtisztítjuk az érzékeinket, és Kṛṣṇa szolgálatában állítjuk azokat szolgálatba. ''Tat-paratvena nirmalam. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). Az embernek meg kell szabadulnia minden anyagi megjelöléstől. Tisztátalanok vagyunk, mert teli vagyunk mindenféle megjelöléssel: „Ó, keresztény vagyok”, „hindu vagyok”, „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „fehér vagyok”, „fekete vagyok”. Ezek mind megjelölések. Ha pusztán csak tudod, hogy „Kṛṣṇa szolgája vagyok. Isten szolgája vagyok”, akkor megtisztultál. Sem fehér, sem fekete nem vagy, sem ez, sem az, hanem pusztán Kṛṣṇa szolgája vagy. Ha folytatod ezt a tudatosságot, akkor azonnal megtisztulsz. Nincs több szennyeződés. ''Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). És amint nagyon komolyan veszed, hogy „Én Kṛṣṇáé vagyok” – és sem a társadalomé, sem a közösségé, sem az országé, sem a nemzetközi társadalomé, sem semmié, „Én pusztán Kṛṣṇáé vagyok” –, ha ez a szilárd meggyőződés jelen van, akkor teljesen tiszta vagy: ''tat-paratvena nirmalam'' (CC Madhya 19.170). És amikor a tiszta állapotban érzékeidet az Úr szolgálatába állítod, azt Kṛṣṇa-tudatos szolgálatnak vagy odaadó szolgálatnak nevezik. (szakadás) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke SB 06.01.07 - San Francisco

2026-05-31T16:26:27Z

Istvan: Created page with "Category:HU/Leckék - 1968 Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968 Category:HU/Leckék - USA, San Francisco Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok <div style="float:left">File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fech..."

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_SB_06.01.07_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910SB-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

680910 – Lecke SB 7.1.6 - San Francisco

680910SB-SAN FRANCISCO – 1968. szeptember 10.

Prabhupāda: . . . (homályos)
om ajñāna-timirāndhasya jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena tasmai śrī-gurave-namaḥ

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsadi-gaura-bhakta-vṛnda

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
A tegnap esti találkozónkon... nem tegnap este, hanem tegnapelőtt este. Parīkṣit Mahārāja, Parīkṣit király, nagyon... úgy értem, együttérző, amikor a különböző pokoli helyzetekben való különböző nyomorúságos körülményekről hall. Azt kérdezi Śukadeva Gosvāmītól, hogy van-e bármilyen lehetőség a felszabadításukra.
A vaiṣṇava, az Úr bhaktája mindig arra törekszik, hogy megmentse a bukott lelkeket, akik tudatlanságuk miatt szenvednek. Mindig tudnunk kell, hogy csak a tudatlanság miatt szenvedünk. Ahogy gyakorlati tapasztalataink is vannak róla: ha a tudatlanság miatt olyasmit fogyasztok, ami nem illik az alkatomhoz, megbetegszem.
Ez a betegség tehát a tudatlanságom miatt van. Láttam Kalkuttában egy szomszédot, aki tudatlanság miatt halt meg. Túl sok pakorīt evett az egyik nap, és azokat olajban sütötték ki, másnap pedig megtámadta a kolera, és meghalt. Hasonlóképpen, bármilyen szenvedést is élünk át, az a tudatlanságunknak köszönhető.
Valójában nem a szenvedésre vagyunk teremtve. Ha Isten fiai vagyunk, aki minden kinccsel teli, miért kellene szenvednünk? Vajon egy gazdag ember fia szenved-e valaha? Ha szenved, az a tudatlansága miatt van. Hasonlóképpen, mi is szenvedünk, de a tudatlanságunk olyan erőteljes, hogy szenvedünk, ám ugyanakkor azt hisszük, hogy boldogok vagyunk. Ez a tudatlanság hatása alatt történik.
Akárcsak az az úriember, aki tegnap este beszélt velem a tévében. Azt mondta: „Jó agyunk van, és használjuk is. Ez jobb a boldogságunk előmozdítása érdekében. Miért a Hare Kṛṣṇa?” Az ő gondolata az volt, világosan megmondta nekem, „Ha a Hare Kṛṣṇa olyan hatalmas, akkor miért olyan szegény India, és miért szenvednek az emberek?”
Nos, én így válaszoltam: „Azt hiszed, hogy a problémáid megoldódtak, mert tucatnyi vagy több száz tucat felhőkarcolód van? A(z) (említett*) probléma itt is fennáll. Nem állja, hogy mert Amerika anyagilag fejlett, ezért, ’ó, mentes minden szenvedéstől.’ Miért van annyi kórház? Miért van annyi elmegyógyintézet? Miért van ez a hippik zűrzavara? Miért háborgatják mindig a fiatal fiúkat a sorozóbizottság miatt? Nos, hogyan mondhatod, hogy az amerikaiak mentesek minden szenvedéstől?”
Ez tudatlanság. A szenvedések jelen vannak, itt vagy Indiában vagy a pokolban vagy a mennyben – bárhol ebben az anyagi világban a szenvedés jelen van. Az emberek azonban annyira ostobák, hogy pusztán egy szép autó vagy egy felhőkarcoló birtoklása miatt azt hiszik, hogy „Minden problémám megoldódott”. Nem tudják, hogy „Ez az élet csak egy villanás. Örökkévaló vagyok.”
Tegyük fel, hogy amerikai születésem miatt kényelmes helyzetben vagyok. Meddig maradok amerikai? Mondjuk, ötven vagy száz évig. Ennyi. Aztán kész; hagyd el a felhőkarcolót. Dobd el az autódat. Menj a temetőbe. És akkor, milyen lesz a következő élet? Azt nem tudom. Azt nem tudom. Az élet folyamatos. ''Vāsāṁsi jīrnāṇi yathā vihāya'' ([[HU/BG 2.22|BG 2.22]]).
Ruhát váltok. Tegyük fel, hogy nagyon szép, jó ruhám van, amerikai testem, nagyon világos arcbőröm, kényelmes életem van, és mindezek a dolgok. Jól van. De gondolsz-e arra, milyen lesz a következő ruhád? Biztos... biztos vagy-e benne, hogy újra amerikai leszel? Ki tudja megmondani? Van-e olyan tudós, van-e olyan asztrológus, aki meg tudja mondani: "Igen"? Nincs. Senki sem tudja megmondani.
A śāstra viszont meg tudja mondani. A śāstra a hiteles szentírásokat jelenti. A minap jellemeztük a Kali-yuga tüneteit. Oly sok mindent megjósoltak ötezer évvel ezelőtt, és ezek valóra válnak ebben a korban. Itt egy apró példa: ''lāvaṇyaṁ keśa-dhāraṇam'' ([[HU/SB 12.2.6|SB 12.2.6]]). Ebben a korban az emberek azt fogják gondolni, hogy hosszú haj viselésével szépek lettek. Ez áll a Bhāgavatamban. Egy nagyon apró példa. Oly sok más dolog is van. Ötezer évvel ezelőtt a Bhāgavatamban megjósolták, hogy ebben a korban az emberek szeretnek majd hosszú hajat viselni, hogy szépek legyenek.
Ez a śāstra. A śāstra iránymutatást jelent – múlt, jelen és jövő tekintetében is. Minden benne van. Ezért kell a védikus irodalmat konzultálnunk. Tökéletes. Hibáktól és csalásoktól mentes. Ez a śāstra. A Śrīmad-Bhāgavatamban az Úr Buddha születésére is találunk utalást. Isten inkarnációinak jegyzékében az áll, hogy ''buddha-nāmnāñjana-sutaḥ kīkaṭeṣu bhaviṣyati'' ([[HU/SB 1.3.24|SB 1.3.24]]).
A bhaviṣyati jövő időt jelent. A kezdetén, közvetlenül e korszak kezdete után, kīkaṭeṣu, Gayā tartományban... ha Indiába mész, látni fogod, hogy még mindig van egy Gayā néven ismert hely Patna tartományban, vagyis Biharban. És az Úr Buddha az országnak abban a részében növekedett. És itt jelzi, hogy kīkaṭeṣu bhaviṣyati, "a jövőben".
És az anyja nevét is említik: añjana-sutaḥ. Az Úr Buddha anyjának a neve Añjana volt. Buddha hindu volt, kṣatriya, herceg. Szóval, ott minden le van írva. Hasonlóképpen, a Kali-yuga végén bekövetkező inkarnációt is megemlíti a Bhāgavatam. Ez 400 000 évvel ezután fog bekövetkezni. Ugyanakkor az Ő apja neve, az inkarnáció neve és a hely, ahová alászáll, ugyancsak le van írva a Śrīmad-Bhāgavatamban.
Ezt hívják śāstrának. A śāstra azt jelenti, hogy konzultálhatsz vele. Ahogy szótárakat, enciklopédiákat, sok hiteles könyvet konzultálsz a tudomány megértéséhez, hasonlóképpen, ha (a śāstrával*) konzultálsz, minden információhoz hozzájutsz. A Śrīmad-Bhāgavatamban tehát minden le van írva: „Ha így cselekszel, ilyennek fogsz megszületni. Ha úgy cselekszel, olyannak fogsz megszületni.”
És a Śrīmad Bhagavad-gītāban általánosságban így van megadva: ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]). Azok, akik a jóság kötőerejében vannak... három kötőerő létezik ebben az anyagi világban: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje és a tudatlanság kötőereje. A Bhagavad-gītāban tehát az áll, hogy ''ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ:'' azok, akik a jóság minőségét ápolják, az élet magasabb szintjére léphetnek a felsőbb bolygórendszerben. Ūrdhvam. Az ūrdhvam jelentése magasabb. ''Ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ. És madhye tiṣṭhanti rājasāḥ.'' A rājasāḥ azokat jelenti, akik a szenvedély kötőerejében vannak. Vagy ezen a bolygón maradnak, vagy néhányan közülük felemelkedhetnek a mennyei bolygóra. A mennyei bolygó szintén az univerzum közepén van. ''És adho gacchanti tāmasāḥ jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ. Jaghanya'' – nagyon utálatos személyek. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthāḥ.'' Akik nemcsak tudatlanságban vannak... a tudatlanság miatt, azok utálatos feltételek között maradnak. ''Jaghanya-guṇa-vṛtti-sthā adho gacchanti tāmasāḥ'' ([[HU/BG 14.18|BG 14.18]]): lesűlyednek, akár állati életbe is. Szóval, konzultálnunk kell, és ennek megfelelően kell alakítanunk az életünket.
A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy a jóság kötőereje felett áll. A jóság jellemzője egy igazi brāhmaṇában nyilvánul meg. Mi ez a jellemző? Ő igazmondó. Az első dolog a satya. A satya igazmondót jelent. Egy brāhmaṇának még az ellenségének is az igazat kell mondania. Mindenki elrejti titkát az ellenség előtt, de az igazmondás azt jelenti, hogy semmit sem rejt el még az ellensége előtt sem. Ez bráhminikus tulajdonság.
Satya-śama, az érzékek uralása, az elme uralása. Dama, az érzékek uralása. ''Satya-sama-dama-śaucam,'' mindig tiszta, naponta háromszor fürdik. Antar-bahiḥ: külsőleg szappannal és más anyagokkal mosakodni, hogy tisztán tartsa magát, és belsőleg mindig Kṛṣṇára gondolni – ez a tisztaság.
''Satya-sama-śaucam ārjavam'', egyszerűség. Nem belemenni az élet mesterséges szükségleteibe. Egyszerű élet: egyszerű élet, magasztos gondolkodás – egyszerűség. És titikṣa, tolerancia. Mert ez a világ nyomorúságos. Ha zavarodottá tesz minket e világ nyomorúsága, ó, egy pillanatig sem lesztek képesek élni, mert ez az élet, az anyagi élet tele van nyomorúsággal. Toleránssá kell tehát válnotok.
Amikor Kṛṣṇa Arjunát a lélek örökkévalóságáról oktatta, Arjuna megértette azt. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, teljesen értem, hogy a lélek örök. Még ha a tanítómat és a nagyapámat meg is ölik, testileg ölik meg, de örökkévalók. Értem. De azt hiszed, ha a testvérem, a nagyapám vagy a tanítóm, akivel olyan szoros kapcsolatban állok, meghalnak, vajon nem lennék boldog... ööö, vajon boldog lennék?”
Kṛṣṇa így válaszolt: „Igen. Nem lennél boldog. Bár tudod, hogy a fiad örökkévaló, nem hal meg, a testét cseréli le... elméleti tudás vagy megértés által tudod. De ki az ebben a világban, aki ne sírna, amikor a fia meghal? Sírni fog. De ez a sírás nem olyan, mint egy laikus sírása. Tudja, hogy »Az én...« ez szokásból van. Ez szokásból van.”
Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā: ''mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ'' ([[HU/BG 2.14|BG 2.14]]). A bőrünk miatt érzünk meleget és fázunk is. Ez nem jelenti azt, hogy mivel... nyáron melegünk van, ezért nem megyünk oda a tűzhöz és nem főzzük meg az ételünket. Mindenki végzi a kötelességét. Ez a tolerancia. Még ha nagyon meleg is van a konyhában, és ha nyár van is, folyik az izzadság, senki ne hanyagolja a főzést. Az embernek teljesítenie kell a kötelességét. Kṛṣṇa tehát azt tanácsolta Arjunának, hogy ''tāṁs titikṣasva bhārata:'' „Kedves Arjunám, még ha van is bizonyos fájdalom az anyagi világ nyomorúságos állapota miatt, el kell azt viselnünk.”
Akárcsak egy beteg, ő is a betegség számos tünetétől szenved. Az orvos gyógyszert ad neki. Jól bánnak vele, de a szenvedése jelen van. És akkor? Mire fog gondolni a beteg? Tűrnie kell, el kell viselnie, mert tudja, hogy „Hamarosan meggyógyulok. A kezelés adott, szenvednem kell valamennyit.”
Hasonlóképpen, a célunk az kell legyen, hogyan juthatunk ki az anyagi lét nyomorúságos állapotából. És erre a célra fel kell készülnünk. A legjobb és legegyszerűbb módszer pedig ez a Kṛṣṇa-tudat. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, táncolj eksztázisban, a megtisztulás folyamatába kerülsz. Énekelj, táncolj szépen, élvezd. Csak nézd, milyen szép és a legegyszerűbb folyamatot adta nekünk az Úr Caitanya. Ő tanítja Saját maga. És azonnal részt vehetsz benne. Ha...
Nincsenek előfeltételek. Nem kell képezned magad. Amikor valaki a Vedāntát tanulmányozza, nagyon meg kell terhelnie az agyát, meg kell tanulnia a szanszkritot, meg kell tanulnia a logika és a filozófia bonyolult dolgait és sok minden mást.
Itt nincs szükség semmire. Úgy jössz ide, ahogy vagy, bármi is legyél, és csatlakozol ehhez az énekléshez és tánchoz – a megtisztulási folyamatod azonnal kezdetét veszi. Azonnal. És ha folytatod, akkor megtisztulsz. ''Ceto-darpaṇa-mārjanam'' (CC Antya 20.12). Amint megtisztultál... a megtisztulás a szíved megtisztítását jelenti, ennyi az egész. Minden szennyes dolog a szívünkben van. A testi piszkos dolgok, ha egyszer megmosod, mind eltűnnek. De nagyon nehéz eltávolítani a szívben lévő piszkos dolgokat. Ehhez megtisztulás szükséges.
Ez a folyamat tehát, a Hare Kṛṣṇa éneklése, a szíved megtisztításával kezdődik. Nos, a tévés férfi azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Lehetséges. Lehet, hogy valaki nem érti. Akárcsak a gyerek, ő sem tudja, hogyan jött létre. Én tudom. Gyerekkoromban megkérdeztem anyámat: "Kedves anyám, hogyan jöttem ki a hasadból?" Még mindig emlékszem. Szóval, anyám megmutatta nekem a köldökét: "Te ebből a köldökből jöttél ki." Szóval, egy gyerek nem képes megérteni, de amikor felnő, mindent megért.
Hogyan működik tehát a Kṛṣṇa-tudat, hogyan tisztítja meg ez a transzcendentális hang a szívedet, lehet, hogy eleinte nem érted, de ha magadévá teszed és gyakorlod, akkor megérted. Akkor megértheted. És a Vedānta-sūtrában azt mondják: ''śabdāt anāvṛttiḥ''. Ahogy a hangból jött létre az egész anyagi lét, úgy a hang segítségével vissza is térhetsz a lelki létbe.
Szóval, ez a hangrezgés... az oṁkāra is ugyanaz a hang, mint... oṁ, de ez könnyebb, a Hare Kṛṣṇa. Az oṁ vibrálásával nem lehet ilyen eksztázist elérni, de mivel a legnagyobb tekintély, az Úr Caitanya énekelte ezt, különleges erővel bír. ''Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). Az írások azt jelzik, hogy a nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk. ''Tarko apratiṣṭham''. Pusztán érveléssel nem juthatsz el a helyes következtetéshez. Lehetsz nagyon jó logika szakértő, és tudhatsz nagyon szépen érvelni, de egy másik ember, lehet, hogy nagyobb logika szakértő nálad; ő semmissé teheti az összes érvedet. Van rá lehetőség. Szóval, ''tarko apratiṣṭhaḥ''.
Ezért pusztán érveléssel és logikai következtetéssel nem közelítheted meg az Abszolút Igazságot, vagyis a tényleges igazságot. ''Tarko apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ'' (CC Madhya 17.186). És ha magad konzultálsz a szentírásokkal... a Bhagavad-gītāt, ha magad olvasod, bizonyos fajta benyomást szerzel, és ha egy hiteles személytől hallasz magyarázatot, másfajta benyomásra teszel szert. A könyv ugyanaz, de ha hiteles személyektől hallasz magyarázatot, jobb benyomás ér, jobb megértésre teszel szert. Oly sok ilyen példa van. ''Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnāḥ.''
Nos, sok szentírás van a világon. A hinduknak ott vannak a Védák; a keresztényeknek a Biblia; a muszlimoknak a Korán. Ha elolvasod ezeket a szentírásokat, néhány ellentmondást fogsz találni. Akárcsak az állatölés. Az állatölés többé-kevésbé minden szentírásban megtalálható, korlátozott vagy nem korlátozott.
Nincs olyan, hogy nem korlátozott; korlátozott. Még a Korán is tiltja az állatok leölését. Az állatokat bizonyos Bakri Eid szertartásokon esnek át és a mecsetben kell őket leölni. Hasonlóképpen, a hinduk esetében az állatok leölését Kālī istennő templomában kell végezni. De vágóhíd használata nem ajánlott.
Akárhogy is ... ha különböző szentírásokat olvasol, összezavarodsz. Az egyik szentírásban azt mondják... de van kiigazítás. Ha elmész egy felhatalmazott személyhez, ő megadja a kiigazítást. De te nem vagy képes látni. Ellentmondást … ellentmondást fogsz látni. Szóval, ''śrutayo vibhinnāḥ''. Ezért különbözőnek tekintik őket, de igazából nem különböznek egymástól. ''Śrutayo vibhinnāḥ. Tarko 'pratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnaḥ nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.
''És vannak, akik spekulálnak, az úgynevezett filozófusok, akik elméleteket és tanokat állítanak fel. Az egyik tan különbözik a másiktól. És az emberek meg vannak győződve arról, hogy egyetlen tan sem abszolút; ezért egész életükben tant tan után kutatnak, és nem fogják tudni... akárcsak a teozófusok. Tovább kutatnak, pusztán csak kutatnak. Soha nem jutottak arra a következtetésre, hogy „Itt a vége.” Ezt nem tehetik.

De a Bhagavad-gītāban ezt írja: „Itt a vége.” Kṛṣṇa azt mondja: ''mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya'' ([[HU/BG 7.7|BG 7.7]]): „Kedves Arjunám, a végső cél Én vagyok – Kṛṣṇa. Nincs semmi, ami magasabb rendű lenne Nálam.” ''Nānyad asti kiñcid dhanañjaya. Mayi sarvam idaṁ protaṁ sūtre maṇi-ganā iva:'' „Ahogy egy fonalon gyöngyök sorakoznak, úgy minden Rajtam nyugszik.”
Ha tehát különböző szentírásokat olvasunk, akkor mi is összezavarodunk, és érvelés útján nem juthatunk el a következtetéshez. ''És nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam.'' És ha különböző spekulatív módszereket vagy filozófiai tanokat olvasol, azok is különböznek egymástól.
Mivel a filozófia... egy filozófus akkor nagy filozófus, ha szembe tud szállni filozófus elődeivel. ''Matam na bhinnam''. Ezért, ''dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām.'' Ezért a vallásos út igazsága a feledés homályába merült. Hogyan érthetjük meg, mi a valódi Abszolút Igazság, mi a vallásos út?
Az végső utasítás a ''mahājano yena gataḥ sa panthāḥ'' (CC Madhya 17.186). A tekintélyek nyomdokait kell követned. Bárkit tekintélynek vehetsz, de a Bhāgavatam szerint tizenkét tekintély van. Ezt is megemlíti. Ők az Istenség Legfelsőbb Személyisége által felhatalmazott személyek, és tanítványi láncolattal rendelkeznek.
A tizenkét tekintély Brahmā, Nārada, az Úr Śiva és Kumāra, Manu és az Úr Kapila, Bhīṣma és Prahlāda, Janaka és Yamarāja, valamint ez a Śukadeva Gosvāmī, aki a Śrīmad-Bhāgavatamot beszéli el, Vaiyāsaki. A Vaiyāsaki jelentése "Vyāsadeva fia". És nekik vannak tanítványi láncolataik. És ha ezt a tudást a tanítványi láncolattól kapjuk, akkor tökéletes tudásra tehetünk szert. Ez a védikus út folyamata.
A védikus út az, hogy a tudást a tekintélytől kapjuk, nem pedig az, hogy mentális spekuláció által gyártjuk a tudást. A gyártás... a gyártási folyamatod nagyon gyenge, mert tökéletlen vagy. Legalább az érzékeid, amelyekkel tudást fogsz létrehozni... érzék, vannak tudásszerző érzékek. A hallás által szerzem a tudást, és a beszéd által terjesztem a tudást. Ezek mind érzékszervi tevékenységek.
Ám az érzékeink tökéletlenek, ezért nem tudunk tudást létrehozni. A tudást a tekintélytől kell megkapnunk. Ahogyan apánktól, anyánktól kapjuk a tudást: "Ez ez." A gyermek megtanulja: "Ez egy lámpa." Az apa azt mondja: "Kedves fiam, ezt lámpának hívják", és a fiú megérti: "Ez egy lámpa." Az anya azt mondja: "Kedves fiam, ez az apád", és a fiú elfogadja: "Ez az apám." Nem végez semmilyen kutatást "Ki az apám?", mert az anya a tekintély.
Hasonlóképpen, a tökéletes tudás a tekintélytől származik. A tökéletes tudás nem spekulációból származik. Spekulációból... mennyit tudsz spekulálni? Mennyit ér a spekulációd, mivel tökéletlen vagy? Az érzékeid tökéletlenek. A csalás a szívedben honol; hibázol, illúzióban vagy. Szóval, hogyan tudsz tökéletes tudással szolgálni? Ilyen a mi hajlamunk. Senki sem fogja azt mondani, hogy "Én vagyok az első számú bolond". Mindenki azt fogja mondani, hogy "Én nagyon tanult vagyok", bár ő az első számú bolond. Ez csalás.
(szakadás) Ez a csalási hajlam tehát mindenkiben jelen van – még a (szakadás) vagy bármilyen más dologban, még a férj és a feleség között is. A férj azt gondolja: „Ó, így csaptam be a feleségemet”, a feleség pedig azt gondolja: „Ó, így csaptam be a férjemet.” A csalás folyamata bennem, benned, mindenhol jelen van, mert tökéletlenek vagyunk. Ezért nem lehet egy tökéletlen embertől tökéletes tudást szerezni. Ezért mi a tudást Kṛṣṇától kapjuk, aki se nem tökéletlen, se nem ember. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ez a folyamat.
Parīkṣit Mahārāja tehát azt kérdezi a tekintélytől, hogyan lehetne visszaszarezni azokat, akik az élet pokoli állapotában szenvednek. Śukadeva Gosvāmī válaszol:
na ced ihaivāpacitiṁ yathāṁhasaḥ
krtasya kuryān manokta-pāṇibhiḥ
dhruvaṁ sa pretya narakān upaiti
ye kīrtitā me bhavatas tigma-yātanāḥ
(SB 6.1.7)
„Kedves királyom, az ember nem szabadulhat meg bűnös cselekedeteinek visszahatásaitól, amíg nem alkalmazza az ellenhatást kiváltó eszközöket.” Minden szentírásban szerepel egy vezeklési folyamat. Akárcsak a keresztény vallásban, ha a halál pillanatában valaki beismeri, hogy „elkövettem ezt a fajta bűnt”, feltételezhetően megbocsátást nyer.
Ehhez hasonlóan a muszlim szentírásokban is található hasonló parancs, és a hindu szentírásokban is sok ilyen parancs található. És amennyire lehetséges, különböző követők követik azokat. Nos, ugyanez a dolog nyer megerősítést itt is: „Kedves Királyom, ha valaki nem vezekel bűnös cselekedeteiért…”
A bűnös cselekedetek háromféleképpen fejtik ki hatásukat. Itt ez áll. Melyek ezek? Mana-ukti-pāṇibhiḥ. Mana-ukti-pāṇibhiḥ: az elme által, az elme tevékenységei által; és szavaink tevékenységei által; és érzékeink tevékenységei által. Háromféleképpen követhetünk el bűnös cselekedeteket. Ha arra gondolok, hogy megöllek, vagy valami kárt teszek az elmémmel, az is bűn.
És ha durva szóval bántalmazlak, az is bűn. És amikor ténylegesen erőszakot követek el, vagy teszek valamit a kezemmel vagy a lábaimmal, vagy valami hasonlóval, az mindenképpen bűn. Tehát, háromféleképpen követhetünk el bűnt: elmével, szavakkal és karmával, (azaz*) cselekedettel. Gondolkodással, érzéssel, akarattal és cselekvéssel.
Ezért a svāmī vagy gosvāmī jelentése, aki uralja az elme, a szavak és az érzékek működését. Őt hívják svāmīnak. A svāmī mestert jelent. Van egy meghatározás: "Aki uralni tudja a nyelvet, aki uralni tudja az elmét, aki uralni tudja a szavakat, aki uralni tudja a hasat, aki uralni tudja a nemi szervet, az svāmī." És pṛthiviṁ sa śiṣyāt: "Őneki joga van tanítványokat képezni az egész világon."
Tehát, amíg valaki nem képes uralni ezeket a dolgokat – a nyelvet... a nyelv feletti uralom azt jelenti, hogy a nyelv nem ehet semmit, kivéve a Kṛṣṇa-prasādamot. A nyelv nem vibrálhat semmit, kivéve a Hare Kṛṣṇát vagy a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam témáit. Ebben áll az irányítás.
A nyelv irányítása nem azt jelenti, hogy lakatot teszel a nyelvedre. Indiában néha, ha elmész – annyi hamis dolog van –, ki kell vágnod a nyelvet és le kell lakatolni. Az... (homályos)... de a nyelvet nem lehet lelakatolni. A nyelv, … bármelyik, bármelyik érzékszerv tevékenységét sem tudod megállítani. Mindössze csak változatosabbá kell tenned.
Akár a szemeim. A szemeim nagyon szép dolgokat akarnak látni, nagyon szép lányokat, nagyon szép ruhákat. Nos, gyakorolj, nagyon szépen díszítsd fel a mūrtit a templomban ruhákkal, díszekkel, virágokkal, és nézd azt. Ez azt jelenti, hogy a gyönyörű dolgok látására való hajlamod kielégül, ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz. A nyelved nagyon finom dolgokat akar enni. Jól van, egyél kṛṣṇa-prasādamot. Kṛṣṇának a legfinomabb főtt ételt ajánlják fel. Így elégíted ki a nyelvedet; ugyanakkor Kṛṣṇa-tudatossá válsz.
A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom oly jó, hogy nincs erőszakos tiltás az érzékeket illetően. Még az érzékszerv, a nemiszerv is használható Kṛṣṇa javára. Hogyan? Ha olyan gyermekeket tudsz nemzeni, akik Kṛṣṇa-tudatosak lesznek, akkor nevelj száz, akár száz gyermeket. Különben hagyd abba a macskák és kutyák nemzését.
Egyetlen érzékszerv sincs leállítva, de Kṛṣṇa javára kell használnod. Elsétálhatsz Kṛṣṇa templomába, táncolhatsz Kṛṣṇa dalának dallamára, finom ételeket ehetsz, láthatsz nagyon szép mūrtikat, hallhatsz nagyon szép hangokat, beszélhetsz Kṛṣṇa filozófiájáról a Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā alapján. Szóval, mindent Kṛṣṇa-tudatban kell tenni. Nincs megállás. Az odaadó szolgálat pedig azt jelenti, hogy megtisztítjuk az érzékeinket, és Kṛṣṇa szolgálatában állítjuk azokat szolgálatba. Tat-paratvena nirmalam. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). Az embernek meg kell szabadulnia minden anyagi megjelöléstől. Tisztátalanok vagyunk, mert teli vagyunk mindenféle megjelöléssel: „Ó, keresztény vagyok”, „hindu vagyok”, „amerikai vagyok”, „indiai vagyok”, „fehér vagyok”, „fekete vagyok”. Ezek mind megjelölések. Ha pusztán csak tudod, hogy „Kṛṣṇa szolgája vagyok. Isten szolgája vagyok”, akkor megtisztultál. Sem fehér, sem fekete nem vagy, sem ez, sem az, hanem pusztán Kṛṣṇa szolgája vagy. Ha folytatod ezt a tudatosságot, akkor azonnal megtisztulsz. Nincs több szennyeződés. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). És amint nagyon komolyan veszed, hogy „Én Kṛṣṇáé vagyok” – és sem a társadalomé, sem a közösségé, sem az országé, sem a nemzetközi társadalomé, sem semmié, „Én pusztán Kṛṣṇáé vagyok” –, ha ez a szilárd meggyőződés jelen van, akkor teljesen tiszta vagy: tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). És amikor a tiszta állapotban érzékeidet az Úr szolgálatába állítod, azt Kṛṣṇa-tudatos szolgálatnak vagy odaadó szolgálatnak nevezik. (szakadás) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke BG 07.01 - San Francisco

2026-05-31T10:58:48Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_BG_07.01_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale§§
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te''
:''kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ''

:''pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam''
:''bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''jayatāṁ suratau paṅgor mama manda-mater gate''
:''mat-sarvasva-padāmbhojau rādhā-madana-mohanau''

:''dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ''
:''śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau''
:''śrī-śrī-rādhā-śrīla-govinda-devau''
:''preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi''

:''śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ''
:''karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥśriye 'stu naḥ''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''
:''(prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.''

:''mayy āsakta-manāḥ pārtha''
:''yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''
:''asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ''
:''yathā jñāsyasi tac chṛṇu''
:([[HU/BG 7.1|BG 7.1]])

Ez a yogarendszer, a Kṛṣṇa-tudat yogarendszere a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás fejlesztésével kezdődik. A ragaszkodás fejlesztésének folyamatát pedig már elmagyaráztam nektek az elmúlt néhány találkozón.

A kezdőknek, mindenkinek, a legalacsonyabb szinten lévő embernek, ahhoz, hogy ragaszkodjon Istenhez, el kell ismernie a Legfelsőbb Úr nagyságát. Isten hatalmas, ebben nincs kétség. Mindenki, még az élet legalacsonyabb szintjén lévő is el tudja ismerni. Nem az állatokról beszélek. Az állatok nem érzékelik Istent. Az emberről beszélek.

Az emberi civilizációnak különböző... különböző szintjei vannak – a legmagasabb típusú civilizáció és a legalacsonyabb bennszülött –, de mindegyiküknek van érzéke Istenre. Ez adott. Ez az emberi lény különleges kiváltsága, nem csak a civilizált embereké. Talán tudjátok mindannyian, amikor az európai országokból Amerikába jöttetek, a rézbőrű indiánok. Őket bennszülötteknek tekintették – mégis van valamilyen vallásuk, valamilyen elképzelésük Istenről. „Isten hatalmas”, ezt az emberi civilizáció elismeri. Miben áll ez a nagyság? Általában, amikor nagyságról beszélünk...

(félre) Vízet.

...az ég nagyságára gondolunk. Ez egyszerű példa arra, hogyan lehet valami hatalmas: „Olyan hatalmas, mint az ég.” Ám az eget nem vagyunk képesek érzékelni. Ahogy ezek az anyagi elemek a finomabb, úgy értem, létformától a durvább létformába alakulnak, és a durvább forma kézzelfoghatóvá válik a megértésünk számára, hasonlóképpen minden vallásban vagy minden társadalomban elismerik Isten nagyságát. Ám azt, miként válik ez a nagyság kézzelfoghatóvá, azt a Bhagavad-gītāban találhatjuk meg.

Tegyük fel, hogy van elképzelésünk az égről. Ugyanakkor nem lehet határozott elképzelésünk az ég nagyságáról, mert a tapasztalatainkat és tudásunkat érzékszervi érzékelés útján szerezzük. Az égben nincs érzékiszervi érzékelés. Ahogy ebben a szobában is ülünk. Ebben a szobában jelen van az ég, de az eget nem tudjuk megérteni. Viszont, ha ezt az asztalt próbáljuk megérteni, azonnal megérthetjük, mert az asztalnak, ha megérintem, érzem a keménységét; az érzékelés adott.

A tudásom felfoghatja, hogy ez egy kemény asztal. Ám, ha az égről beszélek, nem tudok közvetlen érzékelésre szert tenni. Ezért Isten nagyságának puszta megértése nem minden. Ez a ragaszkodás kezdete, "Isten hatalmas." Ugyanakkor a ragaszkodásodat a lehető legteljesebb mértékben kell kifejlesztened. És ez Isten szeretete.

Az eget nem szeretheted. Ez nem kivitelezhető. Ha azt mondom: "Szeresd az eget", azt fogod mondani: "Hogyan lehet az eget szeretni? Valami kézzelfogható dolgot akarok. Fiút akarok, lányt akarok, azt szerethetem. Hogyan szerethetem az eget?" Szóval, a nagyság puszta megértése nem minden. Aztán az... az ég fogalmának átalakulásának a következő állomása a levegő. A levegőben érzékelhetsz valamit.

Amikor a levegő mozog, legalább némi tapintás érzésed lehet. Nos, az anyagi világban az égből fejlődik ki a levegő, a levegőből fejlődik ki a tűz, az elektromosság, az elektromosságból vagy a tűzből fejlődik ki a víz, és a vízből fejlődik ki ez a föld. Ami a földet illeti, valami nagyon kézzelfoghatót értünk alatta.

Hasonlóképpen, Isten nagyságának (érzetét*) hogyan kell kifejleszteni? Isten nagyságából, a nagyság eszméjéből, a szolgálat érzékének kell kifejlődnie. „Isten oly hatalmas, tehát szolgálnom kell Istennek.” Ez a szolgálatérzet jelenti a további fejlődést. Ahogyan az égből fejlődik ki a levegő, hasonlóképpen Isten nagyságának eszméjéből is kifejlődik a szolgálat érzéke.

Mivel én valaki hatalmasat szolgálok, egy hivatalba járok, mert ő lát el engem. A tulajdonos bizonyos fizetést ad nekem; ő tehát nagyobb nálam. Szolgálatot végzek cserébe valamiért, amit ő ad.

Isten tehát olyan hatalmas. A védikus irodalomban ez áll: ''eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān'' (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).

Ez az egy hatalmas, legfelsőbb élőlény gondoskodik minden más apró élőlény összes szükségletéről. Mindannyian apró élőlények vagyunk, és Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr a legnagyobb élőlény. Ő is élőlény, akárcsak mi. A minap azt magyaráztam, hogy az ember lett Isten képére teremtve, nem pedig Isten az emberére.
Ne gondoljátok, hogy mivel nekem két kezem, két lábam, egy fejem van, ezért teremtettem egy Kṛṣṇát, akinek két keze, két lába, két... nem. Nem ez a valóság. Valójában, mivel Kṛṣṇának van két lába, két keze, egy feje, ezért van neked is annyi.

Szóval, Isten hatalmas, és én függök Tőle. A szeretetérzetemet kell kifejlesztenem. El kell fogadnunk, hogy Isten hatalmas, Ő gondoskodik a szükségleteinkről, miért ne tennénk hálából valamilyen szolgálatot? Van ebben valami rossz? Tegyük fel, ha valaki mindig mindennel ellát téged, nem gondolod, hogy hálából ellátnád... hogy valamilyen szolgálatot tegyél neki? Ha kifejleszted ezt a hálaérzetet, az további fejlődés, ragaszkodás, szolgálat.

Ezt a szolgálatot ugyancsak tovább kell fejleszteni. Hogyan lehet ezt fejleszteni? Pont úgy, mint a barátodnak nyújtott szolgálatot. Egy barát nem követeli meg a szolgálatot. A mester viszont megköveteli a szolgálatot: "Ezt kell tenned." Ám a barát nem követeli meg a szolgálatot, de az ő barátja önként szolgálja őt: "Ó, elláthatlak ezzel, kedves barátom?" "Rendben. Igen, miért ne?" Ez önkéntes szolgálatot jelent. Sokkal bensőségesebb.

Ez a további fejlődés. Ez a baráti szolgálat... ez egyfajta barátság, amely félelemmel és tisztelettel teli. Akárcsak olyankor, amikor van egy nagyon gazdag barátod, nem tudsz vele őszintén beszélni, pedig ő oly... bensőséges barátod. Ám egy azonos rangú baráttal nagyon szabadon beszélgethetsz.

Hasonlóképpen, Istennel két szakaszban alakíthatunk ki barátságot. Az első szakasz félelemmel és tisztelettel teli, „Ó, Isten olyan hatalmas. Isten oly sok mindennel ellát minket, és hálából szolgálnom kell Őt.” Vagy: „Ő a jóakaróm; Ő a barátom.” Ám, ha tovább fejleszted a barátságotokat... akárcsak Arjuna. Arjuna barátságot kötött Kṛṣṇával.

Amikor Kṛṣṇát legfelsőbb egyetemes formájában pillantotta meg, azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, barátként beszéltem Veled. Oly sokféleképpen megsértettelek.” Barátok a barátokkal néha sértő hangnemben beszélnek, de ez nem sértés, ez öröm. Hasonlóképpen, Arjuna is oly sokszor sértő hangnemben beszél Kṛṣṇával. De amikor látta, hogy: „Ó, itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, megijedt. Szóval, barátság.

Aztán a szolgálat további fejlesztése a Legfelsőbb Úrnak fiaként való elfogadása. Amikor valakit fiamként fogadok el, a teljes szolgálat életem kezdetétől fogva jelen van. Hasonlóképpen, ahogy az elemek finomabb formái durvább formákká fejlődnek – az égtől a levegőig, a levegőtől a tűzig, a tűztől a vízig, a víztől a földig –, hasonlóképpen a Kṛṣṇához való ragaszkodása is a hatalmasság érzéséből fakad: „Isten hatalmas”, aztán „Isten a mester”, majd „Isten a barátom”, majd „Isten a fiam”, és végül „Isten a szeretőm”.

A szeretői szakaszban az összes többi elem jelen van. Amikor szeretsz valakit, akkor jelen van a szeretői elem, és jelen van az apai elem, jelen van a baráti elem, jelen van az úr és szolga eleme, és jelen van a hatalmasság eleme. Ezért Isten szeretetében az összes többi elem teljességében jelen van. Ezért a Kṛṣṇa iránti teljes ragaszkodás az, ha szeretődként szereted Őt.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: ''mad-āśrayam''. Ez a yogarendszer, a bhakti-yoga, a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás kifejlesztésére szolgál, az Ő védelme alatt. ''Mad-āśrayaḥ''. Ahogyan egy barát védi a barátját, az úr úgy védi a szolgáját, a szülő... az apa védi a gyermekét, vagy a szerető védi a szeretőjét, hasonlóképpen van jelen bizonyos védelmező elem. ''Mad-āśrayaḥ'': "Kṛṣṇa a barátom, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a mesterem, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a fiam, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a szeretőm, Ő megvéd engem."

Szóval ezt, ezt hívják ''mad-āśrayaḥnak''. Ha ezt a hozzáállást vesszük fel bármelyikben, akár barátként, akár szeretőként, fiúként vagy mesterként, és kialakítjuk a ragaszkodásunkat Kṛṣṇa iránt, akkor ''asaṁśayam'', kétségtelenül, samagram, teljes... teljes tökéletességében érthetjük meg, mi Isten.

Ez a Kṛṣṇa-tudat filozófiája, hogy Kṛṣṇánál kell menedéket keresni ezen aspektusok bármelyikében, és ki kell fejleszteni a ragaszkodásunkat bármelyik aspektus iránt. Akkor Kṛṣṇa azt mondja, ''jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). Nos, ez az Istenről való tudás nem érzelgősség, hanem tudomány. Ez tudomány. Ez tudományos. Senki sem tagadhatja ezt. Nem valamiféle érzést vagy béka-spekulációt hirdetünk. Ez tény. Hogyan fejlődhet ki a kapcsolatunk a Legfelsőbb Úrral, hogyan viszonyulunk Hozzá, ezek a dolgok filozófiai alapon nyugvó tények.

Ezért Kṛṣṇa a következőképpen biztosítja Arjunát: „Amit Én beszélek neked, az nem vallásos érzelgés, hanem jñānam.” A jñānam gyakorlati tudást jelent. Jñānam. A jñānam elméleti tudást, a vijñānam pedig gyakorlati tudást jelent. Kṛṣṇa ezért azt mondja: ''jñānam. Jñānam te 'haṁ sa-vijñānam'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]): „Én csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló pontos tudást mondom el neked, gyakorlati példával.”

Ugyan úgy, mint egy laboratóriumban, ha BSc hallgató vagy, gyakorlati vizsgán kell részt venned. Pusztán azt tudni, hogy ilyen és ilyen kémiai elem keverése ilyen és ilyen kémiai elemmel ilyen és ilyen vegyi dolgot eredményez, elméleti tudás. Az oxigén és a hidrogén összekeverése vizet eredményez. Ez elméleti tudás. De amikor a laboratóriumban ténylegesen cselekszel – ilyen és ilyen mennyiségű oxigéngázt keversz ilyen és ilyen mennyiségű hidrogéngázzal –, azonnal létrejön a víz. Amint összekevered a lúgot és a savat, azonnal reakció indul be,... (homályos)

Hasonlóképpen, az elméleti tudás értelmében egyfajta különleges kapcsolatunk van Istennel, amit nem tagadhatsz. Bármivel, ami a birtokodban van, valamilyen különleges kapcsolatod van. Tegyük fel, hogy ti amerikaiak vagytok, mi pedig indiaiak. Szóval, van valamilyen különleges kapcsolatunk az állammal. Én indiai állampolgár vagyok, te amerikai állampolgár vagy. Tehát, lennie kell kapcsolatnak. Itt ülsz. Valamilyen kapcsolatban vagy. Tegyük fel, hogy a diákjaim kapcsolatban állnak velem. Én vagyok a tanáruk, ők az én tanítványaim. Ha azonban nem a tanítványom vagy, akkor te a közönség vagy, én az előadó vagyok. Kell, hogy legyen valamilyen kapcsolatunk.

Hasonlóképpen tehát, ha mindennel van valamilyen kapcsolatunk, miért ne lehetne Istennel? Van. Ez egy gyakorlati kapcsolat, de megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a kapcsolatunkról. És a yoga azt jelenti, hogy kapcsolódni, újra létrehozni ezt a kapcsolatot. Ezt hívják yogának. A yoga nem mentális spekuláció, és nem az egészség kedvéért történik. Ó, az egészség kedvéért ne a yogarendszerhez nyúlj. Ha egyszerűen csak elfogadod a Sandoz gyakorlatait, nagyon egészségessé, nagyon erőssé válhatsz. Nincs szükség rá... a yoga másról szól. A yoga az elme Istenre, a Paramātmāra való összpontosítását jelenti, amelyről most megfeledkeztünk.
Jelenleg, jóllehet, néha emlékszünk arra, hogy van Isten, valójában a külső energia, vagyis az anyagi energia befolyása miatt elfelejtettük. Létre kell hoznunk, újra meg kell alapoznunk elfelejtett kapcsolatunkat. Nem arról van szó, hogy nincs kapcsolatunk Istennel, és mesterségesen erőltetünk valami kapcsolatot Istennel, amilyen a Kṛṣṇa-tudat. Nem. A te kapcsolatod adott. Pusztán a hallás, a tudás ápolása által feléleszthetitek a kapcsolatotokat, ennyi az egész. Ahogy a gyufában is ott a tűz. Csak dörzsöld egy ideig, néhány másodpercig, ó, a tűz kipattan.

Hasonlóképpen, a kapcsolatod Kṛṣṇával, a Kṛṣṇa-tudattal, benned van. Különben hogyan fogadhatnád el a Kṛṣṇa-tudatot? „Indiából importáltam Kṛṣṇát”, ez is tévedés. Kṛṣṇa nem Indiáé vagy Amerikáé. Akárcsak a nap. Ez a nap ugyanaz a nap, mint amelyiket Indiában láttam, ugyanaz a nap van a ti Amerikátokban is.
Senki sem állíthatja, hogy „Ó, ez indiai nap”, és „Ez amerikai nap”. A Nap egy. Az a mi tévedésünk, hogy azt mondjuk: „Ez amerikai föld, ez amerikai nap, ez amerikai légkör.” Nem. Minden Istennel van kapcsolatban. Ez a jñānam. Ez a tudás. És vijñānam, és gyakorlatias is.

Kṛṣṇa azt mondja: „Elmagyarázom neked, ha elfogadod ezt az elvet, hogy a Kṛṣṇához való ragaszkodás fejlesztése az Én védelmem alatt...” Ha nem veszed igénybe Kṛṣṇa védelmét, akkor nem fejlődhet ki benned a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás. El kell fogadnod. Ezt a fejlődést... a minap elmagyaráztam nektek, ez úgy történik, hogy adunk valamit, elveszünk valamit, feltárunk valamit, megértünk valamit, eszünk valamit, adunk Kṛṣṇának enni valamit. Hat folyamat által.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: „Elmondom neked ezt a jñānamot” – ''sa-vijñānam. Jñānaṁ te aham sa-vijñānam idam''. A sa-vijñānam jelentése „tudományos ismerettel”. Vakṣyāmy, „Elmondom.” Yad jñātvā, „Ha megpróbálod megérteni ezt a tudást, vagy ha megérted ezt a tudást”, yaj jñātvā na iha, „nem ebben az anyagi világban.” Na iha.

Mivel a lelki világban nincs tudatlanság. A lelki élet tudással teli, boldogsággal teli, örök életet jelent. Ezért mondja Kṛṣṇa, „Ha megérted ezt a tudást, a Kṛṣṇáról szóló tudást, vagyis a Kṛṣṇa-tudományt, vagyis a Kṛṣṇa-tudat tudományát”, ''yaj jñātvā na iha bhūyo.'' A bhūyo jelentése „újra”. Anyaj, „semmi több”, anyaj jñātavyam, „megérteni való”, avaśiṣyate, „nem marad”.

Ez azt jelenti: „Ha megérted, amit Én mondok neked a tudományt illetően, a gyakorlatban és az elméletben, ha megérted ezt a tudást, akkor nincs más mit tudnod. Nincs semmi több, amit tudnod kell ebben a világban. Ez azt jelenti, hogy a tudásod kiteljesül.” ''Yaj jñātvā neha bhūyo anyaj jñātāavyam avaśiṣyate'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). ''Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-visayakam jñānaṁ vijñānaṁ tena sahitaṁ te tubhyāṁ prapannāyāśeṣataḥ samagraṁ vakṣyāmi.'' Kṛṣṇa kihangsúlyozza, hogy „Neked mondom el”. Kiváltképp Arjunára céloz. Miért? Nem azt mondja, hogy „Mindenkihez szólok”. Nem. Ezt a tudást nem értheti meg mindenki. Ez bizalmas. A Kṛṣṇa-tudatot egyetlen hétköznapi ember sem értheti meg.

Természetesen az Úr Caitanya annyira könnyűvé tette ezt ezen kor számára, hogy amennyiben őszintén, odaadással éneklitek a Hare Kṛṣṇát, akkor megérthetitek. Ám a tudománya önmagában nagyon nehéz. Nagyon nehéz. Mivel azonban a kor nem túl kedvező, az idő nem túl kedvező, ezért vezette be az Úr Caitanya ezt a saṅkīrtana mozgalmat a Hare Kṛṣṇa éneklésével és tánccal, hogy az elmétek nagyon gyorsan kitisztuljon, és megérthessétek, mi a Kṛṣṇa-tudat. Ez egyszerű folyamat.

Egyébként Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez nem mindenkinek szól. „A Kṛṣṇa-tudat tudományos ismeretét veled osztom meg.” Miért „veled”? Mert ő egy meghódolt lélek. Ő egy meghódolt lélek. A Bhagavad-gītā itt kezdődik. Tudjátok. Amikor Kṛṣṇa barátként beszélgetett Arjunával, nem beszélt túl komolyan. Pusztán csak azt mondta: „Kedves Arjunám, nem tesz neked jót, ha nem harcolsz. Te kṣatriya vagy, a harcosok osztályába tartozol, szóval ha nem harcolsz, az nem lesz túl jó.” Így, baráti alapon.

Arjuna ugyancsak megértette, „Kṛṣṇa nem beszél velem túl komolyan, mivel barátok vagyunk.” Így hát meghódolt Neki. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, megértem, hogy a csatatéren felmerült probléma nagyon nehéz. Azért jöttem ide, hogy harcoljak, de érzelmeim nyugtalanítanak. Hogyan ölhetném meg a testvéreimet, a tanítómat, a nagyapámat, az unokáimat és így tovább? Azt is tudom, hogy ezeket a problémákat, ezt a felmerült problémás helyzetet csak Te oldhatod meg.”

Arjuna azonban tudta, hogy „Kṛṣṇa nem közönséges barátom. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Ezért azonnal meghódolt. ''Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam'' ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]]): „Meghódolok Előtted, mint tanítványod. Kérlek, fogadj el engem, és taníts meg, mi a jó a számomra.” Ezért Kṛṣṇa azt is mondja, hogy ''jñānaṁ te aham,'' „Ezt a tudást, ezt a bizalmas tudást azért mondom el neked, mert meghódoltál.”

Ez a dolog, ez a Kṛṣṇa-tudat tehát itt kezdődik. Amíg nincs legalább egy kis ragaszkodásod Kṛṣṇához, amíg nem fogtál bele bármilyen szolgálatba Kṛṣṇa érdekében, nagyon nehéz azt megérteni. ''Jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). ''Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-viṣayakam.'' Tehát jñānam, megértheted ezt, mert meghódolt lélek vagy. ''Prapannāyāśeṣataḥ samagrena upadekṣyāmi.'' A jñānam a tényleges, tényszerű tudást jelenti. A jñānam a tényszerű tudást és annak a gyakorlati bemutatását jelenti. Ezt fogjuk kifejteni ebben a fejezetben, és erről a dologról bővebben is beszélni fogunk.

Nos, ha van valamilyen kérdés, tegyétek fel.

'''Bhakta (1):''' Swāmījī, azt mondtad, hogy a Kṛṣṇával, mint szeretővel való kapcsolat magában foglalja a többi kapcsolat minden tünetét.

'''Prabhupāda:''' Igen.

'''Bhakta (1):''' Ez azt jelenti-e, hogy az a rasa felsőbbrendű vagy jobb, mint a többi rasa?

'''Prabhupāda:''' Azt. Ez... ha semleges nézőpontból vizsgáljuk, akkor a szerető helyzete jobb, mint annak a személynek a helyzete, aki Kṛṣṇával úrként és szolgaként van kapcsolatban. Ez azonban a kapcsolat vagyis az ízek semleges nézőpontból történő tanulmányozása. Ám bárki, mindegy, hogy ki ... bárki, akár úr és szolga, akár apa és gyermeke, akár szerető és szeretett kapcsolatban áll, a saját helyzetéből nézve Ő (Kṛṣṇa*) a legfelsőbb. Ám semleges helyzetből nézve, a szerető és a szeretett, ez a fajta kapcsolat Kṛṣṇával a legjobb, a legfelsőbb. Ezért a gopīk Kṛṣṇa iránti imádata... az Úr Caitanya is ezt nyilvánította ki. Prédikálása vagyis Kṛṣṇáról alkotott megértése olyan volt, mint a szerető és a szeretett kapcsolata. Kṛṣṇa, mint Úr Caitanya játszotta Rādhārāṇī szerepét. Meg akarta érteni mi játszódik le benne. Kṛṣṇa meg akarta érteni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. Tehát ez a megértés, Kṛṣṇa ezen aspektusa, az Úr Caitanya.

Az Úr Caitanya nem különbözik Kṛṣṇától, de az az aspektus, amelyben Kṛṣṇa megpróbálja megérteni Rādhārāṇīt, az az Úr Caitanya. Rādhārāṇī helyzete tehát magasabb rendű, mint Kṛṣṇáé. Ezek nagyon bizalmas beszélgetések, de a szerető és a szeretett közötti kapcsolat, ahogyan az Kṛṣṇa és a gopīk között zajlott, a legmagasabb fokú kapcsolat. Ebben nincs kétség.

Igen?

'''Bhakta (2):''' Swāmījī, nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy Śrī Kṛṣṇa Caitanya játszotta Rādhāt?

'''Prabhupáda:''' Igen, Ő játssza Rādhārāṇī szerepét. Úgy imádja Kṛṣṇát, ahogy Rādhārāṇī imádta Kṛṣṇát. Van egy vers, amelyet az Úr Caitanya szerzett. Azt mondja:

:''āśliṣya vā pāda ratāṁ pinaṣṭu mām''
:''(adarśanān) marma-hatāṁ karotu vā''
:''yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo''
:''mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ''
:(CC Antya 20.47)

Így imádkozik: „Uram Kṛṣṇa, akár eltaposol a lábaddal, akár szeretőként ölelsz át, vagy összetöröd a szívemet azzal, hogy nem jelensz meg előttem. Bármit megtehetsz. Ám Én akkor is örök szolgád vagyok.” Nos, ez volt Rādhārāṇī hozzáállása.

Az Úr Caitanya tehát Kṛṣṇa azon arculata, amelyben megérti Rādhārāṇīt. Kétségtelen, hogy Kṛṣṇa hatalmas, de Ő úgy gondolja, hogy Rādhārāṇī nagyobb Nála, mert nem tudja viszonozni Rādhā, ööö, Kṛṣṇa szerető cselekedetét. Ezért azt akarta tanulmányozni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. „Nos, nem tanulmányozhatom Rādhārāṇīt (Kṛṣṇaként*) Kṛṣṇa arculatában. Ha felveszem Rādhārāṇī arculatát, akkor megérthetem … ” Ez a legmagasabb rendű, mondhatnám, transzcendentális érzés. De az Úr Caitanya Rādhārāṇī arculata.

''Tad-dvayaṁ caikyam aptam. Caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caityam āptam'' (CC Adi 1.5). Kṛṣṇa, amikor azt akarja, hogy élvezetben legyen része, kiterjeszti gyönyörenergiáját, ami Rādhārāṇī. Így az egy Kṛṣṇa kettővé válik: Kṛṣṇa és az Ő gyönyörenergiája. És ez a gyönyörenergia, amikor egyesül Kṛṣṇával, az az Úr Caitanya. Kṛṣṇa kettővé válik, Rādhārāṇīvá és Kṛṣṇává. Kṛṣṇa nem élvezhet semmi anyagit, mert önmagában teljes.

Ezért, ha Ő élvezni akar valamit, akkor annak az élvezendő személyiségnek kizárólag Belőle kell kiáradnia. Ez tehát Rādhārāṇī. És amikor ez az élvezendő személyiség ismét eggyé válik, az az Úr Caitanya. Ezeket a dolgokat meg fogjátok érteni, ahogy fejlesztitek a Kṛṣṇa-tudatot, a magasabb fejlődési szakaszban. De erről beszélhetünk. Ez a tény.

Igen?

'''Gargamuni:''' Csak azt akartam… azt mondtad, hogy a yoga azt jelenti, összekapcsolódni a Legfelsőbbel, aztán azt mondtad, hogy ezáltal Istenre összpontosítjuk az elménket, majd utána azt mondtad, hogy Paramātmā.

'''Prabhupāda:''' Igen. Isten keresésének kezdete önmagadban rejlik. Isten benned van. A yoga tehát azt jelenti, hogy az elmét a Paramātmāra összpontosítjuk. A Paramātmā a Legfelsőbb Úr arculata, aki mindenki szívében ott lakozik. ''Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati'' ([[HU/BG 18.61|BG 18.61]]). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben van. Én a szívben helyezkedem el, mint lelki szikra, én is ott ülök, és Kṛṣṇa is ott ül. Az orvostudomány nem tudja megmagyarázni. Amint a szív megáll, azt mondják: „Ó, elment.” Ez azt jelenti, hogy a szívemben ülök, és a Paramātmā is ott ül. Ahogy az Én és a Paramātmā elhagyja a szívet, a szív leáll, és az élet megszűnik. Az orvostudomány alapján tény, hogy a test minden energiája a szívből származik. A Bhagavad-gītā állítása szerint ''īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe'' ([[HU/BG 18.61|BG 18.61]]). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben található.

Tehát a yoga azt jelenti, ahogy a Bhagavad-gītā hiteles yogarendszere előírja, én magam próbálom megtalálni a Paramātmāt a szívemben. Nem tudok összpontosítani, amíg vissza nem vonom az összes érzéki tevékenységemet. Nem gyakorolhatod a yogát (nevetve) miközben érzéki tevékenységekben is részt veszel. Ezek mind ostobaságok. Minden érzéki tevékenységünket összpontosítanunk kell. Ez azt jelenti, hogy az elmédbe kell azokat visszavonni, és az elme a Paramātmāra koncentrál. Ez az igazi yoga.

'''Gargamuni:''' Igen, de mi, akik Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, minket nem érdekel a Paramātmā, nemde?

'''Prabhupāda:''' Nem. Nem érdekel minket, mert közvetlenül Kṛṣṇán meditálunk. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása. De Kṛṣṇa a Legfelsőbb. Ezért, ha Kṛṣṇára összpontosítjuk az elménket, az azt jelenti, hogy a Paramātmāt ezzel már szolgáljuk. Ha van egymillió dollárod, akkor a tíz dolláros szolgálat már megtörtént. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges képviselete. Ha a figyelmedet, a teljes figyelmedet Kṛṣṇára összpontosítod, az sokkal, sokkal jobb, mint... és ezt, úgy mondanám, elfogadja a Bhagavad-gītā. ''Yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntar-ātmanā'' ([[HU/BG 6.47|BG 6.47]]).

„Bárki, aki Rám összpontosítja az elméjét, az a legkiválóbb yogī.” Ő a legkiválóbb yogī. És ez nagyon könnyű. Ha pusztán csak nézed Kṛṣṇa képét, Kṛṣṇa szobrát, imádod Kṛṣṇát, énekled a nevét, Kṛṣṇa, eszed Kṛṣṇa prasādamját, beszélsz Kṛṣṇáról, olvasod Kṛṣṇa könyvét, akkor mindig samādhiban vagy. Samādhi. Ez a tökéletes samādhi. A Kṛṣṇa-tudat nem egy hétköznapi dolog. Ez a legmagasabb, legkiválóbb yogarendszer. Világos ez?

'''Gargamuni:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Jól van. Énekeljünk. ''Śrī rāma jaya rāma jaya jaya'' . . . (szakadás)

(kīrtana) (prema-dhvani) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke BG 07.01 - San Francisco

2026-05-31T10:22:09Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_BG_07.01_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale§§
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te''
:''kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ''

:''pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam''
:''bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''jayatāṁ suratau paṅgor mama manda-mater gate''
:''mat-sarvasva-padāmbhojau rādhā-madana-mohanau''

:''dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ''
:''śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau''
:''śrī-śrī-rādhā-śrīla-govinda-devau''
:''preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi''

:''śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ''
:''karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥśriye 'stu naḥ''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''
:''(prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.''

:''mayy āsakta-manāḥ pārtha''
:''yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''
:''asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ''
:''yathā jñāsyasi tac chṛṇu''
:([[HU/BG 7.1|BG 7.1]])

Ez a yogarendszer, a Kṛṣṇa-tudat yogarendszere a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás fejlesztésével kezdődik. A ragaszkodás fejlesztésének folyamatát pedig már elmagyaráztam nektek az elmúlt néhány találkozón.

A kezdőknek, mindenkinek, a legalacsonyabb szinten lévő embernek, ahhoz, hogy ragaszkodjon Istenhez, el kell ismernie a Legfelsőbb Úr nagyságát. Isten hatalmas, ebben nincs kétség. Mindenki, még az élet legalacsonyabb szintjén lévő is el tudja ismerni. Nem az állatokról beszélek. Az állatok nem érzékelik Istent. Az emberről beszélek.

Az emberi civilizációnak különböző... különböző szintjei vannak – a legmagasabb típusú civilizáció és a legalacsonyabb bennszülött –, de mindegyiküknek van érzéke Istenre. Ez adott. Ez az emberi lény különleges kiváltsága, nem csak a civilizált embereké. Talán tudjátok mindannyian, amikor az európai országokból Amerikába jöttetek, a rézbőrű indiánok. Őket bennszülötteknek tekintették – mégis van valamilyen vallásuk, valamilyen elképzelésük Istenről. „Isten hatalmas”, ezt az emberi civilizáció elismeri. Miben áll ez a nagyság? Általában, amikor nagyságról beszélünk...

(félre) Vízet.

...az ég nagyságára gondolunk. Ez egyszerű példa arra, hogyan lehet valami hatalmas: „Olyan hatalmas, mint az ég.” Ám az eget nem vagyunk képesek érzékelni. Ahogy ezek az anyagi elemek a finomabb, úgy értem, létformától a durvább létformába alakulnak, és a durvább forma kézzelfoghatóvá válik a megértésünk számára, hasonlóképpen minden vallásban vagy minden társadalomban elismerik Isten nagyságát. Ám azt, miként válik ez a nagyság kézzelfoghatóvá, azt a Bhagavad-gītāban találhatjuk meg.

Tegyük fel, hogy van elképzelésünk az égről. Ugyanakkor nem lehet határozott elképzelésünk az ég nagyságáról, mert a tapasztalatainkat és tudásunkat érzékszervi érzékelés útján szerezzük. Az égben nincs érzékiszervi érzékelés. Ahogy ebben a szobában is ülünk. Ebben a szobában jelen van az ég, de az eget nem tudjuk megérteni. Viszont, ha ezt az asztalt próbáljuk megérteni, azonnal megérthetjük, mert az asztalnak, ha megérintem, érzem a keménységét; az érzékelés adott.

A tudásom felfoghatja, hogy ez egy kemény asztal. Ám, ha az égről beszélek, nem tudok közvetlen érzékelésre szert tenni. Ezért Isten nagyságának puszta megértése nem minden. Ez a ragaszkodás kezdete, "Isten hatalmas." Ugyanakkor a ragaszkodásodat a lehető legteljesebb mértékben kell kifejlesztened. És ez Isten szeretete.

Az eget nem szeretheted. Ez nem kivitelezhető. Ha azt mondom: "Szeresd az eget", azt fogod mondani: "Hogyan lehet az eget szeretni? Valami kézzelfogható dolgot akarok. Fiút akarok, lányt akarok, azt szerethetem. Hogyan szerethetem az eget?" Szóval, a nagyság puszta megértése nem minden. Aztán az... az ég fogalmának átalakulásának a következő állomása a levegő. A levegőben érzékelhetsz valamit.

Amikor a levegő mozog, legalább némi tapintás érzésed lehet. Nos, az anyagi világban az égből fejlődik ki a levegő, a levegőből fejlődik ki a tűz, az elektromosság, az elektromosságból vagy a tűzből fejlődik ki a víz, és a vízből fejlődik ki ez a föld. Ami a földet illeti, valami nagyon kézzelfoghatót értünk alatta.

Hasonlóképpen, Isten nagyságának (érzetét*) hogyan kell kifejleszteni? Isten nagyságából, a nagyság eszméjéből, a szolgálat érzékének kell kifejlődnie. „Isten oly hatalmas, tehát szolgálnom kell Istennek.” Ez a szolgálatérzet jelenti a további fejlődést. Ahogyan az égből fejlődik ki a levegő, hasonlóképpen Isten nagyságának eszméjéből is kifejlődik a szolgálat érzéke.

Mivel én valaki hatalmasat szolgálok, egy hivatalba járok, mert ő lát el engem. A tulajdonos bizonyos fizetést ad nekem; ő tehát nagyobb nálam. Szolgálatot végzek cserébe valamiért, amit ő ad.

Isten tehát olyan hatalmas. A védikus irodalomban ez áll: ''eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān'' (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).

Ez az egy hatalmas, legfelsőbb élőlény gondoskodik minden más apró élőlény összes szükségletéről. Mindannyian apró élőlények vagyunk, és Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr a legnagyobb élőlény. Ő is élőlény, akárcsak mi. A minap azt magyaráztam, hogy az ember lett Isten képére teremtve, nem pedig Isten az emberére.
Ne gondoljátok, hogy mivel nekem két kezem, két lábam, egy fejem van, ezért teremtettem egy Kṛṣṇát, akinek két keze, két lába, két... nem. Nem ez a valóság. Valójában, mivel Kṛṣṇának van két lába, két keze, egy feje, ezért van neked is annyi.

Szóval, Isten hatalmas, és én függök Tőle. A szeretetérzetemet kell kifejlesztenem. El kell fogadnunk, hogy Isten hatalmas, Ő gondoskodik a szükségleteinkről, miért ne tennénk hálából valamilyen szolgálatot? Van ebben valami rossz? Tegyük fel, ha valaki mindig mindennel ellát téged, nem gondolod, hogy hálából ellátnád... hogy valamilyen szolgálatot tegyél neki? Ha kifejleszted ezt a hálaérzetet, az további fejlődés, ragaszkodás, szolgálat.

Ezt a szolgálatot ugyancsak tovább kell fejleszteni. Hogyan lehet ezt fejleszteni? Pont úgy, mint a barátodnak nyújtott szolgálatot. Egy barát nem követeli meg a szolgálatot. A mester viszont megköveteli a szolgálatot: "Ezt kell tenned." Ám a barát nem követeli meg a szolgálatot, de az ő barátja önként szolgálja őt: "Ó, elláthatlak ezzel, kedves barátom?" "Rendben. Igen, miért ne?" Ez önkéntes szolgálatot jelent. Sokkal bensőségesebb.

Ez a további fejlődés. Ez a baráti szolgálat... ez egyfajta barátság, amely félelemmel és tisztelettel teli. Akárcsak olyankor, amikor van egy nagyon gazdag barátod, nem tudsz vele őszintén beszélni, pedig ő oly... bensőséges barátod. Ám egy azonos rangú baráttal nagyon szabadon beszélgethetsz.

Hasonlóképpen, Istennel két szakaszban alakíthatunk ki barátságot. Az első szakasz félelemmel és tisztelettel teli, „Ó, Isten olyan hatalmas. Isten oly sok mindennel ellát minket, és hálából szolgálnom kell Őt.” Vagy: „Ő a jóakaróm; Ő a barátom.” Ám, ha tovább fejleszted a barátságotokat... akárcsak Arjuna. Arjuna barátságot kötött Kṛṣṇával.

Amikor Kṛṣṇát legfelsőbb egyetemes formájában pillantotta meg, azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, barátként beszéltem Veled. Oly sokféleképpen megsértettelek.” Barátok a barátokkal néha sértő hangnemben beszélnek, de ez nem sértés, ez öröm. Hasonlóképpen, Arjuna is oly sokszor sértő hangnemben beszél Kṛṣṇával. De amikor látta, hogy: „Ó, itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, megijedt. Szóval, barátság.

Aztán a szolgálat további fejlesztése a Legfelsőbb Úrnak fiaként való elfogadása. Amikor valakit fiamként fogadok el, a teljes szolgálat életem kezdetétől fogva jelen van. Hasonlóképpen, ahogy az elemek finomabb formái durvább formákká fejlődnek – az égtől a levegőig, a levegőtől a tűzig, a tűztől a vízig, a víztől a földig –, hasonlóképpen a Kṛṣṇához való ragaszkodása is a hatalmasság érzéséből fakad: „Isten hatalmas”, aztán „Isten a mester”, majd „Isten a barátom”, majd „Isten a fiam”, és végül „Isten a szeretőm”.

A szeretői szakaszban az összes többi elem jelen van. Amikor szeretsz valakit, akkor jelen van a szeretői elem, és jelen van az apai elem, jelen van a baráti elem, jelen van az úr és szolga eleme, és jelen van a hatalmasság eleme. Ezért Isten szeretetében az összes többi elem teljességében jelen van. Ezért a Kṛṣṇa iránti teljes ragaszkodás az, ha szeretődként szereted Őt.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: ''mad-āśrayam''. Ez a yogarendszer, a bhakti-yoga, a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás kifejlesztésére szolgál, az Ő védelme alatt. ''Mad-āśrayaḥ''. Ahogyan egy barát védi a barátját, az úr úgy védi a szolgáját, a szülő... az apa védi a gyermekét, vagy a szerető védi a szeretőjét, hasonlóképpen van jelen bizonyos védelmező elem. ''Mad-āśrayaḥ'': "Kṛṣṇa a barátom, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a mesterem, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a fiam, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a szeretőm, Ő megvéd engem."

Szóval ezt, ezt hívják ''mad-āśrayaḥnak''. Ha ezt a hozzáállást vesszük fel bármelyikben, akár barátként, akár szeretőként, fiúként vagy mesterként, és kialakítjuk a ragaszkodásunkat Kṛṣṇa iránt, akkor ''asaṁśayam'', kétségtelenül, samagram, teljes... teljes tökéletességében érthetjük meg, mi Isten.

Ez a Kṛṣṇa-tudat filozófiája, hogy Kṛṣṇánál kell menedéket keresni ezen aspektusok bármelyikében, és ki kell fejleszteni a ragaszkodásunkat bármelyik aspektus iránt. Akkor Kṛṣṇa azt mondja, ''jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). Nos, ez az Istenről való tudás nem érzelgősség, hanem tudomány. Ez tudomány. Ez tudományos. Senki sem tagadhatja ezt. Nem valamiféle érzést vagy béka-spekulációt hirdetünk. Ez tény. Hogyan fejlődhet ki a kapcsolatunk a Legfelsőbb Úrral, hogyan viszonyulunk Hozzá, ezek a dolgok filozófiai alapon nyugvó tények.

Ezért Kṛṣṇa a következőképpen biztosítja Arjunát: „Amit Én beszélek neked, az nem vallásos érzelgés, hanem jñānam.” A jñānam gyakorlati tudást jelent. Jñānam. A jñānam elméleti tudást, a vijñānam pedig gyakorlati tudást jelent. Kṛṣṇa ezért azt mondja: ''jñānam. Jñānam te 'haṁ sa-vijñānam'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]): „Én csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló pontos tudást mondom el neked, gyakorlati példával.”

Ugyan úgy, mint egy laboratóriumban, ha BSc hallgató vagy, gyakorlati vizsgán kell részt venned. Pusztán azt tudni, hogy ilyen és ilyen kémiai elem keverése ilyen és ilyen kémiai elemmel ilyen és ilyen vegyi dolgot eredményez, elméleti tudás. Az oxigén és a hidrogén összekeverése vizet eredményez. Ez elméleti tudás. De amikor a laboratóriumban ténylegesen cselekszel – ilyen és ilyen mennyiségű oxigéngázt keversz ilyen és ilyen mennyiségű hidrogéngázzal –, azonnal létrejön a víz. Amint összekevered a lúgot és a savat, azonnal reakció indul be,... (homályos)

Hasonlóképpen, az elméleti tudás értelmében egyfajta különleges kapcsolatunk van Istennel, amit nem tagadhatsz. Bármivel, ami a birtokodban van, valamilyen különleges kapcsolatod van. Tegyük fel, hogy ti amerikaiak vagytok, mi pedig indiaiak. Szóval, van valamilyen különleges kapcsolatunk az állammal. Én indiai állampolgár vagyok, te amerikai állampolgár vagy. Tehát, lennie kell kapcsolatnak. Itt ülsz. Valamilyen kapcsolatban vagy. Tegyük fel, hogy a diákjaim kapcsolatban állnak velem. Én vagyok a tanáruk, ők az én tanítványaim. Ha azonban nem a tanítványom vagy, akkor te a közönség vagy, én az előadó vagyok. Kell, hogy legyen valamilyen kapcsolatunk.

Hasonlóképpen tehát, ha mindennel van valamilyen kapcsolatunk, miért ne lehetne Istennel? Van. Ez egy gyakorlati kapcsolat, de megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a kapcsolatunkról. És a yoga azt jelenti, hogy kapcsolódni, újra létrehozni ezt a kapcsolatot. Ezt hívják yogának. A yoga nem mentális spekuláció, és nem az egészség kedvéért történik. Ó, az egészség kedvéért ne a yogarendszerhez nyúlj. Ha egyszerűen csak elfogadod a Sandoz gyakorlatait, nagyon egészségessé, nagyon erőssé válhatsz. Nincs szükség rá... a yoga másról szól. A yoga az elme Istenre, a Paramātmāra való összpontosítását jelenti, amelyről most megfeledkeztünk.
Jelenleg, jóllehet, néha emlékszünk arra, hogy van Isten, valójában a külső energia, vagyis az anyagi energia befolyása miatt elfelejtettük. Létre kell hoznunk, újra meg kell alapoznunk elfelejtett kapcsolatunkat. Nem arról van szó, hogy nincs kapcsolatunk Istennel, és mesterségesen erőltetünk valami kapcsolatot Istennel, amilyen a Kṛṣṇa-tudat. Nem. A te kapcsolatod adott. Pusztán a hallás, a tudás ápolása által feléleszthetitek a kapcsolatotokat, ennyi az egész. Ahogy a gyufában is ott a tűz. Csak dörzsöld egy ideig, néhány másodpercig, ó, a tűz kipattan.

Hasonlóképpen, a kapcsolatod Kṛṣṇával, a Kṛṣṇa-tudattal, benned van. Különben hogyan fogadhatnád el a Kṛṣṇa-tudatot? „Indiából importáltam Kṛṣṇát”, ez is tévedés. Kṛṣṇa nem Indiáé vagy Amerikáé. Akárcsak a nap. Ez a nap ugyanaz a nap, mint amelyiket Indiában láttam, ugyanaz a nap van a ti Amerikátokban is.
Senki sem állíthatja, hogy „Ó, ez indiai nap”, és „Ez amerikai nap”. A Nap egy. Az a mi tévedésünk, hogy azt mondjuk: „Ez amerikai föld, ez amerikai nap, ez amerikai légkör.” Nem. Minden Istennel van kapcsolatban. Ez a jñānam. Ez a tudás. És vijñānam, és gyakorlatias is.

Kṛṣṇa azt mondja: „Elmagyarázom neked, ha elfogadod ezt az elvet, hogy a Kṛṣṇához való ragaszkodás fejlesztése az Én védelmem alatt...” Ha nem veszed igénybe Kṛṣṇa védelmét, akkor nem fejlődhet ki benned a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás. El kell fogadnod. Ezt a fejlődést... a minap elmagyaráztam nektek, ez úgy történik, hogy adunk valamit, elveszünk valamit, feltárunk valamit, megértünk valamit, eszünk valamit, adunk Kṛṣṇának enni valamit. Hat folyamat által.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: „Elmondom neked ezt a jñānamot” – ''sa-vijñānam. Jñānaṁ te aham sa-vijñānam idam''. A sa-vijñānam jelentése „tudományos ismerettel”. Vakṣyāmy, „Elmondom.” Yad jñātvā, „Ha megpróbálod megérteni ezt a tudást, vagy ha megérted ezt a tudást”, yaj jñātvā na iha, „nem ebben az anyagi világban.” Na iha.

Mivel a lelki világban nincs tudatlanság. A lelki élet tudással teli, boldogsággal teli, örök életet jelent. Ezért mondja Kṛṣṇa, „Ha megérted ezt a tudást, a Kṛṣṇáról szóló tudást, vagyis a Kṛṣṇa-tudományt, vagyis a Kṛṣṇa-tudat tudományát”, ''yaj jñātvā na iha bhūyo.'' A bhūyo jelentése „újra”. Anyaj, „semmi több”, anyaj jñātavyam, „megérteni való”, avaśiṣyate, „nem marad”.

Ez azt jelenti: „Ha megérted, amit Én mondok neked a tudományt illetően, a gyakorlatban és az elméletben, ha megérted ezt a tudást, akkor nincs más mit tudnod. Nincs semmi több, amit tudnod kell ebben a világban. Ez azt jelenti, hogy a tudásod kiteljesül.” ''Yaj jñātvā neha bhūyo anyaj jñātāavyam avaśiṣyate'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). ''Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-visayakam jñānaṁ vijñānaṁ tena sahitaṁ te tubhyāṁ prapannāyāśeṣataḥ samagraṁ vakṣyāmi.'' Kṛṣṇa kihangsúlyozza, hogy „Neked mondom el”. Kiváltképp Arjunára céloz. Miért? Nem azt mondja, hogy „Mindenkihez szólok”. Nem. Ezt a tudást nem értheti meg mindenki. Ez bizalmas. A Kṛṣṇa-tudatot egyetlen hétköznapi ember sem értheti meg.

Természetesen az Úr Caitanya annyira könnyűvé tette ezt ezen kor számára, hogy amennyiben őszintén, odaadással éneklitek a Hare Kṛṣṇát, akkor megérthetitek. Ám a tudománya önmagában nagyon nehéz. Nagyon nehéz. Mivel azonban a kor nem túl kedvező, az idő nem túl kedvező, ezért vezette be az Úr Caitanya ezt a saṅkīrtana mozgalmat a Hare Kṛṣṇa éneklésével és tánccal, hogy az elmétek nagyon gyorsan kitisztuljon, és megérthessétek, mi a Kṛṣṇa-tudat. Ez egyszerű folyamat.

Egyébként Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez nem mindenkinek szól. „A Kṛṣṇa-tudat tudományos ismeretét veled osztom meg.” Miért „veled”? Mert ő egy meghódolt lélek. Ő egy meghódolt lélek. A Bhagavad-gītā itt kezdődik. Tudjátok. Amikor Kṛṣṇa barátként beszélgetett Arjunával, nem beszélt túl komolyan. Pusztán csak azt mondta: „Kedves Arjunám, nem tesz neked jót, ha nem harcolsz. Te kṣatriya vagy, a harcosok osztályába tartozol, szóval ha nem harcolsz, az nem lesz túl jó.” Így, baráti alapon.

Arjuna ugyancsak megértette, „Kṛṣṇa nem beszél velem túl komolyan, mivel barátok vagyunk.” Így hát meghódolt Neki. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, megértem, hogy a csatatéren felmerült probléma nagyon nehéz. Azért jöttem ide, hogy harcoljak, de érzelmeim nyugtalanítanak. Hogyan ölhetném meg a testvéreimet, a tanítómat, a nagyapámat, az unokáimat és így tovább? Azt is tudom, hogy ezeket a problémákat, ezt a felmerült problémás helyzetet csak Te oldhatod meg.”

Arjuna azonban tudta, hogy „Kṛṣṇa nem közönséges barátom. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Ezért azonnal meghódolt. ''Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam'' ([[HU/BG 2.7|BG 2.7]]): „Meghódolok Előtted, mint tanítványod. Kérlek, fogadj el engem, és taníts meg, mi a jó a számomra.” Ezért Kṛṣṇa azt is mondja, hogy ''jñānaṁ te aham,'' „Ezt a tudást, ezt a bizalmas tudást azért mondom el neked, mert meghódoltál.”

Ez a dolog, ez a Kṛṣṇa-tudat tehát itt kezdődik. Amíg nincs legalább egy kis ragaszkodásod Kṛṣṇához, amíg nem fogtál bele bármilyen szolgálatba Kṛṣṇa érdekében, nagyon nehéz azt megérteni. ''Jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam'' ([[HU/BG 7.2|BG 7.2]]). ''Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-viṣayakam.'' Tehát jñānam, megértheted ezt, mert meghódolt lélek vagy. ''Prapannāyāśeṣataḥ samagrena upadekṣyāmi.'' A jñānam a tényleges, tényszerű tudást jelenti. A jñānam a tényszerű tudást és annak a gyakorlati bemutatását jelenti. Ezt fogjuk kifejteni ebben a fejezetben, és erről a dologról bővebben is beszélni fogunk.

Nos, ha van valamilyen kérdés, tegyétek fel.

'''Bhakta (1):''' Swāmījī, azt mondtad, hogy a Kṛṣṇával, mint szeretővel való kapcsolat magában foglalja a többi kapcsolat minden tünetét.

'''Prabhupāda:''' Igen.

'''Bhakta (1):''' Ez azt jelenti-e, hogy az a rasa felsőbbrendű vagy jobb, mint a többi rasa?

'''Prabhupāda:''' Azt. Ez... ha semleges nézőpontból vizsgáljuk, akkor a szerető helyzete jobb, mint annak a személynek a helyzete, aki Kṛṣṇával úrként és szolgaként van kapcsolatban. Ez azonban a kapcsolat vagyis az ízek semleges nézőpontból történő tanulmányozása. Ám bárki, mindegy, hogy ki ... bárki, akár úr és szolga, akár apa és gyermeke, akár szerető és szeretett kapcsolatban áll, a saját helyzetéből nézve Ő (Kṛṣṇa*) a legfelsőbb. Ám semleges helyzetből nézve, a szerető és a szeretett, ez a fajta kapcsolat Kṛṣṇával a legjobb, a legfelsőbb. Ezért a gopīk Kṛṣṇa iránti imádata... az Úr Caitanya is ezt nyilvánította ki. Prédikálása vagyis Kṛṣṇáról alkotott megértése olyan volt, mint a szerető és a szeretett kapcsolata. Kṛṣṇa, mint Úr Caitanya játszotta Rādhārāṇī szerepét. Meg akarta érteni mi játszódik le benne. Kṛṣṇa meg akarta érteni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. Tehát ez a megértés, Kṛṣṇa ezen aspektusa, az Úr Caitanya.

Az Úr Caitanya nem különbözik Kṛṣṇától, de az az aspektus, amelyben Kṛṣṇa megpróbálja megérteni Rādhārāṇīt, az az Úr Caitanya. Rādhārāṇī helyzete tehát magasabb rendű, mint Kṛṣṇáé. Ezek nagyon bizalmas beszélgetések, de a szerető és a szeretett közötti kapcsolat, ahogyan az Kṛṣṇa és a gopīk között zajlott, a legmagasabb fokú kapcsolat. Ebben nincs kétség.

Igen?

'''Bhakta (2):''' Swāmījī, nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy Śrī Kṛṣṇa Caitanya játszotta Rādhāt?

'''Prabhupáda:''' Igen, Ő játssza Rādhārāṇī szerepét. Úgy imádja Kṛṣṇát, ahogy Rādhārāṇī imádta Kṛṣṇát. Van egy vers, amelyet az Úr Caitanya szerzett. Azt mondja:

:''āśliṣya vā pāda ratāṁ pinaṣṭu mām''
:''(adarśanān) marma-hatāṁ karotu vā''
:''yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo''
:''mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ''
:(CC Antya 20.47)

Így imádkozik: „Uram Kṛṣṇa, akár eltaposol a lábaddal, akár szeretőként ölelsz át, vagy összetöröd a szívemet azzal, hogy nem jelensz meg előttem. Bármit megtehetsz. Ám Én akkor is örök szolgád vagyok.” Nos, ez volt Rādhārāṇī hozzáállása.

Az Úr Caitanya tehát Kṛṣṇa azon arculata, amelyben megérti Rādhārāṇīt. Kétségtelen, hogy Kṛṣṇa hatalmas, de Ő úgy gondolja, hogy Rādhārāṇī nagyobb Nála, mert nem tudja viszonozni Rādhā, ööö, Kṛṣṇa szerető cselekedetét. Ezért azt akarta tanulmányozni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. „Nos, nem tanulmányozhatom Rādhārāṇīt (Kṛṣṇaként*) Kṛṣṇa arculatában. Ha felveszem Rādhārāṇī arculatát, akkor megérthetem … ” Ez a legmagasabb rendű, mondhatnám, transzcendentális érzés. De az Úr Caitanya Rādhārāṇī arculata.

Tad-dvayaṁ caikyam aptam. Caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caityam āptam (CC Adi 1.5). Kṛṣṇa, amikor azt akarja, hogy élvezetben legyen része, kiterjeszti gyönyörenergiáját, ami Rādhārāṇī. Így az egy Kṛṣṇa kettővé válik: Kṛṣṇa és az Ő gyönyörenergiája. És ez a gyönyörenergia, amikor egyesül Kṛṣṇával, az az Úr Caitanya. Kṛṣṇa kettővé válik, Rādhārāṇīvá és Kṛṣṇává. Kṛṣṇa nem élvezhet semmi anyagit, mert önmagában teljes.

Ezért, ha Ő élvezni akar valamit, akkor annak az élvezendő személyiségnek kizárólag Belőle kell kiáradnia. Ez tehát Rādhārāṇī. És amikor ez az élvezendő személyiség ismét eggyé válik, az az Úr Caitanya. Ezeket a dolgokat meg fogjátok érteni, ahogy fejlesztitek a Kṛṣṇa-tudatot, a magasabb fejlődési szakaszban. De erről beszélhetünk. Ez a tény.

Igen?

Gargamuni: Csak azt akartam… azt mondtad, hogy a yoga azt jelenti, összekapcsolódni a Legfelsőbbel, aztán azt mondtad, hogy ezáltal Istenre összpontosítjuk az elménket, majd utána azt mondtad, hogy Paramātmā.

Prabhupāda: Igen. Isten keresésének kezdete önmagadban rejlik. Isten benned van. A yoga tehát azt jelenti, hogy az elmét a Paramātmāra összpontosítjuk. A Paramātmā a Legfelsőbb Úr arculata, aki mindenki szívében ott lakozik. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben van. Én a szívben helyezkedem el, mint lelki szikra, én is ott ülök, és Kṛṣṇa is ott ül. Az orvostudomány nem tudja megmagyarázni. Amint a szív megáll, azt mondják: „Ó, elment.” Ez azt jelenti, hogy a szívemben ülök, és a Paramātmā is ott ül. Ahogy az Én és a Paramātmā elhagyja a szívet, a szív leáll, és az élet megszűnik. Az orvostudomány alapján tény, hogy a test minden energiája a szívből származik. A Bhagavad-gītā állítása szerint īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben található.

Tehát a yoga azt jelenti, ahogy a Bhagavad-gītā hiteles yogarendszere előírja, én magam próbálom megtalálni a Paramātmāt a szívemben. Nem tudok összpontosítani, amíg vissza nem vonom az összes érzéki tevékenységemet. Nem gyakorolhatod a yogát (nevetve) miközben érzéki tevékenységekben is részt veszel. Ezek mind ostobaságok. Minden érzéki tevékenységünket összpontosítanunk kell. Ez azt jelenti, hogy az elmédbe kell azokat visszavonni, és az elme a Paramātmāra koncentrál. Ez az igazi yoga.

Gargamuni: Igen, de mi, akik Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, minket nem érdekel a Paramātmā, nemde?

Prabhupāda: Nem. Nem érdekel minket, mert közvetlenül Kṛṣṇán meditálunk. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása. De Kṛṣṇa a Legfelsőbb. Ezért, ha Kṛṣṇára összpontosítjuk az elménket, az azt jelenti, hogy a Paramātmāt ezzel már szolgáljuk. Ha van egymillió dollárod, akkor a tíz dolláros szolgálat már megtörtént. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges képviselete. Ha a figyelmedet, a teljes figyelmedet Kṛṣṇára összpontosítod, az sokkal, sokkal jobb, mint... és ezt, úgy mondanám, elfogadja a Bhagavad-gītā. Yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntar-ātmanā (BG 6.47).

„Bárki, aki Rám összpontosítja az elméjét, az a legkiválóbb yogī.” Ő a legkiválóbb yogī. És ez nagyon könnyű. Ha pusztán csak nézed Kṛṣṇa képét, Kṛṣṇa szobrát, imádod Kṛṣṇát, énekled a nevét, Kṛṣṇa, eszed Kṛṣṇa prasādamját, beszélsz Kṛṣṇáról, olvasod Kṛṣṇa könyvét, akkor mindig samādhiban vagy. Samādhi. Ez a tökéletes samādhi. A Kṛṣṇa-tudat nem egy hétköznapi dolog. Ez a legmagasabb, legkiválóbb yogarendszer. Világos ez?

Gargamuni: Igen.

Prabhupāda: Jól van. Énekeljünk. Śrī rāma jaya rāma jaya jaya . . . (szakadás)

(kīrtana) (prema-dhvani) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke BG 07.01 - San Francisco

2026-05-31T09:57:57Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_BG_07.01_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale§§
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te''
:''kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ''

:''pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam''
:''bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''jayatāṁ suratau paṅgor mama manda-mater gate''
:''mat-sarvasva-padāmbhojau rādhā-madana-mohanau''

:''dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ''
:''śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau''
:''śrī-śrī-rādhā-śrīla-govinda-devau''
:''preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi''

:''śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ''
:''karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥśriye 'stu naḥ''

:''hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare''
:''hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare''
:''(prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.''

:''mayy āsakta-manāḥ pārtha''
:''yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ''
:''asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ''
:''yathā jñāsyasi tac chṛṇu''
:([[HU/BG 7.1|BG 7.1]])

Ez a yogarendszer, a Kṛṣṇa-tudat yogarendszere a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás fejlesztésével kezdődik. A ragaszkodás fejlesztésének folyamatát pedig már elmagyaráztam nektek az elmúlt néhány találkozón.

A kezdőknek, mindenkinek, a legalacsonyabb szinten lévő embernek, ahhoz, hogy ragaszkodjon Istenhez, el kell ismernie a Legfelsőbb Úr nagyságát. Isten hatalmas, ebben nincs kétség. Mindenki, még az élet legalacsonyabb szintjén lévő is el tudja ismerni. Nem az állatokról beszélek. Az állatok nem érzékelik Istent. Az emberről beszélek.

Az emberi civilizációnak különböző... különböző szintjei vannak – a legmagasabb típusú civilizáció és a legalacsonyabb bennszülött –, de mindegyiküknek van érzéke Istenre. Ez adott. Ez az emberi lény különleges kiváltsága, nem csak a civilizált embereké. Talán tudjátok mindannyian, amikor az európai országokból Amerikába jöttetek, a rézbőrű indiánok. Őket bennszülötteknek tekintették – mégis van valamilyen vallásuk, valamilyen elképzelésük Istenről. „Isten hatalmas”, ezt az emberi civilizáció elismeri. Miben áll ez a nagyság? Általában, amikor nagyságról beszélünk...

(félre) Vízet.

...az ég nagyságára gondolunk. Ez egyszerű példa arra, hogyan lehet valami hatalmas: „Olyan hatalmas, mint az ég.” Ám az eget nem vagyunk képesek érzékelni. Ahogy ezek az anyagi elemek a finomabb, úgy értem, létformától a durvább létformába alakulnak, és a durvább forma kézzelfoghatóvá válik a megértésünk számára, hasonlóképpen minden vallásban vagy minden társadalomban elismerik Isten nagyságát. Ám azt, miként válik ez a nagyság kézzelfoghatóvá, azt a Bhagavad-gītāban találhatjuk meg.

Tegyük fel, hogy van elképzelésünk az égről. Ugyanakkor nem lehet határozott elképzelésünk az ég nagyságáról, mert a tapasztalatainkat és tudásunkat érzékszervi érzékelés útján szerezzük. Az égben nincs érzékiszervi érzékelés. Ahogy ebben a szobában is ülünk. Ebben a szobában jelen van az ég, de az eget nem tudjuk megérteni. Viszont, ha ezt az asztalt próbáljuk megérteni, azonnal megérthetjük, mert az asztalnak, ha megérintem, érzem a keménységét; az érzékelés adott.

A tudásom felfoghatja, hogy ez egy kemény asztal. Ám, ha az égről beszélek, nem tudok közvetlen érzékelésre szert tenni. Ezért Isten nagyságának puszta megértése nem minden. Ez a ragaszkodás kezdete, "Isten hatalmas." Ugyanakkor a ragaszkodásodat a lehető legteljesebb mértékben kell kifejlesztened. És ez Isten szeretete.

Az eget nem szeretheted. Ez nem kivitelezhető. Ha azt mondom: "Szeretsd az eget", azt fogod mondani: "Hogyan lehet az eget szeretni? Valami kézzelfogható dolgot akarok. Fiút akarok, lányt akarok, azt szerethetem. Hogyan szerethetem az eget?" Szóval, a nagyság puszta megértése nem minden. Aztán az... az ég fogalmának átalakulásának a következő állomása a levegő. A levegőben érzékelhetsz valamit.

Amikor a levegő mozog, legalább némi tapintás érzésed lehet. Nos, az anyagi világban az égből fejlődik ki a levegő, a levegőből fejlődik ki a tűz, az elektromosság, az elektromosságból vagy a tűzből fejlődik ki a víz, és a vízből fejlődik ki ez a föld. Ami a földet illeti, valami nagyon kézzelfoghatót értünk alatta.

Hasonlóképpen, Isten nagyságának (érzetét*) hogyan kell kifejleszteni? Isten nagyságából, a nagyság eszméjéből, a szolgálat érzékének kell kifejlődnie. „Isten oly hatalmas, tehát szolgálnom kell Istennek.” Ez a szolgálatérzet jelenti a további fejlődést. Ahogyan az égből fejlődik ki a levegő, hasonlóképpen Isten nagyságának eszméjéből is kifejlődik a szolgálat érzéke.

Mivel én valaki hatalmasat szolgálok, egy hivatalba járok, mert ő lát el engem. A tulajdonos bizonyos fizetést ad nekem; ő tehát nagyobb nálam. Szolgálatot végzek cserébe valamiért, amit ő ad.

Isten tehát olyan hatalmas. A védikus irodalomban ez áll: eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).

Ez az egy hatalmas, legfelsőbb élőlény gondoskodik minden más apró élőlény összes szükségletéről. Mindannyian apró élőlények vagyunk, és Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr a legnagyobb élőlény. Ő is élőlény, akárcsak mi. A minap azt magyaráztam, hogy az ember lett Isten képére teremtve, nem pedig Isten az emberére.
Ne gondoljátok, hogy mivel nekem két kezem, két lábam, egy fejem van, ezért teremtettem egy Kṛṣṇát, akinek két keze, két lába, két... nem. Nem ez a valóság. Valójában, mivel Kṛṣṇának van két lába, két keze, egy feje, ezért van neked is annyi.

Szóval, Isten hatalmas, és én függök Tőle. A szeretetérzetemet kell kifejlesztenem. El kell fogadnunk, hogy Isten hatalmas, Ő gondoskodik a szükségleteinkről, miért ne tennénk hálából valamilyen szolgálatot? Van ebben valami rossz? Tegyük fel, ha valaki mindig mindennel ellát téged, nem gondolod, hogy hálából ellátnád... hogy valamilyen szolgálatot tegyél neki? Ha kifejleszted ezt a hálaérzetet, az további fejlődés, ragaszkodás, szolgálat.

Ezt a szolgálatot ugyancsak tovább kell fejleszteni. Hogyan lehet ezt fejleszteni? Pont úgy, mint a barátodnak nyújtott szolgálatot. Egy barát nem követeli meg a szolgálatot. A mester viszont megköveteli a szolgálatot: "Ezt kell tenned." Ám a barát nem követeli meg a szolgálatot, de az ő barátja önként szolgálja őt: "Ó, elláthatlak ezzel, kedves barátom?" "Rendben. Igen, miért ne?" Ez önkéntes szolgálatot jelent. Sokkal bensőségesebb.

Ez a további fejlődés. Ez a baráti szolgálat... ez egyfajta barátság, amely félelemmel és tisztelettel teli. Akárcsak olyankor, amikor van egy nagyon gazdag barátod, nem tudsz vele őszintén beszélni, pedig ő oly... bensőséges barátod. Ám egy azonos rangú baráttal nagyon szabadon beszélgethetsz.

Hasonlóképpen, Istennel két szakaszban alakíthatunk ki barátságot. Az első szakasz félelemmel és tisztelettel teli, „Ó, Isten olyan hatalmas. Isten oly sok mindennel ellát minket, és hálából szolgálnom kell Őt.” Vagy: „Ő a jóakaróm; Ő a barátom.” Ám, ha tovább fejleszted a barátságotokat... akárcsak Arjuna. Arjuna barátságot kötött Kṛṣṇával.

Amikor Kṛṣṇát legfelsőbb egyetemes formájában pillantotta meg, azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, barátként beszéltem Veled. Oly sokféleképpen megsértettelek.” Barátok a barátokkal néha sértő hangnemben beszélnek, de ez nem sértés, ez öröm. Hasonlóképpen, Arjuna is oly sokszor sértő hangnemben beszél Kṛṣṇával. De amikor látta, hogy: „Ó, itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, megijedt. Szóval, barátság.

Aztán a szolgálat további fejlesztése a Legfelsőbb Úrnak fiaként való elfogadása. Amikor valakit fiamként fogadok el, a teljes szolgálat életem kezdetétől fogva jelen van. Hasonlóképpen, ahogy az elemek finomabb formái durvább formákká fejlődnek – az égtől a levegőig, a levegőtől a tűzig, a tűztől a vízig, a víztől a földig –, hasonlóképpen a Kṛṣṇához való ragaszkodása is a hatalmasság érzéséből fakad: „Isten hatalmas”, aztán „Isten a mester”, majd „Isten a barátom”, majd „Isten a fiam”, és végül „Isten a szeretőm”.

A szeretői szakaszban az összes többi elem jelen van. Amikor szeretsz valakit, akkor jelen van a szeretői elem, és jelen van az apai elem, jelen van a baráti elem, jelen van az úr és szolga eleme, és jelen van a hatalmasság eleme. Ezért Isten szeretetében az összes többi elem teljességében jelen van. Ezért a Kṛṣṇa iránti teljes ragaszkodás az, ha szeretődként szereted Őt.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: mad-āśrayam. Ez a yogarendszer, a bhakti-yoga, a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás kifejlesztésére szolgál, az Ő védelme alatt. Mad-āśrayaḥ. Ahogyan egy barát védi a barátját, az úr úgy védi a szolgáját, a szülő... az apa védi a gyermekét, vagy a szerető védi a szeretőjét, hasonlóképpen van jelen bizonyos védelmező elem. Mad-āśrayaḥ: "Kṛṣṇa a barátom, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a mesterem, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a fiam, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a szeretőm, Ő megvéd engem."

Szóval ezt, ezt hívják mad-āśrayaḥnak. Ha ezt a hozzáállást vesszük fel bármelyikben, akár barátként, akár szeretőként, fiúként vagy mesterként, és kialakítjuk a ragaszkodásunkat Kṛṣṇa iránt, akkor asaṁśayam, kétségtelenül, samagram, teljes... teljes tökéletességében érthetjük meg, mi Isten.

Ez a Kṛṣṇa-tudat filozófiája, hogy Kṛṣṇánál kell menedéket keresni ezen aspektusok bármelyikében, és ki kell fejleszteni a ragaszkodásunkat bármelyik aspektus iránt. Akkor Kṛṣṇa azt mondja, jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ (BG 7.2). Nos, ez az Istenről való tudás nem érzelgősség, hanem tudomány. Ez tudomány. Ez tudományos. Senki sem tagadhatja ezt. Nem valamiféle érzést vagy béka-spekulációt hirdetünk. Ez tény. Hogyan fejlődhet ki a kapcsolatunk a Legfelsőbb Úrral, hogyan viszonyulunk Hozzá, ezek a dolgok filozófiai alapon nyugvó tények.

Ezért Kṛṣṇa a következőképpen biztosítja Arjunát: „Amit Én beszélek neked, az nem vallásos érzelgés, hanem jñānam.” A jñānam gyakorlati tudást jelent. Jñānam. A jñānam elméleti tudást, a vijñānam pedig gyakorlati tudást jelent. Kṛṣṇa ezért azt mondja: jñānam. Jñānam te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2): „Én csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló pontos tudást mondom el neked, gyakorlati példával.”

Ugyan úgy, mint egy laboratóriumban, ha BSc hallgató vagy, gyakorlati vizsgán kell részt venned. Pusztán azt tudni, hogy ilyen és ilyen kémiai elem keverése ilyen és ilyen kémiai elemmel ilyen és ilyen vegyi dolgot eredményez, elméleti tudás. Az oxigén és a hidrogén összekeverése vizet eredményez. Ez elméleti tudás. De amikor a laboratóriumban ténylegesen cselekszel – ilyen és ilyen mennyiségű oxigéngázt keversz ilyen és ilyen mennyiségű hidrogéngázzal –, azonnal létrejön a víz. Amint összekevered a lúgot és a savat, azonnal reakció indul be,... (homályos)

Hasonlóképpen, az elméleti tudás értelmében egyfajta különleges kapcsolatunk van Istennel, amit nem tagadhatsz. Bármivel, ami a birtokodban van, valamilyen különleges kapcsolatod van. Tegyük fel, hogy ti amerikaiak vagytok, mi pedig indiaiak. Szóval, van valamilyen különleges kapcsolatunk az állammal. Én indiai állampolgár vagyok, te amerikai állampolgár vagy. Tehát, lennie kell kapcsolatnak. Itt ülsz. Valamilyen kapcsolatban vagy. Tegyük fel, hogy a diákjaim kapcsolatban állnak velem. Én vagyok a tanáruk, ők az én tanítványaim. Ha azonban nem a tanítványom vagy, akkor te a közönség vagy, én az előadó vagyok. Kell, hogy legyen valamilyen kapcsolatunk.

Hasonlóképpen tehát, ha mindennel van valamilyen kapcsolatunk, miért ne lehetne Istennel? Van. Ez egy gyakorlati kapcsolat, de megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a kapcsolatunkról. És a yoga azt jelenti, hogy kapcsolódni, újra létrehozni ezt a kapcsolatot. Ezt hívják yogának. A yoga nem mentális spekuláció, és nem az egészség kedvéért történik. Ó, az egészség kedvéért ne a yogarendszerhez nyúlj. Ha egyszerűen csak elfogadod a Sandoz gyakorlatait, nagyon egészségessé, nagyon erőssé válhatsz. Nincs szükség rá... a yoga másról szól. A yoga az elme Istenre, a Paramātmāra való összpontosítását jelenti, amelyről most megfeledkeztünk.
Jelenleg, jóllehet, néha emlékszünk arra, hogy van Isten, valójában a külső energia, vagyis az anyagi energia befolyása miatt elfelejtettük. Létre kell hoznunk, újra meg kell alapoznunk elfelejtett kapcsolatunkat. Nem arról van szó, hogy nincs kapcsolatunk Istennel, és mesterségesen erőltetünk valami kapcsolatot Istennel, amilyen a Kṛṣṇa-tudat. Nem. A te kapcsolatod adott. Pusztán a hallás, a tudás ápolása által feléleszthetitek a kapcsolatotokat, ennyi az egész. Ahogy a gyufában is ott a tűz. Csak dörzsöld egy ideig, néhány másodpercig, ó, a tűz kipattan.

Hasonlóképpen, a kapcsolatod Kṛṣṇával, a Kṛṣṇa-tudattal, benned van. Különben hogyan fogadhatnád el a Kṛṣṇa-tudatot? „Indiából importáltam Kṛṣṇát”, ez is tévedés. Kṛṣṇa nem Indiáé vagy Amerikáé. Akárcsak a nap. Ez a nap ugyanaz a nap, mint amelyiket Indiában láttam, ugyanaz a nap van a ti Amerikátokban is.
Senki sem állíthatja, hogy „Ó, ez indiai nap”, és „Ez amerikai nap”. A Nap egy. Az a mi tévedésünk, hogy azt mondjuk: „Ez amerikai föld, ez amerikai nap, ez amerikai légkör.” Nem. Minden Istennel van kapcsolatban. Ez a jñānam. Ez a tudás. És vijñānam, és gyakorlatias is.

Kṛṣṇa azt mondja: „Elmagyarázom neked, ha elfogadod ezt az elvet, hogy a Kṛṣṇához való ragaszkodás fejlesztése az Én védelmem alatt...” Ha nem veszed igénybe Kṛṣṇa védelmét, akkor nem fejlődhet ki benned a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás. El kell fogadnod. Ezt a fejlődést... a minap elmagyaráztam nektek, ez úgy történik, hogy adunk valamit, elveszünk valamit, feltárunk valamit, megértünk valamit, eszünk valamit, adunk Kṛṣṇának enni valamit. Hat folyamat által.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: „Elmondom neked ezt a jñānamot” – sa-vijñānam. Jñānaṁ te aham sa-vijñānam idam. A sa-vijñānam jelentése „tudományos ismerettel”. Vakṣyāmy, „Elmondom.” Yad jñātvā, „Ha megpróbálod megérteni ezt a tudást, vagy ha megérted ezt a tudást”, yaj jñātvā na iha, „nem ebben az anyagi világban.” Na iha.

Mivel a lelki világban nincs tudatlanság. A lelki élet tudással teli, boldogsággal teli, örök életet jelent. Ezért mondja Kṛṣṇa, „Ha megérted ezt a tudást, a Kṛṣṇáról szóló tudást, vagyis a Kṛṣṇa-tudományt, vagyis a Kṛṣṇa-tudat tudományát”, yaj jñātvā na iha bhūyo. A bhūyo jelentése „újra”. Anyaj, „semmi több”, anyaj jñātavyam, „megérteni való”, avaśiṣyate, „nem marad”.

Ez azt jelenti: „Ha megérted, amit Én mondok neked a tudományt illetően, a gyakorlatban és az elméletben, ha megérted ezt a tudást, akkor nincs más mit tudnod. Nincs semmi több, amit tudnod kell ebben a világban. Ez azt jelenti, hogy a tudásod kiteljesül.” Yaj jñātvā neha bhūyo anyaj jñātāavyam avaśiṣyate (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-visayakam jñānaṁ vijñānaṁ tena sahitaṁ te tubhyāṁ prapannāyāśeṣataḥ samagraṁ vakṣyāmi. Kṛṣṇa kihangsúlyozza, hogy „Neked mondom el”. Kiváltképp Arjunára céloz. Miért? Nem azt mondja, hogy „Mindenkihez szólok”. Nem. Ezt a tudást nem értheti meg mindenki. Ez bizalmas. A Kṛṣṇa-tudatot egyetlen hétköznapi ember sem értheti meg.

Természetesen az Úr Caitanya annyira könnyűvé tette ezt ezen kor számára, hogy amennyiben őszintén, odaadással éneklitek a Hare Kṛṣṇát, akkor megérthetitek. Ám a tudománya önmagában nagyon nehéz. Nagyon nehéz. Mivel azonban a kor nem túl kedvező, az idő nem túl kedvező, ezért vezette be az Úr Caitanya ezt a saṅkīrtana mozgalmat a Hare Kṛṣṇa éneklésével és tánccal, hogy az elmétek nagyon gyorsan kitisztuljon, és megérthessétek, mi a Kṛṣṇa-tudat. Ez egyszerű folyamat.

Egyébként Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez nem mindenkinek szól. „A Kṛṣṇa-tudat tudományos ismeretét veled osztom meg.” Miért „veled”? Mert ő egy meghódolt lélek. Ő egy meghódolt lélek. A Bhagavad-gītā itt kezdődik. Tudjátok. Amikor Kṛṣṇa barátként beszélgetett Arjunával, nem beszélt túl komolyan. Pusztán csak azt mondta: „Kedves Arjunám, nem tesz neked jót, ha nem harcolsz. Te kṣatriya vagy, a harcosok osztályába tartozol, szóval ha nem harcolsz, az nem lesz túl jó.” Így, baráti alapon.

Arjuna ugyancsak megértette, „Kṛṣṇa nem beszél velem túl komolyan, mivel barátok vagyunk.” Így hát meghódolt Neki. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, megértem, hogy a csatatéren felmerült probléma nagyon nehéz. Azért jöttem ide, hogy harcoljak, de érzelmeim nyugtalanítanak. Hogyan ölhetném meg a testvéreimet, a tanítómat, a nagyapámat, az unokáimat és így tovább? Azt is tudom, hogy ezeket a problémákat, ezt a felmerült problémás helyzetet csak Te oldhatod meg.”

Arjuna azonban tudta, hogy „Kṛṣṇa nem közönséges barátom. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Ezért azonnal meghódolt. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7): „Meghódolok Előtted, mint tanítványod. Kérlek, fogadj el engem, és taníts meg, mi a jó a számomra.” Ezért Kṛṣṇa azt is mondja, hogy jñānaṁ te aham, „Ezt a tudást, ezt a bizalmas tudást azért mondom el neked, mert meghódoltál.”

Ez a dolog, ez a Kṛṣṇa-tudat tehát itt kezdődik. Amíg nincs legalább egy kis ragaszkodásod Kṛṣṇához, amíg nem fogtál bele bármilyen szolgálatba Kṛṣṇa érdekében, nagyon nehéz azt megérteni. Jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-viṣayakam. Tehát jñānam, megértheted ezt, mert meghódolt lélek vagy. Prapannāyāśeṣataḥ samagrena upadekṣyāmi. A jñānam a tényleges, tényszerű tudást jelenti. A jñānam a tényszerű tudást és annak a gyakorlati bemutatását jelenti. Ezt fogjuk kifejteni ebben a fejezetben, és erről a dologról bővebben is beszélni fogunk.

Nos, ha van valamilyen kérdés, tegyétek fel.

Bhakta (1): Swāmījī, azt mondtad, hogy a Kṛṣṇával, mint szeretővel való kapcsolat magában foglalja a többi kapcsolat minden tünetét.

Prabhupāda: Igen.

Bhakta (1): Ez azt jelenti-e, hogy az a rasa felsőbbrendű vagy jobb, mint a többi rasa?

Prabhupāda: Azt. Ez... ha semleges nézőpontból vizsgáljuk, akkor a szerető helyzete jobb, mint annak a személynek a helyzete, aki Kṛṣṇával úrként és szolgaként van kapcsolatban. Ez azonban a kapcsolat vagyis az ízek semleges nézőpontból történő tanulmányozása. Ám bárki, mindegy, hogy ki ... bárki, akár úr és szolga, akár apa és gyermeke, akár szerető és szeretett kapcsolatban áll, a saját helyzetéből nézve Ő (Kṛṣṇa*) a legfelsőbb. Ám semleges helyzetből nézve, a szerető és a szeretett, ez a fajta kapcsolat Kṛṣṇával a legjobb, a legfelsőbb. Ezért a gopīk Kṛṣṇa iránti imádata... az Úr Caitanya is ezt nyilvánította ki. Prédikálása vagyis Kṛṣṇáról alkotott megértése olyan volt, mint a szerető és a szeretett kapcsolata. Kṛṣṇa, mint Úr Caitanya játszotta Rādhārāṇī szerepét. Meg akarta érteni mi játszódik le benne. Kṛṣṇa meg akarta érteni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. Tehát ez a megértés, Kṛṣṇa ezen aspektusa, az Úr Caitanya.

Az Úr Caitanya nem különbözik Kṛṣṇától, de az az aspektus, amelyben Kṛṣṇa megpróbálja megérteni Rādhārāṇīt, az az Úr Caitanya. Rādhārāṇī helyzete tehát magasabb rendű, mint Kṛṣṇáé. Ezek nagyon bizalmas beszélgetések, de a szerető és a szeretett közötti kapcsolat, ahogyan az Kṛṣṇa és a gopīk között zajlott, a legmagasabb fokú kapcsolat. Ebben nincs kétség.

Igen?

Bhakta (2): Swāmījī, nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy Śrī Kṛṣṇa Caitanya játszotta Rādhāt?

Prabhupáda: Igen, Ő játssza Rādhārāṇī szerepét. Úgy imádja Kṛṣṇát, ahogy Rādhārāṇī imádta Kṛṣṇát. Van egy vers, amelyet az Úr Caitanya szerzett. Azt mondja:

āśliṣya vā pāda ratāṁ pinaṣṭu mām
(adarśanān) marma-hatāṁ karotu vā
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ
(CC Antya 20.47)

Így imádkozik: „Uram Kṛṣṇa, akár eltaposol a lábaddal, akár szeretőként ölelsz át, vagy összetöröd a szívemet azzal, hogy nem jelensz meg előttem. Bármit megtehetsz. Ám Én akkor is örök szolgád vagyok.” Nos, ez volt Rādhārāṇī hozzáállása.

Az Úr Caitanya tehát Kṛṣṇa azon arculata, amelyben megérti Rādhārāṇīt. Kétségtelen, hogy Kṛṣṇa hatalmas, de Ő úgy gondolja, hogy Rādhārāṇī nagyobb Nála, mert nem tudja viszonozni Rādhā, ööö, Kṛṣṇa szerető cselekedetét. Ezért azt akarta tanulmányozni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. „Nos, nem tanulmányozhatom Rādhārāṇīt (Kṛṣṇaként*) Kṛṣṇa arculatában. Ha felveszem Rādhārāṇī arculatát, akkor megérthetem … ” Ez a legmagasabb rendű, mondhatnám, transzcendentális érzés. De az Úr Caitanya Rādhārāṇī arculata.

Tad-dvayaṁ caikyam aptam. Caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caityam āptam (CC Adi 1.5). Kṛṣṇa, amikor azt akarja, hogy élvezetben legyen része, kiterjeszti gyönyörenergiáját, ami Rādhārāṇī. Így az egy Kṛṣṇa kettővé válik: Kṛṣṇa és az Ő gyönyörenergiája. És ez a gyönyörenergia, amikor egyesül Kṛṣṇával, az az Úr Caitanya. Kṛṣṇa kettővé válik, Rādhārāṇīvá és Kṛṣṇává. Kṛṣṇa nem élvezhet semmi anyagit, mert önmagában teljes.

Ezért, ha Ő élvezni akar valamit, akkor annak az élvezendő személyiségnek kizárólag Belőle kell kiáradnia. Ez tehát Rādhārāṇī. És amikor ez az élvezendő személyiség ismét eggyé válik, az az Úr Caitanya. Ezeket a dolgokat meg fogjátok érteni, ahogy fejlesztitek a Kṛṣṇa-tudatot, a magasabb fejlődési szakaszban. De erről beszélhetünk. Ez a tény.

Igen?

Gargamuni: Csak azt akartam… azt mondtad, hogy a yoga azt jelenti, összekapcsolódni a Legfelsőbbel, aztán azt mondtad, hogy ezáltal Istenre összpontosítjuk az elménket, majd utána azt mondtad, hogy Paramātmā.

Prabhupāda: Igen. Isten keresésének kezdete önmagadban rejlik. Isten benned van. A yoga tehát azt jelenti, hogy az elmét a Paramātmāra összpontosítjuk. A Paramātmā a Legfelsőbb Úr arculata, aki mindenki szívében ott lakozik. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben van. Én a szívben helyezkedem el, mint lelki szikra, én is ott ülök, és Kṛṣṇa is ott ül. Az orvostudomány nem tudja megmagyarázni. Amint a szív megáll, azt mondják: „Ó, elment.” Ez azt jelenti, hogy a szívemben ülök, és a Paramātmā is ott ül. Ahogy az Én és a Paramātmā elhagyja a szívet, a szív leáll, és az élet megszűnik. Az orvostudomány alapján tény, hogy a test minden energiája a szívből származik. A Bhagavad-gītā állítása szerint īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben található.

Tehát a yoga azt jelenti, ahogy a Bhagavad-gītā hiteles yogarendszere előírja, én magam próbálom megtalálni a Paramātmāt a szívemben. Nem tudok összpontosítani, amíg vissza nem vonom az összes érzéki tevékenységemet. Nem gyakorolhatod a yogát (nevetve) miközben érzéki tevékenységekben is részt veszel. Ezek mind ostobaságok. Minden érzéki tevékenységünket összpontosítanunk kell. Ez azt jelenti, hogy az elmédbe kell azokat visszavonni, és az elme a Paramātmāra koncentrál. Ez az igazi yoga.

Gargamuni: Igen, de mi, akik Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, minket nem érdekel a Paramātmā, nemde?

Prabhupāda: Nem. Nem érdekel minket, mert közvetlenül Kṛṣṇán meditálunk. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása. De Kṛṣṇa a Legfelsőbb. Ezért, ha Kṛṣṇára összpontosítjuk az elménket, az azt jelenti, hogy a Paramātmāt ezzel már szolgáljuk. Ha van egymillió dollárod, akkor a tíz dolláros szolgálat már megtörtént. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges képviselete. Ha a figyelmedet, a teljes figyelmedet Kṛṣṇára összpontosítod, az sokkal, sokkal jobb, mint... és ezt, úgy mondanám, elfogadja a Bhagavad-gītā. Yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntar-ātmanā (BG 6.47).

„Bárki, aki Rám összpontosítja az elméjét, az a legkiválóbb yogī.” Ő a legkiválóbb yogī. És ez nagyon könnyű. Ha pusztán csak nézed Kṛṣṇa képét, Kṛṣṇa szobrát, imádod Kṛṣṇát, énekled a nevét, Kṛṣṇa, eszed Kṛṣṇa prasādamját, beszélsz Kṛṣṇáról, olvasod Kṛṣṇa könyvét, akkor mindig samādhiban vagy. Samādhi. Ez a tökéletes samādhi. A Kṛṣṇa-tudat nem egy hétköznapi dolog. Ez a legmagasabb, legkiválóbb yogarendszer. Világos ez?

Gargamuni: Igen.

Prabhupāda: Jól van. Énekeljünk. Śrī rāma jaya rāma jaya jaya . . . (szakadás)

(kīrtana) (prema-dhvani) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke BG 07.01 - San Francisco

2026-05-31T09:52:10Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_BG_07.01_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

'''Prabhupāda:''' (a maṅgalācaraṇa imák)

:''vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca''
:''śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam''
:''sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ''
:''śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca''

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale§§
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te''
:''kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ''

:''pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam''
:''bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam''

:''he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate''
:''gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te''

:''tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari''
:''vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye''

:''jayatāṁ suratau paṅgor mama manda-mater gate''
mat-sarvasva-padāmbhojau rādhā-madana-mohanau

dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ
śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau
śrī-śrī-rādhā-śrīla-govinda-devau
preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi

śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ
karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥśriye 'stu naḥ

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
(prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.

mayy āsakta-manāḥ pārtha
yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ
asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ
yathā jñāsyasi tac chṛṇu
(BG 7.1)

Ez a yogarendszer, a Kṛṣṇa-tudat yogarendszere a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás fejlesztésével kezdődik. A ragaszkodás fejlesztésének folyamatát pedig már elmagyaráztam nektek az elmúlt néhány találkozón.

A kezdőknek, mindenkinek, a legalacsonyabb szinten lévő embernek, ahhoz, hogy ragaszkodjon Istenhez, el kell ismernie a Legfelsőbb Úr nagyságát. Isten hatalmas, ebben nincs kétség. Mindenki, még az élet legalacsonyabb szintjén lévő is el tudja ismerni. Nem az állatokról beszélek. Az állatok nem érzékelik Istent. Az emberről beszélek.

Az emberi civilizációnak különböző... különböző szintjei vannak – a legmagasabb típusú civilizáció és a legalacsonyabb bennszülött –, de mindegyiküknek van érzéke Istenre. Ez adott. Ez az emberi lény különleges kiváltsága, nem csak a civilizált embereké. Talán tudjátok mindannyian, amikor az európai országokból Amerikába jöttetek, a rézbőrű indiánok. Őket bennszülötteknek tekintették – mégis van valamilyen vallásuk, valamilyen elképzelésük Istenről. „Isten hatalmas”, ezt az emberi civilizáció elismeri. Miben áll ez a nagyság? Általában, amikor nagyságról beszélünk...

(félre) Vízet.

...az ég nagyságára gondolunk. Ez egyszerű példa arra, hogyan lehet valami hatalmas: „Olyan hatalmas, mint az ég.” Ám az eget nem vagyunk képesek érzékelni. Ahogy ezek az anyagi elemek a finomabb, úgy értem, létformától a durvább létformába alakulnak, és a durvább forma kézzelfoghatóvá válik a megértésünk számára, hasonlóképpen minden vallásban vagy minden társadalomban elismerik Isten nagyságát. Ám azt, miként válik ez a nagyság kézzelfoghatóvá, azt a Bhagavad-gītāban találhatjuk meg.

Tegyük fel, hogy van elképzelésünk az égről. Ugyanakkor nem lehet határozott elképzelésünk az ég nagyságáról, mert a tapasztalatainkat és tudásunkat érzékszervi érzékelés útján szerezzük. Az égben nincs érzékiszervi érzékelés. Ahogy ebben a szobában is ülünk. Ebben a szobában jelen van az ég, de az eget nem tudjuk megérteni. Viszont, ha ezt az asztalt próbáljuk megérteni, azonnal megérthetjük, mert az asztalnak, ha megérintem, érzem a keménységét; az érzékelés adott.

A tudásom felfoghatja, hogy ez egy kemény asztal. Ám, ha az égről beszélek, nem tudok közvetlen érzékelésre szert tenni. Ezért Isten nagyságának puszta megértése nem minden. Ez a ragaszkodás kezdete, "Isten hatalmas." Ugyanakkor a ragaszkodásodat a lehető legteljesebb mértékben kell kifejlesztened. És ez Isten szeretete.

Az eget nem szeretheted. Ez nem kivitelezhető. Ha azt mondom: "Szeretsd az eget", azt fogod mondani: "Hogyan lehet az eget szeretni? Valami kézzelfogható dolgot akarok. Fiút akarok, lányt akarok, azt szerethetem. Hogyan szerethetem az eget?" Szóval, a nagyság puszta megértése nem minden. Aztán az... az ég fogalmának átalakulásának a következő állomása a levegő. A levegőben érzékelhetsz valamit.

Amikor a levegő mozog, legalább némi tapintás érzésed lehet. Nos, az anyagi világban az égből fejlődik ki a levegő, a levegőből fejlődik ki a tűz, az elektromosság, az elektromosságból vagy a tűzből fejlődik ki a víz, és a vízből fejlődik ki ez a föld. Ami a földet illeti, valami nagyon kézzelfoghatót értünk alatta.

Hasonlóképpen, Isten nagyságának (érzetét*) hogyan kell kifejleszteni? Isten nagyságából, a nagyság eszméjéből, a szolgálat érzékének kell kifejlődnie. „Isten oly hatalmas, tehát szolgálnom kell Istennek.” Ez a szolgálatérzet jelenti a további fejlődést. Ahogyan az égből fejlődik ki a levegő, hasonlóképpen Isten nagyságának eszméjéből is kifejlődik a szolgálat érzéke.

Mivel én valaki hatalmasat szolgálok, egy hivatalba járok, mert ő lát el engem. A tulajdonos bizonyos fizetést ad nekem; ő tehát nagyobb nálam. Szolgálatot végzek cserébe valamiért, amit ő ad.

Isten tehát olyan hatalmas. A védikus irodalomban ez áll: eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).

Ez az egy hatalmas, legfelsőbb élőlény gondoskodik minden más apró élőlény összes szükségletéről. Mindannyian apró élőlények vagyunk, és Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr a legnagyobb élőlény. Ő is élőlény, akárcsak mi. A minap azt magyaráztam, hogy az ember lett Isten képére teremtve, nem pedig Isten az emberére.
Ne gondoljátok, hogy mivel nekem két kezem, két lábam, egy fejem van, ezért teremtettem egy Kṛṣṇát, akinek két keze, két lába, két... nem. Nem ez a valóság. Valójában, mivel Kṛṣṇának van két lába, két keze, egy feje, ezért van neked is annyi.

Szóval, Isten hatalmas, és én függök Tőle. A szeretetérzetemet kell kifejlesztenem. El kell fogadnunk, hogy Isten hatalmas, Ő gondoskodik a szükségleteinkről, miért ne tennénk hálából valamilyen szolgálatot? Van ebben valami rossz? Tegyük fel, ha valaki mindig mindennel ellát téged, nem gondolod, hogy hálából ellátnád... hogy valamilyen szolgálatot tegyél neki? Ha kifejleszted ezt a hálaérzetet, az további fejlődés, ragaszkodás, szolgálat.

Ezt a szolgálatot ugyancsak tovább kell fejleszteni. Hogyan lehet ezt fejleszteni? Pont úgy, mint a barátodnak nyújtott szolgálatot. Egy barát nem követeli meg a szolgálatot. A mester viszont megköveteli a szolgálatot: "Ezt kell tenned." Ám a barát nem követeli meg a szolgálatot, de az ő barátja önként szolgálja őt: "Ó, elláthatlak ezzel, kedves barátom?" "Rendben. Igen, miért ne?" Ez önkéntes szolgálatot jelent. Sokkal bensőségesebb.

Ez a további fejlődés. Ez a baráti szolgálat... ez egyfajta barátság, amely félelemmel és tisztelettel teli. Akárcsak olyankor, amikor van egy nagyon gazdag barátod, nem tudsz vele őszintén beszélni, pedig ő oly... bensőséges barátod. Ám egy azonos rangú baráttal nagyon szabadon beszélgethetsz.

Hasonlóképpen, Istennel két szakaszban alakíthatunk ki barátságot. Az első szakasz félelemmel és tisztelettel teli, „Ó, Isten olyan hatalmas. Isten oly sok mindennel ellát minket, és hálából szolgálnom kell Őt.” Vagy: „Ő a jóakaróm; Ő a barátom.” Ám, ha tovább fejleszted a barátságotokat... akárcsak Arjuna. Arjuna barátságot kötött Kṛṣṇával.

Amikor Kṛṣṇát legfelsőbb egyetemes formájában pillantotta meg, azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, barátként beszéltem Veled. Oly sokféleképpen megsértettelek.” Barátok a barátokkal néha sértő hangnemben beszélnek, de ez nem sértés, ez öröm. Hasonlóképpen, Arjuna is oly sokszor sértő hangnemben beszél Kṛṣṇával. De amikor látta, hogy: „Ó, itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, megijedt. Szóval, barátság.

Aztán a szolgálat további fejlesztése a Legfelsőbb Úrnak fiaként való elfogadása. Amikor valakit fiamként fogadok el, a teljes szolgálat életem kezdetétől fogva jelen van. Hasonlóképpen, ahogy az elemek finomabb formái durvább formákká fejlődnek – az égtől a levegőig, a levegőtől a tűzig, a tűztől a vízig, a víztől a földig –, hasonlóképpen a Kṛṣṇához való ragaszkodása is a hatalmasság érzéséből fakad: „Isten hatalmas”, aztán „Isten a mester”, majd „Isten a barátom”, majd „Isten a fiam”, és végül „Isten a szeretőm”.

A szeretői szakaszban az összes többi elem jelen van. Amikor szeretsz valakit, akkor jelen van a szeretői elem, és jelen van az apai elem, jelen van a baráti elem, jelen van az úr és szolga eleme, és jelen van a hatalmasság eleme. Ezért Isten szeretetében az összes többi elem teljességében jelen van. Ezért a Kṛṣṇa iránti teljes ragaszkodás az, ha szeretődként szereted Őt.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: mad-āśrayam. Ez a yogarendszer, a bhakti-yoga, a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás kifejlesztésére szolgál, az Ő védelme alatt. Mad-āśrayaḥ. Ahogyan egy barát védi a barátját, az úr úgy védi a szolgáját, a szülő... az apa védi a gyermekét, vagy a szerető védi a szeretőjét, hasonlóképpen van jelen bizonyos védelmező elem. Mad-āśrayaḥ: "Kṛṣṇa a barátom, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a mesterem, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a fiam, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a szeretőm, Ő megvéd engem."

Szóval ezt, ezt hívják mad-āśrayaḥnak. Ha ezt a hozzáállást vesszük fel bármelyikben, akár barátként, akár szeretőként, fiúként vagy mesterként, és kialakítjuk a ragaszkodásunkat Kṛṣṇa iránt, akkor asaṁśayam, kétségtelenül, samagram, teljes... teljes tökéletességében érthetjük meg, mi Isten.

Ez a Kṛṣṇa-tudat filozófiája, hogy Kṛṣṇánál kell menedéket keresni ezen aspektusok bármelyikében, és ki kell fejleszteni a ragaszkodásunkat bármelyik aspektus iránt. Akkor Kṛṣṇa azt mondja, jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ (BG 7.2). Nos, ez az Istenről való tudás nem érzelgősség, hanem tudomány. Ez tudomány. Ez tudományos. Senki sem tagadhatja ezt. Nem valamiféle érzést vagy béka-spekulációt hirdetünk. Ez tény. Hogyan fejlődhet ki a kapcsolatunk a Legfelsőbb Úrral, hogyan viszonyulunk Hozzá, ezek a dolgok filozófiai alapon nyugvó tények.

Ezért Kṛṣṇa a következőképpen biztosítja Arjunát: „Amit Én beszélek neked, az nem vallásos érzelgés, hanem jñānam.” A jñānam gyakorlati tudást jelent. Jñānam. A jñānam elméleti tudást, a vijñānam pedig gyakorlati tudást jelent. Kṛṣṇa ezért azt mondja: jñānam. Jñānam te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2): „Én csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló pontos tudást mondom el neked, gyakorlati példával.”

Ugyan úgy, mint egy laboratóriumban, ha BSc hallgató vagy, gyakorlati vizsgán kell részt venned. Pusztán azt tudni, hogy ilyen és ilyen kémiai elem keverése ilyen és ilyen kémiai elemmel ilyen és ilyen vegyi dolgot eredményez, elméleti tudás. Az oxigén és a hidrogén összekeverése vizet eredményez. Ez elméleti tudás. De amikor a laboratóriumban ténylegesen cselekszel – ilyen és ilyen mennyiségű oxigéngázt keversz ilyen és ilyen mennyiségű hidrogéngázzal –, azonnal létrejön a víz. Amint összekevered a lúgot és a savat, azonnal reakció indul be,... (homályos)

Hasonlóképpen, az elméleti tudás értelmében egyfajta különleges kapcsolatunk van Istennel, amit nem tagadhatsz. Bármivel, ami a birtokodban van, valamilyen különleges kapcsolatod van. Tegyük fel, hogy ti amerikaiak vagytok, mi pedig indiaiak. Szóval, van valamilyen különleges kapcsolatunk az állammal. Én indiai állampolgár vagyok, te amerikai állampolgár vagy. Tehát, lennie kell kapcsolatnak. Itt ülsz. Valamilyen kapcsolatban vagy. Tegyük fel, hogy a diákjaim kapcsolatban állnak velem. Én vagyok a tanáruk, ők az én tanítványaim. Ha azonban nem a tanítványom vagy, akkor te a közönség vagy, én az előadó vagyok. Kell, hogy legyen valamilyen kapcsolatunk.

Hasonlóképpen tehát, ha mindennel van valamilyen kapcsolatunk, miért ne lehetne Istennel? Van. Ez egy gyakorlati kapcsolat, de megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a kapcsolatunkról. És a yoga azt jelenti, hogy kapcsolódni, újra létrehozni ezt a kapcsolatot. Ezt hívják yogának. A yoga nem mentális spekuláció, és nem az egészség kedvéért történik. Ó, az egészség kedvéért ne a yogarendszerhez nyúlj. Ha egyszerűen csak elfogadod a Sandoz gyakorlatait, nagyon egészségessé, nagyon erőssé válhatsz. Nincs szükség rá... a yoga másról szól. A yoga az elme Istenre, a Paramātmāra való összpontosítását jelenti, amelyről most megfeledkeztünk.
Jelenleg, jóllehet, néha emlékszünk arra, hogy van Isten, valójában a külső energia, vagyis az anyagi energia befolyása miatt elfelejtettük. Létre kell hoznunk, újra meg kell alapoznunk elfelejtett kapcsolatunkat. Nem arról van szó, hogy nincs kapcsolatunk Istennel, és mesterségesen erőltetünk valami kapcsolatot Istennel, amilyen a Kṛṣṇa-tudat. Nem. A te kapcsolatod adott. Pusztán a hallás, a tudás ápolása által feléleszthetitek a kapcsolatotokat, ennyi az egész. Ahogy a gyufában is ott a tűz. Csak dörzsöld egy ideig, néhány másodpercig, ó, a tűz kipattan.

Hasonlóképpen, a kapcsolatod Kṛṣṇával, a Kṛṣṇa-tudattal, benned van. Különben hogyan fogadhatnád el a Kṛṣṇa-tudatot? „Indiából importáltam Kṛṣṇát”, ez is tévedés. Kṛṣṇa nem Indiáé vagy Amerikáé. Akárcsak a nap. Ez a nap ugyanaz a nap, mint amelyiket Indiában láttam, ugyanaz a nap van a ti Amerikátokban is.
Senki sem állíthatja, hogy „Ó, ez indiai nap”, és „Ez amerikai nap”. A Nap egy. Az a mi tévedésünk, hogy azt mondjuk: „Ez amerikai föld, ez amerikai nap, ez amerikai légkör.” Nem. Minden Istennel van kapcsolatban. Ez a jñānam. Ez a tudás. És vijñānam, és gyakorlatias is.

Kṛṣṇa azt mondja: „Elmagyarázom neked, ha elfogadod ezt az elvet, hogy a Kṛṣṇához való ragaszkodás fejlesztése az Én védelmem alatt...” Ha nem veszed igénybe Kṛṣṇa védelmét, akkor nem fejlődhet ki benned a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás. El kell fogadnod. Ezt a fejlődést... a minap elmagyaráztam nektek, ez úgy történik, hogy adunk valamit, elveszünk valamit, feltárunk valamit, megértünk valamit, eszünk valamit, adunk Kṛṣṇának enni valamit. Hat folyamat által.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: „Elmondom neked ezt a jñānamot” – sa-vijñānam. Jñānaṁ te aham sa-vijñānam idam. A sa-vijñānam jelentése „tudományos ismerettel”. Vakṣyāmy, „Elmondom.” Yad jñātvā, „Ha megpróbálod megérteni ezt a tudást, vagy ha megérted ezt a tudást”, yaj jñātvā na iha, „nem ebben az anyagi világban.” Na iha.

Mivel a lelki világban nincs tudatlanság. A lelki élet tudással teli, boldogsággal teli, örök életet jelent. Ezért mondja Kṛṣṇa, „Ha megérted ezt a tudást, a Kṛṣṇáról szóló tudást, vagyis a Kṛṣṇa-tudományt, vagyis a Kṛṣṇa-tudat tudományát”, yaj jñātvā na iha bhūyo. A bhūyo jelentése „újra”. Anyaj, „semmi több”, anyaj jñātavyam, „megérteni való”, avaśiṣyate, „nem marad”.

Ez azt jelenti: „Ha megérted, amit Én mondok neked a tudományt illetően, a gyakorlatban és az elméletben, ha megérted ezt a tudást, akkor nincs más mit tudnod. Nincs semmi több, amit tudnod kell ebben a világban. Ez azt jelenti, hogy a tudásod kiteljesül.” Yaj jñātvā neha bhūyo anyaj jñātāavyam avaśiṣyate (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-visayakam jñānaṁ vijñānaṁ tena sahitaṁ te tubhyāṁ prapannāyāśeṣataḥ samagraṁ vakṣyāmi. Kṛṣṇa kihangsúlyozza, hogy „Neked mondom el”. Kiváltképp Arjunára céloz. Miért? Nem azt mondja, hogy „Mindenkihez szólok”. Nem. Ezt a tudást nem értheti meg mindenki. Ez bizalmas. A Kṛṣṇa-tudatot egyetlen hétköznapi ember sem értheti meg.

Természetesen az Úr Caitanya annyira könnyűvé tette ezt ezen kor számára, hogy amennyiben őszintén, odaadással éneklitek a Hare Kṛṣṇát, akkor megérthetitek. Ám a tudománya önmagában nagyon nehéz. Nagyon nehéz. Mivel azonban a kor nem túl kedvező, az idő nem túl kedvező, ezért vezette be az Úr Caitanya ezt a saṅkīrtana mozgalmat a Hare Kṛṣṇa éneklésével és tánccal, hogy az elmétek nagyon gyorsan kitisztuljon, és megérthessétek, mi a Kṛṣṇa-tudat. Ez egyszerű folyamat.

Egyébként Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez nem mindenkinek szól. „A Kṛṣṇa-tudat tudományos ismeretét veled osztom meg.” Miért „veled”? Mert ő egy meghódolt lélek. Ő egy meghódolt lélek. A Bhagavad-gītā itt kezdődik. Tudjátok. Amikor Kṛṣṇa barátként beszélgetett Arjunával, nem beszélt túl komolyan. Pusztán csak azt mondta: „Kedves Arjunám, nem tesz neked jót, ha nem harcolsz. Te kṣatriya vagy, a harcosok osztályába tartozol, szóval ha nem harcolsz, az nem lesz túl jó.” Így, baráti alapon.

Arjuna ugyancsak megértette, „Kṛṣṇa nem beszél velem túl komolyan, mivel barátok vagyunk.” Így hát meghódolt Neki. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, megértem, hogy a csatatéren felmerült probléma nagyon nehéz. Azért jöttem ide, hogy harcoljak, de érzelmeim nyugtalanítanak. Hogyan ölhetném meg a testvéreimet, a tanítómat, a nagyapámat, az unokáimat és így tovább? Azt is tudom, hogy ezeket a problémákat, ezt a felmerült problémás helyzetet csak Te oldhatod meg.”

Arjuna azonban tudta, hogy „Kṛṣṇa nem közönséges barátom. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Ezért azonnal meghódolt. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7): „Meghódolok Előtted, mint tanítványod. Kérlek, fogadj el engem, és taníts meg, mi a jó a számomra.” Ezért Kṛṣṇa azt is mondja, hogy jñānaṁ te aham, „Ezt a tudást, ezt a bizalmas tudást azért mondom el neked, mert meghódoltál.”

Ez a dolog, ez a Kṛṣṇa-tudat tehát itt kezdődik. Amíg nincs legalább egy kis ragaszkodásod Kṛṣṇához, amíg nem fogtál bele bármilyen szolgálatba Kṛṣṇa érdekében, nagyon nehéz azt megérteni. Jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-viṣayakam. Tehát jñānam, megértheted ezt, mert meghódolt lélek vagy. Prapannāyāśeṣataḥ samagrena upadekṣyāmi. A jñānam a tényleges, tényszerű tudást jelenti. A jñānam a tényszerű tudást és annak a gyakorlati bemutatását jelenti. Ezt fogjuk kifejteni ebben a fejezetben, és erről a dologról bővebben is beszélni fogunk.

Nos, ha van valamilyen kérdés, tegyétek fel.

Bhakta (1): Swāmījī, azt mondtad, hogy a Kṛṣṇával, mint szeretővel való kapcsolat magában foglalja a többi kapcsolat minden tünetét.

Prabhupāda: Igen.

Bhakta (1): Ez azt jelenti-e, hogy az a rasa felsőbbrendű vagy jobb, mint a többi rasa?

Prabhupāda: Azt. Ez... ha semleges nézőpontból vizsgáljuk, akkor a szerető helyzete jobb, mint annak a személynek a helyzete, aki Kṛṣṇával úrként és szolgaként van kapcsolatban. Ez azonban a kapcsolat vagyis az ízek semleges nézőpontból történő tanulmányozása. Ám bárki, mindegy, hogy ki ... bárki, akár úr és szolga, akár apa és gyermeke, akár szerető és szeretett kapcsolatban áll, a saját helyzetéből nézve Ő (Kṛṣṇa*) a legfelsőbb. Ám semleges helyzetből nézve, a szerető és a szeretett, ez a fajta kapcsolat Kṛṣṇával a legjobb, a legfelsőbb. Ezért a gopīk Kṛṣṇa iránti imádata... az Úr Caitanya is ezt nyilvánította ki. Prédikálása vagyis Kṛṣṇáról alkotott megértése olyan volt, mint a szerető és a szeretett kapcsolata. Kṛṣṇa, mint Úr Caitanya játszotta Rādhārāṇī szerepét. Meg akarta érteni mi játszódik le benne. Kṛṣṇa meg akarta érteni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. Tehát ez a megértés, Kṛṣṇa ezen aspektusa, az Úr Caitanya.

Az Úr Caitanya nem különbözik Kṛṣṇától, de az az aspektus, amelyben Kṛṣṇa megpróbálja megérteni Rādhārāṇīt, az az Úr Caitanya. Rādhārāṇī helyzete tehát magasabb rendű, mint Kṛṣṇáé. Ezek nagyon bizalmas beszélgetések, de a szerető és a szeretett közötti kapcsolat, ahogyan az Kṛṣṇa és a gopīk között zajlott, a legmagasabb fokú kapcsolat. Ebben nincs kétség.

Igen?

Bhakta (2): Swāmījī, nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy Śrī Kṛṣṇa Caitanya játszotta Rādhāt?

Prabhupáda: Igen, Ő játssza Rādhārāṇī szerepét. Úgy imádja Kṛṣṇát, ahogy Rādhārāṇī imádta Kṛṣṇát. Van egy vers, amelyet az Úr Caitanya szerzett. Azt mondja:

āśliṣya vā pāda ratāṁ pinaṣṭu mām
(adarśanān) marma-hatāṁ karotu vā
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ
(CC Antya 20.47)

Így imádkozik: „Uram Kṛṣṇa, akár eltaposol a lábaddal, akár szeretőként ölelsz át, vagy összetöröd a szívemet azzal, hogy nem jelensz meg előttem. Bármit megtehetsz. Ám Én akkor is örök szolgád vagyok.” Nos, ez volt Rādhārāṇī hozzáállása.

Az Úr Caitanya tehát Kṛṣṇa azon arculata, amelyben megérti Rādhārāṇīt. Kétségtelen, hogy Kṛṣṇa hatalmas, de Ő úgy gondolja, hogy Rādhārāṇī nagyobb Nála, mert nem tudja viszonozni Rādhā, ööö, Kṛṣṇa szerető cselekedetét. Ezért azt akarta tanulmányozni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. „Nos, nem tanulmányozhatom Rādhārāṇīt (Kṛṣṇaként*) Kṛṣṇa arculatában. Ha felveszem Rādhārāṇī arculatát, akkor megérthetem … ” Ez a legmagasabb rendű, mondhatnám, transzcendentális érzés. De az Úr Caitanya Rādhārāṇī arculata.

Tad-dvayaṁ caikyam aptam. Caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caityam āptam (CC Adi 1.5). Kṛṣṇa, amikor azt akarja, hogy élvezetben legyen része, kiterjeszti gyönyörenergiáját, ami Rādhārāṇī. Így az egy Kṛṣṇa kettővé válik: Kṛṣṇa és az Ő gyönyörenergiája. És ez a gyönyörenergia, amikor egyesül Kṛṣṇával, az az Úr Caitanya. Kṛṣṇa kettővé válik, Rādhārāṇīvá és Kṛṣṇává. Kṛṣṇa nem élvezhet semmi anyagit, mert önmagában teljes.

Ezért, ha Ő élvezni akar valamit, akkor annak az élvezendő személyiségnek kizárólag Belőle kell kiáradnia. Ez tehát Rādhārāṇī. És amikor ez az élvezendő személyiség ismét eggyé válik, az az Úr Caitanya. Ezeket a dolgokat meg fogjátok érteni, ahogy fejlesztitek a Kṛṣṇa-tudatot, a magasabb fejlődési szakaszban. De erről beszélhetünk. Ez a tény.

Igen?

Gargamuni: Csak azt akartam… azt mondtad, hogy a yoga azt jelenti, összekapcsolódni a Legfelsőbbel, aztán azt mondtad, hogy ezáltal Istenre összpontosítjuk az elménket, majd utána azt mondtad, hogy Paramātmā.

Prabhupāda: Igen. Isten keresésének kezdete önmagadban rejlik. Isten benned van. A yoga tehát azt jelenti, hogy az elmét a Paramātmāra összpontosítjuk. A Paramātmā a Legfelsőbb Úr arculata, aki mindenki szívében ott lakozik. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben van. Én a szívben helyezkedem el, mint lelki szikra, én is ott ülök, és Kṛṣṇa is ott ül. Az orvostudomány nem tudja megmagyarázni. Amint a szív megáll, azt mondják: „Ó, elment.” Ez azt jelenti, hogy a szívemben ülök, és a Paramātmā is ott ül. Ahogy az Én és a Paramātmā elhagyja a szívet, a szív leáll, és az élet megszűnik. Az orvostudomány alapján tény, hogy a test minden energiája a szívből származik. A Bhagavad-gītā állítása szerint īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben található.

Tehát a yoga azt jelenti, ahogy a Bhagavad-gītā hiteles yogarendszere előírja, én magam próbálom megtalálni a Paramātmāt a szívemben. Nem tudok összpontosítani, amíg vissza nem vonom az összes érzéki tevékenységemet. Nem gyakorolhatod a yogát (nevetve) miközben érzéki tevékenységekben is részt veszel. Ezek mind ostobaságok. Minden érzéki tevékenységünket összpontosítanunk kell. Ez azt jelenti, hogy az elmédbe kell azokat visszavonni, és az elme a Paramātmāra koncentrál. Ez az igazi yoga.

Gargamuni: Igen, de mi, akik Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, minket nem érdekel a Paramātmā, nemde?

Prabhupāda: Nem. Nem érdekel minket, mert közvetlenül Kṛṣṇán meditálunk. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása. De Kṛṣṇa a Legfelsőbb. Ezért, ha Kṛṣṇára összpontosítjuk az elménket, az azt jelenti, hogy a Paramātmāt ezzel már szolgáljuk. Ha van egymillió dollárod, akkor a tíz dolláros szolgálat már megtörtént. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges képviselete. Ha a figyelmedet, a teljes figyelmedet Kṛṣṇára összpontosítod, az sokkal, sokkal jobb, mint... és ezt, úgy mondanám, elfogadja a Bhagavad-gītā. Yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntar-ātmanā (BG 6.47).

„Bárki, aki Rám összpontosítja az elméjét, az a legkiválóbb yogī.” Ő a legkiválóbb yogī. És ez nagyon könnyű. Ha pusztán csak nézed Kṛṣṇa képét, Kṛṣṇa szobrát, imádod Kṛṣṇát, énekled a nevét, Kṛṣṇa, eszed Kṛṣṇa prasādamját, beszélsz Kṛṣṇáról, olvasod Kṛṣṇa könyvét, akkor mindig samādhiban vagy. Samādhi. Ez a tökéletes samādhi. A Kṛṣṇa-tudat nem egy hétköznapi dolog. Ez a legmagasabb, legkiválóbb yogarendszer. Világos ez?

Gargamuni: Igen.

Prabhupāda: Jól van. Énekeljünk. Śrī rāma jaya rāma jaya jaya . . . (szakadás)

(kīrtana) (prema-dhvani) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke BG 07.01 - San Francisco

2026-05-31T09:46:42Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_BG_07.01_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye
kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-
śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te
kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam
bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

jayatāṁ suratau paṅgor mama manda-mater gate
mat-sarvasva-padāmbhojau rādhā-madana-mohanau

dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ
śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau
śrī-śrī-rādhā-śrīla-govinda-devau
preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi

śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ
karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥśriye 'stu naḥ

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
(prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.

mayy āsakta-manāḥ pārtha
yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ
asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ
yathā jñāsyasi tac chṛṇu
(BG 7.1)

Ez a yogarendszer, a Kṛṣṇa-tudat yogarendszere a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás fejlesztésével kezdődik. A ragaszkodás fejlesztésének folyamatát pedig már elmagyaráztam nektek az elmúlt néhány találkozón.

A kezdőknek, mindenkinek, a legalacsonyabb szinten lévő embernek, ahhoz, hogy ragaszkodjon Istenhez, el kell ismernie a Legfelsőbb Úr nagyságát. Isten hatalmas, ebben nincs kétség. Mindenki, még az élet legalacsonyabb szintjén lévő is el tudja ismerni. Nem az állatokról beszélek. Az állatok nem érzékelik Istent. Az emberről beszélek.

Az emberi civilizációnak különböző... különböző szintjei vannak – a legmagasabb típusú civilizáció és a legalacsonyabb bennszülött –, de mindegyiküknek van érzéke Istenre. Ez adott. Ez az emberi lény különleges kiváltsága, nem csak a civilizált embereké. Talán tudjátok mindannyian, amikor az európai országokból Amerikába jöttetek, a rézbőrű indiánok. Őket bennszülötteknek tekintették – mégis van valamilyen vallásuk, valamilyen elképzelésük Istenről. „Isten hatalmas”, ezt az emberi civilizáció elismeri. Miben áll ez a nagyság? Általában, amikor nagyságról beszélünk...

(félre) Vízet.

...az ég nagyságára gondolunk. Ez egyszerű példa arra, hogyan lehet valami hatalmas: „Olyan hatalmas, mint az ég.” Ám az eget nem vagyunk képesek érzékelni. Ahogy ezek az anyagi elemek a finomabb, úgy értem, létformától a durvább létformába alakulnak, és a durvább forma kézzelfoghatóvá válik a megértésünk számára, hasonlóképpen minden vallásban vagy minden társadalomban elismerik Isten nagyságát. Ám azt, miként válik ez a nagyság kézzelfoghatóvá, azt a Bhagavad-gītāban találhatjuk meg.

Tegyük fel, hogy van elképzelésünk az égről. Ugyanakkor nem lehet határozott elképzelésünk az ég nagyságáról, mert a tapasztalatainkat és tudásunkat érzékszervi érzékelés útján szerezzük. Az égben nincs érzékiszervi érzékelés. Ahogy ebben a szobában is ülünk. Ebben a szobában jelen van az ég, de az eget nem tudjuk megérteni. Viszont, ha ezt az asztalt próbáljuk megérteni, azonnal megérthetjük, mert az asztalnak, ha megérintem, érzem a keménységét; az érzékelés adott.

A tudásom felfoghatja, hogy ez egy kemény asztal. Ám, ha az égről beszélek, nem tudok közvetlen érzékelésre szert tenni. Ezért Isten nagyságának puszta megértése nem minden. Ez a ragaszkodás kezdete, "Isten hatalmas." Ugyanakkor a ragaszkodásodat a lehető legteljesebb mértékben kell kifejlesztened. És ez Isten szeretete.

Az eget nem szeretheted. Ez nem kivitelezhető. Ha azt mondom: "Szeretsd az eget", azt fogod mondani: "Hogyan lehet az eget szeretni? Valami kézzelfogható dolgot akarok. Fiút akarok, lányt akarok, azt szerethetem. Hogyan szerethetem az eget?" Szóval, a nagyság puszta megértése nem minden. Aztán az... az ég fogalmának átalakulásának a következő állomása a levegő. A levegőben érzékelhetsz valamit.

Amikor a levegő mozog, legalább némi tapintás érzésed lehet. Nos, az anyagi világban az égből fejlődik ki a levegő, a levegőből fejlődik ki a tűz, az elektromosság, az elektromosságból vagy a tűzből fejlődik ki a víz, és a vízből fejlődik ki ez a föld. Ami a földet illeti, valami nagyon kézzelfoghatót értünk alatta.

Hasonlóképpen, Isten nagyságának (érzetét*) hogyan kell kifejleszteni? Isten nagyságából, a nagyság eszméjéből, a szolgálat érzékének kell kifejlődnie. „Isten oly hatalmas, tehát szolgálnom kell Istennek.” Ez a szolgálatérzet jelenti a további fejlődést. Ahogyan az égből fejlődik ki a levegő, hasonlóképpen Isten nagyságának eszméjéből is kifejlődik a szolgálat érzéke.

Mivel én valaki hatalmasat szolgálok, egy hivatalba járok, mert ő lát el engem. A tulajdonos bizonyos fizetést ad nekem; ő tehát nagyobb nálam. Szolgálatot végzek cserébe valamiért, amit ő ad.

Isten tehát olyan hatalmas. A védikus irodalomban ez áll: eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).

Ez az egy hatalmas, legfelsőbb élőlény gondoskodik minden más apró élőlény összes szükségletéről. Mindannyian apró élőlények vagyunk, és Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr a legnagyobb élőlény. Ő is élőlény, akárcsak mi. A minap azt magyaráztam, hogy az ember lett Isten képére teremtve, nem pedig Isten az emberére.
Ne gondoljátok, hogy mivel nekem két kezem, két lábam, egy fejem van, ezért teremtettem egy Kṛṣṇát, akinek két keze, két lába, két... nem. Nem ez a valóság. Valójában, mivel Kṛṣṇának van két lába, két keze, egy feje, ezért van neked is annyi.

Szóval, Isten hatalmas, és én függök Tőle. A szeretetérzetemet kell kifejlesztenem. El kell fogadnunk, hogy Isten hatalmas, Ő gondoskodik a szükségleteinkről, miért ne tennénk hálából valamilyen szolgálatot? Van ebben valami rossz? Tegyük fel, ha valaki mindig mindennel ellát téged, nem gondolod, hogy hálából ellátnád... hogy valamilyen szolgálatot tegyél neki? Ha kifejleszted ezt a hálaérzetet, az további fejlődés, ragaszkodás, szolgálat.

Ezt a szolgálatot ugyancsak tovább kell fejleszteni. Hogyan lehet ezt fejleszteni? Pont úgy, mint a barátodnak nyújtott szolgálatot. Egy barát nem követeli meg a szolgálatot. A mester viszont megköveteli a szolgálatot: "Ezt kell tenned." Ám a barát nem követeli meg a szolgálatot, de az ő barátja önként szolgálja őt: "Ó, elláthatlak ezzel, kedves barátom?" "Rendben. Igen, miért ne?" Ez önkéntes szolgálatot jelent. Sokkal bensőségesebb.

Ez a további fejlődés. Ez a baráti szolgálat... ez egyfajta barátság, amely félelemmel és tisztelettel teli. Akárcsak olyankor, amikor van egy nagyon gazdag barátod, nem tudsz vele őszintén beszélni, pedig ő oly... bensőséges barátod. Ám egy azonos rangú baráttal nagyon szabadon beszélgethetsz.

Hasonlóképpen, Istennel két szakaszban alakíthatunk ki barátságot. Az első szakasz félelemmel és tisztelettel teli, „Ó, Isten olyan hatalmas. Isten oly sok mindennel ellát minket, és hálából szolgálnom kell Őt.” Vagy: „Ő a jóakaróm; Ő a barátom.” Ám, ha tovább fejleszted a barátságotokat... akárcsak Arjuna. Arjuna barátságot kötött Kṛṣṇával.

Amikor Kṛṣṇát legfelsőbb egyetemes formájában pillantotta meg, azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, barátként beszéltem Veled. Oly sokféleképpen megsértettelek.” Barátok a barátokkal néha sértő hangnemben beszélnek, de ez nem sértés, ez öröm. Hasonlóképpen, Arjuna is oly sokszor sértő hangnemben beszél Kṛṣṇával. De amikor látta, hogy: „Ó, itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, megijedt. Szóval, barátság.

Aztán a szolgálat további fejlesztése a Legfelsőbb Úrnak fiaként való elfogadása. Amikor valakit fiamként fogadok el, a teljes szolgálat életem kezdetétől fogva jelen van. Hasonlóképpen, ahogy az elemek finomabb formái durvább formákká fejlődnek – az égtől a levegőig, a levegőtől a tűzig, a tűztől a vízig, a víztől a földig –, hasonlóképpen a Kṛṣṇához való ragaszkodása is a hatalmasság érzéséből fakad: „Isten hatalmas”, aztán „Isten a mester”, majd „Isten a barátom”, majd „Isten a fiam”, és végül „Isten a szeretőm”.

A szeretői szakaszban az összes többi elem jelen van. Amikor szeretsz valakit, akkor jelen van a szeretői elem, és jelen van az apai elem, jelen van a baráti elem, jelen van az úr és szolga eleme, és jelen van a hatalmasság eleme. Ezért Isten szeretetében az összes többi elem teljességében jelen van. Ezért a Kṛṣṇa iránti teljes ragaszkodás az, ha szeretődként szereted Őt.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: mad-āśrayam. Ez a yogarendszer, a bhakti-yoga, a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás kifejlesztésére szolgál, az Ő védelme alatt. Mad-āśrayaḥ. Ahogyan egy barát védi a barátját, az úr úgy védi a szolgáját, a szülő... az apa védi a gyermekét, vagy a szerető védi a szeretőjét, hasonlóképpen van jelen bizonyos védelmező elem. Mad-āśrayaḥ: "Kṛṣṇa a barátom, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a mesterem, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a fiam, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a szeretőm, Ő megvéd engem."

Szóval ezt, ezt hívják mad-āśrayaḥnak. Ha ezt a hozzáállást vesszük fel bármelyikben, akár barátként, akár szeretőként, fiúként vagy mesterként, és kialakítjuk a ragaszkodásunkat Kṛṣṇa iránt, akkor asaṁśayam, kétségtelenül, samagram, teljes... teljes tökéletességében érthetjük meg, mi Isten.

Ez a Kṛṣṇa-tudat filozófiája, hogy Kṛṣṇánál kell menedéket keresni ezen aspektusok bármelyikében, és ki kell fejleszteni a ragaszkodásunkat bármelyik aspektus iránt. Akkor Kṛṣṇa azt mondja, jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ (BG 7.2). Nos, ez az Istenről való tudás nem érzelgősség, hanem tudomány. Ez tudomány. Ez tudományos. Senki sem tagadhatja ezt. Nem valamiféle érzést vagy béka-spekulációt hirdetünk. Ez tény. Hogyan fejlődhet ki a kapcsolatunk a Legfelsőbb Úrral, hogyan viszonyulunk Hozzá, ezek a dolgok filozófiai alapon nyugvó tények.

Ezért Kṛṣṇa a következőképpen biztosítja Arjunát: „Amit Én beszélek neked, az nem vallásos érzelgés, hanem jñānam.” A jñānam gyakorlati tudást jelent. Jñānam. A jñānam elméleti tudást, a vijñānam pedig gyakorlati tudást jelent. Kṛṣṇa ezért azt mondja: jñānam. Jñānam te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2): „Én csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló pontos tudást mondom el neked, gyakorlati példával.”

Ugyan úgy, mint egy laboratóriumban, ha BSc hallgató vagy, gyakorlati vizsgán kell részt venned. Pusztán azt tudni, hogy ilyen és ilyen kémiai elem keverése ilyen és ilyen kémiai elemmel ilyen és ilyen vegyi dolgot eredményez, elméleti tudás. Az oxigén és a hidrogén összekeverése vizet eredményez. Ez elméleti tudás. De amikor a laboratóriumban ténylegesen cselekszel – ilyen és ilyen mennyiségű oxigéngázt keversz ilyen és ilyen mennyiségű hidrogéngázzal –, azonnal létrejön a víz. Amint összekevered a lúgot és a savat, azonnal reakció indul be,... (homályos)

Hasonlóképpen, az elméleti tudás értelmében egyfajta különleges kapcsolatunk van Istennel, amit nem tagadhatsz. Bármivel, ami a birtokodban van, valamilyen különleges kapcsolatod van. Tegyük fel, hogy ti amerikaiak vagytok, mi pedig indiaiak. Szóval, van valamilyen különleges kapcsolatunk az állammal. Én indiai állampolgár vagyok, te amerikai állampolgár vagy. Tehát, lennie kell kapcsolatnak. Itt ülsz. Valamilyen kapcsolatban vagy. Tegyük fel, hogy a diákjaim kapcsolatban állnak velem. Én vagyok a tanáruk, ők az én tanítványaim. Ha azonban nem a tanítványom vagy, akkor te a közönség vagy, én az előadó vagyok. Kell, hogy legyen valamilyen kapcsolatunk.

Hasonlóképpen tehát, ha mindennel van valamilyen kapcsolatunk, miért ne lehetne Istennel? Van. Ez egy gyakorlati kapcsolat, de megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a kapcsolatunkról. És a yoga azt jelenti, hogy kapcsolódni, újra létrehozni ezt a kapcsolatot. Ezt hívják yogának. A yoga nem mentális spekuláció, és nem az egészség kedvéért történik. Ó, az egészség kedvéért ne a yogarendszerhez nyúlj. Ha egyszerűen csak elfogadod a Sandoz gyakorlatait, nagyon egészségessé, nagyon erőssé válhatsz. Nincs szükség rá... a yoga másról szól. A yoga az elme Istenre, a Paramātmāra való összpontosítását jelenti, amelyről most megfeledkeztünk.
Jelenleg, jóllehet, néha emlékszünk arra, hogy van Isten, valójában a külső energia, vagyis az anyagi energia befolyása miatt elfelejtettük. Létre kell hoznunk, újra meg kell alapoznunk elfelejtett kapcsolatunkat. Nem arról van szó, hogy nincs kapcsolatunk Istennel, és mesterségesen erőltetünk valami kapcsolatot Istennel, amilyen a Kṛṣṇa-tudat. Nem. A te kapcsolatod adott. Pusztán a hallás, a tudás ápolása által feléleszthetitek a kapcsolatotokat, ennyi az egész. Ahogy a gyufában is ott a tűz. Csak dörzsöld egy ideig, néhány másodpercig, ó, a tűz kipattan.

Hasonlóképpen, a kapcsolatod Kṛṣṇával, a Kṛṣṇa-tudattal, benned van. Különben hogyan fogadhatnád el a Kṛṣṇa-tudatot? „Indiából importáltam Kṛṣṇát”, ez is tévedés. Kṛṣṇa nem Indiáé vagy Amerikáé. Akárcsak a nap. Ez a nap ugyanaz a nap, mint amelyiket Indiában láttam, ugyanaz a nap van a ti Amerikátokban is.
Senki sem állíthatja, hogy „Ó, ez indiai nap”, és „Ez amerikai nap”. A Nap egy. Az a mi tévedésünk, hogy azt mondjuk: „Ez amerikai föld, ez amerikai nap, ez amerikai légkör.” Nem. Minden Istennel van kapcsolatban. Ez a jñānam. Ez a tudás. És vijñānam, és gyakorlatias is.

Kṛṣṇa azt mondja: „Elmagyarázom neked, ha elfogadod ezt az elvet, hogy a Kṛṣṇához való ragaszkodás fejlesztése az Én védelmem alatt...” Ha nem veszed igénybe Kṛṣṇa védelmét, akkor nem fejlődhet ki benned a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás. El kell fogadnod. Ezt a fejlődést... a minap elmagyaráztam nektek, ez úgy történik, hogy adunk valamit, elveszünk valamit, feltárunk valamit, megértünk valamit, eszünk valamit, adunk Kṛṣṇának enni valamit. Hat folyamat által.

Kṛṣṇa tehát azt mondja: „Elmondom neked ezt a jñānamot” – sa-vijñānam. Jñānaṁ te aham sa-vijñānam idam. A sa-vijñānam jelentése „tudományos ismerettel”. Vakṣyāmy, „Elmondom.” Yad jñātvā, „Ha megpróbálod megérteni ezt a tudást, vagy ha megérted ezt a tudást”, yaj jñātvā na iha, „nem ebben az anyagi világban.” Na iha.

Mivel a lelki világban nincs tudatlanság. A lelki élet tudással teli, boldogsággal teli, örök életet jelent. Ezért mondja Kṛṣṇa, „Ha megérted ezt a tudást, a Kṛṣṇáról szóló tudást, vagyis a Kṛṣṇa-tudományt, vagyis a Kṛṣṇa-tudat tudományát”, yaj jñātvā na iha bhūyo. A bhūyo jelentése „újra”. Anyaj, „semmi több”, anyaj jñātavyam, „megérteni való”, avaśiṣyate, „nem marad”.

Ez azt jelenti: „Ha megérted, amit Én mondok neked a tudományt illetően, a gyakorlatban és az elméletben, ha megérted ezt a tudást, akkor nincs más mit tudnod. Nincs semmi több, amit tudnod kell ebben a világban. Ez azt jelenti, hogy a tudásod kiteljesül.” Yaj jñātvā neha bhūyo anyaj jñātāavyam avaśiṣyate (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-visayakam jñānaṁ vijñānaṁ tena sahitaṁ te tubhyāṁ prapannāyāśeṣataḥ samagraṁ vakṣyāmi. Kṛṣṇa kihangsúlyozza, hogy „Neked mondom el”. Kiváltképp Arjunára céloz. Miért? Nem azt mondja, hogy „Mindenkihez szólok”. Nem. Ezt a tudást nem értheti meg mindenki. Ez bizalmas. A Kṛṣṇa-tudatot egyetlen hétköznapi ember sem értheti meg.

Természetesen az Úr Caitanya annyira könnyűvé tette ezt ezen kor számára, hogy amennyiben őszintén, odaadással éneklitek a Hare Kṛṣṇát, akkor megérthetitek. Ám a tudománya önmagában nagyon nehéz. Nagyon nehéz. Mivel azonban a kor nem túl kedvező, az idő nem túl kedvező, ezért vezette be az Úr Caitanya ezt a saṅkīrtana mozgalmat a Hare Kṛṣṇa éneklésével és tánccal, hogy az elmétek nagyon gyorsan kitisztuljon, és megérthessétek, mi a Kṛṣṇa-tudat. Ez egyszerű folyamat.

Egyébként Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez nem mindenkinek szól. „A Kṛṣṇa-tudat tudományos ismeretét veled osztom meg.” Miért „veled”? Mert ő egy meghódolt lélek. Ő egy meghódolt lélek. A Bhagavad-gītā itt kezdődik. Tudjátok. Amikor Kṛṣṇa barátként beszélgetett Arjunával, nem beszélt túl komolyan. Pusztán csak azt mondta: „Kedves Arjunám, nem tesz neked jót, ha nem harcolsz. Te kṣatriya vagy, a harcosok osztályába tartozol, szóval ha nem harcolsz, az nem lesz túl jó.” Így, baráti alapon.

Arjuna ugyancsak megértette, „Kṛṣṇa nem beszél velem túl komolyan, mivel barátok vagyunk.” Így hát meghódolt Neki. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, megértem, hogy a csatatéren felmerült probléma nagyon nehéz. Azért jöttem ide, hogy harcoljak, de érzelmeim nyugtalanítanak. Hogyan ölhetném meg a testvéreimet, a tanítómat, a nagyapámat, az unokáimat és így tovább? Azt is tudom, hogy ezeket a problémákat, ezt a felmerült problémás helyzetet csak Te oldhatod meg.”

Arjuna azonban tudta, hogy „Kṛṣṇa nem közönséges barátom. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Ezért azonnal meghódolt. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7): „Meghódolok Előtted, mint tanítványod. Kérlek, fogadj el engem, és taníts meg, mi a jó a számomra.” Ezért Kṛṣṇa azt is mondja, hogy jñānaṁ te aham, „Ezt a tudást, ezt a bizalmas tudást azért mondom el neked, mert meghódoltál.”

Ez a dolog, ez a Kṛṣṇa-tudat tehát itt kezdődik. Amíg nincs legalább egy kis ragaszkodásod Kṛṣṇához, amíg nem fogtál bele bármilyen szolgálatba Kṛṣṇa érdekében, nagyon nehéz azt megérteni. Jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-viṣayakam. Tehát jñānam, megértheted ezt, mert meghódolt lélek vagy. Prapannāyāśeṣataḥ samagrena upadekṣyāmi. A jñānam a tényleges, tényszerű tudást jelenti. A jñānam a tényszerű tudást és annak a gyakorlati bemutatását jelenti. Ezt fogjuk kifejteni ebben a fejezetben, és erről a dologról bővebben is beszélni fogunk.

Nos, ha van valamilyen kérdés, tegyétek fel.

Bhakta (1): Swāmījī, azt mondtad, hogy a Kṛṣṇával, mint szeretővel való kapcsolat magában foglalja a többi kapcsolat minden tünetét.

Prabhupāda: Igen.

Bhakta (1): Ez azt jelenti-e, hogy az a rasa felsőbbrendű vagy jobb, mint a többi rasa?

Prabhupāda: Azt. Ez... ha semleges nézőpontból vizsgáljuk, akkor a szerető helyzete jobb, mint annak a személynek a helyzete, aki Kṛṣṇával úrként és szolgaként van kapcsolatban. Ez azonban a kapcsolat vagyis az ízek semleges nézőpontból történő tanulmányozása. Ám bárki, mindegy, hogy ki ... bárki, akár úr és szolga, akár apa és gyermeke, akár szerető és szeretett kapcsolatban áll, a saját helyzetéből nézve Ő (Kṛṣṇa*) a legfelsőbb. Ám semleges helyzetből nézve, a szerető és a szeretett, ez a fajta kapcsolat Kṛṣṇával a legjobb, a legfelsőbb. Ezért a gopīk Kṛṣṇa iránti imádata... az Úr Caitanya is ezt nyilvánította ki. Prédikálása vagyis Kṛṣṇáról alkotott megértése olyan volt, mint a szerető és a szeretett kapcsolata. Kṛṣṇa, mint Úr Caitanya játszotta Rādhārāṇī szerepét. Meg akarta érteni mi játszódik le benne. Kṛṣṇa meg akarta érteni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. Tehát ez a megértés, Kṛṣṇa ezen aspektusa, az Úr Caitanya.

Az Úr Caitanya nem különbözik Kṛṣṇától, de az az aspektus, amelyben Kṛṣṇa megpróbálja megérteni Rādhārāṇīt, az az Úr Caitanya. Rādhārāṇī helyzete tehát magasabb rendű, mint Kṛṣṇáé. Ezek nagyon bizalmas beszélgetések, de a szerető és a szeretett közötti kapcsolat, ahogyan az Kṛṣṇa és a gopīk között zajlott, a legmagasabb fokú kapcsolat. Ebben nincs kétség.

Igen?

Bhakta (2): Swāmījī, nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy Śrī Kṛṣṇa Caitanya játszotta Rādhāt?

Prabhupáda: Igen, Ő játssza Rādhārāṇī szerepét. Úgy imádja Kṛṣṇát, ahogy Rādhārāṇī imádta Kṛṣṇát. Van egy vers, amelyet az Úr Caitanya szerzett. Azt mondja:

āśliṣya vā pāda ratāṁ pinaṣṭu mām
(adarśanān) marma-hatāṁ karotu vā
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ
(CC Antya 20.47)

Így imádkozik: „Uram Kṛṣṇa, akár eltaposol a lábaddal, akár szeretőként ölelsz át, vagy összetöröd a szívemet azzal, hogy nem jelensz meg előttem. Bármit megtehetsz. Ám Én akkor is örök szolgád vagyok.” Nos, ez volt Rādhārāṇī hozzáállása.

Az Úr Caitanya tehát Kṛṣṇa azon arculata, amelyben megérti Rādhārāṇīt. Kétségtelen, hogy Kṛṣṇa hatalmas, de Ő úgy gondolja, hogy Rādhārāṇī nagyobb Nála, mert nem tudja viszonozni Rādhā, ööö, Kṛṣṇa szerető cselekedetét. Ezért azt akarta tanulmányozni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. „Nos, nem tanulmányozhatom Rādhārāṇīt (Kṛṣṇaként*) Kṛṣṇa arculatában. Ha felveszem Rādhārāṇī arculatát, akkor megérthetem … ” Ez a legmagasabb rendű, mondhatnám, transzcendentális érzés. De az Úr Caitanya Rādhārāṇī arculata.

Tad-dvayaṁ caikyam aptam. Caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caityam āptam (CC Adi 1.5). Kṛṣṇa, amikor azt akarja, hogy élvezetben legyen része, kiterjeszti gyönyörenergiáját, ami Rādhārāṇī. Így az egy Kṛṣṇa kettővé válik: Kṛṣṇa és az Ő gyönyörenergiája. És ez a gyönyörenergia, amikor egyesül Kṛṣṇával, az az Úr Caitanya. Kṛṣṇa kettővé válik, Rādhārāṇīvá és Kṛṣṇává. Kṛṣṇa nem élvezhet semmi anyagit, mert önmagában teljes.

Ezért, ha Ő élvezni akar valamit, akkor annak az élvezendő személyiségnek kizárólag Belőle kell kiáradnia. Ez tehát Rādhārāṇī. És amikor ez az élvezendő személyiség ismét eggyé válik, az az Úr Caitanya. Ezeket a dolgokat meg fogjátok érteni, ahogy fejlesztitek a Kṛṣṇa-tudatot, a magasabb fejlődési szakaszban. De erről beszélhetünk. Ez a tény.

Igen?

Gargamuni: Csak azt akartam… azt mondtad, hogy a yoga azt jelenti, összekapcsolódni a Legfelsőbbel, aztán azt mondtad, hogy ezáltal Istenre összpontosítjuk az elménket, majd utána azt mondtad, hogy Paramātmā.

Prabhupāda: Igen. Isten keresésének kezdete önmagadban rejlik. Isten benned van. A yoga tehát azt jelenti, hogy az elmét a Paramātmāra összpontosítjuk. A Paramātmā a Legfelsőbb Úr arculata, aki mindenki szívében ott lakozik. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben van. Én a szívben helyezkedem el, mint lelki szikra, én is ott ülök, és Kṛṣṇa is ott ül. Az orvostudomány nem tudja megmagyarázni. Amint a szív megáll, azt mondják: „Ó, elment.” Ez azt jelenti, hogy a szívemben ülök, és a Paramātmā is ott ül. Ahogy az Én és a Paramātmā elhagyja a szívet, a szív leáll, és az élet megszűnik. Az orvostudomány alapján tény, hogy a test minden energiája a szívből származik. A Bhagavad-gītā állítása szerint īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben található.

Tehát a yoga azt jelenti, ahogy a Bhagavad-gītā hiteles yogarendszere előírja, én magam próbálom megtalálni a Paramātmāt a szívemben. Nem tudok összpontosítani, amíg vissza nem vonom az összes érzéki tevékenységemet. Nem gyakorolhatod a yogát (nevetve) miközben érzéki tevékenységekben is részt veszel. Ezek mind ostobaságok. Minden érzéki tevékenységünket összpontosítanunk kell. Ez azt jelenti, hogy az elmédbe kell azokat visszavonni, és az elme a Paramātmāra koncentrál. Ez az igazi yoga.

Gargamuni: Igen, de mi, akik Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, minket nem érdekel a Paramātmā, nemde?

Prabhupāda: Nem. Nem érdekel minket, mert közvetlenül Kṛṣṇán meditálunk. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása. De Kṛṣṇa a Legfelsőbb. Ezért, ha Kṛṣṇára összpontosítjuk az elménket, az azt jelenti, hogy a Paramātmāt ezzel már szolgáljuk. Ha van egymillió dollárod, akkor a tíz dolláros szolgálat már megtörtént. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges képviselete. Ha a figyelmedet, a teljes figyelmedet Kṛṣṇára összpontosítod, az sokkal, sokkal jobb, mint... és ezt, úgy mondanám, elfogadja a Bhagavad-gītā. Yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntar-ātmanā (BG 6.47).

„Bárki, aki Rám összpontosítja az elméjét, az a legkiválóbb yogī.” Ő a legkiválóbb yogī. És ez nagyon könnyű. Ha pusztán csak nézed Kṛṣṇa képét, Kṛṣṇa szobrát, imádod Kṛṣṇát, énekled a nevét, Kṛṣṇa, eszed Kṛṣṇa prasādamját, beszélsz Kṛṣṇáról, olvasod Kṛṣṇa könyvét, akkor mindig samādhiban vagy. Samādhi. Ez a tökéletes samādhi. A Kṛṣṇa-tudat nem egy hétköznapi dolog. Ez a legmagasabb, legkiválóbb yogarendszer. Világos ez?

Gargamuni: Igen.

Prabhupāda: Jól van. Énekeljünk. Śrī rāma jaya rāma jaya jaya . . . (szakadás)

(kīrtana) (prema-dhvani) (vége)

Category:HU/680910 - Lecke BG 07.01 - San Francisco

2026-05-31T09:42:25Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, San Francisco]]
[[Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680910_-_Lecture_BG_07.01_-_San_Francisco|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680910BG-SAN FRANCISCO - 1968. szeptember 10.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680910BG-SAN_FRANCISCO.mp3</mp3player>

680910 - Lecke BG 7.01 - San Francisco

680910BG-SAN FRANCISCO – 1968. szeptember 10.

Prabhupāda: (a maṅgalācaraṇa imák)
vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye
kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-
śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te
kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam
bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

jayatāṁ suratau paṅgor mama manda-mater gate
mat-sarvasva-padāmbhojau rādhā-madana-mohanau

dīvyad-vṛndāraṇya-kalpa-drumādhaḥ
śrīmad-ratnāgāra-siṁhāsana-sthau
śrī-śrī-rādhā-śrīla-govinda-devau
preṣṭhālībhiḥ sevyamānau smarāmi

śrīmān rāsa-rasārambhī vaṁśī-vaṭa-taṭa-sthitaḥ
karṣan veṇu-svanair gopīr gopīnāthaḥśriye 'stu naḥ

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
(prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm.

mayy āsakta-manāḥ pārtha
yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ
asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ
yathā jñāsyasi tac chṛṇu
(BG 7.1)
Ez a yogarendszer, a Kṛṣṇa-tudat yogarendszere a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás fejlesztésével kezdődik. A ragaszkodás fejlesztésének folyamatát pedig már elmagyaráztam nektek az elmúlt néhány találkozón.
A kezdőknek, mindenkinek, a legalacsonyabb szinten lévő embernek, ahhoz, hogy ragaszkodjon Istenhez, el kell ismernie a Legfelsőbb Úr nagyságát. Isten hatalmas, ebben nincs kétség. Mindenki, még az élet legalacsonyabb szintjén lévő is el tudja ismerni. Nem az állatokról beszélek. Az állatok nem érzékelik Istent. Az emberről beszélek.
Az emberi civilizációnak különböző... különböző szintjei vannak – a legmagasabb típusú civilizáció és a legalacsonyabb bennszülött –, de mindegyiküknek van érzéke Istenre. Ez adott. Ez az emberi lény különleges kiváltsága, nem csak a civilizált embereké. Talán tudjátok mindannyian, amikor az európai országokból Amerikába jöttetek, a rézbőrű indiánok. Őket bennszülötteknek tekintették – mégis van valamilyen vallásuk, valamilyen elképzelésük Istenről. „Isten hatalmas”, ezt az emberi civilizáció elismeri. Miben áll ez a nagyság? Általában, amikor nagyságról beszélünk...
(félre) Vízet.
...az ég nagyságára gondolunk. Ez egyszerű példa arra, hogyan lehet valami hatalmas: „Olyan hatalmas, mint az ég.” Ám az eget nem vagyunk képesek érzékelni. Ahogy ezek az anyagi elemek a finomabb, úgy értem, létformától a durvább létformába alakulnak, és a durvább forma kézzelfoghatóvá válik a megértésünk számára, hasonlóképpen minden vallásban vagy minden társadalomban elismerik Isten nagyságát. Ám azt, miként válik ez a nagyság kézzelfoghatóvá, azt a Bhagavad-gītāban találhatjuk meg.
Tegyük fel, hogy van elképzelésünk az égről. Ugyanakkor nem lehet határozott elképzelésünk az ég nagyságáról, mert a tapasztalatainkat és tudásunkat érzékszervi érzékelés útján szerezzük. Az égben nincs érzékiszervi érzékelés. Ahogy ebben a szobában is ülünk. Ebben a szobában jelen van az ég, de az eget nem tudjuk megérteni. Viszont, ha ezt az asztalt próbáljuk megérteni, azonnal megérthetjük, mert az asztalnak, ha megérintem, érzem a keménységét; az érzékelés adott.
A tudásom felfoghatja, hogy ez egy kemény asztal. Ám, ha az égről beszélek, nem tudok közvetlen érzékelésre szert tenni. Ezért Isten nagyságának puszta megértése nem minden. Ez a ragaszkodás kezdete, "Isten hatalmas." Ugyanakkor a ragaszkodásodat a lehető legteljesebb mértékben kell kifejlesztened. És ez Isten szeretete.
Az eget nem szeretheted. Ez nem kivitelezhető. Ha azt mondom: "Szeretsd az eget", azt fogod mondani: "Hogyan lehet az eget szeretni? Valami kézzelfogható dolgot akarok. Fiút akarok, lányt akarok, azt szerethetem. Hogyan szerethetem az eget?" Szóval, a nagyság puszta megértése nem minden. Aztán az... az ég fogalmának átalakulásának a következő állomása a levegő. A levegőben érzékelhetsz valamit.
Amikor a levegő mozog, legalább némi tapintás érzésed lehet. Nos, az anyagi világban az égből fejlődik ki a levegő, a levegőből fejlődik ki a tűz, az elektromosság, az elektromosságból vagy a tűzből fejlődik ki a víz, és a vízből fejlődik ki ez a föld. Ami a földet illeti, valami nagyon kézzelfoghatót értünk alatta.
Hasonlóképpen, Isten nagyságának (érzetét*) hogyan kell kifejleszteni? Isten nagyságából, a nagyság eszméjéből, a szolgálat érzékének kell kifejlődnie. „Isten oly hatalmas, tehát szolgálnom kell Istennek.” Ez a szolgálatérzet jelenti a további fejlődést. Ahogyan az égből fejlődik ki a levegő, hasonlóképpen Isten nagyságának eszméjéből is kifejlődik a szolgálat érzéke.
Mivel én valaki hatalmasat szolgálok, egy hivatalba járok, mert ő lát el engem. A tulajdonos bizonyos fizetést ad nekem; ő tehát nagyobb nálam. Szolgálatot végzek cserébe valamiért, amit ő ad.
Isten tehát olyan hatalmas. A védikus irodalomban ez áll: eko bahūnāṁ vidadhāti kāmān (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).
Ez az egy hatalmas, legfelsőbb élőlény gondoskodik minden más apró élőlény összes szükségletéről. Mindannyian apró élőlények vagyunk, és Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr a legnagyobb élőlény. Ő is élőlény, akárcsak mi. A minap azt magyaráztam, hogy az ember lett Isten képére teremtve, nem pedig Isten az emberére.
Ne gondoljátok, hogy mivel nekem két kezem, két lábam, egy fejem van, ezért teremtettem egy Kṛṣṇát, akinek két keze, két lába, két... nem. Nem ez a valóság. Valójában, mivel Kṛṣṇának van két lába, két keze, egy feje, ezért van neked is annyi.
Szóval, Isten hatalmas, és én függök Tőle. A szeretetérzetemet kell kifejlesztenem. El kell fogadnunk, hogy Isten hatalmas, Ő gondoskodik a szükségleteinkről, miért ne tennénk hálából valamilyen szolgálatot? Van ebben valami rossz? Tegyük fel, ha valaki mindig mindennel ellát téged, nem gondolod, hogy hálából ellátnád... hogy valamilyen szolgálatot tegyél neki? Ha kifejleszted ezt a hálaérzetet, az további fejlődés, ragaszkodás, szolgálat.
Ezt a szolgálatot ugyancsak tovább kell fejleszteni. Hogyan lehet ezt fejleszteni? Pont úgy, mint a barátodnak nyújtott szolgálatot. Egy barát nem követeli meg a szolgálatot. A mester viszont megköveteli a szolgálatot: "Ezt kell tenned." Ám a barát nem követeli meg a szolgálatot, de az ő barátja önként szolgálja őt: "Ó, elláthatlak ezzel, kedves barátom?" "Rendben. Igen, miért ne?" Ez önkéntes szolgálatot jelent. Sokkal bensőségesebb.
Ez a további fejlődés. Ez a baráti szolgálat... ez egyfajta barátság, amely félelemmel és tisztelettel teli. Akárcsak olyankor, amikor van egy nagyon gazdag barátod, nem tudsz vele őszintén beszélni, pedig ő oly... bensőséges barátod. Ám egy azonos rangú baráttal nagyon szabadon beszélgethetsz.
Hasonlóképpen, Istennel két szakaszban alakíthatunk ki barátságot. Az első szakasz félelemmel és tisztelettel teli, „Ó, Isten olyan hatalmas. Isten oly sok mindennel ellát minket, és hálából szolgálnom kell Őt.” Vagy: „Ő a jóakaróm; Ő a barátom.” Ám, ha tovább fejleszted a barátságotokat... akárcsak Arjuna. Arjuna barátságot kötött Kṛṣṇával.
Amikor Kṛṣṇát legfelsőbb egyetemes formájában pillantotta meg, azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, barátként beszéltem Veled. Oly sokféleképpen megsértettelek.” Barátok a barátokkal néha sértő hangnemben beszélnek, de ez nem sértés, ez öröm. Hasonlóképpen, Arjuna is oly sokszor sértő hangnemben beszél Kṛṣṇával. De amikor látta, hogy: „Ó, itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége”, megijedt. Szóval, barátság.
Aztán a szolgálat további fejlesztése a Legfelsőbb Úrnak fiaként való elfogadása. Amikor valakit fiamként fogadok el, a teljes szolgálat életem kezdetétől fogva jelen van. Hasonlóképpen, ahogy az elemek finomabb formái durvább formákká fejlődnek – az égtől a levegőig, a levegőtől a tűzig, a tűztől a vízig, a víztől a földig –, hasonlóképpen a Kṛṣṇához való ragaszkodása is a hatalmasság érzéséből fakad: „Isten hatalmas”, aztán „Isten a mester”, majd „Isten a barátom”, majd „Isten a fiam”, és végül „Isten a szeretőm”.
A szeretői szakaszban az összes többi elem jelen van. Amikor szeretsz valakit, akkor jelen van a szeretői elem, és jelen van az apai elem, jelen van a baráti elem, jelen van az úr és szolga eleme, és jelen van a hatalmasság eleme. Ezért Isten szeretetében az összes többi elem teljességében jelen van. Ezért a Kṛṣṇa iránti teljes ragaszkodás az, ha szeretődként szereted Őt.
Kṛṣṇa tehát azt mondja: mad-āśrayam. Ez a yogarendszer, a bhakti-yoga, a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás kifejlesztésére szolgál, az Ő védelme alatt. Mad-āśrayaḥ. Ahogyan egy barát védi a barátját, az úr úgy védi a szolgáját, a szülő... az apa védi a gyermekét, vagy a szerető védi a szeretőjét, hasonlóképpen van jelen bizonyos védelmező elem. Mad-āśrayaḥ: "Kṛṣṇa a barátom, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a mesterem, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a fiam, Ő megvéd engem." "Kṛṣṇa a szeretőm, Ő megvéd engem."
Szóval ezt, ezt hívják mad-āśrayaḥnak. Ha ezt a hozzáállást vesszük fel bármelyikben, akár barátként, akár szeretőként, fiúként vagy mesterként, és kialakítjuk a ragaszkodásunkat Kṛṣṇa iránt, akkor asaṁśayam, kétségtelenül, samagram, teljes... teljes tökéletességében érthetjük meg, mi Isten.
Ez a Kṛṣṇa-tudat filozófiája, hogy Kṛṣṇánál kell menedéket keresni ezen aspektusok bármelyikében, és ki kell fejleszteni a ragaszkodásunkat bármelyik aspektus iránt. Akkor Kṛṣṇa azt mondja, jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ (BG 7.2). Nos, ez az Istenről való tudás nem érzelgősség, hanem tudomány. Ez tudomány. Ez tudományos. Senki sem tagadhatja ezt. Nem valamiféle érzést vagy béka-spekulációt hirdetünk. Ez tény. Hogyan fejlődhet ki a kapcsolatunk a Legfelsőbb Úrral, hogyan viszonyulunk Hozzá, ezek a dolgok filozófiai alapon nyugvó tények.
Ezért Kṛṣṇa a következőképpen biztosítja Arjunát: „Amit Én beszélek neked, az nem vallásos érzelgés, hanem jñānam.” A jñānam gyakorlati tudást jelent. Jñānam. A jñānam elméleti tudást, a vijñānam pedig gyakorlati tudást jelent. Kṛṣṇa ezért azt mondja: jñānam. Jñānam te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2): „Én csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló pontos tudást mondom el neked, gyakorlati példával.”
Ugyan úgy, mint egy laboratóriumban, ha BSc hallgató vagy, gyakorlati vizsgán kell részt venned. Pusztán azt tudni, hogy ilyen és ilyen kémiai elem keverése ilyen és ilyen kémiai elemmel ilyen és ilyen vegyi dolgot eredményez, elméleti tudás. Az oxigén és a hidrogén összekeverése vizet eredményez. Ez elméleti tudás. De amikor a laboratóriumban ténylegesen cselekszel – ilyen és ilyen mennyiségű oxigéngázt keversz ilyen és ilyen mennyiségű hidrogéngázzal –, azonnal létrejön a víz. Amint összekevered a lúgot és a savat, azonnal reakció indul be,... (homályos)
Hasonlóképpen, az elméleti tudás értelmében egyfajta különleges kapcsolatunk van Istennel, amit nem tagadhatsz. Bármivel, ami a birtokodban van, valamilyen különleges kapcsolatod van. Tegyük fel, hogy ti amerikaiak vagytok, mi pedig indiaiak. Szóval, van valamilyen különleges kapcsolatunk az állammal. Én indiai állampolgár vagyok, te amerikai állampolgár vagy. Tehát, lennie kell kapcsolatnak. Itt ülsz. Valamilyen kapcsolatban vagy. Tegyük fel, hogy a diákjaim kapcsolatban állnak velem. Én vagyok a tanáruk, ők az én tanítványaim. Ha azonban nem a tanítványom vagy, akkor te a közönség vagy, én az előadó vagyok. Kell, hogy legyen valamilyen kapcsolatunk.
Hasonlóképpen tehát, ha mindennel van valamilyen kapcsolatunk, miért ne lehetne Istennel? Van. Ez egy gyakorlati kapcsolat, de megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a kapcsolatunkról. És a yoga azt jelenti, hogy kapcsolódni, újra létrehozni ezt a kapcsolatot. Ezt hívják yogának. A yoga nem mentális spekuláció, és nem az egészség kedvéért történik. Ó, az egészség kedvéért ne a yogarendszerhez nyúlj. Ha egyszerűen csak elfogadod a Sandoz gyakorlatait, nagyon egészségessé, nagyon erőssé válhatsz. Nincs szükség rá... a yoga másról szól. A yoga az elme Istenre, a Paramātmāra való összpontosítását jelenti, amelyről most megfeledkeztünk.
Jelenleg, jóllehet, néha emlékszünk arra, hogy van Isten, valójában a külső energia, vagyis az anyagi energia befolyása miatt elfelejtettük. Létre kell hoznunk, újra meg kell alapoznunk elfelejtett kapcsolatunkat. Nem arról van szó, hogy nincs kapcsolatunk Istennel, és mesterségesen erőltetünk valami kapcsolatot Istennel, amilyen a Kṛṣṇa-tudat. Nem. A te kapcsolatod adott. Pusztán a hallás, a tudás ápolása által feléleszthetitek a kapcsolatotokat, ennyi az egész. Ahogy a gyufában is ott a tűz. Csak dörzsöld egy ideig, néhány másodpercig, ó, a tűz kipattan.
Hasonlóképpen, a kapcsolatod Kṛṣṇával, a Kṛṣṇa-tudattal, benned van. Különben hogyan fogadhatnád el a Kṛṣṇa-tudatot? „Indiából importáltam Kṛṣṇát”, ez is tévedés. Kṛṣṇa nem Indiáé vagy Amerikáé. Akárcsak a nap. Ez a nap ugyanaz a nap, mint amelyiket Indiában láttam, ugyanaz a nap van a ti Amerikátokban is.
Senki sem állíthatja, hogy „Ó, ez indiai nap”, és „Ez amerikai nap”. A Nap egy. Az a mi tévedésünk, hogy azt mondjuk: „Ez amerikai föld, ez amerikai nap, ez amerikai légkör.” Nem. Minden Istennel van kapcsolatban. Ez a jñānam. Ez a tudás. És vijñānam, és gyakorlatias is.
Kṛṣṇa azt mondja: „Elmagyarázom neked, ha elfogadod ezt az elvet, hogy a Kṛṣṇához való ragaszkodás fejlesztése az Én védelmem alatt...” Ha nem veszed igénybe Kṛṣṇa védelmét, akkor nem fejlődhet ki benned a Kṛṣṇa iránti ragaszkodás. El kell fogadnod. Ezt a fejlődést... a minap elmagyaráztam nektek, ez úgy történik, hogy adunk valamit, elveszünk valamit, feltárunk valamit, megértünk valamit, eszünk valamit, adunk Kṛṣṇának enni valamit. Hat folyamat által.
Kṛṣṇa tehát azt mondja: „Elmondom neked ezt a jñānamot” – sa-vijñānam. Jñānaṁ te aham sa-vijñānam idam. A sa-vijñānam jelentése „tudományos ismerettel”. Vakṣyāmy, „Elmondom.” Yad jñātvā, „Ha megpróbálod megérteni ezt a tudást, vagy ha megérted ezt a tudást”, yaj jñātvā na iha, „nem ebben az anyagi világban.” Na iha.
Mivel a lelki világban nincs tudatlanság. A lelki élet tudással teli, boldogsággal teli, örök életet jelent. Ezért mondja Kṛṣṇa, „Ha megérted ezt a tudást, a Kṛṣṇáról szóló tudást, vagyis a Kṛṣṇa-tudományt, vagyis a Kṛṣṇa-tudat tudományát”, yaj jñātvā na iha bhūyo. A bhūyo jelentése „újra”. Anyaj, „semmi több”, anyaj jñātavyam, „megérteni való”, avaśiṣyate, „nem marad”.
Ez azt jelenti: „Ha megérted, amit Én mondok neked a tudományt illetően, a gyakorlatban és az elméletben, ha megérted ezt a tudást, akkor nincs más mit tudnod. Nincs semmi több, amit tudnod kell ebben a világban. Ez azt jelenti, hogy a tudásod kiteljesül.” Yaj jñātvā neha bhūyo anyaj jñātāavyam avaśiṣyate (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-visayakam jñānaṁ vijñānaṁ tena sahitaṁ te tubhyāṁ prapannāyāśeṣataḥ samagraṁ vakṣyāmi. Kṛṣṇa kihangsúlyozza, hogy „Neked mondom el”. Kiváltképp Arjunára céloz. Miért? Nem azt mondja, hogy „Mindenkihez szólok”. Nem. Ezt a tudást nem értheti meg mindenki. Ez bizalmas. A Kṛṣṇa-tudatot egyetlen hétköznapi ember sem értheti meg.
Természetesen az Úr Caitanya annyira könnyűvé tette ezt ezen kor számára, hogy amennyiben őszintén, odaadással éneklitek a Hare Kṛṣṇát, akkor megérthetitek. Ám a tudománya önmagában nagyon nehéz. Nagyon nehéz. Mivel azonban a kor nem túl kedvező, az idő nem túl kedvező, ezért vezette be az Úr Caitanya ezt a saṅkīrtana mozgalmat a Hare Kṛṣṇa éneklésével és tánccal, hogy az elmétek nagyon gyorsan kitisztuljon, és megérthessétek, mi a Kṛṣṇa-tudat. Ez egyszerű folyamat.
Egyébként Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez nem mindenkinek szól. „A Kṛṣṇa-tudat tudományos ismeretét veled osztom meg.” Miért „veled”? Mert ő egy meghódolt lélek. Ő egy meghódolt lélek. A Bhagavad-gītā itt kezdődik. Tudjátok. Amikor Kṛṣṇa barátként beszélgetett Arjunával, nem beszélt túl komolyan. Pusztán csak azt mondta: „Kedves Arjunám, nem tesz neked jót, ha nem harcolsz. Te kṣatriya vagy, a harcosok osztályába tartozol, szóval ha nem harcolsz, az nem lesz túl jó.” Így, baráti alapon.
Arjuna ugyancsak megértette, „Kṛṣṇa nem beszél velem túl komolyan, mivel barátok vagyunk.” Így hát meghódolt Neki. Azt mondta: „Kedves Kṛṣṇám, megértem, hogy a csatatéren felmerült probléma nagyon nehéz. Azért jöttem ide, hogy harcoljak, de érzelmeim nyugtalanítanak. Hogyan ölhetném meg a testvéreimet, a tanítómat, a nagyapámat, az unokáimat és így tovább? Azt is tudom, hogy ezeket a problémákat, ezt a felmerült problémás helyzetet csak Te oldhatod meg.”
Arjuna azonban tudta, hogy „Kṛṣṇa nem közönséges barátom. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Ezért azonnal meghódolt. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7): „Meghódolok Előtted, mint tanítványod. Kérlek, fogadj el engem, és taníts meg, mi a jó a számomra.” Ezért Kṛṣṇa azt is mondja, hogy jñānaṁ te aham, „Ezt a tudást, ezt a bizalmas tudást azért mondom el neked, mert meghódoltál.”
Ez a dolog, ez a Kṛṣṇa-tudat tehát itt kezdődik. Amíg nincs legalább egy kis ragaszkodásod Kṛṣṇához, amíg nem fogtál bele bármilyen szolgálatba Kṛṣṇa érdekében, nagyon nehéz azt megérteni. Jñānaṁ te 'haṁ sa-vijñānam (BG 7.2). Tac-chakti-dvaya-vivikta-svarūpa-viṣayakam. Tehát jñānam, megértheted ezt, mert meghódolt lélek vagy. Prapannāyāśeṣataḥ samagrena upadekṣyāmi. A jñānam a tényleges, tényszerű tudást jelenti. A jñānam a tényszerű tudást és annak a gyakorlati bemutatását jelenti. Ezt fogjuk kifejteni ebben a fejezetben, és erről a dologról bővebben is beszélni fogunk.
Nos, ha van valamilyen kérdés, tegyétek fel.
Bhakta (1): Swāmījī, azt mondtad, hogy a Kṛṣṇával, mint szeretővel való kapcsolat magában foglalja a többi kapcsolat minden tünetét.
Prabhupāda: Igen.
Bhakta (1): Ez azt jelenti-e, hogy az a rasa felsőbbrendű vagy jobb, mint a többi rasa?
Prabhupāda: Azt. Ez... ha semleges nézőpontból vizsgáljuk, akkor a szerető helyzete jobb, mint annak a személynek a helyzete, aki Kṛṣṇával úrként és szolgaként van kapcsolatban. Ez azonban a kapcsolat vagyis az ízek semleges nézőpontból történő tanulmányozása. Ám bárki, mindegy, hogy ki ... bárki, akár úr és szolga, akár apa és gyermeke, akár szerető és szeretett kapcsolatban áll, a saját helyzetéből nézve Ő (Kṛṣṇa*) a legfelsőbb. Ám semleges helyzetből nézve, a szerető és a szeretett, ez a fajta kapcsolat Kṛṣṇával a legjobb, a legfelsőbb. Ezért a gopīk Kṛṣṇa iránti imádata... az Úr Caitanya is ezt nyilvánította ki. Prédikálása vagyis Kṛṣṇáról alkotott megértése olyan volt, mint a szerető és a szeretett kapcsolata. Kṛṣṇa, mint Úr Caitanya játszotta Rādhārāṇī szerepét. Meg akarta érteni mi játszódik le benne. Kṛṣṇa meg akarta érteni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. Tehát ez a megértés, Kṛṣṇa ezen aspektusa, az Úr Caitanya.
Az Úr Caitanya nem különbözik Kṛṣṇától, de az az aspektus, amelyben Kṛṣṇa megpróbálja megérteni Rādhārāṇīt, az az Úr Caitanya. Rādhārāṇī helyzete tehát magasabb rendű, mint Kṛṣṇáé. Ezek nagyon bizalmas beszélgetések, de a szerető és a szeretett közötti kapcsolat, ahogyan az Kṛṣṇa és a gopīk között zajlott, a legmagasabb fokú kapcsolat. Ebben nincs kétség.
Igen?
Bhakta (2): Swāmījī, nem hallottam jól. Azt mondtad, hogy Śrī Kṛṣṇa Caitanya játszotta Rādhāt?
Prabhupáda: Igen, Ő játssza Rādhārāṇī szerepét. Úgy imádja Kṛṣṇát, ahogy Rādhārāṇī imádta Kṛṣṇát. Van egy vers, amelyet az Úr Caitanya szerzett. Azt mondja:
āśliṣya vā pāda ratāṁ pinaṣṭu mām
(adarśanān) marma-hatāṁ karotu vā
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ
(CC Antya 20.47)
Így imádkozik: „Uram Kṛṣṇa, akár eltaposol a lábaddal, akár szeretőként ölelsz át, vagy összetöröd a szívemet azzal, hogy nem jelensz meg előttem. Bármit megtehetsz. Ám Én akkor is örök szolgád vagyok.” Nos, ez volt Rādhārāṇī hozzáállása.
Az Úr Caitanya tehát Kṛṣṇa azon arculata, amelyben megérti Rādhārāṇīt. Kétségtelen, hogy Kṛṣṇa hatalmas, de Ő úgy gondolja, hogy Rādhārāṇī nagyobb Nála, mert nem tudja viszonozni Rādhā, ööö, Kṛṣṇa szerető cselekedetét. Ezért azt akarta tanulmányozni, mi játszódik le Rādhārāṇīban. „Nos, nem tanulmányozhatom Rādhārāṇīt (Kṛṣṇaként*) Kṛṣṇa arculatában. Ha felveszem Rādhārāṇī arculatát, akkor megérthetem … ” Ez a legmagasabb rendű, mondhatnám, transzcendentális érzés. De az Úr Caitanya Rādhārāṇī arculata.
Tad-dvayaṁ caikyam aptam. Caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caityam āptam (CC Adi 1.5). Kṛṣṇa, amikor azt akarja, hogy élvezetben legyen része, kiterjeszti gyönyörenergiáját, ami Rādhārāṇī. Így az egy Kṛṣṇa kettővé válik: Kṛṣṇa és az Ő gyönyörenergiája. És ez a gyönyörenergia, amikor egyesül Kṛṣṇával, az az Úr Caitanya. Kṛṣṇa kettővé válik, Rādhārāṇīvá és Kṛṣṇává. Kṛṣṇa nem élvezhet semmi anyagit, mert önmagában teljes.
Ezért, ha Ő élvezni akar valamit, akkor annak az élvezendő személyiségnek kizárólag Belőle kell kiáradnia. Ez tehát Rādhārāṇī. És amikor ez az élvezendő személyiség ismét eggyé válik, az az Úr Caitanya. Ezeket a dolgokat meg fogjátok érteni, ahogy fejlesztitek a Kṛṣṇa-tudatot, a magasabb fejlődési szakaszban. De erről beszélhetünk. Ez a tény.
Igen?
Gargamuni: Csak azt akartam… azt mondtad, hogy a yoga azt jelenti, összekapcsolódni a Legfelsőbbel, aztán azt mondtad, hogy ezáltal Istenre összpontosítjuk az elménket, majd utána azt mondtad, hogy Paramātmā.
Prabhupāda: Igen. Isten keresésének kezdete önmagadban rejlik. Isten benned van. A yoga tehát azt jelenti, hogy az elmét a Paramātmāra összpontosítjuk. A Paramātmā a Legfelsőbb Úr arculata, aki mindenki szívében ott lakozik. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben van. Én a szívben helyezkedem el, mint lelki szikra, én is ott ülök, és Kṛṣṇa is ott ül. Az orvostudomány nem tudja megmagyarázni. Amint a szív megáll, azt mondják: „Ó, elment.” Ez azt jelenti, hogy a szívemben ülök, és a Paramātmā is ott ül. Ahogy az Én és a Paramātmā elhagyja a szívet, a szív leáll, és az élet megszűnik. Az orvostudomány alapján tény, hogy a test minden energiája a szívből származik. A Bhagavad-gītā állítása szerint īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy a szívben található.
Tehát a yoga azt jelenti, ahogy a Bhagavad-gītā hiteles yogarendszere előírja, én magam próbálom megtalálni a Paramātmāt a szívemben. Nem tudok összpontosítani, amíg vissza nem vonom az összes érzéki tevékenységemet. Nem gyakorolhatod a yogát (nevetve) miközben érzéki tevékenységekben is részt veszel. Ezek mind ostobaságok. Minden érzéki tevékenységünket összpontosítanunk kell. Ez azt jelenti, hogy az elmédbe kell azokat visszavonni, és az elme a Paramātmāra koncentrál. Ez az igazi yoga.
Gargamuni: Igen, de mi, akik Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, minket nem érdekel a Paramātmā, nemde?
Prabhupāda: Nem. Nem érdekel minket, mert közvetlenül Kṛṣṇán meditálunk. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása. De Kṛṣṇa a Legfelsőbb. Ezért, ha Kṛṣṇára összpontosítjuk az elménket, az azt jelenti, hogy a Paramātmāt ezzel már szolgáljuk. Ha van egymillió dollárod, akkor a tíz dolláros szolgálat már megtörtént. A Paramātmā Kṛṣṇa részleges képviselete. Ha a figyelmedet, a teljes figyelmedet Kṛṣṇára összpontosítod, az sokkal, sokkal jobb, mint... és ezt, úgy mondanám, elfogadja a Bhagavad-gītā. Yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntar-ātmanā (BG 6.47).
„Bárki, aki Rám összpontosítja az elméjét, az a legkiválóbb yogī.” Ő a legkiválóbb yogī. És ez nagyon könnyű. Ha pusztán csak nézed Kṛṣṇa képét, Kṛṣṇa szobrát, imádod Kṛṣṇát, énekled a nevét, Kṛṣṇa, eszed Kṛṣṇa prasādamját, beszélsz Kṛṣṇáról, olvasod Kṛṣṇa könyvét, akkor mindig samādhiban vagy. Samādhi. Ez a tökéletes samādhi. A Kṛṣṇa-tudat nem egy hétköznapi dolog. Ez a legmagasabb, legkiválóbb yogarendszer. Világos ez?
Gargamuni: Igen.
Prabhupāda: Jól van. Énekeljünk. Śrī rāma jaya rāma jaya jaya . . . (szakadás)
(kīrtana) (prema-dhvani) (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T16:07:25Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)

'''Prabhupāda:''' És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?

'''Bhakta:''' Hṛṣīkeśa.

'''Prabhupāda:''' Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.

(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.

(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: ''gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke'' (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.

Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.

A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.

És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.

Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.

Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.

Nos, ''janmanā jāyate śūdraḥ:'' „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.

A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.

A Bhagavad-gītāban ez áll: ''cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam'' ([[HU/BG 4.13|BG 4.13]]). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.

A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a ''janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ.'' Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. ''Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.''

Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. ''Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ.'' És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.

Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.

'''Bhakták:''' Hare Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?

'''Brahmānanda:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?

'''Bhakták:''' Hayagrīva? Hayagrīva?

'''Prabhupāda:''' Nos, hol van a víz?

(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...

(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale''
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''
:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

(szakadás)

Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.

(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.

'''Kīrtanānanda:''' Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.

'''Prabhupāda:''' Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?

'''Bhakta:''' (homályos)... nyakláncok.

'''Prabhupāda:''' Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.

'''Jadurāṇī:''' Széken bir ülni.

'''Prabhupāda:''' Ó. Rendben van. Adj neki széket.

'''Jadurāṇī:''' Ó, rendben.

'''Prabhupāda:''' Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...

'''Satsvarūpa:''' Ülj le ide.

'''Prabhupāda:''' Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.

'''Jadurāṇī anyja:''' Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.

'''Prabhupāda:''' Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”

'''Satsvarūpa:''' Igen. Én a gondjaimba veszem.

'''Jadurāṇī anyja:''' Akkor a tiéd.

'''Prabhupāda:''' Igen.

'''Bhakták:''' Hare Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.

'''Satsvarūpa:''' Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.

'''Prabhupāda:''' És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.

'''Jadurāṇī:''' Szolgálni foglak téged egész életemen át.

'''Prabhupāda:''' És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.

Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.

'''Bhakták:''' Haribol. Hare Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?

'''Brahmānanda:''' Ott egy gyűrű van.

'''Prabhupāda:''' Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.

'''Bhakták:''' Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!

'''Prabhupāda:''' Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?

'''Brahmānanda:''' Nem, nincs.

'''Prabhupāda:''' Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale''
:''śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine''

(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.

(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?

'''Bhakták:''' Haribol!

'''Prabhupāda:''' Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?

'''Hṛṣīkeśa:''' Ó, még nem tette fel rám.

'''Prabhupāda:''' Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T16:01:16Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)

'''Prabhupāda:''' És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?

'''Bhakta:''' Hṛṣīkeśa.

'''Prabhupāda:''' Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.

(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.

(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: ''gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke'' (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.

Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.

A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.

És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.

Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.

Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.

Nos, ''janmanā jāyate śūdraḥ:'' „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.

A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.

A Bhagavad-gītāban ez áll: ''cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam'' ([[HU/BG 4.13|BG 4.13]]). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.

A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a ''janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ.'' Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. ''Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.''

Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. ''Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ.'' És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.

Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.

'''Bhakták:''' Hare Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?

'''Brahmānanda:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?

'''Bhakták:''' Hayagrīva? Hayagrīva?

'''Prabhupāda:''' Nos, hol van a víz?

(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...

(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale''
:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''
:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''
:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''
:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''
:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''
:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''
:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''
:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''
:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''
:''svāhā, svāhā, svāhā''

(szakadás)

Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.

(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.

Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.

Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?

Bhakta: (homályos)... nyakláncok.

Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.

Jadurāṇī: Széken bir ülni.

Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.

Jadurāṇī: Ó, rendben.

Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...

Satsvarūpa: Ülj le ide.

Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.

Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.

Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”

Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.

Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.

Prabhupāda: Igen.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.

Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.

Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.

Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.

Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.

Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.

Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?

Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.

Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.

Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!

Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?

Brahmānanda: Nem, nincs.

Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine

(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.

(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?

Bhakták: Haribol!

Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?

Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.

Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T15:59:17Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)

'''Prabhupāda:''' És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?

'''Bhakta:''' Hṛṣīkeśa.

'''Prabhupāda:''' Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.

(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.

(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: ''gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke'' (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.

Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.

A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.

És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.

Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.

Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.

Nos, ''janmanā jāyate śūdraḥ:'' „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.

A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.

A Bhagavad-gītāban ez áll: ''cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam'' ([[HU/BG 4.13|BG 4.13]]). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.

A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a ''janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ.'' Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. ''Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.''

Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. ''Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ.'' És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.

Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.

'''Bhakták:''' Hare Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?

'''Brahmānanda:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?

'''Bhakták:''' Hayagrīva? Hayagrīva?

'''Prabhupāda:''' Nos, hol van a víz?

(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...

(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)

:''nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale''

:''śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine''

:''śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye''

:''kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ''

:''mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-''

:''śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te''

:''namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe''

:''rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe''

:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye''

:''vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ''

:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine''

:''gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te''

:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ''

:''vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ''

:''svāhā, svāhā, svāhā''

:''vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca''

:''patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ''

:''svāhā, svāhā, svāhā''

(szakadás)

Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.

(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.

Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.

Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?

Bhakta: (homályos)... nyakláncok.

Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.

Jadurāṇī: Széken bir ülni.

Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.

Jadurāṇī: Ó, rendben.

Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...

Satsvarūpa: Ülj le ide.

Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.

Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.

Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”

Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.

Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.

Prabhupāda: Igen.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.

Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.

Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.

Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.

Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.

Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.

Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?

Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.

Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.

Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!

Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?

Brahmānanda: Nem, nincs.

Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine

(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.

(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?

Bhakták: Haribol!

Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?

Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.

Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T15:56:04Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)

'''Prabhupāda:''' És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?

'''Bhakta:''' Hṛṣīkeśa.

'''Prabhupāda:''' Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.

(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.

(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: ''gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke'' (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.

Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.

A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.

És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.

Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.

Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.

Nos, ''janmanā jāyate śūdraḥ:'' „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.

A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.

A Bhagavad-gītāban ez áll: ''cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam'' ([[HU/BG 4.13|BG 4.13]]). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.

A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a ''janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ.'' Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. ''Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.''

Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. ''Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ.'' És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.

Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.

'''Bhakták:''' Hare Kṛṣṇa.

'''Prabhupāda:''' Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?

'''Brahmānanda:''' Igen.

'''Prabhupāda:''' Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?

'''Bhakták:''' Hayagrīva? Hayagrīva?

'''Prabhupāda:''' Nos, hol van a víz?

(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...

(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

svāhā, svāhā, svāhā

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye

vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

svāhā, svāhā, svāhā

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine

gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

svāhā, svāhā, svāhā

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ

vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

svāhā, svāhā, svāhā

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

svāhā, svāhā, svāhā

(szakadás)

Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.

(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.

Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.

Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?

Bhakta: (homályos)... nyakláncok.

Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.

Jadurāṇī: Széken bir ülni.

Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.

Jadurāṇī: Ó, rendben.

Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...

Satsvarūpa: Ülj le ide.

Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.

Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.

Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”

Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.

Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.

Prabhupāda: Igen.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.

Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.

Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.

Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.

Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.

Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.

Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?

Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.

Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.

Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!

Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?

Brahmānanda: Nem, nincs.

Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine

(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.

(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?

Bhakták: Haribol!

Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?

Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.

Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T10:50:57Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)

Prabhupāda: És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?

Bhakta: Hṛṣīkeśa.

Prabhupāda: Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.

(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.

(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.

Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.

A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.

És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.

Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.

Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.

Nos, janmanā jāyate śūdraḥ: „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.

A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.

A Bhagavad-gītāban ez áll: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam (BG 4.13). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.

A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ. Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.

Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ. És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.

Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?

Brahmānanda: Igen.

Prabhupāda: Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?

Bhakták: Hayagrīva? Hayagrīva?

Prabhupāda: Nos, hol van a víz?

(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...

(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

svāhā, svāhā, svāhā

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye

vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

svāhā, svāhā, svāhā

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine

gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

svāhā, svāhā, svāhā

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ

vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

svāhā, svāhā, svāhā

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

svāhā, svāhā, svāhā

(szakadás)

Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.

(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.

Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.

Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?

Bhakta: (homályos)... nyakláncok.

Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.

Jadurāṇī: Széken bir ülni.

Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.

Jadurāṇī: Ó, rendben.

Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...

Satsvarūpa: Ülj le ide.

Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.

Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.

Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”

Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.

Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.

Prabhupāda: Igen.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.

Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.

Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.

Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.

Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.

Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.

Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?

Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.

Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.

Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!

Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?

Brahmānanda: Nem, nincs.

Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine

(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.

(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?

Bhakták: Haribol!

Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?

Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.

Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T10:49:21Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)

Prabhupāda: És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?

Bhakta: Hṛṣīkeśa.

Prabhupāda: Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.

(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.

(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.

Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.

A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.

És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.

Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.

Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.

Nos, janmanā jāyate śūdraḥ: „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.

A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.

A Bhagavad-gītāban ez áll: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam (BG 4.13). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.

A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ. Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.

Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ. És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.

Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?

Brahmānanda: Igen.

Prabhupāda: Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?

Bhakták: Hayagrīva? Hayagrīva?

Prabhupāda: Nos, hol van a víz?

(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...

(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe
svāhā, svāhā, svāhā

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te
svāhā, svāhā, svāhā

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

(szakadás)

Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.

(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.

Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.

Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?

Bhakta: (homályos)... nyakláncok.

Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.

Jadurāṇī: Széken bir ülni.

Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.

Jadurāṇī: Ó, rendben.

Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...

Satsvarūpa: Ülj le ide.

Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.

Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.

Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”

Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.

Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.

Prabhupāda: Igen.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.

Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.

Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.

Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.

Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.

Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.

Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?

Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.

Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.

Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!

Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?

Brahmānanda: Nem, nincs.

Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine

(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.

(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?

Bhakták: Haribol!

Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?

Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.

Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T10:47:31Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)

Prabhupāda: És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?

Bhakta: Hṛṣīkeśa.

Prabhupāda: Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.

(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.

(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.

Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.

A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.

És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.

Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.

Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.

Nos, janmanā jāyate śūdraḥ: „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.

A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.

A Bhagavad-gītāban ez áll: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam (BG 4.13). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.

A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ. Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.

Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ. És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.

Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?

Brahmānanda: Igen.

Prabhupāda: Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?

Bhakták: Hayagrīva? Hayagrīva?

Prabhupāda: Nos, hol van a víz?

(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...

(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)
nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye
kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ
mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-
śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe
svāhā, svāhā, svāhā

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te
svāhā, svāhā, svāhā

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

(szakadás)

Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.

(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.

Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.

Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?

Bhakta: (homályos)... nyakláncok.

Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.

Jadurāṇī: Széken bir ülni.

Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.

Jadurāṇī: Ó, rendben.

Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...

Satsvarūpa: Ülj le ide.

Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.

Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.

Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”

Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.

Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.

Prabhupāda: Igen.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.

Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.

Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.

Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.

Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.

Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.

Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?

Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.

Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.

Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!

Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?

Brahmānanda: Nem, nincs.

Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine

(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.

(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?

Bhakták: Haribol!

Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?

Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.

Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T10:42:42Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680904IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

680905 – Lecke; Avatás és esküvő - New York

680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)
Prabhupāda: És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?
Bhakta: Hṛṣīkeśa.
Prabhupāda: Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.
(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.
(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.
Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.
A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.
És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.
Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.
Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.
Nos, janmanā jāyate śūdraḥ: „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.
A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.
A Bhagavad-gītāban ez áll: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam (BG 4.13). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.
A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ. Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.
Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ. És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.
Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.
Bhakták: Hare Kṛṣṇa.
Prabhupāda: Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?
Brahmānanda: Igen.
Prabhupāda: Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?
Bhakták: Hayagrīva? Hayagrīva?
Prabhupāda: Nos, hol van a víz?
(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...
(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)
nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye
kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ
mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-
śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe
svāhā, svāhā, svāhā

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te
svāhā, svāhā, svāhā

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā
(szakadás)
Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.
(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.
Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.
Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?
Bhakta: (homályos)... nyakláncok.
Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.
Jadurāṇī: Széken bir ülni.
Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.
Jadurāṇī: Ó, rendben.
Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...
Satsvarūpa: Ülj le ide.
Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.
Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.
Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”
Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.
Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.
Prabhupāda: Igen.
Bhakták: Hare Kṛṣṇa.
Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.
Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.
Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.
Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.
Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.
Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.
Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.
Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?
Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.
Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.
Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!
Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?
Brahmānanda: Nem, nincs.
Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.
nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine
(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.
(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?
Bhakták: Haribol!
Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?
Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.
Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680905 - Lecke; Avatás és esküvő - New York

2026-05-30T10:40:56Z

Istvan:

[[Category:HU/Leckék - 1968]]
[[Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968]]
[[Category:HU/Leckék - USA, New York]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11]]
[[Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, New York]]
[[Category:HU/45.01 - 60.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok]]
<div style="float:left">[[File:Go-previous.png|link=Category:HU/Clases por fecha]]'''[[:Category:HU/Srila Prabhupada leckék magyar nyelven|Leckék időrendben]], [[:Category:HU/Leckék - 1968|1968]]'''</div>
<div div style="float:right">

'''<big>[[Vanisource:680905_-_Lecture_Initiation_and_Wedding_-_New_York|Az angol verzióért kattintson ide]]</big>'''
</div>

{{RandomImage}}

<div class="code">'''680904LE-NEW YORK - 1968. szeptember 5.'''</div>

<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/full/1968/680905IN-NEW_YORK.mp3</mp3player>

680905 – Lecke; Avatás és esküvő - New York

680905IN-NEW YORK - 1968. szeptember 5.

(Hṛṣīkeśa dāsā beavatása valamint Satsvarūpa és Jadurāṇī házassága)
Prabhupāda: És hol van az a fiú, Hṛṣīkeśa?
Bhakta: Hṛṣīkeśa.
Prabhupāda: Gyere. Ó, leborotválta az arcát. Nagyon szép. (kuncog) Ülj le.
(szakadás) Ma két feladatunk van. Az egyik egy brahmacārī beavatása, a másik pedig egyik tanítványunk, Satsvarūpa brahmacārī és Jadurāṇī brahmacāriṇī házasságkötése.
(szakadás) ... A Caitanya-bhāgavatában van egy vers, amely így szól: gṛhe vā vanete thāke, hā gaurāṅga bole ḍāke (38. vers – Sāvaraṇa-Gaura-mahimā). A lényeg az, hogy akár családfenntartó leszel, akár lemondott az erdőben, mindkét esetben válj az Úr Caitanya bhaktájává. Habár négy társadalmi rend van, nevezetesen a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa... a brahmacārī tanulót jelent, aki szigorúan betartja a cölibátust, követve a lelki tanítómester által szigorú fegyelem mellett kimondott szabályokat és előírásokat. Ezt hívják brahmacārīnak. És ha egy brahmacārī meg akar nősülni, az megengedett.
Amikor tehát egy brahmacārī megnősül, gṛhasthának, vagyis családfenntartónak nevezik. Mivel azonban a brahmacārīt élete kezdetétől fogva az anyagi élvezetekről való lemondásra neveltek, nem merülhet el a családi életben úgy, mint egy hétköznapi ember. A hétköznapi ember élete végéig sem tud lemondani a családi életről vagy a nővel való kapcsolatról. A védikus rendszer szerint azonban a nőkkel való kapcsolat csak bizonyos ideig, csak a fiatalkorban megengedett, kizárólag jó gyermekek nemzése céljából, mivel huszonöt éves kortól ötven éves korig lehet jó gyermekeket nemzeni.
A gṛhastha élet, a családfenntartó élet a jó gyermekek nemzésére szolgál. Ha Kṛṣṇa-tudatos gyermekek vannak a társadalomban, nem lesz zavar. A védikus rendszer szerint a lakosság két részre oszlik. A törvénytelen fiúkat varṇa-saṅkarának nevezik. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor a lakosság varṇa-saṅkarává válik, az egész társadalmi helyzet pokolivá válik. Valójában ez tény. Szóval, nagyon ügyelni kell a jó gyermekek nemzésére, hogy a társadalom, a társadalmi rend, a politikai rend nyugodt, csendes és békés legyen. Ez a gṛhastha élet eszméje.
És sok bhakta... tizenkét kiválasztott személy van, akiket e Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tekintélyének tekintenek. A tizenkét tekintély közül hét tekintély mind gṛhastha, azaz családos ember volt. Caitanya Mahāprabhu társai, Nityānanda Prabhu, Advaita Prabhu, Gadādhara és Śrīvāsa, valamint maga Caitanya Mahāprabhu is mind családos ember volt.
Nem arról van tehát szó, hogy csak a sannyāsī vagy a brahmacārī valósíthatja meg a Kṛṣṇa-tudatot, a családosok pedig nem. Nem. A mi közösségünkben üdvözöljük az ilyenfajta házasságot egy képzett brahmacārī és egy brahmacāriṇī között, hogy kedves gyermekeket üdvözölhessünk a jövő Kṛṣṇa-tudatos generációja számára. Ez a mi nézőpontunk.
Szóval... és a beavatás... a beavatás a lelki élet kezdetét jelenti. A védikus kultúra szerint kétféle születés létezik. Az egyik születés a gṛhastha szülőktől, az apától és az anyától történik, a másik pedig a lelki tanítómester és a Védák által. A védikus tudást tekintik az anyának, a lelki tanítómestert pedig az apának. Amikor a lelki tanítómester segítségével valaki eljut a transzcendentális tudáshoz, azt második születésnek nevezik.
Nos, janmanā jāyate śūdraḥ: „Mindenki śūdrának születik.” A śūdra jelentése, kultúra nélküli. Az ilyeneket nevezik śūdráknak. A védikus szentírások szerint az embereknek négy osztálya van: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. E négy társadalmi osyt’lz közül a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák tartoznak a magasabb kasztba.
A brāhmaṇák a társadalom legintelligensebb osztályát jelentik, a kṣatriya az adminisztratív osztályt, a vaiśyák a kereskedők osztályát, a śūdra pedig a munkásokat jelenti. Ez a felosztás mindenhol megtalálható, nem csak Indiában. Az emberek ezen négy osztálya minden országban, minden társadalomban jelen van. Lehet, hogy pusztán más névvel illetik, de a négyes felosztás már mindenhol megtalálható. Enélkül nem megy.
A Bhagavad-gītāban ez áll: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam (BG 4.13). Az osztályok ezen négy felosztása a különböző tulajdonságok szerint történik, és Kṛṣṇa vagyis Isten azt mondja: „Ezt Én teremtettem.” Az Ő teremtése alól tehát nincs kivétel. Ahogy Isten teremtése a nap is. Minden országban ott a nap, és nem csak Indiában lehet látni a napot. Minden országban ott a hold. Hasonlóképpen, ez a kasztrendszer minden országban, minden társadalomban jelen van, de különböző neveken nevezhetik.
A śūdrák tehát az emberek legalacsonyabb osztályát jelentik, nekik nincs kultúrájuk. Viszont a magasabb osztályok, a brāhmaṇák, a kṣatriyák, ők magasan műveltnek számítanak. És miért nevezik őket magasan művelteknek? Azért, mert kétszer születtek. Az első születés a janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād bhaved dvijaḥ. Saṁskārāt, a beavatás vagy a házasság rituális szertartásának követésével dvijának, kétszer születettnek nevezik őket. Saṁskārād bhaved dvijo veda-pāthād bhaved vipraḥ.
Ez a beavatás azt jelenti, hogy ezt a fiút beavatottként fogadják el, hogy védikus oktatásban részesülhessen, hogy tanulóként, brahmacārīként élhessen ebben a társadalomban, és (szakadás) … részesüljön a védikus tudás teljes oktatásában. És amikor hozzáértővé válik, viprának hívják. Veda-pāthād bhaved vipro brahma jānātīti brāhmaṇaḥ. És amikor megvalósítja a Legfelsőbb Ént, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor brāhmaṇának... brāhmaṇának fogják hívni. Akkor ajánljuk fel neki a szent zsinór szertartást.
Ez tehát az folyamat, amelyről szó van és amelyet el fogunk végezni, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk fokozatosan halad előre ezen elvek mentén. Már tizenegy fiókunk van, és az egyik fő tanítványunk, Śrīman Hayagrīva Brahmacārī, és Kīrtanānanda Swami egy új szociális közösségi projektet próbálnak megnyitni Nyugat-Virginiában, Új-Vrindabanban. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát fokozatosan terjed, és reméljük, hogy a jövőben ezek a gṛhasták, ezek a családfenntartók, vānaprasthák, sannyāsīk fokozatosan bevezetik ezt a védikus kultúrát, és az emberek egyre boldogabbak lesznek.
(szakadás) Nagyon szépen köszönöm.
Bhakták: Hare Kṛṣṇa.
Prabhupāda: Egy dolgot elfelejtettem, Hayagrīva szent zsinór szertartását. Ő itt van. Van belőle egyáltalán? Azt hiszem, a táskámban van egy fonal, tehát Hayagrīva is részt vehet. Ó, itt van. Megvan a mantra?
Brahmānanda: Igen.
Prabhupāda: Bhūr bhuvaḥ svaḥ? És a zsinór? Hozzad. Hayagrīva?
Bhakták: Hayagrīva? Hayagrīva?
Prabhupāda: Nos, hol van a víz?
(szakadás) Ezeket a füzéreket először ide lehet tenni, aztán egyet a vőlegénynek és egyet a...
(szakadás) menj el a végéig, 108, aztán kezdd el innen, ismét gyere erre az oldalra. Ilymódon legalább tizenhat kört énekelsz. És a lelki neved most már Hṛṣīkeśa. Jól van. További útmutatást Kīrtanānanda Swamitól kapsz és az istentestvéredtől. Szóval, énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) (tűzáldozati imák, a hívek ismétlik)
nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye
kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ
mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-
śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe
rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe
svāhā, svāhā, svāhā

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye
vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine
gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te
svāhā, svāhā, svāhā

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ
vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ
svāhā, svāhā, svāhā
(szakadás)
Megint csináld azt. Igen, énekeld. Akik beavatottak, énekeljék: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma... Elfelejtettem szólni nektek a zsinórszertartásáról. Azoknak, akik már egy éve mantráznak, felajánlható ez a szent zsinór.
(szakadás) ... először is. Mindenki megcsinálta? (ācamana) Te megcsináltad másodszor. Te megcsináltad másodszor? Akkor te megcsinálod másodszor, te, Hṛṣīkeśa.
Kīrtanānanda: Ők már kétszer megcsinálták, mindannyian.
Prabhupāda: Most megcsinálták? Ó. (oṁ apavitraḥ szavalás) Igen. Csináld meg harmadszor, körbe. (oṁ apavitraḥ szavalás, majd maṅgalācaraṇa és más imák) Most... igen. Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (mindenki japázik) Te... leülhetsz. Te mész? Ő megy? Az édesanyád megy? Hívd ide. Most pedig megcsináljuk. Kérlek, ülj le. (szakadás) Ó, az, az a...?
Bhakta: (homályos)... nyakláncok.
Prabhupāda: Nos, Judy anyukája, idejöhet, Judy anyukája.
Jadurāṇī: Széken bir ülni.
Prabhupāda: Ó. Rendben van. Adj neki széket.
Jadurāṇī: Ó, rendben.
Prabhupāda: Ülj le oda. Te ülj le. Satsvarūpa, ülj le, ez...
Satsvarūpa: Ülj le ide.
Prabhupāda: Nem. Igen. Ülj le. Ülj le oda. Most a lányod ehhez a brahmacārīhoz megy feleségül. Most felajánlhatod őt ennek a brahmacārīnak – a neve Satsvarūpa –, hogy: „Ez a lány olyan régóta a gondjaimban van. Adományból neked adom ezt a lányt, hogy gondját viseld.” Így mondjad.
Jadurāṇī anyja: Oly régóta velem van ez a lány. Most a gondjaidra bízom.
Prabhupāda: Igen. És te azt mondod: „Igen, én a gondjaimba veszem.”
Satsvarūpa: Igen. Én a gondjaimba veszem.
Jadurāṇī anyja: Akkor a tiéd.
Prabhupāda: Igen.
Bhakták: Hare Kṛṣṇa.
Prabhupāda: Akkor te azt mondod, hogy „Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről”, így.
Satsvarūpa: Jadurāṇī, amíg csak élek, én gondoskodom az életedről.
Prabhupāda: És te azt válaszold neki, hogy „Szolgálni foglak téged egész életemen át. Egész életemen át.” Igen.
Jadurāṇī: Szolgálni foglak téged egész életemen át.
Prabhupāda: És nincs elválás. Ez... szó sem lehet válásról vagy különválásról. Az élet bármilyen körülményében, boldogságban vagy nyomorúságban, férj és feleségként kell folytatnotok, mert fő célunk a Kṛṣṇa-tudat. Ez a házasság nem anyagi házasság az érzékkielégítés érdekében.
Mivel azonban vannak lányok és fiúk, és Kṛṣṇa-tudatos lakosságra is szükségünk van, ezért bátorítjuk ezt a házasságot. Ez nem az érzékkielégítésért történik. Ezért tehát szó sincs különválásról vagy elválásról. Elfogadod ezt? Igen. Te is elfogadod ezt? Akkor cseréljétek meg a virágfüzéreiteket.
Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.
Prabhupāda: Most gyere erre az oldalra; gyere erre az oldalra. Igen. És ott van a piros, a piros sindhu? Nincs? A piros sindhu? Nincs?
Brahmānanda: Ott egy gyűrű van.
Prabhupāda: Ott egy gyűrű van? Jól van. Add neki oda ezt a gyűrűt, és most fedd be a fejét. Fedd be. Fedd be a fejét. És valaki tűzze fel ezt, az ő kelméjét és az ő (a lány) kelméjét. Csomózd össze. Köss egy csomót. Kösd meg. Igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát. Ennyi. Most énekeld a Hare Kṛṣṇát.
(szakadás) Istentestvérek és -nővérek, kívánjatok nekik sok szerencsét.
Bhakták: Haribol! Haribol! Minden dicsőség Satsvarūpának és Jadurāṇīnak! Hare Kṛṣṇa!
Prabhupāda: Most énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. (énekelnek) Énekeljétek a Hare Kṛṣṇát. A Boston központ a ti gondotokra van bízva, mint férj és feleség. Fejlesszétek tehát. Csináljátok, és a gyermekeitek is folytatni fogják. Így végezzétek teljes szívetekkel és lelketekkel Kṛṣṇa szolgálatát.. Ó, ez össze van keverve?
Brahmānanda: Nem, nincs.
Prabhupāda: Hozd ide. Keverd össze. Keverd össze. Igen, keverd össze. (oṁ apavitraḥ recitálása; tűzáldozat) Ajánld fel. Svāhā. Vedd el. Mindenki, ti is vegyetek, egy kicsit, egy kicsit. Vande aham... (újra szavalja a maṅgalācaraṇát és az imákat, a bhakták ismétlik) Most vegyél egy banánt. Adj neki egyet. Igen, vegyél el egyet. Ő fog. Hayagrīva. Adj egyet Hayagrívának. Adj nekem egyet. Igen. Most fordítsd lefelé. Igen. (háromszor éneklik a namo brahmaṇya-devāya imát) Csak lassan mondd. (kétszer éneklik a Hare Kṛṣṇa mantrát amire a bhakták válaszolnak) Most borulj le.
nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine
(a bhakták felajánlják hódolatukat) Énekeljétek a govinda jaya jaya, gopāla jaya jayát. (kīrtana) (Prabhupāda Gāyatrīt recitál Hayagrívának a kīrtana alatt) (Prabhupāda a prema-dhvanīt mondja) Minden dicsőség a házaspároknak. Most osszatok prasādát.
(szakadás) . . . a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban minden tevékenység boldog?
Bhakták: Haribol!
Prabhupāda: Kṛṣṇa, minden öröm forrása itt van jelen. Miért ne lenne boldog? Mindennek boldognak kell lennie. Hol van a te pöttyöd, a fekete?
Hṛṣīkeśa: Ó, még nem tette fel rám.
Prabhupāda: Valaki elveheti ezeket a banánokat, feldarabolhatja és szétoszthatja. (vége)

Category:HU/680925 - Lecke Az Úr Caitanya tanításai - Seattle

2026-05-30T08:22:10Z

Istvan: Created page with "Category:HU/Leckék - 1968 Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968 Category:HU/Leckék - USA, Seattle Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok <div style="float:left">link=Category:HU/Clases por fecha''':Cat..."

Category:HU/680930 - Lecke - Seattle

2026-05-30T08:20:48Z

Istvan: Created page with "Category:HU/Leckék - 1968 Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968 Category:HU/Leckék - USA, Seattle Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok <div style="float:left">link=Category:HU/Clases por fecha''':Cat..."

Category:HU/680927 - Lecke - Seattle

2026-05-30T08:19:59Z

Istvan: Created page with "Category:HU/Leckék - 1968 Category:HU/Leckék és beszélgetések - 1968 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968 Category:HU/Leckék - USA, Seattle Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - 1968-11 Category:HU/Leckék, beszélgetések és levelek - USA, Seattle Category:HU/30.01 - 45.00 percig terjedő hosszúságú hangfájlok <div style="float:left">link=Category:HU/Clases por fecha''':Cat..."

Category:HU/680914 - Leckerészlet - San Francisco

2026-05-30T08:12:44Z

Category:HU/680913 - Lecke BS 5.29-30 - San Francisco

2026-05-30T08:11:19Z

Category:HU/680912 - Lecke SB 06.01.06-15 - San Francisco

2026-05-30T08:09:23Z